Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör a Tulipán könyvüzletben tartotta évadzáró ülését. A kör tagjai Dsida Jenőre emlékeztek. Szeptembertől júniusig az irodalom barátai 12 foglalkozáson vettek részt. Bemutatásra került dr. Brauch Magda Beszélni kell avagy használjuk anyanyelvünket című nyelvművelő kötete, Regéczy Szabina Perle verseskötete és Suplacan Nagy Mónika verseit tartalmazó műfordítás-gyűjteménye. Az előadásokat legtöbbször dr. Brauch Magda tartotta, az irodalmi kör szavalóinak közreműködésével. /Regéczy Szabina Perle, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke: Évadzárás a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 14./

Emlékezetes üléssel zárta június 24-én évadját az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör. Bemutatták Suplacan Nagy Mónika második, Intrebari fara raspuns – Kérdések válasz nélkül /Gutenberg Univers Kiadó, Arad/ című verseskötetét. Akárcsak az első kötet – Greeri in noapte – Ciripelők az éjszakában – verseit, a mostaniéit is Regéczy Szabina Perle körelnök ültette át magyar nyelvre. A könyvbemutatót a szerző román, Hevesi József, Katona Béla és Regéczy Éva körtagok magyar nyelvű felolvasása zárta. /Kiss Károly: Évadzárás a Tóth Árpád Irodalmi Körben. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 26./

Merész vállalkozás, nagy előrelépés a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem zenepedagógia szakán
2015. május negyedike emlékezetes nap marad mindazok számára, akik megnéztük a Művészeti Egyetem zenetanár szakos hallgatóinak rendkívüli bemutatóját. A Stúdió Színház színpadán fellépő csapat a Rebecca című, rendkívül érdekes musicallel lepte meg hallgatóságát.
A telt ház látványa egyszerre sokkoló és biztató hatása tudat alatt is arra késztette az előadókat, hogy teljes szívből és lélekből játsszák el a darabot. Az első meglepetés rövid szemrebbenését a bizakodás erőt adó hatalma váltotta fel. A leendő zenetanároknak talán szokatlan volt, hogy színészi feladatot is vállalniuk kellett, de a zene és az ének kisegítette őket a nehezebb pillanatokban.
Az egyetem számára fejlődést jelentő mérföldkő, hogy a zeneszakos diákok a kórus- és hangszeres zene mellett már a musical bemutatását is merik vállalni. Felkészítésükben, bátorításukban a színpadi fellépéseken rutinosan mozgó dr. Buta Árpád Attila énekes- előadóművész, egyetemi tanár vállalta a főszerepet. Ő jelölte ki Michael Kunze szövegíró és Lévay Szilveszter zeneszerző Rebecca, a Manderley ház asszonya című kompozícióját. Kitűnő pedagógiai megfontoltságból azért esett a választás erre az alig ismert műre, hogy az előadóknak nagyobb legyen a sikerélményük, ugyanis a közönség így kevésbé tudja összehasonlítani a kezdő csapat munkáját egy begyakorlott, hivatásos társulatéval.
Az előadásnak nem volt olyan pillanata, amelyben unatkozhattunk volna: figyelemfelkeltő cselekmény és magukkal ragadó melódiák kényszerítették döbbenetes csodálkozásra a hallgatókat. A magányos "american lady" és fizetett társalkodónője kényszerből utaznak együtt. A gazdag nőnek társaság, a társalkodónőnek fizetés kell, így a pénz válik az egyetlen összekötő kapoccsá közöttük. Az úri hölgy azt hiszi, hogy kénye-kedve szerint rendelkezhet a szégyellős, visszafogott, alázatos lánnyal, viszont hamar szertefoszlik ez az illúzió, mert megjelenik a gazdag és özvegy úriember. A társalkodónő és Maxim de Winter között hamarosan forró érzések szövődnek, amelynek házasság lesz a vége. Az amerikai hölgy nagy csodálkozva döbben rá, hogy újra magányos marad. Az új pár megérkezése Manderley-be alattomos, rejtélyes, baráti, ellenséges, hátborzongató és szomorú események sorát váltja ki. A ház előző asszonyát, a néhai Rebeccát szolgálók közül néhányan igyekeznek megbontani Max és neje harmóniáját. Szinte sikerül is a tervük, de a párnak végre lehetősége nyílik megértetni egymással az ellentmondásos eseményeket. Max bevallja új feleségének, hogy tehetetlenségében ő ölte meg Rebeccát, mert az folyamatosan gúnyolta és megcsalta. Már-már kiderül a gyilkosság is, de egy, a nyomozásba bevont orvos szerint az elhunyt nő betegsége miatt öngyilkos lett. A további viszályokat a kastély porig égése szünteti be. Ezzel végérvényesen elcsitulnak az indulatok, a musical boldogságban fejeződik be.
Külön dicséretet érdemelnek a zeneszakos hallgatók – és a besegítők is – ezért a produkcióért. Mindenki nagyot alakított. A zenészek részéről rendkívüli ez a teljesítmény, ugyanis ők nem tanulják a színjátszást, mindent átélésből, lélekből mutattak nekünk.
Szereposztás: "ÉN" (Ich), társalkodónő – Veress Mandy, III. éves, Maxim de Winter – Zöld József, III. éves, Mrs. Danvers – Ferencz Annamária, III. éves, Amerikai hölgy, Edith van Hopper – Hütter Dóra, III. éves, Beatrice Lacy – Nemes Katalin, I. éves, Frank Crawley/Giles Lacy – Ördög Vilmos Attila, III. éves, Jack Favell – Orbán Kálmán, II. éves, Ben – Siklódi István Attila. Zene (zongorakíséret): Bartha Orchidea Evelyn, III. éves. Mesélő – Nagy Norbert, II. éves színész. Közreműködők és kórustagok: Baricz Emőke (II.), Nagy Mónika Sarolta (II.), Köllő Emese (I.), Rózsa Sára (I. éves multimédia szakos), Berecki Botond (I. éves látványtervező szakos). Felkészítő tanár: dr. Buta Árpád Attila.
Reméljük, ez a siker további bemutatásokra buzdítja az előadókat!
Szilágyi Mihály mesterképzős hallgató
Népújság (Marosvásárhely)

Keresztény lovas tábor Szentegyházán
A Marosvásárhelyi Előre Sportegyesület, a radnótfájai egyházközség, valamint a Marossárpataki Újjászületés Egyesület közösen szervezte meg Szentegyházán augusztus első hetében a IV. keresztény lovas tábort. A hét napon át zajló, mozgássérülteknek szóló eseményen közel 100 személy vett részt Maros, Hargita és Szatmár megyéből. A nagyszabású eseménynek a mozgatórugói, éltetői ezúttal is a közismert és közkedvelt Marosvásárhelyi Jancsó István és Kovács Szabolcs voltak, akiknek szívügyük a fogyatékkal élő személyek sorsának könnyebbé tétele, így mindezért kitartóan munkálkodnak. A tábor jelszava és tematikája ezúttal az összetartozás volt, amelyet a tapasztaltak és a látottak alapján a szervezők nagyon is találó módon választottak. Az összetartozást a tábor hét napján, a hétfő reggeli elindulástól a vasárnap délutáni hazaérkezés pillanatáig mindvégig érezni lehetett. Mi, enyhébb vagy súlyosabb mozgáskorlátozott személyek összetartozunk és összetartunk! S nem csupán mi, hanem a bennünket sokszor önfeláldozóan, lelkesen, határtalan türelemmel, szeretettel gondozó hozzátartozóink és szívélyes önkénteseink is! A szervezők nap mint nap igyekeztek érdekes és változatos programokat, tevékenységeket nyújtani a résztvevőknek. Mindez sikerült is… A táborban nagy hangsúlyt fektettek az élménylovaglásra, a gyógymasszázsra, valamint a különféle úgynevezett kiscsoportos beszélgetésekre és foglalkoztatásokra. A szentegyházi lovas táborban a napi kétszeri élménylovaglás hatalmas népszerűségnek örvendett a mozgáskorlátozottak körében. A lovaglás óriási és feledhetetlen élményt nyújtott mindenki számára! Erről Simon András marossárpataki lótulajdonos, Dohi Zoltán Szatmárnémeti misszionárius, Kovács Szabolcs, valamint hozzáértő és segítőkész lovászai gondoskodtak. Ugyanakkor hathatós és elengedhetetlen segítséget nyújtott az élménylovaglás zökkenőmentes lebonyolítása érdekében Fekete Attila, Gáspár András, valamint lelkes munkatársa, Renáta. Mindhárman a Marosvásárhelyi hegyimentő-szolgálat alkalmazottai, akik immár második éve, hogy a táborozók élménylovaglását elősegítik. A sérült személyek nagyra értékelték a gyógymasszást is. Duda Mária-Magdolna kiváló masszőz vezetésével Márkos László, Szekeres Kinga, valamint Nagy Mónika remekül egészítették ki a gyógymasszázst végző csapatot. A táborozók lelki feltöltéséről Székely György radnótfájai református lelkipásztor, Rád András önkéntes, valamint Kádár Zoltán- János református teológus gondoskodott.
Továbbá nagyon örvendetes tény, hogy a radnótfájai egyházközség ifjai önkéntesekként – noha kezdetben kissé félénken, ám a napok múlásával egyre bátrabban és lelkesen – bizonyították segítőkészségüket, hathatós támaszt nyújtva a rászoruló mozgássérülteknek. Szinte tökéletes volt az összhang és a harmónia. A kiscsoportos beszélgetések nyíltak és őszinték voltak. Kiemelendő tény, hogy mindez az ifjaikra is érvényes. Olyan kiváló és lelkes csoportvezetők álltak melletünk, mint Székely György, Dohi Zoltán, Rád András, Kádár Zoltán-János és Fehér Árpád. Mindenki felszabadultan érezte magát. Ami talán a legfontosabb, az a gátlások megszűnése volt. Mindez hatalmas feloldódást és megkönnyebbülést jelent számunkra… Örömmel és óriási megelégedéssel tapasztaltam, hogy a tábor ideje alatt rengeteg ismeretség és igaz barátság szövődött. Ez alkalommal számtalan szívmelengető és követendő példát láthattunk, ami az önzetlen segítőkészséget bizonyítja: egy mindössze tizenöt esztendős ifjú lelkesen, ám ugyanakkor példamutató módon gondozott egy har-minchárom éves tolókocsiba kényszerült sérültet. Egy alig tizenkét esztendős fiúcska készséggel teljesítette súlyosan mozgássérült nagybátyja minden kérését.
Hálás köszönet Jancsó Istvánnak, továbbá Kovács Szabinak, az elkötelezett táborrendezőnek, aki szívvel-lélekkel munkálkodott a rendezvény sikerének érdekében, Budai Evódiának, a Barnabás Alapítvány elnök asszonyának a hathatós támogatásért, Joó Erikának és Joó Zoltánnak a kiváló körülmények biztosításáért.
Támogatóink: a Maros megyei Tanács, a Communitás Alapítvány, tizennyolc kiváló csernátoni család, kereskedelmi cégek, valamint a Maros-Mezőségi Református Egyházmegyétől 13 egyházközség, a Marosi Református Egyházmegyétől 14 egyházközség, a Küküllői Református Egyházmegyétől 23 egyházközség, valamint a Görgényi Református Egyházmegyétől 10 egyházközség.
Szabó Antal-Loránd
Népújság (Marosvásárhely)

Sok nyolcadikos szorul magántanár segítségére a román szövegek értelmezésénél
Néhány hete már elérhetők az oktatási minisztérium hivatalos honlapján a román tételmodellek, amelyek segítségével felkészülhetnek a végzősök a júniusi kisérettségire. Idegen szövegek elemzését gyakorolják a nyolcadikosok, azonban sok magyar ajkú diáknak még a „konyhanyelv” ismerete is gondot okoz, nemhogy az irodalmi szövegek értelmezése.
A legtöbb nyolcadikosnak nem ér véget a tanulás azzal, hogy hazamegy az iskolából három órakor. Sokan rohannak ezután magánórákra, azzal a céllal, hogy jobban felkészüljenek a kisérettségire. Sok szülő és diák egyetért abban, hogy a legnehezebb vizsgatantárgy a román nyelv és irodalom – legalábbis egy magyar anyanyelvű számára, de van, amikor a román diákoknak is fejtörést okoz egy-egy archaikus szöveg.
Egy marosvásárhelyi nyolcadikos fiú nevét nem vállaló édesanyja lapunknak elpanaszolta: a legnehezebb vizsgatantárgynak a román irodalmat és nyelvtant tartja, hiszen nagyon átfogóan kérik számon az anyagot, azt feltételezik, hogy mindenki betéve tudja az elmúlt négy évi tananyagot, a vizsga pedig egy felsőfokú nyelvvizsgának tűnik – mondta. „Akinek nem anyanyelve, nem érti meg a szövegek nagy részét. Gyakran én is az interneten keresem meg a szavak jelentését, néha még a román anyanyelvű sem ismeri az adott szó szinonimáját. Sok magyar gyerek a kérdéseket sem érti meg igazán, nemhogy a szöveget” – tette hozzá az édesanya.
A helyzet viszont nem kilátástalan, ugyanis sok plusz munkával és pénzzel felzárkózhatnak a diákok, azaz legtöbben magántanár segítségére szorulnak. „Nem gondolom, hogy nem menne át magántanár nélkül a fiam, de sokkal könnyebben megérti, ha elmagyarázzák neki órák után” – mondta az anya, aki negyven lejt fizet a másfél órás magyarázatért. Matematikából is magántanárra szorul a nyolcadikos fiú, így a kettő együtt már hetente majdnem 100 lejbe kerül a családnak – tette hozzá a szülő.
Nagy Mónika, az erdőszentgyörgyi Szent György Iskolaközpont román-magyar szakos tanára szerint a román tételmodellek elfogadhatók, és az átmenéshez szükséges minimális pontszámot elérhetik a vizsgázók, elegendő a tanórákon való figyelem és a szövegértés. „A magyar anyanyelvű gyerekeknek viszont nehéz az információ szelektálása, mert nem tudnak jól románul. A gond a megértéssel és a fogalmazással kezdődik, és túl kevés a tanórák száma is ahhoz, hogy ez változzon. Könnyebben boldogulnak a nyelvtani résszel, a bizonyítási fogalmazással tudnának esetleg pontot gyűjteni” – fejtette ki lapunknak a pedagógus. Nagy Mónika azt tanácsolja a nyolcadikosoknak, beszélgessenek, barátkozzanak román anyanyelvű gyerekekkel, mert így lehet a legkönnyebben elsajátítani a nyelvet, és a román nyelvű tévéadások is sokat segítenek ebben – mondta.
Néhány hónapja nagy port kavart a marosvásárhelyi Szász Albert Sportiskola román szakos tanára, aki azzal vádolta meg a tanintézet igazgatóját, hogy érdemtelenül engedi át a diákokat románból. A pedagógus szerint a legtöbb – főként vidékről érkezett – tanuló megszólalni sem tud az óráján, csak egy osztálytársuk tolmácsolásával érti meg őt. Azzal azonban egyetértett, hogy a rendszerrel van a baj, a magyar anyanyelvű diákoknak másfajta tananyagra, módszerre lenne szükségük a román nyelv elsajátításához, amely idegen nyelv számukra. Valószínű, még el kell telnie egy kis időnek, amíg a szaktárcának is hasonló lesz az álláspontja, addig is maradnak a nehéz tételsorok, a frusztrált tanulók és szüleik, illetve a magánórák.
A nyolcadikosoknak az országosan egységes próbavizsgát tavasszal szervezik meg, hogy felmérjék tudásukat, és hozzászoktassák őket a vizsgahelyzethez. Az igazi megmérettetésre júniusban kerül sor. A nyolcadikosok számára június 9-én zárul a tanév, 19-én veszi kezdetét a vizsga a román írásbelivel, 21-én a matematikával folytatódik, 22-én anyanyelvből bizonyítanak a diákok. Az eredményeket június 26-án teszik közzé, ugyanaznap lehet benyújtani az óvásokat, és 30-án közlik a végleges jegyeket.
Hajnal Csilla Székelyhon.ro