Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Péchy Manó
1 tétel
2011. március 7.
Hiánypótló kötet Erdély egységesítéséről
Az Erdélyi Tudományos Füzetek 267. számát ismertette péntek délután az EME-székhelyen az érdeklődőkkel Egyed Ákos akadémikus. A jelenlegi hazai történész középnemzedékhez tartozó Pál Judit Unió vagy unificáltatás? Erdély uniója és a királyi biztos működése (1867-1872) című vaskos kötetéről van szó, amely hézagpótló munka egy, a nemzeti ellentétek miatt napjainkban is konszenzust nélkülöző, a köztudatból kiszorult témában.
Egyed Ákos szerint a reformkorban nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen a változás a Nyugattól és Magyarországtól is elmaradt Erdélyben. 1848 új helyzetet teremtett, és a május 29.-i utolsó rendi kolozsvári országgyűlés kimondta a békés egyesülést, amit sem a románok, sem a szászok nem ismertek el. Az 1867-es kiegyezés sem hagyhatta figyelmen kívül a forradalmi akaratot, és az unió végrehajtására felhatalmazott királyi biztos, Péchy Manó gróf, a nemzetiségi kérdés kivételével, eredményesen látta el feladatát. Megszületett a nemzetiségi törvény, egyesült a közigazgatás és a törvénykezés, érvényesült a „magyarhoni lábraállítás” elve. Péchy nem akarta Erdély „sima” beolvasztását, igyekezett figyelni az itteni sajátosságokra. A tárgyilagos, alapos, jól szerkesztett és formailag is kiváló kötet a felmerült kérdéseket árnyaltan, több szempontból is bemutatja.
Pál Judit tízévnyi kutatásának gyümölcse a kiadvány. A szerző véleménye szerint az egységesítés hosszú folyamat eredménye, amelynek során egy szuverén állam próbált integrálni egy több kísérletet végigélt provinciát, miközben mindkét szereplő a Habsburg birodalom részét képezte. A mienktől eltérő kulturális háttérrel rendelkező román lakosságot csak kulturális és egyéni jogokkal ruházták fel, ami nem vezetett tartós megoldáshoz. Önállósodásunk számára a liberalizmus és a nacionalizmus egyaránt veszélyt jelentett, bár történelmünk során sosem alakult ki erdélyi nemzettudat. A későbbiekben Erdély még többféle egyesülésen esett át, de ezen alkalmakkor a politikusok sosem okultak elődeik hibáiból. Jelenleg, például az EU-val történt csatlakozásunk után is sokak szemében vörös posztó az autonómia fogalma.
Ö. I. B. , Szabadság (Kolozsvár)
Az Erdélyi Tudományos Füzetek 267. számát ismertette péntek délután az EME-székhelyen az érdeklődőkkel Egyed Ákos akadémikus. A jelenlegi hazai történész középnemzedékhez tartozó Pál Judit Unió vagy unificáltatás? Erdély uniója és a királyi biztos működése (1867-1872) című vaskos kötetéről van szó, amely hézagpótló munka egy, a nemzeti ellentétek miatt napjainkban is konszenzust nélkülöző, a köztudatból kiszorult témában.
Egyed Ákos szerint a reformkorban nyilvánvalóvá vált, hogy elkerülhetetlen a változás a Nyugattól és Magyarországtól is elmaradt Erdélyben. 1848 új helyzetet teremtett, és a május 29.-i utolsó rendi kolozsvári országgyűlés kimondta a békés egyesülést, amit sem a románok, sem a szászok nem ismertek el. Az 1867-es kiegyezés sem hagyhatta figyelmen kívül a forradalmi akaratot, és az unió végrehajtására felhatalmazott királyi biztos, Péchy Manó gróf, a nemzetiségi kérdés kivételével, eredményesen látta el feladatát. Megszületett a nemzetiségi törvény, egyesült a közigazgatás és a törvénykezés, érvényesült a „magyarhoni lábraállítás” elve. Péchy nem akarta Erdély „sima” beolvasztását, igyekezett figyelni az itteni sajátosságokra. A tárgyilagos, alapos, jól szerkesztett és formailag is kiváló kötet a felmerült kérdéseket árnyaltan, több szempontból is bemutatja.
Pál Judit tízévnyi kutatásának gyümölcse a kiadvány. A szerző véleménye szerint az egységesítés hosszú folyamat eredménye, amelynek során egy szuverén állam próbált integrálni egy több kísérletet végigélt provinciát, miközben mindkét szereplő a Habsburg birodalom részét képezte. A mienktől eltérő kulturális háttérrel rendelkező román lakosságot csak kulturális és egyéni jogokkal ruházták fel, ami nem vezetett tartós megoldáshoz. Önállósodásunk számára a liberalizmus és a nacionalizmus egyaránt veszélyt jelentett, bár történelmünk során sosem alakult ki erdélyi nemzettudat. A későbbiekben Erdély még többféle egyesülésen esett át, de ezen alkalmakkor a politikusok sosem okultak elődeik hibáiból. Jelenleg, például az EU-val történt csatlakozásunk után is sokak szemében vörös posztó az autonómia fogalma.
Ö. I. B. , Szabadság (Kolozsvár)