A néptánc ezer éves története
Rendhagyó történelemórákat tartott április 30-án, csütörtökön Novák Ferenc Kossuth-díjas koreográfus-rendező a magyar néptánc történetéről a váradi Szigligeti Színházban.
Április 30-án 11 és 13 órától Novák Ferenc „Tata” Kossuth-díjas és Prima Primissima-díjas koreográfus-rendező, néprajzkutató, a Magyar Koreográfiai Iskola megteremtője a Maros Művészegyüttessel közösen a nagyváradi Szigligeti Színházban tartott előadást a magyar népi kultúra fejlődéséről, a néptánc és a népviseletek kialakulásáról és átalakulásának folyamatairól, vagyis a magyar néptánc ezer éves történetéről. A 11 órai előadáson az általános iskolás kisdiákok tudhattak meg többet a néptáncról, míg a 13 órától kezdődő előadáson már a középiskolások töltötték meg a színház nézőterét. Az előadásokon nem csak a különböző korok és vidékek néptáncait, azok kialakulását, fejlődését, sajátosságait ismerhették meg az érdeklődők, hanem Novák Ferenc arra is rávilágított, hogy a különböző népek tánckultúrájában milyen sok közös vonás van. Az eseményen felelevenített táncokat, mint például a körtáncot, a karikázót, a fegyvertáncot, az ugróst, a forgatóst, a verbunkot és a csárdást a Maros Művészegyüttes társulata mutatta be.
Táncok kialakulása
A jelenlevők megtudhatták, hogy a tánctípusok legrégebbi fajtája a körtánc, ami már az antik görögöknél is megtalálható volt, ezt a görög vázák rajzai is bizonyítják – hangzott el. Miután az egyház megtiltja, hogy a mise után táncoljanak a hívek, a körtánc fennmarad a nők körében az úgynevezett böjti karikázóban, amelyet zene nélkül énekszóra táncoltak, így nem is számított mulatságnak. Egy másik régi tánctípus a fegyvertánc, amely a fegyverforgatás gyakorlásából alakult ki. A 14. században a reneszánsz nem csak a művészetekben és az építészetben hozott változást, hanem a zenében, táncban is: a kör széttört és a párok egymással szemben táncoltak. A 18. századra a Nyugat-Európából beáramló táncdivatok megállnak, ezt követően jelenik meg a verbunk, amely katonatoborzást szolgálta, majd a csárdás, ezt a szót először 1843-ban írták le, és a falusi csárdákban táncolt páros táncra utalt.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Horváth Imrére emlékeztek
A Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete május 4-én délután Horváth Imre költőre emlékező irodalmi műsort szervezett a nagyváradi Silent kávézóban.
A XXIV. Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében Horváth Imrére emlékező irodalmi műsort szervezett a váradi Partiumi Magyar Nyugdíjasok Egyesülete május 4-én. A szép számban egybegyűlt érdeklődőket Szilágyi Ibolya, az egyesület elnöke köszöntötte. Az előadás meghívott vendége Molnár Judit irodalmár, közíró volt, aki a költőhöz fűződő személyes emlékeit is felelevenítette. Molnár Judit kifejtette, hogy a költőt és szerénységét négy sora jellemzi a leginkább: „Írok halomra verseket,/ a tollam szinte vágtat,/ de nem íródnak e sorok/ a halhatatlanságnak”. A sorokból kiérződik, hogy nem gondolta magát zseniális költőnek, de az mégis elszomorító, hogy halála után nem sokkal a váradi köztudatból teljesen eltűnt – hangzott el. Horváth Imre Margittán született 1906-ban, élt Désen, Aradon, de mégis Váradnak volt a költője. Szeretettel fogadta a diákokat, az ifjú tollforgatókat, és szeretettel vett részt minden irodalommal kapcsolatos tevékenységben.
Versek, aforizmák
Horváth Imre a rövid, tömör verseknek, aforizmáknak volt a mestere, a mindennapok történéseit, amit lehet, hogy mindenki meglátott, ő meg tudta fogalmazni néhány sorban. Molnár Judit előadásában ismertette Horváth Imrét, mint embert is: soha nem akart vezető beosztásba kerülni, egyet akart csak, békében élni, neki a béke volt a lételeme, nem pedig a törtetés. Utolsó éveiben Fábián Imre töltött vele sok időt, neki gyónta meg egész életét. Beszélgetéseikből született meg a Gyónásom című könyv. Molnár Judit reményét fejezte ki, hogy Horváth Imre költészete visszakerül a váradiak tudatába. Az alkalmon közreműködtek F. Bathó Ida, Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek. Az ő előadásukban hangzott el Horváth Imre több verse (Alkony Várad felett, A sárga ház, Napfényes völgy, Mit tettél értem?, Várad), valamint számos aforizma is.
P. Nagy Noémi
Horváth Imre /Margitta, 1906. nov. 4. - Nagyvárad, 1993. ápr. 11./
erdon.ro

Potápi Torockón: ma már nem kell határt módosítani a nemzetegyesítéshez
Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szerint ma már nem kell határt módosítani a nemzetegyesítéshez. Az államtitkár Torockón, a második Duna-napon mondott beszédet.
A nemzeti összetartozás napja utáni hétvégére időzített eseményen kijelentette: „sikerült átlépni a Trianonban húzott határokat”, nem harckocsikkal, katonákkal sikerült ezt elérni, hanem az összetartozásba vetett hittel.
Az államtitkár kijelentette, a nemzeti összetartozás forrás tudott lenni. „Forrás, ami elemi erővel tör fel, aminek nem állja útját semmilyen akadály, megtalálja a medreket, amelyekben haladni tud. Ilyen mederré vált az összmagyarság számára a Duna Televízió, immár öt kontinens magyarjaihoz jut el általa a magyar szó és kép” – fogalmazott Potápi Árpád János. Úgy vélte, új utakat kell építeni és találni, és a régieket pedig ki kell szélesíteni ahhoz, hogy a magyar egység teljesen le tudja győzni a trianoni határokat.
Dobos Menyhért, a Duna Televízió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója arról beszélt, hogy egy éve azzal a céllal nyitották meg a torockói Duna-házat, és azért szervezték meg immár másodszor a Duna-napot, hogy közösséget építsenek, és segítsék a szórványban élő magyarság megmaradását.
A vezérigazgató az MTI-nek elmondta, a Duna-ház az elmúlt egy évben történészkonferenciának, nyelvi konferenciának, mezőgazdasági konferenciának, rendhagyó irodalomóráknak és filmvetítéseknek adott otthont. Itt tartották az aranyosszéki székelyek és a székelyföldi székelyek találkozóját, és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) egyik tanácskozását.
Hozzátette, az idei Duna-nap színpadára olyan előadókat hívtak, akik minden korosztálynak élményt nyújthatnak. A népzenei műsorban a helybeli és magyarlapádi előadók, valamint a Röpülj Páva tehetségkutató résztvevői: a Harmadik Zenekar, Nagy Noémi Kriszta és Vaszi Levente énekes, valamint Melles Endre szólótáncos léptek fel. Közönség elé állt még Janicsák Veca, Caramel, Péter Szabó Szilvia és a Kormorán együttes. A Duna-nap késő este tűzijátékkal zárult.
Székelyhon.ro

Népzenei tanévzáró: sose késő hangszert tanulni!
Tízévestől 73 évesig mindenféle korú és foglalkozású diákja van a válaszúti Kallós Alapítvány kolozsvári népzene tanfolyamának, ahol az idén 48-an végeztek, és tegnap este a Reményik Galériában be is mutatták, amit tanultak.
A tavaly januárban indított képzés népszerűnek bizonyul: az ősszel már 54-en kezdték első- és másodévesként a tanfolyamot – tudtuk meg Kisfaludi Attilától, az iskola vezetőjétől. Nemcsak népi éneket és hangszeres népzenét tanulnak, hanem a tájegységek népzenei sajátosságaival is ismerkednek a diákok. Heti egy alkalommal találkoznak tanáraikkal – akik elismert népzenészek (Harmadik, Tokos zenekar tagjai) –, egy–másfél órás foglalkozáson: Kisfaludi Attila brácsát, bőgőt, Ficzus László haladó hegedűt, Tókos Csongor hegedűt, Nagy Noémi Kriszta éneket tanít. Az alapoktatáson túl zenekarban is játszanak a diákok, hiszen a képzés egyik célja, hogy a tanulók majd bandákat alakítsanak. Új diákokat októberben vesznek fel.
ke
Szabadság (Kolozsvár)

Bihari búza a Magyarok Kenyerében
Bihar megyéből, Partiumból is adományoztak a gazdák búzát a Magyarok Kenyerébe. A Bihar megyéből összegyűjtött búzát augusztus 12-én szállították át a püspökladányi gyűjtőponthoz.
Az idei évben az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének szervezésében, Bihar megyében két szervezet, az Érmelléki Gazdák Egyesülete, illetve a Dél-Bihari Gazdák Egyesülete kapcsolódott be a Magyarországon már ötödik alkalommal megszervezett Magyarok Kenyere elnevezésű kezdeményezésbe. A program keretében Magyarország összes megyéjéből, megyei jogú városaiból, valamint a Kárpát-medence magyar lakta településeiről felajánlott búzát összegyűjtik, egy ünnepélyes összeöntést követően megőrlik, és lisztet készítenek belőle. Az összmagyar lisztből készül el a Magyarok Kenyere, az augusztus 20-i ünnepségekre szánt nagykenyerek. E mellett a nagy mennyiségű lisztet karitatív célokra is felajánlják. A lisztből többek között a dévai Szent Ferenc Alapítványnak is juttatnak.
Búzaadomány A Bihar megyéből összegyűjtött búzát az Erdélyi Magyar Néppárt váradi irodájának székhelyére szállították, innen pedig augusztus 12-én délután Püspökladányba. Csomortányi István, az EMNP Bihar megyei elnöke a programról elmondta, hogy az Pécs városának, illetve a Magyar Agrárgazdasági Kamarának a közös kezdeményezése. „Úgy gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy ebbe az akcióba az erdélyiek is bekapcsolódjanak. A partiumi gazdaegyesületek (a szilágysági, a szatmári, az érmelléki és a dél-bihari gazdák egyesületei) az Erdélyi Magyar Gazdák Egyesületének koordinációjában vettek részt a gyűjtésben. Partiumból összesen négy tonna búza gyűlt össze, ennek a fele Szatmár megyében, a többi pedig a Szilágyságban és Bihar megyében. Két gyűjtőpontra szállították át ezeket, az egyik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe, valamint Püspökladányba, ahova a Nagyváradon összesített valamivel több mint két tonnányi búzaszállítmányt is elvitték. Partiumban összesen 50 gazda adományaképpen gyűlt össze ez a mennyiség. Az Erdélyi Magyar Néppárt az akcióba úgy kapcsolódott be, hogy mi biztosítottuk a gyűjtőpontokat, többek között az EMNP irodáiban gyűjtötték össze a búzaadományokat, amelyeket a váradi iroda székhelyén összesítettünk” – tette hozzá végül.
P. Nagy Noémi
erdon.ro
Erdély.ma

Madarasifeketei szórványban élő gyermekek anyanyelvi tábora
Istennek hála, az idei évben is anyanyelvi tábort szervezhettünk. Ha ránézünk Madarasifekete népességi adataira (116 lélek), rögtön végigfut egy picike cinikus gondolat, hogy ugyan kik és hányan lehettek ebben a táborban? 18 gyerek vett részt, úgy, hogy még hatan el sem jöttek. A gyülekezetre jellemző, hogy arányaihoz képest elég sok a gyermek. Először elveszítettük az iskolánkat, két éve az óvodánkat is Mezőbándra költöztették. Megszoktuk, hogy gyermekzsivajtól hangos a templom, a parókia udvara, összeszoktunk velük, nagyon hiányoztak. Eleinte vallásórákon találkoztunk, megbeszéltük, hogy nagyon sok időt felemészt a korai megérkezés az iskolába és a késői hazaindulás. Gondot jelentett az idegen környezet, a beilleszkedés. Az ingázás miatt nem maradt annyi idő a tanulásra, olvasásra, játékra pedig végképp nem. Magától értetődő lett, hogy többet kell együtt legyünk, ahol tanulhatunk, játszhatunk is. Az anyanyelvet játékosan tanulni, gyakorolni vakációban csak ajánlani tudom.
A csapatjátékokban, az egyéni munkákban akkora odaadást láttam, hogy lehetetlen, hogy ennek ne maradjon nyoma. Szerencsém is volt, mert olyan csapat állt mellettem, akik mindent megtettek, hogy ez az anyanyelvi tábor hasznos lehessen. Nagy Noémi óvónő nagyon jó ötletekkel kötötte la a résztvevők figyelmét. Az anyanyelvi játékok, szójátékok, mozgás- és csapatépítő játékok melegítették be, hogy a meseírás, mesefeldolgozás, helyesírás, közmondások és szólások tanulása, a helyes beszéd, a népmesék ismerete ne legyen annyira megerőltető, hogy a kézműves-foglalkozásoktól már elmenjen a kedvük. Persze, mindezekért jutalmat is kaptak. Az óvónőt a foglalkozás végén meglepték egy saját alkotással.
Szabó Izolda tiszteletes asszony a mezőmadarasi Szekeres- házban épp olyan jól fogadott, mint az eddigi anyanyelv- és tánctáborokban. Ő vezette a reggeli tornát, sőt Illemberke kalandjain át bevezette a gyermekeket a kulturált viselkedés szabályaiba, élénk beszélgetés alakult ki arról, hogyan kell beszélni, köszönni, hogyan kell tisztelni az idősebbeket, milyen fontos a fegyelem, a testápolás és a testedzés. A táborból az imádság sem hiányozhatott. Köszönöm a feleségemnek is a szervezést.
A jutalmazás is fontos volt ezen a héten, de a legfontosabb, hogy együtt lehettünk. Köszönjük a Maros Megyei Tanácsnak, hogy a táborunk költségeit fedezte. A kirándulások, táborozások ezzel nem értek véget. Szombaton a madarasifeketei felnőttekkel meglátogatjuk a parajdi sóbányát, a gyerekekkel pedig hétfőtől szerdáig a Maros-mezőségi Egyházmegye szórványokban élő gyermekeknek szervezett táborába utazunk Galambodra.
Károly Károly lelkipásztor, Madarasifekete
Népújság (Marosvásárhely)

Sikeres volt a Nyári Színházi Fesztivál
A július 17. és augusztus 30. között a nagyváradi várban negyedik alkalommal megrendezett Nyári Színházi Fesztivál kiértékelő sajtótájékoztatóját tartották meg a szervezők szeptember 17-én.
„Az eddigi legsikeresebb Nyári Színházi Fesztivál volt az idei, hét előadással, amelyek többségére a jegyek már napokkal az előadások előtt elkeltek, és összesen több mint hatezer látogatóval” – értékelte a IV. Nyári Színházi Fesztivált Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, hozzátéve, hogy a fesztivál sikere elhallgattatja a szkeptikus hangokat, amelyek kételkedtek abban, hogy lehet Váradon, nyáron egy ilyen jellegű fesztivált szervezni, ilyen létszámú (átlagosan 900 ember/ előadás) közönséggel. „A nagyváradiak szeretik ezt a műfajt, és támogatják azt, hogy ilyen jellegű fesztivál legyen. Amennyiben nem lett volna két esős nap, amelyeken az előadásokat a Szakszervezetek Művelődési Házában kellett megtartani, ami plusz költséget jelentett, akkor ilyen alacsony jegy és bérletárakkal is, a fesztivál szinte önfenntartatóvá válhatna. Ennek ellenére jövőre is szorgalmazni fogom, hogy a jegyárak továbbra is alacsonyak maradjanak” – hangzott el. Egy felkérés is elhangzott a sajtótájékoztatón: ha van olyan jellegű színvonalas produkció az erdélyi színházaknál, amelyekkel eljönnének a fesztiválra, a szervezők örülnének annak, ha nem csak az anyaországból, hanem az itteni színházak repertoárjából is választhatnának majd. A következő évben is a vár marad a fesztivál helyszíne, hiszen, mint elhangzott „mi vagyunk a vár úttörői, a nyári színpad kialakítását mi kezdeményeztük, energiát, pénzt és humán erőforrást fektettünk abba, hogy működjön” – fogalmazott Szabó Ödön.
Értékelés
A váradiak körében nagyon nagy sikere volt a musicaleknek és zenés daraboknak, ezen belül a Légy jó mindhalálig és a Mágnás Miskának is. Mivel a Légy jó mindhalálig ilyen nagy sikernek örvendett, a szervezők gondolkodnak azon, hogy diákelőadásként is elhozzák a darabot. Végezetül Szabó Ödön megköszönte a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) munkáját, valamint a Mandala Dalszínháznak a partnerséget, akikkel már több éve együttműködnek, a jövőben pedig szeretnék Déva váránál bemutatni a dalszínház Kőműves Kelemen című darabját, amit akár Váradon, és máshol is bemutathatnának. Nyíri Tamás az NMD elnöke elmondta, hogy az NMD már az első alkalomtól társszervezője az eseménynek. Az idei fesztiválon 30 önkéntes segédkezett, ez jó tapasztalat volt, ami felkészítette őket arra, hogy a jövőben egy nagyobb eseményt is zökkenőmentesen meg tudják szervezni. Dobos László, a nyíregyházi Mandala Dalszínház vezetője telefonon mondta el értékelését és a jövőbeni terveket. Mint elhangzott, jövőre kettős évfordulót is ünnepelnek majd, hiszen a Mandala Dalszínház 25., a Nyári Színházi Fesztivál pedig 5. évfordulója lesz, ezért a 2016-os fesztivál programja még az eddigieknél is színvonalasabb lesz, meglepetésekkel készülnek.
Megoldandó problémák
Az idei fesztivál során két fő probléma lépett fel, amelyeket orvosolni fognak, pontosan úgy, ahogy a korábbi fesztiválokon észlelt problémákat is kiküszöbölték. Idén a büfékínálattal volt gond, valamint azzal, hogy az előadások szünetében és a végén a lejáratok nem voltak megvilágítva, ezért nehézkes volt a lejutás. Utóbbit két, a lejáratokra irányított reflektorokkal oldják majd meg.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Református iskolák tanévnyitója
Idén Nagyvárad adott otthont a partiumi és erdélyi református tanintézmények közös évnyitó ünnepségének, amelyet tegnap tíz órától tartottak meg a várad-olaszi református templomban.
Az ünnepi esemény szervezője a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) támogatásával. Az országos református tanévnyitóra Partium és Erdély kilenc református tanintézményének képviselői, vezetői, tanárai és diákjai gyűltek össze, valamint több meghívott vendég. Az ünnepélyes alkalmon Csűry István, a KRE püspöke hirdette Isten igéjét a következő igerész alapján: „…Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia? Jézus pedig mondá: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel” (Márk 14, 61–62). Csűry István kiemelte, az ige mindannyiunk számára azt üzeni, hogy Jézus Krisztus örök, az ő útját követve megszűnnek a belső viszályok a közösségekben, amelyeket külső támadások sem bomlasztanak. A református iskolák közösségének feladata is az, hogy csendben, de erős tettekkel, halkan, de minden mondatnak súlyt adva építse a keresztény kultúrát, a magyar nemzet kultúráját. Végezetül Csűry István kiemelte, hogy a felekezeti iskolák fontossága abban áll, hogy a diákok szívébe mélyen beíródik Isten tanítása, ami életük folyamán végig elkíséri őket.
Meghívottak
Az ünnepélyes tanévnyitón részt vett Gáll Sándor, az Erdélyi Református Egyházkerület kancellárja és tanügyi előadótanácsosa, Szűcs Éva a KRE tanügyi előadótanácsosa, Jenei Tamás, a Református Pedagógiai Intézet megbízott igazgatója, Mikló Ferenc, a Bihari Református Egyházmegye esperese, dr. Nagy Éva az Oktatási Minisztérium kisebbségi oktatásért felelős államtitkárság kabinetigazgatója, Kéry Hajnal, a Bihar Megyei Tanfelügyelőség főtanfelügyelő-helyettese, Szabó Ödön Bihar megyei parlamenti képviselő, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, valamint a váradi, zilahi, szatmárnémeti, kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, székhelyudvarhelyi, marosvásárhelyi, nagyenyedi és kolozsvári református iskolák képviselői.
Köszöntések
Elsőként a vendéglátó iskola nevében Zsiros Anikó igazgatónő osztotta meg ünnepi gondolatait, kiemelve, hogy szerencsére egyre több szülő hallja meg Jézus Krisztus szavait, vagyis azt, hogy „engedjétek hozzám jönni a gyermekeket”, ezzel a diáklétszám növekedésre utalva. Szűcs Éva elmondta, hogy a közös tanévnyitó a hálaadás és az áldáskérés ünnepe, amelyen együtt és egymásért állnak ki mindazok, akiknek fontos a református oktatás ügye. Kiemelte, hogy Magyarország kormánya is ezekben az iskolákban látja a magyarság összetartását, hiszen a KRE megkeresésére, a Lorántffy gimnáziumnak 25 millió forintot biztosítottak a szakoktatáshoz szükséges új laborok kialakítására. Dr. Nagy Éva kifejtette, hogy megmaradni, csak úgy lehet, ha megőrizzük értékeinket, amelyek közül a legnagyobb kincs a magyar anyanyelv. Szabó Ödön felelevenítette annak fontosságát, hogy hosszas tárgyalássorozatot követően megállapodás jött létre a történelmi egyházak és a román állam között, Mikló Ferenc pedig azt részletezte beszédében, hogy miért is fontos a református felekezeti oktatás.
Műsorok
Az ünnepélyes tanévnyitón több műsorszámra is sor került. Elsőként a nagyváradi Csillagocska református zeneóvoda gyermekei és a Csillagocska zenekar lépett fel, majd a Lorántffy gimnázium diákjai adtak elő egy rövid, Bethlen Gábor és a Lorántffy Zsuzsanna korát idéző műsort. Kovács Yvett XII-es diák szavalattal készült, végezetül pedig a Lortántffy iskola kórusa szolgált.
Bethlen Gábor-díj
A közös református tanévnyitó alkalmával kiosztották a Bethlen Gábor-díjat is, amelyet évente adnak át a hazai református oktatás érdekében kifejtett eredményes és maradandó szellemi értékeket teremtő, nevelő munkálkodásának elismeréseként annak a pedagógusnak, aki a hazai református iskolaügy érdekében rendkívülit tett. Idén a díjat Schwarcz István nyugalmazott fizikatanár, a Lorántffy iskola volt tanárja vehette át.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

A szabadság szentjeire emlékeztek
Az aradi vértanúkra emlékezetek október 5-én, hétfőn délután a Szent László Egyesület által szervezett előadással. Az eseménynek a váradi Partiumi Keresztény Egyetemen adott helyet.
Az 1849. október 6-i eseményekre, a tizenhárom aradi vértanúra emlékeztek meg mindazok, akik részt vettek a Szent László Egyesület által szervezett hétfő délutáni rendezvényen. Az emlékezőket Nagy József Barna az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke köszöntötte, majd Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke osztotta meg gondolatait. Mint elmondta, október 6-án, október 23-án, március 15-én Erdélyben és Kárpát-medencében, de szerte a világon a szabadságra emlékeznek. „Olyan helyen élünk, ahol gyermekeinknek nagyon zsenge korban meg kell tanulniuk, hogy mi is a szabadság. Harcolni kellett, harcolunk és valószínű a jövőben is harcolni kell majd a szabadságért, amelyért az aradi tizenhármak életüket adták. Fontos, hogy ne feledjük el a szabadság szeretetét, hogy gyermekeink megértsék, hogy szabadság nélkül nincs teljes értékű élet”. Aktuálpolitikai témára kitérve, Szilágyi Zsolt megjegyezte, hogy jelenleg az európai kereszténység megmaradásáért, Európa határainak megvédéséért is harcolni kell. „Mi magyarok a 1848-49, Trianon, 1956 vagy 1989 félsikere vagy sikertelensége miatt siránkozunk, de ilyenkor rá kell döbbenünk arra, hogy boldog csak az a nemzet lehet, amelynek vannak szabadsághősei, mert ők tartják bennük a hitet, ők nyújtanak példát, elszántságot és ők adnak nekünk erőt” – tette hozzá végezetül.
Előadás
A beszédeket követően a meghívott békéscsabai művészek – Nagy Erika, Mészáros Mihály, Szőke Pál és Tomanek Gábor – dokumentumműsorukban felelevenítették az 1849-es eseményeket, eredeti dokumentumok és iratok, jelentések, napló, levél és beszéd részleteken keresztül. Az előadásból kiderült, mi történt Aradon az ítélet előtt, közben és utána, hogyan zajlott a kivégzés és elhangzott a 13 vértanú utolsó mondata is. A történelmi részletekben gazdag előadásból még az idősebb korosztály is megtudhatott új részleteket. A megemlékezést a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok fellépése színesítette, a két kórus alkalomhoz illő dalokat énekelt.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Magyaros gólyabál a Szent Lászlóban
November 12-én, csütörtökön délután magyaros gólyabált tartottak a váradi Szent László Római Katolikus Gimnáziumban. Táncból és jókedvből nem volt hiány.
Magyaros népi motívumokkal, zenével és tánccal tarkított gólyabált tartottak a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban november 12-én, csütörtökön délután. A szervezők – a X. A, B és C osztályok Kele Tünde, Kovács Márta és Catona Valeria osztályfőnökök vezetésével – idén is kitettek magukért mind a témát, mind a kivitelezést tekintve. A gólyabált a szervező osztályok néptánca nyitotta meg, majd Vakon Zsolt püspöki titkár szólt pár szót a jelenlevőkhöz, ezt követően pedig az est főszereplői, a kilencedikes gólyapárok is a színpadra léptek és bemutatkoztak a nézőknek: a Pénzes közből Pál Izabella és Dávid Erik érkezett (IX. A – közgazdaságtan szakosztály), a Templom sorról Majoros András és Kiss Szilvia (IX. B – humán-teológia), a Molnár tanyáról Barabás Boglárka és Jakab Elek Yastin (IX. C – turisztika és közélelmezés), a Fakanál dűlőről pedig Gergely Gergő és Erdődi Evelin (IX. D – szakács képzés). A gólyapárok mellett a kilencedikes osztályok egy osztálylogót is kellett készítsenek őszi terményekből, valamint egy osztályindulót is írtak, ezeket a bálon be is mutatták.
Feladatok
Ezt követően a feladatok során a gólyapárok már csak saját ügyességükre, leleményességükre, tudásukra és kreativitásukra számíthattak. Az egyik feladatban például a lányok tengerit morzsoltak, míg a fiúk tengeri csutkából tornyot építettek, egy másik próba során pedig megadott szavak – például stelázsi, ipam, lájbli, kovártély, firhang, bokály, köpülő, véka, pruszlik – felhasználásával verset kellett írjanak. A szószüret feladatnál a lányok egy fakanállal kellett kipukkasszák a lábosfedőkhöz erősített lufikat, amelyekben különböző szavakat rejtettek el a szervezők. A feladat második részeként ezeket a szavakat (hokedli, gang, dűlő, guzsaly, pendely, suba szín stb.) kellett értelmezzék, hogy mit is jelentenek. A konyhai tudásukról is számot adhattak a diákok: a gólyalányok majonézt kevertek, míg a fiúk tojásfehérjét vertek fel. Végezetül az utolsó próbán a lányok csujogattak, a fiúk legényest táncoltak. Természetesen idén sem maradhatott el a gólyák eskütétele, a gólyatanárok felavatása és a tombolahúzás.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

„Megerősítették kezüket a jóra”
Tizennegyedik alkalommal szervezték meg az Erzsébet-Katalin Jótékonysági Bált november 21-én este a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Idén a Csillagocska óvoda javára gyűjtöttek.
Immár tizennegyedik alkalommal szervezte meg hagyományos Erzsébet-Katalin Jótékonysági Bálját a váradi Csillagocska Alapítvány és a Nagyvárad-Réti Református Egyházközség. A bálnak ezúttal is a Partiumi Keresztény Egyetem díszterme adott otthont, amely idén is megtelt olyanokkal, akik együtt, közösségben szeretnének jót cselekedni, hozzájárulásukkal adni valamit magukból másoknak. Idén a legkisebb csillagocskákat, a Csillagocska Református Zeneóvodát támogatták a bálozók. A köszöntők sorában az est házigazdájaként dr. Pálfi József várad-réti lelkipásztor, a Csillagocska Alapítvány elnöke szólt először az egybegyűltekhez, kiemelve, hogy a jótékonysági bálok alkalmával a jelenlevők a kulturált szórakozás mellett minden évben nemes dolgot cselekszenek azáltal, hogy együtt, egy közösséget alkotva „megerősítik kezüket a jóra”(Nehémiás 2,18). „Életemnek, munkámnak is ez a gondolat az egyik mozgatórugója, hogy ha lehet, minél inkább tudjuk összekapcsolni, összehozni az embereket, hogy érezzék jól magukat együtt, úgy hogy annak legyen értéke, súlya és tudjanak is tenni valamit. Az egyre inkább atomizálódó közösségek idején hatalmas értéke van annak, ha meg tudjuk őrizni a baráti társaságokat, közösségeket” – mondta el Pálfi József.
Köszönetnyilvánítás
A lelkipásztor beszédében kiemelten köszöntötte Gál Helgát, a Magyar Külügyminisztérium bor- és gasztronómiai tanácsadóját, az est védnökét, Takács Péter kolozsvári konzult, Takaró Ritát a Tokaj Kereskedőház Zrt. igazgatóját, valamint a Kárpát-medence egyik legjelesebb borászát Konyári Jánost. Mindezek után Pálfi József megköszönte mindazoknak, akik az elmúlt hetekben azon fáradoztak, tevőlegesen, pénzzel, adománnyal vagy egy imával, hogy a bál sikeres legyen. Külön köszönetet mondott Konyári Jánosnak, aki borokat ajánlott fel az estre, Bartha Sándor dévaványai vállalkozónak, aki 25 gyermeket hívott meg Dévaványára, valamint Vassy Erzsébetnek és a Holló családnak, akik festményeket ajánlottak fel a jótékony cél érdekében. A beszédek rendjén Gál Helga védnöki tisztségében köszöntötte az egybegyűlteket, majd hivatalosan is megnyitotta a bált.
Gazdag programkínálat
Mint az elmúlt években, úgy idén is gazdag és változatos műsort állítottak össze erre az alkalomra. Az est sikeréhez kicsik és nagyok egyaránt hozzájárultak. Elsőként a nagyváradi Művészeti Líceum két diákja lépett fel: Ilisz Dominik zongorázott, majd Pálfi Boróka fuvolázott, őt Ferencz Mercedes kísérte zongorán. A komolyzenei programsor Thurzó Zoltán zongoraművész játékával ért véget. Az esten nagy sikert aratott Szóka Júlia operettprimadonna előadása, aki ismert operettrészleteket, dalokat énekelt. Táncos előadással készült a Csillagocska Néptáncegyüttes, amely kalotaszegi táncokat mutatott be. Idén sem hiányozhatott a programból a divatbemutató, ezúttal Cristina Breteanu divattervező ruhakölteményeit csodálhatták meg a jelenlevők, köztük a Nagyvárad Táncegyüttes Betyárvilág című előadásából ismert darabokat is. A rendhagyó divatbemutató elején a Nagyvárad Táncegyüttes és a Csillagocska Néptáncegyüttes hölgytagjai felvonultak a szebbnél szebb ruhákban, majd következett a Betyárvilág előadásának egy kis részlete, ami során a tánc mellett még több betyárruhát tekinthettek meg a jelenlevők. A műsor végeztével a bálozók vették birtokba a táncparkettet, az élőzenét a Sanzon Együttes és a Csillagocska Zenekar biztosította. A táncot már csak a tombolahúzás és a festményárverés szakította meg.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Értékek Erdővidékről
A XXIII. Erdővidéki Közművelődési Napok szombaton a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület főszervezésében zajló III. Erdővidéki Huszárbállal értek véget. Pénteken az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület tíz esztendővel ezelőtt elhunyt elnöke, Dénes István (1954–2005) alakját és munkásságát idézték fel, Erdővidék Múzeumának falán pedig emléktáblát avattak tiszteletére.
A fiatalon elhunyt kiváló geológus, Dénes István emléke előtt előbb a temetőben tisztelegtek. Sírjánál gyűltek össze családja mellett barátai és tisztelői, ahol Tüzes-Bölöni Ferenc olaszteleki református lelkész imájában arra kérte az egybegyűlteket, őrizzék meg a kiváló szakember ránk testált örökségét. Az emlékkonferencia első felszólalója, Sztáncsuj Sándor, a Székely Nemzeti Múzeum régésze Dénes István régészeti munkásságát mutatta be. Mint mondotta, Dénes István sok tekintetben a Székely Nemzeti Múzeum legendás igazgatójához, László Ferenchez hasonló életpályát járt be: mindketten túlságos fiatalon, életük virágában hunytak el; a nehézségek ellenére itthon maradtak, s székely népüket szolgálva értek el – bár egyikük sem volt szakképzett régész – szélesebb körben elismert eredményeket. A régészettel szembeni elkötelezettségük és szenvedéllyel végzett munkásságuk által megkerülhetetlen nyomot hagytak maguk után; oktató-, nevelő- és tudománynépszerűsítő munkát is folytattak. Dénes István régészeti kutatásai során – a székelyföldi töltésvonulatok jobb megismeréséhez való hozzájárulása mellett – a Vargyas-szoros mintegy százhuszonöt ismert barlangja közel felének felfedezésében, illetve feltárásában vállalt szerepet, a barlangi lelőhelyek felderítése során pedig kivételesen pontos és részletes dokumentációt készített. „A barlangi lelőhelyek megközelítése és feltárása sokszor meghaladja az egyszerű régész erejét. Dénes István azon emberek közé tartozott, akikben a régészeti tudás és a barlangi világ ismerete remekül ötvöződött, így a leleteket nemcsak megmenteni tudta, de megtalálásuk körülményeit leírta és le is rajzolta, ami az utókor kutatói számára jelent nagy segítséget” – méltatta Sztáncsuj Sándor. A Székely Nemzeti Múzeum régésze kérdésre válaszolva elmondta: Dénes István hagyatékának feldolgozása folyamatban, eredményeit hamarosan nyolc-kilenc tanulmányban foglalják össze, amelyeket a jövő esztendőben kötetben tesznek közzé.
Bartha Zoltán a geológus Dénes Istvánt mutatta be, s képekkel gazdagon illusztrált előadásában szólt a gyermekként közösen töltött vakációik alatt tett kirándulásaikról, majd kedvenc kőgyűjtési helyeikre – Hidegaszóra, Szármány-patakára, Alsórákosra, Hagymáskőre, Kuvaszóra, Felsőrákosra, Erdőfülére, Bodvajra, Kőröspatakra és Bodosba – kalauzolt el.
Az Elveszett Világ Természetvédelmi, Turista- és Barlangászegyesület titkára, Demeter Zoltán az 1996-ban alapított egyesület történelmét és Dénes István 1999-től kezdődőén elhunytáig betöltött elnöki tevékenységét ismertette. A baróti geológusnak köszönhető, hogy a Vargyas-szoros barlangrendszere ismertté vált, majd természetvédelmi besorolást nyert. Dukrét Lajos, az Erdélyi Kárpát Egyesület sepsiszentgyörgyi szervezetének alapító elnöke Dénes Istvánhoz még 1972-től datálódó barátságáról szólt, s osztotta meg felejthetetlen emlékeiket az Erdővidék Múzeumában összegyűlt népes közönséggel.
Huszárhagyományaink A III. Erdővidéki Huszárbál felülmúlta az eddigiek sikerét. Az erdővidékiek és háromszékiek mellett a maros-, csík- és udvarhelyszéki huszárok is képviseltették magukat, az anyaországból részt vett a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség, a Szegedi 3. Honvéd Zászlóalj, a kecskeméti, somogyi és kaposvári huszárok küldöttsége. A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület erdővidéki csapata tisztújítást tartott, élükre Dávid Gábor hagyományőrző hadnagyot választották. Az esemény ünnepélyességét kihasználva avatás is zajlott: az erdővidékiek mellett sepsi-, kézdi- és csíkszéki újoncokat is avattak.
Jakab Kevend István főszervező örömét fejezte ki, hogy Erdővidéken láthatóan egyre többen tartják fontosnak a huszárok hagyományának őrzését, s kapcsolódnak be munkájukba. „Azért vagyunk sikeresek, azért kívánnak sokan közénk tartozni, mert sorainkban a legfontosabb a bajtársiasság és az egymás iránti hűség, na meg a történelmünk és lovaink iránti elkötelezettség – hála Istennek, ilyen emberekből Erdővidéken sincs hiány” – nyilatkozta.
Ablak Erdővidékre
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke, Demeter László szerint sikeres rendezvényt zártak: amellett, hogy az érdeklődők elé tárták Erdővidék eddig talán kevésbé ismert értékeit, más tájegységek rangos és nagy közönséget vonzó előadásait is elhozhatták. Utóbbiak közül kiemelte a csütörtökön a római katolikus templomban Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbert színművész, Szép András zongorista, Szép Gyula Bálint szólóhegedűs által bemutatott, Paraliturgia – szakrális magyar népköltészet a Kárpát-medencéből című előadást, amelyre közel kétszázan voltak kíváncsiak.
Demeter úgy vélte, jó választás volt Demeter Jánosnak ítélni az Erdővidék Kultúrájáért Díjat: 1988-ban a Kájoni Consort együttes létrehozásával tett a régi zene erdővidéki ismertté tételéért, 1990-től kezdődően a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnökeként, majd a megyei tanács elnökeként járult hozzá Erdővidék hírnevének öregbítéséhez s értékeinek megmentéséhez. A Dénes István-emléknapot azért tartja fontosnak, mert úgy véli, a geológusként, barlangkutató-régészként, sőt, környezetvédőként is jelentőset alkotó szakember munkásságát népszerűsíteni kell: rövidre szabott életútja során olyan eredményeket ért el, amelyek feljogosítják, hogy Benedek Elek, Baróti Szabó Dávid vagy Apáczai Csere János mellett Erdővidék nagyjai közé soroljuk.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mester és tanítványai
Kolozsvár történelme folyamán nem egyszer bizonyította, mindig ki tudta „termelni” azokat a művészeket, akik tevékenységük következtében meghatározó értékeket alkottak, nem egyszer példát mutatva más erdélyi városoknak is
Könyvtárnyi irodalom bizonyság arra, a valódi tehetség minden időben képes bizonyítani az adottságait. Szerencsére a ma művésze nyitott ajtókat találhat, Kolozsváron, ha erre érdemes. A koncert és ráadás című Gálahangversennyel tisztelgett az alkotó és az alkotás előtt a Kolozsvári Magyar Opera. Köszöntötte Selmeczi Györgyöt, az európai hírnevű zeneszerzőt, karmestert, rendezőt, zongoraművészt, 25 éve a Kolozsvári Magyar Opera munkatársát, a zenepedagógust. Szép Gyula operaigazgató méltatta értékes munkásságát.
Selmeczi Györgynek köszönhető a kortárs operaművészet jelenléte a színpadon. Népszerűsítette az erdélyi magyar zenés színház produkcióit.
Selmeczi György Kolozsváron született. Édesanyja Selmeczi Marcella zenepedagógus, édesapja karmester. Nekik köszönhetően, zenei tanulmányait már ötéves korában elkezdte. Tanárai Tulogdy Sarolta, Guttmann Mihály, Szalay Miklós valamint Vermesy Péter voltak. 1971-ben nyert felvételt a bukaresti Zeneművészeti Főiskolára, ahol Halmos György és Oláh Tibor voltak a mesterei. 1975-ben Budapesten folytatta tanulmányait: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, Kadosa Pálnál tanult. 1976-tól 1977-ig Párizsban Pierre Boulez, majd 1979-ben – szintén Párizsban – Daniel Charles irányításával dolgozott. Közben, 1974-től 1975-ig a kolozsvári Állami Magyar Színházban helyezkedett el karmesterként és zeneszerzőként, miközben számos rádió- és televíziós felvételt készített. 1976-ban Magyarországra, Miskolcra költözött, ahol a Zeneakadémia miskolci tanárképző intézetében tanított. Megalakította és vezette a Miskolci Új Zenei Műhelyt, és a Miskolci Nemzeti Színház zeneigazgatója volt. Emellett még a budapesti 25. Színház zeneigazgatói posztját is betöltötte. Zeneszerzőként számos színpadi és filmzenét komponált. Az 1980-as években a Várszínház és a József Attila Színház zeneigazgatójaként tevékenykedett. Megalapította a Mérték Egyesületet, a Vetületek Kortárs Opera Fórumot, 1989-ben Budapesten újjáalakította a Camerata Transsylvanica kamarazenekart, létrehozta a Budapesti Kamaraoperát. 1995-ben megalapította az Auris Társulat és Művészeti Alkotóközösséget, melynek az óta is, művészeti vezetője. 1996 és 2000 között a szolnoki Szigligeti Színház zeneigazgatója volt, miközben a Kolozsvári Állami Magyar Opera állandó vendégkarmestere, 2004-től művészeti vezetője. (Világhálós hivatkozás alapján) Magyarországon kívül, Európa számos országában hangversenyezik karmesterként, zongoraművészként és zeneszerzőként. Hangfelvételek sora fűződik a nevéhez (saját művein kívül Liszttől Sztravinszkijig). Televíziós népszerűsítő sorozatot készített az operáról (Kolozsvári operamesék), tévés interjúsorozatot kortárs zenészekkel (Kortársaim). Részben az Auris Társulat közreműködésével számos opera- és más zenei előadást rendezett és vezényelt Európa szerte.
Selmeczy György jelenléte a Kolozsvári Magyar Opera színpadán maga nemében olyan jelenség, mely alkotóan, hatékony módon befolyásolta az intézmény repertoárját, az erdélyi zenés színház népszerűsítését. Ennek volt fényes bizonyítéka az Operagála, melyen Selmeczy György, mint zeneszerző, karmester, zongoraművész, zenepedagógus és konferanszié fellépett, lenyűgözve egy zsúfolásig telt termet, bizonyítva a modern operai felfogások létjogosultságát.
Koncert és ráadás című Gálahangverseny
A gálaesten a Kolozsvári Magyar Opera énekesei, valamint vendégművészek léptek fel: Egyed Apollónia, Pasztircsák Polina, Chiuariu Livia, Sebők Klára, Nagy Noémi Kriszta, Molnár Mária, Pataki Adorján, Sándor Árpád, Szilágyi János, Barabás Sándor, Béres Melinda, Márkos Albert, Ferenczi Endre, Rónai Ádám, Szép András, a Kolozsvári Magyar Opera énekkara, zenekara és sokan mások. A műsorban szerepelt Koncert: versenymű négy hegedűre és zenekarra. Részletek hangzottak el a Szirén, a Spiritiszták, a Bizánc című operákból, valamint A vasárnapi iskola című zenés játékból. Vezényelt Kulcsár Szabolcs, Jankó Zsolt, Incze G. Katalin és Selmeczi György. „Ráadásként” Selmeczi György életpályájának néhány mozzanatára emlékezett. A zenében való gondolkodás alakulásával kapcsolatban megjegyezte, zenész környezetben nevelkedett. 18 hónaposan, gyermekkocsiban, az opera páholyában hallgatta a János vitéz című produkció próbáját. Szerinte „Az előadóművész olyan, mint a fogpaszta: ha egyszer kinyomtad, már nem lehet visszagyömöszölni.” Erős kötödése volt, van a színházhoz. 1990-ben Simon Gábor operaigazgató meghívására lett az intézmény munkatársa, együttműködik a Kolozsvári Operával. Operát, filmzenét, musicalt írt. A múlt század utolsó két évtizedében dalokat is írt, rengeteg műfajban, amely olyan volt, mint a személyes napló.
A „ráadásban” színházi és filmdalok, musical-részletek, énekelt versek hangzottak el. A dalokat zongorán kísérte. Sebők Klára színművész Kohlhaas Mihály balladáját adta elő. A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem diákjai és a Jazzybirds együttes léptek fel. A rendkívül gazdag és színes program hallatlan sikert ért el a nézők körében. A budapesti Színház és Filmművészeti Egyetem diákjai a Szép város Kolozsvár -potpourri több változatát mutatták be. Dal a színházról- alkotást a budapesti Filmművészeti Egyetem diákjai és a Jazzybirds együttes adta elő.
A Kolozsvári Magyar Opera Örökös Tagja
Selmeczi György a Kolozsvári Magyar Opera Örökös Tagja lett. Mint mondta, sikeresen működött együtt a Kolozsvári Operával, amely világhírű intézménnyé vált.
Díjak a Kolozsvári Magyar Operának
Szép Gyula operaigazgató büszkén beszélt az intézmény sikereiről, és az országos elismerést kifejező díjakról. Jászvásárban (Iaşi), a harmadik alkalommal megtartott Operagálán a Kolozsvári Magyar Opera több értékes díjat nyert. Novák Péter rendezésében, a Figaro házassága című produkció elnyerte a legjobb operaelőadás díját. A legjobb musical-díjat a Béres László rendezésében készült Letshow című előadás nyerte. A legjobb kortárs táncelőadás díját a Szentivánéji álom című balett kapta (Jakab Melinda rendezésében). Florin Ioan Ianc és Viorica Bogoi balett- táncosokat díjazták a Szentivánéji álomban nyújtott alakításért. A Kiválóság díját Pataki Adorján és az Életmű díjat Szeibert István, a Kolozsvári Magyar Opera magánénekesei nyerték. Befejezésül megemlíteném, Selmeczi György első nyilvános szerepléséről, ami az Egyetemiek Házában volt megtartva, én írtam riportot, évtizedekkel ezelőtt.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Világgá mentem, majd jövök
December 5-én mutatták be a váradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának legújabb előadását, a Világgá mentem, majd jövők című darabot a Szigligeti Stúdióban.
December 5-én mutatták be a nagyváradi Szigligeti Színház Lilliput Társulatának legújabb darabját, a Világgá mentem, majd jövök című előadást, amely alapjául Michael Ende azonos című könyve szolgált. Ende történetének főhőse Soma, egy nyolc éves vörös hajú kisfiú, aki nehezen éli meg, hogy mióta kishúga született, ő a háttérbe szorult, és neve csak szidással, kioktatással együtt hangzik el. Úgy érzi, senki nem érti meg, senki nem értékeli, kirekesztettként tengeti napjait, ráadásul még iskolába is kell járnia. Egy esős napon iskolába menet úgy dönt, hogy tanulás helyett egész nap a városban tekereg, és élénk fantáziájától vezérelve várja a kalandokat, amelyek során bebizonyíthatja, milyen remek kis fickó ő és hogy eddig mindenki félreismerte.
Játék a padláson
Michael Ende története nyomán a Lilliput Társulat darabját Oláh Anikó Katalin írta, rendezte, valamint játssza is, az előadás további szereplője Hanyecz Debelka Róbert bábszínész. A darab főhőse egy Márta nevű kislány, aki Sára húga születése után úgy érzi, hogy kirekesztetté vált és saját kis világát nem oszthatja meg mással csak vörös hajú játékbabájával, Somával. Márta egy nap az iskola helyett úgy dönt, hogy inkább egy öreg padláson húzza meg magát, ahol hamar különböző történeteket talál ki, és játszik el a kezébe kerülő tárgyak segítségével, ezekben a kitalált történetekben pedig Soma-baba a főhős, aki végülis Mártát és az ő érzéseit vetíti ki, testesíti meg. Így azt érzi, hogy legalább fantáziájában ő lehet a hős, a bátor, aki mindenkit megment. Az önfeledt játék során végül mégis rájön, hogy mik az igazi értékek a világban, és hogy ő ugyanolyan fontos a szülei számára, mint a kistestvére. A darab szólhatna bármelyik kisiskolás gyermekről és gyermeknek, akinek nemrég kistestvére született. Az előadás olyan problémákkal, élethelyzetekkel foglalkozik, amelyek egy kisgyermek életében mindennaposak lehetnek, de ezek a gondok a darabban játékosan meg is oldódnak, így a gyermek úgy érezheti, ha Mártának és Somának sikerült, akkor nekik is fog.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Magyar napok téli köntösben Kolozsváron
Csizmát húzott és sapkát tett a fejére Oszkár, a Kolozsvári Magyar Napok kabalafigurája: péntektől december 20-ig változatos, kulturális és szórakoztató rendezvényeket felsorakoztató programsorozat várja a nagyérdeműt a kincses városban.
A népszerű nyári Kolozsvári Magyar Napok ráadásának szánt Téli fesztivált első ízben szervezi meg a Kincses Kolozsvár Egyesület. „A két rendezvénysorozat teljesen különbözik egymástól, nem lehet összehasonlítani. A Téli fesztivál tulajdonképpen egy ráadás a Kolozsvári Magyar Napokhoz a decemberi ünnepek jegyében" – magyarázta Gergely Balázs, az egyesület elnöke.
Hozzáfűzte, a Téli fesztivál költségvetése ötöde a Kolozsvári Magyar Napokénak, a történelmi egyházakat is beleszámítva 26 civil szervezet szállítja a változatos programkínálatot.
Koncertek és gyermekfesztivál
A program összeállításában jelentős szerepet játszott, hogy a fesztivált a Kolozsvár Európa ifjúsági fővárosa év utolsó hónapjában tartják, így több koncerttel is kedveskednek az ifjúságnak.
Fellép többek közt a Hooligans, az Intim Torna Illegál, a Bagossy Brothers Company és a Pannonia Allstars Ska Orchestra. Természetesen az idősebb generációkra is gondoltak, nekik a Fonográf emlékzenekar, az FG4 játszik majd Kolozsváron.
Pénteken este a Knock Out zenekar RockMikulás koncertje várja a közönséget az Irish & Music Pubban. Szombaton múzeumpedagógiai foglalkozást tart gyerekeknek a Korzo Egyesület, amely városnéző sétát szervez A forradalom színterei – Kolozsvári jelenetek 1989-ből címmel. A Kárpát-medencei szakrális népköltészetet mutatja be szintén szombaton a piarista (Szentháromság-) templomban Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbert színművész, Szép András zongorista, Szép Gyula Bálint szólóhegedűs.
A hagyományos Adventi Gyermekfesztivál és Sokadalom, amely immár tíz éve várja a gyerekeket a legkisebbektől a legnagyobbakig a közös ünnepi készülődésre, idén a Téli fesztivál programjába illeszkedik. Szombaton az Életfa Családsegítő Egyesület, az Ifjúsági Keresztyén Egyesület és a Szabadság napilap az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban szervezi meg a szórakoztató, kulturális tevékenységeket felsorakoztató adventi sokadalmat. A színes programban többek közt gyerekfellépések, könyvbemutató, operaelőadás, bábszínház és különféle ünnepváró kézműves foglalkozások, karácsonyfadíszkészítés szerepel.
Állatok, érdekességek a múzeumokban
A Téli fesztivál idején, akárcsak a nyári Kolozsvári Magyar napokon, a múzeumok és gyűjtemények is várják az érdeklődő közönséget. A Babes-Bolyati Tudományetem és az Erdélyi Múzeum-Egyesület is bekapcsolódik ily módon a rendezvénysorozatba. Többek közt az Állattani Múzeum várja a látogatókat: kiállítása nagyszámú gerinces és gerinctelen állatot mutat be, elkülönítve vagy a természetes környezetet reprodukáló diorámákban, vagy mikrodiorámákban.
Az ásványtani és botanikai múzeum, valamint a Farkas utcai egyetemi múzeum is megnyitja kapuit. A 2001 áprilisában alapított múzeum a kolozsvári egyetemi oktatás évszázados gazdag történetét, a különböző karok tanárainak és hallgatóinak tevékenységét kívánja megismertetni az érdeklődőkkel.
A Zoológiai Intézet alagsorában található Viváriumot is meg lehet tekinteni: az állandó kiállítás körülbelül 57 állatfajt tartalmaz. 2001-es megnyitásakor a Vivárium csak egy hüllő- és amfíbiagyűjteménnyel rendelkezett, jelenleg azonban ezek mellett 10 halfajtát, 9 kisemlősfajtát és 6 madárfajt is tartalmaz. Ezek közül a legfontosabbak: puffogó vipera, szivárványos boa, leopárdgekkó, nílusi varánusz, csincsilla, dobrudzsai teknős, szalamandra stb.
Őslénycsontváz csodálható
Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményében őslénytani leleteket lehet megtekinteni. A Szászsebes környéki felső kréta kori (72-65 millió éves) szárazföldi vörös agyagos üledék (az úgynevezett sebesi formáció) megállás nélkül ontja magából a dinoszauruszok közvetlen kihalása előtti életre, a környezeti, ökológiai és a különös állatvilágra vonatkozó bizonyítékokat. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület őslénygyűjteményének fő lelete a Balaur bondoc legteljesebb – jóllehet így is hiányos – csontváza.
A Balaur bondoc (tömzsi sárkány) egy teljesen új theropoda fajhoz tartozó, valószínűleg húsevő dinoszurusz, amely mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt Erdély szigetén. A csontváz – amely egészen különleges, részben csak erre a fajra jellemző biológiai jegyekkel rendelkezik, az észak-amerikai és ázsiai rokonaival való közeli kapcsolatról is tanúskodik.
Ugyanennek a gyűjteménynek részei a világ első ismert mezozoikumi áradási üledékekből fennmaradt madárkolónia fészekmaradványa, valamint egy új, szintén krétakori repülősárkány, az Eurazhdarcho langendorfensis nevű, eddig ismeretlen faj felfedezett példányának a maradványai. Szintén az EME gyűjteményében van elhelyezve a pillanatnyilag a világ legnagyobbjának számító pteroszauruszától származó (Azhdarchoida cf. Hatzegopteryx) csigolya is. A leletek felfedezője Vremir Mátyás geológus-paleontológus, az Erdélyi Múzeum Egyesület külső munkatársa. A Téli fesztivál programja a teli.magyarnapok.ro honlapon található.
Krónika (Kolozsvár)

Előadás ünnepi szokásainkról
Ünnepi szokásokról, hagyományokról és azok átalakulásáról beszélt dr. Pozsony Ferenc néprajzkutató, egyetemi tanár február 19-én délután a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Dr. Pozsony Ferenc, a kolozsvári Babeş – Bolyai Tudományegyetem, illetve a Debreceni Egyetem tanára tartott könyvbemutatóval egybekötött előadást a Partiumi Keresztény Egyetemen február 19-én, pénteken délután. A Háromszéki ünnepek című könyvet maga a szerző mutatta be, és egy előadást is tartott az ünnepi szokásokról és azok alakulásáról. Az alkalom egyben a Csillagocska Alapítvány és a Romániai Magyar Néptáncszövetség által szervezett Ekete-Pekete pedagógusképző néprajzi ismeretek előadása is volt. A pedagógusképzés fontosságáról Benedek Árpád zenepedagógus elmondta, hogy a népi szokásokat, hagyományokat azért szükséges átadni a pedagógusoknak, hogy ők visszaültethessék a gyerekek lelkébe és szívébe ezeket.
Előadás
Dr. Pozsony Ferenc a Háromszéki ünnepek. Dolgozatok háromszéki népszokásokról című könyvvel kapcsolatban elmondta, hogy az a vidék népszokásait, ünnepeinek jellegzetességeit, azok folyamatosan változó funkcióit gyűjti össze. A könyvben a népszokások térbeli előfordulásának vizsgálatáról, a háromszéki szokások kutatástörténetéről, valamint a legfontosabb ünnepkörökről (karácsony, húsvét, pünkösd), szokásokról, emlékünnepekről és lokális ünnepekről olvashatnak az érdeklődők. Az előadásban Pozsony Ferenc elmondta, hogy a kalendáris (naptári ünnepekhez kötődő) ünnepi szokások három csoportra oszthatók: a keresztény ünnepi szokásokra (farsang, húsvét, pünkösd, karácsony), a nemzeti, polgári, történelmi vagy emlékünnepekre (március 15-e, augusztus 20., október 6. stb.), valamint a lokális ünnepekre, amelyek csak a térségre jellemzőek. A kalendáris ünnepek mellett rögzült szokások jellemzőek az emberi élet fordulóihoz kötődő momentumokhoz is (keresztelő, házasság, születésnap, temetés). A különböző ünnepkörökhöz tartozó szokások jellemzőit is ismertette az előadó, majd a szokások eredetéről is beszélt, és arról, hogy a magyar népi hagyományokban milyen elemek fedezhetők fel.
Változó szokások
A szokásokkal kapcsolatban Pozsony Ferenc elmondta, hogy ezek folyamatosan változnak, bővülnek és csak addig maradnak fenn, amíg a közösségek művelik, ápolják. A hagyományápolással kapcsolatban kiemelte, hogy térségünkben a Bihari hagyományokat kell gyűjteni, ápolni és továbbadni, és nem ártana, ha a szülőknek, intézményvezetőknek is tartanának előadásokat. Végezetül a nyugatról jött szokásokról, mint amilyen a Halloween és a Valentin nap elmondta, hogy ezeket kitiltani az iskolákból lehetetlen, a tiltás helyet pedig arra kellene törekedni, hogy hozzá illesszük ezekhez az ünnepekhez a népi hagyományainkat.
P. Nagy Noémi. erdon.ma

Vívni a megmaradás háborúját
Kedd délután a XXV. Festum Varadinum keretében ünnepi istentiszteletet tartottak az evangélikus templomban. Igét hirdetett Kovács Zsombor temesvári lelkész és kulturális műsor is volt.
Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, azon meggyőződésének adva hangot: minden olyan alkalom, amikor a szellemi, lelki értékeink erősödnek, és identitásunk elengedhetetlen részei válnak, ünnep, illetve hívogató lehetőség lehet az öntudatos Krisztus-követők, a hitvalló keresztények és a nemzetépítő atyafiak számára. Ugyanakkor Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettest idézte, aki az evangélikus egyház legutóbbi kolozsvári zsinati ülésén az mondta: az embernek két hazája- egy földi és egy mennyei- van, és kötelességünk az előbbit megbecsülni.
Kovács Zsombor temesvári tiszteletes Pál apostol Timotheushoz írt II. levele egyik versére építette igei szolgálatát, négy fogalom- a félelem, az erő, a szeretetet és a józanság- köré csoportosítva szószéki beszédét. Arra hívta fel a figyelmet: a bizonytalanság, a féltés, a sötétség és a hitetlenség egyidős az emberiséggel, de az igazi kereszténynek nem kell félnie a haláltól, a magánytól, az öregedéstől, az anyagi és egyéb egzisztenciális létbizonytalanságoktól, hiszen Krisztus megváltott minket. Nem szabad tehát a félelem és a meghátrálás emberei legyünk, mert az Isten az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk, és ez hozzásegít ahhoz, hogy legyőzzünk minden nehézséget, gyengeséget, tunyaságot és közömbösséget. Lehetővé teszi, hogy sikerrel és egyenes gerinccel vívjuk meg mindennapi harcainkat az anyaföldünk, az anyanyelvünk és az anyaszentegyházunk védelmében, és a gyermekeinket, a jövő nemzedékek tagjait is erre neveljük, hiszen aki magyarul beszél, énekel vagy magyar néptáncokat jár, máris megnyert egy csatát. A szeretet lelke emellett képessé tesz bennünket arra, hogy a másik emberben meglássuk a felebarátot és a másik magyarban az édestestvért, a józanság lelke pedig abban segít, hogy reálisan fel tudjuk mérni az esélyeinket, és mindent megtenni azért, hogy megnyerjük a megmaradás háborúját- nyomatékosította a lelkész.
Ünnepi műsor
Kolozsvári fiatal művészek (Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbertszínművész, Szép András zongorista és Szép Gyula Bálint szólóhegedűs) a hit- és hiedelem-élmény Kárpát-medencei különlegességeit, a magyar szakrális népi költészet ismert és már-már elfeledett szerzeményeit gyűjtötték csokorba, Paraliturgia címmel. A felcsendülő dalok többsége egy-egy biblikus történetet beszéltek el, hol a kívánt komolysággal, hol pedig – a népi költészethez hűen – kellő humorral és játékossággal, a csángóföldtől egészen Vas megyéig.
Maczalik Alfréd zeneszerző, festőművész műveiből, aki Varsóban született és Bécsen keresztül érkezve egykor városunkba, szólaltatott meg a mélyhegedű elbűvölő hangjánThurzó Sándor József, nemzetközi szinten is népszerűségnek örvendő brácsaművész.Imre Kamilla, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumkisdiákja, az Evangélikus Óvoda egykori növendéke gyönyörű, szívet melengető hangot kapott az Úr Istentől ajándékba. Ő (moldvai népdalokat énekelt) és egykorióvodás társaival voltak a legfiatalabb előadói az alkalomnak. Orgonán ugyanakkor Benczédi Hunor kántor játszott. Az ünnep a már hagyományossá vált szeretetvendégséggel zárult, amelyen a résztvevőknek lehetősége nyílt a személyes ismerkedésre is.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Ne szégyelljük magyarságukat
A Festum Varadinum keretében tartottak ünnepi istentiszteletet Nagyvárad Körös-parti evangélikus templomában kedden délután. Az eseményen számos meghívott és érdeklődő vett részt, hogy meghallgassa kolozsvári fiatal művészek népdalokból álló előadását, és Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész prédikációját.
Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor nagy örömmel üdvözölte ismét Nagyváradon a Nagy Noémi Kriszta népdalénekesből, Laczkó Vass Róbert színművészből, Szép András zongoristából és Szép Gyula Bálint szólóhegedűsből álló négytagú zenekart, akik Paraliturgia címmel két részben adták elő az „erdélyi magyar szakrális népköltészet gyöngyszemeit” – mondta Laczkó bevezetőjében, egy-egy dallal idézvén meg a keresztény év jelentős ünnepnapjait.
Kovács Zsombor az alkalomra Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből választott igét, „négy fogalom köré építve a prédikációt: a félelem, az erő, a szeretet és a józanság lelkére, melyeket Isten az embernek adományozott”, hogy megőrizze emberi és nemzeti integritását. A lelkész felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne szégyelljék magyarságukat, ne féljenek vállalni azt: „mi sem félünk, de másnak sem kell félnie tőlünk.” – mondta.
A szentbeszédet Thurzó Sándor József brácsaművész játéka zárta, aki Maczalik Alfréd két munkáját, az Áriát és a Menuettót adta elő. Ezt követően óvodások mondtak verseket és Imre Kamilla énekelt népdalokat. A Paraliturgia második részének előadása után a Miatyánk közös elmondása, a testvéregyházak képviselőinek áldása és a Himnuszeléneklése zárta az ünnepi eseményt.
Szamos Marian
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Hősök arcképcsarnoka a várban
Hősök arcképcsarnoka címmel nyílt kiállítás a nagyváradi várban április 21-én, csütörtökön délután. Az I. világháború hőseit és helyszíneit bemutató tárlat két hétig tart nyitva.
A XXV. Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében Hősök arcképcsarnoka címmel nyílt tárlat a nagyváradi vár B épületében április 21-én a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány és a váradi Tanoda Egyesület közös szervezésében. A megjelenteket Kecse Gabriella, a Tanoda Egyesület elnöke köszöntötte, majd a tárlatról Németh István, a Krajczáros Alapítvány elnöke beszélt. Mint elmondta, a tárlat anyagát 2014-ben mutatták be először, azóta a vándorkiállítás már több helyre eljutott, és az alkotások száma is bővült. A szervezők célja, hogy 2019-ig a most mintegy 100 alkotást számláló kollekciót kibővítsék 200–250-re. A tárlat portrékat, fantázia szülte festményeket és tájképeket tartalmaz, az I. világháború közkatona hőseit, parancsnokait, korabeli helyszíneit, eseményeit ábrázolja és mutatja be a ma élő nemzedéknek.
Két hétig látogatható
Huszár István váradi alpolgármester örömét fejezte ki, hogy a felújított várban egy magyarországi alapítvány közreműködésével, 32 magyarországi, szlovák és lengyel művész állíthatta ki munkáját. Reményét fejezte ki, hogy a vár a jövőben is számos anyaországi tárlatnak adhat majd otthont. Az eseményen közreműködött Meleg Vilmos színművész. Az I. világháború hőseit és helyszíneit bemutató tárlat két hétig látogatható a várban.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Virágok közt voltak virágok
A szamosújvári Téka Alapítvány elemi osztályosok számára, két korcsoportban hirdette meg a Virágok közt virág vagyok elnevezésű népdalversenyét, amelyre szamosújvári és környékbeli gyerekeket vártak.
A felhívást a tanítók kapták, ők készítették elő a kis énekesekkel az 5 illetve 8 népdalt. Összesen 34 kisdiák döntött úgy, hogy indul e versenyen – zömében Katona Annamária tanítványai jelentkeztek, vagyis olyanok, akik heti rendszerességgel tanulnak népdalt a Téka Alapítvány jóvoltából. Rajtuk kívül válaszúti és dési kisdiákok is eljöttek az április 22-i megmérettetésre – öröm volt látni, hogy minden versenyző népviseletben jelent meg a versenyen, a szamosújvári mozi épületében.
A zsűri elnöke – népdalénekes és oktató minőségében – Sántha Emőke volt, az értékelő bizottság további tagjai a Kallós Zoltán Alapítvány kolozsvári zeneiskolájának igazgatója, Kisfaludi Attila és népdaloktatója, Nagy Noémi Kriszta voltak. A műsort Katona Annamária vezette le.
Fodor Emőke
Szabadság (Kolozsvár)

„Meg kell oldani a valós problémákat”
Az Erdélyi Magyar Néppárt váradi szervezetének önkormányzati képviselőjelöltjei mutatkoztak be május 4-én, szerdán. Elképzeléseikről és céljaikról beszéltek.
Zatykó Gyula, az Erdélyi Magyar Néppárt váradi szervezetének polgármesterjelöltje, illetve a tanácsosi lista nyolc tagja mutatkozott be. Mindannyian elképzeléseiket, céljaikat ismertették. Zatykó Gyula elmondta, hogy tapasztalt, jól képzett szakemberekből álló 34 tagú tanácsosjelölti listát nyújtottak be. Az elkövetkezendő négy évben problémák egész sorát szeretnék megoldani. Ezek közül kiemelte a távfűtést, a munkahelyek és az elvándorlás problémáját, a magyar identitás megőrzését veszélyeztető tényezőket, a város határában található vörösiszaptározók problémáját. „Az lenne a jó, ha nem lenne ilyen hosszú a problémák listája. Ha egy erős frakciót tudunk létrehozni a városi tanácsban, akkor ezeknek a problémáknak a megoldásán fogunk fáradozni. A mi csapatunk nem azért tolakodott a tanácsosi listára, hogy a megélhetését gyarapítsa, hanem hogy megoldja azokat a valós problémákat, amelyekkel a váradi átlagpolgár nap mint nap szembesül” – mondta el Zatykó Gyula.
Jelöltek
A tanácsosjelöltek közül Szabó Judit vegyészmérnök beszédében kiemelte: fontosnak tartja a város ésszerű infrastruktúrájának kialakítását és a közszolgáltatások javítását, mindezeket érdek nélkül a váradi közösségért kell megvalósítani. Tőtös Zsuzsa nyugdíjas vállalkozó egy élhető várost szeretne. Mint elmondta „harcolni fogok a városért, amit örökségül hagyunk gyermekeinknek”. Kálmán Balázs informatikus tiszta és átlátható önkormányzati képviseletet szeretne, a közpénzek átlátható felhasználását, az intézményesített korrupció és kenőpénz felszámolását. Csomortányi István kifejtette, hogy „az elmúlt négy, nyolc vagy akár tizenhat évben azok, akiknek képviselniük kellett volna a váradi magyarokat, folyamatosan mellébeszéltek, hazudoztak és a közösségi érdekek helyett a magánérdekeiket helyezték előtérbe. Nagyon fontos, hogy a valódi problémákkal foglalkozzunk, és ne seperjük azokat a szőnyeg alá. Egy olyan városban élünk, amelyben 25 év alatt 30 ezerrel lett kevesebb a magyar lakos, amelyben nagy a korrupció, magyar iskolákat számolnak fel, nincs valódi hivatalos magyar nyelvhasználat, és fiataljaink döntő része rögtön az érettségi után kénytelen elhagyni a várost”.
Problémák megoldása
Moldován Lajos, az EMNP váradi elnöke a civil szervezetekkel, egyházakkal való erősebb kapcsolattartás fontosságát emelte ki, valamint a helyi közszállítási gondok megoldását. Dr. Balogh Árpád háziorvos többek között a városban fellelhető egészségre káros tényezők megszüntetését szorgalmazza, valamint a fiatal szakorvosok támogatását. Holló-Csejtei Barna képzőművész a letűnőfélben levő népi mesterségek megmentését találja fontosnak, valamint ezen mesterségek átadását a fiatalabb generációnak. Nagy Zoltán tanár az oktatási rendszerben fennálló problémákra hívta fel a figyelmet. Mint elmondta, minden évben a gyerekek és fiatalok az elkapkodott, át nem gondolt tanügyi változtatásokkal találják szembe magukat, a tanítók és tanárok a túlzott bürokráciába belefáradnak, a város kerületeiben sok helyen a magyar tagozatokat megszüntették vagy összevonták – tette hozzá.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Kántorképző záróhangverseny
Július 25. és augusztus 13. között lezajlott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tizenegyedik kántorképző tanfolyama. A záróhangversenyt augusztus 12-én tartották meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tizenegyedik alkalommal szervezett kántorképző tanfolyamot július 25. és augusztus 13. között a Partiumi Keresztény Egyetemen és a Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházközség gyülekezeti termében. Augusztus 12-én, pénteken délután 6 órakor került sor a tanfolyam záróhangversenyére. Az ünnepi alkalmon igét hirdetett Csűry István királyhágómelléki református püspök. Prédikációjában a lelkipásztori és kántori szolgálat fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy vállalni kell a megújítás feladatát is. „Szükség van az ujjongva éneklő gyülekezetre, ezért mikor visszatérnek gyülekezeteikbe, serkentsék énekre a híveket”.
Kórus
Az igehirdetést követően a kántorképzőn résztvevő hallgatók és az oktatókból összeállt kórus szolgált, a koncert műsorán Gárdonyi-, Ádám Jenő-, Szak Antal-, Berkesi-művek szerepeltek. A szolgálatot megelőzően Orosz Otília Valéria az újvárosi gyülekezet kántora ismertette, milyen keretek között zajlott le a tanfolyam. Mint elmondta, a kántorképzőt 2005 óta szervezik meg minden évben. Idén 17 hallgató vett részt, közülük hét új hallgató, kilenc tanár irányítása alatt. A résztvevők közül a legfiatalabb még nincs tíz éves. Az oklevelek kiosztására az utolsó vizsgákat követően, augusztus 13-án, szombaton került sor. Orosz Otília Valéria kiemelte, hogy több mint három éves munkát követően elkészült és pár hét múlva ki is nyomtatnak egy szöveges korálkönyvet, ami nagy hasznára lesz a kántoroknak és a leendő kántoroknak. A záróhangversenyt követően a kántorképző kórusa pénteken este a Szent László téren is énekelt.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

A honismereti táborok szerepéről
A Bihari Múzeum Baráti Köre és a Tanoda Egyesület évek óta szervez honismereti táborokat. Az ilyen jellegű táborok fontosságáról tartott előadást pénteken délután Kecse Gabriella.
A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság szeptember 16-án, pénteken délután tartotta meg soron következő előadását, a váradi vár multifunkcionális termében. Az alkalmon Kecse Gabriella, a Tanoda Egyesület elnöke tartott előadást A táborok szerepe az ifjúság honismereti nevelésében címmel. Mint elmondta, a Bihari Múzeum Baráti Köre és a Tanoda Egyesület évek óta szervez közösen honismereti táborokat Bihari Honismereti Tábor címmel gyermekeknek, melyek célja megismertetni velük a népi hagyományokat, ezeket pedig a táborok alkalmával ki is próbálhatják. Kecse Gabriella felsorolta, milyen módszerekkel lehet megismertetni a gyerekekkel a néprajzosok, történészek által kutatott és feltárt tényeket, és hogy ebben milyen nagy szerepe van a honismereti táboroknak, amelyek alkalmat biztosítanak az erkölcsi nevelésnek, közösségépítésnek, önismeret fejlesztésnek, társas kultúrának, a nemzeti azonosságtudat és kreativitás fejlesztésének, pályaorientációnak, környezettudatosságnak.
Cél
Kecse Gabriella kiemelte, a táboroztatás során fontos, hogy kíváncsivá tegyék a résztvevő gyerekeket és fiatalokat: „nekünk kell kinyitni az ajtót, belépni viszont a tanulóknak kell. Cél, hogy a tanulókkal megértessük a régmúlt és a körülöttünk lévő világ történései, hagyatékai között azokat az összefüggéseket, amelyek segítenek a valódi és tartalmas értékek felfedezésében, megőrzésében, majd később az alkotó tevékenységben. Ez az alkotás segít abban is, hogy az emberek egyre jobban megismerjék önnön valójukat, s felfedezzék a világ bonyolultságában rejlő szépséget, a kihívásokat, és eligazodjanak a kihívások erdejében”. Az előadás végén a honismereti táborokban készült fotókat vetítette le Kecse Gabriella, ezeken keresztül pedig a jelenlevők bepillantást nyerhettek abba, hogy hogyan zajlik egy ilyen tábor, és milyen foglalkozásokon vehetnek részt a gyerekek. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság következő előadása szeptember 27-én lesz, Kupán Árpád a váradi református iskolák államosításának történetéről fog értekezni.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Bepillantás a politikai életbe
Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be szeptember 26-án délután Nagyváradon.
Szeptember 26-án, hétfőn délután Székely Ervin Bársonyszék és aszfalt című regényének román nyelvű kiadását mutatták be a váradi ReWine Bárban. A könyv Jilţ şi caldarâm címmel idén júniusban jelent meg Klein József fordításában. A kötetbemutatón a szerző mellett jelen volt a könyv fordítója és Traian Ştef költő és irodalomkritikus, a Familia folyóirat szerkesztője.
Traian Ştef elmondta, hogy a könyv betekintést nyújt a politikai életbe, a mindenkori politikusok korruptságába, hatalomszerzési és -megtartási technikáikba. Mint elhangzott a regény egy képzelt országban, Tranzíciában játszódik, és két karriertörténetet mutat be. Az egyik Porta Sándoré, a diktatúra idején szocializálódott politikusé, aki fokozatosan veszti el a talajt a lába alól, és a bársonyszékből az aszfaltra kerül. A másik pedig Grigore Tăutué, a szorgalmas és tehetséges fiatalemberé, aki a hamar túlteszi magát morális és politikai fenntartásain, s egy gátlástalan, diktatúrát kiépítő politikai erő szolgálatába lép, úgy, hogy közben a hírszerzésnek is dolgozik. Traian Ştef a fordítással kapcsolatban elmondta, hogy nagyon kifejező lett, Klein József vissza tudta adni mindazt a humort, szatírát és szójátékot, ami a magyar nyelvű könyvben érvényesült.
Valós történetek
Székely Ervin kiemelte, hogy fontos lenne, hogy a magyar írók lefordítsák könyveiket román nyelvre is, hogy létrejöhessen egy párbeszéd a román és magyar irodalom között. A továbbiakban ismertette, hogy hogyan vetődött fel a könyv megírásának ötlete. Hozzátette, hogy „nincs túl jó fantáziám, tehát amit a könyvben leírtam, az mind megtörtént, lehet nem pont úgy és nem pont azokkal, de minden történetnek valós az alapja”. Székely Ervin a Kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem jogi szakán végzett, volt jogtanácsos, újságíró, majd parlamenti képviselő és államtitkár, jelenleg a Bukaresti Rádió magyar adásának főszerkesztője.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Lezajlott a 14. Csillagocska Néptánctalálkozó
Október 21–23. között immár tizennegyedik alkalommal szervezték meg a Csillagocska Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozót, melynek a Csillagocska Alapítvány székhelye és a PKE adott otthont.
Az elmúlt hétvégén Nagyváradon nagy szerepet kapott a néptánc, a népdal és a néphagyományok, hiszen 14. alkalommal rendezte meg a Csillagocska Alapítvány a Csillagocska Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozót. A három napos rendezvényen a résztvevők népi kézműves mesterségeket (nemezelés, gyöngyfűzés, bőrdíszművesség, mézeskalácssütés, bútorfestés, fonás, agyagozás) próbálhattak ki és számos más, a népi kultúrából vett kisipari mesterséget sajátíthattak el. A résztvevők továbbá összemérhették tudásukat népdalismeret és hajfonási technika terén, amelyet szakemberek értékeltek.
Gálaműsor és táncház
A néptánctalálkozó kiemelkedő gálaműsorát október 22-én délután tartották meg, melyen minden meghívott csoport lehetőséget kapott arra, hogy bemutassa saját tájegységének tánc- és énekhagyományát egy rövid produkció keretében. A műsort a Csillagocska Néptáncegyüttes műsora nyitotta meg. A sárréti táncokból összeállított produkcióban a Csillagocska Néptáncegyüttes minden csoportja részt vett, az óvódásoktól kezdve az egyetemistákig, így több mint 100 gyermek és fiatal táncolt együtt a színpadon. A megjelenteket dr. Pálfi József, a Csillagocska Alapítvány elnöke köszöntötte. Beszédében külön köszöntötte Brendus Rékát, a magyar Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezető-helyettesét, megköszönve a magyar kormány támogatását. Brendus Réka beszédében kifejtette, hogy Erdély és a Kárpát-medence néptánccsoportjai tizennegyedik alkalommal találkoznak, hogy együtt éljék meg mindazt, ami a magyar néptánc és népzene szeretetében rejlik. Hozzátette, hogy „köszönettel tartozunk az elindítóknak, akik hittek abban, hogy ez a közösséget formáló rendezvény élni fog”. A továbbiakban a rendezvény, valamint a néptánc és a népzene ápolásának fontosságáról beszélt. „A mi néptáncunk a mi értékünk, egyszerre nyújt élményt és benne tükröződik a magyar ember lelkisége, élete és a világhoz való viszonyulása” – mondta el. Brendus Réka Kodály Zoltán gondolataival zárta beszédét: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – örömmel tapasztaljuk, hogy ti ezt a gondolatot magatokénak érzitek – tette hozzá.
Műsor
A gálaműsor során fellépett a hajdúszoboszlói Szabó László Alapfokú Művészeti Iskola Csergető csoportja, a bihardiószegi Szömörce Néptáncegyüttes, a borsi Galagonya Néptáncegyüttes, a debreceni Főnix Néptáncegyüttes Csicsergő csoportja, a micskei Görböc Néptáncegyüttes, a létavértesi Villongó Néptáncegyüttes Cserebingó csoportja és a székelykeresztúri Vadrózsák Néptáncegyüttes. Az élő zenét a Csillagocska Zenekar, valamint a Soroglya zenekar biztosította a fellépők számára. A gálaműsort követően egy fergeteges táncház zárta a napot.
P. Nagy Noémi erdon.ro

Visszaemlékezések a szenvedéssel teli évekre
A nagyváradi 1956-os emlékkonferencián többek között a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének néhány tagja, valamint Wittner Mária, az egyik legismertebb 56-os szabadságharcos osztotta meg emlékeit, tekintett vissza a szenvedéssel teli évekre.
A szabadság éve Nagyváradon címmel megszervezett konferencia második részében a nagyváradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének (SZVISZ) hat tagja – Domokos Miklós, a szervezet vezetője, valamint Petri József, Oláh János, Bodnár Márton, Török László és Kelemen Béla – osztották meg emlékeiket, kitérve arra, hogyan szervezték be őket a szervezetbe, mi volt a dolguk, mikor és hogyan tartóztatta le őket a román titkosszolgálat, valamint fájdalmas részletességgel ismertették a vallatások, börtönévek, munkatáborok alatt elszenvedett fizikai és lelki kínzásokat, szenvedéseket. Domokos Miklós elmondta, hogy a szervezet a biztonság érzetét nyújtotta nekik. Őt 1960-ban tartóztatták le, hat hónapig verték naponta többször is, magánzárkába zárták, ami olyan kicsi volt, hogy nem lehetett benne leülni, lefeküdni, végül egy öt percig tartó tárgyalás után 22 év börtönre ítélték. „Az ember próbálja kitörölni a rossz emlékeket, de én mindenre emlékezni akarok” – mondta el Domokos Miklós. Petri József öt év börtönt kapott mert elfogadta a forradalom eszméjét. „A mi fiatal szívünkhöz és lelkünkhöz közel állt az ’56-os forradalom eszméje” – fogalmazta meg, majd részletesen mesélt arról, hogy melyik munkatáborokba vitték őket, milyen szenvedéseket álltak ki azért, mert ellene voltak a kommunizmus ideájának, ami összeegyezhetetlen volt és marad az emberi természettel.
Emlékek
Oláh János a vallatásokkal kapcsolatban elmondta, hogy egy ideig tűrt és hallgatott, de egy idő után már próbálta megtudni, hogy mit tud a Securitate, hogy csak azt elárulja el, amit már úgyis tudnak. Bodnár Márton kiemelte, hogy ebben az ügyben 250 letartóztatás volt, de csak 58 személyt ítéltek el. „Ma is kérdés, hogyan választották ki azokat, akiket elítéltek, de az biztos, hogy nem a szervezetben folytatott tevékenység alapján”. Azt is elárulta, hogy egy sajátos morze kódot találtak ki és tanultak meg, hogy tudjanak egymással kommunikálni a börtönben. Török László elmondta, hogy a börtönben TBC-s lett, és a szükséges gyógyszert Kelemen Béla, mindannyiuk „apja” vitte be, ezzel talán az életét mentve meg. Kelemen Béla kiemelte, hogy mindezen borzalmak közepette az Istenbe vetett hit tartotta meg.
Élő tanúként
A konferencia Wittner Mária egykori szabadságharcos előadásával zárult, akivel Tófalvi Zoltán beszélgetett. Tőkés László EP-képviselő kiemelte, hogy a határok feletti nemzetegyesítés szellemében a SZVISZ tagok tanúságtétele után egy olyan személy visszaemlékezéseit is meghallgathatják a jelenlevők, aki a budapesti forradalomban vett részt. „Boldogok vagyunk, hogy túlélték a forradalmat és a megtorlást, hogy ma élő tanúként itt lehetnek és mesélhetnek. Wittner Mária túlélte a siralomház 200 napját, az ítéletet és azt a lelkiismereti kötelességet kapta, hogy tanúságot tegyen” – hangzott el. Wittner Mária mesélt arról, hogy egy katolikus neveltetésben részesült fiatal lány hogyan kapcsolódott be a forradalomba: „nem emberarcú vagy feljavított szocializmust akartunk, hanem szabad Magyarországot, a szabadság szeretete a tizenéves gyerekeket és fiatalokat is megérintette”. Mesélt arról, hogyan zajlottak a forradalmi események, hogyan szereztek fegyvereket, és végül azt, hogyan fogták el, hogyan folyt le a tárgyalás. Előadásában nagy hangsúlyt fektetett a társai emlékére, akik közül sokakat kivégeztek. Kiemelte, hogy a különböző visszaemlékezésekben milyen tévedések vannak egyes személyekre vonatkozóan, amelyeket ki kell javítani. „A már meghalt emberek nem tudnak védekezni, az ő védelmükben az élők kell felszólaljanak”, utalva az 1956-os tevékenységéért kivégzett orvostanhallgatóra, Tóth Ilonára, akinek ügye többször is komoly közéleti vitákat váltott ki. Tóth Ilonáról készült film, szobrot is állítottak neki, Wittner Mária pedig most azért küzd, hogy post mortem megkapja a díszdoktori címet. Wittner Mária végül elszavalta A halálra ítélt lány című versét, és felolvasta azt az imát, amit a börtönben mondtak el minden este a rabok.
P. Nagy Noémi
erdon.ro