Címer és Szabolcska Mihály dombormű-avató a református templompalotában
„Közös hitünk egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg”
A Termesvár-Belvárosi református templompalotában vasárnap ünnepi istentisztelet keretében avatták fel az egyházkerület ólomüveg címerét és Szabolcska Mihály templomépítő lelkipásztor 80 esztendővel ezelőtt készült, hosszú évtizedekig rejtve maradt domborművét.
Az úrvacsoraosztással és az új presbiterek fogadalomtételével egybekötött ünnepi istentiszteleten Nt. Hegedűs Béla tiszakécskei lelkipásztor, Bács-Kiskunsági esperes hirdetett igét. Szabolcska Mihály későbbi temesvári lelkipásztor gyermekéveit Tiszakécskén (Ókécskén) töltötte, így személye összeköti a temesvári és a tiszakécskei református gyülekezeteteket és a Szabolcska Mihály nevét viselő temesvári és tiszakécskei református énekkarokat, amelyek ez alkalommal testvérkapcsolatra is léptek egymással.
A Himnusz eléneklésével befejeződött istentisztelet végén Nt. Fazakas Csaba temesvári esperes köszöntötte a református templompalota felszentelésének 110. évfordulója alkalmából megszervezett második ünnepség díszvendégeit. Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke ünnepi beszéde során így fogalmazott: a református templompalota 110 esztendejéről megemlékezve harangjátékot, hosszú ideig rejtve maradt domborművet és református címert avat a temesvár-belvárosi református gyülekezet. „Ez a három esemény arról szólt, hogy önök bíznak abban, hogy a bánsági magyar közösségnek van még magyar jövője ebben a térségben!” – mondta Halász Ferenc. Budapestről érkezett Páter Ruppert József, a romániai Piarista Rendtartomány rendkívüli megbízottja, aki a temesvári piarista templom pincéjében elrejtett és nemrég előkerült Szabolcska Mihály-domborművet átadta a református egyháznak. “Jézus Krisztus szavait idézve, a hit hegyeket képes megmozgatni. Itt most ennek a tanúi lehettünk, hogy a közös hitünk, ha nem is hegyet, de egy hatalmas kőtáblát mozgatott meg a piarista templom pincéjéből ide a református egyházközséghez! – mondta páter Ruppert József. “Öröm járja át a szívemet, mert a helyére tettünk valamit. Ezt az emléktáblát elődeink egy kiváló ember emlékének vésették, hogy hirdesse az eljövendő nemzedékeknek Szabolcska Mihály érdemeit, mindazt, amit ő hitt és hirdetett. A magyar hit és egyházellenes hatalmak ezt nem akarták. Ezért a táblát elrejtették, de most 80 esztendő elteltével mégiscsak a helyére került, és azt hirdeti, amit elődeink akartak. Nekem a piarista rend romániai képviselőjének azontúl, hogy átadhattuk az emléktáblát, nagy öröm az is, hogy a református és katolikus testvérek együtt hoztak létre valamit, és itt ma testvéri szeretettel együtt ünnepelhetünk!”
A csodálatos módon éppen a Szabolcska Mihály által épített templompalota jubileumára előkerült dombormű alkotójának, Sipos Andrásnak érdemeit Szekernyés János helytörténész méltatta. Sipos Andrásnak kevés alkotása maradt meg, de kiváló művészpedagógusnak tartják, akinek keze alatt egy egész szobrászgeneráció nőtt fel. Sipos András Szabolcska-domborműve, amely az 1930-as években felerősödött román nacionalizmus miatt nem kerülhetett felállításra, egy rablótámadás során (betörtek a művész otthonába) megsérült. A sérült domborművet egy fiatal képzőművész, Nueleanu Bogdan Constantin szobrászművész restaurálta. A Szabolcska Mihály-domborművel együtt felavatott, ólomüvegből készült református címer Varga Luigi István szobrászművész és felesége munkája.
A nyolcvan évig rejtve maradt Szabolcska Mihály-dombormű a temesvári piarista templom pincéjéből került elő. Jakab Ilona, a Gerhardiunm Római Katolikus Líceum igazgatója a Nyugati Jelennek elmondta: a templom pincéjében végzett munkálatok során, nehezen megközelíthető helyen, véletlenül találták meg a Szabolcska Mihályt ábrázoló domborművet. Nem kis meglepetést okozott az elveszettnek hitt dombormű felfedezése, hiszen arról volt információ, hogy esetleg Szent Istvánnak az épületről „leparancsolt” szobrát rejtheti a pince.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Helyére került az újszentesi Petőfi-dombormű!
Az Újszentesi Napok alkalmából az elmúlt hét végén a helyére került a Petőfi Sándor arcképét ábrázoló dombormű, amelynek betonból készült eredetijét feltehetőleg a parkban labdázó gyerekek verték le, és összetört. A baleset után Miklós Árpád RMDSZ-es alpolgármester azonnal kezdeményezte a helyi községházán a dombormű helyreállítását, és a polgármester ezt jóvá is hagyta.
Mint Dénes Ildikó helyi tanácsostól megtudtuk, a Petőfi-dombormű elkészítését egy Újszentesen élő szobrászművész, Nueleanu Bogdan Constantin vállalta el, aki bronzból készítette el Petőfi Sándor arcképét. A dombormű az Újszentesi Napok alkalmával a helyére is került, de felavatását egy későbbi időpontra halasztották. „Úgy gondoltuk, hogy október 31-re, a Reformáció Napjára a teljes Petőfi-emlékművet felújítjuk, és akkor tartjuk meg az avatóünnepséget” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Dénes Ildikó.
Nyugati Jelen (Arad)

Petőfi Sándor összetartó ereje
A nemzet költőjének mozgósító, összetartó ereje több mint másfél évszázad elteltével is töretlen: november utolsó szombatján az újszentesi magyarság apraja-nagyja részt vett az ősz folyamán egy sajnálatos baleset következtében összetört Petőfi-dombormű bronzból készült másának a felavatásán, a református templomkertben álló Petőfi-emlékmű újraszentelésén.
A tartásos ünnepségen részt vett Malac Victor újszentesi polgármester és Miklós Árpád alpolgármester, Halász Ferenc Temes megyei RMDSZ-elnök, Újszentes testvértelepülései, a történelmi egyházak, a helyi iskola és a civilszervezetek képviselői. Halász Ferenc történész ünnepi beszéde során felidézte Petőfi Sándor honvédőrnagy vadászerdei látogatásának történetét, aki az emléktábla tanúsága szerint 1849. május 26-án a Bem József honvéd-altábornagyot kísérő honvédtisztekkel és huszártisztekkel együtt részt vett a 14-es számú Lehel huszárok három századának díszszemléjén. Újszentesen 1900-ben leplezték le a Petőfi Sándor látogatásának emléket állító táblát a községháza falán, amelynek a két világháború közötti időszakban nyoma veszett. Az újszentesi magyarok 1945. július 29-én egy díszes emlékművet állítottak közadakozásból a helység parkjában Petőfi Sándor, a „népek szabadságeszményének lánglelkű költője” vadászerdei látogatása emlékére. Ezt az éppen 70. esztendős emlékművet díszítette az a Petőfi arcképét ábrázoló dombormű, amelyet az újszentesi parkban focizó gyerekek feltehetőleg labdával összetörtek és az Újszentesi Polgármesteri Hivatal példás gyorsasággal helyreállíttatott. A bronzból készült Petőfi-dombormű Bogdan Nueleanu Újszentesen élő szobrászművész alkotása, aki a helyi magyar közösség vezetőinek kérésére szívesen elvállalta a dombormű elkészítését és az avató ünnepségen is részt vett.
A Petőfi-emlékművet Szűcs András Ottó református lelkipásztor és Máté Lajos újszentesi plébános áldották meg és szentelték fel a helyi magyar közösség apraja-nagyja jelenlétében. Szűcs András Ottó lelkipásztor azzal egészítette ki az emlékmű történetét, hogy Petőfi Sándor vadászerdei látogatásának időpontja valószínűleg nem 1849. május 26-a, hanem egy május 3-ához közelebbi időpont (valószínűleg a május 4–6. közötti időszak) amikor Petőfi Sándort Szabadfalun honvéd őrnaggyá nevezte ki Bem József altábornagy. Az újszentesi lelkipásztor végezetül felolvasta id. Vastagh Imre Gyula versét, amelyet erre az ünnepi alkalomra írt. Az avatóünnepség az Újszentesi Általános Iskola magyar tagozatának diákjai által bemutatott színvonalas műsorral folytatódott, akik Petőfi-verseket szavaltak, nagy tapsot aratva. A kisdiákokat Dénes Ildikó tanítónő, az iskola aligazgatója készítette fel. Az ünnepi műsor a Butykos hagyományőrző csoportot képviselő Berta Brigitta szavalatával és az Újszentesi Háziasszonyok által előadott megzenésített Petőfi versekkel folytatódott. A szívet melengető ünnepség végén az újszentesi Polgármesteri Hivatal, az RMDSZ, Sándorfalva, Szentes, Balástya (Magyarország) és Tamásfalva (Szerbia) testvértelepülések képviselői, valamint az egyházak, a helyi iskola és a civilszervezetek képviselői elhelyezték a kegyelet koszorúit az újraavatott Petőfi-emlékmű talapzatánál.
Az avatóünnepség résztvevőit Miklós Árpád alpolgármester az iskola ebédlőjébe invitálta, ahol Szent Erzsébet jótékonysági bálra került sor a helyi RMDSZ, a református parókia és a római katolikus plébánia (Kolping család) szervezésében, zenélt a 4+2 Asszinkron zenekar.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Újszentes község 125 éves
A település múltjáról és jövőjéről mesél a községházán megnyílt kiállítás
A helyi községháza dísztermében augusztus 26-án, pénteken került sor a három napig tartó Újszentesi Napok nyitórendezvényére, a Régi fényképek – Modern művészet című rendhagyó kiállítás megnyitójára. Az Újszentesi Napok alkalmával a település létrehozásának 125. évfordulóját ünnepli a rendszerváltás után több mint 7 ezres lélekszámúra duzzadt helység lakossága.
A kiállításmegnyitó közönségét Dénes Ildikó helyi tanácsos, az esemény egyik kezdeményezője köszöntötte. A kiállítást Szekernyés János műkritikus, helytörténész mutatta be, hangsúlyozva, hogy rendhagyó kezdeményezésről van szó, hiszen régi, dokumentum jellegű fényképek szobrokkal való társítása nem mindennapi esemény. „Itt nem művészi fényképekről van szó, hanem dokumentumjellegű fotókról, amelyeknek az volt a célja, hogy bizonyos eseményeket megörökítsenek. Újszentes különleges helyzetben van a bánsági települések sorában, mert pontosan tudjuk a születési dátumát: 125 éve alapították, a Vadászerdő kiirtott területén létesítette a magyar állam, első neve Vadászerdő volt, majd később Újszentes lett. 133 telepes család jött Szentes városából, ők mezőgazdasággal foglalkoztak, voltak közöttük iparosok is, de elsősorban városiak voltak. A szentesiek nem hoztak magukkal népviseletet, népszokásokat, nyelvjárást, városiak voltak és másfajta civilizációt képviseltek, mint a parasztság általában. A kezdetektől városi magatartást tanúsítottak, és ez a település későbbi fejlődését is döntő módon meghatározta. A legnagyobb fejlődés az utóbbi években következett be, amikor óriásivá nőtt ez az egykor kompakt, összeforrott falu és az ország legnagyobb, leggazdagabb községeként tartják számon” – mondta Szekernyés János. „Újszentesnek képzőművészei is voltak ebben az időszakban, akik közül említésre méltó Asbóth Jenő neve, aki műkedvelő festőként Ausztriában sikereket ért el, és újabban árveréseken sűrűn felbukkan a neve. Újszenteshez kötődik Tasi József István sokoldalú képzőművész, és jelenleg három szobrász is él a nagyközségben: Bogdan Nueleanu, Bogdan Rață és Farkas Endre. Közülük most Bogdan Nueleanu szobrászművész mutatja be szépen kimunkált, fémből készült alkotásait, amelyek közül az egyik monumentális formában köztérre is kerülhet Újszentesen” – mondta befejezésül a műkritikus.
Az Újszenteshez szintén kötődő Robert Șerban író a tárlatnyitón arról beszélt, hogy a kiállításon egyszerre van jelen a település múltja és jelene, a régi képek és a modern szobrok. Bogdan Nueleanu szobrai első alkalommal nyújtanak közvetlen lehetőséget a modern művészettel való találkozásra az újszentesieknek – mondta Robert Șerban, aki üdvözölte a helyi tanács döntését, amellyel jóváhagyták a művész Ősmag című alkotásának felállítását a Sportcsarnok mellett. Az író arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jecza Péter szobrászművész több alkotásával díszített, Hans Fackelmann műépítész tervezte modern újszentesi római katolikus templomnak is csodájára járnak a turisták.
A 125 éves Újszentes múltját fekete-fehér képekben bemutató fotókiállítás születésének körülményeiről Dénes Ildikó helyi tanácsos nyilatkozott a Nyugati Jelennek. „Szekernyés János helytörténész közreműködésével készül a településünk monográfiája, és most ahhoz kezdtünk gyűjteni régi fényképeket, dokumentumokat. Most 36 régi képet állítottunk ki, amelyeket a témájuk szerint csoportosítottunk: ünnepnapok, lakodalmak (ezek az esketőterembe kerültek), szüreti bálok, régi épületek, köztük a református templom, családi képek a régi telepesekről. A legrégebbi kép 1895-ből való!”
A szervezők szándéka szerint a fotókiállítás továbbra is látható lesz az újszentesi községházán, így a polgármesteri hivatal vendégei megismerkedhetnek a 125 éves Újszentes egykor virágzó magyar közösségi életével. Ez a kiállítás nagy érdeklődést váltott ki az újszentesi telepes családok leszármazottjai körében, akik közül többen is jelen voltak a kiállításmegnyitón, és fiatalkori szép emlékeiket elevenítették fel a kiállított régi fotók alapján.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)