Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Radičová, Iveta
5 tétel
2009. április 7.
Aránytalanul keveset foglalkoznak a határon túli magyar médiumok a más-más országokba szakadt magyarság társadalmi-politikai helyzetének megismertetésével, a szomszédos és „baráti” demokráciák magyarellenes jelenségeinek elemzésével. Továbbra is számolni kell a kisantanti logikával, amellyel a többségi nemzetek igyekeznek a magyar kisebbségeiket elszigetelni, ellehetetleníteni, végső soron asszimilálni őket. Öt évvel ezelőtt a felvidékiek ugyanazzal a választási kényszerrel szembesültek, mint a romániai magyarság az ezredfordulón, amikor a kisebbik rossz ürügyén tömegesen szavazták a hatalomba Ion Iliescut Vadim Tudorral szemben. Ivan Gasparovic ellenjelöltje 2004-ben az a Vladimir Meciar volt, aki kormányfőként is inkább magyarellenes retorikájával vált közismertté, semmint kormányzati teljesítménye miatt. Azután kiderült, hogy a magyarfaló Meciar nem a szélsőségesség legalja Pozsonyban. Jan Slota már Magyarországra szabadítandó tankokkal, turul-ijesztő kettős keresztekkel és szentistváni bóhóckodással sértette vérig a Kárpát-medence magyarságát. Az idei, szlovákiai elnökválasztási kampány hangulatát mi sem jellemzi jobban, mint ennek a diplomáciai pengeváltásokat is provokáló politikusnak a sommás megjegyzése, miszerint az új szlovák államfőnek az a feladata, hogy „helyesen viszonyuljon” a szlovák nemzethez és a szlovák államhoz. „Ez sajnos csak az egyik jelölt esetében lehetséges, mert a másiknak, a nőnemű jelöltnek ez a viszonya kissé zavaros” – állította. Iveta Radicova volt ugyanis az a bizonyos „nőnemű jelölt”, aki magyarajkú választóit – Szlovákia választásra jogosult állampolgárainak egytizedét – anyanyelvükön is megszólította. Nyilván képletesen, hiszen a több nyelven is folyékonyan beszélő, publikáló Radcova magyarul nem tud. A választási kampány idején is képes volt az elhíresült tankönyv-vitában a magyarság álláspontját megvédeni. Gasparovic és támogatói sikeresen tematizálták a közbeszédet Radicova ellenében, és ennek eredményeképpen Radicova nem túl nagy különbséggel ugyan, de végül alulmaradt a második fordulóban. A magyarok mozgósításával pedig egyértelművé válhat a mindenkori szlovák politika számára, hogy a választópolgárok egytizedének a bizalmát egyszerűen tisztességes politizálással is meg lehet szerezni. /Laczkó Vass Róbert: Körmagyar analógiák. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 7./
2010. május 19.
Kettős állampolgárság: az Európai Néppárt nem kommentál
Az Európai Néppárt (EPP) elnökének nincs közlendője azzal a hozzá intézett szlovák kereszténydemokrata kéréssel kapcsolatban, hogy szervezzen az EPP keretein belül kerekasztal-megbeszélést az állampolgárságról szóló magyar törvény tervezett módosításáról – utasította vissza az MTI tudósítójának érdeklődését szerdán Wilfried Martens EPP-elnök szóvivője. Kedden Martensnél járt Brüsszelben Mikulás Dzurinda, a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió (SDKU) elnöke, valamint Iveta Radicová, az SDKU választási listavezetője.
Az MTI brüsszeli szlovák újságírókörökből úgy értesült, hogy a két szlovák politikus kerekasztalvita megszervezését kérte az EPP elnökétől a tervezett magyar lépés ügyében. Martens reakciójáról azonban sem a két SDKU-politikus, sem az Európai Néppárt nem adott tájékoztatást.
Később Radicova a SITA szlovák hírügynökségnek már úgy nyilatkozott, hogy „megvan a készség a tárgyalásokra és a vitára". A szlovák média beszámolói szerint az Európai Néppárt magyar-szlovák kerekasztal-megbeszélést szervez május végéig a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról. A TASR szlovák hírügynökség brüsszeli tudósításából azonban kiderül, hogy a nyilvánossággal eddig közöltek szerint ez csupán az SDKU Martenshez intézett kérése volt.
Javier Jimenez, Martens szóvivője az MTI érdeklődésére azt válaszolta, hogy Wilfried Martens a szlovák politikusokkal való találkozója után nem kívánt nyilatkozatot tenni, és most sem kíván. A szóvivő azt sem tudja, hogy ez később megtörténik-e, és ha igen, mikor.
MTI
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2010. augusztus 14.
Mennyibe kerül Magyarországnak a kettős állampolgárság?
Az egyszerűsített honosítás januári bevezetése előtt a külügyi tárca több mint 440 millió forintos pluszforráshoz jut, bővítik a bevándorlási hivatal létszámát, és már jövő héten meghirdetik a fejlesztésekhez szükséges első közbeszerzési pályázatokat. Lássuk, mire költ a magyar kormány a kettős állampolgárság kapcsán?
A magyar állampolgárságot kérelmezők az augusztus 4-én megjelent kormányrendelet szerint januártól az anyakönyvvezetőknél, a külképviseleteken, illetve a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál (BÁH) is kezdeményezhetik honosításukat.
Nagy roham várható: a miniszteri biztos 250—400 ezer kérelemre számít, ám a Kárpát-medencei országok magyar konzulátusain nem tudtak egyértelmű becslést adni a kérelmezők várható számát tekintve. Erdélyben például az előzetes érdeklődések alapján sok kérelemre számítanak, de Szlovákiában már bonyolultabb a helyzet: az előző, Robert Fico vezette szlovák kormány által kilátásba helyezett szankciók miatt nem tudni, hányan kérik majd a magyar útlevelet. Farkas Géza pozsonyi konzul szerint — annak ellenére, hogy az új, Iveta Radicová vezette kormány már kilátásba helyezte a szlovák „ellentörvény” módosítását — a szlovákiai konzulátusok helyett sokan a biztonság kedvéért inkább Magyarországra utaznak, és az itteni intézményeknél kérelmezik majd a honosítást. A külügyi tárca egyes információk szerint mindenesetre augusztus végéig várja a külképviseletek becsléseit a várható érdeklődésről. Emellett a külképviseletektől egy „kívánságlistát” is várnak a megnövekvő munka miatt szükségessé váló fejlesztésekről, bővítésekről.
Már jövő héten megjelennek az első közbeszerzési pályázatok (többek között új irodák bérléséről) a magyar állampolgárság egyszerűsített megszerzéséhez kapcsolódó fejlesztésekről, szeptemberre pedig teljes lehet a kép arról, hogy a várhatóan megnövekedő munka miatt az érintett állami intézményeknél pontosan milyen beruházási igények merültek fel — mondta a hvg.hu-nak a kettős állampolgársággal kapcsolatos feladatokért felelős miniszteri biztos, Wetzel Tamás.
A kérelmek várhatóan nagy száma, illetve a gyorsított eljárás kihívás elé állíthatja az állami intézményeket, amelyek eddig évente hozzávetőleg 4—4,5 ezer állampolgársági kérelmet fogadtak be és dolgoztak fel. Ezzel szemben jövőre akár több százezer is befuthat hozzájuk.
Részletes számítások alapján
A magyar kormány idén 830 millió forintot szán az egyszerűsített honosítással kapcsolatos kérelmek befogadásának és feldolgozásának előkészítésére. A költségvetés általános tartalékából fedezendő összeg legnagyobb része, 443 millió forint a külügyminisztériumhoz vándorol, 375 milliót kap a belügyi tárca, míg a maradékot a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium használhatja fel — mondta a hvg.hu-nak Wetzel Tamás. „A költségeket részletesen kiszámoltuk, a bérjellegű kiadásoktól az irodabérleten keresztül egészen a munkaeszközökig és a szoftverekig” — mondta a kinevezett biztos. A kérelmek januártól várható áradatának fogadásához Wetzel Tamás szerint meg kell erősíteni a külképviseleteket, és komoly fejlesztésekre van szükség a kérelmeket elbíráló Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál (BÁH) is. Utóbbinál létszámbővítés várható, a 40 felsőfokú és 60 középfokú végzettségű leendő munkatárs felvételével kapcsolatban hamarosan megjelennek a pályázati kiírások.
Egyébként a személyi költségek teszik majd ki az egyszerűsített honosítás bevezetésével kapcsolatos állami kiadások legnagyobb részét, az érintett intézményekben összesen 200 fő felvételét tervezik. „Természetesen, mint minden munkahelyteremtésnél, a bérjellegű kiadások jelentős része aztán visszatérül a költségvetésbe” — tette hozzá Wetzel Tamás.
Gazdasági haszna is lehet
A miniszteri biztos szerint az egyszerűsített honosítás bevezetésében érintett szervezeteknél a felkészülés más és más típusú fejlesztéseket, átalakításokat tesz szükségessé, például a szakkonzulok, adminisztrátorok konzulátusokra való kiküldésétől egészen egy-egy iroda kifestéséig vagy újabbak bérléséig. Kiemelte, hogy a tervezés és fejlesztés minden fázisánál fontos szempont az ideiglenes jelleg.
„Azzal számolunk, hogy a jövő évi nagy „hullám” után radikálisan csökken a kérelmek száma, és 2013—2014-től állandó értékre áll be. Ennek megfelelően a bérleti szerződések és a munkaszerződések is 2011. december 31-ig fognak szólni, így nem lesznek felesleges fejlesztések, hosszabb távú kiadások, amelyeket nem lehet megszüntetni” — mondta Wetzel Tamás.
Bár szerinte a honosítási eljárás egyszerűsítésével az Országgyűlés alapvetően morális igényeket elégített ki, a jogszabályváltozásnak, illetve a bevezetésre való felkészülés során elvégzett fejlesztéseknek gazdasági hasznuk is lehet. „Hosszabb távon a mostani beruházások megtérülnek, hiszen felesleges adminisztratív terhek, felesleges bürokrácia fog megszűnni, amely eddig az emberek életét keserítette. A határon túli magyaroknak ezek után nem kell meghívólevélért, vízumért, regisztrációs igazolásért, tartózkodási engedélyért, letelepedési engedélyért folyamodniuk, és az állampolgársági eljárás is sokkal egyszerűbb lesz” — mondta Wetzel Tamás. A biztos szerint emiatt például 2011 végére a BÁH-on belül 200—250 alkalmazott szabadulhat fel e feladatok ellátása alól. Őket később az illegális migráció elleni munkába vonhatják be. Erdély.ma
2012. április 25.
K Ö Z L E M É N Y
Ivan Gasparovic szlovák államfő és Iveta Radičová volt miniszterelnök után Robert Fico kormányfőhöz fordult a felvidékiek ügyében Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke.
Levelükben először is gratuláltak a szociáldemokrata pártvezérnek a választásokon való sikeres szereplésért, majd felhívták a figyelmet a szlovák állampolgárságuktól jogtalanul megfosztott felvidéki magyarok helyzetére. Arra kérték a nemrég megválasztott miniszterelnököt, hogy járjon közben annak érdekében, hogy „a saját hazájukban hontalanná vált felvidékiek” az állampolgárságuk mellett valamennyi jogosultságukat visszakapják és a „rendkívül súlyos erkölcsi és anyagi kárért” kapjanak kártérítést. A levél írói szerint Szlovákia megítélését hátrányosan befolyásolná, ha a nemzetközi bíróság megállapítaná, hogy diszkriminálja állampolgárait, és súlyos erkölcsi és anyagi károkat okozott nekik.
Emlékeztették a kormányfőt arra, hogy a szlovák alkotmány kimondja: akarata ellenére senki sem fosztható meg állampolgárságától, azt csak saját kérésre lehet elveszíteni. A szlovák hatóságok alkotmányellenesen intézkedtek, amikor a huszonnégy szlovákiai magyartól megvonták állampolgárságukat. A kártérítési igény jogos, mert az állampolgárságuk mellett bejelentett állandó lakcímüket valamint a törvény alapján járó juttatásaikat is elvesztették, ráadásul a parlamenti választáson sem szavazhattak. Mindez az emberi jogok európai egyezményének rendelkezéseit is több ponton sérti, mutatott rá a levél, mely kitér arra is, hogy „az átélt lelki megrázkódtatások hatására több érintettnek károsodott az egészsége is. ”
A levélben az állampolgárságától életének 99. évében, „brutális érzéketlenséggel megfosztott” Tamás Aladárné nyugdíjas rimaszombati tanítónő ügyét is kiemelték mondván, hogy a nemsokára 100. életévét betöltő idős hölgy számára a legnagyobb ajándék az lenne, ha visszakapná szlovák állampolgárságát.
Mint ismeretes, az Emberi Méltóság Tanácsa vállalta, hogy az érintettek érdekeit képviseli az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és díjmentes jogi képviseletet biztosít. Erdélyben a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményezésére több ezer aláírás gyűlt össze felvidékiek melletti szolidaritásvállalás jegyében a szlovák állam jogfosztó gyakorlata ellen. Az aláírásgyűjtést Erdély-szerte tovább folytatják.
Nagyvárad, 2012. április 25.
Tőkés László
EP-képviselő Sajtóirodája.
2012. november 29.
Egy hajóban a szomszédokkal
Rettegtek egy nagyot közvetlenül az Orbán-kormány megalakulása után a különböző nyugat-európai elemzők, amiért – szerintük – nacionalista, revizionista, a szomszédos országokat lenéző politikai garnitúra rendezkedik be Budapesten, veszélybe sodorva a térség stabilitását.
Ehhez képest ma, két és fél év kormányzás után a szomszédságpolitika hordozza a legkevesebb konfliktusforrást a magyar diplomáciában. Ha nagy visszhangot kiváltó közös fellépésre eddig nem is volt példa, a környező országok megértették a közép-európai szolidaritás fontosságát az Unión belül. A hisztériakeltésben érdekelteknek abban sem volt igazuk, hogy az egyszerűsített honosítás felháborítja a szomszédokat, és uniós riadalmat kelt. Egyetlen ország, Szlovákia tett csupán gyors lépéseket a kettős állampolgárság ellen, saját alkotmányát is figyelmen kívül hagyva.
Magyarország jól mérte fel, hogy jelenlegi gazdasági és politikai súlyával nem asztalcsapkodással tud eredményes lenni a határon túli magyarok gondjait illetően, hanem úgy, ha saját maga próbál kedvező törvényes keretet adni a külhoni magyar közösségeknek. Az áttelepedés nélkül megszerezhető állampolgársággal úgy sikerült a rendszerváltás utáni legfontosabb lépést megtenni az anyaországon kívül élő nemzettársak érdekében, hogy közben egyetlen állammal sem kellett éles konfliktusba kerülni. Az eddig jól működő szomszédságpolitika számára a legnagyobb erőpróbát az idei év jelentette, hiszen Szlovákiában és Szerbiában „izgalmas” eredményekkel zárult választásokat tartottak, az ukrajnai megméretés sem hozott semmi jót, Romániában pedig jövő hétvégén következik a szavazás.
Sokan fogadtak nagy tételben arra, hogy Robert Fico visszatérése újabb hidegháborús állapotot teremt Pozsony és Budapest között. Nem így történt. Ján Slotáék nem tudták átugrani az ötszázalékos parlamenti küszöböt, az abszolút többséget szerző Irány–Szociáldemokrácia pedig most érezte időszerűnek bebizonyítani az Uniónak, hogy elkötelezettsége a szoros európai integráció mellett nem ismer határokat.
A Brüsszel iránti szerelem hangos kinyilvánítása mellett Ficóék számos olyan, a gazdaságot érintő lépést tettek, amelyekkel az Orbán-kormány is élt, a magyar–szlovák határ menti együttműködés zökkenőmentesnek tűnik, elmaradt a nyílt magyarellenes retorika, azaz az új pozsonyi vezetés a vártnál jobban indított. Még akkor is, ha a magyar egyszerűsített honosításra válaszként elfogadott, a kettős állampolgárságot tiltó törvény életben maradt, annak érvényesítése kíméletlenül zajlik, akárcsak Iveta Radicová idején.
Az Unió által szlovák belügynek tartott kérdésben a kelet-európai kis országok afférjai iránt amúgy is látványos érdektelenséget mutató Brüsszel irányából nem várható lényegi lépés. Ezért is lenne hiábavaló és kontraproduktív a kétoldalú tárgyalásokat általánosságban elutasító magyar magatartás. Némileg váratlanul, tucatnyi képviselő pártváltásával májusban elfogyott az a jobbközép kormánytöbbség Romániában, amely nemcsak a Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ koalíciós kormányának adott biztos hátteret, de a magyar–román államközi kapcsolatokat is húsz éve nem tapasztalt bizalmi viszonnyá alakította. Formálisan a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karának önállóságát biztosító határozat elutasításán bukott meg Mihai-Răzvan Ungureanu kabinetje, az őt követő Victor Ponta a Szociálliberális Unióval (USL) maga mögött olyan magyarellenes retorikával élt, amely utoljára talán a kilencvenes évek elején dívott Bukarestben. Aztán jött a Nyírő József újratemetése körüli tragikomikus hercehurca, amely végképp padlóra küldte a kétoldalú kapcsolatokat.
Pontától néhány alkalommal személy szerint Orbán Viktor is megkapta a magáét, a szociáldemokrata vezér nem tudja megbocsátani a magyar miniszterelnöknek, hogy baráti viszonyt ápol a balliberálisok ősellenségének számító Traian Băsescuval, és olykor kampányol neki. A román külügyminiszter októberi budapesti látogatása elmozdította ugyan a holtpontról a magyar–román kapcsolatot, uniós keretek között, gazdasági területen folytatódik az együttműködés, de a december 9-ei romániai parlamenti választásokig igazi diplomáciai áttörés nem várható Bukarest viszonylatában.
Májusban Magyarországon, de máshol is hidegleléssel fogadták Vojiszlav Seselj egykori harcostársának, a mostanra jobboldalivá szelídült Tomiszlav Nikolicsnak a választási győzelmét, a belgrádi hatalomváltást. Mint azóta kiderült, az új elnök mindenkinél jobban igyekszik bizonyítani elkötelezettségét az európai integráció iránt, s miután az ő politikai múltjával nehezen támadható nemzeti vonalon, jóval bátrabban képes nyitni korábban tabunak számító kérdésekben is. Nikolics mindenkit meglepett a nemrég Budapesten tett bejelentésével, miszerint a szerbiai magyar és a magyarországi szerb közösség érdekében fejet kell hajtani a második világháború idején történt vajdasági vérengzések áldozatai előtt.
Az Áder János államfővel született közös megállapodás szerint ez a jövő évben meg is történik. A mostani jó kapcsolathoz egyébként hozzájárult az is, hogy Orbán Viktor még a magyarországi választások előtt találkozott az akkor még szintén ellenzéki Nikoliccsal. A magyar–szerb viszonyt egyébként nem zavarta meg a budapesti diplomácia egyik legsikeresebb akciója sem, amikor tavaly a szerb uniós tagjelöltség megvétózásának kilátásba helyezésével sikerült elérni a vajdasági magyarok számára diszkriminatív restitúciós törvény korrigálását.
A Viktor Janukovics nevével fémjelzett ukrán vezetéssel kifejezetten jól indult a magyar kormány kapcsolata, a bizalom akkor illant el, amikor Kijev – vélhetően a helyi oligarchák nyomására – úgy rajzolta át a kárpátaljai választókörzeteket, hogy a magyaroknak ne legyen esélyük egyéni képviselőt juttatni a parlamentbe. Történt mindez Janukovics Orbán Viktornak tett személyes ígérete ellenére. Az már a kárpátaljai magyar belső viszonyok eredménye, hogy az MSZP-vel jó kapcsolatot ápoló Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Gajdos István a semmibe vett magyar kérés ellenére elfogadta a hatalom ajánlatát, s a Régiók Pártjának listáján mandátumhoz jutott. A nyílt ígéretszegés nyomán kialakult bizalomvesztés ugyanakkor nem jelenti a Magyarország számára rendkívül fontos gazdasági együttműködés megtorpanását. Nem is jelentheti, hiszen Ukrajna óriási piac, s így kihagyhatatlan lehetőség a magyar áruknak, befektetőknek.
Az Orbán-kormány első évében, amikor mintegy vezényszóra jelentek meg az „aggódó” írások és politikusi nyilatkozatok Nyugat-Európában, kiderült, hogy a negatív történelmi sztereotípiák ellenére Magyarországnak nem okvetlenül közvetlen környezetében kell keresnie rosszakaróit.
Bár számszerű öszszegzés nincs, nagyságrendekkel kevesebb „elemző” cikk, állásfoglalás jelent meg Romániában, Szlovákiában vagy Szerbiában az „Európa-ellenes, populista” Orbán Viktorról, a „fasiszta veszélyről”, mint például Németországban, tátott szájjal csodált nyugati barátunknál. Ezért is van értelme a kelet-közép-európaiak, a volt szocialista államok, az új uniós tagok – nevezze, ki hogy akarja – együttműködésének. A térségben mindannyian tudják, érdeksérelem esetén pillanatok alatt bárkire lecsaphat a gazdasági hatalmak bárdja.
Pataky István
A szerző a Magyar Nemzet külpolitikai rovatvezető-helyettese
Krónika (Kolozsvár)