"Szarvas-rege című előadásának bemutatóra készül a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Témája a regöléssel fennmaradt magyar eredetmonda. /Orza Calin, a műsor koreográfusa: Szarvas- rege. Bemutatóra készül a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./"

Farsang Illés szekerén címmel mutatta be Csíkszeredában a farsang utolsó napján, február 8-án, húshagyókedden legújabb műsorát a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. Csíkszereda önkormányzata által fenntartott hivatásos együttes legújabb produkciójáról András Mihály, az együttes vezetője elmondta, hogy vidám műsort kínálnak a közönségnek. Rendezője, koreográfusa a budapesti táncművészeti főiskola növendéke, a sepsiszentgyörgyi Orza Calin. Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját. Idén több mint 150 fellépésre kaptak felkérést, körvonalazódik egy egyhónapos spanyolországi és egy portugáliai fellépés-sorozat, valamint egy tíz országot átfogó körút, amelynek során Magyarországot és a vele szomszédos államok magyar közösségeit keresnék fel. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes szellemi műhelyként is működik. Stúdiójában zenei felvételek készülnek, hamarosan megnyílik archiváló és digitalizáló műhelye, amely a korábbi gyűjtések feldolgozását kívánja megkönnyíteni. /A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes újabb fellépése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Május 31-én, vasárnap hajnalig tartó tánccal zárult Kommandón a nemzetközi cigányfolklór-tábor. Eljöttek a világ úgyszólván minden részéről, Indiától Amerikáig, hogy folklórkincseiket felmutatva őrizzék hagyományaikat. A nemzetközi cigányfolklór-táborozást a sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány szervezte meg. A táncműhelyekben zajló oktatást, kezdőknek és haladóknak külön-külön csoportban bonyolították le. Pávai István népzenekutató, dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, Fazekas Gyula oktató és Orza Calin koreográfus előadásai emelték a rendezvény színvonalát. /Cigányfolklór-tábor Kommandón. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 1./

November 26-án tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Kolozsváron, idén ünnepelték az EMKE megalakulásának 120. évfordulóját. A résztvevők egyperces csenddel adóztak Zahoránszky Ibolya emlékének, akinek elhunytával a Máramaros vidéki magyar közösség egyik éltetőjét vesztette el. Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke hangsúlyozta, az 1885-ös alakuláskor a megmaradás volt a cél, a három alappillér, amelyre építettek: az egyház és az iskola megerősítése, a gazdasági erő megtartása és a kultúra felkarolása. Azóta is erre a három tényezőre kell figyelnie az erdélyi magyarságnak. 1910-ben például 163 iskola, 77 óvoda élvezte az EMKE támogatását, 227 könyvtár, 154 daloskör működött az égisze alatt. 1949-ben az összes civil szervezetet megszüntették, az EMKE is erre a sorsra jutott, majd 1991-ben újraalakult. Kötő József államtitkár elnöki beszámolójában az EMKE történetét meghatározó építő tevékenységet emelte ki. A felújítások, építkezések sorából kiemelendő a Szabédi-ház, a pusztinai közművelődéi központ, a Györkös-ház, az országszerte épülő magyarházak, és nem utolsósorban a Barabás Miklós Céh kolozsvári székháza. Több mint 60 civil szervezet csatlakozott társszervezetként az EMKÉ-hez. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnök bemutatta a marosvásárhelyi szervezet által az ünnepi alkalomra megjelentetett kiadványt. Szép Gyula alelnök elismerte: a minisztériumban való gyenge képviselet rányomja bélyegét a magyar közművelődési életre, hiszen a megyei igazgatóságok, múzeumok, könyvtárak stb. a minisztérium alárendeltségébe tartoznak, ezért elenyésző a magyar alkalmazottak száma. A területi szervezetek képviselői megtartották beszámolóikat. Délután a Magyar Színházban folytatódott az ünnepség a Guttmann Mihály vezette Romániai Magyar Dalosszövetséggel együtt. Az EMKE idei díjátadóját kórusfellépések színesítették. Az EMKE-díjak nemcsak ünnepi gesztusok, hiszen olyan személyiségek kapják meg évről évre, akik a közművelődés prófétái, példájukat népszerűsíteni kell – fogalmazott Kötő József. Az idei díjazottak: Spectator-díj: a Filmtett szerkesztősége; Kacsó András-díj: Orza Calin; Bányai János-díj: Antal Árpád; Kun Kocsárd-díj: Varga Ferenc; Nagy István-díj: Tana Anna; Bánffy Miklós-díj: Kövesdy István; Kovács György-díj: Dobos Imre; Poór Lili-díj: Bicskei Zsuzsanna; Szentgyörgyi István-díj: Kováts László; Szolnay Sándor-díj (a Barabás Miklós Céhel közösen): Novák Ildikó, Szabó Márta és Németh Júlia; Monoki István-díj: Kiss Jenő; Balázs Ferenc-díj (a Romániai Magyar Népfőiskolai Társasággal közösen): Balla Zoltán; gr. Mikó Imre-díj: László Attila; életműdíj Szilágyi Ferenc és Orth István. Farkas Imola: Továbbélés a cselekvés jegyében. /120 éves az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Könczei Árpád Sepsiszentgyörgyön 1995 februárjáig, öt évig vezette a Háromszék Néptáncegyüttest, majd átköltözött Budapestre. 1995 februárjától a Duna Televízió szerkesztőjeként dolgozik, mondta el a vele készült beszélgetésben. Azóta visszajár, többek között Sepsiszentgyörgyre is, a színházhoz, de régi együtteséhez is. Jó kapcsolata alakult ki Bocsárdi Lászlóval, rendszeres munkatársa lett, Könczei írta a zenét. De nemcsak vele dolgozott, hanem a gyergyószentmiklósi Figurával is, s Parászka Miklóssal a Csíki Játékszínben, Kövesdi István rendezéseinél is közreműködött, négy különféle szatmári darabhoz is szerezhetett zenét. A Háromszék együttes sorra mutatta be Könczei táncjátékait, az Ábelt, a színházzal közösen a Vérnászt, Orza Calin Tündérálom című művét, s az Ördögváltozás Csíkban címűt. Könczei  különösen 2000 óta sokat dolgozik itthon, évente 120–140 napot. Közben a Duna Televízió mellett büszke a Talentum sorozatban készített portréira – Orbán Györggyel, Demény Attilával, Jurovits Tamás koreográfussal, Tompa Gábor rendezővel készíthetett műsort, azután Kiss B. Attila operaénekessel, Kosztándi Jenő festőművésszel, Balogh József cimbalomművésszel. 1998-tól hat évig (2005 januárjáig) a Maros együttes művészeti vezetője is volt. Ez a legrégibb együttes Erdélyben, a kilencvenes években nehéz helyzetbe kerültek, nem volt koreográfusuk. Végül azért jött el onnan, mert  nem tudta elérni a magyar tagozat önállóságát. A Maros együttesben együtt van a román és a magyar tagozat, s amint a közmondás is jól mondja: közös lónak túros a háta. A két tagozat közötti felfogásbeli a különbség. A magyar folklór az elmúlt években elindult egy új irányba, míg a románoknál nem alakult ki a tudományos kutatási igény. Megrekedtek valahol a Megéneklünk, Románia fesztiválok szintjén. A Maros együttesnél arra számított, hogy az RMDSZ mellé áll, támogatja az önállósulási törekvést, de nem így történt. Erdélyben jelenleg öt hivatásos magyar táncegyüttes működik: a Maros, a Hargita, a Háromszék, a Táncműhely és a nagyváradi Táncegyüttes. Működésük nincs összehangolva. Könczei zeneszerzőként is bemutatkozott, bemutatták Rapszódia című, tárogatóra és zenekarra írott művét, amelyet Kiss Gy. László klarinét- és szaxofonművész felkérésére írt. A másik művét, A fejedelem táncát Selmeczi György rendelte a nyírbátori zenekari napokra. /Bogdán László: Egy áttáncolt élet. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 4./

A sepsiszentgyörgyi Lajtha László Alapítvány e héten nyolcadik alkalommal szervezte meg Kommandón a cigányfolklór-tábort. A táborlakók mintegy tíz országból érkeztek. A szászcsávási cigánytáncokat haladóknak Kiss István és Demeter Erika tanította, kezdőknek pedig Tőkés Zsolt és Kádár Kata. A talpalávalót a szászcsávási cigányzenekarok szolgáltatták. A tábori program keretében előadást tartott Orza Calin, Fazakas Gyula, dr. Pávai István és dr. Pozsony Ferenc. /Bodor János: Cigányfolklór-tábor Kommandón. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 29./

Hangsúlyos visszhangja volt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes magyarországi turnéjának. A csíkszeredai néptáncegyüttes Egerben, Budakeszin, Budapesten és Siófokon mutatta be a Góbé virtus című farsangi táncjátékot, mindenhol telt ház fogadta őket. A jövő héten újabb bemutatót tart az együttes a csíkszeredai Városi Művelődési Házban. Az Orza Calin rendezte, Még szólnak a harangok című produkció a mezőségi népi kultúrából nyújt ízelítőt. /Antal Ildikó: Aratott a néptáncosszékely virtus. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 13./

Új bemutatóval várja a közönséget április 18-án a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A Még szólnak a harangok című előadás a Mezőség népi kultúrájából nyújt ízelítőt, abból az archaikus zenei és tánchagyományból, amely mára – az ott élő magyarok egyre apadó lélekszáma miatt – majdnem teljesen kiveszett. Ennek a pusztuló, fogyatkozó tájnak avatott ismerője volt a nemrég elhunyt Kövesdi Kiss Ferenc, aki végig zarándokolta Mezőséget, felkeresve minden apró települést, eldugott tanyát, megírva e táj egyik legátfogóbb monográfiáját. Az előadás címét Kövesdi Kiss Ferenc könyvétől kölcsönözték. Az előadás rendezője, Orza Calin közölte, a Még szólnak a harangok bemutatóját májusra tervezték. Azért mutatják be korábban, mert a jövő hónapban kínai turnén vesznek részt. A rendező hozzátette, nemrég értek haza egy budapesti turnéról, az új előadást mindössze nyolc nap alatt „hozták tető alá”. Napi tíz órát próbáltak a táncosokkal. /Márton Róbert: Mezőségi harangok. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 18./

Átütő sikert aratott a TransylMania Mert tudnom kell… című új produkciója a Háromszéki Magyarok Világtalálkozója keretében. A Kézdiszentlélek feletti Perkőn megtartott előadás nemcsak koncert volt, hanem színművészek, néptáncosok és gyermekkórus közreműködésével, Nagy Kopeczky Kálmán rendezésében és Orza Calin koreográfiájával összeállított színpadi produkció. Ebben a magyarság történetének és mindennapjainak több mozzanata elevenedett meg. Az előadásra közel tízezren gyűltek össze. A farsangi és lakodalmi mulatozók árasztották el a színpadot. A következőkben egy jelenetek a pogány kort idézték fel, az Elpártolt liliomszál című dal pedig a nemzettől való elszakadás szomorúságát érzékeltették. A produkció címadó dala az együttes új alkotása. /Benkő Levente: Történelmi ihletésű dalok. = Krónika (Kolozsvár), aug. 22./

Egyelőre kisebb létszámmal működik a Hargita Állami Székely Népi Együttes, mert többen is felmondtak a vezetőséggel való összeférhetetlenségre hivatkozva. Kilenc tagja mondott fel a napokban a Hargita Állami Székely Népi Együttesnek – mely nemrégiben visszaváltoztatta nevét Nemzeti Székely Együttesre. Ugyanakkor a Hargita megyei munkaügynél feljelentést is tettek. Elbúcsúzott Orza Calin koreográfus, Udvari Róbert tánckarvezető, Prezsmer László zenekarvezető, valamint hat táncos. András Mihály, az együttes igazgatója elmondta, folynak a versenyvizsgák a felmondott táncosok pótlására. /Horváth István: Hargita néptáncos „fordulatok“. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 11./

Személyi összetételét illetően, megújulva vág neki a 2007/2008-as évadnak az Udvarhely Néptáncműhely. A csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes hat egykori táncosa csatlakozott az udvarhelyi együtteshez. Ugyanakkor Orza Cãlin koreográfus, valamint Demeter Erika énekes is az Udvarhely Néptáncműhely csapatát erősíti. A táncegyüttes az évad első produkcióján dolgozik, melyet a Tomcsa Sándor Színházzal közösen mutatnak be. Euripidész: Elektra című művének bemutatóját októberben tervezik. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Új tagokkal bővül a Néptáncműhely. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 14./

December 11-én mutatta be Ige című stúdióelőadását az Udvarhely Néptáncműhely. Orza Calin rendezésében. Első önálló bemutatója volt ez a néptáncműhelynek, az előadás szokatlan, új meghatározási formát talált: rituális performansz. /Barabás Blanka: Nyomot hagyni valahol, valakiben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 13./

Pótszékeket, sőt padokat kellett behozni Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színház nagytermébe február 6-án, hogy mindenkinek legyen ülőhelye az Udvarhelyi Táncműhely vendégjátékán. A székelyudvarhelyi táncegyüttes által előadott Ige új darab, a múlt év végén mutatták be a székely anyavárosban, ez volt az első távolabbi kiszállása a csapatnak. A misztériumjátékként beharangozott Ige a szó különböző (bibliai, nyelvtani, etimológiai stb.) értelmezéséhez mutatott be helyzeteket. „Nem próbáltunk belemagyarázni semmit sem, mindenkinek a képzeletére, hitére bíztuk, hogy mit ért a darabból, mint ahogy én is a saját hitemből merítettem, amikor kitaláltam – mondta Orza Calin koreográfus. – Archaikus imák hangzanak el benne, ezt ötvöztük néptánccal, és válogattunk hozzá megfelelő népzenét. ” /Pataky Lehel Zsolt: Eltáncolt Ige. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./

Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes nagy sikert aratott Budapesten, a Művészetek Palotájában léptek fel a Góbé virtus című előadással. Farsangi mulatozást, mókázást ígértek a szórólapon. Megalakulásuk óta, több mint ezer előadással a hátuk mögött érkeztek a vendégek a fővárosba. Székelyföldön kivételes rangot vívott ki magának az együttes. Amellett, hogy a legeldugottabb falvakba is elviszik műsoraikat, olyan, a népi hagyomány továbbélését szolgáló nemes kezdeményezéseknek is élére állnak, mint a Mezőségi Szórványmagyarok Vicei Találkozója, vagy az Erdélyi Prímások Találkozója. A mostani budapesti előadás ősbemutatónak is tekinthető, mivel a Góbé virtus korábbi változatát a Művészetek Palotájának kérésére az együttes kibővítette. A koreográfia két művész, Orza Calin és Gábos Endre nevét dicséri. „Nyissátok meg szíveteknek minden ablakát, és eresszétek be oda a napfényt" – idézi az együttes honlapjának első oldala Wass Albertet. /Csermák Zoltán: Góbé virtus a Művészetek Palotájában. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 26./

Egyhetes turnéról érkezett haza a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes. A Góbé virtus című előadást Marosvásárhelyen, Nagyváradon, Miskolcon, Budapesten és a Kolozs megyei Jegenyén mutatták be. Orza Calin és Gábos Endre farsangi koreográfiája mindenütt sikert aratott. A jegenyei előadáson az együttest a nyolcvanas éveket idéző hangulat fogadta, a rendőrök a falu szélén várták őket. A Jegenyén szolgáló, Tisztiként ismert Gergely István plébános hívta meg az együttest. A rendőrök arra hivatkoztak, hogy nem fizették ki a terembért. A falu magyarsága azonban nem tágított, és végül sikerült megtartani az előadást. /Székely Zita: Góbék a nagyvilágban. = Krónika (Kolozsvár), febr. 29./

A tízesztendős Udvarhely Néptáncműhely programját Miklós Levente igazgató mutatta be. A költségvetés nem lesz elég év végéig, remélik, hogy az önkormányzat kiegészíti a keretet. A pályázati úton nyert pénzösszegnek köszönhetően felújított nagyszínpadi előadással kezdenek: a stúdiószínpadon már bemutatott Barokk ballada című produkciót most nagyszínpadi előadássá „komponálta” Orza Calin rendező-koreográfus. Négy bemutató és három előadás (két nagyszínpadi) szerepel az idei évadban, amelyet egy újabb gyermekelőadással zárnak. /Lázár Emese: Udvarhely Néptáncműhely. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16/

A Gyöngyszemek című előadással kezdődik november 7-én a XX. Jubileumi Népzene és néptánctalálkozó Sepsiszentgyörgyön. Az előadást az elmúlt találkozók legsikeresebb, legszebb koreográfiáiból állította össze Ivácson László és Orza Calin koreográfus. Erdély húsz falujából mutatkoznak be hagyományőrző táncosok. Az idei találkozó újdonsága hogy egy teljes napot a gyermekeknek szántak. /Kovács Zsolt: Néptáncosok találkája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Első ízben zajlott vetélkedő jelleggel az erdélyi magyar hivatásos táncegyüttesek találkozója Székelyudvarhelyen. Az idei soros házigazdaként az Udvarhely Táncműhely, illetve a Romániai Magyar Néptánc Egyesület szervezésében lezajlott hatodik találkozó szakmai képzésnek is beillett. Komolyan vették feladatukat mind a résztvevők /Nagyvárad Táncegyüttes, Maros Művészegyüttes, Háromszék Táncegyüttes, Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Udvarhely Táncműhely/, mind a zsűri tagjai. A zsűri értékelt, a Háromszék Táncegyüttesnek adta az előadásért járó díjat. A Nagyvárad Táncegyüttes női kara, illetve szólistái énekes teljesítményükért, a Hargita Együttes a férfitáncok előadásmódjáért kapott díjat. Külön jutalmazták a Hargita Együttes táncosát, Péter Lászlót. A Maros Művészegyüttes rockballadája a tánc és színház kifejezőeszközeinek ötvözéséért, az Udvarhely Táncműhely produkciója a különleges látványvilágért, annak alkotója, Orza Calin pedig koreográfusi munkájáért kapott díjat. /Antal Ildikó: Folklórműsor és táncszínház – mindkettő kell. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 26./

Székely nemzeti operát mutatnak be Gyergyószárhegyen augusztus 20-án
A Csaba királyfi című székely nemzeti opera ősbemutatóját Gyergyószárhegyen tartják szombaton, az előadás szervezői több ezer nézőre számítanak.
G. Nagy István Ilián magyarországi író székely nemzeti operaként határozza meg a Csaba királyfi című alkotás műfaját, hiszen az általa írt műben a klasszikus opera hangzása is megtalálható a rockopera elemei mellett. A műben távol-keleti zenei motívumok is vannak, így ujgur és székelyföldi csángó dallamrészletek is felismerhetők.
A szerző az MTI-nek csütörtökön elmondta: négy hónapja dolgozik Erdélyben a mű színpadra állításán. A Csaba királyfi szövegkönyvét és a mű versrészeit egyaránt a magyarországi író írta, akárcsak a teljes dalanyagot. Az opera hangszerelésére a szerző az erdélyi Bene Zoltánt kérte fel, a mű színpadra állításával pedig Orza Calin szamosújvári, román-magyar vegyes házasságból származó romániai rendezőt bízta meg.
G. Nagy István Ilián szerint műve azért örvend nagy érdeklődésnek Székelyföldön, mert tudomása szerint eddig senki nem írt egész estét betöltő színpadi művet Csaba királyfiról. Arany János 130 évvel ezelőtt eposzban akarta megörökíteni a személyét, de halála megakadályozta ebben. Emlékeztetett, hogy a székely himnuszban benne van Csaba királyfi, de az életéről, múltjáról, a történelmi személyről nagyon homályosak az ismeretek mind Magyarországon, mind a székelyföldi magyarság körében.
A szerző rámutatott: az opera Csaba királyfi történelmi múltba vesző életéről szól, arról, hogy ki volt ő, ki volt az édesapja, miért kellett elmenekülnie a Kárpát-medencéből, ezt követően miként várták a székelyek és hogyan teljesedik be „a Csaba-örökség".
G. Nagy István Ilián elmondta: arra törekedtek, hogy hitelesen jelenítsék meg Csaba királyfi élettörténetét a székelység, a hunok és a magyarok hagyományos mitológiájával ötvözve. Hozzátette: archaikus népi imák is vannak a darabban, amelyek utalnak arra, hogy az ősi időkben ugyan nem kereszténység, de „bizonyos fokú Jézus-hite" volt az ősöknek, ami a csángóknál, Somogy megyében és Székelyföldön is tetten érhető a mai napig.
Az ősbemutatón Rudán Joe és Lukács Zsolt magyarországi énekesek mellett fiatal székelyföldi rock- és operaénekesek lépnek fel. A bemutatót a gyergyószárhegyi Lázár-kastély udvarán rendezik meg, ahova akár ötezer ember is befér. Rossz idő esetén az előadást egy nappal későbbre halasztják – mondta a szerző.
MTI. Erdély.ma

Az Udvarhely Táncműhely meghívására Székelyudvarhelyen vendégszerepel a Háromszék Táncegyüttes.
Az együttes február 8-án, szerdán 19 órától a Művelődési Házban lép fel a Lámpások című előadással, amelyet Ivácson László és Orza Călin rendezett. A folklórműsor az adventi, karácsonyi, újévi és farsangi ünnepkörökhöz kapcsolódó népszokásokat, rítusokat, álarcos-jelmezes alakoskodásokat eleveníti meg.
Lázár Emese
uh.ro

Kőrösi Csoma Sándornak és Erőss Zsoltnak állítanak emléket
Az üveghegy ösvénye című 55 perces táncmisztériumot csütörtökön mutatják be. A darabot Orza Călin rendezte.
Az Udvarhely Néptáncműhely idei évadjának első, teljesen új produkcióját mutatja be csütörtökön 19 órától. A Kőrösi Csoma Sándornak és Erőss Zsoltnak emléket állító Az üveghegy ösvényecímű darabot Orza Călin rendezte és Mihályi Gáborral közösen koreografálta.
„Habár 200 év van a két életpálya közt, egy helyen találkoznak mégis. Szintén összeköti őket a származás és a szülőföld is, ahogyan mindketten megvalósították a gyerekkori álmaikat” – magyarázta a rendező a két Kancsendzöngán elhunyt székely közötti kapcsolatot, majd elmondta régi vágya teljesül, hogy Kőrösiről készíthet előadást.
A darab során többször is megelevenítik a halált, azt nem árulta el a rendező hányszor és milyen módon, azt viszont igen, hogy szomorú hangulata ellenére ez egy nagyon hálás téma koreográfiailag. „Hőseink olyan életvitelt éltek, amelyben a halál az hétköznapi dolognak számít” – magyarázta, miért nyúlt a halálmotívumhoz Orza Călin, aki alkotótársait is felsorolta. Mihályi Gábor mellett kiemelte a csíkszeredai Molnár Szabolcsot, a darab zeneszerzőjét, Ferenc Hunort, aki a projekcióért felelős, Balázs Gyöngyvért, aki a díszlet elkészítésében segítette a társulatot.
Az előadásba két prózai jelenetet is csempésztek. Az egyik egy Kőrösi Csoma Sándorról szóló népmese, amelyet a rendező szerint nagyon autentikusan mondanak a táncosok, így szándékosan nem akarta ezt irodalmi nyelvvé finomítani. A másik prózai részben válogatott tibeti népdalok és Erőss Zsolt interjúkból kiválasztott szövegek kapnak helyet.
A műsor habár két hős halálát idézi meg, mégsem végződik negatívan, a lélek testtől való elszabadulását és a történetek mitikus hátterét próbálja megerősíteni a nézőben. Ugyan a rendező tisztában van vele, hogy a lexikonban nem találunk ilyent, mégis táncmisztérium műfajba sorolja a darabot. A misztériumdrámák szentek életéről mesélnek el csodás történéseket, ezért mert Orza Călin ilyen különleges műfaji besorolást aggatni a darabra.
Gál Előd
http://uh.ro

Tánc(ol) az egész világ!?
Végzett az első koreográfia szakos évfolyam
Több mint négy évvel ezelőtt merült fel a gondolat a Színművészeti (ma Művészeti) Egyetem vezetőségében, hogy a mozgásművészet egyre erősbödő hangsúlyosságának – tehát lényegében a kor parancsának – figyelembevételével a színpadi művészetek oktatásának körében kiépítsen egy újabb szakirányt. Hosszú előkészületek (más egyetemek tanterveinek tanulmányozása, a lehetséges oktatói gárda kialakítása, a tananyag meghatározása, az egyes tantárgyak leírása, a lehetséges felvételizők körének felmérése stb.) után ezelőtt három évvel útjára indult az első évfolyam, s a gyorsan repülő idő máris megszülte elsőként érvényes, a hazai magyar felsőfokú oktatásban licenciátust igazoló diplomákkal a tarsolyukban útnak induló végzősöket.
Nem akármilyen évfolyam volt ez. Túl az úttörés nehézségein illik megvilágítani más, egyébként korántsem mellékes körülményeket. Az intézet vezetősége (akárcsak a közel egy évtizeddel korábban indított bábos képzés esetében) figyelembe vette azt a nem elhanyagolandó tényt, miszerint létezik az országban néhány jelentős táncegyüttes, köztük elsősorban a vásárhelyi Maros Együttes (a Székely Népi Együttes utódja, mely a műfaj történetében a Székely Színház megfelelőjének tekinthető mind a misszióját, mind a színvonalát, mind pedig a művészeinek rangját tekintve, lett légyenek azok táncmesterek, énekes szólisták, zeneszerzők, táncosok). Mivel felsőfokú táncoktatás nem létezett eddig, ezek a művészek évtizedeken át igazolt szakképesítés nélkül, igen alacsony fizetési besorolásban végezték rendkívül nehéz munkájukat, igen nagy területen ápolva és terjesztve a hagyományőrző népzenét, táncot. Az induló szakon lehetőség nyílott a diplomaszerzésre, és azoknak a szakembereknek a felfejlődésére, akikre pedagógusként, oktatóként, koreográfusként építeni lehet a jövőben mind a felsőfokú képzésben és kutatásban, mind a néptáncmozgalom területén.
Néhány elszánt táncos vállalta a kalandot: járni az egyetemre, tanulni, vizsgázni, közben elvégezni az együttesben a kirótt művészi feladatokat, s nem egy esetben a család életvitelében is részt venni. Sok egyeztetési nehézség, fogcsikorgató munkamenet és áttanult éjszaka verejtéke azonban meghozta a gyümölcsét: az évfolyam tagjai becsülettel helytálltak, tejesítették a licencvizsga szigorú követelményeit, melyek között első helyen állt egy saját összeállítású színpadi produkció koreográfiájának megtervezése és színpadra állítása. Ezeket a vizsgaelőadásokat láthattuk az elmúlt hetekben a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában, a Nemzeti Színház és a Stúdió Színház színpadán, illetve egy tanteremben. A végzősök különböző emberanyaggal dolgoztak, jórészt saját maguk menedzselték produkcióikat. Volt, aki hivatásos táncegyüttessel, vagy folyamatosan működő műkedvelő csoporttal vitte színre előadását, mások az általuk irányított iskolai csoportokkal vagy színészosztállyal dolgoztak. Megtapasztalták a színházi munkában elengedhetetlen együttműködések fázisait, segítették munkájukat rendezők, színészek, dramaturgok, zenészek, látványtervezők, alkalmanként irányító szaktanárok is vigyázó szemmel a munkafolyamatokat. Külön elismerés és köszönet illeti az előadásoknak helyet, próbalehetőséget és technikai hátteret biztosító Maros Együttes és a Nemzeti Színház vezetőségének. Nem utolsósorban örömmel és hálával üdvözölendő az előadások nézőterét majd minden alkalommal megtöltő közönség, mely újfent a táncművészet iránti növekvő érdeklődést, a műfaj (s ezen belül – miért ne mondjuk ki – a koreográfia szak) létjogosultságát igazolja.
Röviden, a minőségi sorrend felállításának igénye nélkül idézzük fel az alkotókat, produkcióikat:
Ivácson László a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetőjeként ült be három éve az "iskolapadba" és a magas szintű profi együttesnek A MaszkUra című, egyébként sorozatban is nagy sikerrel játszott táncszínházi előadásával vizsgázott. Neves munkatársi gárdájában olyan nevek találhatók, mint Orza Calin, Gálber Attila, Bordás Attila, Orbán Ferenc, Furik Rita és mások.
Benő Barna a nyárádszeredai Bekecs együttes vezetőjeként a Török Viola által színre vitt táncszínházi adaptáció, a Nemzeti Színház színpadán varázslatos hangulatban bemutatott Csongor és Tünde koreográfiájával vizsgázott, újfent bizonyítva, hogy az általa irányított együttes erőteljesen kopogtat bebocsátásért a hivatásos néptáncegyüttesek kapuján.
Varó Huba, aki a küküllőmenti néptáncok gyűjtésében is jeleskedik, a dicsőszentmártoni Kökényes együttessel vitte színre a But-Nasul Ilarimos (Halálos szerelem) című táncjátékát (melyben a táncházi indíttatású részletek mellett dramaturgiai egységbe, színpadi helyzetekbe szervezetten cigány táncmotívumok, kontaktelemek és tangóvariáció is szerepelt.
Deák Orsolya a másodéves színészosztály keretében a zenés színészet elnevezésű tantárgyba építve a híres Ettore Scola által rendezett A bál című film alapján készült forgatókönyvet vette alapul, és az elmúlt nyolc évtized elénekelt világslágerei segítségével megidézett divatos táncait színpadon megelevenített élethelyzetekbe sűrítve mutatta be.
Szász Péter a Napsugár néptáncegyüttessel színpadra állított Mese-remix (Seregélytánc) című táncszínházi előadással vizsgázott, mely egy mese világos, tisztán, figyelemre méltó stílusérzékkel és mértéktartással színpadi táncban megfogalmazott atmoszféráját költői érzékkel elevenítette fel. Szerencsés ötlet volt a narrátor (Köllő Nándor színészhallgató) szerepeltetése, melynek révén sajátosan humoros és interaktív elemek színezték az előadást.
Lengyel Ildikó előadásának címe is – Vándorút – jelzi a szándékot: az ősi eredetektől elindulva a kultúra alakulásának hosszú vándorútján különböző hatásokkal találkozunk, más népek táncainak motívumai idéződnek meg, el egészen a keleti mozgáskultúrát idéző divatos taekwondóig, mintegy az interkulturalitás és a hagyományőrzés egyensúlyának megtapasztalásaként. Közreműködött a Napsugár gyermek-néptáncegyüttes és az Xplozív Taekwondo Team olimpiai gyermeksportcsapat.
Érdekes színfolt volt a vizsgaelőadások sorában a Szedem szép virágom című produkció, melyet Kásler Magda állított színpadra a szabédi Fürge lábak elnevezésű tánccsoporttal. A groteszk, humoros elemek, a színpadi maszkok eredeti használata jó stílusérzékkel épült az előadás néptáncelemeibe. A csoport irányításában feltűnően érvényesültek az irányító hallgatónak a gyerekek képességeit kibontó pedagógusi érdemei.
Törzsök (Tóth) Zsuzsánna a segesvári Kikerics néptáncegyüttes tehetséges és bájos zsenge korú táncosaival állította színpadra vizsgaelőadását a kissé bohém hangulatot idéző Szélávi címen. Az együttes produkciója hangulatával, játékosságával kellemes meglepetést szerzett a közönségnek.
Szabó Piroska Világnyelv című vizsgaelőadását iskolás gyerekekből verbuvált csapattal vitte színre. Akárcsak az előbbi esetben, itt is örömmel konstatálható az az elkötelezettség, mellyel a hallgatók igyekszenek egyrészt a hagyományőrzés révén a néptánc "anyanyelvének" elsajátíttatására, másrészt a gyerekszereplők egyéniségéhez szabottan élményszerűvé tenni a játékot. Ennek a missziónak a felvállalása a végzős osztály tagjainak külön érdeme.
Végezetül álljon itt a három éven át szorgoskodó szaktanárok neve: András Lóránt, Luca Kinga, Szőke István, Rokaly Vilmos. Ők és az időnként meghívott vendégtanárok biztosítják a koreográfus-oktatás egyre emelkedő szakmai színvonalát.
Kovács Levente. Népújság (Marosvásárhely)

Magyar állami kitüntetések augusztus 20-a alkalmából
Az államalapítás augusztus 20-i ünnepe alkalmából Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere Áder János köztársasági elnök megbízásából Széchényi Ferenc-díjjal tüntette ki a közgyűjteményi szakemberek sorában tudományos munkája elismeréseként Kiss András nyugalmazott kolozsvári levéltárost, történészt.
Balog Zoltán a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést adta át többek között a marosvásárhelyi születésű Bálint Márta színművésznek, a kolozsvári származású Banner Zoltán művészeti írónak, művészettörténésznek, költőnek, előadóművésznek.
A Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült Orza Călin koreográfus, rendező.
Az emberi erőforrások minisztériumának tájékoztatása szerint jelentős hagyományátörökítő és értékmentő tevékenységéért a Népművészet Mestere Díjban részesült a révi származású Géczi Hegedűs Sándor népi mesemondó.
A Csángó Kultúráért Díjat a csángó magyarok érdekében tett erőfeszítéseiért Albert István, az Egyházaskozári Csángómagyar Hagyományőrző Együttes vezetője kapta.
Szabadság (Kolozsvár)

Továbbképzés a néptáncos szakma jövőjéért
Befejeződött az I. Koreográfus Alkotótábor
Az erdélyi néptánccal foglalkozó szervezeteket tömörítő Romániai Magyar Néptánc Egyesület augusztus 26-a és szeptember 1-je között szervezte meg az I. Koreográfus Alkotótábort. A találkozó helyszíne a bikfalvi (Kovászna megye) Téglás panzió volt, ahol Erdély különböző pontjairól érkezett koreográfusok dolgoztak együtt, hazai és külföldi szakemberek vezetésével. A táborban Novák Ferenc „Tata”, Stoller Antal, Orza Călin, valamint Szalay Zoltán tartott elméleti és gyakorlati előadásokat, emellett esténként videózással egybekötött műelemzésekre is sor került. A résztvevők lelkesen sajátították el a szakmai titkokat, hogy majd hazatérve másoknak is átadhassák a tanultakat. Számukra a szakmai fejlődés minden formája előrelépést, fejlődést jelent.
Az erdélyi néptáncos szakma több olyan együttessel büszkélkedhet, amelyek értékes színpadi alkotásokkal örvendeztetik meg a nagyérdeműt. Ehhez kíván minőségi segítséget nyújtani a tábor révén a Romániai Magyar Néptánc Egyesület.
Romániában a néptáncos szakma még mindig mostohagyermeknek számít a művészetek között. Az a jelentős folklórkincs, amely a hetvenes évek végétől napjainkig gyűjtésre és archiválásra került, jószerével csak az erdélyi néptáncegyüttesek tudástárában található meg, az ország nagy részében nem ismerik ezt az értékes örökséget. Ennek ismeretében örvendetes a tény, hogy – bár még kis mértékben – az állami intézmények által nyújtott támogatások egy része kulturális örökségünk, folklórkincseink megőrzésére van irányítva.
KEREZSI HAJNALKA
Szabadság (Kolozsvár)

Magyar állami díjakat adtak át Kolozsváron
Erdélyi magyar társadalmunk jeles személyiségeinek magyar állami kitüntetéseket adott át tegnap Magdó János, Magyarország kolozsvári főkonzulja.
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét adományozták Bagaméri Béla nyugalmazott gépészmérnöknek, Dudás Gyula festőművésznek, Kolozsi Tibor szobrászművésznek, Nagy Ágnesnek, a Román Nemzeti Bank igazgatótanácsi tagjának, Nagy Enikő festő- és grafikus-, zománcművésznek, Szász János pápai káplán-kanonoknak. A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki Bencze Ágnest, a kolozsvári Unitárius Kollégium alapító igazgatóját, Hantz Ádám András vegyészt. Magyar Arany Érdemkeresztet kapott Soó Zöld Margit festő- és grafikusművész és Székely Géza grafikusművész. Orza Călin koreográfus-rendező Magyar Ezüst Érdemkeresztet, Jakobovits Miklós festőművész a Magyar Érdemrend Középkeresztjét vette át. A Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki Panek Kati színművészt, aki nem volt jelen az ünnepségen.
Szabadság (Kolozsvár)

Apáról fiúra (XXIV. Népzene- és Néptánctalálkozó)
Utolsó óráit éljük egy kultúrának, az idén huszonnegyedik alkalommal megszervezett sepsiszentgyörgyi népzene- és néptánctalálkozón még láthatunk idős táncosokat, zenészeket, de tíz év múlva már csak az utódoknak tapsolhatunk, akik másképp járják és másképp húzzák – mondta Ivácson László, a házigazda Háromszék Táncegyüttes művészeti vezetője.
A sokak által várt eseményre november 9–11. között a Tamási Áron Színházban kerül sor, az eddigi szokásokhoz híven egy amatőr erdélyi csoport lép fel elsőként – a jobbak között számon tartott kolozsvári Ördögtérgye egy „népkézláb fantáziát” mutat be a budapesti Gázsa zenekar közreműködésével, a sepsiszentgyörgyi Orza Călin rendezésében. Szombaton a hagyományőrzőké és a hivatásosoké a színpad – a még kiszállásra vállalkozó széki öregek mellett a már Kolozsváron tanult fiatalok is táncolnak. Fellép a magyapéterlaki, a Gázsa és a Heveder zenekar, valamint a Háromszék, az Ördögtérgye és a Százlábú táncegyüttes, utóbbi először szerepel felnőttek között. Vasárnap elsősorban a gyermekeket várják a Szabó Kati Sportcsarnokba, délelőtt kézműves-foglalkozásokra, Mozsikácska-koncertre, délben a gyermekegyüttesek gálájára. Minden előadás után táncház lesz, pénteken és szombaton rendhagyó módon a színház előcsarnokában, vasárnap az ifjúságnak a sportcsarnokban. Ivácson László azt is elmondta: évek óta kérdés, hogy ilyen formában szerveznek-e még népzene- és néptánctalálkozókat, mert az adatközlők már 80 éven felüliek, számuk az elmúlt években helyenként felére apadt, és a többiek közül is kevesen vállalkoznak már ilyen hosszú utakra fél Erdélyen keresztül. Zenei és táncos örökségünk jövője most már azon múlik, hogy az eddig begyűjtött, elmentett anyagot – a Háromszék együttes több száz órányi értékes dokumentummal rendelkezik már – sikerül-e visszajuttatni a falvakba, mégpedig nem egy-egy poros polcra, hanem a fiatalokhoz, akik éltetni tudják és akarják ezt a kultúrát. Erre már vannak jó példák Marosszéken, Gyergyóban és Csíkban is, itt pedig – ezt már Deák Gyula Levente igazgató teszi hozzá – a hogyan továbbra két választ is kínál az Ördögtérgye, illetve a széki hagyományt felkaroló, tanult fiatalok csoportja. Mégpedig igen-igen friss és jókedvű válaszokat...
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyiek a nemzet színpadán (Fölszállott a páva)
Közönségdíjas a balánybányai Ördögborda Néptáncegyüttes, a kosteleki (gyimesi csángó) Szellő Néptáncegyüttes pedig a legjobb, határon túli produkció díját kapta meg a vasárnap zárult Fölszállott a páva Kárpát-medencei népzene- és néptáncvetélkedőn, amelynek döntőjében a kolozsvári Harmadik zenekar másodikként végzett a zenekari kategóriában.
A Duna Televízió, az MTVA és a budapesti Hagyományok Háza által tavasszal meghirdetett tehetségkutató vetélkedőre négyszázötven produkcióval közel kétezer versenyző nevezett be, a többfordulós megmérettetésen a továbbjutók szakaszonként más-más vidék táncát, zenéjét, dalát tolmácsolták a döntő felé haladva egyre magasabb színvonalon. Az erdélyi népzenei és néptánckincsből majd mindenki merített, függetlenül attól, hogy Felvidékről, Vajdaságból, Magyarországról érkeztek-e a versenyzők, és nem véletlen, hogy ennek a kincsnek szépsége, gazdagsága az eredményekben is megmutatkozik. A hazai nyertesek esetében a népszerűség nem véletlen – ebben a kultúrkörben sokan ismerik Sándor Csaba néptánc-pedagógiai munkáját, amellyel Balánbánya és környéke gyermekeit, fiataljait saját értékeik felé fordítja több mint egy évtizede, és azt is sokan tudják, az Isten háta mögötti Kosteleken a sepsiszentgyörgyi Imreh Éva és Ferencz András (mindketten a moldvai magyar oktatási program tanítói) milyen eredményesen vitte vissza a falu gyermekközösségébe, fiataljai közé a magyar nyelvet és néphagyományokat. És hogy a versenyzők tudástartalékának ébren tartóit, a verseny mestereit is közel hozzuk Háromszékhez, a neves zenészekből, táncosokból, énekesekből, koreográfusokból álló testületben ott volt Orza Călin, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes egykori táncosa, koreográfus-rendezője, több erdélyi és magyarországi hivatásos együttes által jelenleg is sokat foglalkoztatott koreográfus. A Fölszállott a páva nyertesei: énekes és hangszeres szólisták kategóriában a bácskai Kupuszinából (Bácskertes, Vajdaság) érkező Csizmadia Anna, a táncos szólisták és táncospárok kategóriában a budapesti Berecz István, a népzenekarok közül a tornaljai (Felvidék) Parapács zenekar, a táncegyüttesek közül a jászberényi Jászság Népi Együttes. Véget ért tehát a negyven éve indult táncházmozgalomból kinőtt, népzenét és néptáncot kedvelő és művelő nemzedék eddigi legnépesebb, legszebb, legnemesebb és legszínvonalasabb versenye, amelynek közel kétezer résztvevője és több millió televíziónéző a nyertese. Kétség nem fér hozzá, a Fölszállott a páva méltán érdemelte ki az UNESCO-védnökséget, ahhoz ellenben, hogy az induláskor felmutatott szellemiségéhez hű maradjon, talán nem kellene minden esztendőben megrendezni,  három-öt évente jobban biztosítható a kezdetihez hasonló színvonalú részvétel.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Új kulturális fesztivál Váradon
A Holnap után című, hagyományteremtőnek szánt kulturális fesztivál keretében mutatja be új előadását a Nagyvárad Táncegyüttes. A váradi Szigligeti Színház saját szervezésű fesztiválja április 18-án kezdődik és 21-éig, vasárnapig tart, a táncegyüttes produkcióját a budapesti Novák Péter rendezi.
Előadás „protestdalokra”
A Nagyvárad Táncegyüttes idei második nagyszínpadi előadása a Nagyvárosi bujdosók címet viseli, és Kiss Ferenc azonos című zenei albumán alapul, amelyet maga a játékmester, Novák Péter választott – hangzott el a színház tegnapi sajtótájékoztatóján. A tematikus album 1999-ben jelent meg, és mostanáig nem kapott teljes színpadi feldolgozást. Novák Péter elmondta: a dalok nagy feltűnést keltettek megjelenésükkor, hiszen folkos hangzásukkal, a népdalok virágnyelvét felhasználva igazi protestdalokká váltak, amelyeknek témája egyre érvényesebb. „Az album a modern világban tapasztalható értékvesztésről és az ezzel kapcsolatos drámákról, az emberek közötti kulturális szakadékokról szól, és erre a saját identitás megtalálását, elfogadását adja válaszként” – fejtette ki. Meglátása szerint ugyanis csak úgy lehetünk befogadók, ha ismerjük magunkat és a másikat is, így empatikusan viszonyulunk azokhoz, akik nem olyanok, mint mi. Novák azért ragaszkodik a játékmester megnevezéshez a „rendező” helyett, mert úgy látja, egy táncelőadásban a koreográfusnak épp akkora, ha nem nagyobb, szerepe van, mint a rendezőnek. Koreográfus pedig négy is dolgozott ezen az előadáson, egy autentikus néptáncban járatos és három kortárs táncos. Orza Călin, Baczó Tünde, Bordás Attila és Polgár Emília mind saját hangjukat, stílusukat adták az előadáshoz, amely Novák Péter szerint a táncosok számára is izgalmas kihívást jelentett, hiszen egytől egyig nyitottnak mutatkoztak az újdonságokra, holott az együttes eredetileg néptánckarként alakult. A produkciót egyébként 1,5 millió forinttal támogatta az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
Hagyományteremtő fesztivál
A Holnap után elnevezésű, először megrendezendő fesztivál a Holnap Irodalmi Társaság nemzedékét követő korok nagyváradi kötődésű, művelődés és kultúra szempontjából kiemelkedően jelentős személyiségeit mutatja be, és a tervek szerint évente szerveznék meg. Az első fesztivál csütörtökön délután ötkor kezdődik Boka László irodalomtörténész előadásával, a színház páholyelőcsarnokában. Este héttől a városi művelődési házban (volt Arlus) kerül sor Gáspárik Attila színművész Emőd Tamás-estjére, amelyet egyfajta irodalmi stand-up comedyként határoznak meg a szervezők. Péntek este Novák Péterrel, Kiss Ferenccel és Dimény Leventével, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatójával vehet részt kerekasztal-beszélgetésen a közönség, amelyet 19 órától a Nagyvárosi bujdosók bemutatója követ a nagyszínpadon. Novák Péter egyébként azt ígéri, a diákbérletes előadások után szívesen marad még beszélgetni az érdeklődő fiatalokkal. Szombaton délután Lászlóffy Zsolt Váradon élő zeneszerző tart interaktív mesterkurzust a színház páholyelőcsarnokában, majd a váradi származású Horváth Károly zeneszerzővel beszélget ugyanott Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója. Este a barátok templomában koncertezik a Varadinum Vonósnégyes, ezután a színházban kerül sor Horváth Károly és vendégei Tűzbeszéd című koncertjére, amelynek díszvendége Bereményi Géza Kossuth-díjas író és rendező. A fesztivál zárónapján, vasárnap Darvay Nagy Adrienne színháztörténész beszélget az idén 60. életévét betöltő, nagyváradi születésű Cseke Péter színművésszel, a kecskeméti Katona József Színház igazgatójával. A kecskemétiek aznap este Páratlan páros című előadásukat mutatják be a váradi közönségnek.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár).

István, a király: egyszeri és megismételhetetlen
Több százezer néző előtt mutatták be 2003. július 5-én az István, a király című rockoperát a csíksomlyói nyeregben. Hetekkel azelőtt megkezdődtek a készülődések, az utolsó tíz napban pedig éjjel is zajló próbáknak is szemtanúi lehettek a helybéliek. Az előadás napján autók hosszú sora kanyargott be Csíkszeredába több irányból, az Erdély minden szegletéből és Magyarországról érkezett nézők a helyiekkel együtt vonultak ki aztán az előadás helyszínére. A tömeg együtt lélegzett, együtt énekelt a színészekkel, a máig emlékezetes eseményt elevenítjük most fel.
A kilencvenes évek előtt Romániában betiltott – hallgatásáért büntetés járt –, ám mégis hallgatott István, a király rockoperát húsz évvel az ősbemutató után, 2003. július 5-én mutatták be Csíksomlyón, először Erdélyben. A jelenlevőknek életre szóló élményben volt részük. „A részletekre nem, de arra emlékszem, hogy nagyon meg voltam hatódva, és olyan szép volt” – mondta el egy, akkor a húszas évei elején járó résztvevő.
Az előadás rendezője és koreográfusa Novák Ferenc (Tata) volt, aki az ősbemutató koreográfiáit is készítette, asszisztensei Orză Călin és Novák Péter. Az eredeti szereposztásból Csíksomlyón Vikidál Gyulát (Koppány szerepében) és Varga Miklóst (István király) láthatta az erdélyi közönség, az öreg regős szerepében az opera szövegkönyvírója, Bródy János lépett színpadra. Sarolt szerepét Kovács Kriszta játszotta, Gizellát a székelyudvarhelyi származású Fazakas Júlia alakította. A táncjelenetekben a Honvéd Táncszínház, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai, valamint a helyi tánccsoportok fiataljai voltak láthatók.
A szervező Ezer Székely Leány Alapítványt 2002 novemberében keresték meg a magyarországi szervezők, hogy kérjék fel az együttműködésre. A produkció 30 millió forintba került, a fővédnökséget Mádl Dalma, az akkori köztársasági elnök felesége vállalta. „Karácsony körül ültünk össze – Boros Karcsi bácsi elnök, Gergely István tiszteletbeli elnök, Lőrinczi Annamária könyvelő, Süket Levente titkár, Lakatos Imre tag, András Mihály tag, Orbán Károly tag és jómagam –, és eldöntöttük, hogy megszervezzük a fogadásukat. A következő tárgyalás március elején volt, akkorra már kristályosodott, hogy ők mit tudnak csinálni, és mi mit vállalunk. Negyven szereplő jött, technikusokkal együtt nyolcvanan voltak. Az alapítvány szervezte be a statisztákat, 120 személyt. Mi biztosítottuk tíz napon keresztül a szállást, étkeztetést” – emlékezett vissza Székely Antal, az alapítvány alelnöke. „A szponzorokhoz én jártam, olyan is volt, hogy kirakott. Amikor lejárt az egész, következtek a bajok, mert még egy év múlva is tartoztunk a szállásköltségekkel, aztán hála Istennek ki tudtuk fizetni. Sokan segítettek, az is igaz, a polgármesteri hivatal és a megyei tanács is támogatott.”
A rockopera bemutatásával már korábban próbálkoztak. „Tíz évvel korábban, a kilencvenes években az előkészületi munkálatok már elkezdődtek, a felek elviekben megegyeztek, végül az egyház meggondolta magát, és tiltakozni kezdett ellene. Aztán következtek az egymásra mutogatások. Igazából az volt a félelmük, hogy ha itt bemutatják a rockoperát, akkor a székely népben felforr a vér, és előveszi a bicskát, fejszét. Ennek az ellenkezője bizonyosodott be tíz évre rá, hogy a székely nép tud fegyelmezetten viselkedni, sőt példamutatóan. Lelkileg, szellemileg, érzelmileg feltöltődve jöttek le az emberek” – ezt már Gergely István mondta, az alapítvány tiszteletbeli elnöke. Hozzátette, a templomban, a csíksomlyói plébánián hatalmas volt a felfordulás, mert az egyházi kellékeket elvitték az előadáshoz. Az egyetlen konfliktushelyzet talán az volt, amikor a Tordát alakító Novák Péter „megbérmálkozott fent a hegyen”, azaz – a visszaemlékezések szerint csicsói legényektől – kapott egy pofont, de utána nem volt gond.
A közönség létszámát illetően többféle adat is megjelent utólag, de átlagban 350 ezer nézőről számoltak be a szervezők, az akkori krónikák. „Nagyon nagy élmény volt” – fogalmazott Boros Károly nyugalmazott főesperes. „Nagy készülődés volt, sok mindent hoztak magukkal, de sok mindent itt helyben kellett megoldjunk. Még az utolsó éjszaka is két órakor tárgyaltunk a vezetőséggel. Végül jól sikerült, hála Istennek, óriási élmény volt, rengetegen eljöttek. Két óra alatt értem le autóval a gimnáziumig. A felülvigyázóinknak, a rendőrségnek valaki feltette a kérdést, hogy tudtak volna-e tenni valamit, ha mozdulás lett volna, és mondták, hogy tehetetlenek lettek volna. Valaki belügyes kérdezte az egyik kuratóriumi tagunkat, hogy miért éppen itt Somlyón rendeztük. És ő nagyon talpraesetten, székely mentalitással – a politikát kizárva – azt felelte, hogy itt nagyon jó az akusztika.”
A somlyói egyházközség – Csíksomlyó, Csobotfalva, Csomortán – akkori tánccsoportjából 30-40 fiatal statisztált az előadásban. „Még éjszaka is folytak a próbák. Aztán amikor Tata meglátott, mondta, hogy gyorsan vigyük haza a gyerekeket, hisz 8 éves gyerektől 25 évesig vettek részt. A vízcsapon is István, a király folyt még utána hónapokig. A gyerekek belelkesedtek, a faluból is nagyon sokan segítettek, traktorokkal húzatták ki az autókat, fel kellett szerelni az emelvényeket. Sokáig kitartott ez az élmény. Jó, összefogó ereje volt itt a faluban. A felügyeletben fiatal házasemberek vettek részt, mindenki lelkesedett, a falu apraja-nagyja kivette a részét, mintha kicsit Nagy-Magyarország ide költözött volna” – idézte fel Lakatos Imre táncoktató, az alapítvány tagja. „Már besötétedett, amikor kezdődött a rockopera, és mikor felkapcsolták a fényeket, rendesen megijedtünk, hogy mennyien vannak. De nem csak mi, rendezők, hanem a színészek is. A fiam épp Varga Miklós mellett volt statiszta, és mondta, hogy érződött rajta, hogy lámpalázas lett hirtelen.”
Varga Miklós így emlékszik vissza: „Az egyik legjobb István, a király-előadás részese lehettem ott Csíksomlyón, pedig már voltam részese néhánynak határon innen és határon túl is. Mindközül az a 2003. július 5-ei előadás az, ami a legemlékezetesebb számomra. Nemcsak azért, mert akkor járt Erdélyben először az István, a király, hanem mert az ott lévő ötszázezer ember együtt lélegzett, együtt énekelt a szereplőkkel, és ez egy fantasztikus élmény volt.”
Nosztalgiaest a Tilosban
Az István, a király! rockopera csíksomlyói bemutatója tizedik évfordulója alkalmából a csíkszeredai Tilos Kávéház nosztalgiaestet szervez pénteken 19 órától a kávéházban, ahol előbb levetítik a koncertet, majd kötetlen beszélgetésre kerül sor.
Varga Miklós Csíkszeredában
Szintén a tizedik évforduló alkalmából hívta meg a csíkszeredai 5 Kutya vendéglő Varga Miklóst, akinek előadóestjére vasárnap 19 órától kerül sor. Az est vendége lesz Méry Péter is, a Határtalan dal szerzője.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Jubileumi évadot hirdetett a Szigligeti Színház
A nagyváradi Szigligeti Színház idén ünnepli névadója születésének 200. évfordulóját, így az új, 2013-2014-es színházi évadot ezen jubileum jegyében szervezik meg – mondták el a társulat vezetői sajtótájékoztatójukon.
Czvikker Katalin főigazgató kiemelte, az elmúlt évad nézőszám szempontjából messze felülmúlta az azt megelőzőt: több mint 78 ezer néző tekintette meg a színház három társulatának előadásait, amely több mint 50 százalékos emelkedést jelent. Ehhez hozzájárul még az is, hogy az elmúlt évadban 316 előadásra került sor, amely szintén jelentős növekedést jelent. Az eladott bérletek száma az elmúlt évadban megközelítette a 2800-at, ezt a számot természetesen szeretnék az új évadban túlszárnyalni, illetve az említett nézőszám tekintetében is további emelkedést vár a főigazgató.
Mint mondta, ennek érdekeben a Partiumi Keresztény Egyetemmel együttműködve egy átfogó szociológiai felmérés elkészítését tervezik, amely alapján pontos képet kaphat a színház vezetése a közönség és színház kapcsolatáról. A főigazgató kitért még a színház önkéntesi rendszerének „intézményesítésére” és a Szigligeti Tanoda (SZITA) elindítására is.
Papírsárkány és Szigligeti az új évadban
Szabó K. István, a Szigligeti Társulat művészeti igazgatója kezdte meg az évadterv ismertetését. Az első bemutató, amelynek próbái a napokban kezdődtek, Turgenyev Egy hónap falun című darabja alapján készült produkció lesz Papírsárkány címmel. A Harsányi Zsolt rendezte előadás bemutatójára előreláthatóan október 11-én kerül sor. Szilveszteri bemutatóként Giulio Scarnacci és Renzo Tarabusi népszerű vígjátékával, a Kaviár és lencsével készül a társulat Lendvai Zoltán rendező vezetésével.
Szigligeti Ede születésének 200. évfordulója lévén, az évad második felében a Szigligeti című előadást tűzi műsorra a színház, ezt a Selmeczi György-Béres Attila szerzőpáros jegyzi, előbbi rendezi is. Kamara-előadásként Beckett Godot-ra várva című darabját maga a művészeti igazgató állítja színpadra, emellett a Nagyvárad Táncegyüttessel koprodukcióban készül a Cirkusz című táncszínházi előadás, Nagy Dániel műve alapján, Juronics Tamás rendezésében. Úgynevezett pódium-előadások is szerepelnek az évad kínálatában, mégpedig (szintén évforduló kapcsán) Weöres Sándor verseit dolgozzák fel a Szigligeti Társulat és a Lilliput Társulat művészei két, párban bemutatott produkcióban, Regélő, illetve Hazatérés címmel.
Ahogy az elmúlt évadokban is, vendégelőadások is várják a bérletet váltókat: a szatmárnémeti színház Harag György Társulata John Millington Synge darabját, A nyugati világ bajnokát hozza el Nagyváradra, illetve ifjúsági bérlet keretében mutatja be a Boldogságia című produkciót, amely Mikó Csaba műve alapján készült. A Csokonai Színházzal is folytatódik az együttműködés: Hrabal Gyöngéd barbárok című szatíráját mutatják be a debreceniek Nagyváradon, a tervek szerint az évad második felében. Természetesen folytatódik a színház iskolaprogramja is: a diákok az évforduló kapcsán Szigligeti művét, a Liliomfit dolgozzák fel. Továbbra is műsoron marad A fiú (amely már több fesztiválmeghívást is kapott), a My Fair Lady, A Nagy Romulus, illetve a Tűzoltó.
Hamarosan Fux Feszt
Dimény Levente, a Nagyvárad Táncegyüttes művészeti igazgatója elmondta, az első bemutatóra már augusztus 22-én sor került, Szatmárnémetiben. A Tánckörkép Erdélyből című folklórműsort László Csaba, az együttes koreográfusa rendezte. Novemberben mutatják be A villa és a Vigyázó látomás című produkciókat, melyeket együtt játszanak majd. Az előbbi rendező-koreográfusa szintén László Csaba, míg az utóbbit Orza Călin jegyzi. Emellett a Cirkusz című produkció is szerepel még a táncegyüttes repertoárján, hiszen ez a Szigligeti Társulattal közös előadás.
A Lilliput Társulat a Fux Feszt bábfesztivál keretében, szeptember 11-én, Szigligeti Edécske címmel mutatja be Urbán Gyula szerzeményét. A debreceni Vojtina Bábszínházzal közösen készül majd a Cókmók című bábelőadás Bartal Kiss Rita rendezésében, majd a Genézis című nonverbális előadás bemutatója következik jövő februárban. A produkció Az ember tragédiája alapján készül, rendezője Cristian Pepino. A kisiskolás bérlet keretében kerül sor a Janikovszky Éva műve alapján készült Kire ütött ez a gyerek? című vendégelőadásra, amelyet a sepsiszentgyörgyi színház bábtagozata mutat be Nagyváradon.
A részletes évadkínálat hamarosan megtalálható a színház honlapján is, ahol a bérletárakról is részletes információt kaphatnak az érdeklődők. Az előadásokról rövid leírás szintén a honlapon, illetve a bérlethirdető füzetben található. Az új évadról részletes tájékoztatást kaphatnak, azok is, akik ellátogatnak a Szigligeti Színház Fő utcai standjához. Bérletet váltani a színház pénztárában lehet augusztus 23-ától naponta 12-16 óra között (hétfő és hétvége kivételével).
Maszol.ro