Az egyik magyarországi tévéstúdió vallási műsorában Brenner János Anasztáz római katolikus kispapról készített megemlékező összeállítást, akit 1957-ben meggyilkoltak egy faluban. Vétke az volt, hogy túlzott ügybuzgalommal teljesítette hivatását. Brennert agyonverték a kommunisták, miközben egy haldoklóhoz igyekezett kiszolgálni a szentségeket. Gyilkosait, természetesen, sohasem találták meg. Ujj János, a lap munkatársa hozzátette: „mifelénk is mennyi, de mennyi Brenner Jánoshoz hasonló papról kell(ene) megemlékeznünk. A börtönbe zárt vagy munkatáborokba hurcolt katolikus és protestáns lelkészek számát megbecsülni is alig tudjuk.” Székelyföldön több faluban is emléktáblával emlékeznek a kommunista rendszerben a településről elhurcolt, bebörtönzött papjaikra. Errefelé is akad hasonló kezdeményezés: a máriaradnai római katolikus kisbazilika előcsarnokában magyar, román és német nyelvű emléktábla emlékeztet az 1951-ben elhurcolt, és kilenc hónapra kényszerlakhelyre kényszerített ferences szerzetesekre. Kisiratoson Godó Mihály jezsuita atya síremlékén helyeztek el márványtáblát egykori szatmárnémeti tanítványai. Aradon kevesen tudják, hogy az aradi minorita atyák is az elhurcoltak között voltak. Közülük a kiváló zenei adottságú Karácsonyi István szervezete nem bírta megpróbáltatásokat. Valahol a Kárpátokon túl, jeltelen sírban várja a feltámadást. Sem a minorita atyák többéves megpróbáltatásaira, sem pedig a mártír Karácsonyi István áldozatára, sem Oláh Ferenc börtönéveire egyetlen emléktábla sem emlékeztet Aradon. /Ujj János: Példaképek. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 17./

Ft. Kóbor György visszaemlékezései
Hálaadás a sofronyai dolgos évekért
Vasárnap a sofronyai, zsúfolásig megtelt katolikus templomban 10 órakor kezdődött ft. Kóbor György nyugalmazott plébános, a Csákovai Caritas igazgatója papságának 50. évfordulója alkalmából tartott hálaadó szentmise. Prédikáció helyett visszapergette annak a 3 évnek a történéseit, amit ebben az egyházközségben töltött, egy évig itt is lakott. Azért kívánt a hívekkel találkozni, hogy méltóképpen megköszönhesse nekik életének egyik legszebb időszakát, a Sofronyán eltöltött éveket.
1967-ben ft. Oláh Ferenc főesperes behívta az irodába, mondván: „Fiam, eljött az ideje, hogy a sofronyai hívek templomot kapjanak, aminek a megépítésével téged bízlak meg”. Megijedt a nagy feladattól, hiszen alig pár éve szentelték pappá, de a főesperes megnyugtatta: fogjon hozzá, mert menni fog.
Hozzá is fogtak, 4600 lejjel és egy rakás kővel a templomépítéshez. Az összeg akkoriban 5-6 hónapi fizetésnek felelt meg. A templom helyén kis barakk állt, ahol a szertartásokat végezték, igen mostoha körülmények között. Amikor a szentmisén bejelentette, hogy másnaptól itt, a padlózatlan barakkban fog lakni a két kőművessel, Avram Bözsi néni hazament és elmondta a román férjének. Az rögtön visszaküldte, hogy mindhárman lakjanak a két üresen álló, bebútorozott szobájukban, ahol az egész építkezés alatt szívesen látták, miközben a házigazda három műszakban dolgozott.
Az aradi plébánia Trabantjával hozták a cementet, később a meszet, apránként. A faanyagot a kishegyi (Muntele Mic) erdészeti igazgatóságtól jutányosan sikerült beszerezni. Nagy szerencséje volt a sofronyai hívekkel, akik közül, ha 20-at hívott munkára, 40-en jöttek, miközben az asszonyok felváltva főztek a két kőművesnek, Vendele Jakobnak és Müller Hanznak. Derék emberek voltak, akik hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy a húsvéti szentmisét tető alatt tarthassák meg.
Mindenképp ebben a közösségben akart visszaemlékezni, megköszönni a határtalan jóindulatukat, a szűnni nem akaró támogatásukat, hiszen az egyházmegyében itt alakították meg az első vegyes egyháztanácsot, amiben 4 férfi és 4 nő kapott helyet. Nem bánta meg, mert templomépítésre a nőtagok sokkal több pénzt gyűjtöttek, mint a férfiak. Könnybe lábadt szemmel, több olyan megható történetet elevenített fel a templomépítésre történt gyűjtéssel kapcsolatban, amelyekben szegény emberek a lehetőségeiket jóval túllépve adakoztak Isten házának a megépítésére. Ugyancsak meghatóan szép emléket mondott el az ortodox plébánossal kapcsolatban, aki a paradicsomföldről érkezett az épülőfélben lévő templomhoz. Mivel nem volt ünneplőbe öltözve, nem akart bemenni, hanem kihívatta a fiatal kollégát, vagyis őt magát az építőtelepről. A mikor a vendégpap meglátta, hogy a kollégája kopaszra nyírva, barnára sülve csak egy rövidnadrágban dolgozott, nagyon elérzékenyült, megbarátkoztak. Ennek eredményeként, amíg a katolikus templom el nem készült, az ortodoxban tartották a szertartásokat, még a rezsiköltségekre sem fogadtak el pénzt. A helybeli ortodox pap kedvességét 30 év múlva sikerült viszonoznia egy Temes megyei településen az ottani ortodox hívekkel szemben, akik a templomuknak a felújítása alatt, közel 3 évig a katolikus templomban tartották a szertartásaikat.
A szentmisén megemlékezett mindazokról, akik a templom tervezésében, építésében, a munkálatokhoz szükséges pénzgyűjtésben, illetve a munkában részt vettek, az akkori ortodox papnak a sírját is felkereste, mert az ő életszemlélete, a mássághoz való viszonya évtizedekkel megelőzte a közhangulatot.
Az építkezés befejezése után a főesperes magához hívatta, hogy elmondja: a Securitate figyeli, mert azt állítják róla, hogy az állam ellen izgatja az embereket. Éppen ezért, jobb lesz, ha elhelyezi innen, mielőtt koholt vádakkal letartóztatják.
Visszaemlékezését fohásszal zárta, amiben Isten gondviselését kérte a közösségre, amelynek tagjait megkérte: drága kincsként őrizzék a régi összefogás, az együvé tartozás szellemét.
Ft. Sándor Tivadar plébános köszönetet mondott ft. Kóbor György nyugalmazott plébánosnak, amiért felelevenítette a régi szép emlékeket, illetve a közösségből távozott emberek emlékeit. További imádkozásra kérte a fogyatkozó közösségért, de köszönetet mondott az egyházközség minden tagjának, akik a templom javára bármikor adakoztak. Ft. Kóbor György az adakozásban is élen jár, hiszen egy hónapi nyugdíját ajánlotta fel a templom javítására. A hívek nevében megígérte, hogy emlékét örökre megőrzik, a Jóistenhez imádkoznak érte, aki a Csákovai Caritast az egyházmegye legsikeresebb karitatív intézményévé fejlesztette. A hívekért, az elesettekért tett fáradozásait a Jóisten fizesse meg százszorosan.
A sofronyai hívek a templomról készült festményt adományoztak ft. Kóbor Györgynek, akinek Ódry Mária festőművész is ajándékozott egy művét.
A bensőséges szertartás után a templom előtt közös fényképen örökítették meg a kellemes együttlétet, ft. Kóbor György édességekkel kedveskedett a szeretett híveinek.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

A Benedek-kúria rejtelmeibe lehet betekinteni
Gyergyószentmiklós legrégebbi faszerkezetű lakóháza látványos változásokon ment keresztül felújítása során – ezeket nyílt napok keretében vehetik szemügyre az érdeklődők. Csütörtökön több diákcsoport érkezett a Benedek-kúriához, ahol a munkálatok vezetőjétől kaptak válaszokat a restaurálás mikéntjére.
Sok mindenről árulkodik a Benedek-kúria – tudhatták meg mindazok, akik a nyílt napon ellátogattak a Gábor Áron utcai épületbe. Az érdeklődőket Oláh Ferenc munkálatvezető fogadta és magyarázta el nekik a felújítás folyamán történt változásokat.
Az 1840-ben épült polgári lakóház egykori arculatát próbálják visszaadni a felújítás során – mutatott rá a munkálatvezető, és a már befejezett épületrészeken mutatta meg az eredetihez hű kiigazításokat. Az utcai homlokzatról például elmondta, alsó részén az okker színű festés mellett a kék foltok azért maradtak meg, mert a falmintákból kiderült, hogy ez a szín második festésként került a falra, és most láthatóvá tették azt, hogy „régen is az emberek ízlése szerint változott az épületek színének használata.” Az utcai homlokzat egyébként arról is árulkodik, hogy mikor nyerte el az épület jelenlegi formáját – erre utal az 1840-es évszámfelirat. Ez és a babérkoszorúk is egyértelműen városi homlokzatra utalnak, na meg arra, hogy a házban lakó család tehetős volt, igényesen, szakemberekkel készíttették el a homlokzati díszeket. Ezekből az idők folyamán darabkák töredeztek ki, amit a felújítás során kiegészítettek. Úgynevezett vonalkás restaurálással javították ki, így különböztetve meg a kiegészített részeket az eredetitől.
Az udvarról figyelve meg az épületet, világossá válik annak falusi jellege. A tornác az egyértelmű jele ennek. „Gyergyó faluból nőtte ki magát várossá, építészete a falusi jellegűből alakult városivá” – hívta fel a figyelmet az árulkodó jelekre Oláh Ferenc. A tetőfedelet bemutatva beszélt a zsindely és a dránica közötti különbségekről, azt is elárulva, hogy a Benedek-kúria födéséhez használt dránicát Bukovinában készítették hagyományos módszerrel. A tornác visszaállításánál egy, a tetőtérben megtalált oszlop segített az eredetihez hűeket készíteni, a megtalált darabot be is építették az egyik tartópillérbe. Az 1930-as Vámszer-rajzok is segítségükre voltak a szakembereknek, azokon ugyanis öt oszlop figyelhető meg a tornácon, az 1990-es években történt felújítás óta viszont összesen hét pillér díszítette a tornácot.
A pórfödém, a padlódeszkázat felújítása során is fontos szempont volt, hogy a még jó állapotban lévő eredetieket megtartsák, és szemmel láthatóan elkülönítsék ezektől a pótlásra használt új darabokat.
Mint korábban írtunk róla, a munkálatok során eredeti belső falfestések is előkerültek. A feltárások eredményeképpen két egymás melletti helyiségében nagy felületeken váltak láthatóvá a faldíszítések, amelyek két különböző korszakból valók. Az egyik réteget az épület homlokzatának elkészülése dátumához, azaz 1840-es évhez kötik, a másik réteget néhány évtizeddel későbbre datálják a szakemberek. A gerendamennyezet alatti falrészen, több kisebb felületen, szintén régi falfestés nyomaira bukkantak, amiket egy harmadik réteg tanúfoltjaiként említenek, becsléseik szerint a XIX. század végéről. Jelenleg ezek restaurálását végzik.
Azért értékesek ezek a faldíszek, mert régi polgári lakóházakból ilyesmi nem maradt meg az utókornak – mutatott rá a munkálatvezető. A diákoknak egy mai példával érzékeltette a régi épületek felújításának fontosságát. „Nem biztos, hogy a régi épületek esetében az a megoldás, hogy lebontjuk, és építünk helyette újat. Akárcsak az autóknál: lehet egy csúcsmodell Mercedes nagyon menő, de az 1900-as évekbeli változata szépen kikrómozva, lefestve, szintén értékes. Azután is megfordulnak a járókelők, akárcsak a legszuperebb járgányok után" – fogalmazott.
A Benedek-kúria felújítása izlandi, liechtensteini és norvég alapokból valósul meg a kulturális és természeti örökség megőrzése és revitalizációja keretprogramban. A falfestmények restaurálásához szükséges pénzalapokat helyi költségvetésből a képviselő-testület irányozta elő – tudhatták meg az érdeklődők. Június végén fejeződnek be a munkálatok – tudatta velük a munkálatvezető.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro