Ukrán–magyar–román üzletember–találkozó volt Szatmárnémetiben a PHARE–CBC programnak a volt szovjet tagországokban megfelelő TACIS program keretében. Ilyés Gyula polgármester bemutatta, mit nyújthat Szatmárnémeti, és mi az, amire szüksége van. Pécsi Ferenc, a Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjának (CDIMM) elnöke rámutatott, hogy Magyarország május elsejei uniós csatlakozása miatt még nagyobb fontosságot kap a határon átnyúló partnerség. /Princz Csaba: Hogyan üzleteljünk Ukrajnában. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), aug. 13./

Javaslattal fordult a Bihar megyei RMDSZ-hez, és a megyei tanács elnökéhez Szilágyi Zsolt, független parlamenti képviselő, a levélben Lakatos Pétert és Kiss Sándort arra kérte, hogy közös előválasztásokon jelöljék ki a megye magyar képviselő és szenátor-jelöljeit. Közvetlen állóurnás, titkos és egyenlő előválasztást szorgalmazott. Hasonló levéllel fordult Markó Béla szövetségi RMDSZ elnökhöz Szász Jenő, az MPSZ elnöke. Pécsi Ferenc, az MPSZ szatmári vezetője Ilyés Gyula RMDSZ-elnök polgármesterhez juttatott el hasonló javaslatot. Szilágyi Zsolt képviselő kifejtette aggályait a választási törvénnyel szemben, amely megszabja, hogy milyen kisebbségi politikai szervezetek jelölhetnek, ezzel az MPSZ-t újabb sérelem érte. /(Balla Tünde): Közös előválasztásokat az RMDSZ-szel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 6./

Egyeztető fórumot hoztak létre szept. 10-én Budapesten a Kárpát-medencei országok magyar képviselői és ez Európai Parlamentben (EP) mandátummal rendelkező magyarok. "Ez a fórum fontos kiegészítése a magyar közösségek legfőbb egyeztető fórumának, a Magyar Állandó Értekezletnek" – mondta a magyar–magyar parlamenti csúcstalálkozón Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke. A tanácskozásra másodszor került sor, a rendezvényt Szili Katalin javaslatára tavaly hívták életre. A csúcstalálkozón 47 határon túli magyar nemzetiségű parlamenti képviselő mellett az Országgyűlés és az EP több képviselője is jelen volt. "Csak akkor tudunk megmaradásra ösztönző perspektívát nyitni a határon túli magyarság számára, ha megteremtjük a nemzetpolitikai konszenzus minimumát" – hangsúlyozta a házelnök. "Azt reméljük, hogy a Magyarországon kívüli magyarokkal kapcsolatosan EU-tagként nem a védekezés, hanem az együttműködés és az építkezés kerül gondolkozásunk középpontjába" – jelentette ki beszédében Mádl Ferenc államfő. Az eseményt követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök-jelölt kötetlen eszmecserét folytatott Markó Bélával, az RMDSZ elnökével Budapesten; a két politikus egyetértett abban, hogy szükség van a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) mielőbbi összehívására. /Magyar–magyar parlamenti csúcs Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./ Kovács László külügyminiszter a jószomszédi politika eredményeként könyvelte el az észak-erdélyi autópálya megépítését és az aradi Szabadság-szobor visszaállítását. Kovács László szerint ezért kellett a státustörvényt módosítani, mert Magyarország EU-s csatlakozásának időpontjától hatálytalanította volna azt az EU. (Szász Attila): II. Parlamenti csúcstalálkozó. A magyar-magyar politikai partnerségért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./ Szili Katalin elmondta: a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának elfogadás előtt álló statútuma alapján a határon túli magyar parlamenti képviselőkön kívül három tartományi képviselő is részt vehet a tanácskozásokon ott, ahol nincs magyar parlamenti képviselet. Hozzátette: emellett országonként három magyar nemzetiségű európai parlamenti képviselőt is delegálhatnak. Valamennyi magyar parlamenti frakció támogatta, hogy az Országgyűlés szakbizottságaiba a határon túli magyar képviselők meghívást kaphassanak, egy-egy őket érintő téma tárgyalásakor. A tanácskozáson két romániai magyar parlamenti képviselő, Pécsi Ferenc (RMDSZ) és az erdélyi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) színeiben politizáló független honatya, Szilágyi Zsolt a kettős állampolgárságot támogató 20 ezer aláírást tartalmazó dobozt adott át Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. /Magyar-magyar parlamenti csúcs. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 11./

Pécsi Ferenc, a Szatmár megyei Magyar Polgári Szövetség /MPSZ/ elnöke, arra hivatkozva, hogy Markó Béla szerint a szövetség nyitottabb lesz, mint bármikor, elsőnek jelentkezett a Szatmár megyei RMDSZ-nél, hogy vegyék fel a parlamenti képviselőjelöltek listájára. E hét elején Pécsi Ferenc elnökkel az élen, lemondott a MPSZ megyei vezetésének nagyobb része. A Szatmár megyei vezetőség és Szász Jenő országos elnök között nézeteltérés van, mert Szász nem tartja legitimnek a Szatmár megyei MPSZ szervezetet. /(Sike Lajos): Lemondott az MPSZ megyei vezetősége, avagy: Újabb Pécsi-bukfenc, azaz hoppá Miticá!? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 16./

Pécsi Ferenc, a Polgári Szövetség szatmárnémeti vezetője az RMDSZ által meghirdetett nyitottságra hivatkozva elsőként jelentkezett a parlamenti képviselői jelöltlistára. Pécsi Ferenc korábban sokadmagával az RMDSZ-t „kirekesztősdivel", „pártosodással", bezáródással, a magyarságtól és saját programjától való elfordulással vádolta. Markó Attila helyettes államtitkár örült Pécsi Ferenc lépésének, mert ebben látja az RMDSZ következetességét: az RMDSZ-ben mindenkinek helye van. /Markó Attila: Ismét az előválasztásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, miután beadta újrajelölésének kérvényét a helyi RMDSZ-hez, az elmúlt napokban lemondott a Magyar Polgári Szövetség Szatmár megyei elnöke tisztségéről. Egy interjúban (amit a Szatmári Friss Újság munkatársának, Princz Csabának adott) Pécsi Ferenc megindokolta visszavonulásának okait. Korábban javasolta Szász Jenőnek, mivel az MPSZ-elnöke erdélyi, a választmány elnöke partiumi legyen, s az udvarhelyi mellett működjön egy területi MPSZ-iroda Nagyváradon is, vagyis kellően érvényesüljön a területi elv. Javaslatát nem fogadták el. Szept. 12-én Szász Jenő Szatmárnémetibe utazott és Pécsi távollétében gyűlést hívott össze az itteni MPSZ egyes elnökségi tagjaival. Amint ezt Pécsi megtudta, lemondott Szatmár megyei MPSZ-elnöki tisztségéről, mivel a háta mögött puccsot szerveztek ellene.. /(Sike Lajos): Szász Jenő puccsot szervezett Szatmárnémetiben? . = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./

Folytatódik a nyílt levelek háborúja az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) vezetői között. A szept. 22-i MPSZ-levél a Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester vezette párt parlamenti választásokon való indulását vetíti előre. A dokumentumban szerint a parlamenti választásokon való megmérettetés más módját kell választaniuk, mivel az RMDSZ semmibe vette a tisztességes közös előválasztásokra tett javaslatot. Legutóbb Markó Béla helyett Nagy Zsolt, az RMDSZ kampánystábjának vezetője felhívta az MPSZ tagjait, hogy vegyenek részt az RMDSZ előválasztásain, ezután Nagy Pál, az MPSZ ügyvezető "súlyához méltatlan, semmitmondó, félrevezető szándékúnak" nevezte az RMDSZ legutóbbi nyílt levelét. Az MPSZ-esek az RMDSZ szemére vetik, hogy az előválasztásokon csak azok vehetnek részt, akik eleget tesznek a szervezet által megállapított feltételeknek. Az MPSZ-esek szerint az RMDSZ nyitottsága amiatt is csorbát szenved, hogy "a területi szervezetek többségében nem tartanak urnás előválasztásokat, csak elektoros jelölőgyűléseket, ahol kizárólag az RMDSZ szűk tagsága dönti el a jelöltek kilétét." Szász Jenő, az MPSZ elnöke vallja: a romániai magyarságnak "belső választások" útján kellene meghatároznia, kik legyenek a romániai magyarság jelöltjei. A szervező lehetne egy harmadik fél is, példaként említette az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsot, illetve a Székely Nemzeti Tanácsot. Szász Jenő szerint az RMDSZ tartósítani akarja az "egypártrendszert" a romániai magyarság körében. Markó Béla Kolozsváron tartott sajtótájékoztatóján közölte: Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Szatmár Megyei Polgári Körök elnöke idén is az RMDSZ listáin igyekszik képviselői székhez jutni. Pécsin kívül Szondy Zoltán csíkszeredai újságíró is jelentkezett az előválasztásokra. /Borbély Tamás: Körvonalazódik az MPSZ részvétele a parlamenti választásokon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

A Magyar Polgári Szövetség hivatalos álláspontja ellenére versenybe száll egy RMDSZ-képviselői mandátumért Szondy Zoltán, az MPSZ csíkszéki elnöke. „Nem szeretnénk, ha később azzal vádolnának, hogy nem vesszük komolyan a tárgyalásokat” – mondta. Szondy meglepődve értesült arról, hogy őt is megnevezik, és feltüntetik a jelöltek listáján, ez szerinte a további tárgyalásokon nem segít. Pécsi Ferenc szatmári képviselő, megyei MPSZ-elnök neve is felmerült lehetséges RMDSZ-jelöltként. Pécsi kijelentette, az RMDSZ előválasztásain csak abban az esetben lett volna hajlandó megmérkőzni, ha közvetlen, urnás módszerrel szavaztak volna. /D. Balázs Ildikó: Szondy Zoltán az RMDSZ-listán. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Az eddiginél többen mérkőznek meg az október 10-i előválasztásokon Székelyföldön a képviselői és szenátori helyekért – jelentette ki Nagy Zsolt, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetője szept. 23-án Kolozsváron. Markó Béla, az RMDSZ államelnök-jelöltje elmondta: az előválasztásokra független, illetve MPSZ-es politikusok is jelentkeztek. Megemlítette Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Szatmár Megyei Polgári Kör elnökét és Szondy Zoltán csíkszeredai újságírót. Markó ismertette a Párbeszéd az autonómia kampányprogram főbb pontjait: a kulturális autonómia megvalósítását az RMDSZ elsősorban abban látja, hogy a magyar közösség maga felügyelje kulturális intézményeit. A területi autonómiát illetően kifejtette, nagyobb együttműködésre van szükség a székely régiók között. Markó Béla szerint a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadása a kivándorlást segítené elő. /(Rostás-Péter Emese): Többen jelentkeztek a képviselői és szenátori helyekre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Tizenegy személy adta le a parlamenti képviselő és szenátorjelöléshez szükséges iratokat Szatmárnémetiben, az RMDSZ megyei irodáján. Közülök heten a képviselőházba, négyen pedig a szenátusba szeretnének bejutni. Képviselőjelöltek: Varga Attila, Erdei D. István, Kereskényi Gábor, Antal István János, Visnai Csaba, Tóga István, Seres Ferenc. A szenátorjelöltek: Szabó Károly, Kereskényi Sándor, Günther Tibor és Kabai István. Remélik, hogy Pécsi Ferenc is elküldi jelöléséhez a még hiányzó iratokat. /Tizenegyen indulnak. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 27./

Pécsi Ferenc, parlamenti képviselő tisztázta a választáson indulásával kapcsolatos híreket. Markó Béla szept. 16-án, a bukaresti sajtóértekezleten, újságírói kérdésre azt válaszolta: “Pécsi Ferenc, a szatmári MPSZ elnöke például már jelezte azon döntését, hogy indul az RMDSZ választásokon.” Markó szept. 17-én Marosvásárhelyen, a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának ülésén újra foglalkozott a kérdéssel, és megismételte, hogy “Pécsi bejelentette, jelölteti magát az előválasztásokon”. Pécsi ezután közölte a helyreigazítást. Emlékeztetett, hogy csak öt parlamenti képviselő (ezek között volt ő is) vállalta a Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvénytervezet benyújtását a román parlamentben. Azóta ez a kérdés napirenden van. Az RMDSZ is azért karolta fel az autonómiát, mert ez a törvénytervezet jelentékeny támogatásnak örvend a magyar választók körében. Pécsi emiatt akart megméretkezni egy újabb mandátumért, de csak abban az esetben, ha Szatmár megyében is megszervezik az urnás előválasztásokat. Az elektoros előválasztás, amely mellett az RMDSZ Szatmár megyei vezetősége döntött, kizárja a szavazásból azt a közel 7000 személyt, akik támogatták aláírásukkal az MPSZ-t. Ezért Pécsi nem fog részt venni az elektoros előválasztáson. A jövőben a Pro Civitas és a Vállalkozók Fóruma egyesületekben fog tevékenykedni. /Pécsi Ferenc, parlamenti képviselő: Urnást igen, elektorost nem. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 28./

A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), az elmúlt hét végén tartotta kongresszusát Székelyudvarhelyen. Az előzményekről írta Tibori Szabó Zoltán /a Népszabadság kolozsvári tudósítója/, Szász Jenő kitépte a hatalmat a „rendkívül agresszív”, „kizárólag a hatalom megszerzésében és megtartásában érdekelt, egykoron Reform Tömörülésnek nevezett csoport kezéből”. Tibori szerint Szász Jenő azért teremtette meg az MPSZ-t, mert „politikai céljainak valóra váltásához az RMDSZ-ből önmagát kiszorító Tőkés László püspöknek az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácson kívül aktív politikai szerepet is játszó szervezetre volt szüksége”. Tőkés László püspök nem is volt jelen az MPSZ kongresszusán. Tibori felsorolta, milyen ellentétek vannak. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, a Reform Tömörülés, illetve a Reform Mozgalom egykori vezetője parlamenti képviselői mandátumát az RMDSZ listáin indulva próbálja meghosszabbítani. Tamás Sándor szintén az RMDSZ listáin indul. Pécsi Ferenc képviselő kilépett az MPSZ-ből, az előválasztásokon sem indul. RMDSZ-listán akar parlamentbe jutni a pécskai Nagy István, aki MPSZ-esként kritizálta eddig az RMDSZ-t. A Kövér László Fidesz-vezető jelenlétében rendezett MPSZ-kongresszus kimondta: a parlamenti választásokon az MPSZ nem az RMDSZ, hanem saját, illetve román pártok listáin vagy pedig függetlenként indítja jelöltjeit. Kovács László külügyminiszter, az MSZP, a magyarországi kormánypárt elnöke az MPSZ kongresszusát levélben üdvözölte. Tibori ezt rossz néven vette. /Tibori Szabó Zoltán: Tőkéstelenül, ám Kovácsosan. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 30./

Hét végén további 14 RMDSZ területi szervezetben tartottak előválasztásokat. Ezek közül 6-ban (Arad, Brassó, Bukarest, Szatmár, Temes, Történelmi Máramaros) elektoros választást tartanak, Háromszék, Felsőháromszék, Csík, Gyergyó, Udvarhelyszék, Kolozs és Nagybánya területi szervezetek esetében a közvetlen, állóurnás módszert választották. Az alig 12,51 százaléknyi magyar lakosú Arad megyében Király András megyei RMDSZ-elnök pályázott a képviselői helyre, ő kapta a legtöbb szavazatot az okt. 9-én tartott küldöttgyűlésen. Hasonló a helyzet Brassó megyében (a magyarok aránya 9,88 százalék). Az egyetlen befutónak számító képviselői helyre négy jelölt volt, a megyei küldöttek szavazatai alapján a listavezető Kovács Attila, a megyei szervezet elnöke lett, aki a jelenlegi képviselőre, Kovács Csabára leadott szavazatoknak majdnem a háromszorosát kapta. Máramaros megyében (10,16 százaléka magyar) az RMDSZ-lista két, a nagybányai és a Történelmi Máramaros területi szervezetek javaslatai alapján állt össze. A képviselő-lista vezető helye ezúttal a nagybányaiaké, akik szintén közvetlen előválasztásokon döntöttek a jelölt személyéről. Szatmár megyében (35,02 százalék magyar) négy évvel ezelőtt a magyar szavazók magas választási részvételének köszönhetően 2 szenátora és 3 képviselője volt az RMDSZ-nek. Az okt. 9-i küldöttgyűlés döntése értelmében a szenátori lista első két helyére ismét Szabó Károly és Kereskényi Sándor szenátorok kerültek. A három esélyes képviselőjelölt: Varga Attila, Erdei Dolóczki István és Vizsnyai Csaba, aki alig egy szavazattal előzte meg a szintén parlamenti helyre pályázó ifjabb Kereskényit. Pécsi Ferenc, a hivatalban lévő képviselők egyike úgy döntött, hogy nem jelölteti magát. Szeben megyében (4,2 százalék magyar) az RMDSZ-nek soha nem volt parlamenti képviselője. Amennyiben a töredékszavazatok visszaosztásakor egy képviselői mandátumra futja, Jakab Eleké a mandátum, ha a szenátusi listavezetőnek kedvez a sors, akkor Benedek Zakariás kerül a parlamentbe. Temes megyében (8,98 százalék magyar) a befutó helynek számító képviselőházi listavezető ismét Toró T. Tibor lett, akire a 123 küldöttből 75 szavazott. Az újraválasztott Temes megyei képviselő, aki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöki tisztségét is betölti, jelen pillanatban az egyetlen az RMDSZ belső ellenzékéből, aki az RMDSZ színeiben vállalta a megmérettetést, és aki további mandátumban reménykedhet. Hargita megyében (84,71 százalék magyar) tűnik a legszorosabbnak a harc az RMDSZ szenátorjelöltjei között. A befutónak számító 2 helyre olyan személyek pályáznak, mint például Dézsi Zoltán egykori alprefektus, majd prefektus, aki több évig töltötte be az SZKT elnöki tisztségét is, Zsombori Vilmos, a megyei tanács elnöke, Verestóy Attila szenátor, valamint az RMDSZ belső ellenzék köreihez tartozó Sógor Csaba szenátor. A képviselőjelöltek közül a csíkiak helyeire a legesélyesebb Kelemen Hunor képviselő, illetve Kóródi Zoltán. A versenybe beszállt az MPSZ-szel szakító Szondy Zoltán is. Udvarhelyszéken a két jelenlegi képviselő, Antal István és Asztalos Ferenc az esélyesek, a gyergyóiak pedig Garda Dezső jelenlegi képviselő és Melles Előd közt kell hogy válasszanak. Kovászna megyében (72,24 százalék magyar) a 2 szenátusi hely egyikére nagy valószínűséggel Puskás Bálint Zoltán jelenlegi szenátor pályázik, kérdéses, hogy a másik RMDSZ-es szenátor, Németh Csaba meghosszabbítja-e mandátumát vagy sem. /Sz. K.: Valamennyi RMDSZ-szervezetben lezárultak az előválasztások. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Mi magyarok szidjuk milliomosainkat, írta Sike Lajos. Egyik „ellenzéki" ismerőse azt mondta: Verestóy Attila már a fél Székelyudvarhelyt megvette. Az újságíró Verestóy védelmére kelt. Verestóy a mozgóurnás előválasztáson újfent első helyre kerül a Hargita megyei szenátori listán. Talán mégis van valami olyasmi Verestóy Attilában, ami sokaknak rokonszenves, érvelt Sike. Hozzátette: Pécsi Ferenc parlamenti képviselő több román újságban feljelentett néhány magyar újgazdagot, korrupcióval vádolta meg őket. Azonban konkrétumokat nem tudott feltálalni. „Mérgében átpártolt az MPSZ-hez, ahonnan az őszön Szász Jenő kirúgta. Alkalmasint azért, mert az ilyen feljelentéseket magának sajátította ki, hogy övé legyen a babér” – írta Sike Lajos. /Sike Lajos: Sárga irigység. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 20./

Pécsi Ferenc /Szatmárnémeti/ volt RMDSZ-es parlamenti képviselő visszavonult a politikától, s napjait az általa évekkel korábban létrehozott két szervezet, a Vállalkozók Fóruma és a Kis-és Középvállalkozások Fejlesztési Alapítványa vezetésével, menedzselésével tölti. Most például a Mátészalkán február 18-án megtartandó Új lehetőségek a határon átívelő kapcsolatokban címet viselő régiós konferenciára készülnek. Pécsi Ferenc egész rendezvénysorozatot szervez idén a kis- és középvállalkozók EU-s felkészítésére. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy ki akar költözni Magyarországra (van, aki szerint lakása is készül Debrecenben), Pécsi Ferenc kitérő választ adott. /(Sike Lajos): Pécsi Ferenc: „egyelőre itt vagyok”. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

Mintegy 400 vállalkozó kapott különböző támogatást az utóbbi tíz évben a tevékenységében három megyére (Szatmárra, Máramarosra és a Szilágyságra) kiterjedő Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjától, pontosabban azon keresztül az Új Kézfogás Alapítványtól. Elsősorban kamatmentes (másfél millió forintos) mikrohitelekre, a vásárokra való kijutás támogatására és az ISO-minősítés megszerzése közben felmerülő költségek 50 százalékának megtérítésére van nagy igény, nyilatkozta Pécsi Ferenc közgazdász, a Szatmárnémeti Kis- és Középvállalkozások Fejlesztési Központjának elnöke, amely az Új Kézfogás Közalapítvány partnereként három megye vállalkozói számára nyújt segítséget. A vállalkozásfejlesztési központon keresztül ebben az évben külön lehetett pályázni a Szülőföld Programra. Talán a hiányos tájékoztatással függ össze, hogy Szatmár, Szilágy és Máramaros megyéből az első kiírásra, a fiatal vállalkozók sikeres indulását segítő pályázatra mindössze négyen jelentkeztek. Mind a négyen sikeresen pályáztak: két-két millió forint vissza nem térítendő támogatást kaptak. A második kiírásra tízen küldtek be pályázatot. Pécsi Ferenc szerint azért nem jelentkeztek még többen, mert a feltételek közt szerepel egy magyarországi céggel való partneri kapcsolat kiépítése is. Méghozzá azzal a konkrét megállapodással, hogy az ottani partner 10 százalékkal beszáll az itteni vállalkozásba. Ez nehezen kivitelezhető, mert egy ismeretlen szatmári, vagy bányai fiatal még az oly kecsegtető ötletre sem kap könnyen pénzt egy nyíregyházi, vagy miskolci cégtől. Pécsi Ferenc arról tájékoztatott, hogy a magyarországi gazdasági megszorítások az Új Kézfogás által finanszírozott programokat egyelőre nem érintik, és azok továbbra is működnek, kivéve a korábbi mikrohiteleket. A szatmárihoz hasonló központ működik Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, Nagyváradon és még néhány erdélyi városban. /Sike Lajos: A finanszírozási program megmarad. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 5./

Határ menti együttműködésre, vállalkozói inkubátorház létrehozására és a környezetvédő, energiatakarékos tapasztalatok kárpátaljai átadására nyert pályázatokat a Szatmárnémeti Vállalkozók Fóruma. Tizennégy éve működik a Szatmárnémeti Vállalkozók Fóruma Egyesület. Alapítója Pécsi Ferenc közgazdász, volt parlamenti képviselő, aki ma is elnökként vezeti a mintegy 60 vállalkozót összefogó szervezetet. A Vállalkozói Fórum szolgáltatásait eddig ezernél is többen vették igénybe, míg a támogatások révén eddig mintegy félezer új munkahely jöhetett létre. Szeptemberben Phare CBC-program keretében két új pályázatot is nyert a Vállalkozók Fóruma. Az egyik pályázat a román–magyar határ menti együttműködést hivatott támogatni. Tárgya egy olyan kezdő vállalkozókat segítő központ, vállalkozói inkubátorház felépítése Szatmárnémetiben, amely a határ mindkét oldaláról egyformán igénybe vehető. A másik nyertes pályázat a Szatmár megyével északon határos Kárpátaljához kapcsolódik, a határ két oldalán élők együttműködésének javításáról van szó. /Sike Lajos: Egymást segítve és erősítve. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 1./

Defenzívvé vált a magyarság
Interjú Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéddel, a fekete március egyik főszereplőjével.
Tőkés László egykori ügyvédjeként 1990 januárjában bejárása volt az államfőhöz, a miniszterelnökhöz. Hogyan dolgozta fel, hogy alig két hónap alatt közellenséggé vált?
– Amit román részről kaptam, az rosszul esett, de nem lepett meg. Bukarestben végeztem a jogi egyetemet, egyedüli magyar voltam az évfolyamon, az évfolyamtársaim előttem leplezetlenül beszéltek a magyarokról, megtapasztaltam hát a gondolkodásukat. Engem inkább azoknak a magyaroknak az árulása viselt meg, akikkel együtt indultam, akiket tanítottam arra, hogyan kellene politizálni. Amikor Magyarországra menekültem, azt hittem, a választások után a mentelmi jogom birtokában hazajöhetek. Úgy alakult azonban, hogy Smaranda Enachét is, engem is töröltek a választási listáról. Az RMDSZ nem fellebbezett az ítélet ellen, így Markó Béla került helyettem a szenátusba.
– Bánja, hogy akkor szerepet vállalt?
– Nem. Feltétlen meg kellett próbálnunk jó irányba vinni Románia szekerét. Ha újra kezdeném, akkor is elvállalnám, pedig akkor nagyon vacilláltam. Tudtam a történelemből, hogy a forradalom felfalja saját gyermekeit. Azt sajnálom, hogy nem kerültem be a legelején a román törvényhozásba. Meggyőződésem, hogy a felkészültségemmel, a magyar műveltségemmel, a bukaresti kapcsolataimmal, a bukarestiek ismeretével jó irányba tudtam volna befolyásolni az RMDSZ politizálását. Talán azért engedtek csak öt és fél évvel később haza, mert akkorra már kialakult az az RMDSZ-garnitúra, amelyet a hatalom kézben tudott tartani.
– Úgy tartja, a marosvásárhelyi román–magyar összecsapásokat gondosan megrendezték. De ki lehetett a rendező?
– Ion Iliescu államfő, Petre Roman miniszterelnök, Victor Athanasie Stănculescu hadügyminiszter, Mihai Chiţac belügyminiszter, és a régi rendszer haszonélvezői. Stănculescut és Chiţacot azóta a forradalmárok elleni temesvári sortüzek miatt el is ítélték. Számukra életbevágóan fontos volt, hogy a közvélemény ne azt firtassa, ki lövetett Temesváron vagy Bukarestben, hanem foglalkozzon a magyarveszéllyel. De az is ösztönözhette őket, hogy akkor járt le a Szekuritáté állományának a három hónapos fizetett szabadsága. Okot kellett szolgáltatni a Román Hírszerző Szolgálat létrehozásához.
– Miért éppen Marosvásárhelyt választották az összecsapás helyszínéül?
– Két olyan város volt Romániában, ahol nagyjából fele-fele arányban éltek magyarok és románok: Szatmárnémeti és Marosvásárhely. Március 15-én Szatmárnémetiben próbáltak magyar-román összecsapást szítani azzal, hogy lemondatták a két legmagasabb rangú magyar tisztségviselőt, Pécsi Ferencet és Formanek Ferencet. A szatmárnémeti magyarság viszont nem vonult az utcára a védelmükben, így hát az avasi román parasztokat sem szállították már be a városba, és az összecsapás elmaradt.
– De miért nem Kolozsváron szítottak, ahol húsz százalék körüli a magyarok aránya?
– Különbség van a verés és a verekedés között. Ha csak verik a magyarokat, az egyértelmű pogrom, és nemzetközi tiltásokba ütközik. Ha viszont verekedés van, az értelmezhető, magyarázható.
– Marosvásárhely mintha ma is egy kicsit másképpen viselkedne, mint a többi erdélyi város. Talán az is jellemző, hogy épp itt akarnak szobrot állítani Ştefan Guşă tábornoknak, Ceauşescu vezérkari főnökének.
– A Ceauşescu idején történt tömeges betelepítések hatása érződik ma is az erdélyi városokban. A betelepített regátiakat egyfajta kolonizációs tudattal látták el. Ők úgy érezték, azért költöznek ide, hogy ez a föld örökre román és ortodox legyen. A betelepítés olyan káderek idehozatalát is jelentette, akik más városokban nem tudtak sikerrel haladni a szamárlétrán. A Vatra Românească Egyesület holdudvarát is azok alkották, akik féltek, hogy egy szabad versenyhelyzetben nem tudják már megőrizni előjogaikat. Féltették a pozíciót, amelyet nem érdem szerint, hanem a származásuk szerint szereztek. Ez a garnitúra továbbra is úgy tartja, ha valamit elleneznek a magyarok, az csak jó lehet. Pedig hát Ştefan Guşă a hadsereget arra használta, hogy a románokba lövetett Temesváron. Az áldozatok 90 százaléka román volt. Marosvásárhelyen megszűnt a román–magyar barátkozás. Békés egymás mellett élés zajlik, mint a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Teljesen párhuzamos világokban élünk, protokollkapcsolatokat tartunk fenn egymással. A mélyebb, tisztázó beszélgetések műfaja itt nem létezik.
– Mintha Ceauşescu álma teljesült volna be a városban. Többségbe került a románság, román a város polgármestere. És mindez 1989 után alakult így.
– A román polgármester egy Iliescu–Markó-paktum következménye. Az RMDSZ sokkal fontosabbnak tartotta, hogy a megyei tanács elnöki tisztségét szerezze meg. Marosvásárhelyen ugyanis erős volt Markóék belső ellenzéke. A 2000-es helyhatósági választások első fordulójában 168 szavazat hiányzott ahhoz, hogy Fodor Imre megszerezze a polgármesteri széket, a rá leadott szavazatoknak pedig közel 10 százalékát érvénytelenítették, a legtöbbet öt körzetben, ahol óvni kellett volna. Engem azonban a választás előtt félreállítottak a megyei RMDSZ-elnöki székből, és a szavazókörzetek szintjén nem óvták meg a szavazatszámlálást. Csak városi szinten óvtak, azt meg elutasították. Ha a szavazókörzetek szintjén kérték volna a szavazatok újraszámlálását, azt nem lehetett volna elutasítani. Így ment el a polgármesteri tisztség.
– De azóta volt másik választás is.
– Közben Dorin Florea megerősödött, és sikerült megőriznie tisztségét. Sajnos a demográfiai törvényszerűségek is a románokat segítik: jelentősen különbözik a marosvásárhelyi magyar és román közösség korfája. Míg a magyar közösség elöregedőben, a betelepített románok általában fiatalok voltak, akik azóta gyerekeket szültek. Az én gyermekkoromban az itt élő románok jól beszéltek magyarul, ha egy boltba bementél, magyarul szólt hozzád az eladó, mára már csak a poftiţi hallatszik. Kezdi elveszíteni magyar jellegét a város. De egy sor olyan magyar orvosról, magyar ügyvédről is tudok, aki nem írja már ki magyarul is az órarendet az ajtajára.
– Van ebben szerepe a fekete márciusnak?
– A fekete márciust követő retorziónak van szerepe. Annak, hogy az igazságszolgáltatás az áldozatból csinált agresszort. Defenzívvé vált a marosvásárhelyi magyarság. A közhangulatot ma az jellemzi: ne szólj szám, nem fáj fejem.
– De nem járult ehhez ön is hozzá? Hiszen a márciusi forró napokban ön is folyamatosan arra kérte a magyarokat, hogy maradjanak otthon, legyenek türelmesek.
– Volt 1990 februárjában egy békés, gyertyás-könyves tüntetés Marosvásárhelyen, amelyet Sütő Andrással ketten szerveztünk. Százezer magyar vonult fel gyertyával és könyvvel a kezében a magyar oktatásért. Akkor a magyarság óriási erőt mutatott. Amikor azonban láttuk, hogy egy véres konfliktust akarnak kirobbantani, úgy gondoltuk, nem játszhatjuk el azt a szerepet, amelyet a diktatúra hívei ránk osztottak. Elleneztük hát az összecsapást.
– Elsősorban a román elemzők hangoztatják, hogy 1990 márciusában könnyen koszovóira fordulhatott volna Románia története.
– A fekete március után 100 ezer magyar hagyta el Erdélyt. Ha az eredeti forgatókönyv érvényesül, valószínű, ennél jóval nagyobb lett volna a kivándorlók száma. Ahogy Koszovót szerbtelenítették, úgy ürült volna ki Erdély is.
– Koszovó szerb vonatkozásait említi, de hát ott az albánok lázadtak fel azért, mert nem kapták meg az őket megillető jogokat. Nem vezethetett volna itt is egy afféle koszovói forgatókönyv a Székelyföld autonómiájához?
– Attól tartok, ha itt a koszovóihoz hasonló konfliktus alakul ki, mi abban nem albánok lettünk volna, hanem elüldözött szerbek.
Gazda Árpád. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

Szatmárnémeti fekete márciusa – interjú Formanek Ferenccel
A román és magyar közösség közötti feszültség hiányának tudható be, hogy 1990 márciusában az akkori hatalomnak nem sikerült a marosvásárhelyihez hasonló véres eseményeket előidézni Szatmárnémetiben – mondja a Krónikának adott interjúban Formanek Ferenc, Szatmár megye egykori alelnöke. A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanács megyei alelnöke szerint akárcsak Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben sem lehet spontán gyülekezésről beszélni. Szerinte úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra.
– Írásban jelezte, hogy pontatlan a Kincses Előd lapunknak adott interjújában az az állítás, mely szerint 1990-ben Szatmárnémetiben a magyarság nem állt ki ön és Pécsi Ferenc mellett, így már nem hozták be az avasi románokat, és elmaradt a véres összecsapás. Nem így volt?
– Nem egészen. Annak idején RMDSZ-elnökségi határozatot hoztunk arról, hogy megünnepeljük március 15-ét. Az ünneplés azonban már pár nappal az esemény előtt problémássá vált. Ha jól emlékszem, 12-én megjelentek a Szatmár megyei adminisztrációs palotában a helyi Vatra Românească vezetői, és kifejtették: tudomásuk van róla, hogy sokan érkeznek a határ túloldaláról erre az ünnepre azzal a hátsó szándékkal, hogy visszacsatolják Szatmárnémetit Magyarországhoz. A látogatást nem vettük komolyan, mert nem észleltünk semmilyen román–magyar feszültséget.
– A román kollégái nem bizonyultak fogékonyaknak a Vatra felvetéseire?
– A Nemzeti Egység Ideiglenes Tanácsnak Szatmár megyében Nicolae Popdan volt az elnöke, Nicolae Manea és én voltunk az alelnökei. Nálunk mind iskolaügyben, mind egyéb kérdésekben mondhatni problémamentes volt az együttműködés. A román kollégák majdhogynem kacagásba törtek ki, amikor meghallották a vatrás félelmeket. Meg is egyeztünk, hogy ezek hőzöngők, akiket nem kell komolyan venni. Aztán 15-ét megelőzően megérkezett Bukarestből egy Iordan Rădulescu nevű ezredes, aki azt mondta, azért küldték, hogy a román–magyar feszültséget enyhítse. Nem értettük a látogatást, hiszen mi semmilyen feszültséget nem éreztünk. Ha jól emlékszem, az ezredes elbúcsúzott tőlünk, és azt mondta, Marosvásárhelyre megy.
– Nem éreztek feszültséget, mégsem ünnepelhették meg március 15-ét úgy, ahogy tervezték.
– Arra készültünk, hogy két koszorút helyezzünk el: egyet Szatmárnémeti belvárosában a Bălcescu-szobornál, egyet pedig Erdődön a Petőfi-emlékműnél. 15-én reggel azonban összeverődött pár száz román ellentüntető a Bălcescu-szobornál, így azt nem lehetett megközelíteni.
– Úgy gondolja, hogy az említett Rădulescu ezredest küldték megszervezni az eseményeket?
– Ha nem is személyesen szervezte, de ezt spontán gyülekezésnek nem lehet nevezni. Abban az időben egyetlen párt sem lett volna képes arra, hogy vidékről a városba szállítsa emberek százait. Efféle mozgósításra az akkori viszonyok között még a megyei tanács sem lett volna képes. A tanácselnök sem diszponált akkor a szállítóvállalatok szállítási eszközei fölött.
– De hát az RMDSZ korábban közel százezres néma tüntetést tudott szervezni Marosvásárhelyre. Nem lehet, hogy pusztán a nemzeti öntudat, az okkal vagy ok nélkül érzett veszélyhelyzet gyűjtötte össze a román közösséget is?
– Ezt nem a mostani szemmel kell tekinteni. A marosvásárhelyi gyertyás-könyves felvonulás hét végén, munkaszüneti napon történt. Március 15-e viszont csütörtökre esett. Akkoriban még mindenki munkaviszonyban állt, és nem volt annyira ura a helyzetének, hogy spontán módon abba tudja hagyni a munkát, és elmenjen tüntetni. Amikor tudomására jutott az avasújvárosi kórházigazgatónak, hogy szervezik az emberek szatmári utazását, lebeszélte őket az útról. Ha egy igazgató úgy döntött, hogy felvonul a munkásaival, akkor azok felvonultak, ha egy igazgató ellenezte a felvonulást, a munkások sem mentek. Itt spontaneitásról nem lehet beszélni. Valaki szólt az igazgatóknak, hogy engedjék el az embereket.
– Hogyan viszonyult a magyarság az ellentüntetéshez?
– Amikor látszott, hogy konfliktust, verekedést akarnak szítani, beláttuk, annak semmi értelme, hogy odamenjünk lökdösődni a koszorúval. Így azt egy Krisztus-szoborhoz tettük le. Az ellentüntetők azonban megindultak a főtér felé, és akin kokárdát láttak, azt ütlegelni kezdték. Többnyire úgy indult a dolog, hogy le akarták tépni a kokárdát. Mi Kossuth-kokárdákat készíttettünk, melyeken a román és a magyar nemzeti színeket kombináltuk össze, ezzel is jelezvén, hogy az 1848-as forradalom mindannyiunké. A kokárdák alapján könnyű volt kiszúrni a magyar ünneplőket. Sajnos többen súlyosan meg is sérültek. A dolognak az vetett véget, hogy a magyarok autókba szálltak, és elmentek Erdődre. A provokáció azonban mind a városban, mind pedig Erdődön folytatódott. A Petőfi-szobornál levágták a hangosításunkat. 12 óra tájt valaki jelezte, hogy Pécsi Ferivel vissza kellene mennünk a városba, mert zavargások vannak. Ekkorra már küzdőtérré alakult a város központja, egy önmagát ünneplő román tömeg pedig az adminisztratív palota előtt Pécsi Ferenc és az én lemondásomat követelte. Amikor odaértünk, a rendőrség széttárta a karját és azt mondta, ők semmit sem tehetnek, mert feljelentés történt ellenünk, amelyben etnikai ellentétek szításával és anyagi visszaélésekkel vádolnak. A tömeg azt skandálta, álljunk ki eléjük, ha merünk. Annyira nem voltak tisztában azzal, hogy ki-kicsoda, hogy amikor kimentem, meg is tapsoltak. Csak akkor kezdtek fütyülni, amikor kiderült, hogy én vagyok Formanek.
– Hogyan oszlott fel végül is a román tüntetés?
– Amikor hallották, hogy a rendőrség és az ügyészség megkezdi az ellenünk szóló névtelen feljelentés kivizsgálását, szétszéledt a tömeg. Másnap az RMDSZ tanácskozásán többen is voltak, akik utcai demonstrációt követeltek, de én elleneztem, mert úgy éreztem, éppen ezt várják tőlünk, hogy aztán lehessen intézkedni ellenünk. Több napon keresztül folytak a politikai egyeztetések, és a végső kompromisszum lényege pedig az volt, hogy az RMDSZ megtarthatta a megyei alelnöki tisztséget, de ezt nem tölthetem már én be. Arról viszont nem szoktak beszélni, hogy a teljes román vezetést is leváltották.
– Nekik az volt a bűnük, hogy tárgyaló viszonyban voltak a magyarokkal?
– Nem indokolták meg a leváltásukat, de egyértelműen ez volt az ok. Utána Románia-szerte megváltozott a légkör. Március 15-ét arra használták fel, hogy az 1989 decemberében kialakult román–magyar szolidaritást felszámolják. Ebben pedig Szatmárnémetinek kiemelt szerepet szántak. A Pécsi Ferenc ellen és ellenem szóló névtelen feljelentést az ügyészség három napig vizsgálta, aztán ejtette a vádakat.
– Hogyan látszott Szatmárnémetiből az, ami néhány nappal később Marosvásárhelyen történt?
– A családommal elmentünk Szatmárról, mert nem éreztük biztonságban magunkat. Belőttek a lakásunk ablakán.
– Fegyverrel?
– Nem tudjuk mivel, de az ablak ki volt lyukadva, és egy ólomgolyót találtunk a hálószobánkban. Minekutána mind én, mind a feleségem vásárhelyiek voltunk, hát hazamentünk. Március 19-én hajnalban Király Károllyal együtt utaztam Bukarestbe. Az a furcsa helyzet alakult ki, hogy az RMDSZ országos alelnökeként én voltam Bukarestben a szövetség legmagasabb rangú tisztségviselője. Domokos Géza és a többiek ugyanis Budapestre utaztak, ahol a román–magyar megbékélésről szóló értelmiségi találkozót szerveztek, Király Károlynak pedig nem volt RMDSZ-tisztsége. Március 20-án kihallgatást kértem Ion Iliescutól, hogy tájékoztassam a helyzetről. Miközben tombolt a verekedés Marosvásárhely főterén, én Iliescu előszobájában várakoztam, de végül nem fogadott. Az események szervezettségét azonban az is jelzi, hogy közben Gelu Voican Voiculescuval beszélgettem, aki tudott már arról, hogy bányászvonatok vannak útban Vásárhely felé.
– Húsz év telt el a fekete március óta. Látszik már, hogy miért éppen Szatmárnémeti és Marosvásárhely volt a célpont?
– Úgy tűnik, már Ceauşescu idején kidolgoztak egy forgatókönyvet erre a két városra. Ma már interneten is kutatható a magyar állambiztonsági szerveknek jó pár erre utaló dokumentuma. Elérhető egy olyan 1989 júliusában keltezett jelentés is, mely szerint Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben a román államhatalom a magyar veszélyre hivatkozva gyakorlatokat tartott. Ez azért érdekes, mert 1990 márciusában mind Marosvásárhelyen, mind Szatmárnémetiben a hatalom széttárt karokkal nézte, hogy mi történik. Ezt a konfliktust minden bizonnyal központilag hagyták jóvá, de találtak hozzá mind román, mind magyar oldalon olyan embereket, akik a hangulatot ebbe az irányba terelték.
– Ha ugyanaz volt a forgatókönyv, miért sült el másképpen a történet a két városban?
– Kincses Előd folyamatosan panaszkodott Marosvásárhelyen, hogy nem tud szót érteni a helyi román vezetőkkel. Ezzel szemben Szatmárnémetiben politikai színtéren nem volt román–magyar konfrontáció.
– Az iskolaügy is másképpen alakult a két városban. Marosvásárhelyen már azt is extrém követelésnek tekintették, hogy a Bolyai Farkas Gimnázium 1990 szeptemberétől, az új tanév kezdetétől magyar iskolává váljék, Szatmárnémetiben viszont már 1990 januárjától magyar iskolaként működött a Kölcsey-gimnázium.
– Ez a két város vezetői közötti különbséget jelezte. Szatmáron a román kollégák, ha időnként értetlenkedve fogadták is a kéréseinket, lehetett velük tárgyalni, és meg lehetett találni a kompromisszumos megoldásokat. Szatmárnémeti akkor is nyitottabb volt, ma is nyitottabb, mint Marosvásárhely. Amikor két közösség politikai elitje párbeszédet folytat, általában nincsenek konfliktusok, ha viszont a politikai elitben nincs meg a szándék a kompromisszumos megoldások megkeresésére, konfrontáció alakul ki. Lám, Szatmáron párbeszéd és magyar polgármester van, Marosvásárhelyen pedig ma sincsen szándék arra, hogy a helyi vezetők bármiről kompromisszumos megállapodást kössenek, román a polgármester, és megmaradt a feszültség.
– Hogyan tekint ma az akkori szerepvállalására?
– Jó lenne egyszer tisztán látni az akkori történéseket, de ma sincs betekintésünk az iratokba. Engem a hatalom arroganciája zavar a leginkább. Különbség van a diktatúra és a mai világ között, de minduntalan azt érezni, hogy csak átalakult a hatalom. Megmaradt az a hatalmi góc, amelyik annak idején még Ceauşescu körül alakult ki. Ezért nem akarnak ma sem elszámolni a ’89-es vérengzésekkel, a szatmárnémeti vagy marosvásárhelyi fekete márciussal. Én azután még három hónapot dolgoztam az RMDSZ-ben, de a feleségem és a kislányom nem akart már hazatérni, és 1990 szeptemberében én is kértem a magyarországi tartózkodási engedélyt. Azóta is ott élek, és nem politizálok.
Gazda Árpád
Krónika (Kolozsvár)

Három év letöltendőt kapott a volt RMDSZ-képviselő
Hároméves letöltendő börtönbüntetésre ítélte a szatmárnémeti bíróság Pécsi Ferenc volt RMDSZ-es parlamenti képviselőt. Az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által összeállított vádirat szerint a politikus a szatmári Vállalkozók Fóruma Egyesület elnökeként 2007-ben, illetve 2008-ban két EU-s pályázatból több mint 100 ezer eurót sikkasztott három társával közösen. A Krónika érdeklődésére Pécsi Ferenc kijelentette: nem nyúltak le jogtalanul pénzeket, és fellebbezni készül a szerinte igazságtalan ítélet ellen.
„Azzal vádoltak meg, hogy hamis információk és okiratok felhasználásával sikkasztottam, azonban azt nem pontosították, hogy milyen iratokra hivatkoznak – magyarázta a volt képviselő. – Az iratainkat és a közbeszerzéseinket több kompetens hatóság is ellenőrizte, és jóvá is hagyta annak idején, és ha találtak volna kihágásokat, bizonyára szóvá tették volna ezeket.”
Pécsi Ferenc szerint a szóban forgó határon átívelő pályázatok lebonyolítását felügyelték a programokat irányító regionális irodák, az illetékes minisztériumok és a román pénzügyőrség is, azonban egyik hatóság sem talált kivetnivalót a munkájukban.
„Hamis vádak alapján ítéltek el, és ezt bizonyítani is fogom – jelentette ki. – Összesen huszonhat hivatalos iratot tudok felmutatni az igazam alátámasztására.” Hozzátette: a legfelsőbb bíróságtól kérni fogja, hogy az ügyet ne az illetékes nagyváradi fellebbviteli bíróság tárgyalja, mert oda „elér a DNA keze”.
A perirat szerint a megvádoltak egy vállalkozói inkubátorház és képzésközpont létrehozására, valamint egy határon átnyúló vállalkozói programra nyertek támogatást, ezek kapcsán merült fel a sikkasztás gyanúja.
Babos Krisztina. Krónika (Kolozsvár)

Elutasította a parlament a Székelyföld autonómia-tervezetét
A szenátus plénuma kedden elutasította a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet. A felsőház plénuma 54 nem, öt igen szavazattal, két tartózkodás mellett utasította el a tervezetet, amely a román államon belül különleges jogállású autonóm régióvá szervezte volna Hargita és Kovászna megyét, illetve Maros megye egy részét. A jogszabályt Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba RMDSZ-képviselők nyújtották be 2005 júniusában, a képviselőház néhány hónappal később leszavazta a törvényhozási kezdeményezést.
A javaslatot korábban elutasításra javasolták a szenátus illetékes szakbizottságai arra hivatkozva, hogy a törvénytervezet nyilvánvalóan ellentétes a román alkotmány rendelkezéseivel, amelyek szerint Románia szuverén, független, egységes és oszthatatlan nemzetállam, illetve a nemzeti szuverenitás a román nép sajátja, amelyet szabadon választott reprezentatív szervei és népszavazások révén gyakorol.
A felsőház jogi, illetve közigazgatási bizottsága által készített jelentés azt is hangsúlyozza, hogy saját nevében egyetlen csoport és egyetlen személy sem gyakorolhatja a szuverenitást, ennek ellenére az autonómia-tervezet értelmében a létrehozandó autonóm régiónak sajátos közigazgatási-területi berendezkedése lenne (Székelyföld, székek), sajátos politikai és közigazgatási intézmények irányítanák (önkormányzati tanács, széki tanács, széki bizottság stb.). Mindez túllép az alaptörvény által szentesített államberendezkedés keretein, amely szerint a román állam elismert közigazgatási-területi egységi a községek, a városok és a megyék.
A szakbizottsági jelentés szerint az alkotmány által is elismert helyi autonómia ürügyén a tervezet kezdeményezői egy olyan terület létrehozását akarták, amely elszakad az egységes és oszthatatlan román nemzetállamtól, saját intézmények, kereskedelmi társaságok, kereskedelmi kamarák, rendőrség, szociális védelmi rendszer és belső közigazgatási szerkezet létrejöttével.
A szenátorok szerint a jogszabály-tervezetnek a magyar nemzeti jelképek szabad használatával kapcsolatos cikkelye is ellentétes az alkotmánnyal, amelynek 12, cikkelye Románia zászlajáról, Románia nemzeti ünnepéről, himnuszáról, a román állam címeréről és pecsétjéűről, illetve ezek használatáról szól.
Alkotmányellenes az a javaslat is, hogy a magyar nyelvnek ugyanaz a jogállása, mint a románnak – áll a jelentésben.
A törvénytervezetről elsőként a képviselőház szavazott, amely 2005 októberében elutasította a javaslatot. Ezt megelőzően, 2004 márciusában Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly RMDSZ-képviselők a parlament elé terjesztették a Székelyföld Autonómiájának Statútum-tervezetét, amelyet a képviselőház egy hónappal később, a szenátus pedig június 29-én megvitatás nélkül elutasított.

Krónika (Kolozsvár)

Ne szólj szám, nem fáj fejem
Egy érdekes névsor: Becsek-Garda Dezső, Sógor Csaba, néhai Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly. Tegyük hozzá Csapó József volt szenátort, a Székely Nemzeti Tanács alapító elnökét, a legelső székelyföldi autonómiastatútum kidolgozóját.
A listán levőknek két közös nevezőjük van: a székelyföldi autonómiastatútum elfogadását javasolták a román törvényhozásban, és jelenleg egyikük sem tagja Románia parlamentjének. Gondolom, ez a „véletlen” egybeesés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a román felsőházban a 9 RMDSZ-es szenátor közül a jelen lévő 5-ből (!) senki sem mert megszólalni a területi autonómia statútuma törvénytervezetének szeptemberi vitájában. A hősiesen rettegő romániai magyar képviseletünktől joggal kérdezhetjük: ha egy ilyen alkalommal nem próbálnak higgadtan, intelligensen érvelni a területi autonómia és decentralizáció felettébb hasznos voltáról, mit gondolnak, mikorra fog eljutni oda a román közgondolkodás, hogy belássa, erre szükség van, ez nemcsak a romániai magyaroknak, hanem valamennyi román állampolgárnak hasznára válna?
Itt volt az alkalom, hogy a Törvényhozási Tanács (Consiliul Legislativ) téves, az európai normákat és a román alaptörvényt félrefordító, félremagyarázó érveit a nyilvánosság előtt megcáfolják. Idézhették volna az Európa Tanács 2003/1334-as számú határozatában foglalt rendelkezést, amely a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Európai Keretegyezményre hivatkozik. A keretegyezmény kimondja, hogy ,,a felek megfelelő intézkedéseket hoznak a gazdasági, társadalmi, a politikai és kulturális élet minden területén a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek és a többséghez tartozók között teljes és tényleges egyenlőség előmozdítása érdekében.” Elmagyarázhatták volna, hogy az idézett passzus, valamint az Európa Tanács 1993/1201-es számú ajánlása sem támasztja alá a Törvényhozási Tanácsnak azt a véleményét, miszerint az európai intézmények nem támogatják az aszimmetrikus régióknak mint államon belüli entitásnak etnikai alapon való létrehozását.
Megszoktuk, hogy legalább a választási kampányok idején az RMDSZ az autonómiával kampányol, rábiggyesztve az aradi Szabadság-szoborra az „Együtt az autonómiáért!”, avagy az „Autonómiát Székelyföldnek!” jelszavát. Mindenkori kampánytémájuk és az RMDSZ programjába foglaltak ellenére semmi kivetnivalót nem találtak abban, hogy a székelyföldi autonómiastatútum vitájában hallgattak, mint a csuka. Ráadásul főtitkári gőggel büszkén bevallották azt, hogy 22 évvel az RMDSZ létrehozása után még mindig nincs a szervezet által kidolgozott és felvállalt autonómiastatútum. Kovács Péter a Krónikában azt fejtegette, hogy „koalíció, partneri viszony kell a többséggel és persze olyan tervezetet kell benyújtani, ami elfogadható”.
A nyilatkozó tehát egyetért az autonómiastatútum elutasításával, mivel az „nem elfogadható”, ugyanakkor szorgalmazza a bármi áron való koalíciókötést azzal a Szociálliberális Unióval (USL), amelyik elsősorban magyarellenes retorikájával került hatalomra, és azonnal visszavonatta az általa megbuktatott kormánynak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar karának létrehozására vonatkozó határozatát. Victor Ponta miniszterelnök marosvásárhelyi tárgyalásain egyértelműsítette, hogy továbbra sem ért egyet a tanügyi törvény által előírt önálló magyar főtanszékek létrehozásával. Ennek ellenére az RMDSZ politikai alelnöke azzal dicsekszik, hogy ellenzékből is létrehozták a „magyar karokat”, noha a frissen módosított chartával egyelőre még magyar főtanszékeket sem hoztak létre! A MOGYE szenátusának szeptember 28-i óvatos meghátrálását elsősorban a magyar tanerők és diákok kiállása, az RMOGYKE és a szülők tüntetései, a plágiumbotrányok, valamint a nemzetközi odafigyelés idézte elő.
Az RMDSZ csúcsvezetése által áhított koalíciókötéssel kapcsolatban elmondhatom,  sohasem állítottam és most sem állítom, hogy ab ovo nem szabad kormánykoalíciót kötni. Ugyanakkor igencsak vitathatónak tartom azt, hogy ha törik, ha szakad kormányra kell kerülni azért, hogy mintegy 200 ember jó állást kapjon annak árán, hogy cserébe feláldozzák a romániai magyarság hosszú távú megmaradását, gyarapodását. A magyarfalókkal való koalíciónak külföldön az lenne az olvasata, hogy a romániai magyarság helyzete kifogástalan, az RMDSZ pedig régi jó szokásához híven nem kritizálná azt a kormányt – bármit is tesz –, amelynek haszonélvezője.
A lista másik tanulsága: az RMDSZ mindenkori csúcsvezetése sosem védte meg azokat, akik határozottan képviselték a magyar közösség érdekeit, és ezáltal magukra vonták a többségiek haragját. Példaként említem Király Károly, Tőkés László és néhai Pálfalvi Attila tanügyi államtitkár esetét. Úgy néz ki, hogy a gyászos tradíció folytatódik, mert a csúcsvezetés minden további nélkül rábólintott arra, hogy a magyar oktatás érdekeit karakánul és profi módon képviselő Dr. Szabó Béla profeszszort román követelésre ne válasszák meg a magyar oktatásért felelős rektorhelyettesnek.
Ha beleegyezünk abba, hogy a magyarság képviseletével szemben vétójogot gyakoroljon az ultranacionalista román szenátus, előbb-utóbb kizárólag csak rommagyarok „képviselhetik” érdekeinket a MOGYE szenátusában is. Jellemző, hogy a MOGYE törvénytelenül, érvényes charta nélkül megválasztott szenátusában bennmaradtak a sztrájktörő „magyarok”, illetve továbbra is megmarad a szenátusban a kétharmados román többség, amelyik a jövőben is bármilyen törvénytelen, magyarellenes döntést meghozhat.
Mit sem számít az, hogy a képviseleti demokrácia alapelvei szerint a „multikulturális” egyetem szenátusában érvényesíteni kellene a paritás elvét, vagy legalább az etnikai arányosságét. Ez a faramuci helyzet még messze nem oldotta meg a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés helyzetét, éppen csak kimozdította a holtpontról. A választások után derül ki, hogyan is áll a magyar oktatás helyzete, mennyire fogják betartatni a 2011/1-es számú tanügyi törvény 135. szakaszának rendelkezéseit.
Kincses Előd
A szerző marosvásárhelyi ügyvéd
Krónika (Kolozsvár)

Az erdélyi önrendelkezési küzdelem állomásai (Autonómiát!) – dokumentum
1989. december 25.
A december 25-i Kiáltvány „egy új nemzetiségi Statútum” kidolgozását szorgalmazta, ugyanakkor megfogalmazódik benne a „kollektív jogok” alkotmányos szavatolása iránti igény, valamint az, hogy az RMDSZ „az önrendelkezési jog elvi alapján” áll, vagyis a dokumentum tartalmaz az autonómiatervezetek irányába mutató megfogalmazásokat.
1990. április 21–22.
Az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusán elfogadott program általános utalást tartalmaz az önrendelkezésre nézve, azaz célként olyan jogi keretek kialakítását jelöli meg, „amelyek szavatolják nemzetiségi viszonyaink rendezését az európai demokráciában megvalósult legjobb modellek szerint, biztosítják az egyéni és kollektív nemzetiségi jogok szabad érvényesítését, az önrendelkezést”. A program ezen elvi kijelentését a 13. pont konkretizálja: „különféle személyi és kollektív kisebbségi jogok gyakorlásának legmegfelelőbb biztosítéka a helyi önkormányzati rendszer kialakítása.” 1991. május 24–26.
Az RMDSZ II. (marosvásárhelyi) kongresszusán Szőcs Géza bemutatja Nemzetiségi törvénytervezet-csomagját, amely definiálja az autonómiaformákat is. A tervezet nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. 1992. október 25.
Az RMDSZ Küldöttek Országos Tanácsának (KOT) ülésén elfogadják a Nyilatkozat a nemzeti kérdésről című dokumentumot, amely az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatként lett ismert. A határozat a „belső önrendelkezés” koncepciójára alapozó autonómiastratégia felülkerekedését jelentette a kisebbségjogi és a helyi önkormányzatokra alapozó felfogással szemben. 1992. december 31.
December 31-i dátummal teszi közzé Csapó József a Memorandum a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezéséről című tervezetét, amely bár a Kolozsvári Nyilatkozatra alapoz, még nem vált az RMDSZ hivatalos dokumentumává. E tervezet a „belső önrendelkezés” koncepciójának első megalapozási kísérleteként megpróbálta összefoglalni és hasznosítani a legfontosabb nemzetközi dokumentumokat. 1993. november 14.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) elfogadta a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről szóló törvénytervezetet, amelyet a román parlamentben törvényjavaslatként iktattak. A tervezet mind a kisebbségi jogokat, mind a közösségi autonómia három formáját (személyi elvű autonómia, a sajátos státusú önkormányzatok autonómiája és a regionális autonómia) megjelöli, azonban – kerettörvényként – nem kodifikálja azt. 1994. március
Szilágyi N. Sándor a Korunkban közzéteszi Törvény a nemzeti identitással kapcsolatos jogokról és a nemzeti közösségek méltányos és harmonikus együttéléséről című törvényjavaslatát. A tervezet inkább nyelvi rezsimet szabályoz, de bevezeti „az önadminisztráló nemzeti közösségek” fogalmát is. 1994. május 13–14.
Román–magyar szakmai tanácskozás a közösségi jogokról és az autonómiáról Tusnádfürdőn. Résztvevői: Gabriel Andreescu, Renate Weber, Valentin Stan, Smaranda Enache, Biró Annamária, Kolumbán Gábor, Bakk Miklós, Bodó Barna, Fábián Ernő, Varga Attila, Balázs Sándor, Horváth István, Eckstein-Kovács Péter és Nagy György. 1994. szeptember 28.
Csapó József az Erdélyi Naplóban közzéteszi javaslatát a három autonómiaforma kodifikálásáról. Ezek címei: A sajátos státusú helyi önkormányzat statútuma; A Romániai magyar nemzeti közösség személyi autonómiájának statútuma és A sajátos státusú helyi önkormányzatok regionális társulásának autonómia-statútuma. 1994. november
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának határozata alapján szakbizottság jön létre az autonómiastatútumok véglegesítésére. Tagjai: Csapó József, Tokay György, Varga Attila, Béres András, Bodó Barna, Balázs Sándor, Bakk Miklós, Papp Előd, Hajdú Gábor, Katona Ádám, Madaras Lázár, Markó Attila, Szabó István, Szilágyi N. Sándor. A bizottság Csapó József tervezeteit vette alapul.
1995. április
Az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Főosztálya két tervezetet bocsát belső vitára: A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma (kidolgozói: Bodó Barna, Bakk Miklós, Szász Alpár Zoltán); Törvénytervezet a személyi elvű önkormányzatokról (kidolgozója: Bakk Miklós). 1995. április 7–8.
Az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának ülése a szakbizottság javaslatai alapján megvitatta az alternatív tervezeteket, de nem hozott döntést róluk. Csupán az a határozat született, hogy az autonómiavita eredményeit bele kell foglalni a közelgő kongresszus programtervezetébe. 1995. május 26–28.
Az RMDSZ negyedik, kolozsvári kongresszusa programba foglalt néhány elvi tézist az autonómiáról (ezek szerint az autonómia egyaránt jelent elvet a jogállam kiépítésében, a nemzeti közösség jogát, melyet identitása megőrzése érdekében gyakorol, eszközt a romániai magyarság gazdasági és kulturális fennmaradásának megalapozásához és stratégiai célt, melyet az RMDSZ politikai tevékenységében és a civil társadalom szervezeteivel kialakított kapcsolataiban követ), és rögzítette azt a három autonómia-formát, amelynek jogi megfogalmazására és a törvényhozás útján való érvényesítésére az RMDSZ törekedni fog. E három autonómia-forma: a személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia, mely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre”. 1995. szeptember
Csapó József közzéteszi a Magyar Kisebbségben (1995/2. szám) Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetét, mely Székelyföld autonómiájának megfogalmazására irányul, a belső önrendelkezés elvére alapozva. Ez a koncepció később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tervezetének alapjául szolgált. 2003. április 23.
Megalakul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete, amely az RMDSZ programjában is szereplő autonómiaformák megvalósítását tűzi ki célul. A Tőkés László püspök és Fejes Anzelm premontrei főapát elnökletével megalakult testületnek 31 tagja volt, köztük parlamenti és önkormányzati képviselők, polgármesterek, RMDSZ-tisztségviselők, vállalkozók, civil társadalmi szervezetek vezetői.
2003. július 7.
Gyergyócsomafalván megalakul az EMNT KT székelyföldi tagjainak részvételével, önálló testületként a Székely Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete azzal a céllal, hogy Székelyföld autonómiaigényének közképviseletére, illetve megvalósítására létrehozza a Székely Nemzeti Tanácsot. A kezdeményező testület tagjai nyilatkozatban üdvözlik az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2003/1334-es számú, Andreas Gross jelentése alapján elfogadott határozatát. 2003. október 26-án Sepsiszentgyörgyön, a Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Elnökké egyhangúlag dr. Csapó Józsefet választják. Alakulásakor meghirdetett célja, hogy a Székelyföld autonómiáját a jog és a demokrácia eszközével vívja ki, alkalmazva a nemzetközi jog kínálta lehetőségeket. 2003. október 29-én a román parlament felsőházának jogi bizottságában Antonie Iorgovan kormánypárti szenátor Románia alkotmánya elleni támadásnak nevezi a Székely Nemzeti Tanács megalakulását, kérve, hogy a testület forduljon az ország legfőbb ügyészéhez „a Székely Nemzeti Tanács akcióival kapcsolatban”. A szenátus ülésén megjelent Ilie Botos, Románia legfőbb ügyésze, és biztosította a testület tagjait, hogy az általa vezetett intézmény az ügyben „már teljesíti kötelességét” – közölte a román közszolgálati rádió. 2003. november 13-án a Székely Nemzeti Tanács elnöke, dr. Csapó József közzétette a Székely Nemzeti Tanács által közvitára bocsátott Székelyföld-statútum román nyelvű változatát, és kijelentette, hogy a román változat alapján konszenzusra szeretnének jutni a székelyföldi románsággal. 2003. november
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által felkért szakértői csoport (koordinátora: Bakk Miklós, tagjai: Bodó Barna, Borbély Imre, Biró Gáspár, Komlóssy József, Kovács Péter) elkészíti az ún. Autonómia-csomagtervet (mely három összefüggő tervezetet tartalmaz a regionális autonómiára vonatkozóan: Kerettörvény a régiókról, Törvénytervezet Székelyföld különleges jogállású régió létrehozásáról, Székelyföld különleges jogállású régió autonómiájának statútuma). Később a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) vitatta e tervezet legitimitását, ezért nem vált az EMNT hivatalos dokumentumává. 2003. december 10.
Miután az Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Állandó Bizottsága a román és a magyar parlamenti pártok frakcióvezetőitől személyes találkozót kért, hogy tájékoztassa őket a Székely Nemzeti Tanács célkitűzéseiről, Ioan Solcanu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt szenátusi frakcióvezetője fogadta az SZNT küldöttségét. A találkozó után Solcanu újságíróknak kijelentette: elfogadhatatlannak tartja a székelyföldi autonómiatervét. 2004. január 17.
Sepsiszentgyörgyön ülésezett a Székely Nemzeti Tanács, véglegesítette és elfogadta a Csapó József tervezetén alapuló Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. A tanács arról is döntött, hogy a statútumtervezettel Románia parlamentjéhez fordul. 2004. február 25.
Birtalan Ákos, valamint az RMDSZ-frakció polgári szárnyának képviselői, Kovács Zoltán és Szilágyi Zsolt Bihar, Pécsi Ferenc Szatmár, Toró T. Tibor Temes és Vekov Károly Kolozs megyei képviselő Románia parlamentje elé terjesztette Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. március 30.
A Képviselőház elutasítja Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. 2004. június 18.
Négy magyar képviselő és egy szenátor aláírásával iktatták a képviselőház állandó bizottságában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által kidolgozott személyi elvű autonómia kerettörvényét, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet Bakk Miklós és Toró T. Tibor dolgozott ki. 2004. június 29.
A szenátus elutasítja Székelyföld autonómiájának statútumát. 2004. szeptember 9.
Alkotmányellenességre hivatkozva a képviselőház közigazgatási bizottsága elutasította a romániai nemzeti kisebbségek személyi elvű autonómiáját szabályozó kerettörvényt, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát, melyet június 18-án nyújtott be négy magyar képviselő és egy szenátor. 2004. december 23.
Az új kormány megalakításáról szóló parlamenti megbeszéléseken az RMDSZ a kisebbségek jogait magában foglaló és biztosító törvény megalkotását javasolta. 2005. január 18.
A Magyar Rádiónak adott interjúban Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök megállapította: a határon túl már van kulturális autonómia. 2005. február 8.
Az RMDSZ sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a többi kisebbség képviselőivel közösen dolgoznak a kisebbségi törvényen, mely kerettörvény jellegű lesz, és azt közvitára bocsátják. 2005. február 18.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerint a kisebbségi törvény megalkotása aláássa az autonómiát. 2005. március 17.
Toró T. Tibor Temes megyei képviselő bírálta a tervezetet, mert az a kisebbségi szervezetek létrehozására vonatkozóan ugyanazokat a diszkriminatív kritériumokat tartalmazza, amelyeket a romániai választási törvényben több nemzetközi szervezet is kifogásolt. 2005. március 18.
Nyilvánosságra hozták az RMDSZ által kezdeményezett kisebbségi törvény tervezetének szövegét. 2005. március 21.
A Magyar Polgári Szövetség háromszéki egyeztető tanácsa bírálta a nemzeti kisebbségekről szóló törvény tervezetét, és széleskörű konzultációsorozat beindítását kezdeményezte az autonómiáról. 2005. március 22–25.
Toró T. Tibor képviselő benyújtotta a kisebbségi törvény tervezetéhez készített módosító csomagot, mely 15 indítványt tartalmaz, és az EMNT 2004-ben iktatott személyi elvű kerettörvény-tervezetéből indul ki.
2005. március 30.
Az erdélyi protestáns egyházfők Markó Bélához intézett nyílt levelükben kifejtik: nem célszerű jelen formájában a parlament elé terjeszteni a tervezetet, mert azt nem előzte meg széles körű szakmai és társadalmi vita.
2005. április 9.
A Székely Nemzeti Tanács ismét az igazságügyi minisztériumhoz fordult a népszavazásról szóló törvény módosításáért annak érdekében, hogy a székelyföldi helyi önkormányzatok által az autonómia kérdésében kiírt népszavazások ne legyenek megtámadhatóak a közigazgatási bíróságon. 2005. április 15.
Puskás Bálint szenátor bejelentette: az RMDSZ háromszéki törvényhozói népszavazási törvényt módosító tervezetet nyújtottak be a parlamentben annak érdekében, hogy váljon lehetővé a Székelyföld autonómiájáról szóló referendum kiírása. 2005. április 21.
A kormány úgy döntött, a kisebbségi törvény tervezetéről kéri a Velencei Bizottság és az EBESZ kisebbségi főbiztosának véleményét. 2005. április 23.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács közös nyilatkozatban bírálja a kisebbségi törvényt, mely „a magyar autonómia kijátszására és letörésére szolgál”. 2005. május 19.
Többszöri halasztást követően a kormány elfogadta az RMDSZ kisebbségitörvény-javaslatát. 2005. június 2.
A kisebbségi törvény tervezete eljutott a szenátus emberjogi, illetve közigazgatási bizottságának asztalára. 2005. június 3.
A kisebbségi törvénytervezet támogatását kérte az Európai Néppárttól Markó Béla. 2005. június 8.
Az RMDSZ frakciói úgy döntöttek, nem támogatják a Székely Nemzeti Tanács parlament elé terjesztett autonómiastatútumát. 2005. június 9.
Negatívan véleményezte a szenátus kulturális bizottsága a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. június 30.
A Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét másodszor is a parlament elé terjesztik; ezúttal a beterjesztők: Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő. A tervezet a 2004. március 1-jén benyújtott változathoz képest módosításokat tartalmaz, többek között a parlament törvényhozási bizottságának észrevételei alapján. A tervezetet a képviselőház 2005. október 12-én elutasította. 2005. július 7.
A szenátus közigazgatási és területrendezési bizottsága kedvezően véleményezte a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezetet. 2005. október 8.
A Székely Nemzeti Tanács összegzése szerint a tanács felkérésére 11 helyi önkormányzat határozott a helyi népszavazás megszervezéséről Székelyföld autonóm közigazgatási régió törvény általi létrehozásának tárgyában. A közigazgatási bíróságokon megsemmisítették a tanácsi határozatokat. 2005. október 12.
A képviselőház 188–16 arányban elutasítja a Székely Nemzeti Tanács Székelyföld autonómiájára vonatkozó, másodszor is a parlament elé terjesztett törvénytervezetét. 2005. október 14.
A Székely Nemzeti Tanács autonómia-statútuma felvállalhatatlan – jelentette ki sajtótájékoztatón Márton Árpád parlamenti képviselő. Arra a kérdésre válaszolva, hogy ha az RMDSZ felvállalhatatlannak tartja az SZNT tervezetét, akkor miért nem nyújtotta eddig be saját javaslatát, Márton Árpád azt válaszolta: az RMDSZ nem tartja jónak a mostani időpontot. 2005. október 21.
A Velencei Bizottság soros ülésén úgy értékelte a kisebbségi törvénytervezetet, hogy az lehetőséget teremt majd Romániában a kisebbségi jogok megerősítésére és kiszélesítésére. Ugyanakkor a jelentés bírálta a tervezet kisebbségi szervezetek bejegyzésére és választási részvételére vonatkozó, korlátozó előírásait. 2005. október 24.
A szenátus elutasította a kisebbségek jogállásáról szóló törvényjavaslatot. 2005. október 26.
A képviselőház házbizottságában leszavazták a kormánykoalíció azon kérését, hogy az alsóház sürgősségi eljárással tárgyalja meg a kisebbségi törvényjavaslatot. A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) közleményben kérte az RMDSZ csúcsvezetőinek lemondását, a kisebbségi törvénytervezet visszavonását és egy másik, az autonómiáról szóló tervezet előkészítését. 2005. november 2.
A székelyföldi román civil szervezetek memorandumot tettek közzé, amelyben az európai követelményekkel ellentétesnek nevezik a kisebbségi törvényt. 2005. november 30.
Călin Popescu-Tăriceanu miniszterelnök kolozsvári sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy a kisebbségi törvénytervezet „nem tartalmaz túlzásokat”. Mint mondta, nem hiszi, hogy félni kellene a kulturális autonómiától vagy a kisebbségeknek biztosított jogoktól. 2005. december 4.
Emil Boc, a Demokrata Párt elnöke kijelentette: pártja jelenlegi formájában nem támogatja a kisebbségi törvényt. 2005. december 7.
A képviselőház szakbizottságaiban megkezdődött a kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet vitája. 2005. december 12.
Eugen Nicolăescu, az NLP–DP (D. A.) pártszövetség szóvivője bejelentette, hogy a két párt vezetői megállapodtak, kiiktatják a kisebbségi törvényből a kulturális autonómia-tanácsokra vonatkozó cikkelyeket. Az autonómiatanácsok hatáskörét, javaslatuk szerint, a Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) venné át. Markó Béla RMDSZ-elnök szószegőknek nevezte a román kormánypártok azon politikusait, akik nem támogatják, vagy ki akarják üresíteni a kisebbségi törvénytervezetet. 2005. december 13.
Az RMDSZ frakciója megszavazta, hogy Toró T. Tibor Temes megyei parlamenti képviselő vonja vissza módosító indítványait. Toró a szavazás után is megerősítette a Szabadságnak, hogy ennek a kérésnek nem fog eleget tenni. 2005. december 15.Az EP megszavazta a Romániáról szóló jelentést. A Pierre Moscovici francia EP-képviselő által készített dokumentumban az áll, hogy az EP „elégedetlenségét fejezi ki a kisebbségi törvény folyamatos késése miatt”. 2006. január 12.
A Ziua című lap révén ismertté vált Valeriu Tabără kisebbségi törvénytervezete. 2006. március 21.
A képviselőház jogi, emberjogi és tanügyi szakbizottsága folytatta a kisebbségi törvénytervezet vitáját; a vita a harmadik cikkelyig jutott. 2006. április 20.
Tabajdi Csaba (MSZP) és Szent-Iványi István (SZDSZ) EP-képviselő közös levélben hívta fel Olli Rehn figyelmét, hogy Románia többszöri ígérete ellenére a mai napig nem fogadta el a kisebbségekről szóló törvényt. 2006. május 17.
A kisebbségek jogállásáról és a pártfinanszírozásról szóló törvények elfogadását szorgalmazta Bukarestben José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke és Olli Rehn bővítési biztos. 2006. június 7.
Wilfried Martens, az Európai Néppárt (EPP) elnöke kijelentette: fontosnak tartja, hogy a román parlament elfogadja a kisebbségi törvényt, és hogy a romániai pártok támogassák ezt az ügyet. 2006. július 5.
A képviselőház plénuma elutasította az RMDSZ javaslatát, hogy tűzzék napirendre a kisebbségi törvénytervezetet. 2006. augusztus 2.
Antal Árpád Kovászna megyei RMDSZ-képviselő a Háromszék című lapnak nyilatkozva kifejtette, jobb lett volna, ha egy évvel korábban az RMDSZ azt kéri a kormánytól, vállaljon felelősséget a jogszabályért. Akkor frakció-kollégái nem támogatták ötletét. Meglátása szerint azért is kedvezőbb lett volna a másik utat választani, mert elutasítás vagy siker esetén az RMDSZ más fontos célkitűzésekre – például az önálló magyar egyetem létrehozására – összpontosíthatott volna. 2006. augusztus 31.
Frunda György Maros megyei szenátor kifejtette, nem hiszi, hogy a parlament a kormány által benyújtott formában elfogadja a kisebbségi törvénytervezetet. Emiatt viszont a magyar érdekvédelmi szervezetnek nem kell kilépnie a kormányból. 2006. november 3.
Az erdélyi magyar egyházak vezetői közös nyilatkozatban álltak ki az erdélyi magyar közösség önkormányzati jogai mellett, kinyilvánítva, hogy támogatják az autonómia kialakítására irányuló jogos igényét, beleértve „Székelyföld területi önrendelkezésének ügyét” is. 2006. november 23.
Az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága, a román csatlakozás helyzetéről készült állásfoglalásában a kisebbségi törvény mielőbbi elfogadását szorgalmazta. 2006. december 10.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) és a Demokrata Párt (DP) fel kívánja gyorsítani a kisebbségi törvény parlamenti elfogadását. Markó Béla RMDSZ-elnök szkeptikusan fogadta ezt, kijelentvén: „Cinikusan úgy is lehetne fogalmazni, hogy miután kisebbségbe került a kormány a parlamentben, az RMDSZ partnerei megkönnyebbülten eldöntötték, hogy támogatják a kisebbségi törvényt.” 2006. december–2007. március
Az SZNT  kezdeményezésére Székelyföld számos településén nemhivatalos népszavazást szerveztek Székelyföld autonómiájáról. A nemhivatalos népszavazást annak nyomán szervezték meg, hogy a helyi népszavazási határozatokat a hatóságok (prefektúrák) jogi úton érvénytelenítették. 2008. február 21.
Klaus Johannis, Nagyszeben polgármestere, a Német Demokrata Fórum elnöke kijelentette, hogy az erdélyi szászok nem kérnek autonómiát. 2009. június–2010. január
A 2009 áprilisában megalakult Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) keretében 2009 júniusában létrejött az EMEF autonómia-munkacsoportja (két társelnöke Márton Árpád képviselő és Bakk Miklós politológus). A munkacsoport 2009 júniusa és 2010 januárja között háromszor ülésezett, azonban határozatai nem valósultak meg. 2009. július 18.
Traian Băsescu román államfő megismételte a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor közönsége, Tőkés László és Orbán Viktor előtt korábbi, számtalanszor már hangoztatott álláspontját, miszerint az autonómia minden közösséget egyformán megillet Romániában, és ugyanolyan mértékű önrendelkezés képzelhető el Székelyudvarhelyen, mint például Caracalban vagy Tulceában. 2012. szeptember 25.
A román szenátus elutasította a székelyföldi területi autonómiáról szóló törvénytervezetet, amelyet még 2005-ben terjesztett a törvényhozás elé Sógor Csaba és Garda Dezső. Az SZNT által megfogalmazott, Székelyföld autonómia-statútuma című tervezetet 2005. október 12-én a román képviselőházban 188–16 arányban leszavazták. A szenátusban érdemi vitát nem tartottak, 54 szenátor a jogszabály ellen szavazott, öten mellette, ketten tartózkodtak. Az RMDSZ-esek közül jelen volt, és igennel szavazott Albert Álmos, Cseke Attila, Fekete Szabó András, Günthner Tibor, de egyikük sem szólalt fel a tervezet mellett, ugyanakkor igennel szavazott Marcu Gheorghe SZDP-s honatya is. Hiányzott: Markó Béla, Frunda György, Verestóy Attila.
(Bakk Miklós politológus összeállítása alapján)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Garda Dezső igaza – Állásfoglalás a hiteles autonómiaküzdelem védelmében
Frunda Györgynek a Krónika november nyolcadikai számában megjelent kijelentéseivel kapcsolatban szeretnénk leszögezni a következőket:
A Székely Nemzeti Tanács először 2004 januárjában fordult Országgyűlési képviselőkhöz azzal a kéréssel, hogy Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét terjesszék a parlament elé. Ekkor Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Vekov Károly Országgyűlési képviselők vállalták a feladatot, és március elsején Románia parlamentje elé terjesztették a törvénytervezetet. 
A tervezet elutasítása után, immár egy új parlamenti ciklusban, – Románia EU csatlakozási tárgyalásainak lezárása előtt – dönt úgy a Székely Nemzeti Tanács, hogy a tervezetet ismét beterjeszti. 2005-ben felkérte az RMDSZ-frakció minden egyes tagját, hogy közösen nyújtsák be a parlamentbe Székelyföld autonómia-statútumának tervezetét. Sajnálatos módon a felkérést csak Garda Dezső képviselő és Sógor Csaba szenátor fogadta el.
Megítélésünk szerint egy olyan tervezetet, amely mögött a közösség akarata áll, kötelessége felvállalni minden választott magyar képviselőnek. Sajnáljuk, hogy eme erkölcsi kötelességnek 2005-ben mindössze ketten tettek eleget. Azt ellenben mélységesen elítéljük, hogy bárki megbélyegezze, illetve megrágalmazza azokat, akik akkor és ott helyesen cselekedtek. Frunda György vádaskodása még érthetetlenebb, ha figyelembe vesszük, hogy 2005-ben semmiféle választás nem volt, tehát értelmetlenség kampány-célokkal megvádolni a tervezetet benyújtó két politikust. 
A szeptember 25-i szenátusi szavazás kapcsán Frunda György azt nyilatkozza, hogy ott nem került sor vitára, ezzel azt a látszatot keltve, hogy nem is volt mód hozzászólni. Ezzel szemben a valóság az, hogy az RMDSZ szenátorainak egy része különböző okokból nem volt jelen abban a pillanatban az ülésteremben, a bent tartózkodók pedig hallgattak, amikor az ülésvezető megkérdezte, hogy ki szeretne hozzászólni. 
A közvélemény pedig pontosan azt rója fel – és joggal – az RMDSZ szenátorainak, hogy habár lehetett volna, de az ő érdektelenségük miatt nem volt vita, pedig ott volt egy jó alkalom, hogy a szenátus mikrofonjától mondják el, hogy mit kíván a székely nép. Távolmaradásukkal és hallgatásukkal történelmi mulasztást követtek el, amiért elszámolással tartoznak a székely népnek. 
Ilyen előzmények után teljesen hiteltelen Frunda György azon állítása, hogy a helyi és a területi autonómiát támogatja. Szeptember 25-én adott volt a lehetőség, hogy a nyilvánosság előtt fellépjen és érveljen Székelyföld autonómiája mellett, ezt azonban nem tette meg sem ő, sem a kollégái. 
Frunda Györgynek és társainak tudniuk kell, hogy nem attól lesz autonómia, hogy kampány-gyűléseken és sajtótájékoztatókon hangzatosakat nyilatkoznak, vagy az adófizetők pénzén gyártott óriásplakátokra, a képmásuk mellé fedezet nélküli, tartalmatlan jelszavakat írnak, hanem attól, ha ki-ki a maga helyén elvégzi a feladatát – a képviselők és szenátorok például a bukaresti parlamentben – és kiállnak határozottan Székelyföld autonómiája mellett.
Izsák Balázs 
A Székely Nemzeti Tanács elnöke
Erdély.ma

Válasz Kovács Péternek
Az autonómiaharc legfőbb akadályozója az RMDSZ
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára számon kéri Toró T. Tibortól, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke „mit tett az autonómia ügyében?”.
Érthető a kínos visszakérdezés, hiszen meg kell próbálnia valahogyan elterelni a figyelmet az RMDSZ jelenlegi kínos téblábolásáról. Válaszképpen csak pusztán néhány tényre emlékeztetnénk Kovács Pétert, például arra, hogy Toró T. Tibor volt az egyike azoknak a parlamenti képviselőknek, akik 2004-ben benyújtani merészelték a parlamentben a Székelyföld autonómiastatútumának tervezetét. Beszédes, hogy a beterjesztők – Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly – már akkor is a perifériára szorultak az RMDSZ-ben, többségük pedig ma már a szövetségen kívül tevékenykedik...
De ha már itt tartunk, arra is emlékezhetne Kovács Péter, hogy a tavaly szeptemberben a parlamentben elutasított autonómia-tervezetet is két olyan politikus – Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba – nyújtotta be egyéni kezdeményezésként, akiket nem szokás az RMDSZ-csúcsvezetés által képviselt hivatalos irányvonallal azonosítani. Jelzésértékű az RMDSZ autonómiához való viszonyulásával kapcsolatban, hogy a szövetség vezető honatyái részt sem vettek, vagy kivonultak a szavazásról, sőt, Fekete-Szabó András szenátusi frakcióvezetője egyenesen azt mondta, hogy „nem volt értelme”, hogy az RMDSZ képviselői egyáltalán felszólaljanak a szenátusban a tervezet kapcsán. Történt ez nagyjából akkor, amikor a szövetség csúcsvezetése inkább titkos paktumot kötött a Szociálliberális Unióval a közös kormányzásról, aminek későbbi felrúgása nyomán Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kínos magyarázkodásra kényszerült.
De említhetnénk a legújabb fejleményeket is, hiszen a szövetség irányvonalát meghatározó Markó Béla nemrég gyakorlatilag az autonómia ügye mögüli kihátrálás mellett foglalt állást – egy olyan időszakban, amikor a székely zászló körüli botránysorozat révén korábban soha nem tapasztalt érdeklődés mutatkozik a Székelyföld és általában az erdélyi magyar közösség iránt.
Az autonómia felé vezető út valóban hosszú és akadályokkal teli, ahogy Kovács Péter írja, csakhogy amint a fenti példák is mutatják, körül kellene néznie a saját háza táján és észrevennie, hogy a folyamat legfőbb kerékkötői, elmulasztva a bukaresti, kormányzati és parlamenti jelenlétben rejlő, sajnos máig kiaknázatlan képviseleti és érdekérvényesítési lehetőségeket, éppen az RMDSZ-ben munkálkodnak azért, hogy rövid távú önös politikai érdekek mentén a végtelenségig elodázzák vagy megakadályozzák az előrelépést az autonómia ügyében.
És mivel illusztrálható jobban a számító kétszínűség, mint azzal, hogy alig néhány órás eltéréssel Markó Béla az SZKT marosvásárhelyi ülésén megtagadja a székely zászlót, Kelemen Hunor pedig Bukarestben „harcosan” és tüntetően átadja a lobogót a kongresszust tartó Nemzeti Liberális Párt elnökének, Crin Antonescunak?
Továbbá Kovács Péter bukást emleget Toró T. Tibor és a Néppárt kapcsán, viszont afölött nagyvonalúan elsiklik, hogy míg a fiatal Néppárt alig egy éves létezése során gyakorlatilag megduplázta támogatóinak számát, addig az RMDSZ két évtized után a szavazói bázisának egyharmadra apadásával „dicsekedhet”, és hajszál híján nem jutott be a törvényhozásba.
Jó lenne, ha ezeken mind Kovács Péter, mind pedig az RMDSZ csúcsvezetői elgondolkodnának, mielőtt más szemében a szálkát keresnék. A Néppárt a rendelkezésére álló eszközökkel próbálja előremozdítani a különböző autonómiaformák elérésének folyamatát, és szomorúnak tartja, hogy az RMDSZ csúcsvezetése nem óhajt élni a számára hozzáférhető eszközökkel: kivonul az autonómiatervezet parlamenti vitájáról, nem vesz részt a demokratikus tüntetéseken, és az autonómiatörekvések szimbólumává vált székely zászló mögül is kihátrál, vagy politikai tőkét kíván belőle kovácsolni.
Király Melinda,
az EMNP Fehér megyei elnöke
Nyugati Jelen (Arad),

Az autonómiaharc évtizede
Pont tíz évvel ezelőtt ezen a napon jött létre a Székely Nemzeti Tanács közképviseleti testületként egyetlen célkitűzéssel: a székelyföldi területi autonómia kivívásáért. Ez alatt az évtized alatt számos módon, eszközzel próbált eredményt elérni, ám kezdeményezései az egyre éleződő magyar–magyar politikai harcok miatt többnyire kudarcba fulladtak.
E tíz esztendő krónikáját állítottuk össze, a teljesség igénye nélkül, nem ejtvén szót a nemzetközi fórumokon tett népszerűsítési, figyelemfelkeltési próbálkozásokról és a román hatalomhoz több ízben intézett nyílt levelekről, perekről. E kronológia jól tükrözi, miként sikerült előbb közbeszéd tárgyává, majd az erdélyi magyar pártok programjának részévé emelniük az autonómiaküzdelmet.
Az SZNT végig próbált és többnyire sikerült felülemelkednie a pártpolitikán, tagjai, némely vezetői azonban csatlakoztak egyik vagy másik szervezethez (legtöbben az MPP-hez), így sok kezdeményezés az erdélyi magyarság belső politikai csatározásának áldozatául eset. Ez történt a helyi népszavazásokkal, a belső referendummal, több tüntetéssel, a székelyföldi önkormányzati nagygyűléssel. Az RMDSZ főként a politikai vetélytársat látta benne, túl radikálisnak találta kezdeményezéseiket, és nem volt hajlandó támogatni azokat. E számbavételben tisztán tetten érhetőek az RMDSZ válaszként megfogalmazott, soha be nem váltott ígéretei, de az is: 2012 után a szövetség székelyföldi képviselői végre nyitnak az SZNT irányába, és elkezdődhet a közös munka. Ennek köszönhetően jöhetett létre idén márciusban Marosvásárhelyen a minden eddiginél nagyobb autonómiatüntetés és az összefogásnak, együttműködésnek hála remélhetően sok tízezren, akár százezren vonulnak ki vasárnap a székelyek nagy menetelésére. Tanulságos ez az évtized, hűen tükrözi, mekkora szükség van arra, hogy politikum és civil kezdeményezés egyet akarjon, összehangoltan, egymást kiegészítve cselekedjék. Ha nekünk, erdélyi, székelyföldi magyarságnak sikerül saját hibánkból okulnunk, a következő tíz év sokkal eredményesebb lehet. Ez lenne az SZNT következetes kiállásának legnagyobb hozadéka.
2003. október 26. – Sepsiszentgyörgyön, a megyei könyvtár Gábor Áron Termében megalakul a Székely Nemzeti Tanács. Azért itt, mert mint megfogalmazták: „Ebben a teremben döntöttek másfél évszázada őseink az önvédelmi harc vállalásáról, a most megjelentek pedig ugyanezt vállalják”. A bejelentkezések alapján 211 személyt regisztrálnak, ám a nem hivatalos küldöttekkel, az érdeklődőkkel együtt közel négyszázan gyűlnek össze. Megválasztják a vezetőtestületet, melyben minden székely szék képviselője helyet kap, és az autonómiastatútum kidolgozóját, Csapó József lesz az SZNT elnöke. Négy határozatot és egy kiáltványt fogadnak el. A székely székek önigazgatásáról, a Székelyföld autonómiájáról hozott határozat leszögezi: „..a székely székek mai polgáraiként, Székelyföld lakóiként kinyilvánítjuk akaratunkat a székely székek önigazgatására, Székelyföld autonómiájára, Székelyföld autonómiastatútumának törvény általi jóváhagyására.” Ekkor döntenek arról, hogy véglegesítik az autonómiastatútumot és az SZNT jóváhagyása után Románia parlamentje elé terjesztik.
2003. december – összesítik a beérkezett módosító javaslatokat.
2004. január 17. – a testület szintén Sepsiszentgyörgyön ülésezik és egyöntetűen fogadja el a kiegészített statútumot. A 22 fejezetből és 131 szakaszból álló statútumtervezeten végrehajtott módosítások jelentős része formai, többnyire pontosító, lényeget kiemelő változtatások kerülnek a dokumentumba. A Székely Nemzeti Tanács Birtalan Ákos képviselőt kéri fel az autonómiastatútum törvénytervezetének román parlament elé terjesztésére, és Kovács Zoltán, Kónya Hamar Sándor, Szilágyi Zsolt, Vekov Károly, Pécsi Ferenc illetve Toró T. Tibor képviselőt bízza meg ennek támogatásával és fenntartásával.
2004. február 25. – a megbízott képviselők a román parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot. 2004. március 30. – a képviselőház elsöprő többséggel elutasítja az SZNT által kezdeményezett és hat RMDSZ-es honatya által benyújtott törvénytervezetet. A közigazgatási szakbizottság egy általános vita után elutasító jelentést állított össze a tervezetről, ebben megismétlik a törvényhozási tanács korábban már megfogalmazott ellenérveket. A kormány is hasonló érveket sorakoztatott fel, az alkotmányos renddel összeegyeztethetetlennek minősítette a javaslatot. A képviselőházi vitában az autonómiával kapcsolatos általános kérdések kerültek napirendre. A kezdeményezők nevében Szilágyi Zsolt mutatta be a tervezetet, kiemelte, hogy a területi autonómia pozitív megoldás az unió több országában, kifejtette: a kisebbségek helyzetének rendezésére ezt szorgalmazta az Európa Tanács is tavalyi határozatában.
2004. június 29. – a szenátus is elutasítja a statútumot, a szavazáson a tizenkét RMDSZ-szenátoron kívül mindenki egyöntetűen a tervezet ellen voksolt.
2004. augusztus – a magyar többségű megyei tanácsokhoz fordulnak az SZNT széki elnökei, kérik, írjanak ki népszavazást az autonómiáról.
2004. szeptember 28. – többszöri egyeztetés után Kovászna megye tanácsa elutasítja az SZNT kérését, érvelésük szerint jogászaik törvénytelennek ítélték a referendum kiírását, ezért úgy határoztak, az erre vonatkozó törvény módosításának kezdeményezésére kérik fel az RMDSZ parlamenti képviselőit oly módon, hogy helyi ügyekről helyi szinten, regionálisakról pedig regionális szinten lehessen dönteni.
2004. október – a megyei tanácsok elutasítása után az SZNT a helyi önkormányzatokat kéri fel, hogy írjanak ki helyi népszavazást, amely során a szavazópolgárok igennel vagy nemmel válaszolhatnak arra a kérdésre, akarják-e, hogy Székelyföld autonóm adminisztratív régióvá váljék, és hogy településük ehhez tartozzon.
2004. október 20. – az illyefalvi tanács megszavazza a népszavazás kiírását, ugyanezt teszik Nagybaconban és következő év elején Vargyason is, a prefektúra minden esetben közigazgatási bíróságon támadja meg a döntéseket
2005. február 12. – Gyergyószentmiklóson ülésezik az SZNT, ismét szorgalmazzák, a helyi önkormányzatok tűzzék ki az autonómia népszavazást. A testület határozatban kezdeményezett tárgyalásokat Románia kormányával, miniszterelnökével, illetve elnökével Székelyföld területi autonómiájáról. Döntés születik arról is, hogy a frissen megválasztott parlament elé is beterjeszti statútumtervezetét. 2005. február 14. – az RMDSZ bejelenti, nem támogatja az SZNT autonómiastatútumának újbóli parlamenti előterjesztését, azt ígérik, az RMDSZ elkészíti saját törvénytervezetét, és azt terjeszti elő. 2005. május 13. – Csapó József az SZNT elnöke bejelenti, változatlan formában újra parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot, és kezdeményezik, hogy az Európai Parlamentben nyílt meghallgatásra kerüljön sor a székelyföldi autonómia ügyében.
2005. június – Csapó nyílt levélben kéri az RMDSZ segítségét a statútum parlamenti beterjesztéséhez, a szövetség ezt visszautasítja, arra hivatkoznak, amíg a kisebbségi törvényt nem sikerül elfogadtatni, az RMDSZ nem foglalkozik más törvénytervezetek beterjesztésével.
2005. június 30.– Sógor Csaba szenátor és Garda Becsek Dezső képviselő az RMDSZ elutasítása dacára vállalja az SZNT statútumának beterjesztését.
2005. szeptember 23. – a képviselőház közigazgatási bizottsága vita nélkül elutasítja az autonómiastatútumot. 2005. szeptember 29. – jogerős, végleges döntéssel utasította el a brassói táblabíróság a vargyasi helyi tanács autonómiáról szóló népszavazásra vonatkozó határozatát.
2005. október 12. – a képviselőház plénuma is nemet mondott az autonómia-törvénytervezetre
2005. december – elutasító választ ad Csapó József levelére Traian Băsescu államelnök, újságírók kérdésére alkotmányellenesnek nevezi a székelyföldi területi autonómiát.
2005. december 11. – Sepsiszentgyörgyön ülésezik az SZNT. A közakarat határozott kinyilvánítására szólítanak mindenkit, tüntetések megszervezésével kívánnak közösségi nyomást gyakorolni választottaikra. Döntöttek arról, hogy 2006. március 15-én Székelyudvarhelyen Székely Nagygyűlést tartanak.
2006. március 15. – húszezren gyűlnek össze Székelyudvarhelyen a Székely Nagygyűlésen. „Autonómiát a Székelyföldnek – Szabadságot a székelységnek” – hangzott több ezer torokból azt követően, hogy Csapó József, az SZNT elnöke felolvasta a Székely Nagygyűlés kiáltványát.
2006. április – az SZNT Állandó Bizottsága felszólítja tagjait: válasszanak valamely pártban betöltött politikai tisztségük, illetve a közképviseletben vállalt vezetőszerepük között. Többen eleget tesznek a felkérésének, Szász Jenő azonban nem hajlandó erre.
2006. június 18. – Gyergyóditróban megtartják a Székely Nemzetgyűlést. A székelyföldi települések 4000–5000 küldötte kézfelemeléssel és háromszori „akarjuk” felkiáltással fogadják el a Csapó József által felolvasott határozatot, a széki elnökök az ezeréves, legendás, titkos helyen őrzött székely kehelyből kortyolt borral szentesítik fogadalmukat. Itt hangsúlyozta Csapó József, hogy a székely nép a történelem során mindig akkor hívta össze a Székely Nemzetgyűlést, amikor megelégelte a jogfosztottságot.
2006. október 7. – Sepsiszentgyörgyön ülésezik az SZNT, kezdeményezik, hogy még év vége előtt, Románia EU-csatlakozását megelőzően szervezzenek népszavazást Székelyföld autonómiájáról. Itt hangzik el, hogy mivel a hivatalos népszavazás kiírását megakadályozta a román hatalom – beperelték az erről határozatot elfogadó önkormányzatokat – belső, nem hivatalos népszavazással lehetne felmutatni az autonómiaigényt.
2006. október 15. – az SZNT is részt vesz az RMDSZ által szervezett agyagfalvi nagygyűlésen. Csapó ezt követően kezdeményez találkozót Markó Bélával, az RMDSZ elnökével, kéri, a szövetség támogassa az SZNT autonómia-népszavazását. Markó kijelentette: ezzel egyetértene, ha lenne rá törvényes lehetőség. De nincs, és ezt azok is tudják, akik ezt a népszavazást követelik – tette hozzá.
2006. október 23. – Csapó József váratlanul lemond az SZNT elnöki tisztségéről.
2006. november 4. – az SZNT Fodor Imrét választja ideiglenes elnökéül.
2006. november 22. – a gidófalvi tanács is elfogadja az autonómia-népszavazásról szóló határozatot. 2006. december 16. – a székely székek közül elsőként Bardoc-Miklósvárszéken (Erdővidéken) kezdik el a belső népszavazást. Önkéntesek járnak mozgóurnával házról házra.
2007. február – számos székely széken megkezdődött a belső népszavazás.
2007. március 30. – az SZNT ÁB a belső népszavazás határidejének meghosszabbításáról dönt, június végéig összesíthetik a támogatókat azokon a településeken, ahol objektív okok miatt akadozott a szervezés. Addig az időpontig 150 ezer igen választ gyűjtöttek az önkéntesek.
2007. szeptember 19. – Árpád fejedelem -díjat kap az SZNT.
2008. február 20. – az SZNT kezdeményezésére Sepsiszentgyörgyön szolidarizáló tüntetést tartanak a néhány nappal korábban függetlenné vált Koszovóval. A jelenlevők kinyilvánítják autonómiaigényüket. 2008. február 23. – Izsák Balázst választja elnökévé az SZNT sepsiszentgyörgyi ülésén. Határozatokat fogadnak el, amelyek elsősorban az autonómiaigény nemzetközi tudatosítását, hitelesítését célozzák. Ekkor hozzák nyilvánosságra a belső népszavazás eredményét: 209 304 szavazatot sikerült összesíteniük. Az SZNT adatai szerint az elérhető szavazók 52,98 százaléka nyilatkozott, és 99,31 százalékuk igennel válaszolt arra a kérdésre, akarja-e Székelyföld területi autonómiáját. 2008. június 18. – Sólyom László magyar államfő fogadja az SZNT küldöttségét. Átadják neki az autonómia-népszavazás eredményét tartalmazó iratcsomókat. Sólyom László megerősítette korábbi kijelentéseit, miszerint a székelyföldi autonómiaigény jogos, fontos és európai.
2008. július 5. – az SZNT ÁB ülésén döntenek arról, hogy megpróbálják felvenni a kapcsolatot a frissen megválasztott megyei és helyi önkormányzatokkal, elsősorban a hivatalos autonómia-népszavazás kiírásáról, a székely jelképek használatáról, a székelyföldi autonómiastatútum támogatásáról kívánnak egyeztetni.
2008. augusztus – az SZNT vezetősége tárgyalásokat kezdeményez a székelyföldi megyék tanácselnökeivel, polgármestereivel, önkormányzati képviselőivel az autonómia kérdésében. A megbeszélések egyik pontja a hivatalos autonómia-népszavazások kiírása.
2008. augusztus 30. – az SZNT felkéri a székelyföldi önkormányzatokat, november 30-ra tűzzék ki a referendumot, amely során arról kérnék ki a régió lakóinak véleményét, akarják-e a megyehatárok megváltoztatását oly módon, hogy létrejöhessen az autonómiastatútumban szereplő régió.
2008. szeptember 11. – nyílt levélben kéri az SZNT Markó Béla RMDSZ- és Szász Jenő MPP-elnöktől, hogy támogassák az autonómia-népszavazás kiírására vonatkozó kezdeményezésüket. Az MPP már másnap igennel válaszol. Markó Bélával október elején találkozik Izsák Balázs, az RMDSZ elnöke akkor azt ígéri, szakértőikkel elemzik a kezdeményezés jogi és politikai vonatkozásait, később azonban az RMDSZ kihátrál, és arra hivatkozva, hogy nincs jogi lehetőség a népszavazások megszervezésére, nem támogatja az SZNT kezdeményezését. Több tanács mégis napirendjére tűzi a népszavazást, és számos helyen el is fogadják az erről szóló határozatot.
2008. október 25. – ötödik születésnapját ünnepli az SZNT, úgy döntenek, hogy állampolgári kezdeményezésként – 100 000 aláírás összegyűjtésével – vagy a parlamenti képviselők révén harmadszor is a román parlament elé terjesztik Székelyföld autonómiastatútumát. Napirendre kerül a népszavazások ügye, hogy minél több polgármestert, önkormányzati képviselőt meg kell nyerni ennek támogatására, kiderül, az ülés napjáig alig néhány településen született döntés, de a következő hetekben várhatóan megsokszorozódik ezek száma. A népszavazás kiírását elfogadták már Gyergyóditróban és Gyergyóalfaluban, Kézdivásárhelyen, Kőröspatakon, Újszékelyen elutasította az RMDSZ-es többségű tanács, Marosvásárhelyen, Kovásznán és Zágonban a polgármesterek nem hajlandóak napirendre tűzni; – az SZNT vezetői Sepsiszentgyörgyön találkoznak a hivatalos romániai látogatáson lévő Sólyom László magyar köztársasági elnökkel, aki megerősíti korábbi álláspontját: jogosnak, európainak tartja a magyar közösség autonómiatörekvéseit.
2008. december 15. – Izsák Balázs közleményben szólítja fel az RMDSZ-t, hogy vállaljon aktív szerepet a székelyföldi népszavazások kiírásában, Székelyföld autonómiastatútumának parlamenti elfogadtatásában, a nemzetközi támogatás megszerzésében.
2008. december – a sepsiszentgyörgyi városházára is kikerül a székely zászló, amely az SZNT jelképe, és amelyet a tanács egyik alapítója, sepsiszéki elnöke, a néhai Kónya Ádám tervezett. Egyre több községházán tűzik ki a székely lobogót.
2008 vége – 2009 eleje – a prefektúrák megtámadják a helyi tanácsok autonómia-népszavazás kiírásáról szóló határozatait, a közigazgatási bíróságok érvénytelenítik az önkormányzati döntéseket. 2009. január 28. – Izsák Balázs kezdeményezi a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását. 2009. március 3. – Izsák Balázs ismét az autonómia támogatására kéri az RMDSZ-t, nyílt levélben fordul Markó Béla szövetségi elnökhöz és az autonómia-népszavazások, illetve a statútum parlamenti beterjesztésének támogatása mellett azt kéri, pártok fölötti összefogással kezdeményezzék a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását.
2009. április 3. – az RMDSZ és az EMNT megállapodásának köszönhetően megalakul az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF), amelynek feladata egyezségre jutni és megoldásokat találni az erdélyi magyar közösség jövőjét érintő stratégiai, politikai kérdésekben. Elhangzik, várhatóan már őszig közös törvénytervezeteket fogadnak el az autonómiáról. Az SZNT nem fogadja el a felkérést, nem delegál képviselőt az EMEF-be, mert politikai és kampánycéllal létrehozott testületnek tartja azt. Szerintük nincs szükség újabb tervezetek kidolgozására, az RMDSZ-szel közösen kellene képviselniük az EMNT által kidolgozott személyi elvű autonómiastatútumot, illetve az SZNT Székelyföld autonómiastatútumát.
2009. május 13.– az EP-választási kampányban levő RMDSZ és EMNT úgy dönt, felkarolja az SZNT által kezdeményezett székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összehívását. Bejelentik, május 23-án Székelyudvarhelyen tartják meg a székely parlament előfutárak

Nyilvánosság kizárva: autonómiatervezetet készít az RMDSZ
A nyilvánosság teljes kizárásával, önállóan kívánja elkészíteni a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét az RMDSZ. A szövetség azt tervezi, hogy külső szakértők bevonása nélkül állítja össze a dokumentumot az év végéig. Vajon megint az autonómiaküzdelem kisiklatására készülnek?
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára a tervezetet kidolgozó testület összetételét sem kívánta elárulni. „Ez egy belső műhelymunka, és nem szeretnénk, hogy szakértőink a sajtó és egyáltalán a közvélemény nyomása alatt dolgozzanak” – fogalmazott a kolozsvári politikus a Krónika napilapnak. Megjegyezte: „A szövetség december végén közvitára kívánja bocsátani tervezetét, addig nem szeretnénk részletekbe bocsátkozni az elképzelést illetően, nem lenne célszerű”.
Kovács Péter szerint a tervezet beterjesztését megelőző közvita fóruma épp arra jó, hogy bárki megfogalmazhatja észrevételeit a dokumentummal kapcsolatban - reagált a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a műhelymunkához felajánlott segítségére. „Az a célunk, hogy a közvitát követően egy olyan tervezetet kívánunk benyújtani, amely a lehető legszélesebb körű támogatottságot élvez” – tette hozzá Kovács.
Márton Árpád RMDSZ-es képviselőtől szerint a tervezet még nincs olyan fázisban, hogy bármit is mondani lehessen róla. „Amíg konkrét kérdések kapcsán nem születnek döntések, mindenki csak a saját véleményét mondhatja, ebből pedig nagy zűrzavar alakulhat ki, ez nyilván akadályozná a racionális döntéshozatalt”– szögezte le Márton Árpád, aki a Krónika értesülései szerint részt vesz a tervezet összeállításában.
Toró: közös szellemi termékre van szükség
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke szerint az RMDSZ autonómiatervezete akkor lehet sikeres, ha mögéje társadalmi konszenzus építhető, ha a teljes politikai elit a társadalommal összhangban felsorakozik mögéje. „A konszenzust eddig nem sikerült megvalósítani, ám a néppárt továbbra is készen áll arra, hogy részt vegyen az alkotói munkában, szívesen átadjuk az elméleti és a gyakorlati tudást, sőt a tervezet képviseletét, népszerűsítését is vállaljuk, ha egy közös szellemi termékről van szó. Ezt már a nyilvánosság előtt és személyesen Kelemen Hunornak is jeleztem korábban” –mondta Toró. A néppárt elnöke ugyanakkor úgy fogalmazott, óvatosan optimista ebben a kérdésben, mert emlékszik az RMDSZ korábbi autonómia-tervezetekhez való viszonyulására. „2004-ben társaimmal három autonómiatervezetet nyújtottunk be a parlamentben: az Székely Nemzeti Tanács megbízásából a Székelyföld területi statútumát, az EMNT felkérésére egy személyi elvű autonómiára vonatkozó kerettörvényt illetve az erdélyi magyarok személyi elvű kulturális autonómiájának statútumát. Akkor az RMDSZ vezetése nem állt mellénk, ellenezte a parlamentben, a vitában sem sorakozott fel az ügy mellett. Az, hogy mennyire nem gondolták komolyan ezt a kezdeményezést, visszaköszönt 2012-ben, amikor a Székelyföld autonómiastatútuma befejezte parlamenti pályáját, és az RMDSZ szenátorai, élükön Markó Bélával és Frunda Györggyel részt sem vettek azon a szavazáson, ahol pontot tettek az ügy végére” – idézte fel Toró. A politikus szerint az, hogy az RMDSZ kongresszusa úgy döntött, szükség van egy ilyen törvénytervezetre, jelzi, hogy az elmúlt kilenc év nem volt hiábavaló, elérték, hogy a politikai elit az egész társadalommal, a civil közösséggel cselekvően vállalja fel az önrendelkezés ügyét.
Az EMNP elnöke szerint az autonómiatervezet a Székelyek Nagy Menetelésének folytatása lehet, ám egységre van szükség a véglegesítésében és érvényesítésében.
„Nem valószínű a közös műhelymunka”
Székely István Gergő politológus nem tartja valószínűnek, hogy az RMDSZ végül bevonja a tervezet kidolgozásába az MPP-t, az EMNP-t és az SZNT-t. Ugyanakkor úgy véli, arra sincs túl sok esély, hogy a három politikai szervezet közös tárgyalási platformja, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) újrainduljon, melynek célja eleve az volt, hogy az erdélyi magyar közösség számára fontos stratégiai kérdésekben közös álláspontot alakítsanak ki, amelyre a későbbiekben közös politikai cselekvés építhető. „Mindez csak abban az esetben történhetne meg, ha az RMDSZ ellenzéke jelentősebb támogatottságot tudna felmutatni. Úgy gondolom, az RMDSZ valószínűleg olyan külső szakértőkkel fogja legitimálni a törvénytervezetét, akik nem tartoznak a szövetség holdudvarába” – nyilatkozta lapunknak a Székely István Gergő.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szombaton jelentette be: a szövetség december végéig közvitára kívánja bocsátani a Székelyföld területi autonómiájának törvénytervezetét, és arra készül, hogy azt a februárban kezdődő tavaszi ülésszak legelején nyújtja be a parlamentben. Kelemen Hunor elmondta, jelenleg szakemberekkel dolgoznak a tervezeten, amely a dél-tiroli autonómiamodellt tekinti kiindulópontjának. Kijelentette, a román társadalom meggyőzése nélkül esélytelen az autonómiaküzdelem. Parlamenti autonómiakísérletek kronológiája
A román parlament elé terjesztett kezdeményezések eddig kivétel nélkül elbuktak. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár átfogó kronológiájából kiderül, az első kísérlet Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Szilágyi Zsolt, Pécsi Ferenc, Toró T. Tibor és Vekov Károly RMDSZ-es képviselők nevéhez fűződik, akik 2004. február 25-én benyújtották Székelyföld Autonómia-statútumát. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tervezetét március 30-án az alsóház, júniusban pedig a szenátus is elutasította. 2004. június 18-án négy RMDSZ-es képviselő és egy szenátor aláírásával iktatták a képviselőház állandó bizottságában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) nevében, Bakk Miklós és Toró T. Tibor honatya által kidolgozott, a személyi elvű autonómia kerettörvényét, valamint a romániai magyarság személyi elvű autonómiájának statútumát. A dokumentumot alkotmányellenességre hivatkozva a képviselőház közigazgatási bizottsága szeptemberben leszavazta.
2005. június 8-án az RMDSZ frakciói úgy döntöttek, nem támogatják az SZNT-nek a parlament elé terjesztett autonómia-statútumát.
2005. június 30-án az SZNT Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetét másodszor is a parlament elé terjesztik (beterjesztő Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő), de a képviselőház október 12-én elutasította. Márton Árpád RMDSZ-es képviselő felvállalhatatlannak nevezte az SZNT statútumát. Ugyanezt a törvénytervezetet a bukaresti szenátus 2012. szeptember 25-én tűzte napirendre és utasította el.
http://itthon.ma/erdelyorszag, http://itthon.ma/erdelyorszag

Felmentették Pécsi Ferenc volt Szatmár megyei parlamenti képviselőt
Helyteleníti Pécsi Ferenc volt Szatmár megyei parlamenti képviselő a bírák számára biztosított széles körű mentelmi jogról szóló döntést. Portálunknak elmondta, a saját bőrén volt kénytelen megtapasztalni, mennyire részrehajló ítéletek születhetnek egyes esetekben elsősorban azért, mert a döntéshozók lényegében nem vonhatók felelősségre.
Az ex-honatya azért fordult lapunkhoz, hogy nyilvánosságra kerüljön a nagyváradi fellebbviteli bíróság február végén hozott jogerős döntése, miszerint minden vád alól felmentik abban az okirat-hamisítási ügyben, melyben korábban hároméves letöltendő börtönbüntetésre ítélték.
Mint elmondta, fontosnak tartja, hogy az ügyében hozott elmarasztaló ítéletet követően a felmentéséről is értesüljenek az emberek, mivel a sajtóhírek miatt sokan a mai napig azt hiszik, hogy be van zárva.
Pécsi Ferenc ellen a korrupcióellenes ügyészség (DNA) kezdeményezett vizsgálatot öt évvel ezelőtt, ennek nyomán született a szatmárnémeti bíróság ítélete. Mint kifejtette, a DNA ügyészei olyan törvénytelenséggel vádolták, ami nem volt elkövethető: állításuk szerint ugyanis a Vállalkozók Fóruma Egyesület és a Kis- és Középvállalkozásokat Fejlesztő Központ Alapítvány vezetőjeként hamis szerződések igénybevételével hívott le PHARE-pénzeket.
A volt honatya rámutatott: az európai uniós támogatást egy projekt alapján kapták, a kifogásolt szerződéseket pedig – melyekre nyilvános licitet hirdettek – csak utólag kötötték, ezért nonszensz a vádirat. „Szörnyű, hogy milyen disznóságok mennek egyes bíróságokon – adott hangot felháborodásának Pécsi. – Szatmárnémetiben megtagadták tőlem, hogy szakértői jelentést vegyek igénybe, hiába magyaráztam, hogy mindenki össze-vissza beszél, mert fogalmuk sincs az EU-s pályázatokra vonatkozó szabályokról.”
A volt képviselő a hároméves börtönbüntetésről szóló döntést megfellebbezte a nagyváradi fellebbviteli bíróságon, ahol megalapozatlannak nyilvánították a szatmárnémeti bíróság határozatát, és az ügy újratárgyalását rendelték el. Másodjára felmentő ítélet született, amit a DNA támadott meg – ennek nyomán döntött pár napja jogerősen úgy a nagyváradi fellebbviteli bíróság, hogy helyben hagyja a második szatmárnémeti ítéletet.
„Ráment erre az ügyre öt év az életemből és az egészségem” – kesergett Pécsi Ferenc, aki szerint a DNA-vizsgálatot eredményező feljelentés az egyik volt alkalmazottjától származott, aki bosszút akart állni rajta, mivel feljelentette a rendőrségen sikkasztás miatt. Hozzátette: a másik ügy, melyben több mint 40 ezer lej hűtlen kezelésével vádolja egykori beosztottját, még mindig az ügyészségi kivizsgálás szakaszában van.
Babos Krisztina
Székelyhon.ro,

Az RMDSZ székelyföldi autonómiatervezetének előzményei
Több mint két évtizedes előzménye van annak, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a Székelyföld autonómiájáról dolgoz ki törvénytervezetet: a készülő dokumentum egy kiszivárgott munkaváltozatát múlt héten ismertette az Erdélyi Napló hetilap és a Kolozsváron megjelenő Krónika című erdélyi napilap.
Az 1989-es fordulat napjaiban szerveződött erdélyi magyar érdekképviselet hosszas belső viták után 1992 októberében fogadott el programnyilatkozatot (Kolozsvári Nyilatkozat) a nemzeti kérdésről, amelyben kimondta, hogy az etnikai, vallási közösségek sok évszázados autonómia-hagyományát folytatva a belső önrendelkezés útján akarja az erdélyi magyar közösség egyenjogúságát kivívni. Az 1993-as brassói kongresszuson az RMDSZ programjába is bekerült az, hogy az érdekképviselet különböző autonómiaformák törvénybe iktatásával kívánja elérni, hogy - az ország határait tiszteletben tartva - a magyar közösség maga dönthessen az őt érintő kérdésekről.
Az autonómiaformák egyikét, az erdélyi magyarság egészét érintő kulturális önrendelkezés elvét a kisebbségi törvénytervezet tartalmazza: az erről készült törvénytervezet 2005 óta porosodik a bukaresti parlamentben.
A legnagyobb, egy tömbben élő külhoni magyar közösség viszont területi autonómiát követel a Székelyföldnek. Ennek konkrét szabályozásáról elsőként Csapó József RMDSZ-szenátor dolgozott ki átfogó autonómiastatútumot a kilencvenes években.
A tervezet a román állam területi egységét és szuverenitását elismerő sajátos jogállású régióként határozta meg a - ma is 75 százalékban magyar lakosságú, tízezer négyzetkilométernyi területű - történelmi Székelyföldet, amely a mai Hargita, és Kovászna megyét, valamint Maros megye egy részét foglalja magában. A saját, közvetlenül választott döntéshozó és ügyviteli testülettel rendelkező autonóm területen belül közigazgatási ranggal újraalakulnának a székely "székek" és hivatalos rangot kapna a magyar nyelv is. Az autonómia-tervezet ugyanakkor nem igényli a román államtól olyan hatáskörök átruházást, mint a védelem, vagy a külpolitika.
A székelyföldi autonómiáról tíz évvel ezelőtt, 2004-ben került először törvénytervezet a bukaresti parlament elé, miután az RMDSZ autonómia-igény hangsúlyosabb képviseletét sürgető belső ellenzéke 2003-ban saját szervezetek építésébe kezdett. 2003-ban az RMDSZ tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László kezdeményezésére megalakult az Erdélyi Magyar Nemzet Tanács (EMNT), amelynek székelyföldi küldöttei létrehozták a Székely Nemzet Tanácsot (SZNT), elnökévé pedig Csapó Józsefet választották.
Az SZNT által 2004-ben elfogadott autonómiastatútumot az RMDSZ (EMNT-hez és SZNT-hez közel álló) belső ellenzékének néhány parlamenti képviselője, Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Pécsi Ferenc, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly beterjesztette a román parlament elé.
A tervezet rövid idő alatt, érdemi vita nélkül elbukott, miután a képviselőházban (2004 március 30-án) és a szenátusban is (2004 június 29-én) csak az RMDSZ frakció szavazta meg - többnyire szolidaritásból, nem meggyőződésből. Tokay György képviselő, az RMDSZ volt kisebbségügyi minisztere a szavazás után rámutatott: a frakció hitet akart tenni az autonómia mellett, de az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy hat képviselője egy "jogi és egyéb szempontból kifogásolható" tervezetet terjesztett szövetségi felhatalmazás nélkül a parlament elé.
Az SZNT - a szakértőkből álló román törvényhozási tanács véleményezését figyelembe véve - kisebb változtatásokat eszközölt a tervezeten, amelynek újbóli beterjesztését Sógor Csaba szenátor és Becsek Garda Dezső képviselő vállalta.
A második székelyföldi autonómia-tervezetet 2005 október 12-én a román képviselőház ismét elutasította. A statútum a szenátusban hét évvel később, 2012 szeptember 25-én került napirendre, ekkor sem volt róla érdemi vita, és csak az RMDSZ jelen lévő öt szenátorának voksát kapta meg (több, az épületben lévő magyar honatya a szavazásnál nem volt a teremben), de - Fekete-Szabó András frakcióvezető szerint - ők sem látták értelmét, hogy a tervezet mellett érveljenek.
Az akkor ellenzékben lévő RMDSZ 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán döntött arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök előbb 2013 végére, majd 2014 január végére ígérte a tervezet közvitára bocsátását, hogy egyhónapos nyilvános vita után a tervezetet benyújthassák a parlamentben.
Idén márciusban az RMDSZ koalíciós megállapodást kötött a Victor Ponta miniszterelnök vezette szociáldemokratákkal és belépett a bukaresti kormányba. A koalíciós szerződésben nincs szó Székelyföld területi autonómiájáról, de az RMDSZ vezetői úgy nyilatkoztak: nem tettek le az autonómia-tervezetről, szakértőik dolgoznak rajta, de parlamenti beterjesztése és közvitája előtt tartalmáról a Magyar Polgári Párttal (MPP) is egyeztetni akarnak.
Az egyeztetésből kihagyott, az RMDSZ autonómia iránti elkötelezettségét megkérdőjelező Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) 2014 márciusában nyilvános vitára bocsátotta saját autonómiakoncepcióját Székelyföld és a Partium sajátos jogállásáról.
Az Erdélyi Napló hetilap a múlt héten szerezte meg, a Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport pedig már a kilátásba helyezett közvita előtt kielemezte az RMDSZ szakmai műhelyében készülő székelyföldi autonómiatervezetet.
Az elemzőcsoport megállapította: az RMDSZ-tervezet jóval kevesebb hatáskört biztosít a székelyföldi régió számára, mint az SZNT, vagy az EMNP tervezete, de pénzügyi fejezete sokkal kidolgozottabb, mint a másik kettőé. szatmar.ro

A Neptun-ügy: amiről a dokumentumok beszélnek
Hiánypótló feladatokat kíván ellátni az a kis csapat, amely Átlátszó Erdély címmel oknyomozó internetes oldalt indított. Három újságíró, Sipos Zoltán, Mihály László, Egyed Ufó Zoltán vállalkozott arra, hogy olyan fontos témákat tárnak fel, melyek a „hagyományos” szerkesztőségekben a szokásos hajtás miatt elsikkadnak, ígéretük szerint igyekeznek feltérképezni „a közpénzek elköltését, a közszereplők üzleti érdekeltségeit, vagyonosodását; a környezetre veszélyt jelentő, számos esetben törvényt sértő nagyberuházások tulajdonosi hátterét”.
Indulásukat január közepére időzítették, egy régi botrány, a Neptun-ügy hátterét próbálta feltárni Sipos Zoltán, kihasználván a lehetőséget, hogy tizenöt év elteltével hozzáférhetővé váltak a tárgyalásokat kezdeményező és lebonyolító amerikai Project on Ethnic Relations (PER) dokumentumai. Az amerikai Princeton Egyetem könyvtárában tanulmányozott át és fényképezett le több száz oldalnyi, eddig nem publikált dokumentumot, melyek sok érdekes részletet tartalmaznak az RMDSZ politikusai és a bukaresti hatalom képviselői között lezajlott ún. „Neptun-tárgyalásokról”. A nyolc részben közölt sorozatban a dokumentumok és háttérbeszélgetések alapján kerekedik ki a történet, megismerjük a kezdeményezőket, a PER képviselőit – Allen Kassofot, Livia Plakst és Larry Wattsot –, hátterüket, az utat, amely elvezetett a paktumig. Kitűnik, hogy a román titkosszolgálatokkal is kapcsolatot tartó PER-eseket egyáltalán nem a magyarság helyzetének javítása vezérelte, sokkal inkább politikai, gazdasági érdekeiket akarták érvényesíteni, de az is, miképpen taktikáztak, hogy egy asztalhoz ültessék az 1992-ben még igencsak vonakodó táborokat, no meg hogy az RMDSZ három képviselője tulajdonképpen véletlenül csöppent a történetbe. A szerző következtetése: „Az erdélyi magyar politikusok nem voltak felkészülve arra, hogy ezeken a magas szintű megbeszéléseken sikeresen képviseljék a közösség érdekeit. Nem voltak képesek felmérni a saját mozgásterüket, nem látták át a külpolitikai kontextust, és több olyan hibát is elkövettek, melyek végső soron gyengítették a tárgyalási pozícióikat”.
Közelmúltunk történetének érdekes szelete a Neptun-ügy, amely tulajdonképpen megalapozta az RMDSZ 1996-ot követő, kompromisszumos, folyamatosan kormányzati pozícióra törő, kis lépéses politikáját. Ugyanakkor ez a történet idézte elő az első éles törésvonalat a szövetségben, mely aztán a belső ellenzék kiválásához és a két kis párt megalakulásához vezetett. A http://erdely.atlatszo.hu/ oldalon közölt sorozatból ragadtuk ki az általunk legérdekesebbnek ítélt részeket, aki kíváncsi, ugyanott megtalálja a teljes anyagot fényképekkel és immár felkerült a Princtonban talált dokumentumok 115 oldalának lefényképezett változata is. (-kas)
Nem egy, hanem féltucatnyi találkozó
A közhiedelemmel ellentétben a „Neptun-ügy” nem egy, hanem hat, talán hét nagyobb találkozóból áll. Ezek közül a Ceauşescu neptuni villájában szervezett beszélgetések nem is a legfontosabbak. Az hogy a folyamat végül „Neptun-ügy” néven híresült el, annak köszönhető, hogy a második Neptun-találkozó után, 1993 júliusában robbant ki a botrány.
Az első, „magyar és román személyiségekkel” való találkozóra 1991. január 13. és 17. között kerül sor. Részleteket nem ismerünk, a programból mindenesetre kitűnik, hogy Allen Kassof és Livia Plaks külön-külön találkoznak számos döntéshozóval, köztük a későbbi találkozók résztvevőivel. A program szerint az RMDSZ részéről Domokos Géza akkori elnökkel, Borbély Lászlóval, Tokay Györggyel, Markó Bélával, valamint Pécsi Ferenccel találkoznak. (Pécsi Ferenc és Markó Béla is cáfolta, hogy részt vett volna ezen a találkozón. Markó – saját bevallása szerint – csak később szerzett tudomást a PER által szervezett kerekasztalokról).
A program szerint mindenesetre az RMDSZ képviselői egy asztalhoz ültek a kormány és az elnöki hivatal képviselőivel, többek között Dorel Sandor kisebbségekért felelős államtitkárral, valamint Ioan Talpeşsel, aki akkor még Iliescu nemzetbiztonsági tanácsosa volt. A folyamat fél évvel később, 1991 júniusában „előzetes tárgyalásokkal” folytatódik, ekkor már – saját bevallásuk szerint – a román kormány és az RMDSZ meghívására érkeznek az országba Kassofék. Ezen a találkozón dől el az, hogy a feszültségek csökkentésére leginkább a „csendes”, „konkrét problémák megoldására irányuló” megbeszélések alkalmasak.
Első Neptun: a nagy kibeszélés
Az 1992. június 14. és 16. között Neptunon megrendezett találkozó az első, amiről részletes feljegyzésekkel rendelkezünk. A meghívottak listája szerint itt Domokos Géza RMDSZ-elnök is jelen volt Tokay Györggyel és Borbély Lászlóval együtt. A román felet Dorel Sandor államtitkár és Mircea Pascu elnöki tanácsos képviselte. Jelen vannak még a németek és ukránok képviselői, Klaus Fabritius és Stepan Tcaciuc, a moderátorok között pedig ott van a svájci Peter Sager, egy kommunistaellenességéről ismert jobboldali politikus.
A jegyzetek kötetlen, gyakran csapongó és esetenként feszült beszélgetésekről árulkodnak: a felek a moderátorok által javasolt kérdések mentén őszintén beszélnek addigi sérelmeikről és a jövővel kapcsolatos félelmeikről.
A magyar meghívottak hangsúlyozzák a kollektív jogok, a helyi autonómia, a nyelvhasználat és kétnyelvű helységnévtáblák, valamint az állami magyar egyetem szükségességét. Szó esik még a Har-Kov-jelentésről, sérelmezik azt, hogy 1990 márciusa után csak magyarok és cigányok ellen emeltek vádat. Beszélnek a marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölt indulásának a megakadályozásáról, valamint a médiában megjelenő uszításokról.
Román részről szóvá teszik a székelyföldi románság helyzetét. Elhangzik, hogy sosem világos, mi az, amit az RMDSZ, és mi az, amit Budapest kíván. Kiderül, a magyar szeparatizmustól való félelem miatt vonakodnak engedményeket tenni – egy teljesen magyar vagy magyar többségű egyetem és egyetemi bentlakás például a radikalizmus melegágya lehet. Gerzensee: az áttörés
Ha az első neptuni találkozón a résztvevők általánosságban vázolták a problémákat, a fél évvel később, 1993. február 25-én és 26-án Svájcban, az idilli szépségű Gerzensee-ben már konkrétumokról van szó. Sőt, az egyes kisebbségi kérések teljesítésére egyfajta ütemterv, egyezség is körvonalazódik.
Ez a találkozó a legjobban dokumentált: nemcsak az írógéppel írt összefoglaló, hanem egy kézzel írott jegyzet – feltételezzük, hogy Larry Wattsé – is megvan. Mivel ezek belső használatra készültek, nincsen okunk kételkedni ezek hitelességében és pontosságában, bár a jegyzetelő csak a felszólalások lényegét rögzítette pár szóban, a finomabb árnyalatok elmaradtak. Már a meghívottak neveit átfutva érezni lehet, hogy valami nagy dolog készül: a meghívottlistát David Hamburg, valamint Jack Scanlan, a The Carnegie Corporation of New York, illetve az ICN Pharmacauticals elnöke vezeti. Mindkét szervezet (jövendő?) szponzora a PER-projektnek. Magyar részről Tokay György és Borbély László van jelen, ekkor kapcsolódik be Frunda György. A kormányt Viorel Hrebenciuc kormányfőtitkár, az államelnöki hivatalt pedig Traian Chebeleu képviseli. Rövid gondolatébresztő
A találkozó előtt Kassof egy rövid, gondolatébresztés céljával összeállított szöveget is elküld a résztvevőknek, melyben felveti, hogy az elvi kérdések tisztázása helyett a konkrétumokra kellene összpontosítani. Már a kis sikerek is olyan légkört teremthetnek, mely további, kölcsönösen előnyös rendezéshez (accomodation) vezethet, írja.
Eddig három fő kérdéskört sikerült beazonosítani – így Kassof. Ezek a magyar nyelvű oktatás/magyar egyetem kérdésköre, magyar nyelvhasználat a közigazgatásban és igazságügyben, valamint a kétnyelvű helységnévtáblák kérdése.
Az RMDSZ-től azt kéri Kassof, írják le, egy-egy kérésüket konkrétan hogyan lehetne gyakorlatba ültetni egy adott megyében vagy közösségben. Milyen jogszabályok szükségesek ahhoz, hogy be lehessen vezetni a helyi szintű adminisztrációban a kétnyelvűséget? Mennyibe kerülne ez? Milyen kisebbségi számaránynál kellene jóváhagyni? Hogyan lehet a kétnyelvű rendszert integrálni az ország közigazgatásába? Össze lehet állítani egy listát azokról a megyékről és közösségekről, melyeket ez érintene? Ha egy ilyen rendszert kísérleti jelleggel elindítanának, azonban kiderülne, hogy nem működik, hajlandóak lemondani az ötletről? Van hasonló rendszer, precedens Európában? Van alkotmányossági akadálya ennek? Elvárható a romániai kormánypárttól, hogy elfogadja, ha a közvélemény többsége ellenzi? Kassof a román félnek is feltesz néhány kérdést: van olyan az RMDSZ kérései között, ami a kormány számára elfogadhatatlan? Miért? Létezik olyan, visszafogottabb (limited) kérés, amit viszont elfogadhatónak találnak?
Autonómia kihúzva
Érdekesség, hogy ennek a szövegnek az első verziójában még benne van az autonómia mint „egy olyan kérés, amely elvont elvként ésszerűnek tűnik, a romániai kontextusban felerősíti a támadásokat román részről, miközben a szorgalmazói is vitáznak arról, hogy mit is jelentene a gyakorlatban”. Ezt a vázlatot Kassof Larry Wattsnak küldi el véleményezésre. Nem tudni, mit válaszol Watts, az autonómiára vonatkozó bekezdés mindenesetre eltűnik a résztvevőknek kiküldött anyagból. A jegyzetekből úgy tűnik, egészen különösek lehettek a Gerzensee-i beszélgetések: miközben a magyar és a román meghívottak a saját ügyeiket vitatják, a svájci meghívottak az ottani kisebbségek közötti együttélésről beszélnek.
Bár nem világos, pontosan mi vezet áttöréshez, egyértelmű, hogy a beszélgetés pozitív, már-már euforikus hangulatban zajlott. A magyar résztvevők kompromisszumra késznek mutatkoznak: félreteszik a kollektív jogokat („let’s not discuss collective rights but laws that encourage minority rights” – Tokay, „collective rights can be discussed without results” – Borbély), valamint a kizárólag magyar egyetemet („lets not have a university only for Hungarians – Bolyai for all minorities” – Tokay).
Érdemes ugyanakkor óvatosan kezelni ezeket az idézeteket: a vázlatok kiragadott, a jegyzetelő által fontosnak gondolt mondatokból állnak, melyek nem feltétlenül tükrözik a beszélgetés tágabb kontextusát. Nagy kérések helyett szerényebb javaslatok
Borbély László és Frunda György egy sor, szerényebb javaslattal áll elő, melyet, úgy tűnik, a román fél is elfogad. Az etnikumközi viszonyokat javítani hivatott, hét lépésből álló intézkedéssorozat röviden összefoglalva a következő:
1. Nemzeti Kisebbségi Tanács megalakulása;
2. Kormányhatározat elfogadása a kisebbségek nyelvén is történő feliratozásról;
3. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a marosvásárhelyi Bolyai-líceum helyzetének rendezése érdekében (diákcsere a szomszédos Papiu Ilarian-líceummal úgy, hogy a Bolyai teljesen magyar líceummá válhasson – szerk. megj.);
4. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg annak érdekében, hogy a felsőoktatásban legyenek magyaroknak fenntartott helyek;
5. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg az Audiovizuális Tanácsnak, hogy hozzon létre egy kisebbségi konzultatív tanácsot;
6. Egy nemzeti kisebbségekről szóló törvénytervezet megfogalmazása;
7. A Nemzeti Kisebbségi Tanács ajánlást fogalmaz meg a parlamenti pártoknak arról, hogy az oktatási törvény vegye figyelembe a kisebbségek igényeit.
A jegyzet tanúsága szerint a résztvevők közül egyedül Traian Chebeleu elnöki tanácsos jelezte, nincsen mandátuma elfogadni ezeket a „megoldásokat”, azonban azokat ő is „ésszerűnek” találta.
(folytatjuk)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)