Nagy Imréhez hasonlóan kiemelkedő figurája nincs a forradalomnak, nem is lehetett, mondta Ripp Zoltán budapesti baloldali történész az MTI-nek. 1956-ban a legfőbb cél közös volt, a szabad, független és demokratikus Magyarország megteremtése. Nagy Imre néhány nap leforgása alatt vált óvatos reformerből forradalmárrá, olyan politikussá, aki vállalja a nép követeléseinek képviseletét. A forradalmat támogató néptömegek számára közösen vállalható célok és vezetői alternatíva megjelenése is szükséges ahhoz, hogy forradalmat érleljen a radikális változások óhaja. Ezek a feltételek Magyarországon adottak voltak 1956 őszén. A forradalom induló programja az egyetemisták nevezetes pontjai voltak. /Hamary Dénes: Ötvenhatról – ma. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./