"A képviselőházi állandó bizottság jan. 23-i ülésen kinevezték az Állami Tulajdon Alap Igazgatótanácsába az RMDSZ jelöltjét, Örsi Imre közgazdászt, pénz- és bankügyi szakembert.Örsi Imre /sz.1952. augusztus 4./ 1993-tól a Credit Bank Kovászna megyei fiókjának igazgatója. Számos közgazdasági, pénz- és bankügyi témájú szakcikke jelent meg magyar nyelven a Piac & Pénz c. folyóiratban. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jan. 24., 952. sz./"

"Márc. 7-én vállalatvezetők kérésére Örsi Imre, az Állami Vagyonalap Igazgatótanácsának tagja és Tamás Sándor Kovászna megyei képviselő találkozott a kézdivásárhelyi székhelyű többségi állami vagyonnal rendelkező ipari intézmények és mezőgazdasági érdekeltségű állami intézmények vezetőivel. A találkozó célja és témája: tájékoztató a koalíciós kormány várható intézkedéseiről, amelyek a többségben állami tőkéjű ipari és mezőgazdasági intézményeket érinti. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 11., 984. sz./"

"Jún. 2-án az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalában megbeszélésen vettek részt az RMDSZ képviselői, szenátorai és kormányzati tisztségviselői. Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatta a részvevőket Göncz Árpád magyar államfő marosvásárhelyi látogatásának kedvező visszhangjáról, a román ? ukrán alapszerződés neptuni aláírása felől, kitért azokra a teendőkre, amelyek abból adódnak, hogy életbelépett a Helyhatósági törvényt a kisebbségi nyelvhasználat javára módosító Sürgősségi Kormányrendelet. Bara Gyula, a Munkaügyi Minisztérium államtitkára, szorgalmazta az intézmény vidéki apparátusában az RMDSZ-re jutó hivatali tisztségek betöltését. Örsi Imre, az Állami Vagyonalap alelnöke, a privatizációval kapcsolatos panaszok begyűjtését és rendeltetési helyükre juttatását igényelte. Kovács Adorján, a Mezőgazdasági Minisztérium államtitkára, a mezőgazdasági reformot szolgáló törvények előkészítési folyamatáról, Kelemen Hunor művelődésügyi államtitkár a dájai, szentléleki és a gelencei műemlékek restaurálására juttatott pénzalapok kiutalásáról számolt be. Tokay György kisebbségügyi miniszter egy nemzeti kisebbségi problémákkal is foglalkozó rotterdami értekezletről visszatérőben ismertette ott elhangzott előadását és a szerzett tapasztalatait. Borbély László közmunkaügyi és területrendezési államtitkár egy Hágában, a helyhatóságok föderációjának égisze alatt megrendezett szemináriumon vett részt és a helyi érdekű bankhálózat holland mintára történő hazai megszervezésének lehetőségeiről szólt. Birtalan Ákos turisztikai miniszter a legutóbbi kormányülésen felmerült problémákat ismertette. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 3., 1040. sz./"

"Augusztus 30-án, szombaton Markó Béla szövetségi elnök, Birtalan Ákos turisztikai miniszter, Orbán Árpád megyei tanácselnök, Kozsokár Gábor szenátor, Márton Árpád és Tamás Sándor képviselők, Gazda László alprefektus és Örsi Imre, az Állami Vagyonalap Igazgató Tanácsának tagja Kovászna megyei körúton vett részt. A Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön, Kovásznán és Baróton megtartott polgári fórumokon a résztvevők beszámoltak a nagyszámban megjelent érdeklődőknek az RMDSZ elmúlt 9 hónapi kormányzási szerepéről és válaszoltak a lakosság kérdéseire. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 1., 1103. sz./"

Az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete és a Felsőháromszéki Vállalkozók Klubja közös meghívásának eleget téve 1997. december 18-án Örsi Imre, az Állami Vagyon Alap Igazgatótanácsának tagja találkozott a kézdiszéki vállalkozókkal. A találkozón Örsi Imre és Tamás Sándor Kovászna megyei (kézdiszéki) képviselő többek között a privatizációs folyamatról tájékoztatta a jelenlévőket. 8/ Az 1997-es Berzsenyi-díjat, amely "odaítélhető itthon, kisebbségben és a diaszpórában élő személynek, aki a romlás, szétszóratás és a szétszóródás annyi ténye ellenére is kis közösségek szellemi összetartozását emberség és magyarság jegyében példaszerű erkölcsiséggel szolgálja és képviseli", Lászlóffy Csabának ítélte oda a Berzsenyi Társaság elnöksége. Az 1988-ban alapított díjat a társaság elnöke, az alapító Takáts Gyula kaposvári költő nyújtotta át dec. 11-én a kitüntetettnek, Kaposváron, a városháza dísztermében. /Szabadság (Kolozsvár), dec. 18./

Jan. 31-én tanácskozás tartottak Marosvásárhelyen az Ügyvezető Elnökség tagjai, valamint az RMDSZ prefektusai, alprefektusai, megyei tanácselnökei és alelnökei. A találkozón részt vett Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök. Napirenden szerepelt az Önkormányzati Főosztály Székely István ügyvezető alelnök által előterjesztett beszámolója a megyékkel való kapcsolattartásról. Ezt követően Borbély László, az újonnan kinevezett kormányzati ügyvezető alelnök bemutatta az új főosztály megszervezésével kapcsolatos elképzeléseket, különös tekintettel az információáramlás biztosítására. Birtalan József gazdasági alelnök a megyei kormányzati tisztségviselők kinevezésével kapcsolatban tartott tájékoztatót, majd Bara Gyula munkaügyi és népjóléti államtitkár a kormány bérpolitikájának aktuális vonatkozásairól adott tájékoztatást, végül pedig Örsi Imre, az Állami Vagyonalap Igazgatótanácsának tagja a privatizációs törvénnyel kapcsolatos elképzeléseket ismertette. Markó Béla és Takács Csaba a kormánykoalícióban kialakult helyzetről, a válság megoldásának kereséséről nyújtott tájékoztatót.A tájékoztatókat hasznos és pragmatikus beszélgetés követte. A jelenlévők pozitívan értékelték az új, kormányzati főosztály létesítését, sürgették a helyi pénzügyi törvény és a helyi önkormányzati vagyonról szóló törvénytervezet véglegesítését és elfogadását, igényelték a rendszeres kapcsolattartást a helyi tisztségviselők és az RMDSZ vezetése között. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 2. - 1198. sz./

A papköltő verseskötete Érmihályfalván is
Bihar megye – Vasárnap délután Érmihályfalván is bemutatták Borsi Imre Lóránt papköltő Isten tervez, ember végez című verses kötetét.
A belső felújítás alatt álló beállványozott templomban a házigazda Győrfi József esperes-plébános köszöntötte a megjelenteket. Nem véletlen, hogy itt a templomban kerül bemutatásra Lóránt atya könyve, hiszen ezek nem csupán versek, hanem átelmélkedett verses imádságok – mondta az esperes. A szerző a kötet címválasztásával kapcsolatban osztotta meg gondolatait, míg Tarr Erzsébet tanárnő méltatásában kiemelte, hogy a katolikus egyház történelme során, minden korban megteremte a papköltőket, s ez nincs másként a jelenben sem. Az eseményt a magyar nyelv és irodalom szakos tanár, Csorba Gábriel művészi szavalatai tették színesebbé. A bemutató végén Borsi I. Lóránt megköszönte mindenkinek a megtisztelő jelenlétet, majd kérésre dedikálta legújabb könyvét. erdon.ro

Székesfehérvár és Érsemjén összefogása emlékműállításra
Bihar megye – A Krajczáros Alapítvány által ajándékozott domborművet lepleztek le vasárnap délben Érsemjénben, a Kazinczy–Fráter–Csiha Emlékház udvarán, ezzel állítva emléket 15. aradi vértanúnak, Kazinczy Lajosnak.
Az Érsemjénben született nyelvújító Kazinczy Ferenc és felesége, Török Sophie legkisebb gyermeke 1820 október 20–án született Széphalmon. A forradalmi honvédhadseregbe 1848 tavaszán jelentkezett. A világosi fegyverletételt követően 1849 augusztus 24–én a megmaradt erdélyi hadsereg hadtestparancsnokaként tette le a fegyvert Zsibónál az orosz Grotenhjelm tábornok előtt. A 13 tábornok október 6.–i kivégzésekor még zajlott pere, október 25–én hajtották végre rajta a golyó általi halálos ítéletet az aradi várárokban.
Egy tölgyfából
Az ünnepség a nagykátai és székesfehérvári huszárok bevonulásával, és a Himnusz éneklésével kezdődött. Balazsi József polgármester köszöntő beszédében örömét fejezte ki, hogy az 1848–49–es szabadságharcra történő emlékezést – a szoboravatás okán – össze tudták kötni az éppen aktuális nemzeti ünneppel, az 1956–os forradalom évfordulójával. A domborművet Érsemjén a székesfehérvári Krajczáros Alapítványtól kapta, melynek képviseletében dr.Börcsök Rudolf ny.ezredes elmondta: alapítványuk 1993 óta foglalkozik háborús emlékhelyek megjelölésével, háborús hősök emlékének ápolásával. A Kazinczy Lajos emlékművet – melyet egy darab tölgyfából faragott ki Tóth Lajos, az alapítvány soltvadkerti önkéntese – eredetileg Zsibóra szánták, de ott nem mutatkozott rá fogadókészség.
A legkisebb fiú
Az emlékművet Balazsi József, és a Krajczáros elnöke, Németh István ezredes leplezte le, majd Borsi Imre Lóránt helyi tisztelendő, illetve a magyarországi delegáció tagjaként érkezett Jákob János tábori lelkész áldotta meg. A rusztikusan megfaragott dombormű mintegy a népmesékből ismert legkisebb fiúként ábrázolja Kazinczy Lajost, mondta Kedves Gyula ezredes. A budapesti Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézetének és Múzeumának főigazgató–helyettese élvezetes előadásában kifejtette: amit a magyar társadalom megújításában Kazinczy Ferenc „csak” a nyelvújítás által tudott elérni, azt a munkát vitte tovább legkisebb gyermeke, Kazinczy Lajos, attól sem megrettenve, ha a célért fegyvert kellett fognia, sőt, életét is áldoznia. Bár 1849 október 6.–a (és 25.–e – a szerz.megj.) gyásznap a magyar történelemben, utána egy olyan „néma ellenállás” indult, mely az 1867–es kiegyezésben jórészt kiteljesítette a korábbi vágyakat, és ez tartott is 1918–ig, részletezte Kedves Gyula.
Deák Ferenc Váradra
A Krajczáros Alapítvány emlékműve a nagyváradi Pro Liberta Egyesület közvetítésével került Érsemjénbe. Utóbbi elnöke, Sárközi Sándor beszédében reményét fejezte ki, hogy a Krajczáros támogatásával egy Deák Ferenc–szobor kerülhet majd Nagyváradra. A „haza bölcsére” azért lenne szükség mert – mint fogalmazott – „forradalmáraink vannak, de bölcsesség híjjával találtatnak”. A későbbiekben Kocsár István korabeli katonadalokat énekelt, Szabó Imre és Sütő Szabolcs szavalt, majd a Kazinczy Ferenc Általános Iskola diákjainak zenés–verses összeállítását, és az Ezüstperje néptánccsoport előadását láttuk. Utóbbiak dramatizálva adták elő a korabeli eseményeket tánccal (kalotaszegi legényessel és ördöngősfüzesi ritka magyarral) fűszerezve. A koszorúzást követően a vendégek meglátogathatták az emlékházat, majd ebéddel várták őket a házigazdák. erdon.ro

Mozgalommá alakult a kaláka Nagyváradon
Mozgalommá alakult az RMDSZ által idén márciusban indított kaláka akció - vélekedett csütörtökön Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke. Könyvet jelentettek meg a történtekről. Csütörtöki sajtótájékoztatóján Borsi Imre Lóránt, a Tulipán Kaláka Egyesület elnöke azon meggyőződésének adott hangot: mozgalommá lett az RMDSZ és az egyesület által idén március 23-án útjára indított kaláka akciósorozat. Sokan követték az általuk kijelölt utat és csatlakoztak önkéntesen. A történtekről most könyvet jelentettek meg, mely a teljesség igénye nélkül tartalmazza a résztvevő településeket, az akciók vázlatos leírását és a kalákázók névsorát. Számszerűleg mindez 70 rendezvényt és 1820 résztvevőt jelent, akik emlékként valamennyien megkapják a kiadványt.
Jó volt látni a helybéliek lelkesedését, és a legtöbbször maradandó nyomokat (új játszóterek, rendbe tett temetők stb.) hagytak maguk után ezek a közösségépítő események. A munka után a kaláka hagyományaihoz illően általában kisebb ünnepségekre került sor, Érkörtvélyesen például valóságos faluünneppé alakult az akció, bekapcsolódtak a cserkészek és a néptáncosok is, a színtérül szolgáló főutcát pedig lezárták, emlékezett vissza nosztalgiával a hangjában az egyesületi elnök. Igényesebben Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke elismerte: eleinte kevesen hittek a mozgalomban, azt gondolták, csupán egy újabb furcsa ötlet a részéről. Végül azonban a kaláka során olyan emberek álltak egymás mellé, akik korábban nem nagyon mozdultak meg. Tudatosult ugyanis bennük, hogy a saját környezetükről, településükről van szó, ezért igényesebben álltak hozzá a dolgokhoz. Sőt, úgy tűnik, hogy sok helyen az RMDSZ által kezdeményezett kaláka önálló életre kelt, most már annyian mozgolódnak, hogy szinte lehetetlenné vált koordonálni a sok eseményt. Biró Rozália váradi RMDSZ-elnök az elhangzottakat annyival egészítette ki: hihetetlen közösségformáló ereje van ezeknek az összejöveteleknek, melyek természetesen folytatódni fognak, augusztusban például Várad-Szőllősön.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Erdély.ma

Gyökeret eresztett a kaláka
Nagyvárad- Hétfő délelőtt az RMDSZ Sas-palotabeli székházában évértékelő sajtótájékoztatót tartott a Tulipán Kaláka Egyesület tevékenységéről Borsi Imre Lóránt elnök, aki okleveleket is átadott.
Az évzáró sajtótájékoztatón Borsi Imre Lóránt egyesületi elnök felidézte, hogy 2012-ben indították útjára az időközben mozgalommá alakult kalákát azzal a céllal, hogy újraélesszék ezt a régi hagyományt, szokást. Idén már 68 ilyen tevékenység zajlott megyeszerte, közel másfél ezer önkéntes bevonásával, melyből 52-öt tudott dokumentálni. Voltak ugyanis települések, ahová különböző okok miatt nem volt lehetősége eljutni, máskor önjáró módon szerveztek kalákát, s csak utólag szerzett tudomást ezekről, de olyan esetek is előfordultak, hogy megírták ők maguk a beszámolót, s csak az újságból értesült a történtekről. „Gyökeret vert a kaláka”- hangsúlyozta, hozzátéve: a résztvevők ezzel hozzájárultak a helyi közösségek fejlődéséhez, egyes településeken pedig az önkormányzatok is csatlakoztak, kiegészítve az amúgy kis költségvetést. Rajtuk kívül iskolák, egyházközségek, ifjúsági és civil szervezetek is kivették részüket a megvalósításokból, nemrég például a VIDIFISZ bonyolított le egy nagyobb szabású akciót egyszerre 10-12 településen. „Mindez azért jó, mert azt bizonyítja, hogy a fiataloknak van jövőképük, hozzá szeretnének járulni a környezetük szebbé tételéhez”- mondta a Tulipán Kaláka elnöke, egyúttal bejelentve: az egyesület vezetősége úgy döntött, díjazza a legjobban teljesítő helységeket, illetve a főszervezőket, 2014-ben pedig Köröstárkány és Mikló Ernő helyi tanácsos, RMDSZ-elnök, valamint Szalacs és Horváth Béla polgármester részesülnek ebben az elismerésben.
Két díjazott
Mikló Ernő kifejtette: tavaly a malomárok zsiliprendszerének kialakításával indították a kalákát, mely a község felének biztosítja a vizet. Idén a napközit szerették volna rendbe tenni, de nem jött össze, mivel nem rendelkezik működési engedéllyel, viszont az anyagok nagy részét beszerezték, így remélhetőleg jövőre sikerülni fog. Két temetőtakarítás is zajlott, és elkezdték a munkálatokat- kiöntötték az alapot- az iskola udvarán, ahol egy multifunkcionális sportpályát létesítenek. Szerettek volna egy székházat is avatni, de ez se sikerült még. Megjegyezte: ennek ellenére bizakodóak, noha a polgármester nemhogy támogatná őket, inkább akadályozza az erőfeszítéseiket. Horváth Béla a nagyobb horderejű eredmények közül kiemelte, hogy egy új óvodaépületet alakítottak ki, körülbelül ötven szülő fát vágott az iskolának, a helyi fiatalok a Zöld-ház udvarán elültettek 6-7 ezer szál virágot, illetve 25 tujafát. Több játszóteret létesítettek, így ezek száma eléri a kilencet, Ottományban pedig egy ravatalozóházat építettek. Körülbelül száz ember járult ehhez hozzá önkéntes munkával, így az eredetileg 120 ezer lejre becsült befektetés végül 80 ezer lejt emésztett fel.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szobra lesz IV. Béla királynak
A Fekete-Körös Völgyi Magyar Napokról tartottak hétfőn sajtótájékoztatót az RMDSZ székházában. Bemutatták annak a IV. Béla-szobornak a makettjét, melyet jövőre fognak felavatni Várasfenesen.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke arra hívta fel a figyelmet: hagyományt teremtettek abból, hogy ahol lehetőség adódik rá, a szórványközösségekben emlékhelyeket létesítsenek magyar személyiségeknek, illetve köztéri alkotásokkal jelöljék meg a múltunk jelentős eseményeit. A kezdeti időszakban arra fordították az energiájukat és erejüket, hogy a két világháborúban elesett helybéli magyar katonai hősöknek állítsanak emléket, majd a civil áldozatok következtek Köröstárkányban, Magyarremetén, Kisnyégerfalván, Gyantán és Mezőbikácson.
Az idén negyedik alkalommal, RMDSZ-es, civil és egyházi összefogással megrendezendő Fekete-Körös Völgyi Magyar Napokon pedig a kezdetektől arra törekednek, hogy olyan, a magyar történelemben vagy kultúrában fontos szerepet betöltő személyiségek előtt hajtsanak főt, akik összekötő kapcsot jelentenek az együtt élő nemzetiségek közt, vagyis nem lehet azzal vádolni őket, hogy munkásságuk megosztó lett volna. Ennek megfelelően az első évben egy Petőfi-makettet mutattak be, majd avatták fel a költő szobrát egy évvel később Belényesben, utána pedig Bartók-makettet lepleztek le tavaly, és áldják meg az immár kész szobrot az idén Köröstárkányban, illetve szintén ezen a hétvégén mutatják be Várasfenesen a IV. Béláról mintázott makettet, és avatják majd fel a szobrot 2016-ban. Valamennyi képzőművészeti alkotás Deák Árpád munkája.
A politikus hangsúlyozta: még a hivatalos román telekkönyben is úgy szerepel a településen található vár, hogy „cetatea lui Béla”. Az Árpád-kori erődítmény valószínűleg IV. Béla idejében épült, és a katolikus püspök nyári rezidenciájául is szolgált. Amúgy azért esett IV. Bélára a választás, mert a tatárokkal harcolt, és nem a románok ellen, az országban pedig, melyet konszolidált és védett, egyaránt éltek románok és magyarok is, így a többségi nemzet tagjainak sem lehet kifogása a szoborállítás ellen. A büszt amúgy úgy ábrázolja a királyt, hogy egy kardot tart függőleges helyzetben maga előtt, és a talapzaton két pajzs látható úgy, hogy egyiken kereszt, másikon a IV. Béla felirat van.
A főbb programok
Borsi Imre Lóránt főszervező, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnökétől megtudtuk, hogy szeptember 4-én, pénteken 17 órakor, a várasfenesi kultúrház udvarán zajló hivatalos megnyitó keretében adják át a makettet Várasfenesen. Másnap, szeptember 5-én, szombaton fél 12 óra körül, a tárkányi református templom előtti téren, az istentisztelet után avatják fel, és áldják meg Bartók Béla szobrát. Este a Nagy Feró vezette Beatrice-koncert vonzza majd valószínűleg a környéken lakókat. Szeptember 6-án, vasárnap este 19 órakor a belényesi művelődési házban megrendezett gálával zárul a IV. Fekete-Körösvölgyi Magyar Napok, melynek keretében átadják a Zsiskú János-szórványdíjat- a kitüntetettről ezen a héten dönt a megyei RMDSZ ügyvezető elnöksége-, illetve fellép a debreceni Hajdú Táncegyüttes.
Sebes-Körös Völgyi Magyar Napok
Szabó Ödön arról is beszélt: komolyan felmerült annak az ötlete, hogy a Fekete-Körösvölgyi fesztivál mintájára a jövő évtől kezdve megszervezzék a Sebes-Körösvölgyi Magyar Napokat is, lehetőleg ugyanazon a hétvégén, mint a másikat. Ennek érdekében várják a Nagyváradtól keletre eső szórványtelepülések helyi magyar vezetőinek, civiljeinek, lelkészeinek a jelentkezését, szívesen meghallgatják az ez irányú elképzeléseiket Sonkolyostól Mezőtelegdig, de akár Fugyivásárhelyt vagy Kisjenőt is beleértve, mert senkit se akarnak kizárni. Az ügyvezető elnök ugyanakkor köszönetet mondott a tömbmagyar vidékeken élő civil szervezetek, együttesek, iskolák, önkormányzatok vezetőinek, akik felajánlják a produkcióikat.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Köröstárkány ünnepelt
Köröstárkány volt a fő helyszíne a III. Fekete-Körös völgyi Magyar Napok szeptember 5-i, szombati rendezvényeinek. Ünnepi istentisztelettel kezdődött a nap a helyi református templomban, majd Bartók Béla mellszobrának avatójával folytatódott a délelőtt, délután pedig a szabadtéri szórakoztató rendezvényeké volt a főszerep.
Az 1960-1975 között konfirmáltak találkozóját felölelő istentiszteleten Márk evangéliumának 11. fejezetéből szólt az ige Sebestyén László Ede lelkipásztor tolmácsolásában, és egyben a közös énekszó is arról adott bizonyságot a színültig megtelt templomban, hogy az ünnep alkalmával „Itt van Isten köztünk”.
Isten gondviselése a hit, szeretet és megbocsátás útján kíván vezetni mindenkit az új lehetőségek felé. Az olyan összetartó, értéket megőrző és továbbadó találkozások, mint a Fekete-Körös völgyi szórvány ünnepe kiváló lehetőséget ad arra, hogy a közösség erejét mindenki együtt tapasztalhassa meg – hangzott el.
Szakács Zoltán, a tárkányiak korábbi lelkipásztora köszöntötte ezután a gyülekezetet, majd néma felállással emlékeztek azokra, akik már nem lehettek jelen az ünnepen.
Megható szavalat és ének hangzott el végezetül özv. Bunta Ferencnétől, majd ünnepélyesen a templom elé vonult a gyülekezet, ahol Bartók Béla Deák Árpád által készített mellszobrát leplezték le közösen a szervező helyi és megyei RMDSZ, valamint a tárkányi egyház képviselői. S bár Bartók hatalmas életműve és hagyatéka után, illetve mellett igen nehéz megszólalni, azért néhány ünnepi szónoklat még következett.
Sebestyén László Ede lelkipásztor reményét fejezte ki, hogy Köröstárkányban a megbékélés jelképévé és nem az ellenségeskedés tárgyává válik majd az otthonra talált Bartók-szobor. Bartók dél-bihari gyűjtéseiről, különösen a köröstárkányi népzenei anyagról ejtett szót ezután rendkívül precízen dokumentálva Szakács Zoltán lelkész: „emléket állítunk annak, aki emléket állított nekünk” – zárta mondandóját.
Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke Bartók dél-bihari gyűjtéseinek rögös útjára emlékeztetve utalt a Belényes felé tartó, még ma is rögös útviszonyokra, majd a román és magyar népzenét egyaránt gyűjtő alkotó példáját idézve hangsúlyozta, nem lehet megállítani azt, aki hittel és folytonossággal próbál a jó ügyek mellett kitartani.
Bartók eljött, leásott a gyökerekig, megtalálta a tiszta forrást, és felmutatta azokat az értékeket, melyek mindannyiunkat közelebb hozhatnak egymáshoz – foglalhatjuk össze a zeneszerző hitvallásában a felszólalók gondolatait.
Borsi Imre Lóránt, a megyei RMDSZ társadalmi kapcsolattartásért felelős ügyvezető alelnöke és Mikló Ernő, a tárkányi helyi RMDSZ képviselője mondott még köszöntőt, majd közösen leleplezték Bartók mellszobrát a templom előtt.
Bartók tanár úr szobrának éles és egyenes tekintete figyelte ezután Egyed István megható szavalatát, a Tárkányi Serkentők férfikarának autentikus népdalénekét és a debreceni Hajdú Néptánccsoport rövid előadását.
A debreceni huszárok kíséretében ezután mindenki átvonult a Fekete-Körös melletti sportpályára, ahol a hivatalos megnyitót és az áldást követően megkezdődött a szeretetvendégség és az estébe nyúló szórakoztató programok. A koradélutáni napsütésben a színpadon énekszó és tánc következett és gulyásfőzés illata lengte be a teret, ez utóbbi ízletes eredményeit már mindenki türelmetlenül várta. A későbbiekben a színpadi program a népzene felől a könnyűzene irányába tolódott el. Nagy Feró esti fellépését már jóllakottan, de azért átvitt értelemben kiéhezve várta már a közönség.
Tóth Gábor
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyar segítséggel rendeződött át Európa
Nagyvárad- Izgalmas kérdéseket feszegetett szerda este Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Nagyváradon, a Szacsvay Akadémia keretében tartott előadásában. Az érdeklődőket Borsi Imre Lóránt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke köszöntötte.
Nagyhatalmi politika és Közép-Kelet-Európa újjászervezésének alternatívái, 1848–1867 címmel tartott előadást szerda este az Ady Endre Líceum dísztermében Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója. Arra hívta fel a figyelmet: a jelzett időszak fontos szakasza Európa, illetve Magyarország történelmének, mert lényeges problémák oldódtak meg bizonyos irányba, és olyan mozgalmak indultak el, melyek hatásait a mai napig érzékeljük. Jellemző, hogy a világ vezető nagyhatalma Anglia volt, mely a „fényes elszigeteltség” (splendid isolation) elvét alkalmazva arra törekedett, hogy a kontinens szárazföldi részének négy nagyhatalma, vagyis Franciaország, Poroszország, Ausztria és Oroszország egyensúlyban legyen egymással. A törökök ekkor már nem számítottak, Itália megosztott volt, és a gyenge Spanyolország sem rúgott labdába. Viktória királynő egy egész korszak, illetve világbirodalom névadója lett, Lord Palmerston brit államférfi pedig kiállt a szabadság és emberi jogok tisztelete mellett, és büszke volt arra, hogy hazája alkotmányos monarchia működő parlamenttel. Ezzel párhuzamosan Franciaországba ismét visszatért a prosperitás, lendületes fejlődésnek indult, III. Napóleon gyarapítani kívánta a gyarmatokat. Felemelkedőben volt a Bismarck vezette Poroszország is, különböző befolyásolási övezetekkel. A Habsburg Birodalom élén álló Ferenc József 1848-ban megtanulta, hogy Magyarország nélkül nincs császárság, és rettegett különös államalakulatának felbomlásától. Miklós cár Oroszországa elképesztő potenciállal rendelkezett, de nem ért el megfelelő fejlettségi szintet. Ugyanakkor nyilvánvaló volt, hogy a kelet-európai népek helyzete a világpolitikai fordulatok függvénye, vagyis sorsukat nem ők döntik el. Aki akkoriban nem volt tisztában ezzel, az „ostoba volt”.
A Koszta-affér
A magyar szabadságharcot és forradalmat a kor két legerősebb hadserege leverte, világpolitikai nagyságú gondolkodóként azonban Kossuth úgy vélte, ha a feltörekvő fiatal óriás, vagyis az Egyesült Államok aktívabb szerepet vállalna Európában úgy, hogy anélkül segítene, hogy csapatokat küldene ide, az kedvező fejlemény lenne a magyar függetlenség kivívása szempontjából. Amerikai propagandakörútja ugyan még Lincolnra is nagy hatással volt, aki idézte őt 1863-ban gettysburgi csúcsbeszédében, sőt egy évszázaddal később még Kennedy is hivatkozott rá, azonban mint ismert, csupán szellemi muníciónak bizonyult mindez, mert az USA nem tett semmit, és egészen 1916-ig, az első világháborúba való belépéséig nem vállalt fontos világpolitikai szerepet- magyarázta a történész. Eközben persze más jelentősebb események is zajlottak magyar szempontból Magyarországon kívül, olyanok is, melyek már egy modernebb kor eljövetelét vetítették előre, amikor a diplomáciában jó esetben odafigyelnek arra, hogy hol kezdődik az egyéni emberi jog közösségi akceptálása, illetve miként kell rendezni az állampolgárságok egymáshoz való viszonyát. Ilyen volt a nemzetközi jog egyik állatorvosi lovának számító Koszta-affér, melynek névadója, Koszta Márton egy olyan egykori magyar honvédszázados volt, aki emigrált, és állampolgárságot kért az Egyesült Államoktól. Kapott is erről egy papírt, azonban mikor a törökországi Izmir kikötőjében kávézott a barátaival, befutott egy osztrák hajó, melynek egyik utasa felismerte őt, és az anekdota szerint az osztrákok ezért elfogták, hogy hadbíróság elé állítsák. Szerencséjére azonban egy amerikai hadihajó is kikötött éppen, és kétségbeesésükben Koszta ismerősei ennek kapitányához fordultak segítségért. A történet végül happy enddel zárult, ugyanis a kapitány közbeavatkozásának és Koszta amerikai állampolgárságának köszönhetően a volt honvédszázados megmenekült, az ügyét pedig napjainkig a nemzetközi jogtörténet egyik alapeseteként tanítják.
Magyarok Itáliában
Eközben Európa keleti részén 1853-ban kitört a krimi háború, melynek eredményeképpen Oroszország látványosan meggyengült- és ez egy átrendeződési folyamat kezdetét jelentette-, Franciaország pedig megerősödött, és igyekezett ezért háláját kifejezni a Sartre-Piemonte királyság iránt. Közben ugyanis érdekes folyamatok kezdtek el zajlani az itáliai félszigeten, melyek aztán az egységes olasz állam kialakulásához vezettek. Kossuth és más jelentős korabeli magyar személyiségek jó lehetőséget láttak ebben, úgy gondolva, hogy ennek megfelelő árának megkövetelésével segítik az olaszoknak az osztrákok szembeni függetlenedési törekvését azzal a céllal, hogy ezáltal talán a magyar szabadságot is sikerül kiharcolni. Garibaldi, Giuseppe Mazzini és Cavour gróf, piemontei miniszterelnök mellett így olyan jelentős magyar politikusok álltak ki, mint Kossuth Lajos, Klapka György, Teleki László, Türr István, Tüköry Lajos, Dunyov István vagy Frigyesy Gusztáv, az olasz egyesítési küzdelmeknek tehát számos magyar szálai vannak- nyomatékosította Csorba László.
Közben 1859-ben francia segítséggel egyesült Moldova és Havasalföld, 1863-ban Lengyelországnak volt önállósodási próbálkozása, de a cár nem hagyta, és a német egység is megvalósult. Magyarországon Kossuth és Deák Ferenc álláspontjai ütköztek az ország jövőjét illetően, mígnem elérkezett 1867, vagyis a kiegyezés éve, és néhány évtizeden belül a klasszikus egyensúlypolitikának búcsút inthetett Európa.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Emlékezés a tizenkét mártírra
Nagyvárad- Hétfő délután a Premontrei Öregdiákok Egyesületének és a Bihar Megyei RMDSZ közös szervezésében koszorúzásra kerül sor a Szent László plébánia templom falán elhelyezett emléktáblánál.
Az emléktábla annak a tizenkét mártírnak az emlékét örökíti meg, akik 1944 őszén életüket áldozták a Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért.
Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke köszöntötte.
Rövid beszédében Huszár István, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere arra hívta fel a figyelmet: a 12 polgár azért áldozta életét, hogy megvédjék azt a hidat, amelyet ma újból lerombolnak, de ezúttal jó cél érdekében. Reményét fejezte ki, hogy az újjáépítés során nemcsak ezt az átkelőt sikerül újjáépíteni, hanem átvitt értelemben sikerül új hidakat is építeni az anyaország és Várad között, melyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy kulturális és nemzeti autonómiánkat tudjuk itt helyben megvalósítani, illetve megtartani.
Temetetlenül
Pásztai Ottó egyesületi elnök Katona Béla egykori újságíró Várad a viharban című könyvéből idézte fel a történteket. Mint elhangzott, 1944. október 12-én hajnalban robogtak keresztül Várad főútvonalán a magyar és azok a német gépesített egységek, amelyek a város külső peremén addig harcban állottak. Már csak utóvédjeik maradtak a városban, és néhány magyar népfelkelő szakasz, 45-60 évesek. Az egyik német utóvéd egység a Bémer téren és a Szent László teret összekötő Körös-hídnál helyezkedett el. Az volt a feladatuk, hogy ezt a hidat utasításuk értelmében reggel 7 órakor levegőbe röpítsék. A pár lépésre levő Szent János utcai sarki épületnél 15-20 idős magyar honvédet hagytak hátra utóvéd poszton. Ezek, amikor észrevették, hogy a németek fel akarják robbantani a hidat, aminek stratégiailag semmi értelme nem volt, hiszen a Körösnek mindkét partján özönlöttek már a város felé a szovjet csapatok, Boér Péter tartalékos hadnagy vezetésével igyekeztek megakadályozni a fölösleges rombolást. Ám kísérletükre gyászosan ráfizettek. 12 idős honvédet percek alatt ott helyben agyonlőttek. Majd reggel 7 órakor óriási detonációval felrobbant a híd. A mártír honvédek temetetlen holtteste két napig feküdt a Körös-parton, majd jóérzésű, bátor váradi polgárok földet hantoltak reájuk, s csak december hónapban exhumálták őket s helyezték el a temetőben. A sors fintora, hogy évtizedekig nem volt szabad beszélni róluk. „Az emlékezet véges. Ma már csak kevesen vagyunk a történelmi tanúságtételre. Éppen ezért a Premontrei Öregdiákok Egyesülete felvállalta a kezdeményezést, felkérve a római katolikus és a református püspökségeket, a civil szervezeteket, illetve Várad polgárait egy emléktábla állítására. 2001-ben siker koronázta kezdeményezésünket, s azóta minden év október 12-én kegyelettel adózhatunk mártírjaink emlékének, megkoszorúzva a Szent László falában elhelyezett emléktáblájukat”-fogalmazott az öregdiákok vezetője.
A rendezvényen közreműködött Meleg Vilmos színművész, végül pedig Pék Sándor esperes-plébános mondott áldást. Megjegyzendő, hogy annak idején, a híd megsemmisülését követően, még a kommunista városvezetés is pontonhidat biztosított az átkelésre, a mostani polgármester viszont nem képes arra, hogy valamilyen módon ideiglenesen megoldja az átkelést.
A névsor
A tizenkét hősi halott névsora a következő: Bereczki Sándor 47 éves kőműves mester, Béres Sándor 52 éves nyomdász mester, Boér Péter 51 éves gimnáziumi tanár, kántor, tartalékos hadnagy, Gurzó Imre 52 éves szakmunkás, Hant Elek 51 éves asztalos mester, Huszár István 48 éves szakaszvezető, Katona József 50 éves ácsmester, Krammer Ferenc 51 éves asztalos, Nagy Gyula 51 éves telekkönyvvezető, Seres János 49 éves révi földműves, őrvezető, Simonovits János 50 éves üzemlakatos, id. Sziki Gyula 43 éves jákóhodosi földműves.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Szalacson tanácskoztak a cserkészvezetők
Hagyományosan minden év elején Szalacson gyűlnek össze a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség elöljárói, hogy átbeszéljék a szervezet ügyeit. Január 16-án, szombaton, a helyi Zöld Házban tartották az ez évi megbeszélést, ahol házigazdaként és a szervezet megyei alelnökeként Horváth Béla polgármester köszöntötte a megjelent cserkészparancsnokokat. A találkozó során a cserkészek a megbeszélések és műhelymunkák keretén belül, sikerült kidolgozniuk a 2016-os eseménynaptárukat, illetve lehetőség nyílt tapasztalatcserére is.
A tanácskozáson döntés született a szövetség bővítéséről is, amely újabb csapatok felépítését eredményezi Bihar megyében. Borsi Imre Lóránt, a cserkészek megyei elnöke elmondása szerint a végső cél egy olyan erős megyei szervezet felépítése, amely hálóként szövi be Bihart. „Az, hogy ma Érkörtvélyestől egészen Köröstárkányig vannak csapataink, azt bizonyítja, hogy jó úton járunk e tekintetben” – nyilatkozta az elöljáró.
A közös munka szeretetvendégséggel folytatódott a helyi szervezők jóvoltából, mely kötetlen beszélgetéssel ért véget. Zárszóként Horváth Béla köszönte meg mindenkinek a jelenlétet és egyben meg is hívott mindenkit Szalacsra a jövő évi újabb januári találkozóra. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Vállalni kell a nemzet szolgálatát!
Megütközve olvastam a Kézdivásárhelyi Református Egyházközség vezetőinek a helyi Székely Nemzeti Tanácshoz írt levelét, melyben közlik, hogy nem óhajtanak hozzájárulni székely zászlónknak a templom területén történő felvonásához.
Megdöbbentem, és elszomorodtam, mert a szóban forgó egyházközség lelki és világi vezetőjének azon indoklása, hogy így akarják elkerülni a majd bekövetkező támadásokat és pereket, valamint az ezzel járó megaláztatásokat, nem fogadható el. Romániában ugyanis jelenleg nem létezik olyan jogszabály, illetve más olyan kötelező érvényű előírás, mely megtiltaná bármilyen zászló vagy lobogó egyházi vagy magánterületen történő használatát. Zászlóállítás miatt tehát nem kell pertől tartani. De, ha ezért történetesen zaklatásra és a felelősségre vonásra kéne számítani, a nemzeti ügyet egy székely közösség elöljáróinak akkor is vállalni kell. Márpedig jelképeink használata, befogadása és védelme nemzeti ügy. A nemzet szolgálata pedig nem politikai, hanem lelkiismereti kérdés és szent kötelesség!
Éppen ezért el kell utasítani azt a beteges nézetet is, mely szerint egyházi ember ne ártsa magát a politikába. Ezt ugyanis a nemzeti öntudat meggyengítésére találták ki, és indítottak világfertőző útjára a szabadságszerető népeket rabigába hajtani és tartani akaró hatalmi körök. Isten ugyanis mindenkit szabadnak és egyenlőnek teremtett, így neki sem tetszik, ha egyik a másikon uralkodni akar, netán a megsemmisítésére törekszik. Szellemi és lelki vezetőket viszont azért adott nekünk, hogy azok a rájuk bízott nyájat ne csak irányítsák, hanem óvják és védjék, még személyes áldozatok árán is. És ezt papok, prédikátorok és igehirdetők végtelen sora bizonyítja. Azoké, akik a történelem folyamán oroszlánrészt vállaltak a méltó és méltányos emberi létért folytatott küzdelemben. Akik életüket adták, ha kellett, Istenért, az igazságért és a szabadságért, mert tudták és vallották, hogy ahol ezt a két alapvető emberi jogot sárba tiporják, ott Isten nincs, mert nem lehet jelen. A Fekete-Körös Völgyi Magyar Napok háromnapos programsorozattal várta a kikapcsolódni és feltöltődni vágyókat a dél-bihari Belényesi-medence három településén: pénteken Belényesben, szombaton Belényesújlakon, vasárnap pedig Köröstárkányban. A pénteki eseményekről tegnapi lapszámunkban olvashattak, ma a szombati és a vasárnapi történéseket elevenítjük fel.
A negyedik alkalommal megszervezett dél-bihari magyar napok idei rendezvénysorozatában különleges programot időzítettek szombatra: evangelizációs napot és egyházkórus-találkozót szerveztek Belényesújlakon, a futballpályánál felállított színpad környékén.
Egység kell a fennmAradáshoz
A megjelenteket Sabău Mihaela Angela, Belényesújlak község polgármestere köszöntötte román nyelven, sikeres együttlétet kívánt mindenkinek, és örömét fejezte ki, hogy a település egy ilyen rendezvény otthonául szolgálhat. Borsi Imre Lóránt, a rendezvény egyik főszervezője az ima szükségességéről, annak összetartó erejéről beszélt röviden, majd Berke Sándor tenkei református lelkipásztor az örömhír üzenetét taglalta. Hangsúlyozta: nem szomorkodnunk kell, mert mindenkor van okunk az örömre. Ha megtaláljuk „a Jézusban rejlő örömhírt”, akkor a magyar népnek lesz jövője. Jézus lábnyomába lépve, azon járva megvalósíthatjuk életünk legfontosabb feladatát: másokat is az örömforráshoz vezetni. Kovács Gyula nagyszalontai nyugalmazott baptista lelkipásztor arról az útról beszélt, amelyik az Atyához vezet. Ez nem más, mint maga Jézus – mondta. Keskeny út, amely kitartást igényel, de üdvösségre vezet. Bár minden út a hegyre vezet – szokás mondani –, de Istenhez csak a Messiáson át lehet megérkezni. Benedek János, a Köröstárkányi Evangéliumi Testvérgyülekezet részéről az egységet szorgalmazta. Emlékeztetett a ’89-es fordulatot követő időszakra, amikor olyan egységben volt az erdélyi magyarság, hogy még a románok is irigykedve tekintettek rá. De a megosztó, a sátán teszi a dolgát, az a célja, hogy szétzilálja sorainkat. Nekünk Istenben kell rálelnünk az egységre, hogy fennmAradjunk – hangsúlyozta Benedek.
A délutáni program folytatásában az egyházi kórusok kapták a főszerepet. Szolgálatával hozzájárult a szombat délutáni együttlét sikeréhez a koltó-katalini refomátus vegyeskórus, a köröstárkányi és a kisnyégerfalvai református kórus, Belényessonkolyos és Körösjánosfalva összevont református asszonykórusa és a Bihardiószegi Református Egyházközség furulyás kórusa.
A szórványban mást jelent magyarnak lenni
A szombati programok csúcspontja volt a Zsiskú János-díj átadása. A díjat az RMDSZ Bihar megyei szervezete hozta létre, és minden évben, immár negyedik alkalommal a Fekete-Körös Völgyi Magyar Napok keretében adják át és olyan személyiségnek ítélik oda, aki munkásságával hozzájárul a szórványmagyarság identitásának és ezáltal a közösség megtartásához. A kitüntetést arról a 2010-ben elhunyt református lelkészről nevezték el, aki 38 esztendőn át (1965 és 2003 között) szolgált a belényesi református gyülekezetben, szószólója volt a polgárok közötti megértésnek, a közösségi szellemnek, együttműködött és barátságokat tartott fenn Belényes kulturális és művészeti személyiségeivel, munkája révén kivívta a város lakosainak és vezetőinek tiszteletét, megbecsülését.
A díjat az idén nyugdíjba vonult belényesújlaki református lelkipásztor, Boros István kapta meg. A díjazott laudációját Grim András megyei önkormányzati képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének szórványügyekkel megbízott ügyvezető alelnöke olvasta fel, a kitüntetést pedig Cseke Attila parlamenti képviselő, a bihari RMDSZ frissen megválasztott elnöke adta át. Cseke hangsúlyozta, Dél-Biharban, a szórványban teljesen másképp lehet megélni a magyarságot, mint például az Érmelléken, tömbmagyar vidéken. Ott, ahol a magyarság jelentős kisebbségben él, mindennapos helytállásra van szükség, akár egy óvodai csoport, egy iskolai osztály beindítása is nehézségekbe ütközik. Éppen ezért a díjazott, aki 41 évet szolgált lelkipásztorként a faluban, de közösségi emberként is hasznos munkát végzett, méltán kapja meg az elismerést.
A díj átvétele után Boros István szólt a jelenlévőkhöz, megköszönte a kitüntetést, majd magához, és várasfenesi származású lévén a térséghez való kötősédéről beszélt.
Vasárnap a felüdülés volt a lényeg
Vasárnap Köröstárkányban folytatódott a dél-bihari szórványmagyarság ünnepe. Délelőtt a református templomban istentisztelettel kezdődött a program, majd a templomozás után a Fekete-Körös partján, a település szélén, a futballpályán szórakoztató és közösségi rendezvényekre várták a kikapcsolódni vágyókat.
Az, hogy megkezdődött a gulyásfőzőverseny, már messziről érezni lehetett, hiszen a lágy nyári szellő messzire elvitte a készülő étkek ínycsiklandó illatát. Hat csapat nevezett be a megmérettetésre, melynek zsűrijében alulírott is helyet kapott. Az összesen héttagú ítészcsapat pontszámainak összesítése után egyértelművé vált a sorrend. A legcsípősebb gulyásért járó különdíjat Köröstárkány csapata kapta, a „leghagyományosabb” étekért pedig Belényesújlak csapatát illette dicséret, míg a „legmagyarosabb” gulyásért szintén a tárkányiak, a református presbitérium csapata kapott elismerést. A főzőverseny harmadik helyezettje Kisnyégerfalva, a második Magyarremete, az első pedig Várasfenes csapata lett.
A szomszédos Kisnyégerfalván Tulipán Kupa elnevezéssel kispályás focibajnokságot szerveztek, de a díjátadót már a tárkányi színpadon ejtették meg. Előbb a különdíjakat adták át („Fair-play” díj: Kisnyégerfalva csapata, gólkirályok: Micle Márk, Mikló Roland, legjobb kapus: Móric Zsolt), majd az első három csapatot jutalmazták. Harmadik helyen megosztva végzett Magyarremete és Belényesújlak csapta, második lett Várasfenes, a kupagyőztes pedig Köröstárkány csapata.
Az eredményhirdetést követően a legendás Neoton Família együttes énekesnője, Csepregi Éva koncertezett. A délutáni időpont ellenére közel ezren összegyűltek és énekeltek együtt az előadóval, akinek remek hangja kellemes nosztalgiát ébresztett az idősebbekben, de a fiatalok is ismerték a dalok egy részét, hiszen megannyi feldolgozás született az utóbbi években a Neoton-slágerekből. A közismert énekesnő után egy kevésbé ismert együttes, a diószegi retro Band lépett fel.
A névazonosság ellenére nem a jákóhodosi együttesről, hanem egy diószegi csapatról van szó, melynek tagjai basszus- és szólógitáron, egy billentyűn, dobossal és két énekessel adtak elő ismert magyar slágereket, majd Sara Oaie (aki „becsapós neve” ellenére egy magyar ifjú hölgy, tudtuk meg a felkonferáláskor) könnyűzenei előadása következett, amit a Sláger tévéből ismert Magyar Rózsa fellépése követett.
A köröstárkányi Royal zenekar produkciója után következtek a záróbeszédek, majd ugyancsak a mulatós műfaj kedvelőinek kedveztek a szervezők Kaczor Feri koncertjével.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Mártír hídvédőkre emlékeztek
Szerda délután a Premontrei Öregdiákok Egyesületének és a Bihar Megyei RMDSZ közös szervezésében koszorúzásra kerül sor a Szent László plébánia templom falán elhelyezett emléktáblánál.
Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, kérve őket a Himnusz eléneklésére.
Vonház Antal, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének titkára arra hívta fel a figyelmet: a második világháború öldöklésének vége felé jártunk. A szovjet hadsereg Románia átállása után szinte akadálytalanul jutott el a Maros vonalán az Alföldre. Belényes érintésével igen hamar a Félixfürdőhöz értek. Várad szinte teljesen be volt kerítve, hiszen Berettyóújfalu, Bors, Biharpüspöki már az ő birtokukba került. Hasonlóképpen a Nagyvárad-Szatmárnémeti országút egy részét, valamint a vasútvonalat is ellenőrizhették. A menekülők számára egyedül a Bihari-hágó volt még nyitva úgy-ahogy, Székelyhíd, Érmihályfalva fele lehetett Debrecenbe eljutni.
A visszavonuló német egységek Nagyvárad összes hídját aláaknázták. Boér Péter tanár, a Szent László-templom kántora tartalékos tisztként, mint idős népfelkelő, 11 társával együtt- akik mind váradiak, illetve Bihar megyeiek voltak- a központi híd őrzésével voltak megbízva. 1944. október 12-én a visszavonuló német egységek aláaknázták Nagyvárad összes hídját. Miután az átkelő felrobbantására vonatkozó parancsot nem hajtották végre, illetve meg akarták azt akadályozni, a német mindannyiukat legépfegyverezték a híd Bémer téri oldalán, majd felrobbantották teljesen értelmetlenül a hidat, hiszen a többin már bejutottak az oroszok a városba. A halottak két napig temetetlenül feküdtek a Körös-parton, majd Várad jóérzésű polgárai földet hantoltak rájuk. Csak decemberben exhumálták őket és helyezték el a temetőbe.
„A sors fintora, hogy évtizedekig nem volt szabad beszélni róluk. Az emlékezet véges. Ma már csak kevesen vagyunk a történelmi tanúságtételre. Éppen ezért a Premontrei Öregdiákok Egyesülete felvállalta a kezdeményezést, felkérve a római katolikus és a református püspökségeket, a civil szervezeteket, illetve Várad polgárait egy emléktábla állítására. 2001-ben siker koronázta kezdeményezésünket, s azóta minden év október 12-én kegyelettel adózhatunk mártírjaink emlékének, megkoszorúzva a Szent László falában elhelyezett emléktáblájukat”- fogalmazott Vonház Antal titkár.
A tizenkét mártír
Az ünnepségen közreműködött még Meleg Vilmos színművész, a Szigligeti Társulat tagja, és a Szózat elhangzása előtt Pék Sándor római katolikus esperes-plébános mondott áldást.
Íme a tizenkét mártír névsora: Bereczky Sándor kőművesmester, Béres Sándor nyomdászmester, Boér Péter tanár, kántor, hadnagy, Gurzó Imre szakmunkás, Huszár István szakaszvezető, Hant Elek asztalosmester, Katona József ácsmester, Krammer Ferencz asztalos, Nagy Gyula telekkönyvvezető, Seres János révi földműves, őrvezető, Simonovits János üzemlakatos és id. Szíki Gyula jákóhodosi földműves.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Szacsvay Imre, az ifjúsági mártír
Hétfő délután halálának 167. évfordulója apropóján a váradi szobránál Szacsvay Imre mártír jegyzőre emlékeztek az RMDSZ, a történelmi egyházak és a róla elnevezett iskola szervezésében.
Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, majd a Szacsvay Imre Általános Iskola tanulóinak zenés-irodalmi műsora következett, a gyermekeket Vincze Melinda és Kiss Tünde tanárnők készítették fel.
Ünnepi beszédében Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke a jövőbe vetett hitünk ifjúsági mártírjának nevezte Szacsvay Imrét. Arra hívta fel a figyelmet: a forradalmaknak általában az a legfőbb ismertető jele, hogy a kirobbanásuk előtt megelőzi ezeket első körben egy szellemi térben zajlott szabadságharc. Minden egyes tömegmegmozdulás, közösségi cselekvés előtt tehát az értelmiség kezdi megfogalmazni az üzeneteit, annak érdekében, hogy valóban változás történjék, és ne visszarendeződés. Megjegyezte azt is: az elmúlt 26 évben létrejöttek azok a magyar intézmények, melynek köszönhetően ma már bátran mondhatjuk, hogy kiteljesedik a magyar tér Nagyváradon és Bihar megyében. Szerinte ugyanakkor noha a magyar nyelven való oktatás térhódítása Romániában, az anyanyelvű oktatás teljes rendszerének nulláról való felépítése sikertörténet, napjainkban már újabb feladatai vannak az RMDSZ-nek: jobb iskolákat kell építeni, jobb képzést kell biztosítani a magyar gyermekeknek. Meglátásában ezt csakis úgy lehet elérni, ha változtatunk az iskolák állapotán és elérésén, javítunk a tanárok jövedelmi viszonyain, és átalakítjuk, versenyképessé tesszük a tananyagot. „Tudjuk tehát, hogy mi a házi feladatunk!”– közölte.
Oktatás
A honatya az RMDSZ parlamenti prioritásainak oktatás fejezetére térve ezután bejelentette: a Szövetség a következő négy hétben minden fórumon, nyilvános felületen ismerteti programját. Elsőként az oktatás forradalmasításának témáját járja körül, majd azokról a konkrét intézkedésekről is beszél, amelyekkel biztosítaná a családok jólétét, a széleskörű anyanyelvhasználatot, valamint az infrastruktúra és vidék fejlesztését. Az erdélyi magyarok számára ugyanis létkérdés, hogy gyermekeink magyarul tanulhassanak, ezzel is erősítve identitásukat. Ugyanakkor pedig az oktatás fejlesztése, a minőségi oktatás megteremtése minden nemzet számára stratégiai kérdés, hiszen csak azok a nemzetek lehetnek hosszú távon versenyképesek, amelyek nagy hangsúlyt helyeznek a versenyképes tudás átadására. Úgy vélte: 2016-ban, Erdélyben már nem elegendő az, hogy a magyar gyermekek magyarul tanulhatnak. Szerinte gondot jelent, hogy a magyar diákok érettségi eredményei sokszor rosszabbak román kortársaikénál. Hozzátette: az anyanyelven szerzett tudás leértékelődhet, ha nem tud megmaradni versenyképesnek, ennek pedig az lehet a komoly következménye, hogy sokan inkább a román nyelvű képzést választják a magyar helyett. Megemlítette a tananyag összetett problémáját is, úgy tartja, hogy a gyermekek túl vannak terhelve, és jóval többet kell tanuljanak annál, mint amennyi az ő életkoruknak megfelel.
Véleménye szerint mindaddig fenntarthatatlan lesz az oktatási rendszer, amíg az nem a gyermekek igényeit helyezi a középpontba. Hangsúlyozta: az RMDSZ nem hagyja, hogy elfajuljon a helyzet, ezért döntöttek úgy, hogy változtatnak, jobb képzést biztosítanának a magyar gyermekeknek. „Jelen pillanatban tehát a legfontosabb, hogy csökkentsük a tananyagot, el kell érnünk azt, hogy a diákok hazaérve már ne a házi feladatok megírásával töltsék el szabadidejüket! Miért is ne? A tananyag és tanterv ésszerű átgondolásával akár el is törölhetjük a házi feladatot! Mi tudást és élményt akarunk magolás helyett” – vázolta a célkitűzéseket.
A felszólalás után és a koszorúzás előtt fellépett Heinczinger Miklós, a Misztrál együttes alapító tagja egy zenés műsorral, melyben megemlékezett Szent Lászlóról, a Boldogasszonyról és az aradi vértanúkról is.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Ötvenhatosokat tüntetnek ki
Péntek délután 18 órakor, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében az RMDSZ szervezésében Bihar megyében élő ’56-osokat tüntetnek ki. Vetítés is lesz és megtekinthető az MM Pódium műsora.
A csütörtöki beharangozón Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke arra hívta fel a figyelmet: az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából az RMDSZ országos és megyei szinten is elindított egy kezdeményezést, hogy méltóképpen emlékezhessünk azokra a hősökre, akik kiálltak a szabadságért, hiszen mint köztudott, a hat évtizeddel ezelőtti eseményekben erdélyi, illetve partiumi személyek is érintve voltak. A hála és a tisztelet jeléül a még élők egy-egy, az aradi Szabadság-szobrot ábrázoló ezüst emlékérmet, valamint oklevelet vehetnek át. Úgy fogalmazott: természetesen tisztában vannak azzal, hogy a szenvedéseikért és meghurcoltatásukért nem tudják kárpótolni őket, de kötelességüknek érzik ezt a gesztust, illetve példaképként szeretnék bemutatni őket a mai fiataloknak.
Nagyváradon az ünnepséget péntek délután 6 órakor tartják a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, melynek keretében levetítenek egy kisfilmet is, melyben megszólalnak az érintettek. Hat személy fogja átvenni a kitüntetést, akik érintve voltak a váradi perben, ők ugyanis jelenleg is Bihar megyében élnek: Dalos Árpád, Szilágyi József, Oláh János, Petri József, Bodnár Márton és Török László. Rajtuk kívül ugyancsak elítélt volt Újlaki István Csaba, Kerekes Attila, Takács Ferenc, Sárközi Endre, Sotanyi József, Tasi Gyula és Bikfalvi György.
Előadás
A rendezvény emellett az MM Pódium Színház is fellép, a Hulló csillagok című történelmi drámával. Meleg Attila, a társulat vezetője kifejtette: az ’56-os emlékbizottság az év elején pályázatot hirdetett a forradalom 60. évfordulója kapcsán, ugyanis viszonylag kevés irodalmi alkotás készült az akkor történtekről. Több mint ezer pályamű érkezett, melyek közül Petrusák János drámája bekerült az első öt közé. A határon túl is be akarták mutatni, valószínűleg ezért esett a választás az MM Pódiumra. Tizenkilenc szereplője van, olyan gyerekek, fiatalok is, akik a Mini Pódium színjátszó csoportnak a tagjai, illetve a Bihari Naplóban meghirdetett casting nyomán kerültek be a produkcióba Éradonyból és Biharfélegyházáról. A darabban feltűnnek úttörők, fiatal forradalmárok, a Nagy-család drámája révén felnőttek is, és mivel egy amatőr rádiós az egyik főszereplő, a Szabad Európa és a Kossuth Rádió hallgatásával nem csak a budapesti, hanem a magyarországi vidéki, valamint a partiumi és erdélyi események is fókuszba kerülnek. Október 30-án különben Élesden, november 4-én Nagyszalontán, 6-án Monospetriben, 10-én Székelyhídon lépnek még fel, és szóba jöhet még Berettyószéplak és Belényes is.
A sajtótájékoztató második felében az ötvenhatos Török László idézte fel a Szabadságra Vágyó Ifjak szervezete megalakulásának történetét, a korabeli hangulatot, a börtönben töltött időt.
Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro

Az V. Fekete Körös-Völgyi Magyar Napok
Míg a rendezvény pénteki napja a hagyományörzésről szólt, szombaton, a tárkányi focipályán került megrendezése a családi nap. Ki is tettek magukért a szervezők, mert a program olyan „sűrű” volt, mint a szakácsok által megfőzőtt finom bográcsgulyás, és több volt benne a hús mint a lé.
Reggel 10 órakkor került sor a megnyitóra, közben Várasfenesen párhuzamosan a műfüves futballpályán Tulipán kupaselejtező folyt. Természetesen a nap első része a kicsiknek, gyermekeknek szólt, voltak programok – gyerek előadások , játszóház , ugrálóvár, kifestő és kézmüves műhelyek, ki – ki kedve szerint szórakozhatott. 16 órától már a színpad is megélénkült a Székelyhídi Enemy Dance Family hip – hop csoport mutatta meg a produkcióját, ezekután a magyarországi Dobrossy Family Magic Show bűvészpercei következtek. Erdekes és szép színfoltja volt a délutánnak az ugyancsak anyaországi a Szarvasi Városi Fúvószenekar játéka mely már azért is emlitésreméltó, mert többségük tizenéves gyermekekből állt, de profi előadást produkáltak! Koraeste a Kredenc együttes mulatós percei következtek, egy kicsit felturbózva a közönséget jó magyar nótákkal, majd a Debreceni Hajdú Táncegyüttes, akik lassan „eltárkányisodnak”, már szabályosan hazajárnak a Fekete –Körös völgyébe. Nem csak fellépni, hanem tanítani, mulatni mert mint mondák itt mindig, mindenki remekül érzi magát. Utánuk már a tanitványok következtek a Köröstárkányi Százszorszép Néptánccsoport előadása, mely egyre jobban fejlődik, hála a tanitóknak Lovas Bálint és Tiszai Zsuza koreográfusok, de ne feletjtsük el Micle Rozika tanitónéni állandó és állhatatos munkáját. Ő minden probán tanitja, buzdítja és igazitja a gyerekeket, és természetesen a színpadon is ott van velük. Már egy kiforott programot láthattuk a tárkányi táncosoktól.
Hazai pályán
Ezekután „hazai pályán” játszott a Köröstárkányi Royal zenekar, ők mulatós és jobbnál jobb slágerekke szórakoztatva a nagyérdemüt. A végső felvonás előtt, színpadra hívták a szervezőket, a helyi és megyei vezetőket, akik most, már ötödik alkalommal “főzték ki” ezt a szép magyar napokat, sikeres programot. Mikló Ernő helyi RMDSZ elnök melett ott volt ugyancsak a falubelije, Fenesi Tibor, a Bihar Megyei Tanács igazgatója és Borsi Imre Loránt, a megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke, pár hatásos szóban kiemelték a helyi szervezők áldozatos munkáját, és tovább buzdítva a hathatós , kitartó közösségépitő munkára, amely már évek óta hozza meg a gyümölcseit. Az est záróprogramja az Exotic együttes és Sipos F. Tamás – élő koncertje volt, amely remek hangulatban kezdödött, de sajnos már a végefelé az égiek nagyon beleszóltak a bulizni vágyók kedvébe és, egy hatalmas zápor tette fel a pontot a napra. Még szerencse hogy nem mindenki ázott el, mert hatalmas sátrak alatt meg lehetett várni az eső elcsendesedését.
Gyönyőrü élmény
A vasárnapi nap, már egészen más regiszterben folytatódott, a Köröstárkányi református templomban. Hálaadó Istentisztelet tartottak az új harangért, igét hirdetett Főtiszteletű Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke. Az igehirdetés után gyönyőrü élményben volt része a híveknek, mert a Szarvasi városi fúvószenekarral együtt került előadásra nemzeti imánk, a Himnusz. A program folytatásaként Sebestyén László Ede köröstárkányi lelkipásztor, mint házigada vette át a szót, és a köszönetnyilvánitások után az új harang kicsinyitett mását adták át tisztlelet jeléül Főtiszteletű Csűry István püspöknek. És mivel a harangot Székelyudvarhelyen öntötték, ennek emlékére és a mesterek becsületére, a karzaton függő magyar nemzeti lobogó mellé kikerült a Székely Zászló is, melyet Derzsi Ákos RMDSZ szenátor függesztett ki, már csak azért is mert ő hargitai származású. Fontos megjegyezni, hogy a köröstárkányiak rekordidő alatt teremtették meg az adományokat, hiszen a harang mindig is a kereszténység fontos szimbóluma, a falu lelke ott, fent a tárkányi sudár toronyban! Énekkel dicsérték tovább a Mindenhatót, a Belényesi medence egyházi kórusok találkozóján, Köröstárkány, Belényessonkolyos és Kisnyégerfalva református kórusai és az Ászáf baptista ifjusági kórus szolgálatai hangzottak fel. Már jól elmúlt dél, amikor a népes hívek átvonulta a templommal szemben levö Köröstárkányi Közösségi Református Központ elkészült részének hivatalos átadására. Csűry István püspök megáldotta a létesitményt, és ezt követően Pataki Jánosssal, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnökével és Derzsi Ákos RMDSZ szenátor közösen adták át a Köröstárkányi Ifjúsági és Oktatási Egyesület új részlegét. Átadóbeszédében Pataki János az ifjúság szülőföldön maradásának fontosságát hangsúlyozta, mint fogalmazott, velük a magyarság tűnne el a térségből. Arra hívta fel a figyelmet, hogy ez ellen tenni lehet a közösségi élet erősítésével is. Az elnök úgy véli, a köröstárkányihoz hasonló ifjúsági létesítmények programjaikkal erősítik a közösséget, a nemzeti identitást és a szülőföld szeretetét, ezért nagyon fontos, hogy minden magyarlakta településen működjenek hasonló kezdeményezések. A létesítmény létrehozását a magyar kormány 2,1 millió Ft-tal támogatta, és a munkálatokat és kivitelezést kalákában, közmunkával végezték el a falubeliek apraja, nagyja. A program e részét a Köröstárkányi református ifjuság szolgálata színesitette, és zárta le.
Az időjárás
Bár eredetileg a közös ebédet a köröstárkányi kispályá adott volna helyszínt, de az időjárás belekontárkodott, így a finom töltöttkáposzta és kalács a helyi kultúrotthonban került felszolgálásra. Ugyancsak a templomban kerult sor az Evangelizációs Istentiszteletre melyen. Igét hirdetett dr. Molnár Róbert, a Magyarországi Kübekház város polgármestere. Este, már a záróünnepségre készülődtek a Fekete Körös-mentiek, a Hajdú Táncegyüttes Gálaműsorára a Belényesi Művelődési Házban, de még előtte természetesen idén is átadták a Zsisku János Szórványdíjat.
Várjuk a hatodikat
A „megszokott” sziporkázó táncprodukció, hatalmas tapsvihart csalt ki a lelkes közönségből, és mint mondhatnánk debreceni táncoslábu barátaink miden számmal rátettek egy lapáttal. Felejthetetlen, szép zárasa volt ennek a három magyar napok programjainak. Talán már közhelynek hathat, de a dicséret nagyon is kijár a helyi és megyei szervezőknek, mindenkinek aki anyagilag, nem utolsó sorban, a Bethlen Gábor Alapitványt, és azokat is akik kemény munkával támogatták a rendezést és lebonyolitást. Egy szóval, várjuk a hatodik Fekete Körös-Völgyi Magyar Napokat!
Kovács Zoltán / erdon.ro

Vállaljuk magyarságunkat és fogjunk össze
Október 6-án, péntek délután a hagyományokhoz hűen az RMDSZ közösen emlékezett- koszorúzással- a történelmi egyházakkal, a civil szervezetekkel és az iskolákkal Nagysándor József nagyváradi táblájánál az aradi vértanúkra.
A megjelenteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte. Pásztor Sándor megyei tanácselnök a beszédében arra hívta fel a figyelmet: nemzettudat, hazaszeretet és önfeláldozás jellemezte a vértanúkat, és ebben is örök példaként járnak előttünk, megmutatva azt, hogy egy nemzet ereje az egymásra utaltság felismerésében rejlik. Akkor van jelenünk és jövőnk, ha ezt mi is világosan látjuk és megéljük a mindennapokban, itt a Kárpát-medencében, Erdélyben, a Partiumban, Bihar megyében. Bár fegyverek moraja és csattogása szerencsére ma nem veszélyezteti létünket, azért ez nem jelenti azt, hogy ellenséges erők nem szeretnék összeforrt közösségünket bomlasztani.
„Ma, amikor pereskedés útján kellett bebizonyítanunk, hogy Bihar Megye Tanácsának elnökét a jogi keretnek megfelelően választottuk meg, ma, amikor egyesek becstelen rágalmakkal igyekeznek bennünket a Bihar megyei választópolgárok által kijelölt utunkról eltávolítani, akkor újból és újból erőt kell merítenünk hős elődeink életútjából. Harcolnunk kell jogainkért, a megmaradásunkért, a törvény adta lehetőségek és keretein belül. Az RMDSZ nem hiába indította el a Minority SafePack polgári kezdeményezés online aláírásgyűjtését Romániában és az Európai Unió többi tagországában. Az EU-nak kötelessége megvédeni azokat a kisebbségeket, akik értéket teremtenek és nem akarnak asszimilálódni. Ezért mindenkit arra buzdítok, hogy írjuk alá ezt a kezdeményezést, mely kisebbségügyi javaslatcsomag kiterjed a szabad anyanyelv- és szimbólumhasználatra, az egyenlő bánásmódra, a nemzeti kisebbségi kultúrák megőrzésére” – fogalmazott.
Segítenek
Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke szerint az október 6-i nemzeti gyásznap fontos üzenetet hordoz számunkra, s nekünk az a feladatunk, hogy ezt életben tartsuk, és átadjuk a következő nemzedéknek, hiszen gyökerek és múltunk ismerete nélkül nem lehet reményteljes jövőt építeni. Azt közvetíti: a függetlenség, a szabadság, a hazaszeretet, egy jobb és igazságosabb élet reményében készek vagyunk feláldozni akár az életünket is. Emlékeztet bennünket 1848 célkitűzéseire, a magyarság összetartó erejére, egy nemzet önrendelkezési törekvéseire, Magyarország polgári átalakításának programjára, és a hétköznapi hősökre is, akiknek a nevét nem említik a történelemkönyvek, de nélkülük nem élhetnénk most szabadon. És miközben a múlt eseményeit követjük, rájövünk arra: a történelem nem egy megfoghatatlan fogalom, hanem emberi sorsok összessége, egyéni kudarcok és diadalok sorozata.
Az önkormányzati elöljáró ugyanakkor hangsúlyozta: fontos, hogy emlékezzünk a vértanúk nemzetiségére is, hiszen a 13-ról elmondható, hogy 3 német, 2 örmény, 1 szerb, 1 osztrák, 1 horvát és 5 magyar volt, tehát akik meg akarták változtatni a Habsburg Birodalmat, összefogtak és együtt küzdöttek a jólétért. Arról is beszélt: összeköt bennünket Nagysándor József személye is, hiszen sajnálatos módon 1849. augusztus 2-án éppen Debrecenben volt a szinte majdnem utolsó csata, ahol azt lehet mondani, hogy hősiesen küzdöttek elődeink, de nem tudták azt, hogy az oroszok egyik fő csapatával kerültek szembe, s a 3664 katona közel 50, illetve más jelentések szerint 80 ezer orosz ellen reménytelen harcot vívtak, és ennek következtében a mai nap is 112-en a debreceni honvédtemetőben vannak eltemetve. „Az összefogást, és a győzelembe vetett hitet soha sem szabad feladni, akárcsak a függetlenségünket és a nemzeti önállóságunkat, nyelvünket. Kell bennünk lennie annyi hitnek és erőnek, hogy bármilyen nehézség közepette, soha nem adjuk fel ezen céljainkat. Szerencsére mindig voltak az elmúlt évszázadokban zászlóvivők, és ahogy itt most önökre nézek, látom a tömeget, azt gondolom: jóleső érzést azt kijelenti, hogy megint vannak olyanok, akik erre vállalkoznak. Ehhez kívánok erőt és egészséget, kitartást mindazokban a küzdelmekben, amelyeket vívnak. Hajdú-Bihar megye lakossága és a politikai vezetése nevében arról biztosítom önöket: mi mindig itt vagyunk, és amikor tudunk, testvériesen segítünk” – hangoztatta.
Legyen összefogás
Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke úgy vélte: ez időtájt minden évben legalább három dolgon el kell gondolkodni. Azon, hogy mi történt egyéni és közösségi életünkben a közeli és távolabbi múltunkban, hogy mi van ma, és üzenni is szükséges a jövőnek. Az, hogy mi volt, tudjuk, napjainkban pedig azon kívül, hogy összegyűlünk, fejet hajtunk, imádkozunk és tisztelgünk, tehetünk még valamit: cselekednünk kell azért, hogy az az összefogás, amiről hőseink bizonyságot tettek, ne széthulljon, elmúljon, hanem tovább éljen. Tehetünk ma azért, hogy ne csak mi legyünk büszkék rájuk, hanem ha fentről, valahonnan lenéznek, ők is büszkék lehessenek ránk. Azért, hogy mi is úgy éljünk, hogy azok, akik utánunk jönnek, megemlékezhessenek rólunk. A kérdés tehát: harcolunk-e, kiállunk-e minden esetben, ami különösen lényeges most, ha arra gondolunk, hogy mit készítenek elő számunkra a centenáriumi év kapcsán. „Nem mi vagyunk a hibások azért, hogy ez az ország nem készült fel arra, hogy megfelelően ünnepelje a saját évfordulóját. Nem mi, magyarok vagyunk a hibások azért, mert nem sikerült száz év elteltével se összekötni ennek az országnak a történelmi régióit, azért, hogy ez az ország nem ott tart, ahol kellene tartson a mi elvárásaink szerint se. Ezért azt kérjük: ne minket tegyenek bűnbaknak ebben a kérdésben. Ha kell, mi megharcoljuk a harcunkat, nem rajtunk kell számon kérni mások balgaságait, fel nem készültségét” – közölte. Hozzátette: magyarként bátran kell vállaljuk azt, hogy alkotó közössége vagyunk ennek a térség és országnak, és soha nem mások ellen, hanem mindig magunkért akarjuk a jogainkat érvényesíteni. „Hogy mi lesz, rajtunk és közösségünkön múlik. Legyen végre vége a széthúzásnak, és legyen végre valós összefogás!” – zárta beszédét a politikus.
Műsor
A rendezvényen felléptek a Művészeti Líceum diákjai. A himnuszt a középiskolások kórusa énekelte el Schneider Arnold tanár vezényletével és Benczédi Mónika tanárnő zongorakíséretével, majd „Bátor katonái voltak a nemzet feltámadásának” címmel műsort adott a VI. C, Mados Andrea tanárnő osztálya, a gyerekek felkészítő tanárai Nagy Gabriella, Mircescu Georgiana és Szabó Attila voltak. Demeter Krisztina énekelt, őt Catona Ábel kísérte zongorán, a felkészítőtanár Béres Csilla volt. Később egy szacsvays kislány, Miklós Anna is énekelt.
Említést érdemel még, hogy az emléktábla közelében több autó parkolt, az egyiknek a tulajdonosa pedig, egy fiatal hölgy, épp Pajna Zoltán beszéde közben akart elhajtani, illetve indította be a motort, de a felháborodás miatt végül letett ezen szándékáról, és megvárta a mondandó végét. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Szacsvay Imre mártírjegyzőre emlékeztek
Kedden délután az RMDSZ Bihar megyei szervezete közösen emlékezett Szacsvay Imre mártírjegyzőre halálának 168. évfordulóján, a róla elnevezett iskolával és a történelmi egyházakkal.
A Szacsvay-szobornál megjelenteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető alelnöke köszöntötte, majd rövid műsort adtak a Szacsvay Imre Általános Iskola Vincze Melinda és Kiss Tünde tanárnők által felkészített diákjai. Beszédében Botházy Nándor, az RMDSZ Nagyvárad városi szervezetének ügyvezető elnöke hangsúlyozta: szép hagyomány mostanság a magyarság életében, hogy évente megemlékezünk nemzetünk hőseiről és azok dicső tetteiről. Hála Istennek tehetjük, nem úgy mint egykoron, alig pár évtizeddel ezelőtt, amikor már csak a nagyjaink előtti tisztelgés kósza gondolatát is gyülekezési szándéknak, rendszer ellenes lázításnak és hazaárulásnak minősítették, illetve büntették. Ezután fellapozva Szacsvay Imre életének idézőjeles regényét, megemlített egy-két fontosabb adatot, történést az életéből, munkásságából.
Helyt álltunk
Összegezve kicsit gondolatait, arra a következtetésre jutott: mindhárom októberi megemlékezési helyszín, mind a három történelmi esemény, vagyis Nagysándor József, a Szent László-hidat védő katonák és Szacsvay Imre élete is egy biztos történelmi tényt támaszt alá, éspedig azt, hogy mi nagyváradiak ott voltunk, a nemzet számíthatott ránk, amikor a magyarságnak szüksége volt hősökre. Helyt álltunk az igazán nehéz időkben, nem csüggedtünk, és nem futamodtunk meg. Ránk, váradiakra számíthatott a haza, és büszkék lehetünk a történelmünkre, mert dicsőségét generációk hirdetik.
De vajon hogy állunk a jelennel? -tette fel a kérdést. Miként és hogyan próbálunk felnőni, mi egyszerű lakosai ezen urbisnak, az említett elődök tetteihez? Melyik az az általunk meglendített lapátcsapás, amivel nemzetünk hajója előbbre jut? Mit teszünk mi a hétköznapokban, hogy közösségünk erősödjön? Elég-e ez, és tehetnénk-e többet? Úgy fogalmazott: napjainkban természetesen senki nem várja el, hogy életünket és boldogulásunkat adjuk a célért, „de hiszem, ha minden egyes váradi lakos hozzáteszi azt a kis erőfeszítést, amit munkája, ereje és ideje enged, akkor a közösségünk hajója újra lendületet és erőt kaphat, és elsőnek futhat be a képzeletbeli célvonalba.” És ha így lesz, akkor mi is sikeresek tudunk majd lenni, és legalább olyan örökséget tudunk majd utódainkra hagyni, mint amilyet nagy elődeink ránk – tette hozzá. A rendezvény koszorúzással és főhajtással ért véget, díszőrséget álltak a szentjobbi huszárok. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

A „második honalapító” szobra Várasfenesen
A várasfenesi református templom kertjében, a világháborús áldozatok turulmadaras emlékművétől karnyújtásnyira avatták fel november 26-án, vasárnap kora este a „második honalapítónak” nevezett IV. Béla király mellszobrát. Neki tulajdonítják a falu határában állt vár építtetését.
„A romok egy viszonylag nagy kiterjedésű vár létezésére utalnak, amelynek szabálytalan négyzet alaprajza volt. (…) Az a legenda született róla miszerint IV. Béla alapítása lett volna és ezért Bélavárnak nevezik.” Ezt olvashatjuk az egyik internetes lexikonban a Várasfenes határában található várrommal kapcsolatban, és a helyiek nemzeti öntudatát tovább erősítheti, hogy november 26-án, vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében avatták fel IV. Béla király (1206–1270) mellszobrát a református templomkertben. A helyszínre igyekezve, a megyét gyakorlatilag átautózva Érmihályfalvától Várasfenesig tapasztalhattuk, hogy mindenütt esős, hűvös idő volt domborzattól függetlenül. A kellemetlen időjárás ellenére megtelt a református templom, ahol Dénes István Lukács, a Bihari Egyházmegye esperese hirdetett igét a Krónikák könyvéből vett alapige mentén, Ezékiás júdai király történetéből példázva az örök érvényű intelmet, miszerint Isten mellett a nehéz időkben is ki lehet, ki kell állni. A szolgálatot a helyi gyülekezet élére alig pár hete került Fazakas Ildikó lelkész köszönte meg, köszöntve az egyházközség tagjai mellett a számos vendéget is, közöttük a később szót kapottakat, illetve Deák Árpád szobrászművészt, aki kézzel foghatóvá tette IV. Béla alakját, illetve a Belényesi-medence lelkipásztorait: Boros István nyugalmazott, korábbi belényesújlaki és Petrucz János jelenlegi belényesújlaki, Sebestyén László Ede köröstárkányi, Filep Attila kisnyégerfalvi, Nagy Brigitta belényessonkolyosi, és Réman István belényesi tiszteleteseket.
A gyepűk védelme
A helyi iskola I-IV. osztályosainak műsora következett. Elsőként azt a jelenetet láttuk, melyet Boros Gyöngyi tanítónő írt, s melyet 3 generáció előadott már, most pedig illett az alkalomhoz, hiszen IV. Béla korát idézi meg, ide értve Julianus barát hírhozatalát a közelgő tatát-veszedelemről, a tatárdúlást, az ország újraszervezését. Boros Annamária tanítványai versekkel, énekekkel csatlakoztak a műsorhoz, valamennyiük ruháját az Árpád-házi királyok címere díszítette. Mivel odakint a már említett esős idő volt, a szoboravatáshoz kapcsolódó beszédek is a templomban hangzottak el. Miután Molnár Szabolcs elmondta a helyi Csukás-Fenesi János: IV. Béla című versét, Miklós Mihály történelemtanár adott áttekintést a király életéről, arról, ahogyan a válságos körülmények között megerősítette az országot. A helyi vonatkozásra térve egyebek mellett megemlítette, hogy a király a gyepűk (határvonalak) védelmére építtetett várakat, ezek sorába illeszkedhet a fenesi is, melyet a település 1291-es első írásos említésekor már jegyeznek, tehát az előtt épült. Legendák máig élnek faluban, például, hogy föld alatti alagút vezetett a várba. Borsi Imre Lóránd, a megyei RMDSZ társadalmi szervezését felelős ügyvezető alelnöke beszédében hangsúlyozta: a szövetség az egyházakkal és a civil szervezetekkel karöltve igyekszik erősíteni a közösségeket „a végeken” is. Ezt szolgálják a szoborállítások, ahogyan Petőfi-szobor áll már Belényesben, Bartók-szobor Tárkányban, immár IV. Béla-szobor Fenesen, a későbbiekben Szt. László-szobor lesz Magyarremetén, II. Rákóczi Ferenc-szobor Belényesújlakon. Saját versét is felolvasta, melynek címe Bátor magyarok.
„Szent béke virult”
Szabó Ödön képviselő szerint „a sokszor szétszórt fenesieket” összehozta a szoborállítás ügye, mint közös cél, a kérdés, hogy egyszeri alkalomról van-e szó? IV. Béla kora történelmi tanulságának nevezte, hogy ne örökítsük a perlekedést, tanuljunk mások hibájából, tudjunk áldozatot hozni, és ne engedjük magunkat rossz eszközként felhasználni. Intésül ő is idézte (ahogyan az előtte beszélt két szónok is), IV. Béla sírfeliratát: „Csalfa lapult, szent béke virult, becsület vala ottan”, úgy vélve, hogy ennek a szellemiségnek kell tovább élnie. Az ugyancsak helyi Pantea Erzsébet is felolvasta az alkalomhoz illő saját versét, ezzel zárult a bő kétórás templomi esemény, mely után sor kerülhetett a szobor leleplezésére. A már kora esti szürkületben Dénes István Lukács esperesre és Szabó Ödön képviselőre hárult a feladat. Az esperes meg is áldotta az alkotást, mely tövébe koszorúk is kerültek,s melyet később, a sokadalom eloszlása után, többen mobiltelefonok fényénél tekintettek meg tüzetesebben, egy személy meg is jegyezte: nagyon szép szobor, erőteljes vonásokkal, ahogyan egy erőt sugárzó királyhoz illik. A programnak még nem volt vége, hiszen a kultúrházban mindenkit terített asztalhoz vártak, ugyanott népviseletbe öltözött fiatalok Benedek Judit által betanított táncot adtak elő. A vendégek még javában beszélgettek, koccintgattak, mikor Szőcs Lőrinc és zenekarának tagjai már hangoltak, hiszen nótaest kezdődött, melyet Borsi Imre Lóránd nyitott meg, s mely az RMDSZ szervezte közösségi eseménysorozat rész volt. Rencz Csaba / erdon.ro