Homoródszentpálon élénk a művelődési élet. Márc. 4-én mutatta be a homoródszentpáli Házasemberek Színjátszó Csoportja Nóti Károly Nyitott ablakok című vígjátékát. A közeli falvakban is fellépnek ezzel a darabbal. Az Ifjúsági Csoport is tartott bemutatót. /Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./

Szept. 16-án Tasnádon, a volt Cserei udvarház, jelenlegi városi múzeum épülete előtti parkban felavatták azt a város nagy szülöttéről, Bíró Lajos természettudósról mintázott bronz mellszobrot, amelyet Petkes József tasnádi születésű, Nyíregyházán élő festőművész ösztönzésére Nagy Lajos Imre ismert nyíregyházi szobrászművész térítésmentesen készített el. Jelen volt többek között Demeter Ervin tárca nélküli miniszter, Alföldi László kolozsvári magyar főkonzul, az Erdély Kultúrájáért Alapítványt képviselő Kulcsár Edit, Ilyés Gyula, a Szatmár megyei RMDSZ elnöke, Szatmárnémeti alpolgármestere, George Vulturescu, a Szatmár Megyei Művelődési Felügyelőség főtanácsosa, Bekő Tamás, Nagykároly polgármestere, és Benedek Zoltán, a Bíró Lajos Ökológiai Társaság elnöke. /Boros Ernő: Szoboravatás Tasnádon. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 18./ Tasnádon először 1991-ben a református templomban avattak emléktáblát Biró Lajos nevével. A következő tábla Harag György rendező szülőházára került 1993-ban, majd Tasnád szülötte, a közkedvelt író, kabarészerző Nóti Károly emlékét idéző felirat a művelődési otthon falán olvasható 1999-től. Biró Lajos /1856-1931/ természettudós hat évet töltött a pápuák földjén. Madár-, rovar- és ásványtannal, de nem utolsósorban néprajzzal is foglalkozott. Biró Lajos hagyatéka több mint 50 tudományos és ismeretterjesztő cikkben, két könyvben, valamint az Új-guineai utazásaim emlékei című gyűjteményben maradtak fenn. Több mint 2 ezer olyan állatfaj van, amit ő látott és figyelt meg, látta el biológiai jegyzetekkel. A tudományos ülésszakon Benedek Zoltán nagykárolyi nyugalmazott tanár, a Biró Lajos Ökológiai Társaság elnöke és T. Veress Éva tartott előadást. . Ugyanezen a napon a múzeum kiállítóterme Petkes József festőművész és Nagy Lajos Imre szobrászművész munkáinak nyújtott otthont. A tárlatot Demeter Ervin Budapestről érkezett miniszter nyitotta meg. /S. Muzsnay Magda: Biró Lajos-szobrot avattak Tasnádon. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

"Erdőszentgyörgyön kilencedik alkalommal rendezték meg az amatőr színjátszók fesztiválját. Négy társulat, a hármasfalusi, a gyergyószentmiklósi, az erdőszentgyörgyi és a szászrégeni műkedvelők mutatkoztak be ezúttal. A szászrégeniek által előadott darab, Nóti Károly: Nyitott ablak sok helyen a profizmus határát súrolta (rendező Tamás Ibolya). A Magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Kis-Küküllő menti Térségi Társulás által támogatott fesztivál szervezői ígéretet tettek, jövőre is sor kerül a fesztivál megrendezésére. /Korondi Kinga: Amatőr színjátszó fesztivál Erdőszentgyörgyön? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 27./"

Nóti Károly hat színdarabjával lépnek színpadra ez év májusától a tasnádi Teletinik. Huszonkét gyermek szerepel a két és fél órás műsorban. Nóti Károly /Tasnád, 1892-Budapest, 1954/ a pesti kabaré virtuóza volt, ontotta a kabarékat és a filmforgatókönyveket, közülük a leghíresebb a Hyppolit, a lakáj. /(simon): Nóti Károlyra emlékeznek a tasnádi és margittai színjátszók. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), febr. 7./

Tasnádon emlékünnepséget tartottak a Művelődési Központban, Tasnád nagy szülötte Nóti Károly (1892-1954) humorista, kabarészerző halálának 50. évfordulója alkalmából. A tasnádi Teleház Teletinik színjátszócsoporja több darabot adott elő Nóti Károly műveiből. /Nóti Károly emlékünnepély. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 2./

Március 5-én zsúfolásig megtelt Ágya kultúrotthona, 15 év után újra előadták Nóti Károly egyik nagy sikerű bohózatát, a Nyitott ablakot. Arad megyében, de az egész régióban sem igen található manapság olyan műkedvelő társulatot, amelynek különféle civil foglalkozású tagjait valamivel motiválni lehetne a heteken át fűtetlen teremben tartandó szereptanulásra, a szükséges ruhák, kellékek önerőből történő elkészítésére. A helybeli református templom fűtőberendezésének megépítése érdekében egy lelkes csoport elhatározta: újra előadják a Nóti-darabot. /Balta János: Ágyán újra Nyitott ablak. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 7./

Temesváron Nóti Károly–Pankl Tibor a Vakablak avagy szerepek és szerelmek kabaréjának bemutatója közönségsiker volt. A Temesvári Csiky Gergely Színház a nagyváradi Varázshegy Színházi Műhellyel közös produkcióban, Demeter András István igazgató rendezésében vitték színre. /Szekernyés Irén: Mit láttunk a Vakablakban? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 23./

Ágyán november 12-én a kultúrotthonban a helybeli műkedvelő színjátszó csoport előadta Nóti Károly: Nyitott ablak című vígjátékát. Ugyanez a csoport 15 éve mutatta be először, majd idén újra összeállt a kissé megkorosodott csapat. Arad megye egyetlen műkedvelő, felnőtt színtársulatának játékát az aradi közönség november 26-án a Jelen Ház nagytermében tekintheti meg. /Balta János: Ágyán élni fog, mert éltetik. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 15./

Az aradi Magyar Színház Alapítvány idén második alkalommal megrendezte a régió színjátszóinak az Amatőr Színjátszók Fesztiválját, melynek célja a magyar nyelvű iskolai színjátszás bátorítása, felkarolása, és ezáltal az anyanyelvi kultúra fejlesztése, a közösségépítés. A kezdeményezést felkarolta Arad városi tanácsa. November 26-27-én négy együttes mutatkozott be az aradi Jelen Házban. Az igazfalvi (Temes megye) általános iskolások produkciója némileg elütött a fesztivál meghirdetett profiljától, de a közönség tetszéssel fogadta. Az ágyai műkedvelők előadása (Nóti Károly: Nyitott ablak) kellemes meglepetés volt. Sikert arattak a temesvári Bartók Béla Líceum színjátszói, végül a Pávai Gyula vezette aradi Kölcsey Színpad színjátszói léptek fel. /Hagyományápoló amatőr fesztivál. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

December 17-én Nagyzerinden, a kultúrotthonban az ágyai műkedvelő színjátszó csoport bemutatta be Nóti Károly Nyitott ablak című vígjátékát. A színjátszók keserű szájízzel mentek haza, mert szinte üres teremnek játszottak. /(balta): Nagyzerinden Nyitott ablak? = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./

Több erdélyi magyar színház már szilveszter előtt bemutatja szórakoztató előadásait. A Csíki Játékszínben a Lili bárónőt mutatják be, ugyanezen a napon a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Csárdáskirálynőt játssza. A temesvári Állami Csiky Gergely Színház és a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata ajánlja az ünnepekre a Nekem élet a színház, illetve a Botrány az operában című előadást. Idén elmarad a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház hagyományos, jótékony célú előadása. /Zenés játék „előszilveszterre”. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27/ A Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Ede Társulata előadása, a Csókos asszony című operett néhány perccel éjfél előtt ér majd véget, Meleg Vilmos rendezésében. Hetedik éve, hogy a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház szilveszter napján zenés, szórakoztató előadással búcsúztatja az óévet. idén Vaszary János A vörös bestia című zenés vígjátékát mutatják be, Csurulya Csongor rendezésében. A szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának HAccáré – HAccacáré című műsorban sok zene és tréfás jelenet kap helyet, rendezője Tóth-Páll Miklós. A színház előcsarnokában megnyílik Janicky Pál A régi Szatmárnémeti című kiállítása, az Ady Endre és a Szentgyörgyi Albert Társaság szervezésében. A fotótárlaton kívül a közönség az 1920–30-as évekből származó színházplakátokból álló gyűjteményt is megtekinthet. Nagy István idén is írt és rendezett politikai kabarét. A Románia csatlakozásából és a magyarországi belpolitikai viharokból ihletődött zenés-táncos kabarét EUkúrtuk? címmel mutatják be Marosvásárhelyen, a Kultúrpalotában. A városban továbbá a Hahota színtársulat ezen a héten mutatta be Pecázás a zavarosban című, Nóti Károly és Lőrincz Miklós bohózataiból összeállított kabaréját. Karácsonykor láthatta a közönség Gáspárik Attila és Nagy István rádiókabaréját, a Megállj, megállj, Európa című műsort szilveszter napján közvetíti a Marosvásárhelyi Rádió. Rádiókabaré készült idén Kolozsváron is: a Szomszédnéni Produkciós Iroda és Felméri Péter műsorát két héttel ezelőtt mutatták be a Donát úti stúdióban, a rádióban pedig 31-én délután lehet meghallgatni. A kolozsvári Magyar Opera operettdalokkal kedveskedik a közönségnek szilveszter estéjén, a Vivát 2007!, avagy Hallod-e Rozika, te? című opera-kabaré 18 órakor kezdődik. /Régi idők igézetében. = Krónika (Kolozsvár), dec. 29./

A kolozsvári Állami Magyar Színház Michael Frayn Még egyszer hátulról című vígjátékát, a Nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulata Nóti Károly jeleneteiből és dalaiból összeállított kabarét, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Francis Veber Balfácánt vacsorára című darabját, a szatmárnémeti Harag György Társulat pedig 18 órától Bolond vasárnap című előadást mutatja be szilveszterkor. Hagyományaihoz híven a nagyváradi Szigligeti Társulat is vidám bemutatóval zárja az óévet: a Nóti Károly jeleneteiből és dalaiból összeállított, a Fele is tréfa című kabarét adják elő, majd a premier után éjfélkor a színészek és a nézők közös koccintással búcsúztatják az idei esztendőt, tájékoztatott Meleg Vilmos, a Szigligeti Társulat igazgatója, a szilveszteri előadás rendezője. A tasnádi születésű, Zilahon tanuló és Kolozsváron újságíróskodó Nótinak több mint kétszáz jelenete maradt fenn, ebből választották ki azt a tízet, amelyet bemutat a váradi társulat. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Francis Veber Balfácánt vacsorára című darabjával – Mircea Cornisteanu rendezésében – várja a közönséget. /Óévbúcsúztató színházi premierek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 30./

Zenés, könnyed műsorszámokkal, Nóti Károly-bohózatokkal zárta tizedik évadját a Csíki Játékszín a június 19-én tartott gálaműsoron. Csíkszereda polgármestere Pro Urbe-díjat adományozott Parászka Miklós színházigazgatónak. Parászka Miklós színházigazgató adta át a szakma, illetve a közönség elismerését jelentő díjakat. A Hunyadi László plakettet Bodea Tibor színész, a Kulisszagyűrű-díjat Bíró Ildikó öltöztető és Szilágyi Nóra közönségszervező vehette át. Az előadásokból a Fekete Péter került az első helyre. Sorban utána a Hamlet, A kék madár, majd pedig a János vitéz következtek. Ugyancsak a közönség szavazatai alapján az évad legnépszerűbb színésznője Dálnoky Csilla, valamint legnépszerűbb férfiszínésze Veress Albert. /Antal Ildikó: Pro Urbe Díj Parászka Miklósnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 22./

Árapatakon ünnepeltek
II. Székföldi Magyar Napok
Lázas készülődés előzte meg a hétvégén Árapatakon második alkalommal megrendezett Székföldi Magyar Napokat. A Kovászna Megye Tanácsa, az RMDSZ Háromszéki Területi Szervezete, az előpataki polgármesteri hivatal és az Árapataki Református Egyházközség által szervezett rendezvényen váll váll mellett, mindenki az esemény sikeréért munkálkodott.
A tavalyi magyar napok emléke árapataki asszonyokat és férfiakat, egyházi és világi elöljárókat egyaránt megmozgatott, mindenki ott segített, ahol tudott. Volt, aki színpadot épített, az asszonyok krumplit hámoztak, süteményeket készítettek, a tiszteletes asszony ünnepi műsort tanított a gyermekeknek.
Vasárnap délben a templomkertből kiszűrődő fúvószene hangja hívogatta az árapataki lakosokat az istentiszteletre. A mikóújfalusi Nagykürt`95 fúvószenekar dallamaitól több falubeli könnybe lábadt szemmel haladt Isten háza fele. Az ünnepi istentiszteleten Berszán István erdővidéki református esperes prédikált, majd Fülöp László árapataki református lelkész köszöntötte az egybegyűlteket: „A tavalyi Székföldi Magyar Napok után vártuk ezt a napot, hiszen szükségünk van a közösségi ünnepekre. Isten ezt a napot örömre rendezte be. Sokan vagyunk együtt: elszármazottak, falubeliek, vendégek és mind ünnepre készültünk, örüljünk hát e találkozásnak, egy kicsit feledjük el mindennapos megpróbáltatásainkat.”
A rendezvény kulturális műsorral folytatódott, a református parókia udvarán elhelyezett színpadon egymást követték az előadók. „Azok a napok, amikor magyarságunkat ünnepeljük, azt jelzik, hogy fontosak vagyunk, fontos az anyanyelvünk, fontosak a hagyományaink. Az összefogás pedig megsokszorozza erőinket, így könnyebben viseljük el mindennapi gondjainkat” – hangsúlyozta Kovács László előpataki polgármester köszöntőbeszédében.
„Kovászna Megye Tanácsa számára minden magyar számít, minden magyar fontos. Azért kezdeményeztük ezt a rendezvényt, hogy önök is tudják, nem feledkezünk meg a szórványban élőkről sem, fontos, hogy az itt élő magyarság megmaradjon, erősödjön” – mondta Demeter Ferenc elnöki tanácsos, tolmácsolva Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető üzenetét.
A kulturális műsor során szavalatok, népdalok hangzottak el, majd az árapataki vallásórás gyerekek összeállítását tekinthette meg a közönség. A Visky Árpád Színjátszó Társulat Nóti Károly A Csillár című vidám jelenetét adta elő, majd a Kincskeresők Néptáncegyüttes előadásával zárult a műsor. Az ünnepi esemény közös bográcsozással, beszélgetésekkel zárult. A Székföldi Magyar Napok záró rendezvényét tegnap tartották a hidvégi kultúrházban.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

Székföldi Magyar Napok
A II. Székföldi Magyar Napok idei, utolsó rendezvényét a hidvégi kultúrházban tartják november 7-én 18 órai kezdettel. Az alábbiakban olvashatják a rendezvény részletes programját.
18 órakor köszöntő beszédek hangzanak el, 18.05-kor népdalcsokor az I–VIII. osztályos lányok előadásában, 18.15-től Pivolda Irma Anna II. osztályos tanuló Kányádi Sándor Krumplis mese című versét adja elő, 18.25-kor Ráduly-Baka Rebeka népdalokat énekel, 18.35-kor a hidvégi I–VIII osztályos tanulók bemutatják a Kőmíves Kelemenné című népballadát, 18.50-kor a Fenyőcske Néptáncegyüttes szórakoztatja a jelenlevőket, 19.20-tól Göncze Sándorné Petőfi Sándor Az árva lyány című versét szavalja, 19.25-től a Visky Árpád Színjátszó Társulat Nóti Károly Lepsénynél még megvolt című vidám jelenetét mutatja be, majd 21 órától kosaras bált rendeznek, zenél az EHP zenekar.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely

A hagyományteremtés útján
Negyedik évadára készül a Bánsági Vándorszínház
Az utóbbi néhány évben fogalommá nőtte ki magát a Temes és Arad megyei települések körében a Bánsági Vándorszínház, amely évről évre egyestés, ingyenesen megtekinthető előadással lepi meg a Bánság szórványtelepüléseinek lakóit.
A 2014-ben, Aszalos Géza temesvári színművész kezdeményezésére alakult vándortársulat idén is egy zenés vígjátékot állít színpadra, ezúttal Nóti Károly szövegei nyomán. A nyolcfős csapat bázisául július 31. és augusztus 19. között idén is a Temes megyei Végvár település szolgál, ahonnan a bemutatót követően augusztus 20-án indul a turné. A 14 napos körút során 14 településen kerül bemutatásra a Vándorszínház előadása. Újdonságnak számít idén, hogy a csapat már nem csak Temes, illetve Arad megyei településeket látogat meg, de szélesítve a kört, Kassó-Szörény megyébe, Resicabányára is ellátogat.
A csapat összetétele az előző évhez képest részben módosult, Aszalos Géza rendező, Orbán Enikő dramaturg és Albert Alpár díszlet-, jelmeztervező mellett Mihály Csongor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábszínésze, Hodu Péter szegedi színművész, Pignitzky Gellért friss diplomás színész, Sosovicza Anna és Benczi Tekla színész szakos hallgatók vesznek részt az idei előadás színpadra állításában. 
A tavaly óta a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működő színházi projektet idén a Temes megyei Önkormányzat támogatja. 
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)

Hiánypótló vándorszínház a bánsági szórványban
Arad, Temes és Krassó-Szörény megyei szórványtelepülésekre viszi el előadását augusztusban a Bánsági Vándorszínház, amelynek vezetője, Aszalos Géza színművész beszélt a kezdeményezésről a Krónikának.
Tizennégy bánsági szórványtelepülésen mutat be ingyenes színházi előadást augusztus második felében a Bánsági Vándorszínház. A negyedszerre szervezett fellépéssorozat újdonságának számít, hogy idén a csapat már nemcsak Temes, illetve Arad megyei településeket látogat meg, de szélesítve a kört Krassó-Szörény megyébe, Resicabányára is ellátogatnak.
A kilencfős csapat bázisául július 31. és augusztus 19. között a Temes megyei Végvár település szolgál, ahonnan a bemutatót követően augusztus 20-án indul a 14 napos turné.
Aszalos Géza, a kezdeményezés ötletgazdája a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésze a Krónikának elmondta, a vándortársulat ötlete onnan származik, hogy pár éve részt vett a Vajdasági Tanyaszínház turnéján.
„Már akkor, négy éve felötlött bennem, hogy a vándortársulat a Bánságban is működhetne. Ezelőtt négy évvel Molnár Zsolt akkori parlamenti képviselővel együtt indítottuk a Bánsági Közösségért Egyesület égisze alatt, amelynek célkitűzése, hogy hiánypótló magyar kulturális és közösségi élményeket biztosítson a környékbeli magyaroknak.
Két éve a vándorszínház tagjai által alapított Tarisznyás Egyesület szervezi a fellépéseket, a színdarabokat így azok láthatják, akik különben nem jutnak el színházi előadásokra” – fejtette ki Aszalos Géza,
Hozzátette, a csapat tagjai főiskolai hallgatók és színészek, akik a turné idejére kiköltöznek egy tanyára vagy faluba, 3-4 hét alatt együttműködnek, értékhordozó produkciót hoznak össze és mutatnak be. A vándorszínház egyik fő támogatója a temesvári színház, amely a jelmezeket, hang- és fénytechnikát is biztosítja.
„A csapatban vannak olyan tagok, akik a kezdetektől részt vesznek a vándortársulat munkájában és persze újak is érkeznek. A közönség részéről pedig pozitív reakciók érkeznek, évről évre eljönnek megnézni az előadást – ez jelenti a visszajelzést számunkra, hogy jó, amit csinálunk.
Ugyanakkor a részt vevő főiskolások – idén a kolozsvári és vásárhelyi főiskolán tanuló hallgatók csatlakoztak hozzánk – számára is egyedi élményt jelent a vándorszínház, hiszen a kőszínházakban nem tapasztalhatják meg ezt a fajta színházcsinálást: itt a csapattagok önellátóak, a díszletet ők maguk készítik. Ilyenkor reggel utazunk, a helyszínen felépítjük a díszletet, előadás után lebontjuk, aztán utazunk tovább, ez pedig természetesen gazdagítja a csapattagok színházcsinálási tapasztalatait” – mondta Aszalos Géza. Hozzátette, tavaly Rejtő Jenő-bohózattal léptek a szórványtelepülések közönsége elé, ami jó választásnak bizonyult, így idén is egy zenés vígjátékot állít színpadra, ezúttal Nóti Károly szövegei nyomán, Majd a jegenye címmel.
A csapat összetétele az előző évhez képest részben módosult, Aszalos Géza rendező, Orbán Enikő dramaturg és Albert Alpár díszlet-, jelmeztervező mellett Mihály Csongor, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábszínésze, Hodu Péter szegedi színművész, Scurtu Dávid, Zétényi Lina, Sosovicza Anna és Benczi Tekla színész szakos hallgató is részt vesz az előadás színpadra állításában. A tavaly óta a Tarisznyás Egyesület égisze alatt működő színházi projektet idén a Temes Megyei Tanács támogatja.
Kiss Judit / Krónika (Kolozsvár)

Negyedik szórvány-turnéjára indul a Bánsági Vándorszínház
„A végváriak teljesen befogadtak bennünket!”
Augusztus 19.–szeptember 2. között bánsági (és partiumi) szórványtelepüléseken turnézik a Bánsági Vándorszínház társulata, a Tarisznyás Egyesület szervezésében. Az immár negyedik alkalommal újraalakuló társulat, Aszalos Géza színművész vezetésével ezúttal Nóti Károly Majd a jegenye című zenés vigjátékát mutatja be három megye 15 településén. A Nyugati Jelennek Aszalos Géza rendező nyilatkozott a Vándorszínház idei turnéjának újdonságairól:
„Idén egy település erejéig sikerült háromra bővíteni az általunk meglátogatott megyék számát, Arad és Temes megyei települések mellett Krassó-Szörény megye székhelyén, Resicabányán is bemutatjuk legújabb előadásunkat. Sok új tagja van a csapatnak, zömmel első éves főiskolások a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetemről. Istenigazából csak ketten vannak a régiek közül, Hodu Péter, aki három éve tagja a társulatunknak és Mihály Csongor, aki a kezdetektől velünk van, immár negyedik éve. A többiek Sosovicza Anna, Benczi Tekla, aki amatőr diákszínjátszóként már volt velünk az első évben, Scurtu Dávid és Zétényi Lina, aki valójában nem is színész, hanem teatrológus hallgató. A csapat tehát felfrissült, de újdonság az is, hogy az előző évhekhez képest egy hónappal csúszott a turné, mert a temesvári színházzal sokat turnéztunk a nyári szabadság alatt.” Aszalos Gézától azt is megtudtuk: a végvári főhadiszálláson már célegyenesbe érkeztek az előkészületek, az utolsó próbák a Sportcsarnokban zajlottak, mert kint kibírhatatlan meleg volt. Augusztus 18-án pénteken a végvári piactéren tartanak egy előbemutatót, ahol szombaton 21 órától lesz a Nóti Károly-darab bemutatója.
„A Majd a jegenye című darab egy rövidke kis bohózat, amely a kiegyezés utáni boldog békeidők korszakában született – nyilatkozta Aszalos Géza –, ez egy kulturális szempontból rendkívül pezsgő időszak volt, amikor sok remekmű született, különböző szerzőktől, köztük van Nóti Károly is. A Majd a jegenye egyfelvonásos bohózatot kibővítettük más Nóti-jelenetekkel, és megspékeltük ugyanebben a korban született népszerű slágerekkel. Olyan dalokat válogattunk, amelyeknek a szövege passzol a darabunkhoz, a kialakult helyzethez.” A Vándorszínház idei előadásának rendezője Aszalos Géza, dramaturg Orbán Enikő, jelmez- és díszlettervező Albert Alpár.
A szombati végvári bemutató után a Temes megyei Nagybodófalva, Szapáryfalva, Lugos, Igazfalva, Újszentes, Újmosnica, Ótelek, Nagyszentmiklós, Pusztakeresztúr és Máriafölde lesznek a szórványturné következő állomásai. Augusztus 30-án az Arad megyei Kisiratoson, 31-én Kisjenőben és szeptember 1-jén Nagyzerinden vendégszerepel a Vándorszínház, majd végül szeptember 2-án Resicabányán kerül sor a turnézáró előadásra.
„Szeptember 3-án visszatérünk Végvárra, hogy összeszedjük a holminkat, és elbúcsúzzunk a vendéglátóinktól, akik már teljesen befogadtak bennünket, minden tőlük telhető figyelmességgel, étellel-itallal segítettek bennünket, és ezért nagyon hálásak vagyunk” – mondta befejezésül Aszalos Géza.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Végvári vándorkomédiások
Bánsági Vándorszínház társulata negyedik éve indult útnak, hogy augusztus 19. és szeptember 2. között tizenöt bánsági és partiumi településen bemutassák legújabb produkciójukat. Nóti Károly Majd a Jegenye című jelenetéből Orbán Enikő dramaturg írt egyfelvonásos zenés vígjátékot, az előadást Aszalos Géza a temesvári Csiky Gergely Színház művésze rendezte. A díszleteket és jelmezeket Albert Alpár tervezte. Simon Judit az idén is ott volt Végváron, a bemutatón.
A nyár elején, Temesváron Aszalos Géza színművész és Orbán Enikő dramaturg azon izgultak, hogy idén nyáron hogyan fér bele a programjukba a Vándorszínház, hiszen a Csiky Gergely Színházban még júliusban is dolgoztak. Előadásaikat külföldi fesztiválokra, vendégszereplésre hívták. Persze büszkék rá, hogy munkájukat elismerik, s a temesvári magyar színházat a legrangosabbak között jegyzik itthon és külföldön, de a Vándorszínház is útnak kell induljon. Várják őket Végváron és a többi településen. Már kora tavasszal kérdezgetik, mikor és milyen előadással érkeznek. Igazi ünnepi esemény arrafelé a színház.
Tavaly óta a Tarisznyás Egyesület működteti a Bánsági Vándorszínházat, ez az egyesület főtevékenysége. A pénz egyre kevesebb, de mindig van annyi, hogy elkészüljön az előadás, mellyel Thália szekerén bejárják Arad és Temes megye szórványtelepüléseit. Aszalos Géza örömmel újságolja: idén Krassó-Szörény megyeszékhelyére, Resicabányára is meghívták a truppot. A tél végén telefonáltak, nehogy kimaradjanak. Hallottak a Vándorszínházról, és szeretnék, ha náluk is szerepelnének. Mennek boldogan, hiszen az a cél, hogy minél több szórványtelepülésre vigyenek színházat. A többi nem számít – mondja nevetve Aszalos.
Kettőjüknek idén sem lesz szabadságuk, már negyedik éve nem is gondolnak hagyományos értelemben nyaralásra. Nekünk ez a nyaralás – mondja a mindig mosolyogó Orbán Enci, aki szerint a szükségből is örömet kovácsolnak. Tavaly óta ugyanis lemondtak a catering szolgálatról, a panziókról. Maguk főznek, és ott töltik az éjszakát, ahol éppen helyet kapnak. Idén „befektettek” néhány felfújható matracba, mert korábban akadt olyan település is, ahol a puszta padlón aludtak a színpadon.
A befektetés kifejezésen elmosolyodok, mert a helyzet az, hogy az idén még a tavalyinál is kevesebb a pénz. Aszalos Géza mondja, nagy bajban lettek volna, ha a Temes Megyei Tanács nem siet a segítségükre. Olyan támogatást szavaztak meg a Vándorszínháznak, amellyel biztonságban elindulhatnak. Az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalától (DRI) már tavaly sem kaptak pénzt, idén a Bethlen Gábor Alaptól sem nyertek egy vasat sem. A magyarországi intézmény közölte, hogy forrás hiányában nem támogatja őket. Maradt tehát a megyei önkormányzat, és mint minden évben a Csiky Gergely Színház, valamint a települések, ahol várva várt vendégek.
„Mondjad, mire van szükséged, és vigyed” – ezt szokta mondani Balázs Attila a temesvári magyar színház igazgatója, amikor Aszalos bejelenti: indulnak Végvárra és onnan tovább. Nagybodófalva, Szapáryfalva, Lugos, Igazfalva, Újszentes, Újmosnica, Ótelek, Nagyszentmiklós, Pusztakeresztúr, Máriafölde az útirány, majd tovább Arad megyében Kisiratos, Kisjenő, Nagyzerind következik. Az utolsó állomás az új helyszín, Resicabánya. A Csiky Gergely Színháztól érkezik a mikrobusz, az utánfutó, a jelmezek, a díszlethez szükséges anyagok, a világosító és hangberendezések.
Csapatmunka a piactéren
Végváron első látásra szinte semmi sem változott tavaly óta. Aztán kiderül, hogy mégis: nagyobb lett a szeretet, több az adomány. A társulat az iskolaudvarban próbál, a bentlakásban rendezkedtek be. Ez itt még luxuskategóriának számít, külön háló- és fürdőszoba áll a lányok és fiúk rendelkezésére, ágyban alusznak, a tágas, immár jól felszerelt konyhában főznek maguknak. Amikor megérkezünk, még tombol a kánikula, az árnyékban is nehéz meglenni, nemhogy a tűző napon.
A konyhát a végváriak szerelték fel, a hűtőszekrénytől a tűzhelyig mindent ők hoztak, hogy a színészek semmiben sem szenvedjenek hiányt. Az épület ütött-kopott, a folyosón a tavalyi esőktől beázott a mennyezet, az idén viszont rendesen kiszáradt.
A bemutató napja van, előző este már tartottak egy előbemutatót, mert a szomszéd faluban lakodalom van, sokan mennek Végvárról is, de az előadást látni akarták. Így hát a társulat nyílt főpróbát tartott. Jó sokan voltak, mesélik.
A társulat éppen szusszan egyet, mielőtt elkezdik építeni a piactéren a díszletet. Pompás pillanat, hogy megismerkedjek az új tagokkal. Sosovicza Anna, Scurtu Dávid, Benczi Tekla színisek, Tekla korábban diákszínjátszóként vett részt a munkában. Zétényi Lina teatrológus hallgató, de úgy gondolta, színészként is kipróbálja magát. A régiek barátként üdvözölnek. Hodu Péter a szegedi színház művésze, harmadik éve vándorol Aszalosékkal. Mihály Csongor alapember, immár kolléga a Csiky Gergely színházban. Velük van a másik alapember, Albert Alpár a temesvári teátrum díszlet- és jelmeztervezője.
A tagok mindegyike pontosan tudja, mi a feladata, nemcsak a színpadon, de a színpadtér, a jelmezek előkészítésében. Még velük van Alpár, aki segít nekik, és figyeli, hogy mindenki pontosan tudja, mi a dolga. A díszlet is közös munka, Alpár és a társulat tagjai az iskola udvarán szabták, festették, varrták. A Majd a Jegenye díszlete olyan, mint a puzzle, apró darabokból kell minden előadás előtt összerakni. Merthogy minden bele kell férjen a nem túl nagy méretű utánfutóba. A fiúk és Aszalos a tűző napon szerelnek, a piacteret csak előadás előtt fél órával éri el az árnyék, konkrétan, amikor már esteledik. Lassan minden a helyére kerül, a lányok a jelmezekkel és kellékekkel foglalkoznak. A fény és hang kezdetektől a Csongor feladata. A fiúk fegyelmezetten, de jókedvűen végzik a munkájukat. Megérkezik Nándi és Béla is, ők a mindenkori helyi segítők. A piactéren szól a zene, mintegy másfél órával az előadás előtt minden kész van. Áll a szép és funkcionális díszlet, a jelmezek előkészítve, a színészek, valamint a rendező és dramaturg elmennek zuhanyozni és készülni az előadásra. Utóbbi kettő egyben világosító, hangosító, kellékes, szóval a színpad mindenesei.
Senki nem azzal kezdi a közel két hónapos megfeszített munkát, hogy mennyi a gázsi, hanem azzal, hogy mi a feladat.
Gondolatok szúnyogokról és szórványról
A barátnőimmel Mihály bá’ „bárjának” árnyékos teraszán ülünk, hideg üdítőt kortyolgatunk és nézzük, ahogy a Vándorszínház társulata dolgozik. Vacsora csak előadás után lesz, de az iskolaudvaron már készül a bográcsos. Pillanatra odajön hozzánk Enci, majd Géza. Boldogok és – bár nem vallják be – büszkék is magukra, mert befogadták, szeretik őket a szórványban.
Mesélik, hogy a végváriak szinte mindennel ellátják őket, hoznak zöldségeket, gyümölcsöt, az állatorvostól mennyei sajtot kaptak, a község asszonyai kalákában főzik a vacsorát, néha ebédet is. Befogadták őket.
Vándorkomédiás elődeikhez híven minimális igénnyel érkeznek a településekre: egy tér, ahol felállíthatják a színpadot, hely, ahol aludhatnak, vacsora, és egy 220 voltos áramforrás. A gázsi az előadás utáni kalapozásból kerül ki, azt osztják el egymás között. Örömmel újságolják, az idén már ebédet is ígértek nekik néhány településen, annyira várják őket.
Miközben az árnyékban pihegünk a melegtől, félünk, idén is megesznek majd a szúnyogok. Tavaly nagyon megszenvedtük a kis vérszívók jelenlétét. Arról az emberfeletti munkáról beszélgetünk, amit szinte ingyen végeznek a Vándorszínház tagjai. Ezek a fiatalok olyan helyekre visznek előadást, ahol generációk nőttek úgy fel, hogy nem tudták, mi az, hogy színház. Általuk ismerték meg ezt a varázslatot. A bánsági, aradi, krassó-szörényi településeken Aszalosék előtt évtizedekig nem lépett fel színtársulat, még amatőr sem. Mialatt erről beszélgetünk, eszembe jutnak az évente meghirdetett szórványprogramok, a magyarság és magyar közösségek megmaradásáról szóló ünnepi szónoklatok. A Vándorszínház ünnepi külsőségek és politikusok nélkül a magyar szót viszi olyan településekre, ahol ez hiánycikk. Magyar szerzők darabjait játsszák magyarul, magyar zenével. Közösséget fejlesztenek, nem csak azzal, hogy a települések magyarjainak a színház közös élményét nyújtják, hanem azzal is, hogy magyarok együtt várják őket, a falvak közössége teremti meg az előadáshoz szükséges minimális feltételeket, és az asszonyok közösen főzik a vacsorát. Közösségformálók az előadás utáni együttlétek, a beszélgetések is. A Bánsági Vándorszínház az élő magyar szót viszi a szórványtelepülésekre, nem csak őrzi, hanem teremti a hagyományt. A hagyományt, hogy évente, egy nyári estén színházba lehet menni. Igaz, őket nem lehet felavatni, szalagot elvágni, beszédet mondani.
Aszalosék nem az elöljárókkal tartják a kapcsolatot, hanem a közösségi munkát vállalókkal. Végváron az iskolaigazgató, máshol egy tanár, megint máshol a lelkész, másutt egy vállalkozó segít nekik. Kisbusszal, utánfutóval érkeznek, naphosszat dolgoznak az esti ünnepi pillanatokért. Semmit sem várnak el, csak teszik a dolgukat, mert úgy gondolják, ez a feladatuk.
Vissza! Vissza!
Amint a padok és székek a helyükre kerültek, az első sort megtöltik a gyerekek. Kicsik és nagyok jó másfél órát várnak, hogy kezdődjön az előadás. A felnőttek zöme is korán érkezik, hogy jó helyet kapjon. A szúnyogok úgy döntöttek, augusztus 19-én este, a Majd a Jegenye előadását nem nézik meg, úgyhogy mi is békében várjuk a kezdést, vakarózás nélkül nézzük a produkciót. Az idő is kegyes, enyhe szél fújdogál, csak annyi, hogy kissé lehűtse a levegőt, de ne tegyen kárt a díszletben.
Kigyúlnak a reflektorok, megszólal a zene, kezdődik az előadás. A nézők elcsendesülnek, gyerekek és felnőttek, idősek és fiatalok mosolyognak, örülnek a színháznak. Az előadás könnyed és pajkos, a dramaturg ügyesen rakta össze a Nóti jelenteket, és nem derül ki, melyik szövegrész született saját kútfőből. A fiatal színészek tehetségesek, táncolnak és énekelnek, ülnek a poénok. Mihály ismét megcsillogtatja a humorát, Hodu hódító, Scurtu remekül mozog, Sosovicza, Benczi és Zétényi bűbájosan komédiáznak. Minden énekszámot tapssal jutalmaz a közönség, a végén vastapssal köszönik meg az előadást. Vissza! Vissza! – kiabálják néhányan, a közönség még maradna, egy hölgy megjegyzi, túl rövid volt, még nézték volna. Mindenki tesz a kalapba és nehezen szánják rá magukat, hogy hazamenjenek.
Păştean Erika, iskolaigazgató megköszöni a társulatnak, hogy Végvár a főhadiszállásuk, hogy ott próbálnak. A község nevében kéri őket, jöjjenek jövőre is, mert ők már ide tartoznak, végváriaknak tekintik őket. Jónéhányan végignézik, ahogy leszerelik és összepakolják a díszletet.
Az iskolaudvaron elkészült a gulyás, az egyik szakács az igazgatónő férje.
A végvári asszonyok megterítik a hatalmas konyaasztalt, a birkagulyás finom, a savanyúság, a túrós sütemény mennyei. A társulat boldog, jól sikerült az előadás és a kalapba is elég szép summa gyűlt össze. Ezt csak később számolják meg és osztják el. Még átmegyünk Mihai bá’hoz, aki egy láda sörrel kedveskedik. Aszalos az asztalnál megköszöni a társulatnak a munkát és figyelmezteti őket: ne maradjanak fenn sokáig, mert másnap indulás!
A Vándorszínház szeptember 2-án Resicabányán tartja az idei utolsó előadást, 3-án visszatérnek Végvárra összepakolni és elbúcsúzni. A diákoknak még maradt pár nap vakáció, Aszalos, Orbán, Mihály és Hodu másnap a kőszínházban kezdi a munkát, hiszen indul az új évad. erport.ro

Thália szekerén a Bánság döcögős útjain
Vándorszínész őseik hagyományát folytatják a Temesváron alapított Bánsági Vándorszínház tagjai, akik felvállalták, hogy segítenek életben tartani a Bánságban élő maroknyi magyarságot és annak kultúráját.
Ki ne tudná, hogy Petőfi és Arany János életük egy bizonyos szakaszában vándorkomédiásként járták a hazát, hogy a szép magyar beszédet, a kultúrát terjesszék a legelhagyatottabb vidékeken is. Nem véletlenül mondják, a színész „felül Thália szekerére”, hiszen a színházat jó ideig azok a társulatok jelentették, akik faluról falura, városról városra járva szórakoztatták a nagyérdeműt.
Hivatástudat, szakma, közönség és közösség iránti alázat – ezek jellemzik a Bánsági Vándorszínház tagjait is, akik saját szabadidejüket áldozzák fel annak érdekében, hogy a kultúrát eljuttassák a vidék legeldugottabb, magyarok által lakott településeire is.
A vándorszínház megalapításának alapgondolata már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a fennállásának idén negyvenedik évfordulóját ünneplő Vajdasági Tanyaszínház mintájára – meséli Aszalos Géza, a vándortársulat rendezője és egyik alapítója (portrénkon). Aszalos Géza színművész, a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház tagja két alkalommal (2007 és 2012 nyarán) is részt vett a Vajdasági Tanyaszínház próbafolyamatában és turnésorozatán, ahonnan azzal a határozott elképzeléssel tért vissza, hogy vajdasági mintára a bánsági igényekre és specifikumokra koncentrálva létrehozza a vándorszínházat. A temesvári színművész felismerte, hogy a bánsági és vajdasági szórványközösségek helyzete sok szempontból hasonlónak mondható. A magyar nyelv, kultúra és identitástudat rohamos háttérbe szorítása hasonlóképpen jelen van mindkét területen. „E folyamatnak a lassítására, valamilyen szintű visszafordítására vállalkozik a vándorszínház-program azáltal, hogy olyan közösségeket, településeket látogat meg, ahol lassan már nincs másfajta lehetőség a magyar nyelv és kulturális örökség használatára” – mondja Orbán Enikő, a vándorszínház dramaturgja. „A Bánsági Vándorszínház működése egyszerre állandó és ideiglenes. Állandó, hiszen 2014 óta minden évben útra kel, és aktuális előadásával körbeutazza a Bánságot. Ideiglenes, hiszen a tagok »civil munkája« (minden résztvevő valamelyik hazai vagy külhoni magyar színház munkatársa vagy főiskolai hallgató) az év tíz hónapjában, szeptembertől júniusig máshová köti őket” – teszi hozzá.
Kezdeti kudarcból maradandó siker
Az első próbálkozások sorra kudarcot vallottak anyagi és logisztikai támogatottság hiányában, de Aszalosék nem adták fel terveiket.
Végül 2014 tavaszán a Bánsági Közösségért Egyesület segítségével elindult a Bánsági Vándorszínház első évada. A színház alappillérei: Aszalos Géza színművész, aki az utóbbi három évben magára vállalta a rendezői feladatokat, Orbán Enikő dramaturg, aki a szöveg mellett a turné megszervezéséért és a pályázatok megírásáért felel, valamint Albert Alpár díszlet- és jelmeztervező. Mindhárman a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház munkatársai. Az egyes évadok színészei között egyesek visszatérő tagok, akik első perctől az elképzelés mellett álltak, mások csupán egy-egy évadra csatlakoznak a társulathoz. Vegyes társaság, hiszen vannak közöttük már végzett színészek, bábszínészek, főiskolás hallgatók és amatőr diákszínjátszók is. Orbán Enikő elmondta, a vándorszínház híre szájhagyomány útján terjed a főiskolások és a fiatal színészek között, így aztán ritka az, amikor a szervezőknek kell jelentkezőket toborozniuk.
Manapság kissé hihetetlennek tűnik, de egyes vidékeken az emberek még életükben nem láttak színházi előadást. Ez azzal magyarázható, hogy a rendszerváltás előtt a színházak még kijártak úgymond tájolni, aztán ez a tevékenységük – különféle okokból – megszűnt. És van ennek még egy oka, amire Orbán Enikő dramaturg hívja fel a figyelmet: a Bánságban a legtöbb település elveszítette magyar nyelvű iskoláit, óvodáit és így azokat a tanárokat és pedagógusokat is, akik lehetőség szerint alkalmat tudtak volna biztosítani a fiatalabb generációknak a színház megismerésére. A Bánsági Vándorszínház felvállalta azt, amit csak kevesen: szabadtéri előadások ingyenes megtekintését teszi lehetővé olyanok számára, akik évtizedek óta nem láttak színházi előadást. E mellett lehetőséget teremt a helyi közösség számára az egymással való találkozásra, teret és időt nyit a beszélgetésre, emlékezésre, tervezésre. Végvár, az előretolt helyőrség
Minden vándortársulatnak kell egy ideiglenes otthon, ahol megpihen, felkészül, erőt gyűjt a következő próbatételre. A Bánsági Vándorszínház ezt az 1500 lelket számláló, többségében magyarok lakta, Temesvártól mintegy 40 kilométerre levő Végvár községben találta meg. Az alapító tagok eredeti elképzelése szerint a társulat bázisa minden évben más szórványtelepülésen lett volna, ezzel is hangsúlyozva vándorszínház jellegét. „Sajnos bebizonyosodott, hogy bármennyire szeretné egy-egy település felvállalni a házigazda szerepét az egyre fogyatkozó szórványban, kevés az olyan, amely megfelelő körülményt és lehetőséget tud nyújtani a csapatnak” – vélekedik Aszalos Géza. Végvár viszont ideális környezetnek bizonyult: az elmúlt három évben a község lakói, elöljárói egyaránt befogadták és példaértékűen támogatták a csapatot. A szervezők hosszú távú tervei között szerepel egy saját bázis kialakítása és létrehozása, de anyagi támogatás hiányában ezt még nem sikerült megvalósítani.
Végvárról indul tehát a társulat a turnéra, Temes és Arad megye településeit járja, de idén először Krassó-Szörény megye is bekerült az útvonalba, miután a csapat meghívást kapott Resicabányára. Mindenhol szeretettel fogadják őket, a társulat pedig az előadásokért cserébe mindössze szállást és vacsorát kér. De aludtak már kultúrházakban a földön, családoknál elszállásolva, óvodában, egyházi bentlakásban, panzióban, tornateremben is. Mindez annyira nagyszerű élmény volt számukra, hogy senkinek sem jutott eszébe panaszkodni a kényelmetlenségekért.
A Bánsági Vándorszínházat működtető Tarisznyás Egyesület alapító tagjai, illetve a társulat főszervezői a temesvári színház alkalmazottai, így az egyesület és a színház vezetősége közötti viszony igencsak jónak mondható. Ezáltal pedig sikerült megoldani a szállítást is: a vándorszínház kibéreli annak kisbuszát, utánfutóját és ezzel szállítja a szereplőket, valamint a díszletet.
Egyre nagyobb az érdeklődés
A tagok minden évben olyan előadásokkal készülnek, amelyek könnyed szórakozást nyújtanak, de művészi értéket is képviselnek. Így mutatták be többek között Petőfi Sándornak A helység kalapácsa, Rejtő Jenő Rózsa, a lovag vagy Nóti Károly Majd a Jegenye című vígjátékát. A színészek minden esetben élőben, mikroporttal énekelnek, csak a zenei alap megy felvételről. A zene sok tekintetben kulcsfontosságú, hiszen hidat teremt a színpad világa és a néző között, befogadhatóvá, ismerőssé téve az amúgy is vígjátéknak megírt előadást.
A nézettséggel kapcsolatban a szervezők elmondták: a nézőszám évről évre növekszik, ami a projekt létjogosultságát, népszerűségét és talán körvonalazódó eredményességét is tükrözi.
A kezdeti időkhöz viszonyítva 2017-ben a legtöbb településen megháromszorozódott a nézők száma, ami bizonyos települések esetében 70–80 főt jelent, máshol százas nagyságrendekről beszélhetünk” – tájékoztat a társulat dramaturgja. A miniévad öt hétig tart, és a tervek szerint jövőre a turné újabb településekkel bővül majd.
Alig akad támogató
Bár működésükkel nyilvánvalóan nemes célt szolgálnak, a színház támogatását kevesen vállalják fel. A csapatnak és a résztvevőknek az egyik legnagyobb szívfájdalma az, hogy bár négy év alatt sikerült hagyományt teremteniük, a kevés támogatás nem tud biztonságos fejlődést, előrelépést biztosítani. Működésük első két évében az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala biztosította a túléléshez szükséges költségvetést, tavalyelőtt a Bethlen Gábor Alap, idén pedig a Temes Megyei Tanács támogatta a projektet. Egyedül a temesvári színház vállalta fel a mindenkori partnerséget, és technikailag példaértékűen támogatja az egyesület munkáját. Dicséretes, hogy temesvári magyar magánszemélyek hozzájárulásukkal segítik a csapatot, de egy minimális állandó támogatás hiánya sajnos ellehetetleníti a továbblépést. Márpedig a 23 település meglátogatása bebizonyította: a társulat mindent megtesz, hogy kiérdemelje létjogosultságát. A felkeresett települések magyar elöljárói és lakosai csakis élvezői lehetnek e projektnek, nem pedig fenntartói.
„Az évek során kialakított személyes kapcsolatok biztatóak, számos településen sokszor magánemberként vállalják közösségi vezetők, hogy önköltségből vendégül látják a csapatot. Egy közösségi program viszont nem szólhat személyes kapcsolatokról” – véli Aszalos Géza ötletgazda. Hozzáteszi, meg kell találni e településeken azokat az embereket, akik a kultúráért, a helyi közösségért, egy cél érdekében hajlandóak áldozni szabadidejükből, és összefogva a még megmaradt magyar közösséget politikai, vallási hovatartozástól függetlenül segítenek megtartani a bánságban élő magyarság kultúráját. Bármi történjék is, a vándorszínház alapítói által létrehozott Tarisznyás Egyesület munkája a projekt végeztével is folytatódik. Igyekeznek olyan programokat létrehozni, amelyek főként a fiatal generáció színházi neveléséhez járulnak hozzá.
Nánó Csaba / Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Csanádpalotai színjátszók kisjenő-erdőhegyi fellépése
Reméljük, egy szép hagyomány indult útjára
Amint azt előzetesen közöltük, szombaton este a Kisjenői Művelődési Házban a csanádpalotai Kelemen László Amatőr Színtársulat három komédiával kedveskedett a helybeli és a környékbeli magyaroknak. Az előadás kezdetén Bíró Zoltán városi tanácsos, RMDSZ-helybeli elnök (a szervező helyi RMDSZ nevében) köszöntötte a száznál több egybegyűltet, majd Asztalos P. Kálmán csanádpalotai költő Váram című versének a megszólaltatásával indította útjára az előadást. A költemény igen aktuális, a szórványsors kérdéseit feszegette átütő erővel, ugyanis a magyar szórványközösség megtartása csakis a hit, a remény és a szeretet eszközeivel, gyakorlásával elképzelhető. A költemény aktualitását a Magyar Nyelv Napja mellett a Magyar Szórvány Napja is előmozdította. Az előadás Tóth István csanádpalotai nyugalmazott kultúrigazgató közreműködésével valósult meg. A továbbiakban Szügyi Andrásné rendezésében a 21 tagú társaság nagy átéléssel adta elő Rejtő Jenő Nagy választék kicsinyben, Nóti Károly A nyúl, továbbá Rejtő Jenő Szabad a vásár című vérbő humorú darabjait. A hálás közönség a produkciókat hosszan tartó tapssal jutalmazta. Reméljük, a testvértelepülés, Csanádpalota Kelemen László Amatőr Színtársulatának a kisjenő-erdőhegyi fellépése egy szép hagyomány kezdetét jelentette.Az előadás létrejöttéért külön köszönet az RMDSZ kisjenői szervezetének. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)