"Beadványban fordul Tódor Albert nagyszalontai polgármester a Bihar megyei prefektushoz a helyi Arany János Általános Iskola ügyében. Teodor Nes igazgató ugyanis nem hajlandó elhelyezni az iskola falán a kétnyelvű táblát. Tódor Albert sérelmezte, hogy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének helyi szervezete semmit sem lépett az ügyben. Nagyszalontán évtizedekig az egyik helyi gimnázium viselte Arany János nevét, amit azonban a rendszerváltáskor megváltoztattak; a város legnevesebb szülöttének nevét jelenleg csak az 1-8. osztályos általános iskola viseli. /Rostás Szabolcs: Nem kell Arany? = Krónika (Kolozsvár), okt. 3./"

"A nagyszalontaiak régi álma valósulhatott meg okt. 22-én: a nagy költő szülővárosában fölkerülhetett Arany János neve az I-VIII. osztályos általános iskola két épületének homlokzatára. A korábban is a költő nevét viselő iskola a rendszerváltáskor veszítette el e nevet, a tanintézet besorolásának változásával. Teodor Nes igazgató formaságokba kapaszkodva tagadta meg eddig a kész névtáblák kitételét. /(Balla Tünde): Arany nevét viseli a szalontai iskola. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 25./ "

Magyar napok Szebenben
A medgyesi Traube Művelődési Házban tartott ünnepélyes megnyitóval pénteken kezdődik a XIII. Szeben Megyei Magyar Napok rendezvénysorozat, a Szeben megyei magyar közösség legnagyobb és legátfogóbb kulturális rendezvénye.
A megnyitón részt vesz Kelemen Hunor, Románia kulturális minisztere, az RMDSZ elnöke, Winkler Gyula az RMDSZ európai parlamenti képviselője, Tamás Sándor Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Széll Lőrinc az Országos Ifjúsági Hatóság alelnöke, Teodor Neamţu Medgyes polgármestere.
A szervezők közleménye szerint az eseménysorozat új dimenziókat ölt, idén ugyanis tíz, magyarok által is lakott településen, 19 helyszínen, közel 30 eseményre látogathatnak el az érdeklődők. „A tíznapos rendezvénysorozat műsorai mindenkihez szólnak, fiatalokhoz és idősekhez, gyermekekhez és felnőttekhez, mindenkihez, aki kedveli a magyar hagyományokat, a kultúrát és a zenét” – fogalmaznak közleményükben a szervezők.
Új Magyar Szó (Bukarest)

Tíz napig ünnepel a Szeben megyei magyarság
Péntek délután vette kezdetét a XIII. Szeben megyei magyar napok rendezvénysorozat, amely a Szeben megyei magyar közösség legnagyobb és legátfogóbb rendezvénye. 
„Nekünk a szülőföldünkön kell a jövőt építeni, hisz itt a jelenünk és a múltunk. A legnehezebb időkben is van kincsünk, az értékteremtés, ezért az értékeinket, a múltunkat, a nyelvünket, az egyházat és az iskolát nem szabad feladnunk. Kötelességünk megőrizni – jelentette ki Kelemen Hunor a rendezvény megnyitóján Medgyesen. Az RMDSZ elnöke elmondta, külön köszönet illeti Hargita és Kovászna megyét, hogy közösségépítő programjukkal támogatják a szórvány- és a tömbmagyarság közti kapcsolatépítést.
„Három dolgot hoztam Magyarországról. Elsősorban köszönetet, hogy példát, ihletet adóan tanítják magyarságukat” – mondta a megnyitón Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete, aki a kisebbség kifejezés helyett a többletség fogalmának használatát javasolta. „Másodsorban tiszteletet hoztam, hisz Magyarország nagyra értékeli az RMDSZ szórványpolitikáját, és nem szégyen a jobbtól, jelen esetben a Székelyföldtől tanulni, hogy így támogatja a szórványt.
Harmadrészt sok szeretet hoznék, amelyet nem biztos, hogy mindennap éreznek, de a szeretet állandó, és kívánom, hogy 365 magyar nap legyen egy évben – fogalmazott a diplomata. Hozzátette, hogy Európában már nem léteznek kisebbségek, vagyis minden nemzet kisebbség: a nagy közösség egy-egy meghatározó eleme. A romániai magyarság így nem kisebbségként, hanem „többletként” értelmezhető – mondta Füzes Oszkár.
Winkler Gyula EP-képviselő hangsúlyozta, amikor erősödnek a magyar közösségek, akkor a stabil szórványvidékek magyar közösségeinek is van jövőjük. „Munkánk az európai jövő építését szolgálja, az EU-nak meg kell maradnia, a mi helyünk a régiók Európájában van, hisz minden nemzet egyformán értékes – tette hozzá Winkler.”
Teodor Neamţu, Medgyes polgármestere megköszönte a helyi magyar közösségnek, hogy tevékenyen hozzájárultak a város kulturális életének fellendítéséhez. „Köszönöm, hogy ezt a rendezvényt évről évre megrendezik, és vendégeket csábítanak Medgyesre” – mondta a városvezető.
(Transindex)
Nyugati Jelen (Arad)

Arany János helyett Dacia?
A Dacia nevet veheti föl Nagyszalonta önállósult román iskolája, ha az oktatásügyi minisztérium jóváhagyja az iskolaszék döntését. A hajdúváros magyarságának jelentős része azonban felháborítónak tartja, hogy az 1909-ben a település neves szülötte, Temesvár akkori főépítésze, Székely László tervei alapján megépült impozáns épület – amely mostanáig az Arany János Főgimnáziumnak adott otthont, és bejáratánál a költőóriás mellszobra áll – hamarosan az egykori római provincia elnevezését viselje a homlokzatán. Lapunk megtudta: az RMDSZ megpróbálja megakadályozni a vitatott névadást.
A nagyszalontai Arany János Főgimnázium a szeptemberben kezdődött tanévtől vált ketté: egy román, illetve egy színmagyar iskola jött létre a mind ez idáig vegyes tannyelvű tanintézet osztályaiból.
A hajdúvárosi magyarok közül sokaknak már az sem tetszett, hogy a több mint száz éves Vasút utcai épület a bukaresti tanügyminisztérium által jóváhagyott alkunak megfelelően a román iskoláé maradt, a város legnagyobb szülöttének nevét megtartó önálló magyar iskola pedig csak több különböző épületben kaphatott helyet. Török László polgármester a Krónikának elmondta: a felosztást azért fogadta el a magyar iskola vezetősége, mert a magyar diákok eleve túl kevesen lettek volna ahhoz, hogy belakják a főgimnáziumot.
Másfelől az is kezdettől fontos volt, hogy a magyar oktatás egyik helyszíne a helyi református egyházközség által visszakapott gimnázium épülete legyen, ahol annak idején maga Arany János is tanult és tanított. Mindemellett az RMDSZ-es elöljáró azt mondja, megérti a szalontaiak felháborodását, hiszen számára is egyértelmű, hogy a román iskola vezetősége nem véletlenül döntött épp a Dacia, és nem valamelyik irodalmi vagy egyéb személyiség neve mellett. Annál is inkább, mivel a tanári kar választhatta volna névadóként például Teodor Neş román pedagógust, a bihari nevelés és kultúra jelentős személyiségét, aki a múlt század elején éppen az Arany János Főgimnázium jogelődjében tanult – magyarul. Vagy a javaslatok között szereplő Mihály román királyét, esetleg a ma is élő exuralkodó apjáét, II. Károlyét, akinek nevét a múlt század harmincas éveiben viselte a tanintézet.
Ugyanakkor a frissen eldöntött átkeresztelés azért is visszás az ősi schola történetének ismeretében, mivel a főgimnázium nevét és képzési profilját – főleg a kommunizmus éveiben – tizennégyszer változtatták meg.
Török Lászlótól megtudtuk, az RMDSZ általa vezetett nagyszalontai szervezete nem hagyja annyiban a dolgot, hiszen a névadás mindaddig nem végleges, amíg a minisztérium nem hagyja jóvá a határozatot, a szövetség pedig politikai úton próbál nyomást gyakorolni, hogy olyan döntés szülessen a főgimnázium új neve kapcsán, amely kevésbé érinti érzékenyen a magyar közösséget. „Üzenetjelleggel bír a román iskola vezetőségének döntése: azt jelzik felénk, hogy ez itt román föld” – fogalmazott lapunknak az elöljáró. Török egyébként úgy gondolja, a probléma még mindig a trianoni döntés következménye, és valójában a magyar közösségnek is jobb lesz, ha inkább a magyar iskolát fejleszti és a magyar gyerekeket próbálja itthon tartani, mint hogy „a múlton sajnálkozzék”.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Közösségépítő Szeben Megyei Magyar Napok
„Huszonnégy évvel ezelőtti megalakulása óta az RMDSZ legfontosabb szerepe és alapvető célkitűzése a közösségépítéshez kapcsolódik, persze változtak a hangsúlyok az elmúlt két évtizedben, de egy valami nem változik: a közösség megerősítésével, jobb megszervezésével, a társadalmi szolidaritás kiépítésével lehet eredményes politikai képviseletet fenntartani. Mi mást jelentene a Szeben Megyei Magyar Napok tizenötödik alkalommal történő megszervezése, mint hozzájárulás a közösségépítéshez” – hangsúlyozta Winkler Gyula péntek este Szászmedgyesen, ahol a Szeben Megyei Magyar Napok megnyitórendezvényén vett részt.
Az európai parlamenti képviselő tolmácsolta Kelemen Hunor szövetségi elnök üdvözletét is a Traube terem teltházas közönségének. Winkler Gyula méltatta a Szeben megyei magyar közösség aktív részvételét a székely-szórvány együttműködés, a Fogadj örökbe egy műemléket program, az RMDSZ szórvány cselekvési tervének kezdeményezései terén. „Szórványközösségekben a magyar identitás megerősítése kulcsfontosságú. A mi erősebb közösségünk viszont nem a velünk együtt élő közösséget kívánja gyengíteni. Magyarságunk jelképei, a zászló, a himnusz bennünket erősítenek úgy, hogy egyúttal Erdély egészét is erősítik. Fogalmazhatnék úgy is, hogy Transzilvániát erősítik, amely közös szülőföldünk” – fogalmazott Winkler Gyula ünnepi beszédében.
A rendezvény házigazdája Balázs Béla, az RMDSZ Szeben megyei elnöke volt, megnyitó beszédét követően felszólalt dr. Fodor Tamás, Sopron polgármestere, Teodor Neamţu, Medgyes polgármestere. Fejér László parlamenti képviselő, aki felvállalta a Szeben megyei magyar közösség parlamenti képviseletét, ez alkalommal Bokor Tibor, medgyesi származású kézdivásárhelyi polgármester üdvözletét is tolmácsolta. Az ünnepi megnyitón fellépett a helyi Gyöngyvirág és a testvérváros Sopronból érkező Pendelyes néptáncegyüttes.
A 15. Szeben Megyei Magyar Napokat október 18-a és 27-e között tartják gazdag kulturális kínálattal.
Tíz napon át hat Szeben megyei településen zajlanak az események minden korosztálynak. A rendezvénysorozat szervezője az RMDSZ és a Medgyesi Madisz, támogatta: Communitas Alapítvány, Medgyes Polgármesteri Hivatala, Kovászna Megye Tanácsa és Kézdivásárhely Polgármesteri Hivatala.
Winkler Gyula szombaton délután Bálint Mihály, az RMDSZ Krassó-Szörény megyei elnökének meghívására Resicabányán vesz részt a Magyar Napok eseményein. Vasárnap Déván jelen lesz a Hunyad Megyei Magyar Ifjúsági Tanács tisztújító közgyűlésén, amelyet követően a MIÉRT országos vezetőségével tart megbeszélést.
Maszol.ro

A bibliafordító – Sylveszter János emlékére
Az egyik vár alatti, kívülről sárral tapasztott, ám korában, 1504-ben (1503-ban) előkelőnek számító kis házikóban felsírt egy gyermek. – Fiú! – kiáltott fel boldogan Ambrus, az apa. – Egészséges, szép fiúgyermek!... Legyen a neve János, mint az apostol. A vajúdásában megkönnyebbült nő arcán a fájdalom és az öröm könnyei gördültek végig. – De szép gyermek! – nyugtázta elégedetten, mikor a csecsemőt megmutatták neki. A gyermek születésének a híre hamar bejárta a települést. Legalábbis álmomban úgy érzékeltem. Hogy a valóságban miként és milyen hamar szereztek tudomást az emberek az eseményről, nem tudom, nem tudhatom. Tény azonban, hogy láttam, ahogy előbb a szomszédok, rokonok, majd később a település többi lakói is eljöttek megnézni a legifjabb Erdőst. Nagy eseménynek számított ez, hiszen a család, és főleg Erdős Ambrus régóta várta, hogy világra jöjjön egy fiúgyermek, aki a család nevét tovább vigye és a gazdaságot átvegye.
Következő pillanatban már a cseperedő János állt előttem, s megtapasztalhattam, hogy már kisgyermekként kitűnt társai közül. Túl a korosztályára jellemző kíváncsiságon, őt olyan kérdések is érdekelték, foglalkoztatták, amelyek a többieket nem. Nem elégedett meg azzal, hogy választ kapott kérdéseire, hanem a válaszokat újabb kérdésekkel állította falhoz.
– Miért hívnak minket Erdősnek? – kérdezte egy adott pillanatban apjától, majd mikor az megpróbált válaszolni, János ezernyi további kérdést zúdított rá.
Szegény ember azt sem tudta, melyikre mit válaszoljon, aztán néhány halvány próbálkozás után úgy döntött, feladja, és inkább valami munka után néz a ház körül, hátha oda nem kíséri el fia kérdéseinek számára kesze-kusza, bábeli zűrzavara. Persze tévedett…
János szüleinek gyakran úgy tűnhetett, hogy a kérdések sora soha nem szűnik meg, már-már a legártatlanabb kérdések kapcsán is kerülgették, odázták amennyire csak tudták a válaszadást, hogy ne zúdítsanak magukra egy valóságos kérdés-lavinát. Amire aztán a szülők nem tudtak, vagy nem akartak választ adni, annak másutt nézett utána a kis János. Így derítette ki egyebek mellett azt is, hogy családnevüket deákul Sylvester-nek mondják.
Ahogy ott tébláboltam az álom és a valóság mezsgyéjén, azt tapasztaltam, hogy egy idő után Erdősék belátták: a kis János biza menthetetlen, csakis tanulva viheti valamire az életben, hiszen szűnni nem akaró tudásszomjával nem állná meg a helyét az úgymond (akkori értékrend szerint) normális emberek között. Ez a felismerés, amellett, hogy azért némi apai büszkeséggel is eltöltötte, talán kicsit el is szomorította Erdős Ambrust. Hiszen tanulással nem sokra vihette akkortájt az ember, vagyis, pontosabban fogalmazva: kevés embernek adatott meg, hogy tudását gyarapítva vigye valamire az életben. Mert hát a tanuláshoz nem volt elég az ész, pénz is kellett hozzá, az pedig nem termett a háztájiban. Meg aztán annak, aki tanulásra adja a fejét nem sok hasznát veszi a család, könyvtárakban edződött, sima tenyerű, tanult emberre nem lehet egy gazdaságot bízni.
De nem volt mit tenni, bele kellett törődni abba, hogy János nem földműveléssel, vagy éppen szőlőtermesztéssel fogja öregbíteni ősei hírnevét. Csak éppen azt nem tudta Ambrus, hogy miként teremti elő a fia taníttatásához szükséges pénzt... De egy kissé későbbi idősíkban, vagy álomsíkban ez is megoldódott. Tanúja voltam, amikor a település jómódú földesurának, Perényi Gábornak és feleségének, Frangepán Katalinnak a fülébe jutott, hogy egy különösen tehetséges gyermek él a vár alatt. Fel is ajánlották a szülőknek, hogy istápolják a gyermeket, ha már egyszer ilyen érdeklődő, kíváncsiskodó természete van. Be is fogadták udvarukba, ahol a környék legjobb oktatói alakítgatták, csiszolgatták elméjét. Később aztán János Nagybányára került, ahol tudásszomját tovább táplálhatta. A tudás végül lassan, szinte észrevétlenül kiemelte abból a közegből, ahová született, és a Várhegynél is magasabbra röpítette őt, igaz, csak miután egy furcsa, bűvös erő már visszafordíthatatlanul, életreszólóan beoltotta lényét a szülőföld és az ott élő emberek iránti szeretet és tisztelet ambróziájával.
Perényi Gábor, akinek már a század első évtizedében közeli kapcsolatai voltak a krakkói egyetemmel, érdemesnek találta Jánost arra, hogy a híres egyetemen folytassa tanulmányait. Már a mohácsi csata előtti években elő is készítette az ifjú útját, ám tervét nem láthatta megvalósulni, mivel az Úr magához szólította. Sorsa beteljesedett: elesett a mohácsi csatában.
Perényi halála után Szinér vára és az uradalom fia, János irányítása alá került. Szerencsére az alma nem esett messze a fájától, így az újdonsült várúr folytatta azt, amit szülei elkezdtek: szívesen fogadta várában a vándorló humanistákat, deákokat, támogatta az arra érdemes tehetségeket. Ily módon János karrierje sem tört meg, ahogy ma mondanánk, sőt, újabb csúcsok felé ívelt. 1526 októberében útra kelt, és beiratkozott a krakkói egyetemre, az első magyarként a mohácsi tragédiát követően. Nevét 1526. október 26-án jegyezték be a krakkói Alma mater anyakönyvébe. Ma is élénken a szemem előtt van az a mozzanat, mintha csak most álmodnám.
Sylvester János tudásszomja azonban csillapíthatatlan volt. 1529. július 31-én már a Wittenberg-i egyetemen találom, amint éppen bejegyzik nevét a kevéssel azelőtt alapított, de gyorsan Európa-szerte ismertté és elismertté vált egyetem anyakönyvébe. Majdnem elfelejtettem említeni, hogy túl az álom határán annak is tanúja voltam, amikor Sylvester János családot alapított, majd megszületett Teodor nevű fia.
* * * Hirtelen álom- és idősíkot váltottam, ott találtam magam a kisváros piacterén, valamikor az 1920-as évek derekán, a hála jeléül Sylvester tiszteletére emelt emlékmű előtt. Éppen bontották a jobb időket is megélt emlékművet, emelték le a talapzatról a gránittömböket, hogy elmenekítsék azt, azokat az akkori rezsim pribékjei elől. Azok elől, akik egy őrült pillanatukban úgy döntöttek, a messze földön híres váraljai piactéren nincs helye egy magyar időket idéző emlékműnek.
Nem volt mit tenni, menteni kellett a menthetőt, hiszen az olyan időkben, amikor a másság iránti tolerancia szunnyad, amikor a szavak elnémulnak, és suttogva sem ajánlatos kimondani az igazat, csakis a kövek képesek beszélni, üzenni az utánunk jövőknek, csakis az épített örökség tudja reményt adóan egységre, összetartásra szólítani a nemzetet.
Nagyokat nyelve figyeltem, mily alázattal és tisztelettel emelték le és tették szekérre azokat a súlyos kődarabokat a nagy humanista késői leszármazottai. Nem panaszkodtak, nem is nyögtek az erőlködéstől, mintha csak nem is köveket, hanem a jobb idők reményét, jövőjük zálogát emelték volna a szekérre.
Mikor elindult a fogat-karaván, az utcák férfiai leemelt kalappal tisztelegtek, a nők pedig alázattal lehajtották fejüket előtte. Bár csak tekintetükkel követték a szekereket, mégis olyan volt az egész, mint egy gyászmenet, vagy inkább mint egy újjászületési menet, attól függően, hogy ki mint viszonyult a történtekhez. A pesszimistábbak végső kegyelemdöfésként fogták fel a dolgot, míg az optimistábbak – akik kevesebben voltak – a bizakodás csíráját vélték megtestesülni látni.
Magam is csatlakoztam a karavánhoz, már csak azért is, hogy lássam, pontosan hová is kerül az emlékmű. Arra gondoltam, ha majd valamelyik álmomban esetleg összefutok Sylvester Jánossal, pontosan számolhassak be neki az eseményekről. Megnyugodtam, amikor azt tapasztaltam, hogy a református templom előtt megállnak a szekerek, az emlékművet pedig szép lassan, szakszerűen az előre elkészített talapzatra emelik.
Megnyugvással hagyhattam el az álomvilágot, és szenderedhettem vissza a valóságba…
Tamási Attila
nagybanya.ro/ Bányavidéki Új Szó. Erdély.ma

Nagyszalontán átadták az Arany János Elméleti Líceum új épületeit
A magyar kormány támogatásával Nagyszalontán elkészült az Arany János Elméleti Líceum és a dél-bihari szórványközpont új épületegyüttese, amelyet hétfőn tanévnyitó istentisztelet és átadóünnepség keretében vettek birtokba a diákok.
Az ünnepségen Németh Szilárd országgyűlési képviselő ismertette Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjét, amelyben a kormányfő arra figyelmeztet: mi, magyarok büszkén gondolhatunk őseinkre, akik tetteikkel és alkotásaikkal mindig arra törekedtek, hogy egyre gyarapítsák értékinket.
„Sokat köszönhetünk Arany Jánosnak, aki műveiben nem csak nemzeti múltunk dicsőséges korszakait elevenítette fel, hanem emberségre és kitartásra is ösztönzött” – idézte a miniszterelnök üzenetét az MTI. Orbán Viktor kitért arra, hogy a Nagyszalontán élők „nem csak eredetiben olvassák, hanem újra és újra élettel töltik meg a szalontai nótárius gondolatait”.
A magyar kormányfő köszönetet mondott mindazoknak, akik értékőrző munkájukkal Magyarország kulturális életét teszik teljessé, mindennapi helytállásukkal pedig példát adnak valamennyiőnknek. Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkárra az iskola hosszú távú működtetése érdekében a szülők, a pedagógusok és az egyház hármas összefogására, és a helyi közösségek vezetőivel folytatott együttműködésre hívta fel a figyelmet.
Soltész Miklós bejelentette: a beruházás folytatódik, jövőre tornateremmel bővül az Arany János Gimnázium. Mikló Ferenc nagyszalontai református lelkész emlékeztetett rá, hogy egyházközségük felügyelete alatt 2011 őszén kezdte meg működését az Arany János Gimnázium, önálló magyar intézményként. A nyitóünnepség után szalagátvágással adták át az új épületegyüttest a diákoknak és tanáraiknak.
Az Arany János Elméleti Líceum önálló magyar tanintézetként 2011 őszén kezdte meg működését a nagyszalontai református egyházközség felügyelete alatt, miután miniszteri rendelettel kettéválasztották az azelőtt kétnyelvű általános iskolát és gimnáziumot, a magyar tagozatokat önálló magyar iskolába rendelve. Ezt követően a magyar többségű és vezetésű hajdúvárosban a magyar iskolának el kellett hagynia az Arany János nevét viselő, eredetileg is magyar oktatási intézménynek épült iskolaépületet, és elfogadni, hogy hat épületben, szétszórtan működjön. A nagyszalontai születésű Székely László építész (Temesvár egykori főépítésze) által tervezett, 1909-ben felépült Vasút utcai iskolaépületben jelenleg a színromán Teodor Neș Főgimnázium működik.
2013 őszén a református egyházközség, az iskola és a város RMDSZ-es többségű önkormányzata közös levélben fordult Orbán Viktor miniszterelnökhöz egy új iskolaépület és szorványkollégium megépítésének támogatásáért.
A magyar kormány az iskola, a szórványkollégium, valamint az intézményhez tartozó tornaterem felépítésére összesen egymilliárd 10 millió forintot (3,2 millió euró) biztosított a nagyszalontai református egyházközségnek. A szórványközpont alapkövét 2014. szeptember 28-án dr. Naszvadi György, a nemzetgazdasági minisztérium akkori államtitkárának részvételével tették le. A központ részeként az iskola és a kollégium mintegy 855 millió forint összegű beruházás keretében elkészült. Krónika (Kolozsvár)