Kétszáz éve kezdődött Várad újjáépítése
Nagyvárad – A Festum Varadinum keretében a Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesületének meghívására Péter I. Zoltán, lapunk egykori munkatársa tartott előadást Nagyváradról a váradi Ady Líceumban.
Péter I. Zoltán előadásában először a város megalapításának hagyományára tért ki, elmondva, hogy a történelmi hitelesség tekintetében vannak még kételyek a város alapításának pontos időpontjára vonatkozóan, de a köztűudatba beépült hagyomány szerint a várost 1092-ben alapította Szent László király. Az előadó elmondta, hogy a városnak viszontagságos története volt, hiszen a tatárok és a törökök is feldúlták azt, de a Habsburgok is pusztították a várost, míg végül 1692-ben sikerült visszafoglalni a várat a törököktől. Ezzel azonban még nem ért véget a város szenvedése, hiszen a Rákóczi-féle szabadságharc alatt a kurucok is pusztították a Habsurgok erősségének számító várat és várost. Gyakorlatilag Nagyvárad újjáépítése 1711-ben, a Rákóczi szabadságharc bukása után kezdődött el, tehát az újjáépítés éppen kétszáz éves múltra tekint vissza. Megtudtuk, hogy 1711-ben mintegy száz ember maradt a városban, ezek az emberek kezdték meg annak újjáépítését, majd a demográfiai változások ismertetése következett. Péter I. Zoltán elárulta, hogy a múlt század hetvenes éveiben került először többségbe a románság Nagyváradon.
Régi felvételek
Ezt követően az elmúlt kétszáz évben történt nagyszabású, főként egyházi jellegű építkezésekről számolt be a helytörténész. Megtudtuk többek között, hogy a Széchenyi (Traian) téren lévő Szentháromság ortodox templom eredetileg a város első római-katolikus székesegyháza volt, és miután megépült a Szent László templom, a kis templomot átadták a pálos rendnek, majd a rutén katolikusokhoz került, ezt követően pedig 1777-ben a görög katolikusok kapták meg. A görög-katolikus egyház 1948-as felosztása után a templom a hetvenes évekig használaton kívül volt, akkor kapta meg az ortodox egyház az épületet. A jelenlévők számos más nagyváradi épület érdekes történetével is megismerkedtek Péter I. Zoltán előadásából, aki a program második felében Nagyváradról készült régi felvételeket vetíttetett le, végezetül pedig Rimanóczy Kálmán leszármazottjának, Rimanóczy Jenőnek rövid összeállítását tekintették meg zárásképpen a megjelentek.
Pap István
erdon.ro

Átadták az idei Rimanóczy-díjat
Vasárnap délután a Szigligeti Színház átadták a megyei RMDSZ által alapított Rimanóczy-díjat. Idén a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság tevékenységét ismerték el.
Minden évben a Rimanóczy-családhoz köthető egy-egy helyszínen adják a 2013-ban alapított díjat, idén ez a Szigligeti Színház volt. A vasárnap délután zajlott rövid ünnepségen jelen volt id. Rimanóczy Kálmán ükunokája, Péter a feleségével, Edittel, illetve a lányával, Dórával együtt, valamint a sógornője, Szomor Márta. A bátyja, aki szintén a Kálmán nevet kapta a keresztségben, sajnos halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem lehetett jelen, akárcsak Rimanóczy Jenő Ybl-díjas építészmérnök, a család utolsó egyenes ági férfi leszármazottja, aki továbbvitte a nagy előd, ifj. Rimanóczy Kálmán hivatását, és aki idős kora miatt nem vállalta az utazást. Az egybegyűlteket Meleg Vilmos színművész köszöntötte, majd Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke olvasta fel a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság laudációját, mely a közösségünkért tett maradandó értékmentő munkássága elismeréseként részesült az elismerésben. Többek közt arra hívta fel a figyelmet: immár 22 éve annak, hogy Dukrét Géza tanár kezdeményezésére létrejött egy olyan civil szervezet, melynek fő célja a helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezése, műemlékeink felmérése és gondozása, emlékhelyek létesítése és ápolása, honismereti tevékenység, az ifjúság honismereti nevelése, dokumentációs alap létrehozása, kiadói tevékenység. Több mint két évtized elteltével bebizonyosodott, hogy e társasággá alakult bizottság megvalósításai maradéktalanul megfelelnek az eredeti szándéknak, és jogos elismerést vívtak ki maguknak úgy a hazai, mint a magyarországi szakmai körökben.
Főbb tevékenységek
A PBMET eredményes munkásságát kiterjesztette az egész Partium területére, a megyék élén egy-egy szakirányítóval. Jelentősebb megvalósításai: emléktáblák avatása; a Bihar megyei emlékművek, emléktáblák összeírása, felmérése, majd könyvben való megjelentetése Dukrét Géza munkája nyomán; minden tavasszal Nagyváradon partiumi honismereti találkozók megszervezése, ősszel pedig más-más helységben szakmai kirándulásokkal fűszerezett honismereti konferenciák lebonyolítása. Emellett az ifjúság nevelését szolgálták a hosszú éveken keresztül megrendezett honismereti táborok, melyek keretében a fiatalok a műemlékek állagának megőrzésével foglalatoskodtak, és szakemberek előadásait hallgatták meg. Kiemelt fontosságot tulajdonítanak a hasonló célkitűzésű hazai és Kárpát-medencei szervezetekkel való jó kapcsolatok ápolásának, illetve ugyanakkor a társaság talán legmaradandóbb két megvalósítása egy honismereti lap és a könyvkiadás. A PBMET megálmodója, megvalósítója és a kezdetektől fogva igen aktív, sokoldalú elnöke Dukrét Géza, aki a hatékony szervezés mellett jelentősen kivette a részét a tudományos munkából is. Maradandót alkotott a műemlékvédelem és a néprajz terén is, az ő személye és irányító tehetsége volt a garanciája annak, hogy e sokoldalú érdeklődésű tagság az egyéni eredményeken kívül csapatként is fontosat alkotott, kiváltva ezzel a Rimanóczy-díj kuratóriumának is őszinte elismerését.
Köszönet
A díjért meghatódva mondott köszöntet Dukrét Géza, külön kiemelve Péter I. Zoltán helytörténész munkásságát, aki Várad főműemlékvédőjének nevezett. Rimanóczy Péter azt mondta: büszke arra, hogy egy olyan városban lehet, melynek utcáin az ősei is letették a névjegyüket.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro