"Ápr. 1-jén Székelyföldön nagyszabású tömegtüntetések zajlottak, tiltakoztak a román prefektusok kinevezése ellen. "Csíkiek, Csíkszereda lakosai! Csütörtökön, április 1-jén várunk benneteket Csíkszereda főterén, hogy együtt tüntessünk a román kormány magyarságot megalázó és igényeit semmibe vevő legújabb intézkedései ellen. Tárgyalások és sorozatos ígérgetések után a kormány nem csupán az ország többi részén, hanem még Hargita és Kovászna megyében sem talált egyetlen alkalmas embert e tisztség betöltésére. Mi ez, ha nem etnikai megkülönböztetés? Mi ez, ha nem alkotmány biztosította egyenrangú állampolgárságunk semmibevétele?" - így szól a csíki RMDSZ felhívása. Hasonló hangvételű felhívást fogalmazott meg külön-külön az udvarhelyszéki, a gyergyói és háromszéki RMDSZ is. Csíkszeredán tízezres tömeg gyűlt össze. Felszólaltak: Székedi Ferenc csíki RMDSZ-elnök, Sántha Pál Vilmos, a megyei tanács elnöke, Veress Dávid traktorgyári mester, dr. Tóth Zoltán gyimesközéploki RMDSZ-elnök, Ördögh Imre, a csíki RMDSZ alelnöke és Nagy Benedek képviselő. A tüntetés résztvevői nyilatkozatot fogadtak el, kifejtve, hogy a román prefektusok kinevezése etnikai diszkrimináció. Követelik, hogy a kormány vonja vissza intézkedését, ellenkező esetben a polgári engedetlenség különböző formáiban folyatják küzdelmüket. A nyilatkozatot eljuttatják a kormánynak, a kisebbségvédelmi európai fórumokhoz. Hargita megye tanácsának Állandó Bizottsága állásfoglalásában ugyancsak elítélte a kinevezést. Székelyudvarhelyen a főtéri nagygyűlésen tiltakoztak a prefektuscserék ellen. Barkóczy István, az RMDSZ Udvarhely széki elnöke nyitotta meg a nagygyűlést, majd Kovács Sándor római katolikus főesperes, Katona Ádám széki RMDSZ-alelnök, Hegyi Sándor református tiszteletes, Ferenczy Ferenc polgármester, Sófalvi László városi RMDSZ-elnök és Bardóczy Csaba szakszervezeti elnök mondott beszédet. Gyergyószentmiklós főterén 8000 ember tiltakozott a román prefektusok kinevezése ellen. /Gyűrűző prefektud-ügy. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 3-4./ A székelyudvarhelyiek egyúttal követelték Verestóy Attila szenátusi frakcióvezetői mandátumának felülvizsgálatát. Kérték, hogy az RMDSZ etikai bizottsága vizsgálja ki Verestóy Attila kijelentéseit. /Ma: tüntetések Székelyföldön. = Új Magyarország, ápr. 1./ Csíkszereda főterén több mint tízezer, Székelyudvarhelyen több mint nyolcezer ember tüntetett. Csíkszeredán Székedi Ferenc, az RMDSZ csíki szervezetének elnöke mondott beszédet. "Minden politikai eszközzel fel fogunk lépni a prefektuscsere és a román prefektus kinevezése ellen" - jelentette ki. Kovászna megyében ápr. 2-án kezdődnek a tüntetések. /Botos László: Tízezrek tüntettek Székelyföldön. = Új Magyarország, ápr. 2./ "

A Hargita megyei tanács ülésén Ördög Imre tanácsos a rendőrség körében tapasztalható visszaélésekről beszélt: egyre több helyről érkeznek olyan információk, hogy verik az embereket. Javasolták a megyei tanácsnak, hogy szerezzen adatokat erről. /Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

Folynak az RMDSZ-előválasztások és jelöltállítások. Ápr. 17-én ülésezett az RMDSZ Fehér megyei Választmánya Nagyenyeden. A megyei tanácsoslista sorrendje a következőképpen alakult: Brendus Gyula, Köble Csaba, Cseterás János Bakó Botond. - A Csíki területi szervezetben a megyei tanácsosjelöltek kijelölésére lebonyolított előválasztások nyomán kialakult tanácsosi lista a következő: Zsombori Vilmos (10331 szavazat), Borbély Ernő (9732), Beder Tibor (9223), Papp Kincses Emese (8168), Gergely Matyás (7696), Mátéffy Győző (7414), Csillag Géza (5666), Borboly Csaba (5471), Deáky Tibor (5285), Rafain Zoltán (5008), Ábrahám István (5002), Hegyi István (4656), Kedves Imre (4540), Ördög Imre (4363), Eigel Tibor (4137), Gálfi Nándor (3986), Ilyés Ildikó (3939), Szász István (3792), Lukács Vilmos (3791), Fazakas Imre (3695), Vitos László (3331), Bencze Tibor (3300), Lukács Antal (3171), Albert Homonnai Márton (2892), Csutak István (2754), Biederman Attila (2561), Bálint Gábor (2439), Molnár József (2346), Farkas László Dezső (2218), Simon Repolski Péter (2079). - Ápr. 16-án előválasztást tartottak Sarmaságon és Kárászteleken. Sarmaságon az RMDSZ polgármester jelöltje Keresztes Zoltán lett (a szavazatok 63%-ával), Kárászteleken az RMDSZ polgármester-jelöltje Faluvégi Ferenc. /Folynak az előválasztások és jelöltállítások Erdélyben. = RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), ápr. 18. - 1704. sz./

"A Csíki Területi Küldöttek Tanácsa máj. 4-i tisztújító ülésén az elnöki tisztséget csupán egy személy pályázta meg: Bíró Albin volt területi elnököt a testület 41 igen és 4 nem szavazattal választotta meg. A TKT alelnökeinek a küldöttek Mátéffy Győzőt és Ördögh Imrét választották. A testület megerősítette Ráduly Róbert területi elnöknek az ügyvezető elnökség összetételére vonatkozó javaslatát, mely alapján Magyari Ibolya megtartotta ügyvezető elnöki tisztségét, az alelnökök pedig Zsombori Vilmos (önkormányzati), Varga László (oktatási és művelődési), Márton József Zoltán (gazdasági), Gergely András (helyi szervezetekért felelős) és Szőke Domokos (ifjúsági és sporttevékenységekért felelős). /RMDSZ Tájékoztató, máj. 7. - 1963. sz./"

"A hét végén ülésezett az RMDSZ Csíki Területi Képviselők Tanácsa. Megválasztották a TKT elnökét, miután Bíró Albin jelenlegi elnök bukaresti megbízatása során nem tölthet be politikai tisztséget. A tisztségre Ördög Imre csíkmadarasi küldöttet választották meg, alelnökké pedig Vígh Ádámot. Ráduly Róbert, a területi szervezet elnöke elmondta, az egyik leggyakoribb probléma az iskolai bútorok elavultsága, sok helyen 40-50-80 éves, padokban tanulnak a diákok. A felszólalók a szövetségi képviselők és szenátorok munkájával kapcsolatosan fogalmazták meg kritikus észrevételeiket. Dr. Szabó-Soós Klára arra hívta fel a figyelmet, hogy a tanügyminiszter által kiadott körlevél szerint a következő tanévtől nem engedélyezik a szakoktatást az egyházi iskolákban, csak a teológiai jellegű képzést. Ráduly Róbert Kálmán elnök ígéretet tett: a miniszterelnöki látogatás során, amikor a küldöttségben jelen lesz a tanügyminiszter is, átadja az RMDSZ álláspontját a kérdéssel kapcsolatosan. A TKT, határozatában felszólította az RMDSZ országos vezetőségét, hogy tegyen meg minden Héjja Dezső érdekében, aki jelenleg a csíkszeredai börtönben raboskodik és súlyos beteg. /(Daczó Dénes: Héjja Dezső ügye is napirendre került. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 17./"

A kitartóan zuhogó eső ellenére körülbelül kétezren gyűltek össze július 1-jén, szombaton a déli órákban a csíksomlyói Nyeregben, ahol az Ezer Székely Leány Napja nevű hagyományápoló rendezvény keretében autonómiafórumra került sor. Az Ezer Székely Leány Napját bevezető ünnepi szentmise végén a papság – élen Oláh Dénes kolozsvári plébánossal – megáldotta a nagy számban kiosztott, és a résztvevők által magasra emelt történelmi székely zászlókat. Az RMDSZ Csík Területi Tanácsa által szervezett rendezvényen jelen volt a Székely Nemzeti Tanács néhány tisztségviselője is. Az RMDSZ csíkmadarasi szervezetének elnöke, Ördög Imre nyugalmazott történelemtanár hangsúlyozta: az önrendelkezés, a területi autonómia történelmi jussunk, amely évszázadokon át létezett, és amelyhez ragaszkodunk. Felszólalt dr. Csapó I. József, az SZNT elnöke is, kifejtette, a Székely Nemzeti Tanács szerint azon kell lenni, hogy a székelyek lakta területek egy egységes gazdasági régiót alkossanak. Ráduly Róbert, az RMDSZ csíki területi szervezetének elnöke méltatta az Ezer Székely Leány Napja rendezvényt, hangsúlyozta, hogy a rohamosan fogyó székely nemzet fennmaradását csakis az összetartó család és a gyerekek számának gyarapodása szolgálhatja. Ráduly örömmel nyugtázta a sok székely zászló, és nem utolsósorban a nagy számban megjelent székely ruhás résztvevő jelenlétét – ő maga is székely népviseletben állt a mikrofon előtt. Meg kell mutatnunk a világnak sajátosságainkat, egységünk jelképeit – húzta alá a szónok. Területi autonómia nélkül azonban nincs teljes díszbe öltöztetve a lelkünk – foglalta metaforába mondandóját Ráduly. /Jubilált az Ezer Székely Leány Napja. Autonómiafórum a csíksomlyói Nyeregben. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 3./ Esőkabátok, bokáig érő sártenger, valamint a Csíksomlyón szokásossá vált, rockoperát megelőző jókedv töltötte be a Hármashalom oltár előtti teret július 1-jén, a Koltay-Kormorán: Napba öltözött leányának ősbemutatóján. „Mi egy magáncég vagyunk, nem magyar televíziós társaság, hiszen azok közül egy sem volt hajlandó felvételt készíteni, netán sugározni az előadást” – mondta a stábvezető. Tapsvihar, hujjogtatás a közönség részéről, és köszönetképpen két hatalmas, égre vetített kereszt a technikusok részéről – így ért véget a Napba öltözött leány csíksomlyói ősbemutatója. A misztériumjáték a székelyek szentjének, Babba Máriának állít emléket. Mária nem más, mint Boldogasszony anyánk. A mű egy egyszerű, de szépséges és erényes székely leány felmagasztosulásáról szól, és helyet kap benne a csíksomlyói búcsú eredettörténete. /Barabás Márti: Esőköpenyes Napleány. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Az Ezer Székely Leány Napján a hagyományhoz híven július 1-jén székelyruhás lovasok járták végig Csíkszeredát, a résztvevők nagy része szekérrel, székely ruhába öltözve, muzsika- és énekszóval érkezett a Szabadság térre, ahol több csoport is táncra perdült. Mire a csoportok kiérkeztek a csíksomlyói Nyeregbe, már eleredt az eső. Az ünnepi szentmisén Boros Károly csíktapolcai főesperes, az Ezer Székely Leány Alapítvány elnöke beszédében kihangsúlyozta, hogy az ünnepség mottója mindig ugyanaz marad: hitükben erős, erkölcseikben tiszta és hagyományaikhoz hűséges lányokat és édesanyákat akarunk. Mádl Dalma asszony, a volt köztársasági elnök felesége, a rendezvény idei fővédnöke elmondta, hogy már járt itt és még jönni fog, mert mindig itthon fogja érezni magát. Utána Ördög Imre nyugalmazott tanár szólalt fel, hangsúlyozva, hogy az autonómiáért nem egyénileg, hanem közösen kell tenni. Csapó József, a Székely Nemzeti Tanács elnöke szerint a székely közgyűlés megtartásának jogát már évszázadok óta kivívták, egy közösségnek saját magának kell meghatároznia törvényeit. Az ünnepség keretében felszentelték a székely zászlókat. Színpadra léptek a csíkszépvízi, csíkszentdomokosi, csíkrákosi néptánccsoportok, valamint a csíkszeredai Sapientia EMTE tánccsoportja és a Magyarországról érkezett gyöngyösi csoport. Estére elállt az eső, így a Napba öltözött leány rockopera ősbemutatójára igyekvő tömeg tömött sorokban, bizakodva igyekezett fel a Nyeregbe. Több mint százezer érdeklődőt csalogatott ide a Koltay Gábor rendezte rockopera, Erdélyből és Magyarországról autóbuszokkal is érkeztek. Esernyőre, esőkabátra szerencsére nem volt szükség. A Napba öltözött leány igazi élményt jelentett a műfaj kedvelőinek, gyakran szakította meg lelkes tapsvihar az előadást. Koltay Gergely a csíksomlyói búcsúhoz kapcsolódó 1567-es Tolvajos-tetői ütközetre építette fel a történetet. A közönség által jól ismert Varga Miklós, Vikidál Gyula, Varga Klári vagy Kalapács József mellett kitűnően alakítottak a színészek, a helybeli statiszták és lovasok. /Szőcs Lóránt: Százezer nézőt vonzott a Napba öltözött leány. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 3./

Megjelent egy 485 oldalas falutörténetet /Pál-Antal Sándor, Ördögh Imre, Balázs Dénes, Miklós Márton: Csíkmadaras/. Dr. Pál-Antal Sándor levéltáros-történész az irányító-szerzője az érzékes munkának. A bevezetőből kiderül, hogy a tíz éve kiadott Csíkmadaras története megjelenése után rövidesen „hiánycikk lett”. A könyvet méltató dr. Szabó Miklós szintén falutörténet-kutatással foglalkozik, lejegyezett egy gondolatot: „…valahányszor újjá kell születnie a világnak, mindig a gyökerekhez fordul…”. Annak idején tíz éve, meg most is ezt tették. Csíkmadaras története hosszú évekre nyúló kutatás, elmélkedés eredménye. Olyan tényeket, eseményeket, történéseket, jogszokásokat, egyházi és világi szokásokat stb. tárnak az olvasó elé, amelyeket a nemzeti történelmet tárgyaló legsikeresebb munkákban is hiába keresünk. Ez a kötet túllépi az első kiadás kereteit. Külön fejezetben taglalják a közbirtokosság 1989 utáni újjáalakulását, illetve a madarasiak vallomásait saját tevékenységükről és falujukról, annak jövőjéről. /Dr. Szabó Miklós: Egy felcsíki falu múltja és jelene. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 25./

Prefektusi körlevél a Hargita megyei polgármestereknek zászlóügyben
Körlevélben emlékeztette a polgármestereket Hargita megye prefektusa arra, hogy törvényellenes idegen államok felségjeleit, zászlóit kitűzni a polgármesteri hivatalokra, vagy a településvezetők irodáiba. Ellenőrzésekre, indokolt esetben bírságokra számíthatnak a településvezetők zászlóügyben. Újabb zászló-ügy körvonalazódik egy prefektusi körlevél nyomán. Andrei Jean Adrian az 75/1994-es törvényre hivatkozva, amelyet a 1157/2001-es kormányhatározat újfent megerősített, az állami szimbólumok használatáról szóló cikkelyekre hívta fel a megye polgármestereinek figyelmét. Pontosabban arra, hogy törvényszegést követ el, aki a polgármesteri hivatal homlokzatára, vagy a polgármester irodájába idegen állam felségjelzéseit, vagy lobogóját tűzi ki. Az alcsíki régióban ismerik a törvényt, nem félnek a bírságoktól. A jogszabály ugyanis tételesen a csak a más államok felségjeleinek állandó kitűzését tiltja, szabályozza, hogy csak bizonyos alkalmakkor, küldöttségek látogatásakor, vagy az illető ország nemzeti ünnepein tűzhetőek ki a lobogók. Csíkmadarason a piros fehér zöld lobogó, amely rajta a magyar címerrel nem minősíthető idegen állam hivatalos felségjelének, 2008 óta ott van a homlokzaton. Az utóbbi időkben azonban úgy tűnik szemet szúrt, hiszen a tavaly már több ízben történt levélváltás zászlóügyben a prefektusi hivatal és a helyi önkormányzat között.
A település lakósainak nevében a zászló körüli gondolatokat egy helyi nyugalmazott tanárember foglalta össze nem mindennapi módon. A csíkmadarasi Ördög Imrével készített interjúnkat vágatlanul tesszük közzé.
Hompoth Loránd
csikitvonline.ro
Erdély.ma,

Ha nem születnek gyermekek, nem maradhat fenn a nemzet
2013. október 6-án, nemzeti gyásznapunkon, a Sági úti temető Féger kápolnájánál rendhagyó módon először a meg nem született gyermekekre gondoltunk.
Keresztény hitünk tanítása szerint az ember élete a fogantatástól kezdődik. Az embrió emberi lény, ezt az Európai Unió Bírósága is kimondta. Az embrió az ember fejlődésének kezdete, már ekkor meg van határozva, hogy felnőtt korában magas lesz vagy alacsony, szőke vagy barna, jobbkezes vagy balkezes és milyen betegségekre hajlamos.
Minden gyermek természetes joga, hogy megszülessen, a magzatelhajtás égbekiáltó bűn. Fekete Gyula népíró a magyarság anyaméhen belüli veszteségeit az utóbbi 50 évben, hét-nyolc millióra becsülte. Ez a szám messze túlhaladja az 1848-as Forradalom mintegy 40 ezer áldozatát, de a középkori járványok és a két világháború halottainak számát is.
Itt volna az ideje, hogy nemzetünk fogyásának okait, ne másokban keressük, hanem magunkban. Százados sérelmek emlegetése helyett, jobb volna a jelen bajaival, az ifjak gondjaival törődni.
Akárhogyan vesszük, gyermekek nélküli társadalomban nincs gazdasági fejlődés, de nem is volna értelme.
A megfelelőbb fényviszonyok miatt, csoportképünket a kápolna lépcsőjén készítettük el, majd mécseseket gyújtottunk a kereszt tövében.
A honvédek sírjánál virágokat helyeztünk el, és imádkoztunk. Az aradi tizenhárom vértanú tábornokról Ferenczy Johanna emlékezett meg.
Ezután felkerestük Reiter Edith tervező (1989-es mártír), Sailler Antal temesvári díszpolgár, Székely László műépítész, Fulda Ilona és Fulda Pál tanárok és Kelemen György rádiótechnikus (89-es mártír) sírjait.
Végül arra kérek minden olvasót, hogy 2013. október 31-ig írja alá a www.oneofus.eu honlapon az „Egy közülünk” állampolgári kezdeményezést, melynek elindítói azt kérik, hogy az Európai Unió ne finanszírozzon olyan kutatásokat, amelyekben emberi embriók semmisülhetnek meg. Szükséges a személyi szám, pontos név, cím, postai irányítószám. Az irányítószámot meg lehet keresni az interneten vagy a postahivatalokban.
Az aláírók adatai az EU brüsszeli szerverére kerülnek, majd a nemzeti választási bizottságok hitelesítik őket. Hiányos vagy hibás adatok esetében az aláírást nem veszik figyelembe. Miután megállapították az érvényes aláírások számát a neveket törlik az adatbázisból. Több támogató nagyobb súlyt ad az ügynek, segítsenek azoknak, akiknek nincs számítógépük.
Európa gyermekeinek sorsa a mi kezünkben van. Köszönöm.
Ördög Imre
Nyugati Jelen (Arad)

Tüntetés az életért
„Az első perctől ember”
Szombaton, március 22-én Románia 39 helységében tartottak felvonulásokat a magzati élet és a hagyományos család védelmében, annak tudatosítására, hogy az ember élete a fogantatástól kezdődik.
Temesváron 600-an tüntettek a Darul Vieţii társulat és Ioan Chișărău görög katolikus pap kezdeményezésére, mindegyik hagyományos és neoprotestáns egyház képviseltette magát.
Alexandru Messian görög katolikus püspök elmondta, azért gyűltünk össze, mert a templom falain kívül is szólnunk kell azok helyett, akik még nem tudnak beszélni. Dirschl Johann vikárius Roos Márton római katolikus püspök üdvözletét tolmácsolta, majd feltette a kérdést, hogy nézne ki egy erdő, ha minden fán csak egy levelet hagynánk? Biztosan elpusztulna, mint ahogy a nemzet se maradhat fenn gyermekek nélkül. Rolf Schönberg testvér, aki Svájcból jött arról beszélt, hogy a társadalomnak és az egyháznak el kellene ismerni, hogy vétkezik a jövendő nemzedékkel szemben, mikor nem védi meg a születendő gyermekeket. Nt. Fazakas Csaba református esperes szerint életszemléletünket a fogyasztói viselkedés eltorzította, pedig az emberi életet védelem illetné meg a fogantatástól a természetes halálig, a „Ne ölj!” parancsolat a magzatelhajtásra és az eutanáziára is vonatkozik. A gyermek és az élet Isten ajándéka, elutasítása azt jelenti, hogy lemondunk Isten segítségéről és a jövőnkről is.
Egy házaspár egy nőből és egy férfiúból áll, nem egyes és kettes szülőből, ahogy egyesek a politikai korrektség kedvéért nevezik Amerikában vagy bárhol a világon. Gyermekeinket lánynak és fiúnak kell nevelnünk, és nem úgy, hogy mikor felnőnek, eldöntik, mik akarnak lenni. A beszédek után a menet az ortodox katedrálishoz, majd a prefektúrához vonult. Itt a szervezők intézkedéseket kértek a kormánytól a születendő gyermekek védelmében, a családok és az örökbefogadás támogatására. Két kórus az alkalomhoz illő dalokat adott elő.
A résztvevők többsége görög katolikus és neoprotestáns fiatal volt, de eljött a józsefvárosi és belvárosi hívek egy kicsiny csoportja is. A szervezők magyar nyelvű szórólapokat is osztogattak, melyek a magzat fejlődését mutatták be.
Ördög Imre
Nyugati Jelen (Arad),

A szikrát szerette kirobbantani
Sántha Pál Vilmos az 1990-es években, a magyarellenes hisztériakeltés virágkorában volt a Hargita Megyei Tanács első megválasztott elnöke és az autonómiatörekvések egyik elindítója. Mindig kimondta, amit gondolt, és sokszor vált kényelmetlenné a közéletben és a politikában.
Csíkpálfalván született 1942. január 2-án, mint mondja, nem a kórházban, hanem a szülői házban, ahol most is lakik. Ott is tanult, akkor még négyosztályos elemi oktatás volt. „Mi kezdtük el először az ötödik osztályt. Az életemben aztán később sok ilyen történt, hogy a kezdésben részt vettem” – emlékezett. „A hét osztály elvégzése után beiratkoztam a jelenlegi Márton Áron Gimnáziumba, 1959-ben végeztünk. De egy évvel azelőtt történt az a politikai ügy a gimnáziumban, a verselő diákokkal. Ott is én voltam az első, akinél jelentkeztek a szekuritátésok, lévén, hogy Sántha Imrével jó barátok voltunk, egy padban ültünk, egyfalusiak voltunk, ide is adta a verseit. Házkutatások történek, diákokat, tanárokat vittek el, kicsengetési kártyáinkat le kellett adjuk. Szomorú időszak volt” – mesélte.
Az iskola elvégzése után mérnöki pályára készült, de sem Brassóban, sem Sinaián nem járt sikerrel a próbálkozás, a szükséges engedélyek hiánya miatt sem. A rajoni fogyasztási szövetkezetnél kezdett dolgozni, aztán a bukaresti közgazdasági egyetemre jutott be. „Mivel édesapám orosz fogságban halt meg, édesanyám pedig betegeskedett, és nem lett volna pénze, hogy eltartson az egyetemen, én visszamondtam, aztán meggyőztek, hogy jobb maradni. A megspórolt pénzemet használtam fel, és ösztöndíjat is kaptam, így elvégeztem az egyetemet. Utána Marosvásárhelyre kerültem, a nagykereskedelmi vállalathoz, az egyetem utolsó évében megnősültem.”
Megemlékezés szekusokkal
Visszaemlékezése szerint 1972. március 15-én, olvasva a Vörös Zászló Maros megyei napilapot feltűnt, hogy semmi emlékeztető nem volt 1848-ról. „Felhívtam a főszerkesztőt, mondtam, ha ezt jelzik, biztos hogy pár ember megérti, miről van szó. Kértem, mondjon egy törvényt, amely ezt megtiltja. Másnap megjelent egy cikk arról, hogy kik a székely vértanúk. Elhatároztam, ha így megy, csináljuk másképp. A következőben a feleségemmel és néhány ismerőssel virágot, gyertyát vittük a székely vértanúk emlékművéhez. A vaskerítés be volt zárva, bemásztam, a kerítésen voltam, amikor megjelent a szekusok autója. Elszaladtak a többiek, mondom a feleségemnek, hagyj itt a kerítésen, add be a gyertyákat. Az autó megállt, nem szálltak ki, a feleségem beadta a gyertyákat, a koszorút elhelyeztem, a gyertyákat meggyújtottam, a társaink is visszajöttek. A szekusok az autóból nem szálltak ki, de a járókelők nagy ívben elkerültek. Következő évben már megálltak” – tette hozzá.
Félrevezetett „forradalom”
1974-ben Csíkszeredából keresték meg, hogy a kereskedelmi igazgatóság átszervezése miatt szükség van egy aligazgatóra. Miután elvállalta, több mint tíz éven át dolgozott ebben a tisztségben, aztán leváltották, majd a Takarékpénztár igazgatója lett. Az 1989. decemberi események idején az ideiglenes új vezetés tagja lett, ott volt december 22-én az akkori milíciánál. „Megjelent a katonaság a törvényszék felől, elég feszült helyzet volt, hirtelen bedobtam a jelszót, hogy a katonaság velünk van. De az nem éppen úgy tűnt akkor. Nem lett konfliktus, lecsendesedett minden, aztán jöttek az álhírek a terroristákról, egy adott pillanatban csak hárman maradtunk fent a mostani megyeháza épületében. Azt is mondták, hogy a mostani Gál Sándor utcában, a pionírháznál vannak a terroristák. El is mentünk oda kocsival a sötétben, és óvatosan kiszálltunk, hogy ha lőnek, tudjunk lehúzódni. Nem volt senki ott. A valóság az, hogy féltünk, nem tudtuk, mi történik. A katonákat visszavonták a megyeházától, és nem jöttek vissza a hívásunkra sem, mert azt mondták, ők is kell védekezzenek. Utólag tudtuk meg, hogy mind ott voltak a kaszárnyákban, és tudták, hogy nem lesz semmi” – mondta el.
Megyevezetés buktatókkal
Az 1992-es választásokkor kapta a felkérést, hogy vállalja el a megyei tanács elnöki tisztségét. A radikálisabb háromszéki, csíki, udvarhelyszéki csoport érte ezt el, akárcsak azt, hogy ‘93-ban bekerüljön az autonómia az RMDSZ programjába. „Nehéz kezdés volt, nem volt tapasztalat, más alapokon kellett dolgozni, mint azelőtt, nem volt alárendelve a központnak. Sokan azt hitték, ha nincs alárendeltség, akkor azt csinálhatnak, amit akarnak, de a törvényeket be kellett tartani. Konfliktusok voltak, megjelent 1991 októberében a Har-Kov jelentés az elűzött románokról. Tele voltak a román lapok azzal, hogy én kirakom a prefektust a megyeházáról, ezt csinálok, azt csinálok vele. Én csak azt akartam, hogy ha én betartom a törvényt, a prefektus is tartsa be, a másik, hogy a megyét a megyei tanács elnöke vezeti a törvény szerint, ennek a tisztségnek meg kell adni a tiszteletet, a hatáskörét kell tudja gyakorolni. Annyira semmibe vettek minket, és mindent a prefektuson keresztül irányítottak, hogy amikor elmondtam Bukarestben, mi a helyzet, meglepődtek. Hazajöttünk, másnap dél körül a számvevőszék vezetője telefonál, össze vagyunk csomagolva, hova menjünk. Én akkor tudtam meg, hogy a volt pártszálló át van adva az ortodoxoknak, és úgy volt beállítva, hogy én nem akarok helyet biztosítani a számvevőszéknek. Az egész az én negatív magatartásomra volt ráépítve” – magyarázta.
Eltérített autonómiatörekvések
Az 1990-es évek eleje az autonómiatörekvések kezdetét is jelentette, az igény megfogalmazódott, de nehéz volt bevinni a köztudatba. „1991 októberében a Küldöttek Országos Tanácsa (SzKT elődje) aradi ülése előtt Székelyudvarhelyen találkoztunk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy napirendre kell tűzni az autonómia kérdését. Én az RMDSZ-ben azt, hogy autonómiát akarunk, először Ördög Imrétől, a madarasi tanártól hallottam nyilvánosan elmondani. Az aradi ülésen Katona Ádám szót kért, azt mondta, Székelyföldön létezik egy csoport, amely úgy látja, az autonómiát napirendre kell tűzni, ezzel kapcsolatos elképzeléseinket kidolgozzuk. Nem tudom, mi történt, meglepett, hogy Cs. Gyimesi Éva akkor felállt és olvasni kezdte, hogy ez milyen veszedelmes. Feltettem a kérdést magamban, hogy mi nem mondtunk senkinek semmit azelőtt, akkor honnan olvasott ő... Megjelent utána a Har-Kov jelentés, azt is ránk fogták, hogy miattunk történt. A mieink lesöpörtek. 1993-ban a brassói kongresszuson sikerült bevinni az elképzelést, ‘95-ben bővíteni, de nagyon sokan támadtak minket. Viszont segítettek külföldről mások, így Sólyom László is, amikor alkotmányjogász volt. Amikor elkészült a Csapó József által összeállított autonómiatervezet, letettük az RMDSZ-nél ‘96-ban, hogy bocsássák vitára. A jogászok nem a gondolatmenetét kifogásolták, hanem azt, hogy nemzetiség vagy nemzeti közösség, kisebbség-e a romániai magyarság? Mi hajlottunk arra, hogy elfogadjuk azt, amelyik alkalmas. Kineveztek egy bizottságot, hogy ezt tisztázza, azóta sem tette meg” – elevenítette fel a történteket.
Nem volt felkészülve a társadalom
Úgy látja, bevitték a félelmet a köztudatba, és a közember megijedt a pártosodástól, az autonómiapárti embereket kizárták, vagy kényszerhelyzetbe hozták. Mint mondta, nem volt felkészülve a társadalom az autonómiára, sokan egyetértésükről biztosították, de azt mondták, vigyázni kell, mert az áramot és a gázt is túlról kapjuk. „Azt mondtam, nem függetlenségi háborúról van szó, hanem olyan autonómiáról, amelyet a román parlamentnek kell jóváhagynia és erről gondoskodnia. Ha egy banink sem volna, el kellene tartson. Elterjedt, hogy a gazdasági megerősödés nélkül nem lehet autonómia. Semmi köze ehhez, szegényen is, gazdagon is lehet autonómia. Nyilván, autonómiával serkenthető a gazdaság, a lényeg az, hogy ki hozza a döntéseket” – állítja.
Sántha Pál Vilmos nyugdíjasként is aktív, lakástulajdonosi egyesületi elnökként is tevékenykedik, napirenden van a politikai történésekkel. „A szikrát szerettem kirobbantani, tudatra ébreszteni az embereket” – vallja saját magáról.
Kovács Attila. Székelyhon.ro