IT-esélyek Székelyföldön (Észműves sátor)
Hat szakirányú előadáson fejtegették a Szent György Napokon idén másodjára megszervezett Észműves sátor előadói, milyen lehetőségeket hordoz Székelyföld számára a digitalizáció, általában az IT, mi az, ami már létezik, minek van még helye. A kétnapos rendezvény ugyanakkor gyakorlati bemutatókról is szólt, vasárnap sikeres startup-kezdeményezésekbe, valamint az IT Klaszter tevékenységébe is betekintést nyerhettek a résztvevők.
A szombati előadások viszonylag széles skálát fedtek le, szó volt egyebek mellett az ügyviteli szoftverek hatásáról a vállalatok piacépítésében, illetve az ügyfelekkel, partnerekkel való viszony hatékonnyá tételében. Bodosi Imre, a Hámor Soft Kft. tulajdonosa ennek kapcsán elmondta: a digitalizáció új korszaka köszöntött be Háromszékre is, az adattároláson és közvetítésen túl most már sokan az interaktív megoldások felé fordulnak, az internetalapú kapcsolattartás a jellemző. Ezáltal kiszélesedett, összetettebbé és egyben hatékonyabbá is vált a kommunikáció, az adathozzáférés. Nagy ugrást hozott a közösségi média, portálok, blogok, illetve a felhőszolgáltatások elterjedése, amelyeket a vállalkozói szféra ma már kitartóan használ. Ezek az eszközök jelentősen hozzájárultak az interaktivitás megerősödéséhez, és ezáltal az ügyfelekkel, partnerekkel való üzleti kapcsolatok is más síkra kerültek, illetve az adathozzáférés megkönnyítése a folyamatok jelentős gyorsulását is hozta, ami az üzleti életben sokszor elengedhetetlen.
Kerekes Péter, a Nokia munkatársa pár problémára hívta fel a figyelmet, amelyekkel a digitalizáció során találkozhatunk. Az egyik a túlzott adatmennyiség felhalmozása a felkapott, divatos irányzatok hatására, ami később komoly gondot jelenthet. A szakember azt javasolta: először azt kell eldönteni, milyen utat szeretnének bejárni, majd ennek alapján történjék a tartalom beszerzése is. A másik út is járható, azaz: sok adatot gyűjteni, majd abból válogatni, de ez pénzigényes folyamat. Tóth P. Péter, a magyarországi Mortoff Kft. részéről más irányból közelítette meg a kérdéskört. Szerinte pont az IT világa révén tarthatóak itthon a fiatalok, távmunkával komoly kereseti lehetőség teremthető.Ez Magyarországon bevált, Székelyföldön is hatékony lehet. „Akik már elmentek, nem jönnek vissza Nyugatról, viszont a még itt élőknek életképes alternatívákat lehet felmutatni” – magyarázta.
Az előadások közül érdekesnek ígérkezett, de végül az időjárás megszakította a több IT-vállalat összefogásából született, a székelyföldi e-közigazgatás bevezetését célzó kezdeményezést bemutatót. A projektről annyi kiderült, hogy sikerült egy elektronikus gazdalajstrom elindítása, elég jó eredményekkel. A többi előadás kimondottan adott vállalkozás, kezdeményezés bemutatására szorítkozott. Az elhangzottaknak Édler András, a Kovászna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke biztosított keretet, röviden ismertetve a megye gazdasági helyzetét. Édler kiemelte, hogy az első tíz helyi cég között több háromszéki alapítású is van, illetve hozzátette: a rendszerváltást követően mintegy százmillió euró tőke áramlott be a megyébe, emellett a Holzindustrie Schweighofer újabb 150 milliót hozott. A cél persze a további befektetők vonzása lenne. Az elnök megismételte korábban már hangoztatott álláspontját, amely szerint nem a könnyűiparnak kellene hajtóerőnek lennie, mint most, hanem fontos lenne új ágazatokban is fejleszteni. Háromszék megfelelően képzett munkaerővel rendelkezik, csak a beruházóknak meg is kellene fizetniük azt. Alternatív ágazatként Édler a krumplitermesztést és -feldolgozást, a biogazdálkodást, a turizmus kiterjesztését (hozzáadott érték és népszerűsítés révén), valamint az IT-t említette. Az elnök szerint ez utóbbiban is versenyképes lehet Háromszék. Vasárnap délután a megvalósításoké volt a terep. Az érdeklődők egyebek mellett a Design Bank kezdeményezéssel, illetve három startup vállalkozással ismerkedhettek meg, amelyek közül Bustya Attila drónbemutatóját emeljük ki.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Adománygyűjtés az erdőkért
A Holzindustrie Schweighofer rétyi üzeme ügyében indított perek folytatásához kérik a háromszéki közösség anyagi segítségét a fogarasi Neuer Weg Egyesület, valamint a beruházást kezdetektől ellenző helyi civil aktivisták. A héten a sepsiszentgyörgyi Erzsébet parkban, Mikó Imre szobra előtt felállított standjuknál várják az adományokat. Akciójukkal a köztudatban is ébren kívánják tartani az ügyet.
– Dávid és Góliát harcához hasonló az, ami a civilek, illetve a Holzindustrie Schweighofer között zajlik, de folytatni kívánjuk, és a perek, amelyeket a rétyi beruházást engedélyező hatóságok, intézmények ellen indítottunk – három már folyamatban, újabb hármat terveznek indítani – pénzbe kerülnek, hiszen például az ügyvéd tiszteletdíját ki kell fizetni, szaktanulmányokra van szükség állításaink bizonyításához, amelyek újból komoly kiadások. Tekintve, hogy nonprofit szervezetekről van szó, ezért fordulunk a közösséghez is, hiszen nem csak a mi érdekünk, hogy az osztrák óriásvállalat által hozott pusztítást megakadályozzuk. Reméljük, sokan lesznek, akik hajlandóak áldozni lehetőségeik szerint erre. Fel akarjuk hívni a közvélemény figyelmét arra, hogy két év alatt az osztrák nagyvállalat azt a taktikát alkalmazta, amely révén újabb és újabb időhúzó eszközökhöz nyúlt a perek kapcsán. Vélhetőleg az a cél, hogy anyagilag „kivéreztesse” az ellenállókat. Tény, hogy mostanra már nem tudunk lépést tartani ezzel, ezért is szükség van a segítségre, és az anyagiakon túl az erkölcsi támogatásra is. Eddig pozitívak a visszajelzések, már több mint ötvenen adományoztak, egy nap alatt (a gyűjtést csak kedden kezdhették el az időjárás miatt) mintegy 500 lej gyűlt össze – részletezte az adománygyűjtő akció lényegét Hans Hedrich, a Neuer Weg elnöke. Az aktivista hozzátette: a köztudat ébren tartása is fontos, hiszen az erdők védelme továbbra is csak szavakban nyilvánul meg, amint a rétyi üzem engedélyeztetési folyamatából is kitűnt, a hatóságok ezen a téren nem számítanak partnernek.
Az adománygyűjtő akció péntekig tart, 10 és 17 óra között kereshetik fel a standot, akik támogatni szeretnék a civileket. Helyi szinten az Indigó néven ismert aktivistacsoport, valamint a Háromszéki Közösségi Alapítvány vesz részt aktívan a kezdeményezésben. Hans Hedrich elmondta: terveik szerint a gyűjtést Hargita megyében folytatják, mivel az illegális fakitermelés szempontjából az tekinthető gócpontnak, és a két kérdés összekapcsolható. Előfordulhat, hogy filmvetítéssel – egy tavaly a témában készített dokumentumfilm – is összekötik az adománygyűjtést. A fakitermelés területén uralkodó viszonyok kapcsán az elnök kifejtette: mind a törvényes, mind az illegális vágás tekintetében nagyok a gondok Romániában, hiszen azáltal, hogy nagy mennyiségű fát termelnek ki az ország területén, amely utána legjobb esetben félkész állapotban exportra kerül, gyakorlatilag elenyésző hozzáadott érték keletkezik. Emellett a pénz, ami az értékesítés után befolyik, nem az államot vagy a közösséget gazdagítja, hanem ahhoz a pár céghez kerül, amelyek ebben az ágazatban érdekeltek, s amelyek ráadásul hatalmas adóhátralékokat halmoztak fel, miként például a Holzindustrie Schweighofer, nagyjából ötmillió eurónyit.
A rétyi üzem miatt indított pereket illetően Hans Hedrich elmondta: eddig az építkezési, a területrendezési engedélyt, valamint a környezetvédelmi ügynökség által kiállított előzetes jóváhagyást támadták meg. Az elkövetkezendőkben újabb két környezetvédelmi dokumentum törvényessége kapcsán indítanak pert – ezek jelenleg előkészítési fázisban. Az esélyeket illetően hozzátette: kisebb sikereket már elértek, lásd a két építész aláírási jogának megvonása, és gyakorlatilag egy per megnyerésével a rétyi üzem tevékenységének leállítását is elérhetik. Lapunk érdeklődésére, hogy esetleg az osztrák vállalat megpróbálhat-e nyomást gyakorolni az igazságszolgáltatásra, Hedrich úgy vélekedett: a pereket különböző ítélőszékeknél kezdeményezték, így nehéz lenne minden bírót befolyásolni, akár nyomásgyakorlással is. A három már folyó perben hamarosan ítélethirdetés következhet, és mivel a fellebbezés már borítékolható, év végére számítanak jogerős ítéletekre.
Újságírói kérdésre válaszolva az elnök elmondta: nem befektetőellenes magatartásról van szó esetükben. Tény, hogy az osztrák nagyvállalat munkahelyeket teremtett, ugyanakkor a hazai faipar szempontjából a megtelepedése nem tekinthető hasznosnak, mindehhez hozzátehető az erdőirtás, amelyhez közvetett módon csak hozzájárult az elmúlt tíz évben. Ha vonalat húzunk, mindenképp negatív a végeredmény – magyarázta.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elfelejtett Szépmező (Kampányban az EMNP)
A szépmezői ingatlanok és a teljes környék siralmas állapotára, az ott lakók szinte kilátástalan helyzetére hívta fel a figyelmet a helyszínen pénteken Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt sepsiszentgyörgyi polgármesterjelöltje. A helyszín a hetedik úgynevezett forró pont, amely a párt szerint újabb példája az önkormányzat rossz gazdálkodásának.
„Harminc évvel ezelőtt egy működő, élhető település volt Szépmező, egykor még tábla is jelezte, hogy hol járunk, és noha Sepsiszentgyörgy önkormányzata nagyjából tíz évvel ezelőtt megvásárolta az egész telepet, akkor megmentve az itt lakókat a kilakoltatástól, a város mégsem bizonyult jó gazdának. Ma a rombolás, a reménytelenség, az emberek kilátástalansága, a jövőtől való félelmük uralja a környéket” – ismertette Bálint József a fedett buszmegállóban. A jelölt szerint a város egykor használható állapotban vette át egyebek mellett a farmot, amelynek helyén most már csak romhalmaz áll, miután egy rossz bérleti szerződést kötöttek, majd peres úton nehezen visszaszerezték. A felelősöket viszont senki nem kereste, komoly értékek semmisültek meg, tűntek el, és egyben a munkalehetőségek is megszűntek az itt lakók számára. Bálint József felsorolta, négy évvel ezelőtt az akkori kampányban egyebek mellett nehézforgalmi terelőút, repülőtér építéséről volt szó, illetve egy olyan ipari park létrehozásáról, mely legkevesebb kétezer embernek biztosított volna munkahelyet különböző szakmákban. Az említett ígéretek újból előkerültek – kevésbé a reptér, mivel most a vidombáki támogatásáról esik szó –, miközben nyomorteleppé vált a lakótelep, járhatatlan utakkal, elherdált vagyonnal és egy frissen felhúzott épülettel, amit egyesek ipari parknak neveznek – részletezte Bálint József. A néppárti politikus úgy vélekedett, az ingatlan, amelynek rendeltetése sem egészen világos, egyelőre csak tetemes költséget jelent a városnak, az egész létesítménynek állítólag van egy felelőse, igazgatója, viszont iparnak még nyoma sincs. A polgármesterjelölt szerint az ott élők elfogadható életkörülményekre számítottak, éppen ezért sürgősen tenni kellene valamit, hogy legalább javuljon kissé az életterük, mivel ingatlanjaik is a város tulajdonát képezik. Csákány László, a néppárt tanácsosjelöltje szerint elfogadhatatlan, hogy Háromszék legjobb termőterületei szomszédságában mára egyetlen élelmiszer-feldolgozó, élelmiszeripari egység sem létezik, a mezőgazdasági tevékenység is visszaesett, pedig Szépmező megmentésével Sepsiszentgyörgy önellátóvá válhatott volna.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Néppártot vádolják (Kampányban az RMDSZ)
Bohóckodásnak elég, viszont településfejlesztéshez kevés, amit az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) az önkormányzati választások eddigi kampányában felmutatott – véli Tamás Sándor, a Háromszéki Területi RMDSZ elnöke. A politikus a szövetség sepsikőröspataki, illetve gidófalvi polgármesterjelöltjeinek bemutatása kapcsán minősítette az ellenzéki alakulatot, Kisgyörgy Sándor és Berde József pedig konkrét példákkal szolgált a szerintük egyre aljasabbá váló néppárti szavazatszerzési praktikákról.
Az RMDSZ megyei elnöke szerint egyre világosabb, hogy az EMNP jelöltjei úgy viselkednek, mintha egy szavalóversenyen vennének részt, betanulnak egy szöveget, és azt ismételgetik, függetlenül attól, hogy az köthető vagy sem az önkormányzati munkához. Ezentúl pedig a párt szlogenje – Tiszta lappal – mögé olyan személyek álltak be polgármesteri babérokra törve, mint a számtalan román pártot megjárt Silviu Ioachim Sepsikőröspatakon, aki húsz évig községvezető is volt különböző politikai színekben, vagy a minden erdélyi magyar alakulatot megjárt Máté István Gidófalván, akiknek értékeiről nem egy rendben volt alkalmuk meggyőződni – részletezte az elnök. Tamás Sándor szerint mindkét jelölt esetében kétséget kizáróan igaz a mondás, mely szerint „kilóra képesek eladni a ködöt”. A politikus továbbá úgy értékelte: a „jobb sorsra érdemes” Erdélyi Magyar Néppárttól, valamint polgármesterjelöltjeiktől elvárható lenne, hogy ne azon a minősíthetetlen szinten nyilvánuljanak meg, amilyet a párt legutóbbi, Silviu Ioachim arcképét és üzenetét hordozó kampányszórólapja tükröz. Jelöltjüknek bőven lett volna ideje megvalósítani mindazt, amit a jelenlegi községvezetésen számonkér, ráadásul aljas, alpári modorban, amely a kampányhoz sem méltó. „Emberi tartást feltételeznénk az EMNP jelöltjeitől, de úgy tűnik, mindkét községben hiányzik ez” – részletezte Tamás Sándor.
Kisgyörgy Sándor, Sepsikőröspatak polgármestere egyszerűen ocsmányságnak minősítette a községben szétszórt kampányanyagot, amely azonkívül, hogy valótlan, torzított állításokkal van tele, és hemzseg a helyesírási hibáktól. Egy magát nemzetinek és magyarnak nevező alakulattól ez elfogadhatatlan, és a párt felső vezetését is minősíti – véli Kisgyörgy Sándor, hozzátéve: a szórólapok szétosztásánál még annyira sem voltak képesek, hogy az emberek szemébe nézzenek, személyesen nyújtva át. Az RMDSZ jelöltje ezt követően tételesen elemezte és cáfolta a szórólapon felsorolt állításokat, egyrészt Silviu Ioachim megvalósításait illetően, másrészt az ő személyét érintő kijelentéseket. Az elöljáró szerint hamis állítás, hogy a képviselő-testület ülései nem magyarul folynak, amint az is, hogy naprakész pályázatok a fiókban hevernének. A területalapú támogatásokat illető vádak pedig egyszerűen a tavalyi törvényváltozás hozta új helyzet elferdítése. Kisgyörgy Sándor megjegyezte: érdekes, hogy ellenjelöltje a község magyarságáról mint kisebbségről beszél, ami szerinte megalázó a sepsikőröspataki és kálnoki emberekre nézve. Ami az általa vezetett hivatal „közpénzpazarlását” illeti – a szórólap négy példát említ –, az elöljáró elmondta: ezek egy része egyszerűen értelmezhetetlen, így az állítólagos titkárnőre költött pénz (vélhetőleg itt a jegyzőre gondoltak), az ügyvédi és felértékelő tiszteletdíjak pedig az előző községvezetéstől örökölt ügyek rendezése miatt szükségesek. A szórólapon mintegy mottóként szereplő mondatról, mely szerint a mostani vezetés megfélemlíti, terrorizálja a község lakóit, a polgármester kifejtette: feltételezi, hogy a roma közösséggel szembeni kemény fellépését próbálják így beállítani. A szigorításokra szükség volt, hiszen egyrészt felszámoltak egy kiskorúakból álló bűnbandát, amelynek tagjai betörésekkel foglalkoztak, illetve valamelyest visszaszorították az illegális legeltetést, valamint az állandósult randalírozásokat. Kihívója megvalósításait illetően Kisgyörgy Sándor kifejtette: a vízhálózat kiépítése csak részben valósult meg, a sportcsarnok felépítése egy kormányprogram része volt, és a Demokrata Párt akkori minisztereinek köszönhető, a köztéri park és játszótér kialakítását, a kálnoki iskola felújítását, valamint az utakat és hidakat érintő beruházásokat azóta a finanszírozó minisztérium, a korrupcióellenes ügyészség, illetve a gazdasági rendőrség vizsgálja. Több százezer lejes túlfizetésekre, forráseltérítésekre, sikkasztásra, sorozatos okirat-hamisításra derült fény, és nem egy beruházást saját zsebből kénytelenek befejezni, így például a Bedő Albert-emlékházat. Ebből mindössze egy betonalapot sikerült a korábbi polgármester idején megönteni egy tisztázatlan jogi helyzetű telken, ami így is kétszázezer lejbe került – tette hozzá. Zárásként a polgármester megemlítette: nevére tizenöt feljelentést nyújtott be az elmúlt négy évben Silviu Ioachim különböző hatóságokhoz. Kisgyörgy Sándorral ellentétben Berde József az elmúlt tizenkét év megvalósításait sorolta fel, az infrastrukturális beruházásokra helyezve a hangsúlyt (ivóvíz-, szennyvízhálózat, önkormányzati ingatlanok, művelődési otthonok), illetve a tervekről is beszámolt. Utóbbiak között újabb szennyvízhálózat-bővítés, aszfaltozás, híd- és átereszépítés, ravatalozóházak szerepelnek. Berde József a személyét érintő, a Facebookon névvel és névtelenül közzétett vádakról is szólt. Ezek szerint az önkormányzat elhallgat több problémát, így az ivóvíz szennyezettségét a község adott településein, a kalákában megvalósított beruházások kisajátítását, a választók lekenyerezését stb. Az elöljáró szerint nevetséges ez „a mocskolódás” az EMNP részéről, és kifogásolta azt is, hogy megvalósíthatatlan ígéreteket tesznek. Ezek közül Berde a szakorvossal rendelkező mentőállomás létesítését és a kölcsönzött tűzoltóautót említette.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés továbbra is rendszerváltásban reménykedik ( Háromszéki EMNP) (Választási kampány)
Sepsiszentgyörgy volt az első állomása Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt fővédnöke háromszéki kampánytámogató körútjának. Az európai parlamenti képviselő mindenekelőtt óvatosságra intette az alakulat önkormányzati jelöltjeit az erdélyi, illetve székelyföldi magyarság ellen kialakult közhangulat és a román hatalom megnyilvánulásai okán, valamint szót ejtett az RMDSZ ellenzéket megosztó politikájáról is.
A kezemben a sorsom című hétfő esti fórumra mintegy százan gyűltek össze, aktív tagok és szimpatizánsok. Tőkés Lászlón, valamint Toró T. Tiboron, az EMNP országos alelnökén kívül az alakulat helyi jelöltjei szóltak az egybegyűltekhez: Bálint József sepsiszentgyörgyi polgármesterjelölt, Fazakas Péter, a megyei önkormányzati lista vezetője, valamint Csákány László tanácsosjelölt. A rendezvényt Czegő Zoltán költő saját előadásban elhangzott, Tőkés Lászlónak ajánlott versei tették ünnepélyessé. Beszédében Tőkés László leszögezte: huszonhat évvel a rendszerváltást követően sem sikerült kiszabadulni a szolgaság házából, mivel „az elvtárs urak” továbbra is a Bukarest felé mutató utat tartják járhatónak. Az EMNT vezetője kifejtette: mind ő, mind az általa támogatott nemzeti oldal a románokkal közösen, megegyezésben képzeli el az erdélyi magyarság jövőjét, de a jelenlegi érdekképviselet módszereit nem fogadhatják el. Tőkés László felidézte: volt rá példa, hogy a románság és a magyarok összefogva léptek fel, különösebb hívószó nélkül, amint történt ez 1989-ben Temesváron, majd az egész országban, de korábban is. Ezt az együttállást viszont titkosszolgálati módszerekkel szisztematikusan rombolták – a marosvásárhelyi véres március egyike volt a csúcspontoknak –, és ez a folyamat máig nem állt le. A néppárt védnöke ugyanakkor egy másik veszélyre is felhívta hallgatósága figyelmét, éspedig az RMDSZ okozta törésre, amely a nemzeti oldal, az erdélyi magyar ellenzék kettészakadásához vezetett. Tőkés László szerint a „nagyobbik testvér mesterkedéseinek” tudható be, hogy a Magyar Polgári Párt, valamint az Erdélyi Magyar Néppárt között létrejött a mostanra egyre hangsúlyosabb törésvonal. Ezt a különutas politikát helyenként, így Sepsiszentgyörgyön is sikerült valamelyest visszaszorítani, és az autonómia, a nemzeti ügyek iránt elkötelezett emberek most egy alakulatban találtak egymásra, az Erdélyi Magyar Néppártban. Tőkés László szerint számtalan példája létezik annak, hogy az RMDSZ milyen módszerekkel igyekszik szétzülleszteni az ellenzéket, hiteltelenné tenni vezéregyéniségeit: mára már a történelmi egyházak között tíz éve még létező nemzeti egységet is megbontották, intézményi viszonnyá silányítva az egykori feltétel nélküli együttműködést. „Az RMDSZ vezetői csak pártegységben tudnak gondolkodni, amely szerint csak egy pártnak lehet létjogosultsága, és noha a szövetségen belül vannak a jó irányba tájékozódni, mozdulni kívánó emberek, a párt nómenklatúrája nem engedi őket kilépni a keretek közül. Háromszéken is úgy tűnt, vannak, akik képesek erre, de egy ideje megváltozott a helyzet, magam is össze vagyok zavarodva, nem tudom, mit gondoljak” – részletezte Tőkés László. A szövetség politikáját taglalva az elnök rámutatott: megerősítést nyerhetnek, hogy jó úton járnak, már csak abból kiindulva, hogy a román hatalom határozottan kijelentette: az RMDSZ az egyetlen elfogadható magyar érdekképviselet. Tőkés László továbbá felidézte mindazokat a kísérleteket, amelyek az összefogást szolgálták, de amelyeket később az RMDSZ újból és újból megbotlasztott, olyannyira, hogy a marosvásárhelyi mostani jelöltállítás már karikatúrájává vált az összefogásnak. A politikus szerint az ellenzék is megpörkölődött, nyolc éve úgy tűnt, hogy hiteles lehetőség, mára viszont ennek a hitelességnek a visszaszerzése lett a fő feladat, nélküle ugyanis elveszíthetik a szavazók bizalmát. A helyzetet súlyosbítja, hogy a román hatalom a magyar képviselet, az autonómia, a közéleti szereplők teljes elhiteltelenítésén dolgozik, a szélsőségesség, irredentizmus, az idegengyűlölet sablonját igyekezve ráhúzni mindenre. Tőkés László éppen ezért óvatosságra intette a néppárti jelölteket önkormányzati szereplésük, politikai szerepvállalásuk során. „ Temesváron már a falig hátráltunk, nem volt tovább, ezért Isten segedelmével megtörtént a változás. Temesvárhoz hasonlóra lenne most szükség, és bíznunk kell, hogy az idő lassan elhozza ezt a jövendőt” – fogalmazott. Toró T. Tibor beszédében egyrészt Háromszéket méltatta, amely eddig is az autonomista mozgalom fellegvára volt, illetve örömét fejezte ki, hogy minden nehézség ellenére sikerült a csapatot összeállítani. Az EMNP alelnöke az autonomista tábort ért támadásokról is szólt, illetve az MPP és az RMDSZ közötti látszatösszefogást is kritizálta. A Néppárt kapcsán Toró megjegyezte: az alakulat bizonyította, hogy igenis helye van a döntéshozatalban, ahol meggyőződése, hogy jelöltjeik érdemben képviselni tudják a párt programjának három alappillérét: a korruptak kizárását, a döntéshozatal közelebb hozatalát a közemberhez, valamint a közpénzek ésszerű és átlátható felhasználását.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elégedetten zárnak (Kampányban az EMNP)
Jó iramú, kemény munkával végzett, őszinte, tényfeltáró és megoldásajánló kampányt tudhat maga mögött az Erdélyi Magyar Néppárt mind Sepsiszentgyörgyön, mind a megyében – összegezte az elmúlt egy hónapot Bálint József megyeszékhelyi polgármesterjelölt, valamint Fazakas Péter, a párt megyei tanácsosi jelöltlistájának vezetője. A néppárti politikusok összességében tisztességes versenyként látják a kampányt, néhány incidenst leszámítva.
Bálint József és Fazakas Péter szerint lehetőségükhöz mérten jó teljesítménnyel zárják a harminc szavazatszerző napot, lakossági fórumokon, találkozókon és az úgynevezett forró pontokon megfogalmazott üzeneteik révén úgy látják, sikerült elég közel kerülni a polgárokhoz, meghallgathatták panaszaikat, illetve elképzeléseiket is tolmácsolni tudták. A fogadtatás tekintetében sem lehetnek különösebb panaszaik. A jelöltek ugyanakkor pár negatív tapasztalatról is beszámoltak, egyik a kampány kezdetén a Néppárt elleni – a plakátok kihelyezését illető – feljelentés volt, illetve pár személyeskedő támadás is érte őket Gidófalván és Kézdivásárhelyen. Bálint József továbbá megemlítette, hogy az RMDSZ polgármesterjelöltjével, Antal Árpáddal nem volt alkalma nyílt vitán részt venni, noha ennek kereteit a szintén induló Mădălin Guruianu liberális párti jelölt megteremtette a napokban. Az EMNP polgármesterjelöltje felvetette: az elbizakodottság vagy a félelem tartotta vissza Antal Árpádot, nem tudni, de ezek egyike sem helyezi kedvező fénybe. Üzenetként Fazakas Péter félelem nélküli részvételre szólított fel. Ami jelöltjeiket illeti, Fazakas kifejtette: meggyőződése, hogy a párt programjába foglalt három alappillér teljesítésén fognak dolgozni, azaz az átláthatóság megteremtésén, a közpénzek észszerű felhasználásán, illetve a korrupció visszaszorításán.
Újságírói kérdésre Bálint József elmondta: tisztában vannak azzal, hogy jelöltjeik közül sokaknak még nem volt dolguk az önkormányzati munkával, ezért már most zajlik felkészítésük, s a választásokat követően azokat, akiknek sikerül bejutniuk a testületekbe, nem hagyják magukra. Egyebek mellett egy szakemberekből álló testületet is összeállítottak már, amely tanácsokkal segíti majd a tanácstagokat. Ami az RMDSZ-szel, illetve az MPP-vel való együtt dolgozást illeti, mindketten megerősítették: az Erdélyi Magyar Néppárt képviselői a haladást szolgáló ellenzékként fejtik majd ki tevékenységüket. Nincs szándékukban egyik politikai alakulattal sem ellenségként viselkedni, viszont a gyanús ügyletek, döntések, elképzelések ellen mindenképpen fellépnek.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Választási eredmények Sepsiszéken
A vasárnapi, éjszakába nyúló párhuzamos szavazatszámláskor tapasztaltaktól kismértékben tértek el Sepsiszéken a tegnap délután 99,9 százalékos feldolgozottság mellett ismertetett adatok. Eszerint a 14 közigazgatási egységben Málnást és Hidvéget leszámítva taroltak az RMDSZ polgármester-, valamint képviselő-testületi jelöltjei. Sepsiszék több települése ugyanakkor a részvételi arány tekintetében is az első helyeken végzett, hatvan százalék felett teljesítve.
Közigazgatási egységenként az RMDSZ nemcsak a polgármesteri székeket hódította el, de nagyjából minden képviselő-testületben, ha nem feltétlenül kétharmados, de mindenképp kényelmes többséget szerzett. Kivételt képez Előpatak és Hidvég.
Hidvégen a polgármesteri széket Alexandru Cucu, a Szociáldemokrata Párt jelöltje hódította el, és igen vegyes a testület összetétele – RMDSZ négy, SZDP nyolc, NLP kettő, Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség (UNPR) kettő, Roma Pártok Pro Európa Szövetsége (APRPE) egy –, míg Előpatak községi tanácsának tagjai jórészt a román pártokból kerültek ki. Az RMDSZ Hidvégen mindössze két mandátumot tudott begyűjteni, a szociáldemokraták hatot, a liberális párt, az LDSZ, valamint a Demokrata Roma Párt (PRD) egyet-egyet. Előpatakon viszont talán a legfontosabb győzelmet könyvelheti el a szövetség, ugyanis annak ellenére, hogy a magyarság aránya nyolc százalék a községben, a szavazatok teljes feldolgozottsága mellett is Kovács László újabb négy évig polgármester marad, több mint 53 százalékát szerezte meg a szavazatoknak. Az említetteken kívül a fennmaradó 12 közigazgatási egységben – ideértve Sepsiszentgyörgyöt is, a következő eredmények születtek. A megyeszékhelyen Antal Árpád András jelenlegi polgármester folytathatja, a voksok közel 74 százalékát seperve be. A városi képviselő-testületben kétharmados többséget szerzett a szövetség, összesen 15 képviselőjük lesz, míg az Erdélyi Magyar Néppártnak, a Nemzeti Liberális Pártnak, valamint a Szociáldemokrata Pártnak két-két tanácstagja lesz. A Magyar Polgári Párt nem érte el az ötszázalékos küszöböt, így egyetlen mandátumot sem nyert. Községi szinten Sepsibodokon, Mikóújfaluban és Rétyen, mivel nem volt ellenjelöltjük, a szövetség politikusai – Fodor István, Demeter Ferenc, valamint Dombora Lehel – ülhetnek a polgármesteri székbe. Utóbbiak első mandátumukat kezdik. Sepsibodokon a tanács összetétele is homogén, kizárólag a szövetség jelöltjeiből áll. Rétyen kilenc RMDSZ-es tanácstag és két EMNP-s alkotja majd a testületet, Mikóújfaluban az arány hasonló, csak itt az MPP nyert két mandátumot. Árkoson, Gidófalván, Sepsikőröspatakon és Uzonban a szövetség polgármesterjelöltjei – Máthé Árpád, Berde József, Kisgyörgy Sándor, valamint Ráduly István – újráznak, és hetven százalék feletti támogatottsággal vágnak neki a következő négy évnek. A képviselő-testületekben az RMDSZ megnyugtató többséget tudhat magáénak, Árkoson kilenc mandátumot, míg az EMNP kettőt, Gidófalván ugyanaz az arány, Sepsikőröspatakon a Néppárt három mandátumot szerzett, az RMDSZ pedig nyolcat. Uzonban színesebb a tanács összetétele: tíz RMDSZ-es tanácstag mellett két liberális párti és egy szociáldemokrata került be.
A fentieken kívül Sepsibükszádon Bács Márton Csaba folytathatja valamivel több, mint 65 százalékos támogatottsággal, a testületben pedig hat RMDSZ-es tanácstag és három MPP-s ülhet. Kökösben és Illyefalván a szövetség polgármesterjelöltje – Sántha Gyula és Fodor Imre – 57 százalékot meghaladó támogatottsággal újból a község élére állhat. A kökösi tanácsban az RMDSZ hét, a Románia Haladásáért Nemzeti Szövetség három, az NLP egy mandátumot szerzett, illetve egy függetlenként induló bejutót is jegyeztek. Illyefalván a testület összetétele: hat szövetségi, három MPP-s, egy EMNP-s, illetve egy liberális tag.
Végül Málnás község az egyetlen Sepsiszéken, ahol az MPP jelöltje futott be győztesnek, az RMDSZ támogatásával. Szotyori Angéla Gizella a voksok közel 78 százalékát gyűjtötte be. A községi tanácsban az RMDSZ-nek hét, a MPP-nek négy mandátum jutott.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felnőtté cseperedett csemeték (Elballagtak az egyetemisták)
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatának 101 alapoktatási és mesteri képesítésű friss végzőse intett végső búcsút az egyetemi éveknek. A megyeszékhelyi felsőoktatási intézménynek a tizenkilencedik évfolyama távozik mindhárom szakról.
Az előző évekhez hasonlóan a gazdaságtudományi, közigazgatási és környezettudományi tanszék oktatói – Bartalis Ildikó, Blága Katalin, Csák László, Fosztó Mónika, illetve házigazdaként Cziprián-Kovács Lóránt – szóltak a diákokhoz. Üzeneteikbe a méltató, búcsúzó és bátorító szavakon túl mindannyian némi útravalót is igyekeztek csempészni.
Csák László hangsúlyozta, míg a közelmúltban a közhivatalokról és az ott dolgozókról élénken élt az a kép, hogy sóhivatalok semmittevő emberekkel, az Európai Unióban a közszolgálat felértékelődött. Csák László szerint rengeteg függ a helyi tényezőktől, nem a központi döntéshozók felelnek a végrehajtásért, a rendszer működéséért, tulajdonképpen az egyszerűnek mondott közhivatalnok kezében a hatalom. „Tanuljanak meg élni ezzel a hatalommal, és máris világossá válik, mennyire fontos és nélkülözhetetlen, amit tesznek” – tanácsolta a közigazgatási kar friss végzőseinek. Bartalis Ildikó, a környezetmérnöki és környezettudományi tanszék tanára bensőségesebb üzenetet fogalmazott meg. Mindenekelőtt dicsérettel illette a búcsúzó hallgatókat, hogy sikerrel vették az egyetemi évek alatt eléjük tornyosult akadályokat. Bartalis Ildikó szerint mind az oktatók, mind a diákok számára emlékezetes marad a nap, előbbiek ugyanis újból szembesülnek azzal, hogy bizony érett felnőtté cseperedtek „azok a csemeték”, akiknek életútját pár évig ők is egyengették, újabb kedves nemzedék távozik kezük alól. A hallgatók számára egyrészt a nehéz egyetemi kihívások végét jelenti, de egyben a legszebb évek végét is. Új játék kezdődik, az eljövendő évek jóval nagyobb kihívásokat tartogatnak, jóval nagyobb téttel. Remélik, az elsajátított tudást érdemben tudják majd használni – vélekedett. Blága Katalin és Fosztó Mónika hasonló üzenetet fogalmazott meg. A hallgatók alma maternek szánt üzenetét Zsigmond Zsuzsanna, a környezetmérnöki tanszék távozó diákja fogalmazta meg.
Új főigazgató a tagozat élén
Cziprián-Kovács Lóránt, az intézmény nemrégiben kinevezett főigazgatója azon reményének adott hangot, hogy a most ballagók közül többen visszatérnek majd jövőre, hogy közösen ünnepeljék a sepsiszentgyörgyi tagozat huszadik évfolyamának kivonulását az egyetem padjaiból. A főigazgató egyúttal megköszönte az oktató közösségnek a négy évre előre megelőlegezett bizalmat. Lapunk érdeklődésére kifejtette: célja, hogy az intézményt nyitottabbá tegye, illetve érvényesítse az elvet, mely szerint az oktatók vannak a diákért, és nem fordítva. Cziprián reméli, hogy a kollegialitást is sikerül megerősíteni. Ami az anyagi hiányosságokat illeti, ezek rendezése Kolozsvártól függ. A diákok létszámát illetően viszont az intézmény most viszonylag jól áll, sikerült kilábalni a hat évvel ezelőtti hullámvölgyből.
Az ünnepségen Gheorghe Neagu, a megyei környezetvédelmi ügynökség vezetője is tiszteletét tette, aki egyebek mellett reményét fejezte ki, hogy hamarosan munkatársként, együttműködőként üdvözölheti a most végzett hallgatókat.
Az eseményt az emlékoklevelek átvétele zárta.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Mennyi ’48 dicsősége? (Szabadságharc a csaták tükrében)
Miért is egyedülálló jelentőségű a magyar hadtörténetben az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, az események láncolata hogyan is vezetett az áprilisi törvényektől a közel másfél évvel később bekövetkezett világosi (valójában szöllősi) fegyverletételig, illetve milyen szerepük volt mind a hadvezéreknek, mind a politikai vezetőknek a végkifejletben? – egyebek mellett ezekre a kérdésekre adott válaszokat Herman Róbert egyetemi tanár egy hete tartott előadása Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeumban.
A Sukorótól Világosig: az 1848–49-es szabadságharc hadtörténete címmel meghirdetett előadás a Kós Károly Akadémia rendezvényeinek részeként zajlott. A Károli Gáspár Tudományegyetem oktatója, a korszakkal kapcsolatos több tudományos munka szerzője igen színvonalas, alaposan adatolt, mégis fogyasztható előadást hozott Sepsiszentgyörgyre. A pátoszt és mitizálást mellőző előadásból kétségtelenül kiderült egyebek mellett: a ’48–49-es események egyedülállóak a magyar és az európai történelemben, hiszen sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem fordult elő olyan, hogy egy nagyhatalom nem érezte eléggé erősnek magát ahhoz, hogy egy belső lázadásnak tekintett konfliktust egyedül legyen képes rendezni, és egy másik nagyhatalomhoz forduljon segítségért. Mátyás király korát, valamint a mohácsi csatát követően a forradalom és szabadságharc másfél évében rendelkezett a magyar nemzet újból európai szintű ütőképes hadsereggel. Herman Róbert ezt szemléltetendő a közel másfél évszázaddal korábban lezárult – igen hosszas, 1703 és 1711 között lezajlott – Rákóczi-szabadságharcot hozta fel példaként, amelynek gyakorlatilag veszteségként könyvelhették el majd minden jelentős hadi eseményét a magyar seregek. „Voltak sikeres rajtaütéseink, sikeres összecsapásaink, de nyertes csatánk egy sem. Ezzel szemben a ’48–49-es szabadságharc során vívott tizenegy jelentős csatából ötöt kétségkívül a magyar seregek nyertek meg, míg a fennmaradó hatból mindössze egy vesztett csata volt, amely egyben a szabadságharc végét is jelentette” – magyarázta Herman Róbert.
A hadtörténeti események sorát lehetetlen átlátni és megérteni a polgári, politikai történések nélkül, és ezt a tényt tökéletesen szemléltette előadásában Herman Róbert is, könnyedén vezetve át mondandóját a felelős magyar kormány létrejöttének, az úgynevezett áprilisi törvények hatásainak (a honvédség elődje, a nemzetőrség létrehozása), illetve a bécsi udvar – élén V. Ferdinánd császárral és magyar királlyal – döntéseinek ténykörét az 1848 szeptemberében bekövetkező Josip Jelačić horvát bán színre lépése és a magyar győzelemmel végződött pákozdi csata irányába. Utóbbi esemény noha hadászati szempontból nem volt jelentős – hacsak a csatát megelőző mozgósítás, népfelkelés folyamatát nem vesszük annak –, egyben a honvédő háború kezdetének is tekinthető. Az események ettől a pillanattól gyorsulnak fel, a hadiszerencse pedig igencsak változékonynak bizonyul, sok esetben a magyar hadvezetés hibás döntéseinek hatására is, de például Alfred Windisch-Grätz herceg, főparancsnok alkalmatlansága is jelentős segítség volt Görgey Artúr számára a téli hadjárat során. Az 1848-as hadi történések fontos színtere volt Erdély is, noha magyar szempontból kevés sikert hoztak. Háromszék ellenállásának jelentősége nem maradt ki Herman Róbert előadásából, amint az erdélyi románság ellenforradalmának viszonylag alapos ismertetése sem, annak visszásságaival, vérengzéseivel egyetemben. Az elmondottakból az is kiderült: Erdélyben, a Bánságban és Délvidéken is csak rövid ideig élhetett a magyar hadiszerencse, hiszen mind román, mind szerb részről állandó hadiállapot alakult ki, illetve a szász városok gyakorlatilag végig ellenségesen viszonyultak a magyar szabadságharchoz, Bem József vitatható erdélyi hadjáratának időszakát leszámítva mondhatni a császári csapatok bázisául szolgáltak. A magyar sikereket nagymértékben akadályozta az is, hogy mindvégig osztrák kézen maradt több lényeges stratégiai erődítmény – Arad, Temesvár, illetve Gyulafehérvár –, hasonló jelentőségű katonai objektumokat csak a Felvidéken ( Komárom), illetve az ország délnyugati részén tudtak elfoglalni és több alkalommal ostrom alól felmenteni a magyar seregek. Herman Róbert a sokak által felemásan megítélt Görgey Artúr egyfajta rehabilitációjára is kísérletet tett. Hadvezéri képességei méltatásaként s Buda felszabadításával végződő 1849. április 2.–május 21. közötti tavaszi hadjáratot, illetve a nyári, a világosi fegyverletétellel végződő orosz intervenciót követő taktikázását (mellyel 120 ezer ellenséges katonát sikerült a Felvidéken tartani) említette. Előadása zárásaként Herman Róbert a forrásokra is kitért, elmondva: noha igen sok ábrázolása fennmaradt a szabadságharc különböző eseményeinek, ezeket kritikusan kell kezelni, sok esetben ugyanis utólag készült festményekről, rajzokról van szó, amelyek torzított, hamis információkat közvetítenek.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sepsiszentgyörgyre a fele érkezett meg (Osztják az élelmiszersegélyeket)
Több mint hat hónap csúszással, de múlt hét végétől elkezdődött az Európai Unió által a hátrányos helyzetű társadalmi csoportoknak biztosított – étolajat, cukrot, lisztet, tésztát, konzerveket tartalmazó – élelmiszercsomag kiosztása. Sepsiszentgyörgyre csak a szükséges mennyiség fele jutott el, a fejenként két csomagot pedig szerdától vehetik át a jogosultak.
Sebastian Cucu prefektus múlt héten jelentette be, hogy érkeznek az élelmiszercsomagok a megye több településére. A kormányhivatal vezetője tudomása szerint múlt pénteken Sepsiszentgyörgyre is meg kellett volna érkeznie a szállítmánynak, ehhez képest Tankó Vilmos, a megyeszékhelyi önkormányzat közösségfejlesztési irodájának vezetője arról tájékoztatott, hogy mindössze szerdán vehették át a csomagokat, pontosabban nagyjából a felét, ugyanis 10 700 helyett csak 5700 csomag érkezett meg. Közelebbit nem tudni arról, hogy mikor pótolják a hiányzó részt. Sepsiszentgyörgyön az 5300-at meghaladja azok száma, akik jogosultak erre a támogatásra – egy személynek két csomag jár. A szétosztást szerdán elindították, egyelőre zökkenőmentesen halad, „szájról szájra jár a hír, hogy át lehet venni”, így a jogosultak folyamatosan érkeznek – tette hozzá az igazgató. Mint arról lapunkban többször is beszámoltunk, a 2015-ös évre esedékes segélyek szétosztása több alkalommal is elmaradt. Az önkormányzatok már tavaly decemberben felkészültek, viszont a minisztérium akkor arról értesítette a szétosztásért felelős irodákat, hogy leghamarabb áprilisban számíthatnak arra, hogy a csomagok megérkeznek. A folyamat azért akadt el, mert a szaktárca nem bonyolította le időben a közbeszerzést, magyarán nem volt, mit kiosztani. Végül az áprilisi határidő is hamisnak bizonyult, majd ezt követően – amint azt Tankó Vilmos elmondása szerint a minisztériumban is megerősítették – a segélyek eljuttatását leállították, hogy a szétosztás ne essen egybe az önkormányzati választásokkal.
A támogatás kiosztása egyébként minden évben csúszott, de ez az első alkalom, hogy a jogosultaknak több mint fél évet kellett várniuk. A korábbi években, ha az aktuális év utolsó napjaiban is, de sikerült eljuttatni a segélyt. Amint azt korábban már jeleztük, Háromszéken harmincezerre tehető a támogatásra jogosultak száma. Ez évente változik, annak függvényében, hogy éppen hány állástalant tartanak nyilván, illetve a fogyatékkal élők esetében milyen besorolási változások történtek az év során. A támogatásra a családi pótlékban részesülők is jogosultak, illetve azok a nyugdíjasok, akiknek a járandósága nem haladja meg a havi 400 lejt, vagy szociális nyugdíjat kapnak.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Építhetünk Bedő Albert örökségére (Az Országos Erdészeti Egyesület vándorgyűlése)
Szerény és mégis ünnepélyes keretek között zajlott tegnap a sepsikőröspataki sportcsarnokban az anyaországi Országos Erdészeti Egyesület 147. vándorgyűlése, amelyen a magas rangú meghívottak mellett több mint ezren – elsősorban az erdészszakmát képviselők – tették tiszteletüket. A háromnapos esemény központi rendezvényén az ünnepi közgyűlés mellett a résztvevők a község nagy szülötte, Bedő Albert egykori főerdőmérnök, az egyesület egyik alapítója előtt is lerótták tiszteletüket nyughelyén, Kálnokon.
A rangos esemény a szakmai civil szervezet 150 éves fennállásának jubileumi pillanata is, amelyen mások mellett díszvendégként Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is részt vett Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, valamint Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter társaságában. A meghívottak között szerepelt továbbá Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, valamint Borbély László volt környezetvédelmi miniszter, szenátor. Egyházi részről Kató Béla református, valamint Bálint-Benczédi Ferenc unitárius püspök volt jelen.
A magyar és a román himnusz elhangzását követően az ünnepi közgyűlést Zambó Péter, az egyesület elnöke nyitotta meg. Felszólalását Bedő Albert szavaival indította: „Összetartás által a kis dolgok is naggyá lesznek, de a széthúzás által a legnagyobbak is megsemmisülnek.” Az egyesület vezetője szerint az egykori alapító intelmének első felét sikerült megfogadniuk, hiszen méltán lehetnek büszkék, hogy Európa egyik legrégebbi szakmai szervezeteként most is képesek az egész Kárpát-medence erdészeit összefogni és a határokon átívelő szakmai együttműködést megteremteni és fenntartani. Az elnöki megnyitót követően Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának vezetője házigazdaként is szólt a megjelentekhez. Az önkormányzati vezető Zambó Péterhez mintegy csatlakozva kijelentette: „a határok változtak ugyan, de nemzetileg, szakmailag együtt vagyunk ma is”. Tamás Sándor a székelyföldi erdőgazdálkodásról is szólt, elmondva: a magánerdő-tulajdon megszilárdítása biztosítékot jelent a térség jövője szempontjából. Az elnök megemlítette: nagy felelősséggel járó vagyon a több mint 500 ezer hektár magántulajdonban és magánkezelésben lévő székelyföldi erdő, éppen ezért külön megtiszteltetés 118 év után a vándorgyűlés újabb háromszéki jelenléte, amely egy hároméves álom megvalósulása is egyben. A megyei önkormányzat elnöke zárásként Mikes Kelemen zágoni tölgyfája letörött ágának egy darabját adta ajándékba Áder Jánosnak.
Áder János Áprily Lajos soraival indított beszédében („Engem az erdő véd és szeret”) az erdészek örökös lelki kötődésének tényét domborította ki. Értelmezése szerint ennek köszönhető, hogy a magyar erdészek már 150 évvel ezelőtt felismerték: az erdők oly értéket képviselnek, amelyet védeni kell, hiszen a nemzet pótolhatatlan vagyonát jelenti. Egy maroknyi csapat, az Országos Erdészeti Egyesület alapítói – a máramarosi Aknasugatagból származó Wagner Károly, a selmecbányai Divald Adolf és a sepsikőröspataki Bedő Albert – vállalták elszántsággal a feladatot, hogy a felelős, jövőbe tekintő erdőgazdálkodás alapjait megteremtsék, és másfél évszázad után elmondható, hogy „a józan mértékletesség lett a vezérfonal, és a Kárpát-medence erdői nem váltak a féktelen felhasználás martalékává”. A bátor kezdeményezők által akkor kijelölt irányvonal az 1879-es magyar erdészeti törvényben is fellelhető, amely kimondja: „az erdő hasznot csak úgy hajt, ha a vele való törődés kiállja a fenntarthatóság próbáját”. A köztársasági elnök Bedő Albert előrelátása és szakmai nagysága példájaként említette: az általa szerkesztett Erdészeti Lapokban már az 1870-es években arról írt, hogy az erdőpusztítások hatással vannak „a klíma szabálytalanságára”, a hőmérsékletre, a levegő és a vizek minőségére. A bátor kezdeményezők ugyanakkor tisztában voltak azzal, hogy csakis az alapos szakmai tudással felvértezett erdészek képesek ezt az emberpróbáló feladatot ellátni, ezért egyik céljukként a magyar nyelvű erdészképzést tűzték ki és valósították meg. Áder János felhívta a jelenlévők figyelmét: maradt jócskán tennivaló, a cél ugyanaz, erdeink óvása, gondozása, ápolása, telepítése, a felelős gazdálkodás. Ezt a célt az elődök, akik tekintélyt adtak a magyar erdészszakmának, szem előtt tartották, és minden történelmi veszteség ellenére „hűek maradtak hivatásukhoz Magyarországon, a Kárpát-medencében és mindenütt a világon”. Áder János úgy vélte: az elődök örökségét őrizték meg azok a magyar erdészek, akik a Trianon után határon túlra került területek hatalmas erdőségeiben vagy az 1956-os forradalom után Kanada erdőiben kamatoztatták tudásukat. A köztársasági elnök örömmel nyugtázta, hogy a mostaniak is továbbviszik e hagyományokat.
Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes beszédében az erdőket illető szélsőséges gondolkodásmód elvetésének szükségességét hangsúlyozta. Meglátása szerint két szélsőségről beszélhetünk: egyrészt az ipari lobbiról, amely az ökológiai szempontokat hanyagolva, csak nyersanyagot lát az erdőben, másrészt azokról, akik kitiltanák az embereket az erdőből, így előzve meg a pusztítást. Ami a vándorgyűlés Székelyföldre hozatalát illeti, Semjén kifejtette: egybeesik a magyar kormány nemzetpolitikájával, hogy a különböző szakmák, érdeklődési körök Kárpát-medencei keretben szerveződjenek, és egyúttal a legméltóbb alkalom, hogy a szakmai civil szervezet egyik alapítója, a Sepsikőröspatakon született Bedő Albert előtt tisztelegnek. A magyar kormány képviselője továbbá Bedő Albert egyik érdemeként említette, hogy felismerte a magyar erdészeti szaknyelv megteremtésének szükségességét, hiszen szoros az összefüggés a tudományosság és az anyanyelv között. Semjén Zsolt továbbá Bedő Albert kiemelkedő, polihisztori képességének igazolását látta abban, hogy négy nagy területen (erdészet, vadászat, politika, vallásügy) is képes volt maradandót alkotni. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter aktuális kérdéskörökre építette mondandóját. Elsősorban a készülő magyarországi erdészeti törvényről beszélt, amely véleménye szerint új kihívásokhoz alkalmazkodó, friss szemléletet hozó jogszabály.
Az ünnepi közgyűlés a szakmai elismerések átnyújtásával zárult. Az egyesület legrangosabb kitüntetését, a Bedő Albert Emlékérmet hárman érdemelték ki. A határon túli szakemberek közül kilencen vehettek át elismerő oklevelet.
Az ünnepi rendezvénysorozat Kálnokon, Bedő Albert szobránál folytatódott, ahol a kegyelet koszorújának elhelyezését megelőzően Kisgyörgy Sándor sepsikőröspataki polgármester szólt elsőként a megjelentekhez, köszönetnyilvánításában egyebek mellett tiszteletbeli székelynek avatva erre a pár napra minden vendéget. Beszédet mondott továbbá Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke, aki többek között kifejtette: Bedő Albert is büszke lehet arra, amint utódai, az erdészek mai napig képesek megélni hagyományaikat. Egyúttal köszönetet mondott az egyesületnek a magyar agrárium megreformálásában nyújtott segítségért.
A vándorgyűlés első napjának hivatalos eseményeit az unitárius temető évszázados tölgye alatt zárták. Szabó Adél Júlia kálnoki unitárius lelkész Isten áldását kérte, hogy méltó utódjai lehessünk a szürke eminenciásként, szerény székely emberként szolgáló Bedő Albertnek. „Bedő Albert az erdő szerelmeseként élt, az ott megtapasztalt életerő vezette útján” – hívta fel a figyelmet Bálint-Benczédi Ferenc az Újszövetség, valamint Wass Albert soraira épített beszédében. A székely unitárius családból hozott istenfélelem, szolgálat jellemezte, de itt tanulta meg a felelős munkavégzést is, és élete során az erdőben rejlő gazdagságot nemzetünk erősítésére használta – idézte meg a község nagy szülöttének szellemét az unitárius egyház püspöke. Zárásként Zambó Péter az egykori főerdőmester részletes pályáját, illetve az egyesület további történetét ismertette, majd leleplezték a Bedő Albert emlékét őrző cserefa műalkotást, amely életútját is ismerteti, illetve elhelyezték a kegyelet koszorúit az egyesület által idén felújított sírhelyen.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gúzsba kötve táncoltak (Nagy Benedek krónikájáról)
Napló, krónika, avagy történelmi dokumentum – e három lehetőséget járta körbe kedd délután Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében Nagy Benedek közíró és beszélgetőtársa, Bíró Béla egyetemi tanár, előbbi frissen megjelent, Ellenzékben és ellenszélben. Politikusi feljegyzések – oldalnézetből (1989. december–1993. január) című könyve kapcsán.
A csíkszeredai Pallas Akadémia gondozásában megjelent kötetről Bíró Béla beszélt, mindenekelőtt kiemelve azt a sajátos munkamódszert, amelyet Nagy Benedek egykori parlamenti képviselő, majd a vallásügyi államtitkárság katolikus felekezetért felelős RMDSZ-es megbízottja választott a könyv összeállításánál. Bíró Béla szerint a szerző követte a jelzett korszakban betöltött szerepét, azaz egyfajta krónikása volt a Domokos Géza, Szőcs Géza által vezetett szövetségnek az 1989-es eseményeket követő igen kiélezett, nehéz időszakban. Maga a kötet egyébként a forradalomtól az 1993. január közepén Brassóban megszervezett kongresszusig naplószerűen követi az eseményeket. Ez már csak azért is kivételes, mert tárgyilagos ember tollából származik, aki egykor alaposan, részletekbe menően jegyezte le mindazt, ami körülötte történt, mégsem mentes a szubjektivitástól, hiszen egy szemszögből láthatunk mindent. Előfordulhat, hogy más megközelítésből az események megítélése eltérő lenne, de pontosan ez a részleges elfogultság adja a kötet többletértékét – vélekedett Bíró Béla. Az egyetemi oktató külön felhívta a figyelmet a kötet borítójára, amely híven tükrözi a Nagy Benedek által vállalt szerepet. A képviselőház ülésén készült fényképen a feladatát mindenkor komolyan vevő és szempusztító alapossággal elvégző krónikásként látható ő Domokos Géza, valamint Szőcs Géza társaságában.
Most is nehéz erről a korszakról írni, hiszen ekkor forrt ki a később kis lépések politikájaként ismertté vált irányvonal – mint egyetlen lehetséges alternatíva, amellyel elkerülhették, hogy a dél-balkáni konfliktusokhoz hasonlatos állapot alakuljon ki Romániában. Az akkori döntések miatt elegendő támadást kellett elviselniük, árulónak, gyávának minősítették, minősítik őket mai napig, főképp olyanok, akik úgy vélik, akkor nyitott volt minden az autonómia kikiáltására – vezette fel mondandóját a szerző. Az igazság viszont az, hogy „gúzsba kötve táncoltak”, egy olyan közhangulatban próbáltak eredményeket elérni, amely kapcsán elég megemlíteni a marosvásárhelyi eseményeket, a bányászjárásokat (az 1991. szeptemberinek mint honatya ő maga is szenvedő alanya volt) vagy 1990. december 1-jét, Petre Roman akkori kormányfő megnyilvánulásait, ami végül a magyar képviselet „menekülésével” végződött. Utóbbi esemény kapcsán Nagy Benedek felidézte, miként jutottak el a gyulafehérvári római katolikus püspökséghez, ahol úgymond menedéket leltek. Szerinte egy polgárháborút kerültek el azzal a módszerrel, amelyet akkor a román hatalommal szemben alkalmaztak. A magyar érdekképviselet helyzetére próbál utalni a kötetcím is: Ellenzékben és ellenszélben.
A kezdettől baráti beszélgetés formáját öltő bemutatón nem maradhatott el az RMDSZ-en belüli konfliktusok, törésvonalak érintése, elemzése sem. Nagy Benedek szerint a kötet összeállításánál – amelynek alapjául az a mintegy ötven, az RMDSZ jelével és nevével ellátott jegyzetfüzet szolgált, amelyek közül néhányba a helyszínen bele lehetett tekinteni – megkísérelte a gyökerekig feltérképezni ezeket a törésvonalakat, amelyek végül szekértáborokhoz, kuruc-labanc szembenálláshoz, illetve később a szakadáshoz vezettek. A beszélgetőtársak egyhangúlag állították: ahogy akkor, most is az összefogás az egyetlen járható út az erdélyi magyarság jövőjét illetően, de ezt nem lehet tekintélyelvű fellépések mellett tető alá hozni. Tőkés László mindvégig a megdönthetetlen és kétségbevonhatatlan tekintély helyzetéből vett részt minden tárgyaláson, próbálkozáson, éppen ezért az összefogás esélyei az első pillanattól kétségesek voltak – hangzott el.
A könyv előszavának utolsó mondata a klasszikus nemzetállami berendezkedés, az őshonos kisebbségek, a bevándorlás kérdéskörének megvitatását és egyben az esemény zárását hozta. Kiderült továbbá, hogy a második kötet, amely az 1993 januárja és 1996 januárja közötti korszakot öleli fel, szintén hamarosan elkészül.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Közelebb a helyi értékekhez
A vidékfejlesztés új kihívásaira válaszokkal szolgáló második kiadványánál tart a Háromszéki Kutatási és Fejlesztési Központ, ez utóbbit a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai tagozatával közösen hívták életre. A Sárosi-Blága Ágnes szociológus, valamint Székely Kinga Katalin kommunikációs szakértő által összeállított, összesen tíz szerző tanulmányát tartalmazó kötetet tegnap mutatták be egy kerekasztal-beszélgetés során a megyei önkormányzatnál.
A kötet szerkesztőin kívül Bíró A. Zoltán, a csíkszeredai egyetem oktatója, társadalomkutató, illetve Pozsony János Csaba, a háromszéki központ munkatársa vett részt a szerzőgárda képviseletében, továbbá Olosz Szabolcs az intézet vezetőjeként, Ördög Melinda ügyvéd, a központ munkatársa, házigazdaként pedig Grüman Róbert, Kovászna Megye Tanácsának alelnöke. Amint Olosz Szabolcs felvezetőjéből kiderült, a kiadvánnyal – amelynek első kötete hét évvel ezelőtt látott napvilágot – elsősorban azokat a vidékfejlesztést jellemző, új irányvonalakat szerették volna ismertetni a település- és térségfejlesztésben tevékenykedő fiatal szakemberekkel (szintén fiatal szakértők elemzései, tanulmányai révén), amelyek alapjait az idén húszéves Corki Nyilatkozatban fektettek le a dokumentum akkori megfogalmazói, elfogadói. E dokumentum akkor még elvárási szinten fogalmazta meg a helyi értékekre, erőforrásokra épített, fenntartható vidékfejlesztés alapelveit, tíz pontba sorolva azokat. Ezek az alapelvek bármely vidékfejlesztési stratégiának meghatározó összetevői lehetnek, hiszen egyebek mellett utat nyitottak annak a mára már egyre szélesebb körben elfogadott nézetnek, amely szerint egy térség – vagy egy közigazgatási egység – fejlesztése esetén ne csak a beruházások mérete, pénzben kifejezhető értéke legyen a fő mutató, hanem a helyi közösségre kifejtett hatásai is meghatározóak legyenek. Olosz Szabolcs szerint Székelyföld olyan térség, ahol a fejlesztés minden módozata fontos, így a helyi értékekre alapozó, alternatív, innovatív, több lábon álló megoldások is.
Sárosi-Blága Ágnes szerint Székelyföld településfejlesztése kapcsán megfigyelhető, hogy többszereplős folyamatról van szó, több szakmai ágazat együttállása feltételezi a haladást. Noha egyebek mellett az uniós támogatási rendszerek révén több innovatív megoldást sikerült alkalmazni, összességében a különböző elemek összeegyeztetését továbbra sem sikerült megvalósítani. Emellett egy általános jellemvonás Székelyföldre is érvényes: globális trendek érvényesülése zajlik. Ezzel szemben a kötet tanulmányai egyebek mellett olyan fogalmakat vezetnek be, mint az endogén – helyi értékekre, erőforrásokra alapuló – fejlesztések, konkrét példákkal erősítve meg a leírtakat. Székely Kinga Katalin a kötetnek a kommunikációra, marketingre, eseményszervezésre vonatkozó tanulmányai kapcsán megjegyezte: noha első látásra ezek kívülállónak tűnhetnek egy térség fejlesztése szempontjából, viszont, ha például csak a turizmust nézzük, máris kiderül, komoly hatásai lehetnek ezek elhanyagolásának, nem megfelelő alkalmazásának. A kötet ebben is egyfajta segítséget nyújt. Az új, a helyi értékekre alapuló vidékfejlesztési paradigma pontosabb ismertetése végett a kötet tanulmányai mélyrehatóan foglalkoznak a lokális, térségi identitással, a szimbolikus értékek és jelképek kérdéskörével, egyebek mellett a fiatalok itthon maradása szempontjából is. Az alkalmazott kutatás eredményeinek gyakorlati, helyi alkalmazása kérdéskörét a zárótanulmány járja körbe.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ítéletidő volt Háromszéken
Jelentős károkat okoztak az elmúlt napokban a Háromszéken is tomboló viharok. Mikóujfaluban hétfőn és kedden az esőzés okozta áradásokkal kellett szembenézniük, Erdővidék több településén tegnap is voltak gondok, a megyei katasztrófavédelem egységeinek több alkalommal is be kellett avatkozniuk. Demeter Ferenc, Mikóújfalu polgármestere megkeresésünkre elmondta: hétfőn kevesebb mint egy óra alatt tetemes csapadék hullott a község területén. A heves esőzés nyomán a település Málnás felőli részén folyó patakjának a vízszintje helyenként másfél méterrel is megnőtt, kilépett a medréből, és hat utcát elöntött. Ezek mind makadámmal borított utcák voltak, s a víz gyakorlatilag elsodorta az elterített kövezetet. Emellett kétszáz pince feltelt, az udvarokra iszapot és köveket hordott be a víz. Tíz tehenet elragadott az ár – egyet nem is sikerült megtalálni, vélhetőleg megfulladt –, továbbá tyúkólakat vitt magával szárnyasokkal együtt.
A polgármester elmondása szerint a gabonát több termőföldön is lefektette a vihar, használhatatlanná téve. Kedden már zajlottak a helyreállítási munkálatok a községben, Demeter Ferenc szerint mind a prefektúra, mind a katasztrófavédelem folyamatosan érdeklődött a helyzetről, de nem vették igénybe a segítségüket, helyi erőforrásokkal láttak neki a rendteremtéshez. Aznap viszont újabb felhőszakadás tört rá a településre, és a Hatod felé eső résznél a hegyről lezúduló esővíz miatt gyűlt meg a bajuk. Egy áteresz megnyitásával sikerült viszonylag hamar elvezetni a patakba az árt, de károk így is keletkeztek, egyebek mellett a vasúti közlekedést több órára le kellett állítani a sínekre került hordalék miatt (a Málnáson és Sepsibükszádon leállított szerelvények utasait a felügyelőség egységei felügyelték). Az úttest szintén hordalékkal telt meg, amit tegnap igyekeztek végleg eltakarítani. A polgármester szerint a helyreállítással nincs gond, a helyiek első perctől odaálltak, végzik a takarítást, viszont a károk mértéke alapján jelentős kiadásokra számít az önkormányzat is, hiszen csak a hat utca helyreállítása nagy összegbe kerül.
Erdővidéken Bardocon egy ház pincéjét öntötte el az ár, itt a bodzafordulói tűzoltók léptek közbe.
A baróti és a sepsiszentgyörgyi katasztrófavédelem egységeinek kedden és tegnap is Baróton, Nagybaconban illetve Uzonkafürdőn kellett beavatkozniuk, elsősorban az úttesten felgyűlt víz, illetve hordalék eltávolítása érdekében. A felügyelőség közlése szerint nincs tudomásuk arról, hogy emberéletet veszélyeztetett volna az ár. Egy kézdivásárhelyi egység ugyanakkor Bákó megyébe indult tegnap, hogy az ottani megyei felügyelőségnek segítsen az áradások okozta károk elhárításában. (Nagy D. István)
Gondok Baróton is
Baróton a Felső Víz utca környékén, a bányahíd és a kollektívhíd közti részt árasztotta el keddről szerdára virradóra a Hatodban lezúduló csapadék. Nagyobb kár abban a két lakásban keletkezett, amelynek lakóterét is érte a víz, többeknek a pincéje és kútja telt meg. Lázár-Kiss Barna András polgármester elmondása szerint ezeket a gondokat meg tudták oldani, a legtöbb helyről a felgyűlt vizet ki tudták szivattyúzni, az önkormányzat alkalmazottjainak mindössze egy helyre kell visszatérniük segíteni. „A két héttel ezelőtti történet ismétlődött meg: az uzonkafürdői és nagybaconi esőt Barót patakának keskeny medre nem tudta befogadni, s a legsebezhetőbb helyeken kiöntött. A helyszínen tájékozódott Sebastian Cucu kormánymegbízott is, akinek elmondtam, véleményem szerint ez a helyzet addig fog ismétlődni, amíg Baróton is megoldódik a patakmeder kiszélesítése. Remélem, közös erővel – a kormányhivatal és a megye segítségével – sikerül elérnünk a vízügynél, hogy minél hamarabb nekifogjanak a szakasz modernizálásának” – mondotta a városi elöljáró. (hecser)
Háromszék
Erdély.ma

Mire elég a demokrácia? (Szembenézés a kommunizmussal)
Hol tart és egyáltalán milyen esélyei vannak még a kommunizmus bűntetteit feltáró, az elkövetőket felelősségre vonó kezdeményezésnek, illetve lehetséges-e, hogy a nemzetközi közvélemény a nácizmushoz hasonlóan elítélje a vasfüggöny mögött történteket, emberiesség elleni tettként kezelje azokat – egyebek mellett ezt a kérdéskört járták körül a Justice 2.0. A kommunizmus bűntettei, az európai büntetőbíróság felállításának esélyei című beszélgetés résztvevői szerda délután Tusványoson.
A kommunizmus nürnbergi pere elmAradt, és ennek hatása nemzedékünkre is kihat, minekutána szüleink életét, jövőjét alapvetően meghatározta – indította Szilágyi Zsolt moderátorként a beszélgetést, amelynek apropóját az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform által 2014-ben indított Justice 2.0 kezdeményezés adta. Ennek célja feltárni a volt szocialista blokk országaiban a kommunista államapparátus különböző szereplői által elkövetett, esetenként több tízezer ember halálát okozó tetteket, amelyek kapcsán, amint azt Göran Lindblad elnök, valamint Neela Winkelmanova igazgató részletesen ismertette, nemzeti jogkörben a rendszerváltás óta eltelt 26 évben nem történt szinte semmi. Lindbad – aki pár évvel korábban az Európa Tanács parlamenti közgyűlése kommunizmust és totalitarizmust elítélő határozatának jelentéstevője volt – szerint egyébként sajnos általánosan jellemző, hogy a közelmúlttal, a kommunista örökséggel való szembenézés elmAradt, Oroszország az egyik példa erre, ahol gyakorlatilag sztálinista államberendezkedés működik most is. Az elnök emellett felhívta a figyelmet: az önkényuralmi rendszerek nemzetközi elítélése elmAradt, így megtörténhet, hogy Európa több országában 2016-ban is a szélsőséges nézeteket valló politikai alakulatok törnek előre. A múlttal való szembenézés elmulasztásának egyik veszélye, hogy a jelenlegi politikai folyamatokat sem érthetjük meg.
A Jutice 2.0 programot 2014-ben indították útjára, és kezdésként az egykori Csehszlovákia, valamint Bulgária kommunista vezetői, karhatalmi szervei tevékenységére koncentráltak, a kutatás eredményeit egy kiadványba is belefoglalták, amelyet tavaly Brüsszelben mutattak be – mondta el Neela Winkelmanova, a Platform prágai irodavezetője. A történész szerint olyan történéseket jártak körbe, amelyekről kevés szó esett és amelyeket senki sem kutatott. Az elkövetkezőkben újabb eredményeket hoznak nyilvánosságra, és szintén tavaly elérték, hogy tíz volt szocialista ország jelezte: támogatja egy nemzetközi bíróság létrehozását, amelynek feladata a kommunista pribékek, illetve vezetőik, irányítóik felelősségre vonása, elítélése.
„Egy szekusban akkor sem lehet megbízni, ha igazat mond, mert biztos, valami érdek mentén teszi azt. Egy ilyen emberrel beszélgetve a bűnösség vélelme elv alapján kell haladni” – indította hozzászólását Szilágyi Zsolt felvetése nyomán Marius Oprea, a Kommunizmus Bűntetteit Vizsgáló Intézet elnöke. A történész rámutatott: Romániában gyakorlatilag nem történt meg a kommunista bűnösök felelősségre vonása. Ezek az emberek mai napig vezető tisztségeket töltenek be vagy háborítatlanul élvezik különleges nyugdíjukat, a román igazságszolgáltatás pedig mindössze egy egykori pribéket ítélt el. Oprea egy igen fontos problémára is felhívta a figyelmet: a kommunizmus még életben lévő áldozatainak száma évről évre csökken, az igazságtétel pedig egyre késik. Oprea hozzátette: az egykori Securitate tagjai közül ma is többen jelen vannak a titkosszolgálatok kötelékeiben. A kormányzati, önkormányzati felelősség kérdéskörét Takács Szabolcs Ferenc, a Miniszterelnökség Európai Uniós ügyekért felelős államtitkára és Juhász Tünde Csongrád megyei kormánymegbízott járta körbe. Előbbi egyebek mellett rámutatott: Magyarország az egyetlen ország, amely alkotmányába is foglalta a totalitarizmus elítélését. Az államtitkár úgy vélte: a nácizmushoz viszonyítva a kommunizmus bűnei kapcsán némi diszkrimináció észlelhető, hiszen míg a holokausztot a nemzetközi közösség egyként ítéli el, addig a volt szocialista országokban elkövetett bűnöket nem kezelik emberiesség elleni cselekményként. Takács Szabolcs abbéli meggyőződésének is hangot adott, hogy a nyugati államok vezetőinek nem érdeke a történelem ezen szegmensének feltárása, mivel még időben túl közeli történésekről van szó, illetve egyebek mellett azzal is szembesülniük kellene: Nyugat-Európa igencsak gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat ápolt a vasfüggöny mögötti országok közül többel is, miközben ezekben az államokban lábbal tiporták az emberi jogokat. Juhász Tünde a Csongrád megyei önkormányzat által létrehozott, hiánypótló múzeumról beszélt, amely a kommunista közigazgatásba nyújt betekintést. Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnöke, illetve Fráter Olivér, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet alelnöke kutatóként vázolta, mely akadályok gátolják Magyarországon az 1948 utáni időszak feltárását. Töredezett adatokkal, forrásokkal kell dolgozniuk, esetenként kell átvizsgálni minden egyes történetet, jelentést, ügynöki tevékenységet. A két kutató arra is felhívta a figyelmet: az igazságszolgáltatás működését nincs lehetőségük befolyásolni. A beszélgetésbe bekapcsolódó Tőkés László Európai Parlamenti képviselő szerint jó látni, hogy nemzetközi összefogás körvonalazódik, hiszen nemzeti jogkörben – amint azt Románia sorozatosan bizonyítja nemcsak a kommunizmus, de a forradalom, a bányászjárások kapcsán is – nem történt meg a múlttal való szembenézés és a felelősségre vonás.
Zárásként a meghívottak egyrészt optimizmusuknak adtak hangot, ami a bíróság felállításának lehetőségét illeti, ugyanakkor egyetértettek abban, hogy Nyugat-Európának le kell lépnie az eddig követett útról, nem kezelheti a kelet-európai országok jelenkori történetének ezen részét továbbra is másodrendűként. A központi dilemmát Marius Oprea fogalmazta meg: hogyan harcoljunk az önkényuralom ellen a demokrácia eszközeivel?
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Volt egyszer egy kórház (Előpatak)
A kovásznai Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház vezetősége szerint fel sem tevődik, hogy Bodzafordulóról visszaköltöztessék Előpatakra az izomideg-sorvadásos betegeket, mivel az egykori kórházépület, mely most kihasználatlanul áll, nem felel meg ennek a célnak. Az intézmény az ingatlant a község önkormányzatának tulajdonában szeretné látni, ennek érdekében már a minisztériumot is megkeresték. A községi elöljáró nem értékeli különösebben az elképzelést.
Megközelítőleg egy hónappal ezelőtt megkereséssel fordult a szívkórház vezetősége az egészségügyi minisztériumhoz, melyben azt kérik, a szaktárca kezdeményezze az előpataki ingatlan önkormányzati tulajdonba való átadását – tájékoztatott Joós Ștefan, a kovásznai intézmény megbízott menedzsere. Az átiratban részletesen kifejtették álláspontjukat, amely szerint az ingatlan nem alkalmas arra, hogy egészségügyi tevékenységet folytassanak benne, illetve felújítását, korszerűsítését a szívkórház nem tudja vállalni. Joós tudomása szerint előzetes számítások alapján legkevesebb másfél millió eurós beruházásra lenne szükség, hogy az ingatlant megfelelő állapotba hozzák. Emellett az önkormányzatra sem kis feladat hárulna, ugyanis csatlakoztatni kellene az ivóvíz- és csatornarendszerre is az épületet. Ezeket az összegeket pályázati úton lehetne biztosítani, de mivel a szívkórház is közvetlenül miniszteri alárendeltségbe tartozik, egy ilyen kezdeményezés nagyon körülményes lenne, és megítélni is nehéz, hogy egyáltalán mikor juthatna el a megvalósításig – tette hozzá. A menedzser lapunknak megerősítette: részükről kizárt, hogy a Cseke Attila minisztersége idején, 2011 nyarán Bodzaforulóra költöztetett izomideg-sorvadásos betegeket visszaköltöztessék Előpatakra. A költöztetést követően a prefektúra (akkor még Codrin Munteanu kormányképviselővel az élén) egy felmérést is rendelt az előpataki kórházról, amelyet az építkezési felügyelőség végzett el 2012-ben, miután kiderült, a betegek áttelepítése Bodzafordulóra nem bizonyult jó elképzelésnek (az éghajlati viszonyok miatt kínszenvedés számukra az ottlét, főképp télen, ezért nagyjából egyharmaddal kevesebben járnak most már a kezelésekre). A kormánybiztosi hivatal vezetője akkor azt állította, noha az épület felszerelését széthordták már a költözést követően, a felügyelőség szerint lett volna esély a rendbetételre, vagy akár a bővítésre is (egy medence kialakítására, amely révén a borvíz gyógyító hatását is ki lehetett volna használni). Codrin Munteanu szerint norvég alapokból lehetett volna előteremteni a szükséges összeget, viszont ennek előfeltétele az volt, hogy az épület az önkormányzat tulajdonába kerüljön. A község, illetve az Izomideg-sorvadásos Betegek Egyesülete – melynek a Háromszéki központja pont Előpatakon működik – közösen tudtak volna pályázni. Az ügy azóta nem mozdult előre, Munteanu két utódja közül egyik sem foglalkozott érdemben a kérdéssel. Kovács László, Előpatak polgármestere érdeklődésünkre kifejtette: tudomásuk van a szívkórház kezdeményezéséről, a prefektúra értesítette az önkormányzatot, de egyelőre csak annyit tudni, hogy az átirat megérkezett a minisztériumhoz, semmi többet. Az elöljáró szerint a község szempontjából nem lenne nagy nyereség, ha az ingatlan a tulajdonukba kerülne. Felújításához tetemes összeg szükséges, amit csakis pályázati úton lehetne előteremteni. A község vezetősége jelenleg is azzal küzd, hogy a roma lakosság felzárkóztatására valamilyen forrást találjon, és eddig csak negatív tapasztalataik vannak ezen a téren. A népszámlálási adatok közel sem állnak a valósághoz, ráadásul olyan feltételeket támasztanak a pályázati kiírásokban, például a foglalkoztatás terén, amelyeket képtelenek teljesíteni. Az előpataki kórházépület-együttes kapcsán ott vannak a kérdések is: egyáltalán mire lehet majd hasznosítani, milyen elképzeléssel pályázzanak – magyarázta. Az idegizom-sorvadásos betegek elköltöztetését követően Kovászna megye Tanácsa több rendben is jelezte, hogy az épületbe a Sepsiszentgyörgyi tüdőgyógyászati osztályt költöztetnék, mivel az nincs megfelelő helyen a város közepén. A kezdeményezés végül azon bukott el, hogy a minisztérium nem egyezett bele a tulajdonjog átadásába. Az önkormányzati választások során egyébként a tüdőgyógyászati osztály műemlék épülete kapcsán elhangzott: Sepsiszentgyörgy tulajdonába kerülne a megyei önkormányzattal lebonyolítandó ingatlancsere révén, az osztálynak pedig a megyei sürgősségi kórház területén építenének új ingatlant. Ezek alapján feltételezhető, hogy a megyei tanács lemondott az előpataki elképzelésről.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Brassó is nálunk keresgél (Munkaerőhiány)
Egyre gyakrabban keresik meg Brassói munkáltatók a Háromszéki foglalkoztatási ügynökséget: kereskedelemben, termelésben, idegenforgalomban és szakképzetleneknek ajánlanak nem is kevés álláslehetőséget. Mindeközben a Kovászna megyei vállalkozások is „vadásszák” a dolgozni hajlandókat. Az érem másik oldala, hogy sok munkaképes, hosszú ideje állástalan személy inkább kifogásokat keres, mint hogy munkába álljon.
Kelemen Tibor, a munkaerő-hivatal vezetője szerint szeptember elején szűkített állásbörzét szerveznek, amelyre mások mellett egy kereskedelemben érdekelt Brassói vállalat kérte fel őket. Az intézményvezető szerint az elmúlt időszakban egyre szaporodnak a szomszédos megyékből érkező felkérések, hogy segítsenek munkaerőt találni, elsősorban a termelésbe, a kereskedelembe, illetve a vendéglátásba. Információik szerint mind Brassó, mind Szeben megye krónikus munkaerőhiánnyal küzd, de lassanként Háromszék sem áll sokkal jobban. Kelemen Tibor szerint itt is jellemző kezd lenni, hogy a szakembereket – a gyógyturizmus beindulása nyomán például masszőröket –, de akár a szakképzetleneket is egymástól vonzzák el a munkáltatók, mivel a szabadpiacon egyre kevesebb az alkalmazható. Sokan akár 50 lej többletbérért is képesek váltani.
Az egyre növekvő igény hatására az ügynökség új módszert is bevetett, amely révén a szociális segélyre jogosultak számára igyekeztek munkahelyet találni. A hivatal ajánlólevelével küldtek több személyt is munkáltatókhoz – szakképzetlen munkákra –, viszont az illetők különböző indokokkal kikerülték az alkalmazást. Egy előpataki csoport arra hivatkozott a Brassói munkáltatónál, hogy nem ismerik a román nyelvet, lévén, hogy ők magyarok. Egy másik, hetei illetőségű csoport tagjai azt állították: őket nem lehet alkalmazni, mivel bűncselekményeket követtek el – loptak –, és priusszal nem veszik fel őket. A Sepsiszentgyörgyi textilgyár esetében egy másik akadály merült fel: több munkavállaló nem felelt meg a csomagolási, árumozgatási feladatokra, mivel nem tudnak írni, olvasni. Kelemen Tibor szerint mind a kifogásokat, mind az analfabetizmusra vonatkozó adatokat továbbították a minisztériumnak. A szaktárca jelenlegi vezetője ugyanis a közelmúltban Háromszékre látogatott – Hetére is eljutottak –, és felszólította az ügynökséget, hogy fokozottan figyeljenek oda a társadalom peremére szorult csoportok – így az előpataki, árapataki, hidvégi romák – tagjaira. „Az esetek ismertetésén túl azt is javasoltuk a minisztériumnak, hogy értékeljék át a felnőttképzést, hiszen alapvető problémák nincsenek megoldva, például az írástudatlanság. Ezeknek az embereknek más, jóval egyszerűsítettebb munkahelyszerzési lehetőségeket kell biztosítani, és az alapoktatásukat is folytatni kell” – vélekedett Kelemen. Ami a kifogásokat illeti, az igazgató reményét fejezte ki, hogy Bukarestben is világossá válik: az érintettek inkább választják a segélyt, mint a munkát. A hivatal egyik javaslata, hogy a segélyezés szabályain kellene változtatni. „Megvonni nem lehet, viszont csökkenthető lenne az időtartam, amelyre biztosítják a járandóságot” – példálózott Kelemen. Az intézményvezető szerint a hivatal által szervezett felnőttképzések sem jelentenek megoldást ezen csoportok számára, hiszen sok esetben a kötelező tíz osztály elvégzésétől függ a részvétel ezeken, a jelentkezők egy része pedig – noha rendelkezik bizonylattal a hat-hét osztály elvégzéséről – nem tud írni és olvasni. A minisztérium egyelőre csak annyit válaszolt: több jogszabályt is módosítani kell ahhoz, hogy a javaslatok közül legalább párat gyakorlatba lehessen ültetni.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Milyen irányba tartson Sepsiszentgyörgy?
Harminchárom fő fejlesztési irányvonalat jelöl meg Sepsiszentgyörgy új, a 2014–2020-as időszakra vonatkozó fejlesztési stratégiája. A helyi tanács múlt heti rendkívüli ülésén elfogadott háromszáz oldalas dokumentumban új elemként szerepel többek között a Székely Nemzeti Múzeum, a Bodok Szálloda, a Vártemplom korszerűsítése, restaurálása, egy CityBike-rendszer kialakítása, az aktív életmódot szolgáló VeloPark, illetve egy kutatási és fejlesztési intézet létrehozása. Az elképzelések anyagi fedezetét nagyrészt uniós vagy kormánytámogatásokból tervezi megvalósítani az önkormányzat.
A korábban már összeállított és közvitára bocsátott tervezet az előzőkből már ismert fő irányvonalakat foglalja magában, az infrastrukturális fejlesztéseket – utak, utcák felújítását, a közszállítás, közvilágítás korszerűsítését, nehézforgalmi terelőút megépítését, parkolóházak létrehozását –, de szerepel benne egy agrárpark, további oktatási-nevelési intézmények létrehozása, a meglévők hőszigetelése, az ipari park beindítása, környezetbarát energia termelésére alkalmas beruházások, állatpark létrehozása, a szociális intézmények bővítése – multifunkcionális központ a Diakónia Keresztény Alapítvánnyal partnerségben, éjjeli menedék, öregotthon, roma gyerekek számára bentlakás étkeztetéssel –, helyi termékek feldolgozását végző üzem létrehozása. Emellett a Vártemplom restaurálása is szerepel az akciótervben.
A testületi ülésen Antal Árpád polgármester a dokumentumba frissen foglalt elképzelésekről beszélt, elsőként a Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttesének felújítását említette. Kovászna megye Tanácsa, az ingatlan tulajdonosa, gondnoka hamarosan pályázatot készül benyújtani, és a támogatás elnyeréséhez segítséget nyújthat, ha Sepsiszentgyörgy fejlesztési stratégiájában is szerepel a közismert műemlék felújítása – magyarázta. A polgármester elmondta: szintén újdonság a tervben a CityBike elnevezésű projekt, amely nyugati mintára biciklikölcsönzést tenne lehetővé a város bizonyos pontjain. Az elképzelés a Sepsi Bike Egyesülettel kötött partneri egyezség mentén valósulna meg. Az aktív életmódot támogatná a VeloPark, mely szintén része a stratégiának. A létesítmény egyszerre nyújtana szórakozási, sportolási és oktatási lehetőségeket. A két elképzelés költségei nagyjából 10 millió lejre rúgnának. Az aktív életmódot egyébként az önkormányzat további bicikliutak kialakításával, valamint a városi uszoda korszerűsítésével is igyekszik támogatni. Az infrastrukturális, gazdaságélénkítő beruházások közé tartozik a városközponti Bodok Szálloda felújítása is. Antal Árpád ennek kapcsán kifejtette: egyelőre még nem tudják pontosan, milyen forrásokból, illetve milyen formában valósul meg. Új elképzelésnek számít egy kutatási-fejlesztési központ létrehozása – akár a magánszféra bevonásával –, amely több ágazatban – számítástechnika, mezőgazdaság, gyógyturizmus, erdő- és vadgazdálkodás, kreatív iparágak – hozhat elsősorban szellemi, de gyakorlati többletet is. Az innovációt a Design Bank támogatásával erősítené az önkormányzat, ez szintén része a stratégiának. A felsoroltak jelentős része uniós és kormánytámogatásokból (országos programok) valósítható meg.
A testületi ülésen Bálint József, az Erdélyi Magyar Néppárt képviselője felvetette: hasznos lett volna még pár elképzelést belefoglalni az akciótervbe. A politikus méltatta a stratégiának a megyeszékhely jelenlegi helyzetét bemutató részét, illetve kijelentette: a jelek szerint érdemes volt később elfogadni a dokumentumot, mivel így eléggé átfogó tervet sikerült kialakítani. József Álmos az RMDSZ-frakció részéről megemlítette: Sepsiszentgyörgy nem túl vonzó például a Székelyföldi irodalmárok számára, mivel a városban nincs egy komoly könyvesbolt. Az önkormányzatnak erre is koncentrálnia kellene, akár egy könyvesház létrehozását is tervbe vehetnék. Antal Árpád szerint közvetlenül ezt nem tudják megvalósítani, magánkezdeményezés eredménye lehet csak egy könyvesház létrehozása egy vállalkozás keretén belül. Az önkormányzat csak a gazdaságélénkítő intézkedésekkel tud ebben az irányban tenni valamit, de ahhoz először a magánszférának kell lépnie. A testület ellenszavazat nélkül fogadta el a stratégiát.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nincs mindentudó politikus (Tamás Sándor és a fiatalok)
A közélet iránt érdeklődő, a szervezetben többnyire már tevékenykedő fiatalokkal találkozott pénteken Tamás Sándor, a Háromszéki Területi RMDSZ elnöke Sepsiszentgyörgyön a Tein teraszán. Az összejövetelen főként a közelgő parlamenti választásokról, a kampányról és a fiatalok szerepvállalásáról beszéltek, de szó esett a szövetség esélyeiről, az ifjabb nemzedék felelősségéről is.
Nem lealacsonyító, ha valaki lentről indul a közéletben; hisz sokan, akik a szamárlétra megmászása nélkül kerülnek fontos beosztásba, sokszor nem értik, nem érzik át a felelősséget, amellyel jár – indította mondandóját Tamás Sándor, felidézve: ő maga is az ifjúsági szférából indult több mint húsz évvel ezelőtt. Szerinte tévednek, akik azt gondolják, hogy könnyen építhető karrierről van szó, amely önmagában is megélhetést biztosít. „Nem szabad kizárólag a közéleti szerep- és feladatvállalásra építeni az egzisztenciát, a szakmai fejlődésre is oda kell figyelni, ugyanis, ha változás következik be, léteznie kell egy iránynak, amerre tovább tud lépni az illető. Sajnos, arra is van pár példa, hogy egyesek kizárólag ebben látták a jövőjüket, elhanyagolva a több lábon állást” – magyarázta. A találkozóra érkező fiatalok közül volt, akit a közélet iránti érdeklődés, volt akit a beszélgetés közvetlensége vonzott, de olyan is jelentkezett, aki a választási kampányban kíván részt vállalni (egyikük eddig az Erdélyi Magyar Néppárt köreiben tevékenykedett), illetve mások a civil oldal és politika összefüggéseire, az átjárási lehetőségekre voltak kíváncsiak. Kérdésként elhangzott, hogy az RMDSZ képes lesz-e elérni a parlamenti választásokon a bejutási küszöböt, valamint hogy kik a jelöltek, és a fiatalok milyen mértékben vannak jelen közöttük. Megfogalmazták, hogy a tizenévesek számára a kampány színes, izgalmakat hordozó esemény, egyfajta buli. Az elnök egyúttal egy választási kampány fő ismertetőit is vázolta, rámutatva: a meggyőzés, a jelöltek „eladása” nem a hajrában kezdődik, csak a folyamatos tervezés hozhat sikert.
A közéletbe való bekapcsolódást illetően Tamás Sándor elmondta: Háromszéken nyolc éve kezdődött el az a folyamat, amely révén fiatalok juthattak be az önkormányzatokba. Az eredmény 2016-ban látszott egyértelműen: megyeszinten az ötszáz önkormányzati képviselőből közel hetvenen fiatalok, jelentős részük ifjúsági szervezetekben kezdte, azaz mondhatni a civil szférában. A közélet iránti érdeklődőknek Tamás Sándor rövid ismertetőt tartott: rámutatott, a kétkedők szemében mind az önkormányzati, mind a parlamenti munka egyszerűen csak szavazatszerzésről szól, és nagyjából mindegy, hogy tesznek-e bármit is. Az elnök szerint Háromszéken ügyekben, teendőkben gondolkodnak és nem mandátumokban, mint sok román politikus. Felhívta a figyelmet, hogy az önkormányzati munka kapcsán sokan a pénzhiányt emlegetik fő megoldandó hiányosságként, pedig a nagy kihívás inkább a helyes célok megtalálása, és legalább ennyire fontos, hogy az emberek lássák, a politikus, az elöljáró hisz ezekben a célokban, ez a hitelesség egyik záloga. Fontos továbbá, hogy óvakodni kell minden olyan politikustól, akiről úgy tűnik, mindenhez ért – tette hozzá.
A parlamenti választások kapcsán Tamás Sándor elismerte: az önkormányzati voksolás tükrében valós a veszély, hogy az RMDSZ nem éri el az ötszázalékos küszöböt. Az alternatív küszöb nem vállalható alternatíva, „ha arra szorulunk, akkor az erdélyi magyarságnak befellegzett”. Tamás Sándor a brexit példájából, illetve a Klaus Iohannis kampányában alkalmazott módszerekből kiindulva hívta fel a figyelmet: a fiataloknak komoly szerepük van a mozgósításban, és nem csak a kampánybeli önkéntes tevékenységgel. Tamás Sándor úgy vélte, a közgondolkodáson változtatni a fiatalok képesek, viszont Háromszék egyik komoly problémája, hogy az idősebb nemzedék az aktívabb. Utóbbi pedig nehezen változik, itt jönnek be a képbe az ifjak, akik meggyőző erővel tudnak hatni rájuk, és ez érvényes a választásokra is, a részvételre ez a nemzedék veheti rá például a már csak megszokásból távol mAradókat – fogalmazott.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az emlékezés keskenyedő ösvényén (hatvan éve lázadt fel Magyarország)
Kétnapos, igényes tudományos előadásokkal tarkított eseménysorozattal idézte meg az 1956-os forradalmat a Volt Politikai Foglyok Szövetségének Háromszéki szervezete Sepsiszentgyörgyön. A rendezvény, amelynek célja az egykori bajtársak találkozóján túl az események, valamint a tragikus kimenetelű következmények felidézése, az emlékek ápolása volt, baráti találkozó formáját öltötte magára, annak ellenére, hogy a szervezők a fiatalabb nemzedéket is igyekeztek megszólítani. Török József, a Volt Politikai Foglyok Szövetsége Háromszéki szervezetének vezetője házigazdaként köszöntötte az előadókat, valamint a jórészt az idősebb korosztály (az egykori eseményeket kortársként meg- és túlélők, az egykori szerveződések képviselői) tagjaiból összetevődő hallgatóságot. „Emlékezni és emlékeztetni gyűltünk össze, jelezni, hogy idén hatvan évet jegyzünk az 1956-os forradalom kitörésétől, illetve a szovjet önkény általi leverésétől. Az események okozta sebek akkor gyógyulhatnak, ha felidézzük, emlékezünk a történtekre, nem felejtjük és nem engedjük elfelejteni. Kerek évfordulóhoz érkeztünk, hatvan éve emelkedett fel a magyarság a zsarnokság ellen, és a Magyarországon zajló események nyomán az egész Kárpát-medence megmozdult, győzelemben bízva, majd együtt siratva a vereséget és megtorlást” – fogalmazott Török József. Az elnök rámutatott: a kétnapos rendezvényen elhangzó előadások elsősorban a Budapesti eseményeket követő megtorlásokat, a résztvevők sorsát taglalják. Török József szerint az ünnepi esemény egyben bajtársi találkozó is, hiszen a közönség soraiban nem egy olyan személy ül, aki saját bőrén tapasztalta meg a megtorlásokat – mint Józsa Csaba, aki egyike azon három egykori baróti diáknak, akik Moyses Mártonnal együtt vágtak neki ötvenhat őszén, hogy csatlakozzanak a Budapesti forradalomhoz. Az elnök ezt követően felsorolta az előadókat: Benkő Levente Háromszéki származású, jelenleg Kolozsváron tevékenykedő történész az erdélyi értelmiségi elit ’56-os eseményekhez való viszonyulásába nyújtott betekintést, Horváth Miklós magyarországi történész, egyetemi tanár a forradalom nemzetközi vonatkozásairól értekezett, Kozma Csaba történész a Gyergyószéki Fekete Kéz szervezetről tartott előadást, Markó György, a Kommunizmust Kutató Intézet igazgatója a szovjet megszállókkal folytatott harc részleteit taglalta, Pál-Antal Sándor történész előadásában a Marosvásárhelyi forradalmi eseményeket mutatta be, és végül Tófalvi Zoltán erdővidéki történész, Moyses Márton esetének kutatója osztotta meg az általa feltártakat. Balogh Béla történész, levéltáros egészségi okok miatt lemondta részvételét, valamint Dávid Gyula irodalomtörténész, illetve Lengyel János, az anyaországi Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) elnöke is objektív okok miatt mAradt távol. Utóbbi kettő előadását egyrészt Benkő Levente történész (Dávid Gyulának a forradalom leverését követően a belügyminisztérium által az egyetemi körökben véghezvittekről szóló értekezése), másrészt Szűcs Lászlóné, valamint Szalay Zoltán (a Pofosz képviseletében) ismertette. „Csak egységes Kárpát-medencei ötvenhat létezik, egységesen kell beszélni az eseményekről, függetlenül attól, hogy Magyarországon vagy az utódállamok valamelyikében történtek. A magyarság órák alatt reagált a Budapesten történtekre, ráadásul az események sodrában többen erdélyiek voltak, illetve a határokon túl is több helyszínen fegyveres megmozdulásokra készültek” – emlékeztetett Tófalvi Zoltán. A történész emellett egy súlyos tényre is felhívta a figyelmet – amely később az előadások, valamint a beszélgetések kapcsán több rendben is előkerült –, éspedig, hogy sok egykori áldozat hozzátartozói ma sem ismerik a részleteket, sőt, még azt sem tudni, hogy egyeseket hol temettek el – Erdélyben ez kifejezetten igaz.
Sztakics Éva Sepsiszentgyörgyi alpolgármester köszöntőjében a rendszerváltást követő alapos feltáró, emlékápoló munkát méltatta, majd a délelőtti előadások után a résztvevők megtekintették a kommunizmus áldozatainak emlékházát és az ’56-os emlékparkot.
Szombaton délelőtt újból a kutatóké volt a főszerep. Benkő Levente, Pál-Antal Sándor, valamint Tófalvi Zoltán közeli árulásról, feltétel nélküli áldozatvállalásról, a még gyermekfejjel megtapasztalt, majd évtizedig tartó szenvedésről, tűzhalálról, a kulturális elit meghasonlásáról is szólt. Mellbevágó tény, hogy a kommunizmus ellen fellépő erdélyi magyarok, mártírok máig nem kaphatják meg a megérdemelt tiszteletet még a hasonló sorsot megélt román bajtársaiktól sem. A rendezvényt a Székely Nemzeti Múzeumban tett látogatás, majd ünnepi vacsora zárta. Török József értékelésként lapunknak kifejtette: sajnálatos, hogy a fiatalság távol mAradt, pedig pedagógusokat is felkértek, lehetőleg vigyenek magukkal diákokat, viszont maguk az oktatók sem mutattak nagy hajlandóságot a részvételre. Fontos az emlékezés, az akkor történtek ismerete, hiszen egyre fogy azok köre, akik megélték a forradalmi eseményeket, akik valóban tudják, mit jelentett az önkényuralom, hiszen a mai ötven-hatvan évesek jelentős része is jórészt akkor született, így csak részleges ismeretekkel rendelkezik. A fiatalok számára pedig egyre távolibb mindez. Török József hozzátette: ők mindent megtettek, hogy az emlékezést élve tartsák, a kutatások folytatódjanak. Ezt a célt szolgálja az is, hogy a most elhangzott előadásokat várhatóan október 23-ig kötetbe szerkesztik.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék uniós támogatásra pályázik Hargita és Brassó megyével közösen (Útkorszerűsítés Erdővidéken)
Hargita megyével közösen nyújtja be Kovászna Megye Tanácsa azt a pályázatot, amely révén lehetővé válhat a Barótot Olaszteleken és Vargyason keresztül a megyehatárral összekötő út korszerűsítése. A megyei önkormányzat tegnapi ülésén hagyta jóvá a beruházás műszaki-gazdasági mutatóit.
Tamás Sándor tanácselnök a vonatkozó tanácshatározat kapcsán elmondta: a beruházás része annak a nagyobb tervnek, amely során 55 kilométernyi megyei besorolású utat korszerűsítenek Erdővidéken. Egész pontosan a Málnás–Mikóújfalu–Hatod–Barót–Brassó megyehatár lenne az egyik, a másik pedig a Barót–Olasztelek–Vargyas–Hargita megyehatár. A két munkálatot a szomszédos megyékkel partnerségben tervezik: a Baróttól a megyehatárig tartó, mintegy 16 kilométeres szakasz korszerűsítését Hargita, míg a második, jóval hosszabb és jelentősebb befektetést igénylő rész javítását Brassó megyével közösen. Mivel a korszerűsítések értéke meghaladja a helyi erőforrásokat, külső finanszírozási lehetőséget kellett keresni. Hargita megye önkormányzatával közösen a Regionális Operatív Programon keresztül tervezik megszerezni a szükséges támogatást. A beruházás becsült értéke nagyjából tízmillió euró, az út felújítása mellett két híd rendbetételét is jelenti. A pályázat leadási határideje november 16-a, ezért sürgős a műszaki-gazdasági mutatók jóváhagyása – tette hozzá Tamás Sándor. Az elnök továbbá elmondta: a másik szakasz műszaki-gazdasági dokumentációja is készül, várhatóan e hónap közepére össze is állítják, és akkor már a várható költségek is ismertek lesznek.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tisztelgés a Kézdiszékről elhurcoltak emléke előtt (Hiánypótló könyv a nagy háborúról)
Az akadémiai körökben szokatlan, szubjektív megközelítés, módszertan, illetve az összegyűjtött és alaposan felhasznált forrásanyag adja az értékét Tóth László kézdivásárhelyi újságíró csütörtökön a Székely Nemzeti Múzeumban bemutatott Kézdiszék 1916 írásban és képekben. Emlékek az első világháborúról című kötetének – hangzott el az igen keveseket vonzó rendezvényen. A szerző részletesen foglalkozik a térséget katonai szempontból teljesen felkészületlenül érő román hadüzenettel, illetve betöréssel. Az alapos adatgyűjtés és a gazdagon illusztrált kötet hátterében személyes indíttatás is áll.
A kiadványt Tóth-Bartos András, a Székely Nemzeti Múzeum történésze mutatta be, aki bevezetőként a közemlékezetben a Nagy Háborúként megmaradt első világégésről szólt, mintegy keretbe helyezve a könyvben leírtakat, bemutatott korabeli hivatalos és személyes beszámolókat, naplójegyzeteket. Emlékeztetett: ez volt az első olyan fegyveres konfliktus, amely szakított a korábbi, évszázadokig alkalmazott haditechnikával, stratégiával, viszont mindez egy elavult hadvezetési mentalitással párosult, ami több esetben a harctéren tragikus eseményekhez vezetett. Az első világháború volt ugyanakkor az, amely a hátország gazdasági és demográfiai erőforrásait is teljes egészében igénybe vette. Korábban soha nem történtek ilyen mértékű besorozások, illetve a véráldozat is hatalmas volt. A hadigépezetek fenntartása addig nem tapasztalt mértékben terhelte meg az államok gazdasági életét is – részletezte Tóth-Bartos András. A történész ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1914–1918 közötti eseményeket sokáig csak a haditörténések szempontjából elemezték, kutatták, a hátországokról megfeledkeztek. A francia társadalomtörténeti kutatók voltak az elsők, akik vizsgálni kezdték a harctéri eseményeknek az egyénre, a közösségre kifejtett hatását. Azok számára, akik megélték ezeket az eseményeket, a háborús tapasztalatok továbbra is a mindennapjaik része maradt, ezért igenis, figyelmet kell szentelni mindazon személyes traumatikus emlékeknek, a szorongásoknak, megélt szörnyűségeknek, egyéni szinten vizsgálni kell ezeket – jelentették ki a kutatók. Ugyanők megállapították: ha az egyéni traumák nem kerülnek feldolgozásra, ezek könnyen beépülnek a kollektív tudatba, majd a közösség radikalizálódásához vezetnek, amint azt a két világháború közötti események be is bizonyították. Tóth László kötete pontosan ezt az egyéni szintről történő megközelítést tartalmazza, egy év eseményeit dolgozva fel három nagy fejezetben, a hangsúlyt a román hadsereg betörésére fektetve – ismertette Tóth-Bartos András. 
A fejezetek különböző szemszögből igyekeznek bemutatni a közhangulatot, az eseményeket – így míg az első Kézdivásárhely szürke hétköznapjaiba nyújt betekintést, a helyiek életébe (amelyre már egyre erősebben rányomja bélyegét a háború, munkaerőhiány, közellátási problémák, stagnáló gazdaság formájában, amit súlyosbítanak a frontról érkező aggasztó hírek is). A második kimondottan a térséget katonai szempontból teljesen felkészületlenül érő augusztus 27-ei román hadüzenetre és a pár órán belül bekövetkezett betörésre koncentrál, elsősorban a helyiek írásban lejegyzett visszaemlékezésein keresztül tolmácsolva a történéseket (ide értve a Székelyföldről megindult menekülési hullámot is). A harmadik pedig a román hadsereg visszaszorítását ismerteti. Tóth-Bartos András a források tekintetében elmondta: a szerző a korabeli helyi és országos sajtóban megjelentekre, illetve a fellelhető visszaemlékezésekre, valamint a korabeli beszámolókra, naplójegyzetekre alapozott. Külön értéket képvisel ugyanakkor, hogy Tóth László végigjárta a kézdiszéki plébániákat, és az ott őrzött iratok révén további adatokat próbált gyűjteni a román betörésről. Ezáltal a történészszakma számára is eddig részben ismeretlen forrásanyagot tárt fel. Említésre méltó, hogy a kötet végén a térségben fellelhető háborús emlékművek jegyzéke is megtalálható, illetve a szerző névjegyzéket készített a hősi halottakról. A történész zárszóként megjegyezte: Tóth László műve nem követi az akadémiai körökben elfogadott módszertani szabályokat, illetve, mivel nem szakemberről van szó, más elvárásokat is lazábban kezel, de pontosan ez a szubjektív összetevő adja a könyv egyik értékét, amint az is, hogy nem igyekszik mély elemzésekbe bocsátkozni a közzétett információk kapcsán, „hagyván, hogy a források beszéljenek helyette”. Tóth László a könyv megírásának előzményeiről szólt. Pár évvel ezelőtt került a kezébe egy olyan gyászjelentő, mely 85 kézdivásárhelyi református polgár nevét tartalmazta. Őket a betörést követően hurcolták el a răducăreni-i fogolytáborba – összesen több mint száz embert –, és mindössze egyharmaduk került haza. Emellett egyik nagybátyja az 1916-os menekülés közben halt meg betegségben, illetve felesége dédnagyapja is azon elhurcoltak között volt, akik nem tértek vissza. Ekkor fogalmazódott meg benne, hogy emléket kellene állítani ezeknek az embereknek, mivel az elhurcoltakról nem igazán születtek eddig írások, amint arról sem, hogy milyen borzalmakat kellett átélniük nekik, illetve a kézdiszékieknek a betörés idején. Tóth László hozzátette: igyekezett olyan visszaemlékezéseket is belevenni a kötetbe, melyek rálátást biztosítanak mind a román, de a német és az osztrák–magyar hadsereg katonáinak viselkedésére, jellemére is. A könyv kiadását egyébként sikerült jól időzíteni, pontosan száz évvel a betörés után, idén augusztus 27-én került ki a nyomdából – tette hozzá.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

El kell felejtenünk a korlátokat (Negyedszer találkoztak Székelyföldön az IT-szakemberek)
Idén nőtte ki magát igényes és számontartandó, nem csak szakmai eseménnyé a székelyföldi IT&C és innovációs konferencia, hiszen a negyedik kiadásánál tartó szovátai találkozó immár háromszáz meghívottal, szétágazó tematikával jelentkezett – állítja Bihari Béla, az IT Plus Cluster elnöke. A szakember a digitalizáció székelyföldi betörése, illetve térnyerése kapcsán úgy véli: továbbra is jellemző, hogy a korlátokat látjuk meg először, annak ellenére, hogy az ágazat által kínált lehetőségek gyakorlatilag bármely területnek szólnak, legyen az agrárium, oktatás, egészségügy, vállalkozásmenedzsment vagy akár közigazgatás.
A többnapos tanácskozás nyomán több következtetés is levonható: egyrészt lassanként határtalan azoknak a területeknek a száma, ahol a digitalizáció alkalmazható és alkalmazandó – így például az oktatás és azon belül a felnőttképzés, átképzés, amelyet ez alkalommal kiemelkedően nagy érdeklődés kísért. Tény ugyanakkor, hogy noha egyre nagyobb az érdeklődés a lehetőségek iránt, Székelyföld tekintetében még rengeteg a pótolnivaló, de már megjelentek az első hidak, hiszen a tanácskozáson több, nem az IT vagy az innováció területéről érkező szakember is felszólalt. Erre az átjárásra pedig szükség van, ha hatékony megoldásokban akarunk gondolkodni, önmagában az IT-ágazat nem jöhet minden ötlettel, illetve megtörténhet, hogy az elképzeléseik kiegészítésre, változtatásra szorulnak – magyarázta Bihari Béla. 
Az elnök szerint a konferencia ugyanakkor kétségtelenné tette, hogy itt, helyben sikerült elérni az úgymond szakmai kritikus tömeget. „Mostanra már elegen vagyunk azok, akik hisznek a digitalizáció fontosságában, illetve Székelyföld felzárkóztatásában ezen a téren, és ezzel a kritikus tömeggel már a nemzetközi piacon is helyt lehet állni, és egyben a térség fejlődéséhez is érdemben hozzá lehet járulni” – jelentette ki. A helytállás feltétele ugyanakkor – és ez Szovátán is kiderült –, hogy a bérmunkák vonaláról egyre inkább a saját fejlesztésű, helyi, innovatív termékek irányába mozduljanak el a vállalkozások. Ez a tendencia pedig erősödik olyan körülmények között is, hogy egyelőre még sok helyi IT-vállalkozás kénytelen külső megbízatásokat teljesíteni. A felgyűjtött tapasztalat, tudás viszont már most lehetőséget biztosít arra, hogy a bérmunkák mellett egy-két innovatív, egyedinek mondható elképzelést is megvalósítsanak. Emellett Székelyföldön is elterjedőben a startup-kultúra, és ezeket az embereket igyekeznek felkarolni például a Design Bank kezdeményezéssel. Bihari ugyanakkor Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármesterének véleményéhez csatlakozva elmondta: át kell lépni azon az akadályon, amely továbbra is jellemzi mind a Székelyföldet, mind Romániát egészében, hogy már meglévő megoldásokat honosítsunk meg, ráadásul megkésve. „Át kellene ugrani harminc évet, és ne azokat az elképzeléseket valósítsuk meg itt, amelyek Nyugaton már akár kifutóban vannak, hanem az éppen aktuális trendeket alkalmazzuk, különben továbbra is fogyasztói piac maradunk, versenyképessé nem válhatunk” – fogalmazott.  Kérdésünkre, hogy az elképzelések mennyire életképesek Székelyföldön, Bihari Béla kifejtette: sajnos, továbbra is jellemző, hogy elsőként a korlátokat látják a legtöbben, mit miért nem lehet megvalósítani, és nem a lehetőséget. A digitalizáció révén ezen a mentalitáson lehet változtatni, a cél legalábbis ez. Arra egyetlen ötlet esetében sincs biztosíték, hogy életképes lesz, de túl kellene már lépni azon a gondolkodásmódon, hogy meg sem próbáljuk lábra állítani az elképzelést, helyette a kifogásokat soroljuk, és ami még fontosabb: sok esetben csak és kizárólag egyedül próbálkozunk. A változás lehetősége pedig a közös gondolkodásban rejlik, legyen szó turizmusról, kultúráról, oktatásról, egészségügyről vagy bármiről. Az elnök példaként a Székelyföldi Értéktárat említette, amely ugyan létrejött, de eddig nem tevődött fel a lehetőség, hogy pont a digitalizáció eszközeivel minél szélesebb körben ismertté váljon a kezdeményezés és annak eredményei: az azonosított kulturális értékek, de ugyanide sorolhatók az idegenforgalmi kezdeményezések is. „Nagyon zárt, konzervatív térségben élünk, de aki nem fogja fel, hogy a digitalizáció nélkül nem lehet, az sajnos lemarad, akármilyen jó kezdeményezése legyen” – véli Bihari Béla. Ami innen kevésbé látszik
A konferencia meghívottjai közül Bihari Béla Erdei Balázst, Magyarország szilícium-völgyi tudományos és technológiai attaséját, valamint Csala Dénes hálózatkutatót, a Székelydata elképzelés atyját emelte ki. 
Az elnök szerint ritka alkalom, hogy olyan ember járjon Erdélyben, akinek rálátása van arra, mi történik a Szilícium-völgyben, és aki betekintést tud nyújtani, hogy milyen esélyekkel lehet akár kijutni ebbe a világba, milyen út vezet egy ötlettől, elképzeléstől egészen a IT- és startup-világ legnagyobb fellegvárába. Egy másfél órás kérdezz-felelek során több lényeges, a székelyföldiek számára újnak minősülő tanáccsal is gazdagodtak, egyebek mellett kiderült: nem csak feltétlenül Magyarországon keresztül vezet az út az IT-ben gondolkodók számára. Emellett olyan új fogalmakról is szó esett, mint a sharing economy, amely itthon egyelőre nagyjából ismeretlen, pedig az ilyen információmegosztási megoldásokkal digitális út nyílna a Székelyföldre. „Egy egyszerű ebéd kapcsán olyan információkhoz juttathatnák például az illetőt, hogy az alapanyagok honnan származnak, maga a település mit kínál, vagy egyáltalán a vidék, ebből pedig csak nyerhetne mindenki” – részletezte Bihari Béla. 
Csala Dénest illetően az elnök rámutatott: az ő kezdeményezése egy más megközelítésből, de szintén a térség fejlődését szolgálja, hiszen gyakorlatilag felszámolja a földrajzi korlátokat. „A hálózat révén olyanok számára is megteremtődne a lehetőség, hogy hozzájáruljanak Székelyföld fejlődéséhez, akik innen indultak, de jelenleg a világ másik végén élnek. Ez mérhetetlen tudáshoz és tapasztalathoz való szinte azonnali hozzáférést is jelenthet” – pontozta Bihari Béla.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Provokátor a hegyen túlról? (December elsejei sértés a magyaroknak)
Futótűzként járta be az internetet, és kellő felháborodást, nyomdafestéket nem tűrő megjegyzést, véleményt generált az a videofelvétel, mely Sepsiszentgyörgyön december elsejei ünnepségen készült, és amelyen egy ortodox pópa a „függöny mögül leselkedő”, fogcsikorgató magyaroknak fogalmazza meg „testvéri üzenetét”. Az egyházi képviselő, akinek kilétét a szervezők sem tudták még tegnap, egyebek mellett sárga bőrű, mandulavágású szemű mongoloknak nevezte a magyarokat.
A hivatalos meghívottak, felszólalók lajstromában nem szereplő idősebb pópa az ünnepség részét képező kulturális programot (melyet Vasile Tămaş előpataki pópa idegenellenes és a nemi kisebbségeknek szóló beszólásai tarkítottak) követően lépett a mikrofonhoz, egy festett ikont tartva maga elé. Az őszes pap az alábbi szöveggel lepte meg a közönséget (itt megjegyeznénk, a kimondottan pocsékra sikeredett hangosítás miatt a beszédet teljességében legfeljebb a közvetlen közelében, illetve a katonai sorfal mögött állók hallhatták): „Azoknak a testvéreinknek üzenem, akik most a függöny mögött vannak, és elképzelhető, hogy csikorgatják a fogukat. A testvériség üzenetét hozom. Nem üres beszéd, amit mondok. Testvéreink, akik magatokat székelynek és magyarnak képzelitek, nézzetek tükörbe, nézzetek egymásra, és lássátok: vajon sárga a bőrötök és mandulavágású a szemetek, fekete, egyenesszálú a hajatok? Ha igen, akkor mongolok vagytok, és őseitek is mongolok. De nézzétek meg, hogy inkább ránk hasonlítotok. Valahányszor tükörbe néztek, és észreveszitek, hogy nincsenek mongol vonásaitok, ébredjetek rá arra, hogy közösek az őseitek a mieinkkel, ők a régmúlt idők legigazságosabb, legvitézebb, legvallásosabb népe. Nem mi mondjuk, hanem a történészek.” – hangoztatta a pópa. 
Az idegenből érkezett pap így folytatta: ,,Azt mondjátok, hogy jogaitok vannak ezen a földön. Persze, hogy vannak jogaitok, akárcsak nekünk, mert közösek az őseink. Nem azért léteznek ezek a jogaitok, mert székelyek vagy magyarok vagytok, hanem azért, mert közösek az őseink. Üzenetemet a testvériség jegyében fogalmaztam meg. Észre kell vennünk, hogy testvérek vagyunk és közös a jövőnk. Ámen”. A pópa ezek után ugyanolyan gyorsan, ahogy feltűnt el is tűnt a háttérbe. Szavait csak gyér taps kísérte, a téren álldogálók jelentős része oda sem figyelt tulajdonképpen. A felháborodási hullám annak nyomán indult el, hogy a Facebook közösségi portálon megjelent a Mesagerul de Covasna napilap által a teljes beszédet tartalmazó videofelvétel (sem a másik helyi román lap, sem a hírügynökségek nem közölték az elhangzottakat, mivel egy jelentéktelen felszólalásnak tűnt abban a pillanatban, így kevésbé követték). Lapunk több forrásból is igyekezett kideríteni, ki volt a szónok, illetve milyen minőségben mondhatta el a fent idézett szöveget. Az ortodox egyház képviselői közvetve csak annyit közöltek, nem a megyében szolgáló pópáról van szó, illetve tudomásuk szerint valahonnan délről, a Kárpátokon túlról érkezett. Az egyház közlését több ortodox vallású sepsiszentgyörgyi román lakos is osztja, éspedig, hogy biztos nem Háromszéken szolgál. Egyik forrásunk azt is megerősítette, hogy a meghívottak között sem szerepelt az illető, így képtelenek felderíteni a személyazonosságát, mivel azt egyelőre nem ismerik.
Mint arról beszámoltunk az ünnepséget idén a két pópa megnyilvánulásait leszámítva mérsékelt üzenetek jellemezték, sőt a kormánybiztos kifejezetten semleges mondandóval állt elő, majd az egész ünnepség csendben, incidensek nélkül zárult.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Alternatív történelem a könyvtárban (Raffay Ernő Sepsiszentgyörgyön)
Négy, de akár több olyan lehetőséget is elszalasztottak az 1947 utáni mindenkori magyar kormányok, amelyek esélyt adtak volna a trianoni döntés részleges orvoslására, területi restitúcióra – egyebek mellett erről beszélt Raffay Ernő történész, egykori hadügyi államtitkár, egyetemi tanár Sepsiszentgyörgyön mintegy másfél héttel ezelőtt. A töményen adatolt, kitekintésekkel jócskán tarkított előadás fő üzenete ugyanakkor egyértelmű volt: jelen pillanatban is árgus szemekkel kell figyelni, hogy vagy diplomáciai, vagy más úton érvényt lehessen szerezni ezeknek az érdekeknek.
Raffay Ernő egy demográfiai helyzetképpel indította mondandóját, rámutatva: amennyiben a trianoni „békeparancs” hozta területcsonkítást sikerült volna elkerülni, a magyar királyság lélekszáma mára elérhette volna a negyvenmilliót, amiből mintegy 36 magyar lett volna. Ezzel szemben most tíz országban van szétszórva  magyarság, kettő közülük a legnacionalistább Európában: Románia és Szlovákia. A kedvezőtlen helyzet ellenére a történész úgy vélte, az elmúlt 26 esztendőben a térség biztonságpolitikai eseményei kitermeltek olyan helyzeteket, amelyekből Magyarország nyertesen kerülhetett volna ki, sőt, jelenleg is adódnak ilyen lehetőségek. Meggyőződése szerint Magyarország szétdaraboltsága csak időleges, aki ennek az ellenkezőjét állítja „vagy bolsevik, vagy liberális történész, vagy ostoba ember”.
Felvezetőjét követően Raffay Ernő az általa elszalasztottnak tekintett lehetőségeket vette sorra, nem feltétlenül időrendben. Indításként azért megemlítette, hogy 1938. és 1941. között (a négy restitúció időszakában) még léteztek magyar kormányok, amelyek árgus szemekkel figyelték, hogy a nagyhatalmi játszmák közepette mikor adódik alkalom akár a diplomácia, akár fegyverek útján érvényesíteni az érdekeinket, amit meg is tettek előbb Felvidéken, majd Kárpátalján, Észak-Erdélyben, végül a Vajdaságban és Bácskában. A második világháborút lezáró békeszerződés után beköszöntő kommunista érában (Romániában főképp az 1965-ös évet követően) a magyar érdekérvényesítés esélyei Raffay Ernő szerint „egy lakatlan szigeten kitörő tömegverekedésével” voltak egyenlőek, olyan körülmények között, hogy a kelet-közép-európai baráti szocialista országok meghirdették a magyar nacionalizmus elleni küzdelmet is (ehhez a kádári vezetés is csatlakozik a polgári nacionalizmus visszaszorítására elindított harcával 1956 őszét követően). Egészen 1989-ig, a kommunizmus bukásáig ez a helyzet nem változik, majd beköszönt a rendszerváltozás, a legtöbb volt szocialista országban békés átmenettel (Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, Bulgária, a Német Demokratikus Köztársaság és maga a Szovjetunió is), kivétel Románia.  A kommunizmus bukása ugyanakkor egy másik történelmi eseményt is magában hordozott, Raffay Ernő szerint ugyanis elindított egy revíziós folyamatot is a trianoni államkonstrukciók életében. Románia volt az egyetlen, mely 1990 után is megőrizte határait, Csehszlovákia 1991 végén összeomlott, illetve Jugoszlávia egy véres, hatéves polgárháborúban – több ezer halálos áldozattal és máig kiható erős szerb-horvát gyűlöletet maga után hagyva – széthull. Raffay Ernő – aki akkor a hadügyi államtitkári tisztséget töltötte be az Antall József vezette kormányban – meglátásában Magyarország számára mindkét esemény lehetőséget teremtett, amelyet viszont nem sikerült kihasználni. A történész úgy véli: Szlovákia államiságának elismerését feltételekhez kellett volna kötni (a déli magyarlakta területek átadásához), és ennek akár katonailag is érvényt lehetett volna szerezni, hiszen ekkor a csehszlovák hadsereg, amelynek szétosztásáról döntött Prága és Pozsony, gyakorlatilag nem volt ütőképes, míg a magyar abszolút erőfölényben volt. Szintén 1991-ben indul el Jugoszlávia szétesésének folyamata a szlovén, majd a horvát függetlenség kinyilatkoztatásával. A délszláv háborúként ismert konfliktus, amely ezután kirobbant, a délvidéki és a horvátországi magyarokat egyaránt súlyosan érintette (egyebek mellett belesodródtak a konfliktusba, illetve a Horvátország területéről elűzött szerbeket Bácskában és Újvidéken telepítette le erőszakkal a belgrádi kormány). Raffay Ernő szerint ez a helyzet feljogosította volna a magyar kormányt, hogy az alkotmányba foglaltak értelmében közbelépjen, de ezt nem tette meg (kivételt képezett a horvátoknak biztosított, később nagy botrányt kiváltó fegyverszállítmány, amely a Kalasnyikov-ügy néven híresült el), noha a délvidéki magyarok helyzetéről (kényszerbesorolások például) a katonai hírszerzés napi rendszerességgel tájékoztatott. A történész itt egy merész megállapítást is tett: horvát–magyar szövetségben Délvidék visszacsatolására is lehetőség nyílt volna. 
A további két, szintén elszalasztott lehetőség Raffay Ernő meglátásában egyrészt Ukrajna létrejötte időszakára tehető, amikor Leonyid Kucsma ukrán államfő informális csatornákon azt közölte az Antall-kormánnyal, hogy akár hajlandóak lennének lemondani is Kárpátaljáról. Ez később hivatalos megerősítést már nem kapott. A második lehetőség a koszovói válság idején adódott volna, amikor a NATO Szerbia elleni büntetőhadjárat mellett döntött, amelynek szárazföldi beavatkozási része is lett volna (Szeged irányából indultak volna a csapatok). Raffay Ernő szerint a magyar hadsereg kezdetben békefenntartóként, az ottani magyarságot védendő bevonulhatott volna a NATO-ernyő alatt, az egyesült államok hadseregét követve, majd helyben maradhattak volna. A lehetőséget nem használták ki, mivel a hivatalos álláspont szerint magyar katonák is életüket vesztették volna a konfliktusban. Ami a jelen helyzetet illeti, a történész többször hangsúlyozta az ütőképes hadsereg meglétének fontosságát, hozzátéve: most elindult egy folyamat Magyarországon, amely ezt a célt szolgálja. Raffay Ernő továbbá megemlítette: Donald Trump győzelme új helyzetet teremthet Románia számára is, pontosabban, amennyiben az AEÁ–Oroszország viszony megváltozik, az ország komoly biztonságpolitikai kihívás elé néz, ami a magyar érdekek szempontjából újabb lehetőséget teremthet, amennyiben esetleg a befolyási övezetek újraosztása is szóba kerül ezeken a tárgyalásokon. Zárásként, kérdésre válaszolva Raffay Ernő elmondta: a marosvásárhelyi véres március kapcsán a Németh Miklós vezette magyar kormány a teljes passzivitás mellett döntött, noha tudomása szerint az ellenzék (a Magyar Demokrata Fórum) soraiból többen az azonnali katonai beavatkozást is felvetették.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háromszék választott
A megyében leadott szavazatok valamivel több mint felének feldolgozottsága mellett már éjjel egykor kétségtelen volt, hogy három parlamenti képviselője, illetve két szenátora lesz Háromszéknek az RMDSZ színeiben az eljövendő négy évben a bukaresti törvényhozásban. A támogatottságot tekintve ez a szavazatok valamivel több mint hetven százalékát jelentette az említett feldolgozottság mellett.
Nem tülekedtek tegnap a háromszékiek az urnáknál, este kilenc óráig a lakosság 38,25 százaléka (70 221 polgár) szavazott, bő egy százalékkal kevesebben az országos átlagnál és a négy évvel ezelőtti részvételi aránynál. A nők közül kicsit többen voksoltak, mint a férfiak, és egy kicsivel nagyobb volt a városiak részvételi aránya, mint a falvakon élőké. Legnagyobb mértékben a 43 és 64 év közöttiek járultak az urnákhoz, és akárcsak országosan, megyénkben is gyenge volt a fiatalok szereplése, a 65 év fölöttiek közül jóval többen nyilvánítottak véleményt, mint a 35 év alattiak. A Beör-palotában már az urnazárás után két órával elkezdődött az ünneplés, az országos exit poll eredmények, illetve a párhuzamos számlálás alapján már sejteni lehetett, hogy a befutó helyen szereplők közül legkevesebb négyen bejutnak a törvényhozásba, majd a kezdetben nagyon lassan érkező adatok alapján az is nyilvánvalóvá vált, hogy a harmadik képviselői mandátum is biztos. Egy órára már kialakult a végső sorrend: Benkő Erika, Márton Árpád, valamint Kulcsár-Terza József – az MPP részéről – képviselőként, míg Fejér László Ödön és Miklós Zoltán biztos szenátorként tevékenykedhet az eljövendő négy évben. Mivel az RMDSZ–MPP közös listára többen szavaztak, mint ahány a biztos mandátumokhoz szükséges volt, felvetődött a negyedik képviselői hely elnyerésének lehetősége Könczei Csaba által, de ennek esélyét mindenki alacsonyra taksálta. Tamás Sándor, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke úgy vélte, van ok az örömre, mivel úgy tűnik, az emberek értékelték, hogy odafigyeltek a véleményükre, mely szerint nem jó a magyar–magyar testvérharc. Ennek eredménye, hogy támogatták a Magyar Polgári Párttal létrejött összefogást, és ezáltal tíz év után sikerült megtörni egy negatív spirált (a szavazatok számának választásról választásra csökkenése). Az elnök szerint fontos jel, hogy a magyarok nagyobb arányban mentek el szavazni. Tamás Sándor abbéli meggyőződésének is hangot adott: esély van arra, hogy megyeszinten akár a magyarság etnikai aránya fölötti szavazati aránnyal zárják a választást, azaz 73 százalék feletti eredmény szülessen. Ami az országos eredményeket illeti, Tamás Sándor szerint a szavazatok visszaosztása nyomán az RMDSZ mandátumbeli aránya elérheti a hét százalékot is a törvényhozásban, és ezáltal olyan tényezővé válhat, amelyet nem lehet megkerülni. Az elnök ugyanakkor elismerte, hogy a jobb forgatókönyv az RMDSZ számára az lett volna, ha a Szociáldemokrata Párt kevésbé nyeri túl magát, és a szövetség segítségére is szorul a parlamenti többség, és esetleg a kormányalakítás terén. A jelenlegi helyzet beszűkíti a szövetség mozgásterét, viszont még mindig jobb, mintha a román pártok 2018 előtt nagykoalíciót alkotnának – tette hozzá. Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere, a szövetség megyeszékhelyi szervezetének vezetője is úgy vélte: a választások előtt meghirdetett összefogás, illetve az, hogy az RMDSZ megpróbálta a politikáját a magyar emberektől érkező visszajelzések alapján korrigálni, vezetett oda, hogy sikerült megtörni a választásról választásra való egyre gyengébb szereplés trendjét mind megyei, mind országos szinten. Antal Árpád szerint a szavazás bebizonyította, hogy az RMDSZ egy megújulásra képes alakulat (és ezt folytatni akarják, hogy minél nagyobb mértékben megfeleljenek az emberek elvárásainak). Ami a választások hozta helyzetet illeti, Antal Árpád úgy vélte: az RMDSZ-nek most arra kell törekednie, hogy minden számottevő román politikai alakulatot megkeressenek, és egy interetnikus paktum, egyfajta társadalmi szerződés jöhessen létre. A kormányra lépés akkor bír kiemelt fontossággal, amennyiben az egy ilyen társadalmi szerződés létrejöttét segíti elő – magyarázta.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Dan Tanasă szép világa
Kisebb performansz során mutatta be tegnap a Megyeinfó indítójaként Tamás Sándor, a megyei képviselő-testület elnöke, hogy milyen hatásai lehetnek a prefektúra, egyes, úgynevezett civil szervezetek és az igazságszolgáltatás együttes működésének az anyanyelv-használati jogokra. A politikus ez esetben egy önkormányzati győzelemről számolt be, de kiderült az is, hogy a kormányhivatallal a feliratok vonalán folytatott harcban az eddigi kétségtelen győztes a prefektúra.
A Megyeinfoó néven egy hónapja elindított tájékoztató kisebb meglepetéssel kezdődött, mind a pulpituson, mind a háttérként szolgáló molinón a magyar és angol feliratot fehér lap takarta. Tamás Sándor rövid úton magyarázattal is szolgált: így nézne ki, ha a szolgálatos feljelentőként elhíresült Dan Tanasă által bejegyzett, Az Emberi Méltóságért Európában Civil Egyesület minden kezdeményezése sikeres lenne, azaz ebben az esetben csak a román felirat maradhatna. A megyei testület elnöke részletezte: egy régebbi ügyről van szó, még Dumitru Marinescu prefektusi korszakából (2013 májusa), amikor is átiratban szólították fel Kovászna Megye Tanácsát, hogy törvénybe ütköző, ha a hivatalos okiratok fejlécén három nyelven jelenik meg az intézmény neve, az ugyanis csak az ország hivatalos nyelvén, azaz románul tüntethető fel. „Románia kormánya helyi képviselőjének 2013-ban ez volt a legfontosabb problémája, minden más gond meg volt oldva” – jegyezte meg ironikusan Tamás Sándor. Az önkormányzat az átiratra nem válaszolt, ennek nyomán a prefektúra „bebújt Dan Tanasă egyesülete mögé, annak rendje és módja szerint pert indítottak a megyei testület ellen”. A Kovászna megyei törvényszék ez ügyben hozott ítélete megtiltotta az önkormányzatnak, valamint az elnöknek mint alpereseknek, hogy a jövőben a hivatalos okiratokon, illetve a különböző transzparenseken a két intézmény nevét magyarul és angolul is feltüntessék. Az önkormányzat fellebbezett, majd a brassói ítélőtábla nekik adott igazat, eltörölve egyrészt a törvényszéki ítéletet, valamint elutasítva az egyesület keresetét. Az elnök az eset kapcsán megismételte korábban már hangoztatott álláspontját, mely szerint a kormányhivatal évek óta az államigazgatás kereteit átlépve, a civil szféra és az igazságszolgáltatás segítségével, különböző jogi trükkökkel lép fel, próbálva visszaszorítani a magyar nyelv a közigazgatásban való használatát. 
Lapunk érdeklődésére Tamás Sándor kifejtette: a prefektúra és a megyei tanács, illetve a városi és községi önkormányzatok közötti „törvényességi háború” (feliratok, szimbólumhasználat stb.) az elmúlt négy évben mintegy 120 különböző bírósági ügyet eredményezett. Ezek túlnyomó többségéből – mintegy kilencven százalék – a prefektúra került ki győztesen az igazságszolgáltatás hathatós segítségével. A fentebb említett eset a kivételt jelenti, de nem példátlan – tette hozzá.
Nagy D. István Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Egyre nő a segítők száma (Farkasordító hideg)
A szombattól beköszöntött nagyon hideg időjárás miatt napról napra nő a segíteni szándékozók száma. Sepsiszentgyörgyön igen sokan csatlakoztak a Máltai Szeretetszolgálat által indított „segítő körúthoz” adományokkal, a Karcsi konyhája vendéglő melegedőként is üzemel tegnaptól, illetve az Andrei Mureșanu Színház folytatja a Győzd le a fagyot a TAM-mal! kampányát. A hatóságok is felkészültek, összeszedik a hajléktalanokat, és meleg helyre szállítják őket.
A Máltai Szeretetszolgálat által működtetett Csíki negyedbeli menhely munkatársai két nőről tudnak, akik egy dobkályhával egyelőre megoldják a fűtést, és nem hajlandóak bevonulni a menhelyre. A pár, amelyről lapunkban is írtunk, egy látássérült férfi és az őt gondozó nő, akik a Bertis lerakat közelében található egykori transzformátorházban húzódtak meg eddig, végül úgy döntöttek, mégis élnek a lehetőséggel, és a farkasordító hideg beálltával bevonultak a menyhelyre. Székely Róbert, a menhely vezetője érdeklődésünkre elmondta: mintegy 37–38 személy húzódik be hozzájuk, az intézményben egyébként hatvan személy fogadását tudják megoldani. A hatóságok szombat éjjel két személyt hoztak be hozzájuk, akiket az utcán találtak, tegnap hajnalban viszont senkit, vélhetőleg azért, mert lassan elfogytak a kint éjszakázók. Székely Róbert továbbá elmondta: tegnap este megismételték a szombati segítő körútjukat, amely során nemcsak meleg teát, pokrócokat vittek a még kint lévőknek, hanem, miután pénzbeli adományt is kaptak, most főztek is nekik. Szombaton a Máltai Szeretetszolgálat önkéntesei felhívást tettek közzé a Facebook közösségi portálon, amely nyomán igen sokan ruhákkal, pokrócokkal segítették a hajléktalanokat, az adományokat nem is sikerült mind kiosztani, tegnap folytatták az akciót.
A katasztrófavédelmi felügyelőség közlése szerint az elmúlt napokban a csendőrség és rendőrség egységeivel közösen összesen öt hajléktalant szedtek össze a városból, akiket a megyei kórház sürgősségi osztályára szállítottak be. Tekintve, hogy megyeszinten az elmúlt napokban nagyon hideg volt (a hőmérséklet helyenként megközelítette a -30 Celsius-fokot), a hatóságok felkérik a lakosságot, hogy amennyiben hajléktalanokat látnak, hívják a 112-es egységes segélyhívó számot, annak érdekében, hogy az elsősegélyért felelős csapatok szedjék össze és meleg helyre tudják őket szállítani. A felügyelőség emellett felhívja a figyelmet, hogy lehetőleg megfelelően öltözve menjünk a szabadba (elkerülve a test túlmelegedését is), a végtagokat fokozottan óvjuk, óvakodjunk attól, hogy túlfűtött helyiségekből hirtelen a szabadba kerüljünk, illetve a sérülések elkerülése végett igyekezzünk olyan lábbeliket hordani, amelyek nem csúsznak.
A hatóságokon és a szeretetszolgálaton kívül többen is összefogtak a megyeszékhelyen, hogy a lehetőségeik szerint segítsenek a rászorulókon. Az Andrei Mureșanu Színház hétfőn indította Győzd le a fagyot a TAM-mal! kampányát, amely keretében az intézmény székhelyén a ruhatárban ruhaakasztót helyeztek el, ahol naponta 9 és 16 óra között ott lehet hagyni a feleslegessé vált kabátot, hogy a rászorulók elvihessék. Emellett önkéntesek is járják a város utcáit, akik a már beérkezett télikabátokat eljuttatják a megfelelő helyre. Anna Maria Pop, az intézmény vezetője szerint az ötletet külföldről vették.
Tegnap a Kós Károly utcában található Karcsi Konyhája vendéglő is elindította jótékonysági akcióját. A Facebookon közzétettek szerint, amíg a most tapasztalt erős hideg tart, „a vendéglő ajtaja nyitva azoknak is, akik nem akarnak fogyasztani különösebben, csak át vannak fagyva, fázva”. Bárki betérhet, melegedhet, illetve egy citromos teát is elfogyaszthat ingyen – olvasható a felhívásban. Emellett Bágyok Károly tulajdonos saját ruhatárából három meleg kabátot, két pulóvert, négy pár meleg zoknit, valamint két sapkát is felajánlott elvitelre. A vendéglő 10-től este nyolcig tart nyitva.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Főhajtás a hősök előtt
A 74 évvel ezelőtt a Don-kanyarban lezajlott Voronyezs környéki harcok, tragikus, katasztrofális események kitörölhetetlenül mindörökre nemzetünk történetének részévé váltak, és ezek ismerete főhajtás a bajtársaink előtt, akik kötelességük teljesítése közben estek el – hangzott el a sepsiszentgyörgyi köztemetőben a Vitézi Rend erdélyi törzskapitánysága megemlékezésén.
A sepsiszentgyörgyi Hősök temetőjében, a rend kopjafájánál mindössze páran, a rend tagjai dacoltak a hideggel és hallgatták meg Székely Zsolt főkapitány rövid visszatekintőjét, melyben az elmúlt években előkerült új, a veszteségeket más megvilágításba helyező adatok foglaltak el központi helyet. A szerény megemlékezés imával, valamint a kegyelet koszorújának elhelyezésével zárult.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A „második” Bem tábornok (Kratochvil Károly emlékezete)
Kevésen múlott, hogy Kratochvil Károly altábornagy, a nagyváradi 4. honvéd gyalogezred, majd a Székely Hadosztály parancsnoka, aki tetteiben és jellemében is csak követendő példa lehet, nem vált a méltatlanul elfeledett hősök egyikévé – hangzott el csütörtökön a Doberdó hőse – Kratochvil Károly altábornagy, a sokoldalú hazafi című vándorkiállítás megnyitóján a Székely Nemzeti Múzeumban. A viszonylag gazdag tárgyi emlékekkel is „színesített” tárlat másfél hónapig látható. 
A vándorkiállítás, melyet Kratochvil Károly altábornagy halálának hetvenedik évfordulója alkalmából a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum, valamint a Nemzetstratégiai Kutatóintézet hívott életre, egy megemlékezés-sorozat része. A 2016 második felében meghirdetett rendezvény részeként – amint az a megnyitón is elhangzott – egyebek mellett a doberdói fennsíkon egy emléktáblát is felavattak az ott elesett magyar honvédek, illetve a velük szemben álló olasz katonák hősies, becsületes kiállását megtisztelendő.A kiállítás az altábornagy, valamint pár katonájának életútját, pályafutását szövegben és fényképeken ismertető molinókból, az első világháború frontvonalának véres hétköznapjait idéző tárgyi emlékeiből áll össze.
Kratochvil Károly „töretlen és hiteles hazafiúi életpályáját”, tetteinek máig érvényes üzenetét Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Lukács Bence Ákos, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának konzulja, valamint Fráter Olivér, a budapesti Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökhelyettese idézte fel, és méltatta. Magáról a tárlatról  Horváth Csaba ezredes, a Hadtörténeti Múzeum és Intézet parancsnok-helyettese, illetve Kecse Gabriella, a nagyváradi Tanoda Egyesület elnöke szólt. 
Tamás Sándor úgy vélte, noha a nagy elődök életútjából, cselekedeteiből a most élők is erőt meríthetnek, mégis sokszor nem bánunk jól emlékükkel, és Kratochvil Károlyra ez kifejezetten igaz. Lukács Bence Ákos Kratochvil Károly emberi és parancsnoki nagyságát tükrözendő, az egyik bakájának szavait hívta segítségül, melyek szerint „ha 1919-ben olyan politikusaink lettek volna, mint amilyen katona ő volt, másként alakul a magyar történelem”. Hozzátette: a kiállításmegnyitó jelképes hazatérés az altábornagy számára, aki gyerekkora meghatározó részét Brassóban töltötte, később, a fegyverletételt és a békediktátumot követően ott is raboskodott. Fráter Olivér szerint az eredetileg brünni születésű Kratochvil egy második Bem tábornoka volt Erdélynek és Magyarországnak.
„Mi, katonák mindig jelképeket keresünk, általában olyan vezetőket, tiszteket, akik jobbak voltak az átlagnál, Kratochvil Károlyról elmondható, ő sokkal jobb volt, mint a többiek. A parancsnok mindig kér, követel a beosztottaktól, de a feltételek biztosítása viszont el szokott maradni. Kratochvil Károly volt az a parancsnok, aki ezeket a feltételeket minden körülmények között biztosítani tudta: meghallgatta katonáit, nem bújt ki a feladatok alól, őszinte volt velük, igyekezett gondoskodni róluk, ezáltal olyan légkört tudott teremteni, hogy katonái megbíztak benne” – mutatott rá Dr. Horváth Csaba. Kecse Gabriella az általuk rendelkezésre bocsátott tárlat tárgyi emlékei kapcsán fejtette ki: ezek máig hordozzák egykori tulajdonosaik emlékét, az egyszerű legényekét, akik idegen parancsra, idegen földön vérüket adták egy eszméért.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)