Megjelent meg a Szatmári Múzeum Kiadó legújabb kötete Középkori egyházi építészet Erdélyben címmel, Kiss Imola és Szőcs Péter Levente szerkesztésében. A sorozatot 1995-ben Karácsonyi Károly Szatmár megye növényvilágát bemutató könyve vezette be. A Tanulmányok és közlemények című időszakos kiadványon kívül a múzeum munkatársainak a gondozásában eddig több mint tíz komolyabb igényű összeállítás jelent meg, elsősorban történelmi tematikával. A legújabb kötet szerkesztői elmondták, hogy a válogatás alapjául az a nemzetközi tudományos tanácskozás szolgált, amelyet 1998 decemberében tartottak, a múzeum szervezésében, a középkori erdélyi és kelet-magyarországi egyházi építészetről. /[Ágopcsa Marianna] (ágopcsa): Múzeumi kiadvány a középkori erdélyi egyházi építészetről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 21./

"A Partiumi Magyar Napok keretében Regionális identitás - lokális történelem címmel kerül sor helytörténeti konferenciára aug. 30-án a Szatmár Megyei Múzeumban. A konferenciáról, és Szatmár vidékének helytörténetírásáról Szőcs Péter Levente történész, a konferencia szervezője, a megyei múzeum kutatója elmondta: a konferencia arról szól, hogy a helytörténetírásnak milyen szerepe van egy kisközösségben élő ember identitásának alakulásában. A helytörténetírás levéltári forrásairól tart előadást dr. Kis András nyugalmazott levéltáros, dr. Kovács András, a Babes-Bolyai Egyetem előadója, a műemlékek forrásértékeiről fog beszélni, dr. Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa arról tart előadást, hogy egyháznak milyen szerepe van a kisközösségek, valamint egy régió speciális identitásának kialakításában. Dr. Pál Judit, aki elitkutatással foglalkozik, a várostörténetről, a városi elit kialakulásáról fog beszélni. Néprajzi szempontból vizsgálja a kérdést dr. Keszeg Vilmos, a Babes-Bolyai Egyetem előadója, aki a faluközösségek kutatásáról értekezik. Három budapesti előadó is lesz. Szatmár vidékén Erdély belső vidékeihez képest sokkal több forrás található. /Helytörténetírás és kisközösségek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 26./"

A Korunk folyóirat júliusi számát a régészetnek szentelte. A tartalomból: Balázs László-Benkő Elek: Kolozsvár-Szentpéter régészeti emlékei; Szőcs Péter Levente: Kerámiaedények a régészet és az írott források tükrében; Lupescu Radu: Vajdahunyad, a vár kutatástörténete (19–20. század); Vincze Zoltán: Posta Béla és tanítványai; Kürti Béla: Gondolatok az avarokról és az avar továbbélésről. /Kovács Kiss Gyöngy: Korunk/ 2004. július. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 16./

A Szatmár Megyei Múzeum munkatársai is részt vesznek a kelet-magyarországi autópálya nyomvonalának régészeti feltárásában. Az egyik szakember közülük Szőcs Péter Levente, aki a múlt évben Nyíregyháza alatt, Oros határában különleges leletet talált. Egy eredeti, félköríves hun nyereg felhajtható oldallapjainak halpikkely-mintával díszített aranylemezeit ásta ki. Találtak már ilyet máshol is (világviszonylatban két tucatnyit tartanak számon), de ebben az övezetben ez az első. Újabb tárgyi bizonyíték a hunok kárpát-medencei jelenlétéről, vagy akár arról, hogy „közük” van a magyarokhoz. Néhány napja Szőcs Péter Levente a Szatmár Megyei Múzeum aligazgatója, 30 éves. A történész-régész 1997-ben végzett a Babes-Bolyai Egyetemen, s azóta a múzeumnál dolgozik. A régészeten belül szakterülete a középkori kerámia-edények Erdélyben, ebben a témakörben doktorál a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Aligazgatóként a múzeumban található gyűjtemények nyilvántartásáért, feldolgozásáért és a velük kapcsolatos publikálásáért felel a jövőben. /(Sike Lajos): Nyerő lett a régész-történész. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./

Belföldi hírek
MOGYE: a szenátus majd megoldja
A MOGYE szenátusa talál olyan megoldást a belső felépítésre, amely tiszteletben tartja az oktatási törvény előírását, hogy az intézmény multikulturális és többnyelvű egyetemnek minősül, akárcsak a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem – jelentette ki tegnap Daniel Funeriu oktatási miniszter.
A tárcavezető az oktatási törvény 363-as cikkelyére utalt, amely szerint a multikulturális és többnyelvű státussal rendelkező, a nemzeti kisebbségek anyanyelvén is oktató állami felsőoktatási intézmények a következők: a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem – ahol román, magyar és német nyelven folyik az oktatás –, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, illetve a marosvásárhelyi színművészeti egyetem, ahol magyar és román nyelven tanítanak.
Év eleji dózerolás
Több mint száz törvénytelenül felhúzott épületet bontanak le az üdülőtelepeken, többségüket a tengerparton. A bontás költségeit a tulajdonosoknak kell fedezniük. Az idegenforgalmi minisztérium által kezdeményezett bontások januárban kezdődnek, az épületek között szállodák, teraszok, nyárikertek, klubok és vendéglők egyaránt szerepelnek. A legtöbb lebontásra ítélt épület a tengerparton van, majd a sorban Herkulesfürdő következik. A törvénytelenül felhúzott épületek tulajdonosai előbb felszólítást kapnak, hogy bontassák le maguk az ingatlant, ha nem teszik meg, a minisztérium végezteti el, a számlát pedig akár per útján is érvényesítik. Tegnap ismét nekifogtak az egy héttel ezelőtt Mamaián a Histria Szállónál megkezdett bontásnak. A szálló törvénytelen bővítéseinek bontása december 27-én kezdődött, mivel a tulajdonosnak nem volt engedélye az emelet és a manzárd építésére, illetve az emeleti bővítésekre. A munkálatok 500 000–600 000 lejbe kerülnek.
Halálos fenyegetés a himnuszért
Halállal fenyegették meg a román jégkorong-válogatott egyik tagját, mert a román himnusz helyett a magyar himnuszt énekelte december 16-án a Csíkszeredában lezajlott Románia–Magyarország jégkorongmérkőzésen, noha a román válogatott mezét viselte. Péter Leventének fel kellett számolnia Facebook-adatlapját a fenyegető üzenetek miatt. A sportoló több ízben is kifejtette, nem érti, mi a gond, hiszen magyarként énekelte Magyarország himnuszát, a román nemzeti himnusz szövegét nem is ismeri, románnyelv-tudása is hiányos: nehézkesen kommunikál, mert az iskolában nem tanulhatta meg megfelelően a román nyelvet.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Beszámoló A Magyar Tudomány Napja Erdélyben 14. fórumáról
A tudomány evolúciója: a valóság és a virtuális világok
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület tizennegyedik alkalommal rendezett tudományos fórumot a magyar tudomány napja alkalmából. Konferenciánk a 2002-ben indult sorozat része, célja, hogy a különböző tudományágak és tudományos műhelyek számára teret biztosítson az elért eredmények bemutatására, megvitatására, valamint a jövőbeni feladatok kijelölésére és egyeztetésére. Idei rendezvényünk plenáris ülésére 2015. november 20-án került sor Kolozsvárott a hagyományos helyszínen, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Ez évi fórumunk központi témája A tudomány evolúciója: a valóság és a virtuális világok , a rendezvény fővédnökségét Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalta el.
Nagyszabású ünnepi konferenciánk minden évben nagy érdeklődésnek örvend, a rendezvény első napján a közönség plenáris előadásokat hallgathat meg, majd ezt követően a szakosztályok és fiókegyesületek szervezésében, szűkebb szakterületek szerint csoportosulva hangzik el több tíz értékes előadás, amelyeket minden esetben szakmai vita követ.
A rendezvényt Sipos Gábor, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke nyitotta meg, aki beszédében kiemelte a rendezvénysorozat jelentőségét, ezt követően Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja köszöntötte az egybegyűlteket. Köszöntőjében kitért a szellemi elitnek a kisebbségi közösségben betöltött fontos szerepére. A köszöntések sorában Kocsis Károly, az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottságának elnöke következett, aki a határon túli magyar tudományos intézmények számának gyarapodására hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy míg a kilencvenes évek elején mindössze tizennyolc műhelyt sikerült összeszámolni, mára már kilencven tudományos intézményről számolhatunk be.
Az idén a plenáris ülésen tizennyolc előadás hangzott el, a nyitó előadást a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Lovász László tartotta Szépség és matematika címmel, aki először tisztelte meg jelenlétével az Erdélyben megtartott magyar tudomány napját.
Ezt követően intézményvezetők tartottak beszámolót a gondjaikra bízott tudományos műhelyek kutatómunkájáról és tudománynépszerűsítő tevékenységéről. Egyetemi rektorok, csoportvezetők, múzeumigazgatók, kutatóintézetek vezetői számoltak be intézményeik tevékenységéről, az erdélyi tudományossághoz való hozzájárulásukról. Soós Anna távollétében Nagy László rektorhelyettes rajzolta fel a Babeş–Bolyai Tudományegyetem tudományos térképét, ezután következett Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora (Tudományos kutatás a Sapientia EMTE-n. Célok; feltételek és elért eredmények) és Bányai Éva, a Bukaresti Egyetem Idegen Nyelvek és Irodalmak Karának hungarológiai csoportvezetője nyújtott átfogó képet az egyetem múltjáról, jelenéről és jövőjéről, az elérendő célokról. Ezt követően az egyetemi tanárok sorában Buzogány Dezső, a Református Tanárképző Kar és a Protestáns Teológiai Intézet oktatója kapott szót, aki Egyháztörténet és állagmegóvás címmel ismertette az általa vezetett kutatócsoport munkáját, míg Szilágyi Tibor, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára az orvosbiológiai kutatásokról beszélt a közönségnek közérthető formában. Biró A. Zoltán intézményvezető Csíkszeredából (KAM – Regionális és Antropológiai Kutatások Központja) Szakmai és társadalmi szerep – Társadalomtudományi kutatóműhely címmel tartott előadást. Horváth István, a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet vezetője az első hét év tudományos munkásságáról értekezett. Lázok Klára, a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár osztályvezetője, video üzenetben küldte el A Teleki-Bolyai Könyvtár tudományos-, illetve tudománynépszerűsítő tevékenysége 2013-2015 című előadását.
Erdélyi múzeumigazgatók (főként a történelmi Székelyföldről, de a szatmárnémeti múzeum aligazgatója is) ismertették intézményeik hozzájárulását a régió kulturális és tudományos életéhez: Vargha Mihály, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum éléről (Utak és irányok a Székely Nemzeti Múzeum életében), Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója (Centrum a végeken – A Csíki Székely Múzeum tudományos munkája), Miklós Zoltán-István, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum vezetője (Értékorientált jövőépítés), Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója (Múzeumfejlesztési stratégiák a Maros Megyei Múzeumnál. Műemlékvédelem, kutatás és állománygyarapítás), Csergő Tibor, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója (A felzárkózás évtizede (2005–2015). Tudomány és közművelődés a Tarisznyás Márton Múzeumban), valamint Szőcs Péter Levente (A Szatmár Megyei Múzeum gyűjteményei és tudományos kutatásai. Eredmények és lehetőségek)
A kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Jakab Albert Zsolt tudományszervező tevékenységükről számolt be, és rendezvénysorozatunk tizenhárom éves pályafutásában először mutatkozhatott be a Kolozsvári Magyar Diákszövetség is, jelenlegi elnöke, Rés Konrád a KMDSZ tehetséggondozó aktivitásáról tartott előadást.
Az előadás-sorozatot a házigazda intézmény főtitkárának, Bitay Enikőnek a beszámolója zárta, A múlt értékei, a jelen kutatásai, a jövendő céljai az Erdélyi Múzeum-Egyesületben címen ismertette az EME kutatóműhelyeiben, könyvtárában, szakosztályaiban folyó tudományos kutatómunkát és tudománynépszerűsítő tevékenységet. Zárszavában az együttműködések jelentőségét emelte ki, utalva arra, hogy ez a fórum is ezt szolgálta azáltal, hogy 18 intézmény tudományos törekvéseiben tekinthettünk bele. „Csakis egymás tudományos tevékenységének megismerése, értékelése, tisztelete és az összehangolt együttműködés adhat alapot a kisebbségben működő hatékony tudományfejlődésnek” . A tudomány napi rendezvény keretében 2015-ben is sor került a Gr. Mikó Imre-emléklapok átadására. Lovász Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia elnökének az EME tudományos kutatói és ismeretterjesztő munkássága folyamatos és hatékony támogatása elismeréseként adományozott Gr. Mikó Imre-emléklapot intézményünk. Sipos Emese tudományos kutatómunkája és az EME Orvos- és Gyógyszerésztudományi Szakosztályának újjászervezésében és folyamatos működtetésében kifejtett kiemelkedő munkássága elismeréseként, míg Mező Piroska és Kerekes György az EME kiadványainak szerkesztésében, gondozásában kifejtett kiemelkedő munkásságukért részesült Gr. Mikó Imre-emléklapban.
A plenáris rendezvény fogadással ért véget az Agapé étteremben, melynek ünnepi hangulatát Márkos Albert és Kolcsár Péter kiskoncertje emelte.
Erdélyi Múzeum-Egyesület
eme.ro

Egyesület Zaboláért
Hét éve jelen vannak a közéletben
A hét éve alakult Pro Zabola Egyesület aktívan kiveszi részét a település kulturális, szórakoztató és sportéletének fellendítéséből. Péter Levente egyesületi elnökkel a megvalósításokról és a tervekről beszélgettünk.
A Pro Zabola Egyesületet Hegyeli Zsolt Levente, Hegyeli Győző, ifj. Hegyeli Zsolt, Fejér Sándor, Péter Levente, Szigyártó Nimród és Dóczé Levente alakította hét évvel ezelőtt. Elsődleges céljuk a hagyományőrzés és a közösségépítő programok szervezése volt.
Péter Levente, az egyesület elnöke kifejtette, évente legalább három alkalommal szerveznek természetjárást, a december 26-i, nagyobb csoportot mozgató Csipkés Adventures túra már hagyományosnak számít.
– Az év végi túrának, amit már hét éve rendezünk, mindig nagy sikere volt. Tavaly például 200 ember vett részt rajta, s reméljük, idén is hasonló érdeklődés övezi majd – mondta, hozzátéve, hogy a túra 5–6 kilométeres hosszúra van tervezve, ugyanis gyerekek is részt vesznek rajta.
Az egyesület másik kiemelkedő tevékenysége a helyi értékeket bemutatni hivatott Hagyományok Udvarának a megszervezése, ahol évente felsorakoztatják a község kézműveseit, hagyományos termelőit, valamint a régi mesterségek képviselőit. Szintén az egyesület a rendezője a Szent Mihály-havi forgatagnak. Idén szeptemberben másodszor tartották meg a kisebb faluünnepnek is beillő eseményt az iskola melletti szövetkezet kertjében. Az elnök megjegyezte, céljuk a helyi közösség összekovácsolása. Mindezek mellett karateedzéseket tartanak, teremfocit szerveznek, de a szórakozni vágyókról sem feledkeznek meg, számukra retrobulikat rendeznek. Továbbá a Zabola és az anyaországi Füzesabony közti testvérkapcsolat kialakításában is jelentős szerepet vállaltak.
A tervek kapcsán Péter Levente elmondta, jövőtől pályázatokat is készítenének, emellett egy székhelyre is égető szükségük lenne, hiszen az évek során rengeteg tárgyi emlék halmozódott fel, és ezeket lassan nincs, hol tárolniuk.
A Pro Zabola Egyesület jelenleg 46 tagot számlál. Az elnöki tisztséget Péter Levente tölti be, az alelnök Mátyás Szabolcs, a titkár Doczé Levente, a cenzor György László.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Új kulturális folyóirata van Szatmárnémetinek
A Szatmár Megyei Tanács és az Identitas Alapítvány támogatásával jelenik meg a Sugárút.
Szombaton mutatták be Szatmár megye új, magyar nyelvű kulturális folyóiratát, a Sugárutat. Szatmárnak szüksége van egy magyar nyelvű kulturális folyóiratra, és meg is érdemli azt - vallják a kiadvány készítői. Ez egyébként a már megszűnt Szatmári Magyar Hírlap ingyenes kulturális mellékletének, a Szamosnak a szellemi örököse lett. A szerkesztők - azaz a szatmári kulturális műhely tagjai - is többségében olyan személyiségek, akik állandó szerzői voltak a Szamosnak.
A negyedévente megjelenő kiadvány felelős szerkesztője és az irodalomtörténet rovat vezetője Végh Balázs Béla. Jánk Károly irányítja a szépirodalom és műfordítás, Kereskényi Sándor a kritika, Muhi Sándor pedig a képzőművészeti rovatot. Szőcs Péter Levente a történelem-rovat vezetője, Veres István olvasószerkesztőként, Végh Balázs pedig tördelőszerkesztőként működik közre a folyóirat létrejöttében.
Az első lapszámban Demény Péter, Láng Zsolt, Papp Sándor Zsigmond, Vaszilij Bogdanov, Antal Balázs, Nagy Zsuka, Vida Gábor, Markó Béla, Kántor Lajos, Bertha Zoltán, Végh Balázs Béla, Józsa T. István, Muhi Sándor, Megyeri Tamás Róbert, Pál Judit, Németh Péter, Szőcs Péter Levente, Hajdu Tibor, Jeszenszky Géza, Szarka László és Elek György írásai olvashatók.
A Sugárút bemutatóján szóba került, hogy a tartalmas és értékes írásokat tartalmazó kiadvány terjesztésére kell az elkövetkezőkben nagyobb figyelmet fordítani, hogy az minél szélesebb körhöz eljuthasson, nem csak a megyében, hanem az országban és Magyarország területén is. szatmar.ro

Követeljük az autonómiát!
Ha hegyes a zászlórúd, faragd le bicskával! 
A várt negyvenezer ember helyett jóval kevesebben gyűltek össze tegnap délután Marosvásárhelyen a székely vértanúk obeliszkjénél a székely szabadság napja alkalmából szervezett megmozduláson. Egy kovásznai férfit bevittek a rendőrségre.
A háromszékiek tizenegy autóbusszal utaztak Marosvásárhelyre, ám mielőtt a Postarétre vonultak, a rendőrök feltartóztatták a kovásznai Ferenc Botondot, az SZNT orbaiszéki elnökét, a hegyes zászlórúd miatt. A férfi erre bicskát rántott, hogy majd lefaragja, mire a rendőrök bekísérték az őrsre. Lapzártakor jött a hír, hogy szabadon bocsátották, ám fehérfegyver-viselés miatt bűnügyi eljárást indítottak ellene.
Az elsőként megszólaló Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felolvasta a kiáltványát, amelyben Székelyföld területi autonómiáját és az erről szóló párbeszéd elindítását követelik. A közfelkiáltással elfogadott kiáltvány követeli, hogy a történelmi Székelyföld alkosson sajátos hatáskörökkel felruházott önálló fejlesztési és közigazgatási régiót, és ezt a közjogi státuszt Székelyföld autonómiastatútuma szavatolja. Kezdeményezték, hogy a kormány folytasson párbeszédet Székelyföld jogállásáról a Székely Nemzeti Tanáccsal és a székely önkormányzatokkal. Azt is követelték, hogy Románia maradéktalanul tartsa tiszteletben Magyarországgal kötött alapszerződését, különös tekintettel a dokumentumnak arra a szakaszára, amelyben a felek vállalják, hogy tartózkodnak minden olyan gyakorlattól, amely megváltoztatná a nemzeti közösségek által lakott régiók nemzetiségi összetételét.
A következő felszólaló Tőkés László volt, aki az elmúlt negyedszázad önfeladó politizálását bírálva az autonómia melletti következetes, megalkuvás nélküli kiállásra buzdította honfitársait. „Nem vagyunk migránsok, tősgyökeres nép vagyunk” – hangoztatta a szónok, igazat adva Kövér László házelnöknek abban, hogy nemcsak a szabad mozgáshoz, hanem a szülőföldhöz való emberi jogot is biztosítani kellene. Végül a volt püspök felszólította Izsák Balázst, hogy hívja össze a székely nemzetgyűlést (amiről Izsák az utóbbi években nemes egyszerűséggel megfeledkezett). Ezután a flamand, a katalán és a baszk meghívott kapott szót, amikor az első említette Klaus Johannis elnök nevét, óriási pfujolás tört ki a tömegben.
Szőcs Péter Levente az Erdélyi Magyar Ifjak részéről arra szólította fel a résztvevőket, mondjanak nemet a román állam fenyegetésének, mire a tömeg hosszan éltette Beke Istvánt, a HVIM kézdivásárhelyi elnökét és Szőcs Zoltánt, akiket a DIICOT hónapokkal ezelőtt terrorizmus vádjával letartóztatott. Biró Zsoltnak, a Magyar Polgári Párt elnökének a szavait alig lehetett érteni, ugyanis a tömeg kifütyölte, majd „Elég volt az RMDSZ-ből, mondjon le” rigmusokat skandáltak. „Megértettem az önök üzenetét, de az autonómia nem a pártokról szól, hanem önökről” – mondta, ám mondhatott volna bármit, úgysem hallgatta senki.
Szilágyi Zsoltot, az EMNP elnökét tapssal, ám füttyökkel is fogadták. Beszéde végére sikerült pozitívra változtatnia a hangulatot azzal, hogy elmondja, restelli, nincs itt minden magyar politikus, mert szerinte mindenkinek támogatni kell az autonómiát, amit a korrupció ellentéteként ír le. 18 órakor a székely vértanúk emlékművét megkoszorúzta Izsák Balázs, Vass Imre, Selyem Levente, a Jobbiktól Novák Előd, a flamand, a baszk és a katalán kisebbség képviselője, Tőkés László Sándor Krisztinával, Szilágyi Zsolt, Zakariás Zoltán. Ezek után a tömeg elindult Marosvásárhely központjába, a prefektúra elé. 19 órakor Izsák Balázs átadta az autonómiapetíciót a kormány területi képviselőjének, majd a tüntetők elindultak haza. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A szükséges 1060 helyett közel 7200 aláírás gyűlt Kereskényi Gábor támogatására
A Szatmárnémeti RMDSZ polgármesterjelöltje és a helyi tanácsosi listán szereplők hétfőn délben iktatták jelentkezésüket a Városi Választási Irodánál. Kereskényi Gábor és a városi tanácsosi lista támogatására is nagyjából annyi aláírás gyűlt, mint amennyit az összes eddigi jelölt együttesen adott le.
A Szatmárnémeti Választási Irodánál hétfőn délben iktatták az RMDSZ polgármesterjelöltjének jelöltségét, illetve a szövetség helyi tanácsosi listáját. Az iroda alkalmazottai igen meglepődhettek, ugyanis az elvárt támogató aláírások többszörösét hozták magukkal a jelöltek és az önkéntesek.
Ahhoz, hogy valaki polgármesterjelölt lehessen, vagy egy párt tanácsosi listával indulhasson a helyhatósági választásokon, a település választási regiszterében található személyek egy százalékának aláírására van szükség. Ez Szatmárnémeti esetében 1060 aláírást jelent a polgármesterjelölt és a helyi tanácsi lista esetében is. Ehhez képest Kereskényi Gábor polgármesterjelöltségét közel 7200 aláírással támogatták, a helyi tanácsosi listát is közel ennyien segítették aláírásukkal.
"Az aláírások száma is jelzi a nagyfokú társadalmi támogatottságot. Jómagam és a tanácsosi csapat olyan Szatmárnémetit szeretne, ahol nem kell féltenie a szülőnek gyermeke testi épségét, ahol nem okoz nap mint nap gondot a család anyagi helyzete. A város maga pedig fejlődik, javul a közbiztonság, bővül a közlekedési infrastruktúra és nő a zöldövezetekkel fedett terület" - nyilatkozta a jelöltsége iktatását követően Kereskényi Gábor. Mint megjegyezte: az RMDSZ tanácsosi listája a legsokszínűbb a tanácsosok szakmai felkészültsége, szakértelme tekintetében.
A jelöltség iktatásakor jelenlétével jelezte támogatását Pataki Csaba szenátor, a Szatmár Megyei RMDSZ elnöke és a megyei tanácselnöki tisztséget megpályázó politikus, Erdei D. István parlamenti képviselő és Ilyés Gyula, Szatmárnémeti egykori polgármestere is. Jelen volt továbbá a Magyar Polgári Párt részéről Zazula Béla elnök, a Német Demokrata Fórum részéről pedig Leitner János és Ressler Stefan megyei illetve városi elnökök. Zazula és Ressler a Szatmárnémeti RMDSZ helyi tanácsosi listáján szerepelnek befutónak ígérkező helyen.
A Szatmárnémeti RMDSZ teljes tanácsosi listája: Kereskényi Gábor, Ressler Stefan, Magyar Lóránd-Bálint, Maskulik Csaba, Szőcs Péter Levente, Butka Gergely Norbert, Günthner Tibor, Szejke Ottilia, Kiss József, Zsók János Csaba, Gáti István, Zazula Béla, Bertici István, Maurer Róbert Csaba, Muresan István, Bura Maksay István Péter, Szénás Szabolcs, Pataki Enikő, Rappert-Vencz Gábor, Boér Ádám, Nits János, Szilágyi Edömér, Gnándt Zoltán, Thoroczkay Sándor, Pataki Zoltán, Stier Péter Gabriel, Nagy Szabolcs, Kovács Máté, Pataki Csaba.
szatmar.ro

Bokáig ért a víz Szenterzsébeten
Kilépett medréből Székelyszenterzsébeten a Mocsom-árok vize, és bokáig érő árhullámként zúdúlt végig a település Lugos nevű részén hétfőn. Negyven ház udvarát és kertjét árasztotta el a víz.
Egy egész utcasoron végigzúdult hétfő délután a helybéliek által Mocsom-ároknak nevezett kisebb hegyi patak megáradt vize Szenterzsébeten, mintegy negyven háztartást árasztva el – mondta Balló Zoltán, Újszékely községvezetője, aki kedden is a helyszínen tartózkodott.
Az árok korábban ki volt pucolva, de a hirtelen lehullott nagy mennyiségű csapadékot már nem tudta elvezetni. A hegyoldalról érkező, bokáig érő víz nemcsak az utcát mosta végig, elárasztotta a házak udvarait, a veteményeseket, és megtöltötte a pincéket.
„A nemrégiben leaszfaltozott megyei útból mintegy kétszáz métert rongált meg az árhullám, a falu közti útból pedig mintegy ötven méter szakadt le” – sorolta a problémákat a polgármester. Ő egyébként úgy véli, hogy nem nagyok az anyagi károk, és hasonlóan vélekedik Péter Levente, a keresztúri tűzoltó-alakulat vezetője is. A keresztúri egység a helyi önkéntes tűzoltókkal együtt segített kedden a falubelieknek a kutak kiszivattyúzásában.
Legutóbb 2010-ben volt árvíz Székelyszenterzsébeten, ám akkor sokkal nagyobb károkat okozott a heves esőzések miatt lezúduló árhullám, nemcsak kerteket, hanem több házat is súlyosan megrongált.
Veres Réka
Székelyhon.ro

Forgatag Zabolán
Szombaton nagyszámú érdeklődő, népi és modern táncok, ízletes étkek, helyi kézműves termékek, este pedig retro buli – nagyjából így foglalható össze a Pro Zabola Egyesület szervezésében immár harmadik alkalommal megrendezett Szent Mihály Havi Forgatag.
A szövetkezet iskola melletti kertjében egymást váltották a fellépők: táncolt a Gyöngyharmat néptáncegyüttes, a Kovásznai Tanulók Klubjának La Fiesta csoportja modern táncot mutatott be. A fürdővárosi Pince Band is fellépett, este pedig a retro zene szólt.
Jelen voltak helyi kézművesek is, többek közt Nagy Zoltán méhész és Nagy Mária szőtteskészítő. Az érdeklődők képes kiállítást nézhettek meg a Háromszéki népi mesterségekről, ezeknek a pannóit dr. Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum munkatársa küldte erre az alkalomra.
Akik pedig ízletes falatokra vágytak, megkóstolhatták a kilenc főzőcsapat által készített finomságokat. Az étkeket zsűri díjazta, de nem volt rangsorolás, mivel „mindenki egyformán finomakat készített”, mondták.
Kérdésünkre Péter Levente, a Pro Zabola Egyesület elnöke elmondta: évről évre nagyobb érdeklődés övezi a rendezvényt, ezért szeretnék, ha ez a hagyomány nem szűnne meg, hanem tovább erősödne a jövőben is.
N. Sz. A.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megemlékezés az 1956-os forradalom 60. évfordulóján
A történelmi előadás mellett megnyitják Paulovics László kiállítását is.
A Szatmár-Németi Református Gyülekezet és a Szent István Kör szervezésében, az Identitás Alapítvány és a Szatmárnémeti RMDSZ támogatásával, ünnepi megemlékezésre kerül sor az 1956-os forradalom kitörésének 60. évfordulóján. 
A Németi Egyházközség gyülekezeti termében, 2016. október 23-án, 18 órától, a délutáni istentiszteletet követően Paulovics László '56 című grafikai kiállításának megnyitójára kerül sor. 
A megjelenteket Nt. Sipos Miklós lelkipásztor köszönti, valamint rövid fohászt mond a kommunista elnyomás áldozatainak emlékére. 
A forradalom eseménytörténetét Thoroczkay Sándor, nyugalmazott történelemtanár, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke eleveníti fel. A kiállítást megnyitja Szőcs Péter Levente, a Kör elnöke, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója. Végül a grafikák készítésének körülményeiről és a sorozatról az alkotó, Paulovics László fog beszélni szatmar.ro,

Bemutatták az Erdélyi régészet című kötetet
Csütörtök délután mutatták be T. Szabó Csaba Erdélyi Régészet – írások régészetről és kulturális örökségvédelemről című kötetét. Az alábbiakban Pállfy Tamás Szabolcs beszámolója olvasható az eseményről.
„A Szatmárnémeti Szent István Kör és az Identitás Alapítvány szervezésében, október 19-én délután a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban került sor T. Szabó Csaba ókortörténész, publicista, egykori kölcseys diák új kötete bemutatójára.
Az esemény házigazdája Szőcs Péter Levente régész, a Szatmári Múzeum aligazgatója volt. Az előadó Erdély régészeti örökségét vetítettképes bemutatóval hozta közel közönségéhez. A jelenlevők – köztük Pataki Enikő igazgatónő és az iskola több tanára – a közönségrégészet világába is betekintést nyerhettek.
A szerző által dedikált könyvből (Erdélyi Régészet – írások régészetről és kulturális örökségvédelemről) a beszélgetést követően lehetett vásárolni. A kötet megjelenését az Identitás Alapítvány is támogatta.” szatmar.ro

Középkori régészet Erdélyben
Beszélgetés Csók Zsolttal, az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum archeológusával
Az erdélyi középkori telepkutatás még ma, fél évszázaddal Ferencziék cikke után is mostohalánya a hazai régészeti kutatásnak, hiszen eddigi középkori ásatásaink elsősorban az ispánsági várakra, plébániatemplomra, püspöki központok épületeinek látványosabb emlékeire koncentráltak. Mind a szakma, mind a nagyközönség ezektől a helyszínektől várja a nagy történelmi kérdések megválaszolását, de pont az elhanyagolt kicsi települések adhatnak választ az urbanisztikai és demográfiai kérdésekre – véli Csók Zsolt régész.
– Ferenczi István és Géza közel ötven éve írták meg paradigmatikusnak számító manifesztójukat az erdélyi településkutatás és középkorkutatás régészeti hiányosságairól. Hogyan jellemeznéd az azóta eltelt 50 évet, az erdélyi településkutatás régészeti perspektíváit?
– Az erdélyi középkori telepkutatás még ma, fél évszázaddal Ferencziék cikke után is mostohalánya a hazai régészeti kutatásnak, hiszen eddigi középkori ásatásaink elsősorban az ispánsági várakra, plébániatemplomra, püspöki központok épületeinek látványosabb emlékeire koncentráltak. Mind a szakma, mind a nagyközönség ezektől a helyszínektől várja a nagy történelmi kérdések megválaszolását, de pont az elhanyagolt kicsi települések adhatnak választ az urbanisztikai és demográfiai kérdésekre. Erdélyben Furu Árpád építesz munkáját emelhetjük ki a késő középkori és újkori településkutatás terén. Az eddig felfedezett középkori településeink mind mentőásatások során kerültek elő: autópályák, terelőutak, útszélesítések, befektetési projektek során. Kiemelendőek Zeno Karl Pinter szebeni régész ásatásai ilyen téren, de Aranyosgyéres környékén is sikerült egy Árpád kori falut találni, Magyarnádason pedig Árpád-kori falurészlet került elő.
Most készül egyébként egy paradigmatikusnak is mondható doktori tézis Dan Culic zilahi kollégánk kutatásaiból amely a teljes erdélyi, bánsági és partiumi XI–XIII. századi településfejlődést áttekinti. A téma monumentalitása egyben azt is mutatja, mennyire kevés adat áll a kutatók rendelkezésére. Szilágy megyében azért van már néhány jól dokumentált példa: Egrespatakon egy falurészlet került elő, Zilah központjában pedig egy középkori településmagot tártak fel. Egy másik téma amely terén nagyon rosszul állunk az irodalmi (levéltári) forrásokból ismert XIII–XIV–XV. századi eltűnt falvak esete: bár az Erdélyi Múzeum-Egyesület kutatóközpontjában Jakó Zsigmond és tanítványai – a Jakó-iskola – mára már óriási eredményeket ért el ilyen téren, egyelőre ezt nem tudjuk régészetileg is alátámasztani, nem létezik például egységes adatbázis ilyen téren. Ezeknek a súlyos hiányosságoknak az egyik fő oka az erdélyi szakemberhiány. Persze, a középkori régészet hiányosságai és problémái össze sem hasonlíthatóak a régészetnek olyan területeivel, amelyek jóformán hiányoznak Romániában mind az oktatásból, mint a gyakorlatból: mifelénk nem tanítanak urbánus (városi) régészetet, barlangrégészetet, iparrégészetet sem. Barlangrégész tudtommal 2-3 van az egész országban (Mihai Rotea és Călin Ghemiş emelendő ki itt).
– Jelenleg középkori régészetet kevés helyen és kevés embertől lehet tanulni. Hogyan áll jelenleg Romániában a középkori régészet oktatása és melyek a legsürgősebb teendők ilyen téren?
– Erdélyben jelenleg csak Szebenben lehet régészeti középkorkutatást tanulni. A középkorászképzés kolozsvári hiányából is fakad, hogy ma a mintegy 800 bejegyzett romániai régészből csak alig néhány magyar középkoros régész dolgozik Erdélyben: Botár István (Csíkszereda), Darvas Lóránt (Csíkszereda), Sófalvi András (Székelyudvarhely), Nyáradi Zsolt (Székelyudvarhely), Györfi Zalán (Marosvásárhely), László Keve (Marosvásárhely), Soós Zoltán (Marosvásárhely), Bence Ünige (Marosvásárhely), Bordi Zsigmond Lóránd (Sepsiszentgyörgy), Romat Sándor (Nagykároly), Szőcs Péter Levente (Szatmárnémeti), Mihálka Nándor (Nagyvárad), Köpeczny Zsuzsanna (Temesvár), Lupescu Radu (Kolozsvár), Demjén Andrea (Kolozsvár). Az erdélyi középkoros régészeink nagy többsége Magyarországon, az ELTE-n vagy a CEU-n tanult. Kiemelendő persze azoknak a magyarországi kollégáknak is a neve, akik kutatásaikban érintik Erdély területét is: Benkő Elek akadémikus, Mordovin Maxim (ELTE) neveit kell feltétlenül megemlíteni.
Természetesen, akad néhány jelentős román régész is, aki Erdély középkorával foglalkozik, ezek közül megemlítendő az iskolateremtőnek is mondható Adrian Andrei Rusu (Kolozsvár), Oana Toda (Marosvásárhely), Diana Iegar (Kolozsvár), Florin Mărginean (Arad), Anca Niţoi (Szeben), Zeno Karl Pinter (Szeben), Claudia Urduzia (Szeben) és Daniela Marcu Istrate (jelenleg a bukaresti Régészeti Intézet munkatársaként). Független régészként, cégével ő volt az egyébként, aki a legnagyobb középkori régészeti projekteket vezette Erdélyben: ő ásta például a kőhalmi várat, a szászkézdi templomot, Fogaras és Erdőd várát, Brassó és Szeben központját, a somlyói Báthori-várat és a gyulafehérvári román kori templomot is, amely Erdély legrégebbi keresztény templomaként vonult be a köztudatba. A régiek közül kiemelendő még Radu Popa, Petru Iambor (Kolozsmonostor és Doboka régésze), Ștefan Matei (kolozsmonostori ásatások) és Ștefan Pascu (Doboka vár) neve, bár utóbbit már a maga korában is élesen bírálta például Bóna István, a magyar régészettudomány egyik legjelentősebb alakja.
A szebeni oktatás mellett ma, Kolozsváron sajnos csak magyarországi vendégelőadóktól lehet néha régészeti alapismereteket elsajátítani. Ezekhez társul a kolozsvári középkorászok (Lupescu Mária, Rüsz-Fogarasi Enikő, az EME középkor szakos kutatói) kurzusai és szemináriumai. Sajnos talán ez is az oka annak, hogy ma a Történeti Intézet hallgatói közül tízből legfeljebb 1-2 ember választja kutatási területeként Erdély középkorát, bár az évi 10-12 elsőéves hallgatóból azért mostanában akadt 4-6, aki középkorra szakosodott, tehát egy feljövőben lévő szakmáról beszélhetünk. A századfordulós Pósta Béla-iskola és a román régészeti hagyományok miatt értelemszerűen mifelénk nagy hagyománya van a klasszikarégészetnek és a római provinciális régészeti oktatásnak, de fontos lenne a középkori régészet oktatása is, hiszen a legnagyobb jelenlegi műemlékvédelmi projektjeink középkori épületeink felújításához kötődnek és gyakorlatilag szakemberhiányban szenvedünk. T. Szabó Csaba / Szabadság (Kolozsvár)