Zágoni Balázs, Horvát Zsolt és Marosán Tamás, három fiatal Mutáns címmel vicclapot indított Kolozsváron. Megjelent az első száma. /Vass Enikő: Genetikai mutáció vagy előre megfontoltság? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./

Andrei Marga oktatási miniszter Kolozsvárra látogatott és a Babes-Bolyai Tudományegyetem aug. 7-i sajtótájékoztatóján ismertette a szept. 14-től kezdődő, általa gyökeresnek nevezett tanügyi reformot. Marga elmondta, hogy a reform az egyetlen lehetőség a versenyképes oktatás kialakítására. Az elemi és a középiskolák tantervük egyharmadát saját maguk határozhatják meg, a szükségleteknek megfelelően. A túlzsúfolt tananyag csökkenni fog. Hiány van a pedagógusokban, az országnak legalább 2000 tanítóra lenne szüksége. A romániai fiatalok 7,6 %-a, míg az európai fiatalok 18-26 %-a tanul felsőoktatásban. Marga kitért a magyar egyetem vitájára is. Takács Csaba RMDSZ ügyvezető elnök kijelentésére, miszerint a multikulturális Babes-Bolyai Tudományegyetem azt jelenti, hogy a magyarok a románok alárendeltjei, a miniszter kijelentette, hogy nem létezik alárendeltség. Az igaz, hogy a többség dönt, de diszkriminatív döntések szerinte eddig nem születtek. /Vass Enikő: Nem lehet többé halogatni a reformot. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

"A Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar nyelvű újságírói szakán idén tíz hallgató végez. A diákok szervezte vasárnapi, jún. 13-i ballagási ünnepségen, a szokásostól kissé eltérő módon, néhány tanár kiselőadása hangzott el. Cseke Péter, a politikatudományi és közigazgatási kar dékán-helyettese és Albert Júlia színművésznő egy-egy szakkönyvet mutatott be, Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője a kis ünnepségnek teret biztosító Egyetem utca eleji volt jezsuita rendház történetéről beszélt, de útra való jó tanácsokkal látta el a ballagókat Csép Sándor, a Kolozsvári Televízió magyar adásának vezető szerkesztője, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke is. A hallgatók átvehették a MÚRE, az Anyanyelvi Konferencia és az Erdélyi Magyar Műemlékrestaurátorok Egyesületének díjait, valamint az elsőévesek ajánlotta "fegyvert": egy-egy lúdtollat. A ballagók neve mind ismert már a lap hasábjairól: Agyagási Levente, Boni Csilla, Illyés Ágota, Járai Albert, Nyéki Judit, Szőke Katalin, Tamás Kinga, Tófalvi Zselyke, Vass Enikő, Zsugán Gyula. Mind a megnyitóbeszédet mondó Cseke Péter, mind pedig az egyetemtől búcsúzó Zsugán Gyula - megjegyezte, hogy ez a fajta újságíróképzés, ami ma Kolozsváron magyarul folyik, még mindig nem a legtökéletesebb. /Újságíró szakosok búcsúja. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./"

A Magyarok Világszövetségének elnöki tisztjére már két hivatalos jelölt is van: a jelenlegi elnököt, Csoóri Sándort a budapesti tagszervezet támogatja, az elnökhelyettes, Patrubány Miklós több tagszervezet támogatását élvezi. Patrubány Miklós elmondta: az MVSZ szerepe szavahihetőségében, erkölcsében és vállalt útjában rejlik. Emiatt az MVSZ elnöke által ismertetett szerkezeti megújulás előtt erkölcsi változás szükséges. Patrubány Miklós leszögezte, hogy - a köztük lévő 30 éves barátságra való tekintettel - Tőkés László ellen nem szeretne versenyezni. Csoóri Sándorral való viszonyát feszültnek jellemezte, mely elnökhelyettesi ellenjegyzői feladatából adódik. Duray Miklósról pedig azt mondta, hogy az MVSZ-ben nem vállalt igazán szerepet. /Vass Enikő: Elkelne az erkölcsi változás a világszövetségben Patrubány nem indulna Tőkés ellenében az MVSZ elnöki tisztségéért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./

A magyar kormány három közalapítványán keresztül közel 2,8 milliárd forintot fordított 2000-ben a határon túli magyarok támogatására, a pénzösszegek közel felét erdélyi pályázók nyerték el, hangzott el dec. 11-én, a Budapesten tartott sajtótájékoztatón. Az Illyés Közalapítvány kiemelten az infrastrukturális jellegű pályázatokat támogatta, az Új Kézfogás Közalapítvány a határon túli vállalkozókat segítette, míg az Apáczai Közalapítvány az oktatásban nyújtott jelentős támogatást. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke ismertette: 2001-ben a támogatások mértéke azonos szinten marad, ellenben 2002-ben a határon túli magyaroknak járó kedvezményekről szóló törvény gyakorlatba ültetése után ez a támogatás jelentősen növekedni fog. /Vass Enikő: Közel 3 milliárd forint határon túlra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 12./

Dec. 13-án Budapesten, a kormány Béla király úti vendégházában Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár nyitóbeszédével kezdődött el a harmadik Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT). A magyar-magyar csúcsnak tartott kétnapos megbeszélésen a státustörvényként emlegetett /végleges változatában: A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet/ kidolgozásával kapcsolatban az államtitkár kifejtette: figyelembe vették az európai uniós jog-gyakorlatot, az érvényes magyar jogszabályokat, és biztosítani akarják a megadható legnagyobb kedvezményeket a határon túli magyaroknak. ″Nagy ugrásra vállalkozunk, arra készülünk, hogy átjussunk azon a szakadékon, amelyet 80 év ékelt magyar és magyar közé.″ Mádl Ferenc köztársasági elnök levélben köszöntötte a MÁÉRT részvevőit. Ezt követően a tanácskozás zárt ajtók mögött folytatódott, ahol felszólalt Orbán Viktor magyar kormányfő és Martonyi János külügyminiszter is. A választási kampányunk során is tapasztalhattam, hogy az erdélyi magyarság elvárásai nagyok és egyértelműek, ami a státustörvényt illeti - nyilatkozta a tanácskozás előtt Markó Béla, az RMDSZ elnöke. ″Teljesen természetes, hogy szeretnénk Magyarországon egy olyan jogállást, ami nem a turistákéhoz hasonló″ - mondotta. Az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy a törvénytervezet megszületésével a folyamatot nem kell lezárni, mert az további alapot biztosít az együttgondolkodásnak. Az RMDSZ azt szeretné, ha a most születendő kerettörvény kidolgozásában az RMDSZ szakemberei is részt vennének. A magyarországi ellenzék soraiból Tabajdi Csaba MSZP-képviselő elmondta: a mostani tervezet sokkal reálisabb és megfelel a magyarországi társadalom és a határon túli magyarok elvárásainak. A képviselő a törvénytervezet nagy hibájának tartja, hogy nem határozza meg ki a kedvezményezettje, szerinte a meghatározás nélkül a parlamenti pártok nem fogják elfogadni. (Az ellenzéki felvetésre válaszoló Orbán Viktor szerint kerettörvényről van szó, és alacsonyabb rendű szabályozás fogja pontosan meghatározni a törvény kedvezményezettjeit.) /Vass Enikő: A legnagyobb megadható kedvezményeket a határon túli magyaroknak! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ Speciális helyzetben vannak a határon túli magyarok, éppen ezért szervezett keretet biztosítunk a Magyar Állandó Értekezlet ülésein arra, hogy elmondhassák helyzetértékelésüket és véleményüket a legidőszerűbb kérdésekről - jelentette ki Orbán Viktor a tanácskozáson elmondott beszédében. Hangsúlyozta az anyaországi és a határon túli magyar közösségekben tapasztalt demográfiai hanyatlás gyors megállításának szükségességét, mert félő, hogy előbb vagy utóbb nem lesz alanya az elfogadott törvénynek. ″ A magyar kormány szándékai szerint a jövőben érzékelhető családtámogatási rendszert alakítanak ki a határon túliak számára is, és ez azokra vonatkozik majd, akik magyar nyelvű iskolákba járatják gyerekeiket″ - közölte a miniszterelnök. Orbán Viktor jelezte, hogy a törvénytervezet elfogadása mindenképpen segítené a határon túli magyar közösségek oktatási, hitéleti és gazdasági helyzetét. Senkinek sem kell attól tartania, hogy valakik elől elveszik a munkahelyeket a határon túliak, jelenleg is mintegy 90 ezer betöltetlen munkahely áll rendelkezésre. A kormányfő beszélt arról is, hogy a határátlépésnél a legnagyobb kedvezményeket biztosítják a határon túli magyaroknak, és kívánatosnak nevezte, hogy Romániát vegyék le a vízumkötelezett országok listájáról, mert ez megkönnyítené a dolgokat. ″A magyar igazolvánnyal rendelkező személyek akár nemzeti vízumot is kaphatnak Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása után″ - állította Orbán Viktor. A kormányfő jelezte: nem akarja senki sem megmondani Budapestről, hogy ki a magyar, erre a határon túli magyar szervezetek jogosultak. /Félő, hogy előbb-utóbb nem lesz alanya a státustörvénynek? = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./ Mádl Ferenc biztos abban, hogy a magyar-magyar kapcsolatok érdekében tett erőfeszítések fontos kézzelfogható eredményeket hoznak - közölte levelében a finnugor világkongresszuson tartózkodó köztársasági elnök a Magyar Állandó Értekezlet résztvevőivel. Levelét Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára ismertette a Máért dec. 13-i ülésén. Az államfő leszögezte: rendkívüli jelentőségűnek tartja az idei értekezlet napirendjén szereplő kérdéseket a magyar-magyar kapcsolatok jövője szempontjából. /Mádl Ferenc levelet intézett a Máérthoz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 14./

Dec. 14-én Budapesten folytatta tanácskozását a Magyar Állandó Értekezlet. A tanácskozáson jelen voltak a magyar parlament politikai pártjainak, a határon túli magyar szervezeteknek, valamint a Magyarok Világszövetsége nyugati régiójának képviselői, akik zárónyilatkozatot fogadtak el a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezettel kapcsolatosan. Nem volt teljes egyetértés minden kérdésben, mind az SZDSZ, mind az MSZP megfogalmazta fenntartásait - de abban a magyar ellenzékiek és kormánypártiak is egyetértettek, hogy törvénynek kell szabályozni a határon túli magyaroknak megadandó egyes kedvezményeket. A törvénytervezet szerint a Magyarországgal szomszédos országokban ″magyar igazolvány″ kiadásához szükséges ajánlás megtételére jogosult bizottságok alakulnak. A civil szervezetek, egyházak és a MÁÉRT-ban képviseltetett pártok részvételével olyan bizottságok alakulnak, amelyeknek a feladata: ajánlatokat tenni arra vonatkozóan, hogy mik legyenek a státustörvény kedvezményezettjei. Ezen ajánlások alapján a Magyar Állandó Értekezlet tagjaiból álló szervezet döntené el, hogy végül ki lesz jogosult igénybe venni a határon túli magyaroknak járó kedvezményt - terjesztette elő Szabó Tibor, a HTMH elnöke, a MÁÉRT-on folyó vitáján a törvényjavaslatnak. A törvény kedvezményezettje kell hogy tudjon magyarul, ám a záródokumentumokban foglaltak szerint az ajánló szervezet eltekinthet a magyar nyelvtudástól, ha a kérelmező személyt az állampolgársága szerinti állam magyarként tartja számon, ha szülei közül egyik magyar nemzetiségű, ha házastársa rendelkezik magyar igazolvánnyal, ha egy magyar szervezet tagja, ha egyházi nyilvántartásban magyarként szerepel, ha magyar iskolába járt legalább négy évet, vagy gyermekei magyar iskolába járnak vagy jártak. A kedvezményezett egy magyar igazolványt kap. Tabajdi Csaba /MSZP/ képviselő a sajtónak azt nyilatkozta: pártja nem ért egyet a törvénytervezettel, mert az nem határozza meg a törvény alanyát. Szükségtelennek minősítette az ajánló szervezetek létrehozását, véleménye szerint félő, hogy ezzel az etnokorrupciót fogják elősegíteni. A határon túli magyar szervezetek képviselői úgy értékelték: ezek a szervezetek dolgozni átláthatóan fognak, és nem lesz hely csalásra. Az MSZP végül aláírta a javaslatot, miután négy pontból álló különvéleményét csatolták ahhoz. Eörsi Mátyás /SZDSZ/ is elfogadhatatlannak tartotta a megállapodást, mondván, hogy túl kevés kedvezményt tartalmaz a törvény, illetve mert nem lehet tudni, hogy mennyibe kerülhet annak gyakorlatba ültetése. Apróbb változtatás után az SZDSZ képviselője végül hajlandó volt aláírni a záródokumentumot. Eörsi elmondta: a törvénytervezet parlamenti vitájában kifogásaikat részletesen ismertetik. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke elismerően szólt arról, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi a magyar nemzeti igazolvány megszerzését, melynek révén a határon túli magyarok immár jogszerűen is a magyar nemzethez tartozónak érezhetik magukat. Hangsúlyozta, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet megalkotásával a kormány bebizonyította, hogy segíteni kívánja a szülőföldön való megmaradást és boldogulást. Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának képviselője történelmi lépésnek minősítette a törvénytervezet MÁÉRT-on való elfogadását, mondván: új fejlődési fejezet nyílik meg. Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a vita kompromisszum kész hangulatát emelte ki, és reményét fejezte ki, hogy az országgyűlésben is hasonló hangnemben fog folyni a törvénytervezet vitája. Németh Zsolt külügyi államtitkár ismertette, hogy a törvénytervezet kis átdolgozás után a kormányhoz kerül, majd pedig a parlamentbe, és reményei szerint 2002 elején már gyakorlatba is ültethetik. A politikus hangoztatta, a törvény elfogadásához nem kell konszenzus, a magyarországi parlamenti pártok között, az országgyűlési képviselők fele plusz egy szavazata is elég elfogadásához. /Vass Enikő: ″Magyar igazolvány″ a határon túli magyaroknak. Befejezte ülését a Magyar Állandó Értekezlet. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

"Jan. 22-én magyarországi parlamenti pártok megbeszélést tartottak a szomszédos országokban élő magyaroknak biztosított kedvezményekről szóló törvényről (státustörvény). A Mádl Ferenc államfő által kezdeményezett egyeztetésen kiderült, hogy az ellenzéki pártok kisebb-nagyobb különbségekkel ellenzik a törvényt, a kormánypártok pedig örvendenek a törvény puszta létének. Nem sikerült megteremteni a Fidesz-MPP által oly áhított politikai konszenzust. Az ellenzéki pártok nem támogatják a kormány által javasolt törvényt. Kövér László, a Fidesz-MPP elnöke azt nevezte a legnagyobb eredménynek, hogy ilyen jogszabály megalkotására egyáltalán sor kerül. Kövér szerint senki nem törekedik arra, hogy a határon innen és a határon túli magyarokat egymással szembeállítsa, és valamelyik kárára többletkedvezményt biztosítson. Kovács László, az MSZP elnöke szerint szükség van a törvényre, de figyelembe kell venni a magyarországi lakosság érdekeit, a költségvetés teherbíró képességét, a törvény nem akadályozhatja Magyarország EU-csatlakozását. Az MSZP szerint nem elfogadható az a pártok közötti verseny, ahol az a legmagyarabb, aki a legtöbbet ígéri a határon túliaknak Szent-Iványi István, a szabad demokraták (SZDSZ) frakcióvezetője kijelentette: pártja jelenlegi formájában nem támogatja a törvényt. Nem tudni, kiket érintene, mit biztosítana, milyen áron, és azt meg ki állná. Szerinte a határon túli magyarokat szülőföldjükön kell támogatni, a jelenlegi törvénytervezet pedig az elvándorlást fogja felgyorsítani. Torgyán József, a kisgazdapárt elnöke is támogatásáról biztosította a törvényt annak ellenére, hogy szerinte szélesebb körű kedvezményeket kellene a határon túli magyaroknak biztosítani. A kisgazdák a Magyarok Világszövetsége által kidolgozott külhoni állampolgárságot is elfogadhatónak tartják. /Vass Enikő: Márciusban terítéken. A státustörvény. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./"

"Háttérbeszélgetésre hívták össze jan. 16-ra a határon túli magyar sajtó képviselőit a Határon Túli Magyarok Hivatalába, Budapestre, a téma a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvénytervezet volt. Szabó Tibor, a HTMH elnöke a sajtó képviselőinek bemutatta a státustörvényként közismertté vált törvénytervezetet. Az Országgyűlés várhatóan még márciusban megvitatja, így várhatóan 2002. január 1-jétől lép életbe a törvény. A törvény célja a határon túli magyarok otthonmaradásának támogatása, "az 1000 éves kárpát-medencei status quo megőrzése". A jogszabály egy olyan kerettörvény, amely végrehajtási rendeletekké fog kiegészülni, ezeket majd a szaktárcák dolgozzák ki. Elképzelések szerint ajánló szervezetek fognak a határon túl működni. Az előzetes felmérések szerint 20-25 iroda fogja a közel 2 milliós igénylést összegyűjteni és a magyar állam felé továbbítani. Az ajánló szervezetek tagjait a reprezentatív határon túli magyar társadalmi szervezetek, egyházak által jelölt, köztiszteletben álló, kiemelkedő közéleti személyiségek lesznek. A magyar hatóságok által kiállított, fényképpel ellátott "magyar igazolványt" az igénylő legegyszerűbben úgy kapja meg, ha írásbeli nyilatkozatot tesz arról, hogy ő magyar nemzetiségű, és az ajánló bizottság tagjai meggyőződnek arról, hogy tud magyarul. A vegyes házasságokban élők között az igazolvány miatt nem adódik majd konfliktus, hiszen ha az egyik házastárs már rendelkezik magyar igazolvánnyal, akkor férje/felesége is megkaphatja azt. A további figyelembe vehető kritériumok: szülei közül egyik magyar nemzetiségű, valamely bejegyzett magyar szervezet nyilvántartott tagja, valamely egyházi nyilvántartásban magyarként tartják számon, magyar oktatási nyelvű közoktatási intézménybe járt legalább négy évet, vagy gyermekei magyar oktatási nyelvű intézményekben járnak. Nem minden kritériumnak kell teljesülnie kötelezően: például nem kell mindenki RMDSZ-tag legyen, elég, ha magyarnak vallja magát írásban, és tud magyarul beszélni, ugyanakkor a katolikus egyházhoz tartozó moldvai csángók is kérhetik a magyar igazolványt. /Vass Enikő: Budapesti vita a státustörvényről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 17./"

"Nemsokára az Országgyűlés napirendre tűzi a státustörvényt. A magyar politikai pártok között nincs egyetértés a törvénytervezettel kapcsolatban. - A törvényt nem tudjuk megszavazni, támogatni - nyilatkozta Szent-Iványi István, SZDSZ képviselő. Az MSZP óvatosabban fogalmaz, Tabajdi Csaba szerint az MSZP a végleges törvénytervezet ismerete nélkül nem tud a törvény támogatásáról nyilatkozni. Tabajdi a Szabadságnak elmondta, aggályaikat a törvénnyel kapcsolatban változatlanul fenntartják (a magyar adófizetők érdekeit figyelembe kell venni, a társadalmat a kormány nem készítette fel kellőképpen a törvény fogadására.). Az MDF megszavazza a törvényt - jelentette ki Csapody Miklós képviselő. Az MDF fontos törvénynek tartja, amely kiindulópontot jelent a trianoni békeszerződés után elszakadt magyarokkal való jogi kapcsolat újrafelvételére. A Fidesz támogatja a kedvezménytörvényt, hiszen az a választási programunkban is szerepelt - nyilatkozta Balla Mihály képviselő. A Fidesz által áhított konszenzus az SZDSZ kategorikus visszautasítása miatt sajnos nem látszik megvalósulni. /Vass Enikő: Napirenden a státustörvény az Országgyűlésben. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 23./"

"Óss Enikő fiatal színésznőként került Nagyváradra került, azonnal főszerepet kapott. Tizenkét évig volt a váradi társulatnál, gyakran szervezett összejöveteleket, ő volt a társaság lelke. Férjével, Varga Tibor színművésszel kivándoroltak Amerikába, de Enikő bejelentette kollégáinak, hogy színházat csinál majd ott is. Sikerült megvalósítaniuk az álmukat, férjével: létrehozták a Thalia Stúdiót Los Angelesben. Mindent saját maguknak kellett kiteremteniük: díszletet, kellékeket, ruhákat, plakátokat és minden színházzal járó költséget. A tucatnyi év alatt több mint húsz darabot mutattak be, ezenkívül irodalmi esteket, vidám kabaréműsorokat és mindezek fináléjaként 2000. szeptember 10-én millenniumi díszelőadást tartottak És mégis élünk címmel, óriási sikerrel. Az igazi nagy sikert a Thalia Stúdióban a nov. 5-én megtartott Kék róka című előadás hozta el. Az előadás után Horváthné Fekszy Márta, a Magyar Köztársaság főkonzulja átadta neki a Határon Túli Magyarok Hivatalának díszoklevelét. /Mogyoróssy István: Óss Enikő jubileuma Kaliforniában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 17./"

"A Balázs Ferenc Intézet munkatársa, Dobos Ferenc Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalában jún. 14-én mutatta be azt a szociológiai kutatást, amit a határon túli (erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági) magyarok körében végeztek a tervezett státustörvény előírásaival kapcsolatosan. Az intézet összehasonlító vizsgálata szerint a készülő törvény hatására csupán az Erdélyből származók közül vállalnának többen Magyarországon munkát. A tervezett kedvezmények közül a legfontosabbnak a nemzeti vízumot tartják, második helyen az egészségügyi ellátás szerepel. Az erdélyiek a jövőben a magyar kormánytól elvárnák a kettős állampolgárság megadását. - Az intézet áprilisban végzett és a múlt évi kutatással összehasonlított munkája szerint 2000-hez képest átlagosan 10 százalékkal többen igényelnék a magyar igazolványt. Így Erdélyben a megkérdezettek 93,2 százaléka (2000-ben 80,8 százalékuk), Felvidéken 73,1 százaléka (2000-ben 64,8 százalékuk), Kárpátalján 93,2 százaléka (2000-ben 86,5 százalékuk), míg Vajdaságban 87,2 százaléka (2000-ben 79,9 százalékuk) kérne a magyar állam által kibocsátott okmányt. Az erdélyiek (de a többi régióban élő magyarok is) legfontosabbnak a nemzeti vízumot tartották, a második helyen az egészségügyi ellátás van (Kárpátalja és Vajdaság is hasonlóan gondolja), a harmadik a magyar iskolába íratott gyermek szülőföldön való támogatása, negyedik az utazási kedvezmények, ötödik a munkavállalás, hatodik a magyar iskolába járó diákok számára igazolvány, a hetedik a kulturális intézmények látogatásának biztosítása és nyolcadik a felsőoktatási részképzés. - A schengeni határok lezárása esetén Erdélyből a megkérdezettek 19,42 százaléka (2000-ben 21,4 százaléka) szeretne áttelepedni, a státustörvény hatályba lépése esetén pedig csupán 8,34 százalékuk (11,3 százalék 2000-ben). /Vass Enikő: Legfontosabb a nemzeti vízum. Szeretnének kettős állampolgárságot is. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./"

"Jún. 19-én a magyar parlament több mint 90 százalékos többséggel megszavazta a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt. Egyedül az SZDSZ jelentette ki a záró vita során, hogy nem támogatja a törvényt. A szavazás végső eredménye: 306 igen (92,4 százalék), 17 nem (5,1 százalék), 8 tartózkodott (2,5 százalék. A szavazás végeredményét a képviselők és a jelen lévő határon túli magyar szervezetek képviselői tapssal üdvözölték. Az RMDSZ részéről Takács Csaba, Markó Béla, és Tőkés László volt jelen. Az SZDSZ álláspontját Szent-Iványi István tolmácsolta: szemfényvesztés a törvényt, amely nem segíti a határon túliak otthon maradását. Az MDF-es Csapody Miklós minimum kiindulópontnak nevezte a törvényt, mely az anyaországi magyarok és a határon túli magyarok közti jogi idegenséget hivatott felszámolni. Az FKGP felszólalója, Szentgyörgyvölgyi Péter elmondta: támogatják a törvényt, noha azt nem tartják teljes mértékűnek. Balczó Zoltán, MIÉP-es képviselő az MSZP ama kérésére reagált, hogy a törvénnyel kapcsolatban ne emlegessék Trianon örökségét. A képviselő szerint a két dolgot elválasztani nem lehet: ha nincs Trianon, nincs ez a feldarabolt nemzet sem. A vitát Martonyi János külügyminiszter felszólalása zárta, aki az előtte felszólalók felvetéseire reagálva elmondta: minden, törvénnyel kapcsolatos, a szomszédos országok kormányai részéről felmerülő kétség eloszlatásán fáradoznak. /Vass Enikő: Nemzeti konszenzus a státustörvényről. A magyar országgyűlés megszavazta a jogszabályt. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 20./"

"A pesszimista becslések szerint 2050-re 6,5 millióra csökkenne ugyanis Magyarország lakosainak száma, ha a jelenlegi tendencia nem változik. Orbán Viktor miniszterelnök a magyar gazdaság fejlesztésében a Kárpát-medencei munkáskezekre is számít. - Orbán Viktor kormányfő elnökletével és Cseh Szombathy László professzor szakmai irányításával 1999-ben a népesedéspolitikai koncepció kialakítását irányító ad hoc bizottság alakult. A kormány idei jún. 26-i ülésén egy negyedévente ülésező Nemzeti Népesedési Kormánybizottság felállítása mellett döntött. A bizottság november elején tartotta meg első ülését. Tagjai: Harrach Péter szociális és családügyi, Deutsch Tamás ifjúsági és sport, Matolcsy György gazdasági, Mikola István egészségügyi, Pálinkás József oktatási, Pintér Sándor belügy-, Turi-Kovács Béla környezetvédelmi és Varga Mihály pénzügyminiszter, valamint Rockenbauer Zoltán, a nemzeti kulturális örökség minisztere és Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, vezetője pedig maga a miniszterelnök, Orbán Viktor. Harrach Péter szociális és családügyi miniszter az alakuló ülést követő tájékoztatón kijelentette: a bizottságnak a magyar nemzet legnagyobb gondjára kell megoldást találnia. Sajtóinformációk szerint a bizottság asztalán fekszik egy olyan tanulmánykötet, amely a lehetséges variációkat modellezve gyakorlatilag kijelöli azt az egyetlen reálisan járható utat, amellyel 2005-re is tartható lenne a mai 10 milliós lélekszám. Ehhez arra lenne szükség, hogy az átlagéletkor addigra fokozatosan meghaladja a 80 évet, a gyermekszületések száma pedig elérje az egyszerű reprodukciós szintet, ehhez valamennyi szülőképes nőnek legalább két gyermeket kellene vállalnia. A Magyarországra évente bevándorlók számát pedig tartósan 20 ezerre kellene emelni. A jelenlegi adatok tükrében a tanulmánykötet vázolta helyzet eléréséig sokat kell javítani a magyar lakosság színvonalán. Az átlagéletkor a férfiaknál 66,34, a nőknél 74,24 volt 1999-ben, ez messze elmarad mind a tanulmány számadataitól, mind pedig az Európai Uniós átlagtól: férfiak 74,84, nők 81,24. A reprodukciós szint pedig 1,3 az áhított 2 helyett (magyarul egy anyának átlagosan 1,3 gyermeke születik), a "népességszaporulat" indexe pedig -3,1 volt 2001. január és augusztus között. - A Magyar Szocialista Párt előbb a hazai munkanélküliek támogatását látta igazoltnak, az MDF és a MIÉP egyetértett azzal, hogy ösztönözzék a bevándorlást, de csupán a határon túli magyarok körében. Orbán Viktor kijelentette: nem kívánja bátorítani a Magyarországra való tömeges betelepülést, illetve bevándorlást. A kormányfő azonban úgy vélte, hogy a magyar gazdasági fejlődés jelenlegi szintjének fenntartására a mostaninál több munkáskézre lesz szükség, amelyet elsősorban a Kárpát-medencei népesség adhat hazánk számára. /Vass Enikő: Nem hal ki a magyar. Népesedési kormánybizottság gondozza a magyar lakosok számát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./"

"Január elejétől a magyar idegenrendészeti törvény is változik. A Magyarországra utazó román turisták a havi minimálbér 30 százalékával (január elejétől 15 ezer forinttal) kell hogy rendelkezzenek. Minden egyes újabb napra a minimálbér 10 százalékát kell felmutatni (most 5000 forint), a 90 napot meghaladó tartózkodás esetén a minimálbér 200%-át kell igazolni (azaz 100 000 Ft havonta). Az összeg bemutatása nem szükséges, ha érvényes meghívólevéllel rendelkezik a turista, igazoltan konferenciára, sport- vagy kulturális eseményre utazik, vagy például utazási iroda igazolja a szállását és ellátását. A 14-18 év közöttiek az összeg felére csökken, míg a 14 évnél fiatalabbak esetében nem kell pénzt felmutatni. Meghívólevelet a 2002. elejétől hatályos törvény szerint nemcsak magyar állampolgár, de bevándorlási engedéllyel vagy tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgár is küldhet erdélyi rokonaikhoz, barátaihoz. A meghívólevél tartalmát formanyomtatványon rögzítették. A levélben vállalni kell a meghívott eltartását, szállásának biztosítását, egészségügyi ellátását, ezt ellenjegyezni kell az újonnan felállítandó idegenrendészeti szervnél. Egy meghívólevél hat hónapig érvényes. /Vass Enikő: Januártól meghívólevéllel Magyarországra. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 5./ "

Munkamegbeszélésre gyűltek össze jan. 9-én Budapesten a határon túli magyarság körében felállított ajánlóirodák munkatársai. - Az a tény, hogy január elsején a kedvezménytörvény olyan módon lépett életbe, ahogy azt a MÁÉRT ülésein, a parlamentben, illetve a szomszédos országok képviselőivel is tárgyaltuk, sikerként könyvelhető el - jelentette ki Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a határon túli magyarság számára sorsfordító lépésként értékelhető a törvény hatályba lépése. Mint ahogy a határon túli vezetők fogalmaztak, sokan úgy érzékelik, hogy évtizedeket vártak erre a jogszabályra. Már az, hogy hozzájutnak a magyar igazolványhoz lelki támaszt jelent számukra, tette hozzá. Kérdésre válaszolva Szabó Tibor cáfolta magyar és a határon túli sajtóban megjelent értesülést, hogy a HTMH-elnöknek egymillió forintos fizetése lenne? Ez összeg ugyanis távozó elődje végkielégítését is tartalmazza. A kárpátaljai helyzetről Gulácsy Gézát, az ottani információs iroda vezetője kifejtette, hogy a kérvények összegyűjtését és közvetítését a magyar hatósági képviseletek felé a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vállalta fel. /Vass Enikő: Évtizedeket vártak a határon túliak a státustörvényre. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./

A határon túli magyarság informatikai, technológiai felzárkóztatását az Informatikai és Hírközlési Minisztérium idén 200 millió forinttal támogatja, ebből 97 millió forint jut Erdélynek, közölte Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter. A miniszter ismertette, hogy a támogatás nem titkolt célja az, hogy az adott területen a magyarság legyen a modernizáció motorja. A nagyváradi, 2003-as Magyarság az információs társadalomban nevű rendezvényen született meg a további együttműködés átfogó koncepciója és stratégiája. Kovács Kálmán elmondta, hogy a Közháló programot a határon túlra is kiterjesztik. A program célja, hogy 2006 végére szélessávú internetkapcsolattal lássanak el minden olyan oktatási intézményt, ahol magyar nyelvű oktatás folyik. Ugyanez a program 2007 végére a kulturális intézményeket kívánja szélessávú internet hozzáféréssel ellátni. A RMDSZ-nek jutó 97 millió forint elosztására a pályázatot már meghirdették. Szó esett arról, közszolgálati célokat is felvállaló kereskedelmi televízió a magyar kormány segítségével indulna el, Kovács Kálmán miniszter azonban nem volt hajlandó nyilatkozni a támogatás összegéről. /Vass Enikő, Budapest: Támogatás a határon túli magyaroknak. Informatikai felzárkózás, erdélyi televízió. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 21./ Február 20-án Budapesten tanácskozott Kovács Kálmán informatikai miniszter a határon túli magyar szervezetek képviselőivel. A megbeszélésen kiértékelték a határon túli magyar szervezetekkel folytatott 2003. évi informatikai együttműködés eredményeit, tárgyaltak a pénzügyi támogatásokról, és felvázolták a további terveket a tavaly a Körös-parti városban elfogadott Nagyváradi célok alapján. A tanácskozáson a magyar kormány képviseletében jelen volt Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának (HTMH) elnöke is. Bálint-Pataki József a Krónikának elmondta: a Nagyváradon megrendezett informatikai konferencián lefektetett alapelvek szellemében az IHM a Határon Túli Magyarok Hivatalával közösen tavaly 200 millió forint értékben biztosított informatikai felszerelést a határon túli magyarok – beleértve a nyugati magyarság lépviselőit – számára. E támogatásból sikerült többek között felszerelni a Vajdaságban a szabadkai Kosztolányi Dezső Gimnázium és a zentai Bolyai-gimnázium informatikai laboratóriumát. A HTMH-elnök leszögezte: a találkozón mind Kovács Kálmán, mind ő reményét fejezte ki, hogy a Magyarországon életbe lépő gazdasági megszorítások nem érintik majd a határon túli magyarok informatikai felzárkóztatásának tervét. /Balogh Levente: Készül az eTranszilvánia projekt. = Krónika (Kolozsvár), febr. 21./

A vasárnapi népszavazás eredménye bebizonyította: az átlagmagyart sem a kórházprivatizáció, sem pedig a határon túli magyarok kérdése nem érdekelte túlzottan. /Vass Enikő, Budapest: Tájékozatlanság, érdektelenség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./

Március 12-én Tudományos Tanárköri Konferenciát szervezett a Kolozsvári Magyar Diákszövetség. A program a Szociológia szekcióban Kiss Dénes szociológus „A kisebbségi intézményrendszer sajátosságai” című dolgozatának bemutatásával kezdődött. Dr. Neményi Ágnes és Veress Enikő tudományos kutató Etnikai térfolyamatok, politika és társadalom Románia négy eltérő típusú kistérségében című kutatás eredményeit ismertették. Dr. Veres Valér adjunktus élettervezésről és jövőstratégiákról beszélt a Kárpát-medencei fiatalok körében, majd dr. Mezei Elemér adjunktus a romániai korösszetétel változását vizsgálta, Pásztor Gyöngyi gyakornok pedig a romániai urbanizációról beszélt. Péter László tanársegéd Hogyan termel a kirekesztettség új etnicitást? címen értekezett. A történelem szekcióban dr. Kolumbán Miklós a tizennyolcadik század liturgiatörténetéről beszélt, dr. Rüsz-Fogarasi Enikő docens a kolozsvári középkor szociális gondozásának problémáit boncolgatta, a Lupescu-házaspár a középkori Magyarország ünnepeinek szabályozásaira is kitértek. A filozófia szakosztályon dr. Gál László docens a kétnyelvűség logikai szempontból témája után dr. Ungvári-Zrínyi Imre adjunktus Az azonosság és másság reprezentációi az identitásképző narratívákban című művét mutatta be. A földrajz tagozaton Wanek Ferenc szólt Kolozsvár és környéke földtanáról. /Saci: Elmúlt a hét végi TTK. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Tavaly nyáron iktatták be Marosszentkirályon Veress László református lelkészt, felesége, Veress Enikőt pedig kántor. A lelkész házaspár Olthévízről tizenkét évnyi szolgálat után érkezett Marosszentkirályra. Új helyükön bibliaórát tartanak, a, nőszövetség, ifikör és kórus mellett a lelkész minden hónapban megszervezi a Szentkirályi Csütörtököt, amikor közérdekű előadásra, könyvbemutatóra, kiállításra hívja a falubelieket. A meghívott előadók között szerkesztő, orvos, történész, pedagógus szerepelt már. A jövőben a magyar történelemről, művészetekről, irodalomról, tudományról hallhatnak majd előadást az érdeklődők. Marosszentkirályon kívül Veress László a szomszédos Náznánfalva református gyülekezetében is szolgál. /Antal Erika: Elégtétel a lelkipásztori munka. = Krónika (Kolozsvár), jan. 6./

Marosszentkirályon a falu református hívek gyermek-bibliahetet tartottak. Hetven, gyermek gyűlt össze. Veress László református lelkipásztor és felesége, Veress Enikő kántor középiskolás és egyetemista lányok segítségével szervezte meg a gyermek-bibliahetet. A következő gyermek-evangelizációs hetet szeptember első hetében tartják Marosszentkirályon. /A szülők is részesei lehettek a gyermekek örömének. = Krónika (Kolozsvár), aug. 11./

December 12-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén bemutatták Neményi Ágnes, Bodó Barna, Ilyés Zoltán, Szász Alpár Zoltán, Veress Enikő: Társadalom és politika. Etnikai folyamatok Románia négy kistérségében című tanulmánykötetet, melyet Bakk Miklós politológus méltatott. A könyvben Neményi Ágnes szakosztályvezető összképet adott a négy kistérségről. A négy kistérség bemutatása következett: Ilyés Zoltán a Gyimesekről, Veress Enikő Székelykeresztúrról, Szász Alpár Zoltán Kalotaszegről, Bodó Barna és Nagy István szerzőpáros pedig Pécskáról írt. /Dénes Emese: Négy kistérség összképe. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 14./

Június 14-15-én Los Angeles után Nagyváradon is bemutatják Szép Ernő Tűzoltó és Kávécsarnok című egyfelvonásos darabjait. „Óss Enikő 1965–1977 között volt a nagyváradi színház tagja, majd Amerikába költözött, és létrehozta a Thália Stúdió – Los Angeles-i Magyar Színkört. Az ő meghívására mentem ki tavaly október közepén az Egyesült Államokba, ahol színpadra vittük a Tűzoltó és a Kávécsarnok című egyfelvonásosokat. Egy hónapig próbáltunk a San Fernando-völgyi református egyház gyülekezeti termében, és több mint 400 néző előtt játszottunk a Los Angeles-i Madrid Színházban” – számolt be Hajdu Géza színművész, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja, aki rendezőként jegyzi a vendégszereplő előadásokat. A váradi előadásokra hazalátogató Óss Enikő mellett D. Vásárhelyi Katalin is fellép. /Fried Noémi Lujza: Kávécsarnok és Tűzoltó. = Krónika (Kolozsvár), jún. 11./

Óss Enikő színiakadémiát végzett Marosvásárhelyen, színésznek Nagyváradra szegődött, Tündét játszott és sok minden mást, másfél évre Budapestre is „kiruccant” ott élő édesapjához, méghozzá a 60-as években, mikor ez még nemigen volt divat... Aztán hazahozta a szerelem... Filmezett Bukarestben, s a karrierje szépen ívelt felfelfelé, amikor váratlanul lépett egy nagyot, és férjével – a színművész Varga Tiborral – Los Angelesbe települt. Enikő kozmetikusként, Tibor borászként kereste kenyerét, s közben 22 évig állandó magyar színházat működtettek – sikeresen – Thália Stúdió néven Los Angelesben. Óss Enikő Zárszámadás /Kráter Kiadó, Budapest/ címen írta meg önéletrajzi regényét, melyet november 6-án mutat Jánosházy György Marosvásárhelyen, jelen lesz a szerző, Óss Enikő is. /Medgyessy Éva: Luxuskönyv. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./

Óss Enikő ismét megjelent szülővárosában, Kolozsváron. Zárszámadás /Kráter Kiadó, Budapest/ című életrajzi regényének bemutatójára készül, mely november 4-én lesz. Óss Enikő Kolozsvárról indult, ismert színésznő volt Nagyváradon, filmezett Bukarestben, játszott magyarországi színpadokon, és aztán – karrierje csúcsán –férjével, Varga Tibor színművésszel Amerikába távozott. Los Angelesben szépségszalont vezetett három évtizedig, közben férjével, s egy kis lelkes csapattal 22 évig állandó magyar színházat működtetett a Hollyvood-i álomgyár tőszomszédságában. Gyermekeikben átörökítették magyarságtudatukat és a vágyat, hogy egyszer visszatelepülnek. Kisebbik gyermeke már Budapesten él, férje a Farkasréti temetőben nyugszik, ő pedig egy darabig ingázott két világrész között, mígnem letelepedett Budapesten. /M. É. : Mert mindig minden körbeér. . = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

Zengjen hálaének
Szászrégenben idén pünkösdkor tizenkilencedszer szervezték meg a Zengjen hálaének kórustalálkozót, melyen húsz kórus vett részt. Mint mindig, zászlós felvonulással kezdődött a rendezvény, fúvószenekar kíséretében vonultak fel a kórusok a református belvárosi templomig, ahol Demeter József református lelkipásztor köszöntötte a kórusokat.
Fellépett a szászrégeni református egyház nőszövetségi énekkara, karvezetőjük Gagyi Béla, továbbá a szászrégeni református egyház Liliom vegyes kara – karvezetőjük Banga Gáspár Attila –, majd a Piccolino gyerekkórus. Következett a marosszentkirályi – karvezető Veress Enikő –, a marosvásárhelyi kistemplomi Evangélium vegyes kar – karvezető Lakatosné Szatmári Ildikó –, a parajdi református egyház vegyes kara – karvezető Korona Julianna –, a székelyudvarhelyi református egyház Bethlen Gábor vegyes kara – karvezető Máthé Vilma.
Pünkösd másodnapján fellépett a szászrégeni Piccolino és a Szivárvány – mindkettő karvezetője Banga Gáspár Attila –, a körtvélyfáji református egyház vegyes kara – karvezető Szász Annamária –, a magyarrégeni református egyház vegyes kara – karvezető Samu Pál –, a marosszentgyörgyi református egyház Reménység vegyes kara – karvezető Szilágyi Barna Béla –, a marosvásárhelyi felsővárosi Choral vegyes kar – karvezető Zoltáni Attila –, a marosvásárhelyi Szabadi úti református egyház Egyetértés és szeretet vegyes kara – karvezető Bede István – és Hozsanna vegyes kara – karvezető Dénes Előd –, a marosvécsi református egyház vegyes kara – Benkő Tímea –, a nyárádszeredai Bocskai István Dalkör női kara – karvezető Ferencz Sándor Csaba –, a szovátai református egyház vegyes kara – karvezető Tófalvi Edit –, a radnótfáji református egyház vegyes kara – karvezető Kocsis Csongor Zsolt –, az udvarfalvi református egyház Hozsánna ifjúsági vegyes kara – karvezető Szőcs Róbert.
A találkozón Szász Attila, a Görgényi Egyházmegye esperese mondott beszédet, ezután a kórusok vezetői virágot és emlékszalagot kaptak.
Jövőre 20 éves lesz a találkozó, amikor ismét szeretettel várják a kórusokat – mondta Demeter József, a szászrégeniek lelkipásztora.
A rendezvény szeretetvendégséggel zárult, a kórusokat a parókia udvarán látták vendégül.
Jenei Árpád, Szászrégen
Népújság (Marosvásárhely)

Szentháromság-vasárnapi kórustalálkozó
Tizennégy dalárda nevezett be az idei Szentháromság-vasárnapi kórustalálkozóra, melynek a marosvásárhelyi Vártemplom adott otthont. Az idei rendezvény szervezője a Marosszentgyörgyi Református Egyházközség volt.
A kórustalálkozón, amely a szászrégeni Zengjen hálaének kórustalálkozót követően jelentős esemény az egyházi kórusmozgalomban, fellépett a vártemplomi Psalmus vegyes kar Kovács András vezetésével, az udvarfalvi Hozsánna ifjúsági kórus Szőcs Róbert vezetésével, a csejdi Sola Musica Bíró Jenő vezetésével, a marosszentkirályi református egyház vegyes kara Veress Enikő vezetésével, az alsóvárosi vegyes kar Tyukodi Attila vezetésével, a Szabadi úti Egyetértés és szeretet vegyes kar Bede István vezetésével, a felsővárosi Choral Zoltáni Attila vezetésével és a Szabadság utcai Szabadság vegyes kar Dénes Előd vezetésével.
A sort a marosvásárhelyi Cserealji kórus követte, karvezetőjük Márton Zsolt-Barna, a kövesdombi Halleluja, karvezetőjük Derzsy Éva, a kistemplomi Evangélium kórus, karvezetőjük Szatmári Ildikó, a szászrégeni Szivárvány vegyes kar, karvezetőjük Banga Gáspár Attila, a székelykakasdi vegyes kar, karvezetőjük Molnár Andrea, majd legvégén a Marosszentgyörgyi Református Egyházközség Reménység vegyes kara, amelyet Szilágyi Barna Béla vezet.
– A meghívottak, a résztvevők és zenekedvelők visszajelzéséből ítélve színvonalas és felemelő rendezvény volt, a kórusok évről évre fejlődnek, a találkozás pedig öröm számunkra – mondta a szervező egyházközség karvezetője, Szilágyi Barna Béla.
(mezey)
Népújság (Marosvásárhely)

II. Székely-mezőségi kórustalálkozó Csittszentivánon
A Vártemplom Psalmus kórusa és a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar meghívót kapott a múlt vasárnap délután tartott kórustalálkozóra, melynek jelmondatát a szervezők Kodály Zoltántól kölcsönözték: „Legyen a zene mindenkié!” A kórustalálkozót a csittszentiváni Bandi Dezső Kulturális Egyesület és a Shalom kórus szervezte. Nagy szeretettel és kíváncsian készültünk az eseményre. Őszi napsütésben kora délután érkeztünk Csittszentivánra, a falu főutcáját övező, szépen rendben tartott lakóházak és gazdasági épületek sora között (itt láthatóan eredményesebb az őszi takarítás, mint városunkban) a templom szomszédságában levő kultúrotthon elé. Szép gesztus, az épület annak a Tollas Jenő tanárnak nevét viseli, aki haláláig irányította a falu kulturális életét. A szervezők a kórusokat beéneklésre, felkészülésre a közeli iskola épületébe irányították. Az iskola udvarába egy szépen faragott székely kapun át léptünk be, melyet a Székely Lajos tanár által irányított Bandi Dezső Kulturális Egyesület faragókörének kis művészei készítettek. A kapun a bevésett szöveg szerint: Gyermek a jövőnek megannyi áldása. A szépen rendben tartott iskola fehér falait a virágok mellett a gyerekek faragásai díszítik, teszik hangulatossá.
Visszatértünkkor a kultúr-otthonban a dalosok és a közönség sokasága fogadott. Szász Emese zenetanárnő, a kórustalálkozót szervező Shalom kórus vezetője köszöntötte a jelenlévőket, majd együttese, mely tanügyi kórusként alakult, de ma már a falu jó hangú fiataljait is befogadja, mutatta be igényes, szép műsorát. Ezután pár szóban a Romániai Magyar Dalosszövetség nevében köszöntöttem a jelenlevőket, kifejezve örömömet, hogy a helyi lelkes szervezők tevékenységének eredményeként megyei magyar kóruséletünk egy új rendezvénnyel gazdagodott. A következő fellépő kórus, a marosszentkirályi református egyházközség vegyes kara. Veress Enikő tiszteletes asszony vezetésével mutatta be változatos műsorát, mely a többnyire fiatalokból álló kórus rutinosságáról tett bizonyságot, sikerrel oldva meg a polifonikus stílus nehézségeit is. A Vártemplom Psalmus kórusának műsora után szintén egyházi, a helyi református gyülekezet kórusa énekelt, Baloghné Rácz Éva vezetésével. Dicsérendő a karnagynő műsorválasztása. A tisztán intonált homofon kórusművek előadói megérdemelt sikert arattak. A hangversenyt a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar műsora zárta, melynek utolsó műveként elhangzott egy magyar népdalszvit is. A vidám, pajzán szövegű mű nagy sikere bizonyította, hogy Kodály, Bartók, Bárdos és hazai zeneszerzőink népdalfeldolgozásait is énekelnünk kell. A kórustalálkozó végén a karnagyok a szervezőktől emléklapot, virágot vehettek át, a kórusok pedig a faragókör ajándékát, egy-egy szépen kifaragott rozettás emlékplakettet. A szeretetvendégségen a dalosok kiszáradt torkát, korgó gyomrát szorgos lányok, asszonyok „gyógyították”.
Az általam vezetett két együttes, a Psalmus és a Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar dalosainak nevében is köszönettel gratulálok a csittszentivániaknak: Székely Erzsébet tanárnőnek, az iskola igazgatójának, aki a program szervezője, és kedves volt tanítványomnak, Szász Emese zenetanárnőnek, karnagynak, e sikeres rendezvény életre keltőinek.
Kovács András karnagy
Népújság
Erdély.ma

Tizenegy helikoni
A múló év szép emlékei közt őrzöm az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány november végi jubileumi estjét, amelyen jeles irodalomtörténészek, színészek és zenészek tizenegy helikonista író egyéniségét, életművét idézték fel a budapesti MOM Kulturális Központ zsúfolásig telt kupolatermében. Kerek évfordulók indokolták, hogy az Erdélyi Helikon 55 tagja közül rájuk essen a választás. Bánffy (Kisbán) Miklós 140, Kós Károly, Tompa László 130, Bartalis János, Bárd Oszkár, Endre Károly, Szántó György 120, Kemény János 110, Jékely Zoltán 100 esztendeje született, Nyirő József 60, Kovács László 50 éve hunyt el. Az ő írásaikból válogatta az előadásban is remeklő ünnepi műsor irodalmi anyagát Óss Enikő színművésznő.
Érzelemre, értelemre gazdagon ható, színes, színvonalas összeállításnak örülhetett a közönség, amelynek döntő hányadát erdélyi elszármazottak alkották. Igazán elevenbe találhatott náluk a Kiáltó szó. Az a jelképes, persze, hiszen ha bűvkörébe vonzott is minden jelenlevőt a széppróza, a legmeghatóbb pillanatokat mégiscsak a líra teremtette. Egyiket is, másikat is ihletett előadók – a már említett Óss Enikő és a Marosvásárhelyről áttelepült Buzogány Márta, illetve Pelsőczy László színművész – szólaltatták meg a Jánosi együttes (Jánosi András és Túri András) nyújtotta hangulatos zenei keretben. A helikonisták érdemeit, munkásságát a kor és a téma kiváló szakértői – Boka László, Elmer István és Pomogáts Béla – méltatták. Az irodalomtörténészek mellett színháztörténészt is hallhattunk, a szintén vásárhelyi kötődésű Medgyessy Éva az alapítvány Várvédő című irodalmi füzetét ajánlotta a résztvevők figyelmébe. És ahogy igazi összművészeti rendezvényhez illik, az estet kiállítás is gazdagította. Paulovics László festőművész nagyszerű olajkompozíciója és tucatnyi markáns íróportréja különleges vizuális ráadással tette teljesebbé a Kemény Endre által kezdeményezett emlékrendezvény kínálta élményt. Amint az alapítványi elnök hangsúlyozta, 2014-ben is igyekeznek hasonló jubileumi műsorokkal éltetni a két világháború közötti erdélyi magyar kultúra kiválóságainak az emlékét.
(nk)
Népújság (Marosvásárhely)

Várvédő – Erdélyi Helikon Irodalmi Füzetek
A két világháború közti erdélyi magyar irodalom legtermékenyebb ága az Erdélyi Helikon írói csoportosulás. A helikonisták közé sorolható ötvenöt író által létrehozott alkotások java része túlélte az irodalmi kánonok hullámtöréseit, túlélte a kommunista diktatúra tilalmi évtizedeit. Csupán tucatnyi szerző került a „megtűrtek” körébe, a többségnek évtizedekig az elhallgatás, könyveiknek a könyvtárak zárolt polcai jutottak osztályrészül. A hatvanas–hetvenes évek bukaresti és kolozsvári kiadóinak kitartó küzdelme eredményezte azt, hogy Balázs Ferenc, Bánffy Miklós, Berde Mária, Dsida Jenő, P. Gulácsy Irén, Karácsony Benő, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Markovits Rodion, Reményik Sándor, Szántó György… neve sorra visszakerült az irodalmi köztudatba. Nyírő József és Wass Albert művei azonban itthon csak az 1989/90-es fordulat után jelenhettek meg. Nyírő József hamvainak honi földbe való temetését a hatalom megakadályozta; a távollétében koncepciós perben elítélt Wass Albert jogi rehabilitációja mindmáig késik. Az 1989-es politikai fordulatot követően a helikonisták iránti érdeklődés – a „marosvécsi írói parlament” legjobbjainak köszönhetően – újra reneszánszát éli.
Az alkotóközösség megismerésének rögös útján Az Erdélyi Helikon költői (1928–1944) című Kriterion-kiadvány (1973) jelentette az első lépést. A beígért folytatás elmaradt, a próza- és kritika-antológia már nem jelenhetett meg. A következő nagy lépést a Marosi Ildikó által közzétett kétkötetes leveleskönyv – A Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924–1944), Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1979 – jelentette. A rendkívül értékes forráskiadvány ismételten felkeltette az érdeklődést a marosvécsi találkozók és az Erdélyi Szépmíves Céh iránt.
A mögöttünk maradt két évtizedben a cenzúra béklyóitól megszabadult szellemi élet fórumai és műhelyei intenzív munkával igyekeztek ledönteni a tabukat. A csíkszeredai Pallas–Akadémia, a kolozsvári Kriterion, Polis, a marosvásárhelyi Mentor kiadó sorra jelentette meg a műveket, irodalmi társaságok, alapítványok hosszú sora vállalta fel egy-egy író kultuszának ébresztését, ápolását.
Írásunkban e nemes törekvés újabb hajtásáról szeretnénk tájékoztatni az erdélyi magyar literatúra iránt érdeklődő olvasókat, irodalombarátokat az anyaországban létrehozott Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítványról, működéséről és az általa megjelentetett Várvédő című, évente megjelenő folyóiratról, az általuk szervezett budapesti rendezvényekről.
Kemény János unokája kezdeményezésére 2010 januárjában a magyarországi Pátyon hozták létre az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítványt. Vajon Kemény Endre, az alapítvány elnökeként miért tartotta fontosnak azt, hogy az Erdélyi Helikon ügye az anyaországban is szervezett formában képviselve legyen? A kérdésre a Várvédő 1. számában a Medgyessy Éva által készített interjúban kapunk választ: „Azt tapasztaltam, hogy még az irodalmi érdeklődésű magyarországi közönség körében is alig ismert az Erdélyi Helikon írói csoportosulás és a hozzá kötődő, azonos című folyóirat. Az ismert írókat, költőket, mint Tamási Áron, Wass Albert, Áprily Lajos, Jékely Zoltán nem hozzák összefüggésbe a szellemi csapattal, ahová tartoznak, a szám szerint 55 helikonista közül mindössze néhányat ismer a közönség. Fontosnak tartottam tehát az Erdélyi Helikon ügyének képviseletét, alkotóinak megismertetését, szellemiségének őrzését, olyan értékek terjesztését, amelyek ma is aktuális kérdésekre keresik a választ (…) a Helikon bátor, megmaradásunkat célzó, kultúránkat nemesítő eszméire ma is szükségünk van.” Az Európai Unió homogenizáló, a nemzeti sajátosságokat alábecsülő törekvései áradatában, az egymással ellenséges szekértáborokra szakadt mai magyar szellemi életben az erdélyi példa számos tanulságul szolgálhat: „Elszakadva az anyaországtól, egyedül maradván, egy hosszú távú kisebbségi sorsra kellett berendezkedjenek. 1926-tól Marosvécsen ült össze az erdélyi »írói parlament«, ahol a két-három napos találkozóikon az írók megvitathatták elképzeléseiket, terveiket a jövőt illetően, örökké szem előtt tartva a transzszilvanizmus eszméjét.” Az alapítvány tevékenysége az Erdélyben 2000-ben létrehozott, az Adamovits Sándor által vezetett Helikon Alapítvánnyal párhuzamos síkon halad, egyazon cél szolgálatában.
Az Erdélyi Helikon – Kemény János Alapítvány a megalapításától eltelt évek alatt több irányban fejtett ki sikeres tevékenységet. Elsőként megjelentették az Erdélyi Helikon Öröknaptárat, melyben mind az 55 helikonista szerepel, az írók születése és halála évével; bekapcsolódtak a marosvásárhelyi testvéralapítvány által szervezett rendezvényekbe; 2011-ben beindítottak egy ünnepségsorozatot, melynek célja, hogy mind az 55 helikonistáról méltón megemlékezzenek; 2012-ben megjelentették a Várvédő folyóirat – alcímében: Erdélyi Helikon Irodalmi Füzetek – 1. számát.
Az Öröknaptár, a marosvásárhelyi alapítvány révén, remélhetőleg eljut az erdélyi magyar oktatási és kulturális intézményekbe, segédeszközként az írók kultuszának méltó ápolásában. Az erdélyiekkel közös rendezvények aktív szereplőiként szolgálják a Helikon-közösség eszméinek propagálását. S ez nem csupán irodalom-, illetve eszmetörténeti kérdés, nemcsak Erdélyben, hanem az anyaországban is aktuálpolitikai üzenete van – irodalmi és egyéb vonatkozásban is. Szőcs Géza a 2011. november 15-i budapesti Erdélyi helikonisták ünnepségén elhangzott üdvözlő beszédében méltán hangsúlyozta: „… széles spektrumú társaság volt ez, hány különböző módon látták és láttatták a világot, és arra a meggyőződésre is juthatunk, hogy a békésen egymás mellett ülő írók és költők világnézetét olykor maga a világ választotta el egymástól – mégis jól megfértek egymás mellett, mert megértették, hogy a szervezetbe tömörülés nem holmi öncélú úri huncutság, hanem a hangsúlyos érdekképviselet és a közös fellépésből adódó társadalmi elfogadottság felé vezető út maga.” Az első Helikon- ünnepségen hangzottak el e szavak. Az elsőt aztán 2012. november 17-én követte a második, 2013. november 21-én pedig a harmadik jubileumi ünnepség – igen gazdag, vonzó programmal, illusztris személyiségek közreműködésével. Ez utóbbi alkalommal a részvevők megtekinthették a szatmárnémeti származású, Szentendrén élő Paulovics László grafikus és festőművész helikonista írókról készített portrésorozatát. A műsorokat Óss Enikő, a Nagyváradról Amerikába emigrált, majd Budapestre települt színésznő rendezi. A szervezők előtt követendő példaként áll a két háború között igen eredményesen működő – 1934-ben alakult, négy év múlva már harminchétezer tagot számláló – Erdélyi Helikon Magyarországi Barátai elnevezésű közösség.
A Várvédő 1. számában Medgyessy Éva alapító főszerkesztő tollából olvashatunk az útra bocsátott kiadvánnyal kapcsolatos elképzeléseikről: „Célunk elsősorban nem a múltidéző nosztalgiázás, hanem az elmúlt évtizedekben szándékosan eltemetett, elfeledtetett, ám páratlanul gazdag irodalmi-szellemi hagyaték aktualitásának és jövőbe mutató aspektusainak felfedezése is. Ezért az irodalmi szemelvények mellett megvizsgáljuk, hogyan él ma a két világháború közti erdélyi magyar író-költő társadalom munkásságának emléke a jelen szellemi embereinek emlékeze-tében, illetve jeles irodalmi személyiségeink miként értékelik az említett életműveket és nem utolsósorban az ehhez hasonló szellemi közösségek létrejöttének fontosságát. A Várvédő »füzeteiben« ezért nem csupán a két világháború közötti erdélyi írókkal és költőkkel, hanem a mai magyar szellemi élet és irodalmi jelenünk elhivatott, jeles képviselőivel is találkozhatnak. Várvédő tevékenységünk így reményeink szerint egyformán hozzájárul majd a marosvécsi várkastélyban létrejött, egyedülálló irodalmi csoportosulás művészetének ápolásához és újraélesztéséhez, valamint erős várunk, a szellem, a kultúra szolgálatához is.”
Erdélyi Helikon – Irodalmi Füzetek – Várvédő. Mit takar e hármas tagolású cselekvési tér? Erre a Marosvásárhelyen született, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen magyar–francia szakot végzett író, színháztörténész, a Várvédő folyóirat főszerkesztője, az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány irodalom- és színháztörténeti tanácsadója, Medgyessy Éva szavai adnak számunkra kimerítő választ: „Erdélyi Helikon – ez ugye önmagáért beszél. Ennek a két világháború közötti irodalmi mozgalomnak, a hozzá kapcsolódó folyóiratnak, valamint az eköré csoportosuló alkotóknak állít emléket. Irodalmi Füzetek – ez rávilágít arra, hogy nem csupán a műveket idézzük fel, hanem, mint egy jó irodalomórán teleírt füzetben szokás, rávilágítunk a társadalmi-politikai körülményekre, az írók életpályájára, és ami talán még izgalmasabb, a témában folytatott saját kutatásaink eredményét is hozzátesszük itt. És hogy miért Várvédő? A helikoni találkozók székhelye, a marosvécsi vár és persze a találkozók szellemiségének őrzésére utalunk ezzel. De képletesen egy kicsit távolabbra is: erős várunk, az anyanyelvi kultúra védelmére. Azt a szellemiséget, azt a gondolatiságot szeretnénk közkinccsé tenni, amelyet az erdélyi helikonisták képviseltek, és amely ma is aktuális. Hogy mi is ez? Egészen röviden összefoglalva: a kultúra lélekmentő és nemzetmegtartó ereje.”
A Várvédő – Erdélyi Irodalmi Füzetek eddigi két száma arról győz meg, hogy az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány csapata hűséggel és elkötelezetten, tartalmilag, és a nyomdai kivitelezésben is magas igényességgel követi a maga elé állított célt, munkájukat a szó nemes értelemben vett szolgálatként tételezik.
Az 1. szám beköszöntő írásai – Előszó, Szőcs Géza köszöntője az Erdélyi helikonisták első ünnepségén, a két háború közötti Erdélyi Helikon Magyarországi Barátai rendezvényét népszerűsítő Hívogató reprint megjelentetése, az alapítvány létrejötte körülményeinek felidézése, Pomogáts Béla írása a marosvécsi íróközösségről és az általa megjelentetett azonos nevű folyóiratról – mind-mind a témára való ráhangolódást segítik. A szerkesztői szándékhoz híven az írók születési vagy elhalálozási évfordulójuk szerint kerülnek fénykörbe. E számban: Balázs Ferenc, Gagyi László, Kacsó Sándor, Kemény János, Kuncz Aladár, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Maksay Albert, Molter Károly, Olosz Lajos, Reményik Sándor, Szántó György, Szentimrei Jenő, Tavaszy Sándor. Az életrajzokat Medgyessy Éva és Pomogáts Béla jegyzi. Mindenik életrajzot egy-egy alkotás, illetve abból kiragadott részlet követ. A megidézett szerzőkről és műveikből kirajzolódó képet többnyire kortársak, családtagok, illetve baráti körükből megszólalók kiváló tárgyismerettel és lelki affinitással telített írásai teszik még árnyaltabbá – Balázs Ferenc emlékezetét Kászoni József, a Kemény Jánosét Kemény Endre, a Kuncz Aladárét Jancsó Miklós, a Makkai Sándorét Makkai Lilla, a Reményik Sándorét Molter Károly. A folyóirat tárgykörében szerep jut a kitekintésnek, a választott téma tágabb értelemben történő bemutatásának is. E számban a kolozsvári születésű Szász István Tas tanulmánya – A közösen gondolkodó Helikon és Hitel – a két kiadvány céljaiban kimutatható párhuzamosságot, közös törekvéseket tárja fel. Az ugyancsak erdélyi származású, de nyugatra sodródott Tolvaly Ferenc magatartása azt példázza, hogy „a szellem embere kitekint a világba – és onnan hazahozza tapasztalatait”. A vele készített interjú zárószavai általános megfontolásra érdemesek: „Mint korábbi nagy válságok idején, most is az értelmiségnek a felelőssége, hogy a kiutat keresse, ugyanakkor rámutasson arra, hogy a világ csak erkölcsi-etikai alapokon maradhat fenn.”
A Várvédő 2. számának bevezetője az általános elveken, célkitűzéseken túl a lapszerkesztés kulisszatitkairól, no meg a támogatókról és előfizetőkről beszél, segítségről és bizalomról szól. Joggal, hisz már több mint százan lettek/váltak a lapot igénylő olvasókká, előjegyzésükkel támogatják a kiadvány megjelenését. E lapszámot Pomogáts Béla nemrég megjelent könyvének – A marosvécsi várban – előszavából vett részlettel indítják. Idézzünk belőle néhány gondolatot: „Az erdélyi irodalmi közösség ugyanolyan szellemi tényezője és alakítója volt a két világháború közötti magyar irodalmi kultúrának, mint a Nyugat körül gyülekező irodalom vagy a népi mozgalom. (…) termékeny példát adott arra, hogy az irodalmi értékek szolgálata és a közösségi-nemzeti elkötelezettség a legkevésbé sem állhat egymással szemben.” Rendkívül sok és értékes információval és megállapítással szolgál Murvai László tanulmánya: A transzszilvanizmus az erdélyi magyar oktatásban. A szerző évtizedekig a román tanügyminisztérium nemzetiségi főosztályának volt a beosztottja, majd vezetője, így hitelesen tudja elénk tárni a helikonisták odisszeáját a diktatúra éveiben kötelező tantervekben. Kemény Endre az Erdélyi Helikon folyóirat tizenhét éves történetét vázolja fel, utalva arra, hogy miként sikerült teljesítenie a keletkezésekor felvállalt feladatát: „a kisebbségi sorsra kényszerült magyarok lelki támogatását és megerősítését a kultúra eszközeivel”. A folyóirat programja érzékeltetésére idéz annak kiváló szerkesztői – Áprily Lajos és Kuncz Aladár – beköszöntő írásaiból; az utólagos értékelések – Pomogáts Béla, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon címszava, Marosi Ildikó méltatása – mintegy visszaigazolják elődeik fölvállalt szolgálatának időtálló értékeit.
A lapszerkezet az első számban tapasztalt utat követi: a rövid íróportrékat – Bárd Oszkár, Hunyady Sándor, Jékely Zoltán, Kádár Imre, Kiss Jenő, Kovács László, Lakatos Imre, Moldován Pál, Ormos Iván, Pakocs Károly, Sipos Domokos, Szentmihályiné Szabó Mária – Medgyessy Éva jegyzi. A saját művek, illetve az azokból kiragadott részletek hozzák az olvasókhoz közelebb a mostani számban, többségükben kevésbé ismert szerzők munkáit. Bárd Oszkárról Murvai László, Hunyady Sándorról Brody Alexander, Jékely Zoltánról Katona Tamás, Kiss Jenőről Szász István Tas és Tamás Gábor, Sipos Domokosról Lőrinczi László ír értő, lélekközeli sorokat. A lapszám „csemegéje” a Kányádi Sándorral folytatott beszélgetés. Megható történetek felidézése ez, melyek „elindultak Kányádi emlékezetéből, mint feltörő forrásból a víz, s vették az irányt, amerre akarták, elkanyarodtak, miként a pisztrángos hegyi patak is természet adta útján jobbra meg balra – ahogyan a hegyoldal lejtése viszi.” Élvezetes diákkori emlékek, tanulságos történetek fonódnak itt egybe történelmi példákkal, családi emlékekkel.
Mindkét számot a Hírek, események rovat zárja: közös bennük, hogy a helikonistákkal kapcsolatos eseményekről számolnak be – Erdélytől Budapestig, s onnan is távolabb: Los Angelesig. Mindenik sor tanúságtétel az íróközösség élő hagyományairól, a tiszteletről és megbecsülésről, amely tagjait övezi.
Nem zárhatjuk bemutató értékelésünket anélkül, hogy felhívnánk a figyelmet a két számban megjelent igen értékes korabeli fotókra, melyek messze többet jelentenek illusztrációknál.
Az Erdélyi Helikon – Marosvécsi Kemény Alapítvány és a Várvédő folyóirat igen kedvező fogadtatásáról egyként vallanak az évenként tartott budapesti jubileumi ünnepségek, valamint az is, hogy már a lap 2. száma több mint száz előfizető nevét közölhette.
Máriás József
Művelődés (Kolozsvár)