Erdélyben a tavalyi magyarországi népszavazás után még mindig ellenségesen viszonyulnak az emberek a magyarországi kormánypártokhoz. Ezt bizonyítja, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt nem hívták meg a július 3–9. között zajló, a II. Kárpát-medencei Ifjúság és az Európai Unió című tusnádfürdői táborba, ezzel szemben a román kormányfő kapott meghívót. Borboly Csaba, a diákszemináriumot szervező, az RMDSZ-szel együttműködő Magyar Ifjúsági Értekezlet elnöke elmondta: noha tavaly jelen volt a táborban Medgyessy Péter, akkori magyar kormányfő, az idén nem küldtek meghívót Gyurcsánynak. Borboly közölte: egyrészt felmérést készítettek a fiatalok között, akiknek az volt az óhajuk, hogy a magyar miniszterelnököt ne hívják meg, másrészt pedig a táborban a szakmai részre, az integrációval kapcsolatos kérdésekre kívánnak hangsúlyt fektetni. A táborban az RMDSZ számos tisztségviselője mellett jelen lesz Baráth Etele integrációs miniszter, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke és Csáky Pál, a szlovák kormány miniszterelnök-helyettese. A szervezők Calin-Popescu Tariceanu román miniszterelnököt és Mihai Razvan Ungureanu román külügyminisztert is meghívták, de ők elfoglaltságukra hivatkozva közölték, nem tudnak részt venni az előadáson. /Dermedt magyar–magyar viszony. Gyurcsányt nem hívták meg Tusnádfürdőre. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 1./

Saját kérésére felmentette Bálint-Pataki Józsefet, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökét tisztségéből a külügyminiszter – közölte a tárca szóvivői irodája július 4-én az MTI-vel. A HTMH elnöke egészségügyi okokra hivatkozva felmentését szorgalmazta a hivatalt felügyelő külügyminiszternél. Somogyi Ferenc 2005. július 1-jei hatállyal érdemei elismerése mellett, közszolgálati jogviszonyának megtartásával Bálint-Pataki Józsefet felmentette a HTMH elnöki tisztségéből – szerepel a közleményben, amely szerint az eddigi elnök kormányzati főtisztviselőként a központi közigazgatásban dolgozik a jövőben. Az MTI érdeklődésére a külügyi tárca szóvivői irodáján azt mondták, a HTMH-t ideiglenesen Szabó Béla, a hivatal helyettes vezetője irányítja. Bálint-Pataki József utódlásáról még nem született döntés. /Felmentették a HTMH elnökét. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 5./ Egészségi okokra hivatkozva kérte felmentését Bálint-Pataki József. „Azt mondták az orvosok, hogy egy infarktus előszobájában vagyok, és vagy életmódot változtatok, vagy rámegyek” – magyarázta a HTMH felmentett elnöke. Mint felidézte, május végén Gyurcsány Ferenc miniszterelnök kíséretében vajdasági tárgyalásra indult, de egészségi állapota miatt vissza kellett fordulnia. Azóta kórházi kivizsgáláson esett át, és ennek az eredményei alapján javasolták az orvosok a stresszmentes munkát. Bálint-Pataki József elmondta, megőrzi a kormányzati főtisztviselői státusát, de minden bizonnyal más kormányhivatalban folytatja tevékenységét. Az erdélyi származású Bálint-Pataki József egyébként azóta munkatársa a hivatalnak, hogy azt még az Antall-kormány idejében megalakították. A HTMH élére a Medgyessy-kormány megalakulása után került. Elmondta, az elmúlt három év munkájából arra a legbüszkébb, hogy áll a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi campusa. „Amikor 2002 nyarán kineveztek a HTMH élére, a mai campus helyén egy gyümölcsös állt, és nem úgy indultak a dolgok, hogy a sikeres végkifejletet vetítsék előre” – idézte fel. Hozzátette, amiatt is elégtételt érez, hogy a státustörvényben megszabott oktatási-nevelési támogatások az elkövetkező hetekben valamennyi Kárpát-medencei területen megkaphatják. Csalódottnak mondta ugyanakkor magát azon közhangulat miatt, amely a tavalyi népszavazás után a Kárpát-medencében kialakult. /Gazda Árpád: Távozik a HTMH alapítója. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./

Saját kérésére felmentette Bálint-Pataki Józsefet, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnökét tisztségéből a külügyminiszter. „Az erdélyi származású Bálint-Pataki József, lapunk igazi barátja, a HTMH megalakulása óta végzett szinte önfeláldozó munkát a határon túli magyarságért.” – tette hozzá a lap. /Saját kérésére. Felmentették a HTMH elnökét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 6./

Unitárius találkozó keretében emlékeztek július 31-én, vasárnap délután Magyarszováton az 1944-ben, a tordai csatában elesett magyarszováti születésű katonákról. Felavatták a második világháborús hősök síremlékét. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság nevében köszöntötte az egybegyűlteket Pataki József, a bizottság elnöke. A tordai csatában elesett honvédek száma meghaladja az 1500-at a harminc felkutatott helységben. A Művelődési Házban a verses, zenés összeállításban fellépett az árkosi rezesbanda, illetve Márk Attila gitárművész. /Dézsi Ildikó: Magyarszovát. Síremlék II. világháborús hősöknek. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

Elkészült a magyarországi polgári titkosszolgálatok éves jelentése, amelyet az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságával is ismertettek. Ennek kapcsán szó volt egy kémtörténetről, amely a Határon Túli Magyarok Hivatalához és Erdélyhez kapcsolódik. – A nemzetbiztonsági szolgálatok a törvény betűjéhez és szelleméhez ragaszkodva végzik munkájukat, ennek konkrét részletei azonban államtitoknak minősülnek – közölte Tóth András, a magyar polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányításában közreműködő politikai államtitkár az MTI-vel, akit a Magyar Nemzetben megjelent kémtörténettel kapcsolatban keresett meg a hírügynökség. A Magyar Nemzet augusztus 22-én beszámolt arról, hogy az NBH tavaly kiszorított Magyarországról egy házaspárt, mivel a titkosszolgálat gyanúja szerint a román hírszerzésnek dolgoztak. A Magyar Nemzet szerint a házaspár nőtagja, Sz. I. korábban a Határon Túli Magyarok Hivatalánál (HTMH) dolgozott, és itt „intim kapcsolatba került” a hivatal azóta már leköszönt vezetőjével, valamint „ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével”. Tóth Károly elfogadhatatlannak tartja, hogy „Magyarországon lassan dicsőség lett valós, vagy nem valós államtitkokat, az állam érdekeit semmibe véve a nyilvánosságnak kiszivárogtatni”. Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke megdöbbentőnek és felháborítónak tartja, határozottan visszautasította, hogy a napilap összefüggésbe hozta őt egy kémtörténettel. Bálint-Pataki József, akit egészségügyi okok miatt, saját kérésére, július elsején mentett fel elnöki tisztéből a külügyminiszter, az MTI-nek elmondta: elkeseredett, hogy ilyen színvonalú koholmányok, képtelenségek jelenhetnek meg egy országos napilapban. Leszögezte: elnöksége alatt, azaz 2002 júliusa és 2005 júliusa között a hivatal egyetlen munkatársával szemben sem merült fel nemzetbiztonsági jellegű probléma. /”Kémbotrány” a HTMH-ban? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Index című internetes portál úgy tudja, Szatmári Tiborról és feleségéről van szó, az Sz. I. monogram Szatmári Ildikót takarja, aki egyebek mellett a budapesti oktatási tárca főtanácsosa is volt, férje pedig nem más, mint Szatmári Tibor, az RMDSZ egykori budapesti irodavezetője. Szatmári Ildikó egyébként a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) mellett idén áprilisig kuratóriumi tag volt az Apáczai Közalapítványban, Szatmári Tibor pedig idén januárig intézte az RMDSZ anyaországi kapcsolatait. Szatmári Ildikó a magyar titkosszolgálatok információi szerint intim kapcsolatba került a HTMH időközben leköszönt vezetőjével, Bálint-Pataki Józseffel, továbbá ennek a kormányzati ciklusnak egy volt és egy jelenlegi miniszterével. Ezt a lap szerint számos más információn kívül telefonlehallgatási jegyzőkönyvek tanúsítják. Szatmári Tibor az Index megkeresésére tagadta, hogy kapcsolatban álltak a román hírszerzéssel. „Régi szokása az RMDSZ-t kritizáló erdélyi és magyarországi radikálisoknak, hogy a Szekuritátéval és annak utódszervezeteivel hozzák kapcsolatba az RMDSZ vezetőit és azok munkatársait” – magyarázta Szatmári Tibor, aki RMDSZ-es állásának megszűnését azzal indokolta, hogy a szövetség kormányra kerülése után a diplomácia szabályainak mondott volna ellent, ha Markó Béla kormányfő-helyettes tanácsosaként egy másik országban dolgozna. Szatmári jelezte, felesége még tavaly tavasszal átesett, a HTMH-ban kötelező C típusú vizsgálaton, továbbá neje az új támogatáspolitikai főosztály vezetéséről maga mondott le, mert „ebben a minőségben már nem csak oktatási kérdésekkel kellett volna foglalkoznia”. Markó Béla RMDSZ-elnök ugyancsak az Indexnek elmondta, augusztus 22-én szerzett tudomást a Szatmári-ügyről, viszont az RMDSZ már december–január folyamán megszakította a kapcsolatot budapesti képviselőjével. „Mondjuk úgy, hogy nem tartottunk igényt a munkájára” – fogalmazott Markó. Répássy Róbert, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának fideszes tagja – részletek említése nélkül – azt nyilatkozta, hogy a titkosszolgálatok éves beszámolójában mások mellett szerepelt a román hírszerzés magyarországi tevékenysége is. /Besúgó az RMDSZ volt tanácsosa? = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./ A Magyar Nemzet cikke: Villányi Károly: Kormányzati érintettek a kémtörténetben /aug. 22./.

Kezdetét vette a jövőre esedékes magyarországi parlamenti választásokat megelőző kampány. A felek a politikai csatározásokból immár a titkosszolgálatokat sem hagyják ki. Tibori Szabó Zoltán, a lap munkatársa, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a kormányváltás után az ároktemetés a Fidesznek is rendkívül fontos volt, nem állt érdekében, hogy kitudódjék: „mennyi pénz is került esetleg honi vagy magyarországi pártkasszába, netán magánzsebekbe azokból az összegekből, amelyek Erdélyben alapítványok számlái között eltűntek.” Tibori szerint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem ingatlanügyeivel kapcsolatban több millió dolláros összegek sorsáról a mai napig nincsenek világos információk. Az újságíró szerint Erdélyben elkezdtek kerengeni az első információk arra nézve, hogy Szatmári Tibor és felesége kémek. „A Fidesznek nem maradt más hátra, mint bosszút állni azokon a személyeken, akik az egész ügyet, bizonyítékokkal együtt, kiszivárogtatták. Elkezdték tehát egyre hangosabban mondogatni a „kémügyet”, amelyet nyilvánosan, sok hónappal ezelőtt, a kolozsvári Transindex internetes lap egyik névtelen fórumán dobtak be először.” Mások szerint az ügyet a szocialisták szivárogtatták ki. Ezzel akarták megbüntetni az RMDSZ-t a Fideszhez történő közeledése miatt. „Mit is tudott volna megszerezni Szatmári Ildikó Bálint-Pataki Józseftől, Hiller Istvántól vagy pedig Magyar Bálinttól? Azt a titkot, hogy a HTMH-nak valójában milyen kevés beleszólása van a határon túlra szánt nagypénzek elosztásába?” „Az egész ügy valószínűleg nem egyéb, mint a kezdődő kampány keretében történő elmaradt leszámolások egyik legelső felvonása.” /Tibori Szabó Zoltán: Visszalövő lövészárok. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 2./

Október 12-én Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatót Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke. Arról tájékoztatott, hogy a romániai magyar történelmi egyházak vezetői levelet fogalmaztak meg Traian Basescu román, Sólyom Lászlóhoz magyar elnökhöz és Markó Bélához, amelyben párbeszédet szorgalmaznak a kisebbségi törvénytervezetről. Elmondta, hogy az erdélyi magyar történelmi egyházak delegációja Brüsszelbe utazik, ahol elsősorban egyházi kérdésekről fognak tárgyalni, különös tekintettel az ingatlanügyre, a felekezeti oktatásra, az egyháztörvényre, illetve az egyházak finanszírozására. Ezek után tért rá a kémbotrányra, erről közleményt adtak ki, vaskos dokumentumcsomag kíséretében. Ezek egy nagy értékű ingatlanról szólnak, amelyet 2001-ben az Orbán-kormány határozatban rendelt az erdélyi magyar történelmi egyházak használatára. Az egyházak sürgették a Svábhegyen levő, 450 millió forintért vásárolt ingatlan átadását, azután megtudták, hogy az épületet Szatmári Tibor és felesége használták és mint Tőkés mondta, itt kerül kapcsolatba a kémüggyel. Kérdés, Szatmári Tinor, Markó Béla bizalmasa mivel érdemelte ki ezt a kiváltságot, hiszen az épületnek csupán az őrző-védő szolgálata 10 millió forintba került két év alatt. „Mélyen sérti az egyházakat, hogy az RMDSZ vezető funkcionáriusa ahelyett, hogy a történelmi egyházak jogait védené, részt vesz az épület eltérítésében, holott deklarált módon az egyházak támogatóinak állítja be magát”. További fejleménynek nevezte, hogy 2004 nyarán egy újabb kormányhatározattal hatálytalanították a 2001-es határozatot. Az EMNT elnöke szerint változatlanul fennáll a kérdés, mire szánják, kik használják az épületet, holott Szatmáriék már nem laknak benne. Tőkés furcsállotta, hogy mindez megtörténhetett, Kis Elemér, Kiss Péter, Szabó Vilmos, Bálint-Pataki József és mások közreműködésével. Komoly kérdéseket vet fel, hogy mivel érdemelte ki Szatmári ezt a privilegizált helyzetet a magyar kormány részéről. Hozzátette: őt nem a magyar állambiztonság, inkább „az erdélyi magyarság nemzetbiztonsága érdekli”, és ez az eset „bizonyítja, hogy egyes RMDSZ-vezetők veszélyesek a romániai magyar közösség biztonságára”, és az a kérdés, hogy Szatmári „Markó Béla tudtával végezte-e azt a tevékenységet, amit feltételeznek róla, vagy Markó tudtán kívül”. Tőkés kijelentette: élesen felvetődik az RMDSZ- elnök felelőssége ebben az ügyben, mert Szatmári Tibor amikor 2000-ben lemondott a személyi tanácsadói tisztségéről, nemcsak Tőkés Lászlót, az RMDSZ akkori tiszteletbeli elnökét „nem tolerálta”, de Markó Bélával szemben is kritikákat fogalmazott meg. Ennek ellenére, Markó bizalmi állásba helyezte Szatmárit. /Mózes Edith: Egyházi küldöttség készül Brüsszelbe. Tőkés László: Markó Béla felelős a kémügyért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 13./

Eltérőek az álláspontok a bukaresti Magyar Kulturális Intézet sepsiszentgyörgyi fiókirodájának megnyitása ügyében. A helybéli várakozások szerint ez év végéig remélhetőleg működni fog az intézmény, a magyarországi kultúrdiplomácia képviselői szerint ez inkább 2006 elején esedékes. Demeter János, Kovászna megye tanácsának elnöke szerint remélhetőleg idén lesz az ünnepélyesen átadás. A bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója, Beke Mihály András másként látja a helyzetet. Szerinte diplomáciai jegyzékváltásra is szükség van, ezért az iroda megnyitását reálisabb „2006 legelejére” helyezni. Az iroda működését a bukaresti intézet költségvetéséből fedezik, ez bizonyos pénzügyi források átszervezését feltételezi. A sepsiszentgyörgyi iroda vezetésével kapcsolatban a bukaresti Magyar Kulturális Intézet jelenlegi intézeti titkárának, Vári Attilának a neve került szóba. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma sajtóirodájának közlése szerint a fiókirodát leghamarabb jövő év februárjában lehet megnyitni. Az iroda létrehozását jelző, de még nem az avatást jelentő, tavaly november 9-én lezajlott ünnepségen, a távolmaradó Hiller István tárcavezető helyett, Vass Lajos, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára volt jelen, Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetője, valamint Markó Béla RMDSZ-elnök társaságában. 2004 júliusában Medgyessy Péter kormányfő ígérte meg a bukaresti Magyar Kulturális Központ székelyföldi kirendeltségének Sepsiszentgyörgyre telepítését. Hiller akkor közölte a háromszékiekkel, hogy a 2004-es költségvetésben nincs fedezet az iroda beindítására, ezért az avatóra csak 2005-ben kerülhet sor. Idén áprilisban Schneider Márta, az NKÖM helyettes államtitkára a magyar-román kulturális egyezmény aláírásától tette függővé az intézmény megnyitását. /Idő kell a sepsiszentgyörgyi fiókintézet beindításához. Kulturális iroda – mikor? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója szerint a magyarországi politikai pártok köpönyeget forgatva játszadoznak a határon túli magyarok legszentebb érzelmeivel. Nyoma sincs már a 15 évvel ezelőtti eufóriának. Megfogalmazták – s ebben is valamennyi magyarországi párt egyetérteni látszik –, hogy „az erdélyi magyarokat ki kell szorítani a kormányzati és az államigazgatási funkciókból, mert ezek mind megbízhatatlanok” állította az újságíró. Szerinte ezt bizonyítja a „kémbotrány” is, amelybe az Erdélyből áttelepedett, és Magyarországon is erdélyi célok érdekében tevékenykedő Szatmári Tibort és feleségét mártották bele. Nem kémkedtek ők senkinek, írta Tibori. A Magyar Nemzetben augusztusban arról jelent meg írás, hogy a magyar Nemzetbiztonsági Hivatal leleplezett és „kiszorított” Magyarországról egy erdélyi házaspárt. Az RMDSZ vezetői magunkra hagyták őket, „egyetlen pillanat alatt elfeledve mindazt, amit ez a két ember itt Erdélyben és Magyarországon a szövetségért tett.” A magyarországi polgári nemzetbiztonsági szerveket felügyelő politikai államtitkár, Tóth András szerint „az egész kémügy szervezőinek az volt a célja, hogy a törvénytelen módon megszerzett minősített adatokat eltorzítva politikai botrányt keltsenek, és ellehetetlenítsék a kormány munkáját”. Tibori szerint azt állították, hogy Bálint-Pataki József, HTMH-elnöki minőségében „hivatali információkat, köztük nagy valószínűséggel minősített adatokat” is ismertethetett Szatmári Ildikóval, s hogy a házaspár a HTMH-ban „illetéktelenül hozzáférhetett a rendszerben tárolt adatokhoz” is. Mindebből egyetlen szó sem igaz, tette hozzá az újságíró. Szatmáriék és Bálint-Pataki József ügyét a magyar kormánynak mielőbb tisztáznia kell, az RMDSZ-nek pedig hamut kell szórni a fejére, írta Tibori Szabó Zoltán. /Tibori Szabó Zoltán: Kettős hontalanság. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 23./

Komlós Attila foglalhatja el a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöki posztját – erősítette meg az erről szóló lapinformációt Szabó Vilmos, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkára. A református lelkész várhatóan január elsejével foglalhatja el a posztot. Bálint-Pataki Józsefet július 4-én – saját kérésére – felmentették a HTMH elnöki tisztségéből; az intézményt azóta megbízott elnökként Szabó Béla, a hivatal helyettes vezetője irányítja, akit a magyar kormány a csíkszeredai főkonzulátus-vezetői posztra jelölt. /Komlós Attila lesz az új HTMH-elnök? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 29./ A Népszabadság információja szerint a református lelkészt Gyurcsány Ferenc kormányfő javasolta a HTMH élére; az elnök kinevezése a külügyminiszter jogköre. Komlós Attila jelenleg Gyurcsány Ferenc miniszterelnök külpolitikai tanácsadó testületének tagja. /Komlós Attila a jelölt a HTMH elnöki posztjára. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 29./ Szabó Vilmos államtitkár elmondta, azért esett a választás Komlós Attilára, mert olyan személyt kerestek, aki sok szállal kötődik a határon túli magyarsághoz. „Nagy megtiszteltetésnek tartom a felkérést a HTMH elnöki tisztségére, minden nyűgével és gondjával együtt – nyilatkozta Komlós Attila. – Közel harminc esztendeje, diákkorom óta foglalkozom határon túli magyar ügyekkel. A Magyarok Világszövetségének főtitkára voltam 1989 szeptemberétől 1995 decemberéig, aztán az Anyanyelvi Konferencia ügyvezető elnöke a mai napig, és egy csomó más ügyben is járatos vagyok.” Komlós kiemelte: „Magyar barátaink, testvéreink kapcsolattartása az anyaországgal egészen másmilyen lesz, mint korábban, minőségében sokkal pozitívabb, és az egymással való kapcsolattartás lehetősége is hihetetlen módon megváltozik. Ezeket nyomon kell követni és elültetni életünk minden területén.” Fontos szempontként jelölte meg a jövőre nézve, hogy a határon túli magyarságnak „többféle hangja szólaljon meg és gazdagítsa a kapcsolattartást, adjon ötleteket, támpontokat, a döntéshozatalhoz háttéranyagot”. Konkrétan a civil fórumokat nevezte meg. /Guther M. Ilona, Budapest: Komlós Attila a határon túli magyarság újdonsült „első számú ügyintézője”. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 29./

A Határon Túli Magyarok Hivataláról nem sok jót lehetett hallani az utóbbi hónapokban. Pedig ehhez a testülethez megalakulása óta sok reményt fűztek a határokon túl élő magyarok. A hivatal koordinálta a Kárpát-medencei magyarságnak juttatott anyaországi támogatásokat, programokat szervezett, koncepciókat dolgozott ki az egységes nemzetstratégia kialakítása érdekében. Azután mintha megtört volna a hivatali munka lendülete. S ezért bizonyosan nem a HTMH volt elnöke, az erdélyi Bálint-Pataki József okolható. Tavaly rossz hírek jöttek a HTMH háza tájáról. Először Bálint-Pataki József – egészségi okokra hivatkozva – távozott a testület éléről. Később a hivatalt és annak vezetőjét a hírhedett, máig is tisztázatlan román kémüggyel hozták kapcsolatba. Hónapokra betöltetlen maradt a testület vezetői széke. A baj a kormány háza táján kereshető, mely a ,,külhoniakkal” való törődést egyre inkább félvállról vette, s főleg annak anyagi fedezetét nem biztosította. Tavaly például Erdélybe hónapokig nem érkezett egy fillér sem az Illyés Közalapítványtól, s a híres-nevezetes Szülőföldalap is fikció maradt egyelőre, a szocialista–liberális kormányzat minden fogadkozása, nagyotmondása ellenére, írta Magyari Lajos. Most új vezető került a HTMH élére Komlósi Attila személyében, aki nyilatkozott a Duna Televíziónak elképzeléseiről, szándékairól. Most az a kérdés, jut-e úgy pénzhez a hivatal, hogy hivatását igazán betölthesse. /Magyari Lajos: Megújuló HTMH? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 10./

Temesváron tartott április 27-én helyszíni szemlét az Apáczai Közalapítvány kuratóriumának küldöttsége, mely a helyi Diaszpóra Alapítvány szórványkollégium létrehozására benyújtott pályázatának életképességéről tájékozódott. A Diaszpóra Alapítvány bánsági magyar értelmiségi-utánpótlást biztosító szórvány-szakkollégium létrehozását tervezi mintegy hatvan kiemelkedő képességű, Temesváron tanuló magyar egyetemi hallgató számára. A kezdeményezőkkel folytatott tárgyalásaikat követően Csete Örs, az Apáczai Közalapítvány igazgatója, valamint Bálint-Pataki József és Kőnig Sándor kuratóriumi elnökök elmondták: tudatában vannak, hogy a szórványmagyarság támogatása létkérdés, ugyanakkor nem szeretnék elaprózni a program rendelkezésére álló 150 millió forintot. A végső döntés májusra várható. /Pataki Zoltán: Szórványképzésre pályáznak. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 28./ Bodó Barna, a temesvári Szórvány Alapítvány elnöke és Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő elmondták, hogy a Sapientia Egyetem létrehozásakor nem számoltak a Bánság fővárosával, Temesvárral. A Szórvány Alapítvány nevében megpályázzák a szükséges 600 ezer eurót, számos más civil tömörülés, szakmai egyesület, intézmény, az ifjúsági és diákszervezet is támogatta a kezdeményezést. A terveket már elkészítette az Oprisan–Stern építészpáros, illetve Fekete Nagy László tervezőirodája, méghozzá ingyen, megelőlegezve a bizalmat. A koncepciót Erdei Ildikó dolgozta ki, a terv jogi és gazdasági vonatkozásait pedig Fórika Éva és Kása Zsolt nevét. /Pataky Lehel Zsolt: Konkrét cél a Magyar Kollégium. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 28./

A jövőben megkezdené működését a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kolozsvári területi bizottsága. Dr. Egyed Ákos történészprofesszor, az EME elnöke, az MTA külső tagja elmondta, hogy Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke felkérte az EME-t, hogy 2007. január 1-től lássa el az Akadémia első határon túli területi bizottsági funkcióját. A tudományterjesztő, valamint tudománypártoló értelmiség igen jelentős része tagja az 1990-ben újraalakult EME-nek, a tagok között 16 akadémiai külső tag, 317 köztestületi tag. Jelenleg mintegy nyolcvanezerre tehető az EME könyvtárában a tudományos kötetek száma. Az EME létrehozta a műszaki, informatikai és az agrártudományi szakosztályt is. Kutatóintézetének nyolc főállású munkatársa több külső munkatársa van. Sürgős feladat a tudományos utánpótlás megoldása. Az EME újra birtokba akarja venni volt gyűjteményeit és tulajdonát. Annak idején Wass Otília grófnő által az EME-nek adományozott, Kolozsvár főterén álló bérházat a román kormány 1999-ben sürgősségi kormányrendelettel visszaítélte az egyesületnek, de gyakorlatilag semmi sem történt a birtokba helyezés érdekében. Az EME szeretné elérni, hogy akkreditációt kapjon kiadványaira és magára az intézményre is. Valamikor egyedül volt az EME, mint tudományos szervezet, de kilencven óta sok olyan egyesület, társaság jött létre, amelyek célja a tudomány művelése, terjesztése. Ez azonban szétszórtságot eredményez, sok a párhuzamosság. Az MTA romániai külső tagjai és szakterületük: Benkő Samu, művelődéstörténész, Brassai Zoltán, orvostudomány, Csetri Elek, történettudomány, Demény Lajos, történettudomány, Egyed Ákos, történettudomány, Gábos Zoltán, elméleti fizika, Gyenge Csaba, műszaki tudományok, Kiss Elemér, matematika, Kolumbán József, matematika, Maros Dezső, műszaki tudományok, Nagy-Tóth Ferenc, biológia, Péntek János, nyelvészet, Péter Mihály Heinrich, mikrobiológia, Toró Tibor, elméleti fizika, Uray Zoltán, sugárbiológia. Tiszteletbeli tag: Jakó Zsigmond, középkori történelem. A MTA 1990–2006 között elhunyt külső és tiszteleti tagjai: Faragó József, Imreh István, Kékedy László, Kiss István, Pataki József. /Papp Annamária: Területi bizottságot hoz létre Kolozsváron az MTA. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület látná el az új feladatot. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./

Komlós Attila, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ elnöke elmondta: szervezeti kérdésekről egyelőre nem döntöttek, az adminisztratív jellegű változtatások csak a kormány június 9-i hivatalba lépése után lesznek nyilvánosak. A baloldali sajtóban korábban olyan írások jelentek meg, amelyek kifogásolták a hivatal határon túlról származó munkatársainak magas létszámát. Közszájon forgott, hogy a HMTH-ban semmilyen erdélyi vonatkozású döntést nem hoztak a bukaresti kormánytényező RMDSZ megkérdezése nélkül. A HTMH-t az utóbbi négy évben mellőzték a lényeges döntéshozatali folyamatból, az előző elnök, Bálint-Pataki József gyakorlatilag bábszerepre kényszerült. A hivatal hírnevét erőteljesen megtépázta a „Mucuskagate” néven ismertté vált kémbotrány, amely után távozott posztjáról a HTMH elnöke. /Elbocsátások a HTMH-nál? = Reggeli Újság (Nagyvárad), jún. 6./

Június 9-én teszi le Budapesten az esküt az új kormány. Ezt követően derül ki, milyen konkrét változások következnek be a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátásában. Egyelőre csak annyi biztos, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe kerül. Az anyaország és a határon kívülre szakadt magyarok kapcsolatát a rendszerváltás óta eltelt tizenhét évben folyamatos, zökkenőkkel teli metamorfózis jellemzi. A Kárpát-medencei magyarság vezető politikusai képtelenek voltak közös nemzetstratégiát kialakítani. Ennek egyik negatív hozadéka a 2004. december 5-i népszavazás, illetve hogy a magyar kormány azóta sem hívta össze a Magyar Állandó Értekezletet. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök határozottan kijelentette többször is, hogy amíg nincs egyetértés, addig nincs MÁÉRT. A magyar-magyar kapcsolatok intézményesülésének első állomása az 1989. április 24-én minisztertanácsi határozattal létrehozott tanácsadói testület, a Nemzetiségi Kollégium volt, amely Pozsgay Imre államminiszter irányításával a magyarországi kisebbségek és a határon túli magyar közösségek ügyének felügyeletét látta el. A hatvan, mások szerint ennél sokkal több tagot számláló Kollégium tagjai között volt Antall József, Csepeli György, Csoóri Sándor, Hanák Péter, Hankiss Elemér, Herczegh Géza, Jeszenszky Géza, Konrád György, Pomogáts Béla, Pungor Ernő, Vásárhelyi Miklós és Vígh Károly. Ez a testület nem rendelkezett döntéshozói jogokkal, a Minisztertanács 1989 őszén létrehozta az elsősorban adminisztratív feladatokat ellátó Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Titkárságot, amelynek vezetésével miniszterhelyettesi rangban Tabajdi Csabát bízták meg. Ezzel Magyarország nyíltan és intézményesítetten felvállalta az anyaország szerepét. Külön intézményként létrehozták 1990 tavaszán a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Határon Túli Magyarok Titkárságát, címzetes államtitkári minőségben Entz Géza vezetésével, majd ősszel a Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatalát. Közben rendre alakultak meg a kisebbségi magyar érdekképviseleti szervezetek, pártok szerte a Kárpát-medencében. Az Antall-kormány az 1992. június 1-jén érvénybe lépett 90/1992. (V. 29.) számú rendelettel a Titkárságot megszüntette és önálló szervként létrehozta a Határon Túli Magyarok Hivatalát Entz Géza vezetésével, a Külügyminisztérium felügyelete alatt. Ezzel a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek ügyeinek intézésére nemzetközi diplomáciai tevékenységre is alkalmas intézmény jött létre. A kormányváltásokkal a Határon Túli Magyarok Hivatalát is változott: csúcsvezetésében, szerkezetében és tevékenységében is. A Horn kormány idején (1994-1998) a HTMH élére elnökként Lábody László került, elnökhelyettesnek Törzsök Erika, felügyeletét Tabajdi Csaba látta el a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkáraként. Az Orbán kormány idején (1998-2002) Szabó Tibor lett a HTMH elnöke, felügyeletét Németh Zsolt látta el a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként. Ebben a ciklusban erősítették meg a különféle minisztériumokban az addig csak nyomokban jelen lévő határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat, valamennyi miniszter feladat- és hatáskörében megjelenítve a határon túli magyarsággal kapcsolatos kormányprogram végrehajtásának kötelezettségét. A tárcáknál létrehozták ehhez a megfelelő szervezeti kereteket, a munka koordinálása pedig a HTMH-ra hárult. Ugyancsak az Orbán-kormány idején jött létre a magyar-magyar kapcsolatok újabb intézményi kerete, a nemzeti egyeztető tanácsként működő Magyar Állandó Értekezlet. És ebben a ciklusban alkották meg a kedvezménytörvényt, melynek nyomán közel egymillió határon túli magyar igényelt eddig magyarigazolványt. A Medgyessy-kormány (2002-2004) idején a HTMH ismét visszakerült a Miniszterelnöki Hivatalhoz, Szabó Vilmos politikai államtitkár irányítása alá. Elnöknek Bálint-Pataki Józsefet nevezték ki, aki addig a HTMH keretében a román területi főosztályt irányította. A Gyurcsány-kormány (2004-2006) idején a HTMH-t megint áttették ugyan a Külügyminisztérium hatáskörébe, de felügyeletét továbbra is Szabó Vilmos látta el. Bálint-Pataki lemondása után az elnöki teendőket ideiglenesen Szabó Béla, a jelenlegi csíkszeredai főkonzul végezte, 2006. január elsejétől pedig Komlós Attilát nevezték ki a HTMH élére. Az új Gyurcsány-kormány ismét a Miniszterelnöki Hivatal hatáskörébe vonja a határon túli magyarok ügyeivel kapcsolatos feladatok ellátását, illetve a HTMH felügyeletét. Külügyi bizottsági meghallgatásán Szilvásy György kancelláriaminiszter-jelölt kitérő választ adott Németh Zsolt fideszes politikus azon kérdésére: igaz-e, hogy a kormány megszünteti a Határon Túli Magyarok Hivatalát? Szilvásy annyit közölt: nem le, hanem felértékelése az ügynek, hogy a HTMH szakállamtitkársággá válik. A létszámcsökkentésről szóló híreket megerősítette, de azt nem közölte, hogy ez milyen mértékű lesz. A MÁÉRT-ről pedig Szilvásy úgy vélekedett, hogy nem az intézményrendszer, hanem a párbeszéd a fontos. Azt is kijelentette: nem szándékoznak állampolgárságot adni a határon túliaknak. Göncz Kinga külügyminiszter-jelölt elmondta, hogy a határon túli magyarság esetében a kishatárforgalom fejlesztésében, a vízumügyekben és stratégiai kérdésekben a külügynek is kiemelt feladatai lesznek. Sólyom László köztársasági elnök a határon túli magyarok ügyéről úgy nyilatkozott: a pártok politikája vakvágányra vitte ezt a kérdést, az eddigi nemzetpolitika pedig nem volt eredményes, inkább bajt okozott. /Guther M. Ilona, Budapest: Magyar-magyar metamorfózis. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 9./

Az Apáczai Közalapítvány visszautasította – pontosabban nem hívta meg a kiírás második fordulójába – a temesvári szórványkollégium létrehozására benyújtott pályázatot. A döntésről írásban tájékoztatták a pályázó Szórvány Alapítványt és a projekt kidolgozásában egyaránt részt vállaló civilszervezeti vezetőket, politikusokat. Az indoklás szerint formai okok miatt nem fogadták el Budapesten a terveket, de a temesváriak csak kifogásnak tartják a magyarázatot. “Azt mondták, hogy hiányzik az aláírási színpéldány, amit egy korábbi pályázatunkhoz elfelejtettünk csatolni. Mi akkor ezt pótoltuk, de az Apáczainál azt állítják, hogy nem. Ezen kár vitázni, mert mi akkor sem tartjuk helyesnek, hogy egy vétségért háromszor büntessenek” – mondta Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke. A szórványkollégium létrehozására kiírt 15 millió forint (600 ezer euró) elnyerésére két pályázatot nyújtottak be Temesvárról: az egyik verzió szerint a római katolikus egyháznak visszaítélt egykori józsefvárosi Ferenc-rendi árvaház átépítésével alakították volna ki a kollégiumot, a másik változat egy négyszintes ingatlan építéséről szólt a Kós Károly Közösségi Központ udvarán. Az Apáczai Közalapítvány küldöttsége (Kőnig Sándor elnök, Bálint-Pataki József kurátor és Csete Örs igazgató) április 27-én terepszemlét tartott Temesváron, és akkor pozitívan nyilatkoztak a látottakról, most mégis elutasították a pályázatot. A hét pályázat közül a kuratórium végül csak a kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet és a Maradéki Református Egyházközség (Szerbia) pályázatát fogadta be a második fordulóba. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-es parlamenti képviselő, a Magyar Kollégium egyik megálmodója aláhúzta, hogy nem szociális intézményről van szó, hanem elitképzésről; hatvan bentlakó, illetve harminc külső hallgató élvezhetné az intézet szolgáltatásait. Toró közölte: megóvják az Apáczai döntését. /(pataky): Elutasították a Magyar Kollégiumra benyújtott pályázatot. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 15./

A nagyenyedi fogolytáborban 1945-ben elhalálozott 238 honvédnek kíván emlékhelyet létrehozni az enyedi református temetőben a Fehér megyei RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) és a Nagyenyedi Református Egyházközség. A kezdeményező a THHB, illetve ennek elnöke, Pataki József volt, aki felkutatta a fogolytáborban elhunyt és ide eltemetett magyar katonák nevét, rangfokozatát és születési dátumát. Az RMDSZ felhívásokat jelentetett meg a magyarországi, valamint az erdélyi médiában, kérve a magyar közösségek, egyének támogatását a Nagyenyeden felállítandó honvéd emlékmű létrehozásához. Támogatás nem érkezett, ezért 2005 nyarán az RMDSZ saját forrásokból, önerőből elkezdte a munkát. Bogdanovics Nagy Péter műépítész terve alapján elvégezte az alapozást, felállítottak egy szilatömböt. Az új terv szerint a kőfalban helyezett 10 márványtáblára vésetik fel a honvédek nevét. Ezek a honvédek otthonuktól távol, Nagyenyeden haltak meg. /Takács Ildikó: Honvéd-emlékhely Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 17./

A volt elnökök közül többen aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy június 30-án jogutód nélkül megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH), az 1989-es rendszerváltás utáni korszak egyik sajátos állami intézménye. Az új kormányzati struktúrában közvetlenül a kancellária-miniszter alá besorolt Gémesi Ferenc szakállamtitkár felügyeli majd a határon túli magyarok ügyét. A főosztály vezetőjét még nem nevezték meg. Entz Gézát Antall József magyar miniszterelnök bízta meg a határon túli magyarság ügyeinek vitelével, 1990 és 1992 között politikai államtitkárként tevékenykedett a MeH-ben, majd a vezetése alatt megalakuló HTMH elnöke lett 1994-ig. Antall József koncepciója az volt, hogy a határon túli magyarsággal kapcsolatos ágazati ügyek egy helyen, a kormányfő közvetlen irányítása alatt álló MeH-ben legyenek. Entz Géza szerint a területnek ma is a MeH-ben lenne a helye, de megfelelő súllyal. Főosztályként „az ügy politikailag (...) súlyát veszti”, így nem érvényesíthető a kormánypolitika – figyelmeztetett. Véleménye szerint sodródás figyelhető meg Antall József óta, a határon túli magyarok ügye gyakran alárendelődött a belpolitikának. Lábody László, aki 1997-ig vezette a HTMH-t, és jelenleg az Új Kézfogás Közalapítvány kuratóriumi elnökeként tevékenykedik, az MTI-nek korábban „szigorúan magánemberként” kifejtette, hogy jó megoldásnak találná, ha a jövőben a határon túli magyarok ügye a MeH-hez kerülne. Szabó Tibor, aki a Fidesz-kormány idején elnökölte a HTMH-t, úgy értékelte, hogy a hivatal a Magyar Állandó Értekezlet, valamint a közalapítványok mellett az elmúlt 15 évben kialakult intézményrendszer része. Szerinte a HTMH a magyar közigazgatás határon túliakat érintő ügyeiben gyakorlatilag koordinációs feladatokat látott el. A HTMH megszüntetése helyett inkább az említett intézményrendszert kellene megerősíteni. Szerinte a támogatási rendszer átalakítását mindenképpen el kéne végezni, azzal a céllal, hogy a támogatások és a segélyek helyett a fejlesztést szolgáló forrásokat nyújthassanak. A magyar közigazgatáson belül kell tehát egy megerősített egység, „amilyen egy megerősített HTMH lehet”. A MeH-ben létrejövő, alacsonyabb közigazgatási szintű főosztály nem lesz képes ezt a koordinációt ellátni – figyelmeztetett. Kitért arra is, hogy a közalapítványi rendszer átalakítását nem csak a sok átfedés és az „esetlegességek” indokolják, hanem az is, hogy az uniós fejlesztési források elnyerése érdekében ahhoz kell igazítani a magyarországi támogatási rendszert. Bálint-Pataki József, aki 2002 júniusától három évig állt a HTMH élén, örömtelinek tartja, hogy a határon túli magyarok ügye újra a MeH-be kerül. A kérdés számára az, lesz-e ugyanakkora súlya, mint 1990–92 között volt? Mint mondta, örülne annak is, ha nem csökkennének a határon túlra szánt források. Komlós Attila, a HTMH jelenlegi, utolsó elnöke, aki január 1-je óta tölti be hivatalát, elmondta, „szerencsés és előrevivő dolognak” tartja, hogy a határon túli magyarok ügye a MeH-be kerül be. Kérdésesnek mondta ugyanakkor, hogy a hivatal által eddig ellátott „bonyolult és összetett feladatsort” egy főosztály keretében hogyan oldják meg. (MTI) /Megoszlik a volt elnökök véleménye a megszűnő Határon Túli Magyarok Hivataláról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29., Népújság (Marosvásárhely), jún. 29./

A tordai csatában, valamint a kolozsbósi alagútnál 1944-ben életüket vesztett, és Kolozs határában eltemetett magyar katonák emlékét őrzi a július 8-án Kolozson leleplezett emlékmű. Az unitárius egyház templomkertjében elhelyezett emlékművet a helyi unitárius közösség és a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) állította a hősi halált halt honvédek tiszteletére. „Nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettételre, adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivataraiban kötelességnek tekintették katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet, az életüket adták” – jelentette ki Pataky József, a THHB elnöke ünnepi beszédében. Hangsúlyozta: hatvankét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megadassék a végtisztesség annak a negyvenhat honvédnak, akinek a nevét a leleplezett emlékmű márványtáblája őriz. Pataky József emlékeztetett arra, hogy az általa vezetett bizottságnak nyolc év alatt negyvennél több helységben több mint ezerötszáz magyar hősi halott eltemetési helyét, illetve nevét sikerült azonosítania. Számos településen emlékhelyet, emlékoszlopot, kopjafát, sírkertet alakítottak ki, ám mindez valójában csak ott volt lehetséges, ahol lelkes, áldozatkész és a múltat tisztelő támogatókra találtak. Tavaly Torockószentgyörgyön, Magyarszováton, valamint Alsó- és Felsőszentmihályon avattak a kolozsihoz hasonló emlékművet. A következő állomás Nagyenyed lesz, ahol a tervek szerint október 29-én állítanak emléket az ottani volt lágerben elhunyt magyar hadifoglyoknak. A bizottság elnöke arra kérte az eseményen jelenlévő dr. Cseh Áron kolozsvári magyar főkonzult, és a kérdésben illetékes hivatalosságokat: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy mielőbb létrejöjjön Románia és Magyarország között az államközi egyezmény a hadisírok gondozásáról. Farkas Dénes kolozsi unitárius esperes-lelkész saját kezével ásta meg az emlékmű alapját, és vállalta annak megtervezését és kivitelezését. Az ünnepségen külön köszönetet mondott Szabó Klári és Kun Zsuzsi néninek azért, hogy évtizedeken keresztül ápolták és gondozták a Kolozson elhantolt katonák sírját. Az eseményen jelen lévő Szabó Árpád unitárius püspök mondotta, az ünnepségnek akkor van értelme, ha a honvédek halálának üzenete eljut a szívekbe, és tenni fogunk valamit azért az életért, amelyért ők meghaltak. /P. A. M.: Második világháborús emlékművet avattak Kolozson. Hatvankét év után megadatott végtisztesség. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./

A Magyar Nemzet napilap első fokon elvesztette azt a pert, amelyet rágalmazás vádjával indított ellene Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke. Bálint-Pataki azt követően kezdeményezett jogi eljárást jóhíre védelmének érdekében, hogy a Magyar Nemzet tavaly augusztus 22-től kezdődően több cikkében „hírbe hozta” a volt hivatalvezetőt egyik munkatársnőjével, aki – a lap állítása szerint – férjével együtt a román hírszerzésnek dolgozott. A Magyar Nemzet azt állította, hogy Szatmári Ildikó, aki „korábban a HTMH-nál vállalt munkát, így került bensőséges viszonyba főnökével”, és így elérte azt, hogy a hivatal szabotálhassa a határon túli magyarságnak szánt támogatásokat, valamint azt is, hogy az erdélyi magyarság számára hátrányos kormányzati döntések szülessenek. A Magyar Nemzet „kisebbségi szakértőjét”, Lukács Csaba újságírót vette igénybe állításainak bizonyítására. Lukács szerint forrásai meg nem nevezett HTMH-munkatársak voltak, továbbá „névtelen leveleket, elektronikus anyagokat kapott pontosan meg nem határozható forrásokból”. Bálint-Pataki elégtételt kapott, de aligha nyert. A helyreigazítás nem volt hírértékű sem Budapesten, sem az Evenimentul Zilei háza táján, de Kolozsváron és Székelyudvarhelyen sem. Bálint-Pataki József, Szatmári Tibor, Szatmári Ildikó – „ezt a három embert aljas, koholt vádakra alapozott módon hurcolták meg, penderítették ki állásából és alázták porig.” – írta Tibori Szabó Zoltán, a Népszabadság kolozsvári tudósítója, a Szabadság munkatársa. /Tibori Szabó Zoltán: „Ismeretlen forrásból” tönkretett életek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Balázs György plébános nyugdíjasként évek óta jelen van Kászonjakabfalva életében. A korábbi években Jakabfalvának állandó papja nem volt. Most papja, tanítója és óvónője is van a falunak. A valamikori vitális település lakossága megcsappant, háromszáz lélek lakja, jóllehet a múlt század elején legalább 1300-an voltak. A jakabfalviak szétszóródtak, megtelepedtek a nagyvárosokban. Híres emberek még kerültek ki innen, mindenekelőtt dr. Pataki József történész, akinek a helyi iskola vette fel a nevét és dr. Kovács Irén Gabriella, akinek neve a helyi óvoda bejáratánál olvasható. Gabriella testvérről ma is kevesen tudnak. 1919-ben született a faluban. A család Trianon után Bukarestben keresett megélhetést. Akkor jutottak el a román fővárosba a Prohászka Ottokár alapította Missziós Társulatból kivált Szociális Testvérek, akiknek fő céljuk volt, hogy a világ minden részére eljutva Krisztus szellemében segítsenek az embereken karitatív, szociális, vallás-erkölcsi és kulturális munkájukkal. Kovács Irén csatlakozott hozzájuk, kikerült Belgiumba, majd a rendtagokkal Buffalóban telepedett meg. A Gabriella nevet a Szociális Testvérek rendjében kapta. 1969-ben doktorált, és ugyanabban az évben sikerült hazalátogatnia szülőfalujába. Később az UNESCO keretében tartott előadásokat, majd folytatja tevékenységét a Puerto Ricó-i Szent János Egyetemen. Ott hunyt 1987-ben. Nagy tudású, kilenc nyelvet beszélő, szerény nő volt, aki mindig áldozatot hozott embertársaiért. Szülőfalujához nagyon ragaszkodott, segítette falusfeleit. /Ferencz Imre: Jakabfalvi hangulatok. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 19./

Jogerősen pert vesztett a Magyar Nemzet rágalmazás miatt Bálint-Pataki Józseffel, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnökével szemben – tájékoztatta az ÚMSZ-t a felperes. A HTMH volt elnöke azért perelte be rágalmazásért a lapot, mert 2005-ben olyan cikkek jelentek meg a Magyar Nemzetben, amelyek hírbe hozták őt egyik volt kolléganőjével. A nőről a lap azt írta, hogy férjével, Szatmári Tiborral együtt a román titkosszolgálatnak dolgozott, illetve a HTMH vezetőjével való kapcsolatát arra használta fel, hogy szabotálja a határon túli magyaroknak szánt állami támogatásokat, egyben titkos információkhoz jusson. A sajtóban hatalmas visszhangot kiváltó cikkekben az is szerepelt, hogy a HTMH volt elnöke nem esett át a nemzetbiztonsági átvilágításon. „A most véget ért jogi eljárás során egyértelműen kiderült, hogy a Magyar Nemzet cikkeiben valótlanságokat közölt, valamennyi, emberi és köztisztviselői hitelemet megkérdőjelező állítása vagy sejtetése minden alapot nélkülözött“ – fogalmazott Bálint Pataki. /Bálint-Pataki pert nyert a Magyar Nemzet ellen. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3./ A bíróság jogerős ítéletében bocsánatkérésre, helyreigazításra és 800 ezer forint kártérítésre kötelezte a napilapot. /Elégtételt nyert Bálint-Pataki József. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./

Jogerősen sajtópert nyert a Magyar Nemzet napilap ellen Bálint-Pataki József, a megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) korábbi elnöke. Bálint-Pataki József szerint a napilap korábban őt súlyosan érintő, rágalmazó cikk jelent meg. A Magyar Nemzet azt állította, hogy a volt elnök nemzetbiztonsági szempontból megbízhatatlan, továbbá hírbe hozta egy munkatársnőjével. Bálint-Pataki József szerint „bizonyos szempontból a forgatókönyvet s akár a tettestársakat is nemcsak itt Budapesten, hanem Székelyudvarhelyen is lehet keresni. Rendkívül egyszerű volt a maga módján, valamit állítottak, amit nem tudtak, nem is akartak bizonyítani. A lényeg az volt, hogy kabátlopási ügybe keverjenek, sajnos, a vasszékely városából többen papírszékelynek bizonyultak. ”Bálint-Pataki József rámutatott: szakmai pályafutására „rányomja a bélyegét ez a gátlástalan és aljas lejárató kampány, amelyet pontosan nem tudom, milyen megfontolásból indított a Magyar Nemzet. ”Elmondta, érdeklődéssel figyeli a fejleményeket. az Apáczai Közalapítványnak kuratóriumi tagja, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Határon Túli Elnöki Bizottságának is a tagja. A határon túli magyarság támogatási rendszerének megváltoztatásával kapcsolatban tele van aggodalommal, tele van kérdésekkel. Nem tudja, hogy mennyiben tudja az új struktúra pótolni a régit. /Szűcs László: Bálint-Pataki József, a HTMH volt elnöke. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), ápr. 12./; Emlékeztető: a sajtó Mucuska-ügynek nevezete 2005-ben Bálint-Pataki József ügyét, Szatmári Ildikó, a HTMH munkatársa és férje tagadták a kémkedés vádját.

A nagyenyedi fogolytáborban elpusztult 234 honvédre emlékeztek június 10-én Nagyenyeden. Az RMDSZ, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) és a városi református egyházközség emlékművet állított a nagyenyedi református temetőben, amelynek felavatását június 10-én tartották. Beszédet mondott Pataky József is, valamint Horváth Lajos, a magyarországi Hadisírgondozó Iroda elnöke. Az esemény alkalmával festészeti tárlatmegnyitóra is sor került, Holányi Julianna festőművész jubileumi kiállítása a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban tekinthető meg. /P. A. M. : Emlékmű a nagyenyedi fogolytábor áldozatainak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 11./

Június 10-én Nagyenyeden felavatták a helyi fogolytáborban elhunyt 234 magyar honvéd tiszteletére felállított emlékhelyet. Rácz Levente, az RMDSZ Fehér megyei szervezetének elnöke elmondta: a Nagyenyedre bevonuló szovjet katonák rettegésben tartották az egész várost. Megkezdték a magyar és német foglyok tömeges szállítását Nagyenyedre. Gyalogosan, szigorú őrizet mellett kísérték őket. Egy részüknek Nagyenyed csak átmeneti szálláshelyül szolgált, másik részüket azonban itt tartották hadifogságban. A városban két fogolytábor létezett. A visszaemlékezők szerint a foglyok rongyosak volta, elszedték tőlük ruhájukat, bakancsukat, kisebb értékeiket. A helyi magyar és német lakosság segíteni akart az éhező foglyokon. Ungvári néni a foglyok közé vitte az élelmet, nem félve az őrségtől. A kiéhezett foglyok odatolakodtak, ekkor az őrök rájuk lőttek, eltalálván Ungvári nénit is, aki belehalt, idézte fel Rácz Levente. Torockóról és Torockószentgyörgyről is hoztak élelmet a lakosok. Az őrség elvette a saját részét, a többi a foglyokhoz került. A táborban kitört a tífusz-járvány. A tífusz és vérhas naponta szedte áldozatait. A halottakat közös sírokba temették. Egy Oravetz József nevű tiszt megszökött a táborból. Üldözői megtalálták, visszavitték és agyonverték a tisztet. Az életben maradt foglyokat 1945 húsvétjáig tartották Nagyenyeden, aztán Tövisre vitték, onnan pedig ismeretlen helyre szállították őket. Ahhoz, hogy a fogolytáborban meghalt, elfelejtett 234 honvédnek megadassék a végtisztesség, 63 évnek kellett eltelnie. Markó Béla, az RMDSZ elnöke köszönetet mondott mindazoknak, akik évek óta azon munkálkodnak, hogy az Erdély földjén elpusztult honvédeknek méltó síremlékeket állítsanak. „Minden föld, haza, ország annyit ér, ahányan meghaltak érte” – jelentette ki Markó. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) 2000. szeptember 5-én azzal a szándékkal alakult meg, hogy felkutassák a második világháborúban elesett honvédek jelzett vagy jeltelen sírjait. További célként jelölték meg sírkertek létrehozását és gondozását, emlékhelyek kialakítását Torda és Aranyosvidék környékén. Pataky József elmondta, hét év alatt 30 helységben 1541 hősi halott eltemetési helyét sikerült azonosítaniuk, és több esetben ezeket megjelölték. Idén ősszel Tordatúron állítanak kopjafát az unitárius templomkertben a honvédek emlékére. /Papp Annamária: Újabb siratófal a magyar honvédek emlékére. Tisztelgés a Nagyenyeden elhunyt katonák előtt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 12./

Ellentétek mutatkoznak Magyarországon a kormánykoalíción belül a nemzetpolitikát illetően. Egyre többen vannak, akik nem nézik jó szemmel a magyar–magyar intézményrendszer leépítését végző Gémesi Ferenc szakállamtitkár és Törzsök Erika főigazgató munkásságát. Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti képviselő írásban reagált egy, a 168 Óra című hetilapban megjelent interjúra. Ebben Törzsök Erika azt mondta, hogy „az az intézményrendszer, amely a kilencvenes évek elején alakult, a két világháború közötti revíziós politika intézményrendszerének az újra-élesztését jelentette”. Tabajdi visszautasította Törzsök kijelentését, amellyel azt sugallja, hogy „1990 óta valamennyi kormány – így a Horn-, a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormányzat – nemzetpolitikai felfogása és gyakorlati lépései is a revansizmust és a revizionizmust kívánták szolgálni”. Tabajdi megjegyezte: effajta megközelítéssel az elmúlt közel húsz évben csak a környező országok nacionalista, szélsőséges politikusainak nyilatkozataiban találkozott. Nemrég a megszüntetett Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) volt elnöke, Bálint-Pataki József közvetett módon bírálta Gémesi Ferencet. Bálint-Pataki József a Felvidék Ma hírpor-tálnak küldött levelében csúsztatással vádolta a szakállamtitkárt, aki azt nyilatkozta, hogy „a 2006-ban megszűnt HTMH-nak 96 fős létszámával és egymilliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel”. A HTMH volt vezetője a 2006-os költségvetési törvényből idéz; eszerint 566,8 millió forint támogatásban részesült a hivatal, amiből év közben 19,7 milliós elvonás történt, így a végösszeg korántsem közelíti meg az egymilliárdot. A Gémesi–Törzsök-vonalnak nem tetszik, hogy a Szili Katalin házelnök kezdeményezésére létrehozott Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát (KMKF), amely meghatározó intézménnyé nőtte ki magát a magyar–magyar kapcsolattartásban, legutóbbi ülésén nemzet-politikai koncepciót fogalmazott meg. Gémesi Ferenc szakállamtitkár és helyettese, Törzsök Erika támadta a koncepciót. A Budapest Analyses elemzése érthetőnek tartja Gémesiék aggodalmát, hiszen Szili koncepciója felülírja a Gémesi–Törzsök-vonal által fémjelzett kormányzati politikát. „Gémesi Ferenc kirohanásai választás elé állítják a kormányt: vagy hiteltelenné válik a Szili-koncepcióhoz nyújtott támogatása, és szembefordul a nemzetpolitikai konszenzussal, vagy változtatnia kell a Gémesi és Törzsök által fémjelzett nemzetpolitikai irányvonalon” – állapította meg az elemzés. /Pataky István: Bukhat a kormány nemzetpolitikája. = Magyar Nemzet, okt. 22./ Előzmény: Forró Evelyn: Megváltozott a nemzetpolitika – Oda az etnobiznisz. = 168 Óra (Budapest), okt. 2./

„Nem ünnepelni jöttünk ide, hanem kegyelettételre, adósságot törleszteni azokkal szemben, akik a magyar történelem vérzivatarában kötelességüknek tekintették katonai esküjüket, és a hon érdekében a legtöbbet: életüket adták” – jelentette ki Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke október 13-án Tordatúron, ahol a település határában 1944 őszén eltemetett, hősi halált halt honvédek emlékére állítottak kopjafát. Ezúttal a szokásostól eltérő kopjafaavatásra került sor, ugyanis az 52, hősi halált halt honvéd emlékét egy, a kommunizmus alatt emelt obeliszk jelzi. Az emlékoszlopon orosz, román és magyar felirat található, utóbbit azonban sírgyalázók olajjal bemázolták, így született meg az ötlet, hogy a magyar katonáknak olyan helyen állítsanak emléket, ahol nyugodtan elhelyezhetők az emlékezés virágai, és mécsest, gyertyát lehet gyújtani. Az unitárius templom kertjében elhelyezett kopjafa a település magyarságának és a magyar történelmi egyházak összefogásának köszönhetően készülhetett el. A bukaresti magyar nagykövetség és a magyar Honvédelmi Minisztérium nevében Kisvári Tamás szólt a jelenlévőkhöz, köszönetét fejezvén ki, hogy újabb emlékművet állítottak Erdély területén azoknak a tiszteletére, akik életüket adták Magyarországért. Emlékeztetett: az erdélyi hadszíntéren a tordai csatában vesztette életét a legtöbb magyar katona. A kopjafa leleplezése után Pataky József okleveleket adott át mindazoknak, akik valamilyen módon segítséget nyújtottak az emlékmű megvalósításában. Pataky József bejelentette, jövőre Tordaszentlászlón és Bonchidán szeretnének emlékművet állítani az ott hősi halált halt magyar honvédek emlékére. /P. A. M. : Újabb kopjafa magyar honvédek emlékére. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 15./

Újraavatták az 1944 őszén a tordatúri csatákban elesett 52 magyar katona nevét jelző emléktáblát, amelynek mostantól a tordatúri unitárius templomkert ad otthont. „Az emberi gonoszság elől kellett idemenekítenünk ezt az emlékhelyet, mert amíg a római katolikus-ortodox közös temetőben a második világháborúban Tordatúr térségében elesett magyar, román és szovjet katonák békésen alusszák egymás mellett örök álmukat, ártó kezek rendszeresen meggyalázzák a honvédek emlékét őrző magyar feliratokat” – magyarázta Pataky József, a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke. 2002 novemberében helybeliek segítségével elkezdték a térségben elesett honvédek sírjainak a felkutatását, és meglátták a meggyalázott emléktáblát, az unitárius gyülekezettel elhatározták, hogy a templomkertben hoznak létre kegyhelyet. Így jött létre a második világháborús magyar honvédek és hadifoglyok emlékére állított 32. emlékhely. 1961-ben jöttek el ide először az emlékezők. Akkor az erdész nem ajánlotta, hogy a sírokat meglátogassák, mivel azokat buldózerrel tették a földdel egyenlővé, és libalegelő volt a helyén. /Benkő Levente: Elmenekített emlékhely. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/egykori elnöke helyesbítette Gémesi Ferenc szakállamtitkárnak a HTMH működési költségeire vonatkozó adatát. Gémesi „tájékozatlanságból vagy ki tudja milyen megfontolásból túloz, nagyvonalú, csúsztat vagy éppen „hamis tanúbizonyságot” tesz” – írta Bálint-Pataki József. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára azt nyilatkozta: a magyar-magyar kapcsolattartás intézményeinek gyökeres átalakításával jelentősen csökkentek a magyarországi intézményrendszer működési költségei. Egyebek mellett „a 2006-ban megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatalának 96 fős létszámával és 1 milliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel”. Fenti állítással szemben a tények, írta Bálint-Pataki: A Határon Túli Magyarok Hivatala megszüntetése évében, a 2006-os költségvetési törvény alapján 566,8 millió forint támogatásban részesült. Ebből évközben történt egy 19,7 milliós elvonás, így az ‘1 milliárdot megközelítő összeg’ pontosan 547, 1 millió forint volt. (A fenti adatok elérhetők a Miniszterelnöki Hivatal honlapjáról Pénzügyminisztérium honlapjára lépve a http://www.pm.gov.hu „költségvetések” fejezetcímen). Bálint-Pataki József reméli, hogy az említett nyilatkozatban szintén szereplő és jövőbeni, a határon túli magyar közösségek számára juttatandó támogatási összegeknél nem érvényesült hasonló „nagyvonalúság”. /Bálint-Pataki József pontosított. = Felvidék. ma, okt. 18./ Előzmény: Új támogatási forma segíti a jövő évtől kezdődően a kárpátaljai és a vajdasági magyarokat az anyaországgal való kapcsolattartásban – közölte Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára október 16-án Budapesten. A tervek szerint évi 720 millió forint áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy a Vajdaságban és a Kárpátalján élő magyarok magyarországi beutazását támogassa az anyaország. Az egyéni támogatásra pályázni lehet majd. Gémesi Ferenc elmondta, hogy az elképzelések szerint évente egyszer lehet majd ilyen támogatást kérni, és ebből az összegből várhatóan mintegy 50 ezer határon túli magyar magyarországi beutazását lehet majd segíteni. Az államtitkár elmondta, idén a korábbi szinten maradtak a határon túli magyarok támogatását szolgáló pénzösszegek, a kormány által most benyújtott jövő évi költségvetési törvényjavaslatban az e célra szánt összeg 200 millió forinttal emelkedik. A jövő évi költségvetési javaslatban a határon túli magyarok oktatási programjainak támogatására valamivel több mint 1 milliárd forintot, a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelési célokra, valamint a szórványoktatás és a csángó magyarok támogatására 3 milliárd 475 millió forintot, a nemzetpolitikai tevékenység támogatására 2 milliárd 422 millió forintot; a Szülőföld Alap törvény szerint 1 milliárd forintjával együtt összességében 7,9 milliárd forintot terveznek. Az idei elfogadott támogatási összeg 7 milliárd 696 millió forint volt. Gémesi Ferenc hangsúlyozta, hogy az oktatási-nevelési támogatás kerete felülről nyitott, az idén a tervezett 3,475 milliárd forintot ténylegesen csaknem 2 milliárd forinttal túllépik. Egyéb forrásokból a Szülőföld Alap törvény szerinti 1 milliárd forintja a duplájára nő. Az államtitkár szerint hasonló helyzetre lehet számítani jövőre is. Kiemelte, hogy a magyar-magyar kapcsolattartás intézményrendszerének gyökeres átalakításával jelentősen csökkentek a magyarországi intézményrendszer működési költségei. A határon túli magyarok támogatásával foglalkozó korábbi három közalapítvány évi 160 millió forintos költségével szemben a Szülőföld Alap működési költsége 100 millió forint. A 2006-ban megszűnt Határon Túli Magyarok Hivatalának 96 fős létszámával és 1 milliárd forintot megközelítő költségével szemben az idei évtől működő szervezet csaknem harmadára csökkent létszáma áll, az ennek megfelelő bérköltséggel. Az államtitkár elmondta, hogy a jövő évben tervezik a határon túli magyarok támogatásával a szomszédos országokban foglalkozó öt különböző hálózat integrálását is. /Gémesi Ferenc: új támogatási forma segíti az anyaországgal való kapcsolattartást, MTI, okt. 16./

A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottságnak (THHB) hét év alatt, lelkiismeretes, felelősségteljes kutatómunka után, sikerült azonosítani több mint 1500 hősi halott eltemetési helyét – sokakat név szerint – a tordai csatában életüket vesztett több mint 2500 hősi halált halt honvéd közül. Számos helységben több mint harminc emlékoszlopot, kopjafát, emléktáblát és sírkertet hoztak létre. Az áldozatok nevét fehér márványlapokra bevésve örökítették meg, összegezte tevékenységüket Pataky József, a THHB elnöke. Köszönik az Illyés, Communitas és Pro-Professione Alapítvány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum anyagi támogatását. 2008-ban Bonchida következik, itt kell maradandó emlékoszlopot állítani, a bonchidai református temetőben ugyanis 109 honvéd nyugszik, akik a tordai csatában szerzett sebeikben haltak bele a Bánffy-kastélyban berendezett tábori kórházban. Az első katonát 1944. szeptember 19-én temették el, az utolsót október 9-én. Négy nap múlva, október 13-án a Bánffy-kastélyt felgyújtották. Az alapítványokhoz már nem pályázhatnak, ezek Magyarországon megszűntek! Így csak a múltat tisztelő, nemes lelkű adakozókra, támogatókra számíthatnak. Nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a magyar és román állam között hatvannégy év elmúltával sem hozták létre a hadisírok gondozására vonatkozó, államok közötti egyezményt! /Pataky József, a THHB elnöke: Bonchidán tervez emlékművet állítani a THHB. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 20./