A Korunk /Kolozsvár/ folyóirat áprilisi száma a két világháború közötti Románia kisebbségi magyar intézményrendszerének a keresztmetszetét mutatta be. Erről szólt a kerekasztal-megbeszélés, melyet április 30-án tartottak Kolozsváron, a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Dávid Gyula irodalomtörténész a magyarság rendelkezésére álló anyagi források feltérképezését szorgalmazta, hiszen szerinte az intézményszféra eltartásának alapvető problémája a pénzalapok szétforgácsolása, valamint azok improvizációszerű irányítása. Takács Csaba, az RDMSZ ügyvezető elnöke kiemelte a nemrég kidolgozott és a kormánypárt által is elfogadott egyházi javak visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezetet, valamint a 13 milliárd dollár értékű közbirtokosságoknak a visszaszerzését. Péntek János, a Magyar Nyelv és Kultúra Tanszék vezetője az intézmények közötti átfedésekről számolt be, amelynek következtében lefedetlen területek maradnak a társadalmi igények térképén. A Román Akadémia intézeteiben, magyar kultúrára vonatkozó forrásanyagokat tároló könyvtárakban, múzeumokban nagyítóval kell keresni a magyar anyanyelvű alkalmazásokat. /Borbély Tamás: Intézményrendszerről a Korunkban. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Máj. 25-26-án a kőrösfői diákok történelmi vetélkedőjével kezdődött az a kétnapos ünnepség, amelyet a Magyarok Világszövetsége és az Illyés Közalapítvány támogatásával a kőrösfői Rákóczi Kultúregylet szervezett Gyarmathy Zsigáné, Kalotaszeg Nagyasszonya születésének 159. évfordulója alkalmából. Bemutatták a Kalotaszegi Madonna című filmet is. Az emlékünnepség Bánffyhunyadon folytatódott. Dr. Péntek János, a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető tanára "Gyarmathy Zsigáné, a néprajzkutató" című előadásában ismertette Gyarmathyné életének fontosabb eseményeit. Zsakó Erzsébet textilmérnök és Orbán Erzsébet tanárnő az "Erdélyi népi varrottasok" című előadása sorána megjelentek betekintést nyerhettek a népi varrottasok készítésének titkaiba. /Csáki Jutka: Gyarmathy Zsigáné-emléknapok Kalotaszegen. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./

"Júl. 24-én zárja kapuját Illyefalván az ötödik Kárpát-medencei Anyanyelvi Tábor, melyet az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége és Kovászna Megye Tanácsa közösen szervezett. A táborozóknak Kiss Jenő, a megyei könyvtár igazgatója mutatta be az illyefalvi Séra-kúriában berendezett irodalmi kiállításokat. Kakas Zoltán néprajzkutató bemutatta a Beszélő kövek című CD-t, és a kövekhez kötődő mondák, legendák világába kalauzolta hallgatóságát, Kisgyörgy Zoltán helytörténész a háromszéki harangokról tartott előadást, dr. Péntek János egyetemi tanár az erdélyi nyelvjárásokról, Péter Sándor középiskolai tanár helynevekről értekezett, másnap a versértelmezésé volt a főszerep Egyed Emese egyetemi tanár irányításával. /(fekete): Kárpát-medencei anyanyelvi tábor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 24./ A táborba a Felvidékről, a Vajdaságból, a magyarországi Veszprém megyéből, illetve Aradról és Nagybányáról érkeztek az anyanyelvi vetélkedőkön, műveltségi, művészeti versenyeken jeleskedő fiatalok. A főszervező, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) a pedagógusszövetségekkel vette fel a kapcsolatot, így verbuválták össze a jutalomtáborozásban részesülő 21 iskolást. /Farkas Réka: Tíz nap a magyar nyelvért. = Krónika (Kolozsvár), júl. 25./"

"A Tövisháti Kulturális Társaság rendezésében aug. 31-én és szept. 1-jén tartják meg a hagyományőrző napokat. Idén dr. Egyed Ákos akadémikus a Kossuth-év okán a szabadságharc vezetőjéről tart előadást, dr. Péntek János pedig a tövisháti nyelvjárásról. Történelmi vetélkedőt tartanak a helyi magyar iskolások részvételével Kossuth életéről, koráról. Éljen a magyar szabadság címmel Meleg Vilmos színművész előadóestjére kerül sor a művelődési házban. Az Ipp Art művészcsoport idei táborozásán készült képzőművészeti alkotásokat a Magyar Házban állítják ki. Szeptember első vasárnapján a hagyományőrző népi együttesek találkozóját tartják meg. /Tövisháti Napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 20./"

"Az Illyés Közalapítvány sajtónyilatkozatában támogatásáról biztosította Pomogáts Bélát az alapítvány elnöki tisztének betöltését illetően. Aláírók: Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, Fodor Sándor író, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke, Gálfalvi György irodalomkritikus, a Látó főszerkesztő-helyettese, Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus, a Hét főszerkesztője, Kántor Lajos irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője, Köllő Gábor műszaki kutató, az Erdélyi Műszaki Társaság alelnöke, Kötő József színháztörténész, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke, Péntek János nyelvészprofesszor, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének elnöke, Pozsony Ferenc néprajzkutató, a Kriza János Társaság elnöke és Szilágyi István író, a Helikon főszerkesztője. /Kiállás Pomogáts Béla mellett. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./"

"Képességvizsgának és útravalót tarisznyálónak minősítette Vida Katalin a hatodik alkalommal megrendezett Tövisháti Napokat megnyitó beszédében. Szilágycseh Művelődési Házában aug. 31-én nemcsak a helybéliek jelentek meg, hanem a zilahi, szilágysomlyói, kárásztelki civil szervezetek képviselői mellett budapestiek is. Kistáj a Tövishát Szilágy megyében, több mint húsz település tartozik hozzá, s Szilágycseh a központja, egyben székhelye a Tövishát Kulturális Társaságnak. Varga D. István, a társaság elnöke szerint a rendezvény az apadó magyar közösség megmaradását szolgálja. Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke Kossuth Lajosról beszélt. Péntek János, a Babes-Bolyai Tudományegyetem tanszékvezető tanára "A tövisháti nyelvjárás - múlt és jelen" címmel tartott előadást. A program ezúttal is magába foglalta az Ipp Art művészcsoport tárlatának megnyitóját. Volt történelmi vetélkedő is, középiskolások részvételével. Meleg Vilmos nagyváradi színművész "Éljen a magyar szabadság! Éljen a haza!" című előadóestje nagy érdeklődést váltott ki. /Fejér László: VI. Tövisháti Napok. Szülőföld, történelem, anyanyelv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./"

"A csíkszeredai Kriterion Alapítvány kuratóriuma úgy döntött, hogy Péntek Jánosnak, a kiváló nyelvésznek, néprajzkutatónak, egyetemi tanárnak adományozza az idei Kriterion-koszorút. A kuratórium tagjai értékelték azt az eredményekben gazdag tevékenységet, amelyet a díjazott közel négy évtizede a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar nyelv és kultúra tanszékén kifejt. Péntek János szerzője, társszerzője az 1980-as évektől megjelent általános iskolai anyanyelv tankönyveknek és tanári kézikönyveknek, számos olyan, a magyar nyelv különböző vonatkozásaival foglalkozó magas tudományos igényességű szakkönyvet írt és szerkesztett, amelyek ma már alapmunkának számítanak a szakkutatásokban. Szervezője, szakmai irányítója a nyelvművelő, nyelvápoló mozgalomnak, számos más társadalmi és közéleti szerepköre mellett az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének és az Erdélyi Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagja. Gazdag és átfogó néprajzkutatói munkásságát is számos kötet fémjelzi. Negyven évi szünet után, 1990-ben ő indította újra a kolozsvári egyetemen a néprajz szakot. A kuratórium tagjai a Kriterion-koszorú odaítélésekor kiemelték, hogy Péntek János továbbra is gazdagodó életműve a magyar nyelvészeti tudományok szerves része, és mindemellett az elmúlt évtizedek során a díjazott olyan iskolát és kutatói műhelyt teremtett, amely nyelvész szakemberek egymást követő nemzedékeit bocsátotta útjára. Az idei Kiterion-koszorút dec. 13-án adják át a csíkszeredai Kriterion Házban. /Kriterion-koszorú Péntek Jánosnak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./"

"Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) szervezésében nov. 29-én Informatizált világ és anyanyelv címmel tartottak szakmai tanácskozást a Kovászna megyei Árkoson. A Péntek János kolozsvári egyetemi tanár, AESZ-elnök által vezetett értekezleten jeles magyarországi és erdélyi szakemberek tartottak előadásokat. Prószéky Gábor budapesti professzor előadása után kolozsvári egyetemi oktatók a számítógépes nyelvezetről és a magyarítás lehetőségeiről beszéltek. Szilágyi N. Sándor professzor a szövegminőségről, nyelvhelyességi, helyesírási kérdésekről, ezt vitte tovább Benő Attila adjunktus, Demeter Éva és Sárosi Krisztina doktorandus. Ördögh-Gyárfás Lajos ügyvezető elnök, Török Katalin alelnök és Nagy Zsuzsanna irodavezető különböző működési területekről és az AESZ pénzügyi helyzetéről adott számot. /Anyanyelvi értekezlet Árkoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 4./"

"A Bolyai Társaság a héten találkozót hívott össze az erdélyi magyar állami felsőoktatás képviselőivel és a magyarországi felsőoktatást támogató alapítványok képviselőivel. A meghívottak, akikre számítottak, vagy kimentették maguk vagy nem is jelezték, miért maradnak távol a tanácskozástól. (Kivétel: a magyar Oktatási Minisztérium Határon Túli Főosztályának főosztályvezetője, Zilahi László.) Wanek Ferenc elnök tájékoztatott: olyanokat hívtak meg, akikről úgy gondolták, hogy a magyar támogatói szándék részéről illetékesek. A Babes-Bolyai Tudományegyetem két magyar prorektora, Kása Zoltán és Néda Árpád jelen voltak, akárcsak a Bolyai Társaság részéről Péntek János választmányi tag, illetve az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács elnöke Sípos Gábor. Miután a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem beindult, a Magyarországról származó pénz támogatások a Sapientiához mentek és az erdélyi magyar állami felsőoktatatás háttértámogatása háttérbe szorult. Szerettek volna megoldást találni arra, hogyan lehetne támogatni az állami keretek között folyó felsőoktatási képzést. Sajnálatos, hogy az ifjú oktatók fizetéskiegészítésének programja leállt. A tanár lakások programjai leálltak. A diák- tanár közös kutatási programok háttérbe szorultak. /(Csomafáy Ferenc): Tisztújítás küszöbén a Bolyai Társaság. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 6./ "

"Dec. 7-én Kolozsváron, a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg közgyűlését a Bolyai Társaság. Wanek Ferenc elnök visszapillantott az idén megalakulásának százharmincadik évfordulóját ünneplő kolozsvári magyar nyelvű egyetem történetére, majd az önálló állami magyar egyetem újjászületése érdekében 1990-ben alakult Bolyai Társaság tevékenységét elemezte. A Sapientia Egyetem sem oldja meg gondjainkat, hangsúlyozta. Jelenleg Romániában 111 felsőoktatási intézmény működik, és ezeknek fele állami tulajdonú, tehát az itteni magyarságnak is kijár egy ilyen egyetem. Wanek Ferenc az RMDSZ vezetőségét is hibáztatta az önálló állami magyar egyetem beindításának késlekedéséért, valamint azért, mert nem elég nyitott a civil szervezetek felé. A Bolyai Társaság a közös stratégia kidolgozása érdekében eredménytelen tárgyalásokat folytatott az Apáczai és az Illyés közalapítványokkal. A közgyűlés megszavazta az új működési szabályzatot. Ennek értelmében a Bolyai Társaság a jövőben egyszerűbben működik. Szilágyi Pál új stratégiát szorgalmazott, mert jelenleg a 25 ezer Romániában magyarul tanuló egyetemista mellett Magyarországon 3 ezer egyetemista tanul, akiktől nem remélhetnek hazatérést. Szerinte egyes szakterületeken az oktatási kapacitások túlméretezésével munkanélkülieket termelnek. A közgyűlés új, kilenc tagú választmányt jelölt ki. A régi-új elnök Wanek Ferenc, alelnökök Jung János és Péntek János, titkár Vallasek István. /Ördög I. Béla: A Sapientia sem oldja meg gondjainkat. Tisztújítás a Bolyai Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./ A Bolyai Társaság közgyűlésén javasolta: ne az RMDSZ képviselje a felsőoktatási kérdéseket, hanem a Bolyai Társaságon belül működő és a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem képviselőivel közösen létrehozott bizottság foglalkozzon az erdélyi magyar felsőoktatás problémáival. Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke kifejtette: fölösleges a felsőoktatási tanács és a Bolyai Társaság közötti párhuzamosság, hatékonyabb lenne, ha az RMDSZ kellőképpen megbízna a civil szervezetekben. A tanácskozáson Péntek János, a BBTE magyar nyelvészeti tanszékének vezetője kifejtette, a politika kudarca, hogy a kezdetben kitűzött célokat nem sikerült megvalósítani, hiszen ma az önálló karok létrehozása is a politikumtól függ. "Fontos fórumokról szorították ki a Bolyai Társaságot, ami miatt a presztízse is csökkent - mutatott rá. - Álkonzultációkra hívnak meg minket, hogy legyen mit alibinek felhasználni." Nagy F. István, az RMDSZ oktatási ügyekben illetékes ügyvezető alelnöke sajnálatosnak tartotta, hogy nem vehetett részt személyesen a Bolyai Társaság közgyűlésén. Nagy F. István furcsállotta a bírálatot, mert a Felsőoktatási Tanácsnak Wanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke is tagja. /Lázár Lehel: "Civilekre" bízzák az egyetem ügyét? = Krónika (Kolozsvár), dec. 9./"

"Péntek János professzor kapta idén a Kriterion-koszorút. Dr. Balázs Lajos laudációjában összefoglalta a professzor több embernek való munkáját. Néhány nyelvészeti, néprajzi munka, melyek szerzője, társszerzője dr. Péntek János: A nyelv világa, A magyar nyelvjárások román kölcsönszavai, A kalotaszegi népi hímzés és szókincse, Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete, Teremtő nyelv. A megmaradás esélyei, Anyanyelvű oktatás, magyarságtudomány, egyetem Erdélyben, Az anyanyelv mítosza és valósága, Kreatív nyelvhasználat és az iskola, A nyelv ritkuló légköre, Szociolingvisztikai dolgozatok. Társszerzője az Idegen szavak szótárának, A Moldovai Csángó Nyelvjárás Atlaszának. Szerzője, társszerzője a 80-as években megjelent általános iskolai anyanyelv tankönyveknek és tanári kézikönyveknek. A filológiai doktor, tanszék- és doktoriprogram-vezető Péntek János az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének alapítója, jelenleg elnöke, a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottságának tagja, az Anyanyelvi Konferencia elnökségi tagja, erdélyi társelnöke a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságának. Széchenyi-ösztöndíjas, az MTA köztestületi tagja. Állandó meghívottja az MTA Magyarságtudomány Külföldön Elnöki Bizottságának. /Dr. Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens: Laudáció. Péntek János. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./ "

"Megjelent a Haza a magasban nemzetismereti tankönyv /Antológia Kiadó, Lakitelek/. Dr. Bakos István, a könyv szerkesztője szerint a kétkötetes kiadvány a külhoni diákok nevelését szolgáló magyar nemzetismereti könyv. A gazdagon illusztrált, vonzó olvasmány magyar nyelv és irodalom, magyar történelem és földrajz fejezetei a magyarországi 5-8. osztályos tananyag lényegi részeinek egyszerűsített reprodukálása, valamint az alapfokú oktatási kerettanterv hon- és népismereti tananyagát tartalmazza. Ezenkívül áttekintést ad a magyar képzőművészet, az építészet, a zenetörténet, a filmművészet és a sport kiemelkedő alakjairól és eredményeikről. A tudománytörténeti rész a külföldön világhírűvé vált magyar tudósok és Nobel-díjasok portréit közli (már szerepel benne Kertész Imre is.) A tankönyv bemutatja a külhoni magyar közösségeket, a világban szétszórt magyarság történetét és helyzetét (a kötet erdélyi munkatársai: dr. Vofkori László és dr. Péntek János). /Sylvester Lajos: Haza a magasban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 14./ "

"Dec. 17-én Kisebbségekért Díj magyar állami kitüntetésben részesült az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár munkaközössége. Laudációjában Péntek János professzor rámutatott: a legfrissebb, 2002-es megjelenéssel XI. kötetéhez érkezett el az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár, ez a legterjedelmesebb és talán legjelentősebb magyar szótári munka ma már egyaránt hozzátartozik Erdély modern mítoszához és a magyarságtudomány élő valóságához. A szótár nyersanyagát 1925-től kezdte el gyűjteni Szabó T. Attila. Mintegy negyven évvel később elkészült az első kötet, 1975-ben jelent meg a Kriterion Kiadónál. A II. kötettől munkatársak önfeláldozó csapata vette át a szócikkek szerkesztésének nehéz munkáját. A IV. kötet 1984-es megjelenése után politikai, ideológiai tiltások nyomán a szótár további köteteinek kiadása megszakadt. Ezt tetézte a gyűjtő és főszerkesztő Szabó T. Attila hirtelen halála 1987-ben. A most megjelent kötetet még Vámszer Márta szerkesztette. Szerkesztő-munkatársai: Daly Ágnes, P. Dombi Erzsébet, Fazakas Emese, B. Gergely Piroska, Kádár Edit, Kósa Ferenc, Kürti Miklós, T. Szabó Csilla, Szabó György, K. Tichy Magdolna, Zsemlyei János. A szócikkeket románul Szász Lőrinc, németül Dorka-Fábián Beáta és Szabó Csilla értelmezte, a kötet lektora pedig Kiss András volt. A Szótörténeti Tár igazi értelme nem az, hogy megörökíti Erdély gazdag nyelvi múltját, hanem az, hogy a feltárt, feldolgozott források hozzáférhetővé váltak a magyarságtudomány művelői számára. Már 2000-ben több mint félszáz olyan nyelvészeti, névtani, néprajzi, művelődéstörténeti monográfiát, tanulmányt lehetett számba venni, amelyeknek a Tár volt a fő forrásuk. A szótár anyagából már két nyelvtörténeti doktori dolgozat készült Kolozsváron. /Kisebbségekért Díj a Szótörténeti Tár munkaközösségének. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./"

"Tavaly decemberben Budapesten az Anyanyelvápolók Szövetsége Lőrincze-díjjal tüntette ki a magyar nyelvtudományban és nyelvművelésben kimagaslót alkotó Murádin László kolozsvári nyelvészt, tudományos főkutatót. Péntek János egyetemi tanár után ő a második erdélyi magyar nyelvtudós, aki átvehette díjat. Murádin évtizedeken át vezette a kolozsvári Igazság napilap nyelvművelő rovatát, napjainkban a lap utódjában, a Szabadságban folytatja ismeretterjesztő munkáját. Nyelvművelői kötetei: Anyanyelvünk művelése; Szavak titka; Szavak színeváltozása; Anyanyelvünk ösvényein; A hely, ahol élünk. Egyedül jelentette meg A romániai magyar nyelvjárások atlasza című munkáját. Elmondta: "Az erdélyi magyar nyelvművelés ma már küzdelem. Küzdelem nyelvünk fokozatos elrománosodása és elrománosítása ellen, küzdelem a magyar nyelvért, a magyar nyelv megőrzéséért. Egyik oldalon áll a magyar közösség, mely természetes módon küzd nemzeti öntudatának és anyanyelvének megtartásáért, a másik oldalon ott áll a hatalom, amely mindent megtett és megtesz az egységes állameszmény érdekében a nemzetiségek, elsősorban a jelentős magyar kisebbség elsorvasztásáért, elrománosításáért." /Komoróczy György: Lőrincze-díj Murádin Lászlónak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./"

"Gagyi József a csíkszeredai Regionális Antropológiai Kutatási Központ keretében társadalomkutatással foglalkozik, a Látóban megjelent szociográfiai írásaiért a folyóirat nívódíjában részesült. Az 1949-es székelyföldi történésekkel foglalkozó munkájáról beszélt.Terepmunkája során olyan 1949-es jelenséggel találkozott, amelyről azelőtt sehol nem hallott. Ebből írta a kolozsvári egyetem magyar nyelv és kultúra tanszékén Péntek János professzornál a doktorátusi dolgozatát. Az úgynevezett millenarista világvégeváró mozgalomról van szó, amely a Székelyföldön szerveződött. Ideggyógyintézetbe zárták a vezetőt, az elv azonban tovább élt. Mindez egy premodern, paraszti, tehát archaikus társadalomban keletkezett. /Antal Erika: Egy világvégeváró mozgalomról. Beszélgetés a Látó-nívódíjas Gagyi József antropológussal. = Krónika (Kolozsvár), jan. 23./"

"Egyéves a Hepehupa /Zilah/, a művelődési folyóirat. Helytörténeti tanulmányait nem egy iskolában kötelező olvasmányként jelölték ki a tanárok. A folyóirat szerkesztői és kezdeményezői, Fejér László újságíró és Kovács Kuruc János történelemtanár február 15-én tartották az egyéves megjelenés évfordulós ünnepségét. A rendezvényen dr. Egyed Ákos akadémikus gróf Mikó Imrére emlékezett. Dr. Péntek János A tudós kötődései című előadásában Szabó T. Attila munkásságának szilágysági vonzatait ismertette. Az előadások után a zilahi Silvania főgimnázium Zelma diákszínjátszó csoportja lépett fel. Az új számban Lakóné Hegyi Éva muzeológus a zilahi temető többszáz éves síremlékeiről közölt tanulmányt. A Hepehupa megjelenése nagyrészt az önzetlen támogatóknak, elsősorban Major Istvánnak, a Color Print nyomda igazgatójának köszönhető. /Józsa László: Egyéves a HEPEHUPA. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 19./ "

"A kilencvenes években jelentős szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatok indultak annak feltárására, hogy milyen az országhatárokon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek helyzete. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a demográfiai-etnikai viszonyokra, a jogi, politikai és gazdasági helyzetre, az identitástudatra és az identitás változására, a nemzeti és történelmi tudatra, az iskolázottságra, a műveltségi szintre, a nyelvi helyzetre, a nyelv állapotára, a nyelvhasználatra stb. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című összehangolt kutatási program eredményeit összegező sorozat kötetei sorra jelennek meg. /Csenicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában /Kárpátalján/, Budapest, 1998; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Budapest-Újvidék, 1999; Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Budapest-Pozsony, 2000./ A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a magyar nyelv a környező országokban alárendelt státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában /magyar többségű önkormányzatokban/, jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon és munkahelyen. A korlátozással együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ennek a függő, kiszolgáltatott helyzetnek Szlovákiában és Jugoszláviában nyomatékot ad a hatályos nyelvtörvény. Az utódállamok az offenzív, sőt néha agresszív nyelvpolitikához csatlakoznak. A cél az elszigetelés az anyaországtól, a szándékos szétszórás, néha a kollektív bűnösség vádjával, a kiszorítás a társadalom fontos területeiről, pozícióiból. A román hadseregben továbbra is gyakori a magyar fiatalok megszégyenítése, megalázása, a nyelvi tiltás. A magyar többségű régiók igazgatása, többségi felügyelete egy belső gyarmati rendszernek felel meg /kizárólagos államnyelvi igazgatással, fokozottabb katonai és rendőri felügyelettel, például 1990 után szinte minden székelyföldi faluban csendőrlaktanya épült, de iskola vagy tanári lakás nem/. A kilencvenes évek elején egyes nyelvészeknek az volt a véleménye, hogy a kisebbségi nyelvváltozatok szétfejlődnek, eltávolodnak a magyarországitól. A terepkutatás azonban igazolta, hogy a magyar nyelv megőrizte viszonylagos szerves egységét. A nyelvi különbségek pedig áthidalhatók a nyelvi kodifikáció kiterjesztésével. A külső régiók nyelvhasználata archaikusabb, mint a centrumé. Ez sok esetben tartósabb nyelvi hagyományt, nyelvi értéket jelent. A hiányzó vagy töredékesen meglevő szint éppen a közéleti-szakmai szint. Az egyetemi szakoktatás hiánya eredményezte, hogy a szaknyelvi terminológiák különfejlődtek és leépültek. Székelyföldi szakiskolákban például magyar anyanyelvű tanárok tagadják meg szakmájuk magyar nyelvű oktatását arra hivatkozva, hogy nem ismerik a magyar szaknyelvet. Sürgető feladat az intézményteremtés és a szaknyelvi rehabilitáció és képzés. A kisebbségi kétnyelvűség bevezeti a nyelvi asszimilációt. Meghatározó az iskolai oktatás nyelve, a szűkebb családi környezet nyelve, valamint a munkahelyi környezet. A jövőt tekintve negatív tényező a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, a vegyes családok számának növekedése, a nagyvárosokba költözés. Az etnikai arányok megváltoztatásának szándéka ma is fontos eleme minden szomszédos ország nemzetpolitikájának. Rontja a nyelvmegtartás esélyeit a magyar nyelv alárendelt jellege, az etnicista oktatáspolitika, a helyi önkényeskedés, a magyarellenes közhangulat, a publikusan és intézményesen megnyilvánuló magyargyűlölet, az elfogult döntések az igazságszolgáltatásban, a magyar nyelv, a magyar kultúra megbélyegzése. Általában aggasztóan csökken az iskolázottsági és műveltségi szint a magyar közösségekben, nagyobb arányú a tehetséges gyermekek elkallódása. Erdélyben ma mintegy ötvenezren államnyelven, románul végzik tanulmányaikat. Vannak ortodox magyarok, magyarul már nem tudó protestánsok, illetve katolikusok. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor gyarapodtak a nyelvhasználat alkalmai és színterei: létrejöttek magyar intézmények. A sajtó és tömegkommunikáció erősítette a nemzeti kapcsolatot. Bővültek az anyanyelvi oktatás intézményes keretei. A Magyar Tudományos Akadémia újra a magyar nyelv fő intézményévé vált, szervezi, támogatja a kisebbségi szellemi műhelyeket, irányítja a közös nyelvi tervezést. /Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapot és esélyei. = A Hét (Bukarest), márc. 6./"

"Márc. 29-én a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta rendes évi közgyűlését az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME). Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke levélben üdvözölte a közgyűlést. Elnöki beszámolójában dr. Egyed Ákos az EME 2002-ben elindított reformfolyamatát elevenítette fel: nőtt a tagság bizalma és érdeklődése, 429 rendes és 30 állandó taggal gazdagodtak, erősödött a belső rendtartás és munkafegyelem, elkezdődött a regionális kutatás és a korszerű informatikai adatbázis kialakítása. A tavalyi esztendő egyik legfontosabb eredménye az MTA-val megkötött együttműködési megállapodás volt. Ősszel hagyományteremtő szándékkal indult be az erdélyi Magyar Tudomány Napja. A közgyűlés meghallgatta és elfogadta Sipos Gábor főtitkári jelentését, Soó Tamás gazdasági tanácsosi beszámolóját, valamint Kerekes Jenő ellenőri jelentését. A közgyűlésen számos hozzászólás, javaslat hangzott el. Sipos Emese (Marosvásárhely) az Orvostudományi Értesítő című kiadvány várható beindításáról számolt be. Egyed Emese (Kolozsvár) nagyra értékelte az EMÉ-nek az irodalomtudományi kiadványok támogatásában vállalt szerepét. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület választmányának új tagjai: Antal Árpád, Tánczos Vilmos, Péntek János, Jakó Zsigmond (1. szakosztály); Balla Árpád, Bocskay István, Brassai Zoltán, Molnár Géza (3. szakosztály); Vincze Mária, Vallasek Magdolna (4. szakosztály). /Ördög I. Béla: EME-reformtörekvések tudományos életünkben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 31./ Kolozsvár) Az EME taglétszáma 4963, 2039 rendes tag (ebből 1707 aktív. 332 nyugdíjas) 90 pártoló tag, 2739 egyetemi hallgató. /(Csomafáy Ferenc): Lezajlott az Erdélyi Múzeum Egyesület rendes évi közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 1./"

"Több száz értékes könyv tűnt el a Babea-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszéki könyvtárából. A lopássorozat azt követően is folytatódott, hogy a rendőrség elkezdte a vizsgálatot. Doru Radosav, az Egyetemi Könyvtár igazgatója elképzelhetőnek tartotta, hogy a gyűjteményt biztonsági okokból elveszik a tanszéktől. "Mindannyian felelősek vagyunk a történtekért - jelentette ki Péntek János, a nyelvészeti tanszék vezetője. Szerinte talán azzal vétettek, hogy nem mérték fel: a folyosóra kikerült könyvszekrényekben a kevésbé értékes könyveket kellene tárolni. A Nyugat eredeti kiadásának a teljes kollekciójából csak hat kötet maradt. Az eltűnt könyvek lajstromát szaporítja az Erdélyi Szépmíves Céh korabeli kiadásainak egész sora, és akadnak a listán 19. században kiadott könyvek is. "Az is lehet, hogy a tettesek megrendelésre loptak, és a könyvek már kint is vannak Magyarországon" - jegyezte meg Péntek János. Tény, hogy ezeket a könyveket magyar nyelvterületen és elsősorban Magyarországon lehet jó áron eladni. Gyakran történik meg, hogy hátizsákkal jönnek a diákok az órákra, hogy az egyetemről egyenest a vonathoz mehessenek. De az épületnek több hátsó kijárata is van. Az udvart több száz méteren át betonkerítés veszi körül, amelyen könnyűszerrel átdobálhatók a könyves csomagok. Luffy Katalin könyvtárosnő egyhónapos magyarországi tartózkodás után március 31-én már a reggeli órákban észrevette, hogy kiürítették a polcokat. Alig állt össze a 256 tételt tartalmazó kárlista, az első rendőri helyszínelés után újabb könyvek tűntek el. A kiérkező rendőrök beérték egy félórás kiabálással. Nyilatkozatokat, ujjlenyomatokat csak ápr. 9-én vettek. Egyed Emese elmondta, hogy a kari könyvtárnak átadott magyar könyvek alig érhetők el a hallgatók számára. Doru Radosav igazgató ennek ellenére nem tartja kizártnak, hogy a könyvek biztonsága rákényszeríti a tanszéki könyvtár beolvasztására. Felvetésére érzékenyen reagálnak a magyar tanszékek tanárai. A különállást azért is fogadta el annakidején az egyetemi könyvtár vezetése, hangsúlyozzák, mert egyetlen lej kiadás nélkül tett szert a magyar tanszék a gyűjteményre, mely most is hetente legalább húsz kötettel gyarapodik. /Gazda Árpád: "Kultúrlopás" a kolozsvári bölcsészkaron. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./"

"Ápr. 11-én kezdődött meg a Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat, melynek ünnepélyes megnyitóját a szatmárnémeti Láncos-templomban tartották. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által évről évre megrendezésre kerülő rangos ünnepségnek első alkalommal ad helyet Szatmárnémeti. A Nyelvőrzés díját idén dr. Bura László kapta meg, akinek anyanyelvművelő munkásságát dr. Zsemlyei János egyetemi tanár méltatta, a kitüntetést pedig dr. Péntek János egyetemi tanár adta át. A rendezvény ápr. 12-én anyanyelvi konferenciával folytatódik, a díjkiosztással egybekötött záróünnepségre ápr. 13-án, vasárnap kerül sor. /(anikó): A Magyar Nyelv Napjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 12./"

"Ápr. 11-13-a között az ország tizenkét megyéjéből közel száz versenyző vett részt A Magyar Nyelv Napjai rendezvénysorozat keretében szervezett Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Vetélkedő és mesemondó verseny országos döntőjén Szatmárnémetiben. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) által évről évre változó helyszínen megrendezett ünnepségnek először adott otthont Szatmárnémeti. A vetélkedőn a kisdiákok Brassó, Dés, Felsőmarosújvár, Gyergyóditró, Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Nagybánya, Nyárádszereda, Székelykeresztúr, Székelyudvarhely és Zabola magyar tagozatos iskoláit képviselték. A vetélkedő végén a gyermekeket Szilágyi Regina interaktív bábozással szórakoztatta, az V-VIII. osztályos diákoknak pedig Kiss Zsuzsa mutatta be a város nevezetességeit. Ezzel párhuzamosan zajlott a szakmai konferencia, melyen többek között dr. Nyirkos István debreceni egyetemi tanár, dr. Bura László főiskolai tanár, dr. Péntek János egyetemi tanár és dr. Zsemlyei János egyetemi tanár tartott előadást. Délután volt a mesemondó verseny, melyen külön kategóriában indultak az I-IV. osztályosok, és külön az V-VIII. osztályos diákok. A háromnapos rendezvény záróünnepségét az Északi Színházban tartották. /Elek Anikó: A Magyar Nyelv Napjai. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 14./"

"Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./"

"Elhunyt Zsemlyei János (1936-Kolozsvár, 2003. jún. 12.) nyelvész, a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének tanára. Halála napján még dolgozatot hoztak a tanár úrnak, emlékezett tanártársára Péntek János. Kutató munkája a magyar nyelvészet szinte egész területére kiterjedt. A szó számára különösen fontos volt: a magyar szó az erdélyi múltban és az erdélyi nyelvjárásokban, a vándorló szó a nyelvek kapcsolatában, a szó a nyelvi leírásban, a szavakból összeálló állandó szókapcsolatok és szövegek, a szó a különféle szótárakban. Három évtizede munkatársa volt az Erdélyi magyar szótörténeti tárnak. "Az erdélyi Panteon lassan megtelik nyelvészekkel, kis munkaközösségünk hajdani tagjai is sorra ide tértek örök nyugovóra. Itt pihennek szótári terveikkel és megvalósult szótári műveikkel, elméleteikkel és álmaikkal a régiek közül Gyarmathi, Brassai és a hozzánk nagyon közeliek: Szabó T. Attila, Márton Gyula, Gálffy Mózes, Balogh Dezső, Nagy Jenő és Vámszer Márta. Külön csoport, és nem is kis csoport a Szótörténeti tár túlvilági munkaközössége. Az itt pihenőkhöz csatlakozik most Zsemlyei János." - írta a tanszékvezető professzor, Péntek János. /Péntek János: Dr. Zsemlyei János (1936-2003). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 14./"

"Bihar és Partium iskoláiból hiányoznak a szakképzett magyar tanárok. A tanintézetek harmadában, s főként a vidéki bihari iskolákban ugyan főiskolát végzettek, ám nem magyar szakon diplomázott tanárok oktatják az anyanyelvet és irodalmat. Évek óta próbálják orvosolni a helyzetet, közölte Pásztor Gabriella magyar szakos Bihar megyei tanfelügyelő, de nem sikerült. Páran Kolozsváron próbáltak diplomát szerezni, de idő és anyagiak híján félbehagyták tanulmányaikat. Év elején Nagyváradon tanácskozott Péntek János professzor és Egyed Emese /Babes-Bolyai Egyetem Magyar Tanszék/, mert a partiumi megyék kérték egy kihelyezett távoktatási központ megszervezését a bihari megyeszékhelyen. A távoktatás elindítását mind az egyetem, mind a magyar tanszék illetékesei támogatták és elindult az engedélyeztetési folyamat. Ennek értelmében főiskolai diplomával rendelkezők jelentkezhetnek távoktatási képzésre a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Tanszékén. A magyar főszak mellé román nyelv és irodalom, vagy magyar néprajz választható. Felvételi júliusban lesz magyar nyelv és irodalomból, illetve a mellékszak anyagából. /Magyartanárképzés távoktatásban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 17./"

"A Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) elmúlt évi tevékenységeinek összegzésére, illetve a jövendő terveinek ismertetésére hívták össze jún. 23-án az egyetem magyar vezetői a magyar sajtó képviselőit. A találkozón egyúttal reagáltak arra a kijelentésre is, amely a múlt héten hangozott el a Sapientia - Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szervezte sajtóbeszélgetésen. Eszerint a BBTE-n idén már csak román nyelven lehetett magiszteri dolgozatokat leadni, továbbá a professzori címek megadását annyira megnehezítették, hogy magyar anyanyelvű oktató csak nagy nehézségek árán érheti el az említett rangot. Dr. Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese elmondta: az egyetem magyar tagozata 1993-ban indult háromszáz hellyel, amely idénre mintegy ezerre növekedett. Pontos számokat nem lehet megállapítani, mivel mindig a szakminisztériumtól függ, hogy hány helyet ítél meg a magyar szakok számára. A rektor-helyettes elmondása szerint négy karon is működik a magyar nyelvű magiszteri képzés: a bölcsészkaron három szakon is lehet "mesterizni", a filozófián, a református teológián és a matematikán is magyarul tanulhatnak és vizsgázhatnak a diákok, továbbá dolgozataikat is magyarul írhatják és védhetik meg, tehát nyelvi egység tapasztalható az oktatás terén. Ugyanakkor dr. Kása Zoltán kitért a professzori címekre is, ismertetve az újságírókkal, hogy a követelmények egységesek országos szinten. Dr. Néda Árpád rektor-helyettes részletezte: 2002-2003-ban összesen 32 docensi, illetve professzori címet értek el magyar oktatók, továbbá öten (Cseke Péter, Néda Árpád, Egyed Emese, Keszeg Vilmos és Buzogány Dezső) kapták meg a jogot doktori dolgozatok irányítására. Kiderült továbbá, hogy az egyetem 19 magyar kara jelenleg 270 főállású oktatót foglalkoztat. Az EMTE-n elhangzott állításra reagálva dr. Péntek János, a BBTE Bölcsészkara magyar nyelv tanszékének vezetője elmondta: az EMTE annak idején komplementáris jelleggel jött létre, tehát mintegy kiegészítéseképpen a már meglévő magyar szakoknak. Ugyanakkor a BBTE örül a természetes konkurenciának. A professzor részletezte a doktori cím elnyerésének körülményeit, elmondva, hogy a múlt ősztől már működik a Hungarológiai Stúdiumok elnevezésű magyar doktori iskola. Az eddigi megvalósításokat ismertette dr. Csucsuja István, a Történelem és Filozófia Kar dékán-helyettese, kiemelve, hogy ez az egyedüli kar, amelyen magyar távoktatás is működik. Ez a rendszer lehetőséget nyújt például vidéki helyettes tanárok számára, hogy diplomához jussanak. A történelem kar fennállása óta minden évben több új szakot indított, az idei volt az első olyan tanév, amikor nem indult új szak. További szakok kaptak viszont jóváhagyást, és tervek szerint legkésőbb a jövő ősztől lehet felvételizni fizika-informatika, református vallástanár-zenepedagógia és római katolikus vallástanár-szociális munkás szakra, továbbá környezetvédelem, illetve orvosi műszerek fizikája főiskolai szakokra is. /Sándor Boglárka Ágnes: Nyelvi egység az egyetemi oktatásban. A BBTE örül a természetes konkurenciának. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 24./"

"A múlt hét végén a kalotaszegi Zsobokon megtartott szórványkonferencián többek között részt vett Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány (IKA) elnöke, és Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője. Pomogáts Béla elégedetlen azzal az összeggel, ami a rendelkezésükre áll - ez az idén 1 milliárd forint. Ezen kívül az IKA a kézbesítője ama 1,2 milliárd forintnak, amit azoknak a határon túli magyar családoknak folyósít a kormány oktatási támogatásként, akik egy vagy több gyereküket magyar iskolába járatják. A tavaly az erre szánt egy milliárd forintból 800 ezret ugyancsak a pályázók kaphattak meg, mert csak minimum két magyar iskolás gyerek esetén folyósították a 20 ezer forintos támogatást, és ezt a magyar igazolvány meglétéhez kötötték, viszont az igazolványok átvétele, beszerzése igen nehézkesen haladt. Mivel az idén a támogatás megszerzéséhez nem kell majd magyar igazolvány, és egy gyerek után is jár a juttatás, Pomogáts szerint kb. 2 milliárd forint kell majd ahhoz, hogy minden jogosult hozzájuthasson a 20-20 ezer forinthoz. Az elnök azt is elmondta: "A kormányváltás előtt elszabadult a pályázás. Az Orbán- kormány utolsó időszakában olyan pályázatokat hagyott jóvá, amelyekről világosan tudtuk, hiszen én akkor is kuratóriumi tag voltam, hogy az összeg magánzsebekben fog kikötni. Azt még meg tudtuk akadályozni, hogy egy felvidéki magánszálloda építésére valaki 50 millió forintot kapjon, de azt már nem, hogy 80 millió forintot utaljunk ki egy erdélyi sajtó- és könyvterjesztő hálózatra, és nyilvánvaló, hogy ez a pénz magánzsebbe vándorolt." Az idei 1 milliárd forintos keretnek a 66-68 %-a fölött a határon túli alkuratóriumok rendelkeznek. A HTMH (Határon Túli Magyarok Hivatala) jövőre 2-3 milliárd forintos támogatást kér majd a külhoni magyarok támogatására. Az IKA elnöke az idén is kiemelten fontos feladatnak tekinti az erdélyi templomok építését. Csíkszeredában római katolikus katedrális épül, azzal a távlati céllal, hogy talán püspöki székesegyház lesz Csíkban, e nagy méretű templom befejezése érdekében Pomogáts levelet írt Medgyessy Péter miniszterelnöknek, hiszen kb. 100 millió forint kell e célra, és ez elvinné a központi IKA-alapnak majdnem a felét. Pomogáts Béla rendkívül fontosnak tartja azt, hogy például Románia uniós csatlakozásáig az anyaország kedvező helyzetbe hozza, megerősítse az erdélyi intézményeket, hogy azok képesek legyenek részt venni az uniós pályáztatási rendszerben, ahol önerőre is szükség van. Emlékeztetett arra is, hogy a nyugat-európai kisebbségi régiók (pl. két belgiumi német falu, a dél-tiroli osztrákok stb.) igen jelentős összegeket kaptak az uniós alapból, és ez úgy volt lehetséges, hogy életképes projektjeik, intézményeik voltak. Arra is utalt, hogy a határon túlra jutó 6-7 milliárdos támogatásnak az IKA csak egy részével rendelkezik, tehát figyelni kell az Apáczai Közalapítványra, az Új Kézfogás Közalapítványra, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumára, ezekkel a közeljövőben együttműködik majd az IKA. Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány (AKA) irodavezetője jól dokumentált beszámolót nyújtott át a zsoboki konferencia résztvevőinek, amelyben nyomon követhető az AKA története, a főbb célkitűzések. Az 1999-ben létrejött közhasznú szervezet eddig 3,1 milliárd forintnyi támogatást ítélt meg, a benyújtott 1236-ból 654 pályázatot ítélt életképesnek. Főleg a felsőoktatást, a szakképzést támogatta. Mivel a zsoboki konferencia témája a szórványmagyarság helyzete, jövője volt, Csete Örs erre a pászmára koncentrált. 2001-től az AKA évente 5-5 millió forintot juttatott hat erdélyi szórványközpontnak. Viszont Csete Örs jelezte: 2003-ban már nem tartozik feladataik közé s szórvány támogatása. Ezenkívül eddig hét ingatlanvásárlást, -építést támogattak Segesváron, Szamosújváron, Aradon, Válaszúton, Széken, Gyimesfelsőlokon és Temesváron. Erdélyben, Délvidéken, Kárpátalján és Felvidéken 86 szórványóvodát támogattak. A Magyarok - Határok Nélkül program keretében a nyugati magyar szórványokhoz juttattak ki magyar tanárokat, nyelvápoló táborokat szerveztek a kint élő gyerekek számára. 2003-ban a következő területeket támogatják: számítástechnikai jellegű pályázatokat, a szakképesítési alapból a középiskolai szakoktatást támogatják; a felsőfokú oktatás terén pedig a gyakorlati képzésre vonatkozó pályázatoknak van esélyük. Az AKA idei kerete 1,2 milliárd forint. /(Máthé Éva): Magyar közalapítványok beszámolója. Kevés a fóka, sok az eszkimó. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./ Zsobok 320 lelkes, színmagyar református falu. Szórványközpontja, a benne 1994 óta működő Bethesda Gyermekotthon a maga nemében egyedülálló, ahol a 115 gyerekből 54 állandó lakó (árva vagy szegény családból származó, elhagyott gyerek), a többiek az iskolai év idején olyan falvakból érkeznek az iskolába, bentlakásába, ahol nincs magyar tanítás. A kastélyszerű új épület németországi református támogatással készült. Jelenleg az öregek otthonát építik, ahol a 18. életévüket betöltő, a zsoboki otthonban nevelkedett fiatalok dolgozhatnak, lakhatnak majd - ha erre igényt tartanak. A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága - Anyanyelvi Konferencia - idei tanácskozását Zsobokon, a Bethesda Otthonban szervezte meg. A téma: A rehabilitációs programok esélyei a romániai és a kárpát-medencei szórványokban. Pomogáts Béla szerint a szórvány felkarolását nem lehet tovább halasztani. A 20. század megtépázta a magyar nemzetet, társadalmat. Trianont még mindig nem dolgozta fel a nemzet, s most igen káros az, hogy "a határon túli magyarság ügye, a nemzetpolitika a pártpolitika részévé vált, pártérdekek alá rendelődött". A budapesti Teleki László Intézettől származó adatokat ismertette Pomogáts: a legutóbbi felmérések szerint a világon alig több mint 13 millió magyar él, 77,1 százalékuk Magyarországon, 2,6 millió a Kárpát- medencében, 1,72 millió Nyugaton. A magyarság 13,9 %-a, 885 ezer fő abszolút szórványban él, olyan településeken, ahol magyar oktatás már nincs, legfeljebb az egyház jelent még megtartó erőt. Viszont ha azokat is szórványmagyaroknak nevezzük, akik egy településen belül kisebbségben élnek a Kárpát-medencében, akkor kb. 1,1 millió az itt szórványban élők létszáma. Hozzájuk adódik a nyugati diaszpóra - 1,72 millió egyén. A leggyorsabban a nyugati diaszpóra épül le. Erdélyben is drámai a szórványban az asszimiláció. A szórvány ügye nemzetstratégiai tétel kell hogy legyen, amit a magyar kormánynak, a határon túli politikai és civil szervezeteknek együttesen kell felkarolniuk. A konferencia célja a problémák felleltározása volt. Vetési László az erdélyi református szórványgondozói szolgálat vezetőjeként konkrét példákkal ecsetelte, mennyire elszigetelődtek az egyes kis magyar közösségek, hogy sok helyütt az alkoholista lelkészek sem jelentenek már számukra mentsvárat, bár "az egyház az utolsó hajszálér-hálózat, mely egymáshoz kapcsolja a szórványmagyarokat". (Pusztakamarást említette, ahol az iskola után felszámolódik az egyház is.) Az erdélyi református 550 anyaegyházból 195-ben 300 alatt van a hívek száma. A lelkészek körében a felkészületlenség, az improvizáció terjed. Majd arra is felhívta a figyelmet, hogy az erdélyi szórványmagyarok 48 %-a városokban él, velük senki sem foglalkozik. Lépcsőzetes, gyakorlati tervnek kell készülnie ezzel kapcsolatban. A lehető legsürgősebben 300 pedagógusnak és 300 lelkésznek azonnali, folyamatos támogatást kell nyújtani, különben sok kisközösség egy- két év alatt eltűnik. A Sapientia Egyetem valószínűleg keretet biztosít majd e programnak, amely felkészítést is jelent. Szilágyi N. Sándor nyelvész-professzor az asszimiláció, a szórvány kifejezések pontos meghatározására vállalkozott. Statisztikai felmérések alapján mondotta: Romániában 27 ezer falusi magyar ember él olyan településen, ahol a magyarok részaránya nem éri el a 10 %-ot, és 139 ezer olyan városlakó van, ahol ez az arány 11-20 % között mozog. A két utóbbi népszámlálás között, tíz év alatt hivatalosan 13 százalékos volt a magyarság apadása. Péntek János nyelvész-professzor Zsobok példáját emelte ki. Nem hangzatos mondatokra, hanem egyéni cselekvésekre, nyelvi rehabilitációra van szükség. Szerinte a nyelvvesztés bármikor visszafordítható folyamat, csak meg kell találni a módját, a felelősét - egy-egy közösségen belül. Foggal-körömmel meg kell tartani az iskoláknak legalább az alsó tagozatát, mert az iskola nélkül maradó falu felmorzsolódik. Felhívta a figyelmet a lakótelepi szórványra, ahol a nyelvvesztés igen komoly méreteket ölt. Sok településen a "megfélemlített nyelvhasználat" áll fenn, ezt a kifejezést néhai Szabó T. Attila professzor alkotta meg. (Rád szólnak: ne beszélj magyarul!) Ez frusztrált lelki állapothoz vezet, és igen nagy mértékben járul hozzá a kivándorláshoz. Péntek János a szórványközpontok körének a kibővítése mellett szállt síkra. Több előadó utalt arra, hogy 30-50 ilyen újabb központra lenne szükség. Halász Ferenc, a temesvári Bartók Béla Líceum volt igazgatója a bánsági helyzetet elemezte. A magyarok részaránya Temes megyében jelenleg 7,58 %. Minden településen kisebbségben élnek (már ahol jelen vannak). Az utóbbi időben megkezdődött a fakultatív magyar nyelvoktatás ott, ahol erre igény van, ez már több mint 300 gyermeket érint. Még egyelőre 23 óvodában és 17 általános iskolában, és 1-2 középiskolában folyik magyar oktatás is (a Bartók Béla Líceumban csak magyar nyelven tanulnak). Az utóbbi időben beindult Élő kapcsolat nevű program keretében családonként keresik fel a magyar kisközösségeket. Mint mondotta: a Bánságban a vegyes házasságok 90 %-ában a gyerekek nem tudnak már magyarul. Pozitív jelenség, hogy szegedi támogatással táncházmozgalom indult be. Halász Ferenc sérelmezte, hogy az Apáczai Közalapítvány szórványtámogatása megszűnik. Dáné Tibor Kálmán az EMKE országos vezetősége nevében figyelmeztetett arra, hogy elsősorban az egzisztencia-teremtéssel, a szórványban élő vállalkozók támogatásával, megerősítésével kellett volna oda hatni, hogy megmaradjanak a magyar kisközösségek. A jelenleg "futó" programok kapcsán javasolta: ne csak nyelvőrző táborokat szervezzenek az illetékesek, hanem tehetséggondozást is vállaljanak - tematikus, festészeti, zenei, informatikai táborokat létesítsenek a szórványban élő gyermeknek. Pillich László, a kolozsvári Heltai Alapítvány elnöke statisztikai felmérések alapján, térkép segítségével vázolta az erdélyi korridor elméletet, mely szerint Szatmárnémetitől Sepsiszentgyörgyig egy folyosó mentén helyezkedik el a hazai magyarság, mely gerincének fő csigolyája Kolozs megye, Kolozsvár, ahol 17 %-ra süllyedt a magyarság részaránya. Márpedig ha ez a csigolya kihull, akkor a gerinc kettétörik, két enklávéba szorul be a magyarság. A Kolozs megyei magyar gyermekek 10 %-a nem magyarul kezdi az iskolát, 20 %-uk románul végzi a 8. osztályt, és 50 %-uk románul érettségizik - sorolta a szórványosodás adatait. Somai József, az Iskola Alapítvány elnöke eredményeiket sorolta, amelyek - mint mondotta - nem látványosak, de például a Zsil völgyében, Óradnán, és másutt is sok helyen támogatni tudták az ingázó tanulókat, ösztöndíjakat biztosítottak szegény sorsú, szórványban élő magyar gyerekeknek. A továbbiakban a vajdasági, burgenlandi, Beszterce- Naszód megyei magyar közösségek gondjairól, a válaszúti Kallós Alapítvány tevékenységéről, az óradnai, segesvári, hunyadi magyar közösségek, szórványközpontok sorsáról hangzottak el kiselőadások. A házigazda, a zsoboki Molnár Irma tiszteletes beszámolt arról, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület Nőszövetsége minden évben felvállal egy-egy ügyet, és azt kitartással támogatja. Most a megszűnő félben levő balázsfalvi magyar oktatást szeretnék megmenteni az enyészettől. Korábban a csucsai Ady-Boncza kastély szomszédságában levő református templomot festették le, újították fel, ahol 3 (!) református ember él. /Máthé Éva: Szórványgondok - magyar módra. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./ "

"A kegyetlen háborúk árváinak magyarországi, jelképes örökbefogadtatása mellett erdélyi tehetségmentő programba kezdett egy szeretetszolgálat. A már hét éve működő Magyar Baptista Szeretetszolgálat közhasznú alapítványként a világ számos országában végez segítő akciókat, és ezzel kitűnik a többi anyaországi, hasonló tevékenységet végző civil szervezet közül. Különböző háborúkban, menekülttáborokban segítenek a szenvedőkön. Szenczy Sándor lelkész, a szolgálat vezetője arról tájékoztatott, hogy a "Fogadj örökbe jelképesen egy gyermeket!" program a világ számos országában ismert. Magyarországra való adaptálását megkönnyítette, hogy Észak-Koreában, Csecsenföldön, Mongóliában és Kambodzsában találtak olyan árvaházakat, amelyeknek magyar kötődése is volt. A hetvenes évek szocialista, "testvéri" összefogásából több távoli országban építettek olyan létesítményeket, amelyek ma is működnek, noha szolgáltatásaik messze elmaradnak a kor követelményeitől. A szeretetszolgálat egyik alapelve, hogy "kézből kézbe" dolgozik. Amit kapnak, maguk adják át a rászorulóknak, közbeiktatott szervezetek nélkül. A küldemények sorsát is felügyelik, így látják, hogyan gyarapodik az árvaház. A szeretetszolgálat kizárólag jelképes örökbefogadással foglalkozik. A határon túli magyarok megsegítését is fölvették programjukba. Szabadkán mozgássérült és Down-kóros gyermekeket rehabilitálnak, illetve a velük foglalkozó pedagógusok módszertani ismereteinek bővítésére gyűjtenek. Munkácson egy szegénykonyhát üzemeltetnek. Erdélyi programjuk még komolyabb. Esélyt szeretnének adni a tanuláshoz azoknak, akiknek anyagi körülményeik megakadályozzák, hogy éljenek a tehetségükkel. A gondolat elindítója és az akció erdélyi védnöke Péntek János, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékének a vezetője. Hasonló tehetségmentő program utoljára az 1940-es években volt Erdélyben. A tanulók tehetséggondozásának hiányában nincsenek kellő alapjai a magyar nyelvű felsőoktatásnak sem. Erdélyi egyetemekkel, középiskolákkal együttműködve olyan támogatókat keresnek, akik - egyelőre egy évig - gondjaikba fogadnának egy erdélyi magyar középiskolást vagy egyetemistát. Fiatalonként két-két örökbefogadó szülőt keresnek, hogy több jusson a kiválasztottaknak. Tízezer forintból Erdélyben egy érettségizni szándékozó vagy diplomázásra készülő fiatal havi összköltségét finanszírozni lehet. /(kristály / MTI): A kiszolgáltatottak szeretetszolgálata Jelképes örökbefogadás, valódi segítség. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 5./"

"A nemrég Illyefalván tartott nyelvi szemináriumon a kárpát-medencei nyelvi műhelyek képviselői egyetértettek dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Szabó T. Attila Nyelvi Intézet szakmai igazgatója kijelentésével, miszerint a határon túli régiókban válságban van a magyar nyelvű oktatás. Az erdélyi, szlovéniai, felvidéki és vajdasági nyelvi irodák munkatársai ezért határoztak arról, hogy Péntek professzor tanulmányterve alapján egységes kutatómunkát végeznek a magyar oktatás állapotának tényszerű rögzítése céljából. Péntek János nyelvészprofesszor kifejtette: a magyar nyelvű oktatást a romániai oktatás alrendszereként kell tekinteni. Van egy belső működési válság, ami nagyon jól érzékelhető abban, ahogy nem tud ez az alrendszer összekapcsolódni az egész román oktatással olyan értelemben, hogy nincsenek meg a rendszernek azok az elemei, amelyek például érettségi tételek, mérés, tanterv- és tankönyvügyek tekintetében ezt működőképessé, egyértelművé tennék. A működésnek a válsága azt is jelenti, hogy maga az intézményrendszer működésképtelensége hozza hátrányos helyzetbe a magyar gyermekeket. Az idei érettségi vizsgák világosan bizonyítják ezt. Vannak ugyan külön oktatásmódszertani központok, van Bolyai Nyári Akadémia, van pedagógus-továbbképzés, de ami kulcskérdés, ami bekapcsolna a román oktatási rendszerbe, az nem működik. Minőségi válság is van a romániai magyar oktatásban. A vizsgálatsorozat célja, hogy a magyar oktatás gyenge pontjainak kimutatása. A tanulmányterv készítésével párhuzamosan cselekvési stratégián kell gondolkodni. /Fekete Réka: Beszélgetés dr. Péntek János egyetemi tanárral. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 23./"

"A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) összehívja a román-magyar-német vegyes bizottságot, a multikulturális egyetem lehetőségeinek elemzésére. A bizottság magyar tagjai: Kása Zoltán, Néda Arpád, Szamosközi István, Vincze Mária, Nagy László, Bolla Csaba, Fodorpataki László, Csucsuja István, Péntek János, Cseke Péter, Gyémánt László, Horváth István, Horváth Andor, Veress Károly, Szatmári Lőrinc és Imecs Zoltán. /Összeül az egyetemi vegyes bizottság. Terv készült a magyar karok létrehozásáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 4./"

"Felemás helyzetben indul a magyar nyelv és irodalom oktatása az új tanévben. Utolsó pillanatban készült el az új tanterv, ami azt jelenti, hogy nincs ehhez igazodó magyar tankönyv. A kilencedik osztály kötelezővé tétele a gimnáziumi oktatást érintette a legérzékenyebben. Az idén a tanárok a tavalyi, az időközben megváltozott tantervhez csak részben igazodó tankönyvekre és saját erőforrásaikra lesznek utalva. Az új tankönyvek ideális esetben is csak jövő őszre készülnek el. - Négy éve a legnagyobb bizonytalanságban tanítjuk a magyar irodalmat - nyilatkozta Román János magyar szakos tanár. "Mostanáig, a régi tanterv szerint legalább tisztában voltunk az érettségi tételek anyagával. Az idei tanévre egyelőre csak az érettségi követelményrendszert kaptuk kézhez, ami semmi konkrétumot nem tartalmaz. Az Orbán Gyöngyvér által összeállított IX., X. és XI. osztályos magyar irodalom tankönyvek csak részben felelnek meg az új tantervnek, de a tanárok többsége az újabb kiadványok megjelenéséig valószínűleg ezeket fogja használni" - mondta a pedagógus. E tankönyvekről megjelenésük óta dúlnak a viták a pedagógustársadalomban. Van, aki nyelvi hiányosságai miatt kifogásolja őket, mások azonban elégedettek. Szórványban különösen nehéz a magyartanárok helyzete. Máramarosban például úgy próbálták megoldani a tankönyvhiány okozta gondot, hogy a pedagógusok összegyűltek Nagybányán, és igyekeztek valamilyen közös nevezőre jutni a lehetséges alternatívákat illetően. A nagyobb városokban, így Kolozsváron sincs ilyenfajta egységesítés. Péntek János egyetemi tanár, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnökeként vállal szerepet a magyar tankönyvekért folytatott munkában. Péntek professzor két éve a magyar nyelv- és irodalomoktatás országos tantervi bizottságának is elnöke. "A középiskolai oktatás számára 1990 óta nem tudunk megfelelő tankönyveket készíteni - mondta Péntek János. - Hol a tankönyvekre kiírt pályázatok előzték meg a tantervet, hol fordítva történt." Az idei tanévben a kilenc, jövőre pedig a tíz osztály lesz kötelező. Péntek János szerint a középiskolában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a szövegtanra, a szövegalkotásra, a kisebbségi nyelvre, mert az egyetemi felvételik alkalmával évről évre az derül ki, hogy a frissen érettségizetteknek komoly gondjaik vannak egy-egy szöveg értelmezésével, megfogalmazásával. Az új tantervhez igazodó középiskolai tankönyvek legkorábban jövő ősszel jelennek meg. Miután a minisztérium mindössze hatvan százalékát téríti meg az előállítási költségeknek, úgy tűnik, a kolozsvári Ábel és a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadó nyereség nélkül jelentetik meg a magyar nyelvű tankönyveket. A hiányt a kiadók maguk pótolják, nyereségük csak a X., XI. és XII. osztályos könyvek eladásából származik. Idén a tárca a tanterv késlekedése miatt csak júliusban vette fel a kapcsolatot az Ábel Kiadóval a megrendelések ügyében, a T3-mal pedig augusztusban. Tulit Zsombor, a T3 kiadó igazgatója elégedetlen, mivel tanévkezdésre a minisztériummal kötött szerződésnek csak 90 százalékát tudják teljesíteni. /Jakab Lőrinc: Magyartanítás - tankönyvvel vagy tankönyv nélkül. = Krónika (Kolozsvár), szept. 15./"