Asztalos Lajos műfordítóként, nyelvészként és helytörténészként vált ismertté. Nyelvész helyett talán helyesebb lenne a nyelvészkedő, nyelvművelő, javította ki az újságírót. Osztálytársaival létrehoztak egy szervezetet, aminek gyermeki komolysággal az Illegális Kommunistaellenes Szervezet, azaz IKESZ nevet adták. Kétezer példányban röpcédulát nyomtattank, s ezeket a társaság egy része szétszórta Kolozsváron, Szövege kb. így hangzott: "Emberek! Harcoljatok a vörös kutyák zsarnoksága ellen! Elhurcolják fiaitokat, szétrombolják családi életeteket!" 1952. augusztus 23. előtt tartóztatták le. 16–17 évesek voltak, 3–8 évre ítélték őket, amiből kettőt ültek le. Palocsay Rudolf, a nemzetközi hírnévnek örvendő virágnemesítő közbenjárására szabadultak. Asztalos Lajost eltávolították az egyetemről. Megtanulta a portugál, majd a spanyol nyelvet, fordítgatott. 1970-től az Utunk közölni kezdte fordításai. Közben Spanyolországból egy galego nyelvű verseskötetet kapott. Az északnyugat-ibériai, galiciai galegók helyzete akkoriban az erdélyi magyarokéhoz hasonlított. A különbség az volt, hogy ott lehetett erről írni, itt viszont nem. Asztalos magyarított egy kis kötetre való galego népmesét, ezt baszk és portugál népmesékkel, a magyar népmesékkel való rokonságukról írt utószóval egészítette ki. 1990 után a Creanga Kiadó magyar részlege megszűnt, az Európa népmesesorozata szintén. Így a kézirat csak 1998-ban került nyomdába, a galego mesék felnőtteknek valókkal bővítve 2001 őszén. 1993-ban, 1994-ben, majd 1998-ban eljutott Santiago de Compostelába. - Asztalos Lajos az utcanevek kapcsán figyelemmel követte Kolozsvár alakulását, változását. 1964-ben a Kossuth, Báthori, Bethlen, Apáczai stb. neveket is eltüntették az utcanévtáblákról. 1990 után kezdte közölni a régi kolozsvári utcaneveket. 1995-ben és 1996-ban az új adatok mellett emléktáblákról, feliratokról évekig gyűjtött anyagát hasznosította két társszerzővel kiadott a Kőbe írt Kolozsvár. Emléktáblák, feliratok, címerek című terjedelmes kötetben. Asztalos Lajos galego nyelvre fordította Az ember tragédiáját. 1998-ban a galego színház igazgatója, aki addig nem hallott Madáchról, hajlandónak mutatkozott a mű bemutatására. Közben a terjedelmes kolozsvári helynévanyagon is dolgozik. /Osváth Emese: A röpcézéstől a galegóig. Beszélgetés Asztalos Lajossal. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 29./

"A 62 éves Sándor János fafaragó népművész Székelyszentistvánon él. Egészségi okok miatt 52 évesen nyugdíjba vonult, azóta csak a faragással foglalkozik. Munkáiban láthatók a csodaszarvas több változatban, honalapító őseink és a vérszerződés, Magyarország, Erdély, a székelység és különböző intézmények, települések címerei. Több kiállítása volt itthon, majd Magyarországon, 2000-ben pedig Hannoverben. Van néhány kedvenc darabja, azokat nem adja el. Egyik a Csodaszarvas mutatja az utat nevű munkája, melyen a magyar és az erdélyi címer látható. Ez utóbbi félrebillen a magyar címer mellől, mert Erdélyt is lekanyarították az anyaországról, megcsonkítva így az egészet. - A millenniumi ünnepség alkalmából megfaraghatta az Országos Széchényi Könyvtár számára a történelmi Magyarország hatvanhárom vármegyéjének címerét. Erdélyi fejedelmek címereit is megfaragta, ezeket a székelyszentistváni református templomnak ajándékozta. /Osváth Emese: A lélekkel kapcsolatos dolgokat szeretem. Beszélgetés Sándor János fafaragó népművésszel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 7./"

Bemutatták a Teleki-kastélyról készült filmet Gernyeszegen
A gernyeszegi Teleki-kastélyról készült filmet mutatták be a szombaton a falu kultúrházában. Berekméri Gabriella vizsgafilmjére közel százan voltak kíváncsiak, eljöttek a filmben megszólaltatott falubeliek, illetve a jelenlegei tulajdonos, gróf Teleki Kálmán is.
Az újságíró szakos végzős hallgató mellett bemutatkozott a stáb többi tagja is: dr. Simonffy Katalin egyetemi tanár, Szabó Ádám operatőr és Osváth Emese riporter. Keresztes Péter operatőr és vágó nem lehetett jelen a vetítésen temesvári munkája miatt.
Kanyarog a vonat Gernyeszeg határában, majd megjelenik a kastély, amelyet Apafi fejedelem adományozott 1675-ben Teleki Mihály kancellárnak – indul a film, amelyről azt is megtudjuk, hogy a felvételek, interjúk elkészítését követően interneten folyt annak megmunkálása, vágója Keresztes Péter ugyanis Temesváron dolgozik, nem tudott személyesen is jelen lenni az utómunkálatoknál.
A Visszatérőben a Teleki kastély címet viselő film annak a médiatábornak az eredménye, amelyet 2013 őszén szerveztek a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem újságírószakos hallgatóinak és amely már a negyedik abban a sorozatban, amely a legnevesebb erdélyi főúri családok kastélyait mutatja be. Simonffy Katalin a maszol.ro-nak elmondta, Keresden indult a médiatábor, azt követte a boncidai, a marosvécsi és legutóbb a gernyeszegi.
„Nagyjából mindenkinek az a története: a második világháború alatt kirabolják a németek, aztán az oroszok, majd a helybeliek hordják szét, ami még marad, végül az államosítás következik. Mégis más-más történeteket hallunk, másként alakult a tulajdonosok, azok családjainak az élete” – meséli az egyetemi tanár.
A Babeş-Bolyai Tudományegyetem újságírás és média szakos diákjai és oktatói, valamint az Erdélyi Televízió munkatársai közül kikerült hatszemélyes stáb tizenhét helybéli és két körtvélyfáji lakossal készítette el az interjúkat, amelyekre a film alapoz, emellett az épület jelenlegi tulajdonosa, Teleki Kálmán is megszólal. A film célja bemutatni a kastélyt, annak virágkorát, múlt századi történetét, tulajdonosváltásainak következményeit, hanyatlását a helybeliek szemével, teljesen szubjektív nézőpontból.
A filmben megszólalt Bálint Hunor, Berekméri Ferenc, id. Berekméri János és ifj. Berekméri János, Berekméri Magda, Demeter János, Ercse József és Ilona, Hajdu Irén, Kulcsár Ignác és Margit, Szabó Ilona és Margit, Szabó Róbert, Vajda Gábor, Vajda Ilona, Zolti Dóra, Zsók Gabriella. Interjú készült a jelenlegi tulajdonossal, valamint részleteket vágtak be a Teleki Mihállyal, a világégés előtti utolsó tulajdonossal készített archiv interjúból.
A gernyeszegi kultúrház megtelt az érdeklődőkkel, eljöttek a falubeli idősek és fiatalok, a vetítés után pedig néhányan elmondták véleményüket, megjegyzéseiket. Simonffy Katalin tavaly a kastélynapon találkozott gróf Teleki Kálmánnal – árulta el a jelenlevőknek, akkor született a film ötlete. Berekméri Gabriella az idén végzett az újságíró szakon, a film a dimplomamunkájának a része, gernyeszegi, ami nagyban megkönnyítette a munkáját.
„Itt nőttem fel a kastély árnyékában, a családi összejöveteleken sokat meséltek a nagyszüleim annak múltjáról” – mondta érdeklődésünkre a frissen végzett újságíró, aki előtt az emberek is szívesen megnyíltak, megosztották emlékeiket, élményeiket a kastéllyal, annak tulajdonosaival kapcsolatban.
„Az utóbbi időben eléggé eltávolodtunk a kastélytól, most, hogy ennyien eljöttek, azt jelenti érdekli az embereket annak további sorsa” – magyarázta Berekméri Gabriella. A filma Balogh József vállalkozó anyagi támogatásával jött létre és nem utolsósorban Berekméri Regina, a Gabriella édesanyja szervezői munkájának is köszönhetően, aki felkereste azokat az embereket, aki emlékeztek a kastély korábbi állapotára, annak tulajdonosaira és megszervezte az interjúkat.
A vetítést követően Teleki Kálmán is elmondta véleményét, amely “a falubeliek gondolatait tükrözi”, beszélt az önkéntes munkáról, amelyre nagyon számít a genryeszegiek részéről, hogy segítséget nyújtanak a kastély felújításában, a park helyrehozatalában. Ugyanakkor köszöntetet mondott az egyiik idős falubelinek, “János bácsinak, akinek köszönhetően olyan fényképek kerültek vissza a tulajdonunkba, amelyekről még mi sem tudtunk, a családunkról”- fogalmazott.
“A vadludak közül a vezérludat, ha kilövik, akkor szétesik a közösség” – hangzott el a legvégén a tömör következtetés, amely az erdélyi nemesi családok kastélyainak, birtokainak, az általuk képviselt értékeknek a szétverését, megsemmisítését jelentette.
Antal Erika. maszol.ro