Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
Nemes Gábor
3 tétel
2005. június 3.
Megfenyegették az újvidéki Magyar Szó című napilapot és lapkiadó illetékesét, Szikora Csabát, a Magyar Szó Kft. ügyviteli titkárát. A kézzel, szerb nyelven írt levelek „fasiszta disznónak” minősítik Szikorát, és olyan mondat is szerepel bennük, hogy „úszni fogsz a Dunában, te és a családod is”. A levél szerzője „fasiszta fészeknek” nevezte a Magyar Szó szerkesztőségét. A Magyar Szó beszámolt arról, hogy Bíró Csaba szabadkai ügyész újabb vizsgálatot kezdeményez a szabadkai önkormányzatot érintő „elfektetett ügyekben”, amelyekkel kapcsolatosan több évvel ezelőtt történt feljelentést. A kerületi ügyészség az elmúlt hetekben több volt városi illetékes – közöttük Ispánovics István egykori polgármester – és az önkormányzattal üzleti kapcsolatban lévő két üzletember ellen indított vizsgálatot, három személyt előzetes letartóztatásba helyeztek. Jovica Makszimovics szabadkai kerületi ügyész kérte a bíróságtól Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökének előzetes letartóztatását. Kasza József korábban szabadkai polgármester és szerbiai miniszterelnök-helyettes volt. Az ügyész Kasza mellett nyomoz Kern Imre, a VMSZ alelnöke, volt szabadkai önkormányzati elnök ellen, továbbá Fodor-Lackovics Anna, az önkormányzat volt ingatlanügyi-jogi hivatalának egykori elnöke, Ágoston Gabriella volt szabadkai önkormányzati titkár és Nemes Gábor, a Subiro építési vállalat igazgatója ellen. Mindnyájukat azzal gyanúsítják, hogy legkevesebb 1,4 millió dinárral (közel 4,2 millió forint) károsították meg az államot. (MTI) /Megfenyegették a Magyar Szót és titkárát. Kasza József előzetes letartóztatását kérték. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 3./
2005. szeptember 21.
Öt hónapnyi fogva tartás után szabadlábra helyezték Ágoston Gabriellát, a szabadkai önkormányzat volt jegyzőjét. Az ügyvédnőt – akit tavaly a „magyarverések” kárvallottjainak jogi képviseletére kért fel a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – mindenféle indoklás nélkül engedték szabadon. Vele együtt elengedték vélt „bűntársát”, Nemes Gábort, a Subiró vállalat tulajdonosát. A szabadkai kerületi bíróság egyben vádat emelt az ügyvédnő ellen amiatt, hogy 1997-ben jegyzőként szerződést kötött a Subiroval központi garázs építésére, amely nem készült el, noha az önkormányzat közel 1,6 millió dinárt költött erre. Ágoston Gabriellát április 26-án helyezték előzetes letartóztatásba, noha az ügyvédnő maga jelentkezett a törvényszéknél. Öt hónapos letartóztatás ideje alatt csak kétszer hallgatták ki, miközben azzal az indoklással tartották fogva, hogy befolyásolhatja a tanúkat egy nyolc évvel ezelőtt történt ügyben. A vád szerinte alaptalan, mert a Subiro vállalat elismerte a tartozást, és folyamatban van a kárrendezés. „Testileg-lelkileg meggyötörtek, pszichikai nyomásgyakorlásnak voltam kitéve” – mondta a fokozott vérzékenységgel járó esszenciális trombózisban szenvedő asszony, aki öt hónapig nem láthatta két kiskorú gyermekét. Az ügyvédnő két és fél hónapot a belgrádi központi börtön kórházában töltött, mert a szabadkai fegyházban nem vállalták a kezelését. Az ügyvédnő férje, Kujundzsics Antal mindent megtett, hogy kiszabadítsa feleségét. Az ő jóvoltából Strasbourgban is foglalkozni kezdtek az üggyel, magyarországi EP-képviselők is fölvetették Brüsszelben az esetet, Tom Lantos amerikai képviselő részben emiatt levelet írt Vojiszlav Kostunica szerb kormányfőnek. /Szabadlábon a VMSZ ügyvédnője. = Krónika (Kolozsvár), szept. 21./
2010. szeptember 30.
A bölöni reformátusok története
Fancsal Zsolt tiszteletes sok szempontból példakép. Bölöni szolgálata idején sok olyat tett, amiért a falu emlékezetében ― és nem csak a reformátusokéban ― neve jó ideig szépen cseng. Ő az, aki végigvitte a templom restaurálását, imatermet épített, kórust, ifjúsági együttest alapított, és könyvet hagyott hátra maga után. Ezek a megfogható dolgok ― hogy kicsiny gyülekezetének mennyi lelki támaszt nyújtott, arról bölöni hívei tanúskodhatnak.
Papi hivatásának kiteljesedő időszakában váltott, ment át Magyarhermányba szolgálni ― amit maga után hagyott, arról viszont érdemes szót ejteni. Vaskos kötetben /Múltunkban a jövőnk, jövőnkben a múltunk. A bölöni református egyházközség története. Hiperborea, 2010/ dolgozta fel a bölöni református egyházközség igen értékes irattári anyagát, nem a maga dicsőségére, de az utókornak emlékezetül. Mert Bölönt ugyan úgy emlegetik, mint az unitáriusok Rómája, de a református közösségre az unitáriusokéval egyenrangú szerepet rótt a történelem. Lélekszámában mindig is kicsi volt a reformátusok tábora, ám az évszázadok során nem csappant, s olykor tehetősségét meghaladó tettekre volt képes. És mindezek kevésbé ismert tények, hiszen alaposan ez idáig senki nem foglalkozott a bölöni reformátusok történetével ― ez egyik oka, amiért Fancsal Zsolt tiszteletes úgy gondolta, hozzá kell fognia az egyházközség irattárának tanulmányozásához, feldolgozásához. Másrészt az a kevés adat, ami itt-ott fellelhető, téves ― a restaurált, idén április 18-án felszentelt műemlék református templom építési éveként például hivatalos iratokban is az 1712-es évszám jelenik meg, holott egy korábbi templom létére közvetlen bizonyíték egy ― ma már nem létező ― 1653-as vizitációs jegyzőkönyvre való utalás, illetve egy 1709-ből származó adománylevél, melyben Gróf Hídvégi Nemes Gábor temetőhelyet ad ,,az református templom megett”. És még jó néhány téves adatot igazít ki könyvében Fancsal Zsolt ― de mindezek mellett nagy erénye a szerzőnek, hogy az évszázadok során fennállt, a ,,reformátusok és unitáriusok közötti áldatlan állapotokat”, holott az egyházközség irattárában található jegyzőkönyvek legtöbbje egy-egy vádirat az unitáriusok ellen, csupán tényekként, egy lezárult folyamatról beszélő dokumentumokként tálalja.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Fancsal Zsolt tiszteletes sok szempontból példakép. Bölöni szolgálata idején sok olyat tett, amiért a falu emlékezetében ― és nem csak a reformátusokéban ― neve jó ideig szépen cseng. Ő az, aki végigvitte a templom restaurálását, imatermet épített, kórust, ifjúsági együttest alapított, és könyvet hagyott hátra maga után. Ezek a megfogható dolgok ― hogy kicsiny gyülekezetének mennyi lelki támaszt nyújtott, arról bölöni hívei tanúskodhatnak.
Papi hivatásának kiteljesedő időszakában váltott, ment át Magyarhermányba szolgálni ― amit maga után hagyott, arról viszont érdemes szót ejteni. Vaskos kötetben /Múltunkban a jövőnk, jövőnkben a múltunk. A bölöni református egyházközség története. Hiperborea, 2010/ dolgozta fel a bölöni református egyházközség igen értékes irattári anyagát, nem a maga dicsőségére, de az utókornak emlékezetül. Mert Bölönt ugyan úgy emlegetik, mint az unitáriusok Rómája, de a református közösségre az unitáriusokéval egyenrangú szerepet rótt a történelem. Lélekszámában mindig is kicsi volt a reformátusok tábora, ám az évszázadok során nem csappant, s olykor tehetősségét meghaladó tettekre volt képes. És mindezek kevésbé ismert tények, hiszen alaposan ez idáig senki nem foglalkozott a bölöni reformátusok történetével ― ez egyik oka, amiért Fancsal Zsolt tiszteletes úgy gondolta, hozzá kell fognia az egyházközség irattárának tanulmányozásához, feldolgozásához. Másrészt az a kevés adat, ami itt-ott fellelhető, téves ― a restaurált, idén április 18-án felszentelt műemlék református templom építési éveként például hivatalos iratokban is az 1712-es évszám jelenik meg, holott egy korábbi templom létére közvetlen bizonyíték egy ― ma már nem létező ― 1653-as vizitációs jegyzőkönyvre való utalás, illetve egy 1709-ből származó adománylevél, melyben Gróf Hídvégi Nemes Gábor temetőhelyet ad ,,az református templom megett”. És még jó néhány téves adatot igazít ki könyvében Fancsal Zsolt ― de mindezek mellett nagy erénye a szerzőnek, hogy az évszázadok során fennállt, a ,,reformátusok és unitáriusok közötti áldatlan állapotokat”, holott az egyházközség irattárában található jegyzőkönyvek legtöbbje egy-egy vádirat az unitáriusok ellen, csupán tényekként, egy lezárult folyamatról beszélő dokumentumokként tálalja.
Váry O. Péter. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)