A Brâncuşi-iskola kivétel? (Újabb táblaháború Sepsiszentgyörgyön)
A kétnyelvű feliratok miatt tört ki újabb vita a sepsiszentgyörgyi tanács soros ülésén tegnap: Cserey Zoltán szóvá tette, hogy már a prefektúrán, a Keleti-Kárpátok Múzeumán és a Mihai Viteazul Líceumon is kétnyelvű táblák vannak, egyedül a Rodica Pârvan SZDP-s tanácstag által irányított Constantin Brâncuşi Szaklíceum helyezkedik a kisebbségi nyelvhasználati jogot szavatoló törvényen kívül.
Türelmünk és megértésünk határtalan, de amikor a tisztességes együttélés korlátait feszegetik, állást kell foglalnunk, és szükség esetén a törvény szigorával kell fellépnünk – véli a Pro Urbe díjas muzeológus, történész, aki azt is megkérdezte: a román kolléganő a magyarok iránti ellenszenve miatt nem hajlandó – a többszöri felszólítás ellenére sem – kötelezettségeinek eleget tenni, vagy a magyar nyelvet nem tartja méltónak arra, hogy egy táblára kerüljön a románnal? A polgármesteri hivatal álláspontját is tudakolta, mert szerinte nem kellene tűrni ezt a packázást: szoros határidőt kell szabni, és számon kell kérni teljesítését. Az RMDSZ-es Cserey Zoltán felvetéséhez két mondatban az EMNP-s Czegő Zoltán is csatlakozott, megemlítve, hogy két éve is beszéltek már erről a témáról, de minden látható eredmény nélkül.
Leplezetlen gúnnyal válaszolt erre Rodica Pârvan: emiatt nem tudnak aludni, minden más gondjuk megoldódott?
A Brâncuşi román tannyelvű iskola, ezért ő nem látja indokoltnak a magyar feliratot, és azt is hibának tartja, hogy a Mihai Vitezul „engedett”. Kollégái nyugalmáért tudatja, hogy a kétnyelvű táblán a román állam egyetlen jele sem látható – mert nem volt a tanácsban annyi tisztesség, hogy bár egy trikolórt rátegyen –, ezért úgy döntött, hogy egy másikat is rendel, az állami címerrel. Először azt függesztik ki, alája pedig a városcímerrel díszített kétnyelvű táblát, hogy mindenki azt nézze, ami neki tetszik. Határidők szabására a kollégának semmi hatásköre nincs, és nem válik becsületére, hogy ilyen semmiségekkel foglalkozik – de hát „önök egy más valóságban élnek” – jelentette ki. Cserey Zoltán emlékeztetett arra, hogy néhány éve már volt egy táblabotrány a Brâncuşi-iskolában: akkor diákokat vezényeltek ki, hogy a tudós, lexikonszerkesztő Lósy-Schmidt Ede háromnyelvű emléktáblája ellen tiltakozzanak. A vitához a liberális Mădălin Guruianu is hozzászólt: mindkét félnek címezve sajnálkozott, hogy olyan témával foglalkoznak, amelyről remélte, rég lecsengett. Nem rokon- vagy ellenszenvekről van szó, hanem a törvény betartásáról, de a feszültségek fenntartása nem vezet sehova. A napokban itt járt egy kolozsvári tévés csoport, akik a Szent György Napokról készítenek román és magyar nyelvű műsort, és igencsak elcsodálkoztak a Reflex fesztiválon: ők nem tudnak mást rólunk, minthogy zászlókon veszekedünk. Nagyon kínos volt – és akkor mit várunk el Bukaresttől? A kétnyelvű táblák tavaly szeptemberben készültek el, és érvényes építkezési engedély van a kihelyezésükre – közölte Sztakics Éva alpolgármester. A törvény nagyon pontosan leszögezi, hogy mit kell egy iskola névtáblájának tartalmaznia, és sem az állami címert, sem az oktatási minisztérium – egyébként sűrűn változó – nevét nem kell feltüntetni rajta. Az új táblákat a városi kertészet emberei szerelték fel, ez alkalommal például a Mikóról is minden más felirat eltűnt (korábban a prefektus felszólította a várost, hogy takarítsa le ezeket). Mivel Rodica Pârvan nem volt hajlandó a kétnyelvű táblát kifüggeszteni a Brâncuşi-líceumra, a városháza alkalmazottjai csak végrehajtóval tehették volna ezt meg, de – éppen a szomorú előzmények miatt – ezt el akarták kerülni – magyarázta. Végül leszögezte: az igazgatónő rendelhet akármilyen alternatív táblát, mert annak kihelyezéséhez is építkezési engedélyre van szüksége, és ezt valószínűleg nem fogja megkapni. Ezek után az RMDSZ-frakció vezetője, Miklós Zoltán egyenesen megkérdezte: mikor fogja Rodica Pârvan a törvényt betartani? A válasz ugyanolyan cinikus volt: hamarosan.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Etnikai vita a vásárhelyi kétnyelvű táblák miatt
A kétnyelvű táblák kihelyezése nem etnikai ügy, hanem törvényes kötelessége a marosvásárhelyi városházának – jelentette ki Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) vezetője, aki arról számolt be, hogy a bíróság alapfokon kimondta: a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal nem diszkriminál akkor, amikor nem helyezi ki a román és magyar nyelven feliratozott utcanévtáblákat.
„Ezt a döntést a legfelsőbb bíróságon meg fogjuk támadni, hiszen azt gondoljuk, hogy a közigazgatási törvény világosan előírja, hol és milyen esetben kell kihelyezni a kétnyelvű táblákat, s ezt a marosvásárhelyi városháza nem tartja be” – szögezte le Szigeti Enikő, aki szerint a városvezetés ezt az ügyet állandóan megpróbálja etnikai síkra terelni, konfliktust gerjesztő magyar ügyként kezelni.
Eközben kétnyelvű utcanévtáblát helyezett ki a marosvásárhelyi Varga Katalin utcába a Kétnyelvű utcanévtáblákat Marosvásárhelyen elnevezésű civil csoport.
Ez idén immár az ötvenedik volt, és a csoport tagjai azt ígérik, ezután még aktívabbak lesznek, nagyobb nyomást gyakorolnak a „semmittevésbe burkolózó városvezetésre”. Demeter Zoltán, a civilek képviselője elmondta, január vége óta délutánonként, szabadidejükben járják a város utcáit, és a magánházak postaládáiba kétnyelvű szórólapokat tesznek, amelyekben felajánlják a kétnyelvű utcanévtáblákat.
„Több mint kétezer szórólapot helyeztünk el, és büszkén mondhatom, 30-35 utcába kerültek így valóban kétnyelvű utcanévtáblák. Eredményes volt a szórólapozás, hiszen míg a városháza tavaly mindössze négy utcába szereltetett kétnyelvű táblát, addig a csoport önkéntesei, mint már említettem, ennél sokkal többe. A táblák közadakozásból készültek, vannak magánszemélyek, akik támogatják munkánkat, de olyan is volt, aki a tábla felszerelésekor adományozott egy bizonyos összeget” – mondta az önkéntes.
A csoport sajtószóvivője, Barabás Miklós elmondta, tárgyaltak a városháza közterületekért felelős igazgatójával, Florian Moldovannal, akitől megtudták, hogy elkészítette a feladatfüzetet a táblák megrendelésére, de azt elő kellene terjeszteni határozattervezetként, a tanácsosoknak pedig meg kellene szavazni.
„Csakhogy Peti András alpolgármester Floreára hivatkozva halogatja ezt, a városvezető pedig állandóan azt hangoztatja, hogy nincs törvényes alapja a táblák kihelyezésének. Azt tapasztaljuk, hogy a táblák kihelyezését bonyolult politikai ügyként kezelik” – fogalmazott Barabás.
„Román iskolában nem kell kétnyelvű tábla”
Nem hajlandó kitenni az önkormányzat által készíttetett, az intézmény nevével ellátott kétnyelvű táblát a sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuşi Szakiskola vezetősége. Rodica Pârvan tanácsos, a tanintézet igazgatója a legutóbbi tanácsülésen azt mondta, román iskolában nem indokolt a kétnyelvű felirat kihelyezése, és hibának tartja, hogy a Mihai Viteazul Gimnáziumban kihelyezték az új táblát. Mint mondta, az önkormányzat által készített névtáblán nem szerepel sem a román trikolór, sem az ország címere, így újat készíttetne annak ellenére, hogy a vonatkozó kormányhatározat szerint nem kötelező az említett szimbólumok használata. Sztakics Éva alpolgármester a téma kapcsán megjegyezte, az új névtábla kihelyezésére a tanintézetnek építkezési engedélyt kell kérnie a városházától.
Bíró Blanka, Simon Virág |
Krónika (Kolozsvár)

Ismét lesz megyezászló Háromszéken
Kovászna megye az országban elsőként fog lépni a megyezászló elfogadása érdekében – jelentette be pénteken Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke.
„Az egész országban volt lehetőség megyezászlók elkészítésére. Ez Kovászna és Hargita megyén kívül nem jelentett problémát, ebben a két megyében megtámadták a prefektusok, és el is lehetetlenítették azok használatát. Az új törvény lehetőséget teremt arra, hogy zászlónk legyen: természetesen lesz is” – mondta a háromszéki politikus.
Az ülésen részt vett Márton Árpád parlamenti képviselő is, aki hangsúlyozta: a székely zászló használatára nincs semmilyen vonatkozó jogszabály, így annak használatát sem tiltja semmi.
Ezzel egy időben a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésén a városháza tornyára korábban kitűzött román trikolór sorsa iránt érdeklődött Mădălin Guruianu. A liberális képviselő rákérdezett, hogy miután elkészült a polgármesteri hivatalnak otthont adó egykori bérpalota felújítása, az eredeti tervek szerint készült csúcsdíszek is a helyükre kerültek, a kivilágítást is megoldották, mi lesz a korábban a torony tetején lobogó román zászlóval.
Antal Árpád polgármester válaszában leszögezte: az érvényben lévő törvény értelmében a polgármesteri hivatal homlokzatára tűzik ki a zászlókat a város lobogójával együtt. Az elöljáró kifejtette, reméli, a törvény értelmében minden tanintézet homlokzatán megjelenik majd a város zászlója. A Constantin Brâncuşi-iskolának is üzent, amelynek igazgatója, Rodica Pârvan szociáldemokrata városi tanácsos sem a kétnyelvű táblát, sem a városzászlót nem hajlandó kitenni.
A városháza tornyára évekkel korábban arra hivatkozva tetették ki a román zászlót, hogy 1944 szeptemberében a bevonuló román hadsereg is oda tűzte ki elsőként a lobogóját. Albert Álmos korábbi polgármester mandátuma idején levetette a zászlót, mert tönkrement, de beperelték, és bírságot kellett fizetnie emiatt. A zászlót a felújítási munkálatok kezdetén eltávolították.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Koporsó nem, legfennebb egy láda
A könyv közel hétszáz oldal. De milyen oldal?! Húsz könyvem összesen nem került akkora pénzbe, ahogy ez a nyomdaipari gyöngyszem mutatja az áldozatot. Mert városomnak áldoznia kellett erre a kiadványra, még akkor is, ha a tájékoztatóban a köszönet őszentsége Ioan Selejannak, a román ortodox egyház Kovászna meg Hargita megyei érsekének szól, aki áldását adta a kiadványra. A ’30-as években még ennél is nagyobb, ezer oldalas kiadvány jelent meg a Román Akadémia kiadásában. Tehát él a hagyomány.
Úgy fordítom a hangzatos címet, hogy Román Önazonossági Tájékoztató Kovászna és Hargita megyében. Szerkesztette Ioan Lăcătușu és Erich-Mihail Broanar. A Nagy Egyesülés – 1918–2018 – centenáriumára készült gyűjtemény. Kiadója: Eurocarpatica. Azt sem értem, miért adták ki ezt a könyvet a „nagy egyesülés” évfordulója előtt négy esztendővel, 2014-ben. Ám nem is ezen akadok fenn.
A benne sorjázó dolgozatok szerzőit nem sorolhatom fel, annyian vannak, jobbára ismeretlenek. De fönnakadok már a téma megfogalmazásánál, ugyanis önazonosságról szól, arról, ami nekünk, magyaroknak nem adatik meg őshazánkban, Erdélyországban, a Kárpát-kanyarban, Európa könyökhajlatában. Az elnyomó hatalom azonban lám, műveli önmaga azonosságtudatát, válogatott eszközökkel. Tehát szerintük is létezik ez a fogalom, csak számunkra egyszerűen tilos!
A hosszú bevezető a paleolitikumig, a bronzkorig, a prerómai, római kor előtti időkre veti s vezeti vissza a román népet és annak kultúráját. Nagy szó. Nagy feladat az eltelt 20 év dolgozatíróinak. De készen álltak, lám, a mű elkészült, az alkotó pihen.
Intézmények, iskolák, szervezetek felsorolása: „A templomok otthont adtak a népnek a nemzetietlenítés, az erőszakos asszimiláció, nemzettudati ferdítések idején.” Ennek az igének a jegyében íródtak a dolgozatok, és állott össze a könyv. Ez nem az első eset, mondom, és miközben olvasgatok, eszembe jut szintén a 30-as években megjelent könyvecske, bizonyos Liseanu adta ki. Meg nem állhatom idézni belőle: „És te, kedves román testvér, ezért ha Erdélyben találkozol magas, derék, szőke, magyarul beszélő emberrel, köszönj neki előre, mert tudd meg, hogy az román volt, csak elmagyarosították...”
És tegyünk még egy lapáttal az elvekre! A könyv a románok közé illeszti Apáczai Csere Jánost, Bölöni Farkas Sándort, Mikes Kelement, Kőrösi Csoma Sándort, Barabás Miklóst. Az utóbbi, a nagyhírű festő naplójában nem éppen úgy ír a román bojárokról, miderben (derékszorító, karcsúsító) és kifestve udvarlékony román előkelőkről, katonatisztekről, ahogy a könyvben említik őt, „a románság barátját”. De hogy Csoma, Apáczai is...
A könyv felsorolja a román polgármestereket, természetesen a román időkből, a Pro Urbe-díjazottakat, tanácstagokat, Rodica Pârvan sepsiszentgyörgyi tanácstagot is, akit csak úgy mellesleg publicistának is nevez a dolgozatíró. Ami átfogja szellemileg az óriási pénzbe kerülő könyvet, az a magyarság teljes mellőzése. Olyan csíki, háromszéki falvakban készítenek román öltözékben pompázókról fényképeket, ahol a lakosság száz százalékig magyar.
Ez a könyv annyiban lesz híres, hírhedt példatár, amennyiben bizonyítanunk kell a teljes magyar lakosság eltüntetésére, mellőzésére törekvő román államiságot. Hogy mindezt ilyen elszánt nyíltsággal végzik, az is szemléltető. És tény a mindenkori ortodox egyház nyílt szerepvállalása a magyarság eltörlésében.
Itt csak egy példát említek, a brassóföldvári magyar haláltábort, ahol ötezer, hatezer emberből kétezerötszázat öltek meg; szabadulhatott, aki átállt a román hitre vagy a görögkatolikusra, nevet változtatott, pl. Lakatosból Lăcătușu lett stb. És ez nem háborúban, hanem a szocialista Romániában, 1949-ben s tovább, errefelé. A haláltábor szellemét megúszva mondja ma az egykori magyar fogoly: „ott koporsó nem, legfennebb egy láda jutott...”
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Miért pont latinul?
A PSD-t zavarja a Terra Siculorum
Rodica Pârvan szociáldemokrata tanácsos szerint a székelyföldi vezetők a Terra Siculorum 2021 Egyesület által valójában burkoltan legitimálni szeretnék „az úgynevezett Székelyföldet”, mire Antal Árpád polgármester közölte: erre nincs szükség, hiszen egy legitim régióról van szó.
A sepsiszentgyörgyi helyi tanács tegnapi soros ülésén hagyta jóvá, három ellenszavazattal, hogy Sepsiszentgyörgy társuljon a Kovászna, illetve a Hargita megyei művelődési központokkal a Terra Siculorum 2021 Egyesület létrehozása céljából. Az erre vonatkozó határozattervezetet Antal Árpád terjesztette be, a szociáldemokrata Rodica Pârvan pedig magyarázatot követelt a „Terra Siculorum” elnevezés miatt. Azt sem érti, ebben a projektben mi keresnivalója a Hargita és Kovászna megyei önkormányzatoknak. „Talán így próbálják burkoltan legitimálni az úgynevezett Székelyföldet, amelyben én nem találok magamra?” – tette fel a kérdést Pârvan. Ugyanakkor értetlenségének adott hangot Székelyföld latin elnevezése miatt is. „Talán a latin eredetet vállalják fel ezzel?”– ironizált.
A polgármester válaszában felvilágosította, már az első pillanattól köztudott, hogy Sepsiszentgyörgy Székelyföld nevében pályázza meg az Európa Kulturális Fővárosa címet, úgy, ahogy Krajova Olténia nevében teszi ezt. „Olténiában sem mindenki oltyán, mint ahogy Székelyföldön sem mindenki székely, tehát Pârvan asszony is, aki már 30–35 éve itt él, magára találhatna ebben a projektben” – fogalmazott. Antal leszögezte: a pályázat által nem szeretnék legitimálni Székelyföldet, mivel az legitim. „Megkérem, a jövőben mellőzze az úgynevezett Székelyföld kifejezést, mivel mi sem mondjuk, hogy úgynevezett Bukovina vagy úgynevezett Mócföld” – okította ki a szociáldemokrata tanácsost a városvezető.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Szabályon kívüli iskola Sepsiszentgyörgyön – Van ahol nem hajlandók kitenni a kétnyelvű feliratot
Nem először teszik szóvá a sepsiszentgyörgyi önkormányzat ülésén, hogy a Constantin Brâncuşi-szaklíceum nem hajlandó kitenni a kétnyelvű feliratot, s bár Czegő Zoltán néppárti tanácstag szeptember végén újra megkérdezte, hogy mikor lehet érvényt szerezni a törvénynek ebben az iskolában is, konkrét választ most sem kapott.
Sztakics Éva alpolgármester elmondta: a volt igazgatóval nem sikerült betartatni az amúgy mindenkire érvényes szabályt, utódját azonban felkérték a – városszinten egységes külsejű – névtábla kihelyezésére; ő a vezetőtanácsra hárította a döntést, ezt még megvárják, de ha nincs más hátra, végrehajtóval fogják felszereltetni a feliratot, amely a város címerén kívül csak az iskola elvnevezését tartalmazza román és magyar nyelven. Hozzátette: szerették volna elkerülni ezt a megoldást, de nem fognak az iskolavezetés akadékoskodása miatt lemondani egy törvény adta jog érvényesítéséről.
„A kérdéses táblát majd akkor fogjuk kitenni, amikor a városvezetés példát mutat a törvények betartásában, és a polgármesteri hivatal tornyára visszakerül a román zászló” – jelentette ki nem is titkolt megvetéssel Rodica Pârvan, aki a Brâncuşi-líceum igazgatója volt idei nyugdíjazásáig, most pedig az önkormányzat részéről kinevezett vezetőtanácsi tagja ugyanannak a tanintézménynek. 2004-ben ő vezényelte ki a diákokat az utcára, és ő irányította a lexikonszerkesztő Lósy Schmidt Edének emléket állító háromnyelvű tábla elleni tiltakozásokat is, de akkor csak néhány héttel sikerült elodáznia a felszerelést.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Román szimbólumokat követelnek Sepsiszentgyörgy lobogójára
Kifogásolja Sepsiszentgyörgy zászlóját a Románok Civil Fóruma. A magyarellenes szervezet hétfőn a városzászlóról tartott közvita utolsó előtti napján nyújtott be óvást, arra hivatkozva, hogy a lobogó csak a magyar közösséget képviseli.
Ezért kérik, hogy a zászlón legyenek román szimbólumok is, így például egy dák lelet, vagy római kori pénz, valami, amit az évek során a város területén fedeztek fel.
„Az évszázadok során a románokat megtűrt nemzetként kezelték Erdélyben, bár többségben voltak. A privilégiumokat élvező nemzetekkel ellentétben a középkori alkotmányok értelmében a románoknak nem lehettek képviselői a diétában, nem építhettek kőtemplomokat, és a helyi, regionális, erdélyi heraldikában sem lehettek jelen. A régiségnek meg van az értéke egy múzeumban, de nem lehet helye egy jelenlegi hivatalos jelkép megalkotásának érvrendszerében, folytatva a románok kizárását. A helyi jelképeknek európai, korszerű módon a térség román államhoz való tartozását kell tükrözniük” – olvasható a beadványban.
Különben a zászlóról Rodica Pârvan szociáldemokrata párti (PSD) helyi tanácsos is hasonlóképpen vélekedett. Antal Árpád polgármester válaszában rámutatott, a közmeghallgatáson bárki választhat a három változat közül, vagy mást is javasolhat. Emlékeztetett, hogy a zászlót kell elfogadni, a város címerét már 2007-ben jóváhagyta a Román Akadémia címertani bizottsága és a kormány.
Az elöljáró szerint a címerben több elem is van, amit a románok is magukénak érezhetnek, a nap, a hold, a védelmet nyújtó várfal, vagy az ortodoxok által is tisztelt Szent György. A Szekeres Attila heraldikus által készített három zászlóterv kék-arany színű, a címerrel, az egyik alsó részén van a Christus Spes Mea (Krisztus a reménységem), a város 1509-es pecsétjén szereplő felirat, a másik felső részén látható ez, a harmadik tervben pedig csak a címer van, felirat nélkül.
Sepsiszentgyörgy zászlóját 2008-ban elfogadta az önkormányzat, a törvényes határidő után, négyéves késéssel támadta meg a prefektúra, és végül tavaly a brassói táblabíróság érvénytelenítette a határozatot. Az önkormányzat oldalán több mint kétezer civil lépett be a perbe. A Románok Civil Fóruma néhány hónappal ezelőtt Kovászna megye zászlóját is megtámadta, kérve a belügyminisztériumot, ne hagyja jóvá azt, mert színe emlékeztet „az úgynevezett székely zászlóra”.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Tanácsülésből román-magyar vitafórum Sepsiszentgyörgyön
Puskaporos hangulatban zajlott a novemberi soros tanácsülés Sepsiszentgyörgyön, a román képviselők ugyanis nehezményezték, hogy az önkormányzat egy határozattal a katolikus egyház tulajdonjogába adott egy ingatlant. Ezt követően több ízben is eltértek a napirendi pontoktól.
A határozattervezet Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere terjesztette elő, miszerint az ötös számú római katolikus parókiának eddig koncessziós szerződés alapján átadott sugásfürdői ingatlan tulajdonjogát is átadnák. Rodica Pârvan képviselő több alkalommal is megvádolta az elöljárót, hogy a történelmi egyházak magyar közösségeivel kivételeznek, s felcsattanva hozzátette: várja, hogy az ortodox egyház is kapjon egy villát a közigazgatásilag Sepsiszentgyörgyhöz tartozó Sugásfürdőn.
A polgármester erre válaszolva elmondta: képviselőtársának valószínűleg szelektív a memóriája, hiszen nemrégen az ortodox egyház egy belvárosi tömbház teljes szintjét megkapta. Másrészt felhívta a figyelmet, hogy az eddig haszonbérbe adott épületben egyházi-szociális tevékenységek folytak, ezt pedig az elkövetkezőkben is folytatni fogja a katolikus egyház. A vitába Mădălin Guruianu tanácsos is beszállt, megkérdezve, miért nem elegendő a használati jog meghosszabbítása, miért kell a tulajdonjogot is átruházni.
Antal Árpád kifejtette: az épület meglehetősen rossz állapotban van, az egyház viszont csak akkor korszerűsítheti és újíthatja fel, ha a tulajdonjogot is átadják. Az ortodox egyház korábban olyan épületeket is megkapott, amely korábban nem volt tulajdona, míg a történelmi egyházak magyar közösségei a korábban államosított régi épületeket sem kapták vissza – utalt a polgármester a Székely Mikó Kollégium helyzetére. A határozatot megszavazták, Rodica Pârvan tartózkodott, a képviselő-testület további három román tagja ellene szavazott.
A vita egy következő határozat-tervezetnél folytatódott, amikor az önkormányzat által korábban elindított, fiatalokat célzó Gyere haza! programban szereplő nyolc újabb terület átadásáról döntöttek, amelyet minden jelenlevő képviselő megszavazott. Rodica Pârvan egy helyi román újságíró információjára hivatkozva azt nehezményezte, hogy a szerdán átadott orvoslakások avató ünnepségén nem beszéltek román nyelven a felszólalók.
Kíváncsi volt arra is, hogy milyen pénzekből készítették el a lakásokat. Antal Árpád kifejtette, a magyar állam finanszírozta és helyi támogatással sikerült elkészíteni a lakásokat, és közölte: Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és ő is felszólalt román nyelven. Az eseményen jelen volt Potápi Árpád, Magyarország nemzetpolitikáért felelős államtitkára is, de tőle igazán nem várhatja Rodica Pârvan tanácsos sem, hogy román nyelven tartsa meg beszédét – jelentette ki.
Végezetül a román képviselőnek az is gondot okozott, hogy az egyik határozat-tervezet alapján 80 ezer lejt ítéltek volna oda a Szerbiai Nemzeti Színház egyik előadásának sepsiszentgyörgyi bemutatójára, ahová a külföldi társulat 50 fős stábbal készült fellépni. A problémát abban látta Rodica Pârvan, hogy a román nemzeti ünnep megszervezésére az önkormányzat csupán 20 ezer lejt ítélt oda, míg abszurdnak és minősíthetetlennek találta, hogy ezzel ellentétben egy színházi előadásért négyszeresét is kifizetnék.
Sztakics Éva, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere kifejtette, március 15-re sem szoktak 20 ezer lejnél nagyobb összeget elkülöníti a magyar nemzeti ünnep megszervezésére, mivel önkéntes alapon vesznek részt a civil szervezetek, együttesek, így beleférnek ebbe a keretbe. „A minőségi kultúrának ára van, ezekre nem kell sajnálni a pénzt, ha vállaltuk, hogy Európa Kulturális Fővárosa szeretnénk lenni” – vélekedett Sztakics.
Antal Árpád ugyanakkor elmondta, meglepi, hogy jól érzi magát képviselőtársa a december 1-ei ünnepségen, amikor más városokból érkező románok azt kiabálják azt utcán, hogy: „afară cu unghurii din țară” (ki a magyarokkal az országból). Kiegészítette, sosem vett részt ezen az ünnepségen, idén viszont még nem tudja, hogy ott lesz-e: „akkor megyek el, ha addig megjelenik a Hivatalos Közlönyben, hogy Székelyföld autonóm régió, hisz 1918. december elsején Gyulafehérváron a románság teljes jogegyenlőséget ígért, ám azóta sem tartotta be”. A színházi előadásra szánt támogatást egyébként az előző kettőhöz hasonlóan megszavazta a képviselő-testület.
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Valaki hívja meg színházba
Hogy Rodica Pârvan lassan már leplezni sem tudja magyarokkal szembeni gyűlöletét, abban nincs újdonság. A sepsiszentgyörgyi helyi tanács ülésein újabban rendszeresen felszólaló és nemegyszer alpári stílusban botrányokat gerjesztő önkormányzati képviselőről régóta tudjuk: a Hargita és Kovászna Megyei Civil Fórum fedőnevű szekurista-soviniszta bagázs híve, előretolt embere, sok más régebb betelepített társához hasonlóan megélhetési román ő is, abból él, az a foglalkozása, hogy elnyomást kiált, hogy gyűlöletet szít.
Nézeteiről, meggyőződéseiről sokat elárul, hogy többszöri nyomatékos felszólítás ellenére sem volt hajlandó elhatárolódni a szélsőséges, vasgárdista eszméket követő Új Jobboldal nevű szervezettől. A megyeszékhelyi Constantin Brâncuşi-iskola volt igazgatója azonban magyarellenessége mellett olyan fokú tájékozatlanságról, bárdolatlanságról, műveletlenségről, mi több: ostobaságról tett tanúbizonyságot a helyi tanács legutóbbi ülésén, amely már szinte hihetetlen, és egyáltalán nem méltó egy önkormányzati képviselőhöz. Mert mi más, ha nem nagyfokú ostobaság és műveletlenség, amikor azt kéri számon, hogy a városi önkormányzat miért utal ki több pénzt a szerb nemzeti színház sepsiszentgyörgyi vendégszereplésére, mint a december elsejei rendezvényre? És mi más, ha nem tájékozatlanság, amikor úgy kéri számon a román színház székhelyének átadását, hogy fogalma sincs arról: az Andrei Mureşanu Színház vezetősége már két nappal korábban sajtóközleményben hozta nyilvánosságra: a számukra ígért terem határidőre elkészült, köszönik szépen, és jövő hétre várják a sajtó képviselőit is, hogy bemutassák azt?
Szemtelen, pimasz – vágta képviselőtársához a magából kikelt Rodica Pârvan, sértőnek szánt szavai mégis elsősorban őt magát minősítik. Nem beszélve arról, hogy igazi okuk a sértődésre éppen azoknak lenne, akiket Rodica Pârvan képviselni kíván: a helyi románoknak. Mert azt bizonyára ők is szégyellik, hogy olyasvalaki rendez értük szappanoperába illő jeleneteket a helyi tanács ülésein, aki saját közössége intézményeinek helyzetét sem ismeri.
Igazán ideje volna hát, hogy valaki hívja meg és vigye el színházba a bősz asszonyságot, hátha megismerné azt a teátrumot, amelyért oly hevesen szállna síkra. Talán még ragadna is rá valami – merthogy némi műveltség elkelne, afelől semmi kétség.
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Villaadomány a katolikusoknak
Sugásfürdői villát ajándékozott a sepsiszentgyörgyi önkormányzat a megyeszékhely egyik római katolikus parókiájának: a legutóbbi tanácsülésen a román képviselők ellenkezése dacára a magyar tanácstagok megszavazták az erről szóló határozatot.
Antal Árpád polgármester (képünkön) rámutatott: a sugásfürdői Szarvas-villát az elmúlt öt évben bérmentes haszonbérleti szerződés alapján az egyház használta, a korábban kihasználatlanul álló ingatlanban pedig szociális és vallási tevékenységeket szerveztek.
Az elöljáró azzal érvelt az épület átadása mellett, hogy az felújításra szorul, az egyház pedig csak abban az esetben tudja finanszírozni a korszerűsítést, ha megkapja a tulajdonjogot.
A határozatban leszögezték, hogy az épület rendeltetését 30 évig nem lehet megváltoztatni.
A román nemzetiségű tanácstagok hevesen ellenezték az adományozást, a szociáldemokrata (PSD) Rodica Pârvan pedig azt javasolta, hogy a város három ortodox parókiájának is adományozzanak egy-egy villát. A nemzeti liberális (PNL) Mădălin Guruianu ugyanakkor azt kérte, hogy az adományozás helyett inkább 50 évre hosszabbítsák meg a római katolikus parókiával kötött ingyenes haszonbérleti szerződést.
Guruianu kijelentette: nem szavazza meg a határozatot, mert szerinte ez az RMDSZ következetlenségének bizonyítéka, hiszen a szövetség politikusai ellenezték, amikor néhány éve a kormány az ortodox egyháznak adományozta az addig az állami protokollalapban lévő kovásznai Fenyő Szállót.
Antal Árpád erre reagálva emlékeztette a tanácstagokat, hogy pár éve az ortodox egyháznak egy tömbház egész emeletét vásárolta meg a város, akkor ezt a magyar képviselők is megszavazták. Erre a vásárra egyébként azért került sor, hogy a megyeszékhely cserébe megkaphassa a Román Nemzeti Bank egykori épületét.
Mint ismeretes, a Victor Ponta volt miniszterelnök által vezetett kabinet 2013 karácsonyán sürgősségi rendelettel adományozta az ortodox egyháznak a Fenyő Szállót. Ennek nyomán a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére húsz háromszéki magánszemély indított pert, kérve a rendelet hatálytalanítását, valamint azt, hogy az ingatlant adják át a kovásznai önkormányzatnak.
Bíró Blanka
Krónika (Kolozsvár)

Ünnepi vita a tiszteletről
Mindössze néhány bántó apróságot tett szóvá a sepsiszentgyörgyi tanács tegnap reggeli, rendkívüli ülésén Cserey Zoltán helytörténész, de egyik kérdésével olyan vihart idézett elő, amelynek majd minden szemete rázúdult.
A Constantin Brâncuşi-líceum bejáratánál ugyanis a nemrég felszerelt kétnyelvű tábla mellett újra megjelent a régi román felirat is, amivel véleménye szerint azt próbálja jelezni az iskola vezetősége, hogy nekik sem az önkormányzat, sem a tanfelügyelőség nem dirigál, birtokon belül érzik magukat, és önállóan járnak el. Cserey úgy gondolja, hogy meg kellene kérdezni az igazgatónőt: mi célt szolgál ez az állandó erőfitogtatás és feszültségkeltés, kinek jó ez? Említette még, hogy a kívülről már felújított Gyárfás Jenő Képtárról egy helyen lehullott a vakolat, hogy az adventi gyertyagyújtási ünnepségen talán jó lenne magyar nyelvet ismerő román bemondót hallani, és kifejezte aggodalmát az egykori vágóhíd rohamosan romló állapota miatt. Elsőként Antal Árpád polgármester válaszolt: nem újdonság, hogy vannak, akik egész egyszerűen nem akarják betartani a törvényeket, noha ezek nem opcionálisak egyetlen oktatási intézmény számára sem. Természetes az lenne, ha a folyosókon is minden felirat kétnyelvű lenne, bármennyire idegesíti ez Rodica Pârvant, mert törvény van rá. Az még elfogadható, hogy egy román tannyelvű iskolában románul folyjon az ügyintézés, noha járnak oda magyar gyermekek is, de az előtte sétálók 80 százaléka magyar, és velük az intézmény köteles magyarul is tudatni, hogy mit látnak. Elsősorban mégis a tiszteletről, illetve annak hiányáról van szó – vélekedett. Nem lehet békés együttélésről beszélni azokkal, akik allergiásak a magyar nyelvre Székelyföldön, noha az Európai Unióban, Strasbourgban és Brüsszelben is hivatalos nyelv, Románia pedig aláírta és ratifikálta a kisebbségi és regionális nyelvekre vonatkozó chartát, tehát kötelező lenne betartania – érvelt, és hozzátette: nem érti, miért jobb román az, aki nem tiszteli a magyarokat, és nevetségesnek tartja, hogy itt beszélnek erről, hiszen elsősorban a prefektus feladata a törvények és az európai charta előírásainak betartatása, neki kellene felügyelnie, hogy ne csupán az iskolákban, hanem minden állami intézményben, a rendőrségen is érvényesüljön a kétnyelvűség. Tudjuk, hogy nem teszi, csak a román nyelvű feliratokat kéri számon, a kulcsszó ez esetben is a tisztelet – fejtette ki. Elmondta még, hogy a képtár a megyei tanács tulajdonában van, tudatták velük a vakolathibát, de ennél zavaróbb látvány, hogy a megyeháza és a prefektúra előtt nem tudták befejezni a munkálatokat, mert a prefektus a zöldövezet kiterjesztését is megtámadta. A régi vágóhíd magántulajdon, de 500 százalékos ingatlanadót vetnek ki rá, és a gazdája meggondolhatja, hogy a pénzt inkább a felújításra fordítsa; a legjobb az lenne, ha eladná a városnak az egészet, az gondot viselne rá.
Ezek után kért szót Rodica Pârvan, és ezúttal sem hazudtolta meg önmagát: közölte, hogy csak kellemes ünnepeket akart kívánni, de „önöknek se apjuk, se anyjuk, se istenük, se ünnepük” nincs, ezért „úgy válaszolok, ahogy megérdemlik”. És olyan sértő kifejezéseket vágott Cserey Zoltánhoz, amelyek között a legenyhébb az volt, hogy a köztiszteletben álló, Pro Urbe-díjas nyugalmazott muzeológust csak a rosszindulat és a sovinizmus mozgatja. Közölte, hogy törvénytelennek tartja a magyar feliratot a Brâncuşi-iskolán, amely nem a város tulajdona, és megkérdezte, hogy vajon az ő lakásán nem akar-e magyar nyelvű táblákat elhelyezni valaki? Kiosztott egy vágást Miklós Zoltánnak is, majd szóvá tette, hogy a román fiatalok egy csoportja az egyik templomban magyar és székely zászló alatt volt kénytelen énekelni, amit ő a Facebook-oldalán közzé is fog tenni... Úgy tűnik, a tisztelet akkor is hiányzik Pârvan asszonyból, amikor idősebb emberekkel beszél, akik már letettek valamit az asztalra – reagált szomorúan a polgármester, és felhívta a figyelmet arra, hogy ő maga civilizáltan viselkedik, bármennyire is haragszik rá. Talán barátságosabb lenne a hangulat, ha a kolléganő nem a hányingerét hangoztatná, de hát mindenkit a saját magatartása minősít. Ami a zászlókat illeti, a templomok egyházi magántulajdonnak számítanak, ezért bármilyen zászlót kitűzhetnek; Rodica Pârvan lakásába nem kíván bemenni, de azt nagyon várja, hogy a törvény az egész országban érvényes legyen, és sok más város után Sepsiszentgyörgynek is legyen saját zászlója, amely minden közintézményen, még a Brâncuşi-iskolán is lobogni fog. Majd, ha viszontlátjuk magunkat benne – kiáltott közbe a szociáldemokrata képviselőnő, de Antal Árpád zavartalanul folytatta: ünnepi pillanat lesz, és remélem, hogy hamarosan sor kerül rá, a városzászló elfogadásáról jövő heti ülésén szavaz a tanács.
Az ülés végén Incze Sándor nyugalmazott református lelkész a polgármester érdemeit méltatta, megköszönte odaadó munkáját, és a közelgő karácsonyra való tekintettel békességre és jóakaratra szólított fel. Kijelentette: a nagyvilágban kicsik vagyunk, románok és magyarok, ezért ne gyűlöljük, hanem tiszteljük és becsüljük egymást.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem lesz dák szimbólum a szentgyörgyi lobogón
A sepsiszentgyörgyi önkormányzat kedden újra megszavazta a város zászlóját, miközben Rodica Pârvan szociáldemokrata párti (PSD) tanácstag ezúttal is dühösen kikérte magának, hogy őt ez a lobogó nem képviseli. Az öt tervezet közül a testület végül azt fogadta el, amelyre már 2008-ban is rábólintottak: a kék-arany zászlót rajta a város hivatalosan is elfogadott címere – adja hírül Bíró Blanka a kronika.ro-n.
Sztakics Éva alpolgármester kifejtette, 2008-ban sem volt tilos a városzászló, ám most már törvény is szabályozza, hogy a települések saját lobogót fogadhatnak el. Szekeres Attila heraldikus három változatot készített, a kék-arany lobogón a városcímer látható, a másik két változaton pedig a Christus Spes Mea (Krisztus a reménységem) a város 1509-es pecsétjén lévő felirat szerepel az alsó, illetve a felső részen.
A közmeghallgatás során a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma nyújtott be még két javaslatot, amelyekben a zászló négy sarkába különböző román szimbólumokat, farkasos dák zászlót, román női népviseletet, ortodox keresztet ábrázoltak, illetve zöld-fehér színű zászlót is javasoltak. Szekeres Attila heraldikus a tanácsülésen kifejtette, a zászlót a címerből kiindulva tervezte, a 2007-ben a román kormány által elfogadott címer pajzsmezeje kék és arany, ezért ilyen színű a zászló.
Rodica Pârvan tanácsos maga is elismerte, hogy már számtalanszor felvetette ugyanazt a problémát, miszerint ő nem talál magára ebben a zászlóban. „1987 óta élek ebben a városban, és nem Honoluluból jöttem, hanem a szomszédos Brassóból, adót fizetek, nemzedékeket neveltem fel tanárként. Én hol találok magamra ebben a zászlóban?” – kifogásolta a szociáldemokrata párti önkormányzati képviselő, aki egyúttal megvádolta Szekeres Attila heraldikust, hogy rendelésre, utasításra dolgozott. nehezményezte emellett, hogy korábban az ülésen csak magyar diákok kaptak érdemösztöndíjat, ennek kapcsán súlyos diszkriminációt, jogfosztást emlegetett.
Szekeres kikérte magának a sértést, és leszögezte, „Pârvan asszonyt nem lehet betervezni egy zászlóba”. Próbálta ugyanakkor elmagyarázni, hogy a zászló „nem történelemkönyv, nem is földrajzi atlasz vagy statisztikai kimutatás”, ám a dühös politikust nem tudta meggyőzni. Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt képviselője eközben rámutatott, a címerben levő Szent György lovag ortodox szimbólum is, ő és sok más ortodox magára talál a sárkányt legyőző lovag alakjában, ezért megszavazza a zászlót, mint ahogy megtette korábban is. „Különben se legyünk okosabbak, mint Románia heraldikai bizottsága” – szögezte le.
A zászlóra egyébként a szaktestületnek újra rá kell majd bólintania, végül kormányhatározattal véglegesítik. Sepsiszentgyörgy 2008-ban elfogadott zászlóját egyébként a törvényes határidő után, négyéves késéssel megtámadta a prefektúra, és végül tavaly a brassói táblabíróság érvénytelenítette – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

Sepsiszentgyörgy megszavazta az érvénytelenített városzászlót
A háromszéki megyeszékhely önkormányzata kedd délutáni ülésén újra megszavazta a város zászlóját. A kék-arany színű lobogón a város címere szerepel. Ez ugyanaz a zászló, amit már 2008-ban is elfogadott az önkormányzat, de a prefektúra megtámadta és a bíróság érvénytelenítette azt.
Sztakics Éva alpolgármester a keddi tanácsülésen rámutatott, hogy a korábbi jogszabály szerint sem volt tilos a városzászló elfogadása, de most egy új törvény szabályozza, hogy a települések elfogadhatnak saját lobogót.
Sepsiszentgyörgy zászlóját Szekeres Attila István heraldikus készítette el több változatban, amelyet korábban közvitára is bocsátottak. A zászlótervek szerint a kék-arany színű alapon a városcímer, a másik változatokon pedig a város 1509-es pecsétjén szereplő jelmondat, a Christus Spes Mea (Krisztus a reménységem) szerepel alul vagy felül.
Volt, aki módosítást kért
A közvita során a Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma és egy nyugalmazott rendőrtiszt nyújtottak be módosító javaslatokat. Ezek a zászló négy sarkába különböző román szimbólumokat, így dák zászlót, román népviseletet, ortodox keresztet és kenyeret szerettek volna elhelyezni.
A keddi tanácsülésen Rodica Pârvan szociáldemokrata párti tanácstag dühösen szólalt fel a zászló elfogadása ellen, és sérelmezte, hogy őt nem képviseli a lobogó. Diszkriminációt és jogfosztást emlegetett, kifejtette, hogy ő 1987 óta él Sepsiszentgyörgyön, ahová a szomszédos Brassóból költözött, tanárként több nemzedéket is felnevelt, adót fizet és mégsem talál magára a zászlóban. Ugyanakkor azzal vádolta meg a heraldikust, hogy utasításra dolgozott.
Szekeres Attila István heraldikus a tanácsülésen kikérte magának a sértegetést, és kifejtette, hogy Pârvan asszony mégsem lehet beletervezni a zászlóba. Hozzátette: a város zászlóját a hivatalosan is elfogadott címerből kiindulva tervezte, amelynek pajzsmezeje kék-arany színű. A heraldikus érvelése szerint a zászló nem történelemkönyv, földrajzi atlasz, vagy statisztikai kimutatás, de a szociáldemokrata tanácsost nem tudta meggyőzni.
A Nemzeti Liberális Párt képviselője, Mădălin Guruianu azonban megszavazta a lobogó tervét, és kifejtette, hogy a címerben levő Szent György lovag ortodox szimbólum is, ezért ő magára talál a sárkányt legyőző lovag alakjában. A sepsiszentgyörgyi városzászlót még el kell fogadnia az Országos Heraldikai Bizottságnak és kormányhatározattal kell hivatalosítani.
maszol.ro

A prefektusért aggódnak (Összekaptak a románok)
A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fórumának igazgatótanácsa nyílt levélben kéri Dacian Cioloş államfőt, hogy ne engedjen az öncélú politikai nyomásnak, és ne váltsa le Sebastian Cucu prefektust, mert „Kovászna és Hargita megyében, ahol a helyi közigazgatást kizárólag az RMDSZ vagy más magyar pártok ellenőrzik, a törvényesség betartatásának egyedüli eszköze a prefektusi intézmény”.
A szervezet – a sajtóirodája által kiadott közlemény szerint – a sajtóból értesült arról, hogy az RMDSZ fokozott erőfeszítéseket tesz a prefektus leváltására, amiben az SZDP-s Horia Grama parlamenti képviselő (szintén volt prefektus) támogatását is élvezi.  A románok – amúgy igen kevéssé reprezentatív, de nagyon hangos – civil szervezete felhívja a figyelmet arra, hogy Cucu 2014 decemberétől van tisztségben, és ha a kormányfő meneszti, már a negyedik lesz, akit „az RMDSZ parancsára” leváltanak az előző választások óta, és ez „még egy sajnálatos engedmény lenne a szeparatizmus és etnikai alapú területi autonómia fenntartói” előtt, aminek súlyos következményei lehetnek a törvények betartására, illetve a normális együttélésre nézve.  Horia Grama, az SZDP megyei elnöke cáfolta a fórumosok vádjait, mint fogalmazott, rendszeresen  tárgyal az RMDSZ-szel – másképp nem tudná képviselni a román közösség érdekeit –, ám a prefektus leváltásáról nem egyeztettek, mint fogalmazott: „erről Tamás Sándort is megkérdezhetik”. Pártja következetesen kiállt amellett, hogy Kovászna megyének román prefektusa legyen, és ezt sikerült is mindig elérniük, amikor kormányon voltak.  Elismerte, 2010 óta valóban három román kormánybiztost váltott le a Ponta-kormány, ám ő ezt minden alkalommal ellenezte és szóvá tette, arról nem tehet, hogy nem volt eredménye. A civil fórum közleménye előtt Grama értetlenül áll, megkereste annak vezetőit, de sem Petre Sabău elnök, sem Ioan Lăcătuşu, sem Rodica Pârvan nem tudta, ki fogalmazta meg a rágalmakat. Ígérték, szerda esti gyűlésükön tisztázzák, ki áll a dolog mögött. (demeter, -kas) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sztakics Éva helyettesíti Antal Árpádot
Rendkívüli tanácsülésen döntött Sepsiszentgyörgy önkormányzatának képviselő-testülete pénteken arról, hogy Sztakics Éva, a kovásznai megyeszékhely alpolgármestere helyettesíti Antal Árpád polgármestert, aki hatvannapos hatósági felügyelet alatt áll, és nem töltheti be hivatalát.
Amennyiben egy település polgármestere valamilyen okból kifolyólag – így például Antal Árpád a hatósági felügyelet miatt – nem tudja ellátni hivatalát, a testület szavazással nevesíti meg azt az alpolgármestert, aki helyettesíti – mondta el Miklós Zoltán képviselő-testületi tag. Sztakics Évát, Sepsiszentgyörgy alpolgármesterét jelölték ki a feladatkör betöltésére, akit egyhangúan megszavaztak.
Mint közöltük, a korrupcióellenes ügyészség Antalt a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által 2009-ben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankkal (EBRD) kötött hitelszerződéssel összefüggésben gyanúsítja a közpénzből garantált kölcsön nem rendeltetésszerű felhasználásával. „A szerződésmodellt az önkormányzat képviselő-testülete, valamint a romániai pénzügyminisztérium is elfogadta, láttamozta, így nem volt, ahogy nem rendeltetésszerűen használják fel az összeget. A legfontosabb ugyanakkor az, hogy a DNA részéről is visszaigazolták, az ügyben nincs korrupciós vád” – jelentette ki Miklós Zoltán. Az RMDSZ-frakció üzenetét tolmácsolva Miklós még elmondta, hogy Antal Árpád elhivatottságát, ambícióját példaértékűnek tekintik, s bíznak benne, hogy az ügy lezárását követően megújult erővel érkezik vissza a hivatal élére.
Mădălin Guruianu, a Nemzeti Liberális Párt (PNL), valamint Rodica Pârvan, a Szociáldemokrata Párt (PSD) tanácsosa is Antal Árpád mellett szólalt fel. Míg előbbi az elöljáró munkáját és jövőképét méltatta, addig utóbbi pozitív emberi jellemvonásaira hívta fel a figyelmet, s mindketten kifejtették: visszavárják Antal Árpádot a hivatal élére.
Czegő Zoltán néppárti tanácsos is támogatását fejezte ki, mint fogalmazott, tapasztalatai alapján az elmúlt napokban „egy emberként állt a város Antal Árpád mellé”.
Sztakics Éva elmondta, csak a tisztség törvényes hatáskörének gyakorlása érdekében fogadta el a jelölést, nem vágyik polgármesteri székre, az idei választásokon sem indul az elöljárói mandátumért.
Bencze Melinda. Székelyhon.ro

Kiállnak Antal mellett
Sztakics Éva vette át a polgármester feladatkörét 
A sepsiszentgyörgyi helyi tanács döntése értelmében Sztakics Éva alpolgármester veszi át ideiglenesen a városvezető jogkörét, miután a korrupcióellenes ügyészség (DNA) 60 napos bírósági felügyeletet rendelt el Antal Árpád ellen, aki április 17-ig nem gyakorolhatja polgármesteri hivatását.
A meglehetősen nyomott hangulatban lezajlott tanácsülésre egyértelműen rányomták bélyegüket az elmúlt napok történései, a viták helyét a szolidaritás hangja vette át, politikai hovatartozástól függetlenül minden felszólaló támogatásáról biztosította Antal Árpád polgármestert. Sztakics Éva alpolgármester nyomatékosította: Sepsiszentgyörgy polgármestere továbbra is Antal Árpád, és azt szerette volna, ha egy hasonló határozattervezet soha sem kerül a tanács napirendjére. Az esetleges félreértések elkerülése végett ugyanakkor azt is kihangsúlyozta, nem tervezte és nem is tervezi jelöltetni magát a polgármesteri tisztségre.
Miklós Zoltán, az RMDSZ-frakció vezetője megjegyezte, helyi tanácsos volt akkor is, amikor 2009-ben a tanács a 12 millió eurós EBRD-es hitelről szavazott. Leszögezte, a testület a szerződésmodell ismeretében döntött, tehát nincs semmi alapja a DNA azon vádjának, hogy Antal Árpád önkényesen változtatta volna meg egy bizonyos összeg rendeltetését.
– A legfontosabb az, hogy a korrupcióellenes ügyészség is visszaigazolta azt, amit mi is tudtunk: nincs korrupciós vád – húzta alá, hozzátéve: az RMDSZ-frakció tagjai példaértékűnek tartják Antal Árpád munkáját, személyét és elhivatottságát, és bíznak abban, hogy az ügy lezárása után megerősödve tér vissza a hivatalba. – A munka addig sem állhat meg, a két alpolgármestert maximális támogatásunkról biztosítjuk, hogy zökkenőmentes legyen ez a remélhetőleg rövid átmeneti időszak – fogalmazott Miklós Zoltán. 
Mădălin Guruianu liberális tanácsos nem kívánta kommentálni a DNA kivizsgálását, de fontosnak tartotta kiemelni, hogy „Antal Árpád álmai” gyökeresen megváltoztatták a város arculatát. 
– Szeretném mindezt megköszönni neki. És arra kérek mindenkit, kollégáimat, párttársaimat, a város lakosságát, ne feledjék, hogy nézett ki Sepsiszentgyörgy nyolc évvel ezelőtt – hangoztatta Guruianu.
– Nem tartozom azok közé, akik örvendenek a történtek miatt, Antal Árpád nem érdemelte meg ezt a bánásmódot. Személy szerint mellette állok, és úgy vélem, lesz elég ereje ahhoz, hogy túljusson a történteken – mondta Rodica Pârvan szociáldemokrata tanácsos. Megjegyezte: nem megköszönni kell a polgármesternek az eddigi munkáját, hanem visszavárni a hivatalba.
Tischler Ferenc alpolgármester azt üzente Antal Árpádnak, hogy a munkatársai „nyugodtan alszanak”, ugyanis tudják, hogy „ebben az ügyben nincs korrupció, üzérkedés vagy mesterkedés. Tudjuk, hogy a jóhiszeműség irányította őt is, és a munkatársakat is. Erős csapat vagyunk, és folytatjuk a munkát”, tette hozzá. 
Czegő Zoltán néppártos tanácsos azon reményét fejezte ki, hogy erőt ad az amúgy „derűs és erős” polgármesternek az, ahogy egy emberként állt melléje a város. 
Kiss Edit. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Fűtéstámogatás templomoknak
Egységesen 17 ezer lejt kapnak a sepsiszentgyörgyi templomok a helyi önkormányzattól fűtéstámogatásként. A 14 városi istenházának összesen 238 ezer lejt szavazott meg a helyi tanács, vita nem volt, de az SZDP-s Rodica Pârvan szóvá tette, hogy a kilyénit kifelejtették a listáról.
Kilyénben három templom is van (a XIII. századi műemlék unitárius, az 1728-ban épült református és a nemrég elkészült ortodox), de a törvény változása miatt tűzifát (a csatolt falvakban erre van szükség) csak saját alárendeltségében levő intézményeinek (iskoláknak, művelődési házaknak) adhat az önkormányzat, ezért más megoldást keresnek arra, hogy a kilyéni és szotyori gyülekezetek se fázzanak az istentiszteleten. (demeter) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Pârvant mérgezik?
Pro Urbe díj Szilágyi Zsoltnak
A sepsiszentgyörgyi helyi tanács hétfői rendkívüli ülésén döntött arról, hogy idén ki kapja meg a Pro Urbe díjat. A határozat értelmében a Pro Urbe díj kitüntetettje 2016-ban Szilágyi Zsolt előadóművész, karmester, és posztumusz Pro Urbe díjjal ismerik el Albert Álmos, Sepsiszentgyörgy volt polgármestere munkásságát.
Sepsiszentgyörgy önkormányzata 1997-ben hozta létre a Pro Urbe díjat, és a kitüntetést egy olyan személy kaphatja meg, aki munkásságával öregbítette a megyeszékhely hírnevét „pénz és taps nélkül”. 2014 óta négy helyett évente egyetlen Pro Urbe díjat adományoz Sepsiszentgyörgy városa az arra érdemes személyiségnek, a román tanácsosok szerint ezzel kizárták annak lehetőségét, hogy román díjazott is legyen.
Rodica Pârvan szociáldemokrata képviselő szerint „mérgezett” döntés volt, hogy évente csak egy díjat adományoznak, ezért két éve a román közösség nem javasol senkit. Reményét fejezte ki, hogy a júniusi választások után az új tanács majd visszatér az eredeti változathoz, majd leszögezte, hogy semmi ellenvetése sincs Szilágyi Zsolt személye ellen, de elvből tartózkodik a szavazástól. Pârvan ugyanakkor emlékeztetett, hogy a román civil közösség létrehozta saját Pro Urbe díját, és idén is nyolc személyiséget tüntetnek ki ezzel.
„Nem értem, miért erőlteti a »mi és ti« szintagmát? Nagyon nehéz ezt megérteni”, válaszolt Miklós Zoltán, az RMDSZ-frakció vezetője, miközben Sztakics Éva alpolgármester megjegyezte, hogy a román közösség részéről nem érkezett egy javaslat sem. József Álmos is leszögezte, hogy az kapja ezt a díjat, aki megérdemli, és a tanács képes objektíven dönteni ebben a kérdésben.
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Fölényes tulipános győzelem
Háromszéken viszonylag alacsony, 43,6 százalékos részvétel mellett fölényesen megnyerte az önkormányzati választásokat az RMDSZ. A városokban mindenütt győztek, összesen 34 polgármesterük lesz a megyében. A többségében magyarok lakta régióban három RMDSZ által támogatott MPP-s polgármester nyert, egy független és két román Nagyborosnyón, illetve Hidvégen.
Langyos hangulatban várták az eredményeket az RMDSZ Kolcza vendéglőbe költöztetett központjában. Este kilenc után kezdtek érkezni a jelöltek, vezető politikusok, kampányt segítő önkéntesek, három nagy kivetítőn követhették a listákat, ám a számok nagyon lassan és későn mozdultak el a nulláról. Az érkező részeredmények jó darabig amúgy sem tükrözték a valóságot, telefonon gyorsabban pörögtek a hírek, elsőként az illyefalvi RMDSZ-es jelölt, Fodor Imre neve szerepelt a győztesek listáján, 11 óra után pedig kiderült, Nagyborosnyó „elveszett”, győzött a Tăriceanu-féle párt színeiben induló román jelölt. Aztán szép lassan körvonalazódott, hogy máshol majdnem mindenhol tarolt a szövetség. Tizennégy településen eleve nem volt polgármester-ellenjelölt, ott legfennebb a tanács összetételének alakulása tarthatott számot kisebb érdeklődésre. A nyolc vagy négy évvel ezelőtti izgalom ezúttal elmaradt, legtöbben szinte unottan, kötelességből tébláboltak a teremben, ettek egy kicsit, ittak egy-két pohárral, majd beszélgettek vagy távoztak. Nagyobb érdeklődéssel várták a marosvásárhelyi eredményeket, mint a helyieket. Rövid ideig 11 óra körül egy zenekar is színpadra állt, de aztán eltanácsolták őket, az ünnepi buli helyett még jó darabig maradt a halk zsongás. Végül a Bagossy Brothers Company koncertje éjjel kettőkor kezdődött el. Éjfél körül körvonalazódott, nem az általuk támogatott független győzött Vargyason, hanem az EMNP és MPP által támogatott Sütő Levente Lehel, de visszanyerték az EMNP-től Maksát, Deszke János lesz a községvezető. Fölényesen tarolt jelöltjük Kőröspatakon, Gidófalván, mindkét községben marad az eddigi vezető, de nyert Gelencén is az MPP színeiben induló, de RMDSZ által is támogatott jelenlegi polgármester, Cseh József, hasonló felállásban győzött Málnáson Szotyori Angéla és Zabolán Fejér Levente. Továbbra is magyar polgármestere marad a többségében románok lakta Előpatak községnek, ez alkalommal sem sikerült azonban célba juttatni az RMDSZ-es jelöltet Hidvégen. A városok mindenikében nyert az RMDSZ indulója, Kézdivásárhelyen 98 százalékos feldolgozottságnál Bokor Tibor 54 százalékon állt, legfőbb ellenfele, a néppárti Johann Taierling 30 százalékot ért el. A tanácsban 56 százalék az RMDSZ-é, 27 százalék az EMNP-é, az MPP-t 7,1 százalék támogatta, és 1996 óta először lesz román tanácstagja a testületnek, a 8 százalék szavazat alapján kettő is.
Baróton éjjel egy óráig a szavazatok 71 százalékát összesítették, az eddigi polgármestert 60 százalék támogatta, 18 százalékot kapott a függetlenként induló Nagy István és majdnem 17-et a szintén függetlenként induló Zsombori Csaba. A tanácsban az RMDSZ-é 70 százalék, a Néppárté 11,6 százalék, az MPP nem jut be, de ott lesz függetlenként a 13 százalékot elérő Nagy István. Kovásznán lassan haladt az összesítés, 79 százalékos feldolgozottságnál nyerésre állt az RMDSZ-es Gyerő József 59 százalékkal, 19,4 százalékot ért el az MPP-s Fülöp Csaba, a tanácsban az RMDSZ 59 százalékot kapott, az EMNP 7,27-et, az MPP 13-at, de bejutott a független Horia Tozloveanu 8,53 százalékkal és a román szövetség 10,6 százalékkal.
Sepsiszentgyörgyön fölényesen győzött Antal Árpád, 73 százalékot ért el, Bálint József 8,54 százalékot kapott, Mădălin Guruianu 8,6, míg Rodica Pârvan 7,11 százalékot. A városi tanácsba a jelek szerint 15 tulipános és két néppártos képviselő jutott be és két-két tanácstagja lesz a liberálisoknak, illetve a szociáldemokratáknak.
Az RMDSZ csapata által összesített megyei tanácsi lista csak iránymutató, mert hiányoztak a román vidékek voksai, így a szövetség 67 százalékon állt, a Néppárt majdnem 10-en, és minden jel szerint az 5 százalékos küszöb alá csúszik, azaz nem jut be az MPP.
Harmadik mandátumát kezdheti meg Antal Árpád Sepsiszentgyörgy városvezetőjeként, a párhuzamos számlálás eredményeinek végleges összesítése után elsősorban a bizalmat köszönte meg: „Hétfőn a munkát ott folytatjuk, ahol pénteken abbahagytuk, biztos vagyok benne, hogy a következő négy évben még eredményesebben tudunk dolgozni. Látszott a választási részvételen, hogy kevesebben mentek el szavazni a város azon részein, ahol nem sikerült befejeznünk a munkálatokat. Ez érthető reakció, de ezeket az utcákat is befejezzük és egy-másfél év múlva Sepsiszentgyörgy olyan lesz, amilyent most szerettem volna, ha a romániai procedúrák nem akadályoznak. Ahogy a kampányban is ígértem, a következő négy évben nagyobb hangsúlyt fektetünk az oktatásra, a gazdaság élénkítésére. Nincs különösebben ünnepi hangulatom, a felelősséget érzem, és azt, hogy folytatni kell.”
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sárkánydomb és Trikolór? (Átkeresztelnék A Szabadság teret)
Átiratban fordult a Kovászna megyei prefektúra Sepsiszentgyörgy önkormányzatához, melyben több román egyesület felkérésére a városháza álláspontját kérik arról az elképzelésről, hogy a Szabadság térnek a kormányhivatal előtti részét nevezzék át Trikolórnak. Antal Árpád polgármester tegnap a városi képviselő-testület elé terjesztette a felvetést, ám pár visszafogott véleménynyilvánítást követően a többség elutasította a javaslatot.
A prefektúra átirata nem szerepelt a rendkívüli testületi ülés napirendjén, Antal Árpád a végső felvetések között ismertette. Elmondása szerint az önkormányzatnak válaszolnia kell a kormányhivatal megkeresésére, de nem szándékozott egyedül dönteni ebben az ügyben, a testület álláspontjára is kíváncsi. Az átirat szerint több egyesület (egyebek mellett a nyugalmazott katonatisztek, a háborús veteránok, valamint a Mária királynéról elnevezett felekezet) azzal a javaslattal kereste meg a prefektúrát, hogy a Szabadság tér említett részét (amely a Sárkánydombot is magába foglalná) nevezzék át Trikolórnak. Antal Árpád rámutatott: szerinte a Szabadság térnek továbbra is ugyanazt a nevet kellene viselnie.
A polgármesteri ismertetőt követően Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője kifejtette: az elmúlt években már több rendben módosítottak utcaneveket Sepsiszentgyörgyön, kisebb-nagyobb viták, perek is követték ezeket a döntéseket, volt, hogy a tanács ellenállása, volt, hogy a prefektusé bizonyult akadálynak, ez egy hosszú folyamat általában, egy meghatározott eljárás szerint. Tekintve, hogy egy kérésről van szó, az egyesületek javaslatának is ugyanazt az utat kell követnie, mint eddig minden névadásnak, semmiképp nem egyénileg kellene dönteni ebben a kérdésben. A kezdeményezők, amennyiben ragaszkodnak elképzelésükhöz, tegyék meg a szükséges lépést egy javaslat formájában – magyarázta. A néppárti politikus hozzátette: a névvel magával nincs gond – akár valamely részét Sepsiszentgyörgynek el is lehetne így nevezni –, hiszen a kérésben nem szerepel, hogy mely nemzet trikolórjáról van szó, mind a magyar, mind a román népre érvényes, hogy a zászló három szín szerinti tagolású, de „ne a szabadság megkurtítása legyen az ára”. Bálint József felvetésére Rodica Pârvan, a Szociáldemokrata Párt testületi tagja egy mondatban válaszolt: ha elfogadnák a névváltoztatást, megsértődne a sárkány.
Az RMDSZ-frakció részéről József Álmos, valamint Miklós Zoltán szólalt fel. Előbbi rámutatott: nem tartja elfogadhatónak a felvetést, a tér neve hagyományosan Szabadság, a 19. századi kialakulásától kezdődően. A megnevezésnek ráadásul nincs sem etnikai, nemzeti vonzata, ezért feleslegesnek tartja megváltoztatni. József Álmos emlékeztetett: bármely módosítás egyébként a névadó bizottság hatáskörébe tartozik. Miklós Zoltán keményebb hangot ütött meg, kifejtve: a kormányhivatal előtti kis tér problémáját nem egy átkeresztelés oldja meg, inkább a prefektúra által elgáncsolt városrendezési terv kérdését kellene rendezni. Úgy tűnik, a prefektúrának állandó jelleggel szüksége van forró témákra a tér kapcsán, ahelyett, hogy érdembeli megoldást találna a problémára. A testület három igen szavazattal, 14 nem ellenében utasította el a prefektúra átiratában felvetett elképzelést. A névváltoztatást csak a román pártok három képviselője támogatta.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A védelmi minisztérium segítségét kérik a románok
Az önkormányzatot megkerülve a védelmi minisztériumhoz fordultak a sepsiszentgyörgyi képviselő-testület román tagjai a városközpont részleges területrendezési tervének ügyében.
Erre a csütörtöki rendkívüli ülésen derült fény, amikor Rodica Pârvan szociáldemokrata tanácstag számon kérte, amiért hétfőre a városházára hívták, hogy a sárkánydombról egyeztessenek, de nem bocsátottak rendelkezésére semmilyen tájékoztató anyagot.
„Én nem vagyok »Bólogató János«, mint sokan ebben a testületben, fel akarok készülni, tudni akarom, miről lesz szó” – mondta a szociáldemokrata képviselő. Antal Árpád polgármester válaszából kiderült, hogy éppen a románok kezdeményezéséről akarnak tárgyalni, mert a védelmi minisztérium átiratából tudták meg, hogy a szociáldemokratákból és liberálisokból álló frakció a szaktárcánál kezdeményezte a részleges területrendezési terv módosítását. Ha egyeztetünk, talán közös nevezőre jutunk – mondta a polgármester.
Rodica Pârvan azt mondta, azért fordultak a védelmi minisztériumhoz, mert ott nyitott ajtókat és megértést találtak. Mint ismeretes, a prefektúra éppen azért vonatta vissza a sárkánydomb létrehozására vonatkozó tervet, mert szerintük be kellett volna szerezni a védelmi minisztérium és a titkosszolgálat jóváhagyását is.
A tanácsülésen különben Rodica Pârvan azt is felrótta, hogy az ortodox parókiák nem kapnak plusztámogatást a várostól. Amikor Antal Árpád polgármester azzal érvelt, hogy minden felekezet egyformán kap fűtéstámogatást, azt mondta, az ortodoxok ezen felül is kérnek különböző beruházásokra. „Az önkormányzat feladata, hogy kiegyenlítse a központi költségvetésből érkező támogatások közötti egyenlőtlenségeket” – mondta a polgármester, arra utalva, hogy az ortodoxok sokkal több állami támogatást kapnak, mint a magyar történelmi egyházak.
Az ülésen felszólalt Andrei Cochior szociáldemokrata tanácstag is, aki felrótta, hogy a Mihai Viteazul tér és a román katona szobra is rossz állapotban van. Antal Árpád szerint nehéz együttműködni, ha a román közösség képviselői folyamatosan szemrehányásokkal rukkolnak elő, és akadályozzák a városfejlesztést.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro

Két szakiskola összeolvad (Vihart kavart a beiskolázási terv)
Másfél órán keresztül vitatkoztak a sepsiszentgyörgyi tanács tagjai a következő (2017/2018-as) tanév beiskolázási tervéről, mielőtt – a román és az EMNP-s tanácstagok ellenszavazatával – elfogadták a tegnapra összehívott rendkívüli ülés napirendjén levő egyetlen határozatot. A legfontosabb módosítás az, hogy a Kós Károly Szakközépiskolát a Puskás Tivadar-szaklíceum szerkezetébe tagolják be (diákokkal, tanárokkal és az Európai Alapokból felújított Gyár utcai műhelyekkel és tantermekkel együtt); a második lépés a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen Elméleti Líceum elemi osztályainak átköltöztetése a Kós Károly nevét viselő, általa tervezett iskolába, és fontolóra veszik a Constantin Brîncuşi Szakközépiskolának a Berde Áron-iskolához való csatolását is.
Ez azonban később lesz, egyelőre az első lépés is nemtetszést keltett. Bálint József EMNP-s, Rodica PârvanSZDP-s és Vasile ComăneciNLP-s tanácstag először azt tette szóvá, hogy a tervezetet – 88 oldalas mellékletével együtt – kedd este 10 után kapták meg, éjjel kellett áttanulmányozniuk, az ismerős szülők, pedagógusok véleményét kikérniük, hogy szerda reggel 10 órakor a szakbizottsági ülésen (amelyről Rodica Pârvant tíz perccel a megkezdése előtt értesítették) hozzá tudjanak szólni. Ez a kapkodás más esetben sem üdvös, de ilyen horderejű kérdés esetében különösen káros – vélekedtek. Válaszul Antal Árpád polgármester elmondta, hogy a soros tanácsülések minden hónap utolsó csütörtöki napján délben kettőkor kezdődnek, a rendkívülieket azonban a körülmények alakulása szerint hívják össze; a szakbizottsági ülések időpontjáról a bizottsági elnökök döntenek. A kései meghívás valóban mulasztás, ezért Sztakics Éva alpolgármester kért elnézést hivatali munkatársai nevében.
Átszervezés kis költözködéssel
Ugyancsak Sztakics Éva ismertette a beiskolázásra vonatkozó határozattervezetet is. Elmondta: a közoktatás megfelelő feltételeinek biztosítása az önkormányzat hatáskörébe tartozik, amelynek kötelessége észszerűen kihasználni a helyi adottságokat, és egyenlő feltételeket biztosítani minden iskolás gyermeknek. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy a Kós Károly-iskolában sok az üres hely, miközben a Mikó és a Mikes elemistái szűk épületben, szűk termekben, szűk udvaron szoronganak, még a bentlakásban is osztályokat kellett kialakítani, ráadásul parkolni sem tudnak a gyermekeiket szállító szülők. Ezzel az állapottal az érintett szülők és pedagógusok is elégedetlenek, többségük egyet is értene azzal, hogy átköltözzenek a tágas és szépen felújított Kós Károly-iskolába, csak azt szeretnék, hogy a régi, neves középiskolákhoz tartozzanak továbbra is. Erről hétfőn széles körű megbeszélést is tartottak (erről Belvárosi iskolát alapítanának címmel lapunk keddi számában tudósított). A javaslat egyébként egy tavaly megrendelt, szakemberek által elkészített, átfogó tanulmányon alapszik, a cél a helyi oktatás minőségének javítása. Lényegében egy átszervezésről van szó, ami némi költözködéssel jár – magyarázta.
Nem ez a megoldás
A diáklétszám 25 év alatt felére csökkent, és ez mindent eldönt – vélekedett Bálint József, aki szerint ezt a problémát már öt éve seprik a szőnyeg alá a sepsiszentgyörgyi tanácsban, és most igen hirtelen akarják megoldani. Amikor a gyermekek fogyni kezdtek, az elméleti líceumok létszámát nem csökkentették, csak a szakiskolák ürültek ki sorra: tizenegy év alatt a hétből mindössze négy maradt, és ez meglehetősen fonák helyzetekhez vezetett: az elméleti osztályokban csökkent a színvonal, a szakiskolákba már alig jutott valamirevaló diák. Ez öt-hat éve változott meg, de bizonyos dolgok már elvesztek: például a középszintű mezőgazdasági képzés megszűnt, de most már van felsőfokú, és ugyanabban az épületben. Talán jobb lett volna mindent arányosan zsugorítani, vagy kisebb létszámú osztályokat indítani, ahol több idő jut egy-egy gyermekre. Most is inkább bővíteni kellene a szakmai képzések palettáját, nem szűkíteni, és főleg nem azért, hogy több száz gyermeket és szülőt sétáltassanak naponta a központba; lehet lakónegyedi iskolákban is tanulni – érvelt. Végül így összegezett: aki az oktatáson spórol, az a jövőt számolja fel.
A gyermekek érdekei
Az önkormányzat egy választ próbál megfogalmazni azokra a kérdésekre, amelyeket a mikós és mikeses szülők és pedagógusok tettek fel, tehát lényegében egy alulról jövő kezdeményezésre keres megoldást – válaszolta Antal Árpád, hangsúlyozva, hogy elsősorban a gyermekek érdekeit nézik, azt, hogy mindenkinek egyenlő, jó iskolai körülményeket biztosítsanak. Nem a városvezetés akar központi elemit, a szülők azok, akik minden kiskaput kihasználva, ideiglenes lakcímeket készíttetve oda akarják járatni gyermekeiket. A Kós Károly Szakközépiskola kényelmesen elfér a Puskás Tivadar épületeiben, a mikós és mikeses kisdiákok számára pedig „ötcsillagos” új iskolát lehet kialakítani az Erzsébet park fölött. Ez már csak azért is indokolt, mert mindkét líceumot fel fogják újítani, és a jelenlegi zsúfoltságukban ez nagyon nehézkes lenne. Ebben a két iskolában arra is van igény, hogy az ötödik osztályba iratkozókat megszűrjék, tehát a máshonnan jövő, tehetséges gyermekek is esélyt kapnának arra, hogy valamelyik neves belvárosi tanodába kerüljenek. Egy új elemi iskola alapításával lehetőség nyílik egy ugyanolyan nagy nevű intézmény kiépítésére – fejtette ki, és hangsúlyozta: az átköltözéssel az érintettek egyetértenek, csak jogilag kell még rendezni az egészet. A szakoktatásra is figyelnek, azt is tudják, hogy a Constantin Brâncuşi Szakközépiskola nem a helyi piacra képez munkaerőt, hanem más megyékbe exportálja diákjait.
Román tiltakozás
A Brâncuşi végzősei az itteni szegénység miatt vállalnak másutt munkát, de arról szó sem lehet, hogy a Berde Áron-iskolával összevonják, az átszervezéssel az etnikai tényezőt is figyelembe kell venni – jelentette ki Rodica Pârvan, aki szerint az összevonások miatt ürültek ki a sepsiszentgyörgyi iskolák. Elég fájdalmas, hogy egyiket a másik után számolják fel, de a románok ragaszkodnak ahhoz, hogy óvodájuk, elemi iskolájuk, elméleti és szaklíceumuk legyen, és ezért körömszakadtáig, „a miniszter ajtajáig” is harcolni fognak – szögezte le, hangsúlyozva, hogy őt ugyan semmiféle észszerűségi dumával nem fogják meggyőzni, tudja jól, hogy „ez nem Ialomiţa megye”. Ha két magyar iskolát egyesítenek, az összevonás, de ha egy román iskolát csatolnak egy magyar iskolához, az felszámolás – fejtette ki. Véleményéhez párttársa, Adrian Cochior és a liberális Vasile Comăneci is csatlakozott, utóbbi szerint a szülőkre kell bízni, hogy iskolát válasszanak gyermekeiknek, nem felülről kell dönteni.
Dönteni kell
Ha a helyi románok egyetértenek abban, hogy külön óvodát és iskolát akarnak Sepsiszentgyörgyön, az megvalósítható, de azt jelenti, hogy a lakónegyedi iskolák román tannyelvű osztályait felszámolják, már ahol vannak, mert a Csíki negyedben már évek óta megszűntek, a szülők a Mihai Viteazul Főgimnáziumba vitték gyermekeiket – felelte Antal Árpád, aki szerint jelenleg közel hat előkészítő osztályra való gyermeket kívánnak román osztályba beíratni. Ezek lehetnek egy iskolában, de a román közösség tanácsi képviselőinek kell dönteniük arról, hogy melyik marad meg – magyarázta. Javaslatát a román frakció elhárította, az RMDSZ frakcióvezetője, Miklós Zoltán pedig arra figyelmeztetett, hogy most csak a Kós Károly-iskolának a Puskás Tivadarhoz való csatolásáról kell dönteni. József Álmos hozzátette: nem kell félni attól, hogy leszűkül a szakoktatás, egy osztály keretében négy-öt szakma is tanulható, például a zeneiskolában is vannak közös órák és külön foglalkozások a hangszerek szerint. Bálint József ezek után is a Kós Károly Szakközépiskola önállósága mellett foglalt állást, Rodica Pârvan javasolta, hogy a szaklíceumi diákok szüleit is kérdezzék meg, Sztakics Éva pedig elmondta, hogy nem lehet elnapolni a szavazást, mert január 25-én le kell adni a minisztériumban a beiskolázási tervet, és addig még különböző formaságoknak is teljesülniük kell.A szavazás előtt Antal Árpád még elmondta: a gyermeklétszám csökkenése országos gond, a meglévő helyzetet kell kezelni a lehető legjobban. Minden változási javaslat ellenállást szül, nagyon sok empátiára, türelemre, egyeztetésre van szükség a megvalósításukhoz, de már sok olyan, kezdetben népszerűtlen döntést hozott a tanács, ami utólag jónak bizonyult. A Csipike Óvoda ügye sokkal hevesebb vitát váltott ki, de később a leghangosabb ellenzői is belátták, hogy a gyermekek jobban jártak, igaz, már nem a széles nyilvánosság előtt, hanem szűk körben. A főteret is sokan bírálták, de azóta belakták, megszerették az emberek, és meggyőződőse, hogy az új elemivel is ez fog történni, végül mindenki elhiszi, hogy nincs semmilyen hátsó szándék a döntés mögött, a gyermekek érdekeit nézik, a szülők és pedagógusok megkeresésére válaszolnak. Ideális megoldás nincs, de a világ változik, és ehhez időnként alkalmazkodni kell...A beiskolázási tervre vonatkozó határozatot végül tizenegy igenlő és hat ellenszavazattal fogadták el.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alárendelik a Kós Károly-líceumot (Nehéz döntés Sepsiszentgyörgyön)
A minisztériumnak még rá kell bólintania, de helyi szinten véglegesnek tekinthető a Kós Károly-szaklíceum alárendelése a Puskás Tivadar-szaklíceumnak: a sepsiszentgyörgyi tanács tegnap újabb heves vita után tizenegy szavazattal öt ellenében, egy tartózkodás mellett jóváhagyta a 2017–2018-as tanév beiskolázási tervét, és ebben az a legfontosabb változás a jelenlegi állapothoz képest, hogy megszűnik a Kós Károly nevét viselő középiskola jogi önállósága, ősztől a Puskás Tivadar Szakközépiskolához tartozik az intézmény. A városvezetés szerint ez nem jelenti egyetlen meglévő osztály felszámolását sem, tanárokkal és diákokkal együtt költöznek át a központból a Horgász utcába.
A tanács ülései nyilvánosak, de ritkán fordul elő, hogy a sajtó képviselőin kívül más is beüljön a terembe – most azonban hatan is voltak, és olykor hangosan reagáltak az elhangzottakra. A tervezetet Sztakics Éva alpolgármester terjesztette elő, ellenvéleményeket ezúttal is Bálint József (EMNP) és Rodica Pârvan (SZDP) hozott fel, és – bő negyed órán át – a Kós Károly-iskola igazgatója, Komán László. Utóbbiak a líceum önállóságának megtartása mellett érveltek, több ízben is: Bálint József szerint az utóbbi időben nőtt a felszámolásra ítélt líceum diákjainak létszáma és javult teljesítménye is, Rodica Pârvan pedig tapsot is kapott, amikor kijelentette, valami helyi furfang lehet a határozat megfogalmazásában, hiszen mit ér neve megtartásával az az intézmény, amelynek jogi önállósága megszűnik? Strukturálják be a Mikót a Mikesbe vagy fordítva!Sztakics Éva erre a város óvodáira hivatkozott, amelyeket nevük megtartása mellett már évekkel ezelőtt egy-egy iskolához csatoltak. Véleménye szerint nem attól lesznek jó iskolák a városban, ha minden 300 diákra külön igazgató figyel, a Kós Károlyt pedig nem felszámolni akarják, hanem – osztályai megtartásával – integrálni egy másik iskolába, ahol jobb körülményeket tudnak biztosítani a szakképzésnek. Egy iskola sem tűnik el, sőt: új iskolát akarnak létrehozni a Székely Mikó Kollégium és a Mikes Kelemen-líceum elemista diákjainak. A cél az, hogy észszerűbben, igazságosabban gazdálkodjanak, és egyenlő feltételeket biztosítsanak minden gyermek számára. A Kós Károly-iskola lefelé ívelő pályán van, a 2012/13-as tanévben 600 tanulója volt, most pedig mindössze 350, és a fejkvóta alapú finanszírozásnál (ami tavaly 133 ezer lej volt) valamivel többet (138 ezer lejt) kellett az önkormányzatnak hozzátennie, nagyrészt fenntartási költségekre (gáz- és villanyszámlákra), nem az oktatás minőségének emelésére. Nyugaton 1200–2000 diák tartozik egy-egy szakiskolához, és ezek jól működnek, a végzősök könnyen el tudnak helyezkedni – ezt a modellt kívánják meghonosítani.
A vitához Adrian Cochior (SZDP) és Miklós Zoltán (RMDSZ) is hozzászólt, előbbi a képzett munkaerő, utóbbi az ellenzők racionális érveinek hiányát hangoztatta. A „feltett és meg nem válaszolt kérdésekre” Komán László, a Kós Károly-líceum igazgatója próbált kimerítően felelni. Elmondta, hogy januárban versenyvizsgával foglalta el tisztségét abban az iskolában, ahol húsz éve tanít, és alig két hét múlva a Háromszék napilapból értesült az önkormányzat átszervezési terveiről. Mivel teljesítik az önálló iskolához szükséges törvényi feltételeket, más iskolába való beolvasztásukat a tanári kar és a szülői bizottság is elutasítja, és minden törvényes eszközzel harcolni fog ellene: már iktatták kérésüket a polgármesteri hivatalban, segítséget kértek a prefektustól, és tüntetni is készülnek. Tudatta, hogy a létszámfogyás megállt, a következő tanévre 205 diák képzését kérték tőlük a városbeli cégek, és az újonnan indított húsfeldolgozás szakra is 70–75 jelentkező várható. Az érettségi eredményeik valóban gyengék, de a tavalyi 30 százalék a tavalyelőtti eredmény megkétszereződését jelenti, tehát a javulás tagadhatatlan; újabban díjakat is hoznak különböző tantárgyversenyekről, vetélkedőkről. Az európai uniós előírások szerint a középiskolák 60 százalékában szakmát kell oktatni, és csak 40 százalékában elméleti ismereteket; ez 2003 és 2006 között így is volt, most azonban 52–48 százalékos az arány, azaz egy munkást és egy értelmiségit képeznek Sepsiszentgyörgyön, ami nem nevezhető reális igazodásnak a munkaerő-piaci elvárásokhoz. A múlt század nyolcvanas éveiben ugyanitt 5–6 elméleti osztály volt, és mintegy 40 szakiskolai, utóbbiakat azonban lassan elsorvasztották, arra viszont nem terjed ki a városháza által megrendelt szakmai tanulmány, hogy milyen negatív következményei lesznek a Kós Károly-iskola beolvasztásának: mi lesz a kis létszámú speciális osztályokkal, a más osztályokba integrált speciális igényű diákokkal, a nem pedagógiai munkaerővel, sőt, arra sincs biztosíték, hogy megmarad az ácsok, víz- és gázszerelők, kőművesek, konfekciósok képzése a Puskás Tivadar-líceumban, pedig e szakmákban munkaerő-hiány mutatkozik. Az átszervezést egy „ötcsillagos” elemi iskola létrehozásával indokolják, de a Kós Károly-iskolában csak tíz tanterem van, a hozzá tartozó hátsó épületek eléggé elhanyagolt állapotban vannak, ráadásul ott a kosarasok és a sportiskola székháza is – sorolta. Komán László felhívta a figyelmet arra, hogy az átszervezéshez a helyi és a regionális fejlesztési szervek véleményét, a speciális oktatást illető döntésekhez pedig a megyei tanács jóváhagyását is ki kell kérni, ami most nem történt meg, ráadásul a határidőkből is kifutottak. Végül kijelentette: a törvények nem kötelezik az önkormányzatot az iskola megszüntetésére, vegyék tekintetbe, hogy oda is 100 százalékban magyar gyermekek járnak, ha nem is elitek, de ők is a mieink. Beszédét Reményik Sándor Templom és iskola című versének felolvasásával zárta. Minderre újból Sztakics Éva felelt: érzi és érti az aggodalmakat, de a városnak egy egész iskolai hálózatot kell fenntartania, észszerűen gazdálkodva, és mindenütt egyenlő feltételeket biztosítva. A beiskolázási terveket a tanfelügyelőség fogadja el, nem az önkormányzat, amely a minőségi oktatásban érdekelt. Nem öröm senkinek, hogy öt év alatt 941 fővel csökkent az iskolás gyermekek száma – két és félszer annyival, mint amennyien a Kós Károlyban tanulnak – Sepsiszentgyörgyön, de ez a helyzet, ezt kell a lehető legjobban kezelni. Hangsúlyozta: nem kívánják a meglévő, működő szakképzést megszüntetni, munkaerőre szükség van, de azt is látni kell, hogy Romániában alig haladja meg a húsz százalékot a felsőfokú végzettek aránya, miközben az Európai Unió célja 2020-ra 40 százalék...
Ezek után került sor a szavazásra: előbb a Kós Károly-líceum önállóságának megőrzésére vonatkozó javaslatról – ezt elvetették –, végül az egész beiskolázási tervezetről: ezt elfogadták. Az ügy azonban nem zárult le, a Kós Károly vezetősége folytatja a megmaradásáért vívott küzdelmet.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A tanintézmény ellenzi
A szentgyörgyi tanács elfogadta a Kós Károly-iskola beolvasztását 
A Kós Károly Szakiskola vezetősége és szülői bizottsága nem ért egyet azzal, hogy a tanintézményt beolvasszák a Puskás Tivadar Szaklíceumba. A sepsiszentgyörgyi tanács tegnapi rendkívüli ülésén közel egyórás vita után fogadta el – a román és az EMNP-s tanácstagok ellenszavazatával – a 2017–2018-as tanévre szóló iskolahálózati tervet, miután erre a tanfelügyelőség is rábólintott.
Bálint József EMNP-s tanácsos ellenvetését fejezte ki, hogy egy iskolát terveznek „felszámolni” azzal, hogy a Kós Károly Szakközépiskolát beolvasztják a Puskás Tivadar-szaklíceum struktúrájába, majd arra kérte a tanácsosokat, hogy ne szavazzák meg a tervezetet, vagyis a Kós Károly-iskola maradjon meg önálló intézményként. Rodica Pârvan szociáldemokrata tanácsos pedig értetlenségének adott hangot, hogy mit jelent ez esetben a „struktúra” kifejezés, majd úgy vélte, hogy ezzel a lépéssel a Kós Károly elveszíti identitását, és hasonló sorsra jut, mint a volt mezőgazdasági vagy a Perspektíva iskolák. 
Sztakics Éva alpolgármester válaszában aláhúzta, tanárok és diákok „nem vesznek el”, mint ahogyan a szakok sem. 
– Tetszik vagy sem, de be kell ismernünk, hogy a Kós Károly-iskola egy lefelé ívelő pályán van évek óta, viszont a Puskás Tivadar az egyik legjobban működő, legjobban menedzselt és felszerelt szakiskolája a városnak. (…) Sajnálom, hogy a politikai csatározásoknak áldozunk fel bizonyos elveket – emelte ki Sztakics. Hozzátette: nem attól lesz jó a szentgyörgyi iskolahálózat, hogy minden háromszáz diák mellett vezetőséget és apparátust tartanak fenn, hanem attól, hogy koncentrálják az erőket, de az sem mellékes, hogy a tavaly több mint száz százalékkal kellett kiegészíteni a Kós Károly standard költségeit. Bálint szerint azonban a szakiskola egyre jobb eredményeket ér el, és jelen pillanatban a diákállomány színvonala felülmúlja az elmúlt tíz évét.  
Az ülésen jelen volt Komán László, a Kós Károly Szakiskola igazgatója is, aki elmondta, hogy a tanintézmény teljes munkaközössége elutasítja a tanács határozatát, és kéri annak a visszavonását. Hasonlóan a szülői bizottság is ellenzi az iskola beolvasztását, és tiltakozó akciókat helyezett kilátásba. „Minden törvényes lehetőséget igénybe veszünk az önállóságunk megtartása érdekében”, tette hozzá. Az iskolaigazgató szerint a diáklétszám alapján joguk van erre, majd érvként fogalmazta meg többek között azt is, hogy a cégek 205 tanulóra fogalmaztak meg beiskolázási igényt az új tanévben induló kilencedik osztályok tekintetében. „Soha nem gondoltam volna, hogy magyarok magyar iskolát akarnak megszüntetni városunkban, amikor a törvények nem kötelezik önöket erre”, nyomatékosította Komán, mire Sztakics Éva leszögezte, hogy a beiskolázási szám marad, tehát nem lesz kevesebb osztály és a tanárok katedrája is megmarad. 
Végül öt ellenszavazattal és egy tartózkodással elfogadták az előterjesztett határozatot. 
Kiss Edit
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Dan Tanasă: „Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek”
Azt állítja, nem a titkosszolgálatok és nem a román ortodox egyház fizeti, az autonómiát Románia ellenségének tekinti, a helyi román vezetőket pedig „szolgának” tartja Dan Tanasă. A magyar szimbólumok használata miatt perek sorozatát indító sepsiszentgyörgyi bloggert a Maszol arról kérdezte, hogy miként látja a székelyföldi magyar-román együttélést, a szimbólum- és nyelvhasználatot, valamint az autonómia kérdését. Az exkluzív interjú a székelyföldi román közösség hangadóit megszólító cikksorozatunk első része. 
Az alábbi interjú a választások előtt készült. Közlését azért halasztottuk el, mert időközben kiderült, hogy Dan Tanasă a Szövetségünk Románia nevű párt színeiben parlamenti mandátumra pályázik. Az interjú első kérdését utólag tettük fel a sepsiszentgyörgyi bloggernek. Cikksorozatunk következő részében a székelyföldi román közösség más hangadóit szólaltatjuk meg, majd a nyilatkozataikra reagáltatunk magyar politikusokat is.
- Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester korábban kijelentette,  Dan Tanasă nem mert Székelyföldön indulni a parlamenti választásokon, inkább Bukarestbe "menekült". A választási eredmények (a Szövetségünk Románia nem jutott mandátumhoz - szerk. megj.) ismeretében nem gondolja úgy, hogy már csak stratégiai szempontból is inkább Hargita vagy Kovászna megyében kellett volna indulnia, ahol jobban ismeri tevékenységét a román közösség?
- Átbeszéltem ezt a kérdést a Szövetségünk Románia vezetőivel, és úgy határoztunk, hogy jobb eséllyel indulok Bukarestben. Az volt a fontos, hogy a székelyföldi román közösség egyetlen hiteles hangjaként mandátumhoz jussak. Ismertségem rég túllépte Hargita és Kovászna megye határait. A magyar közösség vezetőitől eltérően, akik a soviniszta diskurzusra alapozták a szavazatszerzésüket, én nem akarok semmit sem bizonyítani, és nincs is szükségem erre. Bebizonyítottam, hogy az elmúlt nyolc évben csak a törvények betartásán őrködtem, és ezt teszem majd a továbbiakban, a parlamenten kívülről is. Antal Árpád, Tamás Sándor vagy Kelemen Hunor azonnal eltűnnének a közételből, ha nem lennének RMDSZ-tagok vagy nem töltenének be köztisztséget. Ez velem nem történhet meg. Ami pedig a székelyföldi román közösséget illeti, figyelje meg, hogy kiket támadnak az RMDSZ vezetői és a magyar sajtó egy része a gyűlölködő románellenes propagandájukkal: Dan Tanasát és Ioan Lăcătușut, korábban pedig Maria Peligradot és Rodica Pârvant. Ők a román közösség vezetői. Ők azok, akik nyilvánosan hangot adnak a közösséget ért sérelmeknek.
- Székelyföld multietnikus térség, de az itt élő közösségek között nem létezik folyamatos, „intézményes”párbeszéd. Miközben magyarok és románok között van együttműködés a kultúra révén, a zenében, színházban, illetve a sportban, vannak közös ifjúsági projektek, születtek barátságok és vegyes házasságok, a két közösség vezetői nem folytatnak párbeszédet. Egyesek nyilatkozatai miatt a kívülállók úgy érzékelhetik, hogy konfliktus van a térségben magyarok és románok között. Mivel magyarázza az intézményes párbeszéd hiányát: nincs rá akarat, vagy nincsenek partnerek?
- Nyilvánvaló, hogy a két közösség között nincs párbeszéd, ami sajnálatos, mivel ugyanitt élünk, és ahelyett, hogy mindkét közösség egy irányba húzna, egyik azt mondja hejsz, a másik, hogy csá. Kovászna megyében 23 százalékos a román közösség, de sajnos nem vonják be a megye fejlesztését illető fontos döntésekbe. Nagyon őszinte leszek: azt érzem, hogy a magyar elit folyamatosan fricskázza a román közösséget, majd felrója neki, hogy nem vesz részt közös dolgokban. Nyilvánvaló, hogy két teljesen különböző meglátásnak kellene találkoznia: egyrészt létezik egy hatalmi pozíció, amelyben a magyar közösség mindent irányít adminisztratív és politikai szinten, másrészt van a román közösség, amely elszigetelődött. Úgy értékelem, hogy a párbeszédet annak a félnek kellene kezdeményeznie, amely hatalmi pozícióban van. Az elmúlt években a román közösség részéről több felhívás is megfogalmazódott a párbeszéd szükségességéről, de nyilvánvaló, hogy vannak témák, amikről tudunk tárgyalni, és van, amiről nem vagyunk hajlandóak beszélni. Például nem tárgyalunk az autonómia kérdéséről, de beszélhetnénk a sport, ifjúság, kultúra témákról.
„A román vezetők szolgaként viselkednek”
- Kik lehetnek a román közösség részéről azok a reprezentatív partnerek, akik egy asztalhoz ülhetnek a magyar közösség választott vezetőivel?
- Itt valóban van egy probléma, mert a magyar közösség megválasztott képviselői valódi vezetők, míg a román közösség választott képviselői szolgaként viselkednek.
- Ezt fejtse ki bővebben. Mit ért az alatt, hogy a választott román vezetők szolgaként viselkednek? 
- Szolgák, mert nem képviselik a román közösség érdekeit. Szolgák, mert amikor valami miatt fel kellene szólalni, ezt nem teszik meg, nem viselkednek vezetőként. Süketek és némák, nem kommunikálnak a közösségükkel, nem fogalmaznak meg üzeneteket, nem tudnak tömegeket összegyűjteni. Nyilvánvaló, hogy a román közösség valódi vezetői a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumában vannak, csakhogy ők nem választottak, ezért a magyar közösség nem tekint rájuk vezetőként. Egyértelmű a válaszom: a magyar közösség vezetői keressék a Románok Civil Fórumát, és az eldönti, hogy kivel, hol és milyen témákról lehet párbeszédet folytatni.
- Meglátásom szerint a párbeszédet az is akadályozza, hogy nem két fél van – magyarok és románok – hanem annál több: mérsékeltek és radikálisak, fiatalok és idősek, hívők és nem hívők …
- Ez így van, csak az a különbség, hogy a magyar közösségben többé-kevésbé mindenki ugyanannál az asztalnál ül. Az Erdélyi Magyar Ifjakat (EMI) a megyei tanács finanszírozza, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) legelöl vonul március 15-én, az MPP bejutó helyet kap az RMDSZ parlamenti jelöltlistáin, mindenki ugyanaz a cél fele húz: az autonómiáért. Nálunk románoknál van tíz ember húsz féle hiúsággal, ezért nincs együttműködés köztünk.
- Ez a román közösség problémája, hogy nincsenek olyan vezetők, akik reprezentatívak és akiket elfogad az egész közösség?
- Így van, ez a problémánk, mert egy román ember, aki magyar cégtulajdonosná, vagy olyan közintézménynél dolgozik, ahol magyar az igazgató, soha nem fogja felvállalni a nyilvánosságot, mert létezik egy félelem, hogy a magyar munkaadója meglátja és elbocsátja.
- Van tudomása ilyen esetekről? 
- Nem tudok ilyen konkrét esetekről, de mi így érzékeljük, ezt beszéljük egymás között. És mivel kis közösség vagyunk, nincs vezetőnk, olyanok vagyunk, mint a juhcsorda, amelyet nincs ki irányítson. Szükségünk van egy olyan vezetőre, akit a teljes közösség, a civil szervezetek és politikai pártok is elfogadnak, és aki valódi vezetőként viselkedik.
- Zavarja, hogy a magyar közösség vezetői nem fogadják el partnerként a Maros, Hargita és Kovászna megyei Románok Civil Fórumának képviselőit, sőt a két közösség közeledésének akadályozóiként tekintenek rájuk, ezért inkább a román fiatalokkal, például Mădălin Guruianuval működnek együtt?
- Azért tekintették partnernek Mădălin Guruianut, mert kiszolgálta a magyar politikai és civil elit érdekeit. Mădălin kényelmes volt Antal Árpád és Tamás Sándor számára, de nem láttuk őt a románok érdekeit védelmezni. Ezért nem hívnak tárgyalásra engem, Ioan Lăcătusut vagy Maria Peligradot. Szerintem egyetlen oka van annak, hogy a magyar vezetők nem állnak szóba a román közösség képviselőivel: a sovinizmus. A román közösség ittlétéről egyáltalán nem vesznek tudomást, úgy írták ennek a térségnek a történelmét, hogy abban nem szerepel a román közösség, és a forradalom után sem vettek rólunk tudomást. Hiányzunk a rendezvényekről, például a Szent György Napokról, nem kaphatunk alpolgármesteri tisztséget, mert a magyar vezetők egyszerűen nem vesznek tudomást létezésünkről.
„… a románok is szeretnének szurkolni”
- Miért gondolja azt, hogy bármit tesz a magyar közösség, azt nem önmagáért, hanem a románok ellen teszi?
- Azért, mert ezt az üzenetet közvetítik, például azáltal, hogy valaki Sepsiszentgyörgy polgármestereként a főtéren szervez adventi ünnepséget, katolikusoknak és protestánsoknak, de ugyanez a polgármester nem szervez karácsonyi ünnepséget a többségében ortodox vallású románok számára. A magyar közösség úgy érezheti, hogy az általa megválasztott vezető mindent megtesz érte, holott a polgármesternek mindenkit kellene képviselnie. Az adventi ünnepség csak egy példa volt. Hogy tudok én reagálni egy ilyen esetre, azon túl, hogy felhívom a polgármester figyelmét, hogy ez románellenes, sovén cselekedet. Ha egy közösségben csak öt másféle ember van, és polgármesterként azt tartom magamról, hogy nem vagyok sovén, nem diszkriminálom, nem utálom a másokat, akkor megszólítom őket is.  
- Meglátása szerint melyek lehetnek azok a témák, amelyekről a két közösség vezetőinek tárgyalniuk kellene?
- Munkahelyek, életszínvonal emelkedése, közép- és hosszútávú tervek a térség gazdasági fejlesztése érdekében. Számomra elfogadhatatlan, hogy Albert Álmos – Isten nyugosztalja – azt mondja, hogy nem akarunk befektetőket, mert akkor jönnek ide emberek, akik zavarnak. Nem hiszem el, hogy a magyarok nem akarnak többet maguknak: egy parfümöt, nem akarnak vendéglőbe járni vagy Maldive szigeteken nyaralni. Nem hiszem, hogy a magyarok ezer lejes fizetésekért akarnak dolgozni. És természetesen mindezek után működjünk együtt más területeken is, például a sportban. Most viszont zavar az, hogy a város kosárlabda csapata (szerk. megj: Sepsi SIC) azt kommunikálja magáról, hogy a magyar közösség csapata. Nem róhatod fel a románoknak, hogy nem mennek szurkolni, tapsolni és énekelni a Sepsinek.
- Téved, hiszen a Sepsi SIC mérkőzéseire nagyon sok román ember is eljár, és mindenki együtt szurkol.
- Nézze, én kommunikáció szakon végeztem, és odafigyelek a nyilvános üzenetekre. Azt látom, hogy a csapat színei, üzenetei, a kommunikációjuk nyelve arról szól, hogy ez a csapat a magyar közösségé. Ugyanez történik Csíkszeredában is a hokicsapattal. Igazságtalan, mert a románok is szeretnének szurkolni és érezni ezt a fajta helyi büszkeséget. Lehet, hogy románok is kijárnak a meccsekre, de ők nem érzik igazán magukénak a csapatot. 
„Tamás Sándorról vagy Antal Árpádról a fasizmus jut eszembe”
- Beszéljünk a magyar közösség projektjeiről, igényeiről. A  magyar közösség képviselői több ízben felhívták a figyelmet, hogy nem teljesültek maradéktalanul az 1918-as gyulafehérvári kiáltványba foglalt ígéretek, így a „teljes nemzeti szabadság”, vagy az, hogy „minden nép saját kebeléből való egyének által saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással” és a „magyarság önrendelkezési jogáról” szóló ígéretek.
- Ez történelem, ezért én történészekre bíznám, hogy elemezzék és értelmezzék. Azt azonban veszélyesnek tartom, hogy a magyar közösség vezetői sok esetben összekeverik a dolgokat, és olyan fogalmakat használnak, amelyek értelmezése történészek dolga lenne. Én ugyanakkor nem értem, pontosan mi nem teljesül abból, amit 1918-ban ígértek. Kértem Antal Árpádot és Tamás Sándort, magyarázzák el pontosan, mi nem teljesült, különben csak szlogenek és propaganda szintjén hivatkoznak a gyulafehérvári kiáltványra, annak érdekében, hogy a magyar választók mindig frusztráltak legyenek, mivel valami meg volt ígérve nekik és nem kapták meg. Nem értem, mi hiányzik még a magyar közösségnek. Megértem a magyarok frusztráltságát, és azt is, hogy a felnőttek megtanítják gyerekeiknek a történelmet, de nem tartom helyesnek, hogy a teljes közösséget a revizionizmus szellemében neveljék, mert ezáltal antagonista álláspontra helyezkedsz a másik közösséggel. Aki ma azt mondja, „Vesszen Trianon”, velem szemben helyezkedik el, hiszen Romániának mást jelentett a trianoni békeszerződés. Megértem a magyarok Trianon-traumáját, de egy dolog a magánvélemény, és más az, hogy a választott magyar vezetők, Tamás Sándor és Antal Árpád a román állam hivatalnokai, a román államtól kapják fizetésüket, ezért amellett, hogy a közösségük érdekeit szolgálják, tiszteletbe kell tartaniuk a romániai törvényeket, az alkotmányt. Ha pedig meggyőződéseik Románia és trianoni békeszerződés ellenesek, akkor mondjanak le köztisztségeikről, és tevékenykedjenek a civil vagy politikai szférában.
- Egészen pontosan mit ró fel a két önkormányzati vezetőnek? Mire alapozza, hogy nem tartják be a romániai törvényeket vagy nem tisztelik az ország alkotmányát?
- Amikor Tamás Sándor vagy Antal Árpád kinyitja a száját, nem tudom miért, de nekem mindig egy valami jut eszembe: a fasizmus. Ez a két személy a megvetést, utálatot, sovinizmust promoválja. Antal Árpád pedig egyetlen épelméjű ember számára se lehet partner a párbeszédre, miután azt az aberrált nyilatkozatot tette Koszovó kapcsán – erről van hangfelvétel is –, hogy jön a magyar fiatalság új-hulláma, s ha Románia nem ad autonómiát Kovászna és Hargita megyének, a románok a koszovói szerbek sorsára jutnak. Én szerettem volna, ha lett volna valaki a magyar közösségben, aki feláll, és azt mondja: Antal Árpád, kretén vagy, hogy mondhatsz ilyeneket? De ez nem történt meg. Ezek után miként vádolhatod a románokat, hogy nem akarnak szóba állni? Ráadásul folyamatosan újraválasztják polgármesternek. Olyan ez, mintha indítanék egy pékséget, és abban csak fehér kenyeret árusítanék. Az emberek ugyan vásárolnak, de az csak fehér kenyér, nincs más a kínálaton.
- Ha már a kenyeret említette: a román közbeszédben folyamatosan jelen van, hogy „Székelyföldön nem szolgálnak ki, ha románul kérsz kenyeret”. Tud olyanról, aki szembesült ilyen helyzettel?
- Lehet, hogy előfordult ilyen, de természetesen butaság, hiszen ha nem szolgálnak ki, elmész máshová. Ez egy olyan klisé, amely kárt okoz nem csak nekünk, románoknak, hanem az egész térségnek is.
„Túlzottan pozitívan diszkriminálják a magyarokat”
- A román vezetők azt mondják, Románia minden jogot megadott és kisebbségeknek, és e tekintetben modell értékű Európában. Egyesek szerint a szükségesnél is több joga van a magyar közösségnek. Van olyan megszerzett jog, amelyet túlzónak tart és megvonna a magyar közösségtől?
- Nevetséges hivatkozás Románia kisebbségi modelljéről és európai standardokról beszélni. Úgy gondolom Romániának nagyon jó törvénykezése van a kisebbségekre vonatkozóan, de nem értem mire gondolnak, amikor azt mondják: betartjuk az európai standardokat. Melyek ezek az európai standardok, és ki határozta meg azokat? Németország vagy Franciaország, ahol nincsenek kisebbségek? Görögország vagy Bulgária, amelyeknek területén vannak nemzeti kisebbségek, de nem ismerik el őket? Ha más országokban is olyan törvények vonatkoznának a kisebbségekre, mint Romániában, akkor Európa sokkal biztonságosabb lenne. Most nem gondolom azt, hogy Romániában a kisebbségeknek többletjogaik vannak, amiket meg kellene vonni tőlük. Ugyanakkor azt gondolom, hogy a magyar közösséget megillető jogok túlzott pozitív diszkriminációt jelentenek és vannak törvénycikkelyek, amelyeket túlzónak tartok. Például az oktatási törvényben az áll, hogy azokban a tanintézményekben, amelyekben léteznek kisebbségi osztályok is, egyik igazgatónak ismernie kell az adott kisebbség nyelvét, ez legtöbb esetben a magyart jelenti. Ez alapján azt tartanám igazságosnak, hogy Sepsiszentgyörgyön, ahol 15 ezer román él, legyen egy román alpolgármester, vagy a megyei tanácsnál egy román alelnök. Azt is aberrációnak tartom, hogy az önkormányzatokban a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon, 75 százalékban magyaroknak és 25 százalékban románoknak osztják el. 
- Nem gondolja, hogy ez a módszer éppen az önrendelkezés, az autonómia egyik megnyilvánulása, hiszen a háromszéki önkormányzat a román lakosság arányának megfelelő összeg szétosztását a román tanácstagokra bízza?
- Ezt diszkriminációnak nevezik, mert a kultúrára szánt pénzt etnikai alapon osztják szét, nem pedig a projektek életképessége alapján. Ahelyett, hogy a kisebb számú, magára hagyott román közösséget támogatnák nagyobb összegekkel, az erősebb magyar közösség kap több pénzt. Ugyanakkor hiányolom a valós multikulturális projekteket. 
„Nem a titkosszolgálatok fizetnek engem”
- Értesüléseink szerint az ön tevékenységét a Dan Voiculescu Alapítvány támogatja …
- Nem, ez