"Tájékozódó látogatásra Kovászna megyébe érkezett a budapesti Nemzeti Szakképzési Intézet (NSZI), a székesfehérvári Oktatási Központ és a Magyar Szakképzési Tanács négytagú küldöttsége. A vendégek a megyei szakoktatás-szakképzés helyzetéről, gondjairól és lehetőségeiről beszélgetett a helyi oktatás vezetőivel - Keresztély Irma főtanfelügyelővel, Korodi Hajnalkával, az RMPSZ megyei elnökével, Popescu Marius szakfelügyelővel -, ellátogatott a Kós Károly, a Puskás Tivadar, a kereskedelmi és a Gábor Áron Iskolaközpontokba, az Amőba Oktatási Központba, Kézdivásárhelyen meglátogatták a New Fashion nadrággyárat is.A vendégek felajánlották többek között a tanulók gyakorlati oktatásának csere révén történő biztosítását, a szükséges anyagi források előteremtéséhez pedig a közös pályázatkészítést./(korodi): Közélet: Nemzetközi együttműködés a szakoktatásban (Magyar küldöttség látogatott Kovászna megyébe). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./"

Két ígéretes pályakezdő hegedűs mutatkozott be szeptember 2-án Kolozsváron a Farkas utcai református templomban. Csép Anna mesteri tagozatos hegedűművészt és Dénes Csongor zeneakadémiai hallgatót Marius Popescu, a zeneakadémia tanársegéde kísérte. /Nagy-Hintós Diana: Fiatal egyéniségek szárnypróbálgatásai. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./

A helyek több mint fele üres (Iratkozás szakiskolába)
A megyei tanfelügyelőség összesítése szerint 350 hely üresen maradt a hároméves szakiskolában, közel ugyanannyi, mint ahány nyolcadikos pótvizsgára, illetve ismétlőre maradt a tanév végén. A beiratkozás a múlt pénteken ért véget, az üres helyekre augusztusban és szeptemberben is lehet jelentkezni.
Háromszéken csak két szakiskolában volt túljelentkezés, egy harmadikban (sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskola) egyetlen osztályt, az autószerelői szakmát választották többen, mint a meghirdetett hely, de a beiratkozottak száma iskolaszinten nem lépi túl a jóváhagyott beiskolázási keretet, ezért nem kell felvételit tartani. A sepsiszentgyörgyi Berde Áron Közgazdasági és Közigazgatási Szakközépiskolában ötvenhat helyre hatvanhatan jelentkeztek, mind a három szakon – szakács, pincér, elárusító – többen, mint ahány helyet meghirdettek, a kézdivásárhelyi Apor Péter Szakközépiskolában pedig az autószerelői szakon volt túljelentkezés, iskolaszinten a jelentkezők száma itt is túllépi a beiskolázásét, ezért mindkét iskolában írásbeli próbán dől el, kik jutnak be. Olyan osztályok is vannak, ahová senki vagy csupán egy-két diák jelentkezett, népszerűtlen a festő-mázoló, asztalos-parkettázó és a villanyszerelő szak, ellenben a famegmunkálás, autószerelés, agroturisztikai osztályokban majdnem minden hely betelt. A baróti Baróti Szabó Dávid Szakközépiskolában 112 helyből csak harminckettőt foglaltak el, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskolában 108-ból harmincat, a bodzafordulói Nicolae Bălcescu Szakközépiskolában ötvenhat helyből negyvennyolc üresen maradt.
Lapunk érdeklődésére Marius Popescu szakoktatásért felelős tanfelügyelő elmondta, a beiratkozás első szakaszában a 696 helynek csupán 49,71 százaléka telt be, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett iskolák túlméretezték a szakiskolai képzést, illetve hogy nincs érdeklődés ez iránt az oktatási forma iránt, hisz a nyolcadik osztályt több száz diák nem fejezte be, a pótvizsgák után minden bizonnyal még lesznek jelentkezők. A nyolcadik osztályban tanulók létszámára alapozva februárban a megyei tanfelügyelőség 2072 diákra méretezte a tegnap kezdődött országosan egységes felmérő vizsgáztató bizottságait, de tanév végén csupán 1646 tanulót lehetett lezárni, közülük 114-en nem iratkoztak be a záróvizsgára.

Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szakoktatás hanyatlása és sorvadása (A kréta körül)
Nagy megdöbbenéssel és szomorúsággal értesültem utolsó pillanatban a helyi sajtóból elöljáróink gyors és „szakszerű” döntéséről, amely a város szakoktatási hálózatát érinti, pontosabban a Kós Károly Szakközépiskola jogi személyiségének megszüntetését és a Puskás Tivadar Szakközépiskolához való csatolását jelenti. Teszik ezt azzal az indokkal, hogy túlzsúfoltak a két magyar tannyelvű elméleti líceum épületei, és a szülők kérelmeznék ennek enyhítését! Vajon kérdezte meg valaki a Kós Károly Szakközépiskola tanárait, diákjait és azok szüleit, hogy ők mit szeretnének? A válasz: nem. Meghallgatás nélkül, önkényesen kész tények elé állították őket! Olyan diszkrimináció ez, amely világossá teszi: bizonyos körökben ezek az emberek nem számítanak, főleg nem, ha a fent említett két líceum tehetős szüleinek igényeiről van szó!
Mindannyian tapasztaljuk, ha valaki próbál ácsot, asztalost, kőművest, vízvezeték-szerelőt, mezőgépészt, mezőgazdászt, fémforgácsolót, villanyszerelőt keresni, nagyon nehezen talál. Ha egy cég próbál a szokásos piaci bérért ilyen szakmunkásokat alkalmazni, szinte a lehetetlenre vállalkozik. Bizonyos szakmákban ugyanis egyszerűen nem találni szakembert. Megjelennek olyan – sokszor egyébként vitatható – elemzések is, amelyekben külön listák szerepelnek a hiányszakmákról. Kézenfekvő megoldásnak tűnik, hogy több fiatalt kell(ene) kiképezni a listán szereplő szakmákban. (Állítólag a mostani intézkedés is ilyen megrendelt felmérés alapján történik).A mindenkori kormányok szakképzésre vonatkozó oktatáspolitikája azt hangsúlyozza, hogy a képzési kínálatot igazítani kell a munkaerőpiachoz. Ám valójában ez történik? Igazodunk a kormány oktatáspolitikájához és a munkaerőpiac elvárásaihoz? Milyen mértékben sikerül mindezek megvalósítása az alapképzésben? Ezekre a kérdésekre kellene választ találniuk az önkormányzatoknak és az illetékes szervezeteknek egy közös fejlesztési stratégia révén. Bár létezik bizonyos szintű fejlesztési stratégia, és létezik egy Helyi Fejlesztési Bizottság, amelynek feladata e stratégiák összehangolása és a munkaerőpiac igényeihez való igazítása, mégsem valósul meg a szakképzés alapfokú harmonizációja a munkaerőpiac igényeivel. Hol lehet a gond? – tesszük fel újból a kérdést. Választási kampányokban, konferenciákon, előadásokon, a médiában sokszor szó esik a szakképzés változó szerepéről. Történt valami kézzelfogható ezek után? Sajnos nem. Ellenkezőleg: ahelyett, hogy megerősítenék a szakképzés vonalát, olcsóbbnak és kényelmesebbnek találják a szakközépiskolák összevonását, a zsugorítást. Azok a pedagógusok, akik a szakoktatásban dolgoznak, keserűséggel állapítják meg, hogy az elmúlt húsz esztendő oktatási reformjainak legnagyobb vesztese a szakképzés. Vegyük példának Sepsiszentgyörgyöt: az idősebbek még emlékeznek, hogy közvetlenül a rendszerváltás után városunkban működött két elméleti líceum és hat szakközépiskola (kereskedelmi, szövetkezeti, építészeti és faipari, textil, mezőgazdasági, műszaki). Mostanra az elméleti líceumok száma alaptalanul ötre nőtt, a szakközépiskoláké pedig négyre csökkent. Megszűnt a Perspektíva- és a Gámán János Szakközépiskola, az Egészségügyi Technikumot pedig beolvasztották a Puskás Tivadar Szakközépiskolába, s most újra le akarják szakítani tőle. Sok szakember már számtalanszor hangoztatta eddig is a sajtóban és különböző fórumokon, hogy rossz irányba haladunk, mert a munkaerőpiacnak szakemberekre van szüksége, nem csak akadémikusokra. Sajnos, eddig senki nem hallgatta meg őket, és amint látjuk, most sem veszik fontolóra. És pontosan azok a szakmák sorvadtak el, amelyekre igény van, amelyekre a munkaerőpiac, főleg a termelési területen, igényt fogalmazott meg, ahol látható és érzékelhető a hozzáadott érték. Bár adottak a feltételek a modern, korszerű, minőségi szakképzés megvalósítására, az érdeklődés hiánya, az alacsony beiskolázási számok miatt ezek az iskolák nem tudják felvállalni és teljesíteni küldetésüket. A válasz a fent említett problémákra egyrészt a demográfiai mutatók alakulásában, a társadalmi-szociális tényezőkben, másrészt pedig a beiskolázási számok hibás elosztásában keresendő. A demográfiai adatok már rég figyelmeztettek bennünket a nyolcadik osztályt végző diákok számának drasztikus csökkenésére, aminek persze egyformán kellene érintenie a város líceumainak és szakközépiskoláinak beiskolázási tervét. Sajnos, az elmúlt évek során a tanulólétszám csökkenése csak a szakoktatást érintette hátrányosan. Megjegyzem, hogy a 2003/2004. tanévvel kezdődően, a PHARE-pályázatokkal és az anyagi beruházásokkal egy időben volt egy oktatási minisztériumi ajánlat (európai uniós normák a szakképzésre vonatkozóan), amelynek értelmében a IX. osztályokra vonatkozóan a beiskolázási arány: 60% a szakoktatás és 40% az elméleti és vokacionális képzés (az úgynevezett akadémiai vonal). Ezt be is tartották 2009-ig. Ez a pillanat volt a szakoktatás elsorvasztásának a kezdete. Ettől kezdve az említett arány fokozatosan felcserélődött, az akadémiai oktatás hangsúlyosan megerősödött. Ennek következtében az elmúlt években szakközépiskoláinkból tömegével építettük le szaktanárainkat, oktató mestereinket, az elbocsátási folyamat nem arányosan, testvériesen történt az elméleti és a szakoktatás terén. Az iskolarendszerű szakképzésnek egyaránt ki kell elégítenie a közoktatás és a munkaerőpiac igényeit. A kilencvenes évek elején a gazdaság szereplői biztosan számíthattak jól képzett munkaerőre, amely a hazai szakképző iskolákból került ki. Keresettek voltak fiatal szakembereink az ország munkaerőpiacain, de Európában is. Napjainkban azonban sajnos, egyre többször halljuk a hazai kis- és nagyvállalatok, valamint a multinacionális cégek képviselőitől, hogy nincsenek megelégedve a fiatalok szakmai felkészültségével. A hazai felmérések szerint (ha az érettségit nézzük) szakközépiskoláink tanulói nehezen tesznek eleget a tantervi követelményeknek. De tudatában vagyunk annak is, hogy azoknak a diákoknak, akik a szakoktatásban folytatják tanulmányaikat, közel 90 százaléka a VIII. osztály végi országos felmérőn nem érte el az 5-ös általánost. Nos, ezekkel a diákokkal próbáljuk felépíteni és megerősíteni a hanyatlásban lévő gazdaságunkat?! Az elméleti/akadémiai oktatás expanziója következtében a leghátrányosabb helyzetű rétegek kerültek szakközépiskoláinkba, nem feledve viszont azt sem, hogy az elméleti oktatásba is jutnak be diákok, akik nem érték el az országos felmérőn az 5-öst mindkét vagy mindhárom vizsgatantárgyból. A másik probléma az, hogy e tanulók szociokulturális háttere sem ösztönzi őket a tanulásra. Az elszegényedő vagy már szegény – a létminimum szintjén tengődő – családok számára nem elfogadható, hogy a szakmát tanuló gyermekük 19 éves korában válik keresőképessé, így egy része már a nyolcadik osztály elvégzése után lemorzsolódik, nem folytatja tanulmányait.Mindezek következményeként egyre csökken a szakmunkásállomány. Emiatt megtörténhet, hogy e folyamat megállítása esetleg megfordítása érdekében meg nem hozott drasztikus intézkedések olyan lehetetlen állapothoz vezetik a Kovászna megyei és ezen belül a sepsiszentgyörgyi munkaerőpiacot, hogy külföldről, esetleg Keletről kell szakmunkásokat, munkaerőt importálni a még létező és fennmaradó termelőegységek működtetéséhez. Ha e vidék fejlesztéséért felelős vezetők nem ismerik fel a szakképzés fontosságát, akkor gyakorlatilag nem is tesznek semmit a fejlődésért. Meg kell találni az egyensúlyt a két vonal között úgy, hogy minden gyermek származásától függetlenül hozzáférjen a szakképzéshez, és legyen cél e fiatalok felzárkóztatása és szakmai képzése. Tudományos felmérés elkészítését javasolom, amely révén tanulmányozható: megállítható-e és visszafordítható-e a szakképzést választó diákok számának csökkenése, szabályozható-e, és ha igen, miként az egyensúly, hogyan tehető láthatóbbá, hogyan fejleszthető a középfokú szakképzés, hogyan működhetne hatékonyabban együtt más, felsőoktatási szintekkel, programokkal? Valamint a 21. századi szakképzés tekintetében minek és kinek kellene változnia a meglévő rendszerekben? Szükséges lenne, hogy a város és a megye vállalkozói, a gazdasági egységek vezetői és minden olyan személy, akit érdekel a szakoktatás, szakképzés sorsa, véleményt nyilvánítson, mert a közös jövőnkről van szó, és nem ártana fontolóra venni Szent-Györgyi Albert szavait: „A holnap olyan lesz, amilyen a ma iskolája.”
Popescu Marius szakoktatásért felelős tanfelügyelő.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Indulhat az újszerű szakképzés
A duális képzés március utolsó napjaiban jóváhagyott módszertani útmutatóiról tájékoztatták Sepsiszentgyörgyön a háromszéki szakközépiskolák vezetőit, vállalkozókat és a helyi társadalmi párbeszéd bizottság tagjait.
A megyei tanfelügyelőség és az országos szakképzésfejlesztési központ területi egysége által szervezett tájékoztatón elmondták, a duális képzésben az általános iskola végzősei vehetnek részt, akik három év alatt megszerezhetik a 3-as szakmai minősítést, de lehetőség van a továbbtanulásra, a 4-es és 5-ös szint elérésére is. Azok a vállalkozók, akik szerződést kötnek adott iskola diákjainak gyakorlati szakoktatására, kötelesek a szakiskolás tanulók állami ösztöndíjával azonos összeget juttatni havonta tanítványaiknak, ez jelenleg kétszáz lej, és az iskola képviselőivel azonos arányban vesznek részt a tanintézmény vezetőtanácsában. A cégek április 19-ig jelezhetik, ha részt vennének a duális képzésben, ami a hároméves szakiskolához hasonló, és sokan nem is értik a különbséget a két oktatási forma között, mivel akinek szüksége van szakmunkásra, jelenleg is fogad diákokat gyakorlatra. Popescu Marius szakoktatásért felelős tanfelügyelő lapunknak azt mondta, szerinte a vállalkozókat azzal lehetne érdekeltté tenni, hogy részt vegyenek a duális képzésben, ha valóban maguknak képeznék a munkaerőt, de a törvény szerint nem kötelezhetik a felkészített fiatalokat arra, hogy a rájuk fordított idő, munka és költségek ellenében a képzés után legalább egy-két évig alkalmazottként náluk dolgozzanak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagy igény lenne szakmunkásokra (Szakoktatás)
Százhúsz háromszéki cég ezerháromszáz szakmunkás képzésére nyújtott be igénylést a jövő tanév IX. osztályos beiskolázási terve elkészítésének első szakaszában, ehhez képest a szükséglet alig felét tudják biztosítani Kovászna megye iskoláiban – erről tájékoztatta tegnap az érintetteket a helyi fejlesztési és társadalmi párbeszéd bizottság a sepsiszentgyörgyi Puskás Tivadar Szakközépiskolában tartott találkozón.
A munkaerőpiac óriási hiánnyal küzd, ezért nem mindegy, hogy mire készítik fel a fiatalokat az iskolákban – hangsúlyozta Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-foglalkoztatási igazgatóság vezetője. A jelenlegi nyolcadikosok egy részét nem érdekli, mi történik velük jövőtől, lehet, hogy nem is járnak rendszeresen iskolába, mással nem magyarázható, hogy az október-novemberben végzett felmérés során az 1904 általános iskolai végzősből 333-an nem válaszoltak arra a kérdésre, hogy hol szeretnék folytatni tanulmányaikat – mondta Popescu Marius szakoktatásért felelős tanfelügyelő. 134-en más megyébe mennének, az itthon maradók többsége elméleti oktatást választana. Az elmúlt tizenöt év alatt közel 1300-zal csökkent a nyolcadikosok száma, és míg 1990-ben két elméleti líceum volt Sepsiszentgyörgyön és hat szaklíceum, jelenleg négy elméleti középiskola és három szakközépiskola működik a megyeközpontban – ismertette a tanfelügyelő.
A duális képzésben a vállalkozók elsősorban textilipari munkások, asztalosok, kőművesek, pincérek, szakácsok, víz-gázszerelők képzését kérik, az igényelt 156 helyből 4,5 osztályban 134 helyre (86 százalék) bólintott rá a helyi fejlesztési és társadalmi párbeszéd bizottság. A hároméves szakiskolában említett szakmák közül néhány megismétlődik, valamint osztályok, félosztályok indulnak jövő szeptemberben autószerelői, géplakatos, mezőgépész, villanyszerelő, kereskedelmi eladó, falusi turizmus, fodrász-manikűr-pedikűr szakon. Itt az igényelt 1076 hely helyett 22,5 osztályban csupán 630-at (58 százalékot) tudnak biztosítani. A beiskolázási számok jóváhagyása a megyei tanfelügyelőség hatáskörébe tartozik. Az ismertetett tervezet szerint a jövő tanévben 68 IX. osztály indul, ebből 37 szakképzésben (4,5 duális, 22,5 szakiskola, 10 osztály szaklíceum) és 31 osztály elméleti és vokacionális oktatásban. E szerint a szakképzés 54,4 százalékot fog képviselni, ami messze elmarad az országosan tervezett 60 százaléktól – közölte Popescu Marius. A középrégió megyéi közül Kovászna megyében a legnagyobb a szakiskolában tanulók aránya (35,3 százalék), de a szaklíceumi osztályok tekintetében igen nagy a lemaradás – ismertette Kiss Imre főtanfelügyelő. Szerinte a következő esztendőkben az utóbbi kategóriát kell erősíteni, és ezt csak az elméleti oktatás rovására lehet megtenni. Erre kötelezi a megyéket az országos stratégia, egyes helyeken ez már meg is valósult, Szeben megyében a szakképzés több mint 61 százalékot képvisel. Bár a találkozón jelen lévő vállalkozók és a különböző klaszterek képviselői munkaerőigényeit a bemutatott beiskolázási terv nem elégíti ki, elfogadták, hogy jelenleg csak ennyire van lehetőség, és bíznak abban, hogy a helyzet változik, a szülők és iskolavezetők megértik, hogy nemcsak az elméleti tudás értékes, szükség van jól képzett szakmunkásokra is. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)