Felháborodás, kétkedés és bizakodás a bizonytalanságban – Tanügyi reform
Felháborodás, kétkedés és bizakodás a bizonytalanságban: ez az általános fogadtatása a 2011 januárjában életbe lépett oktatási törvénynek, aminek értelmében a 2011–2012-es tanévtől kezdődően az ötödik osztályba lépő diákok négy helyett öt évig tanulnak az általános iskolában, és csak hármat a középiskolában. Ez többtényezős és szereplős problémát vet fel.
Arról, hogy fel vannak-e készülve anyagilag és szakemberek szempontjából az általános iskolák, hogy van-e elégséges osztályterem, és hogy mik lehetnek ennek a tanügyi reformnak a következményei, Illés Ildikót, Maros megyei főtanfelügyelő-helyettest, Andrássy Árpádot, a Marosvásárhelyi 7-es Számú Általános Iskola igazgatóját, és Kedei Pál Elődöt, a Búzásbesenyői Általános Iskola igazgatóját kérdeztük.
Felháborodás – Folytonos változások
Nem csoda, hogy mindannyiunknak, akik érintettek vagyunk e témában, elegünk van abból, hogy a romániai tanügy, a rendszerváltás óta folyamatos reformokon megy át. 
„Egy olyan rendszert próbálnak meggondolatlanul, előre meg nem fontolt, meg nem vizsgált, és ki nem elemezett módon bevezetni, ami ellentétben van a romániai, de főleg az erdélyi magyar iskolai hagyományokkal. Remélem, nem fog hosszú ideig tartani ez az áldatlan állapot” – fejezte ki nemtetszését Andrássy Árpád. 
Mivel plusz egy évfolyammal fog bővülni a diákok száma, ezért a tanterem problémája sem elhanyagolható, így megoldásként Illés Ildikó szerint erős iskolaközpontok létrehozása lenne a legcélravezetőbb, Andrássy pedig úgy gondolja, hogy csak az a kényszerű megoldás létezik, miszerint visszaállítják a „délutáni műszakot”, azt, aminek eltörléséért a szülők annyit harcoltak. Ez viszont magával vonná a 7-es Számú Általános Iskola diákjai számának csökkenését, hisz az igazgató szerint az iskola „a periférián, a külvárosban helyezkedik el, így egy geopolitikailag kedvezőtlen helyzetben van, és a szülők inkább a városközpontban levő iskolákban szeretik tudni a gyerekeiket.”
A líceumi tanárok leépítése is felháborodásra ad okot: ahány kilencedik osztály eltűnik a líceumokból, az annyiszor másfél tanári állás megszűnését eredményezi. Igaz, a főtanfelügyelő-helyettes asszony szerint ez megoldható az iskola-összevonásokkal és a tanárok „költöztetésével”, de ezt látva, joggal lehet az az érzésünk, hogy ez a reform több kárral jár, mint haszonnal.
Kétkedés – Szakemberek és anyagi támogatás hiánya
Illés Ildikó elsősorban a falusi iskolákban tapasztalható osztályterem-hiány miatt aggódik, mivel jelen pillanatban nekik sincs kidolgozott stratégiájuk erre a problémára, Andrássy szerint sokkal nagyobb kihívást jelent a szakemberek hiánya, és az iskola felszereltségéhez szükséges anyagiak beszerzése. Elmondta, a tanárok (Illés Ildikó véleményével ellentétben) nincsenek felkészülve és felkészítve arra, hogy még egy évet tanítsanak a gimnáziumokban. Tudniillik a középiskolában való tanítás sokkal nagyobb és alaposabb felkészülést igényel, mint az általános iskolában való oktatás. Hiába van a gimnáziumi tanároknak képesítése arra, hogy középiskolában is tanítsanak, nincs meg a megfelelő felkészültségük ahhoz, hogy ebben a plusz egy évben líceumi szinten tanítsanak. Andrássy Árpád még azt is nehezményezi, hogy ennek a reformnak a diákok lesznek a legnagyobb áldozatai, mert akarva-akaratlan az első néhány évjárat, kísérleti évjárat lesz, mert időre és tapasztalatra van szükség ahhoz, hogy a gimnáziumi kilencedik osztály elérje a líceumi kilencedik osztály tanítási, felkészítési szintjét. A másik probléma, amit ugyancsak a szakemberek hiánya generál, az leginkább a falusi iskolákat érinti. Ez pedig abból fakad, hogy ezzel a reformmal együtt bővül a gimnázium végi tudásfelmérés tananyaga, és természetesen megváltozik a felvételi rendszer is. Az általános iskola végén a diákok egy országos tudásfelmérő rendszer keretében vizsgáznak öt – a kisebbségi oktatásban résztvevők hat – kötelező tantárgyból: románból, matematikából és természettudományokból, idegen nyelvből illetve anyanyelvből, továbbá a tanév közben számítógépkezelői alapismeretekből és egy szóbeli keretében társadalomtudományokból is felmérik tudásukat. A bökkenő csak az, hogy a kisebb iskolákban nincs olyan tanár, aki a gyerekeket fel tudná készíteni számítógépes alapismeretekből: „Nekem például jelen pillanatban nincs magyar ajkú tanárom erre, és ha kötelezővé teszik ezeket a tanórákat, nem tudom, hogyan találok majd szakembert, aki heti 1–2 óráért Marosvásárhelyről eljön ide Búzásbesenyőbe” – fejezi ki aggodalmát Kedei Pál Előd, a falu általános iskolájának igazgatója.
Bízzunk. De miben?
„Az iskola egy hagyományőrző intézmény kellene legyen, és a több száz éves oktatási struktúra is igazolta, hogy a nyolc év kisgimnázium és a négy év líceum egy nagyon jó és bevált módszer volt” – fejtette ki Andrássy Árpád, aki azt is hozzátette, nem tartja tisztességesnek, hogy a tanügyben dolgozóknak nem kérték ki a véleményét a tanügyi reformról. De hát mit tehetnek egyebet? Kiszolgálják azt a rendszert, amelyben épp vannak (jelen esetben a helyi önkormányzatot és a tanfelügyelőséget), és bizakodnak, hogy valahogy áthidalják ezeket a nehézségeket, és összeszorult gyomorral várják a következő tanévet, amely szinte biztosan újabb változásokkal és reformokkal fog majd kezdődni, megnehezítve a tanárok munkáját és próbára téve a diákok alkalmazkodó kézségét.
Nem hiszem, hogy egyedüli vagyok, akik választ várnának arra a kérdésre, miért reformálják évente a tanügyi rendszert, továbbá vajon mi járhatott Funeriu miniszter úr fejében, amikor a hírhedten gyenge minőségű, és folytonos reformokon áteső francia tanügyi modellt tukmálja ránk? Reménykedjünk abban, hogy ez a reform nem fogja negatív irányba befolyásolni a gyerekek továbbtanulását, de főleg azt szeretnénk, ha végre ez az intézmény következetességével és kiszámíthatóságával megteremtené azt a biztos pontot, ami egyaránt hozzásegíti a gyereket és a szülőt ahhoz, hogy bizalommal forduljanak a tanügyi intézményekhez.
Pál Piroska
www.kozpont.ro
Erdély.ma

Az utolsó végvárat adták fel...” – Interjú Kincses Elemérrel
Tanügyi fronton Marosvásárhely siralmas helyzetben áll: a MOGYÉ-n fél éve folyik a magyar tagozatok (departamentumok) megalakításáért folyó harc, szinte ugyanennyi ideje próbálkoznak a 2-es általános iskola Bernády Györgyre való keresztelésével, a tényleges eredmény pedig közelít a nullához. Azt mondják, lehetőségekkel nem dobálózik az élet. Nekünk volt egy. Ötven államilag támogatott egyetemből egyetlen egynek magyar rektora lehetett volna, a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemnek. Nem éltünk a lehetőséggel. A miértről Kincses Elemért, írót, rendezőt, drámaírót kérdeztük. – Bár többségben magyar összetételű a Színművészeti Egyetem szenátusa, mégis román nemzetiségű rektort választottak. Mit gondol, miért történt ez így? – Nem biztos, hogy egyértelmű választ lehet rá adni, de az bizonyos, hogy az átszavazók egyéni sérelmeiket fontosabbnak tartották, mint a közösség érdekeit. Pontosabban az a helyzet állt fent, hogy az új jelöltet, Bács Miklóst a régi rektor, Gáspárik emberének tartották, aki több oktatónak is antipatikus volt, és ezen nem tudtak túllépni. Ez a szavazás világos példája annak, amikor az emberek a saját sérelmeiket előbbre helyezik, mint a nemzeti közösség sorsát. Az viszont evidencia, hogy aki azt állítja, mindegy, milyen nemzetiségű rektora van a marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemnek, az vagy hazudik, vagy gazember. Sokan egyszerűen nem értik azt, hogy sajnos nem egy olyan országban/városban élünk, ahol teljesen mindegy, milyen nemzetiségű egy egyetem vezetője. Az országban létező ötven állami egyetem közül egynek sincs magyar nemzetiségű rektora, ennek tükrében pedig tagadhatatlan politikai hiba volt ilyen könnyen és ilyen felelőtlenül lemondani erről a kínálkozó lehetőségről. Tudniillik, amit az átszavazó tanárok elkövettek az felelőtlenség. A tények vitathatatlanok.
– Vajon Sorin Crisan jobb menedzser, színművész, mint Bács Miklós, vagy etnikai- politikai alapú döntésről volt szó? – Az egyik jelöltről, Bács Miklósról nagyon jó a véleményem, Sorin Crisant nem ismerem személyesen. Egy biztos, Crisan nem volt jelen sem a város, sem az egyetem szellemi életében, Bács Miklós viszont országosan elismert színész, és egy olyan nagyszerű pedagógus, akit imádnak a diákjai.
Meglepő számomra, hogy bár több politikai és civil szervezet is hallatta a hangját a történtekről, „árulást”, „bundázást” kiáltottak, viszont az „ellentáborból” semmiféle érvet nem hallottunk, ami Sorin Crisan mellett szólna. Mélységes csend van, és ez módfelett gyanús. Az is gyanús, hogy az átszavazók – akiket szinte biztosan azonosítani tudnánk – kerülik a tekintetünket.
– A sajtóban azt lehetett olvasni, a volt rektor is ilyen értelemben nyilatkozott, hogy a döntést inkább emberi, mint etnikai-politikai érdekek határozták meg. Azaz Crisan engedékenysége győzött Bács szigorúsága fölött?
– Bács Miklós remek színész, emellett ő változásokat ígért, sok embernek pedig nem fűlik a foga ehhez. Valószínűleg azok, akik átszavaztak, féltek a változástól is. Nem tudom elképzelni, hogy mi járhatott a fejükben, amikor úgy döntöttek, ahogyan, de azt tudom, hogy az eredmény kétségbeejtő. Hangsúlyoznám, hogy szerintem nem politikai gyökerű a probléma, hanem azoknak az embereknek a bosszúja szülte ezt a döntést, akik haragudtak az előző rektorra. Nekik túl kellett volna lépniük azon, ami a saját kis egyéni életüket megalázta, bántotta, sértette, de ezen átszavazó hölgyeknek és uraknak ez nem sikerült. Úgy gondolom, a kérdésre a válasz itt keresendő, és nem politikai vonzatú dologról van szó elsősorban.
– Milyen megoldás lehetett volna ennek elkerülésére?
– Egyrészt megbocsáthatatlan morális vétséget követtek el a magyar szavazók, amikor a jelölt Bács Miklósnak egyöntetűen bizalmat szavaztak. Akkor kellett volna bátran kimondani, hogy nekik esetleg más véleményük lenne, és ha azt nem veszik figyelembe, akkor megmondani, hogy ők lehet, hogy a román nemzetiségű jelöltre szavaznak. Felháborító az is, hogy egy ilyen borzasztóan fontos dologban titkos szavazást szerveztek. Milyen döntés az, amikor nem kell vállalnunk annak felelősségét? Én ezt aljas dolognak tartom. Hirtelen Sütő András jut eszembe, aki azt mondta, hogy „ott kezdődik az ember, ahol összetéveszti magát a törvénnyel”, azaz nyíltan vállalja, hogy a szavazata igenis önmaga, vagy legalábbis tükörképe. Állítom, hogyha nyilvános szavazáson döntöttek volna az új rektor személyét illetően, akkor holtbiztosan magyar rektorunk lenne.
– Véleménye szerint, azon kívül, hogy magyar nemzetiségű, milyen pozitív változást tudott volna Bács hozni az egyetemnek, amit esetleg Crisan nem?
– Gondolom, hogy Sorin Crisan is jó szakember, de azt tudom, hogy Bácsnak a diákokkal való konkrét foglalkozásban sokkal nagyobb tapasztalata van. Ugyanakkor rendező, színész, tanár, művelt európai ember, akinek több köze van a színházhoz, mint Crisannak. Az előbbi gyakorlati színházi ember, az utóbbi pedig elméleti színházi ember.
– Mit gondol, fogja-e a magyar diákokat befolyásolni ez a változás?
– Remélem, hogy a csúfos átszavazás következményei nem fogják, vagy csak csekély mértékben érinteni a diákságot. Lehet, hogy az átszavazó tanárok is remek szakemberek, de korrektségüket vonták kétségbe azzal, hogy egyéni sérelmeiket a közösségi érdek elé, fölé helyezték. Valószínűleg ez vissza nem térő lehetőség lett volna, hisz a tantestület etnikai aránya többet ilyen kedvező számunkra soha nem lesz. Az öt vagy hét (tulajdonképpen mindegy is) átszavazó „elvtársak és elvtársnők”, hölgyek és urak azt felejtették el, hogy amíg a városunkban keresztes hadjáratot vívunk több tanintézményért is, ahol etnikai és politikai kötélhúzás miatt nehezítik a diákok sorsát, ők egy pecsétleütéssel adták fel az utolsó végvárat.
Pál Piroska
Központ 
Erdély.ma

Stratégiai irányváltás előtt? – Bakk Miklós az erdélyi magyar politizálásról
A marosvásárhelyi helyhatósági választásokról, egy magyarajkú városvezető esélyéről, az őszi parlamenti választásokról, illetve a két jobboldali párt – MPP, EMNP vezéregyéniségei konfliktusainak perszonalizálódásáról Bakk Miklós politológussal, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Politika- és Közigazgatás-tudományi Karának adjunktusával, a Politikatudományi Tanszék magyar tagozatának vezetőjével beszélgettünk.
– Mit gondol ön a marosvásárhelyi helyhatósági választásokon résztvevő jelöltekről? Jelenlegi helyzetben kit ítél a legesélyesebbnek?
– Sajnos nem vagyok látnok, nem ismerem a vásárhelyi közvélemény-kutatások eredményeit sem – ezek jórészt nem is nyilvánosak most, a kampány előtt és alatt tehát jóslásra nem vállalkozom. Csupán kommentárként mondanám el, hogy – tekintettel a jelölések előzetes történetére, az egyeztetések sikertelenségeire – azok az erőviszonyok, amelyek, e pillanatban, vagyis a kampány nyitánya előtt mérhetőek, jelentősen megváltozhatnak a választásokig hátralevő egy hónap alatt.
– Milyen esélyt lát arra, hogy idén, esetleg 4-8 év múlva magyar polgármestere, legyen Marosvásárhelynek?
– Úgy vélem, erre csak akkor kerülhet sor, ha a tétet sikerül valamelyik magyar polgármester-jelöltnek átfogalmaznia. Azaz, úgy megfogalmazni Marosvásárhely problémáit, hogy azok között a helyi román-magyar viszony csak az egyik, természetesen nagyon fontos kérdés legyen, egyéb helyi kérdések mellett – hangsúlyozom: mellett –, amelyek szintén elengedhetetlenek lehetnek a marosvásárhelyi lakosság egésze mint önkormányzati közösség számára. Eddig úgy tűnt, a magyar jelöltek előszeretettel rendelték alá a marosvásárhelyi kérdések megoldását a magyar kérdésnek, ami nem tette lehetővé a nyitást a román szavazók felé. Divatos szóval: a közös gondok egy részét „deetnizálni" kell annak érdekében, hogy más területeken világosabban megfogalmazhatóak legyenek a románok számára is a magyarok érdekei. És Smaranda Enache jelöltsége kapcsán az a kérdés is megfogalmazódott, hogy akkor most mi fontosabb a marosvásárhelyi magyarok számára: egy magyar polgármester, avagy egy, a magyar érdekeket valamilyen koncepció jegyében megjelenítő polgármester?
– Hogyan gondolja, milyen politizálás / párt / tömörülés lenne célravezetőbb Marosvásárhelyen (ahol a magyar lakosság 39 százalékra esett vissza), egy nemzeti, magyar párt, vagy egy „inter-etnikus" párt megalakítása? (Pl. Szlovákia Most–Híd példájára)
– Inter-etnikus párt létrehozására már volt kísérlet Erdélyben, annak kudarca azt sugallja, hogy más politikai konstrukciókat kell keresnünk. Egy másik lehetséges út, amelyre véleményem szerint volna esély, az a létező – ha úgy tetszik – „etnikus", román és magyar pártok regionális érdeklődésének a felerősödése, és a regionális identitás mentén történő összefogása, helyi koalícióinak a kialakítása, Érdekes e tekintetben megfigyelni, hogyan alakul a három magyar politikai alakulat víziója. Az RMDSZ hagyományosan országos, kormányzati szintű koalíciókban gondolkodik, az EMNP az erdélyiség jegyében keres partnerséget, az MPP pedig Székelyföldre koncentrál. Az országos – kormányzati – szintű koalíciók logikáját és eredményességet az elmúlt másfél évtizedben felmérhettük, ez az RMDSZ stratégiájának és hatékonyságának a kérdése. Azonban Romániában 15 év alatt végbement egy decentralizációs folyamat – még ha meglehetősen felemáson, ellentmondásosan is –, tehát a következő években a megyei és regionális román–magyar koalíciókra vonatkozó elképzeléseket kellene az előtérbe állítani, mégpedig nem eseti együttműködésekkel, hanem koncepciózus tervek mentén. Ez stratégiai irányváltás lehetne.
– Az EMNP és az MPP összefogásának egyik, talán legfőbb oka a két vezető egyéniség, a Tőkés László és a Szász Jenő közötti személyes ellentét. Ön szerint feloldható-e a két politikus közötti ellenséges viszony? És miként?
– A politikai ellentétek nagy mértékben perszonalizálódnak, és gyakran személyiségek közötti ellentétekként jelennek meg. Ezért a politikusok közötti személyes ellentétről nehéz eldönteni, mennyire politikai és mennyire személyes tartalmúak. Én nem is a személyek közötti viszonyról beszélnék, hanem arról, hogy mi a különbség a két párt, az EMNP és az MPP mint jobboldali pártok között. Az attitűdökből ugyanis az olvasható ki, hogy az MPP elsősorban pozíció orientált, mintha azt tekintené fontosnak, hogy minél több pozíciót megszerezzen, hogy azok birtokában eldöntse, milyen politikai célokat kíván megvalósítani. Az EMNP viszont inkább konstruktivistának tűnik: a térnyerést egyben egy stratégia útkeresésnek, önépítésnek tekinti. Paradox vonatkozása ennek, hogy miközben pozíció-orientáltságával az MPP sokkal inkább hasonlít az RMDSZ-re, a gyakorlati politizálás szintjén erőteljesebben opponálja a szövetséget. Ezzel szemben az EMNP, mely keresi a Szövetségétől eltérő stratégiát, a gyakorlati politizálás szintjén együttműködőbb az RMDSZ-szel.
– Hogyan látja, az őszi parlamenti választásokra van-e esély a magyar pártok összefogására?
– Ezt a kérdést jelen pillanatban megválaszolhatatlannak tartom. Két fontos tényezőnek van meghatározó szerepe az összefogás alakulásában: a helyhatósági választások eredményeinek és magának a parlamenti választási törvénynek. Egyiket sem ismerjük jelenleg. A választási törvényről még azt sem lehet tudni, hogy milyen típusú lesz, többségi rendszert vezet-e be, vagy úgynevezett vegyes választási rendszert. Úgy hiszem, ez a kérdés csak a nyár vége felé kerül ismét a politika napirendjére.
Pál Piroska
Központ. Erdély.ma

Plágium-ügy: „Nem lehet szőnyeg alá seperni!”
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem nem csak a tanügyi törvény be nem tartása és a magyar oktatók és diákok ellen irányuló diszkrimináció miatt vált hírhedté, hanem vezető tisztségben levő tanárok plagizálása is a vásárhelyi egyetemre vonta az ország, de külföld figyelmét is. Az év elején a tanintézmény volt rektora, Constantin Copotoiu és rektorhelyettese, Brînzaniuc Klára esetében merült fel a plágium gyanúja, de nem sokkal később a jelenlegi rektort, Leonard Azamfireit is más személy szellemi tulajdonával való visszaéléssel vádoltak. Az ügy legfrissebb fejleménye, hogy – mivel a plágiumot vizsgáló bizottság, illetve az oktatási tárca nem reagált a vádakra – a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke, Hantz Péter büntetőfeljelentést tett Azamfirei ellen, ugyanakkor a nemzetközi sajtó is cikkezett a román hatóságok sajátos hozzáállásáról. A BKB Azamfirei rektor lemondását és megbüntetését, valamint Copotoiu volt rektor felelősségre vonását, és a Semmelweis Egyetemen szerzett díszdoktori címének visszavonását követeli. Az ügy előzményeiről, külföldi visszhangjáról és esetleges kimeneteléről Hantz Pétert kérdezték a Központ munkatársai.
– Ön volt az, aki először nyilvánosságra hozta, hogy a MOGYE vezető tisztségeket betöltő három oktatója plagizált. Hogyan jött erre rá? Milyen kutatómunka előzte meg ezt?
– A MOGYE említett vezetőinek csalásait Stefan Hobai biokémikus, az egyetem volt oktatója leplezte le. Ez azonban csak az első lépés volt a felelősségre vonáshoz vezető rögös úton. Nem sokkal a plágium ismertté válása után magyar és román professzorok kerestek meg azzal a kéréssel, hogy vállaljam el az ügy továbbvitelét. Egy marosvásárhelyi tudósnak nemcsak a lehetőségei hiányoznak ehhez, hanem azzal is szembe kell néznie, hogy esetleg kirúgják az állásából, ahogy engem is kirúgtak a Babes-Bolyai Tudományegyetemről. Brassai Attilát, a MOGYE professzorát meg is fenyegették azután, hogy az egyetemen folyó törvénysértésekről előadást tartott az Európai Parlamentben. A plágium ténye számomra első látásra nyilvánvaló volt. Sőt azt is gyanítottam, hogy egyesek nem létező betegek fiktív adataival dolgoztak. Egy számítógépes vizsgálat után fölvettem a kapcsolatot az eredeti cikkek szerzőivel, akik válaszlevelükben megerősítették a plágium tényét, ezután pedig bejelentést tettem az Oktatási Minisztériumnál. Mivel ennek semmi foganatja nem volt – holott Romániában a plagizálás bűncselekménynek számít –, bepereltem az Oktatási Minisztériumot és az Országos Tudományos Etikai Bizottságot, és feljelentést tettem Azamfierei, a MOGYE rektora ellen. A történtekről a Bolyai Kezdeményező Bizottság a nemzetközi közvéleményt is értesítette.
– A romániai oktatási tárca, illetve az Országos Tudományos Kutatás Etikai Bizottsága eddig nem javasolt megoldást. Mit gondol, ki „tesz igazságot” az ügyben?
– A feloszlatott Etikai Bizottság tisztességesen végezte a dolgát. A jelentést a határidő lejárta előtt két héttel már elkészítették, de a korrupt román politika már eredetileg is számolt azzal, hogy esetleg egy-egy ügyben kellemetlen eredmény születhet. Így a bizottságnak megszabták, hogy csak a minisztérium láttamozása után adhatja ki munkája eredményét. A jelentéseiket látva az új kormány inkább gyorsan feloszlatta őket, és bábokat rakott a helyükre.
A jelentés tehát nem nyilvános, de több részlet is kiszivárgott belőle. A volt elnök, Ganea professzor asszony elmondta nekem, hogy a bukaresti Elias kórház beteglapjait is ellenőrizték, és mindhárom esetben szankciókat fogalmaztak meg. Marius Echim, a feloszlatott etikai bizottság alelnöke ennél tovább mert menni: a Nature magazint arról tájékoztatta, hogy mindhárom esetben megállapították a plágium tényét, és fenntartások nélkül két oktató elbocsátását javasolták. Nem árulta viszont el, hogy mely két oktatóról van szó.
A jelenlegi korrupt romániai politikai és akadémiai vezetés önszántából soha nem fog igazságot tenni. Akkor lesz majd igazság, ha a külföldi nyomás, és esetleg egy tisztességesen dolgozó ügyész ezt kikényszeríti. Ez nemsokára be fog következni, és minél inkább próbálják takargatni a mocskot, annál súlyosabbak lesznek a következmények. De ennek így is kell történnie.
– Külföldön – akadémiai berkekben – milyen visszhangja van az ügynek?
– Úgy gondolom, hogy ennél sokkal fontosabbak a politikai reakciók. A Nature és az FAZ cikke után már mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ügyet nem lehet helyi szinten a szőnyeg alá söpörni.
– A plágium gyanúja megerősítést kapott éppen azoktól a tudósoktól, akiknek munkájukból másolt a három szóban forgó oktató. A külföldi kutatók nem tudnak semmit tenni a plagizáló tanárok megbüntetése érdekében?
– Külföldi tudósok nem foglalkoznak román tolvajok hajkurászásával és megbüntetésével, de ráirányítják a nemzetközi közvélemény figyelmét a vásárhelyi állapotokra, amelyek hűen tükrözik mindazt, ami az országban folyik. Írásos nyilatkozatot is adtak a plágium tényéről, amelyet bárki megtekinthet a www.bolyai.eu honlapon.
– Hogyan vélekedik ön arról, hogy Romániában – amely állítólag jogállam – felelős tisztséget betöltő személyek büntetlenül plagizálhatnak?
– Románia nem jogállam, hanem a korlátlan lehetőségek országa. A román politikai elit szemlátomást keresztülgázol a törvényeken és az elemi tisztességen, de elfelejtik, hogy egy nemzetközi botrány még rajtuk is keresztül tud gázolni.
Pál Piroska
kozpont.ro

Felújítás – kinek a számlájára?
Az Állami Számvevőszék határozata szerint a marosvásárhelyi önkormányzatnak 100.000 eurót vissza kell szereznie a református egyháztól, azt az összeget, amelyet a felekezet birtokában levő Bolyai Farkas Elméleti Líceum épületén végzett beruházásra költöttek. Ezt a pénzt még a 2000-es évek közepén folyósították a román állam költségvetéséből, és az iskola tornacsarnokának felújítására fordították. Csegzi Sándor, a polgármester tanácsadója szerint a Számvevőszék kérésének minden további nélkül eleget kell tenni, de az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese, Kató Béla úgy véli, törvénytelenül követelik a pénzt, és nem az egyház felelőssége „kiegyenlíteni a számlát”.
„A Számvevőszék határozatát végre kell hajtani!”
„Ez egy áldatlan állapot, és egyre inkább felszínre jönnek effajta problémák az iskolák ingatlanjainál, de mindenki elhárítja a felelősséget. A helyzet az, hogy a visszaszolgáltatási kérdés nincs letisztázva teljesen a finanszírozás szintjéig” – mondta el érdeklődésünkre Csegzi. Kiemelte, hogy az érvényben lévő törvények értelmében a tulajdonosnak kell az ingatlanok fejlesztésére előteremtenie az anyagi forrásokat, a bérlő kizárólag a javítási munkálatokért felel, azaz meszelésért, mellékhelyiségek karbantartásáért. Tehát felületes, apróbb munkálatokat a bérlő finanszíroz, ám minden, ami lényeges és nagyméretű beruházás az épületben, az a tulajdonosra hárul.
„A probléma kiindulópontja, hogy az iskolát az elmúlt 60 évben nem az egyház használta, és a legtöbb tanintézményben ezekben az években semmiféle karbantartási munkálat nem folyt, így amikor az egyház átvette az ingatlanokat Marosvásárhelyen, szinte mindenik lerombolt állapotban volt: a Bolyai, Művészeti és az Egyesülés Líceum is” – ecsetelte. Hozzátette, hogy ugyan az egyház tulajdonában vannak ezek az ingatlanok, de nem ők használják, hanem a marosvásárhelyiek, de bérleti szerződés alapján az önkormányzat adminisztrációja alá tartoznak, így a városháza végezhetett apróbb javításokat, de lényeges beruházásokat nem vállalhattak magukra.
„A 2000-es évek közepén a Bolyaiban elindult egy – a tornacsarnokot érintő – feljavítási program, és mivel az önkormányzat nem utalhatott erre közvetlenül pénzt, lobbiztunk a magyar és román kormánynál egyaránt, hogy a szükséges anyagi forrásokat meg tudjuk szerezni. A magyar kormány támogatása mellett, az állami költségvetésből is sikerült 100.000 eurós nagyságrendű pénzt szerezni a munkálatokra, amelyet az iskolához juttattunk. Megtörtént a feljavítás, s elkészült a tornacsarnok, de amikor a Számvevőszék ezeket a pénzeket ellenőrizte, úgy ítélte meg, hogy ez a befektetési munkálatok kategóriájába esik, a tulajdonos épületének az állagfeljavítását szolgálja, és úgy korrekt, ha ezt a pénzt az önkormányzat visszaszerzi a tulajdonostól, azaz a református egyháztól” – mesélte Csegzi. A bérleti díjakból vonják majd le a 100.000 eurót
Arra a kérdésre, hogy miként fogják ezt az összeget visszaszerezni, a polgármester tanácsadója azt válaszolta, hogy a havi bérleti díjakból szándékoznak összegyűjteni a százezer eurós értéket, és körül-belül két év alatt fog összegyűlni a szóban forgó összeg. (Az önkormányzat 2012 áprilisa óta nem fizet bérleti díjat a Bolyai épületéért, és a felgyűlt tartozás 2 milliárd régi lejre is rúghat – szerk. megj.)
Csegzi szerint ez a nem egyedi eset felveti azt a kérdést, hogy a továbbiakban hogyan lehetne kezelni az ehhez hasonló ügyeket, és úgy vélekedik, hogy a legcélravezetőbb megoldás az lenne, ha az országos költségvetésből elkülönítenének egy alapot, amelyeket ezen ingatlanok felújítására lehetne használni, természetesen pályázás révén. „Ennek a parlamenti időszaknak a költségvetés a fő témája, és javasolni fogjuk a kérdés megoldását” – állítja Csegzi.
„Törvénytelenül kérik vissza a pénzt”
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese szerint elfogadhatatlan, hogy a református egyháztól akarják behajtani a pénzt: „mi sosem kértük, hogy felújítsák a líceum tornacsarnokát, nem is pályáztunk erre az összegre, és teljesen törvénytelen, amit tőlünk akarnak kérni. Nem szándékozunk semmiféle pénzt visszafizetni, hisz a Polgármesteri Hivatal szerezte a támogatást, és az ő dolga „kiegyenlíteni” a számlát” – állítja határozottan Kató.
Csegzi szerint viszont semmi illegalitás nem történt, a szóban forgó összeg elköltése sem volt törvénytelen, csak az a probléma, hogy a Számvevőszék utólag ezt beruházásnak minősítette, és ezt a tulajdonosnak, az egyháznak kell finanszíroznia. Állítása szerint az ügyben csak annyi a pikantéria, hogy – bár nem az egyház használja ezt az ingatlant, de – az vissza kellett volna kapja olyan állapotban, ahogy elvették annak idején, viszont ehelyett romhalmazokat juttattak vissza. „Az e hónapban köttetendő új szerződés alapján új bérleti díjak lesznek meghatározva, de hozzávetőlegesen 2 év alatt vissza tudjuk szerezni a 100.000 eurót” – állítja a tanácsadó.
Kató Béla elmondta, hogy egyelőre az illetékesek nem fordultak ezzel a kéréssel hozzájuk, és semmiféle értesítést nem kaptak az általuk visszaadandó összegről. „Mindenképp bűzlik az ügy, mert egy olyan munkálatra szánt pénzösszeget akarnak tőlünk elkérni, amire mi nem pályáztunk, és nem tartottunk igényt. Ezt az ügyet ők intézték, övék a felelősség is, ha szabálytalanságot követtek el, viseljék annak következményeit!” – szögezte le Kató.
Pál Piroska
kozpont.ro
Erdély.ma

A magyar pártok közös fellépését sürgeti a RMOGYKE
Ádám Valerián, a RMOGYKE ügyvezetője és pár fős csapata egy hete Bukarestben tüntet az Oktatási Minisztérium előtt – feliratozott orvosi ruhákban és narancssárga esernyőkkel. Ádám az orvosin működő magyar tannyelvű oktatás hátrányos megkülönböztetése ellen tiltakozik, és a román tagozatéval azonos beiskolázási keretet követel, hisz idén a magyar tagozatnak csak 20 fizetéses helyet különítettek el. Ioan Groza minisztériumi főigazgató és Ecaterina Andronescu tanügyminiszter állítása szerint: „csupán ennyit kértek”. Ádám Valerián az RMDSZ-nek, az EMNP-nek és az MPP-nek a tüntetésbe való bekapcsolódását sürgeti.
„Ioan Groza nem értette tiltakozásunk okát, hisz teljesítették a fizetéses helyek kibővítését az orvosin, azaz 20 magyar nyelvű tandíjas helyet biztosítottak. Ebből a beszélgetésből rájöttünk, hogy Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke nem járt közben ügyünkben, hisz mi leadtunk egy petíciót, amelyben kértük a közbenjárását a 40 általános orvosi, illetve a 15 fogorvosi hely megszerzéséhez” – mondta el Ádám.
Király András, oktatásért felelős államtitkár is megerősítette azt, hogy az RMDSZ nem fordult írásos kéréssel a szaktárcához, amelyben a helyek száma szerepelt volna, hanem csak a fizetéses helyek bővítését kerték, de hozzátette, hogy a tandíjas helyeket nem minisztériumi rendelettel szabályozzák, hanem az egyetem szenátusának hatáskörébe tartozik, és a tárca kizárólag az államilag támogatott helyekre van befolyással.
Király András szerint a magyar oktatás „megtűrt” a román tanárok részéről, ezért fizetéses helyekkel terhelni a jó szándékukat nem lehetséges. „Az államtitkár úr elmondása szerint nem találja hatékonynak a tüntetésünket, de megerősítést kaptunk, hogy a következő két hétben az egyetemen elindul a magyar oktatás rendezése, a magyar főtanszékek létrehozása, a szenátus tagjainak bővítése és a magyar rektor-helyettes megválasztása” – állítja Ádám.
„Andronescu miniszter asszony is a támogatásáról biztosított, és kérte a tüntetés abbahagyását, kiemelve, hogy az RMDSZ kérését a fizetéses helyekre vonatkozóan teljesítette. Elmondta, milyen nehézségek árán sikerült meggyőzni a MOGYE vezetőségét a helyek bővítésére, ezért ebben az évben újabb tandíjköteles helyek indítását nem tudja vállalni” – mondta el Ádám.
Ádám Valerián legfrissebb információi szerint dr. Szabó Béla, a MOGYE rektor-helyettese Bukarestben személyesen beszélt Andronescu tanügyminiszterrel, és a tárcavezető kijelentette, hogy idéntől nem számíthatnak semmiféle pozitív változásra, sem a tandíjas magyar nyelvű helyek bővítését illetően, sem az önálló tanszékek megalakítására vonatkozóan.
„Mi a tüntetést folytatni fogjuk mindaddig, amíg a szavakból tettek nem lesznek, emellett várjuk az RMDSZ, MPP és EMNP bekapcsolódását az ügybe” – szögezte le Ádám Valerián.
Pál Piroska
Kozpont.ro; Erdély.ma

Dr. Jakab Sámuel: a csúcson szűnt meg a kertészképzés Nyárádszeredában
„Racionális döntés volt a nyárádszeredai kertészképzés megszüntetése, mert a húsz kilométerre levő Sapientia EMTE is el tudja majd látni a feladatát, másrészt az érdeklődés, a hallgatók száma is nagyot csökkent. Az anyagi gondokkal küszködő intézmény további működtetése lezüllesztette volna az egyetem nívóját, hírnevét. Bevallom: hiányozni fog a tanári közösség és a diákjaim, akiknek emlékezetében Samu bácsiként maradok meg” – állítja Dr. Jakab Sámuel, a Budapesti Corvinus Egyetem Kertésztudományi kar nyárádszeredai tagozatának, a kezdetektől, húsz éve feladatát ellátó dékánja. Mint ismeretes, nem indul új évfolyam a 2013-2014-es tanévben, mert a húsz éve működő intézmény nem nyert el újabb támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumától, viszont a másod-, harmad és negyedévesek kimenő rendszerben befejezhetik tanulmányaikat.
Nem új keletű a probléma
A dékán elmondta, hogy már tavaly novemberétől a levegőben van a képzés megszüntetésének lehetősége, és ő ezt akkor tudomásul is vette. „Amikor a Sapientia EMTE-n elindult a kertészmérnöki szak, már akkor felmerült a nyárádszeredai tagozat megszüntetésének lehetősége. Akkor én voltam az, aki síkra szállt ez ellen, azzal is érvelve, hogy a koronkai intézmény nem integrálhatja a mi képzésünket, hiszen az nem akkreditált. A tavalyi akkreditációt követően nem volt már az „adu ász” a kezünkben, így a már 2002-ben felvetődött probléma újra aktuális lett. Nyilván voltak olyan oktatók, akik nem akarták elfogadni a tényeket, így idén tiltakozó aláírásgyűjtésbe fogtak, és erre buzdították a diákokat is, de már akkor tudattam velük, hogy ez falra hányt borsó, a nyárádszeredai képzés meg fog szűnni” – mondta el Jakab Sámuel.
A fenntartó indokai
Megtudtuk azt is, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában határozat született arról, hogy megszűnik a nyárádszeredai képzés további finanszírozása, és a tagozatot a Sapientiának kell majd integrálnia. A minisztérium a jövő tanévre csak negyven határon túli hallgató támogatását vállalja, ezt pedig sem Beregszász sem Nyárádszereda nem kaphatja meg, hanem a hiánypótló zentai főiskolára utalják majd az összeget. Többek között a hivatalos indoklás tartalmazta azt is, hogy mivel a Sapientián működik akkreditált kertészmérnöki szak, és ez húsz kilométerre van Nyárádszeredától, nem áll módjukban támogatni az utóbbit.
A meglévő három évfolyam befejezi tanulmányait
„Jelenleg összesen ötven-hatvan diákunk – másod-, harmad- és negyedévesek – van még a főiskolán, és a tanulmányaik befejezésére megvan a szükséges anyagi keret” – biztosította a dékán. Azt is hozzátette, hogy a tanárokat sem érte veszteség, mert a legtöbb oktató a Sapientián is tanít, sőt, egyeseknek már túlterhelést jelentett a Nyárádszeredába való ingázás. Emellett a magyarországi óraadókra is lehet számítani az elkövetkezendő három iskolai évben.
Csökkenő érdeklődés, gyengébb képességű diákok
„Ki kell mondani azt, hogy a főiskola iránti érdeklődés évről évre csökkent. Míg húsz évvel ezelőtt, az egyetem indulásakor százan is jelentkeztek a meghirdetett helyekre, tavaly már a negyven tandíjmentes helyet sem töltötték be. Aki el kívánta végezni ezt a képzést, az húsz év alatt megtehette” – állítja Jakab Sámuel. Azt is hozzáfűzte, hogy bár a nyárádszeredai tagozat célcsoportja sosem a frissen érettségizett fiatalok voltak, az utóbbi időben ezek száma megnőtt, és sajnos belőlük is a gyengébb képességűek jelentkeztek, amely gyerekek jó példái voltak középiskolai oktatás iszonyatosan gyenge színvonalának. Elmondása szerint ezen diákok nagy része az első téli vizsgaidőszakban elbukott, 2-3 hallgatónál több a frissen érettségizettek közül nem jutott el az államvizsgáig. „Sok fiatal azt gondolta, hogy ezen az egyetemen nem kell tanulni, és emiatt választották a mi tanintézményünket. Úgy vélték, majd Nyárádszeredában ellébecolnak, ők pedig sorra elhasaltak, mert nem számítottak arra, hogy komolyan kell tanulni, még többet, mint a nappali képzésen, mert jobbára magára, saját kíváncsiságára van utalva a diák. Kijelenthetem: ha az idén indulna is évfolyam, harmincnál többen biztosan nem jelentkeznének, és ennyi diákért anyagilag sem éri meg működtetni egy tanintézményt” – állítja Jakab Sámuel.
Képes lesz-e a Sapientia integrálni a nyárádszeredai képzést?
Köztudott, hogy Sapientián nappali kertészmérnöki képzés folyik, Nyárádszeredában pedig levelező, azaz különbözik a két intézmény célcsoportja. Amíg a koronkai kampusz a frissen érettségizőknek biztosít felsőfokú oktatást, a nyárádszeredai főiskolára leginkább az idősebb generáció jelentkezett, akik tudatosan akarták elsajátítani ezt a szakmát, emellett saját vállalkozásuk van, illetve dolgoznak, így idejükbe nem fér bele a nappali képzés. Adott a kérdés, hogy a Sapientia kertészmérnöki szakja tudja-e majd helyettesíteni a nyárádszeredai képzést. „Úgy vélem, hogy egyelőre a Sapientia nem tudja teljesen átvenni a képzésünk szerepét, de idővel sikerül ez. Természetesen a mikor még a jövő titka” – mondta el a dékán.
Racionális a döntés, de hiányozni fognak a diákjaim
„Bár a kezdetektől jelen vagyok az intézmény életében, húsz éve töltöm be főállásban a dékáni tisztséget, és mindig is „magyar ügyként” tekintettem erre a képzésre, mégis azt mondom: racionális lépés volt a tagozat megszűntetése. Már régebben megfordult az én fejemben is az intézmény felfüggesztésének ötlete, mert leáldozásának első jeleit mutatta. Megcsappant az érdeklődés, a diák-alapanyag is gyenge lett, az anyagi források is elapadtak az utóbbi években. Emellett pedig nem korrekt az, hogy húsz kilométeres körzeten belül két nagyon hasonló képzés működjön magyarországi támogatással. Természetesen hiányozni fog az összeszokott tanári közösség, a diákjaim, akiknek Samu bácsiként maradok meg emlékezetében, de talán 82 évesen – a megmaradt három évfolyam befejezésekor ennyi idős leszek – ideje lenne nekem is igazi nyugdíjasként tölteni mindennapjaim. Pál Piroska
Központ
Erdély.ma

Marosvásárhely legyen a régióközpont!
December 8-ára népszavazást kezdeményez a Maros, Hargita és Kovászna megyei RMDSZ, amelyben a lakosságot arról kérdezik meg, hogy egyetértenek-e a három székelyföldi megye egyetlen fejlesztési régióvá alakításával, amelynek Marosvásárhely lenne a régióközpontja. Emellett mától kezdődik a szövetség tájékoztató kampánya, illetve a törvény értelmében előírt állandó választási névjegyzékben szereplő személyek 5%-ától való aláírásgyűjtés a referendum megszervezése érdekében.
Szerdai sajtótájékoztatóján jelentette ezt be Brassai Zsombor, a Maros megyei RMDSZ elnöke, Peti András, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezetének elnöke, illetve Péter Ferenc, a megyei szervezet politikai alelnöke. Az illetékesek azt is elmondták, hogy a népszavazás, de a tájékoztató kampány is a Hargita Megyei Tanács elnökével, Borboly Csabával, és a Kovászna Megyei Tanács elnökével, Tamás Sándorral közös projektként és egyidőben zajlik.
„Úgy vélem, hogy a lakosságot közvetlenül érintő kérdésekben megkerülhetetlen annak megkérdezése, épp emiatt referendumot írunk ki a regionalizációról. A szavazólapon egyetlen kérdés szerepel majd, éspedig az, hogy „Egyetért-e azzal, hogy Maros, Hargita és Kovászna megye egy közös fejlesztési régiót alkosson, Marosvásárhely régióközponttal?” A kérdésre igennel vagy nemmel lehet majd válaszolni.
A lakosság felvilágosítása érdekében tájékoztató kampány indul, amelyben a regionalizációt illető fontos információkat osztanak meg a székelyföldiekkel, ugyanakkor a népszavazás kiírásához szükséges aláírásgyűjtést is megkezdik. A hatályos törvény értelmében az állandó választási névjegyzékben szereplő személyek mintegy 5%-a kell igazolja kézjegyével azt, hogy egyetért a referendum megszervezésével, ez pedig Maros megyében abszolút számokban 24-25 ezer embert jelent. „Október 14-ig gyűjtjük össze az aláírásokat, ezt 30 napos közszemlére bocsájtjuk, és ennek értelmében november 14-én megyei tanácsülést hívunk össze, és javasoljuk a december 8-i népszavazást” – ismertette Brassai az ütemtervet.
Peti András alpolgármester természetesnek véli, hogy Marosvásárhely legyen a fejlesztési régió központja, hisz a város egyetemi, egészségügyi, kulturális, vallási központ, emellett nemzetközi repülőtere van, és a városban közlekedési infrastruktúra-tervek várnak megvalósításra.
„Megkérjük a civil szervezeteket, egyházakat, a politikai pártokat, hogy támogassanak ebben a kezdeményezésünkben, mert ez olyan érdekünk, amelyet a megye minden lakosának – nemzetiségtől függetlenül – fel kell vállalni. Ugyanakkor hiszem azt, hogy Dorin Florea polgármester és a román politikai pártok is leteszik a garast a népszavazásért” – szögezte le Brassai Zsombor.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma

A minisztérium elvicceli az orvosi egyetem ügyét
A Marosvásárhelyi Orvosi és a Gyógyszerészeti Egyetem magyar oktatói és néhány diákja a múlt héten az Oktatási Minisztériumban jártak, megoldást várva az intézmény két és fél éve húzódó problémájára. A szaktárca viszont az egyetemi autonómiára hivatkozva elzárkózott attól, hogy beleszóljon a különálló departamentum megalakításába, így az idén sem élhet törvényes jogával és nem szerveződhet külön oktatási csoportba a magyar diákság. Időközben pedig az új tanév is elkezdődött, amely évnyitóját a magyar és román tanárok, valamint hallgatók külön helyszínen tartották.
Dr. Szabó Béla, a MOGYE magyar tagozatának vezetője szerint egybehangolt akció zajlik a szakminisztérium és a bizottságok között a magyar tancsoport megalakítása ellen. „Egységes kiállással be szeretnének terelni minket az új tanévbe, közben holmi látszatintézkedéseket foganatosítani, amit el tudnak majd a médiában könyvelni, ám a lényegi változtatást mindenképp el szeretnék kerülni” – állítja a professzor. Kifejtette, hogy az első érdemi változás a magyar csoport megalakítása lett volna, amit a román többségű szenátus elutasított. És bár elviekben elfogadta a testület, hogy a tanársegédek bérlistáján is megjelenjen, hogy a magyar, illetve a román vonal oktatói, Szabó szerint a gyakorlatban ez mindennapos alkudozásnak lesz a tárgya.
Látszatmegoldást akarnak
Köztudott, hogy az oktatási tárca könnyen meg tudná oldani a helyzetet, ha hajlandó lenne erre. Viszont Szabó szerint az csak látszatmegoldásokat foganatosít. „Az elmúlt két és fél év alatt négy beadvánnyal fordultunk a minisztériumhoz, de soha nem kaptunk írásbeli választ egyetlenegyre sem. A múlt heti tárgyaláskor, amikor a tárcavezető azt állította, hogy nem szólhat bele az egyetemi autonómiába, akkor rákérdeztem, hogyha írunk még egy beadványt, akkor most az egyszer fogunk-e rá hivatalos választ kapni. Erre kínos szünet volt a válasz, utána pedig egy viccel terelte el a témát, és az egyetemet övező problémának a megoldatlanságát Király András, oktatási államtitkárra próbálta hárítani. Innen is a látszik, hogy a szándékok mennyire komolyan részükről” – véli Szabó Béla.
A professzor azt is hozzátette, hogy minden eltelt nappal csökkennek a magyar tagozat létrehozásának esélyei, a hatalmon lévők pedig szisztematikusan erre játszanak. Nem látványosan, hanem maszatolva, nem túl nagy botrányt okozva. „Miközben időhúzásra játszanak, az egyetemen, román oldalon próbálnak bebetonozni bizonyos pozíciókat, hogyha valamikor tényleg engedni kellene, akkor kedvező pozícióból tárgyalhassanak. Ezt példázza az oktatói létszámaránynak az eltolódása is” – hívja fel a figyelmet Szabó Béla. Polgári engedetlenség lépései következnek
Szabó Béla elmondta, hogy a kilátásba helyezett polgári engedetlenség eszközeivel élni fognak. Az első volt a külön tanévnyitó megszervezése, jelenleg pedig zajlik az aláírásgyűjtés a diákok körében, amely szerint már a tavaly 1200 diák kézjegyével igazolta, hogy külön oktatási formában szeretne tanulni, idén pedig aktualizálják a listát az újonnan érkezett hallgatókkal. Szabó professzor biztosított arról, hogy a következő megmozdulásokról időben értesítenek.
Nőtt a román diákok száma az egyetemen
Arra a kérdésünkre, hogy az egyetemen zajló több mint két éves hercehurca miatt csökkent-e a magyar jelentkezők száma az elmúlt évekhez képest, Szabó Béla elmondta, hogy nem az intézménybe iratkozó magyar diákok száma csökkent, hanem a román hallgatók száma nőtt.
„Ezt demográfiai adatokkal lehet alátámasztani, amelyre szülészként rálátásom volt, és tudom, hogyan alakultak a húsz évvel ezelőtti demográfiai mutatók. Ennek a következményét érezzük most. Köztudott, hogy 1990 után engedélyezték a terhességmegszakítást, és akkor drasztikusan visszaesett a születésszám, ez pedig ’93-’94-ben csúcsosodott ki. Jelenleg ez a generáció ért el abba a korba, hogy egyetemre készüljön. A másik oka annak, hogy a MOGYÉ-re jelentkező román diákság részaránya nőtt, az egyrészt az, hogy a kolozsvári orvosi egyetemen három éve nem írtak ki tandíjas helyet román nyelvű hallgatók számára, a másik magyarázat pedig az, hogy a vásárhelyi intézményben valamelyest könnyebb a felvételi, hisz csak egy tantárgyból kell megméretkezniük a diákoknak, míg Kolozsváron két tantárgyból is be kell bizonyítsák tudásukat. Valószínűleg ez az oka annak, hogy a MOGYÉ-re kanalizálódik a román diákság nagy része. Ugyanakkor nem vélem általános jelenségnek azt, hogy a tanintézmény körül kialakult <> elriasztaná az egyetemről az orvosnak, fogorvosnak, gyógyszerésznek készülő fiatalokat” – szögezte le az egyetem magyar tagozatának vezetője.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma

Kettős évfordulóra készül a Marosvásárhelyi Rádió
Vasárnap kettős születésnapot ünnepel a Marosvásárhelyi Rádió: fennállásának 56. évét, valamint az egész napos magyar nyelvű adás első évfordulóját. A rádió munkatársai játékokkal, nyereményekkel és meglepetésekkel készültek ez alkalomból, ugyanakkor a rendhagyó műsor mellett a szülinapi ajándékot is az ünnepelt adja: március 2-ától elindul a rádió mobiltelefonos applikációja. Továbbá a közeljövő tervei között szerepel a lefedettség minőségének javítása, és a rádió online arculatának ráncfelvarrása. Interjú Szász Attilával, a Marosvásárhelyi Rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztőjével.
– Március 2-án 56 éves lesz a Marosvásárhelyi Rádió, illetve egy éves az egész napos magyar nyelvű adás. Mivel készülnek az alkalomra?
– Tavaly ilyenkor vált egész napossá a rádió magyar nyelvű adása, így értelemszerűen inkább a kerek, egyéves évforduló lesz a hangsúlyosabb, mint az 56-ik. Vasárnapra főleg az elmúlt egy év adásaiból összeállított válogatással készülünk. Emellett persze egész héten nyereményekkel tarkított játékokat szerveztünk a hallgatók számára. Mivel a rádió pártfogolja a kulturális életet és főleg a színházat, valamint kiemelt médiapartnere ezen eseményeknek, a székelyföldi teátrumok március 2-a körül játszott előadásai alatt a rádiót is felköszöntik.
– Egy éve működik már az egész napos magyar nyelvű adás. Milyenek a hallgatók visszajelzései? – Ez elmúlt egy év visszajelzései egyértelműen pozitívak. Már régóta várták székelyföldi hallgatóink, hogy bővüljön az adásidő. Megszereztük a reggeli és az esti idősávot is, amely meghatározó időintervallum a rádiózás szempontjából. Ennek eredményeként jelentősen megnőtt nemcsak a hallgatottsága a rádiónak, hanem a befolyása is. Akik eddig hűségesen hallgattak minket napi 7 órát, azok most naponta 10-12 órát töltenek a rádió mellett. Nyilván leginkább vidéken élő, nyugdíjas személyekről beszélünk, de a visszajelzések szerint az új idősávokkal sikerült megszólítani az aktívabb, fiatalabb réteget is.
– Induláskor személyzethiányból fakadó nehézségek léptek fel. Azóta sikerült-e a csapatot elégséges számúra bővíteni?
– Ugyanakkora létszámú csapattal dolgozunk, mint pár évvel ezelőtt, és a hozzávetőlegesen – bedolgozókkal együtt – harmincfős munkaközösség programja nagyon feszes, mivel sajnos a költségvetés terén nagy előrelépések nem történtek. Úgy vélem, hogy mindezek ellenére a viszonylag stabil szerkesztőségünk tartja a szintet. Ez természetesen megfeszített munkát jelent, ami időnként a minőség rovására is mehet, de igyekszünk nem túl nagy kompromisszumokat kötni.
– Célközönség-korrekció történt-e az elmúlt egy évben?
– Az idősávbeli terjeszkedésünk következményeként sikerült megszólítanunk a fiatalabb korosztályt is. Ugyanakkor a hallgatók átlagéletkorát is csökkentettük olyan műsorok által, amelyek leginkább a fiatal generációhoz szólnak. Ilyen a hétvégi Trendetlenség, ahol divatról beszélünk főleg hölgyeknek, de a Top 30 és a Kotta projekt zenei műsorok is rádió mellé szögezhetik a fiatalokat.
– Történt-e zenei újrapozicionálás az egész napos magyar nyelvű sugárzás végett?
– Természetesen, hisz ha fiatalabb hallgatókat akarunk bevonni a rádióhallgatók körébe, akkor a hangzásvilágot is upgrade-elni kell, de nyilván nem szeretnénk ezzel a modernizálással az eddigi stabil hallgatóink elveszítését kockáztatni. Továbbra is próbálunk olyan egyensúlyt fenntartani, amely megőrzi a konstans hallgatókat, viszont fokozatosan egyre több új rádiófogyasztónak kerülünk be a napi programjába.
– Milyen a vásárhelyi közszolgálati rádió pozíciója a kereskedelmi adókhoz képest? Sikerül-e a hallgatóságot megtartani, növelni számukat?
– Leszögezném, hogy nem tekintjük versenytársnak a kereskedelmi adókat, hisz mi nem vagyunk piacfüggők, elsősorban nem reklámokból tartjuk fent magunkat, hanem a mindenki által fizetett tévé- és rádióilletékből. Éppen emiatt kötelességünk mindenkihez szólni. A másik szempont, amiért nem lenne korrekt bármiféle versenyhelyzetről beszélni, hogy nagyon nagy teljesítményű adókkal működünk, és monopolhelyzetben vagyunk. A kereskedelmi adók nagy része urbánus közegben szorult meg, nem terjednek túl a városhatáron, peremvidékeken, a vidék pedig általuk szinte teljesen lefedetlen. Nagyon sok olyan régió van Erdélyben, ahol még mi sem szólunk, ám még annál is több, ahol csak a Marosvásárhelyi Rádió szól. A hallgatóság tekintetében magasan vezetjük a piacot: Erdély leghallgatottabb magyar nyelvű rádiója vagyunk. Kihangsúlyoznám, hogy ez nem kizárólag a rádió tartalmának érdeme, de bízom benne, hogy ez is nagymértékben hozzájárul. Tagadhatatlan, hogy regionális rádióadóként nagy a helyzetelőnyünk, teljes Székelyföldet és Brassó megyét is lefedjük, ugyanakkor a frekvenciák nem állnak meg a megyehatárnál, így Kolozs, Szeben és Fehér megyében is hallgatnak minket.
– Amióta ön áll a rádiót élén, az adásoknak Facebook-profilja is van, azaz a rádió a közösségi felületeken is reklámozza magát. Közelebb hozzák-e ezek a fiatalabb generációt?
– Tény, hogy a Facebook nagy segítség a népszerűsítésben. A rádió hivatalos oldalán több mint hatezer barátunk van, de minden műsornak van saját Facebook-oldala, amit a hallgatók kedvelnek és követnek. A közeljövőben külön hangsúlyt fordítunk az online jelenlétre, hisz érzékelhetően a média világa ebbe az irányba tart, és mi sem nem szeretnénk lemaradni.
– Milyen lehet a közszolgálati médiumok sorsa a digitális korban?
– Úgy vélem, hogy a közszolgálati médiumoknak a szerepe nem kellene változzon, függetlenül attól, hogy online, avagy bármilyen hagyományos formában jelenik az meg. A különbséget elsősorban a tartalomnak és a stílusnak kell meghatároznia, és mivel adófizetők pénzéből működik, a legfontosabb feladata az, hogy igyekezzen minden rádióhallgató elvárásának megfelelni. Ez nagyon nehéz feladat, mert a rádió, amely egyszerre próbál mindenkinek tartalmat nyújtani, azt is kockáztatja, hogy nem szól senkihez. A közszolgálatiság sikerének nyitja a műsorpolitikában és a műsorrácsban rejlik. Akképp ajánlott azt összeállítani, hogy az egyes tartalmak kiegészítsék és ne kioltsák egymást. Ez pedig komoly odafigyelést követel, továbbá a hallgatói visszajelzések számbavételét és a konstruktív kritikával szembeni nyitottságot igényli.
– Melyek a rádió jövőbeni tervei? – Első lépésként épp a születésnapon indul el a rádió mobiltelefonos applikációja, amellyel elsősorban az okostelefont használó fiatalokat célozzuk meg. Emellett a rádió online jelenléte is fog modernizálódni, és bár az elmúlt egy évben e téren nem történt gyökeres változás, a közeljövőben teljesen új honlap várja majd az érdeklődőket. Ugyanakkor a rádiólefedettség és annak minősége több helyen is hagy kívánnivalót maga után, ezt szeretnénk második lépésként korrigálni: cél a minél nagyobb ultrarövid hullámú lefedettség megszerzése. Emellett pedig éjszaka is saját tartalmat szeretnénk sugározni, állandó célkitűzésünk pedig a minőség folyamatos javítása.
Pál Piroska
Központ
Erdély.ma,

Folyamatos a magyarok visszaszorítása – Interjú a MOGYE magyar tagozatának vezetőjével
– Újabb államilag támogatott helyekkel bővül a MOGYE kínálata ősztől, de csak a román nyelven tanulni vágyó diákok számára. Ezzel szemben a magyar fiatalok még fizetéses helyekre sem pályázhatnak. Leonard Azamfirei rektor szerint nincs elégséges számú oktató és kereslet sincs a táplálkozástanon, kinetoterápián, testnevelési szakon és orvosi kozmetikán magyar szakokra.
Hogyan vélekedik ön erről?
– Amikor a felsorolt rövid távú képzések elindultak az egyetemen – még az új tanügyi törvény hatályba lépése előtt –, azzal a kéréssel fordultunk a vezetőséghez, hogy ezen szakokon is vezessék be a magyar nyelvű képzést. Erre az volt a válaszuk, hogy rövid távú képzéseken ez nem valósítható meg, csak a hosszú távúakon. Mindemellett volt olyan év, ahol például kinetoterápián a 75 diákból 37-38 magyar hallgató volt. Sőt, olyan tanár is oktatott a román tagozaton, aki be akarta vezetni a terminológia tantárgyat, mert járt az egyetemre olyan magyar diák, aki nem értette meg a román szakkifejezéseket. Mi akkor is hangsúlyoztuk, hogy nem ez a megoldás, az egyetlen járható út a teljeskörű magyar nyelvű oktatás. Akkor ezt nyilván elutasították. Ám amikor megjelent a multikulturalitást szavatoló tanügyi törvény, akkor újra kértük, hogy a rövid távú szakokon is indíthassunk magyar nyelvű oktatást, akkor pedig az volt a kifogás, hogy csak költségtérítéses helyeket terveznek a szóban forgó képzéseken, és magyar szakot beindítani ez esetben gazdaságilag nem kifizetődő. – Mindemellett az egyetem vezetősége idén angol nyelvű fogorvosképzést is szeretne indítani.
– Így van, idén ősszel el is indul a képzés. 2011-ben, a tanügyi törvény megjelenésekor hozzávetőlegesen 40 százalék volt a magyar diákok részaránya a MOGYÉ-n, ám a jelenlegi helyzet tükrében 5-6 év múlva 20 százalék alá fog csökkenni, és amikor tíz százalék alá esik a magyar diákok aránya, akkor majd talán gond nélkül biztosítják a magyar nyelvű oktatást…
– Jelen pillanatban hogyan áll a magyar departamentumok megalakításának helyzete?
– Folyamatos a magyarok visszaszorítása. A tanügyi törvény megjelenésétől mi felemeltük a hangunkat, kértük, követeltük, hogy léptessék életbe a jogszabály által előírt intézkedéseket, de azóta a tanügyminisztérium folyamatosan „nyugalomra int” minket, várakozó álláspontot kíván tőlünk. Arra kérnek, várjunk, amíg erősödik a magyar nyelvű oktatás az egyetemen, de a jelen helyzet szerint csak a román tagozat erősödik – például jóváhagynak államilag finanszírozott helyeket a rövidtávú képzéseken, növelik a fizetéses helyek számát a román diákok számára – tehát egyértelműen csökken a magyar diákok részaránya, s így mi folyamatosan gyengülünk.
– Egyáltalán nem közeledtek az álláspontok a magyar és román oktatók között? – Esély sem volt közeledésre, mert amikor a tanügyminiszter ez év áprilisában „tárgyalni” érkezett a városba, árulkodó módon – és szokás szerint – előtte már a román vezetőséggel magántárgyalásokat folytatott. Utána, amikor mi ültünk vele asztalhoz, akkor – finoman fogalmazva – burkoltan a román fél álláspontját képviselte. Akkor mi kilátásba helyeztük a szenátusból való kilépésünk szándékát, de azt kérte, ne hamarkodjuk el a döntést. Nekünk a reakciónk erre az volt, hogy cserébe ígérjék meg azt, hogy visszavonják a szenátus azon döntését, miszerint még egy évig napolják a magyar tagozat létrehozásának témáját. Ezt ők gondolkodás nélkül visszautasították, erre válaszként a vezetőségi funkciót betöltő magyar oktatók lemondtak egyetemi adminisztratív tisztségeikről. – Egységes a magyar nyelvű oktatók véleménye, ami a magyar szakok elindítását illeti?
– Igen. Nyilván vannak mindenhol különutasok egy csoporton belül, de egységesnek mondható a magyar nyelvű oktatók álláspontja.
– Milyen a hangulat a diákok körében? Lehet-e ellenségeskedést tapasztalni?
– Én leginkább a hatodévesekkel foglalkozom, akik talán picit másképp állnak hozzá a dologhoz, mert hamarosan végeznek, de az általános elégedetlenség különböző formákban jelentkezik náluk is. A diákok közötti ellenségeskedés elszigetelt jelenség, de az olyan oktatók között is, akik – úgy vélem – nem azon a szinten vannak, hogy primitív megnyilvánulásokra ragadtassák el magukat.
– Ön személy szerint kivitelezhetőnek tartja-e egy magyar tannyelvű orvosi – alapítványi, magán stb. – egyetem alapítását? Egyáltalán milyen kiutat lát a zsákutcából?
– Ez természetesen nem egy rajtam álló, vagy egyszemélyes döntés, de szerintem az egyetem vezetőségét kellene valahogyan rábírni arra, hogy a tanügyi törvény rendelkezéseit ültessék életbe, ehhez viszont szükség van a hatóságok segítségére, amit egyelőre abszolút mértékben nélkülözünk. Ami az alternatív megoldásokat illeti: magán– vagy alapítványi egyetemnek vajmi kevés esélye van állami finanszírozásra, én pedig úgy vélem, amíg az állam támogatott magyar helyeket biztosít a magyarul tanulni kívánók számára, addig kár lenne eldobni magunktól ezt a lehetőséget. Az erdélyi magyar lakosok is ugyanolyan adófizetői a román államnak, tehát megilleti őket a térítésmentes orvosképzés. – A tervek szerint jövőben kezdik el működtetni Németországban a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem kihelyezett tagozatát. Addig egyetemi kampuszt építenek, s saját kórházuk kialakításáig a hallgatók gyakorlati képzésére a német kórházakban kerül majd sor. Milyen előnyei vannak ennek, illetve a magyar diákoknak milyen haszonnal járhat ez? – Ugyanaz a mögöttes szándék sejlik ki e mögül is, mint a magyar tagozat beindításának megakadályozása mögül: minél kisebb legyen a magyar diákok részaránya az egyetemen belül. Bár az ötlet kelet-európai trendet követ, hisz tájainkon az orvosképzés viszonylag olcsó, és azok az EU-s állampolgárok, akik kevesebb költség árán szeretnének tanulni, azok a németországi kirendeltségen sajátíthatják el a szakma alapjait. Nekem viszont aggályaim vannak ezzel kapcsolatosan – ám tudomásom szerint próbálnak rá megoldást találni –, mert bár az első három egyetemi évet el lehet végezni bárhol, a tudásanyag ugyanaz, viszont a következő három évet, ahol betegekkel kell foglalkoznia az orvosnövendéknek, nem mindegy, hogy hol végzi. Elképzelhetetlen, hogy a román állampolgár Németországba költözzön, és ott kezdjen el betegeket gyógyítani és fordítva. Ehhez kollégiumi tagság kell, és az illető ország engedélyei szükségeltetnek stb.
– Milyen új szakokkal várja idén az orvosi egyetem a líceumot végzőket? – Újdonságnak számít a Kozmetológia és dermofarmácia szak, amely a gyógyszerészeti karon belül indul. Pál Piroska
Erdély.ma

Színjátszás több mint százéves hagyománnyal Csíkcsicsóban
Csicsóban több mint százéves hagyománya van az amatőr színjátszásnak, a jelenlegi csoport Szabó Magdolna kezdeményezésére alakult 2008-ban, az Élő Emlékezet Egyesület keretében. Néhány hónapja az egyesülettől függetlenül, önálló színjátszó csoportként működnek.
Este nyolc óra után érkeztünk meg a csíkcsicsói kultúrotthonba, hogy ezúttal a csicsói amatőr színjátszókkal beszélgessünk. Épp a próba szünetében toppantunk be a színjátszó csoporthoz, a Rejtő Jenő Úrilány szobát keres című darabját próbálták, készülve a karcfalvi vendégjátékra.
Első nagy sikerű előadásuk Heltai Jenő A néma levente című darabja volt, melyet Varga Sándor, a Csíki Játékszín színésze állított színpadra. A néma leventét 1965-ben láthatták még a helybéliek, hisz az akkor működött színjátszó csoport is játszotta. Következett A hullámzó vőlegény című darab, amelyet szintén Varga Sándor rendezett, majd miután a színművész Magyarországra költözött, Bilibók Attilát kérték fel rendezni a csicsói műkedvelők. Ő Csiky Gergely Buborékok című művét ajánlotta a csoportnak, majd vitte színre velük. A legutóbbi előadásukat, az Úrilány szobát keres címűt is ő rendezte.
„Nem könnyed darabokat akarunk, amire így is, úgy is elmennek az emberek, hanem népművelő jellegűeket, kicsit fajsúlyosabbakat” – mondta Lutz Levente, a csoport egyik tagja.
Az előadásokhoz a díszlet, jelmez otthonról kerül ki, vagy éppen turkálóból vásárolják meg. A csicsói színjátszóknak már külön díszletraktáruk is van, egy csűrben tárolják azokat a díszleteket, amelyeket épp nem használnak a játszott előadásban. „A kulturális központnál volt egy megbeszélés az amatőr színjátszók vezetőivel, és ott javasoltam, hogy csináljunk egy börzét, Facebookon, vagy valahol, ahová mindenik csoport írna egy leltárlistát azokról a díszletekről, amelyeket épp nem használnak. így kölcsön tudnánk kérni egymástól, ha szükségünk van valamire, például fogasra, lámpára, kanapéra. Sajnos nem történt még előrelépés ez ügyben” – jegyezte meg Lutz. Megtudtuk, arra is volt példa, hogy egy díszletdarabot pályázat útján szereztek be, bár nehezen tudták megértetni, hogy az adott csikókályha tényleg díszletként fog funkcionálni. A rendezői díjakat is általában pályázatokból oldották meg.
Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Gelence, Csernáton, Alsórákos, Szentmárton, Csíkmadaras, Csíkkarcfalva – csak néhány hely, ahol a csicsói színjátszók felléptek. A néma levente című előadással még egyhetes turnén is voltak Magyarországon.
A faluban jól fogadják az előadásokat, ha többször játszanak egy darabot, akkor is telt ház van. Még Csíkszeredából is sokan mennek el megnézni a csicsói színjátszókat. Aztán előadás után, mint újságolták, úton-útfélen gratulálnak nekik a szomszédok, ismerősök. A színjátszó csoport tagjai, dacára annak, hogy van, mikor éjszakába nyúlóan próbálnak, szívesen járnak össze. „Egyfajta szórakozás, jó csapat kovácsolódott össze. Ugyanakkor lehet fejlődni, a rendezőtől, a darabból tanulni is tudunk" – mutattak rá.
A színjátszó csoport tagjai:
Adorjáni Lajos, Silló Attila, Részegh Attila, Csobot Zsófia, Pál Tibor, Lutz Levente, Sántha Imre, Kósa Gyula, Sántha Mária, Pál Norbert, Becze Géza, Becze Éva, Kelemen Emma, Fülöp Irén, Kelemen Béla, Bencze Etelka, Pál Piroska.
Péter Beáta
Székelyhon.ro