Kisdiákok mesealakban
Jubileumi, tizedik kiadásához érkezett a sepsiszentgyörgyi Váradi József-iskolából indult és máig ott zajló Gyermekszínjátszó Találkozó, amely öt éve országos seregszemle is.
A kezdeményező Péter Kinga tanítónő közlése szerint 280 elemista állt színpadra, és most először szurkolótáborok is jöttek. A mezőny évről évre erősebb, ami nem csoda, mert Háromszéken megyei előválogatást is tartanak, ezen egy hónappal korábban 19 produkció versengett egymással. Tegnap 54 egyéni teljesítményért osztottak különdíjat, és a helyezésekkel sem fukarkodtak. Első – Lúdas Matyi megunhatatlan és valóban majd minden évben színpadra kerülő történetével – a váradis III. B osztály lett, második a szintén váradis Többsincs királyfi és a székelyudvarhelyiek Nyisd ki, Isten, kiskapudat! című gyermekjáték-füzére, harmadik a kézdivásárhelyi Petőfi Sándor-iskola által feldolgozott Lázár Ervin-mese, a Vacskamati virágja, illetve a váradisok Wass Albert-meséje, a Bulámbuk, dicséretet pedig négyet is osztottak: a lövétei Székely Mózes-iskola diákjai A falu bírója, a kézdivásárhelyi Molnár Józsiás-iskola nebulói A gomba alatt, a Nagy Mózes-líceum tanulói A csillagszemű juhász, a Székely Mikó Kollégium elemistái pedig A szívtelen csiga színrevitelével érdemelték ki az elismerést.
A díjazás után a gyermekek zenés-táncos mulatságon, a felnőttek pedig szakmai kiértékelésen vettek részt. A zsűrielnök, Nagy-Lázár József bábszínész és rendező elsősorban azt értékelte, hogy a hét-tíz éves gyermekek tudtak csapatként dolgozni, helyzetet teremtetni, olykor eszköz nélkül is, csak testbeszéddel lényegre törően előadni; kísérletező kedv is érezhető volt némelyik produkción, az pedig egyenesen elbűvölő, hogy első osztályosok hangszereken játszottak. A megyei találkozóhoz képest is érezhető a változás, koncentráltabb energiák jelentek meg; jó lenne, ha Székelyföldön kívül is többen vállalkoznának gyermekszínjátszásra. A találkozó ma az öt-nyolc osztályosok fellépésével folytatódik.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatják, ahogy Nagy-Kopeczky Kálmán megálmodta (Cimborák Bábszínház)
Pótolhatatlan a Nagy-Kopeczky Kálmán hiánya, 2015. december 3-án bekövetkezett halálával új korszak kezdődött a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház életében – magyarázza Péter Orsolya, a bábtársulat művészeti vezetője. Ő maga tudatosan próbálja tovább vinni, erősíteni azt a szemléletmódot, amelyet a bábszínházat létrehozó elődje markánsan képviselt, így nem mondtak le arról a törekvésükről sem, hogy független intézménnyé váljanak. A társulatuk bővült, előadásaik egyre népszerűbbek, legutóbbi, A három kismalac című bemutatójukat február végén tartották, a napokban pedig Debrecenben vendégszerepelnek.
Hivatalos megalapításától (1998) kezdődően a Cimborák Bábszínház a Tamási Áron Színház tagozataként működik, noha Nagy-Kopeczky Kálmán már elindult az önállósodáshoz vezető úton, „letette az alapkövet”. Támogató ígéreteket is kaptak a fenntartó városházától, Péter Orsolya szerint továbbra is van esélyük, csupán azt nem tudni, mikor történhet meg. Tavaly sikerült kibővíteni a társulatot, ma már öt bábszínész (Lukács Emőke, Nagy-Lázár József, Páll-Gecse Ákos, Szucher Ágnes, Vincze Tímea) és három színházi alkalmazott, illetve a művészeti vezető alkotja csapatukat, ez is lényeges változás 2015. végéhez képest, amikor a társulat mindössze három bábszínészből állt.
Nagy-Kopeczky Kálmán távozása után azzal szembesültek, új előadásokat kell létrehozniuk, ugyanis szinte minden korábbi darabban fontos szerepet játszott, Verstől versig hajt a csordás című, igen sikeres előadásukról le is kellett mondaniuk. Nehézségeiket az is fokozta, hogy ugyanabban az évben december elején tűzvédelmi okok miatt be kellett zárni a bábstúdiót, azóta „hontalanok és alkalmazkodók”, mindenhol játszanak, ahol éppen lehetőségük van, a nagyszínpadon, a Háromszék Táncstúdióban vagy a Kamarateremben. Készült egy terv a bábstúdió felújítására, ám a magas költségek miatt felmerült egy teljesen új bábszínház építésének lehetősége is, több vélemény szerint ez lenne a legjobb megoldás, mert Sepsiszentgyörgy megérdemel egy önálló bábszínházat.
Péter Orsolya „kapott feladatként” tekint művészeti vezetői munkájára, művelődésszervezőként szegődött a bábtársulathoz 2011-ben, azóta folyamatosan tanulja új színházi szakmáját. Jól ismerte Nagy-Kopeczky Kálmán elképzeléseit, s mint meséli, a néhai társulatvezető folyamatosan küzdött a bábszínházért, annak érdekeit mindennél előbb helyezte, túlhajszolta magát, és ma már úgy látja, beszélgetéseik alkalmával „hagyakozott”, mert tartott a haláltól. Nagy-Kopeczky Kálmán önálló műfajként tekintette a bábszínházat, mely kortól függetlenül a lélekre hat, mindig nagyon figyelt a gyermekekre, és markáns irányvonalat szabott, melynek lényege, hogy a nagyon gazdag magyar népmesei örökségre kell építeni – hangsúlyozza Péter Orsolya. Emellett folytatják a vidéki előadásokat is, mind a háromszéki falvakban, mind szórványvidéken. Tavaly ősszel a Székelyföld Napokon nyolc megyei faluban, illetve Brassó környékén léptek fel, igazi gyermeksereg követte előadásaikat.
2016-ban három új produkciót mutattak be, február végén Tasnádi István Cyber Cyrano című, kamaszoknak szánt „netdrámáját”, júniusban magyar népmese alapján készült, A rest legényről című bábjátékkal álltak színpadra, míg decemberben Nagy-Kopeczky Kálmán halálának első évfordulójára felújították korábbi, Benedek Elek meséje alapján készült darabjukat, A só című előadást. Legutóbbi bemutatójukat most február végén tartották, A három kismalac című hagyományos bábjátékukat szabadtéren, vásárokban is játszhatják majd. Két fesztiválra is készülnek, júniusban egy brassói nemzetközi báb- és marionettfesztiválra mennek, októberben pedig Nagyváradon várják őket a Fux Pál egykori bábtervezőnek, rendezőnek és grafikusnak emléket állító bábos találkozóra. Emellett magyarországi meghívásoknak is eleget tesznek, tegnap a debreceni Vojtina Bábszínházban léptek fel. De a Cimborák Bábszínház szívesen részt vállal minden gyermekeket érintő sepsiszentgyörgyi rendezvényen, újabban ők szervezik a Szent György Napok bábelőadásait is. Örülnek annak, hogy egyre több szabadelőadást tarthatnak, nemcsak délelőttönként fogadnak szervezett gyermekcsoportokat, hanem délutánonként egyre több család jön bábelőadásaikra, rendszeresen telt házzal játszanak, ez a sepsiszentgyörgyi közönséget dicséri, más erdélyi városokban ez kevésbé jellemző.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mesék és drámák (Gyermekszínjátszó találkozó)
Tizenegyedik alkalommal szervezték meg az országos gyermekszínjátszó találkozót a héten Sepsiszentgyörgyön, s bár a vakáció miatt a szokásosnál jóval kevesebben voltak a színpadon és a teremben is, a bemutatott produkciók színvonalából, a rendezvény hangulatából ez semmit sem von le.
Az első napon – csütörtökön – a kisebbek, az I–IV. osztályosok léptek fel, összesen nyolc csapat, és ezek közül csak az egyik érkezett más megyéből: a már évek óta visszajáró régeni Petru Maior Líceumé, akik dicsérettel tértek haza; a Kerek tallér népmesét játszották el. Ugyancsak dicséretet kapott a székelyszáldobosi iskola A főtt borsó történetével, valamint a házigazda Váradi József-iskola Az ördög három arany hajszáláért. Harmadik díjjal a csernátoni Végh Antal-iskola gyermekszínjátszóit jutalmazták Kacor király megelevenítéséért, második helyezést két kézdivásárhelyi iskola, a Molnár Józsiás és a Nagy Mózes csapatai értek el, előbbi a Költői verseny a négyszögletű kerek erdőben, utóbbi A tizenkét csóka produkcióval. Az első díjat a baróti Gyermekek Palotája nyerte el A tök és a csikó meséjének színrevitelével. A díjkiosztás előtt, amíg a zsűri izzadt, a Kicsi óriások tehetségkutató győztese, Zöldi Lara hatodikos sepsiszentgyörgyi diák énekelt társainak, Benkő Éva pedig mesével és játékkal foglalta le a gyermekeket. A második nap – pénteken – az V–VIII. osztályos csapatoké volt a színpad, ezek közül csak a lemhényi Bem József-iskola képviselte Háromszéket, és ezért részvételi díjat kapott A szegény ember három fogával. Dicséretre érdemesítették a régeni Petru Maior Líceum gimnazistáit Vadas László Pótvizsga című darabjának előadásáért, harmadik díjat azonban nem osztottak. Második helyen az etédi Jósika Miklós-iskola diákjai végeztek Arany János Ágnes asszony című balladájával, első a kőrispataki általános iskola Hová lettél kamaszkor? című produkciója (fotó) lett. Érdekesség, hogy mindkét Hargita megyei faluban ugyanaz a pedagógus, Kiss-Márton Rozália tanárnő a színjátszók vezetője. A rangsorolást héttagú zsűri végezte: Prezsmer Boglárka dramaturg, Nagy-Lázár József bábszínész, Ambrus Ágnes tanárnő, Szőcs Imola és Bokros Attila tanfelügyelő, valamint Berde Éva tanítónő (csütörtökön), illetve Incze Melinda tanárnő (pénteken). A díjkiosztás mellett hagyományosan szakmai kiértékelést is tartottak, és ennek van is keletje, a visszatérő csapatokon, irányítóikon látszik, hogy jobban felkészültek – közölte a találkozót szervező Péter Kinga tanítónő, aki azt is elmondta: jó volt szétválasztani a különböző korcsoportokat, mert egész más a hangulat: a kicsik még mesevilágban élnek, ahol minden lehetséges, a jó elnyeri jutalmát, a rossz a büntetését, a nagyobbak pedig már igazi drámákat adnak elő, esetenként megrázó hitelességgel.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagy-Kopeczky Kálmánra emlékeztünk
Advent első vasárnapján egész napos rendezvénysorozattal emlékezett meg a Cimborák Bábszínház alapítójáról, az immár két éve elhunyt Nagy-Kopeczky Kálmánról. Délben a sepsiszentgyörgyi Szent József-plébániatemplomban tartott szentmisén, utána a rendező sírjánál a római katolikus temetőben, este pedig a felújított bábstúdióban gyűltek össze a társulat tagjai, valamint a rendező-társulatvezető közeli hozzátartozói és barátai, hogy leróják kegyeletüket és közösen emlékezzenek.
Ismerős arcok a templomban, ugyanazok az ismerős arcok a temetőben, a sírnál. Kovács Károly segédlelkész celebrálta a misét a templomban, ő szólt a sírnál is az egybegyűltekhez. A Jézus feltámadásáról szóló evangéliumi részt olvasta fel, majd imádságában hálát adott azért, hogy Kálmánt ismerhettük, hogy általa tanított és nevelt minket Isten. Vigasztalást kért a családtagoknak, rokonoknak, és Isten áldását kérte annak a munkának a folytatására, amit Kálmán kezdett el a bábszínházban. Valószínűleg a Jóistennek is szüksége van bábszínházi rendezőre, mert rengeteg gyerek is van ott nála – tette hozzá a lelkész. Este a bábstúdióban Nagy-Kopeczky Kristóf, a rendező fia gyújtotta meg az adventi koszorún az első gyertyát, mely egyben az emlékezés lángja is volt. A műsor a Kálmán által rendezett és az elmúlt adventi időszakokban oly sokszor bemutatott Betlehem című előadás egyik dalával kezdődött, melyet ezúttal Kálmán nélkül adott elő Nagy-Lázár József, majd zenei részletek hangzottak el az ugyancsak Nagy-Kopeczky Kálmán által rendezett Sómese című előadásból Filip Ignác és Filip Zsombor előadásában.
A nyitány után Nagy-Lázár József köszöntötte a közönséget, elcsukló hangon idézve fel néhány emlékét Kálmánnal kapcsolatosan, akivel húsz évig dolgozott együtt. Mint mondta, még mindig kegyetlen számára barátja hiánya, még mindig nem tette túl magát ezen a tragédián, még mindig keresi a helyét… A rövid bevezető után egy Kálmánnal készült interjúkból összeállított filmet láthattunk, melyet Máthé Kincső, aki az Erdélyi Magyar Televízió Kultúrcsepp című műsorának volt szerkesztő-riportere készített és küldött a bábszínháznak. Mint elhangzott, Nagy-Kopeczky Kálmán szívesen adott interjút, ezért szerették és viszonylag gyakran keresték is őt a sajtó képviselői, hogy különböző bábszínházi események kapcsán megossza gondolatait a nyilvánossággal. A film után Péntek Zsuzsa és Csibi Szabolcs adott elő zenei részleteket a Mátyás királlyá koronázása című előadásból, majd Nagy-Kopeczky Kristóf szólt röviden az édesapjáról, egy játékot is ajánlva a közönségnek: amíg felolvassa édesapja egyik kedvenc versét, hunyja le a szemét mindenki, és gondoljon a legpozitívabb emlékére az édesapjával kapcsolatosan. Aztán Benkő Éva emlékezett egy mese által, majd előadás-felvételeket és újabb interjúrészleteket láthatott a közönség.
Jó érzés volt újra ott ülni a felújított bábstúdióban, mely valószínűleg pont olyan volt, amilyennek Kálmán is szerette volna látni, és bár ő nem volt velünk valóságosan, valahogy mégis betöltötte a lelkünket. Hallottuk, láttuk őt újra, benne volt az elhangzott dalokban és levetített képekben, de sok-sok más személyes emlékünkben is, melyeket felidéztek bennünk az előadók. „Azt szokták mondani, hogy akire hosszú ideig emlékeznek, az maradandót alkotott. Az volt a célunk, hogy éberen tartsuk ezt az emlékezetet, azért olyanra terveztük az emléknapot, hogy mindenki leróhassa a tiszteletét Nagy-Kopeczky Kálmán előtt, aki ismerte, szerette őt” – mondta el lapunknak Péter Orsolya, a Cimborák Bábszínház vezetője. Nagy B. Sándor / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)