A budapesti Nemzeti színpadán a temesvári Koldusopera!
A tavalyi bemutató óta először kapott meghívást Budapestre a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház Koldusopera című, nagysikerű zenés előadása. Az előadásra január 27-én este 7 órától kerül sor a Budapesti Nemzeti Színház Nagyszínpadán.
Kokan Mladenović a szerb, és általában véve a kelet-európai kortárs színház szókimondó fenegyereke 2015 áprilisában állította színpadra a kevesek által ismert John Gay féle Koldusopera című előadást, mely azóta egyike lett a temesvári színház egyik legkedveltebb és legelismertebb előadásainak. Kivételes találkozás ez rendező, társulat és darab között; a politikai színházáról és szókimondásáról ismert Mlandenović, az állandóan új színházi formákat kereső, hangilag megfelelően képzett temesvári társulat és a 18. századi angol drámairodalom leglázítóbb szövege között.
A héttagú alkotócsapat és a társulat munkája nyomán egyedülálló előadás született, melyben egyszerre köszön vissza a 18. századi londoni „söpredékek” világa, Bertolt Brecht elidegenítő színháza, a rendező sajátos világlátása (melyet a magyarországi nézők már a 2014-ben POSZT nagydíjat nyert Opera Ultima című előadásából is jól ismerhetnek), és a világhírű szerb zenész Goran Bregovici alkotótársának, Irena Popovićnak zenei világa.
A Koldusopera története egyszerű és sokak számára ismert. Szerelem, árulás, csalás és megcsalás, könnyűvérű nőcskék és veszélyes bűnözők. Az a fajta keret azonban, melyet Mladenović és csapata, a temesvári magyar színház társulatával közösen a történet köré felépített, jóval aktuálisabb. Egy világot mutat meg, ahol mindenki szerepeket játszik. London utcáin kívül és belül, a színház falain kívül és belül, saját magukon kívül és belül. Mr. és Mrs. Peachum a becsületes, polgári házaspár szerepét, a színész Mr. és Mrs. Peachum szerepét, majd koldust, szajhát, rabot. A színházban művészt, a hivatalban adófizetőt, otthon apát, anyát, gyermeket.
Az előadás éles párhuzamot von a színház felvállalt, és az aktuálpolitika rejteni próbált képmutatásai között. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadása nem arról szól, hogyan kell ma színházat csinálni. Sokkal inkább arról, hogyan lehet. Ha lehet egyáltalán... 
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Megjelent a Játéktér nyári száma
Nyári számában a színházhoz a társművészetek felől közelít a szakfolyóirat – a performansz, színházi zeneszerzés és értelmezés, látványtervezés, mozgásművészet és táncszínház, színházi építészet, plakáttervezés kérdéseit a lapban olvasható szövegek igen tágan, és nem a színházművészettől való merev elszigeteltésükben szemlélik.
Kritikát közölnek a TESZT fesztivál one-to-one performanszairól, Schilling Árpád temesvári, Mohácsi János marosvásárhelyi és Victor Ioan Frunză csíkszeredai rendezéseiről.
Beszélgetés olvasható Györfi Csaba koreográfus-rendezővel, Irena Popović zeneszerzővel, valamint gyakorló művész-tanárokkal a látványtervezés oktatása kapcsán. Anna-Maria Karczmarska lengyel díszlettervező a kortárs lengyel színház vizuális tendenciáiról ír. Joseph Cermatori esszéje ahhoz ad támpontokat, hogyan érdemes a zenét hallgatni és olvasni a színházi előadásokban. Demeter Kata a kolozsvári Nyári Színkör épületének átalakításáról értekezik tanulmányában.
Christine Rinderknecht Stresszfaktor_15 című drámája, amelyhez Oli Second írt rap-szövegeket, és amelyet évad elején fiatal önkéntesek csapatával mutatott be a marosvásárhelyi színház, Kovács Imola és Fehér Csaba fordításában olvasható. Szabadság (Kolozsvár)