Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Oprea, Emilian
1 tétel
2015. március 2.
Közelkép – A szekufertőzött román maffiaállam fantomképe
Az életnél döbbenetesebb ihletforrásra nincs szükség. Így gondolta ezt Tudor Giurgiu rendező, a kolozsvári TIFF filmfesztivál „atyja” is, amikor úgy döntött: új filmjében megtörtént eseményeket dolgoz fel a viszonylag közeli múltból. Olyan eseményeket, amelyek azt bizonyítják, milyen mértékben összefonódott Romániában a bűn a politikummal és a titkosszolgálatokkal.
A Miért én? című, műfajában politikai thrillerként meghatározható mozi a 2002-es Panait-ügyet dolgozza fel: egy nagyváradi ügyész, Alexandru Lele őrizetbe vétette Bihar megye szociáldemokrata prefektusának fiát, aki nyakig benne volt az olajszőkítő maffiában. Mit ad Isten, ezért nem szakmai dicséretet kapott, hanem ráküldtek egy fiatal bukaresti ügyészt – ő volna Cristian Panait, a főszereplő –, hogy a jó előre előkészített koholt bizonyítékok és hamis tanúk vallomása nyomán eljárást indítson ellene hivatali visszaélés miatt, és félreállítsa az útból.
Csakhogy Panait még fiatal és idealista volt, ezért aztán a kelleténél mélyebben beleásta magát az ügybe, és rájött, hogy a politikum a legfőbb ügyészséggel és a hírszerzéssel karöltve megpróbálja elkenni az ügyet. Amikor ennek nyomán bűncselekmény hiányában nem volt hajlandó eljárást kezdeni a váradi ügyész ellen, őt „vették elő”: hivatali visszaéléssel és vesztegetés elfogadásával gyanúsították meg.
Ezt már nem bírta, és – a hivatalos verzió szerint – kivetette magát emeleti lakása erkélyéről. Halála azonban nem volt hiábavaló: azt követően indult be az a gépezet, amelynek nyomán számos vezető politikus mellett már az akkori szociáldemokrata miniszterelnököt, Adrian Năstasét is kétszer elítélték korrupció miatt – igaz, elég hamar ki is engedték.
A részben Nagyváradon forgatott – ezért a bukaresti, zártkörű premier után először kedden a partiumi városban bemutatott – Miért én? döbbenetes erővel jeleníti meg, milyen rendszer épül ki akkor, ha létrejön a politikusok, a hírszerzők és a bűnözők kartellje, amely a legalacsonyabb szinttől a bukaresti kormánypalotáig ér. A maffiát a politikum fedezi, a hírszerzéssel karöltve, hiszen a törvénytelenül értékesített üzemanyagból mindkettő jelentős sápot kap. Ezért aztán nem riadnak vissza semmitől sem, hogy jól menő pozíciójukat és üzletüket megvédjék. A történetvezetés meglehetősen feszes, a főszereplőt már az első percekben belevetik a mély vízbe – hogy aztán mélyreható környezet- és jellemtanulmányt kapjunk róla. Ahogy azonban a történet halad előre, és egyre bonyolódik, paradox módon mintha lelassulna, és becsúszna egy-két üresjárat is, és néha a párbeszédek is csikorognak kicsit.
Giurgiu szuggesztív képekkel, sok közelivel, premier és szuperplánokkal, sötét tónusú képekkel fokozza a feszültséget, ugyanakkor néhány, jelképértékűnek, hatásosnak szánt kép inkább hatásvadászra sikeredett – mint például a főszereplő árnyékát szinte ketrecbe zárva ábrázoló snitt. Mindemellett a film a legjobb detektívfilmek hagyományait felidézve szinte telivér hard boiled krimiként is nézhető – azzal a szomorú különbséggel, hogy tudjuk: a nyomozást végző főhős a végén nem fogja elnyerni méltó jutalmát.
Giurgiu a fikció segítségével próbálja felderíteni Panait utolsó napjait, és hátborzongatóan képes érzékeltetni, hogyan kezdi a bűnös rendszer fokozatosan kivetni magából a renitens ügyészt. A csúcsjelenet, amelyben főnöke meghívja magához, csak azért, hogy jegyzőkönyvekkel, fénykép- és videofelvételekkel bizonyítsa: már diákkora óta minden lépését megfigyelték, döbbenetes – hiszen aki a romániai mindennapokat ismeri, nagyon jól tudja, hogy akár így is lehetett volna. Sőt akár ma is lehetne így.
Szintén az elöljáró szavai adják meg a kulcsot a rendszer működéséhez. A főszereplő kérdésére, hogy miért őt választotta ki a váradi ügyész bemószerolására, egyszerű a válasz: mert vidéki fiúnak tűnt, aki kiéhezett a sikerre, és úgy tűnt, ezért bármire képes – pont, mint a maffiafilmekben.
A film számos szimbólummal operál. Az egyik tulajdonképpen jópofa geg: a főszereplő ütött-kopott 1300-as Daciájának rendszáma NUP – vagyis a „bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntetem” formula román rövidítése. Emellett Giurgiu beszélő nevekkel operál – az ügyész neve Panait helyett Panduru, a bekasztlizott váradi prefektusfié pedig Tărău helyett Haidău.
Előbbi egyértelműen a bűnüldöző pandúrt idézi, utóbbiban pedig nem nehéz a betyárt jelentő román haiduc szót felfedezni. Egyébként kimondottan jó választás volt a főszerepre Emilian Opreát jelölni – a fiatal színész szuggesztíven jeleníti meg az előbb a magánéletét, majd konkrétan az életét is feláldozó, a maffiaállam fogaskerekei között őrlődő karaktert.
Összességében a Miért én? erős film, amely arra vállalkozott, hogy megpróbáljon a mélyére tekinteni annak, hogyan működött – és talán még működik ma is – a román politikum. Az elénk táruló végeredmény egyáltalán nem szép látvány. De ez a legkevésbé sem a film hibája.
Miért én? (De ce eu? – román politikai thriller, 2015, 129 perc). Rendezte: Tudor Giurgiu.Szereplők: Emilian Oprea, Mihai Constantin, Andreea Vasile, Dan Condurache, Liviu Pintileasa.Írta: Tudor Giurgiu, Loredana Novak. Kép: Marius Panduru. Zene: Viktor Chouchkov.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)
Az életnél döbbenetesebb ihletforrásra nincs szükség. Így gondolta ezt Tudor Giurgiu rendező, a kolozsvári TIFF filmfesztivál „atyja” is, amikor úgy döntött: új filmjében megtörtént eseményeket dolgoz fel a viszonylag közeli múltból. Olyan eseményeket, amelyek azt bizonyítják, milyen mértékben összefonódott Romániában a bűn a politikummal és a titkosszolgálatokkal.
A Miért én? című, műfajában politikai thrillerként meghatározható mozi a 2002-es Panait-ügyet dolgozza fel: egy nagyváradi ügyész, Alexandru Lele őrizetbe vétette Bihar megye szociáldemokrata prefektusának fiát, aki nyakig benne volt az olajszőkítő maffiában. Mit ad Isten, ezért nem szakmai dicséretet kapott, hanem ráküldtek egy fiatal bukaresti ügyészt – ő volna Cristian Panait, a főszereplő –, hogy a jó előre előkészített koholt bizonyítékok és hamis tanúk vallomása nyomán eljárást indítson ellene hivatali visszaélés miatt, és félreállítsa az útból.
Csakhogy Panait még fiatal és idealista volt, ezért aztán a kelleténél mélyebben beleásta magát az ügybe, és rájött, hogy a politikum a legfőbb ügyészséggel és a hírszerzéssel karöltve megpróbálja elkenni az ügyet. Amikor ennek nyomán bűncselekmény hiányában nem volt hajlandó eljárást kezdeni a váradi ügyész ellen, őt „vették elő”: hivatali visszaéléssel és vesztegetés elfogadásával gyanúsították meg.
Ezt már nem bírta, és – a hivatalos verzió szerint – kivetette magát emeleti lakása erkélyéről. Halála azonban nem volt hiábavaló: azt követően indult be az a gépezet, amelynek nyomán számos vezető politikus mellett már az akkori szociáldemokrata miniszterelnököt, Adrian Năstasét is kétszer elítélték korrupció miatt – igaz, elég hamar ki is engedték.
A részben Nagyváradon forgatott – ezért a bukaresti, zártkörű premier után először kedden a partiumi városban bemutatott – Miért én? döbbenetes erővel jeleníti meg, milyen rendszer épül ki akkor, ha létrejön a politikusok, a hírszerzők és a bűnözők kartellje, amely a legalacsonyabb szinttől a bukaresti kormánypalotáig ér. A maffiát a politikum fedezi, a hírszerzéssel karöltve, hiszen a törvénytelenül értékesített üzemanyagból mindkettő jelentős sápot kap. Ezért aztán nem riadnak vissza semmitől sem, hogy jól menő pozíciójukat és üzletüket megvédjék. A történetvezetés meglehetősen feszes, a főszereplőt már az első percekben belevetik a mély vízbe – hogy aztán mélyreható környezet- és jellemtanulmányt kapjunk róla. Ahogy azonban a történet halad előre, és egyre bonyolódik, paradox módon mintha lelassulna, és becsúszna egy-két üresjárat is, és néha a párbeszédek is csikorognak kicsit.
Giurgiu szuggesztív képekkel, sok közelivel, premier és szuperplánokkal, sötét tónusú képekkel fokozza a feszültséget, ugyanakkor néhány, jelképértékűnek, hatásosnak szánt kép inkább hatásvadászra sikeredett – mint például a főszereplő árnyékát szinte ketrecbe zárva ábrázoló snitt. Mindemellett a film a legjobb detektívfilmek hagyományait felidézve szinte telivér hard boiled krimiként is nézhető – azzal a szomorú különbséggel, hogy tudjuk: a nyomozást végző főhős a végén nem fogja elnyerni méltó jutalmát.
Giurgiu a fikció segítségével próbálja felderíteni Panait utolsó napjait, és hátborzongatóan képes érzékeltetni, hogyan kezdi a bűnös rendszer fokozatosan kivetni magából a renitens ügyészt. A csúcsjelenet, amelyben főnöke meghívja magához, csak azért, hogy jegyzőkönyvekkel, fénykép- és videofelvételekkel bizonyítsa: már diákkora óta minden lépését megfigyelték, döbbenetes – hiszen aki a romániai mindennapokat ismeri, nagyon jól tudja, hogy akár így is lehetett volna. Sőt akár ma is lehetne így.
Szintén az elöljáró szavai adják meg a kulcsot a rendszer működéséhez. A főszereplő kérdésére, hogy miért őt választotta ki a váradi ügyész bemószerolására, egyszerű a válasz: mert vidéki fiúnak tűnt, aki kiéhezett a sikerre, és úgy tűnt, ezért bármire képes – pont, mint a maffiafilmekben.
A film számos szimbólummal operál. Az egyik tulajdonképpen jópofa geg: a főszereplő ütött-kopott 1300-as Daciájának rendszáma NUP – vagyis a „bűncselekmény hiányában az eljárást megszüntetem” formula román rövidítése. Emellett Giurgiu beszélő nevekkel operál – az ügyész neve Panait helyett Panduru, a bekasztlizott váradi prefektusfié pedig Tărău helyett Haidău.
Előbbi egyértelműen a bűnüldöző pandúrt idézi, utóbbiban pedig nem nehéz a betyárt jelentő román haiduc szót felfedezni. Egyébként kimondottan jó választás volt a főszerepre Emilian Opreát jelölni – a fiatal színész szuggesztíven jeleníti meg az előbb a magánéletét, majd konkrétan az életét is feláldozó, a maffiaállam fogaskerekei között őrlődő karaktert.
Összességében a Miért én? erős film, amely arra vállalkozott, hogy megpróbáljon a mélyére tekinteni annak, hogyan működött – és talán még működik ma is – a román politikum. Az elénk táruló végeredmény egyáltalán nem szép látvány. De ez a legkevésbé sem a film hibája.
Miért én? (De ce eu? – román politikai thriller, 2015, 129 perc). Rendezte: Tudor Giurgiu.Szereplők: Emilian Oprea, Mihai Constantin, Andreea Vasile, Dan Condurache, Liviu Pintileasa.Írta: Tudor Giurgiu, Loredana Novak. Kép: Marius Panduru. Zene: Viktor Chouchkov.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)