"Kolozsváron a röpcédulázással kapcsolatban a titkosszolgálat komoly nyomozásba kezdett, tetteseknek nem akadt a nyomára. Suttogópropagandával terelték a gyanút a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomra. Böndi Szabolcs, a HVIM Kolozs megyei elnöke lemondott a román hatóságok folytonos zaklatása miatt. Erről lehetett olvasni a sajtóban. A röpcédula-osztogatás valószínűleg olcsó provokáció volt. A román és magyar nyelvű röplapok helyesírási hibákat tartalmaztak. Bizonyíték nincs, de ez jó alkalom megmutatni, mennyire nem szeretik a román hatalmi szervek az olyan mozgalmat, amelynek célja a fejekben lévő határok eltörlése és a magyarság múltjának ismertetése, hagyományainak őrzése. Böndi Szabolcsot, a Kolozs megyei elnököt állandó megfigyelés alá vonták, zaklatták. A mozgalom nyilatkozata szerint: "A kolozsvári elnökünkkel történteket a magyarellenes román állami terrorizmus újabb példájának tekintjük. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a Román Hírszerző Szolgálat ilyen rövid időn belül munkát adott a december 15-én Torontóban több mint száz prominens kanadai állampolgár részvételével megalakult - a HVIM aktivistáinak emberi jogait felügyelő - Magyar Jogvédő Hálózatnak (Defence Network for Hungarian Rights)". Újabb fejlemény: a január 11-ére tervezett HVIM-régiógyűlést február második felében megtartják, amelyen minden Kárpát-medencei szervezet képviselteti magát. Döntenek majd az erdélyi szervezet esetleges leválásáról, leválás esetén új nevéről. Ezt követi a budapesti konferencia. /Bagoly Zsolt: Röpcédulás hírek között és mögött. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 21./"

"Keserű, kiábrándult cikket írt Szabó Csaba. A szegény emberek titokban abban reménykednek, hogy ez a regionalizálódás valami jót hozhat a magyarság konyhájára. A román állam soha nem fog az erdélyi hagyományos belhatárokhoz igazodni. Az idő a román államnak dolgozik, hiszen a magyar elem kihalásával egyre kevesebb lesz az olyan térség, ahol belső határok húzásakor egyáltalán szóba jöhet az etnikai összetétel. Szomorú példákat hozott: Brassó megyében egyetlen olyan település sincs, ahol öt-tíz éven belül nem süllyed kuriózumszintre a magyar jelenlét. Halmágy élő halott, Fogarast már temetik, Kőhalom számlálja napjait. Hunyad megyében az egész Cserna völgye (kivéve Csernakeresztúrt) egy magyar múmia; Hátszeg sorsa megpecsételődött, Piski és Pusztakalán árnyéka önmagának. Elveszett Petrozsény magyar líceuma is (1996), Lupény pedig Urikánnyal hiába próbálkozik visszahozni a régi világot. Karánsebes, Nándorhegy - régen halott. "A magyarság számára itt nincs feltámadás még akkor sem, ha fehér lovon vonul ide be Orbán Viktor és Kovács László, és piros-fehér-zöldre festik a padokat mindenfelé. Ne reménykedjünk hát főleg mi, kolozsváriak semmiféle regionálási jelenségben. A szórványmagyarság olyannyira elvesztette védekező reflexeit, hogy még arra sem képes, hogy önszerveződő módon értesítse az alulinformált kisgyerekes magyar családokat, hogy a magyar állam által kiutalt nevelési ösztöndíj (egy magyar tagozaton tanuló gyerekért 22 500 forint jár ) kérelmezésének határideje december kellős közepén lejár, és ne reménykedjen senki abban, hogy a kérvények beadása folyamatosan történik." "Már csak az maradt hátra, hogy önmagunk régióját, családunkat, lakásunkat megvédjük. Harc az otthonrégióért, a túlélésért. Segítség viszont sehol. Az RMDSZ ellenszenves tömegklikk lett, a kisebbségi létért folytatott kollektív harc szánalmas udemerizmusba fúlt, az egyházak pedig ahelyett, hogy - na de ez más régióhoz tartozik." /Szabó Csaba: Harc az otthonrégióért. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./"

"A kolozsvári (és erdélyi) magyar értelmiség az elmúlt évtizedek alatt elvesztette hitelét, magára hagyta, elárulta a népet, szögezte le keserűen Fodor Zoltán. A maga karrierjével van elfoglalva, csemetéinek, rokonságának állásszerzésével. A Magyarországról érkező, támogatásra szánt pénzek is többnyire ezt szolgálják. A mostani Kolozsvár-mentésnek is hasonlók lehetnek a céljai. Adják oda azt a bejegyzési pénzt egy éhező kolozsvári családnak, és már tettek valamit a város magyarságáért, ajánlotta. Nem merik kimondani a románság felé, ami sértő, például a december elsejei ünnepség. "Vezetnek, okítanak helytállásra, kitartásra, sikkasztásra lehetőséget adó nagy pénzekből megkutatnak, további vezetőket képeznek..." Azok az értelmiségiek, akik gerincesek, akiket erkölcsi példaképnek lehetne tekinteni, nem sokra vitték. /Fodor Zoltán: Tisztelt Kolozsvármentő értelmiség! = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./"

"A Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) öt évvel ezelőtt indította útjára a Közgazdász Fórum című szaklapját. A kéthavi rendszerességgel megjelenő Közgazdász Fórumot többnyire fiatalok írják és szerkesztik, a kiadványt nemzetközi viszonylatban is szakmai referenciaként fogadják el. Kerekes Jenő tiszteletbeli elnök arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMKT szakkönyvtárának ötezer kötetes állományának zöme 1990 utáni kiadvány. /Ö. I. B.: Közgazdász Fórum. Ötéves a klisé. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 27./"

"Egyértelműen örülnünk kell, noha tudom, hogy az öröm Magyarországon nem általános - fogalmazott Pomogáts Béla irodalomtörténész Budapesten, a Kossuth Klubban jan. 28-án rendezett vitaesten, amelynek Kertész Imre Nobel-díjának magyarországi fogadtatása volt a témája. Szavai szerint számára egy kicsit fájdalmas, hogy Kertész több alkalommal is elhatárolta magát attól a közösségtől, amely most mégis elfogadja őt. Pomogáts szerint nem volt szerencsés, és személyileg is bántotta őt, hogy Kertész Imre számos nyilatkozatában, tanulmányában elhatárolódott mindattól, ami magyar. Holott nem az a magyar, aki ma ki akarja tagadni őt - tette hozzá. 1956-ban Kertész Imre szívében ott volt az azonosulás pillanata és lehetősége, illetve tavaly decemberi stockholmi beszédében szintén az azonosulás, a felelősségvállalás volt érezhető - jegyezte meg az írószövetség volt elnöke. Bozóki András politológus szerint az első magyar irodalmi Nobel-díjat egyfelől határtalan öröm, másfelől zavarodottság, agresszivitás fogadta. Megítélése szerint Kertész Imre besorolhatatlan, beskatulyázhatatlan, politikai táborok által nehezen kisajátítható "figura". Kívülállósága, idegensége szerinte Bibó Istvánhoz, Bartók Bélához és Kurtág Györgyhöz teszi őt hasonlóvá. Sándor Iván író szerint a Kertész Imre Nobel-díját körbevevő agresszív reakciók és értetlenség oka az, hogy a szokásostól gyökeresen eltérő módon beszél nemcsak a holokausztról, hanem a XX. századi magyar történelemről is. Kertész Imre a méltósággal megfogalmazott felforgatás nyelvén, úgymond a szembenézés nyelvén ír, s e tekintetben a magyar irodalomban talán nincs elődje. Bojtár Endre szerint egy író megengedhet magának egy olyan mondatot, hogy nem szereti a magyarokat. Ettől még nem lesz hazaáruló, nem kell kitagadni a nemzetből - vélte az irodalomtörténész, akit a vitavezető, Márton László Párizsban élő újságíró az elfoglaltsága miatt távolmaradó Görgey Gábor kulturális miniszter helyett kért fel az ankéton való részvételre. Bojtár Endre úgy értékelte, hogy Kertész Imre írásaiban sokszor kíméletlenség üti meg az olvasót, ez azonban gyógyító hatású, ha az ember nem prekoncepcióval olvassa őt, ha nem tartja a magyart értékfogalomnak. A Nobel-díj sokkot jelentett Kertész Imre számára is -vélte; annyi szeretetet kapott Magyarországról, amennyire nem számított. Pomogáts Béla az irodalmi Nobel-díj odaítélése kapcsán elmondta, hogy a két világháború között esélyes magyar jelölt volt Kosztolányi Dezső és Herczeg Ferenc, a világháború után pedig Déry Tibort, Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Pilinszky Jánost és Weöres Sándort is fölterjesztették, utóbbi csak az utolsó rostán esett ki. A három magyarországi jelölőszervezet, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar PEN Club és a Magyar Írószövetség - amelyek igyekeztek egyhangú jelöléseket tenni - a többi között Szabó Magdát, Mészöly Miklóst, Esterházy Pétert és Nádas Pétert is felterjesztette a díjra. (Az MTI nyomán) /Kertész Imre Nobel-díjának fogadtatása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 30./ "

"Az Európa Tanács (ET) legnagyobb parlamenti frakciója, a szocialisták jan. 30-án támogatásukról biztosították azt a magyar álláspontot, hogy az ET következő, áprilisi ülésszakán ne tűzzék még napirendre a kedvezménytörvényről szóló, a magyar jogszabályt bíráló Jürgens-jelentést. A szocialista frakció ülésén a román küldöttséget kivéve minden felszólaló támogatta a magyar javaslatot, amelyet Hegyi Gyula magyar képviselő terjesztett elő. Közben Budapesten bejelentették, hogy elkészült a módosított státustörvény normaszövege, s arra Brüsszelben is rábólintottak. Maradna a magyar igazolvány és a kedvezmények, csakhogy az oktatási támogatásokat például a kedvezményezettek alapítványok útján kapnák meg, s ezekre a pénzekre az egygyermekes családok is pályázhatnának. Bővítenék ugyanakkor az utazási kedvezményeket is. Jan. 30-án a legnagyobb délvidéki magyar párt, a Vajdasági Magyar Szövetségi (VMSZ) is kezdeményezte a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) haladéktalan összehívását, szorgalmazva azt is, hogy a Jugoszláviával szemben bevezetendő vízumkényszer miatt mihamarabb megbeszélések kezdődjenek a magyarországi illetékesekkel. A VMSZ szerint a törvény módosítása során kizárólag a velencei bizottság ajánlásai és a legutóbbi MÁÉRT-én közösen kialakított álláspontok jöhetnek szóba. A párt elfogadhatatlannak tartja a törvény további bárminemű megnyirbálását. A Magyar Demokrata Fórum bejelentette: kizárólag a MÁÉRT 2002 novemberi közös zárónyilatkozatában foglaltak szerint tartja lehetségesnek a kedvezménytörvény módosítását. /Elkészült a státustörvény új normaszövege. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./"

""A protokollum nem fogja tartalmazni az állami magyar egyetem létrehozását", "2002-ben 17,8% volt az infláció" - néhány cím az elmúlt két hét sajtójából, de mindez egyesek számára nem annyira fontos, mint az, hogy Tőkés László... zavar. Az RMDSZ vezetőségét zavarja az a szívósság és makacsság, amellyel a református püspök 13 éve sürgeti erdélyi magyarságunk gondjainak reményteljes megoldását. Bizonyára Tőkés László püspök s legközelebbi munkatársai is hibáztak, de azt sohase felejtsük el, hogy az 1989-es fordulat előidézője a püspök úr volt, nem pedig Markó Béla szövetségi elnök, szögezte le Bölönyi Zoltán-Edmond. A hozzászóló kiállt a püspök mellett. /Bölönyi Zoltán-Edmond: A semmibe vezető út. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jan. 31./"

"Az utóbbi időben heves bírálatok érték Erdélyben a magyar Oktatási Minisztériumnak az ösztöndíjrendszer módosítására vonatkozó elképzeléseit. Hiller István politikai államtitkár hangsúlyozta, hogy a magyar kormány a szülőföldön való boldogulást, kívánja pártfogolni. 2001-ben 6304 határon túli magyar fiatal vett részt az anyaországi közoktatásban. Az a tapasztalat, hogy akik Magyarországon érettségiznek, többnyire magyarországi felsőfokú oktatási intézményekben akarják folytatni tanulmányaikat. Az Apáczai Közalapítvány korábbi kuratóriumi elnöke, Berényi Dénes akadémikus a kormányváltáskor jelezte, hogy szakmai munkája miatt nem kívánja tovább vállalni a tisztséget. Utódja Kőnig Sándor addigi kurátor, jelenlegi elnök mellett a kuratórium minden tagja folytatja tevékenyégét. Az Apáczai Közalapítvány működésének folyamatosságát sikerült biztosítani. A tavaly 800 millió forinttal gazdálkodó Apáczai Közalapítvány költségvetését a magyar kormány 2003-ban másfélszeresére , 1,2 milliárd forintra emelte. Az oktatási tárca a határon túli közoktatási intézmények infrastrukturális fejlesztésére és az intézményrendszer korszerűsítésére 750 millió forintot különített el. 250 millió forinttal támogatják a felnőttképzéssel kapcsolatos programokat. Az informatikai tárca számítástechnikai beruházásokra és informatikai fejlesztésekre 200 millió forintot adományoz. Az Erdélyi Magyar Ösztöndíjtanács nemrégiben hevesen bírálta az Oktatási Minisztérium január elején elkészített tervezetét, amely szerint magyarországi érettségivel is pályázhatnak anyaországi egyetemi ösztöndíjra azok a határon túli diákok, akik középiskolai tanulmányaikat a 2000-2001-es tanév előtt, Magyarországon kezdték. Magyarországon az elmúlt öt évben nyolcvanezerrel csökkent a diákok száma: 1998-ban a közoktatásban részt vevő diákok száma valamivel meghaladta az egymilliót, most 930 ezer körül van. Ennek ellenére nincs olyan szándék, hogy a megüresedett helyekre határon túli magyar diákokat hozzunk. Az oktatási tárcának és a kormány egészének a határon túli magyar oktatással szemben elkötelezettsége van, és ez az elkötelezettség a szülőföldön való boldogulás elősegítésére vonatkozik. /Salamon Márton László: "Kezet nyújtottam mindenkinek" Interjú Hiller István politikai államtitkárral. = Krónika (Kolozsvár), febr. 5./"

"Febr. 2-án a Kolozsvári Rádióban közölt program alapján sokan elvitték gyermeküket a bábelőadásra, a Kiskondás kalandjaira, azonban zárt ajtóra leltek. A román igazgató annyira sem méltatta a magyar bábszínház-látogatókat, hogy közölje a program változását. Ez is a magyar közönség fokozatos elidegenítését szolgálja? Része lenne az igazgató úr egynyelvűségre irányuló törekvéseinek, amelyek ellen a bábosok egyelőre még kétnyelvű csapata a napokban tüntetni kényszerült. /(n.j.): Igazgatói bosszú? = Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./"

"Leomlott plafon, kitámasztott falak fogadják a Lábas Házba látogatót. Sepsiszentgyörgy nagy múltú történelmi épületének febr. 6-án először nyíltak meg a kapui, Albert Álmos polgármester szavaival a város "félhivatalosan" átvehette át az ingatlant, amely ötven évig az állami levéltárnak adott otthont. A Lábas Ház teljes mértékben el volt zárva a külvilágtól, ez alatt az idő alatt állaga annyira leromlott, hogy mára már használhatatlanná vált. A Lábas Ház körüli konfliktus 1999 őszén robbant ki. Ekkor egy kormányrendelet értelmében a Székely Nemzeti Múzeum román "ellenintézményét", a Keleti Kárpátok Múzeumát költöztették volna a magyar műemlék épületbe. A felháborodás és a tiltakozási hullám hatalmas volt, három év kellett ahhoz, hogy 2002 őszén megszülessen egy újabb kormányrendelet, amely a város tulajdonába adja a Lábas Házat, és ezért cserébe a megyei önkormányzat állami tulajdonba utalja a művelődési felügyelőségnek otthont adó villát, amelyben a jövőben berendezhetik a Keleti Kárpátok Múzeumát. Ez a kormányhatározat azonban a nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben, így nem is lépett érvénybe. Febr. 3-án Sepsiszentgyörgyre érkeztek a belügyi és a művelődési tárca képviselői, hogy átadják, illetve átvegyék az épületet, az önkormányzat képviselőit nem értesítették az átadásról. Albert Álmos ezért Bukarestbe utazott, hogy Razvan Theodorescu miniszterrel tisztázta a kérdést. Kiderült, a miniszter számára egyértelmű, hogy a városé lesz a Lábas Ház. Nagy munka vár majd a szakemberekre, és nagy összegeket kell előteremteni. Ígéret van magyarországi támogatásra, és bíznak benne, hogy valamennyi pénzt a román állam is hajlandó lesz adni. /Farkas Réka: Ötven év után megnyílt a Lábas Ház. = Krónika (Kolozsvár), febr. 7./"

"Németh Zsolt, a FIDESZ országos alelnöke a kedvezménytörvény módosításáról és a magyar-román kapcsolatok alakulásáról kifejtette: a rendszerváltozást követően a legfeszültebb viszony román-magyar relációban a státustörvény miatt bontakozott ki, 2001-ben. Az, hogy 2001 decemberére sikerült egy megállapodást aláírni, mindenképpen a polgári kormánynak és Orbán Viktornak köszönhető. Ha ehhez képest egy merőben új státustörvényt fog kitalálni a magyar kormány, akkor az új jogszabály kialakítására vonatkozó magyar kormányzati szándékot tükröz. Hogy mennyire lesz stabil a magyar-román viszony, az nagymértékben függ attól, hogy a magyar kormány egy elhibázott lépéssel beterjeszti-e az Országgyűlés elé ezt az antistátustörvény-javaslatot, vagy sem. Medgyessy Péter miniszterelnök Szatmárnémetiben kijelentette, hogy egységre van szüksége az RMDSZ-nek. Ezzel kapcsolatban Németh Zsolt leszögezte: Nem dolga a magyar miniszterelnöknek, hogy utasításokat osztogasson az erdélyi magyarságnak, és megmondja, hogy most mire van szüksége. Az elmúlt években az RMDSZ stabilitása a sokszínűségében volt. A jövőben is csak akkor tud egységes szervezet maradni az RMDSZ, ha megőrzi sokszínűségét. /Rais W. István: Viszonylag stabilak a kapcsolatok. = Bihari Napló (Nagyvárad), febr. 10./"

"Magyarországon a kormányváltással baloldali fordulat történt. A szép szavak ellenére az Illyés Közalapítvány helyzete a mai napig rendezetlen, emiatt a jogosultaknak csupán elenyésző töredéke juthatott hozzá a státustörvény értelmében őket megillető oktatási támogatáshoz. A magyar kormány minden lehetséges alkalommal elmondta, hogy mennyire szereti a határon túli magyarokat. A szavak és a tettek közötti szakadék viszont nyilvánvaló. /Lukács János: Ígérni nehéz. = Krónika (Kolozsvár), febr. 11./"

"Többnyire zenés előadásokra, kabarékra szakosodott a Lendvay Márton nagybányai amatőr színjátszó csoport - mutatott rá Simori Sándor, a csoport vezetője. A Lendvay Márton Színjátszó Kör kéthavonta tart pódiumműsort. Több mint kétszáz éves múltra tekint vissza az 1796-ban indult nagybányai színjátszás. - Az 50-es évek elején két színjátszó csoport is létezett Nagybányán: a Tanügyi Dolgozók Szakszervezetének színjátszó csoportja Kiss Kornél vezetésével, illetve a Kisipari Szövetkezet Szakszervezetének magyar színjátszó csoportja, melyet néhai Pap József, vezetett - számolt be az 1990 óta minden évben újraválasztott társulatvezető. Simori Sándort 2000-ben az EMKE Méhes Béla-díjjal tüntetett ki. A Lendvay Márton Színjátszó Kört és Alapítványt 1993-ban alakípották. - Az alapítványnak köszönhetően 2001-től megengedhettük magunknak, hogy szakképzett színészek bevonásával színjátszó táborokat rendezzünk - mondta Simori. A felnőttcsoport mellett két éve működik a Cimbora báb- és gyermekszínjátszó csoport Méhes Éva nyugdíjas tanárnő vezetésével, mely háromhavonta tart előadásokat. /Pesek Attila: Kéthavonta pódiumműsort tartanak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 11./"

"Febr. 11-én Kolozsváron, a Pro Iuventute Egyesület székházában Benkő Samu tartott előadását Kós Károlyról. Rollinger Ágnes, az RMDSZ belmonostori kerületének elnöke köszöntőjében kifejtette: a Pro Iuventute szocio-kulturális egyesület, amint azt neve is mutatja, elsősorban az ifjúságért igyekszik tenni valamit, ezért is számít különös örömnek az, hogy ennyire sok fiatal volt jelen. Kós Károly Temesváron született, a házon táblácska emlékeztet az eseményre. Iskoláit Szebenben kezdte, és a kolozsvári református Kollégiumban folytatta. Budapesten az Állatkert több épülete, iskolák, lakótelepek, templomok fűződnek a nevéhez. Kós sokat tanult a kalotaszegi, székelyföldi építészettől is, bár azt sem tagadta meg soha, hogy kedvenc áramlatai közé tartozik a keresztény keleti művészet. Kós Károly ma is élő példakép lehet minden generáció számára. /Sándor Boglárka Ágnes: Kósról, fiataloknak. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 13./"

"Kós Károly születésének 120. évfordulóján Budapesten, a Petőfi Múzeumban kiállítás nyílt rendkívüli életművéről. A budapesti Állatkert pavilonjai, a zebegényi, az óbudai, a csucsai, a kolozsvári Monostor utcai templom, a kolozsvári magyar színház, számos sepsiszentgyörgyi épület, köztük a Székely Nemzeti Múzeum, a református iskola, a sztánai Varjúvár s még számtalan lakóház, középület tervrajza - hozzájuk a megvalósult építmények fényképe. Újság- és könyv-címlapok, plakátok, grafikák saját építész szakírói, művelődéstörténeti, szépirodalmi könyveihez és más szerzők: Nyírő József, Tamási Áron, Gulácsy Irén, Móricz Zsigmond, Áprily Lajos műveihez. Plasztikák, plakettek, levélpapírok, épület- berendezések, lapalapítások, művészcsoportok létrehozása... Szerteágazó életmű. Erdélyben csak a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum őriz jelentősebb részt a hagyatékból. Innen eredeti anyagot nem sikerült szerezni, az ott készült fotókkal helyettesítik azokat. Amikor Kós Károly sztánai házát feldúlták (1944-ben), megsemmisült művészi munkásságának jelentős része. /K. M.: Az erdélyi polihisztor emlékkiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 15./ "

"Febr. 20-án Szatmárnémetiben, a Reménység Központban hatodik alkalommal szerveztek farsangi jelmezbemutatót. A többnyire egyedül élő, otthon unatkozó férfiak és nők számára jó kikapcsolódást jelentenek a Reménység Központban szervezett szórakoztató műsorok. A tagok létszáma folyamatosan növekszik, emiatt a jelenlegi klubhelyiség kicsinek bizonyul számukra, de ez nem gond, hiszen a következő jelmezbemutatóra már a Reménység Központ új épületében kerül sor. /E. Gy.: Szatmárnémeti. Farsangi jelmezbemutató a Reménység Központban. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 21./"

"75 éve született dr. Kovács Sándor muzeológus /Sepsiszentkirály, 1928. febr. 20. - Sepsiszentgyörgy, 1984. febr. 26./, a biológiai tudományok doktora, aki 1961-től a Székely Nemzeti Múzeum /Sepsiszentgyörgy/ természettudományi részlegének első szakmuzeológusa lett. A múzeum ásvány- és kőzettani anyagának revideálására 1964-ben dr. Balogh Ernő egyetemi tanárt és Kónya Ádámot, később, 1969-ben pedig Mészáros Miklós kolozsvári geológust kérte fel. 1948-ban sikerült a múzeumba szállítani az Arad megyei Borosjenőről Diószeghy László már 1931-ben a múzeumnak adományozott lepkegyűjteményét, mely több mint 25 000 példányt foglalt magában. Dr. Kovács Sándor az új leltári jegyzék összeállításával párhuzamosan tudományos kutatómunkát is folytatott. 1981-ben Brassóban tartották az Európai Nemzetközi Paleontológiai Kongresszust. A szervezők dr. Kovács Sándort kérték fel A jégkorszak és állatvilága című kiállítás megrendezésére. Dr. Kovács Sándor tagja volt a Kovászna megyei környezetvédelmi bizottságnak. Ő állította össze elsőként a megye védett területeinek, növény- és állatfajainak, évszázados fáinak és dendrológiai parkjainak listáját. Többévi kutató- és megfigyelő munkát sűrített a részletes Rétyi Nyír-monográfiatanulmányba, ezzel a Rétyi Nyír fölkerült a védett területek országos listájára. Korai halálával nagy veszteség érte az erdélyi magyar tudományos társadalmat. /Kocs Irén muzeológus: 75 éve született dr. Kovács Sándor. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 22./ "

"A hét végén Nyárádszeredán a Bocskai Napokon emlékeztek Erdély fejedelmére, Bocskai Istvánra, akit a rendek 1605-ben Nyárádszeredában fejedelemmé választottak. Bocskai nyárádszeredai mellszobrát 1916-ban történt leleplezése óta háromszor vették le a talapzatról, többnyire az egyház falai közé menekítették, legutóbb 1997-ben állították fel újra. Bocskai végrendeletében intett: "... meghagyom s írom, szeretettel intvén mind az Erdélyi és Magyarországi híveinket az egymás között való szép egyezségre. Atyafiúi szeretetre az Erdélyiekért, hogy Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lésznek is, el ne szakadjanak. A Magyarországiakat, hogy az erdélyieket tőllök el ne taszítsák, tartsák ő atyjokfiainak, és ő véreknek, tagoknak." Az ünnepségeket megszervező Bocskai István Alapítványt a polgármesteri hivatal kulturális költségvetéséből 8 millió lejjel támogatta. A megemlékezés keretében a líceum karnevált szervezett, a Bocskai Dalkör megtartotta a hagyományos bálját, a Bocskai-kupáért sportversenyt szerveztek, lokálpatrióta kör alakult. Febr. 24-én Pál-Antal Sándor Székely önkormányzat c. könyvét mutatják be, majd találkoznak a Nyárád Menti Kistérség jegyzői. /Bocskai Napok Nyárádszeredában. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./ "

"Viszály a román és magyar színházi vezetők között Temesváron. Horia Ionescu, a temesvári Merlin Ifjúsági és Gyermekszínház igazgatója azzal vádolja a Csiky Gergely Színház bábtagozatát, hogy "elcsábítják a Merlin közönségét". Az igazgató haragját az váltotta ki, hogy a magyar társulat elkészítette két előadás román nyelvű változatát is.Szerinte Demeter András igazgatót súlyos felelősség terheli amiatt, hogy az intézményében bemutatott bábelőadások román szinkronfordítás révén a magyar nyelvet nem ismerő publikumhoz is szólnak. Demeter András elmondta, néhány évvel ezelőtt Ionescu menesztette csapata egy részét, kidobálta a marionetteket, a bábszínházat ifjúsági és gyermekszínházzá alakította. Demeter szerint bábszínháza törvényesen működik. A Demeter által mondottakat korábban Megyes Lábadi Éva is megerősítette. A művésznő elpanaszolta, bábjait kollégái tönkretették, igyekezetét semmibe vették, számtalanszor megalázták. Lábadi végül otthagyta a teátrumot, hogy szabadúszóként keresse kenyerét. Többnyire egyéni előadóestekkel lép közönség elé. /Gurzó K. Enikő: Méltánytalan versenyhelyzet? = Krónika (Kolozsvár), febr. 27./"

"Funar polgármester óvást emel a közigazgatási bíróságon Kolozsvár városi tanácsa által febr. 24-én elfogadott idei költségvetés ellen, ugyanis szerinte az önkormányzati képviselők törvénysértő határozatot hoztak. A városi tanácsosok alaposan csökkentették azokat a költségvetési tételeket, amelyek a polgármester propagandagépezetének eszközeit jelentik. Ilyen például a Városházi Közlöny, amelyben számtalan alkalommal magyar-, zsidó- és Amerika-ellenes anyagok jelentek meg. A közpénzből finanszírozott lap hasábjain a háborús bűnös Antonescu marsallt dicsőítő anyagok jelennek meg. Molnos Lajos RMDSZ-es tanácsos tiltakozásképpen már évekkel ezelőtt távozott a szerkesztőségből. Az RMDSZ-es tanácsosok javaslatára a testület nem hagyta jóvá a polgármester tervezte 20 szobor felállítását. Az erre szánt pénzt, azaz körülbelül 300 millió lejt a Magyar Színház tetőszerkezetének megjavítására fordítják majd. /Kiss Olivér: Alaposan megnyirbálták a költségvetést. Nem pénzeljük többé a városvezető propagandagépezetét. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 28./"

"Febr. 28-án mutatja be Szatmárnémetiben az Északi Színház Harag György Társulata Móricz Zsigmond kevésbé ismert darabját, a Búzakalászt. Parászka Miklós, a darab rendezője kiemelte: akár napjainkban is játszódhatna a cselekmény, a közélet és magánélet az utóbbi években ismét ennyire szembe került egymással. Parászka Miklós huszonöt évet töltött ennél a társulatnál, ebből tizennégyet igazgatóként, ez erős köteléket jelent. Parászka a bemutató után azonnal utazik vissza Csíkszeredába, az ottani társulatnál is rengeteg a dolga. /B. É.: A felfedezés élményét jelentette számomra a Móricz-darab - vallja Parászka Miklós, a Búzakalász rendezője. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 28./"

"Febr. 26-án Bukarestben, a Petőfi Házban. Németh Csaba tanár, RMDSZ-szenátor Etnikumok, felekezetek, konfliktusok c. könyvét szenátortársa, Kereskényi Sándor méltatta. A könyv átmenet a publicisztika és a politikai tudósítás, esettanulmány közt. Alaposság, rendszeresség jellemzi, mégsem száraz adatgyűjtemény. Németh Csaba elmondta: a kötetté összefogott írások egyenként jelentek meg különböző lapokban, 40%-uk az 1990 előtti periódusban. A szerző könyvében elemzett néhány konfliktushelyzetet, például az ír-angol konfliktust, melyet a mai napig sem sikerült oldani, mivel Anglia nem ismeri el az ír autonómiát. Hozzávetőlegesen 500 ezer baszk él Spanyolországban és 100 ezer Franciaországban. 1959-ben megalakították az ETA terrorszervezetet, amelynek célja a baszk függetlenség kivívása. Demény Lajos történész az "áthallásokra" figyelmeztetett, amelyekből Romániában is levonhatják következtetésként, hogy mennyire fontos a párbeszéd, a tolerancia. Ezért a könyv román nyelvre fordítását javasolta. Németh Csaba írásaiból egy második válogatás is megjelent "Népek, államok, határok" címmel, valamint tervezi egy harmadik, a romániai magyarokról szóló könyv megjelentetését. /Gáspár Hajnal: Egy könyvbemutató margójára. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./"

"Az egészségügyi reform előírásai szerint Szatmár megyében több mint 200 kórházi ágyat kell felszámolni. Jelenleg két vidéki kórház megszüntetésére gondolnak, a turci területi kórházról és a bikszádi TBC kórházról van szó. Hamarosan megnyitják állandó jelleggel a Csanálos-Vállaj közti határátkelőt, s akkor még többen rendezik be magukat a határ túlsó oldalán lévő testvérváros, Nyírbátor kórházába. Mind többen járnak át Magyarországra kezeltetni magukat. Lassan a fehérgyarmati kórházban több szatmári anya fog szülni, mint az itteni megyei kórházban. Amíg az elmúlt években többnyire csak magyarok jártak át, ma már mint több román is. /Sok szatmári anya inkább Fehérgyarmaton szül. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 5./"

"Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy találja, hogy Erdélyben, főleg Kovászna megyében a ,,magyar-magyar vita" provokáció. Sylvester Lajos leszögezte: a háromszéki lakossági fórumokról téves az az információ, ami szerint a belső választások miatt már nem támadják az RMDSZ-vezetést. A legvehemensebb támadások éppen azzal kapcsolatosak, hogy a május végéig megejtendő belső választások arra jók, hogy bebetonozzák a jelenlegi, ,,pártstruktúrává" átminősült RMDSZ-hierarchiát. Sylvester leszögezte Tőkés László püspökről: "különös képességekkel, erős akarattal, kifogásolható rátartisággal is megáldott, szókimondó, kíméletlen, személyek és ügyek megítélésében akár elfogult férfiú. Akik ezt kipróbálták, azt is tudják, hogy véle együtt munkálkodni nem könnyű. Karizmatikus személyiség, szimbólumember - apróbb-darabosabb emberi hibákkal." Az RMDSZ vezetése ott tévedett, amikor ezt a számára kellemetlen, számon kérő, megleckéztetésekre hajlamos embert odadobta a sértett, frusztrált embereknek. Ez a szatmárnémeti kongresszuson tetőzött. Verestóy Attilabejelentette, hogy ő tulajdonképpen most maga ellen beszél, mert ismeri a küldöttek hangulatát - jelezte, hogy a tiszteletbeli elnöki státust szavazatukkal megtartják -, de, mintegy az utolsó szó jogán, el kell mondania, hogy...és következett a tiszteletbeli elnök elleni becsmérlő roham. Ezután jött a többek által plasztikusan leírt ,,kiszavazás" (Bányai Péter, Bíró Béla stb.). Sylvester nem érti, hogy az ennyire intoleráns csapat miért csodálkozik, miért sejt diverziót, provokációt amögött, ha a tömeg reagálása - normális? Tőkés szimbólumember, méghozzá püspök. A szimbólumokat - bármennyire is divatos ezeknek a rongálása bizonyos globalista körökben és a lumpen mentalitású közegben - tisztelni kell. Tőkés mellé most sorakoznak föl az autonómiát, önálló állami egyetemet, megcsonkítatlan kedvezménytörvényt, kettős állampolgárságot igénylők voksai. Nincs veszve még a magyar képviselet egysége. Az RMDSZ-nek föl kell vállalnia ennek a saját medrét még nem lelő folyamnak a sodrását, irányát. Van már erre is példa: a státustörvényért való kiállás, a tömbben élő erdélyi magyarságot is megközelítő nemzetközi út nyomvonalának ígért módosítása jó jel. Egyes parlamenti képviselők hivalkodó viselkedése irritálja az embereket. A magyar igazolványra tett becsmérlő megjegyzéseket, az autonómiát, a kettős állampolgárság elutasítását nem lehet még hektár erdők visszajuttatásával sem kompenzálni. /Sylvester Lajos: Magyar-magyar provokációk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./"

"Sikeres évadot zár Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház. Az ötszáznegyven férőhelyes nézőtéren az átlagnézőszám ötszáznegyven volt az utóbbi időben - ismertette helyzetüket Dunkler Réka dramaturg. A szűkös anyagi lehetőségek miatt nem tudnak annyi vendégművészt, díszlettervezőt foglalkoztatni, mint amennyire szükség volna. Tavaly októberben a Marosvásárhelyen megrendezett Látvány-színházi fesztiválon Stanislaw Wyspianski nyomán készült Menyegző című kamaraelőadásuk elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat. A fesztiválon négy díjra jelölték az előadást, így a legjobb női mellékszereplő díjára Pető Nóra színművésznőt jelölték; a legjobb rendezés díjára Szabó K. István rendezőt; a legjobb látványterv díjára szintén Szabó K. István rendezőt; ugyanakkor a legjobb előadás díjára is jelölték a produkciót. Általában három bemutatót tartanak és egyet egy vendégtársulat. Ez utóbbi minden évben más-más társulat, most két éve a Csíki Játékszín volt, tavaly a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, idén pedig a gyergyószentmiklósi Figura. Kevesen vannak, mindenkinek sok feladattal kell megbirkóznia. /Sarány István: Tomcsa Sándor Színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./"

"Márc. 5-én az 1848-as szabadságharcról tartott előadást Sebestyén-Spielmann Mihály a Szászrégenben, a helyi Kemény János Művelődési Társaság szervezésében. A társaság elnöke, Böjte Lívia elmondta, havonta szerveznek művelődési eseményeket, melyeken 2003 folyamán többnyire Kemény munkásságát népszerűsítik. Március végén Boér Ferenc kolozsvári színművész Dsida-estjével lép a szászrégeni magyar közönség elé. Áprilisban Szenkovits Dezső lesz a meghívott, aki végigjárta Kőrösi Csoma Sándor nyomdokait egészen Dardzsilingig. Szeptemberben a magyar középiskolásoknak Kemény János prózamondóversenyt szerveznek./Antal Erika: Keményt népszerűsítik. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./"

"Ha valakit érdekel, hogyan éltek azaz anyaországuktól elszakított magyarok Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, a Vajdaságban, az anyaországban, Burgenlandban vagy Jugoszláviában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, olvassa Gazda József utóbbi könyveit. A két vaskos kötetben kiadott Jaj, mik történtek, jaj, mik is történtek (A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete, Püski Kiadó, Budapest,1997) címűt vagy a legújabbat, Az Istennel még magyarul beszélgetünk (Magyar szórványok a Kárpát-medencében, Püski Kiadó, Budapest, 2002) címet viselőt. A szórványmagyarságnak nem volt hatalma, így többnyire igaza sem lehetett. Kimúlott a térségben az annyi szenvedést okozó kommunista ideológia, de jött helyettük más. Ordas eszmék támadtak fel. Gazda felismerte: ha összevágja adatközlői szövegeit, ezek a szövegek erősíthetik, hitelesebbé tehetik egymást. A kitelepítések évszázadában - ahogyan Günter Grass nevezi a huszadik századot Békaszó című regényében - tulajdonképpen egyformák a sorsok, a megaláztatások. Nem mindegy, hogy hol élt szórványban az ember, a Kárpát-medence melyik bábállamocskájában. Gazda egyik adatközlő nénikéje, így beszél: az Istennel még magyarul beszélgetünk... Gazda József könyve végén fölteszi a kérdést: van-e esély? S kifejti, hogy ,,az anyaország kezdi határozottabb politikával felvállalni saját nemzettársait, akik a határokon túlról tekintenek feléje. Újfajta, közös sorsunkat érintő gondolat is született ott: a nemzet határok fölötti egyesítése. A nemzeti gondolat - mely a szélekről befelé, bentről kifelé, a szélek felé sugárzik - így hát összekapcsolódhat, és ebben az összekapcsolódásban nőhet az erő. A közös erő, melynek meg kell találnia a magyar pusztulás szörnyű folyamatának ellenszerét, s meg kell mentenie, meg kell tartania jelenleg még süllyedőben lévő szigeteinket. S meg kell akadályoznia, hogy egy ilyen szigetté, a pusztulás növekvő szigetévé váljék Magyarország is. És az esély is nőhet, a magyarság megmaradásának, egy visszamagyarosítási folyamat elindulásának az esélye. A XX. század egyik legnagyobb történelmi igazságtalanságát a XXI. század orvosolhatja." /Bogdán László: A történelem alatt - széljegyzetek Gazda József új könyvéhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"Magyar Örökség Díjat adományozott a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumnak a Magyarországért Alapítvány. A kitüntetést márc. 22-én adják át Budapesten. A Magyarországért (Pro Hungaria) Alapítvány 1995-ben hozta létre a Magyar Örökség Díjat Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre kezdeményezésére. A szervezet a díjak odaítélése révén azt reméli, hogy a világ pozitív eseményei közé emelkednek azok a tények, amelyek a magyar önazonosság-tudat szempontjából meghatározóan fontosnak minősíthetők, "s az unokáink unokái számára is példát jelentenek". "Tapasztalataink szerint az utolsó ötven év magyar történelme és benne a társadalmi-tudományos-kulturális múltunk igaztalan, torz módon jelenik meg a közvélemény előtt, és sok esetben a negatív történések vannak túlsúlyban. Szükséges tehát, hogy megnevezzük azokat a felemelő tényeket, erőfeszítéseket, építő személyiségeket, melyek kiegyenlítik az említett hamis arányokat, illetve akik létükkel és személyes teljesítményükkel valóságos egyensúlyt teremtenek" - foglalja össze tevékenységének lényegét, szellemiségét az alapítvány alapszabálya. A szervezet által felkért Magyar Örökség Bírálóbizottság tagjai között szerepel Erdélyből Benkő Samu kolozsvári történész és Veres-Kovács Attila nagyváradi református lelkész. A Magyar Örökség Díjat évente négyszer adják át, pénzjutalom nem jár vele. Legutóbb, 2002 decemberében elismerésben részesült Batthyány-Strattman László szegényeket istápoló munkássága, Hajós Alfréd sportemberi és építészeti teljesítménye, Nyírő József székelységhez hű írói munkássága, V. Majzik Mária szakrális szobrászatot újító formavilága, Balázs Árpád kórus- és hangszeres zeneszerzői munkássága, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum két évszázados, kultúraápoló tevékenysége, valamint Böjte Csaba és az általa vezetett dévai Magyarok Nagyasszonya Kollégium árvákat nevelő testvéri szeretete. /Rostás Szabolcs: A Magyarok Aranykönyvébe kerülnek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 13./"

"Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Házban emlékeztek márc. 15-én az 1848-as forradalomra. Rácz Levente, a Fehér megyei RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Gudor Botond magyarigeni református lelkész tartott beszédet. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében hangsúlyozta: ,, szólni kell arról is, hogy még ma sincs teljes szabadság és őszinte testvériség. Sok teendőnk van, annak ellenére, hogy mindkét miniszterelnök köszönti közösségünket az ünnepi alkalomból, hogy együtt koszorúzunk. Rajtunk múlik, hogy mennyire leszünk képesek". A Bethlen Gábor Kollégium diákjainak szavalatait követően került sor Csávossy György Jó boroknak szép hazája, Erdély című nagymonográfiájának bemutatójára. /Papp Gy. Attila: Egy és oszthatatlan ünnepe a magyarságnak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 17./"

"Jubileumi tárlattal jelentkezett Marosvásárhelyen a hetven éves Orbán Fülöp Irma textilművész. Pályájának jelentős része, közel két évtized az egykori Székely Népi Együtteshez kapcsolódik, ahol kosztümtervezőként dolgozott. Az akkori igazgatónak, Hajdú Zoltánnak sikerült a legkedvezőbb munkakörülményeket megteremtenie az együttes működéséhez. Hatalmas gyűjtőmunkát végzett akkoriban, ma is többnyire abból él. 1975-ben váratlanul elbocsátották. Orbán Fülöp Irma félszáznyi faliszőnyeget szőtt eddig. /Sz. L.: "Célom a rácsodálkoztatás lenne..." = Erdélyi Napló (Nagyvárad), márc. 18./"