1945. január elsején kezdődött el Romániában a németek deportálása, és 1949 decembere hozta meg a szabadulást. Állig felfegyverkezett katonák jelentek meg, férfiakat, nőket, gyerekeket tuszkoltak marhavagonokba a leghidegebb téli hónapokban. Több heti utazás után, szögesdrótok mögött kezdődött el keserves életük. Szakadt rongyokba voltak öltözve, meleg vizük nem volt. Az éhség, a hideg és a nehéz munka következtében csonttá és bőrré fogytak, az 544 Bihar megyei németből 103 deportált meghalt. Jelenleg a megyében 139 német él. Köszönetet mondtak azért a kárpótlásért, melyet deportálásuk éveiért kaptak, és külön köszönték a magyar kormánynak, hogy 1994-ben kárpótlásban részesítette őket. Elhurcolásuk 55. és hazatérésük 50. évfordulója alkalmából október 15-én Nagyváradon baráti összejövetelt szerveznek, melyre várják a volt deportáltakat és a hozzátartozókat. /Nilgesz János volt deportált: Deportálásunkra emlékezünk. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában emlékeztek a kommunizmus áldozataira A hét végén nem csak a deportáltak, a meghurcolt bihari magyarok is emlékeztek diktatúrára. A kommunista börtönökbe elhurcolt, több mint félezer bihari németre Nilgesz János, a Deportáltak Szövetségének elnöke emlékezett. Az 56-os Domokos Miklós pedig a kommunista börtönök borzalmairól beszélt. A rendezvényen megfogalmazták, hogy a kommunizmus százmilliónyi áldozata volt, ezért nem szabad soha megfeledkezni róla. /Lakatos Balla Tünde: A kommunizmus áldozataira emlékeztek Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 2./