Gábor Áron utolsó pihenője
Gábor Áron-szobrot készítettem az eresztevényi Benke-kúriához, érdemes megkérdezni Rancz Lajost, miért rendelte – mondotta minap Vetró András kézdivásárhelyi szobrász. A Gábor Áron-témában több síkon is érdekelt vagyok, Sylvester Lajos utolsó könyvének rám testálása okán a jövő évi Gábor Áron Emlékév – születésének 200. évfordulója – rendezvényeinek részesévé váltam magam is, természetes hát, hogy érdekelt: ki az, aki nem kis összeget áldoz szoborra, mit nem köztéren, de magánterületen kíván felállítani. És legfőképpen: miért?
Kököstől Eresztevényig
A kézdivásárhelyi Rancz Lajos arra a kérdésemre, hogy miért rendelte a Gábor Áron-szobrot, tőmondatban válaszol: mert megérdemli. Kevesen tudják, de Gábor Áron holtteste a Benke-kúriában volt elrejtve, az idősebb eresztevényiek legalábbis így mesélik – fűzi még hozzá. Gábor Áron hősi halálának körülményei közismertek, a kökösi csata történetét a tüzér őrnagy segédtisztje, Nagy Sándor későbbi hidvégi református lelkész mondotta el Orbán Balázsnak. Mikor az ágyúgolyó találatát követően Gábor Áron leesett lováról, halálát, „mely a hozzá határtalanul ragaszkodó tüzérekre mindenesetre lehangolólag hatott volna, tanácsosnak hitte eltitkolni”, azoknak pedig, akik Gábor Áron közvetlen közelében tartózkodtak, azt mondta, „csak könnyű sebet kapott, minek bekötözésével azonnal visszatér”. Gábor Áron nevében még kiadatta a támadási parancsot, és mint tudjuk, a kökösi csatában a háromszéki honvédők sikeresen visszaverték az oroszok túlerőben levő csapatait. „A kivívott fényes győzelemre Gábor Áron szellemének mindenesetre nagy befolyása volt, s így még halála után is áldáshozólag hatott a nevében kiadott vezényszó” – állapítja meg Orbán Balázs. Ellentmondásosak viszont Gábor Áron testének a Kököstől Eresztevényig tartó utolsó útjáról szóló adatok. A csata lezajlásáig holttestét „fehér koporsóban” – azaz gyalult deszkaládában – Uzonba szállították, ahol Tatrangi Sándor birtokán helyezték el: némely visszaemlékezők szerint eltemették, mások szerint a házban (vagy a csűrben) helyezték el. Innen indult a gyászmenet Bereck irányába, mikor Eresztevénynél – a kökösi csata előtti utolsó pihenőnél, hol, ugyancsak Orbán Balázs leírása szerint, Gábor Áron az oroszokkal való összecsapásra készülve „egy czinkanna bort töltetve, miután abból szokása ellenére ivott, átnyújtá segédtisztje Nagy Sándornak, mondván: »Igyék hadnagy úr, többet úgy sem iszunk, mert ma véres napunk lesz.«” – érte a csapatot a hír: Lüders tábornok két fronton, a kökösi és az aldobolyi hídnál is támadást indított. Hogy mindkét vonalon védekezésre készülhessen, Gál Sándor Sepsiszentgyörgyre húzódott vissza. „Ezalatt a tüzérség egy része, mely Eresztevényen állomásozott, az atyjukként szeretett vezért temette el a falu cintoromában, s éppen díszlövésekhez készült, midőn futár jött azon rendelettel, hogy siessenek Szentgyörgyhöz, mert az ellen a Szépmezőn nyomul előre. Ott hagyták a felkoszorúzott friss sírhantot, rohanva azon csata vészébe, melynek egyenetlen küzdelmeiben annyi székely hős vérzett el.” Nos, a történészek feltételezése, hogy míg Gábor Áron temetésére készültek tüzérei, testét a Benke-kúriában vagy annak jégvermében helyezték el. Helytálló tehát az idősebb eresztevényiek szóbeszéde, még ha kissé megszépítette is az elmúlt bő másfél évszázad az emlékezetet: az a kis falucska, mely nevének fennmaradása is jórészt Gábor Áronnak köszönhető, s melynek mindenkori lakói bármiféle történelmi szélverésben is gondozták és ápolták Gábor Áron sírját, megérdemli, hogy a székely ágyúhős utolsó pihenőjeként tartsa számon a magyarság. A gondozás és ápolás pedig a kényszerűségből gyorsan lezajlott temetés másnapján kezdődött, ugyanis „kóbor kozákok felfedezték Gábor Áron sírhantját, s lovaikkal egyenesre táncoltatták azt, így akarva vad dühökben bosszút állni annak hamvai felett, kit míg élt, féltek, s kinek jól ismert nevének hallatára remegtek” – írja Orbán Balázs, hozzátéve: „Eresztevényi Antal bajtársa azután újból felhantoltatta a drága hamvakat őrző sírt, s azt korláttal vette körül, s hogy oda a nagy halott emlékéhez méltó emlékkő nem helyeztethetett, azt a Bach-rendszer gyászvitézei – kik nem csak az élőket, hanem a halottakat is félték – akadályozták meg, kik még egy egyszerű fejfát sem tűrtek meg a dicsteljes napok emlékét védő sír felett.” Gábor Áron sírját hosszú időn át Eresztevényi Antal és testvére, László gondozta, állíttatott szerény kőkeresztet is, mely idővel megkopott és megdőlt, s miután a két testvér kiöregedett, a sírt teljesen felnőtte a gyom. „Az eresztevényi temetőben egy összehorpadt sírhalom felett a kegyelet eme zörgő virága buján tenyész. Akármelyik herbáriumnak díszére válnának a bogáncskórók azon ritka példányai, melyek ott gondtalanul nőnek tömötten olyan jó magasra, hogy ki se látszik tőlük a sír (...), melyre ez az egyszerű név van írva: »Gábor Áron«. Íme a kegyelet!” – írta egy cikkében a Nemere 1881. október 2-án. Méltó síremlék – a ma is álló obeliszk – végül hosszadalmas „sajtóháború” után, közadakozásból készült el, a máig sem teljesen befejezett emlékművet 1892. július 31-én avatták fel.
Ötcsillagos kúria
Gábor Áron sírhelyétől kőhajításnyira található a Benke-kúria. Most felújítva, ötcsillagos vendéglátóhellyé alakítva, udvarán egyelőre üresen áll egy szobortalapzat. A kúria hányatott sorsú, utolsó tulajdonosát, Benke Lászlót 1949-ben deportálták a Duna-deltába, a kollektivizálás Erdély-szerte zajló „rendje” szerint itt is a falu nagybirtokosának lakását nézték ki a helyi termelőszövetkezet székhelyének. Laktak benne mezőgazdasági idénymunkások is, aztán az 1989-es rendszerváltást követően magántulajdonba került, használták a kúriát sokféle célra, többek között gombatenyészet is működött benne – csodálatos módon némely elemei átvészeltek minden sorscsapást. A 2005-ben kiadott Kúriák földje kötetben még Hlavathy Izabella leírhatta, hogy az épületnek „külön érdekessége a portikusz belső falát és mennyezetét díszítő, bambusznád keretbe foglalt növényi és madár ornamentikájú tájképfestés, mely ma még töredékesen ugyan, de látható.” Kiemelte az országútról nem látható, a kúria déli oldalán levő főbejárat timpanonos tornácát is, „melynek feljáróját impozáns faragott kőlépcső képezi”. A Goldim Kft. 2007-ben vásárolta meg az akkorra már meglehetősen rossz állapotba került kúriát. Az ötletgazda Tóth Katalin Mária, a cég vezérigazgatója és a munkálatok minőségi kivitelezéséért felelős Tóth László irányításával az épület felújításán folyamatosan dolgoztak egészen tavalyig – bizony, nagyobb befektetésnek bizonyult, mint új házat felépíteni. Kicsiny részét a munkálatoknak uniós pályázatból finanszírozták, falusi turizmus témakörben, ezt hirdeti a kúria bejáratához kihelyezett, a környezetbe nem igazán illő tábla. A melléképületet is átalakították, a kommunizmus alatt gabonaraktárnak használt, szerkezetileg viszonylag jó állapotban megmaradt épületet kiegészítették egy spa-résszel, medence, pezsgőfürdő várja a szállóvendégeket. A főépületben lakosztályok, vendéglő, és a kínálatot – mert teljes csomaggal készülnek a vendégfogadásra – később lovarda is kiegészíti. Mindez ötcsillagos kivitelben, de a kúria jellegzetességét visszaadva. Bevallom, ilyen sokcsillagos szállodakultúrával hadilábon állok, de amit a két épületben láttam, amikor tulajdonosa – méltán büszkén a megmutathatóra – körbevezetett, meggyőzött arról, hogy a környék legelegánsabb vendégfogadó központját alakították ki a Benke-kúriában. És külön elnyerte tetszésemet, hogy az összes díszítőelemet helyi képzőművészek alkotásaiból válogatta össze Tóth Katalin Mária (egyébként az ő munkáját, ízlését teljes mértékben dicséri az egész, egységes stílust megelevenítő belső berendezés is): a falakon Vetró-plakettek, Kosztándi Jenő festményei, Nagy Lajos fényképei. A különféle megbeszélésekre, kisebb rendezvényekre alkalmas helyiségeknek is helyi vonzódású neveket adott, van a kúriában Laborfalvi Róza-, Gábor Áron- és Eresztevény-konferenciaterem, a bejáratnál egy asztalon a Székelyföldi legendárium az Eresztevény legendáját és Gábor Áron halálát leíró oldalaknál kinyitva. És a kúria családi vonatkozását is felhasználták, az emeletre vezető lépcsősort a Benke-családtól kapott fényképek reprodukciója ékesíti, több helyütt a Benke család címere is látható. Rancz Lajos hosszú út végén került a Benke-kúriához. Eredetileg matematikatanár végzettségű, tanított is három esztendőt, aztán úgy döntött: a nemzet napszámosának barna kenyerét fehérebbre cseréli. A kereskedelem az, amivel talán gyorsabban pénzt lehet szerezni, bár gyorsan el is lehet veszíteni – ő nem bukott bele üzleteibe, hanem folyamatosan gyarapodott. A Goldim Kft.-nek kávé- és energiaital-forgalmazás a főbb tevékenysége, de Rancz Lajos tudja (a valószínűségszámítási matematikai módszerek is ezt igazolják, jegyzi meg mosolyogva), hosszú távon a vendégforgalom lesz a jövedelmező – az ötcsillagos Benke-kúria a cégnek épp ilyen jellegű befektetése. Stratégiailag, földrajzi és történelmi vonatkozásban is nagyon jó helyen, Háromszék közepén található a Benke-kúria, ide az Óriáspince-tető, Besenyő, Réty is közel esik, nagyobb túráknál Erdélyt bejáró központnak szintúgy megfelel. A Benke-kúria minden különösebb hírverés nélkül már megnyitotta kapuit, több rendezvénynek helyet adott eddig, az igazi reklámozással azonban még kivárnak, míg minden elkészül – mondja Rancz Lajos.
És a szoboravatáshoz is minden adott már, az elkészült Gábor Áron-mellszobor, Vetró András alkotása már csak arra vár, felkerüljön az udvar díszhelyén álló talapzatra. Az avatás időpontját még nem tűzték ki, a közeljövőben sort kerítenek rá. „Szeretnénk a tiszteletet mi is megadni Gábor Áronnak. Mert megérdemli” – jegyzi meg Rancz Lajos. Csak ennyi, amit mentségére, mentségükre felhoz.
Váry O. Péter
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gábor Áron szobrot avattak Háromszéken
Felavatták Gábor Áron mellszobrát Eresztevényben, a Benke kúria udvarán. A szobor alkotója Vetró András szobrászművész.
Történészek, politikusok és a község lakói előtt leplezték le november 26-án, szerdán délután Gábor Áron szobrát Eresztevényben, így tisztelegve a háromszéki hős előtt. Rancz Lajos, a Benke kúria házigazdája szerint méltó helyet kapott a mellszobor, hiszen Gábor Áron kultusza ma is él a vidéken, emléke pedig ugyanolyan nagy, mint Kossuth Lajosé.
Gábor Áron személyiségét és kultuszát Demeter Lajos helytörténész elevenítette fel, kiemelve, hogy a legendás példakép mai napig a székely emberek előtt áll. A történész szerint két dolog tehette hőssé Gábor Áront: az ágyú ígérete és annak eldördülése. Ugyanakkor kiemelte: nem tudni meddig tart a valóság és honnan indul a legenda, viszont tény, hogy a székely ágyúöntő legendás alakká vált, főként a szabadságharcot követő elnyomás éveiben.
„Az, hogy Gábor Áron emléke megérett és „nemesfémmé” alakult, annak köszönhető, hogy tizenhét év év elnyomás volt a szabadságharc után. Azokon az estéken a szép emlékeket mesélték az apák és a nagyapák, olyan eseményeket, amelyeknek részesei voltak. Ezek a történetek érdekesek és a székelyekre jellemzőek, így mindenki önmaga lehetett a központban és társa Gábor Áron a hősi halott”– mondta Demeter Lajos. A helytörténész szerint az is legenda, hogy Gábor Áron a kökösi hídon esett el, viszont szép szimbólumként maradt meg ez a hely a nép emlékezetében. A temetése körül is kialakultak legendák, többen úgy tudják, hogy először Uzonban temették el titokban, hogy tüzérei ne szerezzenek tudomást a haláláról és tovább harcoljanak.
Tibád Sándor, a Gábor Áron Alapítvány Kuratóriumának tagja versben idézte fel a székely hős alakját, kiemelve, hogy egy olyan honfitárs volt Gábor Áron, aki életét adta a hazáért. „Alakja azóta is jelen van a művészetekben, népköltészetben és a hadászatban is, úgy mint az ágyúöntési technológiák kidolgozója. Ugyanakkor ő lett a leleményes, semmiből is sokat teremtő székely példaképe” – emelte ki Tibád.
A székely katonát méltató beszédeket követően Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke és Tamás Sándor a Kovászna megyei önkormányzat vezetője közösen leplezték le Vetró András szobrát. Kelemen Hunor elmondta: Gábor Áron öntési technikáit mai napig számon tartják a műszaki tudományok területén és emléke ma is ugyanannyit jelent, mint az elmúlt században. „A székelyföldi szabadságharc határait ő már rég túllépte, hiszen a magyar csapatok számára öntött ágyút, de védte Székelyföldet is a saját csapataival úgy, ahogyan más nem tette volna meg. Az önfeláldozó, szabadságszerető ember példaképe mai napig” – mondta Kelemen Hunor.
Kovászna megyében jövőre Gábor Áron évet szerveznek, az ágyúöntő születésének 200.-ik évfordulójára, mely jövő március 15-én veszi kezdetét és november 27-én ér véget. A rendezvények egyik szervezője Váry O. Péter író, újságíró, aki elmondta: az egész megyére kiterjedő eseménysorozattal készülnek, amelyben emlékkiállítás, szónokvetélkedő, iskolai verseny is helyet kap. Ugyanakkor felújítják a bodvaji vashámort is és befejezik az eresztevényi síremléket, amely mind a mai napig nem készült el teljesen.
Bús Ildikó
Székelyhon.ro

Böjte atya szakképző otthont hozna létre Kézdivásárhelyen
A Kézdivásárhelyen megszervezett Szentkereszty-emléknapon aláírták azt az alapító okiratot, aminek szignálói vállalták a kantai minorita rendházban létesülő gyerekotthon létrehozásának támogatását.
A szakképző gyerekközpont Böjte Csaba atya irányításával működne, amennyiben a közeljövőben az önkormányzat megkapja az épület felújítására irányuló pénzösszeget. A elképzelés legkevesebb három év múlva válhatna valóra, és ha minden a tervek szerint alakul, Kézdivásárhelyen közel száz gyermeknek lenne lehetősége, hogy jobb és szerető környezetben nőjön fel.
A kezdeményezés Fejér László Ödön RMDSZ-es képviselő nevéhez kötődik. Még az év elején egyeztetés indult a kézdivásárhelyi minorita rendház épületének felújításáról, gyermekközponttá alakításáról, amelyet elkészültekor Böjte Csaba ferences szerzetes gyermekvédelmi intézményrendszerének keretében működtetnének majd.
A május 23-ai egyeztetésen Böjte Csaba atya elmondta, hogy egy nem egy szokványos gyermekotthont szeretne létrehozni. „Kézdivásárhely mindig a kézműves iparáról volt híres, ezért olyan kollégium létrehozásában gondolkodom, ahová olyan gyerekek jöhetnének, akik bizonyos szakmát szeretnének tanulni, de ott, ahol élnek, nincs erre lehetőség. Örülnék annak, ha más árvaházakból, akár a szórványból is jöhetnének gyerekek” – ismertette elképzelését Böjte atya.
Csaba testvér hiánypótlónak nevezte a kezdeményezést, szerinte a tanügy nem tudja lefödni ezt a fajta képzést, ezért lennének hasznosak a kis műhelyek, ahol 14-18 éves fiatalok elsajátíthatnák a kézműves szakmát. „Számomra ez Isten és ember előtt is vállalható cél” – tette hozzá.
Tövissi Zsolt csíkszeredai műépítész, tervezőmérnök már több mint tíz éve foglalkozik a 18. századi épülettel. Az egyeztetésen az épület állapotáról és a felújítás megvalósíthatóságáról számolt be. Az épület alapja nagyon tönkrement, ezért statikailag kell megerősíteni, a beruházást megközelítőleg két és fél millió euróra becsüli. Tövissi szerint a felújítás után a földszinten lehetnének a tantermek és a műhelyek, az adminisztráció és egy étkezde, az emelet pedig helyet kapna a kollégium, és itt lenne felület a tanári lakások kialakítására is. A tervezőmérnök azt is elmondta, hogy ha valóban megvalósulna ez a szakképző központ, olyan mesterségeket lehetne újra felvirágoztatni, mint a fazekas, a csizmadia, a tímár, a szűcs, a kalapos, az üstgyártó vagy a szíjgyártó, amely annak idején Kézdivásárhely céhes voltát határozta meg.
A gyerekotthon támogatásáról biztosította a várost Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes is. Kelemen két utat lát járhatónak ebben a kérdésben, szerinte vagy uniós pályázati pénzekből lehetne felújítani az épületet, vagy a román kulturális tárca támogatásával valósulhatna meg a rehabilitáció. Egyik sem rövid átfutású, de Kelemen azt javasolta, hogy az önkormányzat és a baráti társaság közös erővel még ebben az évben készítse el a terveket.
Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere úgy nyilatkozott, hogy a város számára ez a kezdeményezés nagyon fontos, és pozitívum az, hogy az épület húsz évre a városi önkormányzat ügykezelésében van, ezért ez nem akadályozhatja a terv előkészítését. A polgármester azt szeretné, ha a kulturális minisztériumon keresztül finanszíroznák a beruházást, és egyet értett azzal, hogy úgy lesz a leghatékonyabb az előrelépés, ha az önkormányzat finanszírozza a tervezést, és már ebben az évben elkészül. A terv elkészítését az önkormányzat 30 ezer euróval támogatja.
Fejér László Ödön képviselő kezdeményezésére létrejött a GyerekKéz Baráti Társaság a Minorita Rendházért, amelynek alapító okiratát május 23-án alá is írták. Az okiratot Böjte Csaba atya, ferences szerzetes, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Fejér László Ödön, parlamenti képviselő, Bokor Tibor polgármester, Ft. Vargha Béla főesperes, Diószegi László, Berszány Tibor, Rancz Lajos, Dobra László, Szarvadi Loránd helyi vállalkozók és Fejér László Előd írták alá, valamint támogatásukról biztosították a társaságot Bakk-Vitális Kinga Mária, a New Fashion Rt. és Zarah Moden Kft. nadrággyárak vezérigazgatója, illetve Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese is.
Kömény Kamilla. Székelyhon.ro

Esztendőforduló vendégházainkban
Nem tehetjük, hogy bezárjuk vendégházainkat szilveszter estéjén és újévkor – hallottuk több panzióstól –, ugyanis visszatérő vendégeink óhajtanak nálunk kikapcsolódni és köszönteni az előttük álló újabb esztendőt. Begyújtunk, készülünk, s már összeállítottuk a kínálmációs lapot is. Vannak azonban újabb keletű szokások is, amikor a szorosabb rokoni vagy éppen az összeszokott baráti kör akar-kér közös óesztendei mulatságot. Ne készülődjetek – üzenik –, kosaras buli lesz, hozunk mi mindent, összekínálkozunk, mint a kosaras bálokon! Nem tehetjük, hogy bezárjuk vendégházainkat szilveszter estéjén és újévkor – hallottuk több panzióstól –, ugyanis visszatérő vendégeink óhajtanak nálunk kikapcsolódni és köszönteni az előttük álló újabb esztendőt. Begyújtunk, készülünk, s már összeállítottuk a kínálmációs lapot is. Vannak azonban újabb keletű szokások is, amikor a szorosabb rokoni vagy éppen az összeszokott baráti kör akar-kér közös óesztendei mulatságot. Ne készülődjetek – üzenik –, kosaras buli lesz, hozunk mi mindent, összekínálkozunk, mint a kosaras bálokon!
Oltfejben Sepsibükszádon a Sólyomkő Panzió, a Sólyomkő kulcsosház kapui nyitva lesznek óesztendő estéjén és az új év első napjaiban. Amiként azt Szakács István tulajdonos elmondta, egy belföldi baráti társaság úgy határozott, hogy itt töltik a szilvesztert, s így előreláthatóan mind a két egységben telt ház lesz. Hasonlóan alakul az esztendőforduló a helybeli Anna Panzióban is – tudtuk meg a háziaktól, ugyanis ott is régi visszatérő vendégek ünnepelnek, akiket nemcsak a megszokott hely és a ház konyhájának jó ízei, hanem a sajátosan székely vendégszeretet is csábít. A vendégfogadók abban reménykednek, hogy kegyes lesz a Fennvaló, és akkorra talán fehér lepellel borítja majd be a Nagy-Csomád alatti tájat. Szakácsék kulcsosháza ugyanis kimondottan a Csomád fenyveseinek lába alatt áll. Ha igény lesz rá, a szűkebb, avagy a tágabb környék általános érdeklődésre számot tartó látnivalóiról, turista-érdekességeiről is tájékoztatni tud a vendégfogadó. Alsó-Háromszéken sem lesz zárva néhány vendégház kapuja-ajtaja. „Nálunk, az árkosi Ezüstfenyő Panzióban visszatérő régi vendégek, összetartozó csoport fogja bevárni az ó- és az újévet – mondta Karda Gabriella tulajdonos és vendégfogadó –, akik bár az ország legkülönbözőbb vidékein élnek, de a rokoni és a baráti kapcsolatok révén nálunk szokták tölteni a szilvesztert. Már december 30-án megérkeznek és amolyan kosaras-mulatságot rendeznek, így a mi dolgunk is kissé könnyebb lesz, mert magukkal hozzák kedvenc ínyencségeiket. Én természetesen gazdag estebéddel, amolyan meleg vacsorával várom, ez itt a ház hagyományos kínálata. Vendégeim itt akarnak maradni az új esztendő két első napján is. Nálam válogatni lehet a szobák és alvóhelyek között, elkerülendő az esetleges vitát, vendégeink szokták maguk között azt szétosztani.” Alkalmi kirándulási ajánlatra is vállalkozik Karda Gabriella. Már régi hagyomány, hogy újesztendő napján vendégei ellátogatnak a Szent Anna-tóhoz, másodnapján pedig Árkoson fognak részt venni egy ragyogóan szép lovasúton a közeli erdőben, a helybeli Barabás-lovarda jóvoltából. Az időjárás függvényében lesz szekeres vagy szános kiruccanás is. Ilyenkor menő a zsíros kenyér és forralt bor. Fényben fog úszni az eresztevényi ötcsillagos Benke-kúria. Telt ház lesz itt is – tudtuk meg Rancz Lajos tulajdonostól. A rangos idegenforgalmi egység szilveszteri rendezvényét nyilván a tehetősebb anyagiakkal rendelkező kül- és belföldi vendégek veszik igénybe. Élő zenés és a székely konyhaművészet választékos ételeiből álló szilveszteri vacsorával várják őket. Az udvaron álló Gábor Áron-mellszobor és a szobák falain látható dokumentum jellegű egykori fotokópiák, melyek egy ma élő Benke-ivadék ajándékai, felidézik a vendégben a forradalmi idők ágyúöntő tüzérőrnagyának legendás emlékét. Temetése előtt ugyanis ennek a kúriának a pincéjében rejtegették holttestét az állandó jelleggel csatározó ellenség elől. Az új esztendőben bővülni fog az egység kínálata – mondta a tulajdonos –, ugyanis a világhálón is elérhető lesz bárki számára az a gazdag turisztikai ajánlat, a látnivalók és rangos, kimondottan háromszéki, de a tágabb környék idegenforgalmi objektumai is, amelyekhez szakavatott idegenvezető kíséri majd el az érdeklődő vendégeket. Lehet, úgy döntöttek az égiek, akár a globális felmelegedés, akár a most különösebben alakuló klimatológiai esztendővég miatt, hogy sem fehér hólepel, sem pedig jégpáncél nem örvendezteti meg az ünneplőket. Igaz ez a Besenyői-tó környékére is, ahol idén a tó falu felőli partszegélyen a Panoráma Panzióban is terített asztal mellett várják be a ki tudja mit hozó újévet a vendégek. Miként azt Pap Csaba tulajdonos elmondta, csak a szobákat, a fűtést, a világítást, a kellemes környezetet, a terítékeket, a szükséges díszítést állják, az ünnepi étkeket a baráti csoportok viszik magukkal. A legendás Rétyi Nyír környékén is lesznek év végi vendégek. A Pálma Panzióban ez az év a bővítésé volt: újabb facsemetékkel pótolták az elöregedett környékbeli fákat, felújították a zárt, fűtött és a nyitott teraszt is. Látogatásunk idején volt még néhány szabad hely, de minden bizonnyal a festői táj, a jó levegő, a székely konyha, a közeli Sepsiszentgyörgy látnivalói, a kovásznai borvíz idén is ide csalogatja majd a visszatérő látogatókat. Az Alvégen,
Bikfalván, a bodzafordulói hegyeket borító erdők lábánál, a Mókus Panzióban is szilveszterező vendégek töltik az év végét és az új esztendő első napjait. Itt egy bukaresti csoport bérelte ki a szobákat és a konyhát is – tudtuk meg Ráduly Helénke tulajdonostól, aki meleg vacsorával, az idegenek számára bizonyára ismeretlen tormás levessel és kolbásszal körített töltött káposztával fogadja a vendégeket, a óesztendei és újévi étkeket azonban a vendégek saját maguk készítik el. A szintén bikfalvi Téglás Panzióban is telt ház lesz. Fővárosi és brăilai vendégek foglaltak szállást. „Nem a zajos Prahova völgyébe vágyunk – idézte őket Szabó Róbert társtulajdonos, kerüljük a manelés zajokat, itt a kiváló levegő, a gyógyító csend és hát a helyi ételeket kínáló székely konyha fogad. Öt napig akarunk itt tartózkodni.”
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)