Pálinkás néne Erzse, egy „moldvai énekes pacsirta"
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége 2004. októberében rendezte meg első alkalommal a Szeret menti Népdalvetélkedőt, és azóta minden ősszel gyönyörködhetünk a Csángóföld minden szegletéből érkező, jól felkészült gyermekek énekeiben. Akarat- lanul is azokra az elődeinkre gondolunk, akik még a régi, általunk romantikusnak vélt világban megőrizték és tovább adták gyermekeiknek, unokáiknak népdalainkat, szentes énekeinket, imáinkat.
A hangfelvevő eszközöknek köszönhetően a leggazdagabb ha- gyatékot talán az 1800-as évek végén, és az 1900-as évek elején szülöttektől kaptuk, de a későbbi korosztályokban is szép számmal voltak és vannak ma is olyanok, akiktől tanulhatunk.
Ilyen énekes volt a moldvai Klézse községhez tartozó Somoska faluban Pálinkás Erzsi néni, aki 1941. november 1-én született, és nagyon sokat énekelt. Néne Erzse 2013. június 10-én halt meg. A X. Szeret menti Népdalvetélkedő kapcsán a Csángó Rádió újra műsorára tűzte azt a 2011. májusában készített felvételt, amelyben egyik falubélije, Benke Paulina beszélget Pálinkás Erzsi nénivel.
* * * Június 13-án, csütörtökön, elkísértük énekes néne Erzsét, ahogy a gyermekek mondták az utolsó útra.
Néne Erzse egy nagyon egyszerű osszany volt. Semmit nem tudat írni, semmit nem tudatt olvasni. Mikor elnyerte az első díjot a Homoródmenti Népdalversenyen akkor hazzám jött a szímpodan s megkérdezett, hogy mit ír azon a fójén (oklevélen) mert ő nem tudta elolvasni. Nem tartatta fontasnak az írást, az olvasást, ezek nélkül is tudatt énekelni, táncolni. Nagyon sok éneket megtanult csak úgy hollásból. Kérdeztem, hogy kitől tanulta ezt a sereg éneket, azt felelte hogy nem tudja.
Örökké énekelt. Ha mezőn dolgazott akkor legszebben énekelt. Tudta, hogy így figyelmet nyer magára, mert neki nagy szüksége volt erre.
Néne Erzsének nem volt egy jó élete. Örökké mesélt a szamorú életéről. Ő azt mondta, hogy egy szerda nap született és azért nem volt neki szerencséje. Örömes volt mikor meghívtam zsűritagnak, s látta hogy a cinkák énekelik azakat az énekeket melyikeket tőle tanultuk.
Sok éneket megtanultam tőle, de még egy sereg vissza maradt. Sajnos elvitt magával egy kincset. Nem gondaltam, hogy ez a szörnyű baleset elviszi közölünk ilyen hamar. El vagyok keseredve!
Sajnos ilyen az élet. Egyik nap tervezünk, szervezkedünk, örvendünk, busulunk, veszekedünk és a másik nap vége van mindennek s akkor kopunk hírt, hogy mit vesztettünk el.
Isten bocsássa meg bünjeit énekes néne Erzsének!
Benke Paulina, Somoska
csangoradio.ro
Erdély.ma