Az Agache-per jan. 18-i tárgyalásán megjelent Paizs Ottó vádlott, nem tudott eljönni Héjja Dezső, a másik vádlott, mert ágyhoz kötött súlyos beteg. Filip Orbán Daniela és Konrád János vádlottak tartózkodási helye ismeretlen. A vádlottak védője Fazakas Forró Csilla. - A tárgyaláson megjelent Petre Turlea képviselő, a hírhedt magyarellenes Har-Kov ügy egyik szószólója. A mostani tárgyaláson Paizs Ottót hallgatták ki, aki elmondta, hogy azon a napon maximum tíz percre hagyta el munkahelyét, el a borbélyüzletet. Paizs Ottó elmondta: maga az ügyész is gondban volt vele, hogy felmentse vagy ne. A tanúk elmondták, hogy Paizs Dezső nem is ment a verekedés közelébe. A felperes tanúi az áldozat testvérei voltak, akik arról szóltak, hogy milyen sokba került a temetés /később kiderült, hogy belügyminisztériumi temetést rendeztek/. Az özvegy egymilliárdos kártérítést követelt, továbbá a temetési költségeket. Fazekas Forró Csilla védőbeszédében kitért arra, hogy 1989 decemberében máshol is sor került hasonló cselekményekre, de csak Hargita és Kovászna megyében ítélkeznek a - vélt - elkövetők felett. /Béres Katalin: Az Agache-per. Eskü - Biblia nélkül. = Brassói Lapok (Brassó), jan. 22-28./ Előzmény: 1989. decemberében a népharag végzett Agache milicistával Kézdivásárhelyen, özvegye pert indított. Jellemző, hogy nyolc éven át az ügyészség nem is tudott előállítani tetteseket. /Béres Katalin: Az Agache ügy a fővárosi bíróságon. = Brassói Lapok (Brassó), 1998. nov. 13./

A magyarság lélekszáma a korai századokban
Arab források
Nathalie Kálnoky úgy véli, hogy az Árpád vezette törzsszövetség, amely több vezér, fejedelem parancsnoksága alatt állt, inkább politikai szövetséget alkotott, mint etnikait. A magyar törzsszövetség etnikai összetétele hasonlítható a pusztai népekéhez, így a kazárokéhoz és a bolgárokéhoz, amely államok szintén heterogén összetételűek voltak.
László Gyulával teljesen egyetértve gondoljuk azt is, hogy „a magyarok különböző népneveinek tartott nevek nem egyazon népnek – a magyarnak – más és más neve, hanem valóban más népeket jelentenek, amelyek összeolvadásából keletkezett" Árpád népe. Ezt azért emeljük ki, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a honfoglalás előtti korra vonatkoztatva is egységes magyar törzsszövetségben, népben gondolkodjunk. Márpedig a különböző származású törzsek még a vérszerződés (884 táján) megkötése utáni évtizedekben is őrzik önállóságukat, némely törzsfő még a magyar állam megszervezése kezdetén is igyekszik érvényesíteni politikai különállását.
Al-Dzsarmi a 800-as évek előtti időszakra vonatkoztatva valóban egy turk (magyar) fejedelemre és törzsre gondolt. Ibn Hurradadbih Utak és országok című könyvében, melynek első változata 846-ban, bővített változata 885-ben készült el, arról tudósít, hogy a magyarok függetlenek, önállóak, nincsenek alárendelve a kazároknak, a bolgároknak, de a bizánciaknak sem. Mindenképp a Megyer törzsre és nem a törzsszövetségre gondolt, mert Ibn Hurradadbih a magyarokról szóló adatait szintén al-Dzsarmitól vagy Harun ibn Jahjától vette át, márpedig az általuk leírtak a 800 körüli állapotokra vonatkoznak. A magyarság száma az arab források tükrében
Mivel Dzsajháni beszámolója a 800-as évek tájáról tudósít, és egy törzsről ad hírt – míg a Hétmagyar törzsszövetség megalakulására csak 884 táján került sor –, bátran állítható, hogy az arab forrásokban szereplő lovas hadsereg felállítására vonatkozó tudósítás nem a honfoglalás kori összmagyarságról ad hírt. Ha a Megyer törzs fő- és alkirálya a 800-as években húszezer fős fegyverforgatót mozgósíthat, akkor három nemzedékkel később már huszonötezer fős fegyverforgatóval rendelkezik. Ha a nyolc törzs haderejét külön-külön – háromnemzedéknyi idő után – huszonötezer fős átlagra becsüljük, akkor a törzsszövetség hadra mozgósítható férfinépe elérhette a kétszázezret, amelyet öttel beszorozva egymilliós lélekszámú honfoglaló népességet kapunk. Természetesen, a nyolc törzs sem lehetett egyforma, úgy tűnik, hogy a Megyer, a Nyék és a Kürtgyarmat a nagyobbak közé tartozott, az öt törzs valamivel kisebb népességű volt, míg a három törzset magában foglaló kavarok lélekszáma is jelentős lehetett. Muagerisz állama
A Fekete-tenger északi vidékein, Meotisz közelében 530 táján igazolható egy olyan hun–bolgár (onogur) törzsi állam léte, amelynek uralkodója a Muagerisz nevet viselte, egy olyan személynevet, amely a Magyar törzs nevével azonos. A törzsnév és az uralkodó nevének azonossága nem lehet véletlen, és az sem, hogy a későbbiek során ez lett az egész törzsszövetség és nép közös neve. Úgy vélem, hogy Muagerisz felvette annak a törzsnek a nevét, amelynek ura (fejedelme) lett, ezzel is hangsúlyozva a törzs fölötti birtoklás jogát. Tudunk arról is, hogy épp ez idő tájt vívtak ádáz harcot az uralkodó család fiai a hatalomért, és a törzsnév személynévvé is ekkor alakult. Asztalos Miklós szerint a pusztai népeknél „a harcokban rendszerint egy törzs magához ragadja az irányító szerepet, és ekkor a törzs vezére az egész törzsszövetségnek, a népnek is vezére lesz". A hatalmasabb törzs neve lesz a törzsszövetség megnevezése is. A magyarságra vonatkoztatva ennek emlékét Anonymus krónikája őrzi meg. Az általa használt név a Hetumoger (Hétmagyar), Paizs Dezső értelmezése szerint „a Magyar vagy Megyer törzs vezérelte hét törzs"-et jelent.
A Megyer vagy Magyar törzsnevünket a szakirodalom magyar eredetűnek tartja, de gondolatébresztő lehet Asztalos Miklós meglátása, amely szerint kettős eredetű, mert a törzsnév első fele finnugor, a második bolgár-török. Egy biztos, a pusztán az etnikai kavarodás, a különböző törzsek keveredése, egyesülése általános jelenség volt. Az egymás szomszédságában élő rokon törzsek között elsősorban védelmi jellegű kapcsolatok alakultak ki. Ilyen lehetett a Megyer törzzsel szövetséget kötött, katonailag kitűnően szervezett népcsoport, a székely helyzete is.
(folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Többnyelvű magyar őstörténet és származás (6.)
Besenyők A besenyők Európa keleti határán a 9. században tűnnek fel. A honfoglalást megelőző évtizedekben a magyarokkal két nagy háborút vívnak. Az első besenyő csoportok a kavarokkal együtt (850 táján) csatlakoznak a magyarokhoz.
A 10. században több magyar–besenyő katonai szövetség alakul ki. Egy nagyobb csoportjuk Taksony fejedelem idején telepedik le a Kárpát-medencében. E besenyő nemzetség (törzs) vezetője – Anonymus tudósítása szerint – Tonuzoba volt. A 11. század derekán nagyszámú besenyő harcol I. András király seregében is.
A besenyő–magyar együttműködés nem mindig felhőtlen, a keleti határok, Moldva irányából gyakran törnek be Erdélybe, Magyarországra. A besenyők hatalmát végül az úzok és a kunok számolják fel. Egy részüket II. István király 1122 táján fogadja be, telepíti le. A legjelentősebb besenyő telepek Fejér és Tolna megyében létesülnek. De megtaláljuk őket Csanád megyében, Dél- és Délkelet-Erdélyben is. Saját ispánjuk alatt önkormányzattal, autonómiával rendelkeznek, ennek fejében tartoznak katonáskodni. A csanádi besenyők még 1495-ben (is) rendelkeznek besenyő szabadságjoggal. Kunok A kunok olyan török nyelvű nép, amely eredetileg nomád törzsekben él Pekingtől északra, Szibériában. 1000 táján a Volga körül, 1070-ben már az Al-Dunáig húzódó térségben laknak. A 11. század közepétől – két évszázadon keresztül – az Ural folyó és az Al-Duna közti térség urai. Az oroszok polovecnek nevezik őket. Gyakran veszélyeztetik az orosz államok, Bizánc és Magyarország biztonságát. 1223-ban az oroszokkal együtt harcolnak a Kalka folyó melletti csatában. Bár a tatárok visszavonulnak Ázsiába, de a tőlük való félelem miatt egy részük letelepedik Magyarország területére. 1227-ben az egyik kun fejedelem felveszi a kereszténységet, elismeri a magyar király fennhatóságát. Ekkor hozzák létre a milkói római katolikus püspökséget. Béla herceg a mai Olténia területén szervezi meg a Szörényi Bánságot. Később a Balkán-félszigetről érkező vlachokat (románokat) államba szervező – Havaselve és Moldva területén élő – kunok elismerik a magyar királyt hűbéruruknak, vazallusok lesznek. A magyar király felveszi a Kunország királya címet. Kötöny, a kunok főfejedelme 1239-ben egész népével együtt áttér a kereszténységre, majd a Duna és a Tisza közötti térségben telepedik le. Azonban a nomád életmódú kunok és a földművelő magyarok között ellentét alakul ki, a kunok fellázadnak, és kivonulnak az országból. Visszatelepítésükre 1243-ban kerül sor, amikor őket lovas íjászként betagolják a magyar honvédelmi rendszerbe. A kunok hét nemzetségének társadalmi életét a nemzetségbírák irányítják, 1270-től a főhatóságuk a nádor lesz. 1279-ben kun törvénnyel szabályozzák a kun társadalom életét. A nemzetségi területekből székeknek nevezett közigazgatási egységeket szerveznek, amelyek a 15. századig működnek. Szabó István Mihály lélekszámukat a letelepítéskor százezer főre teszi. „Észak-Magyarországra betelepült csoportjaik a palócok (a kunok szláv neve a »polovec« volt, ebből lett a palóc) elődei voltak.” Ma a Nógrád-medencében és az Ipoly mentén palócként ismerik őket. A kiskunok a Duna–Tisza közén, Szeged és Budapest térségében élnek, míg a nagykunok a Közép-Tisza és a Hortobágy régióban. Ma a magyarság legöntudatosabb magyar közösségeihez tartoznak. Benkő Mihály a kunokról írja, hogy „magukat kunnak nevezik, antropológiai vonásaik türk jellegűek”, őrzik a kun hagyományokat.
Jászok A kunokkal jönnek az iráni eredetű alánok, jászok is, majd 1283-ban a Balkán-félszigetről egy újabb csoportjuk jelenik meg. A jászok a mai Kazahsztán déli térségéből, s Karatau-hegység vidékéről jövő iráni gyökerű népcsoport. Európába a részben rokon alánokkal kerülnek. A mai Jászság területe a Zagyva és a Tarna folyó mentén, Szolnok megyében található. A jászok a 14–15. században mint testőrök és lovas íjászok teljesítenek szolgálatot. A kunok és a jászok még a 16. században is beszélik a nyelvüket. A későbbi színes magyar nyelvük nem igazolja azt, hogy ők mindig magyarok voltak.
Blakok A blak olyan türk, ótörök népcsoport, amely a honfoglalás előtt a székelyek szomszédságában élt. Kézai Simon a Bihar vidékén élőkről úgy tudja, hogy összekeveredve élnek a székelyekkel. A székelyek és a blakok a magyarokkal közösen hódítják meg Pannóniát, és együtt telepednek le a határhegyekben, hasonló katonai feladatkört töltenek be, és nyelvileg is együtt magyarosodnak el. A blakokat nem szabad összekeverni a 13. században a Balkánról érkező vlachokkal. Két teljesen külön népről van szó. Azok, akik a székelyeket megtanítják a ma is ismert híres rovásírásra, melynek 37 betűjeléből 21 ótörök, nem a Balkán-félszigetről érkező vlachok, románok. Pais Dezső megállapítása szerint a blak népnév türk eredetű, jelentése rész, töredék. Rásonyi László turkológus az onogur–bolgárok közt élő karluk törzs utódainak tartja őket.
(folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Többnyelvű magyar őstörténet és származás (7.)
A többágú származás
Az ősmagyarság két törzse, a Megyer és a Nyék népe már a Krisztus előtti 5. században kivált finnugor nyelvrokonaink közösségéből, és kapcsolatba került az iráni és a török népekkel, rátért a lovasnomád életformára, átvette a török népek kultúráját.
A 870-es évekre vonatkoztatva Ibn Ruszta és Gardézi egyértelműen írja, hogy „a magyarok turk fajbeliek”, illetve „a magyar törökfajú nép”. A bizánci források, köztük Bíborban született Konstantin De Administrando Imperio című művében csak turkokat, Turkiát emleget. Az arab krónikások a magyarokat szintén törököknek tartják. Az őstörténeti kutatások jelenlegi szintjén ez túlzásnak tűnik, de érthető, mert az utólag magyarnak mondott törzsszövetség társadalmi, politikai és katonai megszervezése törökös jellegű volt. Nem véletlenül tartja Vékony Gábor Árpádot és népét török nyelvűnek. A régészeti kutatások alapján a magyar törzsek Volga–Káma vidéken élése az 5–9. század közöttre igazolható. A magyarság különböző származású törzsei már a 700-as évektől egymás szomszédságában éltek. Bizonyos török és iráni eredetű néprész nyelvi elmagyarosodása már a 700-as évek elején megkezdődik. A források alapján megállapítható, hogy a két magyar törzshöz – a Nyékhez és a Megyerhez – csatlakoznak a hasonló nyelvszerkezetű törzsek. A Kürtgyarmat törzs a többieknél korábban lép szövetségre a Volga vidékén élő két magyar törzzsel, elmagyarosodására is korábban kerül sor. Mándoki Kongur István bebizonyítja, hogy a Kürtgyarmat törzs Gyarmat részének neve iráni eredetű. A törzs másik része a török eredetű Kürt nevet viseli. Az említett három magyar nyelvű törzsünkhöz csatlakozik még négy, azoknál kisebb létszámú – a Don vidékén élő – török nyelvű törzs. Konstantin bizánci császár feljegyzi ezek nevét is: Tarján, Jenő, Kér és Keszi. Ezek öt-hat nemzedék alatt (egy nemzedék 25–28 év) a hasonló nyelvszerkezet és a sztyeppei népek életvitelének azonossága, a kultúrának és szokásoknak köszönhetően betagolódnak a magyar törzsszövetségbe. Hamar elmagyarosodik a Székely, a Varsány és a Tárkány törzs, valamennyi szintén török eredetű.
Próbálkozások történnek a törzsnevek idegen nyelvekből való megfejtésére, értelmezésére. Így például Karácsony János a székelyek nevét a szlovén nyelv „vágás” értelmű sjek szavából és a török -li képzőből származtatja. Azonban helyesebb Szádeczky Kardoss Lajos meglátása, aki azt állítja, a történelemben nincs példa arra, „hogy egy nép idegen nyelven nevezze magát”. Nem lehet véletlen, hogy – a 830-as évek második felében – György barát, amikor 836–838 táján bemutatja a magyaroknak a dunai bolgárok szövetségében vívott harcait a makedónok ellen, akkor őket türk, hun és ungrok néven emlegeti. Érthető György barát zavara, amikor egy népet háromféleképpen emleget. A 10. században György barát írását Symeon Logothetés folytatja. Arról van szó, hogy az említett harcokban három magyar törzs népe vesz részt. Nem véletlenül állítja László Gyula, hogy a hét törzs valójában hét rokon nép lehetett. Igen valószínű, hogy Álmos-Árpád népe, amint a különböző népnevek is mutatják: „nem egyazon népnek – a magyarnak – más és más neve, hanem valóban más népeket jelentenek, amelyek összeolvadásából keletkezett”. A magyarság őstörténetét többen a honfoglalásig (895) számítják. A kutatók egy része e korszakba sorolja a 10. századot is, így a magyar őstörténeti kutatás az államalapításig tart (1000). Erdélyi István a magyar őstörténet felső határának a honfoglalás évtizedét javasolja. Lényegében, akár a honfoglalást, akár az államalapítást tartjuk határnak, erre az időre befejeződik az egységes magyar nép kialakulása.
Megállapítható, hogy a magyar nép többsége ázsiai hun-bolgár (és más török, mongol, iráni stb.) származású és részben uráli, de a magyar őstörténet-kutatás jórészt az uráli, az ugor őstörténet kutatására szűkült. Két nagyobb törzsünk, a Megyer és a Nyék népének magyar nyelve a honfoglalásig, illetve az államalapításig tartó etnogenezis során kialakult egységes nép, a törzsszövetség népének közös nyelve lesz. A nyelvészet, a régészet és a történettudomány lényegében eddig jórészt az említett két magyar törzs nyelvét, származását, őstörténetét kutatta, elhanyagolta nem magyar eredetű törzseink őstörténetét. Épp ezért alaposabban kellene kutatni török eredetű törzseink őstörténetét, de a csatlakozott hun-bolgár eredetű székelységét, a kavarokét, a kunokét, a jászokét, a blakokét is. Úgy véljük: nincs értelme azt vitatni, hogy a magyarság finnugor-e vagy sem. Nyelvünk jórészt finnugor, uráli, míg a genetikai örökség és kultúra nagyobb része ótörök. A szakmunkák egy része emlegeti ugyan a török kultúrát és szókincset, de magyar–török együttélésről, kölcsönhatásról beszél. Akadnak olyanok is, akik kijelentik, hogy a magyar nyelvnek nincs köze a finnugorhoz. Egy irányzat a magyarság egészét a török népektől származtatja, mások egyre nagyobb számban hirdetik a több ezer éves Kárpát-medencei őshonosságot. Ahogy a sorozat bevezető részében már említettem, a részigazságok mozaikjából rakható össze a magyar őstörténet. Az alap a török népek genetikai anyaga és a török nyelvek, valamint a magyar nyelv szerkezetének felépítése elősegítette a különböző törzsek nyelvi egybeolvadását. László Gyula Pais Dezsőre és Bárczi Géza megfigyelésére hivatkozva úgy vélte, hogy „a források és nyelvemlékek szerint is a 10. században kétnyelvű volt a magyarság”. A magyar etnogenezis folyamatában döntő időszak a 700-as évektől számított 200 év, amikor a különböző életmódú, kultúrájú törzsek népeiből még a honfoglalás előtt kialakult az egységes, a mi-tudattal rendelkező törzsszövetség, amelynek különböző eredetű népei nyelvileg is megértették egymást. A magyarság török törzsei és a csatlakozott néptöredékek az államalapításig terjedő háromszáz év alatt nemcsak kultúrában, de nyelvileg is egységessé válnak. A honfoglalás előtt csatlakozó török eredetű néptöredékek, a hun-bolgár székelyek, a kavarok, valamint a honfoglalás után magyarok közé betelepedő kunok, jászok stb. szintén részesei a magyarság sokrétű népi kultúrájának és nyelvének.
Vége
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),