Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Ordas Karola
1 tétel
2014. december 15.
Ajándék
Minden embernek van közeli vagy távolabbi célja, vágya. Vadas László a Babeş- Bolyai Tudományegyetem Színház Karának rendezői (2003)- illetve a színháztudományi szakán (1998) végezte egyetemi tanulmányait. Valamikor a Figura Stúdiónál még színészkedett is. Mint szabadúszó rendező, ha felkérést kap, azt honorálja. Mert egy rendezői diplomával rendelkező egyén minden műfajt meg tud rendezni.
A Kolozsvári Puck Bábszínházban a nagysikerű Ajándék című előadás rendezője és szerzője. Ez alkalommal kérdeztem.
- Mit rendez szívesen, örömmel?
A tragikomikus műfajt, azon belül is a lengyel, illetve a szláv dramaturgiát. Rockoperától a bábszínházig mindent, akár a klasszikus operáig.
Az utóbbi időkben rengeteg színházi teória burjánzott el. Mindeniknek a lényege, hogyan is töltsük el hasznosan a szabad időnket.
Gyakran a szülő az, aki kézen fogja gyermekét, és elviszi a bábszínházba vagy a színházba, operába. Ekkor kell, hogy megszokja a gyermek, olyasmit kap, ami számára értéket jelent. Ennek első feltétele, hogy jó minőségű előadás legyen. A gyermek, akit bábszínházba visznek nagyon kritikus, ha valami nem tetszik neki, egyszerűen feláll, és ott hagyja az előadást. Őt nem érdekli a társadalmi konvenció.
A szülő beviszi gyerekét egy bábelőadásra, megvan a lehetősége, megválasztani, milyen előadásra viszi gyermekét. Neki tudnia kell, a bábelőadás a gyermek szellemi fejlődését szolgálja. A romániai bábos életnek nagy ismerője és teóriájának megfogalmazója rájött arra immár több évtizeddel ezelőtt, hogy a bábos életben nem elég a bábok mozgatása. A bábos színész is, akár a nagy színháznak a színésze, teljes testtel, mozog az előadás alkalmával. A testével olyan gondolatsorokat tud kifejezni, ami tudatalatti világát tárja fel. - Mit jelent az, ha a felnőtt és a gyermek ugyanazon az előadáson nevet? A teoretikusok 80%-nak nincs gyakorlati elképzelésük arról, amit megfogalmaznak és leírnak. A bábszínházban Vadas László nagyon kedveli az érzelmi hatásokat, amikor a felnőtt néző és a gyermek is nevet ugyanazon az előadáson. Az alapérzelmek évezredek óta nem változtak. Az emberi érzelem, az érzékenység ugyanaz maradt. A művészetnek az a célja, hogy az érzelmeket vegye célba, az érzékenységet, amire később az esztétikai megfogalmazások is ráépülhetnek. Mindez bizonyítja, akkor jó úton vagyunk. Ezért örömmel nyugtáztam az elérzékenyült felnőtteket és a kacagó gyerekeket. Így együtt érdekes látvány. Ha a szülőnek több ideje marad a gyermekével való foglalkozásra, és ha leáll foglalkozni a gyerekkel, akkor már elérte a célját. Az ajándékozási vágy
A mostani előadás, amit rendezett és előadtak tulajdonképpen világpremier, mert nem csak rendező, de a szerző is egy személyben. A közelgő téli ünnepek alkalmával rendkívül időszerű a kolozsvári Puck Bábszínházban bemutatott Ajándék című előadás, melyet hosszú ideig tartó tapssal jutalmazta a gyermekek és szülők, alkotta közönség.
- Ezt az ajándékozási szokást, hogyan értelmezi?
Engem személy szerint nagy örömmel tölt el minden egyes alkalom, amikor bármily kis dolgot kapok. Legyen az egy érzelem, vagy egy képecske, vagy bármi. Mint gyermek, határtalanul tudtam örvendeni mindennek. Mindenben a pozitívumot próbálom keresni. Az Ajándék azért is viseli ezt a címet, mert tényleg nagyon átfogó. Nem csak egy becsomagolt valami, hanem egy belső ajándék. Az is lehet, hogy az előadás alkalmával felidézem a gyermekkoromat. A múltból csak a pozitív dogok maradnak meg.
Az önző világ másik oldalát megmutatni
Az előadásban nagyon érdekes, hogy a kislány, a főszereplő soha nem kíván magának, hanem közvetett módon másnak, mert Ő tudja, ha másnak is tudok kívánni, akkor előbb vagy utóbb, az a más is fog nekem kívánni valamit. Próbáltam a mostani önző, egyénieskedő világnak egy másik oldalát is megmutatni. Az is fontos dolog, hogy szó sincs rosszaságról. Szó sincs virgácsról. Rossz gyerek nincs. A rossz gyerek fogalmát a felnőttek találták ki. Mert minden csintalanság mögött ott van egy másik csintalanság. Legrosszabb esetben egy megbántás, amit a gyerek el kellene, mondjon valakinek. De ebben a rohanó világban egyre kevesebb idő van egymás meghallgatására. Egyre kevesebb idő van, hogy a gyerekeinkkel játszódjunk. Pont erről szól ez az előadás. Szerintem a legszebb ajándék a gyerek számára, ha vele játszunk. A játék örömét próbáljuk minél tovább életben tartani.
- A játék örömet jelent, miért így fogalmazható meg?
Amikor játszunk, akkor a külvilág számunkra megszűnik, úgy, hogy azt én beépítem a játékba. Ha hajlandóak vagyunk minél többet játszani, akkor ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé figyelem a körülöttem levő fura hangulatú világot. Mert, ha csak engem a világ érdekel, akkor belőlem kivesz a játék öröme. Amikor kimegyünk az utcára, akkor egyre negatívabb hatás ér. A játék egy odafigyelést jelent. Megfigyelhetem a körülöttem levő világot. Ha mások is ezt megcsinálják, akkor ez azt jelenti, hogy egymásra tudunk figyelni. Nem megyünk el egymás párhuzamos világa mellett. Az öröm, amikor egy játék sikerül, akkor az ember, a gyermek valahol meg is nyugszik. Használni kell a fantáziát, mert ennél színesebb nincs az életben. Ha egy gyerek a benne levő sérüléseket nem tudja magából ki játszani, akkor az maradandó károkat okozhat. A gyermek a játékban közli, ha valami baja van.
Az előadás szövege úgy van megírva, hogy legyen egy közös kódja. Van egy közös zenéje. Ha ezeken elgondolkodunk, akkor az előadás a ma gyermekéhez és felnőttjéhez szól. Talán ezt érezhették meg az előadók, mert mindenikük teljes művészi átéléssel alakította szerepét. A főszerepet alakító Ambrus Tünde (Barbi Bori), Sándor Ildikó (Anya), Vincze Tímea (kislány), György László (Miklós Püspök) Urmánczi Jenő (Lánglelkű Pocz Egér), Ferencz Nándor - Ordas Karola, Csokán Raul (Oroszlán von Leonstein), Kötő Áron (Ősz Szarvas). Szerző Vadas- Demeter. Díszlet és báb-jelmeztervező Lőrincz Gyula. A helyzet magaslatán levő műszaki és technikai személyzet hibátlanul tette azt, amit a rendező és a rendkívüli érdeklődő közönség elvárt tőlük. Szerintem a város valójában eleget tehetne annak, hogy egy korszerű, a mai igényeknek megfelelő bábszínházzal várja a nézőközönségét.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro
Minden embernek van közeli vagy távolabbi célja, vágya. Vadas László a Babeş- Bolyai Tudományegyetem Színház Karának rendezői (2003)- illetve a színháztudományi szakán (1998) végezte egyetemi tanulmányait. Valamikor a Figura Stúdiónál még színészkedett is. Mint szabadúszó rendező, ha felkérést kap, azt honorálja. Mert egy rendezői diplomával rendelkező egyén minden műfajt meg tud rendezni.
A Kolozsvári Puck Bábszínházban a nagysikerű Ajándék című előadás rendezője és szerzője. Ez alkalommal kérdeztem.
- Mit rendez szívesen, örömmel?
A tragikomikus műfajt, azon belül is a lengyel, illetve a szláv dramaturgiát. Rockoperától a bábszínházig mindent, akár a klasszikus operáig.
Az utóbbi időkben rengeteg színházi teória burjánzott el. Mindeniknek a lényege, hogyan is töltsük el hasznosan a szabad időnket.
Gyakran a szülő az, aki kézen fogja gyermekét, és elviszi a bábszínházba vagy a színházba, operába. Ekkor kell, hogy megszokja a gyermek, olyasmit kap, ami számára értéket jelent. Ennek első feltétele, hogy jó minőségű előadás legyen. A gyermek, akit bábszínházba visznek nagyon kritikus, ha valami nem tetszik neki, egyszerűen feláll, és ott hagyja az előadást. Őt nem érdekli a társadalmi konvenció.
A szülő beviszi gyerekét egy bábelőadásra, megvan a lehetősége, megválasztani, milyen előadásra viszi gyermekét. Neki tudnia kell, a bábelőadás a gyermek szellemi fejlődését szolgálja. A romániai bábos életnek nagy ismerője és teóriájának megfogalmazója rájött arra immár több évtizeddel ezelőtt, hogy a bábos életben nem elég a bábok mozgatása. A bábos színész is, akár a nagy színháznak a színésze, teljes testtel, mozog az előadás alkalmával. A testével olyan gondolatsorokat tud kifejezni, ami tudatalatti világát tárja fel. - Mit jelent az, ha a felnőtt és a gyermek ugyanazon az előadáson nevet? A teoretikusok 80%-nak nincs gyakorlati elképzelésük arról, amit megfogalmaznak és leírnak. A bábszínházban Vadas László nagyon kedveli az érzelmi hatásokat, amikor a felnőtt néző és a gyermek is nevet ugyanazon az előadáson. Az alapérzelmek évezredek óta nem változtak. Az emberi érzelem, az érzékenység ugyanaz maradt. A művészetnek az a célja, hogy az érzelmeket vegye célba, az érzékenységet, amire később az esztétikai megfogalmazások is ráépülhetnek. Mindez bizonyítja, akkor jó úton vagyunk. Ezért örömmel nyugtáztam az elérzékenyült felnőtteket és a kacagó gyerekeket. Így együtt érdekes látvány. Ha a szülőnek több ideje marad a gyermekével való foglalkozásra, és ha leáll foglalkozni a gyerekkel, akkor már elérte a célját. Az ajándékozási vágy
A mostani előadás, amit rendezett és előadtak tulajdonképpen világpremier, mert nem csak rendező, de a szerző is egy személyben. A közelgő téli ünnepek alkalmával rendkívül időszerű a kolozsvári Puck Bábszínházban bemutatott Ajándék című előadás, melyet hosszú ideig tartó tapssal jutalmazta a gyermekek és szülők, alkotta közönség.
- Ezt az ajándékozási szokást, hogyan értelmezi?
Engem személy szerint nagy örömmel tölt el minden egyes alkalom, amikor bármily kis dolgot kapok. Legyen az egy érzelem, vagy egy képecske, vagy bármi. Mint gyermek, határtalanul tudtam örvendeni mindennek. Mindenben a pozitívumot próbálom keresni. Az Ajándék azért is viseli ezt a címet, mert tényleg nagyon átfogó. Nem csak egy becsomagolt valami, hanem egy belső ajándék. Az is lehet, hogy az előadás alkalmával felidézem a gyermekkoromat. A múltból csak a pozitív dogok maradnak meg.
Az önző világ másik oldalát megmutatni
Az előadásban nagyon érdekes, hogy a kislány, a főszereplő soha nem kíván magának, hanem közvetett módon másnak, mert Ő tudja, ha másnak is tudok kívánni, akkor előbb vagy utóbb, az a más is fog nekem kívánni valamit. Próbáltam a mostani önző, egyénieskedő világnak egy másik oldalát is megmutatni. Az is fontos dolog, hogy szó sincs rosszaságról. Szó sincs virgácsról. Rossz gyerek nincs. A rossz gyerek fogalmát a felnőttek találták ki. Mert minden csintalanság mögött ott van egy másik csintalanság. Legrosszabb esetben egy megbántás, amit a gyerek el kellene, mondjon valakinek. De ebben a rohanó világban egyre kevesebb idő van egymás meghallgatására. Egyre kevesebb idő van, hogy a gyerekeinkkel játszódjunk. Pont erről szól ez az előadás. Szerintem a legszebb ajándék a gyerek számára, ha vele játszunk. A játék örömét próbáljuk minél tovább életben tartani.
- A játék örömet jelent, miért így fogalmazható meg?
Amikor játszunk, akkor a külvilág számunkra megszűnik, úgy, hogy azt én beépítem a játékba. Ha hajlandóak vagyunk minél többet játszani, akkor ez azt jelenti, hogy egyre kevésbé figyelem a körülöttem levő fura hangulatú világot. Mert, ha csak engem a világ érdekel, akkor belőlem kivesz a játék öröme. Amikor kimegyünk az utcára, akkor egyre negatívabb hatás ér. A játék egy odafigyelést jelent. Megfigyelhetem a körülöttem levő világot. Ha mások is ezt megcsinálják, akkor ez azt jelenti, hogy egymásra tudunk figyelni. Nem megyünk el egymás párhuzamos világa mellett. Az öröm, amikor egy játék sikerül, akkor az ember, a gyermek valahol meg is nyugszik. Használni kell a fantáziát, mert ennél színesebb nincs az életben. Ha egy gyerek a benne levő sérüléseket nem tudja magából ki játszani, akkor az maradandó károkat okozhat. A gyermek a játékban közli, ha valami baja van.
Az előadás szövege úgy van megírva, hogy legyen egy közös kódja. Van egy közös zenéje. Ha ezeken elgondolkodunk, akkor az előadás a ma gyermekéhez és felnőttjéhez szól. Talán ezt érezhették meg az előadók, mert mindenikük teljes művészi átéléssel alakította szerepét. A főszerepet alakító Ambrus Tünde (Barbi Bori), Sándor Ildikó (Anya), Vincze Tímea (kislány), György László (Miklós Püspök) Urmánczi Jenő (Lánglelkű Pocz Egér), Ferencz Nándor - Ordas Karola, Csokán Raul (Oroszlán von Leonstein), Kötő Áron (Ősz Szarvas). Szerző Vadas- Demeter. Díszlet és báb-jelmeztervező Lőrincz Gyula. A helyzet magaslatán levő műszaki és technikai személyzet hibátlanul tette azt, amit a rendező és a rendkívüli érdeklődő közönség elvárt tőlük. Szerintem a város valójában eleget tehetne annak, hogy egy korszerű, a mai igényeknek megfelelő bábszínházzal várja a nézőközönségét.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro