A kormányhatározat máj. 24-re tűzte ki Marosvásárhelyen a polgármester-választást, jelezte Mihály István, az RMDSZ Maros megyei szervezetének alelnöke. Az RMDSZ jelöltje Nagy Győző. Mihály István reménykedik az RMDSZ jelöltjének győzelmében. /Botos László: Marosvásárhelyi remények. = Új Magyarország, máj. 15./

Marosvásárhelyen megtartották a választást, az RMDSZ jelöltje, Nagy Győző lett a polgármester. A választásra jogosultak 77,7 %-a vett részt a szavazáson, Nagy Győző szerezte meg a szavazatok 56,8 %-át /55.397-en voksoltak rá/, a vatrás helyi pártkoalíció, a Maros Megyei Demokrata Szövetség 39,5 %-ot /38.543 fő/, az RMDSZ nélküli Demokratikus Konvenció 2,5 %-ot /2.471 fő/, egy kisebb csoport 0,4 %-ot /414 fő/ kapott. /Új Magyarország, máj. 26., Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Boross Péter belügyminiszter szept. 1-jén kétnapos látogatásra Romániába utazott, az első napon és Victor Babiuc román belügyminiszterrel együtt Bukarestben aláírta a személyek átvételéről szóló kormányegyezményt - közkeletű nevén toloncegyezményt. A két miniszter egyúttal megállapodást írt alá minisztériumaik közötti együttműködésről, valamint két új határátkelőhely /Méhkerék- Nagyszalonta, Battonya-Tornya/ 1993 végéig történő megnyitásáról. /MTI, Magyar Nemzet, szept. 1./ Másnap Boross Péter Marosvásárhelyre látogatott, találkozott Nagy Győző polgármesterrel, majd a városi tanács tagjaival. A miniszter felajánlotta az általa vezetett tárca és a magyarországi helyi önkormányzati, közigazgatási segítségét. Találkozott az RMDSZ megyei szervezetének vezetőivel is. /Népszabadság, szept. 3./

Marosvásárhelyen máj. 8-án megyei politikai fórumot tartott az RMDSZ. A vártnál kisebb volt az érdeklődők száma. Markó Béla elmondta, hogy az autonómia szellemében Brassóba, az RMDSZ kongresszusán hozott döntésnek megfelelően az RMDSZ nem egyszerű politikai párt, hanem önkormányzati modellként működő érdekképviseleti szervezet. Nagy Győző polgármester munkájával szemben elégedetlenséget fejeztek ki a hozzászólók. /Mózes Edith: RMDSZ-fórum. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 11./

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem /EPMSZ/ idén Erdélyben, Szovátán rendezte meg találkozóját /máj. 16-22./, az akadémiai napokat. Máj. 16-án Marosvásárhelyen, a Vártemplomban volt az ünnepélyes megnyitó. A résztvevőket Fülöp G. Dénes református lelkész, Kolcsár István unitárius esperes, Sütő András, Markó Béla és Nagy Győző polgármester köszöntötte. Dr. Bárczay Gyula, az EMPSZ svájci elnöke meghatottan köszönte meg a lehetőséget, hogy itt rendezhetik meg az EMPSZ összejöveteleit. Este már Szovátán kezdődtek meg a Kereszténység - megújulás - társadalom központi téma első előadásai. /Nagy Miklós Kund: Megkezdődtek az akadémiai napok. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 18./

Szept. 4-5-én tartották Marosvásárhelyen a Kollégiumi Öregdiákok Baráti Köre szervezésében az egykori Református Kollégium - ma Bolyai Farkas Líceum - volt diákjainak világtalálkozóját. Amerikából, Ausztráliából, Svédországból, Németországból, Magyarországról és más országokból érkeztek az öregdiákok. Az istentiszteleten Gálfy Zoltán teológiai professzor szolgált. Beszédet mondott Klementisz János igazgató és Sipos Lajos, a kollégium legidősebb tanára. A Teleki Tékában megnyílt kiállításon a kollégium egykori nyomdájában készült művek voltak láthatók. Az iskolába pedig 81 író-költő, 9 szobrász és 20 festőművész - a kollégium volt diákjai - alkotásai sorakoztak. A megjelentek kopjafát állítottak a református temetőben az elhunyt tanárok és diákok emlékére. A kollégiumban beszédet mondott Nagy Győző, Marosvásárhely polgármestere, M. Kiss Pál művészettörténész, egykori kollégiumi tanár, Weszely Tibor tanár és Szőcs István író. Felolvasták a résztvevők által elfogadott Ősi magyar iskolánkért című levelet. /Bögözi Attila: Világtalálkozó Marosvásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./ A levélben összegezték a közel félezer éves kollégium jelentőségét. Ez a kollégium - akárcsak a nagyenyedi, a kolozsvári, a zilahi, a sepsiszentgyörgyi, a szászvárosi, a máramarosszigeti testvérintézmény a tudomány, műveltség erős vára volt. A kollégium az erdélyi református gyülekezetek adományaiból épült. 1990. febr. 9-én döntés született, melynek értelmében a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum - más erdélyi középiskolákhoz hasonlóan - visszanyeri magyar jellegét. Nem így történt. Marosvásárhely lakossága 1977-ben 60 százaléknál nagyobb arányban magyar nemzetiségű volt és ma, az erőszakos betelepítések után is több mint 50 százalékban magyar, ennek ellenére nincs egyetlen magyar középiskolája. Az öregdiák-találkozó résztvevői kérik az ország elnökét, az illetékes kormányszerveket, hogy tegyék lehetővé az 1990. febr. 9-én döntés érvényesítését. /Ősi magyar iskolánkért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 8./

"Jeszenszky Géza szept. 17-én vidéki körútra indult, melynek első állomása Marosvásárhely volt. Tárgyalt a megyei prefektussal, Nagy Győző polgármesterrel, majd a Kultúrpalotában a helyi értelmiségiekkel és politikusokkal találkozott. Rövid beszédében utalt "az érzelmek tomboló diktatúrájára". A tolerancia és az együttélés történelmi hagyományai alapján ez a város és Erdély általában példát mutathat a térségnek és Európának. Jeszenszky találkozott az RMDSZ képviselőivel, volt a Bolyai Farkas Líceumban, ahol könyveket adott át a könyvtárnak. Megkoszorúzta az 1989-es decemberi hősök és az 1848-49-es székely vértanúk emlékművét, megtekintette a Teleki Tékát és a Vártemplomot, este Sütő Andrást látogatta meg. /Bögözi Attila: Magyar külügyminiszter a székely fővárosban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 18-19.,Simon Ernő: Jeszenszky Géza Marosvásárhelyen. = Magyar Nemzet, szept. 18./ Marosvásárhelyen a külügyminiszter a Kultúrpalotában meghallgatott több fölszólalást. A Nagy Románia párt helyi elnöke, Adrian Moisoiu felszólalásában követelte: "Ne avatkozzon be kívülről senki Maros megye problémáiba és mi meg fogjuk találni a modellértékű Európába vezető utat." A Román Nemzeti Egységpárt helyi elnöke, Ioan Judea, aki az 1990-es marosvásárhelyi pogrom idején Marosvásárhely polgármestere volt, bírálta a magyar kormányt, majd átadta Jeszenszkynek magyargyalázó, rágalmazó művét /Tg.-Mures - cumpana lui Martie/, a magyar külügyminiszter azonban feloldotta a feszültséget. A külügyminiszer Marosvásárhelyen ellátogatott az RMDSZ helyi székházába is, majd fölkereste a Bolyai Farkas Líceumot, a Teleki Tékát, este pedig Sütő Andrást. /Bögözi Attila: Szót lehet érteni, ha van jó szándék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./"

A Budapestre látogató Nagy Győző, Marosvásárhely polgármestere a Népszabadságnak telefonon nyilatkozott okt. 25-én: távollétét kihasználva kezdték meg Marosvásárhelyen az Antonescu-szobor alapozását, mert a városi tanács magyar többségű, nem számíthatnak rá, hogy megszavazzák a háborús bűnös szobrának felállítását, viszont ki akarják használni azt a rendelkezést, hogy a törvénytelenül épített létesítmények sem bonthatók le bírósági döntés nélkül. /A polgármester távollétében építkeznek Marosvásárhelyen. = Népszabadság, okt. 26./

Marosvásárhelyen kétnapos ünnepséggel emlékeztek az Aranka György vezette Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, megalapításának 200. évfordulójára az EMKE szervezésében. Tófalvi Zoltán, az EMKE alelnöke nyitotta meg az ünnepséget. A rendezvény védnöke, Entz Géza nevében Zalatnay István, a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke üdvözölte a résztvevőket. Nagy Győző, Marosvásárhely polgármestere után Borbély László, az RMDSZ Maros megyei elnöke beszélt, majd Benda Kálmán akadémikus, a Magyar Történészek Világszövetségének elnöke Aranka György magyarországi kapcsolatait és a társaság tevékenységének európai visszhangját ismertette. Az évforduló emlékére emléktáblát helyezte el a Vártemplomban. /Kétszáz éves erdélyi nyelvművelés. = Új Magyarország, dec. 6./

Marosvásárhelyen márc. 15-én a Székely vértanúk emlékművénél ünnepelt a város magyarsága. Markó Béla RMDSZ-elnök emlékezett beszédében az 1848-as szabadságharcra. Emlékeztetett arra, hogy ezt a tiszta ünnepet sokan rágalmazzák, tartalmát meghamisítják, akik jogainkat támadják, saját jogaikat teszik támadhatóvá. Beszédet mondott még Kelemen András magyar külügyminisztériumi államtitkár, Borbély László, a megyei RMDSZ-elnök, Ungvári Zrínyi Imre, koszorút helyezett el - többek között - Sütő András, Nagy Győző polgármester és Rudas Ernő bukaresti magyar nagykövet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

Tavaly óta küzd a Háborús Veteránok Szövetsége azért, hogy Marosvásárhelyen felállítsák Antonescu szobrát. A cikkíró összefoglalja az eddig történteket, az RMDSZ harcát, hogy megakadályozzák a háborús bűnös szobrának felállítását. A törvényszéki tárgyaláson /1993. dec. 10./ a megyei bíróság kiállt Antonescu mellett /akik megakadályozzák a marsall mellszobának felállítását, úgy kell tekinteni, mint nemzet- és országidegeneket, stb./ és kötelezte a megyei tanácsot az építési engedély kiadására. A fellebbezést elutasította a megyei, majd 1994. márc. 7-én a Táblabíróság, az utóbbi döntése végleges. Nagy Győző polgármester és az RMDSZ Maros megyei szervezete a főügyészhez benyújtott memorandumban tiltakozott ez ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28-29./

Máj. 27-én rendkívüli ülést tartott az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöksége, meghívták Nagy Győző polgármestert is. Napirenden szerepelt az Antonescu-szobor ügye. 1993 őszén sikerült leállítani a munkálatokat, azóta viszont törvényszéki ítélettel kötelezték a városi tanácsot az építkezési engedély kiadására, máj. 16-án a munkálatokat újrakezdték. Az elnökség újabb ellenlépéseket tesz, a kormányhoz fordul./RMDSZ Tájékozató (Bukarest), máj. 30./

Hivatalos látogatást tett Marosvásárhelyen Nathan N. Blum, az Egyesült Államok romániai konzulja. Felkereste Nagy Győző polgármestert, a prefektust és az orvosi egyetemet. Tájékozódott az interetnikai helyzetről is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 10./

Még nem került a parlament elé a helyi költségvetésről szóló törvénytervezet, így öt százalék kerül vissza, amit a város saját céljaira fordíthat, mondta el Nagy Győző, Marosvásárhely polgármestere. A feszültség csökkent a lakosság körében, a sajtó viszont gondoskodik az uszításról. A következő helyhatósági választásokon nem indul, jelentette ki Nagy Győző, mert az RMDSZ nem biztosította neki azt a hátteret, ami kell a munkájához. /Új Magyarország, nov. 15./

A helyi önkormányzatok működését a helyi közigazgatási 1991/69. számú törvény szabályozza. A prefektúra felügyelete alá vonja az önrendelkezési területeket, a prefektus felülbírálja a választott testületek döntéseit. Az RMDSZ-en belül megalakult az Országos Önkormányzati Tanács, azonban az adott törvény keretei között kevés eredményt érhetnek el. Néhány város helyzetét ismerhetjük meg. Marosvásárhelyen a 25 városi tanácsosból 14 RMDSZ-es. Az RMDSZ-frakció jól működik, azonban munkájukba nem sikerült bevonni Nagy Győző polgármestert. A kétnyelvű utcatáblákat még mindig nem sikerült kirakni, a polgármesteri hivatalban csak románul jelennek meg a feliratok. Csíkszeredában a helyi tanács és a polgármesteri hivatal összehangoltan működik. Létrehozták a szociális konyhát, a Gyermekmentő Intézetet. Sepsiszentgyörgy 23 tagú tanácsából 18-an az RMDSZ listájáról kerültek be. A pénzügyi autonómia hiányzik. Albert Álmos polgármester újraindul a következő választáson. Szatmárnémetiben a 25 tagú városi tanácsból 11 RMDSZ-es. Az RMDSZ-frakció meg tudta akadályozni a hátrányos törvények elfogadását. A legfőbb eredmény az, mondta Zeng László, az RMDSZ-frakció vezetője, hogy sikerült elfogadtatni jelenlétüket. Nagyváradon a helyi önrendelkezés nem működik, a prefektus nem fogadja el a városi tanács döntéseit. Kolozsváron Gheorghe Funar pártelnök-polgármester tettei uralják a híreket. Amikor a tanácstagok a funari döntés ellen szavaznak, nevüket közreadják a helyi román sajtóban, kipellengérezve őket. A tanács 31 tagjából heten RMDSZ-esek. Többször sikerült megakadályozniuk szabálytalanságokat. Brassóban a 31 tagú városi tanácsba hárman az RMDSZ színeiben jutotta be. A háromnyelvű utcaneveket hiába javasolták, mert azt a kormánypártiak elutasították. Aradon a 31 tagú testületből négyen RMDSZ-esek, sikerült elérniük, hogy a tanács határozatait a nemzetiségek nyelvén is kinyomtatják. /Simon Judit: Koldus önkormányzatok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 21./

Marosvásárhelyen az RMDSZ és a szélsőséges Román Nemzeti Egységpárt egyaránt ellene van Nagy Győző polgármesternek mert mindkét pártot kilakoltatták székházából éppen most, a kampányidőszak előtt. Zonda Attila, az RMDSZ marosvásárhelyi elnöke kifejtette, hogy nem ajánlottak fel megfelelő csereépületet. Frunda György szenátor még Iliescu elnökkel is tárgyalt a székház ügyében Nagy Győző magyarázkodott, a pártokat okolta, miért nem nézték meg hamarabb a kijelölt épületeket. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 21./

Aug. 2-án Szőcs István /Kolozsvár/ betöltötte 70. életévét, ebből az alkalomból közölte a Helikon /Kolozsvár/ Hiedelmek hatalma című vitacikkét. A madéfalvi veszedelemről megjegyezte, hogy később a székelység számára pozitívnak bizonyult a székely határőrezredek felállítása. Másrészt a madéfalvi veszedelem mellett eltörpülnek a székelység nagyobb veszteségei, de azokról nem emlékeznek meg. Például a Mihály vajda oldalán harcoló háromszékiekből Miriszlónál és más csatákban a nemesek és a hajdúk nyolcezer székelyt öltek meg. A székelyek nagy győzelmeiket sem ünneplik meg. Kőrösi Csoma Sándorról sok könyvet írtak, de hogy miképpen illeszkedik munkássága a korabeli európai tudomány irányaiba arról hallgatni szoktak. Szabédi László esetében vannak Szabédi-napok és díszvacsorák. Egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy A magyar nyelv őstörténete című főművét tudományos ülésszakon komolyan megvitatták volna. /Lapszemle rovat. = A Hét (Bukarest), aug. 13./

"A státustörvényt illetően jó okunk van arra, hogy büszkék legyünk - jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában, okt. 28-án. Nem véletlen, hogy az előterjesztést a parlament több mint 90 százaléka megszavazta. Kifejtette, hogy a státustörvény a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítését tűzte ki célul. A kormányfő közölte: a jogszabály abban próbál segítséget nyújtani a határon túli magyaroknak, hogy szülőföldjükön maradhassanak úgy, hogy ott hozzák létre a saját kis magyar világukat. - Ennek a törvénynek az a célja, hogy az elmúlt nyolcvan évben tapasztalt, magyarokat sújtó asszimilációt megállítsa, visszafordítsa, és helyette a magyar nemzethez való tartozás érzését és az önbecsülést erősítse meg - tette hozzá. Szavai szerint egy olyan úton indultunk el, amelyen 80 éve nem járt magyar. - 2015-ben szeretnék elégedett lenni, amikor azt tudjuk mondani, hogy Magyarország felzárkózott az Európai Unió tagállamainak átlagához - fogalmazott a miniszterelnök. Mint mondta, addig a magyar embereknek ki kell törölniük az elégedettség szót a szótáraikból. A kormányfő utalt arra, hogy nekünk 25 év alatt kell bejárnunk azt az utat, amelyet Európa szerencsésebb országai 70 esztendő alatt tettek meg. A velencei bizottság jelentésének megítélése kapcsán Orbán Viktor kijelentette: nem azt állítjuk, hogy magyar győzelem született. Hozzátette: a testület jelentése az összes európai kisebbség nagy győzelme. Kitért arra, hogy a jelentés olyan elemeket is megfogalmaz, amelyek visszaigazolják mindazt, amit hosszú idő óta a nemzet sorsáért aggódó magyarok gondoltak határon innen és túl, és visszaigazolják a magyar kormányzat gondolkodását és ide vonatkozó programját is. A jelentés egyes részleteinek értékelésekor leszögezte: nagyon derék dolog, hogy a magyar állam létrehoz a történelmi egyházaknak egy magyar nyelvű tudományegyetemet, de valójában az lenne a helyes, ha egy magyar nyelvű egyetem a román állam fenntartásában működhetne. Orbán Viktor elmondta: a velencei bizottság azt is kimondja, hogy az anyaországnak is lehetősége van a saját területén kívül élő kisebbségek támogatására. Az eltérő román és magyar értékelések kapcsán a miniszterelnök megjegyezte: mindenki az adott lehetőségekből próbál a legtöbbet valóra váltani. Orbán Viktor értékelése szerint Romániának az a problémája, hogy 2 millióval több, Magyarországnak pedig az, hogy 2 millióval kevesebb magyar él a területén. A státustörvény végrehajtására vonatkozó kérdésre válaszolva a kormányfő jelezte: a Magyar Állandó Értekezlet résztvevői egyetértettek abban, hogy az elfogadott jogszabályon nem kell változtatni, ettől eltérő a román, valamint a szabad demokrata álláspont. A kormányfő közlése szerint a törvény azokra terjed ki, akik három feltételnek együttesen felelnek meg: magyarnak vallják magukat, magyarul beszélnek és valamelyik magyar szervezet, vagy történelmi egyház tagjai, illetve magyarként vannak az adott országban nyilvántartva. Hozzáfűzte, hogy a jogosultságról Magyarországon fognak dönteni. A miniszterelnök szólt arról, hogy az egészségügyi ellátásokra vonatkozó szabályozások tekintetében szükség lesz az országok közti egyezetésre. Arra a román miniszterelnöki kijelentésre reagálva, miszerint Románia területén nem fogják engedni olyanok jelenlétét, akik a magyar etnikumhoz való tartozást vizsgálnák, Orbán Viktor úgy fogalmazott: nem erőből kellene ezt a kérdést eldönteni. A beszélgetésből kiderült továbbá, hogy Orbán Viktort Széchenyi István gróf nemzetépítése inspirálja leginkább, és mint mondta: a bethleni feladat talán a legnagyobb volt a XX. században, amely miniszterelnökök előtt tornyosult. /Orbán Viktor: "Romániának az a problémája, hogy 2 millióval több, Magyarországnak pedig az, hogy 2 millió magyarral kevesebb él a területén" = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 30./"

Romániában máris legalább hét Antonescu-szobor áll, köztük a háborús bűnökért elítélt marsall 1999-ben, Nagysármáson leleplezett mellszobra. Ilie Bucur pópa idehozatta Marosvásárhelyről az Antonescu-szobrot /ott nem engedélyezték a felállítását/, és felállították az ortodox templom kertjében. Nagysármáson a magyar közösség száma viszont jócskán meghaladja a húsz százalékot, ennek ellenére nincsenek kétnyelvű táblák. A faluban erős a "vátrás fészek", melynek fő szervezője Bucur pópa, a jelenlegi PRM-elnök. A pópa Gheorghe Funart példaképének tekinti. 1999-ben az Antonescu-szobor avatására eljött Andrei Andreicut gyulafehérvári ortodox érsek és sok nyugalmazott katonatiszt. A helyi RMDSZ tiltakozott a szoborállítás ellen. Ilie Bucur pópa a Krónika munkatársának kifejtette: meg kellett mentenie a megaláztatásoktól a szobrot. Antonescu Besszarábia és Bukovina megmentője, a románok nemzeti hőse, szavalta a pópa. /Salamon Márton László: Háborús bűnök és bűnösök Sármáson. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./ A Vatra Romaneasca és egykori pártja, a PUNR Marosvásárhelyen szobrot akart állítani Ion Antonescunak. A talapzat engedély nélkül, egyik napról a másikra el is készült az egykor Bethlen Gáborról elnevezett marosvásárhelyi sétányon. Nagy Győző, Vásárhely 1992 és 1996 közötti polgármestere azonban nem engedélyezte a mellszobor elhelyezését; az alkotást végül Nagysármáson állították fel. /Sz. E.: Az Antonescu-szobor útja Vásárhelytől Sármásig. = Krónika (Kolozsvár), márc. 22./

Magyarországon a Fidesz nyerte az európai parlamenti választásokat Orbán Viktor nagy győzelemként értékelte pártja eredményét. „Bár már máskor is győztünk, ilyen nagyon még sohasem” – jelentette ki a Fidesz elnöke. Szlovákiában a kormánykoalícióban részt vevő Magyar Koalíció Pártja a szavazatok 13,24 százalékával két képviselői helyzet szerzett meg az Európai Parlamentben. A választási eredmények alapján azonban nemcsak a felvidéki Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád lesz a kisebbségi sorban élő magyarság szószólója a parlamentben. A Fidesz-listán bejutott Gál Kinga személyében erdélyi származású képviselője is lesz az európai törvényhozásnak. Gál Kinga Kolozsváron született, általános iskolai tanulmányait Nagyváradon végezte. Szüleivel 1984-ben telepedett ki Magyarországra, de ezt követően sem veszítette el kapcsolatát az erdélyi magyarsággal. 1994-ben Markó Béla RMDSZ-elnök külpolitikai tanácsadójaként tevékenykedett Bukarestben, a Fidesz-kormány idején pedig a Határon Túli Magyarok Hivatalának alelnöke volt. Gál Kinga az MTI-nek elmondta: részt kíván venni a Románia csatlakozásával foglalkozó bizottságban. Jelentős kisebbségpolitikai tapasztalattal utazik Brüsszelbe a szocialista Tabajdi Csaba is, aki a Horn-kormányban a Miniszterelnöki Hivatal kisebbségi ügyekben illetékes politikai államtitkára volt, és a fideszes Schöpflin György, a londoni egyetem politológiaprofesszora, aki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem állandó résztvevője. – Az Európa-szerte lezajlott választások nyomán az Európai Parlamentben az Európai Néppárt alkotja a legnagyobb képviselőcsoportot 269 mandátummal. Második helyre került az Európai Szocialisták Pártja 199 képviselővel, a harmadikon a liberálisok képviselőcsoportja 63 képviselővel. /Gazda Árpád: Erősödhet a kisebbségi lobbi. = Krónika (Kolozsvár), jún. 15./

A nemzethalál víziója régóta foglalkoztatja a magyarság sorsáért aggódó gondolkodókat. Tény, hogy fogy a magyarság szerte a Kárpát–medencében. A „haladó” liberalizmus nemrég nagy győzelmet aratott Magyarországon. Minden fórumon átment az a törvényes lehetőség, hogy 18 éves kortól minden nő véglegesen meddővé operáltathatja magát, ha akarja. /Veres István: Még egy „haladó” lépés teljes elfogyásunk felé. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), máj. 19./

Florea, Marosvásárhely polgármestere szerint a restitúciós törvények miatt a városok egyrészt ingatlanok nélkül maradnak, másrészt megoldhatatlan helyzetekbe sodródhatnak. Florea a magyar történelmi egyházaknak visszaszolgáltatott iskolákat hozta fel példaként, mondván, ha az egyházak más célra akarják felhasználni az ingatlanokat, a városnak sem területe, sem pénze nincs rá, hogy más oktatási intézményeket létesítsen ezek pótlására. A polgármester kifejtette, ő luxusbordélyt létesítene a Bolyai Farkas Líceum épületében, mivel ez a legjövedelmezőbb üzlet, és az egyházat semmi nem akadályozza meg, hogy az iskola helyett más célokra használja fel az ingatlant. Sebestyén Mihály megjegyezte, hogy még mindig nincs jogegyenlőség Romániában, ugyanis ha ezt a kijelentést, miszerint egy nagy múltú tanintézményből leginkább kuplerájt kell csinálni, Nagy Győző vagy Fodor Imre tette volna az ortodox vagy görög katolikus egyházra értendő, máris országos per lenne belőle, fejek hullanának, növekedne a hivatásos átokmondók száma. Szembesülni kellene a valósággal, hogy ez a város a felekezeti intézményein keresztül oldotta meg a századok folyamán a gyermekek oktatását. Marosvásárhelyen a református és katolikus hívek, kik a város lakosságának szinte abszolút mértékét jelentették, saját erőből létesítettek iskolákat és óvodákat. Ugyanezt tette az izraelita felekezet is. Minden felekezetnek jogában állott 1848-tól saját intézményt létrehozni oktatási céllal. Ehhez nem kellett belügyminiszteri engedély, a kuplerájhoz igen. A Református Kollégium létrehívása vagy felélesztése a református egyház alapvető feladata mindenkor, mindenütt Romániában, ahol már korábban is létezett ilyen intézmény. A református egyház 475 éves történelme során Erdélyben nem kobzott el erőszakkal egy iskolát sem. De épített, működtetett, akkor is, amikor erre egy fityinget sem kapott az államtól. Az egyház jogos tulajdonát kérte vissza. A református egyház, mint minden keresztény egyház, nem híve a prostitúciónak. Sebestyén Mihály hozzátette: nem tagja, nem híve a református egyháznak, sem fizetett ügynöke. /Egy idézet kapcsán. Kevés tisztelettel: Sebestyén Mihály. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 13./

Marosvásárhely polgármesteri székének visszaszerzése lesz vélhetően az RMDSZ-stratégia alapja a jövő évi önkormányzati választásokon. Amennyiben az RMDSZ jelöltje itt nyer, akkor könnyebben adja el sikerként a teljesítményét. Mai napig sem sikerült feldolgoznia a romániai magyar vezető politikai elitnek és a helyi közösség jelentős részének, hogy a nemrég még magyarok által többségben lakott Marosvásárhelynek immár nyolcadik éve román polgármestere van. A 2000-es választás a románok összefogási képtelenségének mítoszát rombolta szét, a 2004-es voks pedig az etnikai szavazás merev korlátainak átléphetetlenségét cáfolta meg, ugyanis Dorin Florea jelentős számú magyar szavazatnak köszönhetően diadalmaskodott. Ennek fő oka az, hogy Florea elődei, Nagy Győző és Fodor Imre szerény eredményekkel igazgatták a várost, míg a jelenlegi városvezető látványos intézkedésekkel hódította meg a lakosság többségét. Marosvásárhelyen a 2002-es népszavazás szerint valamivel 50 százalék alá csökkent a magyarok száma, ennek ellenére nem reménytelen a jövő évi RMDSZ-jelölt sorsa. A győzelem nem lehetetlen. /Marosvásárhely visszahódítására készül az RMDSZ. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Markó Béla nem szokott butaságokat nyilatkozni. Most viszont azt tette, mondván, ha Tőkés László nem jelölteti magát, az általa kapott több mint három százaléknyi szavazat is az RMDSZ-nek jutott volna. Ha nincs a konkurencia, a veszély, hogy a romániai magyarság képviselet nélkül marad, még a tradicionális RMDSZ-szavazók sem mozdultak volna meg ekkora arányban. Magyarán: az egymagában versengő RMDSZ nem érte volna el a bejutáshoz szükséges 5 százalékot. Amennyiben Tőkés László elfogadta volna a felkínált helyet a szövetség listáján, a szavazatok aránya sokkal kevésbé növekedett volna, a radikális Tőkés-pártiak ugyanis a kiegyezésben árulást láttak volna. Az érvényesülni képes ellenzék létrejöttével az RMDSZ a többség számára hitelképesebb lett. A Fidesz Szász Jenő minden törekvése ellenére sem került olyan pozícióba, hogy hatalmi tényezőként megvethesse a lábát a térségben. Az europarlamenti választások egyik nagy győztese kétségkívül Tőkés László püspök. Fennáll annak a lehetősége, hogy az uniós parlamentben zajló heves gazdasági, politikai viták rövid időn belül ledarálják a parlamenti politizálásra alkalmatlan püspököt. Az újságíró szeretné, ha személyében méltó képviselőre lelne az erdélyi magyarság. /Ercsey-Ravasz Ferenc: Strasbourgi perspektívák. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

Maros megyében az RMDSZ megőrizte vezető helyét, 38 RMDSZ-es polgármester van, de érzékeny veszteség a marosvásárhelyi polgármesteri szék, illetve a tanácsi többség elvesztése. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke elégedett a választások eredményével. A második fordulóban az MPP csak Gyulakután győzött. Marosszentanna viszont az RMDSZ nagy győzelme, mert nacionalista, agresszív kampányt folytatott az ottani román jelöl. Ez a visszájára fordult. /Mózes Edith: Megyei mérleg: 38 RMDSZ-polgármester. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 17./

Az 1992-es helyhatósági választások előtt Borbély László akkori Maros megyei RMDSZ-elnök szándékosan elhallgatta az RMDSZ-tagok, a helyi magyar értelmiség javaslatait, és mindenki ellenében kierőszakolta Káli Király István jelölését. Ennek csúfos kudarc lett az eredménye, Káli Királyt kizárták, a helyette jövő Pokorny Lászlót pedig már megválasztott marosvásárhelyi polgármesterként járatták le. Az akkori miniszterelnök, Teodor Stolojan jóindulatán múlott az újabb marosvásárhelyi polgármester-választás elrendelése, aminek nyomán Nagy Győző lett az új polgármester. Tőkés László, az RMDSZ akkori tiszteletbeli elnöke mondotta, hogy a Maros megyei szervezetnek ezek után illene lemondania. Innen ered Borbély Lászlónak a Tőkés Lászlóval szembeni mérhetetlen ellenszenve. 1996-ban Zonda Attila elnöksége alatt a megyei RMDSZ-küldöttek nyolc jelölt meghallgatása után választották ki Fodor Imrét polgármesterjelöltnek. Borbély Lászlónak, Markó Bélának és társaiknak nem tetszett ez a fajta túl demokratikus választási elv: attól tartottak, hogy a képviselő- és szenátorjelöltek hasonló kiválasztásával meglepetések érhetik, és nem ők kerülnek majd a parlamentbe. Mindent megtettek a megyei elnök, Zonda Attila megbuktatásáért még annak árán is, hogy a helyi magyarság soraiban ennek negatív visszhangja lesz. A 2000-es helyhatósági választások előtt Markó Béla bejelentette: mivel Marosvásárhelyen a román lakosság túlsúlyba került, meg kell fogalmazni az új Marosvásárhely-stratégiát. A cikkíró, Gaál Márton szerint biztosra vehető, hogy megegyeztek a megyei tanácsban többséget alkotó román pártokkal, hogy Marosvásárhely polgármesteri székét átengedik a román jelöltnek, amennyiben emberükből, Virág Györgyből román segítséggel megyei tanácselnököt faragnak. Az egyezséget Frunda György somostetői villájában hozták tető alá, ahol szemtanúk szerint 6-7 RMDSZ-es csúcsvezető és Dorin Florea tárgyalt. Utána kétszínűségből krokodillkönnyeket hullattak és bánkódtak a polgármesteri szék elveszítése miatt. 2004-ben már az RMDSZ sem reménykedett Kelemen Atilla győzelmében. Jelölését kényszermegoldásnak tartották Markóék is. A 2008-as helyhatósági választások előtt Borbély László keményen szervezkedett, hogy ő szeretne az RMDSZ jelöltje lenni. Az időközben bejegyzett Magyar Polgári Párt felkérte Bölöni Lászlót, hogy vállalja el Marosvásárhely polgármester-jelöltségét. A jeles edző igent mondott. Borbély László vezetésével az RMDSZ-stáb suttogó propagandába kezdett, igyekeztek lejáratni Bölönit. Borbély László üzent Bölöninek, hogy Marosvásárhelynek már van polgármester-jelöltje. Ekkor született meg Bölöni László nyilatkozata, hogy csak abban az esetben vállalja a polgármester-jelöltséget, ha az RMDSZ is őt támogatja. Azután a választáson jött a vereség. A magyar választók fele nem ment el szavazni Marosvásárhelyen. Borbély László személye sok magyart tartott távol a szavazóhelyiségektől. /Gaál Márton közgazdász: Késő bánat. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), júl. 2./

Aláírta a koalíciós megállapodást a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és a Szociáldemokrata Párt, illetve a Konzervatív Párt alkotta szövetség (PSD-PC). Az RMDSZ-nek csupán államtitkári tisztségeket ajánlott fel a PD-L, amit a szövetség visszautasított. Emil Boc pártja így próbált valamiféle „kompromisszumos” megoldást keresni arra, hogy a szociáldemokraták RMDSZ-re vonatkozó feltételének is eleget tegyen, és a szövetség se vádolhassa szószegéssel. A választások két nagy győztes pártja alkotta nagykoalíció csaknem hetven százalékos parlamenti támogatottságot élvez. A tervek szerint a Theodor Stolojan vezette kormánynak 19 tárcavezetője, és négy tárca nélküli minisztere lesz. A PSD-PC szövetségnek eggyel több tárcája lesz, mint a PD-L-nek, a miniszterelnök-helyettesi tisztség is őt illeti meg. Megegyeztek abban is, hogy mindkét fél külön jelöltet indít a jövőre esedékes elnökválasztáson. A gazdasági stabilitást, a munkahelyek megőrzését, az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítását, a decentralizáció folyamatának gyorsítását, az infrastruktúra fejlesztését jelölték meg a felek az új kormány legfőbb feladatai között a Partnerség Romániáért címet viselő dokumentumban, amelyet Emil Boc, a PD-L és Mircea Geoana, a PSD elnöke látott el kézjegyével Bukarestben. A jelek szerint RMDSZ-részről nem törődött bele mindenki az ellenzéki pozíció megváltoztathatatlanságába. Borboly Csaba, az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnöke úgy véli, a PSD–PD-L kormányzás nem fog egy évnél tovább tartani, és elképzelhetőnek tartja, hogy egy idő után az RMDSZ is egyenlő partnerként kerülhet be a kormányba. /Aláírta a koalíciós megállapodást a PD-L és a PSD-PC szövetség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 15./

Az erdélyi magyar pártok vezetői szerint jogos elvárás a választójog
Az erdélyi magyar politikai pártok vezetői örülnek a magyarországi választójogi törvénymódosításra vonatkozó fideszes javaslatnak, mely szerint a 2014-ben esedékes országgyűlési választáson a határon túli magyar állampolgárok is megkapják a magyarországi választójogot. A csütörtökön kiszivárgott koncepció értelmében a Magyarországon lakóhellyel nem rendelkező magyar állampolgárok magyarországi országos listára szavazhatnak. A külföldön élők a Fidesz tervei szerint levélben szavazhatnának a jövőben.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szerint a Fidesz javaslata természetes következménye az állampolgárság megadásának. A szövetségi elnök szerint fontos, hogy a törvény konkrét megoldást ajánljon arra, hogy a határon túli magyarok hogyan tudnak majd élni a szavazati jogukkal. Kelemen Hunor ugyanakkor a Krónikának aláhúzta, a magyarországi országos listára olyan, magyarországi lakóhellyel nem rendelkező, határon túli magyar állampolgárok is rákerülhetnek, akik képviselni tudják a külhoni magyarságot.
„Jogosnak tartom, hogy az állampolgársággal együtt járjon a szavazati jog is, azaz ne legyen kétféle magyar állampolgárság. Korábban több terv, elképzelés is felmerült, erről a változatról Orbán Viktor miniszterelnök már júliusban Tusnádfürdőn is tájékoztatott, nemrég pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel is tárgyaltam a témáról, és várhatóan a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) soron következő plenáris ülésén, novemberben is napirendre kerül a téma” – mondta Kelemen Hunor. „Úgy vélem, a tervezet kidolgozásakor figyelembe kellett venni azt is, hogy mekkora a toleranciája a magyar társadalomnak. A koncepció jó megoldásokat javasol szerintem, melyeket a magyarországi adófizetők is el tudnak fogadni” – nyilatkozta a Krónikának az RMDSZ elnöke.
Szász: külhoni képviselőket a parlamentbe
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke óriási előrelépésnek nevezte a Fidesz kezdeményezését, és úgy értékeli, a kormánypárti frakció javaslata révén a nemzet immár a közjog és a közélet területén is egyesülhet. Hozzátette, egyelőre nem ismeri a választójogi törvény módosítására vonatkozó javaslat részleteit, de a konzultáció során javasolná, hogy a határon túli magyar állampolgárok ne kizárólag a magyarországi országos listára szavazhassanak. „Bár nyilván számos technikai akadállyal kell számolni, az volna a legmegfelelőbb, ha az erdélyi magyarok is delegálni tudnának a parlamentbe, főleg hogy a könnyített honosítás révén már jelenleg is több mint százötvenezer határon túli magyar kapott állampolgárságot. Úgy vélem, ez érdekesebbé, tartalmasabbá tenné az Országgyűlést. Ugyanakkor területi kötöttségről is lehetne beszélni: el tudok képzelni egy olyan választójogi törvényt is, mely szerint határon túli választókerületek jönnek létre, így például a székelyföldi, magyar állampolgársággal rendelkező, szavazati joggal bíró személyek egy vagy akár több képviselőt küldhetnének az Országházba” – nyilatkozta a Krónikának a polgári párt elnöke, aki szerint egy ilyen választójogi törvény gyakorlatilag támogatná az erdélyi aszimmetrikus regionalizációs törekvéseket.
Toró: hatalmas lépés a választójog kiterjesztése
Rendkívül fontos és a nemzetegyesítési folyamat hatalmas lépése lesz, ha a kisebbségben élő magyarok is szerepet vállalhatnak az anyaország politikai életében – értékelte Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ideiglenes elnöke. Hangsúlyozta, jogosnak tartja, hogy az állampolgársággal együtt járjon a szavazati jog is. „Örömmel fogadtuk a hírt, és számítottunk rá. Úgy értékelem, a választójog kiterjesztése hatalmas lépés lenne az összmagyar nemzetintegrációs folyamatban, melynek szívből lehet örülni. Ugyanakkor érthetetlenek azok a kifogások, melyeket számos anyaországi és erdélyi magyar politikus fogalmazott meg a Fidesz-koncepció kapcsán. Én személy szerint semmiféle veszélyt nem látok a választójog kiterjesztésében” – nyilatkozta a legfiatalabb erdélyi magyar párt ideiglenes elnöke. Kérdésünkre, hogy jobbnak tartotta-e azt a korábban felmerült opciót, mely szerint a külföldön élő magyarok saját képviselőkre voksolhattak volna, Toró úgy válaszolt: érdemes gondolkodni majd egy olyan változaton is, mely szerint a külhoni magyarok egyéni választókerületekben voksolhatnak saját jelöltjeikre. „Nem tartanám rossz megoldásnak, ez is bekövetkezhet, de nagy győzelemnek nevezném azt is, ha a választójogi törvény a jelenlegi koncepció szerint módosul” – fogalmazott Toró T. Tibor. (Az MSZP ellenzi a törvényjavaslatot Az MSZP bírálta, a Jobbik pedig részben elfogadhatónak tartotta a Fidesz–KDNP új, választási rendszerről szóló javaslatát tegnap Budapesten, az alkotmányügyi bizottság ülésén, ahol Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője ismertette a választási rendszerről szóló koncepciót. A frakcióvezető bejelentette, hogy a Fidesz–KDNP százhat egyéni országgyűlési választókerületet és kilencvennégy, országos listáról megszerezhető parlamenti mandátumot javasol. Vitányi István fideszes képviselő kiemelte: a javaslat kiküszöböli az eddigi aránytalanságokat, valamint rendezi a határon túli magyar állampolgárok és a kisebbségek választójogának kérdését.
Gyüre Csaba, a Jobbik képviselője azt mondta, pártja egyetért a javaslat 11 kérdésfelvetésével, a Jobbik szerint is ezek a legfontosabb pontok, amelyeket rendezni kell. Egyetértett azzal is, hogy a választási rendszer egyfordulós, kétszavazatos és töredékszavazatokat visszaszámláló legyen. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a javaslat az egyéni választókerületek magas száma miatt aránytalanságot eredményez majd. Szerinte ha a kormánykoalíció meg tudná őrizni a jelenlegi támogatottságát, akkor a 106 egyéni választókörzet „hatalmas mértékű” mandátumtöbbletet jelentene a Fidesz–KDNP-nek egy következő választáson. A jobbikos politikus 5 százalékos helyett 4 százalékos bejutási küszöböt javasolt, valamint megszüntetné az ajánlószelvények rendszerét azon pártok számára, amelyek az előző választásokon legalább egyszázalékos eredményt értek el.
Gyüre Csaba egyetértett a határon túli magyarok szavazati jogának megadásával. Az MSZP-s Lamperth Mónika szerint a Fidesz azt gondolja, hogy ezzel a törvénnyel „be tudja betonozni a hatalmát”, de ha a kormánykoalíció folytatja, „ámokfutásszerű kormányzást”, akkor a választók le fogják váltani a Fidesz–KDNP-t. Hangsúlyozta: a szocialista párt a határon túli magyarok közül csak a magyarországi lakóhellyel rendelkezők számára adna választójogot, vagyis azoknak, akik viselik döntésük következményeit. Amint arról beszámoltunk, a magyarországi választójogi törvény módosítására azért van szükség, mert az Országgyűlés még 2010-ben úgy döntött, hogy 200 főre csökken a parlament létszáma a jelenlegi 386-ról.)
 Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Kádár
Május 26-a, néhai Kádár János magyar pártvezető századik születésnapja alkalmából a Politikatörténeti Alapítvány szervezésében előadás-sorozatot rendeztek Budapesten. A nagy érdeklődés mellett megtartott előadásokat rangos magyar történészek (Romsics Ignác, Bárdi Nándor, Földes György, Rainer M. János és mások, köztük a marosvásárhelyi Novák Csaba Zoltán) és Robert Gough angol kutató tartották.
Miközben érdeklődéssel hallgattam az előadásokat, azon kaptam magam, hogy hiába keresek aktuálpolitikai utalásokat, célozgatásokat, netán propagandisztikus kijelentéseket, a történészek valamennyien megmaradtak a szakma által elfogadott és a kutatókra jellemző tárgyilagosságnál. A hiba természetesen bennem van, aki a napi hírözönben folyamatosan kénytelen vagyok szembesülni azzal, hogy minden vagy szinte minden híradás csak az éppen hatalmon levők dicsőítését, az eredmények felmagasztalását szolgálja. Tisztelet a tartásos média egyre szűkebb körének, amely még ellenáll ennek a "korparancsnak" itthon és otthon egyaránt.
Az élményszerű előadások sokféle párhuzamra adtak alkalmat számomra. Ennek egyik, nagyon is időszerű kérdése: miért van az, hogy a magyar társadalom máig sokkal elnézőbben viszonyul Horthy Miklós személyéhez, mint Kádár Jánoséhoz? Míg az egyiknél folyamatosan hivatkozik arra, hogy kénytelen volt a német szuperhatalom kottája szerint játszania, addig a másiknak nem nézi el, hogy a szovjet hatalom szolgáltatta "zenére" kellett "táncolnia"?! Holott a két világháború között Magyarország nem volt német megszállás alatt (1944. március 19-ig), míg Kádár idejében (1956–1989), de előtte és még utána is egy ideig végig jelen voltak a szovjet csapatok ("ideiglenesen", ugye…) anyaországunkban. Miért lehet szinte elnézően kezelni a köztudatban, hogy az egyik magyar állampolgárok százezreit küldte a halálba (Don-kanyar, holokauszt), a másikat viszont súlyosan elítélik (jogosan) azért, mert ugyancsak magyar állampolgárok ezreit küldte börtönbe, halálba, százezreit kényszerítette elmenekülni az országból?!
Tisztában vagyok azzal, hogy a fenti két kérdésre csak alapos, felkészült szakemberek által végzett közvélemény-kutatás tudna választ adni, de számomra enélkül is adódik a kézenfekvő válasz: azért, mert a magyar társadalomban továbbra sincs meg a komoly elhatározás a saját múlttal való őszinte szembenézésre! Ismétlem önmagam: a magyar ember nemcsak Petőfi (A magyar nemes) idejében nem szeretett olvasni, mostanság sem hajlik erre. Másként nem történhetne meg az, hogy a napokban lezajlott és nyugvópontra még mindig nem jutott hisztéria Nyirő József hamvai miatt immár diplomáciai hadakozáshoz vezetett Magyarország és Románia között, miközben egyszerű tény, hogy Kádár János hamvait öt évvel ezelőtt elrabolták, felesége maradványait szétszórták, a tetteseket máig nem sikerült azonosítani. Pedig azért annyi arányérzék lehetne végre bennünk, hogy (össze nem keverve művészetet és politikát!) Kádár Jánost a huszadik századi magyar történelem egyik meghatározó személyiségeként ismerjük el, míg Nyirő József irodalmi munkásságának megítélését bízzuk az olvasókra és az irodalomtörténészekre, közéleti szerepének megítélését pedig a történészekre. Nekem, anélkül, hogy akár a történészek, akár az irodalmárok táborába tartoznék, akárcsak olvasóim döntő hányada, azért lehet határozott véleményem arról, hogy az arányokat tekintve, szigorúan most a két, fent említett személyiséggel kapcsolatban, súlyos tévesztés akár csak egy lapon is emlegetni őket.
Természetesen nem szándékozom megkerülni azt sem, hogy a közeli választásokkal kapcsolatban szóljak néhány szót, megtettem eddig is, és igyekszem következetesen elmondani véleményemet arról, ami életem fővárosában, Marosvásárhelyen történik. Nem várom, hogy olvasóim többsége velem egy véleményen legyen, de azt kell mondanom, hogy személy szerint értetlenül állok az előtt a jelenség előtt, amely a biztos kudarchoz vezet június 10-én: a megosztottság olyan foka, amelyről soha nem tudtam volna elképzelni, hogy bekövetkezhet. És a legfájóbb az, hogy általam egyébként nagyon tisztelt, értékes emberek nem képesek felülemelkedni egyéni sértettségen, vélt vagy valós mellőzöttségen, és olyan gyűlölettel viseltetnek nemzettársukkal szemben, ami immár fizikai erőszakra buzdító, megsemmisítésre törekvő cselekedeteket hív elő. Döbbenettel olvasom, hogy választott polgármestert, családját létében fenyegető üzenetek röpködnek oda- vissza Maros megyében. Vajon senkinek nem jut eszébe inkább, legalább egy perc erejéig, hogy például Nagy Győző mérnöknek bár megköszönje, amiért 1992-ben, nagyon nehéz előcsatározások után elvállalta (és megnyerte, mert egységesen szavaztunk mellette!) a polgármester- jelöltséget?! Miért nem jut legalább annyi időnk, hogy Csegzi Sándornak megköszönjük, őszintén, minden hátsó szándék vagy rosszul értelmezett tekintélytisztelet nélkül, amiért 12 év alpolgármesteri tevékenysége alatt számtalan rendezvénnyel, tudományos és művészeti eseménnyel, alkotással gazdagította Marosvásárhelyt, és minden alkalommal csupán a közösség érdekének elsőbbsége miatt lépett hátrább, elfeledve sértést, egyéni ambíciót?
Persze közben zajlanak a Marosvásárhelyi Napok, de azt nem kellene elfelejteni, hogy ennek a rendezvénysorozatnak a megteremtője Fodor Imre egykori (1996-2000) polgármester volt. Tudom, róla néha említést tesznek a Napok során, bár amit Ő megálmodott, arra már csak nyomaiban emlékeztetnek néhány éve a rendezvények, még az időpontot is megváltoztatta a Város fura ura. Mégis, illene elgondolkodni, hogy az itt említett három városvezetőnk mindegyike az RMDSZ támogatásával, döntő többségében a magyar nemzetiségű marosvásárhelyiek szavazatával jutott helyzetbe, alkalmi, jelentéktelen "magyar" konkurenciával szemben. Aki úgy gondolja, hogy elég volt az RMDSZ-ből, jöjjön valaki "más", az arra fog ébredni, hogy június 11-én ugyanazt fogja hallgatni munkába induláskor, amit 2000-ben hallott: "sa va fie clar, Florea-i primar!" Én már soha életemben nem fogom elfelejteni azt a 2000. június 19-i hajnalt, amikor a második fordulóban győztes csapata ezt skandálta az RMDSZ-székház Apolló- épületi ablakai alatt.
Virág György. Népújság (Marosvásárhely)

Trianon sebei
A sors fintora, hogy épp egy francia politikus, Théophile Delcassé fogalmazta meg talán legpontosabban, hogyan kell értelmeznünk Trianont. „Egy nemzet sincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy hogy aláírt – késsel a torkán – egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás.” Talán erre született a magyar válasz: „Nem, nem, soha!”
Békeszerződés? Nem békeszerződés volt az Trianonban. Rossz szóösszetétel ez arra az irathalmazra, amit az orrunk elé toltak a versailles-i kastélyban kilencvenkét éve, 1920. június negyedikén. A világháborút lezáró béke helyett viszont már ott sistergett a következő világégés valamennyi kelléke: a győztesek gátlástalansága, a féktelen területrablás, a hadisarc, megannyi ordító igazságtalanság. Az az iromány maga volt a garancia a következő világháborúra. Nem volt ott semmiféle szerződés; diktátumot írattak alá velünk azon a szomorú napon.
Igaz, hónapokkal előbb, ahogyan kell, meghallgatták a győztesek jó Apponyi Albertet, aki három világnyelven is elmondhatta szívszorító, legendás védőbeszédét az ezeréves hazáért. „Érzem a felelősség roppant súlyát, amely rám nehezedik abban a pillanatban, amikor Magyarország részéről a békefeltételeket illetőleg az első szót ejtem. Nem tétovázom azonban, és nyíltan kimondom, hogy a békefeltételek úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok. Tisztán látom azokat a veszélyeket és bajokat, amelyek a béke aláírásának megtagadásából származhatnak. Mégis, ha Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene a béke elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.” De addigra készen volt a ránk szabott ítélet, belefoglalva a harmadára csonkolt ország, a szétdarabolt nemzeti vagyon, az otthon nélkül maradt sok millió magyar, a bánathegyek és a kilátástalan sorsok. Henri Pozzi tanulmányában ezt írta 1935-ben: „A háborús vesztesek közül Magyarországot nem büntették – Magyarországot kivégezték.”
És végül mégsem használt senkinek a trianoni diktátum – a győzteseknek sem. A térképasztal mellett összetákolt Csehszlovákia éppúgy életképtelennek bizonyult, mint ahogy Jugoszlávia, a délszláv turmixállam is darabjaira hullott (Koszovó környéke még mindig füstölög). Az ábrándos utódállamok csődöt mondtak, nem igazolták vissza Trianont, Közép-Európa máig önmagát keresi. Magyarország az igazát. Megtörténhetett, hogy egy kárpátaljai magyar öregember hosszú élete során öt állam polgárává is lett – megtűrt, kisebbségi sorban, persze –, holott ki sem lépett a falujából, csupán a történelem masírozott át rajta.
Mivel szolgáltunk rá Trianonra? Ekkora méltatlan büntetésre? És miért éppen mi, magyarok? Máig keressük a választ. Sok történész szerint valójában szelídebbre tervezték a békekötés forgatókönyvét, korántsem ilyen kíméletlenre; az ítélet gerince hamar el is készült, ám közbejött a tizenkilences tanácskommün, ez felbátorította a Monarchiából kiszakadt kisantantállamokat. Kun Béláék ámokfutásának letöréséért cserébe szabad kezet kaptak az országkoncoláshoz a nagy győztesektől. Éltek is az alkalommal, de még mennyire: hiénaként zúdultak a vérző anyaországra, benne látva elmúlt évszázadok minden bajának okozóját. Tehették bátran, nemzeti hadereje már régen nem volt a hazának, szélnek eresztette azt Károlyi Mihály, mielőtt átadta hatalmát a kommunista csőcseléknek.
Szólhatott-e másról Horthy Miklós kormányzó Trianon évében kezdődő negyedszázados országlása, mint a meggyalázott, feldarabolt és kifosztott ország testi, lelki talpra állításáról, a békediktátum revíziójáról? Ezzel kezdődött minden magyar ember gondolata, álma, imája, reménye, bármelyik oldalán élt is a gyalázatos határvonalnak. Trianon fájdalmáról, igazi arcáról évtizedeken keresztül beszélni sem lehetett. Bélyeget kapott, aki csak szóba hozta, hogyan bánt el velünk a „művelt Nyugat” abban a Párizs melletti kastélyban azon a kegyetlen napon, amikor Nagy-Magyarország-szerte szirénák szóltak, harangok zúgtak. Károlyi és Kun Béla később szobrot kapott a diktatúrában – Horthy irredenta, fasiszta bélyeget. Trianon óta csak annyi változott, hogy már beszélhetünk róla. Már megírhatják az újságok, hogy megverték Nyitrán a diáklányt, mert magyarul beszélt. Hogy megfosztották szlovák állampolgárságától a százéves felvidéki Ilonka nénit, mert magyar papírokért folyamodott. Hogy a vereckei szobrot újra és újra meggyalázzák ismeretlen barbár ukránok. Hogy továbbra sem kaphat végtisztességet a délvidéki vérengzés több tízezer magyar áldozata. Hogy a nagy székely írónak még a hamvait is kitiltják Erdélyből.
Más nemigen változott az eltelt kilencvenkét év alatt. Legutóbb még azt reméltük, talán majd a nagy csatlakozás Európához biztosan segít. Hogy a megnyitott határok megoldanak mindent, az előítéletek eltűnnek, a falak leomlanak. Nem így történt, az Európa Unió „megoldása” is íróasztal mellett született – olyan is lett. Sólyom László köztársasági elnökként még a komáromi Duna-hídon sem mehetett át.
Trianonra emlékezni annyi, mint szót emelni az igazságért, ha tabukat sért, akkor is. Európa hallgat, a mi médiatörvényünk az uniós bürokraták szerint égre kiált, de a fejlett nyugat-európai államokban mindenütt elfogadott kettős állampolgárságot ellehetetlenítő szlovák törvény nekik „belügy”. Mintha Attila hunjai lennénk, olyan veszélyesnek tartanak minket – pedig csak felemelt fejjel szeretnénk járni, kívül rekedt nemzettársainkkal együtt.
Pihál György. Magyar Nemzet