A tanügyi átszervezés hatásai Arad megyében – Apránként morzsolódik a magyar oktatás
Több mint valószínű, hogy bezárják a bélzerindi és a nagyvarjasi iskolát, megvonják a gáji Neuman Fivérek Általános Iskola jogi személyiségét, a magyar 5–8. osztályokat beköltöztetik az Aurel Vlaicu Iskolába, és minden bizonnyal ingázniuk kell majd a zimándközi tanulóknak is.
Ezek a legfontosabb változások, amely az Arad megyei magyar oktatást érintik a 2010–2011-es tanévtől, nem beszélve az összevonásokkal járó, illetve a kormány által diktált tanügyi létszámleépítésekről. Pellegrini Miklós aradi főtanfelügyelő-helyettes bízik benne, hogy minél kevesebb pedagógustól kell megválni, és kijelentette, hogy a kevésbé rossz megoldást fogják választani. Minden körülmény között a gyerekek érdekeit kell szem előtt tartani – szögezte le a tanügyi átszervezés kapcsán.
– A múlt hétvégén Marosvásárhelyre hívott össze tanácskozást Markó Béla miniszterelnök-helyettes az RMDSZ oktatási szakembereinek. Miről volt ott szó? – kérdeztem Pellegrini Miklóstól.
– A fő cél az volt, hogy felleltározzuk azokat a problémákat, amelyek általában a tanügyet, azon belül a kisebbségi, még közelebbről a magyar oktatást érintik, mert gyökeres változások elé nézünk.
– A szóbeszéd szerint szeptembertől 320-330 tanügyi állás szűnik meg Arad megyében. Lehet-e tudni, tényleg hány, és hogyan vonják össze az iskolákat?
– Pontosan nem, csak elképzelések vannak. Az iskolahálózatot kell kialakítanunk, és ha megszűntetésekre kerül sor, át kell gondolni a beiskolázási tervet, s csak utána beszélhetünk arról, hogy ez hány személyt érint, hogy lesznek-e olyan kollégák, akik kénytelenek távozni a tanügyből, vagy akik egyik iskolából a másikba kerülnek, netán több helyen kell munkát vállalniuk. A változások kivédhetetlenek, de megpróbáljuk a kevésbé rosszat választani. A következő tanévtől bevezetik a fejkvótát, tehát az iskolák és az önkormányzatok kiszámolhatják, hogy mennyi pénz fog befolyni, és abból hány intézményt lehet fenntartani. A tanulók száma után kapott pénzből a fizetéseket kell fedezni, a fenntartási és működtetési költségek eddig is az önkormányzatokat terhelték. Arad megyében valószínűleg megszűntetünk néhány alsó tagozatos, kis létszámú iskolát. A gyerekek ingázni fognak, de nem túl nagy távolságokra. Például a bélzerindi iskolában négy gyerekünk lesz a következő tanévben – őket Simonyifalvára fogjuk utaztatni, a tőzmiskei polgármesteri hivatal vállalta ennek a költségeit. Abban bízunk, hogy a gyerekek jobb környezetben tanulhatnak majd. Minden esetben szimultán osztályokról van szó, amelyekben a gyerek a ráeső foglalkozási időnek csak egy hányadát kaphatja meg. Ilyen sors vár a nagyvarjai iskola összevont 1–4 osztályára is: a román és a magyar tagozatos gyerekek egyaránt Nagyiratosra fognak járni. Elképzelhető, hogy Zimándköz is erre a sorsra jut. A diákok a közeli Zimándújfalun tanulhatnak majd, mondanom sem kell, hogy milyen kis távolságra… Remélem, hogy a szülők, és az egész közösség elfogadja ezt. Ha a gyerekek érdekeit nézzük, és nem a tanárokét, vagy az iskoláét, akkor az előmenetel szempontjából jobb, ha nem osztatlan osztályban tanulnak, hanem olyanban, amelyikben versenyhelyzet van, ugyanakkor alkalom nyílik a társakkal való együttműködésre is.
– Ön személy szerint jónak tartja ezt az egész változtatást?
– Is-is. Vannak olyan iskolák, amelyek nem gazdaságosak – tudom, hogy az iskola nem biznisz, nem jövedelmet kell termelnie, de az önkormányzat sem szórhatja ki az ablakon a pénzt. Ha létezik egy racionálisabb megoldás, ami pedagógiai szempontból elfogadható és a gyerek érdekei nem sérülnek, azt kell választani. Másrészt a szimultán oktatás nem elvetendő, mert vannak országok, ahol ez jól működik. Nem a harmadik világra gondolok, hanem Svájcra, Finnországra, vagy más olyan országokra, ahol a települések távol vannak egymástól, és kevés a gyerek. De ott a tananyag más, mint nálunk. Ha nálunk a tanárnak lenne annyi szabadsága, mint ott, és nem lenne ennyire tantárgyiasított a rendszer, lenne jövője a szimultán oktatásnak, de így, ahogy mi csináljuk, nem.
– Nem túl nagy felelősség hat-, hét-, nyolcéves kisgyerekeket utaztatni?
– Fűtött iskolabusszal 10-15 percet utazni jobb, mint a falu széléről begyalogolni a központba. De nincs általános képlet erre, minden egyes település esetében ezt külön végig kell gondolni. Ez az új tanév kísérleti év lesz, és szerintem nem olyan merev a rendszer, hogy ha gondok adódnak, ne lehessen visszacsinálni.
– A „temesvári példa” mintájára Aradon is beolvasztanak magyar tagozatokat más iskolákba, mondjuk a Csikybe?
– Arra a döntésre jutottunk, hogy a Mosóczy-telepi és a mikelakai összevont elemi osztályokat tartsuk meg, ne utaztassuk a gyerekeket a Csikybe, vagy máshová, mert nagy a távolság. Mindkét iskola igazgatója azt mondta, hogy vállalják a létszám alatti osztályok fenntartását, remélem, ez sikerülni fog. Viszont kénytelenek vagyunk átszervezni a gáji Neuman Fivérek Általános Iskolát. A magyar tagozat elemistái, az 1–4. osztály ott marad, viszont az 5–8. osztály átköltözik az Aurel Vlaicu általános iskolába, oda fognak járni a magyar gyerekek…
– Ha a szülők nem íratják át őket román osztályba…
– Bízom benne, hogy nem, hogy megértik a helyzetet, és felfogják, milyen fontos, hogy magyar osztályban maradjon a gyerekek. Amúgy is, Gájban olyan kevés a tanuló, hogy az iskola elveszíti önálló jogi személyiségét, és beolvad az Aurel Vlaicu-iskolába.
– Akkor, gondolom, néhány tanárnak is mennie kell.
– Elvileg igen, de gyakorlatilag nem biztos. Amint az iskolahálózat végleges formát kap, meglátjuk, hány pedagógusra van szükség. Előfordulhat, hogy valakinek nem marad meg a kötelező óraszáma, vagy egyáltalán nem tudunk ott órát biztosítani, de a címzeteseket feltétlenül el kell helyeznünk más iskolákban, esetleg többfelé oszlik a katedrájuk. Nagy problémák nem lesznek, és arra számítok, hogy minden kolléga álláshoz fog jutni, lehetőleg a szakjának megfelelőhöz.
– Másutt nem szűnik meg iskola?
– A magyar, vagy magyar tagozatos iskolákat, például Pécska, Kisiratoson, Ágyán, Szapáryligeten, Simonyifalván vagy Zerinden nem érinti a változás. Egyrészt megvan a létszám, másrészt a miniszteri rendelet előírja, hogy egy közigazgatási egységen belül egy jogi személyiséggel rendelkező iskolának maradni kell. Ha az történetesen magyar iskola, mint Kisiratoson, nem lesz gond, még ha a létszám kisebb is a minimálisnál. A minisztérium pótlékot ad kisebbségi osztályok, vagy művészeti iskolák esetében, mert ezeket nem lehet az átlaggal összehasonlítani.
– Az elmúlt négy-öt évben szinte mindenütt felújították az iskolaépületeket. Mi lesz azokkal az ingatlanokkal, amelyekben megszűnik a tanítás?
– Az önkormányzatoknak kötelességük fenntartani ezeket, de a minisztérium tulajdonában vannak – hacsak nem egyházi vagy magántulajdon –, és a rendeltetésüket nem lehet megváltoztatni engedély nélkül. Az önkormányzatoknak korábban meg kellett volna gondolniuk, hogy mire fordítják az államtól kapott közpénzt, mert a fejkvótás rendszerről régóta szó van, számíthattak arra, hogy előbb-utóbb ez lesz.
Vélemények a normatív támogatásról, az összevonásokról, a párhuzamos osztályokról
Király András, a tanügyminisztérium kisebbségi oktatásért felelős aradi illetőségű államtitkára kinevezésekor a következőképp nyilatkozott a Nyugati Jelennek a fejkvóta-rendszerről és az iskolák összevonásáról: „A tanügyi törvényben és az Országos Oktatási Paktumban is vannak kitételek, amelyek a kisebbségi oktatás esetében pozitív megkülönböztetést alkalmaznak, és azon leszünk az RMDSZ-szel, hogy ésszerű, elfogadható változások legyenek. Még parlamenti képviselői mandátumom alatt volt egy törvényjavaslatom – amit most is fenn fogok tartani –, hogy az elszigetelt, tömegközlekedéssel nehezen megközelíthető helységekben lévő iskolákat működtessék a létszámtól függetlenül, mert mindenkinek joga van a közoktatáshoz és az anyanyelvű oktatáshoz. Természetesen, ha az utaztatás, az étkeztetés és a felügyelet megoldható, akkor jobb, ha nagyobb közösségben tanul a gyerek, több pedagógus ügyel rá. Előbb-utóbb a napközis programot is be fogják vezetni, hiszen a karcsúsítás mellett valós reformra is szüksége van már a tanügynek.”
Matekovits Mihály, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége aradi szervezetének elnöke, a tanügyminisztérium nemrég nyugalmazott kisebbségi vezérigazgató-helyettese: „Lehetetlen megmondani, hogy mi lesz szeptember elsejétől. Míg régebb fontosabb volt a jóindulat, és kevésbé számított a pénz a kisebbségi oktatás esetében, most hiába a jóindulat, ha nincs rá pénz. Örülök, hogy nem leszek a döntések aktív részese, de ütjük a vasat, amíg meleg, hogy a legkisebb faluban is megmaradjon a magyar oktatás.”
Kiss Anna tanítónő, az RMPSZ aradi szervezetének titkára a szimultán oktatásról: „Nem kell idegenkedni tőle, mert a gyerek fejlődését szolgálja az, hogy állandóan számon kérik tőle a tananyagot, ugyanakkor folyton ismétel. Már első osztályban is hallja akár a negyedikes leckét, de negyedikben is, mondjuk a másodikos anyagot. Naponta aktívnak kell lennie, míg egy nagyobb közösségben ritkábban kerül rá a sor a felelésnél.”
Gájban beletörődtek
A Neuman Fivérek Általános Iskola magyartagozat-felelőse, Nagy Gizella magyartanár azt nyilatkozta, hogy beletörődéssel vették tudomásul intézményük önálló jogi státusának megszűnését. „Sajnos számítani lehetett arra, hogy előbb-utóbb bekövetkezik ez. A gyerekek tudják, bizonyára a szüleik is, bár ezt még hivatalosan nem közöltük velük. Az elemi tagozat egy tanerővel itt marad, de az 5–8. osztály elköltözik. Mi azon leszünk, hogy minden diák, aki magyar osztályba jár, magyarul is folytassa a tanulmányait. A többség az Aurel Vlaicu Általános Iskolában, de a távolabbról ingázók, mint a fazekasvarsándiak a Csiky Gergely Iskolacsoportban, amelynek bentlakása is van” – nyilatkozta.
Pataky Lehel Zsolt. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

Klebelsberg-nap Pécskán
Oktatási tükör
Jobb témát, mint az aradi és romániai magyar nyelvű közoktatás nem is lehetett volna választani” – mondta ma Király András oktatási államtitkár Pécskán a Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület által hagyományosan, minden novemberben megrendezendő Klebelsberg-napon, amelyre sajnos idén is a vártnál kevesebben jöttek el, pedig a téma valóban érdekes és izgalmas volt. A gyér közönség láttán Nagy István egyesületi elnök is fanyalgott, aztán vigaszként megjegyezte, ennyi ember kíváncsi az előadókra, az aradi magyar közoktatás helyzetére.
Pedig a meghívásnak Király András mellett Pellegrini Miklós főtanfelügyelő helyettes és Juhász Béla, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója is eleget tett, válaszoltak bárki kérdésére, tájékoztattak az új tanügyi törvény végrehajtási tapasztalatairól, a problémákról.
„A törvény túllihegi az életpályát”
De vegyük sorba az eseményeket, elsőként az oktatási államtitkár beszélt, három részre tagolva mondandóját: diákok, pedagógusok, iskola-közösség.
– Én már tapasztalatból tudom, hogy ilyen rendezvényekre csak azok jönnek el, akiket érdekel a téma, akik pedig nincsenek jelen, azok remélem, tudják, mit kell tenni az oktatásban – jelentette ki, reagálva Nagy István bevezető szavaira, majd feltette a részben költői kérdést – quo vadis, magyar oktatás? – de csak azért részben, mert számos problémára igyekezett választ adni. Elmondta, az új oktatási törvény sajnos „lefékezte magát”, lefékezték, oktatási forradalom helyett a jó cikkelyek, a régi struktúrákat megtartva, inkább reformba csúsznak át, „nem lesz forradalmi változás”. Mindezek ellenére szerinte fontos, hogy a kisebbségek nyelvén, esetünkben magyarul folyó oktatás jobban fejlődhet.
Ami a diákokat illeti, Király András figyelmeztetett, hogy a magyar oktatást választó diákok számaránya kisebb, mint a romániai magyar lakosságé: az országban 3,18 millió gyerek része most a közoktatásnak, ebből 166 300 a magyar, vagyis mindössze 5,22 százalék, miközben a magyar lakosság azért még őrzi 6,5-7 százalékos arányát, s a gondokat tetézi a lakosság rohamos elöregedése. És még egy számsort ismertetett: Arad megyében 902 magyar gyerek jár román iskolába, s habár ez soknak tűnik, tudomása szerint Biharban vagy Szatmárban ez a mutató sokkal rosszabb.
– Most fő célunk az oktatási hálózat legalább szinten tartása, mert a törvény pénzügyi-gazdasági okok miatt egyre szűkíti az összevonásokkal az oktatást, és az elemi osztályaink 40-45 százaléka összevont, ezeket kötelességünk megtartani – magyarázta Király, hozzátéve, hogy a jogszabályok a felszámolás felé tolják az oktatást, mert a törvény nem ismeri azt a kifejezést, hogy összevont osztályok. De szólt arról is, milyen veszélyeket rejteget a magyar oktatás egyetlen, belvárosi iskolába való koncentrálása, a kerületi iskolák felszámolása, és példaként Kolozsvárt és a belvárosi Báthori iskolát hozta fel, ahol „már minden sarokban tanítanak”, Monostoron pedig egyetlen magyar tagozat maradt. „Saját magunk számoljuk fel a rendszert” – figyelmeztetett, jelezve, végre le kellene ülni tárgyalni, hogy mi a fenntarthatóság határa, és lépni kell „ha minőségi oktatást akarunk”.
„A pedagógusi pálya gyönyörű, de nincs megfizetve”, az oktatási törvény leírja a „pedagógusi életpályát”, de a dolog tartalmával bajok vannak, mert „a törvény túllihegi az életpályát” – mondta Király, aki szerint sajnos a törvény elcsúszott a pedagógusok képesítésének, mestervizsgájának megszerzése felé, hogy ezzel a papírral V–XII. között oktathat a tanár, de mindezt elbürokratizálták.
Rátérve a harmadik pillérre, az iskolára-közösségre, az államtitkár emlékeztetett, hogy 2012 szeptemberétől az önkormányzatok veszik át az iskolákat, költségvetést szabnak meg, ami szerinte megfelelő döntés, aggályai vannak, mert „nem élünk mindannyian a tömbmagyarságban”. Úgy vélte, fontos, hogy az iskolák vezetőségébe a legjobb pedagógusok kerüljenek, épüljön ki jó kapcsolat az iskola és a fenntartó, a polgármesteri hivatal között, ugyanakkor „meg kell találni a szülőket, akik ebben partnerek”.
„Képtelenség az esélyegyenlőség megteremtése”
Az államtitkárhoz hasonlóan színvonalas lényegre törő, konkrétumokkal tűzdelt előadást tartott Pellegrini Miklós főtanfelügyelő helyettes is, aki startból megjegyezte, a társadalom, a pedagógus társadalom telített, annyira túlbeszélték már az oktatási kérdéseket, hogy ez ma senkit nem érdekel igazából, majd hozzátette, nem hisz az adminisztratív reformok sikerében, mert a nemzetközi tapasztalat is ezt mutatja.
– Ami az oktatás sikeréhez vezethet, az egyedül a pedagógus „megreformálása”, a kérdés, hogy képes-e jól dolgozni. Lehet az iskola márványból, ha csapnivaló, amit odabenn művelnek, és befolyhat a víz a tanyasi iskolába, ha ott a tanító remekül dolgozik – mondta, majd kifejtette, hogy bűvös körbe szorultunk, mert „egy rosszul működő társadalom képtelen jó iskolát fenntartani, sőt, inkább a hibákat fejleszti tovább”, de azt is kijelentette, hogy „a szülőket sem szabad hibáztatni, mert őket is mi neveltük”.
Pellegrini szólt még a magyar oktatásról számokban, a létszámkérdésről, a pénzforrások csökkenéséről, és a fokozódó véleménykülönbségekről, amikor az aradi oktatással kapcsolatban túlsúlyba kerülnek a magánvélemények, de kevesen mondják ki, mit kellene tenni.
– Az oktatás az emberek alapvető joga, erre már külföldön rájöttek, nálunk még nem, pedig az iskola azért van, hogy a gyerek élhessen ezzel a jogával – mondta. – Egyelőre képtelenség az esélyegyenlőség megteremtése, mert most az oktatási rendszer minden gyereknek ugyanazt nyújtja, holott mindegyiknek színvonala, képessége szerint kellene oktatásban részesülnie, hogy meglegyen az esélyegyenlőség. A pedagógus társadalom képtelen így kezelni az esélyegyenlőség kérdését, mert nem erre képezték ki őket, hanem arra hogy homogén, amorf közegnek lássa a gyerekeket – mutatott rá egy másik érdekes kérdésre.
Pellegrini úgy vélte, nem lehet összmagyar aradi oktatási stratégiát kidolgozni, mert más a helyzet Kisiratoson, és más, például, Bélzerinden. A tennivalók sorában megemlítette, hogy tanítani kellene a szimultán oktatás (=párhuzamos osztályok) módszertanát, szükség van egy oktatási központra az aradi magyar pedagógusoknak, a pedagógus feladata pedig a tanulás tanítása, nem a tananyag tölcsérrel való betöltése, és térjen vissza az iskola a jellemnevelésre.
Fordítva a lovon 
A harmadik előadó, Juhász Béla sajnos nem osztotta meg véleményét, elképzelését az Arad megyei oktatásról, megelégedett azzal, hogy rövid reklámbeszédet tartott a Csikyről, felsorolva többek között a diákok, tantermek számát, osztályokat, beruházásokat, bejelentve, hogy céljuk a régi Római Katolikus Gimnázium tanári kara színvonalának elérése, sőt, annak túlhaladása.
A rendezvényen szót kért Bognár Levente, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke is, aki felelevenítette az ő régi iskoláját, tanárait, beszélt arról, hogy sajnos ma a társadalmat a pénz irányítja és nem az értékek, mennyire felhígultak az egyetemi diplomák, főként, amelyeket Aradon osztogatnak, majd kiemelte, mennyire fontos a Csiky az aradi magyarságnak, és milyen nagy szükség lenne a pedagógusok megbecsülésére.
A résztvevők számos kérdést vetettek fel, véleményt mondtak az elhangzottakról, az oktatás helyzetéről, a törvény végrehajtásáról. Lehoczky Attila, a Csiky tanára megkérdezte, lesz-e önálló magyar iskola Erdőhegyen, van-e beleszólása a tanfelügyelőségnek, ha egy önkormányzat majd be akar zárni egy iskolát, van-e elképzelése Juhász Bélának arról, miként lehetne emelni a Csikyben az oktatás színvonalát, mert ő az osztályától tudja, mely tantárgyakat oktatnak a gyerekeknek jól, és melyeket rosszul. Csepella János pécskai tanácsos felvetette, hogy milyen gyenge gyakorlati tudással érkeznek a gyerekek a szakosztályokból, Lovas Lóránd helyi tanácsos pedig az aradi egyetemek tragikomédiáját említette, és megkérdezte, miként lehetne kitessékelni az oktatásból a gyenge tanárokat, akik papírokkal takarózva foglalják el a helyet a jók elől.
A zárszót a házigazda Nagy István tartotta, ő a rugalmatlan közoktatásról beszélt, amely 15 évtől felfele sújtja a gyerekeket. „Nagyon régen Pécskán volt olyan osztály, ahol 17 szakmát oktattak, a gyerekek a tanműhelyben azt tanulták, amit szerettek, most viszont olyan fizikát kell oktatni, amely a reálosztályba járóknak is nehéz” – mutatott rá a szakoktatás egyik gondjára, megjegyezve, hogy más tantárgyakból is túl magasak a követelmények.
– Az oktatásban többé-kevésbé érintettek, beleértve a szülőket is, fordítva ülnek a lovon – jelentette ki.
Koszorúzás
A Klebelsberg-nap záróakkordjaként a meghívottak, résztvevők a magyar himnusz eléneklését követően megkoszorúzták Klebelsberg Kuno mellszobrát a templomkertben. Koszorút helyezett el Nagy István, Király András, Bognár Levente, Matekovits Mihály, Lehoczky Attila, Juhász Béla, Nagy Gizella, Kocsik Imre, Bölöni György, Csepella János.
Irházi János
Nyugati Jelen (Arad)

Közösség, egymásra figyelés, a hit megélése
Tegnap zárult az unitárius világtalálkozó
A Nemzetközi Nőtestvérek teljes csoportos ülésével zárult tegnap délben az unitárius, univerzalista és más felekezetű nők második világtalálkozója, amelynek utolsó két napján megtartották az Unitárius Nők Országos Szövetségének (UNOSZ) második közgyűlését. A 97 erdélyi unitárius nőszervezet 1700 tagját mintegy háromszázan képviselték a Kultúrpalotában szervezett közgyűlésen, ahova minden csoport a saját zászlójával vonult be és sokan az általuk képviselt tájegység szép népviseletét vették magukra. A színpompás sereg nem kis feltűnést keltett Marosvásárhely főterén, amikor a tízórai elfogyasztására felvonult a Bolyai Farkas középiskola udvarára és onnan visszatért a palotába.
A közgyűlésre összegyűlt nőszövetségek képviselőit az unitárius induló és áhítat után Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, a külföldi egyházvezetők köszöntötték, és sor került a vándorabrosz bemutatására.
Mai felgyorsult életünkben, amikor folyton stresszesek vagyunk, nincs türelmünk meghallgatni egymást, elmaradunk feladataink teljesítésével, határidők szorítanak, nem érjük utol magunkat és kénytelenek vagyunk éjszakázni, amikor folyton időhiányra panaszkodunk és rangsorolni kell a tennivalókat, nagy örömet és meghatottságot jelent, hogy 600-an döntöttek úgy, hogy ezen a napon a legfontosabb jelen lenni ezen a találkozón – üdvözölte az egybegyűlteket Asztalos Klára, az országos nőszövetség elnöke. Beszédében bemutatta az erdélyi unitarizmus és az UNOSZ rövid történtét. Az unitárius nőmozgalom a XIX. század végén indult, a nőszövetség 1910-ben alakult meg, majd önállóvá válva tevékenységének csúcspontját 1933-48 között érte el. Az 1989-es változások után 1990-ben Segesváron szervezték az első világtalálkozót, s 1992-ben alakult meg az UNOSZ. A szervezetet 29 tagú választmány vezeti, évi két kihelyezett közgyűlést és különböző tanfolyamokat, tréningeket tartanak, önismereti, személyiségfejlesztő, vezetőképző és kézimunka-tanfolyamokat, médiatanácskozásokat. Szociális téren minden hónapban egy-egy nőszövetség látogat el és nyújt támogatást a Lókodi öregotthonnak, a Nők világa címen saját kiadványban illetve az egyház által kiadott Unitárius Közlöny című havilapban számolnak be tevékenységükről. Ennek legfontosabb célja a közösségek létrehozása és fenntartása, az egymásra figyelés, a szeretet gyakorlása és a hit megélése.
"Mi, nők, gyönyörűek vagyunk, arcunk egy nyitott könyv, amelyen minden mélyülő vonal egy-egy történet… A mi erős hitünk nélkül talán nem is lenne élet a földön, s ez a hit jelenti a hidat a múlt és a jelen között" – hangzott el a szervezőbizottság elnökének, Nagy Gizellának a beszédében, aki külön köszöntötte a világ különböző tájairól és az Erdélyből érkezett asszonyokat. A közgyűlést Molnár Tünde orgonajátéka és közös éneklés zárta.
A déli órákban érdekes és tanulságos kerekasztal-megbeszéléssel folytatódott a rendezvény, amelynek előadói dr. Lévai Anikó jogász, Bíró Rozália közgazdász, Nagyvárad volt alpolgármestere és Farkas Boglárka újságíró volt. A beszélgetést Sándor Krisztina politológus, újságíró vezette, az ott hallottakra részletesen is visszatérünk. A délelőtt a Kultúrák találkozása című szép, színvonalas műsorral zárult. Délután a nők nemzetközi csoportja ülésezett, majd Hol keressük Isten lelkét? témával került sor újabb kerekasztal megbeszélésre.
Azt már csak sajnálhatjuk, hogy a szinte egy időben folyó műhelyek tevékenységét nem követhettük, hisz rendkívül változatos témákat beszéltek meg a külföldről érkezett és az erdélyi munkacsoport-vezetők irányításával: a magyar népi gyógyászat, a hit és a rítusok szerepe a gyógyításban, családon belüli erőszak, konfliktushelyzet-megoldás, a művészet mint felszabadító erő, vezetőképzés, karrier és család, vállalkozók a fejlődő országokban stb., amelyek tanulságait és a kidolgozott elképzelések akciótervét vasárnap ismertették.
S ezzel zárult is a kettős marosvásárhelyi rendezvény, amelynek tiszteletére a 95 éves küküllősárdi lelkész, Nagy Ferenc éneket szerzett. Befejezésképpen ennek szövegéből idézünk: "A szép Marosvásárhelynek Kultúrpalotája,/ a nagy világ ügyét- baját most híven szolgálja./ Mert a négy táj szabadelvű lelkes asszonynépe/ Másodszorra követeit küldi, hogy békéjét védje." Valóban így volt a nagyon gazdag programot kínáló, színes, változatos világtalálkozón.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Tizenkilencedik Horváth Béla szavalóverseny
Az anyanyelv megismerésének, elsajátításának, ápolásának eszköze
Úgy húsz esztendeje, az 1990-es éveknek még az elején felvetődött a gondolat: mi lenne, ha a környékbeli, anyanyelvi, azaz magyar állami oktatásban jórészt már akkor sem részesülő gyermekeket évente egyszer összehívnák egy versmondó versenyre, amelyre természetesen fel kellett készülni, magyar verset kellett megtanulni.
Nevet nem volt túl nehéz találni a versenynek, hiszen a Fehér-Körös-parti városban született Horváth Béla, a kolozsvári színház későbbi neves színésze, rendezője, és akkoriban még a szülői házban élt nővére is.
A szerény, a katolikus plébánia egyik helyiségéhez köthető kezdet után a verstalálkozó egyre nagyobb népszerűségnek örvendett a környékbeli gyerekek között, mind többen jelentették be részvételüket – nem utolsósorban azért, mert hazai, de főleg külföldi – magyarországi – szponzorok jóvoltából a nyertesek itthoni és külhoni nyaralást nyerhettek egy vers elmondása fejében. A vetélkedő tágasabb helyre, a városházára költözött – előbb a kisebb ülésterembe, majd amikor azt kinőtte, a kultúrház nagytermébe, ahol azóta is tartják.
Manapság azonban már kevesebben jelentkeznek, mint pár esztendeje – volt év, amikor a százat meghaladta a jelentkezők száma. Idén a verseny örökös főszervezője, dr. Vajda Sándor összegzéskor negyven vers elhangzását jelentette be. Csakhogy a rendszerváltáskor a borosjenői magyar lakosság száma ezer körül járt, ma már feleannyian, ha vannak, azok is jobbára idősek, s a környékbeliekkel ugyanez a helyzet. Nem a rendezőkön múlik, hogy a helyzet így alakult.
A szombati találkozón Bodnár Lajos tiszteletes, helyi lelkész köszöntötte az édesanyákat, dr. Vajda Sándor a megjelenteket – a versenyzőkön és a felkészítő óvónőkön, tanítónőkön, lelkészeken kívül az anyaországi vendégeket, köztük Adorján Juliannát, a Gyömrői Civil Szervezet a Városért szervezet képviselőjét, Kozák Attilát, a
budapesti Magyar Műveltség Szolgálat elnökét, Nagy Gizellát, a megyei RMDSZ képviselőjét és nem utolsósorban Călin Abrudan borosjenői polgármestert, aki köszöntőjét „Jónapot kívánok!”-kal, magyarul kezdte. „A szavalóversenyt nem versengésnek tekintjük, hanem a magyar irodalom, az anyanyelv megismerése, elsajátítása, ápolása eszközének”, mondta többek között dr. Vajda Sándor, majd a vendégek közül is többen köszöntötték a versenyzőket és magát a rendezvényt.
A dr. Brauch Magda (elnök), Nagy Gizella, Ujj Ágnes, Bodnár Lajos és alulírott összetételű zsűri az óvodásokat és előkészítő osztályosokat nem pontozta, ők versenyen kívül léptek fel, a többieknél azonban díjra ment a versmondás.
A vetélkedőn résztvevő valamennyi tanuló részvételi oklevcelekt és könyvcsomagot kapott a szponzorok – Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, Nemzetpolitikai Államtitkárság, Budapest, COMMUNITAS Alapítvány, Aradi RMDSZ, Borosjenői Református Egyházközség, Magyar Műveltség Szolgálat, Budapest, Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete, Magvető Könyvkiadó, TROIE Kft. jóvoltából, a szervezők pedig a szokásos módon szendviccsel, süteménnyel, üdítővel kínálták a résztvevőket, pedagógusaikat, kísérőiket is beleértve.
A 19. után jövőre a 20. szavalóversenyre kerül sor, és már most bejelentették, hogy nagyszabású rendezvénnyel kívánják megünnepelni, amelyre az eddigi összes fellépőt meghívják.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Magyar Pedagógusok Napja kevesebb résztvevővel, ám jó hangulatban
Arad – Ma már hagyományos, hogy az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozat egyik napja a pedagógusoké legyen. Ez volt a tegnapi nap, pontosabban délután Aradon a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében.
Páratlan év lévén az Aradi Magyar Pedagógusok Napján idén nem osztottak díjakat, de minden évben meghallgatják azokat a pedagógusokat, akik a nyár folyamán továbbképzőkön (Bolyai Nyári Akadémia, Apáczai Nyári Akadémia, Szabadkai Nyári Akadémia, magyarországi továbbképzők) vettek részt, ez nem volt másként idén sem.
Mielőtt azonban a pedagógusok beszámolói sorra kerültek, Kiss Anna, az Arad megyei RMPSZ titkára köszöntötte a jelenlévőket, majd átadta a szót Matekovits Mihálynak, az Arad megyei RMPSZ elnökének, aki „elárulta”, hogy idén a pedagógusoknak járó Ezüstgyopár-díjjal tüntetnek ki két Arad megyei magyar pedagógust. Cirják Izabella Márta tanítónőt és Szabó László magyar nyelv és irodalom tanárt a szovátai Teleki Oktatási Központban tüntetik ki október 12-én. Ugyanezen az eseményen Mákvirág-díjat is osztanak, 2013-ban a Csiky Gergely Főgimnázium négy diákja részesül ebben a kitüntetésben: Murvai Dávid (idén érettségizett diák), Gulyás Beatrix, Kovács Henrietta és Sisa Rihárd.
A Pedagógusok Napján idén kevesebben voltak, viszont kellemes, meghitt hangulatban zajlott a találkozó, melyen jelen volt Bognár Levente, Arad alpolgármestere, a megyei RMDSZ elnöke, Halász Ferenc, az RMPSZ országos alelnöke, Temes megye főtanfelügyelő helyettese, Pellegrini Miklós, Arad megye főtanfelügyelő helyettese, valamint házigazdaként Hadnagy Éva, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója.
Matekovits Mihály ismertette az elnökségben végbement újdonságokat, mely szerint Nagy Gizella nyugdíjaztatása után két új alelnök került az Arad megyei RMPSZ élére: Rogoz Marianna csikys tanárnő és Szabó Attila simonyifalvi iskolaigazgató. A gazdasági teendőket ezen túl Viszhányó Aranka, pénztárosi teendőket Kurunczi Enikő látja el.
Bognár Levente kiemelte az anyanyelv fontosságát, a pedagógusok munkájának a szükségességét, és megköszönte a pedagógusok tevékenységét, mellyel biztosítják az Arad megyei magyarság jövőjét.
Halász Ferenc az országos elnökség nevében üdvözölte a jelenlévőket, majd a tanügyi reformról, oktatási stratégiáról beszélt röviden.
A pedagógusok beszámolóit Rogoz Marianna újdonsült alelnök vezette le, előtte azonban még Pellegrini Miklós Arad megyei főtanfelügyelő-helyettes is szólt néhány biztató szót a pedagógusokhoz.
A családias hangulatban zajló esemény koccintással, sütizéssel folytatódott a pedagógusok körében.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

„Kapunyitogató” kultúrházavató Biharon
A Kapunyitogató című hagyományőrző rendezvénnyel egybekötve tartották meg szombaton a felújított kultúrház avatóját Biharon. Az eseménysor délelőtt bográcsosfőző versennyel indult, kora délután pedig kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket.
A magyarországi Nemzeti Művelődési Intézet ötödik éve szervezi, és idén először terjesztette ki az országhatáron túlra a Kapunyitogató címet viselő rendezvénysorozatát, melynek célja megmutatkozási lehetőséget teremteni az amatőr népi művészeti előadók és előadói csoportok számára, ugyanakkor ezekkel megnyitni, vagyis „kaput nyitogatni” olyan települések kultúrházain, ahol közművelődési céllal ritkán fordul a kulcs a zárban. Mindezt az említett intézet főosztályvezetője, Dombi Ildikó mondta el szombat délután Biharon, ahol megyénkben másodszor tartottak „kapunyitogatást”. Ezt az alkalmat használták fel a helyeik, hogy egy kalap alatt megtartsák a felújított kultúrház avatóját is. Az eseménysor délelőtt bográcsosfőző versennyel indult (apropó, a Kapunyitogatóba a gasztronómiai értékmegőrzés is beletartozik), kora délután kézműves foglalkozások várták az érdeklődőket a kultúrházzal szomszédos iskola udvarán.
Két év után
A kultúrházbeli ünnepséget Nagy Gizella polgármester nyitotta meg, beszédében elmondva, hogy 2 év után nyitották ki újra az immár felújított épületet, melynek nem csak a falai újultak meg, de az EU-s támogatásnak köszönhetően a széksorok is, és új a hangosítás keverőpultja is. A vendégek között köszöntötte Deloreán Gyula nemrég kinevezett alprefektust, akinek polgármestertársai nevében is „megígérte”, hogy sokat fogják koptatni irodájának kilincsét. Cseke Attila képviselő úgy vélte, megérte a két évnyi várakozás, mert jól sikerült a kultúrház felújítása, ugyanakkor hozzáfűzte, hogy az infrastrukturális fejlesztések mellett nagyon fontos a közösség erősítése is. Ennek apropóján megköszönte mindazok hozzájárulását, akik részt vettek a második Fekete-Körös Völgyi Magyar Napok lebonyolításában, hiszen, mint fogalmazott, a tömbben élőknek segíteni kell a szórványban élőket. (A később fellépett csoportok nagyrésze előző este Magyarremetén szerepelt – szerz.megj.) A továbbiakban a polgármester asszony Cseke Attila és Deloreán Gyula segédletével adta át a főzőverseny résztvevőinek az okleveleket, illetve a díjakat a legjobbaknak, kiknek sorában harmadik lett a Molnár család, második holtversenyben a szalárdi és a paptamási, első pedig a bihari ifjúsági szervezet csapata.
Fellépők
Következett a „kapunyitogató-műsor”, melynek felvezetésében a már idézett Dombi Ildikó a fentiek mellett elmondta, hogy először Békés megyében tartották meg, aztán kiterjesztették az egész országra, ahol ma már több mint 200 településen „nyitogatnak”, és idén először a határon túl is, összesen 26 helyszínen. A programban Miklós-Papp Zsuzsanna és Miklós Anna népdalokat énekelt, a csatári Molnár István citerázott, az asszonyvásári Bertalan Attila citerajátékával Barta Renáta népdalait kísérte, a csoportok sorában pedig a micskei Görböc, a magyarremetei Kéknefelejcs, a nagyszalontai Toldi, és az érmihályfalvi Nyíló Akác követte egymást. Ezek után Csernák Béla tiszteletes és Szabó Ervin tisztelendő áldotta meg a felújított kultúrházat. A műsor második részében a debreceni Hajdú Néptáncegyüttes Napkelettől Napnyugatig – Tánc és hagyomány Rábaköztől Székelyföldig című műsorát nézhettük meg, pontosabban részleteket abból. Ennek során egyebek mellett nem csak rábaközi, somogyi, mezőségi, szilágysági és kalotaszegi táncokat láthattunk, de a jellegzetes népviseleteket is bemutatták. Kár, hogy a bizonyára fontos további elfoglaltság az előzőleg sorolt tánccsoportok mindegyikét elszólította ekkorra már az egyébként is igen szellős széksorokról, így nem voltak részesei a műsornak és a rögtönzött néprajzelőadásnak.
Rencz Csaba, erdon.ro

Beszélgetés Vékony Zsolt lelkipásztorral
Építeni, kovásza lenni a közösségnek
Nt. Vékony Zsolt, frissen végzett református lelkipásztort szeptember 1-jétől helyezték a szentleányfalvi és a zimándközi református gyülekezetek szolgálatába. Az alkalomból a tervei felől faggattuk.
– Tiszteletes úr, gondolom, tudja, hogy szórványban élő kis létszámú gyülekezetet kell szolgálnia. Mennyire ismerős az ön számára a szórvány?
– Nagybányáról, tehát szórványvidékről származom, ebben nőttem fel. Igaz, hogy a Kolozsváron eltöltött évek után kissé furcsa visszacsöppenni a szórványba, ahol naponta szükséges az állam nyelvének is a használata. Kolozsváron, keresztyén körökben szinte kizárólag anyanyelven értekeztünk, ezért kihívást jelent számunkra az itteni helyzet, ahol apadó létszámú magyarságot szolgálunk, talán az egyház jelentheti az utolsó mentsvárat.
– Hogy kerültek éppen Szentleányfalvára?
– Amikor az illetékes egyházi tanácsos megkeresett afelől érdeklődni, ki, hol szeretné elkezdeni a szolgálatot, úgy került szóba Szentleányfalva, hogy kifejtettem: a jövendőbeli feleségem, Dóra az Arad megyei Simonyifalván él, ezért néhány napi gondolkodás, megbeszélés után, elfogadtuk az itteni szolgálatot. Mivel mindketten jártasak vagyunk a falusi életmódban, reméljük, könnyen beilleszkedünk a szentleányfalvi közösségbe. Nem csak ez, hanem a falusi ember őszintesége, közvetlensége is sokat jelent számomra. Ezen túlmenően, soha nem féltem a munkától, annak nem próbáltam a könnyebb végét megragadni.
– A teológián felkészítik-e a lelkésznövendékeket a szórványszolgálatra?
– Nem igazán foglalkoznak a szórványkérdéssel, az egyházon belül azonban vita témáját képezi a szórványvidéken használatos nyelv, mert ott temetések, esketések alkalmával sokszor vegyes nyelvű emberekhez, hívekhez kell szólni, ezért gyakran az állam nyelvét is használnunk kell. A nyelvhasználat emberfüggő, azon is múlik, ki milyen vidékről származik, milyen szinten uralja az állam nyelvét, de egyre jobban hangoztatják: valamit kezdeni kellene a román ajkú reformátusokkal is, sőt olyan vélemény is elhangzott, hogy talán létre kellene hozni a román ajkú református egyházat.
– Ez viszont buktató is lehet, mert különösen szórványvidéken igen elszaporodhatnak a román ajkú hívek. Meg vannak-e elégedve a lelkészlakással?
– Májusban jártunk először a lelkészlakásban, amit azóta a hívek nagyon szépen felújítottak, rendezett parókiával, lakással vártak minket, amiért nagyon hálásak vagyunk. Mióta megérkeztünk, naponta látogatnak, szeretettel vesznek körül. Éppen ezért úgy érezzük, befogadnak minket.
– Mi lesz a kertben lévő fóliasátor sorsa, ahol az előző lelkész zöldségféléket, főként uborkát termesztett?
– A fóliasátrat elköltöztették, még vannak bizonyos maradványai, de nekünk nem tervünk zöldségtermesztéssel foglalkozni. Egyelőre a hívek megismerésére törekszünk, sokkal inkább a lelki munkára szeretnénk összpontosítani. Mert igaz ugyan, hogy mindenkinek szüksége van pénzre, de mi fiatalok vagyunk, elegendő energiával rendelkezünk ahhoz, hogy összeszedjük a közösséget. Abban reménykedünk, hogy a soron következő Szentleányfalvi Napon jobban megismerhetjük nem csak az itt élő, hanem az alkalomra hazalátogató híveket is. Nagy Gizella magyartanár sokat beszélt a szép hagyományról, amelynek a szombati rendezvényére izgatottan készülünk.
– Gondolom, minden teológushallgató népes, jól szituált gyülekezetről álmodik. Tisztában vannak-e az összesen 160-170 lelket számláló két gyülekezet által nyújtott lehetőségekkel?
– Én soha nem szerettem a gyülekezetek között jobb vagy kevésbé jó szinten különbséget tenni. Szerintem nincs jó vagy jobb gyülekezet, mert minden gyülekezet, minden magyar ember ragaszkodott a saját lelkészéhez. Mivel Szentleányfalvának egy éve nincs saját lelkésze, bizonyára a hívek is rádöbbentek a lelkész szükségességére még akkor is, ha voltak bizonyos nézeteltérések. Én mindenképp építeni kívánom a közösséget, amelynek a kovásza szeretnénk lenni, itt kívánunk családot alapítani. Éppen ezért végig szeretnénk látogatni az összes családot, a jelenlegi heti egy istentiszteleti alkalomnál több együttlétet kívánok szervezni, de túl zsúfolttá sem kívánom tenni a hívek dolgos életét. Mindenképp lelkiekben kívánunk építkezni, azt az érzést szeretném elmélyíteni bennük, hogy szükségünk van egymásra, minél jobban összetartunk, annál erősebbek vagyunk. Kevesen vagyunk, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy bizonyos testvéreink eltávolodjanak a nyájtól.
– Köszönöm a beszélgetést, és sok lelki erőt, kitartást, Isten segedelmét kívánom az új szolgálatukhoz.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Csiky-napok a főgimnáziumban
A Csiky Gergely Főgimnázium december 4-én tartotta meg a Csiky-napot, ennek alkalmából a szervezők rendezvénysorozattal készültek. Voltak meghívottak magyarországi (Szeged, Pécs, Debrecen, Makó és Hódmezővásárhely), temesvári és megyei (Erdőhegy, Nagyiratos, Kisiratos, Pécska és Simonyifalva) iskolákból egyaránt.
A nyitóünnepséget Csiky Gergely – a tanári szoba és az igazgatóság között elhelyezett – mellszobra előtt tartották meg, ahol beszédet mondott Hadnagy Éva, az iskola igazgatója, Bognár Levente, az Arad megyei RMDSZ-elnöke, és Pellegrini Miklós megyei főtanfelügyelő-helyettes. Ezt követően Pálfi Kinga 12. osztályos diák szavalt, míg Pásztor Anna, a makói Szent István Egyházi Iskola, Gimnázium és Kollégium szintén 12. osztályos tanulója népdalt énekelt.
Az ünnepségen sor került a Csiky-díjak átadására is, melyet idén három diák kapott: Kovács Henrietta, Kis Zsuzsanna és Pálfi Kinga. Szintén hagyomány, hogy ilyenkor megkoszorúzzák az iskola névadójának szobrát. A főgimnázium koszorúját Hadnagy Éva és Spier Tünde, az iskola aligazgatónője helyezte el. Az RMDSZ Arad megyei szervezetének nevében Bognár Levente elnök és Cziszter Kálmán városi tanácsos koszorúzott. A diákság nevében a diáktanács vezetőségének tagjai, Nagy Szilvia Hajnalka és Miculan Vlad helyezte el a koszorút. Az EMKE nevében Matekovits Mária elnök és Khell Levente, míg az aradi Magyar Pedagógusok Szövetségének nevében Matekovits Mihály elnök és Kiss Anna koszorúzott.
Végezetül Jakab István evangélikus lelkipásztor áldását adta az iskolára és a jelenlevőkre, majd közösen elénekeltük nemzeti imánkat.
11 órakor kezdődött a Jelen Ház nagytermébe a Mesevarázs és a Népdalvetélkedő, általános iskolásoknak szánt mesemondó és énekverseny. Két kategóriában összesen tizennégy versenyző volt, akik közül az 5–6. osztályosoknál Tóthpál Eszter és Torma Alex kerültek ki győztesen. Harmadik helyen végzett Lacsán Zsófia. A 7–8. osztályosok kategóriájában Köteles Nicolett végzett a harmadik helyen, Dani Adél Brigitta a második helyen és Kovács Krisztián Ervin lett a győztes.
Ezzel párhuzamosan folyt a középiskolásoknak megszervezett Tóth Árpád Versmondó Verseny, mely az iskola róla elnevezett termében zajlott. A zsűri tagjai Éder Enikő színésznő, Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója és Nagy Gizella nyugdíjas tanárnő voltak. Ők olyannyira komolyan vették a versenyt, hogy élőben ment a pontozás: az elhangzott verset rögtön értékelték egy tízes skálán. Itt mindenkinek két verset kellett elmondania, egy választottat és egy kötelezőt. A kötelező vers a 9–10. osztályosoknak Tóth Árpád Boldog csönd című költeménye volt, míg a 11–12. osztályosoknak a Gesztenyefa-pagoda, szintén Tóth Árpádtól. Ezenkívül mindenkinek egy-egy szabadon választott költeményt kellett előadnia.
Előzetes információk szerint a fiatalabbak kategóriájában Horváth Petra nyert, Kovács Korina és Olexa Péter második helyen végeztek, mindketten 51 ponttal. Az idősebbeknél is hasonló helyzet állt elő, de itt a harmadik helyért versenyeztek: Sisa Rihárd és Gulyás Ábel küzdött meg a bronzért. Második helyen Kis Zsuzsanna végzett, a győztes Kovács Boglárka lett.
A nap további részében betlehemes maketteket és Tóth Árpád életéről és munkásságáról készült rajzokat, festményeket lehetett megtekinteni. 
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Ficzay Dénes emlékezete
„Kóbor poéta voltam és kósza álmokat kerestem”
2015. március 2-án az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében Ficzay Dénes halálának 30. évfordulójára emlékező tömeg láttán (az előcsarnokba is több sor széket kellett elhelyezni az érdeklődők számára) a legelső gondolatom az volt: Ficus (Ficzus?) mennyire örülne, hogy egykori iskolájában a város híres szülöttéről, Tóth Árpádról termet neveztek el. Hisz jószerével egész életében a város, a szülőváros – egyebek közt – híres szülötteit, vagy az itt megfordult neves embereket, a velük kapcsolatos történeteket kutatta, és közre is adott belőlük annyit, amennyi akkoriban lehetséges volt. Ha az égi szférákból visszatekintene, örömmel konstatálná: 2015-ben még vannak aradiak (ha nem is tősgyökeresek, azaz idecsöppentek), akik emlékeznek rá, torzóban maradt életművét értékelik, becsülik – ugyanakkor, némi értetlenséggel, megkérdezné: hol vannak a fiatalok – a kevés kivételtől eltekintve –, akik tovább viszik, utódaiknak átadják az aradi magyar történelmet?
Ficzay Dénesről, mint minden jelentős személyiségről, legendák keringenek. Sokezer ember (lényegében, mondhatnám, mindenki, aki számít) ismerte a vértanúk városában évtizedeken keresztül tanárkodó Ficust (beleértve, természetesen, a szemét mindenkin rajta tartó állami információs szolgálatot) jellegzetes, senki mással össze nem téveszthető, külső megjelenésére nem sokat adó, a lényeget a külsőségeknél mindig sokkal többre tartó alakját. A tegnapelőtti megemlékezésen két bájos fiatal lány (Kis Zsuzsanna és Kovács Henrietta) olvasott fel tucatnyi visszaemlékezést egykori tanítványoktól (Gulyás István, Orosz Németh Aranka, Szilágyi György, Kelly Enikő, Nagy Gizella és mások), amelyek – valamikori tanáruk alakjának felidézésen túl – mélységes szeretetet és tiszteletet sugároznak.
A tegnapelőtti megemlékezést Hadnagy Éva tanár, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója nyitotta meg, aki – köszöntve a népes hallgatóságot – elmondta: nem volt (koránál fogva sem) tanítványa Ficzay tanár úrnak, de, kisiratosi kisdiákként bátyjától sok történetet, anekdotát hallott róla, és egy személyes élményét is felidézte, amikor, középiskolásként, az akkori Slavici líceum tanulójaként az utcán nagy tisztelettel köszöntötte – és ez az epizód nagyon fontos számára. „Most azt szeretném megtudni Önöktől, milyen az az ember, mit kell tudnia annak a tanárnak, akit halálának 30. évfordulóján ennyien megtisztelnek?”.
A rendezvény ötletgazdája és fő szervezője, Irházi János az ünnepelt egyik írásának felidézésével kezdte – a halál gondolatával szembenéző ember töprengéseivel. De így folytatta: „Azt szeretném, hogy ma mosolyogva emlékeznénk, hogy jusson eszünkbe a vidám, jó kedélyű Ficzay Dénes, ezért is választottuk az Emlékalbum borítójára ezt a mosolygós képet. Arra kérem Önöket, hogy a kiállítást végignézve idézzük fel emlékét, de mosolyogva, abban a meggyőződésben, hogy ennek a tanár úr is örülne”.
A megemlékezés rendezője ezután ismertette az Aradon született és itt is meghalt Ficzay Dénes (1921. dec. 27.–1985. március 2.) életútját, iskolaéveit, megemlítve aradi tanárait, a római katolikus főgimnáziumot az impériumváltástól haláláig, 1943-ig vezető Fischer Aladárt és az aradi vértanúk földi maradványait felszínre hozó Kara Győzőt. Ficzay végzős diákként már munkatársa volt az Aradi Közlönynek, ahol számos irodalomtörténeti írása jelent meg. A bécsi döntés után Kolozsváron a magyar–olasz szakra iratkozott, közben megnősült, s már két gyermek apjaként diplomázott 1945-ben. Már egyetemista korában belső munkatársa volt az Erdélyi Helikonnak és szorgalmasan írt a Székelyföld c. lapnak is. 1945 késő őszéig a kolozsvári kereskedelmi iskolában tanított, majd visszajött Aradra, ahol a katolikus gimnáziumban, majd annak utódiskoláiban tanított megszakítás nélkül 37 esztendőn át. Hazaérkezését követően azonnal bekapcsolódott a helyi sajtó munkájába, közművelődési, irodalmi, helytörténeti írásokat publikált. A hatvanas évek elején gyümölcsöző levelezést folytatott több magyarországi hely- és irodalomtörténésszel, majd a hetvenes évek végén az állambiztonsági hatóság figyelmeztetésére a levelezést is meg kellett szakítania, s szinte haláláig számtalan zaklatásnak volt kitéve. Ennek ellenére számtalan cikke jelent meg a helyi Vörös Lobogóban, a kolozsvári Utunkban és a marosvásárhelyi Igaz Szóban. A helyi lapban város- és irodalmi, valamint helytörténeti sorozatokat írt Aradi séták, Elfelejtett aradi írók, Aradi kislexikon, Aradi ritkaságok címmel, jól dokumentált tényeket, érdekességeket írt szeretett városáról. Ahogy ezt Aradi krónika c. írásának elején hangsúlyozza: valójában egyetlen nagy szerelme volt, a város, és története házaival, utcáival, különös és különleges embereivel. Példaképe a híres irodalomtörténész, Kelemen Lajos volt, akinek városnéző sétáin kolozsvári diákként gyakran részt vett, és az ő szellemében vezette aradi diákoknak, érdeklődőknek izgalmas városnéző sétáit, amíg hagyták.
Halálát követően – mivel életében kötete nem jelent meg – felmerült a kérdés: volt-e egyáltalán hagyatéka? Amikor 1990 januárjában újraalakult a Kölcsey Egyesület, s felmerült a hagyományok újraélesztésének kérdése, felmerült a könyvkiadás is.
Rövidebbre fogva: (a 2011-ben a Marosvásárhelyen elhunyt), s a Ficzay-hagyaték kezelését áldozatos munkával vállaló Pávai Gyula gondozásában öt, Ficzay Dénes hagyatékából előkerült, illetve sajtóban megjelent írásokból összeállított kötet jelent meg a Fecskés könyvek sorozatban (Aradi krónika, Aradi séták, Válogatott írások, A vértanúk sírja, illetve a csak részben Ficzay-írásokat tartalmazó Ficzay Dénes-emlékkönyv). Ezeket most, a 30. évfordulón a közönség digitalizált formában is megkaphatta, s talán mondani is fölösleges: aki a digitalizálás nem könnyű, áldozatos munkáját vállalta, az a már több hasonló próbálkozást (például Márki Sándor ma már gyakorlatilag hozzáférhetetlen munkái) is sikeresen végrehajtott Nagy István pécskai fizikatanár, aki ezáltal lehetővé tette, hogy Ficzay Dénes (eddig feldolgozott) életműve bekerülhessen a Magyar Elektronikus Könyvtárba, ahonnan a világ bármelyik pontjáról elérhető lesz. Nagy István egyébként létrehozott egy Ficzay-emlékfalat is a Facebookon – az arra érkezett írásokból olvasott fel a két (már említett) lány jó néhányat.
A tegnapelőtti összejövetelen Bognár Levente aradi alpolgármester, egykori tanítvány és Vadász Ernő is emlékezett Ficzay Dénesre. Ez utóbbi – egyedülálló módon – egykoron, 1939–40-ben (jó pár évvel fiatalabb) iskolatársa, később, 1945–50 között diákja, utóbb pedig tanártársa volt Ficzaynak! Vadász Ernő többek között azt emelte ki, hogy mennyire szerette a Tanár Úr a diákokat és iskoláját.
Befejezésül a feltétlenül nagysikerűnek mondható rendezvény ötletgazdája megemlítette azokat, akik a Ficzay Dénes-emlékalbum megjelenését támogatták: Winkler Gyula EP-képviselő, Frunda György szenátor, az RMDSZ Arad megyei szervezete, valamint magánemberként dr. Albert István, Cziszter Kálmán, Durst Piroska, Fukszné Baranyi Ágnes, dr. Gönczi Attila, Halai János, Kelly Enikő, dr. Metzner Júlia, Nagy István, Orosz Kinga, Pénzes Gyula, Pop Éva, dr. Szabó Júlia, Szőke Mária.
A résztvevők a megemlékezés befejezéseként megtekintették a díszterem előterében rendezett, harminc pannót (fotót, egy-egy Ficzay-kéziratot, „mottót”) tartalmazó ötletes kiállítást, és egy pohár bor, zsíros kenyér mellett elevenítették fel a feledhetetlen tanárt, kollégát, irodalmárt, helytörténeti kutatót – az „aradológust”, akiről, mint ilyenről, furcsa módon nem is esett szó.
Jámbor Gyula

Nyugati Jelen (Arad)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Véget ért a 2014–2015-ös évad
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör június 16-án, kedden délután tartotta évadzáró ülését a megyei könyvtár Concordia Termében. A kör jeles szavalói a 86 éves Kányádi Sándort köszöntötték, majd dr. Brauch Magda ismertette A mai magyar nyelvállapotcímű tanulmányát. A rendezvény Szarvashegyi Rozália ny. tanítónő és Kleitz Zoltán amatőr költő felolvasásával, Brittich Erzsébet, Katona István, Ódry Mária és Kolumbán Zsolt képkiállításával zárult. Ezzel véget is ért a 2014–2015-ös évad.
Milyen is volt az elmúlt időszak? Egy kis röpke visszapillantó!
Szeptembertől az irodalom szerelmesei 11 foglalkozáson vettek részt. Megemlékeztek: Karácsony Benőről, Nagy Istvánról, Tompa Lászlóról, Vörösmarty Mihályról, Kármán Józsefről és József Attiláról. A megemlékezéseken közreműködtek az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola (vezető tanár: Szabó László), az aradi Csiky Gergely Főgimnázium (vezető tanár: Nyári Melinda és Tóthpál Renáta), az Ágyai Általános Iskola (vezető tanár: Erdős Márta) és az Erdőhegy-Kisjenői Általános Iskola (vezető tanár: Pusztai Matild) diákjai.
Az esteket Katona Béla, Hevesi József, Kiss Anna, Czermák Ferenc, Lovász Miklós, Kolumbán Zsolt és Gál Zoltán körtagok illusztrálták szavalattal, felolvasással. Előadónk legtöbbször dr. Brauch Magda ny. tanár, irodalomkritikus volt, de külön élményt nyújtott a körtagoknak Matekovits Mária és Mihály tanárházaspárNyelvújítás vagy rombolás című előadása.
Az irodalmi kör alkotóműhelye az idei évadban is bizonyított. Szarvashegyi Rozália, Lovász Miklós, dr. Brauch Magda, Brittich Erzsébet, Simonfi Imre, Hevesi József, Jámbor Ilona, Kleitz Zoltán, Katona Béla, Regéczy Éva, Regéczy Szabina Perle, Gál Zoltán, Jankó András, Nagy Gizella, Ódry Mária fiókjából vers, próza, publicisztika, műfordítás került elő.
Sok volt-e vagy kevés? Döntsék el az irodalom barátai!
A szeptemberi viszontlátásra!
Regéczy Szabina Perle műfordító, az aradi Tóth Árpád Irodalom Kör elnöke
Nyugati Jelen (Arad)

Jelentés a Székelyföldi Autonómia Alapról
Gondolkozz! Csatlakozz! Vidd a hírét!
Az Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület és a Székelyföldért Társaság abból az alapelvből kiindulva fogalmazta meg kezdeményezését a Székelyföldi Autonómia Alapról, hogy elsősorban rajtunk, a székely nép tagjain, a mi hozzáállásunkon múlik, hogy mennyire rövidül le az a folyamat, aminek eredményeként Székelyföld elnyeri az autonóm jogállást.
A Székely Nemzeti Tanács és a Székelyföldért Társaság több alkalommal is megpróbálta Székelyföldet láthatóvá tenni a nagyvilág számára, mint pl. az autonómiával kapcsolatos népszavazások eredményével, a Székelyek Nagy Menetelésével, az önkormányzati határozatok elfogadásának kezdeményezésével, a sic.hu székely tartománynév elindításával a világhálón, az őrtüzek gyújtásával október 24-én és most a Székelyföldi Autonómia Alap elindításával. A kezdeményezés elején járunk, továbbra is biztatunk mindenkit arra, hogy ezt a minimális áldozatot hozza meg az ügy érdekében, hiszen az elvégzendő feladat sok. Fontos, hogy az évi 1-2 megmozduláson minél többen ott legyünk, de ugyanolyan fontos, hogy a köztes időben, ha munkával nem is, legalább minimális anyagi hozzájárulással adjuk meg a lehetőséget a Székely Nemzeti Tanácsnak, hogy nemzetközi porondon is hatékonyan képviselje a székely autonómia ügyét.
Köszönjük az eddigi támogatásokat a székelyeknek és azon magyar testvéreinknek, akik a székely üggyel szimpatizálva csatlakoztak a Székelyföldi Autonómia Alaphoz. A lista nyitott, bármikor lehet hozzá csatlakozni. Ha valaki nem szeretné, hogy a neve nyilvánosságra kerüljön, kérjük írja bele a közleménybe, a „Névtelen” megjegyzést és egy helységet, ahol lakik. Asociatia Siculitas Egyesület
Lej: RO76 OTPV 3200 0036 0774 RO01 (OTP Bank Románia – Marosvásárhely) Forint: 11705015-20001900 (OTP Bank Nyrt. Budapesti Régió) Euró: a Székely Nemzeti Tanács honlapjának (www.sznt.sic.hu) nyitóoldalán található PayPal átutalás révén (a Donate gombra kattintva)
A Székelyföldi Autonómia Alaphoz 2015. május – augusztus között csatlakozottak névsora:
Babos Attila Csóti György Kiss János Imre – Székesfehérvár Balogh Gábor Éhn József – Budaörs Kubatov István Bányai Gyula Gálfi István – Helsinki Nagy Gizella Bédi Sándorné György-Mózes Árpád – Érd Stefanovszky András Dr. Cseh Örs Győri Győző Vincze Ferenc Csíki András – Debrecen Kiss János Dr. Zudor András – Debrecen Az Alapba jelen pillanatig 54.575 forint és 73 euró befizetés történt. Debrecen – Érd, 2015. augusztus 28. Csíki András, elnök (Erdélyt Járók Közhasznú Egyesület) György-Mózes Árpád, elnök (Székelyföldért Társaság)
Erdély.ma

Szabadságszobor emlékérméket adtak át Aradon
25 éves az aradi Szabadságszobor. 1890. október 6-án adták át Aradon Zala György alkotását. Az évforduló előestéjén az aradi színházban tartottak ünnepi rendezvényt, amelyen több közéleti személyiséget tüntettek ki.
Az ünnepséget Fekete Károly, a Kölcsey Egysület titkára vezette és felszólalt Faragó Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség Arad megyei elnöke, Király András, a Szabadságszobor Egyesület elnöke és Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke.
A beszédek után Kelemen Hunor és Király András, az alkalomra készült jubileumi emlékérméket adott át.
Emlékérmét kapott:
Markó Béla, volt RMDSZ-elnök
Intézmények RMDSZ, országos elnökség; RMDSZ, Arad megyei szervezet; Szabadságszobor Egyesület; Szent Erzsébet magyar és erdélyországi konventuális minorita rend; Aradbelvárosi református egyházközség; Aradi evangélikus lutheránus egyház; Aradbelvárosi magyar baptista gyülekezet; Csíky Gergely Főgimnázium; Nyugati Jelen szerkesztőség; Rákóczi Szövetség
Magánszemélyek Szép Gyula, Szepesi László, Kocsis Rudolf, Kolozsi Tibor, a szobor restaurátora, Matúz András, az emlékérem alkotója, Böszörményi Zoltán laptulajdonos, Bálint György
A Szabadságszobor Egyesület munkatársai közül Pataki Ildikó, Péró Tamás, Szabó Irén, Szabó Mihály, Darida János, Arad volt alpolgármestere, Bognár Levente Arad alpolgármestere, Bölöni György, megyei képviselő, Cziszter Kálmán, aradi képviselő, Horváth Levente, volt alprefektus, Matekovits Mihály, Módi József, református esperes, Nagy Gizella, Nagy István, Tokay György, Ujj János, Faragó Péter, az RMDSZ Arad megyei elnöke, Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke, Krály András, a Szabadságszobor Egyesület elnöke, Communitas Alapítvány, Teleki Alapítvány, RMDSZ képviselőházi frakció, RMDSZ szenátusi frakció, Magyarország Miniszterelnöki Hivatala, Takács Csaba, Nagy Zsolt, Orbán Viktor miniszterelnök, Medgyessy Péter, a szobor újraállításakori magyar miniszterelnök, Dávid Ibolya volt igazságügy-miniszter, Szabó Vilmos volt államtitkár, Bálint Pataki József, Verestóy Attila, Borbély László, Kelemen Attila
Az emlékérmék átadása után a résztvevők megtekintették a Tizenhárom – az Aradon kivégzett tábornokok emlékére című táncjátékot, amelyet az Aradi Kamaraszínház és a békéscsabai Tabán Táncegyüttes adott elő a szabadkai Juhász zenekar kíséretével. Koreográfus Farkas Tamás, rendezte Farkas Tamás és Tapasztó Ernő.
nagyistvan.pecska.ro
Erdély.ma

Tóth Árpád Irodalmi Kör
A magyar nyelvújítás mozgalmáról
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör október 20-án, kedden délután tartotta munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében.
A rendezvény első részében a nyelvújítás mozgalmáról két lelkes, jól felkészült magyartanár értekezett. Szabó László, az Aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola pedagógusa pár szót ejtett a humanizmusról, majd a felvilágosodás íróinak nyelvújító törekvéseit ecsetelte. Felvázolta Bessenyei György munkásságát, Kazinczy Ferenc nyelvújító tevékenységét. Megtudhattuk, hogy az író 1811-ben Poétai episztola Vitkovics Mihály barátomhoz c. költői levelében hadat üzen a maradiak táborának. Tövisek és virágok c. epigramma-gyűjteményének megjelenésétől számítjuk a mozgalom kezdetét. A cím szimbolikus: a virág az újítóké (a neológusoké), a tövis a maradiaké (az ortológusoké). Az ortológusok gúnyiratot adnak ki – a Mondolatot –, melynek címképén Zafyr Czenczi szamárháton lovagol, Kazinczy hívei Felelet a Mondolatra c. ellenirattal válaszolnak. Nem véletlen, hogy a művész rengeteg új szót alkotott. A referens ezekből a szavakból is ízelítőt adott.
Nagy Gizella ny. tanár, módszertani felelős előadását azzal kezdte, hogy Kazinczy életművével még nem zárult le a nyelvújítás (új szavak ma is keletkeznek). Előbb a reformkor mozgalmáról értekezett néhány mondatban (Jósika, Széchényi, Arany), majd Jókai Mór tevékenységét ismertette. Részletesen mutatta be a kémia és más területeken létrehozott új szavait, az Egy magyar nábobban, a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban közzétetteket. Végül a jelenlevők egy játékban vehettek részt. Ki kellett találniuk, mit jelentenek a virány, rondítvány, csatány, riadal szavak.
A színvonalas előadásokat Kiss Anna módszertani felelős, valamint az Aurel Vlaicu Általános Iskola két diákja (Szimcsák Tamás és Csonka Nikolett) illusztrálták felolvasással.
Az est második részében a közösség három alkotója mutatta meg újra tehetségét. Ódry Mária költő, képzőművész legszebb verseit Gál Zoltán, Kolumbán Zsolt, Kiss Anna, Hevesi József, Czernák Ferenc és Katona Béla olvasták fel. Az elhangzott művekből természetszeretet, életigenlés, istenkeresés, lokálpatriotizmus csendült ki csodálatos költői képekben.
Szarvashegyi Rozália ny. tanítónő Beszámoló vagy mi Ceauşescu pécskai jelenéséről c. memoárját ismertette a körtagokkal. A humoros írás a múlt rendszer megannyi visszásságát ábrázolta színvonalasan, élvezhető módon.
Kleitz Zoltán amatőr költő Valós számok és valótlanságok, Pár sor a tábornokokról c. költeményeit mutatta be. Mindkét írásmű a szerző magyarságtudatának adott hangot. Agape és baráti beszélgetés zárta a jó hangulatú irodalmi délutánt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Jókai Mór, a legolvasottabb magyar írónk
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör november 24-én, kedden délután tartotta munkaülését a megyei könyvtárban. A rendezvényt Simonfi Imre ny. újságíró nyitotta meg Epilógusc. versével. A lelkesen elszavalt műből a szülőföld iránti szeretet, magyarságtudat, a román nép iránti tisztelet, a pályafutás sok-sok emléke csendült ki élvezhető módon.
Nagy Gizella ny. tanár Jókai Mór írói munkássága c. tanulmányát ismertette az író születésének 190. évfordulója alkalmából. Magvas, érdekfeszítő előadását a romantika bemutatásával kezdte, majd néhány irodalomkritikus méltatását mutatta be. „Regényeivel és elbeszéléseivel megteremtette a magyar olvasóközönséget, melynek még ma is a legnépszerűbb írója” – nyilatkozik Lengyel Dénes az írófejedelemről.
Az előadó kiemelte Jókai regényeinek pozitív kisugárzását, közvetlen ismeretterjesztő módszerét, finom iróniáját, bámulatos szókincsét. Ezekkel támasztotta alá, miért éppen ő a legolvasottabb magyar prózaírónk. Az irodalombarátok a továbbiakban megismerhették legfontosabb életrajzi állomásait. Képet nyerhettek családjáról, a pápai kollégiumi évekről, Petőfivel való barátságáról, kecskeméti jogászéveiről, első irodalmi munkáiról. Betekintést nyerhettek a Pesti Tízek Társaságába, lapszerkesztő tevékenységébe, a forradalomban való részvételébe, Laborfalvi Rózával való kapcsolatába, békepárti magatartásába, Sajó álnéven való publikálásába: mindazokba a körülményekbe, amelyek befolyásolták munkásságát. Ismertette leleményes cselekménybonyolítását, klasszikus példákat hozva fel Az arany ember, Sárga rózsa, A kőszívű ember fiai, Az új földesúrc. regényeiből.
Bemutatta eszményített hőseit (Jenőy, Szentirmay), negatív szereplőit (Abellinó), de realisztikusan ábrázolt alakjait is, Kárpáthy Jánost hozva fel példaként. Pozitív (Baradlayné) és negatív (Athalie) nőalakjai mellett kiemelte kitűnően lefestett mellékszereplőit is (Tallérosy Zebulon).
Végül az írói stílusáról értekezett megkapóan. Kiderült, hogy szinte minden társadalmi osztály nyelvét ismerte a kollégiumi műnyelvtől kezdődően a kártyások szaknyelvén át a zsiványok virágnyelvéig. „Ő a mesterfejedelem” – vallja Kosztolányi. A logikusan felépítet, jól dokumentált előadást Czernák Ferenc, Gál Zoltán és Hevesi József illusztrálta felolvasással.
Az est befejező részében a közösség alapító tagjára, Bokor Ellára emlékeztek születésének 95. évfordulója alkalmából. Lovász Miklós, Kolumbán Zsolt és Katona Béla a költőnő verseiből adott elő egy csokorra valót. A költeményekből a szív megannyi érzése, a reménytelen szomorúság, a haláltudat, az idő könyörtelen múlása, az élet titokzatossága, a haza és irodalom iránti szeretet csendült fel.
Agapé és baráti beszélgetés zárta a színvonalas rendezvényt.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Negyvenkét évig eszközként Isten kezében
Negyvenkét év szolgálatból huszonöt esztendeig Bihar község református egyházközségének élén állt Csernák Béla, aki az elmúlt vasárnap tartott ünnepi istentiszteleten köszönt ki gyülekezetéből, ám marad a település lakosa.
Emlékezetes istentiszteletre hívtak vasárnap délelőtt a bihari református templom harangjai: nyugdíjba vonulása alkalmából búcsúzott gyülekezetétől Csernák Béla tiszteletes, ám az elválást enyhíti, hogy marad a község lakosa és ahogyan később Darabont Sándor gondnok mondta, továbbra is számítanak tanácsaira. Megteltek a nagy templom padsorai, az igehirdető pedig Kántor Csaba parajdi parókus lelkész, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökhelyettese volt. Hogy miért ő, annak is megvan a maga története: 25 évvel ezelőtt a dési egyházmegyéből elkísérte a bihariba érkező kollégáját, most pedig Csernák Béla azzal kérte fel a szolgálatra, hogy “ha akkor idehoztál, most vigyél el”. A meghívott bevallása szerint meglepődött a felkérésen, ám nem kellett sokáig gondolkodjon, mit is mondhatna, hiszen arra vagyunk hivatva, hogy az Úr nagy tetteit hirdessük mindannyian, mert csak ez szolgálja épülésünket – ezt tette Csernák Béla is az elmúlt évtizedekben, bárhol szolgált is.
Méltó szavak
A megszólított vette át a szót az igehirdetés után, és (saját szavával élve) konferansziéként vezette a történéseket. Többször is a köszöneté volt a szó: a lelkész az együttlétet, a barátságot nevezte a legszebb dolognak abban a széthulló világban, melyben milliók indulnak el új hazát keresni. Mint fogalmazott, 65 évesen nem talál méltó szót arra, hogy barátai Erdélytől Hollandiáig ragaszkodnak hozzá, megtalálták a módját, hogy eljöjjenek e jeles napon. A tiszteletes felidézte, hogy 25 éve milyen lelkesedéssel, bizakodással álltak egy reménybeli új világ eljövetele elé. Az emlékezésből kijutott lapunknak is: beiktatásáról a korabeli Bihari Naplóban a később főszerkesztői beosztást is betöltött Szűcs László írta egyik első tudósítását. A lelkész akkor megígérte a zsurnalisztának, hogy nyugdíjazására is meghívja és íme, negyedszázad múltán újra kezet foghattak.A “szomszéd” biharpüspöki kórus szolgált időközben, melyben énekelt Pénzes Józsefné, aki a helyi presbitérium és nőszövetség nevében mondott köszönő szavakat.
Békességben, egyenességgel
Csernák Béla üdvözölte Nagy Gizella polgármestert, Szilágyi Zoltán alpolgármestert, Popovics Magdolna iskolaigazgatót, illetve Mikló Ferenc esperest, aki az úrasztala elé járulva a bihari egyházmegye lelkészi karának nevében köszönte meg a házigazdának az összességében 10 állomáson eltöltött 42 szolgálati évet. “Békességben és egyenességben jártál a seregek urának követeként, tetszett vagy sem ez másoknak, hiszen megbízatásodat a teremtő Istentől vetted”, fogalmazott az esperes, aki hallható meghatódottsággal hangjában tette hozzá: nem él hiába az, aki végzi lélekmentő hivatását, eszközként Isten kezében. Az esperes szavait megerősítette az őt elkísérő szalontai egyházközség kórusa, majd Ida Eldering állt a hallgatóság elé. Felidézte, amikor először érkeztek meg a hollandiai Arnhem-Eldenből, majd a további látogatásokat, melyek mindkét félnek élményszámba mentek és testvér-gyülekezeti kapcsolathoz vezettek. Csernák Béla olyan ritka ember, aki akkor is mert határokat átlépni, amikor az még kivételes bátorságot igényelt, mondta a hollandiai hölgy, végig magyarul fogalmazva mondatait. A gyülekezet gondnoka, Darabont Sándor következett, aki a lelkésznek és feleségének, Ibolya asszonynak is köszönetét tolmácsolta, hozzáfűzve: továbbra is számítanak jótanácsaikra.
Áldás a gyülekezetre
Az istentisztelet zárásaként Csernék Béla úgynevezett kiköszönő beszédet olvasott fel, majd emléklappal és kézfogással köszönte meg a szolgálatát segítőknek, hogy mellette álltak. Közös fotó is készült, majd mi mással is zárhatta volna le az elmúlt 25 évet, mint a gyülekezet megáldásával. A templomból távozók az őket a kijáratnál váró lelkésztől egy-egy emlékkártyát vehettek át, hogy az eseményt őrizzék meg emlékezetükben.
Rencz Csaba. erdon.ro

Falugondnokok találkozója
"Kell egy ember, aki felvállalja a falut"
"Nem a világot akarjuk megváltani, hanem az életet elviselhetőbbé, szebbé tenni" – hangzott el a Romániai Falugondnokságok Szövetségének hétvégi, Nagyernyében megtartott munkaértekezletén. A kétnapos képzésen részt vett falugondnokok, község- és közösségvezetők, lelkészek, civil szervezetek képviselői a falugondnoki tevékenység hiánypótló jellegéről, e szociális, közösségszervező program és szolgálat működtetéséről, fejlesztéséről tanácskoztak. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja, Nagy Zsigmond, Maros megye alprefektusa, valamint Jánosi Ferenc, Nagyernye község polgármestere is.
A rendezvény meghívott előadóit, résztvevőit Balázs Sándor, a Romániai Falugondnokságok Szövetségének (ROMFALSZ) elnöke köszöntötte, áldást, erőt kívánva a falugondnokok áldozatos tevékenységére.
– Addig vagyunk boldogok, addig van értelme életünknek, amíg mások gondjait meg tudjuk oldani, segíteni tudunk azokon, akik már nem, illetve még nem képesek önmagukon segíteni, önerőből boldogulni. Ehhez elengedhetetlen a szolgálatkészség és a hit – e szavakkal nyitotta meg a tanácskozást Balázs Sándor, hangsúlyozva: a szolgálatnak, szeretetnek nincs felekezete, nemzetisége. Beszélt arról a sokéves küzdelemről, amivel a kis települések, falvak az intézmény és szolgáltatás hiányából fakadó hátrányos helyzetek enyhítése és megoldása érdekében létrehozott falugondnokságot próbálták "bevinni" a hazai törvénykezésbe, arról, hogy világunkban, amelyből már hiányoznak az egymást segítő háromnemzedékes családok, "kell egy ember, aki felvállalja a falut". A falugondnokság hiánypótló jellege abból fakad, hogyha késve is, de megpróbálja elviselhetőbbé és jobbá tenni, bearanyozni idősebb testvéreink életének alkonyát. E tevékenység célszemélyei a magukra maradt idősek mellett a gyermekek, a betegek és családjuk, lényege a mindennapok terheinek hordozásában való segítségnyújtás, az ezzel járó gondok enyhítése, megoldása, az emberi méltóság helyreállítása, az öntudatos és következetes szeretetszolgálat. Önkéntes jellege kizár minden hivatali és hierarchikus alá- vagy fölérendelést, ugyanakkor, ha lehetőség van rá, a falugondnoki tevékenységet a helyi önkormányzat, civil szervezetek támogathatják, a falugondnok javadalmazásának biztosításában igénybe lehet venni a hazai és anyaországi közhasznú alapok és alapítványok segítségét, a kiírt pályázatok útján – hangzott el a megbeszélésen.
Jánosi Ferenc, Nagyernye polgármestere felszólalásában hangsúlyozta: évekkel ezelőtt már találkozott a falugondnokság ötletével, de nem volt lehetőség felvállalni. – Meggyőződésem, hogy ezt a munkát odaadás nélkül nem lehet végezni. Ha Nagyernyében létrejönne a falugondnokság, az önkormányzat természetesen támogatná – tette hozzá.
Nagy Zsigmond alprefektus szerint e megváltozott időkben, amikor az állam finanszírozási korlátokat szab, s szociális téren nem képes kellő mértékben megfelelni az elvárásoknak, az elöregedő településeken a falugondnoki tevékenységet a közösségek kell visszavegyék, és csakis hozzáértő, elkötelezett emberek irányításával jöhet létre. Ugyan nincs törvényes keret a falugondnoki intézményre, de az önkormányzatok a pályázati törvény alapján segíthetik ezt a – civil szervezetek által működtetett – tevékenységet – tette hozzá.
Nagy Gizella, az Unitárius Nők Országos Szövetségének alelnöke úgy vélte, a falugondnokságoknak és nőszövetségeknek jobban együtt kellene működniük. Orbán Zoltán falugondnok szerint a fiatalok körében jobban kellene népszerűsíteni a falugondnokságot, ezt a véleményét az önkéntességről beszélő Csata Éva pszichológus is osztotta, felhívta a figyelmet, hogy a falugondnokság területéről hiányoznak a fiatalok.
– Pedig vannak nyílt, elkötelezett fiatalok, tehát van remény, csak a kommunikáción kell javítani. Önkéntesen, alkalmazottként kell végezni ezt a szolgálatot – tette hozzá. Inter-aktív előadásából kiderült, szeretet, gondoskodás, odafigyelés, önfeláldozás, segítőkészség, empátia, együttérzés, tenni akarás, felelősségérzet, közösségszervezés nélkül nem képzelhető el a falugondnoki munka. A 300-as lélekszámú Székelymuzsnában a falugondnokságot működtető egyesület sokrétű szociális és kulturális tevekénységéről Nemes Anna Borbála számolt be. Az elöregedő falvak jellegzetes gondjai itt is megtalálhatók: sok a beteg, idős személy, nincs postai szolgáltatás, segíteni kell az embereknek a számlák kifizetésében, a mezőgazdasági támogatások megszerzésében, a helyi vízhálózatot például a falugondnok működteti, a háziorvost kéthetente kiszállítják, hogy legyen alapellátás. A falugondnok tévét szerel, ha kell, hazaszállítja a tűzifát, kórházba viszi a betegeket. Simon Judit, a Hifa Románia Egyesület elnöke a fogyatékkal élők számára épülő Hifa-park projektről beszélt. György Attila a Szent Gellért Alapítvány képviseletében a szervezet alapvető céljairól (a fiatalok, gyermekek keresztény szellemben való nevelése, fogyatékkal élők, sérültek, idős emberek, nagycsaládosok segítése, a helység és a környék szociális problémáinak orvoslása) beszélt, ismertette az alapítvány munkapontjainak létrehozásáért végzett kalákázást. Nagy Gizella A hír, üzenet közösségformáló szerepe címmel tartott foglalkozást, míg dr. Ferenczi Enikő mentálhigiénés szakember a szerepharmonizáció és pozitív erőforrások címmel tartott előadásában az adás lélektanáról, a tudatosságról, a falugondnoki munkavégzéshez is szükséges vezetői képességekről beszélt. A falugondnok a belső erőforrásokról szólva az elméleti tudást, a gyakorlati tapasztalatot, a kommunikációs készséget és a személyiséget említette, kiemelten a szociális érzékenységet, empátiára való készséget, a szigorú önvizsgálatot, erőt.
A rendezvény zárónapján Keresztesi Ernő a forgalmi szabályokat, a törvényi újdonságokat ismertette, az elsősegélynyújtásról dr. Béla Éva tartott interaktív előadást. Dr. Csige Sándor Zoltán vezető konzul a közösségek számára időszerű és hasznos tudnivalókat osztott meg a résztvevőkkel, hangsúlyozva: "ezekben az időkben kiemelt jelentősége van hagyományaink megőrzésének, továbbvitelének, úgy, hogy azt hozzáigazítjuk a mai kor lehetőségeihez, de megtartjuk annak eredeti közösségformáló szerepét". A vezető konzul szerint ebben nagy eredményeket ér el a Falugondnokságok Szövetsége, amelynek munkája a székely lét alapjaihoz, a faluhoz kötődik.
– A kaláka mint közösségépítő tevékenység – és tudjuk, nemcsak a közösségeket építi, hanem minden olyat is, ami egy-egy családnak meghaladja a lehetőségeit – ma is kiváló lehetőséget biztosít az összefogásra – tette hozzá. A továbbiakban a főkonzulátus szakmai feladatairól – a honosítási eljárásról és a hadigondozotti ellátásról – beszélt, válaszolva az érdeklődők kérdéseire.
A rendezvény Kolumbán Gábor, a Civitas Alapítvány elnökének A szívesség szentsége, a másként és másokért vállalkozás útja című előadásával zárult. Az előadó a falugondnok szerepéről beszélt a közösség fenntartásában, működtetésében, de olyan témákat is érintett, mint a piacgazdaság, a gazdaság életünkre gyakorolt hatásai, a közösség mint hagyományos életforma, a fogyasztói szemlélet térhódítása.
A falugondnokságot fejleszteni kell, ebben egyetértettek a résztvevők. Akár országos program kidolgozásával uniós alapok megpályázására, az egyházi háttér kiszélesítésével, vagy, amint például Horváth Zoltán, a Hangya Egyesület vezetője tette, külön falugondnoksági szakosztály létesítésével, amely támogató partnerek keresésével, falugondnoki, oktatói képzések, továbbképzések indításával foglalkozik.
Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Véget ért a 2015–2016-os évad
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör június 21-én, kedden délután tartotta záróülését a megyei könyvtár Concordia Termében.
A rendezvény keretein belül került sor az aradi művészek fesztiváljára. Böszörményi Zoltán (Brauch Magda előadásában), Mester József, Gál Zoltán, Kleitz Zoltán, Simonfi Imre, Ódry Mária, Regéczy Perle (Kiss Anna előadásában), dr. Brauch Magda, Juhász Béla, Szarvashegyi Róza, Jankó András, Nagy Gizella, Hevesi József és Regéczy Éva prózával állt a hallgatóság elé. Az ünnepi munkaülés Kolumbán Zsolt és Ódry Mária képkiállításával, szeretetvendégséggel és búcsúbeszélgetéssel zárult. E meghitt irodalmi esttel értek véget a kör 2015–2016-os rendezvényei.
Milyen volt az elmúlt évad? Íme egy kis statisztika!
Idén az irodalom barátai 12 rendezvényen vettek részt. Megemlékeztek Kosztolányi Dezsőről, Jókai Mórról, Fazekas Mihályról, Berzsenyi Dánielről és Tamási Áronról. Az irodalmi esteket az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola diákjai (vezető tanár: Szabó László), az aradi Csiky Gergely Főgimnázium diákjai (vezető tanár Tothpál Renáta), az Ágyai Általános Iskola diákjai (vezető tanár: Erdős Márta) és az Erdőhegyi- Kisjenői Általános Iskola diákjai (vezető tanár: Pusztai Matild és Sime Judit) tették gazdagabbá. Szavalattal, felolvasással a következők lelkesítették a körtagokat: Gál Zoltán, Kiss Anna, Hevesi József, Kolumbán Zsolt, néhai Katona Béla, Lovász Miklós, Katona Ágnes, Hadnagy Dénes és Czernák Ferenc.
Előadóink voltak: Brauch Magda, Nagy Gizella, Matekovits Mária és Mihály, Szabó László és Simonfi Imre.
A kör alkotóműhelyéből ezúttal Juhász Béla, dr. Brauch Magda, Kleitz Zoltán, Ódry Mária, Szarvashegyi Rozália, Simonfi Imre, Mester József Tamás, Gál Zoltán, Brittich Erzsébet, Nagy Gizella, Jámbor Ilona, Regéczy Éva, Csernyánszky Judit munkái kerültek elő. Bemutattuk dr. Brauch Magda A Halak jegyében című novelláskötetét, Szép Mária Terézia Ha megszületik a szó című verseskötetét. Külön örömünkre szolgál, hogy az idei évadban az irodalmi kör két alkotója részesült rangos elismerésben: dr. Brauch Magda és Juhász Béla prózaírói munkásságáért Irodalmi Jelen-, Regéczy Szabina Perle műfordítói tevékenységéért Irodalmi Jelen- és USR-díjat kapott.
A képzőművészet kedvelői Ódry Mária, Brittich Erzsébet, Kolumbán Zsolt, Katona István, Szabó Péter és Csernyánszky Judit festményeit, grafikáit, ex libriseit tekintették meg.
Ha Isten éltet, találkozunk szeptemberben!
Regéczy Szabina Perle műfordító, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke

Nyugati Jelen (Arad)

Köszönet a jó irányú változásért!
Nehéz időkben, mint amilyet ma is élünk, fontos az összefogás. Bizalmat kell építeni. Jó irányba kell állítani ügyeinket. Kisebbségben egymásra vagyunk szorulva. Önkormányzat, egyház, közösség segítheti vagy gátolhatja a másik pozitív munkáját. Mi a segítségben hiszünk.
Az emberek nem értik mi történik. miért kell most Tőkés Lászlónak nyíltszínű lejáratást indítani saját egykori munkatársa – Csűry István, saját egyháza – a református egyház, a magyar szövetség – az RMDSZ, sőt immár az anyaország államtitkárai irányába is? Az emberek nem értik, és óriási többségük nem ért ezzel egyet. Csűry püspök mandátuma a rendezetlen ügyek rendezetté válásának korszaka. Sikerült rendeznie az egyházon belüli viszonyokat. Rendezte a pénzügyi adósságokat. Rendezte a kegyességi mozgalmakkal a viszonyt. Rendezte a lassan évszázados székházkérdést.
Törekvés a jóra
Helyrebillentette az eltolódott egyensúlyt. Támogatottságuk arányában kezelte a viszonyokat a közéleti szereplőkkel. Partnerséget épített ki az önkormányzatokkal. Egyszóval emberközelivé, békéssé, szerethetővé tette egyházát. Kérjük tisztelettel a közélet szereplőit, támogassák azokat, akik békességgel kívánják rendezni közös ügyeinket. Tőkés urat kérjük, munkahelyén, az Európai Parlamentben dolgozzon értünk. Ha erre nincs alkalma, felesleges energiáit, kérjük ne fordítsa közösségünk ellen, itthon.
Csűry püspök urat kérjük, méltósággal, türelemmel, Krisztus urunk szeretetével és a jó irányú változások iránti még nagyobb elkötelezettséggel viselje elődjének inkorrekt támadásait. Biztosítjuk Csűry püspök urat, a jóra való törekvésben továbbra is számíthat a közösségre, számíthat ránk.
Bihar megye magyar polgármesterei és alpolgármesterei:
Sorbán Levente polgármester – Alsólugas; Nagy Gizella polgármester – Bihar; Mados Attila polgármester – Bihardiószeg; Kelemen Zoltán polgármester – Biharfélegyháza; Bátori Géza polgármester – Bors; Kócza István polgármester – Érbogyoszló; Nagy István polgármester – Érkörtvélyes; Nyakó József polgármester – Érmihályfalva; Balazsi József polgármester – Érsemjén; Beke László polgármester – Érszőllős; Bordás Károly polgármester – Értarcsa; Bonisz Sándor polgármester – Hegyközcsatár; Somogyi Lajos polgármester – Hegyközpályi; Nyiri Sándor polgármester – Kiskereki; Pocsaly Zoltán polgármester – Margitta; Török László polgármester – Nagyszalonta; Matyi Miklós polgármester – Paptamási; Horváth Béla polgármester – Szalacs; Nagy Miklós polgármester – Szalárd; Béres Csaba polgármester – Székelyhíd; Vincze Nándor polgármester – Tóti; Kosztandi Mihály polgármester – Vámosláz; Barcui Barna polgármester – Vedresábrány; Daróczi Mihály alpolgármester – Bályok; Bagosi Barna alpolgármester – Berettyószéplak; Nemes Ferenc alpolgármester – Bihar; Kerecsenyi Imre alpolgármester – Biharfélegyháza; Csiger László Róbert alpolgármester – Bors; Kajántó Pál alpolgármester – Élesd; Gyulya Andrea Éva alpolgármester – Érbogyoszló; Karsai József-Attila alpolgármester – Érmihályfalva; Timar Sorin alpolgármester – Érsemjén; Kerezsi Attila alpolgármester – Értarcsa; Dán Juliánna alpolgármester – Feketekápolna; Nagy István Róbert alpolgármester – Hegyközcsatár; Szebeni Sándor alpolgármester – Hegyközpályi; Rostás István alpolgármester – Illye; Szabó Zoltán Lajos alpolgármester – Kiskereki; Szabó Csaba alpolgármester – Körösgyéres; Géczi János alpolgármester – Mezőtelki; Horváth János alpolgármester – Nagyszalonta; Major Lóránd alpolgármester – Paptamási; Hasas János alpolgármester – Rév; Vida Attila alpolgármester – Szalacs; Kendi Dezső alpolgármester – Szalárd; Kozák Róbert alpolgármester – Vedresábrány.
erdon.ro

„Legyen e szent hajlék a belépőknek a gyógyulás háza!”
Követésre méltó csoda, a szentleányfalviak összefogása
Szombaton XIV. alkalommal szervezték meg a Szentleányfalvi Falunapot, programja 15 órakor hálaadó istentisztelettel kezdődött, a református templom belső felújításának a befejezése alkalmából.
Amint ünnepi igehirdetésében nt. Módi József esperes kifejtette: „szívünkben öröm és hálaadás van ezen az ünnepi istentiszteleten, amiért itt, Szentleányfalván Isten megmutatta a csodálatos hatalmát, gondviselését. Köszönjük, amiért Isten bátorságot adott nekik a felújítás elhatározásához, de segítette őket a hatalmas munka kivitelezésében is. Ezért köszönetet mondunk a felújított templomért és Istent arra kérjük, hogy a dicsősége azt töltse be minden alkalommal, amikor itt hozzá imádkoznak. Adja Isten, hogy ebben a szent hajlékban sok, megfáradt emberi szív találjon békességre, gyógyulásra és az Ő igéjén keresztül, a Megváltónk, Jézus Krisztus megismerésével, sok lélek találjon üdvösséget e helyen”. A továbbiakban az esperes örömének adott hangot, amiért az ünneplő gyülekezettel lehet, velük együtt hálát adni Istennek, amiért segített nekik sikerre vinni az egyáltalán nem könnyű vállalkozást, a templom belső felújítását. Abban a gyülekezet számos tagja hittel, jó szívvel vállalta a munkát, ezért nekik köszönhetjük a belülről gyönyörűen felújított templomot. Nagyon kellemes érzés volt ide belépni, tapasztalni a jól végzett, szakszerű munka gyümölcsének az örömét. E jó érzést valamikor decemberben az ágyaiak is megtapasztalhatták, amikor a mesterek végre összeszedték a szerszámaikat és mAradt az utolsó munkafázis, a padok behordása, átfestése. A lelkipásztor kollégától tudja, hogy az itt végzett munkálatok igen áldott alkalmak voltak, azért is, mert a helybeli hívek mindenben mellettük álltak. Isten dicsőségére nagy áldozatokat hoztak. Külön öröm volt hallani, hogy a kisperegi hívek is besegítettek. A felújítási munka mellett arról az évek óta zajló szellemi munkáról is beszélt, amivel a helybeli lelkipásztor és felesége a gyermekek lelki nevelésére fordítanak, amiért mindkettőjüknek köszönetet mondott. Legyen ez a szent hajlék minden belépő számára a gyógyulás háza – zárta lélekemelő igehirdetését nt. Módi József esperes, aki megáldotta a belülről felújított templomot és a benne lévő híveket.
Lelkészi beszámoló, köszönet
A továbbiakban nt. Vékony Zsolt József lelkipásztor mondott köszönetet az esperes szolgálatáért, bátorító szavaiért. A hívek mellett köszöntötte a lelkésztestvéreket, kiemelve Papp Sándor egykori szentleányfalvi, most nyugalmazott lelkipásztort, a németországi testvérgyülekezet képviselőit, Kovács Márkot és feleségét, Barbarát; az RMDSZ képviselőjét, Faragó Péter megyei elnököt. Köszöntötte a zimándközi, a kisperegi, a nagyzerindi, valamint a simonyifalvi híveket. Amint kifejtette, mindez, aminek ma szemtanúi vagyunk, egy csoda. A 2015 januárjában a tetőcserére készülődve már a belső felújításra is gondoltak azzal együtt, hogy sokan aggodalmuknak adtak hangot a gyülekezet erejét messze felülmúló munkálatok sikerével kapcsolatban. Arra senki nem gondolt, hogy hatalmas lelkesedéssel több mint 30 férfi fogott hozzá a munkához, hiszen a helybeliek mellett a zimándközi és a kisperegi hívek is csatlakoztak. Május 21-én hordták ki a padokat, majd folyamatosan, szombatonként dolgoztak azoknak a lecsiszolásán, újrafestésén. A falak és a mennyezet felújítását Szabó Ferenc és csapata végezte el 17 nap alatt, de a padokkal együtt az egész karzat és a szószék is teljesen megújult. A villámhárítót is újra váltották, új csillárokat és lámpákat szereltek fel, de az orgonát is sikerült felújítani. Köszönet Szabó Ferencnek és csapatának, köszönet a Fakerti Polgármesteri Hivatal, illetve az RMDSZ megyei szervezetének a megyei tanácstól szerzett támogatásért, ugyanakkor köszönet jár nt. Módi József esperesnek is a felújításban tanúsított fáradozásaiért, közbenjárásáért, Kozma Attilának az orgona felújításáért. Nem utolsósorban köszönet jár a szentleányfalvi híveknek, akik anyagilag, fizikailag, de imáikkal is támogatták a felújítási munkálatokat. Sokan végeztek itt önkéntes munkát a villámhárító leszerelésében, a padok ki-, illetve behordásában. A munkálatok értékének a negyedét a hívek adományából fedezték. Az elmúlt nyáron megtanultak együtt munkálkodni, ezért most már valóban a magukénak érzik a templomot, mert a szentleányfali maroknyi gyülekezet emberfeletti összefogása hitvallássá vált. Végszavában azt kívánta, az öröm és a hála mindnyájuknak töltse be a szívét. „Legyen velünk az Úrnak, a mi Istenünknek a jóindulata. Kezünk munkáját tedd mAradandóvá! – zárta a (Zsolt. 90, 17) idézettel beszámolóját nt. Vékony Zsolt lelkipásztor.
Köszöntők, koszorúzás, kiállítás
A továbbiakban egy-egy igeverssel nt. Módi József esperes, majd a vendéglelkészek, Czégé Imre Arad-gáji, Baracsi Levente Arad-belvárosi, Gecse Tamás angyalkúti, Iaroslav Kalousek nagyperegi, Tóbiás Emőke kisperegi, illetve Dénes József nagyzerindi lelkipásztorok köszöntötték a híveket.
Seres Margit felolvasta Molnár Károly Isten háza c. költeményét, nt. Dénes József nagyzerindi lelkipásztor összekötő szövegei nyomán az ottani gyülekezet fúvószenekara alkalmi zeneszámokat játszott, majd a szentleányfalvi templomkórus énekelt, illetve nt. Vékony Zsolt gitárkíséretével 14 gyermek a szemlaki vakációs táborban tanult énekeket adta elő. Nemzeti imánk közös megszólaltatását követően a gyermekek megkoszorúzták Szondy György templomépítő lelkipásztor emléktábláját, majd mindnyájan átvonultak az imaterembe. Ott Ódry Mária képzőművész méltatta Brittich Erzsébet linómetszetekből álló templomos sorozatát. Amint kifejtette, első alkalommal jár Szentleányfalván és soha nem gondolkodott a falu nevén. Egy dolgot azonban biztosan tud: a hely, ahol most vannak, az biztosan szent. A kiállítás azért egyedi és különleges, mert a linómeszeteken a művész Isten házait, a templomokat örökíti meg. Amint a képzőművész, Brittich Erzsébet elmondta, 1999-ben kezdett templomokat festeni, közöttük a szentleányfalvi a harmadik volt. Éppen ezért köszönetet mondott a meghívásért. Az alkotásokat a résztvevők nagy érdeklődéssel tekintették meg, köztük az 1970-es években egyetlen éjszaka alatt eltűntetett Aradi, Szent Flórián kápolnát is. Élményeiket többen beírták a vendégkönyvbe.
Ezt követően, a templomkertben felállított sátrak mellett Nagy Gizella bemutatta a Kövek c. időszakos kiadvány legújabb számát, illetve elhangzottak az ünnepi köszöntők.
Nt. Vékony Zsolt lelkipásztor köszöntötte a templomkertben Bimbó József polgármestert, akinek megköszönte a községnek a templom felújításához nyújtott támogatását. A polgármester magyarul kezdte, majd románul folytatta beszédét, amelyben örömének adott hangot, amiért jelen lehet e szép ünnepen, ahol köszöntheti a falu vendégeit. Annak is örvend, amiért a község segíthetett az ősei hozzájárulásával is épült templomnak a felújításában A községi tanács a továbbiakban is megpróbál minden felekezetet támogatni.
Faragó Péter RMDSZ megyei elnök bevallotta: az év folyamán nagyon sok ünnepségen vett részt, a mostani viszont különleges, mert az aznapi RMDSZ küldöttgyűlésen is szóba került Szentleányfalva, ahol vészesen fogy a magyarok száma, ezért, fokozattan oda kell figyelni, hitet, erőt adni e közösségnek. Az istentisztelet után úgy érzi, maga is itt töltődött fel hittel és erővel, mert megtapasztalta: összefogással, közösen nagy dolgokra is képesek lehetünk. Mmindnyájuknak további erős összefogást kívánt, hogy együtt tarthassuk meg hitünket, kulturális örökségünket és magyarságunkat.
Ezt követően Papp Sándor nyugalmazott lelkipásztor kapott szót, aki éppen Szentleányfalván, 57 évvel ezelőtt kezdte szolgálatát, 1959. január 1-étől nevezték ki segédlelkésznek. Miután mindnyájuknak további jó egészséget, Isten áldását kívánta, a gyülekezet énekkara adta elő ünnepi műsorát. Utánuk a nagyzerindi fúvószenekar adott térzenét, miközben a szentleányfalvi és az onnan elszármazottak elfogyasztották a Márton Zoltán és segédei által 40 kiló sertéshúsból főzött finom pörköltet, és igen jó hangulatban elbeszélgettek. A kellemes együttlétet fokozta a 20.30 órakor kezdődött filmvetítés, amelyen felelevenítették az eddigi Szenleányfalvi Napok, illetve a templom felújításának a legfontosabb eseményeit.
Igaza volt Faragó Péter RMDSZ elnöknek, amikor kijelentette: látva a maroknyi ember összefogásával véghezvitt hatalmas munkát, feltöltődve, azzal a tudattal megy haza, hogy Istenben és egymásban bizakodva magyarságunk képes lesz megbirkózni a reá váró legnagyobb feladatokkal is.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Tanulmány a középkori magyar irodalomról Tanulmány a középkori magyar irodalomról
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör október 18-án, kedden délután 5 órakor tartja munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében. Nagy Gizella és Juhász Béla tanárok olvasnak fel prózai írásaikból, majd Regéczy Szabina Perle műfordító ismerteti Világ világa virágnak virága című tanulmányát a középkori magyar irodalomról. Felolvasással közreműködnek az irodalmi kör szavalói, valamint az Erdőhegy-Kisjenői Általános Iskola diákjai Sime Judit és Pusztai Matild pedagógusok irányításával. A rendezvény szeretetvendégséggel zárul. Nyugati Jelen (Arad)

Vidám Versek Versmondó Versenye
Tanuljátok, mondjátok, kedves gyerekek!
Pénteken kora délután Kisiratoson rendezték meg a VVVV, azaz a Vidám Versek Versmondó Versenyének megyei szakaszát. Illene pontosan megmondani, hogy hányadikat, de a vélemények kissé eltérnek: a rendezvényt megnyitó Almási Zsuzsanna, a Páter Godó Mihály Gimnázium igazgatója szerint a negyedik, Szabó Csilla (kisiratosi) magyartanár, a fő szervező szerint már az ötödik vagy tán hatodik (mivel egy-két versenyét Aradon tartották).
A tudósító „passzt” mond, tudván, hogy (eléggé el nem ítélhető módon) nem áll pontos kimutatás rendelkezésére. De szerinte nem is igazán lényeges, hogy a hányadik kiírásról van szó, ennél fontosabb, hogy a VVVV létezik, él, immár kétségtelenül hagyományszerűen. S hogy évente farsangkor, a vidám télbúcsúztató bolondozások idején rendezik meg, az bizonyára nem véletlen. Ennél is sokkal fontosabb azonban, hogy a magyar anyanyelvükön tanuló gyerekek, tanáraik irányításával (nem lehet eléggé dicsérni „a nemzet napszámosait”), verset tanulnak – ezúttal vidámakat, humorosokat –, amelyeket nyilván sok-sok vers elolvasása után választanak ki, s közben megismerkednek a tantervben nem szereplő alkotásokkal is: ablak nyílik számukra a magyar irodalom legalább egy szeletére. A verstanuló, versmondó gyerekek bizonyára nem is sejtik, életük folyamán hányszor fogják majd felidézni baráti társaságban a versennyel kapcsolatos élményeiket, hányszor adnak elő részleteket az általuk betanult, elmondott versekből. Jobbik esetben, persze, ha majdani baráti körükben értik majd a magyar nyelvet…
Ez azonban a jövő zenéje, most még ott tartunk, hogy néhány ügyes, irodalom- (közelebbről vers-)szerető V–VIII. osztályos gyermek Arad megyében (meg országszerte, hisz a versenynek országos döntője is lesz) tréfás, humoros verset tanul be a helyi, megyei döntőre. És a külső, „érdektelen” szemlélőt jó néhányuk meglepi: milyen jó érzékkel, átéléssel, tehetséggel tolmácsolja a költőt. Nem mindenki, persze: a versmondáshoz külön adottság szükséges (sok profi színész sem tud igazán jól verset mondani, hogy a költők döntő többségéről ne is beszéljünk). De Arad megyében vannak 12–14 éves, V–VIII. osztályos gyerekek, akikből, meggyőződésem szerint kiváló, majdan a „szakma” által is elismert és nagyrabecsült versmondó válhat(na), ha időközben nem vált pályát.
Az V–VI. osztályos korcsoportban közel háromszor annyian voltak, mint a nagyobbak (VII–VIII. osztályosok) között, de összesen is csak 15-en.
A háromtagú (természetesen semleges) zsűri – Nagy Gizella ny. magyartanár, Őze Kinga (Erdőhegyen tanító) magyartanár, meg alulírott – legjobb tudása szerint igyekezett elbírálni a versenyzők teljesítményét.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Női költők, írók, műfordítók, képzőművészek találkozója
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör március 14-én, kedden délután tartotta soron kívüli munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében. A rendezvény első részében a közösség hölgyei mutatkoztak be saját munkáikkal.
Dr. Brauch Magda ny. tanár, kritikus Álomfejtés című prózai írását olvasta fel. Magas szintű munkájában leleményesen köszöntek vissza a szerző izgalmakkal telített serdülőkori élményei, egyetemi évei.
Nagy Gizella ny. tanár, prózaíró A bunda című novellája nem csupán a szomorú történetet hozta hallgatóközelbe, hanem annak tragikumát is, Beteljesült szerelem című karcolata viszont derű, vidámság, harmónia. Ideje lenne, hogy már önálló kötettel rendelkezzen.
Ódry Mária festőművész-költő Szórványban 2 című versét ismertette, melyben magyarságtudatának adott hangot, míg Tavaszváró című költeményéből a természet megújulása muzsikált csodálatos módon.
Szarvashegyi Rozália ny. pedagógus írásait mindig kellemes humor jellemzi. Most sem tagadta meg magát. Ezúttal Színházi élménybeszámoló című memoárjával ajándékozta meg a jelenlevőket. Írásából megkapóan világlott ki a népszerű Lovas Zoltán színművész alakja.
Brittich Erzsébet képzőművész-író 58-asokcímű balladaszerű költeménye hiteles történelmi korkép az elítéltek sorsáról. A vers megszerkesztése nagy tehetségről árulkodik.
Regéczy Éva ny. röntgenasszisztens Pacikacímű írásával szerepelt, melyben egy kedves, feledhetetlen gyermekkori emlékét örökítette meg élvezetesen.
Regéczy Szabina Perle műfordító-elnök Foszlánycímű Irodalmi Jelenben közölt lírai darabjával jelentkezett Kiss Anna pedagógus előadásában, majd A bárányka (Miorița) című román népballadát tolmácsolta tisztelettel és őszinte szeretettel.
Az est második részében a körtagok az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeztek: Czernák Ferenc ny. katonatiszt és Kolumbán Zsolt művész-tanár Petőfi Sándor és Arany János költeményeiből adtak elő s a meglepetés sem maradhatott el. Bátkai Sándor Johann Ludvig Runeberg Paavo gazda című balladáját mutatta be a körtagoknak. A színvonalas irodalmi alkotás megszívlelendő tanulságokat tartalmazott az embert próbára tévő Isten gondviseléséről, szeretetéről.
A képzőművészet szerelmesei Brittich Erzsébet tájképeiben gyönyörködhettek, Czernák Ferenc virágokat ajándékozott a nőknek, majd szeretetvendégség és baráti beszélgetés tette meghittebbé a jó hangulatú irodalmi délutánt.
R. P.
Nyugati Jelen (Arad)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Magyar iskolák névadóiról
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör március 28-án, kedden délután tartotta soros munkaülését az Arad Megyei Könyvtár Concordia Termében. A rendezvényen Matekovits Mihály ny. tanár, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke ismertette Az aradi és Arad megyei magyar iskolák névadói c. tanulmányát.
Vetítéssel egybekötött érdekfeszítő előadását azzal kezdte, hogy röviden felvázolta az iskolának a gyermekekre gyakorolt hatását. Bevezetője után a névadók élete került bemutatásra.
Elsőként a pankotai születésű Csiky Gergely munkásságát ismerhették meg a hallgatók. A katolikus, később evangélikus lelkész a dramaturgiát választotta élethivatásként, e téren találta meg élete értelmét. Néhány közismert műve önmagáért beszél: Nagymama, A proletárok, Buborékok, A sötét pont.
A nagyzerindi iskola névadója Tabajdi Károly többszörösen elismert közéleti személyiség: jogi doktor, főispán, királyi tanácsos. Nevéhez rengeteg jogi és politikai írás fűződik, az aradi Kölcsey Egyesület aktív tagja éveken keresztül.
Simonyi Imre (eredeti nevén Szmola) a simonyifalvi iskola névadója. Élete rendkívül hányatott (hadbíróság, letartóztatás, értéken aluli számontartás). Mégis megkapja költészete elismeréseként a József Attila-díjat, majd a gyulai díszpolgárságot.
Az ágyai születésű Olosz Lajos elismert jogász és költő. Az előadó részletesen ismertette verseit, Reményikhez fűződő barátságát, a lapokat, ahol közölt beleértve a Havi Szemle társszerkesztését is, a Kölcsey Egyesülettel való kapcsolatát (melynek később az elnöke), írószövetségi karrierjét, kitüntetéseit.
Az Arad-Gáji Iskola 2007 óta a Neuman fivérek nevét viseli. A családot (Adolfot, Dánielt, Sámuelt, Alfrédet stb.) iparalapító dinasztiaként tartják számon, nem véletlen, hogy nemességet, majd bárói címet szereztek. Iparalapítás, karitatív tevékenység, alapítványok létrehozása, sportegylet alapítása jellemzi odaadó munkájukat.
A kisiratosi iskola névadója Páter Godó Mihály jezsuita szerzetes. Tizenhat évet ült börtönben igazságtalan vádak alapján, majd újabb támadások után ismét bezárják. Kiemelkedő tevékenysége börtönpásztorációja, melyet lelkesen végez az elítéltek között. Személyisége körül vaskos legendák keringenek.
A zimándújfalui iskola a kiskunfélegyházi születésű neves író, Móra Ferenc nevét viseli. A névadást szavazással döntötték el. Az előadó pár szóban értekezett a Kincskereső kisködmönről.
Megemlítette továbbá a költő, publicista, műfordító Aron Cotruşt (Mosóczy-telepi iskola), majd a repülőtervező, feltaláló Aurel Vlaicut (21. Sz. Iskola). E két iskolában működik még magyar tagozat.
Matekovits Mihály előadását négy jeles pedagógus illusztrálta (Matekovits Mária, Kiss Anna, Nagy Gizella és Walter Zsuzsa), valamint Szabó Viktória és Szabó Hunor simonyifalvi diákok.
Czernák Ferenc ny. katonatiszt és Simonfi Imre ny. újságíró hozzászólása után agapé tett pontot a kellemes, nem mindennapi rendezvényre.
Regéczy Szabina Perle
Nyugati Jelen (Arad)

Évadnyitó az aradi Tóth Árpád Irodalmi Körben
Saját írásokat is felolvastak
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör szeptember 26-án, kedden délután tartotta évadnyitó munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében. A kör elnöke Horváth Imre örökfényű lírai gyöngyszemével nyitotta meg a rendezvényt, majd négy alkotóművész mutatkozott be saját munkájával.
Ódry Mária költő, képzőművész Ábel egyéves születésnapjára című versével ajándékozta meg az irodalom barátait. Költeménye csodálatos köszöntő volt, melyből rengeteg szeretet, jóság és melegség sugárzott.
Szarvashegyi Rozália ny. tanítónő most is humoros írásával kedveskedett a körtagoknak. Egy háborúzás krónikája című prózai írása egy kirándulás emlékét örökítette meg élvezetes, leleményes, szellemes módon.
Kleitz Zoltán A szabirok című költeményét olvasta fel. Munkája hiteles történelmi korkép, melyből ezúttal sem hiányzott a politikai mondanivaló.
Nagy Gizella ny. tanár Kérés című versét hozta hallgatóközelbe. Írása a nyár távozásáról, az ősz közeledtéről muzsikált líraian, finoman, kiváló művészi megközelítésben.
Az est második részében dr. Brauch Magda ny. tanár, prózaíró ismertette Vajda János közéleti lírája című tanulmányát a költő halálának 120. évfordulója alkalmából. Magvas kisesszéje képet nyújtott Vajda gyermekkoráról, a vaáli erdőben töltött éveiről, szerepéről a magyar szabadságharcban, bujdosásáról, az osztrák hadseregben töltött korszakáról, majd újságírói és irodalmi munkásságáról.
A művész életének bemutatása után közéleti lírája került terítékre. Az előadó részletesen elemezte az önkényuralom dermesztő csendjében keletkezett A virrasztók című lírai darabját, a megsemmisülés képeit felsorakoztató Hajótöröttek című alkotását.
Taglalta Vajda Luzitán-dal I–II, Jubilate!,Credo, Sodoma című műveit, melyek a kiegyezésbe belenyugodni nem tudó író érzelmeit ecsetelik a legapróbb részletekre kiterjedő pontossággal. Megismerhettük iróniáját, kivétele érzelmi sodrású látomásait, bibliai képeit, remek költői megoldásait, színvonalas nyelvezetét.
A kiváló előadást Kiss Anna és Nagy Gizella pedagógusok, Hevesi József egyházi közíró, Kolumbán Zsolt festőművész, Czernák Ferenc ny. katonatiszt, Brittich Erzsébet képzőművész-író, Bátkai Sándor vállalkozó illusztrálta lelkes felolvasással.
Az évad első előadása Bátkai Sándor meglepetésével ért véget.
A Kicsoda mehet be? című evangéliumi töltetű költeményt mutatta be a körtagoknak, mely az üdvösség útját taglalta, majd Hevesi József Móra Ferenc A cinege cipője című versét szavalta el őszinte szeretettel.
Kiss Anna pedagógus, az RMPSZ (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevében Dánielisz Endre, Faggyas Sándor és Patocs Júlia Arany Szalontája, Szalonta Aranyacímű kötetével ajándékozta meg a kör elnökét, majd szeretetvendégség és jó hangulatú baráti beszélgetés tett pontot a rendezvényre.
Regéczy Szabina Perle / Nyugati Jelen (Arad)

Tóth Árpád Irodalmi Kör
Magyarnak lenni vallás
Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör november 14-én, kedden délután tartotta Anyanyelvünk Ünnepét a megyei könyvtár Concordia Termében. Czernák Ferenc ny. katonatiszt negyven perces műsort készített a nagy alkalom tiszteletére Magyarnak lenni vallás címmel. Előzetesként a magyar nyelv történetéről beszélt néhány szót, majd párhuzamot vont a magyar és más nemzetek (román, német, angol, francia, orosz és spanyol) napjai között. Kiemelte az anyanyelv jelentőségét s nem utolsó sorban védelmét.
Petőfi Sándor, Pósa Lajos, Tóth Árpád, Radnóti Miklós, Reményik Sándor, Faludy György, Anavi Ádám és Böszörményi Zoltán versei a körtagok magyarságtudatát táplálták rendkívüli sikerrel. Az irodalom remekművein túl rá kell mutatnunk az előadó nem mindennapi tehetségére. Jeles szavalónk minden alkalommal sikeresen szerepel a különféle szavalóversenyeken. Jogosan érdemelte ki a Petőfi-díjat és a dicsérő okleveleket.
Regéczy Szabina Perle műfordító az irodalmi kör nevében Móra Ferenc versének parafrázisával és egy kedves ajándékkal köszöntötte a 80. születésnapját ünneplő lelkes, jól felkészült szavalót, Kleitz Zoltán költő saját költeményét tolmácsolta az ünnepeltnek.
Dr. Brauch Magda, a nemrég Ezüstgyopár-díjat kapott ny. tanár, prózaíró anyanyelvünk szépségeiről tartott leleményes, érdekfeszítő kiselőadást. Legelőször a magyar nyelv egységét taglalta más nemzetektől eltérően, hiszen kölcsönösen megértik egymást székely, csángó, mezőségi, szamosháti, Kőrös-vidéki és bánsági nemzettársaink.
Megemlítette gazdag, változatos szókincsünk, rokon értelmű szavaink, a zöngés és zöngétlen mássalhangzók által teremtett zeneiségünk. Felolvasta Füst Milán, Garai Gábor, Hegedűs Géza, Illyés Gyula, Jókai Mór, Kányádi Sándor, Király László, Kosztolányi Dezső, Magyari Lajos, Márai Sándor, Sajó Sándor, Szemlér Ferenc anyanyelvünkről szóló nyilatkozatát.
Bátkai Sándor vállalkozó, közönségszervező Szakály Éva Élet vagy halál című lírai alkotását ismertette, mely Istenhez való fohászt az élet meghosszabbításáért.
Az est második részében az irodalom barátai G. Pataki Andrásra, egykori körtagunkra emlékeznek egy versösszeállítással. A költő Hajnal, Mikes Kelement olvasva, Vers Domokos Pál Péterről, Virágszavaid, Anna-őrző című műveit Hevesi József egyházi közíró, Nagy Gizella ny. tanár, Kolumbán Zsolt festőművész és Kiss Anna pedagógus adták elő tisztelettel és őszinte szeretettel.
Gazdag szeretetvendégség és baráti beszélgetés tette teljessé a jó hangulatú ünnepet. Regéczy Szabina Perle / Nyugati Jelen (Arad)

Páratlanul szép versek gyermekeknek és felnőtteknek
Aradon hódító útjára bocsátották a Pitypangot
Amint azt előzetesen meghirdettük, csütörtökön 17 órától a Szabadság-szobor Egyesület szervezésében a Csiky Gergely Főgimnázium Tóth Árpád Termében mutatták be Nagy Gizella Pitypang című könyvét, amelynek gyermekverseit Ódry Mária festőművész illusztrálta.
Értékelőjében Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke kiemelte: Nagy Gizella magyartanár nemcsak a szavak mestere, hanem anyanyelvünk szerelmese is. Emlékszik, hogy a szerző első fokozati dolgozatának a témája a szólások, közmondások eredete volt, e könyvében továbbvitte a témát, ugyanis meseszerűen pergő ritmusokkal olyan kötetet adott, amelyből nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek is sokat tanulhatnak, hiszen a közölt versek kiválóan fogják meg mai létünk lényegét, tartalmát. Véleményének alátámasztására, több közölt gyermekversből idézett. Külön élménynek számítanak Ódry Mária festőművésznek a vers témájához kiválóan alkalmazkodó festményei. A gyermekeknek szóló kötet így lett tökéletes.
A kötet lektorálója, egyben korrektora, Szabó László magyartanár szerint Nagy Gizella a kötetben kiválóan játszik az ismeretekkel, a hangulatokkal, de elsősorban édes anyanyelvünkkel. A szerző szó szerint játszik a jelentésekkel, a rímekkel, a ritmusokkal, az alakzatokkal, amelyeket kiválóan megfejel humorral, amelyeket jelképes nyelvi formába önt.
A szerző nagyszerű társra talált Ódry Mária képzőművész személyében, akinek a harmonikus színei, alakzatai nagyban emelik a gyermekversek értékét, ezért kicsiknek, nagyoknak a legjobb szándékkal ajánlja a kötetet.
Nagy Gizella, a szerző meghatódva mondott köszönetet mindenkinek, aki segítette a kötet megírásában: elsősorban a jó Istennek, amiért annak teremtette, ami, és a legszebb anyanyelvvel áldotta meg. Megköszöni a szüleinek, amiért az édes anyanyelvén taníttatták, amihez életre szóló élmények kötik. Megköszöni a Tóth Árpád Irodalmi Körnek, ahol lehetőség nyílt a versek bemutatására, ahol Ódry Mária is hallhatta őket és elkezdődött a közös munkájuk. Amikor elkészültek a verseknek az illusztrációi is, Király Andráshoz, a Szabadság-szobor Egyesület elnökéhez fordult a kiadás okán. Az elnök úr nem állt azonnal kötélnek, de végül felvállalta. A kiadásért köszönet jár az RMDSZ közvetítésével az Arad Megyei Kulturális Központnak a támogatásért, a Kling Consulting Kft. vezetőségének, személyesen Schmak Andrásnak a szép kivitelezésért, Szabó Lászlónak a lektorálásért és a kiváló korrektúráért. Megköszönte a Csiky Gergely Főgimnázium vezetőségének is, amiért a bemutatóhoz rendelkezésre bocsátotta a dísztermet. Utoljára, de nem, utolsósorban megköszönte Khell Jolán tanítónak és az általa vezetett Kispacsirták kórus kisdiákjainak, amiért betanulták, ízelítőt adtak a kötetben megjelent versekből, amelyekben a legfiatalabb korosztálynak akarta bemutatni anyanyelünk páratlan szépségét, gazdagságát.
A rögtönzött irodalomórán a kisdiákok előbb felolvastak, szavaltak, a végén Khell Jolán vezényletével énekeltek, sőt interaktív tánccal is érzékeltették a kötetben megjelent páratlanul szép, ízlésesen illusztrált versek dinamikáját.
Ódry Mária képzőművész örömének adott hangot, amiért felkérték a neki nagyon tetsző gyermekverseknek az illusztrálására. Azokban felszínre tör a játékosság, a dallamosság, így önkéntelenül is alkotó útjára indul az ecset.
A Kispacsirták vastapsot kiérdemelt fellépését követően a szerzők dedikálták közös művüket, a Pitypangot, aminek a forgatását, az olvasását őszintén ajánljuk gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)