Alapjogok
Az alapvető emberi és polgári jogok ügyében indított perekben dönteni csak első látásra könnyű, mivel nem ritkán két ellentétes irányba mutató alapvető jog mentén kellene ítélni, s egyiknek elsőbbséget kell adni. Tipikus esete az ilyen egymással „szembefutó” szempontoknak a jó hírnévhez való jog és a szólásszabadság ütközése. 
Az első e tárgyban nagy médianyilvánosságot kapott per az volt, amikor Antall József beperelte Lengyel Lászlót a kilencvenes évek elején, mivel utóbbi azt állította, hogy az egész kormány korrupt, s mindenkinek megvan a maga tarifája. Ez ebben a formában nyilvánvalóan nem volt igaz, a bíróság mégis felmentette Lengyelt azzal, hogy kritika műfajában a közszereplőknek többet kell elviselni. 
Hasonló helyzetben van most Puzsér Róbert, aki ellen Hajdú Péter indított kilenc pert, mivel Puzsér, aki kérlelhetetlen ellenfele a bulvársajtónak, előszeretettel köszörülte a nyelvét Hajdún, durva jelzős szerkezetektől sem visszariadva. (Pl. „klinikai pszichopata” „takonygerincű antihős” illetve a bíróság által kifogásolt „szarkupac”.) 
A világhálót bejárta az a felvétel, melyen Puzsér elcsukló hangon védi magát, azt magyarázva, hogy nem Hajdú Péter személyét nevezte „szarkupacnak”, hanem azt a szerepet, amit Hajdú a médiában vállalt. A bíróságot nem győzte meg az érvelés, Puzsért bűnösnek mondta ki, egy év próbaidőre ítélte és 10 ezer forint megfizetésére kötelezte. Az ítélet nem jogerős. Próbaidő esetén, ha  az érintett újabb bűncselekményt követ el, a bíróság az újabb bűncselekménnyel együtt bírálja el a korábbit, és annak megfelelően szabja ki a szankciót. Puzsér azzal számol, hogy akár börtönbe is kerülhet s előre jelezte, hogy ha kell, ezt a szerepet is vállalja a társadalom megtisztulása érdekében. 
Jellemző, hogy a bulvármédia „őrjöngésről” ír, miközben a kritikus mindössze szenvedélyesen védte a maga álláspontját a bíróság előtt. Az ítélet a jelek szerint nem töri derékba Puzsér karrierjét, sőt, a kritikus szókimondó publicisztikával jelentkezett a Magyar Nemzetben, mely jeles orgánum főszerkesztőjétől azt is megtudhattuk a múlt héten, hogy a médiaszemélyiség ezentúl a lap állandó szerzője lesz.
Borbély Zsolt Attila 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A G-nap első évfordulója
Némi iróniával „G-napnak” nevezik a magyar médiában február 6-át, amikor tavaly Simicska Lajosnál elszakadt a cérna, és több jelentős sajtóorgánumnak adott interjúban az ondó közkeletű megnevezését használta leíró jelzőként korábbi barátja, a magyar miniszterelnök vonatkozásában.
Akkor sokan úgy véltük, nem lehet hosszú távon fenntartani a nemzeti oldalhoz kötődő médiaorgánumokat úgy, hogy azok főállásban a Fidesz-kormányt támadják. Különös tekintettel arra ugyebár, hogy ezen orgánumok törzsközönsége eleve úgy szelektálódott, hogy a nézők–olvasók elsöprő többsége épp a megerősítést várta fideszes kötődésében.
Az eltelt egy esztendő szolgált némi tanulsággal. Mérget nem vennék a Magyar Nemzet nyereségességére, de az olvasói támogatottságát nem vesztette el annyira, hogy a lapot megszűnés fenyegesse. A lap egyszerre nyitott jobbra is meg balra is, egyrészt nagyobb teret kap benne a Jobbik, másik oldalról pedig leszerződtettek két olyan népszerű újságírót, akik a szó legszorosabb értelmében függetlenek, a politika senki földjén mozognak. Az egyik a borbloggerként is ismert Gazda Albert, aki korábban olyan népszerű online lapok főszerkesztőjeként dolgozott, mint az Origo vagy a Cink, a másik a bulvármédia kőkemény ostorozója, a liberális indíttatású, de a liberális tabukat rendesen felrugdosó, szókimondó Puzsér Róbert. A Nemzet néha megenged magának egy-egy mondvacsinált, erőltetett támadást a kormány ellen (egy tehetséggondozásról szóló projektet például azzal próbált meg hitelteleníteni, hogy annak gazdája, Orbán János Dénes egyik verscímének trágárságába kötött bele), de összességben színvonalas lap maradt.  
Hasonló a helyzet a Hír tévével. Miként a főszerkesztő egy nagyinterjúban a „G. nap” első évfordulója alkalmából elmondta, most végre „szabad” a tévé. Bizonyos mértékig szórakoztató, hogy az egykori és jelenlegi hírtévés munkatársak kölcsönösen árulózzák egymást, hiszen végtére mind a maradás, mind pedig a markánsan kormányelkötelezett köztévénél való elhelyezkedés magyarázható éppen úgy értékelkötelezettséggel, mint karrierizmussal, de annyi biztos, hogy jót tesz a magyar médiapiacnak, hogy a Magyar Idők mellett van Magyar Nemzet és a köztévé mellett Hír tévé.
Borbély Zsolt Attila. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)