Az ostobaság momentuma
Még azt sem mondom, hogy utoljára veszem föl a Nagy Román Kesztyűt, amit felém s felénk vetettek. Olvasom a világhálóra fölberzenkedett Valentin Roman dühödvényét a romániai magyarok, különösen a székelyek ellen az autonómia meg a székely zászló kapcsán. Soha ennél primitívebb dolgozatot nem olvastam. Próbálok idézni, mindenképpen továbbadni a lényegét. Címe: Székely szomszéd, megadom neked az autonómiát, de mit csinálsz vele? Hangzatos, nem?
Ami érdekesebb az ostobaság eme Kínai-falában, hogy Valentin, aki Roman, egyáltalán nem tudja, mi az autonómia. Fogalma sincs, miben különbözik Európában ez a státus, jogi, politikai és kulturális, anyagi állapot a független ország státusától.
Idézem: „Adok neked földet az enyémből, csinálj saját hazát Románia közepén, zászlód már van. És mert nagylelkű vagyok, azonban tudnod kell, hogy tőlem nem várhatsz semmit, Románia vesz téged körül, én ellenőrzök mindent, én szabom meg körülötted a vámot... Semmid nincs, csak krumplid, és mit szólsz majd ahhoz, ha 50 euróba kerül egy kiló búza neked, mert nem terem meg nálad... Egyetemed nincs, évi 500 ezer euró lesz a tandíj, ha román egyetemeinkre jársz..., 100 ezer euróban szabom meg neked a vízumot, ha ki akarsz menni Románia közepéből valamerre, nincsenek reptereid...” És így tovább.
A gyűlöletnek és ostobaságnak ezt az egyvelegét még mi magunk sem hallottuk. De lépjünk: „befogadtalak az én országomba, földet, vizet, kenyeret adtam neked, őseim befogadtak, mert nyomorult módon hányódtál...” Nos, ezen a szinten őrjöng a román Valentin. És még hozzáteszi, hogy viselkedjünk úgy, mint a többi befogadott: a lipován, a tatár, a török, a bolgár! Tenném hozzá: a szintén ajándékba kapott Dobrudzsában „átvételkor” 8% vallah-román lakott...
És tovább: azt sem tudja, miben különbözik az iráni, ókori blak törzs a mai románok őseitől, a valahoktól. Írni is a „román blakoktól” tanult meg a székely... Nem bonyolítom, csak azért idézem, hogy tudjuk, milyen szinten is megy a játék életre-halálra.
Amúgy Kézai Simon krónikást, Churchill angol miniszterelnököt lebácsizza. Nos, íme az „európai kultúra védőbástyájának” (idézet: Nicolae Ceauşescu) román csúcsa ma. Bizonyosan van annyi osztálya, mint a nagybányai gyorsvonatnak.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó
Erdély.ma,

Szolga népek Bábele
Szeretnék egyetérteni az emberekkel abban, hogy márpedig Romániában magyarellenes, ártatlan provokáció – úgy fordítanám székely-magyar nyelvre, hogy hergelés – nincs. Az ókori Róma jogrendjében – Napóleon törvénykönyve is átvette, ma is érvényes – a gyilkolási, bűnözési szándékot épp úgy büntetik, mint a tettet.
Székelyudvarhelyen, az állítólag nem is létező Székelyföldön csinos kis román cirkuszt hamisítottak a magyar kiszolgálónő ellen. Ismerjük az ügyet. Nem ártatlan, de nem ám a nyitás előtti román „vásárló” kihívó, a fiatal magyar lányt megalázó, hamisított videofelvétele, miegymás.
Én vettem a bátorságot – dehogy is a fáradságot! –, dologidőben, minden rosszindulat nélkül bejártam a nagypiacot, nézelődtem ott, ahol naponta megfordulok, és ahol egy magyar asszony azt válaszolta nekem egy alkalommal, úgy 4 éve a kérdésemre, „miért nem írja ki magyarul is, mit árul”, hogy a piac ellenőrzői megtiltották. Na, akkor se hittem, és ma sem.
Nézelődtem. A piac 3/4-ét a román árusok uralják. Csak „menet közben” rögzítettem magamban és a leendő olvasók kedvéért, ha így haladunk, akkor tényleg igaza lesz Valentin Roman újságírónak (írtunk róla minap), hogy „megadhatják nekünk a teljes autonómiát, ám akkor mi, székelyek, éhen és iskolai műveltetés nélkül kihalunk…”
Nocsak!
A piacon négy helyen találtam magyar nyelvű árumegnevezést (is). A többi román. A magyar árus sem használja a magyar megnevezést! És ezt én most úgy nevezem, hogy a minden-mindegy belenyugvás kórságtünete. Akkor meg kikért dörgedelmezünk? Kiknek a gyermekeiért? Hiszen innen csak egy lépés már a falunapok, a kürtőskalács, a harangszó és a zsoltár betiltása!
Az újságárus ablakára kiírva: ADAOS COMERCIAL. Egyéb semmi mellette, alatta, fölötte. No, nem azért járom a várost, hogy sírjak vagy nevessek. A textilpiacon kiírva: ZAMACO IMPEX, és hogy ne legyen egyedül föltűnő, odébb ez írva: ECMON. És hogy túl korán ne kiáltsak égbe, pár méterrel odébb kiírva, hogy croitorie–varroda. Kedves vásárló és olvasó, higgye el, ez kissé megnyugtatott.
De besettenkedem a piaci gyógyszertárba, úgy, ahogy édesanyám tanított, levett kalappal, és ott egy hosszú román felirat. Kérdezem a kedves magyar főnöknőt, mit jelent. Mondja, itt ülhet le a beteg a gyógyszerésszel megbeszélni… És magyarul miért nem írja? – Hogyne, azonnal kitesszük, semmi akadálya.
Én elköszöntem, hogy megkérdezhessem, mi az akadálya annak, hogy magyarul írják ki pl. a vendéglő nevét ahelyett, hogy: GANÉSA URBANIZÉ GARDEN. Szinte látom, hogy a Párizsból beözönlő franciák fordulnak is vissza: nincs ganyéza, akkor meg nem eszünk itt!
És itt a nemzetelhagyás ringyoid jele: FRESTILLERS Kézdivásárhely, Molnár Józsiás park. Istenem, ha ezt látná a kiváló férfi, Molnár Józsiás, a ’48-as forradalmár katonatiszt meg a fia, aki 1892-ben mondotta a magyar parlamentben: „van a királyi koronának egy kincse, Erdély, ahol ha nem élnének a székelyek, a korona már régen elveszítette volna…” Hát ezek szerint mi visszük veszendőbe taknyosul azt, amit Molnár Józsiásék, Csutak Vilmosék, László Ferencék megmentettek.
Ha ma Sepsiszentgyörgyön, a Bălcescu utcában ez olvasható egy kávézó tábláján: SAINT GEORGE TATTOO E PIERCING, és odébb emez: DESKJET INK ADVANTAGE, és a Székely Mikó Kollégium földszintjén, a szép főtéren: GUINNESS IRISH PUB, akkor miért is szájalunk költőkként és politikusokként? És rég várom a választ.
A Dona Gyógyszertárban egyetlen magyar tájékoztató, egy magyar szó nincs. Kérdeztem halkan a gyógyszerészt – neki sem volt szava. És EZ is jellemző. Néma gyermeknek… És itt van a kínai nagykereskedés a központban: egyetlen ember tud magyarul, akit meg- és elé kell keresnie a vásárlónak, mert mindenki román, és szót se tud magyarul!
Megkeresem a megsértett udvarhelyi lányt, vigasztalom. A mai román sajtó szerint (Ady: Vajon lehet-e jobbra várni?/ Szívünk és lelkünk fáj bele./ Vajon fölébred valahára/ e szolga népek bábele?) a magyarok felelősek a gyűlölködésért. Nem igaz. Az egyik román politikus mondta: „karóba kellene húzni a magyarokat is, nem csak az elaljasodottakat.” És Radu Banciu állatoknak nevezi a romániai magyarokat.
Szeretve tisztelt olvasóm, ezt akartam megbeszélni sokadszor Veled.l
Czegő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)