"A helyi Petrőczy Kata Szidónia Közművelődési Egyesület rendezésében november 24-én, Marosludason, a Magyar Házban megnyílik Szabó Orsolya Mária parajdi festő és grafikus tárlata, fellép Márk Attila brassói daltulajdonos. /Tárlatmegnyitó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 23./"

Marosludas és Andrássy-telep történelmi magyar egyházai, az EMKE, a Petrőczy Kata Szidónia Közművelődési Egyesület és az RMDSZ kerületi választmánya arra kéri a város és környéke magyar nemzeti közösségét, hogy március 15-ét együtt ünnepeljék. /Ünnepeljünk együtt. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 12./

"Marosludason nov. 8-10. között megszervezik a Kárpát-medencében található, Ludas nevet viselő három település találkozóját. Eljön a vajdasági Ludas és a Heves megyei Ludas település küldöttsége. Megkoszorúzzák a dr. Buday Árpád régész-történész professzor szülőházán elhelyezett emléktáblát. Megtekintik Marosvásárhely történelmi nevezetességeit is. Kováts Zsuzsanna tanítónő, a Petrőczi Kata Szidónia Kulturális Egyesület elnöke köszönti a vendégeket. Marosludasról Szekeres Adél történelemtanár, a vajdasági Ludasról Engi Péter polgármester, a Heves megyei Ludasról pedig Somlai György polgármester beszél. /(m. s.): Kárpát-medencei Ludasok találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 5./ "

A marosludasi RMDSZ-székház Petrőczy Kata Szidónia Galériájában megnyílt Henter Csaba Levente mérnök-festőművész kiállítása, aki a város szülötte, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Informatika Karán végzett, jelenleg Budapesten él. /(mezey): Kéken túli rajzok – Tárlat Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

1905-ben fejeződött be a magyar kormány által kezdeményezett telepítés Marosludason és környékén. Száznegyvenegy család költözött elsősorban Maros-Torda vármegyéből és Bukovinából ifj. gróf Andrássy Gyula és Eczken Sándor birtokaira, ahol négy telepet alapítottak: Belső-telepet Marosludas régi részén, és az Andrássy-, Eczken- és Mező–Albis-telepeket. A száz éve létrejött telepítésre emlékezett a közösség november 22-én, vasárnap az Andrássy-telepi kultúrotthonban a marosludasi református és római katolikus egyházközségek, a Petrőczi Kata Szidónia Közművelődési Egyesület és a helyi tanács szervezésében. Szekeres Adél tanárnő és dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docense a telepítés körülményeiről tartottak előadást. A centenárium ünnepére elkészült egy hetvenöt perces dokumentumfilm is. Bemutatták Fazekas István a bukovinai székely mesélők nyelvezetét idéző Hetedíziglen című könyvét. /Mészely Réka: A marosludasi betelepítés száz éve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Korond nem szűkölködik hírességekben. Elsősorban korongozói, naiv szobrászai, virágozó asszonyai váltak ismertté. Id. Páll Lajos, Páll Antal, István Lajos, Szász Erzsébet, Györfi Imre, Páll Árpád, Páll Domokos, Babos Miklós, Józsa János, Józsa László, a nők közül Molnos Karolina, Páll Katalin, Páll Antalné Rózsika, Molnos Margit, Györfi Imréné Páll Magdolna és Orbán Judit nevét emlegetik a leggyakrabban. Koronddal köthető össze az ott tanítóskodó Benczédi Sándor szobrász (1912-1998) neve, Svédországban élő művészlánya, Ilona is ott született 1948-ban, innen indult Venczel Árpád szobrászművész, ott él és alkot Páll Lajos, akit festőként és költőként egyaránt nagyra becsül a szakma, és ez a sor most újabb névvel gazdagodott: Józsa Judit szobrászkeramikus mára ismert és elismert tehetség Magyarországon és Erdélyben. Nagyhírű fazekascsalád sarja, Józsa János és Judit leánya, kiskorától kezdett ő is korongozni. Budapestre települt, oklevelet szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem művészettörténet szakán. 1995-ben 73 kisszoborral mutatkozott be a Gellért Szálló halljában. Aztán elkezdte sorozatát Magyarország nagyasszonyairól. Kilencévi aprólékos tanulmányozás, kutatás előzte meg ezt a munkát, táltosokat és szenteket mintázott. A Magyar Kultúra Alapítvány 2004. augusztusában 26 magyar nagyasszonyt mutatott be, amelyek közül az első Emese, a legenda szerint az Árpád-ház ősanyja. Az utolsó személy pedig Árva Bethlen Kata volt. A kiállítás középpontjában a Patrona Hungariae, a Magyarok Nagyasszonya állt. További nagyasszonyok: Sarolta, Boldog Gizella királyné, Árpád-házi Szent Piroska, Árpád-házi Szent Erzsébet, Árpád-házi Szent Kinga, Árpád-házi Szent Margit, Anjou Mária királynő, Rozgonyi Cecília, Szilágyi Erzsébet, Beatrix királyné, Ráskay Lea, Sövényházy Márta, Kanizsay Dorottya, Izabella királyné, Nagykárolyi Károlyi Zsuzsanna, Lorántffy Zsuzsanna, Bedeghi és Berencsi Nyáry Krisztina, Széchy Mária, Báthory Zsófia, Borosjenői Bornemissza Anna, gróf Zrínyi Ilona, Petrőczy Kata Szidónia, Géczy Julianna. Azóta a nagyasszonyok száma 46-ra szaporodott. Józsa Judit budapestiként is székely-magyar maradt. Időnként hazajön, és a Firtos alatti faluban mindig feltöltődik. /B.D.: Egy művészpálya kiteljesedése. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 13./

Marosludason zsúfolásig megtelt a Magyar Ház Petrőczi Kata Szidónia költőnő nevét viselő kiállítóterme Kiss Ibolya nyugdíjas tanárnő, amatőr festőművész századik tárlatának megnyitóján. Megismerkedhettek Berecz Irén marosvásárhelyi ny. pedagógussal is, aki a férje, Berecz Ferenc emlékére írt könyvének (Tulipánból meg lehet élni) ismertetését ötvösművészeti kiállítással kötötte egybe. Berecz Ferenc réz, elefántcsont, gyümölcsmag anyagú vésett munkái sorakoztak a kiállításon. /Sz. A. : Ima a természetért, a hitért, az emberért. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 2./

Magyarózdnak nem csak Horváth István kapcsán van köze az irodalomhoz. Az ózdi völgy Petrőczi Kata Szidónia otthonos tája, aki a magyarózdi kastélyban írta első verseit. Petrőczi Kata Szidónia (1662-1708) a magyar barokk első elismert költőnője, a kegyességi próza alkotója. A Horváth István költészetét idéző április 25-i vetélkedőn a grófnő szellemalakját is idézte Csegöldi Erika tanárnő és maguk a szavalók. Horváth István október kilencedikén lenne százéves (1977. január 5-én halt meg). Horváth Arany közíró, a költő lánya gyermekkori emlékeit idézte a faluról és a szerető édesapáról. /Bölöni Domokos: „Az én vándorlásom nem szűnik meg soha”. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 29./

A marosvásárhelyi Súrlott Grádics irodalmi kör és a marosszentgyörgyi Harangszó című újság találkozóra hívja a nonprofit helyi lapok, újságok, időszakos kiadványok, iskolai és diáklapok szerkesztőit, munkatársait. Rendszeresen jelenik meg a Szászrégen és Vidéke, az Erdőszentgyörgyi Figyelő /Barót/, a Szovátai Hírmondó, az Új Kezdet /Marosvásárhely, Vártemplom református gyülekezeti lapja/, a Kéve /Csittszentiván, regionális református lap, lelkészek írják/ a Harangszó, a Küldetésben /Marosvásárhely a Keresztelő Szent János plébánia kiadványa/, a Kis-Küküllő /Dicsőszentmárton/, a Bekecsalja /Nyárádszereda, a Bocskai István Közművelődési Egyesület és Alapítvány alkalmi kiadványa/ és a PKSZ (Marosludas, Petrőczi Kata Szidónia Művelődési Egyesület kisújságja/. A világhálónak köszönhetően olvashatók az egyes gyülekezetek, önkormányzatok, ifjúsági szervezetek, iskolák lapjai, mint a Mécses, a gegesi református egyházközség lapja, a Makfalvi Tekintő, illetve az Ébresztő (Dicsőszentmárton, az alsó-küküllői magyar gimnazisták hetilapja), a nagykendi gyermekek Okoska című iskolai lapja, vagy a Dobbantó, a marosvásárhelyi unitárius egyházközség gyermeklapja. A közösségi lapok szerkesztőit, újságíróit, kiadóit várják Marosszentgyörgyre, a római katolikus plébániára június 4-ére, a találkozó házigazdája Baricz Lajos papköltő. /Bölöni Domokos: „Lapos” találkozó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./

A marosludasiak kisebbségben élnek a Maros-parti városkában. Petrőczi Kata Szidónia (1662–1708), az első magyar nő-költő sorsa összefonódik e tájakkal. A ludasi fiatalok az ő nevét választották a vidék magyar nyelvű lapjának címéül, így: PKSZ HÍRLAP, a Petrőczi Kata Szidónia Egyesület hírlapja. A hírlapi státustól ugyan még messze áll, hiszen rapszodikusan jelenik meg, de a nemzet és a környék történelmével, híresebb személyiségeivel összefüggő írások érdekessé teszik a nyolcoldalas újságot, amelynek felelős kiadója Fekete Kovács Levente, főszerkesztője Zilahi Szilárd. /b. d. : Pékáesz: vajon mi az? = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./

K. M.
DEMOGRÁFIAI DRÁMA
Óriási népességcsökkenéssel kell Európának szembenéznie
Európát sokkal súlyosabban fogja érinteni a demográfiai válság a jelenlegi gazdasági válságnál - véli Bauer Edit szlovákiai magyar EP-képviselő.
"2014 a család és a munka összehangolásának az európai éve, ám arra a témára, amellyel probléma van, mindig csak ragtapasz kerül: rendeznek néhány konferenciát, majd nem történik semmi" – nyitotta előadását Bauer Edit közgazdász, szociológus, EP-képviselő, aki pénteken, Kolozsváron Sógor Csaba EP-képviselő, a Petrőczy Kata Szidónia Evangélikus Nőszövetség és a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely Európai Beszélgető Estek meghívottjaként tartott előadást Kisebbségi jogok, női esélyegyenlőség az EU-ban címmel.
Európát sokkal súlyosabban fogja érinteni a demográfiai válság a jelenlegi gazdasági válságnál, az a tény, hogy most a fiatalok foglalkoztatottsága alacsony szintű, múló probléma. Azonban Európának sokkal nagyobb kihívással kell szembenéznie, amikor a jelenlegi munkaképes lakosság eltűnik a munkapiacról és nem lesz megfelelő mértékű az utánpótlás.
„Ki kell találni Európát, mert ez nem jó így, ahogy van” - mondta a szlovákiai magyar politikus.
Bauer Edit elmondta, a demográfiai prognózisok szerint 2060-ig csökken a születések száma, nő az elhalálozási ráta, 2060-ra pl. Románia lakosságának 36%-át teszik majd ki a 65 éven felüliek aránya, a környező országok is hasonló cipőben járnak.
Demográfiai előrejelzésekre hivatkozva az EP-képviselő elmondta, 2035 után Európa lakossága csökkenni fog, ez azt jelentheti, hogy a munkaképes korú lakosság száma is apad. Európának óriási demográfiai problémával kell majd szembenéznie, és arra fog kényszerülni, hogy 20-40 millió migránst hozzon be.
A statisztikai előrejelzések szerint Írországban, Luxemburgban, Cipruson, Svédországban lesz a legnagyobb a népességnövekedés, ám Románia az ellenkező póluson helyezkedik majd el, azok között az országok között, ahol számottevően csökken majd a lakosság.
Bauer Edit az északi országok példáját említve elmondta, azokban az országokban nagyobb a népességnövekedés, ahol a munka-élet viszonyában a feszültséget jobban tudják csökkenteni.
A magas születési arány összefüggésben áll a nők foglalkoztatottsági rátájával. "Norvégiát például nem az olaj tette gazdaggá, hanem az, hogy a nőket tömegesen bevonták a munka világában. Azonban jó példaként szolgálhat az, hogy párhuzamosan a szociális szolgáltatásokat – bölcsőde, óvoda, apák családi szerepvállalása – is fejlesztették" - magyarázta.
Elmondta, számos országban nem egészen jó a gyerekvállalással kapcsolatos törvénykezés. Például a romániai törvény szerint az anyáknak garantálni kell: a gyesről ugyanabba a munkakörbe térhetnek vissza, és ugyanannyi fizetést kaphatnak, mint a gyermeknevelési időszak előtt. Bauer szerint ez ugyan jó dolog, viszont nem elégséges.
Továbbá a rendszerben felbukkanó problémaként emelte ki: Romániában 2 éves a gyes, azonban az óvodába 3 éves kortól veszik fel a gyereket.
Nehéz egységes európai szabályozást kitalálni, hiszen egyes országokban a gyest a vállalatok fizetik, máshol az egészségbiztosító, máshol az állam. Miközben a nők előtt beszűkülhet a munkapiac a gyermeknevelési időszak alatt, sem Szlovákiában, sem Romániában nem „divat” a részmunkaidő, csökkentett munkaidő. Bauer Edit szerint elég lenne szétnézni, a jó gyakorlatokat már kitalálták, csak alkalmazni kellene őket.
A kisebbségi jogok kapcsán a Malina Hedvig-ügyet emelte ki: a tegnapi hír szerint a vizsgálatot befejezték, és valószínűleg az ügyész vádat fog emelni Malina Hedvig ellen.
Bauer röviden ismertette Malina Hedvig történetét: az akkor 23 éves lányt 2006-ban, Nyitrán az utcán megverték, mert magyarul beszélt. Noha a tetteseket azonosították, ellenük nem indult eljárás. Malinát hazugsággal vádolták, ismeretlen személyek - akikről utólag kiderül, hogy a titkosszolgálattal hozhatók összefüggésbe - feljelentést tettek, a szlovák állam vizsgálatot folytatott ellene az ország jó hírének a kockára tétele miatt, és hamis tanúzással vádolták, áldozatból bűnöst kreálva. Olyan fenyegetések is érték a szlovák hatalom részéről, hogy zárt osztályra küldik. Malina ügyét felvállalta egy szlovák ügyvéd. Malina közben családot alapított, két gyereke született, felvette a magyar állampolgárságot, és most azt tervezi, hogy Győrre költözik, mert már gyerekeit is éri zaklatás. Bauer elmondta, megtört a szlovákiai magyarok magyarnak lenni akarása, ez a magyar népesség számának csökkenésében is visszaköszön. A Magyarország által kiterjesztett állampolgársági törvény életbe lépését követően míg Erdélyben több százezren kértek magyar állampolgárságot, addig Szlovákiában 1200-1500-ra becsülhető azoknak a száma, akik felvették a magyar állampolgárságot, ezt nyíltan 40-50 személy vállalta. Szlovákiában ugyanis megfosztják a szlovák állampolgárságtól azokat, akik második állampolgárságot vesznek fel.
A szlovák államban megjelent egy irracionális félelem, mely abban gyökerezik, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése hatására a magyarlakta részek Magyarországhoz való csatolását fogják kérni. A diszkrimináció lépten-nyomon tetten érhető Szlovákiában, például a magyarlakta vidékeken rosszabbak az utak, nagyobb a munkanélküliség. Bauer elmondta, időnként van előrelépés, például mikor helységnévtáblákra visszakerül a település magyar neve, ugyanakkor úgy vélekedett: nem ez az igazi megoldás, hiszen a magyar fiatalok sokszor azt hangoztatják, hogy nem érzik otthon magukat Szlovákiában.
Transindex.ro,

Száztíz éves az Andrássy telep
"Tenni kell a megmaradásért"
A Marosludashoz tartozó Andrássy telep betelepítésének 110. évfordulóját ünnepelték, valamint Marosludasi Magyar Napokat tartottak a hét végén a közigazgatásilag Marosludashoz tartozó Andrássy-telepen.
A Hajdina Kulturális Egyesület által szervezett rendezvénysorozat szombaton a település Boldog Gizella nevét viselő római katolikus templomában szentmisével vette kezdetét, melyet Ambrus Vilmos főesperes és Pál Antal segesvári esperes celebrált. Amint a főesperes a szentmisét megelőzően elmondta, a szomorkás hangulatú bevonulási ének a száztíz évvel ezelőtti eseményeket idézte, de annak tudata kell örömmel eltöltse a szíveket, hogy ennyi idő elteltével is van még magyar a településen, illetve a Kárpát-medencében. "Tenni kell annak érdekében, hogy meg tudjunk maradni magyarnak itt" – hangzott el a főesperes biztatása. Ezt követte egymás köszöntése a békesség jelét idéző kézfogásssal, a szentáldozás, könyörgés és a közösen elénekelt nemzeti imádság. Tóth Sándor, a Hajdina Kulturális Egyesület vezetője köszöntötte az egybegyűlteket, és örömét fejezte ki, hogy a 2009-ben átadott új istenházában ünnepelhetnek, ami a katolikus többségű település lakosait némileg kárpótolja azért, hogy évtizedekig Marosludasra jártak Isten igéjét hallgatni. Amint jelezte, az ünnepség a múltat, a jelent, a jövőt, az időtlenséget egyaránt magában hordozza.
A telepesek őrzik magyarságukat
Szekeres Adél történelemtanár szerint nem egyszerű száztíz év történelmét néhány percbe tömöríteni. Előadásában tömören elevenítette fel az új közösségek születését – amelyek nem szóródtak szét, ellenkezőleg, Marosludas gazdasági fejlődéséhez is hozzájárultak –, illetve a telepítések politikai célját, előzményeit, körülményeit. A telepítések 1907-ben fejeződtek be, a népcsoportok új jövőbe vetett hittel hagyták el szülőföldjüket és telepedtek le a környék nagybirtokosainak földjeire, akiknek nevét megőrizték a települések: Andrássy telep, Eckentelep, Mezőalbis stb. 1948-61 között mind a négy településen négyosztályos iskola is működött. Két éve bezárta kapuit az egykor kétszáz diákot számláló, felújított Petőfi Sándor Általános Iskola, ami az ország oktatáspolitikájának tudható be, a település százhúsz diákját immár iskolabusz szállítja Marosludasra. A beolvasztási politika dacára a telepek lakói megőrizték magyarságukat, és a marosludasi magyar közösség szerves részét képezik – zárta előadását a tanárnő.
Mindannyiszor talpra álltak
Dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Tudományegyetem néprajz karának előadótanára mint telepes a telepest köszöntötte a jelenlévőket, dédnagyapja ugyanis Komárom megyéből, a napjainkban Szlovákiához tartozó településről indult útnak. Mint értekezésében említette, 1894. március 17-én fogadták el dr. Darányi Ignác magyar földművelésügyi miniszter törvénycikkelyét, amely az állami telepítések hullámát szabályozta és a gazdálkodás reformját léptette érvénybe. A telepítési törvénnyel kizárólag a magyar anyanyelvű lakosságot célozták meg. Mivel a telepek környékének őslakosai protestáns vallásúak voltak, a magyar állam csupán református vallású lakosság betelepedését támogatta. Kivételt Marosludas képezett, ahol harminchat római katolikus család telepedett le, akiket a történelem vihara Bukovinából sodort a Maros völgyébe. Amint az előadó hangsúlyozta, mindenekelőtt olyan családok vállalták a telepekre költözést, amelyek pénzzel rendelkeztek annak érdekében, hogy a gazdaság ellenértékét kifizessék, illetve bíztak saját munkaerejükben, hogy az évek során kitermelik az állami kölcsön törlesztéséhez szükséges összeget. A túlnépesedett települések lakosságának átirányítása lakatlan vagy gyéren benépesült területekre egyazon időben szolgálta a sűrűn lakott települések fellazítását, valamint a szórványosodó települések felerősítését, a lakatlan területek benépesítését, illetve a mezőgazdaság számára előnytelen földek feljavítását, megművelhetővé tételét. Hat év leforgása alatt ezernégyszáz család települt át új gazdaságába, ami generációk sorsát befolyásolta. A történelem azonban igencsak sanyarú sorsot készített elő a telepesek számára – folytatta értekezését az előadótanár. A trianoni békeszerződés után a román hatalom nem ismerte el a telepes családoknak a magyar állammal kötött szerződésben lefektetett jogait, és mire törlesztették birtokaik értékét, megfosztotta őket azok nagy részétől, ennek ellenére mindannyiszor talpra álltak, visszavásárolták jogtalanul elkobzott földjeiket.
Európában közel száz éve a háziasított történelem van divatban, a nemzeti történelem mellett megjelent a településtörténelem, ezért ne várjunk arra, hogy mások írják meg a mi történelmünket – hangsúlyozta az előadó. Befejezésként az andrássytelepi örökség, patrimónium értékeinek számbavételére biztatta a helybélieket, mint jelezte, az elődöknek kötelességük átadni az utókornak megőrzés végett a teljes örökséget. Követendő példaként említette a Kali Tünde református tiszteletes asszonynak a tárgyi bizonyítékok enyészettől való megmentésére tett igyekezetét az iskolában berendezett falumúzeum révén.
Megmaradni keresztyénnek és magyarnak
Ezt követően Tóth Mária Orsolya olvasott fel részleteket a telepesekről szóló szakdolgozatából. Dr. Tóth Bernadett Eszter,Magyarország csíkszeredai konzulja beszédében a jókedv és a felhőtlen öröm napjának nevezte az emlékünnepséget, amikor öröm költözik a szívekbe és mosoly az arcokra. Mint jelezte, az itt élő népek együttélésében a kölcsönös tisztelet lehetett elsőrendű ahhoz, hogy fennmaradjanak. Kis István polgármester-helyettes is telepes elődök leszármazottjaként szólt az egybegyűltekhez. Mint mondta, Eckentelephez kötődik, és annak ellenére, hogy ezeket a településeket 110 éve létesítették, nincs több évszázados múltjuk, mint más erdélyi településeknek, a lakóik ennek ellenére annyit dolgoztak, mint más településekéi hat-nyolcszáz év alatt. Ugyanakkor reményét fejezte ki, hogy a gyermekeik is ugyanígy fogják majd ünnepelni a település évfordulóját. Kali Barna, a gyülekezet református lelkipásztora fohászában arra kérte az Urat, hogy még száz évig megmaradhasson a közösség keresztyénnek és magyarnak.
Ifj. gróf Andrássy Gyula hazatért
Az egyház keretei között zajló ünnepséget ifj. gróf Andrássy Gyula országgyűlési képviselő mellszobrának a leleplezése követte a templomkertben. A település névadója ezáltal jelképesen végképp hazatért egykori birtokaira. Amint a főesperes megjegyezte, koszorúk helyett a legszebb virágszálak, a magyar népviseletbe öltözött aprócska legénykék és lánykák állhattak karéjba Simon Attila alkotása előtt.
Bukovinai Székelyek Folklórtalálkozója
A Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán a Bukovinai Székelyek Folklórtalálkozójával folytatódott az ünnepség, amint a főszervező elmondta, Andrássytelepen ezt első ízben rendezték meg. Fellépett Kásler Magda az Üver zenekar kíséretében, a Baranya megyei Garai Ifjúsági Tánccsoport, a dévai Szivárvány énekkar, a Csernakeresztúri Hagyományőrzők, illetve a Tatárka, Pohánka, Hajdina néptáncegyüttesek. "A betelepítéskor a száznegyven család tizenhat vármegyéből került ide, köztük bukovinai székely családok, ezért úgy gondoltuk, érdemes itt is megszervezni a bukovinai székelyek folklórtalálkozóját" – fejtette ki Tóth Sándor kulturális vezető, aki megköszönte a főtámogatónak, a Bethlen Gábor Kulturális Alapnak, illetve a helyi önkormányzatnak, a La Bologa étterem tulajdonosának, valamint a Copy Tech Kft., Poli Izo Construct Kft., illetve a Holler Kft. által nyújtott támogatást.
Marosludasi Magyar Napok
A Petrőczi Kata Szidónia Kulturális Egyesület és az RMDSZ által közösen szervezett Marosludasi Magyar Napok ünnepsége vasárnap zajlott, mintegy folytatásaként az andrássytelepi kétnapos rendezvénysorozatnak.
Kérdésünkre Kis István polgármester- helyettes kifejtette, azért tűnhetett széthúzásnak a két ünnepség külön szervezése, mert a péntek-szombati rendezvénysorozatot a Hajdina Kulturális Egyesület teljes mértékben önállóan szervezte, a magyar napokat pedig az RMDSZ a Petrőczi Kata Szidónia Kulturális Egyesület égisze alatt. Remélhetőleg a marosludasi magyar közösség elöljáróiban csupán a kívülálló szemlélő számára körvonalazódott a széthúzás szándéka, a valóság teljesen más, és a vasárnapi magyar napok a péntek-szombati események méltó megünneplése, a közös, önfeledt szórakoztatást és szórakozást hivatottak szolgálni. Amint a polgármester-helyettes elmondta, a magyar rendezvények számára legalkalmasabb helyszínen, a szombati vigadalomnak is helyet adó Petőfi Sándor Általános Iskola udvarán és sportpályáján zajlott az ünnepség, úgy állították össze a programot, hogy minden korosztály kellemesen szórakozhasson. A vasárnapot gulyásfőző versennyel indították, azt követően a helyi pedagógusok tartottak kézműves- foglalkozásokat a gyerekeknek, a délutánt kulturális programok színesítették, és a Marosludasi Magyar Napokat éjfélig tartó szabadtéri mulatsággal, illetve a helyi művelődési otthonban tartott bállal zárták.
Szer Pálosy Piroska
Népújság (Marosvásárhely)

Adventi jótékonykodás – mert adni jó!
Karácsonyváró készülődést szervezett a Petrőczy Kata Szidónia Evangélikus Nőszövetség és az RMDSZ Kolozs megyei Nőszervezete az Evangélikus–Lutheránus Püspökség Reményik Sándor Galériájában.
Az érkezőket forró teával és süteményekkel kínálták, minden korosztály lelkesen vetette bele magát a munkába. Az est folyamán kisgyerekek, fiatalok, idősebbek készítették a szebbnél szebb karácsonyi díszeket, amelyek jótékony célt szolgálnak: november 29-én, vasárnap, az egyházközség udvarán zajló adventi vásáron ugyanis eladják őket, hogy a bevételt kolozsvári hátrányos helyzetű gyerekek megsegítésére fordítsák. Az Életfa Családsegítő Egyesület Bóbita játszóházában is adventi koszorú-készítés zajlik november 27-én, pénteken 17 órakor Szabó Kinga és Boda Erika játszóházvezetők irányításával az Életfa-székházban.
(Bakos Magdolna)
Szabadság (Kolozsvár)

„Emberségről példát…”
Gyermekek a gyermekekért címmel szervezett jótékonysági koncertet június 1-én az evangélikus templomban a Petrőczi Kata Szidónia Evangélikus Nőszövetség és az RMPSZ, amelynek bevételét a kárpátaljai magyar gyerekek megsegítésére fordítják. A koncerten felléptek a Sigismund Toduţă Zenei Főgimnázium és az Augustin Bena Zeneiskola diákjai: Adorjáni Tomaj, Budulac Dávid, Dávid Kacsó Soma, Ferenczi Gurban Eduard, Horváth Tamás, Lázár Katalin, Maksay Csaba, Nagy Csenge, Portik Henrik.
Sajnálom, hogy bár sokféle módon megszólítottuk kincses városunk iskoláit, sem a diákságuk sem a tanári közösségeik nem képviseltették magukat. Soha nincs éppen megfelelő alkalom, ezt tudjuk, hiszen ezen a héten is délutánonként diákok sora búcsúzik tanáraitól, a hétvége a ballagási ünnepségek alkalma, s ha nem emiatt, más okok miatt a pedagógusaink s diákjaink elfoglaltak. Távollétükkel mégis azt jelezték, abban erősítettek meg, hogy e rendezvény nem sikertelen, hanem folytatásra érdemes. A folytatás teremtheti meg annak a lehetőségét, hogy a most távolmaradók is bekapcsolódjanak az elkövetkezőkben, hiszen elgondolkodtató leckét kaptunk mindannyian. A fellépő fiatal zenészek példát mutattak tartásból, emberi méltóságból. Ők igazán felkészülten s szívvel lélekkel adták elő zeneszámaikat, őszintén jelenthetik: Tanárnő/tanár úr kérem, készültünk. Ők fontosnak érezték, hogy a zsúfolt hétköznapokból kilépve egy óra erejéig a zene szárnyain emlékeztessenek minket a szeretetre, az adhatás gyönyörűségére, az összetartozás erejére. Ezt a példát pedig érdemes követni.
Szabadság (Kolozsvár)

500 éves a reformáció
A Romániai Evangélikus – Lutheránus Egyház rövid története és jelene
A 16. század első felében a reformáció szele elérte Erdélyt is. A középkori egyházszervezetet egyre több hitújító mozgalom ostromolta. Kezdetben a szász közösség bizonyult leginkább fogékonynak az új eszmék iránt, később csatlakozott hozzá a vármegyék, illetve a székely székek többnyire magyar ajkú népessége.
A 16. századi erdélyi reformáció útja sajátos út, amelyben nem különíthető el szigorúan egyik vagy másik nagy európai reformátor eszmerendszere, hanem párhuzamosan és együttesen hat Luther, Melanchthon, Zwingli, Kálvin, Bullinger és mások teológiája, mindezt pedig kiváló helyi teológusok – Johannes Honterus, Dévai Bíró Mátyás, Kopácsi István, Melius Juhász Péter, Dávid Ferenc – igazították az erdélyi társadalmi valósághoz. Éppen ezért az 1560-as éveket megelőzően nem is beszélhetünk egyik vagy másik protestáns felekezet szigorúan konfesszionális jelenlétéről, csupán reformátori vagy reformált egyházakról abban az értelemben, hogy a felekezeti határok nem voltak élesen elválaszthatók, karakterük ekkor kezd kialakulni. Bizonyos azonban, hogy már az 1580-as években, Báthory István fejedelemsége alatt az erdélyi szászok a lutheranizmus mellett maradnak, a magyarok többsége ekkor az unitárius (Szentháromság-tagadó) hitet vallotta, kisebb hányaduk a helvét (kálvinista) felekezet mellett tette le voksát. Ez az arány a 17. század folyamán jelentősen változott, a református fejedelmeknek köszönhetően a helvét hitvallás uralkodóvá vált, gyakorlatilag államegyházi státust élvezett a fejedelemségben.
A szász székekben volt néhány jelentős magyar ajkú település is. A középkorban ezek a falvak földrajzi elhelyezkedésük következtében a szász többségű főesperességekhez tartoztak, így a reformáció után is a szász vezetés alatt álló lutheránus esperességek részei lettek. Ezek közül a jelentősebb gyülekezetek: Brassó, Csernátfalu, Türkös, Bácsfalu, Hosszúfalu, Tatrang, Pürkerec, Zajzon, Barcaújfalu, Krizba és Apáca a Barcaságon; Halmágy, Székelyzsombor, Kóbor, Ugra és Tyúkos Kőhalomszéken; Oltszakadát Szebenszékben, illetve Zselyk Beszterceszéken. Ezek a gyülekezetek képezik mai egyházkerületünk alapját. A hitvallási egység eredményeképpen ezek a közösségek a szász evangélikus püspök joghatósága alá tartoztak egészen a 19. századig, lelkészeiket a szászok zsinatán szentelték, fegyelmi székük, házassági törvényszékük közös volt a német ajkú lutheránusokéval. Csupán a Barcaság délkeleti részén fekvő úgynevezett hétfalusi magyar gyülekezetek között érhető tetten némi szervezeti egység.
A 17-18. században ezek a lutheránus karakterű gyülekezetek szoros kapcsolatokat ápolnak a partiumi és felső-magyarországi, szintén magyar ajkú lutheránusokkal és reformátusokkal. A 19. század folyamán elsősorban a nemzeti mozgalmak eredményeképpen egyre több ellentét alakul ki a magyar, illetve szász lutheránus gyülekezetek között. Ezt csak erősíti az, hogy 1848-ban a két etnikum külön táborban harcol; ennek az eredménye lesz, hogy hosszas küzdelem után 1886-ban a barcasági magyar gyülekezetekből megalakul a Brassói Magyar Evangélikus Egyházmegye, amely már nem az Erdélyi Szász, hanem a Tiszai Egyházkerülethez tartozott.
Az 1920-as trianoni békeszerződés új helyzet elé állította a Romániába szakadt magyar evangélikusokat. Az erdélyi egyházak közül talán mi voltunk a legnehezebb helyzetben, hiszen a Romániához csatolt országrészben nem voltak szervezett központi egyházi intézményeink, sem püspökségünk, sem teológiai intézetünk, sőt középfokú iskolai intézményekben sem bővelkedtünk. 1920-ban a Kolozsváron tartott zsinat kimondta az Erdély-Bánáti Evangélikus Egyházkerület megalakulását, de ezt az államhatalom nem hagyta jóvá. Végül több kényszerű próbálkozás után, 1926-ban sikerült elismertetni az új egyházi struktúrát. A megszülető egyházkerület meglehetősen heterogén, ott voltak benne a több évszázados hagyománnyal rendelkező királyföldi falusi eklézsiák, valamint más erdélyi, városi gyülekezetek (Nagybánya, Kolozsvár, Marosvásárhely) mellett a partiumi nagyvárosoknak (Temesvár, Arad, Nagyvárad, Nagykároly, Szatmárnémeti) a 19. század folyamán alakult közösségei, valamint több szlovák anyanyelvű gyülekezet. Ez utóbbiak külön egyházmegyét alkottak és alkotnak ma is.
Lelkészképzésünk 1920-tól 1948-ig a kolozsvári református teológián zajlott, ahol az evangélikus szaktárgyakat a két helyi lelkész, dr. Járosi Andor és dr. Kirchknopf Gusztáv tanította. 1948 óta az akkor megalakult Protestáns Teológiai Intézetben református és unitárius hallgatókkal együtt tanulnak egyházunk jövendőbeli lelkipásztorai.
Jelenleg hozzávetőlegesen 27 ezer hívő tartozik egyházunkhoz, 41 gyülekezet és 18 szórványközösség keretében. Erdélyi eredetünk következtében nagyfokú nyitottság jellemzi egyházunkat más egyházak, kultúrák és etnikai népcsoportok felé. Ez abban is megmutatkozik, hogy istentiszteleteinken és gyülekezeti alkalmainkon öt nyelven hirdetjük Istennek igéjét: magyarul, németül, szlovákul, románul és angolul.
Szolgálataink sokszínűek, az istentiszteletek mellett rendszeres alkalmakat tartunk a gyerekeknek és az ifjúságnak (hittanórát, baba-mama klubot, vasárnapi iskolát, konfirmációi oktatást, ifjúsági bibliaórát és istentiszteletet), valamint felnőtteknek szóló különböző alkalmakat (felnőtt-, családi, illetve presbiteri bibliaórát, nőszövetségi alkalmat stb.).
Az ifjúsági munkát az országosan működő EVIKE (Evangélikus Ifjúsági Keresztyén Egyesület) fogja össze, amely az ifjúsági táborokat, a vetélkedőket és az ifjúsági vezetőképzőket szervezi évente több alkalommal. Az egyetemi városokban – Kolozsvár, Brassó – működő CL (Collegium Lutheranicum) egyetemi ifjúsági szervezet, szakkollégium a felsőoktatásban tanuló diákokat és fiatal felnőtteket igyekszik összefogni, a szervezeten belül folyó ifjúsági munka így kifejezetten ezt a korosztályt szólítja meg.
Szeretetszolgálatunkat tekintve jelenleg az elsődleges feladat diakóniai intézményeink újraszervezése; így jött létre a Vocatio Diakóniai Egyesület. A szeretetszolgálatok összehangolt megszervezése egyházunk számára nagy kihívás a jövőben. Kolozsváron és Brassóban működő diakónia irodánk ezt a feladatot igyekszik betölteni azáltal, hogy a különböző gyülekezetekben történő szeretetszolgálat összehangolásán fáradozik.
Mindennemű szolgálatainkat missziói koncepciónk határozza meg, mely szerint igyekszünk a Krisztus iránt való hűség, engedelmesség, hivatás szellemében megfelelni a kor igényeinek és társadalmi elvárásainak, hogy az értékőrzés és megújulás által állandó evangelizációt folytassunk, mélyítsük a hitet, erősítsük a lelkiséget. Tudatosan veszünk részt a keresztyén kultúra művelésében, és vállalunk szerepet a közéletben: a Petrőczy Kata Szidónia Nőegylet, a Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és Reményik Sándor Galéria Kolozsváron, a Bartalis János Egyesület Brassóban, valamint az Irgalmas Samaritánus Keresztyén Egyesület Sepsiszentgyörgyön. Szorgalmazzuk a teológia mint tudomány minőségi, korszerű, integrált művelését. Az oktatási célra létrehozott Via Barcensis egyesület célja az evangélikus hitnek, öntudatnak a megerősítése a semper reformanda elv alapján. Kozma Zsolt teológiai professzor ezt mintaszerűen így fogalmazta meg: "Meg kell találni a hagyományőrzés és a semper reformanda közötti utat, meg kell fogalmazni az örök igazságot, és mai üzenetként le kell hozni a valóság talajára, s ebben nincs más kritérium, mint a Szentírás. Ha a teológia megalkuszik az örök igazsággal, Isten-idegenné válik, ha nem a ma emberéhez szól, akkor egyház- és világidegen lesz".
Püspökök
Frint Lajos: 1927–1940
Argay György: 1941–1974
Szedressy Pál: 1975–1991
Mózes Árpád: 1992–2004
Adorjáni Dezső Zoltán: 2004–
(Az oldalt szerkesztette Ötvös József lelkipásztor)
Adorjáni Dezső Zoltán püspök Népújság (Marosvásárhely)