Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Ortega y Gasset, José
1 tétel
2016. augusztus 22.
A Debreceni Nyári Egyetemről, az Európaiság példaértékű intézményéről román szemmel
Az egységesítő és kiegyenlített korban, amikor mindenki egyformán étkezik, gondolkozik és cselekszik, magyarul tanulni olyan elhatározás, ami az egyetlenből a többes felé nyitást jelenti.
Az egy nyáj, egyetlen nemzetközi közösség, egységes politika, egyetlen lingua franca, egyetlen értékrend (vagy inkább az értéktelenség) helyett a különbségekre, változatosságra, egyéniségekre, egyediségekre, kisebbségekre figyelést. A nagy „világcsalád" azon tagjai számára, akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy 200 szavas „basic English" tudásukkal igényesen kommunikálni, mi több, gondolkodni is tudnak, magyarul tanulni ugyanolyan anakronizmusnak tűnhet, mint a magyarok – a nyugati politikai korrektség dogmája alapján középkori mAradványnak kikiáltott – ama védekezése, hogy ostromlott várként óvják hazájukat a bevándorlók egyre megújuló hullámaival szemben.
Ez az anakronizmus azonban valós értékké válik, immunizáló hatással bír egy olyan korban, amikor a kivétel zsarnokságától szenvedünk, és a demokrácia jelszavait a demokrácia ellen fordítják, amint azt Tzvetan Todorov bolgár filozófus is észrevételezte. Ezekkel a jelenségekkel szemben jelent alternatívát a nemzeti kultúra és a benne kulcsszerepet játszó nyelv értékeinek – történelmi és néprajzi okokból megkövetelt – ápolása az általánossá vált, kiüresedett és manipulálható „tömegember" ellenében. Ma az igazi európaiságot a sokszínűség fenntartása jelenti, de úgy, hogy közben nem mondunk le a saját értékeinkről, és határozottan ellenszegülünk a „tömegek lázadása" lealacsonyító jelenségeinek, melyeket José Ortega y Gasset spanyol filozófus, író zseniálisan meglátott és leírt.
Nemrég alkalmam volt részt venni a Debreceni Nyári Egyetem munkálataiban és megtapasztalni, hogy a magyarok hogyan tudják folytatni a két világháború között indított intézményes kultúraápolást és nemzetközi szinten terjeszteni nyelvüket és nemzeti kultúrájuk értékeit. Ha a Debreceni Egyetem példáját követnék, az európai országok meg tudnák őrizni saját értékeiket egy alkotó sokszínűséggel egyetemben. A világ minden sarkából érkezett, több száz külföldi diáknak tartott nyelvi és kultúratudományi kurzusokon a Debreceni Nyári Egyetem szervezői és tanárai egyszerre tettek tanúbizonyságot hazafiságukról és szakmai tudásukról. A Debreceni Egyetem Magyarországot felírja, méghozzá mértékadóként, az európai kultúra térképére. A Debreceni Nyári Egyetem működésének a magyar kormányzat számára nemzeti prioritást, az európai hivatalosságok számára követendő modellt kell jelentenie.
Valentin Trifescu
A szerző történész
(Fordította: Tapodi Zsuzsanna egyetemi docens, Sapientia)
Krónika (Kolozsvár)
Az egységesítő és kiegyenlített korban, amikor mindenki egyformán étkezik, gondolkozik és cselekszik, magyarul tanulni olyan elhatározás, ami az egyetlenből a többes felé nyitást jelenti.
Az egy nyáj, egyetlen nemzetközi közösség, egységes politika, egyetlen lingua franca, egyetlen értékrend (vagy inkább az értéktelenség) helyett a különbségekre, változatosságra, egyéniségekre, egyediségekre, kisebbségekre figyelést. A nagy „világcsalád" azon tagjai számára, akik abban az illúzióban ringatják magukat, hogy 200 szavas „basic English" tudásukkal igényesen kommunikálni, mi több, gondolkodni is tudnak, magyarul tanulni ugyanolyan anakronizmusnak tűnhet, mint a magyarok – a nyugati politikai korrektség dogmája alapján középkori mAradványnak kikiáltott – ama védekezése, hogy ostromlott várként óvják hazájukat a bevándorlók egyre megújuló hullámaival szemben.
Ez az anakronizmus azonban valós értékké válik, immunizáló hatással bír egy olyan korban, amikor a kivétel zsarnokságától szenvedünk, és a demokrácia jelszavait a demokrácia ellen fordítják, amint azt Tzvetan Todorov bolgár filozófus is észrevételezte. Ezekkel a jelenségekkel szemben jelent alternatívát a nemzeti kultúra és a benne kulcsszerepet játszó nyelv értékeinek – történelmi és néprajzi okokból megkövetelt – ápolása az általánossá vált, kiüresedett és manipulálható „tömegember" ellenében. Ma az igazi európaiságot a sokszínűség fenntartása jelenti, de úgy, hogy közben nem mondunk le a saját értékeinkről, és határozottan ellenszegülünk a „tömegek lázadása" lealacsonyító jelenségeinek, melyeket José Ortega y Gasset spanyol filozófus, író zseniálisan meglátott és leírt.
Nemrég alkalmam volt részt venni a Debreceni Nyári Egyetem munkálataiban és megtapasztalni, hogy a magyarok hogyan tudják folytatni a két világháború között indított intézményes kultúraápolást és nemzetközi szinten terjeszteni nyelvüket és nemzeti kultúrájuk értékeit. Ha a Debreceni Egyetem példáját követnék, az európai országok meg tudnák őrizni saját értékeiket egy alkotó sokszínűséggel egyetemben. A világ minden sarkából érkezett, több száz külföldi diáknak tartott nyelvi és kultúratudományi kurzusokon a Debreceni Nyári Egyetem szervezői és tanárai egyszerre tettek tanúbizonyságot hazafiságukról és szakmai tudásukról. A Debreceni Egyetem Magyarországot felírja, méghozzá mértékadóként, az európai kultúra térképére. A Debreceni Nyári Egyetem működésének a magyar kormányzat számára nemzeti prioritást, az európai hivatalosságok számára követendő modellt kell jelentenie.
Valentin Trifescu
A szerző történész
(Fordította: Tapodi Zsuzsanna egyetemi docens, Sapientia)
Krónika (Kolozsvár)