Egyre több a magyar bölcsődei hely
Horváth Anna: segíteni akarunk a fiatal családokon
Kolozsváron az elkövetkező hetekben nyitja meg kapuit egy újabb magyar nyelvű csoport az önkormányzat által működtetett bölcsődékben. 2012-ben, Horváth Anna alpolgármesteri megbízatásának első heteiben, a kolozsvári fiatal szülők jogos igényeire reagálva jöttek létre az első magyar csoportok állami bölcsődében, azóta évente bővült újabb helyszínen újabb magyar csoporttal a kínálat. Erről a folyamatról, a kezdetekről beszélt a kolozsvári Paprika rádió műsorában Horváth Anna, Kolozsvár RMDSZ-es alpolgármestere, Péter Ildikó szülő, valamint Deme Ilona pszichológus, az Életfa Családsegítő Egyesület elnöke. (A Paprika rádióban elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.)
– Hogyan sikerült a magyar bölcsődék sok éve megoldatlan kérdésében alig néhány hónap alatt „átvágni a gordiuszi csomót”?
– Már kismamaként szembesültem a magam és a barátaim helyzete révén, hogy mekkora gondot jelent Kolozsváron a magyar bölcsődei helyek hiánya, illetve általánosságban véve az, hogy a helyek száma jóval elmarad az igénylések száma mögött. Ezért már a megbízatásom legelején tudtam, hogy ez a legelső probléma, amire megoldást szeretnék találni a lehető leggyorsabban. Amikor a polgármesternek felvázoltam a helyzetet, szinte rácsodálkozott arra, hogy nincsenek magyar csoportok a bölcsődékben, támogatásáról biztosított és rám bízta a helyzet megoldását. A bölcsődéket igazgató Mărioara Neamţ személyében nyitott, megbízható partnerre találtam, akivel hamar sikerült megértetni és elfogadtatni, hogy szeptemberben legalább két magyar bölcsődei csoportnak kell elindulnia, ennek ellenére a gyakorlatban ez korántsem volt annyira egyszerű.
Elsősorban a teremhiány jelentett problémát. Legelső lépésként, 2012-ben az amúgy is túlzsúfolt bölcsődék, az állandó túljelentkezés ellenére kellett olyan helyszíneket találnunk, ahol a nyári felújítás során át tudtuk alakítani az épületeket úgy, hogy el lehessen különíteni egy-egy termet. A helyszín kérdésén túl ott volt még a hozzáértő, elkötelezett magyar bölcsődei gondozók toborozásának kérdése. Amikor mindez már megvolt, néhány nappal az őszi nyitás előtt meg kellett találni azt a kétszer húsz kisgyerekes szülőt, akik nyitottak voltak arra, hogy gyors ügyintézéssel a két helyszínen bölcsődébe adják a gyereküket. Ezekben a kérdésekben az Életfa Családsegítő Egyesülethez fordultam segítségért, és akkor – mint azóta a munkám során többször – bebizonyosodott, hogy csak a civil szervezeteinkkel és egyházainkkal, intézményeinkkel való együttműködés tud ilyen helyzetekben gyors és hatékony lenni. Így volt ez a magyar szakiskolai oktatás beindításában, ahol az Erdélyi Református Egyházkerülettel és a Református Kollégiummal közösen tudtuk sikeressé tenni elképzeléseinket. Ez így működött rengeteg más közösségi ügyben, projektben. Az Életfával azóta is élő, működő a kapcsolat: évente szervezünk beszélgetéseket a kismamákkal, ahol bemutatkoznak a magyar bölcsődei gondozók, tájékoztatják a szülőket a lehetőségekről, körülményekről, de városgazdálkodási kérdésekben is gyakran tanácskozunk, illetve a helyi költségvetésből igyekszünk minél nagyobb támogatást biztosítani az egyesület hiánypótló tevékenységeinek.
Szabadság (Kolozsvár)