Zászlót bontottak és huszártiszteket avattak Bihardiószegen
Bihar megye – Látványos rendezvényt tartottak vasárnap Bihardiószegen, mellyel egyrész emlékeztek a ’48–as forradalomra, másrészt tovább gazdagították a helyi hagyományörző huszárszázadot zászlóval, tisztekkel.
Március 21.–én, vasárnap az időjárás igazolta, hogy nem csak csillagászatilag kezdődött el a tavasz: a bihardiószegi református templom mellett jóleső napsütésben rendezgethették szerelvényüket az ünnepségre készülő huszárok. Gellért Gyula helyi lelkész Pál apostolnak a Galátziabéliekhez írt leveléből vette igehirdetésének alapigéjét: „(…)ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” Az Érmelléki Református Egyházmegye esperese Széchenyit idézte – ha meg akarunk maradni Európában, magyarnak kell maradnunk – majd figyelmeztetett, hogy a szabadság olyan, mint egy édesanya: mindig ad, és amikor már nem tud, akkor nekünk szent kötelességünk adni neki. Előttünk a múlt, egyszersmind a jövendő is, mondta az igehirdetés után Jakó Sándor segédlelkész, amikor egy kisfiú keresztelése által gyarapodott a gyülekezet.
Zászlóbontás
A templomi ünnepség folytatásaként zászlót bontottak: a helyi Gróf Széchenyi István Huszárszázad Petrucz József által tervezett lobogóját, melynek egyik oldalán a Simonyi–, másikon Bihardiószeg címere látható. Avatóbeszédet mondott Emődy Dániel, a Pro Patria Alapítvány Simonyi Óbester Regionális Szervezetének elnöke. Gellért Gyula lelkész köszönet–nyílvánításaiból kiderült, sokan nyújtottak segítő kezet a zászló elkészítéséhez, például a gyülekezet asszonyai 14 kg csigatészta árát ajánlották fel. A Debreceni Huszárbandérium nevében Piroska János egy Bibliát ajándékozott a vendéglátóknak. A zászlót Gellért Gyula és Jakó Sándor, illetve Szűcs Attila helyi tisztelendő áldotta meg, az istentiszteleten közreműködtek a helyi iskola diákjai, a gyülekezet Asók István kórusa, továbbá egy verscsokorral Meleg Vilmos színművész.
Koszorúk az emléktáblákra
Az ünnepség a templomkertben folytatódott, ahol a diószegi huszárszázad tisztjeit és altisztjeit avatták. Avatóbeszédet dr.Papp Gyula ezredes mondott, arról is szót ejtve, hogy a huszárok mindig is bátorságukról, megbízhatóságukról, hűségükről, önfeláldozásukról voltak híresek, és ezeket az erényeket manapság a hagyományőrzésben lehet kamatoztatni. Ugyancsak az ezredes előmondta az eskü szövegét, melyből fontos kiemelni: elismerik és tiszteletben tartják Románia egyesületekre vonatkozó szabályait. Emléklapok kiosztása után került sor a Polgármesteri Hivatal falán lévő Széchenyi István– (1820 és 1825 között állomásozott a gróf huszárként Diószegen), majd a római katolikus plébánia falán lévő Simonyi József–emléktábla (az óbester a település környékén is toborzott) megkoszorúzására. Forrás: erdon.ro

II. Rákóczi Ferenc-szobor Érköbölkúton
Április 13-án, vasárnap délután II. Rákóczi Ferenc fejedelem fából faragott mellszobrát leplezték le Érköbölkúton. Az első országos magyar szabadságharc vezére 280 éve, 1735. április 8-án hunyt el Rodostóban. Az ötlet- és házigazda Rákóczi Lajosnak további nagyszabású tervei is vannak.
Amikor néhány évvel ezelőtt Rákóczi Lajos tanár (aki nem leszármazottja a fejedelem családjának) arról beszélt, hogy a Székelyhíd városhoz tartozó Érköbölkúton szoborparkot szeretne létesíteni, hiszen a falu jelenénél színesebb múltja ezt indokolná, hát, sokan legalábbis kétkedve néztünk rá. Már akkor sorolta a jeles személyeket és eseményeket, melyek a dombok között megbúvó településhez köthetőek, aztán az évek során az ünnepségek is következtek: kopjafát állítottak a Rákóczi-szabadcsapat emlékére, fa mellszobrot kapott Vasvári Pál (1826–1849), aki 800 szabadságharcost toborzott a vidékről Köbölkút központtal, és párját rikító módon emlékjel őrzi – szintén fából – a mindenkori magyar katona lovának emlékét is. Az elmúlt vasárnapon II. Rákóczi Ferenc fa-mellszobrát leplezték le. A fejedelem egy olyan személyisége a magyar történelemnek, kit jelentőségéhez mérten kevéssé méltatnak, mondta Rákóczi Lajos, ki kutatója is az uralkodó életének.
„Élő szobor”
A köbölkúti Rákóczi család lovardájáról még januárban írtunk. A családfő már akkor elárulta szoborállítási szándékát, illetve annak eredeti kivitelezési tervét. Egy úgynevezett „élő szobrot” álmodott meg: háza kertjében egy tűzhalálnak nevezett betegségtől megtámadott gesztenyefát csonkoltak, a torzót kezeléssel megmentették a pusztulástól, és a terv szerint ebbe faragta volna bele Szabó István monospetri származású, nagyváradi lakos fafaragó mester (a többi szobornak is alkotója) a fejedelmet. Vasárnap megtudtuk: menet közben kiderült, hogy a fatörzs belseje ezt nem teszi lehetővé, így a cserfából készült szobornak a „talapzata” lett a törzs, melyen vannak hajtások, s remélhetően kizöldellve egy élő hátteret adnak a szobornak. A vasárnapi ünnepségen, miután a szikrázó napsütésben a huszárok és kurucok felvonultak az utcákon, Rákóczi Lajos házigazdaként az érdeklődők mellett köszönthette a Vitézi Rend margittai tagjait, a szentjobbi és debreceni hagyományőrző huszárokat, a hegyközszentimrei kurucokat. Az esemény apropóját adta, hogy az első országos magyar szabadságharc vezére 280 éve, 1735. április 8-án hunyt el Rodostóban, illetve, hogy annak idején Székelyhídi Kiáltványként jelent meg a rácokhoz írt levele, melyben a régió fosztogatásának beszüntetésére és a szabadságharchoz történő csatlakozásra szólította őket.
Markáns Rákóczi-arc
Gellért Gyula ny.esperes is köszöntötte a megjelenteket, majd rövid áhítatot tartott Czondi István, aki a helyi lelkek több évtizedes pásztorolása után idén nyugdíjba vonul. A bihardiószegi citerások, illetve a Székelyhídi Férfikórus alkalomhoz illő nótákat adott elő, közben helyi diákok – Jeremiás Imre, Martin Krisztina, Katona István, Kozma Claudiu – és a nagyváradi Guba Áron szavaltak. Elhangzott a fejedelemnek tulajdonított vers is, példázatául annak, hogy korának nem csak leggazdagabbja, de kimagasló írója-költője is volt. A citerások zenéje közben a fafaragó leplezte le a szobrot, melynek talapzatán a Rákócziak címere van, a szobor pedig nem a megszokott „szalon-Rákóczi ábrázolás” hanem egy markáns arc. Rákóczi Lajos hangsúlyozta még, hogy a szabadságharc után a hatalom változtatott a régió struktúráján: újraosztották a birtokokat, új települések és utak létesültek. Következett a szobor koszorúzása, Szabó József szavalt, a hajdúsámsoni Piroska János pedig korabeli fegyvereket mutatott be. Az érdeklődők jórésze ekkor már a szomszédos sportpálya melletti telek szélén gyülekezett, hogy szemtanúja legyen a programhoz tartozó lófuttatásnak. Az előkészített, 550 méteres pálya rajtjához öten álltak, két futás után a győzelmet a diószegi Gulyás László szerezte meg a Rákóczi-istállóból származó Csillag nyergében.
Kanpapucs görög olvasóval
Miközben a már említett lovardában nyeregbe is lehetett szállni, az Rákóczi porta udvarán „tábori ebéd” következett, melyen a házigazdák mintegy 120 vendéget ültettek asztalhoz, és a menü is igazodott a rendezvény hangulatához. A meghívón szerepelt ugyanis az „étlap”, rajta egy korabeli trakta: „kanpapucs görög olvasóval”. Na, ez meg mi? – tette fel a kérdést a kulináris útvesztőkben járatlan. Kiderült: ugyanezt nevezik úgy is, hogy görögolvasós leves angyalbakanccsal, de mindenkinek közismert úgy, hogy Jókai bableves – lóbabbal és füstölt disznócsülökkel. Az asztal mellett megtudtuk: Rákóczi Lajosnak további tervei is vannak, például nagyszabású Rákóczi Napokat tervez, melyre szerte a Kárpát-medencéből jönnének meghívottak. Hogy megvalósul-e ez? Először a szoborparkban is kételkedtünk…
Rencz Csaba
erdon.ro

Hajdú-kuruc portya a Nyúzóvölgyben
A Bocskai-szabadságharc győztes Álmosd-Diószegi csatájának 412. illetve az első Nyúzóvölgyi csataimitáció és emlékkő állításának 10. évfordulója alkalmából tartották meg az I.Partiumi Hajdú és Kuruc Tábort szombaton.
Három éve nem volt csataimitáció a Nyúzóvölgyben, s aki azóta nem járt a környéken, több változást is tapasztalhatott. A helyszínre tartva a szombat délelőtti napsütésben a bekötő földút már korabeli hangulatba rázta az érkezőket, mintegy ráhangolódásként. A korábbi táborhelyek és a domboldal ezúttal fel voltak szántva, a hajdúk és kurucok az aljban gyülekeztek, az emlékkő körül. Gellért Gyula ny.esperes kérdésünkre felidézte: a Bocskai-szabadságharc győztes Álmosd-Diószegi csatájának (1604. október 15.) emlékére 2006-ban tartották meg először a csataimitációt, melyet még nyolc alkalommal megismételtek, az utolsó 2013-ban volt. A megjelenteket ezúttal is a korábbi diószegi lelkész köszöntötte, átadva a szót Fábián Tibornak. Szentjobb lelkésze Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből olvasott fel igét: “Harcold meg a hit nemes harcát”. A keresztény Európa szemünk előtt recseg-ropog eresztékeiben, nem látni, mi lesz a sorsa: túlél vagy egy hit nélküli korszak kezdetét éljük, fejtette ki a hagyományőrző főkapitány, hozzátéve: a lélek fegyvereivel kell megvívni a hit szép harcát. A nyúzóvölgyi csataimitációk szívet-lelket melengető, egységet teremtő alkalmak voltak, amikor jó volt látni: nem csak mohácsok és trianonok alkotják történelmünket, mondta Fábián Tibor.
Hadimustra
Szabó Ödön képviselő szerint vannak vesztes és sikeres harcaink, de mindig is szabadságra vágyó nemzet voltunk, vagyunk. Harcainkat manapság is meg kell vívnunk összefogással, hagyományőrzéssel és akkor megvan az esélyünk újabb ezer évre. Mados Attila diószegi polgármester köszönetet mondott Gellért Gyulának, amiért “nem hagyja kialudni a lángot”, hagyományőrző kezdeményezését már mozgalommá változtatva. A továbbiakban Gellért Gyula vette át a szót, felidézve, hogy 412 éve éppen ezen a napon volt a csata, így nem lehetettek tekintettel arra, hogy sokan szüretet, tengeri szedést terveztek e napra. Emléklapokat adott át, illetve előléptetéseket hirdetett ki, majd úgynevezett seregszemle következett. Erről megtudtuk, hogy hajdanán akár napokig is tartott a seregek őszi hadimustrája, amikor a ruházatot, lovakat, fegyverzetet ellenőrizték szemlemesterek, szemleírnokok. Ez most csak pár percig tartott formálisan, a Bóné András és Vay Ádám kurucvezetők neveit viselő hagyományőrző századok sorfala előtt.
Koszorúzás
A 10 éve állított emlékkő körül az időközben méretesre nőtt fák és bokrok szinte teljesen átalakították a környezetet, a koszorúzók immár a csaták idején “hadi útvonalként” használt oldalról tudtak odaférni egy főhajtásra. A továbbiakban Létai Zoltán korábbi élesdi alpolgármester, a Pusztai Farkasok Hagyományőrző Egyesület Sólyom nemzettségének képviseletében mutatta be a helyi hagyományőrző munkát, illetve beszélt a szabadságharc történelemformáló szerepéről. Bemutatta Sólyomkővár várát, elbeszélve, hogy Bocskai István fejedelem ott készítette elő a nyúzóvölgyi hadicselt. Élesd is csatlakozik a hagyományőrző mozgalomhoz, hasonló rendezvényeknek otthont adva, mondta Létai Zoltán. Utána Meleg Vilmos színművész, h.őrző ezredes vers-összeállítást adott elő, később Piroska János h.őrző tüzérezredes vezetésével lovas és gyalogos alakzati gyakorlatokat végeztek.
Jövőre folytatják
Kérdésünkre Gellért Gyula elmondta: ez volt az I. Partiumi Hajdú és Kuruc Tábor, melyből ugyancsak hagyományt akarnak teremteni, a következő években más, de a Bocskai szabadságharchoz kötődő helyszíneken megtartva, jövőre talán éppen a fentebb említett Sólyomkőváron. A tábor résztvevőit délután ebéd várta a diószegi diakóniai házban.
Rencz Csaba erdon.ro