Feszty-emlékév: a kolozsvári csapat nyert
Magyarságtudományi előadással és diákvetélkedővel kezdődött szombaton Kolozsváron a 2016-os Feszty Árpád-emlékév rendezvénysorozata. A Feszty-körkép Alapítvány abból az alkalomból nyilvánította Feszty Árpád-emlékévvé 2016-ot, hogy a festőművész 160 éve született, és művésztársaival együtt 120 éve festette meg a magyarok kárpát-medencei honfoglalásának a monumentális festményét. A Feszty-körképként ismert műalkotás az ópusztaszeri emlékparkban tekinthető meg.
A Hazatérés című történelmi ismeretterjesztő vetélkedőn öt kolozsvári magyar középiskola diákcsapata, valamint a felvidéki Ógyalla (Feszty Árpád szülővárosa) és Felsőtárkány diákcsapata mérte össze a tudását. A versenyt a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium Jókai Rózáról elnevezett csapata nyerte.
Ozsváth Sándor művelődéstörténész a magyar kultúra két forrásáról, a keresztény kultúráról és az íjfeszítő népek kultúrájáról, valamint ezek összefonódásáról, és máig ható jellemzőiről tartott előadást a diákoknak. Vasárnap Mónus József lovasíjász tartott bemutatót, és A lovasíjász című filmet nézhették meg. Szabadság (Kolozsvár)

Atlantisz 16. alkalommal harangoz
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a kolozsvári Phoenix Könyvház 2016. április 1. és 3. között 16. alkalommal szervezi meg az Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedőt, amelyre az ország több magyar oktatású középiskolájából közel 40 diák jelentkezett be.
Az idei tematikát Kifordított világ címmel határozták meg, a versenyzők kötelező versként a 25 éve elhunyt Bajor Andor költő, író, humorista: Harun al Rasid beszéde című versét mondják el, valamint egy másik, általuk választott, a tematikához illő verset. Szabadság (Kolozsvár)

Vásárhelyi diákok remekeltek
Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) szervezésében április 16-án, szombaton a kolozsvári János Zsigmond Kollégiumban zajlott az Öveges József és Vermes Miklós-fizikaversenyek országos döntője. A Vermes Miklós-fizikaversenynek több marosvásárhelyi díjazottja is van. A IX. osztályosok mezőnyében Ferencz Dániel, a Bolyai líceum diákja, Szász Ágota tanítványa első helyezést ért el, Benedek Kristóf, a Római Katolikus Líceum tanulója (felkészítő tanár: Kozma Tamás) harmadik lett. A X. osztályos versenyzők közül a bolyais Puskás Dávid (felkészítő tanár: Szász Ágota) érdemelte ki a második díjat, a szintén bolyais Szász Tamás (felkészítő tanár: Dávid Anna) dicséretben részesült. A vásárhelyi diákok részt vehetnek a verseny magyarországi döntőjén.
(nszi)
Népújság (Marosvásárhely)

Ökumenikus vallásolimpia az Unitárius Kollégiumban
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium ad otthont az idei tanévben a magyar nyelvű Országos Ökumenikus Vallás Olimpia döntőjének, amelyet a tanügyminisztérium szervez a római katolikus, református és unitárius egyházakkal együtt, az említett felekezetekhez tartozó 7–12-es diákok számára. A rangos tantárgyversenyre, amelyet április 21-e és 24-e között tartanak, 108 diák jutott tovább az ország 13 megyéjéből.
A rendezvény csütörtökön délután 4 órakor ünnepi megnyitóval kezdődik az iskola Dávid Ferenc imatermében, ahol fellép a Református Kollégium kórusa is, Székely Árpád karnagy vezényletével. A nap Márk Attila daltulajdonos este 8 órakor kezdődő Áldja meg az Úr a belülről látók fényességét című koncertjével ér véget az Unitárius Kollégium Felvinczi György termében – a programokra a nagyközönséget is szeretettel várják.
Szabadság (Kolozsvár)

Kreatív örökségvédelem Kalotaszentkirályon
MAradandó élményekkel és szakmai tudással gazdagodott közel száz fiatal értékmentő az RMDSZ ügyvezető elnökségének kulturális főosztálya által szervezett Örökségünk őrei program kalotaszentkirályi táborában június 30-a és július 3-a között.
A fiatalok meghívott szakemberek által vezetett kommunikációs képzésen, kreatív feladatok elvégzésével készülhettek örökségvédelmi munkájuk folytatására. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke azt mondta, sikeresen zárták a tábor első kiadását, a diákok lelkesedéssel végezték a feladatokat, a terepmunka, a helyi értékekkel való közvetlen foglalkozás hatékonynak bizonyult, így újabb lépést tettek a kulturális örökség megőrzéséért.
„A tábort jutalomként szerveztük meg az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket kezdeményezés résztvevőinek és az őket irányító pedagógusoknak. Munkájuknak, kitartásuknak köszönhetően az Örökségünk őrei mozgalommá nőtte ki magát, több mint 1000 érdeklődő kapcsolódott be a programba” – jelentette ki az ügyvezető alelnök. Hozzátette, biztató volt látni a fiatalok érdeklődését a történelmi, kulturális örökséghez kapcsolódó témák, a hagyományok iránt. „Rendkívül fontos, hogy bevonjuk a generációjukat az épített örökségünk, identitásunk megőrzéséért folytatott harcba, hiszen ezzel a magyar értékek fennmAradását is biztosítjuk” – mondta Hegedüs Csilla.
Kilenc iskolából összesen 89 diák és 11 kísérő tanár érkezett a táborba: Beszterce-Naszód, Hunyad és Fehér megye győztes csapatain kívül a Kolozsvári forduló öt iskolájának döntősei, valamint a kalotaszentkirályi iskola diákjai vettek részt. A táborozók kommunikációs képzésen sajátíthatták el a szakmai lépéseket, nyolc csoportban, szakértő mentoraik segítségével oldották meg a Kalotaszentkirály 100 év múlva elnevezésű feladatot. A fiatalok kreatívan oldották meg a feladatot, focilabdával kötöttek össze jövőt és múltat, bemutatták Pistika bácsi pincéjét, a Bánffy-házat, és több, a helyi hagyományhoz köthető értéket. A falu bejárása után minden csoport rövid videóval, rádiós anyaggal és online kommunikációs tervvel népszerűsítette a kiválasztott helyi elemeket, emellett a csapatok saját arculatukat is megtervezték, és élménybeszámolók is készültek a táborról.
„A tábor eszméletlenül jól telt, rengeteg embert ismertem meg, új barátokat szereztem. A feladatok, amelyeket meg kellett oldanunk, sok kreativitást és csapatmunkát igényeltek. Elképesztő, hogy ilyen sokféle ember, ennyi korosztályból, különböző helyekről mennyire jól együtt tudott dolgozni, és még az eső meg a sokszor égető nap sem állított meg minket” – mesélte Farkas Ágnes Anna, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja. „Nagyon tetszett a tábor, főleg azért, mert Kalotaszentkirályon volt. Amellett, hogy jól éreztem magam, legfőképpen annak örültem, hogy megismerhettem ennyi új, kreatív személyiséget” – emlékezett vissza a táborra Bogdán Farkas, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja.
Kifejtette, nagyon jó ötlet volt csoportokra osztani a résztvevőket, hiszen mindenki teljesen ismeretlen társaságba került. „Kiderült, hogy a csapat összes tagja más-másfajta személyiség, ami hasznos volt a különböző feladatok elvégzésénél. A tábor az örökségeink és a hagyományok megőrzését célozta, ugyanakkor tökéletes esemény volt, hogy új baráti kapcsolatokra leljünk” – mondta Bogdán Farkas. A résztvevők által készített anyagok az Örökségünk őrei Facebook-oldalon tekinthetők meg.
Krónika (Kolozsvár)

Kétharmados siker az idei érettségi vizsgán
Az érettségiző diákok 66,7 százaléka szerzett átmenő átlagosztályzatot a kedden közzétett eredmények szerint. Országos szinten ezúttal is Kolozs megye teljesített a legjobban, míg a Székelyföldi megyék javítottak tavalyhoz képest – számol be a kronika.ro.
A tizenkettedikes diákok kétharmadának sikerült az érettségije: az oktatási minisztérium által kedden közölt – az óvások előtti – eredmények szerint országos szinten a vizsgázók 66,7 százaléka szerzett átmenő átlagjegyet. Az eredmény szinte pontosan megegyezik a tavalyi összesített átmenési aránnyal, a 2015-ös érettségi nyári szesszióján ugyanis a diákok 66,4 százaléka érdemelte ki az oklevelet.
A múlt héten véget ért érettségi szóbeli és írásbeli próbáin összesen 129 ezer végzős vett részt, közülük 88 ezren szereztek átmenő osztályzatot. Országos szinten 56 tanuló kapott tökéletes, 10-es minősítést, legtöbben Bukarestben jártak iskolába. Az érettségiről idén 191 diákot zártak ki csalás miatt, ők nem vehetnek részt a következő két vizsgaszesszión. A jegyükkel elégedetlen végzősök kedd estig nyújthattak be óvást, a végleges eredményeket pedig szombaton, július 16-án teszik közzé. Az iskolák, valamint nevek szerint szűrt jegyeket bárki megtekintheti a Bacalaureat.edu.ro honlapon.
Nem tartja kielégítőnek az eredményeket Mircea Dumitru pénteken kinevezett oktatási miniszter, aki szerint az osztályzatok pontosan tükrözik a tanügyi rendszer jelenlegi állapotát. „Ez az átmenési arány semmilyen szinten nem elégséges" – fogalmazott a Digi24 hírtelevíziónak a tárcavezető. Dumitru úgy vélte: mindez annak tudható be, hogy egyrészt az általános iskolákban és a gimnáziumokban számos hiányosság tapasztalható, a miniszter szerint ugyanakkor a diákoknak a vizsgához való hozzáállása is hagy kívánnivalót maga után. „Reméljük, hogy a következő hónapokban tervezett intézkedésekkel javulni fog a helyzet a következő években" – fogalmazott az oktatási tárca vezetője.
Király András államtitkár elégedett az eredménnyel
Ezzel szemben elégedett az eredményekkel Király András, az oktatási minisztérium államtitkára, aki szerint sikerként könyvelhető el a közel 70 százalékos átmenési arány. Az RMDSZ-es politikus ugyanakkor örömmel nyugtázta azt is, hogy az idei érettségi botrányok nélkül zajlott le, hiszen – mint ismeretes – a korábbi években számos korrupciós eset „tarkította" az országos vizsgát, több diák és szülő kenőpénzzel akarta biztosítani a sikeres osztályzatokat.
Király a Krónikának elmondta: minden bizonnyal a romániai iskolarendszer működésének tudható be, hogy a tavalyihoz hasonló eredmények születtek a megmérettetésen. Szerinte az eredményes érettségihez ezenkívül a szaktárca intézkedései is hozzájárultak, hiszen például a 11. osztályban bevezetett próbaérettségi megfelelő szintű felkészülést biztosít a fiataloknak. Az államtitkár több erdélyi magyar gimnáziumot is kiemelt, ahol különösen jó osztályzatok születtek. A Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban például mindegyik tizenkettedikes átmenő jegyet szerzett, de jól teljesítettek a Báthory István Gimnázium végzősei is. Dicséretet érdemelnek a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium diákjai és a Marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium tanulói is.
Király András a Krónikának azt is elmondta: túl kevés a szakközépiskola, és a kelleténél több gimnázium működik, az eredmények további javulásához pedig egy „diákszimpatikusabb" tanterv is hozzájárulna. Az államtitkár rámutatott: az eddigiekhez képest a diákok jobb jegyeket szereztek a középiskolában, a tapasztalatok szerint megnőtt a 9-es és 10-es jegyek átlaga.
Idén is Kolozs megye érte el a legjobb eredményt
Országos szinten a Kolozs megyei tizenkettedikesek teljesítettek a legjobban: a 83,32 százalékos átmenési arány jócskán meghaladja az országos átlagot, megyeszinten pedig 1,14 százalékos javulást jelent tavalyhoz képest, amikor ugyancsak itt voltak a legjobb osztályzatok. Valentin Cuibuş megyei főtanfelügyelő keddi sajtótájékoztatóján azt is elmondta: két diák a legmagasabb, 10-es átlagjegyet érte el. A megyében összesen 19 iskolában sikerült mindegyik diáknak az érettségije, köztük a Király András államtitkár által is említett János Zsigmond Unitárius Kollégiumban.
A tökéletes átmenési aránytól a többi Kolozsvári belvárosi gimnázium sem járt messze: az Apáczai Csere János és Báthory István Gimnáziumban csak egy-egy végzősnek nem sikerült átmenő osztályzatot szereznie, míg a református kollégiumban három tanulónak kell pótérettségire jelentkeznie. Az erdélyi megyék közül a sorban Brassó (78,21 százalék) és Szeben megye (77,69 százalék) következik.
Az országos középmezőnyben helyezkedik el Maros és Kovászna megye, ahol a végzősök 66, illetve 65,61 százaléka szerzett átmenő átlagosztályzatot – előbbiben rontottak, míg a Székelyföldi megyében javítottak tavalyhoz képest a vizsgázók. Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő úgy véli: a diákok ráébredtek arra, hogy csak kitartó tanulással tudnak sikeresen vizsgázni, erre az is bizonyíték, hogy Háromszéken idén senkit sem zártak ki az érettségiről tisztességtelen módszerek miatt. A szakember szerint ugyanakkor a Székelyföldi tanulók számára továbbra is hátrányt jelent, hogy a dolgozatokat más megyében javítják, a Háromszéki írásbeli teszteket például ebben az évben Szeben megyében pontozták. Kiss Imre a Krónikának elmondta: még elemezniük kell az eredményeket, de valószínű, hogy akárcsak a nyolcadikos végzősök képességfelmérőjén, ezúttal is román nyelv és irodalomból a leggyengébbek a jegyek. „Azok a tanárok, akik soha nem találkoztak magyar gyermekekkel, egészen más elvárásokkal javítják a román dolgozatokat, mint akik tudják, hogyan teljesít egy diák, akinek nem a román az anyanyelve" – magyarázta a főtanfelügyelő. Hozzátette: az osztályzatok mentén azon kellene elgondolkozniuk a fiataloknak, hogy sokuk számára hatékonyabb lenne, ha hároméves szakiskolába iratkoznának, kitanulnának egy szakmát, és elkerülnék a sikertelen érettségi nyújtotta kudarcélményt. „Aki pedig gimnáziumba jelentkezett, annak kutya kötelessége leérettségizni" – szögezte le Kiss Imre.
Javítottak tavalyhoz képest a Hargita megyei diákok
Gyengébben teljesítettek ezzel szemben a Hargita megyei végzősök, akiknek 60,09 százaléka érdemelte ki az érettségi oklevelet, azonban még így is közel 6 százalékos javulást értek el a tavalyi gyenge eredményekhez képest – közölte Görbe Péter megyei főtanfelügyelő. A megyében egy diákot zártak ki a vizsgáról a román nyelv és irodalom írásbeli próbán: a tanuló a mobiltelefonját használta. Erdélyben egyébként egyetlen megyében sem lett kisebb az átmenési arány 50 százaléknál, ez csak három helyen fordult elő: Ilfov (34,15 százalék), Teleorman (48,48 százalék) és Giurgiu megyében (40 százalék) – írja a kronika.ro.
Erdély.ma

A lelkész, aki képekkel prédikált (Tusványos kulturális nyitánya)
Transzcendencia címmel nyílt tegnap képzőművészeti kiállítás a Sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban (EMŰK). A rangos tárlat a Németh–Kriza „összmagyar” gyűjteményből mutat be válogatást, számos erdélyi magyar képzőművész műve látható. A megnyitón beszélők méltatták Németh Géza néhai református lelkészt, kiemelve: nemcsak abban segített, hogy a diktatúra elől menekülő erdélyi magyar emberek otthonra találjanak Magyarországon, hanem határon túli műalkotások befogadását is támogatta.
A kiállítás-megnyitó egyben az idei Tusványos kulturális nyitóeseménye, azon Németh Géza fia, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke mellett több táborozó, politikus is részt vett. A házigazda Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész köszöntője után Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere megjegyezte: egy gyűjtemény egy személy, egy család eszmei névjegykártyája. „Látva ezt a gyűjteményt, jobban megértem – hangsúlyozta Antal Árpád –, miért képviseli Németh Zsolt azt az eszmeiséget, amit képvisel, hiszen olyan családban nevelkedett, ahol a Kis-Magyarországon túli világ, Erdély és az erdélyi művészet jelen volt a mindennapokban. Innen származhat cselekvési kényszere az erdélyi magyarok érdekében, mint például a számunkra oly jelentős bálványosi, tusványosi folyamat elindítása is. Németh Zsolt egyike azon kevés magyarországi politikusoknak, akik az értéket teremtő, szülőföldjükön mAradó, megmAradó erdélyi magyar politikát támogatták és támogatják. Tevékenysége során a politika és a képzőművészet kéz a kézben jár, az első pillanattól támogatta az EMŰK létrehozását Sepsiszentgyörgyön, egyetértve velünk abban, hogy a művészet terén mi itt összerdélyi feladatokat kell felvállaljunk. Köszönöm szépen mindazt, amit tett a művészet és a nemzetpolitika terén”.
A kiállítást először Szentendrén mutatták be, onnan érkezett Sepsiszentgyörgyre – közölte Hóvári János, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke kiemelte: Németh Géza és felesége, Kriza Judit sorsa, élete példázza az értelmiség felelősségét a Kárpát-medenceében. Németh Gézáék nemcsak embereket menekítettek, hanem értékes alkotásokat is befogadtak – tette hozzá. A mintegy négyszáz alkotásból álló gyűjteményből kiállított nyolcvan művet Szepes Hédi kurátor válogatta, s mint fogalmazott, egy gyűjtemény is önálló alkotás, élete pedig olyan, mint a szivárványé, megszületik, tündököl és elenyészik, ha hagyjuk. „De nem hagyjuk” – nyomatékosított a művészettörténész. Németh Zsolt felolvasta Somogyi Győző festőművész sorait a tárlatról, majd édesanyjával és édesapjával kapcsolatos emlékeiről, keresztény művészeti gyűjteményük születéséről szólt. Somogyi írásában azt körvonalazta, miként találta meg a templomból kitiltott, rézkarc terjesztővé lett lelkipásztor az apostoli hivatás új lehetőségeit, azaz kálvinista lelkészként Németh Géza „képekkel prédikált”. Németh Zsolt megjegyezte, ő maga is megismerte azokat a romantikus körülményeket, amint az országhatáron átcsempészték a festményeket, s most nagyon örül, hogy a tavaszi szentendrei kiállítás után az áramlat iránya visszafelé is mutat. Ez a gyűjtemény szerinte nagyon jól tükrözi a művészet területén a nemzeti integráció tartalmát, jelentőségét, mely nemzeti integrációt az elmúlt huszonvalahány esztendőben a politikában egyelőre elégtelen eredményekkel próbáltak megvalósítani. Szülei halála óta a három Németh testvér gyarapítja a gyűjteményt, egy későbbi szerzemény pedig maga a csoda, Németh Zsolt kedvence: Plugor Sándor hat kiállított grafikája, a Stáció című tusrajz sorozat részei, melyeket most mutatnak be először. Németh Zsolt az EMŰK szükségessége kapcsán kijelentette: közgyűjteményeink életében is filmszakadás történt, teljes hagyatékok várnak feltárásra és bemutatásra.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Csoóri Sándor (1930–2016) emlékére
Hosszan tartó súlyos betegség után, 2016. szeptember 12-én hajnalban, életének 87. évében elhunyt Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, prózaíró. A hozzá fűződő emlékeit idézi fel Székely Ferenc.
Csoóri Sándor gyakran járt Erdélyben, kiváló kapcsolatokat ápolt az erdélyi írókkal, művészekkel, közéleti személyiségekkel.
1994. augusztus 18-án részt vett a Székelyszentistvánon tartott első Szent István Napok ünnepségén, amely alkalommal beszédet is mondott. Marosvásárhelyen és Budapesten többször találkozott Sütő Andrással, akihez közeli, meghitt barátság fűzte. Sütő András temetésekor – éppen tíz éve annak! – a Marosvásárhelyi Vártemplomban mondott beszédet a ravatalnál, amit a Duna tévé élőben közvetített.
A Sütő András Baráti Egyesület által szervezett, 2009. június 27–28-án megtartott Sütő-megemlékezésen olyan személyiségek társaságában érkezett Marosvásárhelyre, mint Dobos László, Szakolczay Lajos irodalomtörténész, Ablonczy László író, Pálfy G. István író-szerkesztő. Ez volt Csoóri Sándor utolsó irodalmi útja Erdélybe! Előadásának címe Beszélgetések és álmok volt, s kiemelte benne, hogy a „trianoni mocskos ügynek” mai napig tartanak a következményei. A kétnaposra tervezett megemlékezés első napján beszéltem vele a Bernády Házban, s kértem, hogy a közelgő, 80. születésnapja (2010. február 3.) alkalmából adjon egy interjút. Kérésemet elfogadta, de – bokros teendőire hivatkozva – másnapra „csúsztattuk”. Akárcsak a Dobos Lászlóval való beszélgetést is, aki szintén 2010-ben töltötte 80. életévét. Sajnos, sem a Csoóri-, sem a Dobos-interjú nem jött össze: Dobos hirtelen közbejött betegsége miatt hamarabb kellett visszautazniuk Budapestre, így elmAradt a másnapra tervezett pusztakamarási templomozáson való részvétel is.
Az interjúkérdéseket – mint megegyeztünk – végül is 2010. január elején küldtem át neki interneten, válasza január 25-én érkezett: „Kedves Ferenc! Sajnos, az irodalmi életben is vannak karambolok, torlódások, ugyanúgy, mint a valóságos életben. Amikor tavaly nyáron megegyeztünk abban, hogy szívesen válaszolok a kérdéseire, január táján, ugyanis a születésnap kínált igazi alkalmat erre a beszélgetésre. És mi történt? A 2009-es év végén Kuvaitba utaztunk, a lányunk családjához. Ott voltunk karácsonykor és szilveszterkor, majd január elején hazajöttünk. Nagyon jó volt együtt lenni a kisunokánkkal. Hóvári János, a vőnk, az ottani magyar nagykövet. Hazaérkezésünk után tapasztaltuk, hogy nincs internetkapcsolatunk. Ennek a kijavítása hetekbe tellett, mert én nem értek hozzá, Balogh Juli pedig január első hetében eltörte a bokáját: műtét, fekvőgipsz stb., így csak ma második napja, hogy elolvashattuk egy havi üzeneteinket — 520 db e-mailt… De ettől még megcsinálhatnám az interjút, de napok óta mindenki ezzel gyötör: lapok, rádiók, televíziók, így nem tudok leülni az íróasztalom mellé, hogy a kérdéseire válaszoljak.
Két javaslatom van: Csendes Csaba készített velem egy interjút a Nagyítás című új hetilapnak, ezt átküldhetnénk, hogy megjelenjen a születésnapra, vagy miután elmúlik ez a ’rohamozás’, akkor tudok válaszolni átküldött kérdéseire. Várom a döntését!
Baráti kézszorítással, Csoóri Sándor.”
Még aznap válaszoltam. Döntésem: várjuk meg a nagy rumli végét… Egy későbbi, március 21-én küldött levelemre, a következő válasz érkezett: „Kedves Ferenc! Egyelőre Kuvaitban örvendezünk a 30 fok feletti meleg időnek, s még egy ideig ez így is mArad. Választani, természetesen, már otthon leszünk! Akkor jelentkezem majd. Addig is minden jót kívánunk, Júlia és Sándor.”
Ez volt Csoóri Sándor utolsó nekem küldött levele. Az interjú – most már biztos! – végleg elmAradt. Életem egyik nagy szomorúsága…
1988-ban jelent meg a Breviárium című kötete, melynek kezdőverse Anyám fekete rózsa. Utolsó szakasza így szól: „Anyámnak fáj a feje, / anyámnak fáj a semmi, / anyám fekete rózsa, / nem tud kiszínesedni. / Egy éjjel földre roskad, / megtört lesz majd, kicsi – / Bejön egy madár érte / s csőrében elviszi.” Csoóri Sándort, aki rajongásig szerette édesanyját, hajnalban vitte el a madár.
Ferencz Imre
Szeptemberi fecskék
Csoóri Sándor halálára
A szeptemberi napsütésben fecskék cikáztak az ablakom előtt, készülődtek a nagy útra. Szétrepültek, majd összegyűltek a huzalon, mintegy rózsafüzért alkotva. Megható volt a szertartásuk, a búcsúzkodásuk, elmerengve bámultam őket az ablakon át.
Akkor mondta be a tévé, hogy elhuny, meghalt, eltávozott az élők sorából a költő.
Ifjúkorom óta szerettem a verseit, azok kesernyés ízét, az összetéveszthetetlen stílust, az őszinte kitárulkozást. Ellenzékinek számított, mert igazat mondott, mert nem dörgölőzött a hatalomhoz, nem simogatta szőre mentén a rezsimet. Nem írt ugyan felhőkarcoló-poémákat, csak belakható verseket, amelyekben szerettem elidőzni.
Valamikor nehezen jutottam hozzá a könyveihez, később viszont már könnyen. (Talán azért, mert ma már nem zavar, tehát nem is érdekel senkit a költészet…)
Néztem a cikázó, búcsúzkodó fecskéket, s rá gondoltam, akinek a versei annyiszor felráztak, felkorbácsoltak az évek során, – mondhatni megfűszerezték az életemet. Arra gondoltam, hogy ezután a szeptemberi fecskék mindig eszembe juttatják őt. Arra gondoltam, hogy ha ebből a világból egy lakatlan szigetre távoznék, az ő verseit is magammal vinném…
2016. szeptember 12.
Hargita Népe (Csíkszereda)

Anyám fekete rózsa
Csoóri Sándor (1930–2016) emlékére
Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2016. szeptember 12-én hajnalban elhunyt Csoóri Sándor kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, prózaíró, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Csoóri Sándor 1930. február 3-án született Zámolyon (Fejér megye), református parasztcsaládban. A Pápai Református Kollégiumban érettségizett 1950-ben, majd Budapesten folytatta tanulmányait az ELTE Orosz Intézetében. Betegsége miatt már az első éven ott kellett hagynia az egyetemet, és korán újságírásra adta fejét. Előbb a Pápai Néplapnál és a Veszprém megyei Népújságnál dolgozott, majd az Irodalmi Újság munkatársa (1953-54),és az Új Hang versrovatszerkesztője (1955- 56) lett. Az 1956-os események után tisztviselőként helyezkedett el a Lakatosipari Vállalatnál. 1958-tól szabadfoglalkozású író. Az 1960-as évek elején a Budapesti Műszaki Egyetem újságjának szerkesztő munkatársa, később pedig húsz éven (1968–1988) át volt a Mafilm dramaturgja.
Első versét 1953-ban közölte, amelyben bírálta a Rákosi-korszakot. Rá egy évre jelent meg első kötete, a Felröppent a madár, amely meghozza az első József Attila- díjat (a másodikat 1970-ben kapta).
A hatalom nem igazán kedvelte, sőt évekig volt megfigyelés és szilencium alatt. A Kádár-korszak egyik legmarkánsabb ellenzéki harcosa volt. Már fiatal korában barátkozott Konrád György íróval, Jancsó Miklós filmrendezővel, Orbán Ottó íróval, Kósa Ferenc rendezővel.
A hatvanas évektől megnőtt a népszerűsége, előadásai nagy tömeget vonzottak, jelentős szerepet töltött be a Kádár- korszak megbuktatásában. 1967-től forgatókönyvíróként közreműködött Kósa Ferenc (Tízezer nap, Ítélet, Hószakadás, Nincs idő) és Sára Sándor (Vízkereszt, Nyolcvan huszár, Elátkozva a hatodik napot, Tüske a köröm alatt) filmjeiben. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik alapító tagja volt, majd később a párt elnökségi tagja. 1988-ban részt vesz a Hitel folyóirat elindításában, melynek előbb szerkesztőbizottsági elnöke, majd 1992-től főszerkesztője lett. 1991-ben a Magyarok Világszövetségének elnökévé választják, e funkciót 2000-ig tölti be. Ebben a beosztásában kezdeményezte 1992 nyarán a Duna Televízió létrehozását, a világban szétszóródott magyarság televízióját, mely azon év karácsonyától sugározza adásait.
Legnagyobb méltatói így jellemzik életművét: "Zrínyi kezéből vette ki a kardot, s Kosztolányi selyemsálát csavarta a nyakára" (Szakolczay Lajos); "költőként az a legnagyobb irodalomtörténeti érdeme, hogy összetéveszthetetlenül egyéni színnel vitte tovább költészetünknek azt a fő vonulatát, melyet elődei és kortársai Balassi Bálinttól Nagy Lászlóig megteremtettek" (Görömbei András).
***
Csoóri Sándor gyakran járt Erdélyben, kiváló kapcsolatokat ápolt az erdélyi írókkal, művészekkel, közéleti személyiségekkel.
1994. augusztus 18-án részt vett a Székelyszentistvánon tartott első Szent István Napok ünnepségen, mely alkalommal beszédet is mondott. Marosvásárhelyen és Budapesten többször találkozott Sütő Andrással, akihez közeli, meghitt barátság fűzte. Sütő András temetésekor – épp tíz éve! – a Marosvásárhelyi Vártemplomban mondott beszédet a ravatalnál, amit a Duna TV élőben közvetített.
A Sütő András Baráti Egyesület által szervezett, 2009. június 27-28-án megtartott Sütő- megemlékezésen olyan személyiségek társaságában érkezett Marosvásárhelyre, mint Dobos László felvidéki író, Szakolczay Lajos irodalomtörténész és Pálfy G. István író-szerkesztő. Ez volt Csoóri Sándor utolsó erdélyi irodalmi útja. Előadásának címe: Beszélgetések és álmok – amelyben kiemelte, hogy a "trianoni mocskos ügynek" a mai napig érezhetők a következményei.
A kétnaposra tervezett megemlékezés első napján beszéltem vele a Bernády Házban, s kértem, hogy a közelgő 80. születésnapja alkalmából (2010. február 3.) adjon egy interjút, amit a hazai magyar sajtóban szeretnék közölni. Kérésemet elfogadta, de – bokros teendőire hivatkozva – másnapra "csúsztattuk". Akárcsak a Dobos Lászlóval való beszélgetést, aki szintén 2010-ben töltötte a 80. életévét. Sajnos sem a Csoóri-, sem a Dobos-interjú nem jött össze, ti. Dobos közbejött betegsége miatt hamarabb vissza kellett utazniuk Budapestre, így elmAradt a másnapra tervezett, pusztakamarási templomozáson való részvétel is. De addig, amíg tartott az intentisztelet, a Marosvásáráhelyről később érkező írócsapat autója – Pálfy G. István volt a sofőr –, miután utasai meglátogatták a Sütő-házat, a pusztakamarási templom előtti téren, a Magyar utcában állt meg, ahonnan jól lehetett hallani az orgonahangot, az együtt éneklést. Templomból való kijövetelünk után értesültem a korábban tervezett együttlét megváltoztatásának okáról.
Az interjúkérdéseket – mint megegyeztünk – végül is 2010. január elején küldtem át neki interneten, amire január 25-én válaszolt: Kedves Ferenc! Sajnos, az irodalmi életben is vannak karambolok, torlódások, ugyanúgy, mint a valóságos életben. Amikor tavaly nyáron megegyeztünk abban, hogy szívesen válaszolok a kérdéseire, január táján, ugyanis a születésnap kínált igazi alkalmat erre a beszélgetésre. És mi történt? A 2009-es év végén Kuvaitba utaztunk, a lányunk családjához. Ott voltunk Karácsonykor és szilveszterkor, majd január elején hazajöttünk. Nagyon jó volt együtt lenni a kisunokánkkal. Hóvári János, a vőnk, az ottani magyar nagykövet. Hazaérkezésünk után tapasztaltuk, hogy nincs internet-kapcsolatunk. Ennek a kijavítása hetekbe tellett, mert én nem értek hozzá, Balogh Juli pedig január első hetében eltörte a bokáját: műtét, fekvőgipsz stb., így csak ma második napja, hogy elolvashattuk egy havi üzeneteinket – 520 db e-mailt… De ettől még megcsinálhatnám az interjút, de napok óta mindenki ezzel gyötör: lapok, rádiók, televíziók, így nem tudok leülni az íróasztalom mellé, hogy a kérdéseire válaszoljak.
Két javaslatom van: Csendes Csaba készített velem egy interjút a Nagyítás c. új hetilapnak, ezt átküldhetnénk, hogy megjelenjen a születésnapra vagy miután elmúlik ez a "rohamozás", akkor tudok válaszolni átküldött kérdéseire. Várom a döntését! Baráti kézszorítással, Csoóri Sándor.
Még aznap válaszoltam. Döntésem: várjuk meg a nagyrumli végét…
Egy későbbi, március 21-én küldött levelemre aznap a következő válasz érkezett: Kedves Ferenc! Egyelőre Kuvaitban örvendezünk a 30 fok feletti meleg időnek, s még egy ideig ez így is mArad. Választani, természetesen, már otthon leszünk! Akkor jelentkezem majd. Addig is minden jót kívánunk, Júlia és Sándor.
Ez volt Csoóri Sándor utolsó nekem küldött levele. Az interjú – most már biztos! – végleg elmAradt. Életem egyik nagy szomorúsága… 1988-ban jelent meg aBreviárium c. kötete, melynek kezdőverse Anyám fekete rózsa. Utolsó szakasza így szól: "Anyámnak fáj a feje,/ anyámnak fáj a semmi,/ anyám fekete rózsa,/ nem tud kiszínesedni./ Egy éjjel földre roskad,/ megtört lesz majd, kicsi –/ Bejön egy madár érte/ s csőrében elviszi". Csoóri Sándort, aki rajongásig szerette édesanyját, hajnalban vitte el a madár.
Székely Ferenc
Népújság (Marosvásárhely)

Humanitárius segélyezés: nem csak karácsonykor „illik”
Évközben a SegédKezek kalákatábor alkalmával segítenek a rászorulókon
Öröm, hála és az elégtétel érzése – ez jellemezte a Magyar Unitárius Egyház égisze alatt működő Gondviselés Segélyszervezet és az Erdély Mentőcsoport által pénteken kezdődött és vasárnap véget ért hagyományos karácsonyi humanitárius tevékenységet. Alkalomadtán örömkönnyek fogadták a két erdélyi magyar civil szervezet önkénteseinek megjelenését, hálát lehetett kiolvasni a nehéz anyagi körülmények között élő mintegy 350 kolozsvári és aranyosszéki szülő és gyermek, idős és fiatal szeméből. A tizen- és huszonéves, de már több hasonló „bevetésen” részt vett, tapasztaltabb önkéntesek elégtétellel nyugtázhatták: az ünnepek előtt ismét sikerült segíteni embertársaiknak. Vagyas Attilla unitárius lelkésztől, a segélyakció egyik koordinátorától megtudtuk: a Gondviselés Segélyszervezet nemcsak karácsonykor gondol a nehéz helyzetben lévőkre, hiszen a SegédKezek kalákatábor keretében évközben is segítenek Erdély különböző régióiban.
Cudar hideg fogadta az önkénteseket szombaton reggel kilenckor a Gondviselés Segélyszervezet raktárhelyiségénél, a kolozsvári Brassai-líceum háta mögött, ám az alacsony hőmérséklet nem akadályozta meg a lányokat-fiúkat abban, hogy a kis fedett teherkocsiba hordják a napokkal korábban társaik által előkészített – tartós élelmiszereket, tanszert, édességeket, tisztálkodási szereket, ruhákat és néhány esetben a kicsinyeknek szánt távvezérlésű játékautókat tartalmazó – ajándékcsomagokat. A csapat két részre oszlott, így teljesen lefedték az évek során összeállított és kiegészített jegyzéken szereplő aranyosszéki településeket, s átadták a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium diákjai, a Kolozsvári Unitárius Óvoda és Bölcsőde gyerkőceitől, s ezek szüleitől, valamint a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség híveitől származó adományokat.
– Péntektől vasárnapig többgyerekes családoknak, időseknek, kisnyugdíjasoknak, fogyatékkal élő személyeknek igyekeztünk örömöt szerezni Tordán, Tordaszentmihályon, Sinfalván, Várfalván, Aranyosrákoson, Kövenden, Bágyonban és Kolozsváron. A körülbelül 130 családnak az imént említett intézményektől származó adományokat a Gondviselés Segélyszervezet saját anyagi alapjaiból kiegészítette, mert nem minden élelmiszerből gyűlt be a megfelelő mennyiség – közölte a Szabadsággal Vagyas Attila, a tevékenység egyik koordinátora.
Megtudtuk azt is, hogy a Gondviselés Segélyszervezet nem csupán húsvétkor és karácsonykor hajt végre hasonló programokat Aranyosszéken: idén éppen a régióban szervezett SegédKezek kalákatábort, amely keretében többnyire ugyanezeken a családokon, továbbá idős, tehetetlen személyeken segítettek az önkéntesek, így folyamatosan nyomon követik a rászorulók sorsának alakulását. – Ugyanakkor félárva vagy árva gyermekeket taníttatunk, segítünk. A táborok keretében például megjavítjuk a rászorulók kapuját vagy fedett helyiséget építünk a ház meghosszabbításában, hogy a többgyermekes család ott tárolhassa dolgait – tette hozzá Vagyas Attila.
A hétvégi program alkalmával a helyszínen azt tapasztaltuk: sok esetben, elsősorban az idősek vonatkozásában, rendkívül fontos a beszélgetés, az empátia. Egyik önkéntes hangsúlyozta: igyekszik minél többet kérdezni az idősek egészségi állapotáról, családi helyzetéről, a gyermekeiről, unokáiról, megkérdezi ezek nevét, s mikor legközelebb visszamegy hozzájuk, akkor már értő, lényegre törő kérdéseket tud feltenni nekik.
– Az emberek így már ismernek, várnak bennünket, könnyebben megnyílnak előttünk. Ugyanakkor sok esetben a helyi unitárius lelkipásztorral megyünk terepre, őt nagyon jól ismerik, megbíznak benne, s akkor sokat mesélnek. Amennyiben a családban pozitív irányú fejlemény következik be, akkor mások kerülnek fel a segélyezési jegyzékre – nyilatkozta Vagyas Attila.
A hétvégi program alkalmával készített videóösszeállítás és fotóriport megtekinthető a Szabadság hírportálon (www.szabadsag.ro), keresési kulcsszavak: Gondviselés Segélyszervezet.
Segély mezőségi és csángó gyermekeknek
Bányai József kolozsvári ügyvéd immár öt éve magánemberként a Beszterce-Naszód megyei Magyardécsében és Vicében a Bástya Egyesület által gondozott mezőségi és csángó gyermekeknek gyűjt és adományoz. – Előbbi településen levő központban tíz, utóbbiban pedig harminc, szociális szempontból hátrányos helyzetben levő gyermekre ügyelnek. Az évek során kialakult egy támogató csoport, amelynek tagjai anyagiakból, tárgyakból vagy élelmiszerekből álló adományokat adnak át nekem, én pedig az összegyűlt pénzből megvásárolom a szükségeseket, s a felajánlásokkal együtt a helyszínre szállítom vagy szállíttatom. Rendszerint téli ruhaneműt és lábbelit, társasjátékot, könyveket, filmeket, rajzfilmeket és természetesen tartós élelmiszereket viszünk a gyermekeknek – nyilatkozta a Szabadságnak Bányai József. 
Hozzátette: minden évben körülbelül 1000 euró értékű adomány gyűl össze. – Idén minden bizonnyal ismét saját erőből kell megoldanom az adományok és segélycsomagok szállítását, mert ezúttal a civil szervezet járműve meghibásodott – jegyezte meg az ügyvéd.
A Báthory-líceum is gyűjtött
A kolozsvári Báthory-líceum a torockói Kis Szent Teréz gyermekotthont fogadta gondjaiba, immár ötödik éve szerveznek különböző segélyakciókat számukra. Idén is tartós élelmiszerrel, ruhaneművel, ajándékcsomagokkal lepik meg a Szent Ferenc Alapítvány keretében működő otthon kis lakóit.
Bakos Siklódi Kinga tanár, a segélyakció kezdeményezője-lebonyolítója a Szabadságnak elmondta: idén is nagy mennyiségű élelmiszer gyűlt össze, ezt a feladatot az elemisták vállalták magukra. Hogy milyen mennyiségről van szó, azt pontosan még nem tudni, de a kisiskola tanárijában már napok óta alig lehet közlekedni a felgyűlt csomagoktól.
Az otthonban jelenleg 21 gyermek él. Az „angyaljárás” úgy történik – tudtuk meg a tanárnőtől – hogy a gyermekek egy kis papírszívecskére ráírnak három kívánságot, amelyek a báthorys osztályközösségek jóvoltából teljesülnek. Majdnem minden osztálynak jut egy-egy szívecske az 5–12. évfolyamon. A tanári közösség részéről is összeáll egy-egy csomag – magyarázta Bakos Siklódi Kinga. A gyermekek leggyakrabban meleg kesztyűt, sportcipőt, kifestőket kérnek. Egy időben kobak is volt a listán, néhányan tánccipőre, görkorcsolyára vágynak.
Kiss Olivér Szabadság (Kolozsvár)

Négy év múlva léphet életbe a könnyített románvizsga
Négy év múlva záróvizsgázhatnak először sajátos, könnyített tételekből a román nyelv és irodalmat sajátos tanterv alapján tanuló diákok – mondta el a Krónikának Szabó Ödön. Az RMDSZ Bihar megyei képviselője dolgozta ki az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot, amit kedden fogadott el a képviselőház. A lapunk által megkérdezett romántanárok üdvözölték a régóta várt döntést.
Négy év múlva záróvizsgázhatnak először sajátos, könnyített tételekből a román nyelv és irodalmat sajátos tanterv alapján tanuló diákok – mondta el a Krónikának Szabó Ödön. Az RMDSZ Bihar megyei képviselője dolgozta ki az erre vonatkozó törvénymódosítási javaslatot, amit kedden fogadott el a képviselőház.
Szabó Ödön elmondta, annak szerették volna elejét venni, hogy a gyereket „évekig fociból edzik, majd a záróvizsgán végül kézilabdából állítják pályára”. A 2011-es tanügyi törvényben szerepel a kisebbségi fejezetben, hogy kisebbségi diákok sajátos tanterv szerint tanulják a román nyelvet, ennek az életbe léptetésére van egy ütemterv, jelenleg az alsó tagozatban, tehát előkészítő osztálytól negyedik osztályig tanulják a magyar diákok nem anyanyelvként a románt, és idén az öt–nyolc osztályra vonatkozóan is elfogadták a speciális tantervet, a következő tanévtől az ötödikesek tanulnak eszerint, részletezte a honatya.
Az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese, az oktatási bizottság alelnöke rámutatott, a módosítással azt orvosolják, hogy sem az oktatási törvényben, sem a minisztérium szabályzatában nem szerepel: a speciális tantervből tanuló diákok erre épülő sajátos tételeket kapnak majd a különböző záróvizsgákon, vagyis a nyolcadik osztályt záró képességvizsgán, majd az érettségin. A politikus abban bízik, hogy döntő házként a szenátus is megszavazza javaslatát, és az még ebben az évben megjelenik a Hivatalos Közlönyben.
Mivel a sajátos tantervet lépésről lépésre vezeti be az oktatási minisztérium, ezért a mostani negyedik osztályosok vizsgáznak majd speciális, könnyebb tételekből. Kérdésünkre Szabó Ödön kifejtette, elviekben a szaktárca dönthet úgy, hogy gyorsabban életbe lépteti a speciális tanterveket, tehát egy időben például a hatodik–hetedik–nyolcadik osztályokban. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben a parlamentnek nincs hatásköre, ezt csak kormányzati eszközökkel tudná megsürgetni az RMDSZ, miközben jelenleg csak parlamenti együttműködésre van szerződése a kormánypártokkal. A képviselő szerint egyébként mentalitásváltást jelez, hogy a javaslatát nagy többséggel támogatta az alsóház, megértették: nem várható el egy anyanyelvi környezetben élő diáktól, hogy egy másik nyelvből anyanyelvi szintű záróvizsgán helytálljon.
Üdvözlik a döntést a romántanárok
„Nagyon jó ötlet, régóta vártuk ezt a módosítást, nagyon jól jön. Hiszen nem korrekt, hogy a kisebbségi gyerekeknek ugyanolyan elvárásoknak kelljen megfelelniük, mint a román anyanyelvűeknek. Nem tudhat ugyanolyan jól valaki egy idegen nyelvet, mint a saját anyanyelvét” – értékelte a Krónikának a döntést Teodora Popescu, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium román nyelv- és irodalomtanára. Kifejtette, a magyar gyerekek körében szerzett tapasztalata szerint a módosítás mindenképpen jótékony hatással lesz a kisebbségi diákok román tudására, vizsgaeredményeire. Ráadásul, mivel az ősszel 5. osztályt kezdő diákok lesznek az elsők, akik differenciált vizsgán vehetnek részt, az illetékeseknek négy év áll majd a rendelkezésükre, hogy elkészítsék az új vizsgatervet, tette hozzá a pedagógus.
Gondot okoz a szövegértelmezés
A pár hete lezajlott idei próbaérettségire utalva kifejtette: az, hogy a 11. osztályosok számára módosult a vizsgaprogram, még nagyobb hátrányba hozta a kisebbségi gyerekeket. Számukra ugyanis nehezebb az első kérdésnél szereplő szövegnek az értelmezése, mert az eddigi megszokott irodalmi szöveget más típusú szövegekkel cserélték ki. „Gondjaik voltak a szöveg megértésével. Újságcikkek, tudományos szövegek kerültek be, ami a kisebbségi diákok helyzetét tovább rontotta, nehezebb megérteni a terminológiát, mely sokszor tudományos vagy archaikus, kevésbé elérhető a számukra” – magyarázta a romántanár.
Úgy vélte, a heti három-négy románóra nem elégséges ahhoz, hogy a magyar gyerekek ilyen szintű szövegértésre tegyenek szert. „Ha csak az alatt az 50 perc alatt hallanak román szót, szólalnak meg románul, ez kevés ahhoz, hogy helyt álljanak egy ilyen nehéz vizsgán” – jelentette ki Teodora Popescu. Nagyvárosokban könnyebb a román nyelvet gyakorolni a magyar gyerekeknek, főleg ha vannak román barátaik, vagy a családban segítenek nekik, kifejlesztik a szükséges nyelvi kompetenciákat, de például a Székelyföldön élők számára ez már sokkal bonyolultabb, ismerte el a pedagógus.
A kolozsvári romántanár szerint a próbavizsga előtt alig egy hónappal történt módosítások ellenére a diákok jól vették az akadályt, legtöbb esetben kielégítőek az eredmények. Pozitívumnak nevezte, hogy a rendszer megadja a lehetőséget, hogy felmérjék a gyerekek tudását, megnézzék, min kell javítani. A már számos végzős osztályt záróvizsgára vezető pedagógus szerint a hátralévő idő elégséges arra, hogy felkészüljenek a diákok, és szerinte az értettségin bizonyára jobb eredmények születnek majd. Elmondta, a mostani eredmények szerint diákjainak elsősorban több gyakorlatra lenne szükségük, mivel a tételek újak és más logika szerint működnek, be kell gyakorolják ezeket.
Bíró Blanka, Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

A világban erőszak van, a versben béke
A kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium és a Phoenix könyvesbolt 17. alkalommal szervezte meg az Atlantisz harangoz című országos versmondó vetélkedőt. A megmérettetést április 7-én tartották, központi gondolata a béke volt.
Idén az ország tíz megyéjéből és húsz iskolájából 53 líceumi diák jelentkezett, végül 47-en mondták el a verseket. Mint minden alkalommal, a tematikát ezúttal is a rendezők határozták meg. A választás – nem véletlenül – a Béke van a szívemben címet viselte. A szervezők elsősorban azt szerették volna megragadni, hogy a világban körülöttünk zajló békétlen, olykor embertelen, erőszakos eseményekhez és értékválsághoz hogyan lehet úgy viszonyulni, hogy lelki békénkben önazonosak maradjunk. A versenyre ezúttal is két kategóriában – a 9–10. és a 11–12. osztályosok – jelentkezhettek a diákok. Kötelező versként Radnóti Miklós Himnusz a békéről című költeményével kellett készülni. A szabadon választott vers magyar vagy világirodalmi alkotás lehetett, amely a témához illeszkedett.
Az ezredfordulón szervezték meg első alkalommal az Atlantisz harangoz országos versmondó vetélkedőt, amelynek szervezője a János Zsigmond Unitárius Kollégium, illetve a Phoenix könyvesbolt volt. Az ötletgazdák Reményik-verscímet választottak a verseny nevéül, amely azért „harangoz” minden évben, hogy a szórványban élő magyar nyelvet fenntartsa és megmentse az elsüllyedéstől. „Tulajdonképpen Magyari Eszter, a Phoenix könyvesbolt tulajdonosa kért meg arra, hogy adjunk helyet egy szavalóversenynek” – emlékszik vissza Solymosi Zsolt, a kollégium jelenlegi aligazgatója, az Atlantisz főszervezője, egyben szíve, lelke és motorja. Ők sem gondolták, hogy 17 év elteltével mekkora múltra tekint majd vissza a verseny. „Azt szerettük volna, ha minden középiskolából eljöhet az a szavaló, akinek fontos, hogy szépen és jól mondjon verset, szeretné egy országos versenyen képviselni iskoláját” – magyarázza az aligazgató. Nem az elitet vagy a kiválasztottakat szólítják meg: a szervezők mindig arra figyelnek, hogy Erdély minden régiójából jelentkezzenek versenyzők, ellentétben azokkal a versenyekkel, ahol feltétlenül azt kell bizonyítani, az egyik jobb a másiknál. Az Atlantisz azért szép, mert a teremben ülő diákok meghallgatják a többi szavalatát is.
„Természetesen nem vagyunk egyformák, mindenki másképp mond verset, de ez nem gond, hiszen egymástól tanulhatnak a gyerekek” – fogalmaz Solymosi Zsolt. A rendezvény sajátossága, hogy verseny után mindenki együtt mondja el a kötelező verset – ettől talán kicsit egy hullámhosszra kerülnek az addig egymással versengő diákok. A kellő színvonal minden évben biztosított, hiszen annak ellenére, hogy a versmondás a középiskolások körében kihalófélben lévő műfaj, minden évben 50–60 jelentkező van. „Az Atlantisz hangulata megkövetel bizonyos színvonalat. Jó látni, hogy egy megváltozott világban, ahol immár a szervezés is közösségi oldalakon történik, és az önkénteseket két perc alatt a helyükre lehet állítani, nem tapasztalom a verseny elsatnyulását, és az őszinte versmondás folytatódik” – véli a főszervező. A verseny tematikája évről évre változik. A szervezők minden alkalommal azt keresik, hogy éppen mi az, ami releváns a világban, és ami miatt vershez kell nyúlni. Voltak esztendők, amikor a szerelem volt a téma, hiszen ez elválaszthatatlan a kamaszkortól, máskor a lázadás. Solymosi szerint az elmúlt időszakban nagymértékben elharapózott az erőszak, a gonoszság a világban, és ezt a tizenéveseknek is fel kell dolgozniuk. A béke megélése és megéneklése talán az ifjú lelkeket is megerősíti, ezért esett az idén erre a választás.
A román oktatási minisztérium hivatalosan elismeri a versenyt: oklevelekkel támogatja, de anyagilag nem. Az utóbbit pályázatok útján szerzik be. A verseny különleges esemény a kollégium életében, hiszen Erdély magyar iskoláinak diákjait hozzák össze a költemények: barátságok szövődnek és élnek tovább.
Az esemény színvonalát emelte Szabó Balázsnak és bandájának koncertje, valamint a marosvásárhelyi Artsy M Theatre Troup verses-zenés előadása.
Idén a zsűri elnöke dr. Nagy Éva oktatási minisztériumi kabinetigazgató volt, tagjai pedig Kali Andrea színművész, Kocsis Tünde rendező, Daróczi Klarissza színis hallgató és Nánó Csaba újságíró.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Rög alól bejárni a kerek világot
Alig harminchat év adatott meg neki, de rövid életében többet ért el, mint mások akár egy matuzsálemi kor alatt. A méltatlanul elfeledett Balázs Ferenc unitárius lelkész és népművelő halálának 80 éves évfordulóján a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégiumban szerveztek emlékkonferenciát.
Egy újságoldalon lehetetlen összegezni Balázs Ferenc rövid életének összes megvalósítását. Templomot épített, orgonát vásárolt, iskolát és lelkészi lakást bővített Mészkőn, vidékfejlesztő szövetkezetet alapított, dalárdát és színjátszó csoportot irányított, dán mintára népfőiskolát szervezett, verset és prózát írt, dalokat szerzett – mégis alig beszélünk Balázs Ferenc unitárius lelkészről, akinek, ha a betegség nem rabolja el egészen fiatalon életét, valószínűleg egészen más fényben állna életműve. De még e rövid időszakban is annyi mindent tett, amire másnak talán több élet sem lenne elég.
Gépészmérnöknek készült, de egy fiatalkori tüdőfertőzés gyógyítására az orvos falusi levegőt ajánlott Balázs Ferencnek. Így terelődött figyelme a falu felé, ahol akkor az értelmiségi számára csak a gazdatiszti és a papi állás kínálkozott. „Jobb a falu szolgája lenni, mint a grófé” – írja később, s e meggondolással iratkozott be az unitárius teológiára. Bár nem volt egészséges – tüdőbaj kínozta szinte gyerekkora óta –, kerékpárral és vonaton járta a világot.
Saját bevallása szerint Amerikában eszmélt rá „élete nyitjára”:  „egy nagyszabású világszemlélet körvonalai bontakoztak ki előttem, amelynek lényege szerint e világfolyamat, amelynek részei vagyunk, cél irányában halad.
Arra is feleletet találtam, hogy mi az a cél, amely a létezés minden mozzanatának értelmet ad. Az adatok, amelyeket fölsorakoztattam, arról győztek meg, hogy e világ minden darabja a fejlődése kezdeti fokán olyan tevékenységet fejt ki a saját természetének megfelelően, amelyik az egész világ roppant egybefüggésébe beleillik” – írja a Bejárom a kerek világot című 1929-ben megjelent kötetében.
Népfőiskola és szövetkezet
Hihetetlenül izgalmas életút állt Balázs Ferenc mögött, és utazásainak minden találkozásából ihletett merített. „Világkörüli útján a szövetkezeti mozgalmat párhuzamosan tanulmányozta a népfőiskolai szervezőmunkával” – mesélte lapunknak Hunyadi Attila Gábor történész, a konferencia egyik előadója, aki Bardocz Sándor szerkesztővel együtt tavaly kisfilmet is készített Balázs Ferenc emlékére. Az unitárius lelkész Japánban például találkozott Toyohiko Kagawa japán keresztény misszionáriussal, aki az oszakai munkástelepeken és a falvakban szervezett népfőiskolákat. Indiában találkozott Rabindranáth Tagore Nobel-díjas polihisztorral, valamint Mohandász Mahatma Gandhival, India politikai és spirituális vezetőjével. „Tagore népfőiskoláját Balázs Ferenc magasabb rendűnek tartotta a szinte kizárólag csak politikai szabotázsokkal foglalkozó Gandhi-féle akciónál” – mutat rá Hunyadi Attila. Tagore népiskolája mára India egyik legjelentősebb egyetemévé nőtte ki magát, egykoron pedig nemcsak irodalmi és általános műveltséget nyújtott a diákoknak, hanem kézműves ismereteket is elsajátíthattak az oda érkező fiatalok. Dániában tartózkodó felesége is hasznos tanácsokkal látta el a hazatért mészkői lelkészt: a dán népfőiskolai rendszerről számolt be neki, amely már akkoriban a legkiforrottabb volt. De a tapasztalatok alapján a dán szövetkezeti rendszer is követhetőnek bizonyult.
Balázs Ferenc egyik fontos megvalósítása a tejszövetkezet létrehozása volt, amely közvetlenül a tordai termelőktől szállította szekérrel a friss árut a vásárlókhoz. Az aranyosszéki Vidékfejlesztő Szövetkezet a világ első szövetkezeti formában bejegyzett vidékfejlesztő egyesülete volt, amely saját üzletet nyitott Tordán, ahol a tájegység termékeit lehetett értékesíteni.
Hunyadi Attila szerint talán egyetlen hibát lehet felróni Balázs Ferencnek: nem vette figyelembe, hogy a szövetkezetek csak úgy eredményesek, ha tágabb hálózatba illeszkednek, elszigetelten működésképtelenek. Tulajdonképpen a mészkői lelkész a szervezés gyerekbetegségeivel küszködött, és ha tovább élt volna, ezeket az ő személyisége is kinőtte volna – tette hozzá a történész. De a szövetkezeti koncepció túlélte megálmodóját, sikeresnek és életképesnek bizonyult az egész világon. „Balázs Ferencet világkörüli útjának hazatérése után egyetlen gondolat foglalkoztatta: magyarul kell moderneknek lennünk. Ő maga Kőrösi Csoma Sándor, a legendás nyelvész sírjánál úgy fogalmaz, hogy a székelység legnagyobb fia az eredetet kutatta, ő pedig a jövőt építi. De a múlt és a jövő szimbiózisa az igazi útja a megmaradásnak és haladásnak” – zárta az emlékkonferencián tartott előadását Hunyadi.
Az amerikai–dán kapcsolat
Az amerikai–dán kapcsolat Felesége, az amerikai–dán származású Christine Frederiksen, mindvégig kitartott férje mellett. „Mindenki rólad kérdez és az esküvőnk időpontjáról. Azt válaszolom nekik, hogy jössz már, és minden meglesz a maga idejében” – írja 1929-ben Keresz­túrról keltezett levelében menyasszonyának. A szerelemben pontosan annyira elkötelezett és kitartó volt, mint bármi másban, amibe belefogott. Rendkívüli dolgokon mentek keresztül együtt, de külön-külön is. A dán családból Chicagóban született Christine egyik nagybátyja művésztelepet vezetett Új-Mexikó államban, itt töltött néhány hetet a két fiatal, és itt erősödött meg a szerelmük is. Egyébként Balázs Ferenc Kalifornia állam több mint ötven településén szervezett magyar nóta- és népdalestet, ahol csellón és énekkel működött közre – tudtuk meg Hunyadi Attila történésztől. Balázs Ferencnek 1932-ben született Enikő nevű lánya az Amerikai Egyesült Államokban él. Élete folyamán sokféle tisztséget betöltött, jelentős tevékenységet fejtett ki egyebek mellett a környezetvédelem terén is. A konferenciára eljött Balázs Ferenc lányának két unokája, illetve az egykori mészkői lelkész ükunokája is.
Emlékkonferencia Kolozsváron
A május 26-án a Magyar Unitárius Egyház székhelyének Dávid Ferenc-imatermében szervezett Balázs Ferenc-emlékkonferencia és ünnepi megemlékezés előadói Rácz Norbert lelkész, Vallasek Júlia irodalomtörténész, Hunyadi Attila Gábor történész, Lakatos Sándor lelkész, Dáné Tibor Kálmán művelődésszervező, Gwyn Reid testvérgyülekezeti képviselő, Keszeg Vilmos néprajzkutató voltak. Elnökölt: dr. Rezi Elek teológiai tanár. Május 27-én Mészkőn ünnepi istentiszteleten emlékeztek meg Balázs Ferencről, majd az egykori mészkői lelkész sírjánál kopjafát avattak.
Helye az irodalomban
„Balázs Ferenc apostoli élete minden bizonnyal az idők homályába vész, ha rendkívüli irodalmi munkássága nem maradt volna fenn a számunkra” – írja Gondolatok Erdély nem kötött parancsra működő iskolájáról című munkájában Dáné Tibor Kálmán művelődésszervező. 1923-ban Tamási Áronnal, Kemény Jánossal, Kacsó Sándorral és másokkal kiadja a Tizenegyek antológiáját, amelyben az erdélyiségről és a székely mitológiáról írott tanulmánya a csoport, s egyben az új nemzedék eszmei és művészi hitvallása. Az unitárius lelkész 1932-től részt vett a marosvécsi helikoni találkozókon. Az erdélyi magyar irodalomról tartott előadást, később az íróközösség az ő javaslatára kezdett foglalkozni egy népművelő könyvsorozat kiadásával. Ám bármekkora volt is a korabeli elismerés, a későbbi nemzedékek diákjai már alig hallottak a Zöld árvíz vagy a Rög alatt írójáról és műveiről. „Rendkívül inspiratív egyénisége volt a formálódó erdélyi magyar irodalomnak, a Tizenegyek antológiájának, vagyis az első generációs szervezett jelentkezésnek volt egyfajta termékeny alakítója” – nyilatkozta lapunknak Vallasek Júlia irodalomtörténész. A transzszilvanista vonulatot követte ő is, de ez másodlagos volt pályáján. Olyankor írt, amikor betegsége miatt pihenésre kényszerült. „Költőként, prózaíróként tartjuk számon, olyan különleges prózaíróként, akinél nagyon nehéz a műfajokat behatárolni, verseinél pedig az avantgárd ihletet kell kiemelni” – mondta a mészkői lelkész irodalmi munkásságáról az irodalomtörténész, aki szerint Balázs Ferencnek teljes joggal megvolt a helye a helikoni találkozók asztalánál, hiszen gyakorlatias szervezőötletekkel, újító javaslatokkal állt elő.
Balázs Ferenc Kolozsváron született 1901. október 24-én. Az Unitárius Kollégiumban érettségizett, teológiát végzett, majd egyházi ösztöndíjjal Angliában és az Egyesült Államokban tanult. Járt Japánban, Szingapúrban, Burmában, Irakban, Konstantinápolyban, Indiában, eljutott Kőrösi Csoma Sándor sírjához. 1930-ban Torda közelében, Mészkőn vállalt lelkészi állást. Itt kötött házasságot az amerikai egyetemen megismert Christine Frederiksennel. Balázs Ferenc az Aranyos menti faluban eltöltött hét esztendő alatt próbálta meg álmait megvalósítani. 1937. május 22-én hunyt el, korai halálát tüdőbetegség okozta. Művei: Mesefolyam (1922), Bejárom a kerek világot (útirajz, 1929), Ifjúsági daloskönyv (1931), Kis hittan (1932), Aranyosszéki tervek (röpirat, 1933), Közérthető evangélium (1935), Rög alatt (emlékirat, 1936), Zöld árvíz (regény, 1936), Új ember vallása (1937).
Nánó Csaba Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Csángó festő alkotásai a Művészeti Múzeumban
Antal Imre, csángó származású festő alkotásaiból nyílt kiállítás szerdán délután a kolozsvári Művészeti Múzeumban. Az intézmény igazgatója, Lucian Nastasă Kovács a megnyitón elmondta: a Kolozsvári Magyar Napok égisze alatt összesen öt kiállítást nyitottak meg a Bánffy-palotában, ez a tárlat az utolsó ebben a sorozatban. A múzeumigazgató ugyanakkor hozzáfűzte: eddig még nem volt csángó alkotó műveiből kiállítás a Bánffy palotában, külön öröm számára, hogy ezúttal erre is sor került.
Az eseményen felszólalt Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, illetve Németh Géza egyetemi docens, a Budafoki Református Gyülekezet gondnoka is, akiknek családi gyűjteménye alkotja a tárlat anyagát. A festőművészt és munkásságát méltatta Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Hóvári János, a MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.) főigazgatója, illetve Holló Barna grafikusművész is. A kiállítás kurátora Szepes Hédi művészettörténész.
A méltatók kiemelték: a festőművész munkái ötvözik az ember és természet viszonyát, bemutatják ennek a viszonynak a szakralitását, ugyanakkor részletek derültek ki a gyimesfelsőloki születésű festő életéről és arról, hogyan befolyásolta tevékenységét a kommunizmus. Hangsúlyozták: Antal Imre a gyimesi népi kultúrát a magas kultúra szintjére emelte, akárcsak Bartók Béla a magyar népdalokat.
A tárlat megnyitóján a művész családja is részt vett. A kiálltás augusztus 27-ig látogatható a kolozsvári Művészeti Múzeumban (Főtér 30. szám), szerdától vasárnapig 10 és 17 óra között.
Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár)

Háromnyelvű iskolaújság jelent meg Kolozsváron
Megjelent a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium új, angol–német–román nyelvű iskolaújságának első száma.
A JZsUK című, nyolcvanoldalas kiadványt Vorzsák Milán angoltanár szerkesztette, tudomása szerint ez az első háromnyelvű iskolaújság az országban. Olyan újságot próbáltunk létrehozni, amelyben a diákok egyrészt a hozzájuk közel álló témákkal foglalkozhatnak, illetve az is fontos, hogy ezekről a saját nyelvezetükön írhatnak.
Másrészt a kiadványt időszakos beszámolónak lehet tekinteni, amelyben a gyerekek az iskolai tevékenységeikről, kirándulásokon szerzett tapasztalataikról mesélnek” – mondta el a Krónika megkeresésére Vorzsák Milán főszerkesztő. Hozzátette, a közel száz, 5–12. osztályos tanuló változatos témákat dolgozott fel, többek között interjút készítettek az intézmény igazgatónőjével, beszámoltak az iskolai kirándulásokról, a diákkórus működéséről, vitakörökről. Az újság művészi tematikával foglalkozó oldalain többen rajztehetségüket mutatták meg, verset, illetve könyvkritikát írtak.
„Azáltal, hogy a gyerekek leírjak a személyes tapasztalataikat az iskolai tevékenységekkel kapcsolatban, diáktársaik is kedvet kaphatnak ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a programokba.
A lap készítésébe bevontuk a németes kollegákat, és a romántanárok is jelezték, hogy csatlakoznának a kezdeményezéshez. Nagyon jó ötletnek tartottam a többnyelvű kiadványt, mert az a legfontosabb, hogy elfogadjuk egymást, és minél több nyelven legyen olvasható a közös munkánk” – részletezte az angoltanár.
A nyolcvanoldalas újság tartalmának nagy része angol nyelvű, körülbelül tíz-tíz oldalon szerepel német, illetve román olvasmány.
A szerzők nem ugyanazokat a szövegeket fordították le három nyelvre, hanem különálló szövegek és témák jelennek meg különböző nyelveken.
Mint Vorzsák Milán kifejtette, egy tanévben három példányt szeretnének megjelentetni, az első, október–novemberi lapszámot január–februári, majd május–júniusi kiadás követi. Az intézmény egyébként magyar nyelvű kiadványokat is megjelentet, a Cipó nevű a líceum hagyományos diáklapja, a Zsömle című a gimnazistáknak szól, a Kenyér elnevezésű pedig a szülői hírlap. Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)