Orvos nélkül maradunk?
Sepsiszentgyörgyi orvosigazgatónk, dr. Antal Álmos igen-igen sötét képet festett Románia és városunk orvosellátásáról, említvén, hogy megkondul a vészharang, mikor kiderül, hogy egy városból távozik tizenkét sebész... Az utóbbi idők eseményeit látván talán mégis reménykedhetünk, hogy nem marad teljesen orvosok és főleg sebészek nélkül ez az ország.
A bukaresti főpolgármestert, az orvos Sorin Oprescut még tavaly letartóztatták, gyanúsítván, hogy 25 ezer euró csúszópénzt fogadott el. Aztán házi őrizetbe került, és miután azon siránkozott, hogy nincs munkája, és nincs miből megélnie, hát visszahelyezték régi munkahelyére, a Bukaresti Egyetemi Sürgősségi Kórházba. Rájött, hogy egy kis hálapénz elfogadása korántsem olyan veszélyes, mint a nagy kenőpénzeké. 
A másik híres sebészorvos, Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere azon vacillál, hogy induljon vagy ne induljon újabb mandátumért. Ha nem indul, azzal nemcsak marosvásárhelyi választóink, de az orvostársadalom is csak nyerhet.
De leginkább olyan orvosok kellenének, mint Constantin Ploscaru, a Râmnicu Vâlceai Megyei Sürgősségi Kórház sebésze, aki még a saját kollégáját is meg akarta műteni egy orvosi szikével, önkéntesen és ingyen. Történt pediglen, hogy a nagy Konstantin egy kis műtétet végzett a nagy műtőben, amiért kollégája felelősségre vonta, mondván, hogy azt akár a járóbeteg-gondozás keretében is el lehetett volna végezni. Erre Constantin doktor nekiugrott orvostársának, és meg akarta műteni nyaki ütőerét, ami kissé veszélyes vállalkozás, gyilkossági kísérletnek is minősíthetik. Miután elvégezte kollégáján a „műtétet”, a szikét kihajította az ablakon, bekötözte a másik, korábbi betegét, kihívta a helyi televíziót, és előadta, hogy ő az áldozat, mert kollégája többször hasba rúgta, azért kellett védekeznie a kezében levő vágószerszámmal. A hadakozó orvost végül is kihallgatták, letartóztatták 24 órára, és ha bűnösnek találják, lehetséges, hogy felfüggesztik állásából is. Pedig nem lenne szabad, mert ez az ember igen-igen ragaszkodik  hivatásához, amit már régebb is bebizonyított. 15 évvel ezelőtt, mikor le akarták váltani kórházigazgatói beosztásából, orvosi kabinetjének ajtajához láncolta magát.
Még egy orvosi műhiba is szerepel érdemeként. 2004-ben megtagadta az orvosi segítséget egy húszéves fiatalembertől, amibe az rendesen bele is halt. Tévedni  emberi, de orvosi hiba is lehet. Biztos vannak még, akik emlékeznek arra az esetre, mikor dr. Ciomu nevű sebészorvos háromba vágta egyik páciensének szerszámát. Nagy skandalum lett belőle, felesége is el akarta hagyni a megnyomorított embert. De minden jó, ha a vége jó. A végtaghiányos illető nyert 500 ezer euró kártérítést, amiből vett egy villát Bukarestben, és kapott egy újjáépített szervet is. Így a korábban válni akaró felsége teljesen megbékélt vele és a helyzettel. Ciomu doktor nem műthet ugyan, de a Carol Davila orvosi fakultáson tanít. Ő igazán meg tudja magyarázni hallgatóinak, hogy mit ne vágjanak le műtét közben, mert az sokba kerülhet a sebésznek. 
De térjünk vissza a vâlceai orvos esetére. Ha már ilyen nagy az orvoshiány, akkor őt mindenképp vissza kellene helyezni jogaiba, mert igazi harcos, dolgos orvos.  Még a Nagy-Románia Pártba is be akart állni, ahol szintén műteni szándékozott. Azt mondta: élő húsba, a korrupcióba és a hazugságba vágja szikéjét.
Vigasztaló, hogy egyikük sem fenyegetőzött külföldre távozással. Akik meg mégis itt hagynak, azokat tekintsük úgy, hogy elmentek a külföldön dolgozó több millió  romániai vendégmunkásunkat gyógyítani.
Kuti János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)