Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Rițiu, Grigore
1 tétel
2015. június 16.
Az ortodoxoké marad a szaploncai Vidám Temetőben található templom
A máramarosi Szaplonca görög katolikus hívei az Emberi Jogok Európai Bíróságához szándékoznak fordulni, miután a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (ICCJ) bírái megtagadták a helyi Vidám temető területén található templom visszaszolgáltatását a Román Unitus (Görög katolikus) Egyháznak.
A templomot a kommunisták erőszakkal vették el 1948-ban, a Román Unitus Egyház betiltása után, és átadták az azt jelenleg is kezelő ortodox egyház használatába. A szaploncai régi görög katolikus templomot 1886-ban építette a falu unitus közössége. E körül alakult ki később a Vidám temető, ami a România Liberă című napilap szerint „az erdélyi görög katolikus kulturális szintézis legmélyrehatóbb kifejezése, mely a népművészet, a bizánci és a nyugati civilizáció elemeit ötvözi”.
1935-ben ugyanis Grigore Riţiu görög katolikus pap arra kérte Stan Ioan Pătraş mesterembert, hogy készítsen egy új kereszttípust. 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolásakor a pap azt kérte az asztalostól, alakítsa át a kereszteket oly módon, hogy sírverset is fel lehessen rájuk írni, mivel akkor éppen tiltották a román nyelv nyilvános használatát. A jó pap végül 1954-ben a nagyenyedi börtönben halt meg.
A kommunisták a szaploncai régi görög katolikus templomot is elorozták. De nem sikerült telekkönyvezniük, mert a Szaplonca környékére vonatkozó telekkönyveket a történelmi, Tiszán túli Máramarosban őrizték, mely 1918 után Csehszlovákia, 1945-től pedig a Szovjetunió részét képezte. A templomot azóta a szaploncai ortodoxok használják, akik 2009-ben olyan változtatásokat kezdtek el, melyekkel el akarják tüntetni a templom görög katolikus múltjának minden jelét. Székely Hírmondó
Erdély.ma
A máramarosi Szaplonca görög katolikus hívei az Emberi Jogok Európai Bíróságához szándékoznak fordulni, miután a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék (ICCJ) bírái megtagadták a helyi Vidám temető területén található templom visszaszolgáltatását a Román Unitus (Görög katolikus) Egyháznak.
A templomot a kommunisták erőszakkal vették el 1948-ban, a Román Unitus Egyház betiltása után, és átadták az azt jelenleg is kezelő ortodox egyház használatába. A szaploncai régi görög katolikus templomot 1886-ban építette a falu unitus közössége. E körül alakult ki később a Vidám temető, ami a România Liberă című napilap szerint „az erdélyi görög katolikus kulturális szintézis legmélyrehatóbb kifejezése, mely a népművészet, a bizánci és a nyugati civilizáció elemeit ötvözi”.
1935-ben ugyanis Grigore Riţiu görög katolikus pap arra kérte Stan Ioan Pătraş mesterembert, hogy készítsen egy új kereszttípust. 1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolásakor a pap azt kérte az asztalostól, alakítsa át a kereszteket oly módon, hogy sírverset is fel lehessen rájuk írni, mivel akkor éppen tiltották a román nyelv nyilvános használatát. A jó pap végül 1954-ben a nagyenyedi börtönben halt meg.
A kommunisták a szaploncai régi görög katolikus templomot is elorozták. De nem sikerült telekkönyvezniük, mert a Szaplonca környékére vonatkozó telekkönyveket a történelmi, Tiszán túli Máramarosban őrizték, mely 1918 után Csehszlovákia, 1945-től pedig a Szovjetunió részét képezte. A templomot azóta a szaploncai ortodoxok használják, akik 2009-ben olyan változtatásokat kezdtek el, melyekkel el akarják tüntetni a templom görög katolikus múltjának minden jelét. Székely Hírmondó
Erdély.ma