Rencsik Imre, a nagyváradi katolikus egyházmegye keretében működő Keresztény Ifjúsági Mozgalom /KIM/ vezetője elmondta, hogy sokat jár külföldön azért, hogy befejezhessék a Teiului utcai Keresztény Ifjúsági Központot. Az egyik szintjén informatikai terem, a másikon filmstúdió lesz, az épületben lesz még több műhely, egy műterem és egy zeneterem. A központba várnak minden fiatalt, felekezeti különbség nélkül. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 24./

Máj. 21-én amelyet Tempfli József nagyváradi római katolikus megyés püspök felavatta Nagyváradon a Keresztény Ifjúsági Mozgalom központját. A latinul Posticumnak, vagyis hátsó ajtónak keresztelt épületegyüttes a keresztény kultúra háza lesz, ígérte a központot létrehozó Rencsik Imre, az egyházmegye ifjúsági lelkésze. Tempfli püspök hangsúlyozta, hogy a legfőbb cél a fiatalságot odavonzani, hiszen elsősorban nekik épült a központ. A központban impozáns imaterem, tízszobás szálló és vendéglő is található, így igen sok vendég befogadására képes. A Posticum alapkövét 1995-ben helyezték el az újvárosi plébánia adományozta telken, és a néhai Szabó Arnold nagyváradi műépítész tervezte. Az építkezést támogatta a Soros Alapítvány, a bécsi Salesianer Don Bosco szervezet, az osztrák püspöki kar és a németországi Privatinitiative für Rumänie szervezet. /Felszentelték a Posticumot. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 22./

"A nagyváradi Posticum gyermekkara gregorián énekekkel, népdalfeldolgozással és klasszikus művekkel lépett fel Nyugat-Európában tett turnéján. Szabó Éva tanárnő, a kórus vezetője tájékoztatott: 2002-ben Rencsik Imre ifjúsági lelkész és az ő kezdeményezésére alakult meg az énekkar. Nagyvárad 12 iskolájának tanulóiból válogatták ki a Posticum kórust. Püspöki jóváhagyással Rencsik atya Svájc német ajkú részén tevékenykedik, és az ő szervezőmunkája révén jutott ki az énekkar. Templomokban, Nürnbergben pedig az ottani városháza rendezésében léptek fel a karácsonyi vásáron. Mindvégig öt nyelven, magyarul, németül, románul, angolul és franciául énekeltek. Hazafele jövet Passauban első szent királyunk feleségének, Gizellának a sírjánál is énekeltek. /Tüzes Bálint: Zenei szolgálat: Svájcban. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 4./"

Működik a Nagyváradi Civil Kerekasztal
A 2009. december 9-én a megalakult Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK), első ülésére január 25-én került sor a nagyváradi Posticum dísztermében. A találkozón fontos döntések születtek – tájékoztatták honlapunkat a szervezők.
Az alakuló ülés jegyzőkönyvének jóváhagyása után elfogadták az időközben jelentkezett két szervezet, a Bihar Megyei Szőlészek és Borászok Vincellér Egyesülete és a Varadinum Kulturális Alapítvány csatlakozását, valamint azt, hogy velük együtt a Nagyváradi Civil Kerekasztal alapító tagjainak száma 26-ra emelkedik. Ugyanakkor felhívják a többi nagyváradi civil szervezetet, hogy csatlakozzanak, erre bármikor van lehetőség egy egyszerű jelentkezési lap kitöltése és eljuttatása által. Az ülés egyhangúlag eldöntötte, hogy az alapító tagok mellett a további belépők teljes jogú rendes tagok lesznek. E mellett azon civil szervezetek számára, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak teljes jogú tagságot nyerni, létrehozták a társult tagságot, amely tanácskozási joggal való részvételt biztosit, szavazati jog nélkül. Magánszemélyek csak abban az esetben lehetnek tagok, amennyiben civil szervezetet képviselnek, ezen státusukat pedig igazolniuk kell. Rendelkeztek a képviseleti jogról is, e szerint a szervezetet képviselő személye ülésenként változhat, de erről iratot kell bemutatni.
A működési szabályzat véglegesítése érdekében háromtagú bizottságot jelöltek ki, amelyben az NCK kezdeményezője dr. Fleisz János, az NCK ügyvezetője Rencsik Imre és Dukrét Géza a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Egyesület elnöke kapott helyet. Az új szervezettel kapcsolatos bizalmatlanság eloszlatása érdekében részletesen kitértek a politikával való kapcsolat tisztázására. Ezzel összefüggésben a következő irányadó döntések születtek: az NCK politizálással nem foglalkozik, a metapolitikai (politika felettiség) hozzáállást teszi magáévá, amely által az NCK egyforma távolságra szeretne lenni minden olyan politikai szervezettől, amely a közösség érdekeit tartja szem előtt. Az NCK csak egyenrangú kapcsolatot hajlandó kiépíteni, mind a politikai, mind pedig az egyéb szervezetekkel, intézményekkel.
A továbbiakban elfogadták az Imre Zoltán képzőművész által elkészített NCK lógót és honlap szerkezetet, illetve a rövidesen elinduló levelezőlistát. Az NCK eseménynaptárát ismertető honlap címe: www.civilonline.info lesz.
Az NCK vezetését 2010-re elvállaló Posticum dr. Bruncsák Isvánt kérte föl, hogy az NCK ügyintézésében szerepet vállaljon. Elérhetőségei a következők: e-mail: nagyvaradick@yahoo.com , fax: 0359/410-882;.
Megfogalmazták még, hogy az NCK alapító szervezetei, havonta küldjék be a honlap részére a pontosított eseménynaptár-tervezetüket. Megtárgyalták egy civil stratégia összeállításának szükségességét, a városi önkormányzattal való partneri viszony kialakítását, illetve a Festum Varadinum keretében megszervezésre kerülő 10. Civil Társadalom Napja rendezvényben való megjelenést, áll a dr. Fleisz János és a Rencsik Imre. Forrás: nagyvarad.ro

Civil kerekasztal Nagyváradon – Lehet a politikától független magyar kulturális élet?
Tavaly decemberben alakult meg a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) huszonhat magyar civil szervezetet toborozva alapító tagjai közé. Hétfő délután a váradi Posticumban tartottak ülést, amelyen a legaktuálisabb, a megyeszékhely magyar közösségét érintő kulturális eseményekről és problémákról tanácskoztak. A huszonhat alapító szervezetnek még a fele sem képviseltette magát. Az ülést Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (Bincisz) elnöke vezette. Mint megtudtuk, a hétfői tanácskozás azt a decemberben esedékes gyűlést volt hivatott előkészíteni, amelyen az NCK egyéves évfordulóját ünnepli, s feltérképezi azt az utat, amelyen a szervezet folytatni akarja tevékenységét.
Több téma került terítékre. Fleisz kihangsúlyozta, hogy az NCK-nak arra kell törekednie, hogy semmilyen politikai irányzatnak ne kötelezze el magát. A civil kerekasztalhoz csatlakozott tagszervezeteket azonban nem lehet kötelezni semmilyen politikai pártállásra, sem elhatárolódásra. Ennek függvényében a civil szervezet elnökének az a kijelentése, miszerint a kulturális rendezvények megszervezése ne függjön politikai szervezetektől, eléggé kivitelezhetetlen vágyálomnak tűnik, ugyanis azzal az ülés részvevői is tisztában voltak, hogy „márpedig pénz nélkül manapság nincs kultúra”, nincsenek rendezvények, a pénzt pedig a politikai pártok ítélik oda. Az NCK egy nem bejegyzett, független szövetség, így nem nehéz kikövetkeztetni, hogy nagyjából semmilyen nyomást sem gyakorolhat azokra a „pénzosztó hivatalokra”, amelyek politikai szervezetek nyúlványaiként működnek.
Fleisz előállt egy olyan javaslattal, hogy az NCK hozzon létre egy kulturális kuratóriumot, amelynek tagjai rangsorolnák fontossági sorrendben a Váradon szervezendő rendezvényeket, odafigyelnek arra, hogy ezeket ne szervezzék egymásra, s megtartásuk lehetőleg ne gerjesszen a magyar közönséget megosztó politikai indulatokat. Ezt a javaslatot azonban végül nem fogadták el.
Az ülésen szót kapott Rencsik Imre, a Posticum Keresztény Kulturális és Ifjúsági Központ egyik vezetője, aki ebben az évben az NCK ügyvezetői tisztségét tölti be. Az ügyvezető elmondta, folyamatosan dolgoznak azon, hogy az NCK közérdekű információi a világhálón is elérhetőek legyenek. A Posticum és Rencsik erre az évre vállalta a szervezet ügyeinek intézését, a következő esztendő ügyvezetőjét majd a decemberi gyűlésen választják meg. Több jelenlevő úgy vélte, jó lenne, ha Rencsik maradna a következő évben is az ügyvezető, ugyanis elégedettek voltak eddigi munkájával, s a Posticum is megfelelő „bázisként” szolgált.
Meleg Attila, az MM Pódium vezetője is beszélt terveikről. Szó esett A művelődés hete – A tanulás ünnepe rendezvénysorozat tervbe vett eseményeiről, s javaslatokat vetettek fel a Magyar Kultúra Ünnepe 2011 című rendezvény megszervezéséről is.. Az ülés végén érdekes vita alakult ki arról is, miért nem mennek a fiatalok a rendezvényekre, hogyan lehetne ezen változtatni, milyen is a közönségbarát rendezvény. Végül Fleisz megköszönte a jelenlevőknek a részvételt és a hozzászólásokat, s reményét fejezte ki, hogy a Nagyváradi Civil Kerekasztal ezután még jobban tudja segíteni és szolgálni a magyar kultúra megmaradását a Pece-parti Párizsban.
Szőke Mária, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Váradi magyar közösségépítés a politikai széljárást elkerülte
Tegnap délután megtartották a tavaly megalakult Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) jubileumi ülését a Posticumban. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetségének az elnöke (BINCISZ), az NCK kezdeményezője nyitotta meg az ülést, amelyen a 26 alapító szervezet közül csak a fele, pontosan 13 képviseltette magát. Megtárgyalták az NCK múltját, jelenét és jövőjét. Beismerték: az NCK bár Nagyvárad egyik jelentős kulturális eseményének, a Festum Varadinumnak a társszervezője volt, eddig jóformán csak formálisan működött. Ezért az ülés elsőrendű célja az volt, hogy lerendezzék a szervezési problémákat, hogy a kerekasztal a továbbiakban hatékonyabb legyen. Bár az NCK jogilag nincs bejegyezve – ez plusz anyagi forrásokat igényelne –, erre nincs is szükség, emelte ki Fleisz, mert már bejegyzett szervezetek alkotják, amelyek bármikor felvállalhatják a jogi képviseletet.
Bruncsák István, az eddigi ügyvezetést ellátó Posticum vezetőtanácsi tagja vette át a szót, aki Rencsik Imrét, az NCK tavaly egy évre megválasztott ügyvezető elnökét képviselte. Közölte, hogy a Posticum továbbra is garantálja az NCK-nak az intézményes hátteret, tehát termet biztosít az ülésekhez. Ezek után a BINCISZ elnöke Meleg Vilmost ajánlotta az ügyvezető elnöki tisztség további betöltésére, s ezt a tagszervezetek képviselői egyhangúlag megszavazták. A színművész elmondta, hogy bár elfoglaltsága miatt nem tartja magát a legalkalmasabbnak a posztra, kapcsolatai miatt úgy véli, hasznossá válhat az NCK számára. Majd a tagszervezetek a 2011-es terveiket vetették fel, illetve eseménynaptáraikat próbálták összehangolni, mivel kulcsfontosságú, hogy hasonló jellegű rendezvényeket ne tűzzenek ki azonos időpontokra, mert ezzel egymás tevékenykedéseit akadályoznák. Fleisz leszögezte, hogy a szervezet a továbbiakban elkerüli a politikai kiállásokat, egyedüli célként a közügyet, ezen belül is a nagyváradi magyar közösségépítést, irányelvnek pedig a nemzeti összetartozást tekinti. Majd a pályázati lehetőségekről, a tagsági feltételekről, a bővítési lehetőségekről, valamint az NCK honlapjáról, jövőbeli működéséről, illetve a folyamatos kapcsolattartásról is szót ejtettek.
Balla Sándor, Reggeli Újság (Nagyvárad)

Sziget a szárazföldön – gondolatok a Posticumról, fennállásának 10. évfordulójára készülve
Nagyvárad – A 90-es évek második felében jártam először a Posticumban. A falak még nem álltak, de az épület már létezett megálmodójának elképzeléseiben.
Az alig megkezdett építkezésen végigvezetve Rencsik Imre a várandós anyák izgalommal teli örömével és féltő aggodalmával mesélte hol lesz a születendőben levő új intézmény díszterme, kápolnája, recepciója… Majd hosszas vajúdás után megszületett a várva-várt jövevény, 2000. május 21-én ünnepélyes keretek között megkeresztelték és elkezdte önálló életét. Lassan kinőtte gyermekbetegségeit, kamaszodó tinédzserkorba lépett és immár új korszak elé néz, amely feltehetően – mint minden hasonló korú kamasz esetében – az önazonosság tudatosabb keresésének időszaka lesz. A szüntelenül változó külső körülmények, a belső érési folyamat és az időközben felhalmozódó tapasztalat arra késztet, hogy mindig újrafogalmazzuk önmagunkat, hiszen – H. Haag német teológus szavaival élve – „csak aki változik, marad hű önmagához”. A jövőben a Posticumnak is minden bizonnyal változnia kell. A tizedik születésnap azonban még a visszatekintés és az ünneplés ideje. Ezen alkalomra készülődve három olyan alapvető vonást érdemes megemlíteni, amely az elmúlt évtizedek során mindig jellemezte a házat, és amelyeket a jövőben sem adhat fel, ha a napjainkban szinte minden intézményt próbára tevő gyors változások közepette továbbra is hű akar maradni önmagához, eredeti küldetéséhez.
Otthon
A házba betérők első benyomása – a bejárat melletti vendégkönyvben olvasható bejegyzések tanúsága szerint – az otthonosság érzése. Nem intézmény, nem szervezet, hanem meghittséget, családias hangulatot sugárzó otthon. A ház építészetileg is ezt hivatott sugallni, és az itt dolgozók is szívesebben definiálják magukat közösségként, mintsem alkalmazottakként. A Posticum azonban a szó tágabb értelmében is otthon kíván lenni. Napjainkra megszámlálhatatlanul sokan váltak lelkileg, szellemileg hontalanná, hajléktalanná. A nagy ideológia rendszerek bukása, a történelmi egyházak és a hagyományos közösségek (család, iskola) megtartó erejének megcsappanása óta sokan érzik magukat – különösen a fiatalok körében – otthontalannak. A házaikat, otthonaikat elveszítő emberekről az állami, egyházi, karitatív szervezetek igyekeznek gondoskodni átmeneti szállások, melegedők építésével. A lelkileg otthontalanná váltak előtt elsősorban szekták, fundamentalista, fanatikus csoportok tárják ki kapuikat, de alig akad olyan hely, ahol az elbizonytalanodott, élete értelmét kereső, kutató ember számára teremtenék meg a lehetőséget egzisztenciális kérdéseinek megválaszolásához. A Posticum ilyen szellemi értelemben vett „átmeneti szálló” (is) szeretne lenni, ahol senkire nem kényszerítenek semmiféle ideológiát, hitet, meggyőződést, olyan hely, ahol nem csak szabad, hanem kívánatos is kérdéseket felvetni, kételkedni – de csak az igazság szenvedélyes keresése, és nem pusztán a kételkedés okozta negatív öröm kedvéért. Ezért itt hajlékra találhatnak mindazok, akik merik vállalni a kérdezés kockázatát, a kételkedéssel járó bizonytalanságot, annak veszélyét, hogy a társadalom megszokott keretei között nem lelnek otthonra.
Személyesség
A mondottakból következik egy másik sajátos jegy, amely mindig is jellemezte a házat és annak rendezvényeit: a személyesség. Az alapítók és programszervezők kezdettől fogva tudták, hogy nem fognak (és nem is állt szándékukban) tömegeket megmozgatni. Egyéni kezdeményezések eredményeként és nagyon sok barát, szimpatizáns ötlete, személyes erőfeszítése révén született meg a ház. A különböző programok túlnyomó többsége mind a mai napig egyéni kötődések, személyes kapcsolatok révén alakul ki. Nem tömegrendezvények szervezése a cél, hanem olyan személyes találkozások lehetőségének a megteremtése, ahol a közös együttlét öröme és varázsa képes az egyént megszólítani, maradandó nyomokat hagyni benne és személyes felelősségvállalásra, elköteleződésre sarkallni. A tömegben való elmerülés és az arctalanná válás a jelentéktelenség-, haszontalanság-, fölöslegesség-érzés veszélyével jár, ami gyakran – mintegy ördögi körként – arra ösztönzi az embert, hogy a személyes elköteleződés és felelősségvállalás terhét magáról rezignáltan lerázza, megbújjon a tömegben és elmeneküljön személyes életfeladatának megvalósítása elől. A Posticum tudatosan igyekszik e tendencia ellen hatni, ezért a személyes megszólítottság döntő szerepet játszik az életében és (olykor kimondatlanul) elvárásként fogalmazódik meg úgy a meghívott előadók, mint pedig a programokon résztvevők felé.
Teljesség
Az élet ellehetetlenülésének nagy versében Ady már száz évvel ezelőtt megfogalmazta: „Minden Egész eltörött / Minden láng csak részekben lobban”. Az emberlét minden töredékessége, olykor megtörtsége és összetörtsége dacára is, magában hordozza a teljesség utáni vágyat. Sem az emberről, sem a Posticumról alkotott kép nem lenne teljes, ha figyelmen kívül hagynák ezt a mindnyájunkban ott szunnyadó teljességigényt. A ház által felkínált lelkigondozás erre a „mélyből forrásozó lelkiségre” (A. Grün) összpontosít. Nem a keresztény lelkigondozásban mindmáig túlzottan hangsúlyozott tökéletességeszményből indul ki, amelynek az elvárásaihoz képest mindig alulmarad az ember, hanem az egyéni adottságok, képességek fel- és megismerésén keresztül igyekszik a lét teljességére vezető utat szabaddá tenni, a transzcendenciára nyíló kaput, a „hátsó ajtót” nyitva tartani. V. E. Frankl, a logoterápia megalapítója a Time magazin kérdésére, vajon a jelenlegi trend elvezet-e a vallástól, azt válaszolta, „a trend a vallástól nem vezet el, de annál inkább azoktól a felekezetektől, amelyek látszólag mást sem tesznek, mint egymás ellen harcolnak, és megpróbálják elorozni egymás híveit”. A további kérdésre pedig, mely azt firtatta, ez az jelenti-e, hogy előbb-utóbb egy univerzális vallás jön-e a létre azt válaszolta: „ellenkezőleg, nem univerzális, hanem perszonális (mélységesen személyes) vallásosság felé haladunk, olyan vallás felé, amelyből kiindulva mindenki megtalálhatja saját, legszemélyesebb nyelvét, ha Istenhez fordul”. A Posticum az ilyen fajta Isten-ember közti találkozásnak a szolgálatában szeretne állni, tudatában lévén annak a spirituális szükségletnek, amit Prohászka Ottokár, Ady kortársa, így fogalmazott meg: „új érzésekből fakadó énekeket nem lehet régi kották nótáira szedni”.
Sziget a szárazföldön
Sziget a szárazföldön – írta a Posticumról egyik vendége. E találó megfogalmazással szívesen azonosul a ház. Nem szándéka az elszigetelődés, ugyanakkor a „kontinenssel”, a mindenkori közgondolkodással, társadalmi szerveződésekkel, politikai célkitűzésekkel sem kíván összeolvadni. Olyan hely szeretne lenni, ahova vissza lehet vonulni a kontinenshez és a transzcendenciához fűződő viszonyunkat nyugodt körülmények között átgondolni, újragondolni és megtalálni a változáshoz, a változtatáshoz szükséges energiákat. Most azonban, tizedik születésnapjára készülve, egyszerűen ünnepelni szeretne, amire május 21–23. között ezúton is mindenkit szeretettel hív és vár.
Bruncsák István
erdon.ro

Gyűlésezik a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK)
Nagyvárad - Dr. Fleisz János, a Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) kezdeményezője, a BINCISZ elnöke, valamint Rencsik Imre, az NCK ügyvezetője, a Posticum vezetőtanácsának tagja 2010. december 9-én, csütörtökön 17 órára hirdette meg a kerekasztal jubileumi ülését.
Ebből az alkalomból várják az NCK 26 alapító szervezetének képviselőjét, valamint azokat is, akik csatlakozni szeretnének a 2009. december 9-én megalakult tömörüléshez. Helyszín: a POSTICUM díszterme, Teiului (Nagyatádi Szabó István) utca 26. Javasolt napirend: 1. Az előző ülés határozatai, az alapító szervezetek listája, tagsági kategóriák tisztázása, felhívás további szervezetek csatlakozására. 2. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) jelene és jövője. Előterjeszti: Dr. Fleisz János, a Bihar Megyei és Nagyváradi Civil Szervezetek Szövetsége (BINCISZ) elnöke. 3. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) 2010-es tevékenységéről. Előterjeszti: Bruncsák István az ügyvezetést ellátó Posticum vezetőtanácsi tagja 4. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) ügyvezetését 2011-ben ellátó szervezet kiválasztása, szavazás az ügyvezetésért felelős személyről. 5. A 2011-es civil eseménynaptár megbeszélése, összehangolása és elfogadása. 6. A Nagyváradi Civil Kerekasztal (NCK) honlapja és jövőbeli működése, a folyamatos kapcsolattartás módozatai. 7. A következő időszak közös tevékenységeinek, programjainak és pályázati lehetőségeinek ismertetése. 8. Különfélék.
Erdon.ro

„Idehaza vagyunk elveszett városunkban”
A rusnya valcer címmel készülőben van Zudor János legújabb könyve. A nagyváradi költő legújabb verseiből Selyem Zsuzsa kolozsvári írónő, egyetemi tanár válogatott ki egy kötetre valót. A kiadáshoz a Posticum Egyesület támogatókat keres.
„Nagyvárad hajdani sokat emlegetett irodalmi pezsgése ma már szinte teljesen a múlté. Hogy kinek a hibája? Hát nem a Jánosé, az biztos. Ő az a rohanó szakállas alak, akivel összefuthatsz Nagyvárad sétálóutcáján, kér tőled egy cigarettát, elveszi tőled a dobozt, és ír rá neked hálából egy verset.
Ő az a szakadtan is sármos, öregen is fiatalos törzsvendég a kocsmában, aki legújabb, vagy legutóbb magánál felejtett kötetét próbálja rád sózni egy sörért, és ennyivel nem is szabadulsz, mert még a nevedre vagy kedvesed nevére költött ajándék verset is kapsz tőle. És ő az a bolondos ember, aki a koszos poros busz egyik végében ülve „hátra-beszélget” a busz másik végébe egy fiatal lányhoz, tárgyalva családi, szakmai, politikai és filozófiai témákat. Ez csak próbálkozás volt a jellemzésre. Mert Jánost személyesen kell ismerni. Vagy ha ez nem jön össze, akkor legalább a verseit kell olvasni.” (Barabás-Vanyovszki Mária)
Én egy nagy dögfehér halott vagyok. / Kísértet ingben járok, / bocsánatot kérek mindenkitől, / mint egy született vesztes! / Egy csókot adok mindenkinek, aki / meztelen. Én vagyok az örök búbánat. (Zudor János: Én)
Kísérlet egy életrajzra
Zudor János 1954-ben született Nagyváradon. 1983-ban végezte el a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának magyar-francia szakát. 1987-ig tanárként dolgozott, de volt a nagyváradi vegyi üzem, a Sinteza alkalmazottja is, aztán pedig újságíróként tevékenykedett. 1993 óta betegnyugdíjas. A Posticum egykori projektvezetője és recepciósa, Barabás-Vanyovszki Mária – kicsit talán múzsaként, de mindenképp figyelve és értve a költő szavait – rábírta, hogy János rendszeresen egy öreg írógépbe üsse be verseit. Ezek „őrzési jogáért” a Posticum minden alkalommal fizetett a költőnek. Így neki cigarettára (vagy talán ennivalóra is) jutott, az utókornak pedig a 2010-ben megjelent Jónás és a mérték. A Posticum Szent Erzsébet kápolnájának hívei a perselypénzzel egy éven keresztül folyamatosan támogatták a költőt.
János csak az őt értőkkel ért szót, a többiek számára nyárspolgárok, összeesküvők vagy csak az útjába kerülő akadályok. Kezelésre szorult, de nem mindenki kezéből fogadta el a pirulákat. Édesanyja halála után aztán minden még rosszabb lett. Lakását elcsalták tőle, a városban csatangoló költőt autó üti el, nemsokára bátyja is meghal, őt beutalják a diófási, és később a tölgyesi elmegyógyintézetbe.
Innen hozza Rencsik Imre vissza Váradra, és a Posticum egyik helységében szobát alakít ki számára. Verseit begépeli és mindenki számára hozzáférhetővé teszi a zudorversei.blogspot.com oldalon, a Posticum konyhájában együtt ebédel vele, és ezen felül kiadót keres a költő válogatott versei számára.
A rusnya valcert Selyem Zsuzsa kolozsvári egyetemi tanár válogatta össze és írt utószót hozzá. A könyv a magyarországi Új Forrás kiadónál jelenne meg, ha a nyomtatáshoz szükséges pénz összejönne hozzá. Ehhez kérjük az irodalombarátok támogatását a Posticum számlaszámra (Asoc. Posticum Mov. Iuv. Christ., Banca Transilvania, Oradea, Ag. Cantemir: RON – RO67 BTRL 0050 1205 7810 80XX, EUR – RO16 BTRL 0050 4205 7810 80XX, SWIFT: BTRL RO22 BHA. A kötet a június 2. és 6. között megrendezendő 83. Ünnepi Könyvhétre jelenne meg. erdon.ro

Megújult a nagyváradi Posticum
Reklámfilmekkel hívja fel az emberek figyelmét a nagyváradi Posticum a létesítményben kiaknázható lehetőségekre.
Posticum nagyváradi épületét felújították a közelmúltban, ennek nyomán jött az ötlet, hogy a létesítményben rejlő lehetőségekre felhívják a nagyközönség figyelmét is. Rencsik Imre a Possticum vezetője elmondta, hogy az épületet Kertész Attila belső építész tervei alapján alakították át. Ezt követően Szaladják István operatőr, rendező, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola oktatójának vezetésével múlt pénteken több rövid filmecskét forgattak le, melyekben azt kívánják megmutatni, hogy milyen rendezvényeknek tud helyet adni a Posticum. „Nem a programokat akarjuk most reklámozni, hanem azokat az egységeket, amelyek egy kissé háttérbe szorultak, és előtérbe kell hoznunk egy kicsit, mert ezek hivatottak arra, hogy fenntartsák a házat” – fogalmazott Rencsik Imre, hozzátéve, hogy a Posticum a vendégházon kívül az esküvői rendezvények, osztálytalálkozók, bankettek, előadások, szemináriumok megszervezésének helyszínéül szolgál, és a kínálat bővül azáltal, hogy a teraszt is hangulatosan berendezik ”. Eddig az események zöme a Jazzlandben voltak berendezve, de onnan most úgymond feljövünk a fényre, és a Jazzland inkább a bulik, koncertek helyszíne marad csupán, míg az ünnepélyes rendezvényeket fent fogjuk megrendezni” – mondta.
Változatos lehetőségek
Szaladják István lapunknak elmondta, hogy a Budapaesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola művészeti tanszéke elsőéves kameraman osztályának diákjaival érkezett Nagyváradra leforgatni a reklámfilmeket. A rendező elárulta, hogy e filmekben bemutatjuk a Posticum széles körű tevékenységi körét. „Több film készül, különböző potenciális látogatók számára” – mondta Szaladják István hozzátéve azt, hogy a rövidfilmekkel azt kívánják bemutatni, hogy azok is eljöhetnek a Posticumba, akik elvonulni szeretnének ide, vagy hosszabb lelkigyakorlatot folytatni, illetve azoknak is, akik csak turistaként jönnek. A filmekkel meg kívánják mutatni azt, hogy milyen hangulata van a helynek, mit kaphatnak azok, akik keresztelőt, esküvőt, bankettet, esetleg halotti tort szerveznének itt. A filmeket a Budapestről érkezett hétfős stáb több mint negyven önkéntes statiszta közleműködésével forgatta le. A rövidfilmeket a Posticum honlapján lehet majd megtekinteni.
Pap István
erdon.ro

A nagyváradi Posticum-ház
A nagyváradi Posticum keresztény szellemiségű kulturális központ és vendégház. Nemcsak földrajzi, kulturális és vallási, hanem a szó tágabb és átvitt értelmében is a „határok mentén” fekszik. Sziget a szárazföldön a szó és csend határán, amely sajátos helyzeténél fogva közvetítő szerepet tölt be nemzetek, kultúrák, vallások, különböző társadalmi csoportok és területek között.
A szervezet története
Ahogy jobbára történni szokott, a Posticum története is egyetlen emberrel kezdődött. Sok személy összefogása, ötlete, anyagi támogatása és kétkezi munkája kellett, amíg az álomból valóság lett, valójában azonban a megvalósulásig vezető rögös út felelősségének súlyát egyetlen személy, Rencsik Imre ifjúsági lelkész vállalta magára. Jogilag a szervezet KIM (Keresztény Ifjúsági Mozgalom) néven 1994-ben alakult meg, központja pedig Nagyvárad egyik kertvárosának lelkészi lakásában volt. A KIM – Ház gyorsan belopta magát a tizenéves fiatalok szívébe és kedvenc találkozóhelyükké lett. A szórakoztatáson és tartalmas kikapcsolódáson túl azonban a szervezet tanulmányi előmenetelükben is igyekezett segíteni a diákokat, nyelv- és informatikai tanfolyamokat szervezett, külföldi ösztöndíjakat közvetített számukra. Hamarosan egyértelművé vált, hogy nagyobb befogadóképességű, több fiatalnak és programnak helyet adó épületre van szükség, így az egyesület 1996-ban lerakta a jelenlegi ifjúsági és kulturális központ alapjait, amelyet Posticum néven 2000. május 21-én Exc. Tempfli József megyéspüspök úr szentelt fel a Varadinum ünnepségsorozat záró mozzanataként. Az épület tervezése és megalkotása során fő szempont volt az egyesület szellemiségének esztétikai megjelenítése, hogy a házba betérő fiatalok és az ide látogatók, mintegy ösztönösen ráérezzenek a Posticum küldetésére. A hosszas töprengések és vívódások közepette született épület egyedülálló architektúrája nyitottságot, kiegyensúlyozottságot, mértékletességet sugall, és spontán módon hasonló belső értékek felismerésére ösztönöz. A kultúrközpont mára Nagyvárad életének egyik sajátos színfoltja és meghatározó színtere lett, ahol nemcsak kikapcsolódni lehet, hanem bekapcsolódni is egy olyan szellemi-lelki környezetbe, amely igazabb, hitelesebb, emberibb életre sarkall.
A szervezet céljai
Meggyőződésünk, hogy a keresztény kultúra kétezer éves épületébe nem csak a főbejáraton keresztül vezet út, hanem van egy nem túl látványos, eldugott és sokszor jelentéktelennek tartott „hátsó ajtó” is (ez a latin posticum szó jelentése), amelyen keresztül éppúgy be lehet jutni a szentek szentjébe, a legszentebb szentélyébe. A Posticum az elmúlt évtizedekben különböző kulturális szolgáltatások és karitatív rendezvények széleskörű kínálatával igyekezett betölteni e hátsó ajtó szerepét. Sokrétű tevékenysége során azonban egyre inkább a belső energiaforrások fellelésére és ápolására irányult figyelme, így az idők jeleihez igazodva a hátsó ajtót egyre határozottabban a csenddel, a szemlélődő elmélyüléssel azonosította. A csend természetesen nem minden, „csak kapu”, de mindenkinek keresztül kell mennie rajta, aki a vallásosságot többnek akarja látni népi folklórnál, az egyházi és liturgikus szertartásokat pedig személytelen hagyományőrzésnél. Aki nem a csend kapuján lép be az Egyház kétezer éves épületébe, könnyen meglehet, hogy muzeális tárlatvezetéshez hasonló kulturális élményben lesz része, az Örökkévaló jelenlétének közvetlen megtapasztalása azonban hiányozni fog az életéből. Az élet pedig e tapasztalat hiányában előbb-utóbb elsekélyesedik, ellaposodik, megfakul és ízét veszti. Ezért a Posticum hátsó kapuja a jövőben elsősorban azok előtt áll nyitva, akik a mindennapokhoz nélkülözhetetlenül szükséges életadó erőforrást a csendes szemlélődésből, a kontemplatív életmódból szeretnék meríteni, és a tömegkultúra zajos útvesztőjében személyes életútjukra szeretnének rálelni. Hisszük továbbá, hogy nem csak egyénként, hanem vallási közösségekként is a meditatív szemlélődés útján járva fedezhetjük fel azt a minden világvallásban megtalálható közös forrást, amelyből merítve – a történelmi, kulturális és teológiai különbözőségek ellenére is – esélyünk lehet egymásra testvérként tekintő emberekből álló társadalmat teremteni.
Csernák Béla
Művelődés (Kolozsvár)

Isten áldásával nyíltak az ajtók
Nagyvárad – Ötévnyi munka eredményeként felépült a Csillagvárosi Református Egyházközség Gyülekezeti Központja. A folyamatról Vinczéné Pálfi Judit és Vincze Zoltán lelkipásztorokat kérdeztük.
Istennek legyen hála: kívül belül megújult templomunk – áll a vasárnapi hálaadó istentiszteletet hirdető meghívón. A délelőtt tíz órai hálaadó istentiszteleten Csűry István püspök hirdet majd igét. Amint Vincze Zoltán lelkipásztor elmondta, különleges pillanat ez, hiszen fogyó magyarságról, fogyó élettérről beszélünk, s az által, hogy sikerült befejezni a központot, nemcsak a hitnek egy bástyája, hanem a magyar kultúrának egy bázisa is felépült.
Tető nélkül
A munkálatok 2011-ben kezdődtek el, emlékeztek vissza Vincze Zoltán és Vinczéné Pálfi Judit, aki a gyülekezet önkéntesen szolgaló lelkipásztora, a Kriályhágómelléki Református Egyházkerület missziói előadó tanácsosa. A templom helyén eredetileg egy lakóház volt, melyet ’87-ben kapott a gyülekezet, miután a Gillányi (Cantemir) sugárúti imaházat államosították. A ház viszont kicsi volt – mindössze egy teremből és egy irodahelyiségből állt, nem volt elegendő a hely játszóház, vagy vakációs gyerekprogramok szervezésére, de egyébre sem, egyre szűkösebbnek érezték. Kényszerből kezdték el az építkezést, s biztatták egymást, hogy eljön majd a pillanat, amikor szép lesz. Az első év volt a legnehezebb – a bontás és az építkezés egyes fázisaiban nem volt fal, nem volt tető, így tartották az istentiszteleteket. Október végére épp tető nélkül állt a templom, kint vihar volt, ekkortól Rencsik Imrének, a Posticum alapítójának köszönhetően egy fél éven keresztül Posticumban tarthatták az istentiszteleteket, ott ünnepelték a karácsonyt is.
Indukciós hurok
„Az elmúlt tizenhét év során megtanultam, megtanultuk, hogy a lelkipásztornak jó értelemben vett menedzsernek is kell lennie. Isten szüntelen vezetésének, valamint a jó gazda mivoltnak köszönhető, hogy mindezt sikerült véghezvinni, hogy nem hagytuk kialudni a lehetőségeket. Úgy éreztük, ez egy élő gyülekezet, itt építkezni kell, erre a helyre szükség van” – mondta Vinczéné Pálfi Judit. Sok támogatót sikerült találniuk: németországi, svájci, hollandiai alapítványokat, gyülekezeteket, az egyházkerület közbenjárásának köszönhetően a hazai kultuszminisztérium is támogatta őket, de a magyar államtól is kaptak támogatást. S nem utolsó sorban, a gyülekezet is derekasan kivette részét, főleg a presbitérium erején felül adakozott. Vincze Zoltán elmondta: várakozáson felüli volt a segítségük, nem kedvetlenedtek el soha. A multifunkcionális gyülekezeti központ teljes mértékben megfelel a XXI. századi elvárásoknak, sőt, különlegességekkel is büszkélkedhet: például a hallássérültek számára kidolgozott szerkezettel, – indukciós hurok az elnevezése – melynek frekvenciájára rá lehet csatlakoztatni a hallókészülékeket, hogy a halláskárosultak mindenféle zavaró háttérzaj nélkül hallhassák az istentiszteletet. A Romániában talán egyedi, mindenképp ritkaságnak számító berendezést az Osztrák Diakónia, valamint a Svájci Református Egyház, Heks Segélyszervezete által kiírt pályázatának köszönhetően sikerült beszerezni, a Sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítványon keresztül pályáztak. Tizenöt gyülekezet pályázott különféle segédeszközökre, melyek a sérült személyek felzárkóztatását segítik elő.
Programok
Az istentiszteletek mellett, melyek vasárnaponként 10 és 17, illetve télen 10 és 16 órától kezdődnek, s bibliai alapú életvezetési tanácsadásként is felfoghatók, a templomban, központban bibliaórák, gyermekfoglalkozások (játszóházak, bibliahetek), idősek számára szervezett programok, lelkigondozói magánbeszélgetések, képzések, továbbképzések zajlanak. A manzárdszobákban hat személyt tudnak elszállásolni (a parókiában további tízet). A délelőtti istentiszteletek előtt egy órával kávéra, teára várják a híveket, hogy beszélgetéssel hangolódjanak rá az istentiszteletre. Tavaly a technikai berendezéseket szerelték fel, az idén a tetőtér beépítése fejeződött be, továbbá az udvar rendbehozatala is legnagyobb részt, jelenleg az utolsó simítások zajlanak. Vincze Judit hozzátette: szeretnék, ha ez a központ nyitott ajtó lenne minden váradi Istent félő és szerető ember számára.
Nyíltak az ajtók
Sok volt ez az öt év, s a bürokrácia is sok bosszúságot okozott, jegyezte meg Vincze Judit. Az építkezés általában szombat délig folyt, szombat délután takarítottak, a székeket mindig abba a sarokba helyezték, ahol volt szabad hely. Istennek hála, a munkálkodások alatt senkinek semmi baja nem történt, tette hozzá. Vincze Zoltán kihangsúlyozta: ha Isten áldása jelen van, akkor nyílnak az ajtók, s ezt végig érezni lehetett, olyan támogatásokat is kaptak, amelyekre nem is számítottak.
Neumann Andrea
erdon.ro

Lelket épít, aki templomot épít!
A mai zűrzavaros világban, amikor az ember lépten-nyomon viszálykodásokról, nem egy esetben egyre elmérgesedő keresztényüldözésekről hall Európa nyugati részeiről, csak dicsérni lehet az olyan kezdeményezéseket, amikor lelkészek, gyülekezetek közös erőből, összefogva templomokat építenek, újítanak fel Krisztus urunk követőinek. Egy ilyen ünnepi eseményre került sor tegnap Nagyvárad-Csillagvároson, ahol hosszú idő kemény munkájának gyümölcseként ünnepélyesen megáldották a kívül-belül felújított református templomot.
Az ünnepi istentiszteleten igét hirdetett Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Mesterien felépített beszédében a református főpásztor világosan levezette azt, hogy manapság a templomok építői nemcsak kövekből, téglából rakott fizikai falakat raknak, hanem emberi jóságból, istenkeréséből, imádságból összerótt lelki falakat is, és ez a látható és láthatatlan fal együttese adja azt az erőt, amely megtarthatja a mai, 21. századi zavaros valóságban a keresztény közösségeket. Krisztus egyháza ugyanis ma egyértelműen az a keresztény közösség, ahol felekezettől függetlenül egy igaz Istent, a szeretet Urát szolgálhatják a keresztények, s így, ilyen közösségekbe tömörülve erősíthetjük egymást, úrrá lehetünk vívódásainkon, emberi félelmeinken, gyarlóságunkon.
Aki ma templomot épít, lelket épít, Isten házának ugyanis meg kell legyen a közösségteremtő, megtartó ereje, ezért nagyon fontos az, hogy a templomokban csakis Istent, Krisztus szolgáljuk, csak a jézusi rend legyen az útmutató irány. Pál apostolt idézve a püspök rámutatott a megigazulás lehetőségeire, melyek nem mindig egyszerűek, de melyeket pont a közösség templomaiban meg kell próbálni, és mindent elkövetni, hogy megtaláljuk. Azokat, akik építkeznek, templomot, lelket, látható és láthatatlan védőfalakat építenek keresztény közösségünk megtartására, védelmére, azokat megsegíti Isten, hangzott el a prédikációban, ahogy megsegítette a Nagyvárad csillagvárosi gyülekezetet is, szövetségeseket, barátokat küldve, hogy a régi, romos templomocskából egy szép, a közösség rendelkezésére álló keresztyén egyházi központ váljon. Az igehirdetés végén Csűry püspök megáldotta a felújított templomit és Isten áldását kérte az egész gyülekezetre, kiemelten azokra is, akik fáradságos, áldozatos munkával szorgalmasan dolgoztak a templom rendbetételén.
Ezt követően a gyülekezet parókus lelkésze, Vinczéné Pálfi Judit mondott köszöntő- és köszönőbeszédet, üdvözölte a megjelenteket, a híveket, s nem utolsósorban más református gyülekezetek jelenlevő lelkészeit, más felekezetek képviselőit, külön kiemelve azt, hogy a szomszédos római-katolikus templom plébánosa, a Posticum vezetője, Rencsik Imre is mennyit segített a református gyülekezetnek, míg a templomi munkálatok tartottak.
Rövid ismertető következett a felújítási munkálatokról, mint kiderült, ez a templom valóban hatalmas összefogással jött létre, Európa különböző országainak keresztény alapítványai, a magyar kormány, a váradi önkéntesek, valamennyien hozzájárultak, hogy a csillagvárosi református templom újjászülessen.
A templomavatót a csillagvárosi gyülekezet kórusának előadása tette ünnepélyesebbé.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Rekordrészvétel volt a Szent László Napokon
Egy hét alatt több mint hatvanezer embert sikerült megmozgatni, tudatták a nagyváradi Szent László Napok szervezői. Ez jelentős előrelépés, melyet lehet, hogy nehéz lesz túlszárnyalni, hangzott el a hétfői, kiértékelő sajtótájékoztató keretében.
V. Korpos Dalma, a Szent László Egyesület elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Zatykó Gyula főszervező mondta el: rekordot döntöttek az ötödik alkalommal megszervezett Szent László Napok során, főleg szombaton és vasárnap volt nagyon jelentős a részvétel, köszönet illeti a szervezésben részt vállalókat. Kiemelte: Nagyvárad és Debrecen polgármestere is kedvezően állt hozzá az eseménysorozathoz, közös megbeszélésen is részt vettek, remélhetően gyümölcsöző lesz a két város közötti kapcsolat a továbbiakban is. Debrecen önkormányzata egyébként nyolc, gyerekeknek és felnőtteknek szóló programmal vett részt, s a vár alkalmazottaitól is nagy segítséget kaptak. Kiemelt partnerük volt a Partiumi Keresztény Egyetem, mellyel új szintre sikerült vinni az együttműködést, ezúttal a szervezésben résztvevő hallgatók számára a tanintézet gyakorlatnak ismerte el az önkéntesmunkát.
Mihálka Melinda programigazgató elmondta: egy hét alatt 120 programot sikerült szervezni és több mint hatvanezer résztvevő volt, ami, mint később elhangzott, mintegy húszezerrel szárnyalja túl a tavalyi rendezvényt. A programigazgató kiemelte a szerdai operettestet, melyen a kolozsvári magyar operettművészek léptek fel, a csütörtöki dzsessz-estet, melyet a Posticum szervezett, s melyre mintegy nyolcszázan jöttek el, a péntek délelőtti kézművesvásárt, a péntek esti koncerteket, melyeken a csendőrség adatai szerint mintegy nyolcezren vettek részt, a szombati KFT és Demjén Ferenc koncertet, melyen tizenöt ezren is megfordultak, s persze a vasárnapi Omega és Metropol koncertet, melyen 20–23 ezer ember vett részt, ugyancsak a csendőrség adatai szerint. „Egy gombostűt sem lehetett volna elejteni” – jegyezte meg Zatykó Gyula. A vasárnapi gyermekprogramoknak is nagy sikerük volt, sokan vettek részt a lovagi tornákon, fegyverbemutatón, de a meseolvasás, a kézműves foglalkozások is sikeresek voltak. „Sikerként könyveljük el a Szent László napokat, a munkát folytatjuk, jövőre is találkozunk” – mondta Zatykó Gyula.
Infarktusa lett
Szántó Ildikó, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat nagyváradi vezetője elmondta: szombaton és vasárnap többféle kézműves foglalkozást is szerveztek, ezeken 450–500 gyerek is részt vett, s az állami intézményekben, családi típusú gyermekotthonokban nevelkedő gyerekek 25–30 fős csoportja is eljött. Bruncsák Gyöngyitől, a Máltai Segélyszolgálat nagyváradi fiókszervezetének vetőjétől megtudtuk, hogy a rendezvényen az elsőssegély nyújtást vállalták, mivel ez a szervezet irányvonala. Mentőautót Bradács Alíz, a margittai kórház menedzsere biztosított, köszönet illeti ezért. Kiss Balázs, a segélyszolgálat ifjúsági vezetője, aki egyúttal a SMURD asszisztense is, elmondta: három temesvári önkéntessel voltak jelen, utóbbiak a tömegbe vegyülve figyelték, hogy nincs-e rosszul valaki. Elmondható, hogy a fesztivál „csendes” volt, senki nem került túlzott alkoholfogyasztás miatt kómába, összesen huszonhat esetük volt, ami nem számít soknak, a legtöbbször túlzott folyadékveszteség miatt történt a rosszullét. Három alkalommal vitték a mentőautóval a Megyei Kórház sürgősségi osztályára az érintett személyeket. A legsúlyosabb eset egy infarktus volt – a középkorú hölgy a vasárnapi koncertek előtt lett rosszul, saját maga jelentkezett a mentőknél, magas vérnyomással és szapora szívveréssel vitték kórházba; mint kiderült, könnyebb lefolyású infarktusa volt, szerencsére most már jobban van.
Érték született
A Posticum részéről Nemes István programigazgató mondott köszönetet a Szent László Egyesületnek, s szólt arról, hogy nem volt könnyű koordinálni a három helyszínről érkező előadókat, de a koncert sikeresen zajlott. A lényeg az, mondta el, hogy együtt legyünk, nyelvtől és kultúrától függetlenül, hiszen a hétköznapi életben sem párhuzamos társadalomban élnek magyarok és románok; másfelől azt is céljuknak tekintették, hogy túl a közös szórakozáson, értékek is szülessenek. Az előadás második felében előadott számokat, melyek során régi magyar népénekek hangzottak el dzsesszre hangszerelve, s melyeket Balázs Elemér komponált, itt mutatták be először. Az előadás forgatókönyvet egyébként, mint megtudtuk, ő maga írta, közösen Rencsik Imrével, a Posticum alapítójával.
Pázmán Ida, a Nagyváradi Kézműves Ház vezetője elmondta, hogy a kézműves vásáron negyven meghívott mester vett részt, tizenketten Debrecenből érkeztek. A kézműves bemutatók során elkészült a Szent László tiszteletére faragott kopjafa is. Amint Zatykó Gyula megjegyezte, Szent László ezúttal is „megtette kötelességét”, hiszen mindenütt a környéken vihar volt, de a rendezvény helyszínét nem érte. Neumann Andrea / erdon.ro