Nyílt levél Kelemen Hunor szövetségi elnök úrnak
Tisztelt elnök úr,
Először is engedje meg, hogy gratuláljak a választásokon elért eredményéhez. Nem kis teljesítmény, hogy csak negyvenezer körüli szavazatot vesztett. Az önre leadott szavazatok a szavazókorú magyar népesség több mint egyharmadát teszik ki, az eredmény tehát feljogosítja, hogy a nevükben cselekedjen. Nem kételkedem, hogy élni is fog a lehetőséggel, ahogy ezt oly sokszor meg is tette az elmúlt években. Igyekezett megmaradni egy gyengülő közösség erős hangjának több-kevesebb sikerrel. Nem hibáztatom, nem lehet könnyű Verestóy, Borbély, Takács és Frunda mellett. De nem az önt körülvevő kétes személyek miatt írtam ezt a levelet. Sokkal fontosabb és tisztább ügyről van most szó.
Szövetségi elnökként hatalmas felelősség hárul önre, nehéz döntés előtt áll. Az RMDSZ másod, harmad és kitudja hányad vonalas emberei már a csütörtöki döntés fogadtatását könnyítik, egyöntetűen, bár kissé határozatlanul Ponta mellett foglalva állást. Tudom, a Pontával való szembemenetel a kormányból való kilépést jelentené, de legalább egyszer önök is lehetnének következetesek. Már nem tudják visszaállítani a 25 év alatt a románok szemében is felgyülemlett bizalmatlanságot, de talán megállítanák e szerencsétlen folyamatot. Ha Ponta mellett döntenek, végleg elszakadnak a közösségünktől és ezzel viszályba a nem szavazók táborába lökik, az így is igen alacsony szavazótömeget.
Nagyon kérem, ne támogassák Pontát a második fordulóban. Ne támogassák, azt a Pontát, akinek annyi kétes ügy fűződik a nevéhez. Ne támogassák azt a Pontát, aki miatt a marosvásárhelyi Gyógyszerészeti Egyetemen veszélybe került a magyar oktatás, aki ellenzi Székelyföld autonómiáját, aki üldözi a székely zászlót, aki doktori dolgozatát nem volt képes becsületesen megírni, aki több minisztert cserélt mint bármelyik eddigi miniszterelnök Romániában, aki szabotálta az erdélyi autópálya építésének folytatását, akinek a kormányzása alatt nem tudták megszervezni az árvízvédelmet, akinek a kormányzása alatt az IMF még nagyobb beleszólást kapott Románia belügyeibe, akinek a kormányzása alatt veszélybe sodorták a jogállamot, aki meg akarja szüntetni a DNA-t, aki csak akkor megy Székelyföldre,  ha szavazatokra van szüksége, akit többször kaptak hazugságon, mint bármelyik elődjét, aki a régiósítást a magyarok ellenében akarta végrehajtani, aki tagja volt a külügyi-hírszerzésnek, aki támogatta a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést. Ne támogassák, azt a  Pontát, aki miniszterelnöknek sem felelt meg, nemhogy elnöknek. Ponta középszerűségének zsenivé való dimenzionálása olyan veszély Románia számára, amely a végzetét is okozhatja. Az ország már így is a szakadék szélén áll, nem hiányzik, hogy Ponta teljhatalommal a kezében múlttá tegye ez az országot, velünk egyetemben.
Itt lenne az ideje, hogy az RMDSZ vezetése, egyszer az életben a választóinak kedvezzen. Egy Ponta elleni állásfoglalással nagyobb lépést tehetne a magyar közösség egységesítése felé, mint valaha. Egy Ponta melletti állásfoglalással végleg kettészakíthatja az erdélyi magyarságot, még hosszú évekre nyújtva közösségünk vergődését.
Tisztelt elnök úr, Csütörtökig még választhat: a magyar közösség támogatása, vagy a néhány államtitkári szék a fontosabb? Ponta balkáni félfeudális rendszerében akar minden magyart képviselőni, vagy Johannis európai utas, erdélyi szellemiségű rendszerében? Velünk, vagy ellenünk?
Üdvözlettel,
Fancsali Ernő
u.i.
PALÁGYI LAJOS
Egy népvezérről
Még azt hiszed, téged követnek, Kolompos, akit hajt a nyája. Nem feje vagy te a tömegnek, Csak a fejetlen tömeg szája.
http://erdelyiautonomia.wordpress.com

Rekviem a hősökért
Olvasói levél
Nem tud róluk a nagyvilág. Hőstetteikről nem beszélnek. De amíg zöldellnek a fenyők, amíg magyar él a földön, nem felejtjük a Don-kanyar hőseit. „Nyugosznak ők, a hősfiak, dúló csaták után. Nyugosznak ők, sírjok felett zöldell bokor, virány. (…) Márványlapokra tettöket örök betűivel a történet komoly szavú múzsája vési fel.” (Bajza József: Apotheosis) „Oh, áldott harcnak áldott vértanúi, századok fognak tőletek tanulni. S dicsőt, nagyot, ha tesznek egykor mások, az is, oh, Szentek, a ti alkotástok!” (Palágyi Lajos)
Hősök voltak, akik egykor áldozatot, vértanúságot vállaltak egy eszméért: a hazáért és a szabadságért. Szimbólumok, melyek feledhetetlenül bizonyítják, hogy fényesebb a láncnál a kard. Kegyelettel emlékezzünk a 2. Magyar Hadsereg halottaira, akiknek sírjai ismeretlenek. Helytállásra, kitartásra buzdítanak, és lelkünkbe vésik kitörülhetetlenül az eszmét, amiben töretlenül hittek: csak azért érdemes élni, amiért érdemes meghalni. Az eszmét, amit mi, székelyek úgy hívunk: szabadság!
Hőstetteik, véráldozatuk 70 év után is maradandóvá teszik azt a gondolatot, amit zivataros történelmünk során, sok száz vértanú kiáltott vagy suttogott az utolsó szó jogán, a halálba menetel előtt vagy a csatatéren, és amelyik így szól: jobb állva meghalni, mint térdre roskadva élni.
Ők, a hősökké átszellemült áldozatok azok, akik tartják bennünk a lelket. Segítenek tartani a helyes irányt ebben az értékvesztett világban. Emlékezzünk hát meg Róluk. Erősítsük meg magunkat. Formáljunk együtt egy erős, maradandó közösséget.
Zsigmond Sándor, Sepsikőröspatak
Nyugati Jelen (Arad)