Befalazott áldozatokat keresnek
Különös vizsgálat indult a Szekuritáté egykori kolozsvári székházában, a mai Gyermekpalotában, tegnap délelőtt tíz órakor: a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Központ (CICCR) nevű civil szervezet kezdeményezésére elkezdtek feltörni egy falszakaszt az épület alagsorában, tizenhárom olyan személy holttestét keresve, akiket a múlt rendszerben a helyszínen kivégeztek, majd feltételezhetően befalaztak.
Az áldozatok a kommunista rezsim ellenállói voltak, akik szabadcsapatokba verődtek, és az Erdélyi Érchegységben bolyongva kerestek menedéket. A Szekuritáté 1949 februárjában, márciusában és májusában valamennyiüket letartóztatta. A katonai bíróság tizenöt évtől életfogytiglanig tartó ítéleteket hozott ellenük. A kolozsvári bíróság fegyházába szállított tizenhárom elítéltet 1950 áprilisában a Szekuritáté saját székházába kérette. Itt Mihai Patriciu igazgató parancsára kivégezték, majd a feltételezések szerint befalazták őket az alagsor egyik helyiségébe.
Két hete felfedeztük az ellenállók egyik menedékhelyét az Öreghavason, ahol a Szekuritáté embereivel dúló harc nyomán tizenegyen estek foglyul. Közülük öten lelték végzetüket a kolozsvári székházban – magyarázta Marius Oprea, az CICCR koordinátora. Az archív adatok egyértelműen tanúsítják, hogy 1950. április 2-án és 5-én a Szekuritáté székházába 13 fogoly érkezett, akik nem élték túl a vizsgálatot, holttesteik pedig eltűntek – folytatta.
Kutatásunkat a Volt Politikai Elítéltek Egyesületének megkeresése nyomán kezdtük el – válaszolt kérdésünkre Gheorghe Petrov, az Erdélyi Történeti Múzeum régészeti szakembere, aki az CICCR önkéntes munkatársaként dolgozik. A tizenhárom elítélt holttestének befalazásának lehetőségét egykori foglyok visszaemlékezései, és többnyire közvetett tanúvallomások támasztják alá. Mindemellett az épület alaprajzából ítélve, az alagsor gyanúsan vastag falszakasza mögött további térrész rejtőzhet – folytatta a régész.
A tegnapi kutatások eredményei némiképpen alátámasztják a feltételezést: a több oldali fúrás nyomán egy körülbelül tíz méter hosszú és három méter széles betonkeret került elő, amelynek belseje földdel telített. – A betonlapok és a földréteg között üreget találtunk, ami arra utalhat, hogy egy térrészt megtöltöttek földdel, majd betonnal kiöntöttek. Egy-két napon belül kiderül, hogy találunk-e emberi maradványokat – jelentette be Marius Oprea a délutáni sajtótájékoztatón.
A katonai ügyészség hatáskörébe tartozó ügyben hivatalból vizsgálat indult. – A hatóságoknak kötelességük az eltűntek holttesteit felkutatni, és a tetteseket azonosítani – hangsúlyozta Oprea, hozzáfűzve: noha Románia hivatalosan elítéli a rezsim bűneit, mindeddig nem történt meg az egykori államapparátus képviselőinek felelősségrevonása, akiknek kezéhez embertelen kínzások és gyilkosságok tapadnak.
ZAY ÉVA. Szabadság (Kolozsvár)

Kilenc egykori rab mAradványait találták meg Peripraván
Kilenc egykori fogoly sírjára bukkantak rá a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER) és az Erdélyi Történeti Múzeum régészei a Duna-deltában található peripravai kényszermunkatábor egykori helyszínén az ásatások múlt hétfői kezdete óta.
A megtalált holttestek száma ezzel húszra nőtt. Egy 33 négyzetméteres területen hat csontvázat is találtak. Mint kiderült, az elhunytakat meztelenül, fa koporsóban temették el.
Gheorghe Petrov, a feltárásokat vezető régész a Digi 24 hírtelevíziónak elmondta, a kutatások nagyon behatóak, a klasszikus régészeti ásatások alaposságát idézik. Radu Preda, az IICCMER elnöke rámutatott: mindent megtesznek az áldozatok azonosítása érdekében, hogy az adatokat fölhasználhassák a felelősök felelősségre vonásához. A kutatások jövőre is folytatódnak.
Mint arról beszámoltunk, az IICCMER és a múzeum szakemberei hétfőn kezdték el az újabb feltárásokat, hogy felkutassák a kommunizmus idején az egykori peripravai kényszermunka-táborban megölt politikai foglyok földi mAradványait. A periparvai munkatábort hivatalosan egy 16 kilométeres gát megépítése, és a falu körüli mocsaras terület lecsapolása érdekében alakították ki az 1950-es évek elején, 1959 és 1964 között azonban politikai foglyok ezreit hozták ide. Peripraván főleg a rendszer által ellenforradalmároknak tartott elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalomtörténészt.
Az embertelen fogvatartási körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, az élelem és az orvosi ellátás hiánya miatt legalább 124 (többségében politikai, és néhány köztörvényes) fogoly halt meg Peripraván, akiket az IICCMER-nek sikerült eddig azonosítania. A kormányzati intézet az őrök és parancsnokaik büntetőjogi felelősségén túl a politikai foglyok „megsemmisítését” elrendelő belügyminisztériumi vezetők elszámoltatása érdekében próbálja feltárni és azonosítani az áldozatok földi mAradványait.
A jeltelen sírok felkutatásában a túlélők tanúvallomásaira támaszkodnak, a kihantolt holttestek azonosítása érdekében pedig az IICCMER júniusban felhívást intézett a munkatáborban eltűnt foglyok családtagjaihoz, hogy DNS-mintákkal segítsék a régészek munkáját. Mivel a hétfőn kezdődött ásatás esetleges eredményét a még életben lévő vétkesek büntetőjogi felelősségre vonására akarják felhasználni, a feltárást a katonai ügyészség képviselőjének jelenlétében végzik. Az IICCMER régészei a korábbi két (2013-ban, illetve tavaly végzett) peripravai ásatása során 11 jeltelen sírt tártak fel, a benne talált csontokat pedig a tulceai igazságügyi orvostani intézetbe szállították azonosításuk érdekében.
Romániában 2013-ban kezdődött a sajtó által „kommunista pribékeknek” nevezett egykori börtönparancsnokok büntetőjogi elszámoltatása: közülük eddig kettőnek az ügyében született ítélet.
Balogh Levente |
Krónika (Kolozsvár)

Végtisztesség az ellenállóknak – erkölcsi jóvátétel a kivégzett antikommunisták hamvainak felkutatása
Megdöbbentő egyéni sorstragédiákra és a kommunista rezsim által alkalmazott brutális módszerekre egyaránt fény derül a kommunizmus bűntetteit kutató romániai intézet munkatársainak jóvoltából. Az intézmény szakértőinek tevékenysége során közel száz, a diktatúra idején tárgyalás nélkül agyonlőtt antikommunista ellenállók földi maradványait sikerült feltárni az elmúlt évtizedben. Bár a bűncselekmények megrendelőit és végrehajtóit már nem lehet felelősségre vonni, az áldozatok és azok hozzátartozói számára a kutatómunka felér egy erkölcsi jóvátétellel.
Az igazság helyreállítása és az erkölcsi jóvátétel jegyében folyik immár több mint tíz éve a kommunista rezsim berendezkedése idején meggyilkolt ellenállók, politikai foglyok hamvainak felkutatása Romániában. A kommunizmus bűneit vizsgáló és a román száműzöttek emlékét ápoló intézet (IICCMER) kutatói még a gyilkosok kilétét is felderítik, több évtized távlatából azonban őket már nem lehet felelősségre vonni.
A bukaresti kormány által működtetett intézet munkatársai ezekben a napokban a Fehér megyei Bisztrán kutatnak a kommunista titkosrendőrség által 67 évvel ezelőtt kivégzett Ioan Andreșel földi maradványai után. A kuláknak nyilvánított férfi amiatt került a Szekuritáté és a milícia látószögébe, hogy együttműködött az Erdélyi-érchegységben tevékenykedő Nemzeti Védelmi Front elnevezésű ellenálló csoporttal.
A negyvenes évek végén a hegyekben bujkáló román partizánok abban reménykedtek, hogy fegyveres konfliktus robban ki a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között, ezáltal a kommunizmusnak befellegzik. A szervezet tagjai engedetlenségre buzdították a lakosságot, felszólítva őket, hogy ne lépjenek be a kommunista termelőszövetkezetekbe.
A román titkosszolgálatnak és a rendőrségnek 1949-ben sikerült felszámolnia a csoportosulás Bisztra környékén létesített táborát, a partizánok többségét megölték vagy börtönbe vetették, néhányan azonban még évekig bujkáltak a hegyekben. A kommunista hatalom nem elégedett meg a fegyveres ellenállók likvidálásával, hanem a velük rokonszenvezők megbüntetésével is példát akart statuálni a lakosságnak.
A szökevény partizánok rejtegetésének, valamint a lakosság lázításának vádjával 1950. augusztus 16-án a Szekuritáté alakulatai agyonlőtték Traian Pomot, Iosif Trifát és Ioan Andreșelt.
Holttestükre az „aki azt cselekszi, amit én, járjon úgy, mint én” feliratot aggatták, közszemlére tették, majd a rokonaikkal jelöletlen sírba ásatták.
Bár a hozzátartozók nem kapták meg az áldozatok halotti bizonyítványát, a kommunizmus bűneit vizsgáló intézet régészekből és történészekből álló csapata hosszas kutatás és egykori szemtanúk leszármazottainak leírása alapján tavaly feltárta Pom földi maradványait, így az áldozat még élő lánya és unokái megadhatták neki a végtisztességet.
Idén Andreșel sírját sikerült beazonosítani Bisztra környékén, ahol az IICCMER kutatói a kolozsvári, gyulafehérvári és nagyenyedi történelmi múzeum régészeinek segítségével, a katonai ügyészség és a rendőrség munkatársainak közreműködésével hétfőn nekiláttak a partizánhamvak kiásásának.
A Gheorghe Petrov, az IICCMER munkatársa vezette szakértői csoport többéves kutatómunka után bukkant rá a jeltelen sírokra. „Ennek a sírnak 2008 óta próbálunk a nyomára bukkanni, és alaposan megnehezítette a dolgunkat, hogy írásos feljegyzés híján csakis az egykori szemtanúk, valamint a hozzátartozók beszámolóira hagyatkozhattunk. Mivel többen teljesen eltérő helyszíneket jelöltek meg nekünk, sok idő eltelt, amíg szinte százszázalékos bizonyossággal belevághattuk a földbe az ásót” – tárta fel a kolozsvári régész lapunknak a jeltelen partizánsírok felkutatásának nehézségeit.
Ami teljesen érthető, ha tudjuk, hogy a kommunizmus idején még a rokonok sem mertek beszélni a rezsim által elkövetett borzalmakról.
Még szerencse, hogy a több évtizedes terror idején – amikor a hozzátartozók még csak fel sem kereshették szeretteik sírját – a kivégzettek maradványainak feltárása iránt tompult érdeklődés soha nem szűnt meg végleg.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)