Irodalommal a turizmusért – Jékely-kertet avattak a kalotaszegi Magyarvalkón
A Jékely irodalmi kert megnyitása volt az idén nyolcadik alkalommal megrendezett Magyarvalkói Napok legnagyobb újdonsága. A kalotaszegi településhez kötődő Jékely Zoltán költőnek emléket állító pavilont – az egykori nyaralót, amelyben gyakran vendégeskedett a kalotaszegi tájért rajongó költő – Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja nyitotta meg.
A háromnapos falunapokon színes programkínálat várta az érdeklődőket, a rendezvényt a falu idegenforgalmát fejlesztő ADATLAP egyesület (a betűszó az egyesület román nevének rövidítése, magyarul: A turizmust, agroturizmust, panziók fejlesztését elősegítő magyarvalkói egyesület) szervezte.
Az irodalmi kert felavatását követően Pap Ágnes, az egyesület tagja lapunknak elmondta: tavaly (ekkor volt Jékely Zoltán születésének 100. évfordulója) a magyar Külügyminisztérium pályázatán nyertek támogatást a kert létrehozására, a kiállítóteremként szolgáló pavilon újraépítését is akkor kezdték el ismét, az öt éve dédelgetett tervet idén tudták gyakorlatba ültetni.
„Ez nemcsak a helyiek érdeme, jelentős szerepet vállalt a projektben Eplényi Anna magyarországi tájépítész és Kardeván Lapis Gergely irodalomtörténész, akik tíz éve jártak itt először. Ők álmodták meg a kertet úgy, hogy a táj és az irodalom találkozzék” – avatott be a részletekbe Pap Ágnes. Hozzáfűzte, a projektet férje, Pap Ákos, a falu református lelkésze irányította, a 20-ik század elején épült nyaralót pedig Mihálc István tervei alapján újították fel.
Mint mondta, a helybéliek most kezdik felfedezni, mit jelentett Jékely Zoltán számára Magyarvalkó, mint ihlető forrás. „Eddig is tudták róla, eddig is Valkóhoz kötötték Jékely nevét, de most ezzel a projekttel sikerült igazán tudatosítani bennük, hogy mennyire fontos a valkói táj Jékely költészetében” – magyarázta. Pap Ákos református lelkész a megnyitón úgy fogalmazott: nem szokványos irodalmi emléket kívántak állítani, hanem az író tájélményét igyekeztek szemléltetni.
Kiépülőben a turizmus
Magyarvalkót egyébként gyakran felkeresik a turisták, ugyanis a faluban található a Kalotaszeg második legrégebbi temploma, a 13. században épült, kettős várfallal körülvett erődítmény. Pap Ágnes szerint elsősorban magyarországi turisták látogatnak a településre, főleg nyáron nagyobb az idegenforgalom.
„Nyáron nincs olyan nap, hogy ne jöjjön turista, egyre többen foglalkoznak vendéglátással, körülbelül 50 személyt tud egyszerre elszállásolni a falu” – fejtette ki. A látogatók nagy része átjáró vendég, de vannak, akik meg is szállnak Magyarvalkón, és a környéken töltenek néhány napot. Az egyesületi tag szerint a vendéglátás egyelőre kiegészítő jövedelem a falubelieknek. Azonban folyton törekednek az idegenforgalom fejlesztésére, ezért is hozták létre a Jékely irodalmi kertet, hogy a templom és a festői táj mellett legyen még valami, ami oda csábítja a vendégeket.
Más kis falvakhoz hasonlóan Magyarvalkóra is jellemző, hogy munkahely hiányában inkább városon próbálnak szerencsét a fiatalok, de vissza-visszatérnek, nem hagyják magára falusi házaikat. Emellett újabban az is előfordul, hogy külföldieknek annyira megtetszik a település, hogy házat vásárolnak itt.
Csökkenő gyermeklétszám
A Magyarvalkói Napokat minden évben július harmadik hétvégéjén rendezik meg hagyományőrző programokkal. A néptánc és a nótázás mellett van bográcsozás, sportrendezvények és gyerekprogramok is, igyekeznek minden korosztálynak, ízlésnek megfelelni. Mindig van könnyűzenei koncert is, szombaton a Rehab Nation, Dancs Annamari és Kerényi Miklós, vasárnap a Cross zenekar és a Betly Duó lépett fel.
Szombat délután a kalotaszegi néptánccsoportok szerepeltek a szabadtéri színpadon, szomszédságában csapolt sör és a frissen sült miccs illata csalogatott. Itt találkoztunk Kiss Jánossal, a falu tanítójával, aki arról számolt be, hogy néhány éve csökken a gyerekek száma Magyarvalkón.
„Húsz éve vagyok itt tanító, húsz gyerekkel kezdtem, idén csak nyolc elemi iskolás volt. Úgy maradt meg az iskolánk, hogy szórványban vagyunk, és itt van az egyetlen magyar nyelvű iskola a környéken” – magyarázta. Mint részletezte, némi reményre adhat okot, hogy az óvoda előtt álló korosztályban picivel több a gyerek, ugyanis egyre többen vesznek házat Valkón. Azonban a helyiek ritkán vállalnak kettőnél több gyereket, csak 2–3 nagycsalád van a településen.
„Annyira örvendek, hogy van pár összetartó család, amely minden évben megrendezi a falunapokat, hogy már egy héttel a kezdés előtt itt kell lennem, pedig Kolozsváron lakom” – mondta lapunknak Győr András nyugdíjas asztalos.
Krónika (Kolozsvár)

2015 – Tél – Bánffyhunyad
Boldizsár Zeyk Imre A második bécsi döntés következményei Dél-Erdélyben 1940–45 című írását, Eplényi Anna A településszerkezet és a falukép tájkaraktert befolyásoló szerepe Kalotaszegen című cikkét is tartalmazza a Kalotaszeg téli kiadása, de Péntek Tímea is értekezik a körösfői ragadvány- és csúfnevekről, Sebestyén Kálmán pedig Nyilas Miksáné, Aumüller Jozefáról cikkezik, aki Gyarmathy Zsigánét oktatta kézimunkázásra.
Péter-Jani Csilla és Péter Mónika-Mária Kalotaszegi vagdalásos mintagyűjtemény című, a Magyar Néprajzi Társaság által meghirdtetett pályázatra benyújtott dolgozatát ismerteti, Pap Ákos pedig az V. Magyarvalkói Almafesztiválról számol be. Pap Ágnes a csucsai Kalotaszegi Nőszövetség találkozójának eseményeit összegzi, Laczi Levente a Járd ki lábam, járd ki most… bánffyhunyadi legényes verseny eseményeit rögzíti cikkében, de olvashatjuk Kádár Elemérnek az erdélyi táncházasok levelező listáján közzétett levelét is. Szabadság (Kolozsvár)

Ahol nem csak beszélnek a kalákáról, hanem csinálják
Kalákanapokat tartottak az elmúlt héten Máréfalván. A programokkal a falu szépítésére és a közösségi munka hatékonyságára nevelik a máréfalvi civil szervezetek képviselői a helybéli gyermekeket. Közösen takarítottak, oktató jelleggel fűszerkertet alakítottak ki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány épületének udvarán, és a helyi óvoda, iskola székely kapuját is felújították.
A hétvégén patakmeder-takarítás, a közterek, az út menti területek megtisztítása, az óvoda kapujának lefestése, valamint fűszerágyások kialakítása szerepelt a Máréfalvi Kalákanapok programjában. Pénteken a dévai Szent Ferenc Alapítvány épületének udvarán kialakított ágyásokba tizenhatféle fűszernövényt telepítettek a helybéli fiatalok és gyermekek a helyi civil szervezetek vezetőivel közösen. Az óvoda kapujának újrafestését a régi kalákások vállalták, akik az elmúlt havi táborban jeleskedtek kézügyességükkel. Szombaton folytatták a patakmeder-takarítást és a közterek rendbetételét. Vasárnap a képes beszámoló után „parasztolimpián” és egyéb szórakoztató programokon is részt vehettek a kalákázók és arra járó érdeklődők.
„Kalákáról beszélünk, amikor egy közösség tagjai kölcsönösségi alapon vagy szívességből munkát végeznek” – jellemezte a tevékenységet Szallós-Kis Judit nyugdíjas tanárnő, a tábor egyik vezetője, hozzáfűzve, hogy Máréfalván a múlt században még elevenen élt e szokás, nagyszüleik, szüleik idejében. Építkezéskor, kútásáskor a mesteremberek mellett a rokonság, szomszédság néhány napnyi munkával segítette az építkezőt, amit a gazda feljegyzett és alkalomadtán lerótta „tartozását”, azaz viszonozta a segítséget.
A kapuállítás is egyszerre több ember összehangolt munkáját igényelte, amiben a meghívottak szívesen segédkeztek. A kaláka szellemiségét, a közös alkotás örömét hivatott feléleszteni évről évre a Kőlik Hagyományőrző Művelődési Egyesület nyári kézművestábora, a Kalákatábor, amit idén tizenhatodik alkalommal rendeztek meg augusztus elején, közel nyolcvan részvevővel. A táborozók megismerkedhettek a kapufaragás, bútorfestés, nemezelés, gyöngyfűzés, ostorfonás fortélyaival, a pihentető pillanatok pedig népdalénekléssel, néptánctanulással és gyógynövény-ismertetővel egybekötött kirándulással teltek. Ennek folytatásaként ebben az évben harmadjára is megszervezték a Kaláka Napok – Falunap másként programjait.
Ottjártunkkor a hatodik osztályos Pap Ágnes barátaival éppen az óvoda székely kapujának felújításán, festésén dolgozott. Elmondta, megtiszteltetésnek érzi, hogy a táborban végzett munkája után ott dolgozhat. A Facebookról értesült az eseményről, és mivel évek óta rajong a bútorfestésért, azonnal jelentkezett. „Nálunk mindenki mindenkivel barát” – szögezte le Ágnes a kaláka közösségépítő erejével kapcsolatos kérdésünkre. Nagyon szeretnek csapatban dolgozni a táborozó gyerekek, ezt mindannyian egybehangzóan elmondták.
Pálfi Enikő szintén hatodikos a máréfalvi iskolában, pénteken délelőtt a patakmeder-takarításból vette ki részét. Nagyon jónak tartja, hogy közösen dolgozhatnak a falu szebbé tételén, a patakmedrek, a temető, a templomkert kitakarításában, illetve a festési munkákban. Elmondta, hogy szülei is szívesen veszik, amikor ilyen programokra jelentkezik, sőt néha ők küldik.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro