Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Potsa József
22 tétel
2007. augusztus 4.
Albert Ernő nyugalmazott ,,mikós” igazgató, az Albert Kiadó vezetője a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójának emlékére hasonmás kiadásban megjelentette az 1899-ben Sepsiszentgyörgyön kiadott Háromszék Vármegye Emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása ünnepére című millenniumi művet. A hasonmás díszkiadású könyvet hatolykai Pótsa József, a nagy tudású főispán szerkesztette a legjelesebb korabeli történészek, tudományos kutatók és szépírók közreműködésével. Háromszék millenniumi ,,nagybibliája” olyan okmányok szövegét is tartalmazza, amelyek a Székely Nemzeti Múzeum menekített értékeinek zalaegerszegi szétbombázásánál örökre eltűntek, s egyedüli forrásuk ez a könyv. A kiadatást sarkallta az is, hogy Székelyudvarhely millenniumi emlékkönyve – Jakab Elek és Szádeczky Lajos munkája, 1901 – reprint kiadásban már 1994-ben megjelent. Albert Ernő pályázatait az illetékes kuratóriumok évről évre elutasították. Sylvester Lajos szerint a legnagyobb, egy személyhez köthető vállalkozás ez a könyv, amellyel a Háromszéki Magyarok Világtalálkozójára valaki is kirukkolt. /Sylvester Lajos: Háromszék vármegye millenniumi emlékkönyve (Egy hasonmás kiadás lapszélére). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 4./
2011. szeptember 7.
135 éves a Háromszék Vármegye
1876. szeptember 7-én alakult meg Háromszék Vármegye Közgyűlése – erről tanúskodik a 135 éves jegyzőkönyv. A megye közigazgatási történetének ezt a dokumentumát ma már csak a levéltárban lehet megtekinteni.
A feljegyzések szerint „Háromszék megye közönségének S. Sz. Györgyön a megye háza nagytermében 1876 September hó 7én, Főispán Szentiványi Gyula úr ő méltóságának elnöklete alatt az 1876 évi XXXIII t. rendelete értelmében alakuló közgyűlésében szerkesztett Jegyzőkönyv” az, ami az események pontos sorát rögzíti.
Háromszék vármegye tulajdonképpeni első ülésére szeptember 26-án került sor – ezek a gyűlések a mai megyei önkormányzati ülések elődeinek tekinthetők.
Kovászna megye adminisztratív múltja nagyjából azonos a Háromszék Vármegye múltjával. Kovászna Megye Tanácsa ma is ezen történelmi múlt szellemiségében működik, és szolgálja a megye mai lakóit.
Háromszék Vármegye Közgyűlésének emlékére 2011. szeptember 26-án, hétfőn kerül sor az önkormányzat napjára. A rendezvény keretében Pótsa József szobrát avatjuk, ezt követően pedig ünnepélyes keretek közt kitüntetést kapnak azok a személyek, akik 1989 óta megyei tanácsosi, vagy polgármesteri tisztséget láttak el.
Kiss Bence. Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
1876. szeptember 7-én alakult meg Háromszék Vármegye Közgyűlése – erről tanúskodik a 135 éves jegyzőkönyv. A megye közigazgatási történetének ezt a dokumentumát ma már csak a levéltárban lehet megtekinteni.
A feljegyzések szerint „Háromszék megye közönségének S. Sz. Györgyön a megye háza nagytermében 1876 September hó 7én, Főispán Szentiványi Gyula úr ő méltóságának elnöklete alatt az 1876 évi XXXIII t. rendelete értelmében alakuló közgyűlésében szerkesztett Jegyzőkönyv” az, ami az események pontos sorát rögzíti.
Háromszék vármegye tulajdonképpeni első ülésére szeptember 26-án került sor – ezek a gyűlések a mai megyei önkormányzati ülések elődeinek tekinthetők.
Kovászna megye adminisztratív múltja nagyjából azonos a Háromszék Vármegye múltjával. Kovászna Megye Tanácsa ma is ezen történelmi múlt szellemiségében működik, és szolgálja a megye mai lakóit.
Háromszék Vármegye Közgyűlésének emlékére 2011. szeptember 26-án, hétfőn kerül sor az önkormányzat napjára. A rendezvény keretében Pótsa József szobrát avatjuk, ezt követően pedig ünnepélyes keretek közt kitüntetést kapnak azok a személyek, akik 1989 óta megyei tanácsosi, vagy polgármesteri tisztséget láttak el.
Kiss Bence. Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2011. szeptember 27.
Szobrot kapott Potsa József főispán (Háromszék vármegye napja)
Régi adósságát törlesztette az utókor: Potsa József, Háromszék vármegye főispánja mellszobrát, Vargha Mihály alkotását avatták tegnap, nem az egykori vármegyeházán, hanem a mai megyeháza előcsarnokában.
A szobrot Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes leplezte le, a 175 éve született hatolykai Potsa Józsefet Cserey Zoltán sepsiszentgyörgyi történész méltatta. Az avatóra az 1876-ban alakult Háromszék vármegye első közgyűlésének 135. évfordulóján került sor. Tamás Sándor ünnepi beszédében hangoztatta, időszerű volt szobrot állítani, hiszen Potsa József főispánsága idején (1877–1903) fejlődött leghatékonyabban a megye. Az elnök párhuzamot vont Székelyföld, Háromszék akkori és mostani helyzete között, s kiemelte azt a három fontos feladatot, mely ma is időszerű: a kivándorlás megfékezése végett a megye gazdasági fellendítése, a székely termékek számára piac teremtése, a fürdőkultúra felvirágoztatása. Erősödő, gyarapodó, fejlődő Székelyföldet akarunk, és annak kell lennie – zárta szavait a tanácselnök. Markó Béla először Vargha Mihály szobrászművésznek gratulált, utána mondotta el ünnepi beszédét. Kivételesnek nevezte a tegnapi eseményt, mivel királyoknak, fejedelmeknek, hadvezéreknek, íróknak, művészeknek állítunk szobrokat, de közigazgatási vezetőknek ritkán. Potsáról szólva kiemelte, ezt a földet, amely korábban megmutatta, hogy szembe tud szállni az elnyomókkal, a kiegyezés után fel tudta emelni, korszerűsíteni tudta, olyannyira, hogy Székelyföld legpolgárosodottabb térsége Háromszék volt. Cserey Zoltán arról szólt, hogy régi adósságát törleszti az utókor, mert Potsa Józsefet megbecsülték életében, de halála után alakja méltatlanul feledésbe merült. Életében a Székelyek atyjának is nevezték, a székely kérdést úgy igyekezett megoldani, hogy munkához jussanak a mezőgazdaságból, kisiparból kiszorult emberek, ekkor kezdődött a megye iparosítása. Az alkalomra megújult a megyeháza előcsarnoka. A földszinten Háromszék régi térképeinek másolata díszíti a falakat, a bordó bársonnyal burkolt emeleti részen a megyében levő közigazgatási egységek címereit állították ki. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnöke az emeleten adta át az egykori Székely Hadosztály emlékére szánt Árpád fejedelem-díjat, melyet a megyei tanács elnöke vett át. Az adományozó közölte, Hende Csaba magyar honvédelmi minisztert munkája máshová szólította, ám levelet intézett az egybegyűltekhez, s azt felolvasta. A tárcavezető a Székely Hadosztályról írta, akkor szolgált, amikor senki nem akart szolgálni, akkor védte a hazát, amikor már senki nem védte azt. Nem győzedelmeskedett, de megvédte a zászló becsületét.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Régi adósságát törlesztette az utókor: Potsa József, Háromszék vármegye főispánja mellszobrát, Vargha Mihály alkotását avatták tegnap, nem az egykori vármegyeházán, hanem a mai megyeháza előcsarnokában.
A szobrot Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke és Markó Béla miniszterelnök-helyettes leplezte le, a 175 éve született hatolykai Potsa Józsefet Cserey Zoltán sepsiszentgyörgyi történész méltatta. Az avatóra az 1876-ban alakult Háromszék vármegye első közgyűlésének 135. évfordulóján került sor. Tamás Sándor ünnepi beszédében hangoztatta, időszerű volt szobrot állítani, hiszen Potsa József főispánsága idején (1877–1903) fejlődött leghatékonyabban a megye. Az elnök párhuzamot vont Székelyföld, Háromszék akkori és mostani helyzete között, s kiemelte azt a három fontos feladatot, mely ma is időszerű: a kivándorlás megfékezése végett a megye gazdasági fellendítése, a székely termékek számára piac teremtése, a fürdőkultúra felvirágoztatása. Erősödő, gyarapodó, fejlődő Székelyföldet akarunk, és annak kell lennie – zárta szavait a tanácselnök. Markó Béla először Vargha Mihály szobrászművésznek gratulált, utána mondotta el ünnepi beszédét. Kivételesnek nevezte a tegnapi eseményt, mivel királyoknak, fejedelmeknek, hadvezéreknek, íróknak, művészeknek állítunk szobrokat, de közigazgatási vezetőknek ritkán. Potsáról szólva kiemelte, ezt a földet, amely korábban megmutatta, hogy szembe tud szállni az elnyomókkal, a kiegyezés után fel tudta emelni, korszerűsíteni tudta, olyannyira, hogy Székelyföld legpolgárosodottabb térsége Háromszék volt. Cserey Zoltán arról szólt, hogy régi adósságát törleszti az utókor, mert Potsa Józsefet megbecsülték életében, de halála után alakja méltatlanul feledésbe merült. Életében a Székelyek atyjának is nevezték, a székely kérdést úgy igyekezett megoldani, hogy munkához jussanak a mezőgazdaságból, kisiparból kiszorult emberek, ekkor kezdődött a megye iparosítása. Az alkalomra megújult a megyeháza előcsarnoka. A földszinten Háromszék régi térképeinek másolata díszíti a falakat, a bordó bársonnyal burkolt emeleti részen a megyében levő közigazgatási egységek címereit állították ki. Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnöke az emeleten adta át az egykori Székely Hadosztály emlékére szánt Árpád fejedelem-díjat, melyet a megyei tanács elnöke vett át. Az adományozó közölte, Hende Csaba magyar honvédelmi minisztert munkája máshová szólította, ám levelet intézett az egybegyűltekhez, s azt felolvasta. A tárcavezető a Székely Hadosztályról írta, akkor szolgált, amikor senki nem akart szolgálni, akkor védte a hazát, amikor már senki nem védte azt. Nem győzedelmeskedett, de megvédte a zászló becsületét.
Szekeres Attila. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2011. november 19.
A vadezüst haj és a tekintet… (Beszélgetés Vargha Mihállyal)
Tegnap délután, halálának tizedik évfordulóján avatták fel városában, Kovásznán Fábián Ernő mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. Megkérdeztük a szobrászművészt, körülbelül hányadik köztéri szobra ez, s miben tér el, ha egyáltalán eltér az eddigiektől.
– Legutóbbi, ugyancsak a Háromszékben megjelenő hosszabb beszélgetésünkben elmondtam, a nyolcvankilences változások után mindenképpen örömteli esemény volt, hogy az erdélyi magyarság nagy történelmi személyiségeiről és művészeiről is készülhettek köztéri szobrok. A Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében ez már teljesen elképzelhetetlen volt. Engem, aki addig ebben a műfajban nem dolgozhattam, meglepően sok felkérés ért. Az elmúlt két évtizedben mintegy 25–30 szobrot készíthettem történelmünk és kultúránk nagyjairól. Egy idő után, amikor már szabad kezet kaptam a megrendelőktől – nem szóltak bele az elképzeléseimbe, az elején ez sajnos még nem így történt, ezért sok szobromat, ha lehetne, újra megcsinálnám! –, megpróbáltam újítani, készítettem nonfiguratív szobrokat is, például az ötvenhatos emlékművet, ahol nem egy megkötözött vagy kivégzését váró rab szerepel, ahogyan az egyesek szerint elvárható lett volna, hanem egy bronz entitás feszíti szét a vörös tömböt. És nonfiguratív a kivégzett magyar mártírok emlékezete előtt tisztelgő szárazajtai kompozíció is. Az utóbbi időben figuratív szobraimnál is megpróbáltam újítani. A Benedek Eleké egy ülő alak, Gyárfás Jenő ecsettel, palettával kezében, festőköpenyében áll a képtár bejáratánál. Nem mondhatnám, hogy mindenkinek tetszettek ezek, de a többség elfogadta, öröm volt látni, hogy a gyerekek felmásztak Elek apóra, az ölébe, a térdére ültek, a nyakába csimpaszkodtak. Az utóbbi időben készülő Potsa József- vagy Fábián Ernő-szobrom már csak azért is más, mert ezek nem egész alakosak, hanem mellszobrok. Fábián Ernő esetében tehát értelemszerűen az arcra kellett összpontosítani. – Ismerted személyesen is Ernő bácsit? – Kézdivásárhelyen láttam egy író-olvasó találkozón, valamikor kamasz koromban. Impozáns ember volt, a vadezüst hajával. Azt hiszem, Nagy Lászlóról mondta valaki, hogy vadezüst haja van. Nos, neki is ilyen volt. Nagy segítséget kaptam Márta nénitől, az özvegyétől is, fényképeket, a naplójegyzeteit. Ez óriási élményem volt, azonnal, természetszerűleg jöttek a visszacsatolások, hogy én hol is voltam, Iaşi-ban vagy a katonaságnál akkor, amikor ő a dátum szerint ezt és ezt gondolta a katasztrofálisan romló közállapotainkról. A fotók alapján próbáltam rekonstruálni az arcát, hamar rádöbbentem, hogy a látszólag puha és finom formák alatt van valami nagyon kemény!... Aztán a szeme... Az arcán mintha mindig is halvány, kis mosoly lebegett volna, a szemében viszont volt egy határozottság, a meg nem alkuvó, igazáért a végsőkig elmenő ember tekintete. Ez a kettősség: a mosoly és a szemvillanás, valamint az a mozdulat, ahogyan időnkét hátrasimította lobogó, vadezüst haját, nagyon megragadott. Láthattam az első, 1990-es március 15-i ünnepségen is, ahol megindító beszédet mondott, azok után, hogy egy nappal korábban ismeretlen tettesek beverték az ablakát!... Mindez azonban láthatólag nem rendítette meg, nem riasztotta el, mondta a magáét, dacosan, vonzón, felejthetetlenül... Egy éve kaptam a felkérést, volt időm, megpróbáltam mindent összeszedni, próbáltam mindennek utánamenni, hogy milyen sikerrel, azt a szobor nézői dönthetik el, akik közül sokan nálam közelebbről, bensőségesebben is ismerhették Őt; rengeteg tanítványa, tisztelője van... – Újabb köztéri szoborra van megrendelésed? – Igen, egy Márton Áron mellszoborra, mostanában a püspök úr személyisége foglalkoztat, hiszen, akár a Fábián Ernő-szobor esetében, itt is mindent az arc dönthet el. – Van-e kölcsönhatás saját, rendkívül érdekes kompozícióid – gondolok itt elsősorban a sámánjaidra – és a köztéri szobrok között? – Igen. De úgy gondolom, ez elkerülhetetlen és bizonyos fokig természetes is. Bizonyos műhelypraktikákra gondolok, bizonyos rejtett geometriára. Szeretem a textúrázást, oldottabban mintázok, impresszionisztikusabban, miután megszerkesztem a figurát s szárad, sokat oldok, belenyúlok kézháttal, fröcskölöm rá a híg agyagot, belenyúlok esetleges tárgyakkal is, amikor a gyerekeim kicsik voltak, a játéktraktor kerekének recés gumijával is, vagy a feleségem tésztaszaggatójával... Egyszerűen nem tudom elviselni a sima felületeket. – Mitől függ az, hogy sikerül-e egy szobor? – Sok mindentől, a körülményektől is nyilván, de leginkább attól, hogy milyen lelkiállapotban van az ember, sikerül-e helyzetbe hoznia önmagát, ha valamit unottan csinál, azt a nézők azonnal meg fogják érezni...
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Tegnap délután, halálának tizedik évfordulóján avatták fel városában, Kovásznán Fábián Ernő mellszobrát, Vargha Mihály alkotását. Megkérdeztük a szobrászművészt, körülbelül hányadik köztéri szobra ez, s miben tér el, ha egyáltalán eltér az eddigiektől.
– Legutóbbi, ugyancsak a Háromszékben megjelenő hosszabb beszélgetésünkben elmondtam, a nyolcvankilences változások után mindenképpen örömteli esemény volt, hogy az erdélyi magyarság nagy történelmi személyiségeiről és művészeiről is készülhettek köztéri szobrok. A Ceauşescu-rendszer utolsó évtizedében ez már teljesen elképzelhetetlen volt. Engem, aki addig ebben a műfajban nem dolgozhattam, meglepően sok felkérés ért. Az elmúlt két évtizedben mintegy 25–30 szobrot készíthettem történelmünk és kultúránk nagyjairól. Egy idő után, amikor már szabad kezet kaptam a megrendelőktől – nem szóltak bele az elképzeléseimbe, az elején ez sajnos még nem így történt, ezért sok szobromat, ha lehetne, újra megcsinálnám! –, megpróbáltam újítani, készítettem nonfiguratív szobrokat is, például az ötvenhatos emlékművet, ahol nem egy megkötözött vagy kivégzését váró rab szerepel, ahogyan az egyesek szerint elvárható lett volna, hanem egy bronz entitás feszíti szét a vörös tömböt. És nonfiguratív a kivégzett magyar mártírok emlékezete előtt tisztelgő szárazajtai kompozíció is. Az utóbbi időben figuratív szobraimnál is megpróbáltam újítani. A Benedek Eleké egy ülő alak, Gyárfás Jenő ecsettel, palettával kezében, festőköpenyében áll a képtár bejáratánál. Nem mondhatnám, hogy mindenkinek tetszettek ezek, de a többség elfogadta, öröm volt látni, hogy a gyerekek felmásztak Elek apóra, az ölébe, a térdére ültek, a nyakába csimpaszkodtak. Az utóbbi időben készülő Potsa József- vagy Fábián Ernő-szobrom már csak azért is más, mert ezek nem egész alakosak, hanem mellszobrok. Fábián Ernő esetében tehát értelemszerűen az arcra kellett összpontosítani. – Ismerted személyesen is Ernő bácsit? – Kézdivásárhelyen láttam egy író-olvasó találkozón, valamikor kamasz koromban. Impozáns ember volt, a vadezüst hajával. Azt hiszem, Nagy Lászlóról mondta valaki, hogy vadezüst haja van. Nos, neki is ilyen volt. Nagy segítséget kaptam Márta nénitől, az özvegyétől is, fényképeket, a naplójegyzeteit. Ez óriási élményem volt, azonnal, természetszerűleg jöttek a visszacsatolások, hogy én hol is voltam, Iaşi-ban vagy a katonaságnál akkor, amikor ő a dátum szerint ezt és ezt gondolta a katasztrofálisan romló közállapotainkról. A fotók alapján próbáltam rekonstruálni az arcát, hamar rádöbbentem, hogy a látszólag puha és finom formák alatt van valami nagyon kemény!... Aztán a szeme... Az arcán mintha mindig is halvány, kis mosoly lebegett volna, a szemében viszont volt egy határozottság, a meg nem alkuvó, igazáért a végsőkig elmenő ember tekintete. Ez a kettősség: a mosoly és a szemvillanás, valamint az a mozdulat, ahogyan időnkét hátrasimította lobogó, vadezüst haját, nagyon megragadott. Láthattam az első, 1990-es március 15-i ünnepségen is, ahol megindító beszédet mondott, azok után, hogy egy nappal korábban ismeretlen tettesek beverték az ablakát!... Mindez azonban láthatólag nem rendítette meg, nem riasztotta el, mondta a magáét, dacosan, vonzón, felejthetetlenül... Egy éve kaptam a felkérést, volt időm, megpróbáltam mindent összeszedni, próbáltam mindennek utánamenni, hogy milyen sikerrel, azt a szobor nézői dönthetik el, akik közül sokan nálam közelebbről, bensőségesebben is ismerhették Őt; rengeteg tanítványa, tisztelője van... – Újabb köztéri szoborra van megrendelésed? – Igen, egy Márton Áron mellszoborra, mostanában a püspök úr személyisége foglalkoztat, hiszen, akár a Fábián Ernő-szobor esetében, itt is mindent az arc dönthet el. – Van-e kölcsönhatás saját, rendkívül érdekes kompozícióid – gondolok itt elsősorban a sámánjaidra – és a köztéri szobrok között? – Igen. De úgy gondolom, ez elkerülhetetlen és bizonyos fokig természetes is. Bizonyos műhelypraktikákra gondolok, bizonyos rejtett geometriára. Szeretem a textúrázást, oldottabban mintázok, impresszionisztikusabban, miután megszerkesztem a figurát s szárad, sokat oldok, belenyúlok kézháttal, fröcskölöm rá a híg agyagot, belenyúlok esetleges tárgyakkal is, amikor a gyerekeim kicsik voltak, a játéktraktor kerekének recés gumijával is, vagy a feleségem tésztaszaggatójával... Egyszerűen nem tudom elviselni a sima felületeket. – Mitől függ az, hogy sikerül-e egy szobor? – Sok mindentől, a körülményektől is nyilván, de leginkább attól, hogy milyen lelkiállapotban van az ember, sikerül-e helyzetbe hoznia önmagát, ha valamit unottan csinál, azt a nézők azonnal meg fogják érezni...
Bogdán László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2012. szeptember 27.
Háromszék Vármegye alapítását ünnepelték
Háromszék Vármegye alapításának korát idézték meg szerdán Kovászna megye tanácsának előcsarnokában. A háromszéki közgyűlés tavaly nyilvánította szeptember 26-át az önkormányzat napjává, mivel 1876 szeptember 26-án, 136 esztendővel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi egykori Vármegyeházán, a jelenlegi Bod Péter Könyvtár épületében tartották meg Háromszék Vármegye Közgyűlésének alakuló ülését.
Az elmúlt esztendőben a megyeháza felújított előcsarnokában leplezték le Potsa József Háromszék vármegyei főispán mellszobrát, Vargha Mihály szobrászművész alkotását. A falakat pedig Háromszék településeinek egykori fényképeivel és mai címereivel díszítették. Szerdán megemlékezéssel egybekötött megyei tanácsülést szervezett Kovászna Megye Tanácsa. A székház előterében található Potsa József szobornál kezdődő ünnepségen, tanácstagok és intézményvezetők jelenlétében három sepsiszentgyörgyi diák, korabeli ruhákba öltözve olvasott fel részleteket a 136 évvel ezelőtti alakuló közgyűlés első határozatából.
Kovászna megye tanácsának elnöke Tamás SÁndor ünnepi beszédében rámutatott: Potsa József főispánnak volt a legnagyobb hatása Kovászna megye fejlődésére, ugyanis a székelység kivándorlását tartotta kora legnagyobb problémájának, és ez erőteljes gazdasági fejlesztéssel igyekezett orvosolni, ugyanakkor piacot teremtett a helyi árusok termékeinek. „Az idő telik, de az értékek maradnak" – mondta Tamás Sándor, aki szerint ma is munkahelyeket kell teremteni, így idén Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen több száz új állás jön létre.
A Székely termékek felkarolásával és népszerűsítésével is Potsa József hagyatékát viszik tovább. Kovászna megye tanácsának ünnepi ülésén Tamás Sándor bejelentette: Kovászna megye fejlesztési tervét Potsa József programnak nevezték el. Ez több fejezetet is tartalmaz, az egészségügy, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás, zöld-gazdaság, vállalkozás, beruházás, tudomány, kultúra, szociális-háló és sport területén. Maszol.ro
Háromszék Vármegye alapításának korát idézték meg szerdán Kovászna megye tanácsának előcsarnokában. A háromszéki közgyűlés tavaly nyilvánította szeptember 26-át az önkormányzat napjává, mivel 1876 szeptember 26-án, 136 esztendővel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi egykori Vármegyeházán, a jelenlegi Bod Péter Könyvtár épületében tartották meg Háromszék Vármegye Közgyűlésének alakuló ülését.
Az elmúlt esztendőben a megyeháza felújított előcsarnokában leplezték le Potsa József Háromszék vármegyei főispán mellszobrát, Vargha Mihály szobrászművész alkotását. A falakat pedig Háromszék településeinek egykori fényképeivel és mai címereivel díszítették. Szerdán megemlékezéssel egybekötött megyei tanácsülést szervezett Kovászna Megye Tanácsa. A székház előterében található Potsa József szobornál kezdődő ünnepségen, tanácstagok és intézményvezetők jelenlétében három sepsiszentgyörgyi diák, korabeli ruhákba öltözve olvasott fel részleteket a 136 évvel ezelőtti alakuló közgyűlés első határozatából.
Kovászna megye tanácsának elnöke Tamás SÁndor ünnepi beszédében rámutatott: Potsa József főispánnak volt a legnagyobb hatása Kovászna megye fejlődésére, ugyanis a székelység kivándorlását tartotta kora legnagyobb problémájának, és ez erőteljes gazdasági fejlesztéssel igyekezett orvosolni, ugyanakkor piacot teremtett a helyi árusok termékeinek. „Az idő telik, de az értékek maradnak" – mondta Tamás Sándor, aki szerint ma is munkahelyeket kell teremteni, így idén Sepsiszentgyörgyön és Kézdivásárhelyen több száz új állás jön létre.
A Székely termékek felkarolásával és népszerűsítésével is Potsa József hagyatékát viszik tovább. Kovászna megye tanácsának ünnepi ülésén Tamás Sándor bejelentette: Kovászna megye fejlesztési tervét Potsa József programnak nevezték el. Ez több fejezetet is tartalmaz, az egészségügy, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás, zöld-gazdaság, vállalkozás, beruházás, tudomány, kultúra, szociális-háló és sport területén. Maszol.ro
2012. november 1.
Potsa József-program Székelyföld pénzügyi autonómiájáért
Székelyföld fejlesztési stratégiájának háromszéki részeként indították útjára a Potsa József megyefejlesztési és közösségépítő programot Háromszéken tegnap a megyeházán. Előző nap a Hargita megyei önkormányzat hirdette meg az Építsünk biztos jövőt! című programját, ugyanis egységes Székelyföldben gondolkodnak. A 2012–2020 közötti időszakra szóló cselekvési tervet Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Klárik László Attila szenátorjelölt, volt megyemenedzser ismertette. A cél Székelyföld pénzügyi autonómiájának megteremtése.
Tamás Sándor hangsúlyozta: programjuk attól is más, mint az utóbbi időben különböző szervezetek által bemutatott tervek, hogy konkrét megvalósításokat – lásd szentkatolnai és imecsfalvi híd, Kézdivásárhely–Kovászna közötti útszakasz felújítása – tudhat maga mögött már bemutatásakor.
Azért éppen Klárik Lászlóval együtt ismertetik, mert a szakember a 2000-es évek elejétől a megyeházán dolgozott, aztán a közigazgatási minisztériumban folytatta tevékenységét igazgatóként, az elmúlt négy évben megyemenedzserként működött. A szenátorjelölt a következő időszakban a román parlamentből tudja ezt a struktúrát erősíteni – magyarázta Tamás Sándor.
Klárik László elmondta, az utóbbi négy évben úgy dolgoztak, hogy volt egy átfogó megyei, több ágazati stratégiájuk, továbbá cselekvési tervük. Most továbbléptek: elkészült Székelyföld fejlesztési stratégiája és operatív programja. Ennek a cselekvési tervét nevezték el Háromszéken Potsa Józsefről, mivel az ő főispánsága idején érte el a megye a legnagyobb fejlődést.
A program megvalósításába be kell vonni azokat az intézményeket, amelyeknek egy-egy stratégiai célterületen eszközeik vannak. Szükség van parlamenti képviseletre törvénymódosítás miatt, kormányképviseletre a kormányprogramok miatt és az Európai Unióra. Ebben a pillanatban ugyanis a megye bevételeinek kétharmada uniós alapokból származik – magyarázta Klárik.
A volt megyemenedzser tételesen vázolta, mely ágazat fejlesztésére mennyi pénz szükséges, a végösszeg egymilliárd euró. Képesek vagyunk összerakni ezt a pénzösszeget ebben a rendszerben is – mondotta Klárik, hozzátéve: sokkal hamarabb valósul meg ez a költségvetés a pénzügyileg autonóm Székelyföld lehetőségei mellett.
A román pénzügyi rendszer átláthatatlan, jelenleg Háromszék kétszer annyi pénzt fizet be, mint amennyit visszakap, ezért a pénzügyi autonómia megteremtése a legfontosabb célkitűzés. Úgy gondolja, az elmúlt négy év bizonyítja, hogy ki tudják építeni azt az intézményrendszert, melynek részei a leendő autonóm Székelyföld minisztériumai lesznek. Következő lépésben, két-három hét alatt a kistérségekre lebontva is kidolgozzák a cselekvési tervet. Szekeres Attila
Háromszék
Erdély.ma
Székelyföld fejlesztési stratégiájának háromszéki részeként indították útjára a Potsa József megyefejlesztési és közösségépítő programot Háromszéken tegnap a megyeházán. Előző nap a Hargita megyei önkormányzat hirdette meg az Építsünk biztos jövőt! című programját, ugyanis egységes Székelyföldben gondolkodnak. A 2012–2020 közötti időszakra szóló cselekvési tervet Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke és Klárik László Attila szenátorjelölt, volt megyemenedzser ismertette. A cél Székelyföld pénzügyi autonómiájának megteremtése.
Tamás Sándor hangsúlyozta: programjuk attól is más, mint az utóbbi időben különböző szervezetek által bemutatott tervek, hogy konkrét megvalósításokat – lásd szentkatolnai és imecsfalvi híd, Kézdivásárhely–Kovászna közötti útszakasz felújítása – tudhat maga mögött már bemutatásakor.
Azért éppen Klárik Lászlóval együtt ismertetik, mert a szakember a 2000-es évek elejétől a megyeházán dolgozott, aztán a közigazgatási minisztériumban folytatta tevékenységét igazgatóként, az elmúlt négy évben megyemenedzserként működött. A szenátorjelölt a következő időszakban a román parlamentből tudja ezt a struktúrát erősíteni – magyarázta Tamás Sándor.
Klárik László elmondta, az utóbbi négy évben úgy dolgoztak, hogy volt egy átfogó megyei, több ágazati stratégiájuk, továbbá cselekvési tervük. Most továbbléptek: elkészült Székelyföld fejlesztési stratégiája és operatív programja. Ennek a cselekvési tervét nevezték el Háromszéken Potsa Józsefről, mivel az ő főispánsága idején érte el a megye a legnagyobb fejlődést.
A program megvalósításába be kell vonni azokat az intézményeket, amelyeknek egy-egy stratégiai célterületen eszközeik vannak. Szükség van parlamenti képviseletre törvénymódosítás miatt, kormányképviseletre a kormányprogramok miatt és az Európai Unióra. Ebben a pillanatban ugyanis a megye bevételeinek kétharmada uniós alapokból származik – magyarázta Klárik.
A volt megyemenedzser tételesen vázolta, mely ágazat fejlesztésére mennyi pénz szükséges, a végösszeg egymilliárd euró. Képesek vagyunk összerakni ezt a pénzösszeget ebben a rendszerben is – mondotta Klárik, hozzátéve: sokkal hamarabb valósul meg ez a költségvetés a pénzügyileg autonóm Székelyföld lehetőségei mellett.
A román pénzügyi rendszer átláthatatlan, jelenleg Háromszék kétszer annyi pénzt fizet be, mint amennyit visszakap, ezért a pénzügyi autonómia megteremtése a legfontosabb célkitűzés. Úgy gondolja, az elmúlt négy év bizonyítja, hogy ki tudják építeni azt az intézményrendszert, melynek részei a leendő autonóm Székelyföld minisztériumai lesznek. Következő lépésben, két-három hét alatt a kistérségekre lebontva is kidolgozzák a cselekvési tervet. Szekeres Attila
Háromszék
Erdély.ma
2012. november 5.
Füsteregetők
Az RMDSZ az idei választási kampányban feladni látszik az autonómiáért eddig is ímmel-ámmal vállalt halovány kiállásait. Nemrég a szövetségi elnök maga jelentette ki – ráadásul az illendőnél irritáltabban –, hogy a december 9-i szavazásnál nincs helye az autonómiagondolatnak, az csak a leendő parlamenti székekről szólhat.
Mert nagyot bicsaklik a kijelentés, most hagyjuk egy kis időre annak emlegetését, hogy mi célból is létezik a törvényhozásnak nevezett parlament, s miért ő a hatalom legfőbb birtokosa a parlamentáris demokráciákban, elégedjünk meg annyival: a szövetség vezetői úgy kerülik az autonómiatémát, mint macska a forró kását. Bizonyára, hogy ne legyen akadálya a választások utáni koalíciónak a biztos nyerésre álló szoclibekkel. De hogy mégse nevezhessük tehetetlen, szószegő megalkuvóknak őket, álautonómiákkal kecsegtetnének pótolandó az épp általuk teremtett űrt. Tamás Sándor például Háromszék pénzügyi önrendelkezéséért bont zászlót, mert – állítja – jelenleg a fejlesztésre szánt pénzek kétharmada az unióból érkezik a megyébe, s azt maguk oszthatják, szorozhatják bukaresti ellenőrzés nélkül. E fiskális-logika bármily kecsegtetőnek tetszik, csak abban sántít, hogy az uniós pénzek pályáztatása, elosztása és egyfajta felügyelete sem teljesen független az épp regnáló központi hatalomtól. Tehát pőre pénzügyi autonómiát álmodni, ígérni ma a túlontúl centralizált Romániában igencsak közönséges háryjánoskodásnak tetszik mindaddig, míg ráadásul – minden előzetes híresztelés ellenére – a megye jóval kevesebb pénzt kap vissza a központi leosztásokból, mint amennyit befizet. A Potsa József-program – mely a következő nyolc év fejlesztési elképzeléseit kívánja csokorba fogni, s mely az európai pénzekre alapozva lát esélyt a megye pénzügyi autonómiájának megteremtésére – mindössze kampánycélokat szolgáló hasbeszéd. Hogyan hihetné el a hangyányit is gondolkodó ember, hogy létezhet pénzügyi autonómia valós önkormányzatiság nélkül, mikor tudva tudjuk, hogy mifelénk – sajnos – a központ még európai alapok sorsába is beleszólhat, és bele is szól. És uniós pénzekre alapozni a megye következő nyolcéves fejlődését most, amikor tucatszám állítják le Brüsszelben a Romániának szánt pénzeket csalásért, lopásért, más rendellenességekért, s miközben az egységes Európa jövője is ködbe vész – nagyon is ingoványos tervnek látszik. Álmodni, tervezni, persze mindenkor felettébb szükséges, s a pénz még ma is mindenek fölött való. Csóré, teljes önrendelkezés nélküli pénzügyi autonómiát remélni és ígérni ebben az ultracentralizált román államban, ahol egy székelység történetéről írt tankönyv is botránykő, és esetleges betiltás tárgya lehet, félrevezető, mi több, a legfontosabb célkitűzés, a valós autonómia megkerülése, illetve félredobása. Legszomorúbb, hogy ezzel megfogalmazói is tisztában vannak, de terjesztik, mert tudják, senki számon nem kéri. A választási ígéretek ugyanis elszállnak, mint a füst
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ az idei választási kampányban feladni látszik az autonómiáért eddig is ímmel-ámmal vállalt halovány kiállásait. Nemrég a szövetségi elnök maga jelentette ki – ráadásul az illendőnél irritáltabban –, hogy a december 9-i szavazásnál nincs helye az autonómiagondolatnak, az csak a leendő parlamenti székekről szólhat.
Mert nagyot bicsaklik a kijelentés, most hagyjuk egy kis időre annak emlegetését, hogy mi célból is létezik a törvényhozásnak nevezett parlament, s miért ő a hatalom legfőbb birtokosa a parlamentáris demokráciákban, elégedjünk meg annyival: a szövetség vezetői úgy kerülik az autonómiatémát, mint macska a forró kását. Bizonyára, hogy ne legyen akadálya a választások utáni koalíciónak a biztos nyerésre álló szoclibekkel. De hogy mégse nevezhessük tehetetlen, szószegő megalkuvóknak őket, álautonómiákkal kecsegtetnének pótolandó az épp általuk teremtett űrt. Tamás Sándor például Háromszék pénzügyi önrendelkezéséért bont zászlót, mert – állítja – jelenleg a fejlesztésre szánt pénzek kétharmada az unióból érkezik a megyébe, s azt maguk oszthatják, szorozhatják bukaresti ellenőrzés nélkül. E fiskális-logika bármily kecsegtetőnek tetszik, csak abban sántít, hogy az uniós pénzek pályáztatása, elosztása és egyfajta felügyelete sem teljesen független az épp regnáló központi hatalomtól. Tehát pőre pénzügyi autonómiát álmodni, ígérni ma a túlontúl centralizált Romániában igencsak közönséges háryjánoskodásnak tetszik mindaddig, míg ráadásul – minden előzetes híresztelés ellenére – a megye jóval kevesebb pénzt kap vissza a központi leosztásokból, mint amennyit befizet. A Potsa József-program – mely a következő nyolc év fejlesztési elképzeléseit kívánja csokorba fogni, s mely az európai pénzekre alapozva lát esélyt a megye pénzügyi autonómiájának megteremtésére – mindössze kampánycélokat szolgáló hasbeszéd. Hogyan hihetné el a hangyányit is gondolkodó ember, hogy létezhet pénzügyi autonómia valós önkormányzatiság nélkül, mikor tudva tudjuk, hogy mifelénk – sajnos – a központ még európai alapok sorsába is beleszólhat, és bele is szól. És uniós pénzekre alapozni a megye következő nyolcéves fejlődését most, amikor tucatszám állítják le Brüsszelben a Romániának szánt pénzeket csalásért, lopásért, más rendellenességekért, s miközben az egységes Európa jövője is ködbe vész – nagyon is ingoványos tervnek látszik. Álmodni, tervezni, persze mindenkor felettébb szükséges, s a pénz még ma is mindenek fölött való. Csóré, teljes önrendelkezés nélküli pénzügyi autonómiát remélni és ígérni ebben az ultracentralizált román államban, ahol egy székelység történetéről írt tankönyv is botránykő, és esetleges betiltás tárgya lehet, félrevezető, mi több, a legfontosabb célkitűzés, a valós autonómia megkerülése, illetve félredobása. Legszomorúbb, hogy ezzel megfogalmazói is tisztában vannak, de terjesztik, mert tudják, senki számon nem kéri. A választási ígéretek ugyanis elszállnak, mint a füst
Simó Erzsébet
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013. január 18.
Üdvözlet Kézdiszékről
Ma 17 órakor mutatják be a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban Beke Ernő legújabb könyvét, az Üdvözlet Kézdiszékről című albumot a szerző, Kisgyörgy Zoltán, lapunk munkatársa és Kopacz Attila, a könyv kiadója jelenlétében.
A kézdivásárhelyi képeslapgyűjtő a céhes városról, Bálványosfürdőről és a felső-háromszéki falvakról készült képes levelezőlapjait gyűjtötte egybe. A sepsiszentgyörgyi ARTprinter Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet mintegy 450 képes levelezőlapot tartalmaz. Ezek mellett részleteket olvashatunk olyan alapmunkákból, mint Takács Zoltán Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Orbán Balázs A Székelyföld leírása, illetve a Potsa József által szerkesztett Háromszék vármegye című emlékkönyvből. A szerző képaláírásait Kisgyörgy Zoltán Kézdiszék településeiről szóló írása egészíti ki. Beke Ernő – aki 55 000 képes levelezőlappal rendelkezik – azt sajnálja legjobban, hogy Kézdiszék településeiről nagyon kevés képeslap került elő, bár biztosan tudja, hogy 1940 után több ilyen készült – igaz, kis példányszámban, ezért elkallódtak. Elmondása szerint két év múlva kerülhet nyomdába a nagyszabású, kétkötetes, díszkötésű Üdvözlet Háromszékről című kiadvány, amely magába foglalná az eddig megjelent és az ezután előkerülő képeslapokat. Az Üdvözlet Kézdiszékről albumot Beke Ernőtől lehet beszerezni önköltségi áron a Gyűjtemények Házában, a kereskedelemben nem kapható.
(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
Ma 17 órakor mutatják be a kézdivásárhelyi Vigadó Művelődési Házban Beke Ernő legújabb könyvét, az Üdvözlet Kézdiszékről című albumot a szerző, Kisgyörgy Zoltán, lapunk munkatársa és Kopacz Attila, a könyv kiadója jelenlétében.
A kézdivásárhelyi képeslapgyűjtő a céhes városról, Bálványosfürdőről és a felső-háromszéki falvakról készült képes levelezőlapjait gyűjtötte egybe. A sepsiszentgyörgyi ARTprinter Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet mintegy 450 képes levelezőlapot tartalmaz. Ezek mellett részleteket olvashatunk olyan alapmunkákból, mint Takács Zoltán Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben, Orbán Balázs A Székelyföld leírása, illetve a Potsa József által szerkesztett Háromszék vármegye című emlékkönyvből. A szerző képaláírásait Kisgyörgy Zoltán Kézdiszék településeiről szóló írása egészíti ki. Beke Ernő – aki 55 000 képes levelezőlappal rendelkezik – azt sajnálja legjobban, hogy Kézdiszék településeiről nagyon kevés képeslap került elő, bár biztosan tudja, hogy 1940 után több ilyen készült – igaz, kis példányszámban, ezért elkallódtak. Elmondása szerint két év múlva kerülhet nyomdába a nagyszabású, kétkötetes, díszkötésű Üdvözlet Háromszékről című kiadvány, amely magába foglalná az eddig megjelent és az ezután előkerülő képeslapokat. Az Üdvözlet Kézdiszékről albumot Beke Ernőtől lehet beszerezni önköltségi áron a Gyűjtemények Házában, a kereskedelemben nem kapható.
(Iochom)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),
2013. október 23.
Négyszáz éve lépett Erdély trónjára Bethlen Gábor
A fejedelem tiszteletére rendezett emlékünnepélyek
FOLYTATÁS LAPUNK OKTÓBER 18-I SZÁMÁBÓL
Az újrainduló első nyilvános ünnepségről a Koszorú című folyóirat 1863-as évfolyamának 22. száma szolgál tömör tudósítással: „A nagyenyedi ref. főiskola ifjúsága f. hó május 16-án a dicső emlékezetű fejedelem Bethlen Gábornak, a nagyenyedi kollégium alapítójának tiszteletére ünnepet ült. Régi kegyeletes szokása az iskolának ezen emlékünnep évenkénti megtartása s hogy a forradalom utáni években meg nem tartatott, annak csak felsőbb tilalom vala az oka, mely tilalom azonban a főkormányszék által ez idén meg lőn szüntetve”.
Az 1869-es ünnepségről a Kolozsvári Közlöny tájékoztatta olvasóit, az 1877. május 17-i eseményről Garda József kollégiumi igazgató tanévzáró beszédéből szerzünk tudomást, az 1882-es májusi ünnepséget a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap örökíti meg, az 1890. május 17-i műsorról Makkai Domokos rektorprofesszor tanévzáró beszédében szól elismeréssel.
Közben 1885-ben elkezdődött a kollégium főépülete keleti szárnyának építése, amely 1889-ben nyert végleges befejezést. Az első emeleten a nagykönyvtár és a természettudományi múzeum kapott helyet, a második emelet központi részét pedig a díszterem foglalta el. Oda pedig, a szószék fölé, a közönséggel szemben, a nagy iskolaalapító fejedelem díszes portréját tervezte elhelyezni az elöljáróság. Annak megfestésére pedig ki mást, mint a kollégium akkori leghíresebb festőjét, Barabás Miklóst kérték föl, aki szívesen vállalta e megtisztelő, szép feladatot. A portré el is készült, a június 3-án lezajlott ünnepségen már díszes tölgyfakeretben tündökölt a díszterem falán. A további nemzedékek úgy látták a nagy fejedelmet, amint azt híres művészünk megörökítette. Ezt pedig a legtökéletesebben Makkai Sándor író, református püspök érzékeltette, az alábbiak szerint: „A nagyenyedi Bethlen Kollégium dísztermében, a szószék fölött magasan, egyedül áll a Fejedelem képe. Barabás Miklós idealizált, de lélekkel és lelki igazsággal teljes alkotása. Ahogy kisgyermek koromban először megláttam ezt a képet, soha többet nem hagyott nyugodni. A homlok sápadt fensége, a szemek sötét, mély ragyogása, az arc királyi nyugodtsága teljes ellentétben állanak Bethlen Gábor valamennyi arcképével.... Mert egy pillanatig sem kételkedtem afelől, hogy a Barabás portréja az igazi, az egyetlen hűséges Bethlen-kép. Ezt a benső meggyőződést, éppen mivel a gyermekkor kritikátlan fogékonyságában keletkezett, soha többé nem tudta belőlem kiirtani semmi későbbi meggondolás”.
A Bethlen-kép ott volt a díszterem falán az 1948-ban bekövetkezett államosításig, amikor az újdonsült városvezetőség határozott utasítása alapján gyorsított eljárással kellett onnan eltávolítani. Ekkor következett be a sajnálatos eset. Egy durva tanári kéz ugyanis egyszerűen kivágta az eredeti, díszes keretből, s rögtön beleegyezését is adta, hogy oda Marx portréja kerüljön elhelyezésre. Bizonyára e gesztusa eredményeként nevezték ki a továbbiakban a tanítóképző igazgatójává, napjainkban pedig nevét viselő díjjal jutalmazzák a tanévzárókon a jó előmenetelű diákokat. A Bethlen-kép pedig éveken át összegöngyölítve kallódott, porosodott, mígnem Vita Zsigmond könyvtáros hosszadalmas közbenjárására, a ’60-as években ideiglenes rámába került és a Bethlen Könyvtárba lett elhelyezve. Így kerülhette el e nagybecsű kép a végpusztulást!
A továbbiak során, az 1900. május 26-iki eseményről a helybeli Közérdek c. újság tájékoztatta a közönséget. E tudósításnak csupán utolsó mondatait idézem: „A program hetedik pontját pedig Váró Ferenc tanár hangulattal, művészettel és erővel teljes költeménye töltötte be, melyet Demeter János VII. gimnazista szavalt el gondosan és lelkesen. A költeményt, melynek címe: »Enyed a szobor helye«, zúgó taps és éljenzés követte. Ez volt az ünnep legkiemelkedőbb pontja, melyet tanár, tanítvány és közönség egyesült ovációja tett fényessé és dicsőségessé”.
Történt ez annak hatására ugyanis, hogy pár évvel azelőtt a város ifjúsága lelkes hangulatban tett javaslatot egy Bethlen Gábor szobor fölállítására Nagyenyed főterén. Az eszme életbe ültetése végett a város ifjúsága, dr. Gyarmathy Ernő elnöklete alatt „A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem emlékét Nagyenyeden megörökítő szobor-alap javára” címmel 1897. január 9-én nagy sikerű táncestélyt rendezett, mely alkalommal tekintélyes összeg gyűlt be a kitűzött célra. A sikerélmény hatására a rendezőség azon év október 12-én átiratban kereste meg Alsófehér vármegye és Nagyenyed közönségét, valamint a Bethlen Kollégium Elöljáróságát, melyben szoborállítási kezdeményezésüket az alábbiak szerint indokolják meg:
„Városunk ifjúsága e mindannyiunknak egyformán kötelező hála hatása alatt áll akkor, midőn az erdélyi fejedelemség legnagyobb, legkiválóbb képviselőjének, Erdély Mátyás királyának, nagy Bethlen Gábor emlékének megörökítésére hívja fel elsősorban városunk és vármegyénk s ezzel az egész magyar társadalom figyelmét. Emeljen méltó emléket a magyar társadalom Enyeden annak a nagy fejedelemnek, ki ez országrészt kiváló nagy államférfiúi és uralkodói tehetségével világtörténeti jelentőségre emelte. Megyénk volt színtere minden ízében magyar udvarának, e megye volt szemtanúja világra szóló harcai előkészületeinek. Nincs vármegye tehát, mely több joggal tarthatna igényt egy méltó Bethlen-szoborra, mint a miénk. Nincs város, melyet jogosabban illet meg e szobor, mint Nagyenyed városát, ahol a nagy fejedelem alkotásai egyik legnagyobbika, a Bethlen Kollégium, majdnem két és félszáz esztendő óta világító szövétnek gyanánt terjeszti az ismeretet, vallásosságot és hazaszeretetet, s valósággal nemzeti hivatást teljesített és teljesít nemcsak nemzetiségektől teljesen körülvett vidéken, hanem hazánknak egész keleti részében. Ez a kollégium két és félszáz esztendő óta szíve e városnak, osztozva annak jó és balsorsában egyaránt!”
E lelkes felhívás hatására gyűlnek össze a Bethlen Kollégium dísztermében 1899. november 15-én, fejedelmünk halálának 270. évfordulóján Erdély politikai vezéregyéniségei közül 136-on azon céllal, hogy bizottságot hozzanak létre e kezdeményezés megvalósítása végett. E kimagasló eseményről részletesen beszámolt annak idején az Enyeden megjelenő Közérdek c. újság, de a Bethlen Könyvtár birtokában van a közgyűlés munkálatairól fölvett részletes jegyzőkönyv is, mely hiteles bizonysága az esemény nagyszerű tartalmának, színvonalának, szellemiségének, magasztos hangulatának. Néhány kiragadott név is állításomat igazolja: dr. Bartók György erdélyi református püspök, Beke Antal gyulafehérvári kanonok, gr. Bethlen Géza Torda-Aranyos vármegye főispánja, gr. Bethlen Miklós Hunyad vármegye főispánja, Bodrogi János enyedi főgimnáziumi tanár, dr. Fabinyi Rudolf kolozsvári tudományegyetemi rektor, Ferencz József unitárius püspök, Fogarasi Béla enyedi főgimnáziumi igazgató, Gönczi Lajos sepsiszentgyörgyi főgimnáziumi igazgató, Hollaki Artúr Udvarhely megye főispánja, br. Kemény Géza országgyűlési képviselő, Kővári László a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Lukács László magyar királyi pénzügyminiszter, dr. Márki Sándor egyetemi tanár, Potsa József Háromszék vármegye főispánja, Sándor József EMKE-alelnök, dr. Szádeczky Lajos egyetemi tanár, Zeyk Dániel Alsófehér vármegye főispánja stb.
A közgyűlés munkálatainak eredményeként Zeyk Dániel főispán indítványára bizottsági elnök lett gr. Bánffy György magyar királyi főajtónállómester, egyházkerületi főgondnok, kinek édesanyja iktári gróf Bethlen leány volt és így a nagy fejedelemmel vér szerint legközelebbi rokonságban állott; alelnök lett gr. Bethlen Géza Torda-Aranyos vármegye főispánja, mint a gr. Bethlen-család az idő szerinti nesztora, valamint Zeyk Dániel főispán, az erdélyi ref. egyházkerületnek, a Bethlen Kollégiumnak és a nagyenyedi egyházmegyének főgondnoka. Egyéb tisztségviselők megválasztása után Váró Ferenc kollégiumi tanár szerkesztésében 10 000 példányszámú felhívás került a jelenlévők kezébe, valamint a közeli és távoli magyarlakta vidékekre a kezdeményezés anyagi támogatása érdekében.
E felhívásra reagálva, a továbbiak során egymást követik az ügynek szentelt ünnepi műsorok, rendezvények, diákestélyek. 1901. március 7-én a kollégiumban 80 tagot számláló énekkar remekel műsorával, azon év május 23-án nagyszabású hangverseny színhelye az intézmény, 1906. február 4-én történelmi témájú hangverseny zajlik a díszteremben, mely alkalommal Bodrogi János történelemtanár a műsorra tűzött Klapka-induló, a Nemzeti Dal, a Kossuth-nóta, a Széchenyit és Wesselényit dicsőítő dalok történetét ismertette a hallgatósággal. 1901. május 13-án a kolozsvári Református Teológián kerül sor nagyszabású Bethlen-ünnepségre, mely alkalommal Kenessey Béla fakultásigazgató – a későbbi püspök – méltatja az ünnepelt fejedelem nagyságát. 1901. május 16-án a sepsiszentgyörgyi kollégium a házigazdája az ünnepi rendezvénynek, mely az intézmény tanári kara, diáksága, az egyházmegye papsága és tanítósága, a brassói és nagyenyedi tanár- és diákküldöttség jelenlétében zajlott le.
Folytatjuk
Szabadság (Kolozsvár)
A fejedelem tiszteletére rendezett emlékünnepélyek
FOLYTATÁS LAPUNK OKTÓBER 18-I SZÁMÁBÓL
Az újrainduló első nyilvános ünnepségről a Koszorú című folyóirat 1863-as évfolyamának 22. száma szolgál tömör tudósítással: „A nagyenyedi ref. főiskola ifjúsága f. hó május 16-án a dicső emlékezetű fejedelem Bethlen Gábornak, a nagyenyedi kollégium alapítójának tiszteletére ünnepet ült. Régi kegyeletes szokása az iskolának ezen emlékünnep évenkénti megtartása s hogy a forradalom utáni években meg nem tartatott, annak csak felsőbb tilalom vala az oka, mely tilalom azonban a főkormányszék által ez idén meg lőn szüntetve”.
Az 1869-es ünnepségről a Kolozsvári Közlöny tájékoztatta olvasóit, az 1877. május 17-i eseményről Garda József kollégiumi igazgató tanévzáró beszédéből szerzünk tudomást, az 1882-es májusi ünnepséget a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap örökíti meg, az 1890. május 17-i műsorról Makkai Domokos rektorprofesszor tanévzáró beszédében szól elismeréssel.
Közben 1885-ben elkezdődött a kollégium főépülete keleti szárnyának építése, amely 1889-ben nyert végleges befejezést. Az első emeleten a nagykönyvtár és a természettudományi múzeum kapott helyet, a második emelet központi részét pedig a díszterem foglalta el. Oda pedig, a szószék fölé, a közönséggel szemben, a nagy iskolaalapító fejedelem díszes portréját tervezte elhelyezni az elöljáróság. Annak megfestésére pedig ki mást, mint a kollégium akkori leghíresebb festőjét, Barabás Miklóst kérték föl, aki szívesen vállalta e megtisztelő, szép feladatot. A portré el is készült, a június 3-án lezajlott ünnepségen már díszes tölgyfakeretben tündökölt a díszterem falán. A további nemzedékek úgy látták a nagy fejedelmet, amint azt híres művészünk megörökítette. Ezt pedig a legtökéletesebben Makkai Sándor író, református püspök érzékeltette, az alábbiak szerint: „A nagyenyedi Bethlen Kollégium dísztermében, a szószék fölött magasan, egyedül áll a Fejedelem képe. Barabás Miklós idealizált, de lélekkel és lelki igazsággal teljes alkotása. Ahogy kisgyermek koromban először megláttam ezt a képet, soha többet nem hagyott nyugodni. A homlok sápadt fensége, a szemek sötét, mély ragyogása, az arc királyi nyugodtsága teljes ellentétben állanak Bethlen Gábor valamennyi arcképével.... Mert egy pillanatig sem kételkedtem afelől, hogy a Barabás portréja az igazi, az egyetlen hűséges Bethlen-kép. Ezt a benső meggyőződést, éppen mivel a gyermekkor kritikátlan fogékonyságában keletkezett, soha többé nem tudta belőlem kiirtani semmi későbbi meggondolás”.
A Bethlen-kép ott volt a díszterem falán az 1948-ban bekövetkezett államosításig, amikor az újdonsült városvezetőség határozott utasítása alapján gyorsított eljárással kellett onnan eltávolítani. Ekkor következett be a sajnálatos eset. Egy durva tanári kéz ugyanis egyszerűen kivágta az eredeti, díszes keretből, s rögtön beleegyezését is adta, hogy oda Marx portréja kerüljön elhelyezésre. Bizonyára e gesztusa eredményeként nevezték ki a továbbiakban a tanítóképző igazgatójává, napjainkban pedig nevét viselő díjjal jutalmazzák a tanévzárókon a jó előmenetelű diákokat. A Bethlen-kép pedig éveken át összegöngyölítve kallódott, porosodott, mígnem Vita Zsigmond könyvtáros hosszadalmas közbenjárására, a ’60-as években ideiglenes rámába került és a Bethlen Könyvtárba lett elhelyezve. Így kerülhette el e nagybecsű kép a végpusztulást!
A továbbiak során, az 1900. május 26-iki eseményről a helybeli Közérdek c. újság tájékoztatta a közönséget. E tudósításnak csupán utolsó mondatait idézem: „A program hetedik pontját pedig Váró Ferenc tanár hangulattal, művészettel és erővel teljes költeménye töltötte be, melyet Demeter János VII. gimnazista szavalt el gondosan és lelkesen. A költeményt, melynek címe: »Enyed a szobor helye«, zúgó taps és éljenzés követte. Ez volt az ünnep legkiemelkedőbb pontja, melyet tanár, tanítvány és közönség egyesült ovációja tett fényessé és dicsőségessé”.
Történt ez annak hatására ugyanis, hogy pár évvel azelőtt a város ifjúsága lelkes hangulatban tett javaslatot egy Bethlen Gábor szobor fölállítására Nagyenyed főterén. Az eszme életbe ültetése végett a város ifjúsága, dr. Gyarmathy Ernő elnöklete alatt „A Bethlen Gábor erdélyi fejedelem emlékét Nagyenyeden megörökítő szobor-alap javára” címmel 1897. január 9-én nagy sikerű táncestélyt rendezett, mely alkalommal tekintélyes összeg gyűlt be a kitűzött célra. A sikerélmény hatására a rendezőség azon év október 12-én átiratban kereste meg Alsófehér vármegye és Nagyenyed közönségét, valamint a Bethlen Kollégium Elöljáróságát, melyben szoborállítási kezdeményezésüket az alábbiak szerint indokolják meg:
„Városunk ifjúsága e mindannyiunknak egyformán kötelező hála hatása alatt áll akkor, midőn az erdélyi fejedelemség legnagyobb, legkiválóbb képviselőjének, Erdély Mátyás királyának, nagy Bethlen Gábor emlékének megörökítésére hívja fel elsősorban városunk és vármegyénk s ezzel az egész magyar társadalom figyelmét. Emeljen méltó emléket a magyar társadalom Enyeden annak a nagy fejedelemnek, ki ez országrészt kiváló nagy államférfiúi és uralkodói tehetségével világtörténeti jelentőségre emelte. Megyénk volt színtere minden ízében magyar udvarának, e megye volt szemtanúja világra szóló harcai előkészületeinek. Nincs vármegye tehát, mely több joggal tarthatna igényt egy méltó Bethlen-szoborra, mint a miénk. Nincs város, melyet jogosabban illet meg e szobor, mint Nagyenyed városát, ahol a nagy fejedelem alkotásai egyik legnagyobbika, a Bethlen Kollégium, majdnem két és félszáz esztendő óta világító szövétnek gyanánt terjeszti az ismeretet, vallásosságot és hazaszeretetet, s valósággal nemzeti hivatást teljesített és teljesít nemcsak nemzetiségektől teljesen körülvett vidéken, hanem hazánknak egész keleti részében. Ez a kollégium két és félszáz esztendő óta szíve e városnak, osztozva annak jó és balsorsában egyaránt!”
E lelkes felhívás hatására gyűlnek össze a Bethlen Kollégium dísztermében 1899. november 15-én, fejedelmünk halálának 270. évfordulóján Erdély politikai vezéregyéniségei közül 136-on azon céllal, hogy bizottságot hozzanak létre e kezdeményezés megvalósítása végett. E kimagasló eseményről részletesen beszámolt annak idején az Enyeden megjelenő Közérdek c. újság, de a Bethlen Könyvtár birtokában van a közgyűlés munkálatairól fölvett részletes jegyzőkönyv is, mely hiteles bizonysága az esemény nagyszerű tartalmának, színvonalának, szellemiségének, magasztos hangulatának. Néhány kiragadott név is állításomat igazolja: dr. Bartók György erdélyi református püspök, Beke Antal gyulafehérvári kanonok, gr. Bethlen Géza Torda-Aranyos vármegye főispánja, gr. Bethlen Miklós Hunyad vármegye főispánja, Bodrogi János enyedi főgimnáziumi tanár, dr. Fabinyi Rudolf kolozsvári tudományegyetemi rektor, Ferencz József unitárius püspök, Fogarasi Béla enyedi főgimnáziumi igazgató, Gönczi Lajos sepsiszentgyörgyi főgimnáziumi igazgató, Hollaki Artúr Udvarhely megye főispánja, br. Kemény Géza országgyűlési képviselő, Kővári László a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, Lukács László magyar királyi pénzügyminiszter, dr. Márki Sándor egyetemi tanár, Potsa József Háromszék vármegye főispánja, Sándor József EMKE-alelnök, dr. Szádeczky Lajos egyetemi tanár, Zeyk Dániel Alsófehér vármegye főispánja stb.
A közgyűlés munkálatainak eredményeként Zeyk Dániel főispán indítványára bizottsági elnök lett gr. Bánffy György magyar királyi főajtónállómester, egyházkerületi főgondnok, kinek édesanyja iktári gróf Bethlen leány volt és így a nagy fejedelemmel vér szerint legközelebbi rokonságban állott; alelnök lett gr. Bethlen Géza Torda-Aranyos vármegye főispánja, mint a gr. Bethlen-család az idő szerinti nesztora, valamint Zeyk Dániel főispán, az erdélyi ref. egyházkerületnek, a Bethlen Kollégiumnak és a nagyenyedi egyházmegyének főgondnoka. Egyéb tisztségviselők megválasztása után Váró Ferenc kollégiumi tanár szerkesztésében 10 000 példányszámú felhívás került a jelenlévők kezébe, valamint a közeli és távoli magyarlakta vidékekre a kezdeményezés anyagi támogatása érdekében.
E felhívásra reagálva, a továbbiak során egymást követik az ügynek szentelt ünnepi műsorok, rendezvények, diákestélyek. 1901. március 7-én a kollégiumban 80 tagot számláló énekkar remekel műsorával, azon év május 23-án nagyszabású hangverseny színhelye az intézmény, 1906. február 4-én történelmi témájú hangverseny zajlik a díszteremben, mely alkalommal Bodrogi János történelemtanár a műsorra tűzött Klapka-induló, a Nemzeti Dal, a Kossuth-nóta, a Széchenyit és Wesselényit dicsőítő dalok történetét ismertette a hallgatósággal. 1901. május 13-án a kolozsvári Református Teológián kerül sor nagyszabású Bethlen-ünnepségre, mely alkalommal Kenessey Béla fakultásigazgató – a későbbi püspök – méltatja az ünnepelt fejedelem nagyságát. 1901. május 16-án a sepsiszentgyörgyi kollégium a házigazdája az ünnepi rendezvénynek, mely az intézmény tanári kara, diáksága, az egyházmegye papsága és tanítósága, a brassói és nagyenyedi tanár- és diákküldöttség jelenlétében zajlott le.
Folytatjuk
Szabadság (Kolozsvár)
2014. szeptember 23.
Ízelítő műemlékeink varázsából (Kulturális örökség napjai)
Ahhoz, hogy át tudjuk adni a jövő nemzedéknek épített örökségünket, elsősorban ismernünk kell azt, hiszen minden műemlék egy-egy oldal történelmünkből – fogalmazott a Régi épületek új köntösben című kiállítás pénteki megnyitóján Ferenczi Z. Sámuel építőmérnök. Háromszék idén előadásokkal, építészet iránt érdeklődő diákoknak szervezett tanulmányúttal kapcsolódott be az Európa-szerte zajló, épített örökségre összpontosító rendezvények sorába.
Sepsiszentgyörgyön a Lábas Ház alagsorában maroknyi érdeklődő vette birtokába azt a kiállítást, melyet a szervezők figyelemkeltőnek szántak – a látogatók színes, igényes kivitelezésű méretes pannókon követhetik tíz háromszéki műemlék épület „115 évnyi változatlanságát vagy változását”. Az alapötletet a Potsa József által szerkesztett, Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére című, 1899-ben megjelent kiadvány adta, az ebben megjelenő képanyag, illetve a mostani állapotot bemutató felvételek révén követhető egy-egy épület, mások mellet az árkosi Szentkereszty-kastély, a Székely Mikó Kollégium, Bölön unitárius temploma, az oltszemi Mikó-kastély vagy a sepsiszentgyörgyi Vártemplom sorsa.
Az erdélyi műemlék épületek feltérképezését felvállaló Hereditatum online adatbázist is ismertető Ferenczi Z. Sámuel a leltározás, állagmegőrzés, karbantartás és hasznosítás, ugyanakkor a dokumentálás fontosságára is kitért, miközben ezeket háromszéki ingatlanról készült felvételekkel támasztotta alá. A pozitív példák sorában említette az olaszteleki Daniel-kastélyt, illetve megmentésre váró, így veszélyeztetett és végveszélyben lévő egyházi műemlékekről is tájékoztatott, a kálnoki unitárius haranglábról, az árkosi unitárius templom várfaláról és bástyáiról. Az aldobolyi Hollaky-kúriát mint végveszélyben lévő világi műemléket ismerhették meg az érdeklődők – a szakember szerint két évtizede nincs funkciója, az ingatlan alsó szintjét terménytárolásra használják –, s igen lepusztult állapotban van az árapataki Domokos-kúria is. Miközben Ferenczi Z. Sámuel arra buzdított, hogy amit megöröklünk, próbáljuk megőrizni s hitelesen átadni a következő nemzedék számára, az őt követő előadó azt hangsúlyozta, értékeinkre fel kell hívni a közösség figyelmét. A CsomóPont ígéretes civil kezdeményezés, mely Háromszék épített örökségére és a helyi értékekre fókuszál. A kezdeményezők elképzeléseit vázoló Gál Zoltán kézdivásárhelyi építész kifejtette, olyan adatbázis létrehozásán dolgoznak fiatal, szakmabeli társaival, mely révén egy-egy település turisztikai látványosságai mellett annak kultúrájáról, gazdaságáról is tájékoztatást nyerhet bárki. Így például, aki egy falu épített örökségét megtekintené, egyúttal a helyi termelőkhöz, kézművesekhez, mesteremberekhez is eljuthat. A csoport tagjai úgy vélik, bár számos jó mester, kistermelő él a térségben, gyakran nem tudnak egymásról, de a helyiek sem minden esetben tájékozottak arról, hol és mit szerezhetnek be például a hagyományos termékek közül. A CsomóPont egyebek mellett ehhez kíván segítséget nyújtani, azaz feltérképezni, közzétenni ezeket az információkat. Gál Zoltán találóan fogalmazta meg, szerethetővé tennék Háromszéket, turisták és helyiek számára egyaránt.
Demeter Virág Katalin, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ahhoz, hogy át tudjuk adni a jövő nemzedéknek épített örökségünket, elsősorban ismernünk kell azt, hiszen minden műemlék egy-egy oldal történelmünkből – fogalmazott a Régi épületek új köntösben című kiállítás pénteki megnyitóján Ferenczi Z. Sámuel építőmérnök. Háromszék idén előadásokkal, építészet iránt érdeklődő diákoknak szervezett tanulmányúttal kapcsolódott be az Európa-szerte zajló, épített örökségre összpontosító rendezvények sorába.
Sepsiszentgyörgyön a Lábas Ház alagsorában maroknyi érdeklődő vette birtokába azt a kiállítást, melyet a szervezők figyelemkeltőnek szántak – a látogatók színes, igényes kivitelezésű méretes pannókon követhetik tíz háromszéki műemlék épület „115 évnyi változatlanságát vagy változását”. Az alapötletet a Potsa József által szerkesztett, Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére című, 1899-ben megjelent kiadvány adta, az ebben megjelenő képanyag, illetve a mostani állapotot bemutató felvételek révén követhető egy-egy épület, mások mellet az árkosi Szentkereszty-kastély, a Székely Mikó Kollégium, Bölön unitárius temploma, az oltszemi Mikó-kastély vagy a sepsiszentgyörgyi Vártemplom sorsa.
Az erdélyi műemlék épületek feltérképezését felvállaló Hereditatum online adatbázist is ismertető Ferenczi Z. Sámuel a leltározás, állagmegőrzés, karbantartás és hasznosítás, ugyanakkor a dokumentálás fontosságára is kitért, miközben ezeket háromszéki ingatlanról készült felvételekkel támasztotta alá. A pozitív példák sorában említette az olaszteleki Daniel-kastélyt, illetve megmentésre váró, így veszélyeztetett és végveszélyben lévő egyházi műemlékekről is tájékoztatott, a kálnoki unitárius haranglábról, az árkosi unitárius templom várfaláról és bástyáiról. Az aldobolyi Hollaky-kúriát mint végveszélyben lévő világi műemléket ismerhették meg az érdeklődők – a szakember szerint két évtizede nincs funkciója, az ingatlan alsó szintjét terménytárolásra használják –, s igen lepusztult állapotban van az árapataki Domokos-kúria is. Miközben Ferenczi Z. Sámuel arra buzdított, hogy amit megöröklünk, próbáljuk megőrizni s hitelesen átadni a következő nemzedék számára, az őt követő előadó azt hangsúlyozta, értékeinkre fel kell hívni a közösség figyelmét. A CsomóPont ígéretes civil kezdeményezés, mely Háromszék épített örökségére és a helyi értékekre fókuszál. A kezdeményezők elképzeléseit vázoló Gál Zoltán kézdivásárhelyi építész kifejtette, olyan adatbázis létrehozásán dolgoznak fiatal, szakmabeli társaival, mely révén egy-egy település turisztikai látványosságai mellett annak kultúrájáról, gazdaságáról is tájékoztatást nyerhet bárki. Így például, aki egy falu épített örökségét megtekintené, egyúttal a helyi termelőkhöz, kézművesekhez, mesteremberekhez is eljuthat. A csoport tagjai úgy vélik, bár számos jó mester, kistermelő él a térségben, gyakran nem tudnak egymásról, de a helyiek sem minden esetben tájékozottak arról, hol és mit szerezhetnek be például a hagyományos termékek közül. A CsomóPont egyebek mellett ehhez kíván segítséget nyújtani, azaz feltérképezni, közzétenni ezeket az információkat. Gál Zoltán találóan fogalmazta meg, szerethetővé tennék Háromszéket, turisták és helyiek számára egyaránt.
Demeter Virág Katalin, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2015. augusztus 5.
A fejlesztés négy pillére
Azonosították Háromszék kitörési pontjait
A mezőgazdaság, a kultúra, a turizmus és az informatikai ágazatok jelentik Kovászna megye gazdasági kitörési pontjait, derült ki a háromszéki önkormányzat által rendelt Potsa József megyefejlesztési stratégiából. A volt háromszéki főispán nevét viselő stratégia a 2015 és 2020 közti periódusra határozza meg a fejlesztési irányvonalakat, a régió erősségeit és a kulcsfontosságú stratégiai faktorokat.
A múlt hónapban véglegesített stratégiának a kidolgozását Viorel Stănică, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi karának prodékánja koordinálta, aki rámutatott: Kovászna megye számos szektorban jól teljesít, azonban a további fejlődéshez szükség van a magasan képzett polgárok elvándorlásának megfékezésére és a szakoktatás támogatására.
A Potsa József megyefejlesztési stratégia azonosítja Háromszék erősségeit, amelyek között szerepel, hogy 2013 óta folyamatosan növekszik a térség kereskedelmi mérlege, ami elsősorban az export növekedésének tulajdonítható.
A háromszéki mezőgazdaság egyes ágazatai is versenyképesekké váltak, a Kovászna megyei gazdák főként a cukorrépa- és krumplitermesztés területén vannak jelen az országos piacon. A háromszéki vendéglátóipar – hotelek és panziók – az országos átlag felett teljesítenek, termelékenységük jónak mondható. Háromszéken a gyógyturizmus, a kulturális turizmus és a faluturizmusra egyaránt húzóágazattá válhat, egyelőre fékezőerő, hogy az érintettek nem aknázzák ki megfelelően az erősségeiket. Példaként említik, hogy Kovászna városa az ország első három gyógyfürdőhelye között szerepel, gond az, hogy a vendéglátók a forgalmukat az állam által támogatott ingyenes és kedvezményes gyógykezelő jegyekre alapozzák.
A Potsa József megyefejlesztési terv elkészítői szerint a számítástechnikai (IT) és telekommunikációs ágazatban is nagy potenciál rejtőzik, viszont a megfelelő szakoktatás hiánya hátráltatja ezt az ágazatot a kibontakozásban. A feldolgozóipar biztosítja ugyan Kovászna megye gazdaságának a stabilitást, ezért támogatni kell a megmaradásban, de alternatívaként más gazdasági ágazatok – például az informatikai és telekommunikációs szektor - megtelepedését kell elősegíteni. Viorel Stănică szerint a beazonosított négy fejlődési pillérre – mezőgazdaság, kultúra, turizmus és informatika – külön ágazati stratégiákat kell még kidolgozni. Problémaként azonosították azt, hogy Kovászna megye nem túl vonzó az itt lakók számára. Habár magasabb a születések száma mint az elhalálozásoké, mégis folyamatosan csökken a lakosság száma. Főként az elmúlt tíz évben figyelhető meg az elvándorlás, ami a magasan képzettek körében jellemző. Kovászna megyében a városok veszítettek el jelentős számú lakosságot, így 2009-től már magasabb lett a vidéki lakosság aránya mint a városiaké. Emellett megfigyelhető, hogy a lakosság 20 százaléka van kitéve az elszegényedés veszélyeinek és az országos átlagnál alacsonyabb a lakosság orvosi ellátáshoz való hozzáférése is. További gondot jelent, hogy a háromszéki lakosság mindössze 9,8 százalékának van felsőfokú végzettsége, ami akadályozza, hogy tudásalapú befektetések megtelepedjenek a térségben.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Azonosították Háromszék kitörési pontjait
A mezőgazdaság, a kultúra, a turizmus és az informatikai ágazatok jelentik Kovászna megye gazdasági kitörési pontjait, derült ki a háromszéki önkormányzat által rendelt Potsa József megyefejlesztési stratégiából. A volt háromszéki főispán nevét viselő stratégia a 2015 és 2020 közti periódusra határozza meg a fejlesztési irányvonalakat, a régió erősségeit és a kulcsfontosságú stratégiai faktorokat.
A múlt hónapban véglegesített stratégiának a kidolgozását Viorel Stănică, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi karának prodékánja koordinálta, aki rámutatott: Kovászna megye számos szektorban jól teljesít, azonban a további fejlődéshez szükség van a magasan képzett polgárok elvándorlásának megfékezésére és a szakoktatás támogatására.
A Potsa József megyefejlesztési stratégia azonosítja Háromszék erősségeit, amelyek között szerepel, hogy 2013 óta folyamatosan növekszik a térség kereskedelmi mérlege, ami elsősorban az export növekedésének tulajdonítható.
A háromszéki mezőgazdaság egyes ágazatai is versenyképesekké váltak, a Kovászna megyei gazdák főként a cukorrépa- és krumplitermesztés területén vannak jelen az országos piacon. A háromszéki vendéglátóipar – hotelek és panziók – az országos átlag felett teljesítenek, termelékenységük jónak mondható. Háromszéken a gyógyturizmus, a kulturális turizmus és a faluturizmusra egyaránt húzóágazattá válhat, egyelőre fékezőerő, hogy az érintettek nem aknázzák ki megfelelően az erősségeiket. Példaként említik, hogy Kovászna városa az ország első három gyógyfürdőhelye között szerepel, gond az, hogy a vendéglátók a forgalmukat az állam által támogatott ingyenes és kedvezményes gyógykezelő jegyekre alapozzák.
A Potsa József megyefejlesztési terv elkészítői szerint a számítástechnikai (IT) és telekommunikációs ágazatban is nagy potenciál rejtőzik, viszont a megfelelő szakoktatás hiánya hátráltatja ezt az ágazatot a kibontakozásban. A feldolgozóipar biztosítja ugyan Kovászna megye gazdaságának a stabilitást, ezért támogatni kell a megmaradásban, de alternatívaként más gazdasági ágazatok – például az informatikai és telekommunikációs szektor - megtelepedését kell elősegíteni. Viorel Stănică szerint a beazonosított négy fejlődési pillérre – mezőgazdaság, kultúra, turizmus és informatika – külön ágazati stratégiákat kell még kidolgozni. Problémaként azonosították azt, hogy Kovászna megye nem túl vonzó az itt lakók számára. Habár magasabb a születések száma mint az elhalálozásoké, mégis folyamatosan csökken a lakosság száma. Főként az elmúlt tíz évben figyelhető meg az elvándorlás, ami a magasan képzettek körében jellemző. Kovászna megyében a városok veszítettek el jelentős számú lakosságot, így 2009-től már magasabb lett a vidéki lakosság aránya mint a városiaké. Emellett megfigyelhető, hogy a lakosság 20 százaléka van kitéve az elszegényedés veszélyeinek és az országos átlagnál alacsonyabb a lakosság orvosi ellátáshoz való hozzáférése is. További gondot jelent, hogy a háromszéki lakosság mindössze 9,8 százalékának van felsőfokú végzettsége, ami akadályozza, hogy tudásalapú befektetések megtelepedjenek a térségben.
Kovács Zsolt
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. augusztus 24.
Fejlesztik a Székely Nemzeti Múzeumot
A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum fejlesztési tervét és annak gazdasági-műszaki mutatóit fogadta el Kovászna megye Tanácsa tegnapi rendkívüli ülésén. A dokumentumokat pályázat keretében ma benyújtják a Gyulafehérvári Központi Fejlesztési Régió Ügynökségére.
Az ülésen Tamás Sándor tanácselnök elmondta, az elmúlt európai uniós gazdasági ciklusban már benyújtották a múzeum korszerűsítését célzó pályázatot, azt kedvezően bírálták el, ám nem jutott rá pénz. Most naprakész állapotba hozták a pályázatot, és ebben az új ciklusban is pályáznak. A közel 22 millió lej összértékű tervben a 2 százalékos önrész és az Európai Unióval el nem számolható költségek 4 millió lejt tesznek ki.
Az elnök két vaskos kötetet kitevő pályázati iratcsomót is bemutatott, további alátámasztásként Potsa József, Háromszék, Daniel Gábor, Udvarhely és Mikó Mihály Csík vármegye főispánjának a múzeumalapítást követő időszakban a székely nemzethez intézett felhívását is ismertette: „Az özv. Cserey Jánosné által alapított »Székely nemzeti muzeum« Sepsi-Szentgyörgyön elhelyezve, ma már a székely nemzet birtokában van. Ezért a muzeumért szólunk hozzátok, székelyek! Kincs van birtokunkban, mely közös mindnyájunké. Letétetett alapköve egy culturalis intézménynek, mely a műemlékek összeszerzése s az utókor számára való kegyeletes megőrzés által megbecsülhetetlen kincstárát fogja képezni a székely nemzeti művelődésnek, a székely nép történeti fejlődésének. A székely nép, mely hazai történelmünkben oly kiváló szerepet játszott, melynek a letűnt kor lapjain annyi nevezetes eseményekkel van összekötve élete, saját kebelén fogja megőrizni a múlt emlékeit a késő utódok számára. A régi kor emlékei összekötik az elmúlt idők történelmét a jelennel; csak úgy tudunk jól élni a jelennek, ha ismerjük a múltat. Egy ilyen összekötő híd a székely nemzet múltja és jelene között: a múzeum.” A tegnapi ülés résztvevői egyöntetűen megszavazták az előterjesztést. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lapunknak elmondta, a Kós Károly által tervezett százéves Sepsiszentgyörgyi épületegyüttes felújítására pályáznak, a 21. századnak megfelelő látogatóbarát múzeumot akarnak kialakítani. Ehhez hozzá tartozik a főépület, a két múzeumőri lakás, a kazánház és a park. Kiemelte, a felújítás elképzelhetetlen a szomszédos telek bevonása nélkül. Az adminisztratív részleg az igazgatói irodával együtt átköltözik az egykori szalámigyár épületébe, helyén, a múzeumőri lakásban játékkiállítást rendeznek be és múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak. A másik múzeumőri lakás megmArad természetrajzi pavilonnak. A főépület tornyát megnyitják a látogatók előtt. A turista tudjon felmenni, onnan körülnézni, és egy kávét elfogyasztani – mondta az igazgató. A parkba szökőkutat terveznek, szobrokat nagyjainknak, mint az alapító Vasady Nagy Gyulának, dr. László Ferenc és Csutak Vilmos múzeumőröknek, továbbá éjszakai világítást, a múzeumkerti koncerteknek amfiteátrumot. Megoldják a csatornázást, kicserélik a teljes épületgépészeti rendszert. Magának a múzeumnak új, logikus beosztást szánnak. A református kopjafatározó mintájára katolikus síremlékeknek is szeretnének hasonlót kialakítani. Kós Károly is ezt álmodta meg, a Tolerancia Teremben a kis kápolna a katolikus világot képviseli, a Bartók Terem a református templombelsőt mintázza – magyarázta Vargha Mihály. Múzeumi boltot fognak kialakítani. Tíz év alatt ötven kiadványuk van, azokat árulják, továbbá emléktárgyakat, például a szkíta kard mását. Bevételeik 90 százalékát a jegyeladás teszi ki, 10 százalék a könyvekből folyik be. Ezen az arányon is szeretnének változtatni.
Az igazgató reméli, az angyal elhozza a jó hírt, hogy nyer a pályázat, utána meg lehet hirdetni a versenytárgyalást a kivitelezésre. A közbeszerzési eljárás jó esetben fél, rosszabb esetben egész évet vesz igénybe, utána két év áll rendelkezésre a kivitelezésre.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum fejlesztési tervét és annak gazdasági-műszaki mutatóit fogadta el Kovászna megye Tanácsa tegnapi rendkívüli ülésén. A dokumentumokat pályázat keretében ma benyújtják a Gyulafehérvári Központi Fejlesztési Régió Ügynökségére.
Az ülésen Tamás Sándor tanácselnök elmondta, az elmúlt európai uniós gazdasági ciklusban már benyújtották a múzeum korszerűsítését célzó pályázatot, azt kedvezően bírálták el, ám nem jutott rá pénz. Most naprakész állapotba hozták a pályázatot, és ebben az új ciklusban is pályáznak. A közel 22 millió lej összértékű tervben a 2 százalékos önrész és az Európai Unióval el nem számolható költségek 4 millió lejt tesznek ki.
Az elnök két vaskos kötetet kitevő pályázati iratcsomót is bemutatott, további alátámasztásként Potsa József, Háromszék, Daniel Gábor, Udvarhely és Mikó Mihály Csík vármegye főispánjának a múzeumalapítást követő időszakban a székely nemzethez intézett felhívását is ismertette: „Az özv. Cserey Jánosné által alapított »Székely nemzeti muzeum« Sepsi-Szentgyörgyön elhelyezve, ma már a székely nemzet birtokában van. Ezért a muzeumért szólunk hozzátok, székelyek! Kincs van birtokunkban, mely közös mindnyájunké. Letétetett alapköve egy culturalis intézménynek, mely a műemlékek összeszerzése s az utókor számára való kegyeletes megőrzés által megbecsülhetetlen kincstárát fogja képezni a székely nemzeti művelődésnek, a székely nép történeti fejlődésének. A székely nép, mely hazai történelmünkben oly kiváló szerepet játszott, melynek a letűnt kor lapjain annyi nevezetes eseményekkel van összekötve élete, saját kebelén fogja megőrizni a múlt emlékeit a késő utódok számára. A régi kor emlékei összekötik az elmúlt idők történelmét a jelennel; csak úgy tudunk jól élni a jelennek, ha ismerjük a múltat. Egy ilyen összekötő híd a székely nemzet múltja és jelene között: a múzeum.” A tegnapi ülés résztvevői egyöntetűen megszavazták az előterjesztést. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lapunknak elmondta, a Kós Károly által tervezett százéves Sepsiszentgyörgyi épületegyüttes felújítására pályáznak, a 21. századnak megfelelő látogatóbarát múzeumot akarnak kialakítani. Ehhez hozzá tartozik a főépület, a két múzeumőri lakás, a kazánház és a park. Kiemelte, a felújítás elképzelhetetlen a szomszédos telek bevonása nélkül. Az adminisztratív részleg az igazgatói irodával együtt átköltözik az egykori szalámigyár épületébe, helyén, a múzeumőri lakásban játékkiállítást rendeznek be és múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartanak. A másik múzeumőri lakás megmArad természetrajzi pavilonnak. A főépület tornyát megnyitják a látogatók előtt. A turista tudjon felmenni, onnan körülnézni, és egy kávét elfogyasztani – mondta az igazgató. A parkba szökőkutat terveznek, szobrokat nagyjainknak, mint az alapító Vasady Nagy Gyulának, dr. László Ferenc és Csutak Vilmos múzeumőröknek, továbbá éjszakai világítást, a múzeumkerti koncerteknek amfiteátrumot. Megoldják a csatornázást, kicserélik a teljes épületgépészeti rendszert. Magának a múzeumnak új, logikus beosztást szánnak. A református kopjafatározó mintájára katolikus síremlékeknek is szeretnének hasonlót kialakítani. Kós Károly is ezt álmodta meg, a Tolerancia Teremben a kis kápolna a katolikus világot képviseli, a Bartók Terem a református templombelsőt mintázza – magyarázta Vargha Mihály. Múzeumi boltot fognak kialakítani. Tíz év alatt ötven kiadványuk van, azokat árulják, továbbá emléktárgyakat, például a szkíta kard mását. Bevételeik 90 százalékát a jegyeladás teszi ki, 10 százalék a könyvekből folyik be. Ezen az arányon is szeretnének változtatni.
Az igazgató reméli, az angyal elhozza a jó hírt, hogy nyer a pályázat, utána meg lehet hirdetni a versenytárgyalást a kivitelezésre. A közbeszerzési eljárás jó esetben fél, rosszabb esetben egész évet vesz igénybe, utána két év áll rendelkezésre a kivitelezésre.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. március 31.
Háromszéki EKE 125., 25.
Háromszék legrégebbi turistaszervezete, az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya április 3-án ünnepli megalakulásának 125., újjáalakulásának 25. évfordulóját.
Nagy megtiszteltetés, hogy szervezetünk megalapítása az akkori Háromszék vármegye főispánjához, Potsa Józsefhez fűződik. Az erre való megbízatást az EKE központi választmányi elnökétől, gróf Bethlen Bálinttól kapta. Ennek alapján 1892. március 22-én megírja meghívólevelét az alakuló közgyűlésre: „Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület 1891. máj 12-én tartott közgyülése engem bizván meg a háromszékmegyei osztály megalakitásával, ennek következtében van szerencsém az 1892. április 3-án, Sepsiszentgyörgyön, a vármegyeház nagytermében tartandó osztályalakuló gyülésre azzal a kéréssel meghivni, hogy az ide mellékelt gyüjtőiven a közgyülésig tagnak jelentkezni, illetve a közjótékonysági, közgazdasági és kulturális egyesület részére minél több tagot megnyerni sziveskedjék. Vármegyénkre nézve az osztály megalakitása rendkivül fontos, mert ismeretlen gyönyörü vidékeinkre a látogatókat, fürdőinkre az üdülőket és vendégeket ez osztály feladata leend a központ segitségével ide irányitania s vonzania és a turistasági helyeket utak nyitása, ösvények vágása által azok részére hozzáférhetőkké tenni. A tagok többféle kedvezményben részesülnek (fürdőkben % engedmény, csoportos utazásoknál esetleg olcsóbb viteldij, stb.) és ingyen kapják az egyesület hivatalós lapját, az illusztrált turistasági, fürdőügyi és néprajzi Erdélyt-t. Mindezek következtében bizalommal remélvén, hogy a taggyüjtés érdekében a lehetőket megtenni méltóztatik, közlöm, hogy a gyüjtőivek a közgyülés napjáig hozzám visszaküldendők…” A megalakuló közgyűlést Potsa József főispán vezeti le, lelkes szavakban ecsetelve az egyesület fontos közgazdasági és jótékonysági céljait. Miután megállapítják, hogy az alapszabályoknak megfelelően megvan az előírt létszám az osztály megalakulásához (30 tagnál jóval több), nagy tetszésnyilvánítás mellett az Erdélyrészi Kárpát Egyesület Háromszék megyei osztályát 110 taggal megalakultnak nyilvánítják. Berecz Gyula indítványozta, hogy addigi sikeres fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak meg Potsa Józsefnek, egyben felkérte, hogy fogadja el az elnöki tisztet, ami a jelenlévők lelkes éljenzése közepette meg is történt. A továbbiakban a többi vezetőt is megválasztották. Alelnökök: Tompa Miklós alispán, Seethal Ferenc nagybirtokos, Csipkay János erdőmester, Greguss János köpeci bányaigazgató, Hollaky Attila főszolgabíró, Dobay János rendőrkapitány. Titkár: Berecz Gyula állami iskolaigazgató. Jegyzők: Mihály János, Jóos Imre, Keresztes Ede, Vántsa György, Incze Gyula, Ebergényi Gyula. Pénztárnok: Bogdán Arthur.
Az elnöknek köszönhetően Sepsiszentgyörgy közönsége és Háromszék megye törvényhatósága 200–200 koronával az EKE alapítója volt. Megválasztása után az elnök előterjesztette az első kirándulás tervét május 15-ére Kovásznára, melyre a központot (Kolozsvárt), a társegyesületeket és a nagyközönséget is meghívják, majd a választmány tagjait, továbbá a jegyzőket hat csoportra osztják, akik a hat alelnök vezetése alatt a vármegye két városának és négy járásának megfelelően hat albizottságot képeznek. Már az első évben öt kirándulásról tudunk. Erdély című folyóiratunk 1895 februárjában elnökünket mint az EKE központi alelnökét mutatja be (IV. évf. 1–2. szám), aki nagyon sokat tesz a megye felvirágoztatására: „Előpatak, Málnás, Kovászna az ő buzdítására tették meg azokat a fontos lépéseket, melynek következtében fokozatos fejlődésnek indultak, és amikor a helyi eszközök kimerültek, megalakította az EKE Háromszék vármegyei Osztályát, melynek feladata a megye természeti kincseit megismertetni és ezáltal a székelységnek közgazdasági fejlődését előmozdítani. Az osztály akkora tevékenységgel kezdte meg működését, hogy kirándulásai iránt országos érdeklődés volt, 300-nál több idegen elvivén hirét.”
1896-ban a Budapesten rendezett Országos Kongresszuson részt vesz az egész háromszéki osztály, Benedek János előadást tart.
1901-ben, amikor Kolozsváron megkezdik az EKE-múzeum szervezését, a már meglévő 1600 tárgyból 300 özvegy Cserey Jánosné adománya, akinek legnagyobb szerepe van a Székely Nemzeti Múzeum létrehozásában.
1902-ben – K. Fodor János írásából tudjuk – megyénkben már léteznek jelzett turistautak. Így a Sepsiszentgyörgyöt Sugásfürdővel összekötő, 10 km hosszú turistaút jelzése piros színű volt. A Sugásfürdőt Előpatakkal összekötő kétórás turistautat kék színnel jelezték a Szármány-pusztán keresztül, ahol a 920 m magas ponton levő kilátóból gyönyörködnek a Csukás, a Nagykőhavas, a Bucsecs, a Keresztényhavas és a a Királykő látványában. 1902. július 20-án az EKE tízéves fennállására szervezett ünnepi közgyűlésnek Sepsiszentgyörgy adott helyet. Kolozsvárról húszan vettek részt. A vendégeket ifj. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere mint a háromszéki EKE titkára fogadta. Az általa elkészített jegyzőkönyvből tudjuk, hogy jelen volt Potsa József is, akit az EKE tiszteletbeli tagjának választanak. Az országos kiállítás alkalmából Háromszék kitüntetést kap. Pénzzel segítik az Erdély Kalauza kiadvány és a Hankó-könyvek megjelenését. 1902. október 12-én Potsa József részt vesz a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezésén, a Mátyás király szülőházában berendezett EKE-múzeum megnyitóján és Erzsébet lobogójának felavatásán. 1906. augusztus 19-én ifj. Herrmann Antal részt vesz a szovátai közgyűlésen, ahol jegyzőkönyvbe vették a Cserey Jánosné Zathureczky Emília halálára való emlékezést. 1908. január 17-én Potsa József halálával lezárul az egyesület életének eredményekben igen gazdag első szakasza, amely az EKE szintjén mintaosztályként volt nyilvántartva mint a közművelődési rendezvények szervezője, az idegenforgalom irányítója, tanulmányi kirándulások rendezője a Székely Mikó Kollégium diákjainak. Az utolsó újjáalapítást 25 évvel ezelőtt, 1992 áprilisában jegyeztük, olyan nevekkel, mint Gocz József, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Kakas Zoltán, valamint Dukrét Lajos és Jártó Gábor, akik ma is tagjai egyesületünknek. Erre emlékezünk április 3-án 18 órától ugyanott (a Gábor Áron Teremben), ahol 125 évvel ezelőtt létrejött a HEKE.
Dukrét Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszék legrégebbi turistaszervezete, az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya április 3-án ünnepli megalakulásának 125., újjáalakulásának 25. évfordulóját.
Nagy megtiszteltetés, hogy szervezetünk megalapítása az akkori Háromszék vármegye főispánjához, Potsa Józsefhez fűződik. Az erre való megbízatást az EKE központi választmányi elnökétől, gróf Bethlen Bálinttól kapta. Ennek alapján 1892. március 22-én megírja meghívólevelét az alakuló közgyűlésre: „Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület 1891. máj 12-én tartott közgyülése engem bizván meg a háromszékmegyei osztály megalakitásával, ennek következtében van szerencsém az 1892. április 3-án, Sepsiszentgyörgyön, a vármegyeház nagytermében tartandó osztályalakuló gyülésre azzal a kéréssel meghivni, hogy az ide mellékelt gyüjtőiven a közgyülésig tagnak jelentkezni, illetve a közjótékonysági, közgazdasági és kulturális egyesület részére minél több tagot megnyerni sziveskedjék. Vármegyénkre nézve az osztály megalakitása rendkivül fontos, mert ismeretlen gyönyörü vidékeinkre a látogatókat, fürdőinkre az üdülőket és vendégeket ez osztály feladata leend a központ segitségével ide irányitania s vonzania és a turistasági helyeket utak nyitása, ösvények vágása által azok részére hozzáférhetőkké tenni. A tagok többféle kedvezményben részesülnek (fürdőkben % engedmény, csoportos utazásoknál esetleg olcsóbb viteldij, stb.) és ingyen kapják az egyesület hivatalós lapját, az illusztrált turistasági, fürdőügyi és néprajzi Erdélyt-t. Mindezek következtében bizalommal remélvén, hogy a taggyüjtés érdekében a lehetőket megtenni méltóztatik, közlöm, hogy a gyüjtőivek a közgyülés napjáig hozzám visszaküldendők…” A megalakuló közgyűlést Potsa József főispán vezeti le, lelkes szavakban ecsetelve az egyesület fontos közgazdasági és jótékonysági céljait. Miután megállapítják, hogy az alapszabályoknak megfelelően megvan az előírt létszám az osztály megalakulásához (30 tagnál jóval több), nagy tetszésnyilvánítás mellett az Erdélyrészi Kárpát Egyesület Háromszék megyei osztályát 110 taggal megalakultnak nyilvánítják. Berecz Gyula indítványozta, hogy addigi sikeres fáradozásaiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak meg Potsa Józsefnek, egyben felkérte, hogy fogadja el az elnöki tisztet, ami a jelenlévők lelkes éljenzése közepette meg is történt. A továbbiakban a többi vezetőt is megválasztották. Alelnökök: Tompa Miklós alispán, Seethal Ferenc nagybirtokos, Csipkay János erdőmester, Greguss János köpeci bányaigazgató, Hollaky Attila főszolgabíró, Dobay János rendőrkapitány. Titkár: Berecz Gyula állami iskolaigazgató. Jegyzők: Mihály János, Jóos Imre, Keresztes Ede, Vántsa György, Incze Gyula, Ebergényi Gyula. Pénztárnok: Bogdán Arthur.
Az elnöknek köszönhetően Sepsiszentgyörgy közönsége és Háromszék megye törvényhatósága 200–200 koronával az EKE alapítója volt. Megválasztása után az elnök előterjesztette az első kirándulás tervét május 15-ére Kovásznára, melyre a központot (Kolozsvárt), a társegyesületeket és a nagyközönséget is meghívják, majd a választmány tagjait, továbbá a jegyzőket hat csoportra osztják, akik a hat alelnök vezetése alatt a vármegye két városának és négy járásának megfelelően hat albizottságot képeznek. Már az első évben öt kirándulásról tudunk. Erdély című folyóiratunk 1895 februárjában elnökünket mint az EKE központi alelnökét mutatja be (IV. évf. 1–2. szám), aki nagyon sokat tesz a megye felvirágoztatására: „Előpatak, Málnás, Kovászna az ő buzdítására tették meg azokat a fontos lépéseket, melynek következtében fokozatos fejlődésnek indultak, és amikor a helyi eszközök kimerültek, megalakította az EKE Háromszék vármegyei Osztályát, melynek feladata a megye természeti kincseit megismertetni és ezáltal a székelységnek közgazdasági fejlődését előmozdítani. Az osztály akkora tevékenységgel kezdte meg működését, hogy kirándulásai iránt országos érdeklődés volt, 300-nál több idegen elvivén hirét.”
1896-ban a Budapesten rendezett Országos Kongresszuson részt vesz az egész háromszéki osztály, Benedek János előadást tart.
1901-ben, amikor Kolozsváron megkezdik az EKE-múzeum szervezését, a már meglévő 1600 tárgyból 300 özvegy Cserey Jánosné adománya, akinek legnagyobb szerepe van a Székely Nemzeti Múzeum létrehozásában.
1902-ben – K. Fodor János írásából tudjuk – megyénkben már léteznek jelzett turistautak. Így a Sepsiszentgyörgyöt Sugásfürdővel összekötő, 10 km hosszú turistaút jelzése piros színű volt. A Sugásfürdőt Előpatakkal összekötő kétórás turistautat kék színnel jelezték a Szármány-pusztán keresztül, ahol a 920 m magas ponton levő kilátóból gyönyörködnek a Csukás, a Nagykőhavas, a Bucsecs, a Keresztényhavas és a a Királykő látványában. 1902. július 20-án az EKE tízéves fennállására szervezett ünnepi közgyűlésnek Sepsiszentgyörgy adott helyet. Kolozsvárról húszan vettek részt. A vendégeket ifj. Gödri Ferenc, Sepsiszentgyörgy polgármestere mint a háromszéki EKE titkára fogadta. Az általa elkészített jegyzőkönyvből tudjuk, hogy jelen volt Potsa József is, akit az EKE tiszteletbeli tagjának választanak. Az országos kiállítás alkalmából Háromszék kitüntetést kap. Pénzzel segítik az Erdély Kalauza kiadvány és a Hankó-könyvek megjelenését. 1902. október 12-én Potsa József részt vesz a kolozsvári Mátyás-szobor leleplezésén, a Mátyás király szülőházában berendezett EKE-múzeum megnyitóján és Erzsébet lobogójának felavatásán. 1906. augusztus 19-én ifj. Herrmann Antal részt vesz a szovátai közgyűlésen, ahol jegyzőkönyvbe vették a Cserey Jánosné Zathureczky Emília halálára való emlékezést. 1908. január 17-én Potsa József halálával lezárul az egyesület életének eredményekben igen gazdag első szakasza, amely az EKE szintjén mintaosztályként volt nyilvántartva mint a közművelődési rendezvények szervezője, az idegenforgalom irányítója, tanulmányi kirándulások rendezője a Székely Mikó Kollégium diákjainak. Az utolsó újjáalapítást 25 évvel ezelőtt, 1992 áprilisában jegyeztük, olyan nevekkel, mint Gocz József, Kónya Ádám, Kisgyörgy Zoltán, Kakas Zoltán, valamint Dukrét Lajos és Jártó Gábor, akik ma is tagjai egyesületünknek. Erre emlékezünk április 3-án 18 órától ugyanott (a Gábor Áron Teremben), ahol 125 évvel ezelőtt létrejött a HEKE.
Dukrét Lajos
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. április 4.
Ahol még a turistajelzések sem lehetnek többnyelvűek
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) háromszéki szervezete idén ünnepli megalakulásának 125. évfordulóját. A jubileumi közgyűlést hétfőn este tartották, a könyvtár, vagyis az egykori Megyeháza nagytermében, ahol épp 125 évvel ezelőtt, 1892. április 3-án Potsa József Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére megalakult az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszék megyei osztálya.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az ülésen megígérte, segítenek megoldani a háromszéki EKE-székház gondját, és tájékoztatta a résztvevőket, hogy elkezdődött az egyeztetés a bodoki önkormányzattal és közbirtokossággal, hogy a hetven évvel ezelőtt a Bodoki-havasokra tervezett menedékházat vagy kilátót megépítsék. Az ülésen Kovács Lehel, az EKE országos elnöke arról számolt be, tizenhárom megyei önkormányzathoz fordultak beadvánnyal, hogy többnyelvű turistajelzéseket helyezzenek ki, és két helyről kaptak választ: Arad megye elutasította a kérést, a Kolozs megyeiek minisztériumi szakvéleményt kértek. Ma tehát csak Hargita és Kovászna megyében vannak többnyelvű turistajelzések, elszórtan még Maros és Bihar megyében.
Dukrét Lajos, az EKE háromszéki elnöke elmondta, az 1990 utáni újraalakulás óta több mint kétezer kilométernyi turistautat festettek újra és jelöltek ki, pár éve pedig kezdeményezték a kisgyermekes családokhoz szóló kisbakancsos mozgalmat, hogy ezzel is biztosítsák a természetjárók szervezetének utánpótlását. Az EKE 26. vándortáborát idén a háromszéki Rétyi Nyírben szervezik július 25–30. között, ez idő alatt harminc túrát és számos kulturális programot szerveznek. A táborba mintegy 1300 vendéget várnak.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) háromszéki szervezete idén ünnepli megalakulásának 125. évfordulóját. A jubileumi közgyűlést hétfőn este tartották, a könyvtár, vagyis az egykori Megyeháza nagytermében, ahol épp 125 évvel ezelőtt, 1892. április 3-án Potsa József Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére megalakult az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszék megyei osztálya.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke az ülésen megígérte, segítenek megoldani a háromszéki EKE-székház gondját, és tájékoztatta a résztvevőket, hogy elkezdődött az egyeztetés a bodoki önkormányzattal és közbirtokossággal, hogy a hetven évvel ezelőtt a Bodoki-havasokra tervezett menedékházat vagy kilátót megépítsék. Az ülésen Kovács Lehel, az EKE országos elnöke arról számolt be, tizenhárom megyei önkormányzathoz fordultak beadvánnyal, hogy többnyelvű turistajelzéseket helyezzenek ki, és két helyről kaptak választ: Arad megye elutasította a kérést, a Kolozs megyeiek minisztériumi szakvéleményt kértek. Ma tehát csak Hargita és Kovászna megyében vannak többnyelvű turistajelzések, elszórtan még Maros és Bihar megyében.
Dukrét Lajos, az EKE háromszéki elnöke elmondta, az 1990 utáni újraalakulás óta több mint kétezer kilométernyi turistautat festettek újra és jelöltek ki, pár éve pedig kezdeményezték a kisgyermekes családokhoz szóló kisbakancsos mozgalmat, hogy ezzel is biztosítsák a természetjárók szervezetének utánpótlását. Az EKE 26. vándortáborát idén a háromszéki Rétyi Nyírben szervezik július 25–30. között, ez idő alatt harminc túrát és számos kulturális programot szerveznek. A táborba mintegy 1300 vendéget várnak.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro
2017. április 5.
Odafigyel a megye a bakancsos turizmusra
Érték az Erdélyi Kárpát-Egyesület
Rövid, közép és hosszú távú partnerséget ajánlott a Háromszéki Erdélyi Kárpát-Egyesületnek Tamás Sándor abból az alkalomból, hogy a szervezet idén ünnepli megalakulásának 125. évfordulóját. Ebben az évben nemcsak a 26. vándortábor szervezését támogatja a megyei önkormányzat kiemelten, hanem önálló székház biztosítására is ígéretet tett a megyetanácselnök.
Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszék megyei osztályának alakuló közgyűlésére Potsa József, Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére pontosan 125 évvel ezelőtt, 1892. április 3-án került sor a Vármegyeháza nagytermében, nem véletlen tehát, hogy hétfőre hívták össze a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termébe az EKE-tagokat megemlékezni a jubileumi évfordulóra, és megbeszélni a nyár vándortábor szervezési kérdéseit. – Háromszéken idén a turizmus éve van. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ilyenkor a négycsillagos szállodákra, mofettákra kell gondolni, hanem érdemes a bakancsos turizmusra is odafigyelni. Kiemelten támogatjuk az EKE vándortáborát, ami idén a Rétyi Nyírben lesz, hiszen az a cél, hogy a táborba érkező 1300 vendég érezze jól magát nálunk, vigye jó hírét Háromszéknek, mert akkor visszatérnek barátaikkal, családjaikkal, más alkalommal is – hangsúlyozta Tamás Sándor tanácselnök, aki ígéretet tett arra, hogy segítenek a háromszéki EKE székházgondjának megoldásában is.
– A múlt adóssága az is, hogy a hetven évvel ezelőtt a Bodoki-havasokra tervezett menedékházat vagy kilátót megépítsük, a folyamat elindult, elkezdtük az egyeztetést a bodoki önkormányzattal és a közbirtokossággal, amelynek területén van – számolt be Tamás. Dr. Kovács Lehel, az EKE országos elnöke kiemelte, már 125 évvel ezelőtt is érték volt az Erdélyi Kárpát-Egyesület, megalakulását követően hamar 35-re nőtt a tagszervezetek száma, ezek között volt a háromszéki szakosztály is. Az EKÉ-nek ma 15 tagszervezete van Erdély-szerte. Az EKE elnöke felszólalásában arról is beszélt, hogy 13 megyei önkormányzathoz fordultak beadvánnyal, hogy többnyelvű turistajelzéseket helyezzenek ki, két helyről kaptak választ: Arad megye elutasította a kérést, a Kolozs megyeiek minisztériumi szakvéleményt kértek. Ma mindössze Hargita és Kovászna megyékben találhatóak többnyelvű turistajelzések, elszórtan pedig Maros és Bihar megyékben is találni. Dukrét Lajos, a Háromszéki EKE elnöke a szervezet 1990 utáni újraalakulás éveiről beszélt, felidézve, hogy az elmúlt 25 év alatt számtalan túrán vettek részt, rendszeresen tartottak előadásokat a természetjáráshoz kötődően, túravezetői tanfolyamot szerveztek, több mint kétezer kilométernyi turistautat festettek újra, jelöltek ki, pár éve pedig kezdeményezték a kisgyerekes családokhoz szóló kisbakancsos mozgalmat, hogy ezáltal is tudják biztosítani a természetjárók szervezetének utánpótlását.
Az EKE 26. vándortáborát idén a Rétyi Nyírben szervezik július 25–30. között, a rendezvény ideje alatt 30 túrát szerveznek, ugyanakkor a napi programot számos kulturális esemény is gazdagítja. A táborba megközelítőleg 1300 vendéget várnak. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Érték az Erdélyi Kárpát-Egyesület
Rövid, közép és hosszú távú partnerséget ajánlott a Háromszéki Erdélyi Kárpát-Egyesületnek Tamás Sándor abból az alkalomból, hogy a szervezet idén ünnepli megalakulásának 125. évfordulóját. Ebben az évben nemcsak a 26. vándortábor szervezését támogatja a megyei önkormányzat kiemelten, hanem önálló székház biztosítására is ígéretet tett a megyetanácselnök.
Az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszék megyei osztályának alakuló közgyűlésére Potsa József, Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére pontosan 125 évvel ezelőtt, 1892. április 3-án került sor a Vármegyeháza nagytermében, nem véletlen tehát, hogy hétfőre hívták össze a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termébe az EKE-tagokat megemlékezni a jubileumi évfordulóra, és megbeszélni a nyár vándortábor szervezési kérdéseit. – Háromszéken idén a turizmus éve van. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ilyenkor a négycsillagos szállodákra, mofettákra kell gondolni, hanem érdemes a bakancsos turizmusra is odafigyelni. Kiemelten támogatjuk az EKE vándortáborát, ami idén a Rétyi Nyírben lesz, hiszen az a cél, hogy a táborba érkező 1300 vendég érezze jól magát nálunk, vigye jó hírét Háromszéknek, mert akkor visszatérnek barátaikkal, családjaikkal, más alkalommal is – hangsúlyozta Tamás Sándor tanácselnök, aki ígéretet tett arra, hogy segítenek a háromszéki EKE székházgondjának megoldásában is.
– A múlt adóssága az is, hogy a hetven évvel ezelőtt a Bodoki-havasokra tervezett menedékházat vagy kilátót megépítsük, a folyamat elindult, elkezdtük az egyeztetést a bodoki önkormányzattal és a közbirtokossággal, amelynek területén van – számolt be Tamás. Dr. Kovács Lehel, az EKE országos elnöke kiemelte, már 125 évvel ezelőtt is érték volt az Erdélyi Kárpát-Egyesület, megalakulását követően hamar 35-re nőtt a tagszervezetek száma, ezek között volt a háromszéki szakosztály is. Az EKÉ-nek ma 15 tagszervezete van Erdély-szerte. Az EKE elnöke felszólalásában arról is beszélt, hogy 13 megyei önkormányzathoz fordultak beadvánnyal, hogy többnyelvű turistajelzéseket helyezzenek ki, két helyről kaptak választ: Arad megye elutasította a kérést, a Kolozs megyeiek minisztériumi szakvéleményt kértek. Ma mindössze Hargita és Kovászna megyékben találhatóak többnyelvű turistajelzések, elszórtan pedig Maros és Bihar megyékben is találni. Dukrét Lajos, a Háromszéki EKE elnöke a szervezet 1990 utáni újraalakulás éveiről beszélt, felidézve, hogy az elmúlt 25 év alatt számtalan túrán vettek részt, rendszeresen tartottak előadásokat a természetjáráshoz kötődően, túravezetői tanfolyamot szerveztek, több mint kétezer kilométernyi turistautat festettek újra, jelöltek ki, pár éve pedig kezdeményezték a kisgyerekes családokhoz szóló kisbakancsos mozgalmat, hogy ezáltal is tudják biztosítani a természetjárók szervezetének utánpótlását.
Az EKE 26. vándortáborát idén a Rétyi Nyírben szervezik július 25–30. között, a rendezvény ideje alatt 30 túrát szerveznek, ugyanakkor a napi programot számos kulturális esemény is gazdagítja. A táborba megközelítőleg 1300 vendéget várnak. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. május 31.
Vízen innen: Mezőföldön
Minden, ami a Feketeügyön innen van, az Felső-Mezőföld. Osztjuk, rendezgetjük az ott lakókkal a felső-háromszéki rónának azt a részét, amely a nagy víztől (mert így is emlegetik a Feketeügyet) északnyugatra terül el. „Községileg is együtt vagyunk – erősítik. – Katolna vezet, az a mi központunk. Mátisfalva még ide tartozik, de tovább már a csernátoni határ terül el.” Így van ez! – bólintott rá beszélgetésünk alkalmával Kocsis Károly is, aki az ikertelepülés, Kézdimárkosfalva falufelelőse, Mátisfalva lakója.
A kicsengetés itt is ünnep
– Az egész környéken kerestük a vendéglőket, az asztalnyi üres helyeket, ahová a rokonokkal le tudnánk ülni egy ünnepi ebédre – ismételgették a gondokat Mezőföldön is, mert nincsen e vidéken olyan falu, ahol a diáklányok-diákfiúk sikerének ne örvendene együtt a rokonság. – Ez nem rongyrázás – magyarázták Márkosfalván is –, de a szülők is le szeretnének ülni egy asztal mellé úgy, hogy ne a konyháról és főzésről-sütésről lenne szó, mert az esemény számunkra is ünnep. Ünnepi ruhát, székely népviseletet öltő fiatalokkal lehetett találkozni mindenütt, virág és zene tette valóban ünneppé május végét Mezőföldön is.
– Nálunk, mármint Márkosfalván, a kultúrotthon üres hátsó szobáiban terítenek két alkalommal is a hétvégén, már sürög-forog az asszonynép – mutatja Veress Benedek harangozó. – Minden egybeesik. Itt a permetezés és a kapálás ideje, eső volt, s a kertekben palántálnak, és konfirmálások zajlanak mindenütt Mezőföldön.
A 437 lelkes márkosfalvi egyházközségről Papp Zsolt lelkipásztortól érdeklődtünk, aki elmondta, hogy református kollégiumi vallásoktatói pályafutás és New York-i, eresztevényi lelkészkedés után hívta meg a márkosfalvi gyülekezet. A hívek segítségével rendezték a helybeli parókia környékét, gyümölcsöst telepítettek, a községi tanács támogatásával nyílászárócserét kezdtek a templomnál, a lelkészi lakon, kerítést építettek, készülnek a lelkészi lak tetőzetének javítására. Ünnepi előadást szerveznek az 500. évfordulóra szeretetvendégséggel. – Halljátok-e, asszonyok? Öntsetek egy kicsi vizet azokra a virágokra, a festő szobrához vezető ösvény mellé, a virágra víz kell! – rendelkezett Tusa Levente szentkatolnai polgármester. A Barabás Miklós-emlékparkról volt a szó.
– Mi nem is csodálkozunk, ha rendelkezik-parancsolgat – jegyezték meg a kultúrház előtt tébláboló férfiak, ez az ő tulajdonsága s feladata is. Kaptunk mi is az alkalmon, s megkérdeztük futtában: mi a helyzet, mikor lesz új iskolája-óvodája Kézdimárkosfalvának?
– Meghirdettük a versenytárgyalást – jött a rövid felelet. – Sietek, mert jön egy rendőr vendégem, térkamerákat akarok felszereltetni minden faluba, hogy megelőzhessük a bajokat – s pillanatok alatt tovaillant a polgármester.
– Az új iskolának mi örvendünk a legjobban, a márkosfalviak s a gyermekek – nyilatkozta Néda Imola tanítónő, aki elmondta, hogy negyedszázadnyi gyermek okul-tanul a régi, megrogyott épületben, de egy-két év múlva jobbra fordul majd a demográfia. Van-lesz jövője Barabás Miklós falujának – a nemzet festőjének nevét fogja viselni az új iskola is –, a tavaly is tizenkét gyermek született a faluban!
Mit kongat a martonfalvi nagyharang?
Merthogy éppen húzták a delet Kézdimartonfalván. Azt kongatja most, hogy per-me-te-zés, per-me-te-zés! – értettük mi.
– Nagy munkaidő van most itt – felelte Héjja Alpár, az a helybeli fiatalember, aki azért egyedi, mert a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szakiskola végzettjeként kijelentette: nekem a mező, a mezei munka a lelkem, szeretem és nagy akarattal végzem.
Alpár példája annak a háromszéki fiatalnak, aki szülei segítségével (édesanyja, Magdika is diplomás mezőművelő szakember) nem kívánkozik külföldre, itthon próbál megélni, megnősült, családot alapított, fészket rakott. Sietve mondta el, hogy édesapja vízzel tölti a ciszternát, permetezni kell, mert összehajlottak a pityókabokrok: most történik a gyomirtás, utána jön a ragya elleni, végül pedig a bogarak elleni kezelés. Mindezt szigorúan szakaszosan kell elvégezni. Begyújtja a traktort és továbbrobog. Az apa, Héjja Miklós talán kissé ráérősebb, és figyelmeztet:
– Nézze meg a katolikus kápolnánkat, közösségi munkával szépen rendbe tettük, új ruhába öltözött. Aktív papunk van, Opra István a plébánosunk – hangsúlyozta az egyháztanácsos, és biciklijén ő is elkerekezett a kánikulában.
Nekünk már csak arra maradt időnk, hogy lencsevégre kapjuk azt a martonfalvi családi házat, ahol a Kalabér család élt, néhai Kalabér László (1937–2008), aki ornitológiai munkásságát 1965-ben kezdte. Külföldi tanulmányi és gyűjtőkirándulásainak sorát egy dél-magyarországi tojásgyűjtő úton nyitotta meg, majd szinte egész Európát bejárta, ismert szakemberekkel alakított ki eredményes kapcsolatot. Nemzetközi madártani kongresszusokon vett részt, az UNESCO égisze alatt működő Nemzetközi Madárvédelmi Tanács ragadozó madarakkal foglalkozó eurázsiai munkaközösségének végrehajtó bizottsági tagja volt. Szakközleményei a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi Aluta, a brüsszeli, a lillei, a budapesti Állattani Közlemények, a csíkszeredai Acta Hargitensia, valamint a korabeli múzeumi évkönyvek és tudományos ülésszakok alkalmából megjelenő kiadványok hasábjain láttak napvilágot román, magyar, francia és angol nyelven. A ragadozó madarak ökológiai szerepével, a madarak posztembrionális fejlődésével, tojáskutatással (oológia) és a madártan környezetvédelmi vonatkozásaival, s így a mezőgazdasági vegyszerek tojáshéjban való felhalmozódásával is foglalkozott. Posztumusz kötete magyar nyelven Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában címmel jelent meg a brassói Fulgur Kiadónál (1997-ben) a sepsiszentgyörgyi Trisedes Press támogatásával. A tudós nevét emléktáblával kellene megörökíteni szülőfalujában. Fejlesztés is lesz Hatolykán
Felújított aszfaltburkolaton robogtunk Hatolyka felé. Szakemberként állítom, hogy a falu gyógyfürdőjének mofettája az egész térség legerősebb és leghatásosabb gázfürdője egyrészt azért is, mert kimondottan a vehemens ásványvizes-gázos feltörésre épült, ahol a leghatásosabban érvényesül a gázok természetes radioaktivitása is. A gyógygáz hozama akkora, hogy a felesleges mennyiség egy arra kialakított úton a szabadba távozik. Méltán büszke Tusa Levente polgármester a hatolykai egységre, és jelezte: fejlesztési elképzeléseik is vannak. Szabadtéri strandot szeretnénk kialakítani az elkövetkező időszakban a gyógyfürdő előterében – tájékoztatott –, amely révén a vízi sportokkal és a hasznos szórakozással odacsalogatnánk azt a fiatalabb nemzedéket is, akik egyelőre nem látják szükségesnek a gyógykezelést.
A gyógyfürdőnél Bardocz Róbert egységfelelős fogadott, aki elmondta, a nyáron keddtől szombatig 11 és 18 óra között tartanak nyitva, vasárnap és hétfőn zárva vannak. Szolgáltatásaik között ott a meleg ásványvizes és a hidromasszázsfürdő, a mofetta, a szauna, a kardiófitnesz gépek. Az ásványvizet mofettás és gyógyszeres kisegítő kezeléssel együtt a mozgásszervi megbetegedések, a periférikus érbántalmak, magas vérnyomás és szívkoszorú-érelmeszesedés tüneti kezelésére használja a környék. A borvíz útja program részeként létrehozott fürdőközpontot a Kovászna Megyei Aquasic Egyesület és a szentkatolnai önkormányzat működteti. Megkeresésünkre az egyesület ügyvezető igazgatója, Demeter István elmondta, folyamatban vannak azok a hivatalos papírformaságok és egyezkedések, amelyek révén a fürdőgyógyászatban jártas és gyakorlott balneoterápiás szakorvost alkalmaznak az egységhez, aki előzetes vizsgálat alapján írja elő a gyógykezelés olyan mozzanatát az ideérkezőnek, aki a természetes gyógytényezőket igénybe akarja venni. Ha a szükség megköveteli, az egyesület ezt a szolgáltatást kiterjeszti a kezelésében levő többi egységre (Oltszem, Előpatak, Málnásfürdő, Bölön) is.
A távolabbi vidékekről ide igyekvőknek mondjuk el – utóbbi időben külföldről, Magyarországról is jelezték, hogy kipróbálnák a hatolykai gyógymódot –, hogy a település központi része alatt mindenütt ez a természeti kincs rejtőzködik, van borvízkútja a falunak, és számos udvari kútban is ásványvíz tör fel, jó néhány lakás pincéje szén-dioxiddal van tele. Ezek a kevésbé ismert, ún. hatolykai pince-mofetták.
Meglehet, hogy a távolabbról érkező a település felől is érdeklődne. Hatolyka idegenforgalmi értéke a templom előterében álló, 1668-ból való ácsolt harangláb, Háromszék legrégibb ilyen jellegű építménye. Kora középkori templomát a barokk korban megújították. Külső falán az első világháború hőseinek kőbe vésett névsora látható. Templombúcsúja mindenszentek napján van. Figyelemre méltó az elemi iskola előtt álló kis székely kapu, Kelemen Dénes gelencei tanító és faragómester egyik legkorábbi munkája (1957). Tatarozásra szorul. A falu határából szórvány régészeti leletek láttak napvilágot. Egy római kori díszített csontnyelű kés került a Székely Nemzeti Múzeumba.
A faluban – csodák csodája – megmaradt és ismét felújították a tavaszi kakasütés régi helyi népszokását. Húsvéthoz kötődött, de az utóbbi években a mindenkori falunapok kedvenc attrakciója. Évente mintegy negyedszáz gyerek és felnőtt nevez be a játékba. Az viheti haza a kakast, akinek sikerül bekötött szemmel, három próbálkozásból hosszú pálcájával megérintenie, enyhén megütni a lábánál kikötött kakast.
A településhez több jeles család és személyiség kötődik. Idevaló származású volt a jeles Potsa család, neves képviselője, Hatolykai Potsa József (1836–1903), Háromszék vármegye főispánja, a kor jeles közéleti személyisége. Ma is él itt nevében a Pakó család, amelynek tagjai már Bethlen Gábor idejében lustráltak. Pakó János püspöki titkár, címzetes esperes és kolozsmonostori pap volt. A Pap családból származott Pap András székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumi tanár. Hatolykai származású volt Mattis-Teutsch János (1884–1960) festőművész, a múlt század eleji európai avantgárd festőművészet képviselője. Hatolyka testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Tardona községgel, amely ma az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhely. Jókai Mór a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlások elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Laborfalvi Róza nem szerzett számára menlevelet. A tardonai Jókai-háznak nevezett épületben kapott helyet a nagy regényíró emlékszobája.
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Minden, ami a Feketeügyön innen van, az Felső-Mezőföld. Osztjuk, rendezgetjük az ott lakókkal a felső-háromszéki rónának azt a részét, amely a nagy víztől (mert így is emlegetik a Feketeügyet) északnyugatra terül el. „Községileg is együtt vagyunk – erősítik. – Katolna vezet, az a mi központunk. Mátisfalva még ide tartozik, de tovább már a csernátoni határ terül el.” Így van ez! – bólintott rá beszélgetésünk alkalmával Kocsis Károly is, aki az ikertelepülés, Kézdimárkosfalva falufelelőse, Mátisfalva lakója.
A kicsengetés itt is ünnep
– Az egész környéken kerestük a vendéglőket, az asztalnyi üres helyeket, ahová a rokonokkal le tudnánk ülni egy ünnepi ebédre – ismételgették a gondokat Mezőföldön is, mert nincsen e vidéken olyan falu, ahol a diáklányok-diákfiúk sikerének ne örvendene együtt a rokonság. – Ez nem rongyrázás – magyarázták Márkosfalván is –, de a szülők is le szeretnének ülni egy asztal mellé úgy, hogy ne a konyháról és főzésről-sütésről lenne szó, mert az esemény számunkra is ünnep. Ünnepi ruhát, székely népviseletet öltő fiatalokkal lehetett találkozni mindenütt, virág és zene tette valóban ünneppé május végét Mezőföldön is.
– Nálunk, mármint Márkosfalván, a kultúrotthon üres hátsó szobáiban terítenek két alkalommal is a hétvégén, már sürög-forog az asszonynép – mutatja Veress Benedek harangozó. – Minden egybeesik. Itt a permetezés és a kapálás ideje, eső volt, s a kertekben palántálnak, és konfirmálások zajlanak mindenütt Mezőföldön.
A 437 lelkes márkosfalvi egyházközségről Papp Zsolt lelkipásztortól érdeklődtünk, aki elmondta, hogy református kollégiumi vallásoktatói pályafutás és New York-i, eresztevényi lelkészkedés után hívta meg a márkosfalvi gyülekezet. A hívek segítségével rendezték a helybeli parókia környékét, gyümölcsöst telepítettek, a községi tanács támogatásával nyílászárócserét kezdtek a templomnál, a lelkészi lakon, kerítést építettek, készülnek a lelkészi lak tetőzetének javítására. Ünnepi előadást szerveznek az 500. évfordulóra szeretetvendégséggel. – Halljátok-e, asszonyok? Öntsetek egy kicsi vizet azokra a virágokra, a festő szobrához vezető ösvény mellé, a virágra víz kell! – rendelkezett Tusa Levente szentkatolnai polgármester. A Barabás Miklós-emlékparkról volt a szó.
– Mi nem is csodálkozunk, ha rendelkezik-parancsolgat – jegyezték meg a kultúrház előtt tébláboló férfiak, ez az ő tulajdonsága s feladata is. Kaptunk mi is az alkalmon, s megkérdeztük futtában: mi a helyzet, mikor lesz új iskolája-óvodája Kézdimárkosfalvának?
– Meghirdettük a versenytárgyalást – jött a rövid felelet. – Sietek, mert jön egy rendőr vendégem, térkamerákat akarok felszereltetni minden faluba, hogy megelőzhessük a bajokat – s pillanatok alatt tovaillant a polgármester.
– Az új iskolának mi örvendünk a legjobban, a márkosfalviak s a gyermekek – nyilatkozta Néda Imola tanítónő, aki elmondta, hogy negyedszázadnyi gyermek okul-tanul a régi, megrogyott épületben, de egy-két év múlva jobbra fordul majd a demográfia. Van-lesz jövője Barabás Miklós falujának – a nemzet festőjének nevét fogja viselni az új iskola is –, a tavaly is tizenkét gyermek született a faluban!
Mit kongat a martonfalvi nagyharang?
Merthogy éppen húzták a delet Kézdimartonfalván. Azt kongatja most, hogy per-me-te-zés, per-me-te-zés! – értettük mi.
– Nagy munkaidő van most itt – felelte Héjja Alpár, az a helybeli fiatalember, aki azért egyedi, mert a kézdivásárhelyi mezőgazdasági szakiskola végzettjeként kijelentette: nekem a mező, a mezei munka a lelkem, szeretem és nagy akarattal végzem.
Alpár példája annak a háromszéki fiatalnak, aki szülei segítségével (édesanyja, Magdika is diplomás mezőművelő szakember) nem kívánkozik külföldre, itthon próbál megélni, megnősült, családot alapított, fészket rakott. Sietve mondta el, hogy édesapja vízzel tölti a ciszternát, permetezni kell, mert összehajlottak a pityókabokrok: most történik a gyomirtás, utána jön a ragya elleni, végül pedig a bogarak elleni kezelés. Mindezt szigorúan szakaszosan kell elvégezni. Begyújtja a traktort és továbbrobog. Az apa, Héjja Miklós talán kissé ráérősebb, és figyelmeztet:
– Nézze meg a katolikus kápolnánkat, közösségi munkával szépen rendbe tettük, új ruhába öltözött. Aktív papunk van, Opra István a plébánosunk – hangsúlyozta az egyháztanácsos, és biciklijén ő is elkerekezett a kánikulában.
Nekünk már csak arra maradt időnk, hogy lencsevégre kapjuk azt a martonfalvi családi házat, ahol a Kalabér család élt, néhai Kalabér László (1937–2008), aki ornitológiai munkásságát 1965-ben kezdte. Külföldi tanulmányi és gyűjtőkirándulásainak sorát egy dél-magyarországi tojásgyűjtő úton nyitotta meg, majd szinte egész Európát bejárta, ismert szakemberekkel alakított ki eredményes kapcsolatot. Nemzetközi madártani kongresszusokon vett részt, az UNESCO égisze alatt működő Nemzetközi Madárvédelmi Tanács ragadozó madarakkal foglalkozó eurázsiai munkaközösségének végrehajtó bizottsági tagja volt. Szakközleményei a nagyváradi, a sepsiszentgyörgyi Aluta, a brüsszeli, a lillei, a budapesti Állattani Közlemények, a csíkszeredai Acta Hargitensia, valamint a korabeli múzeumi évkönyvek és tudományos ülésszakok alkalmából megjelenő kiadványok hasábjain láttak napvilágot román, magyar, francia és angol nyelven. A ragadozó madarak ökológiai szerepével, a madarak posztembrionális fejlődésével, tojáskutatással (oológia) és a madártan környezetvédelmi vonatkozásaival, s így a mezőgazdasági vegyszerek tojáshéjban való felhalmozódásával is foglalkozott. Posztumusz kötete magyar nyelven Kézdimartonfalvától Új-Zélandig a madarak nyomában címmel jelent meg a brassói Fulgur Kiadónál (1997-ben) a sepsiszentgyörgyi Trisedes Press támogatásával. A tudós nevét emléktáblával kellene megörökíteni szülőfalujában. Fejlesztés is lesz Hatolykán
Felújított aszfaltburkolaton robogtunk Hatolyka felé. Szakemberként állítom, hogy a falu gyógyfürdőjének mofettája az egész térség legerősebb és leghatásosabb gázfürdője egyrészt azért is, mert kimondottan a vehemens ásványvizes-gázos feltörésre épült, ahol a leghatásosabban érvényesül a gázok természetes radioaktivitása is. A gyógygáz hozama akkora, hogy a felesleges mennyiség egy arra kialakított úton a szabadba távozik. Méltán büszke Tusa Levente polgármester a hatolykai egységre, és jelezte: fejlesztési elképzeléseik is vannak. Szabadtéri strandot szeretnénk kialakítani az elkövetkező időszakban a gyógyfürdő előterében – tájékoztatott –, amely révén a vízi sportokkal és a hasznos szórakozással odacsalogatnánk azt a fiatalabb nemzedéket is, akik egyelőre nem látják szükségesnek a gyógykezelést.
A gyógyfürdőnél Bardocz Róbert egységfelelős fogadott, aki elmondta, a nyáron keddtől szombatig 11 és 18 óra között tartanak nyitva, vasárnap és hétfőn zárva vannak. Szolgáltatásaik között ott a meleg ásványvizes és a hidromasszázsfürdő, a mofetta, a szauna, a kardiófitnesz gépek. Az ásványvizet mofettás és gyógyszeres kisegítő kezeléssel együtt a mozgásszervi megbetegedések, a periférikus érbántalmak, magas vérnyomás és szívkoszorú-érelmeszesedés tüneti kezelésére használja a környék. A borvíz útja program részeként létrehozott fürdőközpontot a Kovászna Megyei Aquasic Egyesület és a szentkatolnai önkormányzat működteti. Megkeresésünkre az egyesület ügyvezető igazgatója, Demeter István elmondta, folyamatban vannak azok a hivatalos papírformaságok és egyezkedések, amelyek révén a fürdőgyógyászatban jártas és gyakorlott balneoterápiás szakorvost alkalmaznak az egységhez, aki előzetes vizsgálat alapján írja elő a gyógykezelés olyan mozzanatát az ideérkezőnek, aki a természetes gyógytényezőket igénybe akarja venni. Ha a szükség megköveteli, az egyesület ezt a szolgáltatást kiterjeszti a kezelésében levő többi egységre (Oltszem, Előpatak, Málnásfürdő, Bölön) is.
A távolabbi vidékekről ide igyekvőknek mondjuk el – utóbbi időben külföldről, Magyarországról is jelezték, hogy kipróbálnák a hatolykai gyógymódot –, hogy a település központi része alatt mindenütt ez a természeti kincs rejtőzködik, van borvízkútja a falunak, és számos udvari kútban is ásványvíz tör fel, jó néhány lakás pincéje szén-dioxiddal van tele. Ezek a kevésbé ismert, ún. hatolykai pince-mofetták.
Meglehet, hogy a távolabbról érkező a település felől is érdeklődne. Hatolyka idegenforgalmi értéke a templom előterében álló, 1668-ból való ácsolt harangláb, Háromszék legrégibb ilyen jellegű építménye. Kora középkori templomát a barokk korban megújították. Külső falán az első világháború hőseinek kőbe vésett névsora látható. Templombúcsúja mindenszentek napján van. Figyelemre méltó az elemi iskola előtt álló kis székely kapu, Kelemen Dénes gelencei tanító és faragómester egyik legkorábbi munkája (1957). Tatarozásra szorul. A falu határából szórvány régészeti leletek láttak napvilágot. Egy római kori díszített csontnyelű kés került a Székely Nemzeti Múzeumba.
A faluban – csodák csodája – megmaradt és ismét felújították a tavaszi kakasütés régi helyi népszokását. Húsvéthoz kötődött, de az utóbbi években a mindenkori falunapok kedvenc attrakciója. Évente mintegy negyedszáz gyerek és felnőtt nevez be a játékba. Az viheti haza a kakast, akinek sikerül bekötött szemmel, három próbálkozásból hosszú pálcájával megérintenie, enyhén megütni a lábánál kikötött kakast.
A településhez több jeles család és személyiség kötődik. Idevaló származású volt a jeles Potsa család, neves képviselője, Hatolykai Potsa József (1836–1903), Háromszék vármegye főispánja, a kor jeles közéleti személyisége. Ma is él itt nevében a Pakó család, amelynek tagjai már Bethlen Gábor idejében lustráltak. Pakó János püspöki titkár, címzetes esperes és kolozsmonostori pap volt. A Pap családból származott Pap András székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumi tanár. Hatolykai származású volt Mattis-Teutsch János (1884–1960) festőművész, a múlt század eleji európai avantgárd festőművészet képviselője. Hatolyka testvértelepülési kapcsolatot tart fenn a magyarországi Tardona községgel, amely ma az egyik legjelentősebb Jókai-emlékhely. Jókai Mór a szabadságharc bukása után a feltételezett megtorlások elől itt keresett és talált menedéket addig, míg felesége, Laborfalvi Róza nem szerzett számára menlevelet. A tardonai Jókai-háznak nevezett épületben kapott helyet a nagy regényíró emlékszobája.
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. július 27.
Természetjárás, honismeret és környezetvédelem
Zajlik az EKE vándortábora
A Rétyi Nyírben természetjárás, honismeret és környezetvédelem köré épült hasznos előadások, gyerek és felnőtt foglalkozások, valamint túrák várják az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) kedden rajtolt 26. vándortáborának résztvevőit.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya (HEKE) Erdély legrégebbi és legnagyobb civil szervezete, amely 125 évvel ezelőtt alakult Potsa József, Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére, a mostani Bod Péter Megyei Könyvtár épületében. A vasárnapig tartó esemény megnyitóján Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke kiemelte, az 1892-ben kiadott Erdély „turistai, fürdőügyi és néprajzi” folyóiratot, az – akkori nevén – Erdélyrészi Kárpát-Egyesület értesítőjének első példányát a rendezvényre újra kinyomtatták, a reprintet pedig minden táborozó megkapja. „Háromszéken idén a turizmus éve van, amelynek fontos eleme a bakancsos turizmus. A megyében folyamatban van a turistaútvonalak újrafestése, kijelölése, kétnyelvű információs táblák elhelyezése. Azok a résztvevők, akik a Bodoki-hegységben fognak túrázni, már láthatják a munkánk eredményét. Kiemelten támogattuk a 26. vándortábor megszervezését pályázati kiírásaink által, ugyanakkor segítettünk a szervezésben is. Célunk, hogy a táborba érkező több mint ezer vendég jól érezze magát, vigye jó hírét Háromszéknek, és térjen vissza barátaival, családjával más alkalommal is” – fogalmazott az alelnök.
Az idei rendezvényen 33 kirándulás, köztük biciklis, szekeres és gyalogtúra, valamint honismereti kirándulás szerepel. Dukrét Lajos, az EKE háromszéki osztályának elnöke szerint a vándortábor a Kárpát-medence legnagyobb turistatalálkozó helye.
A megnyitón áldást mondott Deák Botond református lelkész, majd az egyesület ünnepélyes zászlófelvonása és a tábori harangszó után a Rétyi Kováts András Fúvószenekar és a CsEKE néptánccsoport előadását tekinthették meg az érdeklődők.
A 26. vándortáborban július 28-án, pénteken 18 órakor mutatják be az Erdélyi Kárpát-Egyesület Háromszéki Osztályának története 1892–1945 között című, a Kovászna Megye Tanácsa és a Bethlen Gábor Alap támogatásával létrejött kiadványt. A kötet megjelentetésének célja a nagy múltú egyesület több mint fél évszázados történetének összegzése. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Zajlik az EKE vándortábora
A Rétyi Nyírben természetjárás, honismeret és környezetvédelem köré épült hasznos előadások, gyerek és felnőtt foglalkozások, valamint túrák várják az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) kedden rajtolt 26. vándortáborának résztvevőit.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya (HEKE) Erdély legrégebbi és legnagyobb civil szervezete, amely 125 évvel ezelőtt alakult Potsa József, Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére, a mostani Bod Péter Megyei Könyvtár épületében. A vasárnapig tartó esemény megnyitóján Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke kiemelte, az 1892-ben kiadott Erdély „turistai, fürdőügyi és néprajzi” folyóiratot, az – akkori nevén – Erdélyrészi Kárpát-Egyesület értesítőjének első példányát a rendezvényre újra kinyomtatták, a reprintet pedig minden táborozó megkapja. „Háromszéken idén a turizmus éve van, amelynek fontos eleme a bakancsos turizmus. A megyében folyamatban van a turistaútvonalak újrafestése, kijelölése, kétnyelvű információs táblák elhelyezése. Azok a résztvevők, akik a Bodoki-hegységben fognak túrázni, már láthatják a munkánk eredményét. Kiemelten támogattuk a 26. vándortábor megszervezését pályázati kiírásaink által, ugyanakkor segítettünk a szervezésben is. Célunk, hogy a táborba érkező több mint ezer vendég jól érezze magát, vigye jó hírét Háromszéknek, és térjen vissza barátaival, családjával más alkalommal is” – fogalmazott az alelnök.
Az idei rendezvényen 33 kirándulás, köztük biciklis, szekeres és gyalogtúra, valamint honismereti kirándulás szerepel. Dukrét Lajos, az EKE háromszéki osztályának elnöke szerint a vándortábor a Kárpát-medence legnagyobb turistatalálkozó helye.
A megnyitón áldást mondott Deák Botond református lelkész, majd az egyesület ünnepélyes zászlófelvonása és a tábori harangszó után a Rétyi Kováts András Fúvószenekar és a CsEKE néptánccsoport előadását tekinthették meg az érdeklődők.
A 26. vándortáborban július 28-án, pénteken 18 órakor mutatják be az Erdélyi Kárpát-Egyesület Háromszéki Osztályának története 1892–1945 között című, a Kovászna Megye Tanácsa és a Bethlen Gábor Alap támogatásával létrejött kiadványt. A kötet megjelentetésének célja a nagy múltú egyesület több mint fél évszázados történetének összegzése. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. augusztus 3.
RÖVIDEN
A Háromszéki EKE kezdeteiről
A Rétyi tó partján, a 26. EKE Vándortáborban mutatták be Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Háromszéki Osztályának története 1892–1945 között című kiadványt, mely arra az eseményre emlékezik, hogy 25 éve, 1892. április 3-án került sor Potsa József, Háromszék vármegye főispánjának kezdeményezésére az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszék megyei osztályának létrehozására. A könyvet Kovászna Megye Tanácsa jelentette meg a Bethlen Gábor Alap támogatásával. A kiadvány szerzője, Tóth Szabolcs Barnabás helytörténész tartalmas előadásában beszélt a Háromszéki EKE kezdeteiről, céljairól, tevékenységeiről, meghatározó személyiségeiről.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A Háromszéki EKE kezdeteiről
A Rétyi tó partján, a 26. EKE Vándortáborban mutatták be Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Háromszéki Osztályának története 1892–1945 között című kiadványt, mely arra az eseményre emlékezik, hogy 25 éve, 1892. április 3-án került sor Potsa József, Háromszék vármegye főispánjának kezdeményezésére az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszék megyei osztályának létrehozására. A könyvet Kovászna Megye Tanácsa jelentette meg a Bethlen Gábor Alap támogatásával. A kiadvány szerzője, Tóth Szabolcs Barnabás helytörténész tartalmas előadásában beszélt a Háromszéki EKE kezdeteiről, céljairól, tevékenységeiről, meghatározó személyiségeiről.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. augusztus 7.
Könyv jelent meg a háromszéki EKÉ-ről
Ötvenhárom év története
125 éve, 1892. április 3-án került sor Potsa József, Háromszék vármegye főispánjának kezdeményezésére az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszékmegyei osztályának létrehozására. Erre az ünnepi eseményre emlékezve jelentette meg Kovászna Megye Tanácsa a Bethlen Gábor Alap támogatásával Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Háromszéki Osztályának története 1892–1945 között című kiadványt.
A könyv bemutatóját a Rétyi-tó partján, a 26. EKE Vándortáborban tartották. A kiadvány szerzője, Tóth Szabolcs Barnabás helytörténész tartalmas előadásában beszélt a Háromszéki EKE kezdeteiről, céljairól, tevékenységeiről, meghatározó személyiségeiről. A helyi szervezet akkor megfogalmazott célja többnyire azonos volt a központi EKE céljával: „Magyarország erdélyi részének turistai kiművelése, ez országrész természeti szépségeinek ismertetése s honismertető adatainak terjesztése és különösen fürdőinek érdekében a hazai és külföldi személyforgalom emelése.”
A háromszéki EKE első kirándulása Kovásznára volt, a Székely Nemzet korabeli napilap, részletesen beszámolt róla. Ezt a kirándulást továbbiak követték Kézdivásárhelyre, Bereckbe, Ojtozba, Előpatakra és Rozsnyóra. Karizmatikus vezetőinek és a megye társadalmi életében fontos szerepet betöltő tagjainak is köszönhetően a háromszéki EKE nagy mértékben hozzájárult a környék fürdőtelepeinek fellendüléséhez – ismertette a kötet szerzője.
A könyv részletesen leírja és korabeli fotókkal illusztrálja a lelkesedéssel szervezett és zajlott kirándulásokat, gyűléseket, a gazdaságfejlesztési kezdeményezéseket, majd a két világháború és a köztük lévő időszakban tapasztalt nehézségeket.
A könyv beszerezhető a megyei önkormányzat civil szervezetekért felelős irodájában. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Ötvenhárom év története
125 éve, 1892. április 3-án került sor Potsa József, Háromszék vármegye főispánjának kezdeményezésére az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszékmegyei osztályának létrehozására. Erre az ünnepi eseményre emlékezve jelentette meg Kovászna Megye Tanácsa a Bethlen Gábor Alap támogatásával Az Erdélyi Kárpát-Egyesület Háromszéki Osztályának története 1892–1945 között című kiadványt.
A könyv bemutatóját a Rétyi-tó partján, a 26. EKE Vándortáborban tartották. A kiadvány szerzője, Tóth Szabolcs Barnabás helytörténész tartalmas előadásában beszélt a Háromszéki EKE kezdeteiről, céljairól, tevékenységeiről, meghatározó személyiségeiről. A helyi szervezet akkor megfogalmazott célja többnyire azonos volt a központi EKE céljával: „Magyarország erdélyi részének turistai kiművelése, ez országrész természeti szépségeinek ismertetése s honismertető adatainak terjesztése és különösen fürdőinek érdekében a hazai és külföldi személyforgalom emelése.”
A háromszéki EKE első kirándulása Kovásznára volt, a Székely Nemzet korabeli napilap, részletesen beszámolt róla. Ezt a kirándulást továbbiak követték Kézdivásárhelyre, Bereckbe, Ojtozba, Előpatakra és Rozsnyóra. Karizmatikus vezetőinek és a megye társadalmi életében fontos szerepet betöltő tagjainak is köszönhetően a háromszéki EKE nagy mértékben hozzájárult a környék fürdőtelepeinek fellendüléséhez – ismertette a kötet szerzője.
A könyv részletesen leírja és korabeli fotókkal illusztrálja a lelkesedéssel szervezett és zajlott kirándulásokat, gyűléseket, a gazdaságfejlesztési kezdeményezéseket, majd a két világháború és a köztük lévő időszakban tapasztalt nehézségeket.
A könyv beszerezhető a megyei önkormányzat civil szervezetekért felelős irodájában. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. december 21.
Emléktáblát állítottak a háromszéki EKE fennállásának 125. évfordulójára
Emléktáblát avattak csütörtökön az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki szakosztályának 125 éves évfordulója alkalmából a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár előterében.
Az emléktáblát a kerek évforduló tiszteletére helyezték el, hiszen 1892-ben a Vármegyeházán, amely most a könyvtárnak ad otthont, Potsa József Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére megtartották az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszékmegyei Osztályának alakuló közgyűlését.
Az ünnepségen Grüman Róbert Kovászna Megye Tanácsának alelnöke elmondta, idén a Turizmus éve van, ennek keretében kiemelten támogatták a az Erdélyi Kárpát Egyesületet, a huszonhatodik vándortáboruk megszervezését Rétyen. Az emléktáblát már akkor fel akarták avatni, ám az a bürokratikus akadályok miatt elhúzódott, így a gesztus csak most történhetett meg. Az alelnök rámutatott, támogatják a bakancsos turizmust, a megyei tanács fennhatósága alá tartozó Természetvédelmi és Hegyimentő Központ kijelölte a Bodoki- havasok teljes turistaútvonalát, ami 17 turistaösvényt jelent, 170 kilométeren, ezt 80 kétnyelvű tájékoztató tábla szegélyezi.
A munkát folytatják, a jövőben a Barót hegység útvonalai kerülnek sorra, Kommandótól Tusnádfürdőig. Hozzátette, egy budapesti aukción megvásárolták az Erdélyi Honismereti Lap 33 évfolyamát, a gyűjteménynek az EKE képviselőivel közösen keresnek majd megfelelő helyet. Bíró Blanka
Megjelent: Tóth Szabolcs Barnabás Az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki Osztályának története 1982-1945 között. Székelyhon.ro
Emléktáblát avattak csütörtökön az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki szakosztályának 125 éves évfordulója alkalmából a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár előterében.
Az emléktáblát a kerek évforduló tiszteletére helyezték el, hiszen 1892-ben a Vármegyeházán, amely most a könyvtárnak ad otthont, Potsa József Háromszék megye főispánjának kezdeményezésére megtartották az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület Háromszékmegyei Osztályának alakuló közgyűlését.
Az ünnepségen Grüman Róbert Kovászna Megye Tanácsának alelnöke elmondta, idén a Turizmus éve van, ennek keretében kiemelten támogatták a az Erdélyi Kárpát Egyesületet, a huszonhatodik vándortáboruk megszervezését Rétyen. Az emléktáblát már akkor fel akarták avatni, ám az a bürokratikus akadályok miatt elhúzódott, így a gesztus csak most történhetett meg. Az alelnök rámutatott, támogatják a bakancsos turizmust, a megyei tanács fennhatósága alá tartozó Természetvédelmi és Hegyimentő Központ kijelölte a Bodoki- havasok teljes turistaútvonalát, ami 17 turistaösvényt jelent, 170 kilométeren, ezt 80 kétnyelvű tájékoztató tábla szegélyezi.
A munkát folytatják, a jövőben a Barót hegység útvonalai kerülnek sorra, Kommandótól Tusnádfürdőig. Hozzátette, egy budapesti aukción megvásárolták az Erdélyi Honismereti Lap 33 évfolyamát, a gyűjteménynek az EKE képviselőivel közösen keresnek majd megfelelő helyet. Bíró Blanka
Megjelent: Tóth Szabolcs Barnabás Az Erdélyi Kárpát Egyesület Háromszéki Osztályának története 1982-1945 között. Székelyhon.ro
2017. december 22.
Az EKE 125 éve népszerűsíti Háromszéket
Háromszék vármegye főispánja, Potsa József kezdeményezésére 125 évvel ezelőtt a vármegyeháza adott otthont az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (EKE) háromszéki osztálya megalakulásának. Az évforduló tiszteletére tegnap délután háromnyelvű emléktáblát lepleztek le a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár előterében.
Az EKE háromszéki szervezetét azzal a nemes céllal hozta létre a vármegye akkori főispánja, hogy általa megismertesse a megye értékeit, hogy azok bekerüljenek a turizmus országos vérkeringésébe, és így gazdasági fellendülést is hozzon a térségnek – vázolta köszöntőjében Dukrét Lajos. Az EKE háromszéki elnöke megjegyezte, hasonló céllal szervezték meg idén Rétyen az egyesület országos vendégtáborát, így 1300 vendégnek sikerült bemutatni megyénk majd minden értékét, látványosságát.
2017 a turizmus éve volt Háromszéken, a megyei önkormányzatnak pedig az a feladata, hogy támogassa az idegenforgalommal, vendéglátással foglalkozó vállalkozókat, cégeket, civil szervezeteket egyaránt, így nyilvánvaló volt, hogy a vándortábor ügye mellé állnak, s az így megkezdett partnerséget a következőkben is folytatják – vázolta Grüman Róbert, a megyei tanács alelnöke. Elmondta, ugyan az emléktábla leleplezését is a tábor idejére tervezték, ám „bürokratikus fennakadások” miatt csak most valósulhatott meg.
Az EKE háromszéki osztályának történetét Tóth Szabolcs Barnabás helytörténész elevenítette fel, aki erről megjelent tanulmányában az 1892 és 1945 közötti időszakot taglalja részletesen. Úgy fogalmazott, élmény 2017 végén olyan egyesületről beszélni, amely 125 éve jött létre és ma is él. Kovács Lehel, az EKE elnöke fontosnak tartja az emlékjelállítást, mint mondta, az egyesülettől sem áll távol a múltra való visszatekintés, „hisz csak ebből táplálkozva tudunk helyes, jó jövőt tervezni”. Ennek kapcsán kifejtette, októberben elindították az EKE virtuális múzeumát. 1902-ben Kolozsváron Mátyás király szülőházában az országos EKE berendezte és elindította az úgynevezett Kárpát-múzeumot, Erdély néprajzi, geológiai, turisztikai múzeumát, amelyet az államosítás alkalmával elvettek az egyesülettől. Gyűjteményének nagy része kolozsvári múzeumokban található, azóta sem leltározták fel. Az egykori gyűjtemény anyaga, illetve az eltelt éveké az ekemuzeum.ro oldalon virtuálisan végigkövethető – fűzte hozzá. A szűk körű rendezvény zárásaként az emléktáblát Szonda Szabolcs, a megyei könyvtár igazgatója leplezte le. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Háromszék vármegye főispánja, Potsa József kezdeményezésére 125 évvel ezelőtt a vármegyeháza adott otthont az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (EKE) háromszéki osztálya megalakulásának. Az évforduló tiszteletére tegnap délután háromnyelvű emléktáblát lepleztek le a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár előterében.
Az EKE háromszéki szervezetét azzal a nemes céllal hozta létre a vármegye akkori főispánja, hogy általa megismertesse a megye értékeit, hogy azok bekerüljenek a turizmus országos vérkeringésébe, és így gazdasági fellendülést is hozzon a térségnek – vázolta köszöntőjében Dukrét Lajos. Az EKE háromszéki elnöke megjegyezte, hasonló céllal szervezték meg idén Rétyen az egyesület országos vendégtáborát, így 1300 vendégnek sikerült bemutatni megyénk majd minden értékét, látványosságát.
2017 a turizmus éve volt Háromszéken, a megyei önkormányzatnak pedig az a feladata, hogy támogassa az idegenforgalommal, vendéglátással foglalkozó vállalkozókat, cégeket, civil szervezeteket egyaránt, így nyilvánvaló volt, hogy a vándortábor ügye mellé állnak, s az így megkezdett partnerséget a következőkben is folytatják – vázolta Grüman Róbert, a megyei tanács alelnöke. Elmondta, ugyan az emléktábla leleplezését is a tábor idejére tervezték, ám „bürokratikus fennakadások” miatt csak most valósulhatott meg.
Az EKE háromszéki osztályának történetét Tóth Szabolcs Barnabás helytörténész elevenítette fel, aki erről megjelent tanulmányában az 1892 és 1945 közötti időszakot taglalja részletesen. Úgy fogalmazott, élmény 2017 végén olyan egyesületről beszélni, amely 125 éve jött létre és ma is él. Kovács Lehel, az EKE elnöke fontosnak tartja az emlékjelállítást, mint mondta, az egyesülettől sem áll távol a múltra való visszatekintés, „hisz csak ebből táplálkozva tudunk helyes, jó jövőt tervezni”. Ennek kapcsán kifejtette, októberben elindították az EKE virtuális múzeumát. 1902-ben Kolozsváron Mátyás király szülőházában az országos EKE berendezte és elindította az úgynevezett Kárpát-múzeumot, Erdély néprajzi, geológiai, turisztikai múzeumát, amelyet az államosítás alkalmával elvettek az egyesülettől. Gyűjteményének nagy része kolozsvári múzeumokban található, azóta sem leltározták fel. Az egykori gyűjtemény anyaga, illetve az eltelt éveké az ekemuzeum.ro oldalon virtuálisan végigkövethető – fűzte hozzá. A szűk körű rendezvény zárásaként az emléktáblát Szonda Szabolcs, a megyei könyvtár igazgatója leplezte le. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. december 28.
A térség gazdasági fellendítése volt a cél
Emléktábla az EKE-nek
A Bod Péter Megyei Könyvtár előterében december 21. óta háromnyelvű emléktábla hirdeti, hogy 1892. április 3-án itt alakult meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Háromszéki Osztálya. A 125 éve lezajlott eseményre Pótsa József főispán kezdeményezése nyomán került sor az akkor vármegyeházként működő lenyűgöző épület gyűléstermében.
A megalakításhoz szükséges 30 tag toborzása érdekében a Székely Nemzet napilap hasábjain Pótsa felhívást intézett a vármegye lakosságához. A főispán indoklása szerint az egyesület létrehozását a térség természeti értékeinek a megismertetése, és ezáltal az ország turisztikai vérkeringésébe történő bekapcsolása tette szükségessé, a gazdasági fellendülés biztosítása érdekében. 2017 nyarán pedig ugyan ezzel a szándékkal szervezték meg Rétyen az országos vendégtábort – elevenítette fel a kezdeteket ünnepi beszédében Dukrét Lajos, az EKE háromszéki elnöke.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató az egybegyűlteket köszöntő beszédében rámutatott, az emléktábla kivitelezése és felszerelése Zoltáni Béla és Zoltáni Lóránt helybéli szakemberek érdeme, akik ennek a költségeit is teljes mértékben állták. Háromszék jelenleg hivatalban lévő választott vezetősége – elődeihez híven –szintén feladatának tekinti a térség gazdasági fellendítését, így a turizmussal és vendéglátással foglalkozó cégek, vállalkozók, valamint egyesületek támogatását is – emelte ki rövid felszólalásában Grümman Róbert, a megyei tanács alelnöke.
Az EKE Háromszéki Osztályának megalakulásáról és működéséről dr. Tóth Szabolcs történész tartott előadást. Ennek során többek között megtudhattuk, hogy az EKE-t az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hozta létre, és alapító közgyűlését 1891. január 12-én tartották Kolozsváron. A következő év első negyedében megalakult Háromszék vármegyei osztály elnökévé Pótsa József főispánt, alelnökeivé Tompa Miklós alispánt, Seethal Ferenc nagybirtokost, Csipkay János erdőmestert, Gregus János bányaigazgatót, Hollaki Attila főszolgabírót és Dobay János rendőrkapitányt, titkárává pedig Berecz Gyulát, az állami iskola igazgatóját választották.
Az egyesületnek nem volt fizetett tisztségviselője, anyagi hátterét kezdetben a tagok hozzájárulása biztosította. Az EKE tevékenységét négy fő irányvonal: a turistamozgalom felkarolása és kiszélesítése, a néprajzi értékek megismertetése, a fürdők kiépítése és népszerűsítése, valamint az idegenforgalom fellendítése határozta meg. Így az sem véletlen, hogy egyik értelmi szerzője és cselekvő résztvevője volt a Tusnádfürdőn 1902-ben megtartott Székely Kongresszusnak, mely Székelyföld gazdasági fejlesztésének tervét volt hivatott kidolgozni.
A trianoni döntés után az Erdélyben berendezkedő román hatalom elkobozta az EKE vagyonát, az általuk épített hidakat, turistautakat és kilátókat pedig lerombolták, ezért tevékenysége beszűntetésére kényszerült. Az 1934-ben újraalakult háromszéki osztály Fogolyán Kristóf orvost választotta elnökének, aki azt nagy lendülettel és sikeresen irányította 1945-ben bekövetkezett beolvasztásáig. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Emléktábla az EKE-nek
A Bod Péter Megyei Könyvtár előterében december 21. óta háromnyelvű emléktábla hirdeti, hogy 1892. április 3-án itt alakult meg az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Háromszéki Osztálya. A 125 éve lezajlott eseményre Pótsa József főispán kezdeményezése nyomán került sor az akkor vármegyeházként működő lenyűgöző épület gyűléstermében.
A megalakításhoz szükséges 30 tag toborzása érdekében a Székely Nemzet napilap hasábjain Pótsa felhívást intézett a vármegye lakosságához. A főispán indoklása szerint az egyesület létrehozását a térség természeti értékeinek a megismertetése, és ezáltal az ország turisztikai vérkeringésébe történő bekapcsolása tette szükségessé, a gazdasági fellendülés biztosítása érdekében. 2017 nyarán pedig ugyan ezzel a szándékkal szervezték meg Rétyen az országos vendégtábort – elevenítette fel a kezdeteket ünnepi beszédében Dukrét Lajos, az EKE háromszéki elnöke.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató az egybegyűlteket köszöntő beszédében rámutatott, az emléktábla kivitelezése és felszerelése Zoltáni Béla és Zoltáni Lóránt helybéli szakemberek érdeme, akik ennek a költségeit is teljes mértékben állták. Háromszék jelenleg hivatalban lévő választott vezetősége – elődeihez híven –szintén feladatának tekinti a térség gazdasági fellendítését, így a turizmussal és vendéglátással foglalkozó cégek, vállalkozók, valamint egyesületek támogatását is – emelte ki rövid felszólalásában Grümman Róbert, a megyei tanács alelnöke.
Az EKE Háromszéki Osztályának megalakulásáról és működéséről dr. Tóth Szabolcs történész tartott előadást. Ennek során többek között megtudhattuk, hogy az EKE-t az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) hozta létre, és alapító közgyűlését 1891. január 12-én tartották Kolozsváron. A következő év első negyedében megalakult Háromszék vármegyei osztály elnökévé Pótsa József főispánt, alelnökeivé Tompa Miklós alispánt, Seethal Ferenc nagybirtokost, Csipkay János erdőmestert, Gregus János bányaigazgatót, Hollaki Attila főszolgabírót és Dobay János rendőrkapitányt, titkárává pedig Berecz Gyulát, az állami iskola igazgatóját választották.
Az egyesületnek nem volt fizetett tisztségviselője, anyagi hátterét kezdetben a tagok hozzájárulása biztosította. Az EKE tevékenységét négy fő irányvonal: a turistamozgalom felkarolása és kiszélesítése, a néprajzi értékek megismertetése, a fürdők kiépítése és népszerűsítése, valamint az idegenforgalom fellendítése határozta meg. Így az sem véletlen, hogy egyik értelmi szerzője és cselekvő résztvevője volt a Tusnádfürdőn 1902-ben megtartott Székely Kongresszusnak, mely Székelyföld gazdasági fejlesztésének tervét volt hivatott kidolgozni.
A trianoni döntés után az Erdélyben berendezkedő román hatalom elkobozta az EKE vagyonát, az általuk épített hidakat, turistautakat és kilátókat pedig lerombolták, ezért tevékenysége beszűntetésére kényszerült. Az 1934-ben újraalakult háromszéki osztály Fogolyán Kristóf orvost választotta elnökének, aki azt nagy lendülettel és sikeresen irányította 1945-ben bekövetkezett beolvasztásáig. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)