Szalacsi falunap – ahol az iskolaigazgató is színpadra lépett
Bihar megye – Az időjárás kicsit átrendezte a XIV. Szalacsi Napok vasárnapi programját, de azért a műsorszámok nagy részét meg lehetett tartani, és érdeklődő, szórakozó közönség is volt bőven.
A kora délutáni programba gyerekeknek szóló vetélkedőket terveztek a szervezők. Ezt ahhoz hasonlóan gondolták el, ahogyan tavaly is zajlott: az iskola leaszfaltozott kézilabdapályáján versenyeztek volna a gyerekek különböző érdekes és humoros próbatételekben – csakhogy ezúttal az eső lehetetlenné tette ezt. Az is változás volt, hogy a programban meghirdetett érbogyoszlói előadócsoport műsora helyett Mohácsi Brigitta koncertezett közel egy órán át. Utána következett a helyi ifjúsági szervezet, az ÉSZISZ műsora. Ez hagyományos program a szalacsi falunapon, és mint máskor is, több korosztály lépett fel sok táncstílust bemutatva. Sőt, nem csak helyi gyerekek és fiatalok voltak soraikban, de más településekről érkezettek is, és olyanok is, akik már nem a helyi iskola diákjai, de a hazai színpad még vonzotta őket.
Kavalkád a színpadon
A fináláéban mindenki a színpadon volt, ez 114 főt jelentett, tudtuk meg Vida Erika tanítónőtől, aki bevallása szerint már 17 éve foglalkozik koreografálással, gyerekműsorok összeállításával. Azóta bizony sok generáció koptatta a Balaskó Nándor iskola padjait, a mostani végső kavalkád zenéje pedig egy C.C. Catch–egyveleg volt, melynek nagy slágereit akkor vitte sikerre az énekesnő, mikor a minapi táncosoknak a szülei lehettek iskolások. Ami ezután következett, az igazi meglepetés volt: az iskola korábbi diákja, aki nemrég még maga is ÉSZISZ–tagként táncolt, Vida Henrietta az iskola igazgatójával, Rácz Barnával mutatott be egy koreográfiát! A párosnak (nem utolsó sorban a „bevállalós dirinek” köszönhetően – a megfogalmazást a közönség soraiban hallottam) olyan sikere volt, hogy az újrázásnak engedve kétszer is meg kellett ismételjék a produkciót.
Kerozinos O–Zone
Ugyancsak hangos sikert arattak a debreceni Szamaher hastáncos csoport tagjai, akik már korábban is felléptek Szalacson. Főleg a férfiak álltak az első sorokban a színpad előtt, villantak a fényképező gépek, és a mobiltelefonok felvevői sem tétlenkedtek. A táncosok a közönség soraiból is hívtak maguk mellé hastáncos–jelölteket, a lehetőséggel inkább csak gyerekek éltek. Itt azért megemlíthetjük, hogy a hastánchoz szükséges ruházat nem volt éppen az időjárásnak megfelelő, a dzseki bőven felfért a júliusi estén. Mit sem törődött azonban a hűvössel a Kerozin együttes három tagja, akik szokásukhoz híven kiáltottak halált a májra, és adták elő a többi jólismert slágerüket. Közben megtudhattunk, hogyan lehet gitározás közben sört inni, illetve hogyan szól az O–Zone együttes világslágerré menedzselt száma, a Dragostea din tei, az ő előadásukban, románul. A koncert után sorsolták ki a tombolát, melyet előzőleg öt lejért lehetett megvenni mikorhullámú sütő, kávéfőző vagy vasalódeszka reményében. Következett a tűzijáték, majd hajnali három óra után ért véget a szabadtéri diszkó, zárva az idei szalacsi falunapot. erdon.ro

Emléktáblát avattak a szalacsi iskolában
Húsvétvasárnap emléktáblát avattak a szalacsi iskola földszintjén a budapesti Molnár Béla emlékére, aki a helyiek Béla bácsijává lett, és a falu díszpolgári címét is megkapta évekkel ezelőtt. Az emléktábla civil kezdeményezés alapján, közadakozásból készült.
A Szalacs díszpolgári címével kitüntetett Molnár Béla a valamikori Ikarusz budapesti Művelődési Házának igazgatójaként a sors jóvoltából megismerkedett Szabó Tibor szalacsi származású agrármérnökkel, aki annyit beszélt neki Szalacsról és az itteni vidékről, emberekről, hogy az meggyőzte a nagyvállalat igazgatóját: engedélyezze, hogy a romániai változások után meglátogassa a falut a művelődési ház autóbuszával és egy ottani csapattal. Pár napos szalacsi tartózkodásuk közben bebarangolták a vidéket, beszédbe elegyedtek a híres szalacsi pincesor gazdáival, megismerkedtek a tantestülettel és sok-sok iskolás gyerekkel. A látogatás vége az lett, hogy Molnár Béla elvitte magával a tantestület által kiválasztott, leginkább rászorulónak vélt 40–45 gyereket egy 5–6 napos anyaországi kirándulásra. Sikerült neki varázslatos programokat kitalálni, azokat megvalósítani úgy, hogy gyermekeink semmit nem adtak, csak kaptak.
Élményekkel megrakodva
A mindenki számára tanulságos kirándulást követően az következett volna, hogy a következő esztendőben mi, szalacsiak fogadjunk egy ottani csapatot, de Béla bácsi – már bátran nevezhetjük így, mert ő lett a szalacsiak „Béla bácsija” – azt mondta: még mindig mi következünk. Így ismét ők vitték, ellátták, nyaraltatták, majd épségben és ajándékokkal meg élményekkel megrakodva hazahozták gyermekeinket. Ki tudja, meddig folytatódott volna ez a folyamat, ha Béla bácsit meg nem támadja a gyilkos kór. Hosszas és fájdalmas műtétek sorozata következett, munkaadója beteg-nyugdíjazta, de ő nem adta fel: könyvtárosi, népművelői munkát folytatott, tanított több iskolában is, tevékenyen vezette a gyermelyi nyugdíjasok körét – és Szalacsra látogatott minden falunapon, míg az egyiken díszpolgára lett. Sajnos a kórt nem tudta végleg legyőzni, 2013-ban örökre itthagyott bennünket. Ezen a húsvéton neki állított emléket az a kétmaroknyi ember, akik Bokor Szilárd kezdeményezésére (aki maga is a kiránduló gyerekek között volt egy alkalommal) felavatták a Béla bácsi tiszteletére igazgatói engedéllyel elhelyezett emléktáblát, mely teljesen civil kezdeményezés alapján, közadakozásból készült egy hozzáértő vésnök keze munkája nyomán.
Civil kezdeményezés
Az avatón részt vett Béla bácsi nagyobbik lánya, Kata és pedagógus férje, két volt diák, Jagos Helén és Nagy Tibor megkoszorúzta az emléktáblát, Pitó Lajos római katolikus plébános megszentelte, Szabó Zsolt református lelkész pedig megáldotta és méltatta Béla bácsi tevékenységét. Jelen volt a díszpolgári címet adományozó akkori polgármester, Dávid Károly, és Horváth Béla mostani elöljáró, valamint Vida Attila szintén mostani polgármester, az iskola volt igazgatói közül Rácz Barna és Bokor István, illetve a mostani igazgató, Kiss Edit is. A Dunakesziről jött Bokor Tünde (szintén pedagógus) és fia, Balázs Béla bácsi kedvenc dalát adták elő, egy negyedikes kislány, Boróka pedig Petőfi-verset szavalt. Beszédet mondott Szabó Csongor és Bokor István, mindketten Béla bácsi közeli ismerősei, barátai. Molnár Béla hozzátartozói meghatottan köszönték meg e civil kezdeményezésből létrejött megemlékezést.
A tábla felirata
„A világlátás nagy nevelőiskola, nemesíti a szellemet, tágítja az értelmet és kiírtja az előítéleteket. Molnár Béla (1936–2013) 1990–1992 között a Budapesti Ikarusz Művelődési Központ igazgatójaként, több mint 100 szalacsi iskolás és pedagógus anyaországi utaztatását és ottlétének finanszírozását szervezte erőn felül teljesítve, szívügyének érezve a szalacsiak sorsát. Készíttették az emlékét őrző egykori diákok és pedagógusok.”
Bokor István
erdon.ro